Felszólalás adatai

Felszólalások:   33-58   59-85   85-106      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A módosító javaslatok benyújtására november 5-én, hétfőn 16 óráig van lehetőség.Mielőtt a következő napirendi pontunkra térnénk, engedjenek meg egy tájékoztatást. Arról szeretném önöket tájékoztatni, hogy a Demeter Márta képviselő asszony kizárása ügyében hozott elnöki döntés törvényességéről történő határozathozatal során a leadott szavazatok száma tévesen került kihirdetésre. A leadott szavazatok száma helyesen: 113 igen, 46 nem és 0 tartózkodás. Köszönöm szépen.

Soron következik a hazai kis- és középvállalkozások fejlesztéséhez kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/2938. számon a Ház informatikai hálózatán valamennyiünk számára elérhető.

Most megadom a szót György László úrnak, az Innovációs és Technológiai Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének. 30 perces az időkerete, államtitkár úr. Parancsoljon, öné a szó.

GYÖRGY LÁSZLÓ, az Innovációs és Technológiai Minisztérium államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormány gazdaságpolitikájának kiemelt célja a magyar családok életszínvonalának emelése. A fenntartható bérnövekedés érdekében szükséges a döntően magyar tulajdonú kis- és középvállalkozások helyzetének javítása, a hazai cégek helyzetbe hozása, hozzáadott értékének növelése.Fontos, hogy a kreatív magyar ötletekből innovatív és erős hazai vállalkozások sarjadjanak ki. A Magyarországot otthonuknak érző vállalkozások ugyanis nemcsak egyszerűen munkahelyeket teremtenek, hanem a térség és az ország tartós felvirágoztatását is értéknek tekintik.

(12.10)

A hazai vállalkozások száma folyamatosan növekszik, ma már a gazdasági válság előtti értéket is meghaladva több mint 690 ezer működik Magyarországon. A cégek több mint 99 százaléka kkv-nak minősül, a döntően magyar tulajdonú kis- és középvállalkozások az üzleti szférában foglalkoztatottak több mint kétharmadának biztosítanak munkát. Célunk, hogy ezek a mikro, kicsi és közepes méretű vállalkozások termelékenységben megközelítsék, felzárkózzanak a külföldi nagyvállalatokhoz, bruttó hozzáadott értékük pedig még tovább emelkedjen. Minden rendelkezésünkre álló eszközzel segítjük a hazai cégeket annak érdekében, hogy az előttük álló kihívásokra eredményes és innovatív válaszokat tudjanak adni.

A fenti célok elérését szolgáló átfogó stratégiánkat követve három törvény módosítását kezdeményeztük.

Az első: a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény esetében négy módosítási javaslatot teszünk. Az első: javasoljuk a kapcsolódó vállalkozások fogalmának módosítását annak érdekében, hogy összhangba hozzuk azt a mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról szóló európai bizottsági ajánlásban rögzített definícióval, ezt a definíciót ugyanis az Európai Bizottság által a mikro-, kis- és középvállalkozások érdekében kidolgozott és bevezetett valamennyi szakpolitikában, programban és intézkedésben alkalmazni kell. Tervezetünk alapján, a bizottsági ajánlással összhangban kapcsolódó vállalkozásnak minősül egy vállalkozás, ha egy másik vállalkozásban a szavazatok többségével rendelkezik. A módosítás a definíció egységesítésével egyszerűsítést jelent a jogalkalmazók számára.

A második: következő célként a módosító javaslat kibővítené a Vállalkozásfejlesztési Tanács tagjainak körét annak érdekében, hogy a kkv-kat érintő konzultációba az érintettek még szélesebb köre kapcsolódhasson be. A kormány rendkívül fontosnak tartja a folyamatos párbeszédet a kis- és középvállalkozások érdekképviseleteivel és a vállalkozásfejlesztési szervezetekkel. Ennek a konzultációnak az egyik színtere a Vállalkozásfejlesztési Tanács, amely évente négy alkalommal összeülve megvitatja a kkv-kat érintő jogszabálytervezeteket, támogatási programokat.

A harmadik: technikai jellegű módosítást tesz szükségessé, hogy a kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 94/2018. kormányrendelet alapján az innovációért és technológiáért felelős miniszter a kormány gazdaságfejlesztésért felelős tagja. Erre tekintettel módosítani szükséges a kkv-kkal kapcsolatos állami feladatok összehangolásáért felelős miniszter megnevezését.

A negyedik: e törvény tekintetében utolsó javaslatunk deregulációs célzatú, a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény 13. és 14. §-a adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő az elkülönített állami pénzalap és a központi költségvetésben meghatározott célelőirányzat kezelője, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, a Közbeszerzési Hatóság elnöke, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke és az állami adóhatóság részére. Illeszkedve a kormány deregulációs szándékaihoz, nem indokolt törvényben szabályozni az adatszolgáltatási kötelezettségekre vonatkozó határidőket, tekintettel arra, hogy az 5/2009. kormányrendelet részletesen szabályozza a kérdést.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat második része kifejezetten az építőipari szereplők helyzetének javítására irányul, ennek érdekében két törvény módosítását kezdeményezzük. A három nagy módosítási csomag közül tehát a másodikkal folytatom, amelynek értelmében javaslatunk a nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény módosítása.

Fontos eleme a hazai kkv-k támogatásának, hogy könnyebben és olcsóbban hozzáférjenek a tevékenységük ellátásához szükséges nemzetközi szabványokhoz. Egy tervezőmérnök sok esetben 30-40 szabványt is használ egyszerre, aminek összes költsége eléri évente az 1 millió forintot vagy akár 2-3-4 millió forint is lehet; ezt a terhet enyhítené a törvényjavaslat. Mivel a szabványok értékesítésére a hazai szabványosítási szervezet jogosult, a szabványok kedvezményes áron történő biztosítását állami forrásból támogatni lehetséges és szükséges intézkedés. A központi költségvetésben erre a célra évente 100 millió forint áll rendelkezésre.

A javaslatban szereplő törvényi felhatalmazás ahhoz szükséges, hogy felállhasson egy olyan szakmai bizottság, amely szakértők bevonásával döntést hoz a kedvezményes szabályok köréről. A kedvezményesen hozzáférhető szabványok nagymértékben támogatják az érintett ipari szereplők, elsősorban az építőipari vállalkozások versenyképességének növekedését. A Bizottság feladata lenne a szabványok szintjét el nem érő, a mindennapi működéshez azonban elengedhetetlen műszaki előírások megalkotásának segítése is, a Magyar Szabványügyi Testülettel együttműködésben.

Az utolsó javaslatunk, a harmadik javaslatunk az építmények tervezésével és kivitelezésével kapcsolatos egyes viták rendezésében közreműködő szervezetről és egyes törvényeknek az építésügyi lánctartozások megakadályozásával, valamint a késedelmes fizetésekkel összefüggő módosításáról szóló 2013. évi XXXIV. törvény módosítása. A jogszabályszöveg egyértelműsítésére van szükség a teljesítésigazolási szakértői szerv szakvéleményére alapozva indított per vonatkozásában. A 2013 óta hatékonyan működő szakértői szerv szakvéleményeire alapozva egyre szélesebb körben indítanak pereket a kis- és középvállalkozások, az egyéni cégek és magánmegrendelők. A törvény módosításának célja, hogy ne kizárólag a díjkövetelés iránt indított, hanem a teljesítés követelése iránti perekben is lehessen a szakértői szerv szakvéleményére hivatkozni. A díjkövetelés iránt jellemzően az építési beruházás kivitelezői, míg a teljesítés követelése iránt a megrendelők indítanak pert. A módosítás az érintett kis- és középvállalkozók, az építkezésbe fogó magánmegrendelői kör számára is lehetővé teszi a viták gyorsabb rendezését.

Tisztelt Országgyűlés! Nagyon fontosnak tartom felhívni a figyelmet arra, hogy a kis- és közepes vállalatok méretüknél és tőkeerejüknél fogva sokkal sérülékenyebbek, mint a nagyobb vállalatok. Az új piacokhoz való sikeres kapcsolódásuk és régi piacaik visszaszerzése szempontjából sokkal nagyobb az állami fejlesztéspolitikai programok és a támogató jogszabályi környezet hatása, mint a nagyvállalatok esetében. A törvényjavaslat egy újabb lépés abban a hosszú intézkedéssorozatban, amely a hazai kis- és középvállalkozói szektor versenyképességének fejlesztéséhez, a magyar vállalatok megerősítéséhez, ezáltal pedig a növekvő hazai életszínvonal eléréséhez vezet.

Mindezekre tekintettel kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot támogatni szíveskedjen. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a vezérszónoki felszólalások következnek. A KDNP képviselőcsoportjának vezérszónoka Aradszki András képviselő úr. Parancsoljon, öné a szó.

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttünk lévő törvényjavaslat az expozéban ismertetett módon három törvény módosítását irányozza elő. A kis és közepes méretű vállalkozásokkal kapcsolatos jogi szabályozás célja, hogy könnyítse a hazai kis- és középvállalkozások helyzetét, és fejlődésükhöz megfelelő jogi kereteket biztosítson. Érdemes azonban a törvényjavaslat ismertetése előtt áttekinteni azt, hogy milyen szerepet töltenek be a kis- és középvállalkozások a magyar gazdaságban. A kis- és középvállalkozások a foglalkoztatottak 70 százalékát foglalkoztatják, tehát a munkavállalók 70 százaléka itt találja meg munkáját és fizetését, ezáltal kenyerét is; a nagyvállalkozásoknál ez csak 30 százalékos értelemszerűen. Ellenben a GDP-hez való hozzájárulásuk azért ennél kevesebb, mintegy 52,5 százalékkal járulnak hozzá a GDP-hez, a nagyvállalkozások a 30 százalékos foglalkoztatói létszám mellett 47,5 százalékkal. Úgy kell mondanom, hogy ez egy olyan arány, ami azt is mutatja, hogy fontos tartalék van a kis- és középvállalkozásoknál a magyar gazdaság fejlődési potenciáljának növelése szempontjából. Bár hozzá kell tennem, hogy a GDP-hez való hozzájárulási arány nem sokkal rosszabb az európai uniós átlaghoz képest, mert az 57,4 százalék, szemben a magyarországi 52,5 százalékkal.

A magyar kormánynak 2010 óta fontos célja volt a kis- és középvállalkozások támogatása, a megfelelő gazdasági, gazdaságpolitikai klíma kialakítása. Ezt nagy vonalakban csak úgy tudom összegezni, hogy ennek volt a gerince az adócsökkentés végrehajtása: 2010-ben 19 százalékról 10 százalékra csökkent a társasági adója a kis- és középvállalkozásoknak, majd 2017-ben ez 9 százalékra csökkent.

(12.20)

S hozzá kell tenni azt is, hogy az átlagos adóterhük a 2010-es 52 százalékhoz képest ma, 2018-ban 39 százalék. Ez is mutatja, hogy kedvezőbb adózási feltételek mellett tudják a tevékenységüket végezni. A 2017 előtt megindult minimálbér-növekedéssel kapcsolatban megfelelő adórendszerbeli változások is jöttek, az úgynevezett munkáltatói hozzájárulás százalékos mértéke is folyamatosan csökkent, és 2022-re akár 8,5 százalékos csökkenés előtt fogunk állni.

Emellett hozzá kell tenni, hogy a gazdasági válság időpontjában, 2010 után elindult a munkahelyteremtő program is, amely további adócsökkentéseket biztosított a kis- és középvállalkozások számára, amennyiben a közmunkában dolgozókat, közfoglalkoztatásban dolgozókat, fiatalokat, tartósan munkanélkülieket, illetve 55 éven felüli munkavállalókat alkalmaznak. Ez is biztosította a versenyképességük erősítését.

És ne feledjük el a Magyar Nemzeti Bank hathatós segítségét, a növekedési hitelprogram végrehajtását sem. Mindezek az intézkedések biztosították azt, hogy a kis- és középvállalkozások megerősödtek az elmúlt nyolc év alatt, és további nagyobb hozzáadott értékkel tudnak hozzájárulni a magyar gazdasági növekedéshez és a foglalkoztatottsági színvonal, illetve arány szinten tartásához, valamint a munkanélküliség csökkentéséhez.

Ilyen előzmények után érdemes megvizsgálni az előttünk lévő törvényjavaslatot. Ez a törvényjavaslat ugyanebbe a sorrendbe, ugyanebbe a célkeresztbe sorolható be, ugyanazt az általános célt szolgálja, hogy növelje a kis- és középvállalkozási szektor versenyképességét. Az 1995. évi XXVIII. törvény, amely a nemzeti szabványosításról szól, azt a lehetőséget teremti meg, hogy a leginkább használt szabványok számosságát mérje föl a létrehozandó testület, és az ezen szabványokhoz való hozzájutás, illetve a használatuk esetleges ingyenességének a feltételeit is teremtse meg. Erre vonatkozóan előtte volt egy kormányhatározat 2017-ben, amely kifejezetten megkövetelte a kormánytól, illetve a tárcáktól, hogy az ilyen szakpolitikai célkitűzéseket a szabványok alkalmazásának a megkönnyítésével szolgálják.

Nagyon fontosnak tartom az építmények tervezéséről és kivitelezéséről szóló viták rendezésével kapcsolatos törvénynek a módosítását. Ez egy 2013-as törvényjavaslat volt. Emlékszem rá, igen komoly szakmai munka és egyeztetések előzték meg a törvényjavaslatot az elfogadása előtt. Azt kell mondanom, hogy ez sikeres volt, mert 2013-tól kezdve radikálisan csökkentek a körbetartozások, sőt azt kell mondanom, hogy makrogazdasági értelemben véve nem beszélhetünk ma Magyarországon építőipari körbetartozásról. Ehhez nagyon kellett a gazdasági növekedés mellett az is, hogy a vitás ügyeket gyorsan, hatékonyan és megfelelő szakmaisággal tudják a bíróságok rendezni. Ez a fajta igazságügyi kontroll, illetve igazságügyi bírósági fenyegetettség nagyban elősegítette az önkéntes teljesítés elterjedését. Úgy látszik, erre szükség volt.

Nagyon helyes a benyújtott törvényjavaslatnak az az indokolása, hogy más területekre is terjessze ki a szakértői bizottság véleményének alkalmazását a jogalkotó. Itt például a megrendelői késedelemmel kapcsolatos hivatkozásokra is gondolok, mert jelen pillanatban csak elég nehézkes procedurális eljárások során érvényesíthetők az ahhoz kapcsolódó kártérítési vagy egyéb reparációs igények. Azt gondolom, hogy ezzel a törvényjavaslattal ez a szélesebb alkalmazási lehetőség tovább szolgálja a kis- és középvállalkozások számára a gazdasági életben való részvétel biztonságát, a jogkövető magatartások elterjedését és ezáltal a vállalkozások jövedelmezőségét is.

Fontos technikai jellegű módosítás van a harmadik javaslatban, amely a kis- és középvállalkozások fejlődésének támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény módosítását célozza meg. Itt bizonyos szempontból a kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló rendelkezések módosítása indokolja a módosítást, valamint az Európai Bizottság által megfogalmazott, illetve kialakított fogalommeghatározás magyarországi adaptálása vált szükségessé.

Összességében azt látom, hogy ez a törvényjavaslat fontos területeken kedvező változásokat indít el a kis- és középvállalkozások számára, amelyek előtt a jövő magyar gazdasága szempontjából jelentős kihívások állnak. A jövő számukra is a növekedési potenciál növelése, az informatikai alapú vállalati irányítás minél nagyobb elterjedése. Sokan kifigurázták, illetve furcsállották Palkovics miniszter úr egyik mondatát, amely szerint minden vállalkozásnál legyen egy mérnök. De úgy gondolom, hogy ez valóban egy előremutató alkalmazási politika lehet, mert nemcsak az IT-alapú vállalkozásirányításban játszhatnak komoly szerepet, hanem a digitalizáció elterjedésében is, valamint az olyan programokhoz való csatlakozásban is segítséget adnak az ilyen irányú szakképzettségű emberek, mint például a Magyar Fejlesztési Bank hitelprogramja, amely 0 százalékos kamat mellett tudja biztosítani a kkv-k számára az eszközbeszerzést. A GINOP programokon keresztül való eszközfejlesztés is rendelkezésre áll a versenyképes vállalatok kialakítása érdekében.

Nagyon fontosnak tartom és tartja a kormány is azt, hogy a termelékenység növekedjen a kis- és középvállalkozásoknál. Ez a jövő, mert a munkaerőpiaci helyzetben is sokan tudnak tenni ahhoz a kis- és középvállalkozások, hogy például a munkaerőhiány orvoslására a közmunkában részt vevőket át tudják vezetni a piaci munka világába. Ehhez viszont állami támogatás szükséges. Nem elsősorban anyagi támogatásra gondolok elsősorban, hanem törvényi feltételekben, olyan szemléletváltás elterjesztésében gondolok előrelépést, ami segíti azt, hogy a közmunka világában maradt, de nem magasan kvalifikált munkaerő számára is biztosíthassuk az átképzés lehetőségét, a megfelelő munkahely megtalálásának a módját, és ehhez adjunk segítséget a kis- és középvállalkozásoknak, hogy erre a kihívásra megfelelő választ tudjunk adni.

Összességében a Kereszténydemokrata Néppárt támogatni tudja az előttünk lévő törvényjavaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka Z. Kárpát Dániel képviselő úr. Parancsoljon, öné a szó.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Reményeim szerint a magyar kis- és közepes vállalkozásokról szóló szakmai vitának lehetünk majd részesei a következőkben. Szeretném elmondani, hogy az mkkv-k köztudottan a munkavállalók több mint kétharmadát foglalkoztatják Magyarországon, de azt kevesebben tudják, hogy a hozzáadott érték nagyságrendileg felét is ők állítják elő. Továbbá azt is szeretném elmondani, hogy a működő vállalkozások több mint 99 százalékát ez a szektor teszi ki. Nagyon sokan a duális gazdaságpolitika ismeretében hajlamosak kettéválasztani Magyarországon a mikro, kis és közepes, illetve a multi szegmenst. Ugyanakkor Magyarország sikereinek a kulcsa egyértelműen két tényezőben fogható meg, egyrészt az érintett multi szegmenseket a közteherviselés alá kellene betolni, másrészt pedig a magyar vállalkozásokat az értékláncba minél magasabb fokon kellene bekapcsolni. Talán ez a második pont az, ahol egyértelmű hiányosságok tapasztalhatók Magyarországon.

Már a társasági adó csökkentése esetében is tapasztalhattuk azt, hogy miközben a multicégek számára ez egy igen komoly kedvezménytömeget nyújt, tulajdonképpen Európában az egyik legkedvezőbb multicégeket érintő adózási környezetet hozza létre, addig a kis- és közepes vállalkozások esetében lényegében csak kozmetikai jellegű enyhítésre enged teret. Úgy gondolom, hogy ez nem feltétlenül egészséges.

Azért sem egészséges, mert az az egyértelmű módon kimutatható versenyhátrány, ami a magyar vállalkozásokat éri, nemcsak magyar munkahelyekbe kerül, hanem bizony a kivándorlási spirált is elképesztően képes erősíteni azáltal, hogy sok vállalkozó szellemű magyar fiatal egyszerűen nem találja meg a számítását itthon. Az előttünk fekvő csomag 70-80 százalékát egyébként tudom támogatni, és ezt büszkén vállalom. Nyilván, ha a Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvánnyal egészül ki a Vállalkozásfejlesztési Tanács, vagy a szabványügyi testület feladatai pozitív irányban egészülnek ki, akkor azt mondom, hogy támogatható folyamatokról beszélünk.

(12.30)

Engem sokkal jobban zavar az, ami hiányzik ebből a csomagból. Akkor tudnám jó lelkiismerettel támogatni az egészet, ha a különböző adminisztratív, bürokratikus terhek nagyon kiterjedt szintje végre elkezdene leépülni. Ugye, az idevonatkozó statisztikákat érdemes megvizsgálni, hogy az adózással és a különböző bevallásokkal töltött idő nemcsak az EU-átlag, de a V4-átlag felett is található Magyarországon, és érdemi elmozdulás az elmúlt nyolc és fél évben lényegében nem mutatható ki ezen a területen. Pedig egyértelmű, hogy a bevallások rendszerét, az engedélyeztetéseket, a nyilvántartásokat lehetne egyszerűsíteni, egész egyszerűen egy közös platform és felhasználóbarát kialakítás sem jött létre a legtöbb esetben. Nem akarok én söralátéteket idecitálni és korábbi, már lejárt politikai termékeket hozni, de az egészen biztos, hogy ha konkrét javaslatokat teszünk, akkor érdemi, konkrét szakmai válaszokat várunk ezekre a kormány részéről.

A foglalkoztatás adminisztrációját hogyan lehetne például a legkönnyebben egyszerűsíteni? Egyértelműen úgy, hogy az online, illetve mobiltelefonról történő ügyintézés lehetőségét a legszélesebb körre terjesszük ki. Ennek nyomait ugyanakkor nem látom a kormányzat politikájában. Még nem láttam egy olyan államtitkári szakmai értekezést, ami kifejtené azt, hogy mondjuk, a következő öt-hat évben lépcsőzetesen milyen tervek állnak rendelkezésre ezen a területen.

Azt is szeretném elmondani, hogy a Jobbiknak volt egy korábbi javaslata, amely a telephely létesítéséről és engedélyeztetéséről szólt, pontosabban: ennek egyszerűbbé tételéről. Az idekötendő illetékeket egyrészt szeretnénk adott esetben eltörölni, másrészt az egész eljárást egyszerűbbé tenni oly módon, hogy a lehetséges visszaéléseket természetesen kiküszöböljük. Tehát tipikus magyar vállalkozói élethelyzetekre gondolván szeretnénk egy kedvezménytömeget keresztülvinni, és érdekelne bennünket, hogy a jelen pillanatban azért masszív többségben lévő kormánypárti képviselőtársaknak mi a véleményük erről. Hiszen ebben a ciklusban ez vélhetően akkor fog keresztülmenni a rendszeren, ha valamifajta egyetértést sikerül elérni ezen a területen.

Nagyon sok magyar vállalkozó számol be a különböző minősítések megszerzésével kapcsolatos nehézségekről. Itt nemcsak az eljárást kell egyszerűsíteni, de bizony állami forrásokból lehetne dotálni adott esetben a minősítések megszerzésének díját. Hiszen sokszor vállalkozások állnak fél évig, egy évig pusztán azért, mert egy hasonló papiros hiányzik a repertoárból, nem szakmai okokból hiányzik mindez, hanem az ügyintézés lassúsága viszi el erre a folyamatokat.

Több vitában említettük már a vállalati gépjárműhasználatot, ahol szintén racionalizálni lehetne a szabályozást, egyszerűbbé tenni a folyamatokat és megszüntetni olyan indokolatlan terheket, amelyek fejlett piacgazdaságokban már nem jellemzők. Ötödsorban pedig maga a vállalatok bejegyzésének folyamata is egy olyan tárgykörbe tartozik, ami egyszerűsítésre, felgyorsításra szorul. A bevallásokat pedig egyetlen közös platformon lehetne egységesíteni.

Ezek régi vállalkozásfejlesztési viták, amiket lefolytattunk, pontosabban: megpróbáltunk lefolytatni többször ebben a Házban, értő fülekre nagyon ritkán találtunk. A mai vita hátránya is az, hogy általában az ilyen este 9 utáni hasonló viták azok, amikor tényleg csak a szakbarbárok maradnak ott, és talán egy kicsit a szakmai arcél kerül előtérbe. De azért én nem adom fel a reményt, államtitkár úr, hogy ezen öt, jól körülhatárolt, tulajdonképpen izmus- és politikamentes szakmai javaslatra méltóztassanak reagálni, akár még a vita, nem azt mondom, hogy hevében, ilyet nem tapasztalok, de a vita közben; hiszen ha ezt teszik, akkor mi is tudunk egyfajta viszonválasszal élni.

Van azonban egy olyan pont, amiről mindenképpen szeretnék még egypár mondatot mondani. Ez a teljesítésigazolási szakértői szerv szakvéleményét érintő javaslat, mondhatom, hogy javaslatcsomag. Itt ugyanis van közöttünk azonosság, hiszen a lánctartozások, körbetartozások problémakörébe mi megpróbáltunk beavatkozni számtalan alkalommal, és a lánctartozások megakadályozása, a gazdaság kifehérítése valóban egy olyan pont, amit keresztül tudnánk vinni ezen a rendszeren.

Itt a Jobbik javaslata például az építőipar területén egy olyan építésügyi hatóság volt, amely adott esetben ki tud szállni a helyszínre, és ha hasonló lánctartozások nyomát találja, illetve azt, hogy magyar embereket, magyar kisvállalkozásokat, kisvállalkozókat dolgoztatnak, de a munkájuk árát nem fizetik ki, vagy nem akarják kifizetni, akkor az egész projekt befagyasztását is elérhetik, már hatósági szinten. Nyilvánvaló módon nem az a célom, hogy Magyarországon tömegesen álljanak le projektek azért, mert jön egy hatóság és befagyaszt, hanem pusztán  a jogrendszerünk is így működik  a következményektől, szankciótól való félelem önmagában elég lehet, elégséges lehet azt illetően, hogy a kisvállalkozókat érő visszaélések tömege legalább visszaszoruljon, adott esetben nullára csökkenjen. Német nyelvterületen lehet hasonló hatósági intézkedési rendszerrel találkozni. Úgy gondolom, gazdasági sikerességét ez bizonyította, nyilván a jogrendszerbe való illeszkedéséről lehetne egy szakjogászi vitát lefolytatni, de mivel nem vagyok a területen szakjogász, ezért mellőzném az idesorolható érvek felhozatalát. Ugyanakkor a témát különösen fontosnak tartom.

Másik irányból pedig, a körbetartozások esetében a NAV adatbázisán belül most is el lehetne különíteni az érintetteket, szélsőséges esetben az érintettek adószámának felfüggesztésére is sor kerülhet. Azt is szeretném elmondani, hogy ha valaki tudatosan folytat hasonló gyakorlatot, tehát károsít meg magyar vállalkozásokat, vagy nem fizeti ki őket, vagy felszámolásba menekül s a többi, akkor az adószám felfüggesztéséből egyértelműen következne az, hogy új szerződést az érintett társaság nem köthet, további munkát nem vállalhat, ily módon további magyar mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozások megkárosításában sem vehet részt.

De hogy pozitív üzenetet is küldjünk, egyértelműen szükségesnek tartom és fenntartom azt, hogy a tisztességesen működő, de mégis pénzzavarba kerülő cégek tekintetében átmeneti likviditás legyen biztosítható. Tehát legyen egy olyan állami hátterű intézmény, amely felé jóhiszeműen lehet fordulni, és átmeneti likviditási zavarok esetében olyan kedvező segítséget tud nyújtani, ami egyébként nem feltétlenül az érintett gazdasági közület érdekét szolgálja kizárólag, hanem a láncban alatta vagy mellé becsatlakozó egyéb magyar vállalkozások érdekeit is szolgálja.

Számtalan olyan történetet ismer nyilván államtitkár úr is, amikor a lánctartozók egyikének visszaélései miatt tulajdonképpen cégek tucatjai dőltek be, embereket bocsátottak el munkahelyükről. Ezt megakadályozandó, piacgazdasági folyamatokba nem túl mélyen beavatkozva, de néha segítve én érezném helyét egy hasonló rendszernek. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Fidesz képviselőcsoportjának vezérszónoka Gelencsér Attila képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

GELENCSÉR ATTILA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány a Fidesz-frakcióval karöltve kiemelt feladatának tekinti a magyar kis- és középvállalkozói szektor erősítését. Ennek érdekében a vállalkozásfejlesztési politika fő célja a hazai vállalatok által előállított hozzáadott érték növelése, a hazai vállalatok beruházásainak, termelékenységének, versenyképességének erősítése révén.Az elmúlt években a kormány vállalkozásbarát politikája, a vállalkozói szférával való együttműködése sok területen hozott komoly előrelépést. Nemcsak az mondható el, hogy a vállalkozók évről évre kevesebb adót fizetnek, hanem az is, hogy az Európai Unióban például a magyar vállalkozások fizetik a legalacsonyabb, 9 százalékos társasági adót. A kormány intézkedéseinek köszönhető gazdasági eredmények, a növekedés stabilitása és kiegyensúlyozottsága egyaránt azt mutatják, hogy az ország jó irányba halad. Örvendetes, hogy a kormány kiemelten támogatja a kkv-k növekedési esélyeit, egyebek mellett a finanszírozási forrásokhoz jutás könnyítésével, az uniós források gazdaságfejlesztést szolgáló felhasználásával, a beszállítói fejlesztési programmal, az építőipar támogatásával, a vállalati környezet fejlesztésével és a szakképzés fejlesztésével is.

Mindannyian emlékszünk még rá, hogy ez nem volt mindig így. A szocialista kormányok elhibázott gazdaságpolitikájának köszönhetően az akkori kormány intézkedései kimerültek az adóemelésben: az áfakulcs emelése például 5 százalékponttal, az evakulcs emelése 10 százalékponttal és új adónemek bevezetésével is, ilyen volt a kamatadó.

(12.40)

A magyar gazdaság gyenge lábakon állt, a kkv-k helyzete szinte kilátástalan volt. Szerencsére mindez már a múlté. A hazai tulajdonú kkv-k és az exportszektor helyzetbe hozása érdekében a kormány és a Magyar Nemzeti Bank egyaránt hozott már intézkedéseket. A kormány tovább kívánja javítani a hazai kis- és középvállalkozási szektor versenyképességét. Ennek érdekében kerülne sor a törvénytervezet szerinti intézkedések meghozatalára.

A felsorolt célokat szem előtt tartva a benyújtott javaslat a hazai kis- és középvállalkozások fejlesztéséhez kapcsolódó egyes törvények módosítására irányul, azon belül is a nemzeti szabványosításról szóló törvényben elhelyezendő felhatalmazó rendelkezés alapján egy szakértői bizottság jöhet létre, amely meghatározza azoknak a leginkább építőipari szabványoknak a körét, amelyekre a legnagyobb piaci igény mutatkozik. A műszaki szabályozási bizottság tagjai a közigazgatás szereplőin kívül a szakmai érdekképviseleti szervek képviselői lennének. Az általuk kiválasztott szabványokhoz pedig az érintett ipari vállalkozások kedvezményesen férnének hozzá, ami érdemben előmozdítaná a versenyképességük növekedését.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Köztudott, hogy a kis- és középvállalkozások fontos szerepet töltenek be az ország jövedelemtermelésében és a foglalkoztatásban. Ez itt korábban is elhangzott. Tekintettel arra, hogy erejükön felül kiveszik a részüket a munkahelyteremtésből, kiemelten fontos e vállalkozások versenyképességének fokozása. Jelenleg azonban olyan kihívások állnak a magyar vállalkozások előtt, mint a termelékenység növelése, a munkaerőigény kezelése és nem utolsósorban a már említett versenyképesség javítása. Összességében elmondható tehát, hogy a tárca által benyújtott javaslat jól szolgálja azt a célt, amely szerint a kormány tovább kívánja javítani ennek a szektornak a versenyképességét, a foglalkoztatás növelését és az ország növekedési potenciáljának emelését.

Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a Fidesz-frakcióhoz és a KDNP-hez hasonlóan támogassák a benyújtott törvényjavaslatot. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszony. Öné a szó, parancsoljon!

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Nem akartam ennél a törvénynél belemenni abba, hogy csatározzunk itt a fideszes parlamenti képviselőkkel, de engedje meg, hogy elmondjam az előttem szólónak, hogy azért nyolc év után még mindig MSZP-kormányozni, szerintem ezt el lehetne már felejteni. Most már beléptünk a 9. évbe, amikor kormányon vannak, szerintem a visszamutogatás már csak önökre vonatkozik, saját magukra mutogassanak vissza!Ennél a törvénymódosításnál azt mondhatnánk, hogy egy nagyon fontos törvénymódosításról beszélünk, többet kellene foglalkoznunk a hazai kis- és középvállalkozókkal, vállalkozásokkal, hogy milyen problémákkal küszködnek ma Magyarországon, és miben lehetne segíteni, hogy minél eredményesebbek lehessenek. De azt meg kell állapítani, és szerintem ebben mi, ellenzéki képviselők egyetértünk, hogy nem az a lényeg, ami ebben a törvényben benne van, hanem ami megint kimarad belőle, hogy mik azok, amikkel ma legfőképpen segíteni lehetne a kis- és középvállalkozásokat Magyarországon.

Mindig arról beszélünk, hogy mi az az első dolog, amivel kimondott segítséget tudna az adott kormányzat nyújtani nekik: ez a közteherviselés, mondjuk, a munkavállalói járulékok csökkentése. Most nem fogom felsorolni, hogy 2010 után hogyan növekedett évről évre az a teher, ami sújtja a munkáltatókat és magukat a munkavállalókat is. Hogyan lehetne ösztönözni; elhangzott a KDNP-s vezérszónoki felszólalásban, hogy hogyan lehetne ösztönözni ma Magyarországon. Minden egyes törvénynél elmondhatjuk most már, hogy komoly munkaerőhiánnyal küszködik Magyarország.

Az egyik része lehetne a megoldásnak az, amikor a közmunkásokat vissza lehetne terelni a vállalkozások felé. Azt gondolom, ebben sem sikerült az elmúlt nyolc évben nagy sikert elérnie a kormányzatnak. Ha megnézzük, hogy hány százalékuk tudott, mondjuk, a versenyszférában elhelyezkedni a közmunkásoknak, akkor én azt gondolom, elég keményen azt mondhatjuk, hogy 10 százalék alatt van folyamatosan azoknak a közmunkásoknak a száma, akik ebből az ördögi körből, mondjuk, a versenyszférában vagy akár az állami szférában is el tudtak helyezkedni. Ez egy nagyon nehéz kérdés, és ezzel többet kellene a kormányzatnak foglalkoznia. Meg kellene komolyan vizsgálnia a Fidesz-KDNP-kormánynak, hogy mi okozza azt, hogy a közmunkásokkal  a számuk éves szinten több százezerre tehető  nem sikerül lényegében azt a fajta munkaerőhiányt kiküszöbölni, amivel most már szembesülünk nap mint nap.

Az államtitkári felvezetésben elhangzott, hogy a magyar cégek helyzetbe hozása, a családok támogatása a legfőbb célja a kormányzati intézkedéseknek, az építőipari szereplők helyzetbe hozása és a kisvállalkozói terhek csökkentése. Itt azért engedjenek meg némi kritikát most már, mert csak politikusok vagyunk. Szeretném megkérdezni, hogy az építőipari szereplők helyzetbe hozása kikre vonatkozik. Mert szerintem körülbelül három céget tudnánk felsorolni Magyarországon, hogy melyik az a három cég, amelynek a helyzetbe hozása több mint nyolc éve zajlik Magyarországon.

A magáncégekre ugyanez vonatkozik, a magáncégek helyzetbe hozására is. Ha a közbeszerzéseket látjuk, az állami megrendeléseket látjuk, az európai uniós források lehívását nyomon követjük, akkor mondhatjuk azt, hogy persze, Magyarországon a több százezerre tehető kis- és középvállalkozások lehetőséget kapnak pályázati forrásokra vagy akár állami megrendelésekre, de azt látjuk, hogy a zsíros, nagy falatokat a kormányhoz közeli cégek szakítják le. Államtitkár úr, ezen komolyan változtatni kellene.

Arról is beszélhetnénk  a jobbikos képviselőtársam előttem már szólt erről , hogy a körbetartozások a mai napig nem szűntek meg az építőiparban, de nemcsak az építőiparban, hanem ez más vállalkozói szegmensekben is fellelhető. Lényegében nemcsak a körbetartozásról beszélünk, hanem arról a függőségi viszonyról, ami akkor alakul ki, amikor fővállalkozók megnyernek egy komoly tendert, és az alvállalkozói körök hogyan csurgatják vissza vagy nem csurgatják vissza a pénzeket, mi zajlik ma Magyarországon a beruházások környékén, és hogyan zsigerelik ki, mondjuk, az alul lévő kis- és középvállalkozókat ezeken a projekteken.

Némi kritikát engedjenek meg az előttünk lévő törvénymódosítással kapcsolatban. Gondolom, egyetértünk azzal, hogy mindenféleképpen kell beszélni arról, és kell olyan intézkedéseket hozni, amelyek a vállalkozók, a vállalkozások terhét csökkentik és próbálják könnyíteni a munkájukat, de az itt lévő törvényjavaslattal kapcsolatban néhány gondolatot felolvasnék.

A nemzeti szabványosításról szóló törvénymódosításhoz  amellyel kapcsolatban kritikával élünk - néhány gondolat. A Műszaki Szabályozási Bizottság tervezett feladatköre lehetőséget adhat, hogy meghatározott csoportok előnyben részesítése érdekében határozzanak meg műszaki előírásokat. Nyugtasson meg, államtitkár úr, hogy ez tényleg nem így fog történni, hogy a további szabályozások erre fognak lehetőséget biztosítani.

Nem világos magának az MSZB létrehozásának az indokoltsága sem az MSZT mellé. Bürokrácianövelő hatással bírhat, illetve részérdekek megjelenítését teheti lehetővé. Szükség van-e erre a mostani szabályozás mellett, hogy egy újabb szabályozási szervet hozzunk létre? Amikor folyamatosan arról beszéltek az elmúlt években, hogy csökkentik a bürokratikus terheket, szüksége van arra a vállalkozói szektornak, hogy ezek minimálisra legyenek lecsökkentve, akkor szükséges-e még egy szervet létrehozni föléjük?

Érthetetlenül változik a kkv-khoz kapcsolt vállalkozásokról szóló rendelkezés is, és kikerül a következő mondatrész: egy vállalkozás egy másik vállalkozás tulajdoni részesedésének, részvényeinek és  megmaradt  a szavazatának a többségével rendelkezik, márpedig a szabályozás eddig diszpozitív volt, hiszen a szavazati jog többségével rendelkezhetett a kisebbségi részesedéssel bíró tulajdonos is.

(12.50)

Azaz ezután az a vállalkozás, amelyben másik vállalkozás többségi tulajdonrésszel, de kisebbségi szavazati joggal rendelkezik, nem minősül kapcsolt vállalkozásnak. Miközben ez nem mond ellent az uniós ajánlásnak, mégis például uniós pályázatoknál kkv-knak minősülhet olyan vállalkozás, amely a hatályban lévő rendelkezéssel már nem lesz az. Reméljük, hogy államtitkár úr itt is megnyugtató választ ad, hogy nem egy elírásról van szó vagy figyelmetlenségről, és kiküszöbölik ezt a hibát.

Indokolatlan a Vállalkozásfejlesztési Tanács mint konzultációs szerv további felduzzasztása egy részben kormányzati szervek, minisztériumok által is létrehozott alapítvánnyal  Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány -; és kikerül a Pálinkás József vezette tanácsból az a szervezet, amelynek Pálinkás József az elnöke volt.

Én azt gondolom, szükségszerű a kis- és középvállalkozások terhének a csökkentése Magyarországon, hogy az a helyzetbe hozás, amiről államtitkár úr beszélt és kormánypárti politikusok beszéltek, az tényleg megtörténhessen, és ne csak egy nagyon szűk kör profitálhasson Magyarországon azokból az előnyökből, amiket évről évre tapasztalhatunk.

Én azt gondolom, ha államtitkár úr megnyugtató választ ad a felhozott kritikákra, akkor megfontolandó ennek a törvénynek a pozitív irányba való támogatása.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A DK képviselőcsoportjának vezérszónoka Varju László képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Azon gondolkodtam, hogy mehetnénk-e tovább abban a hangulatban, mint amivel itt a kormánypárti képviselőtársaink, illetve államtitkár úr felvezette ezt a dolgot: minden szép és világos, tök rendben van, mehetnénk ezen az úton, hiszen 690 ezer vállalkozás úgy érzi magát, hogy tulajdonképpen minden lehetősége megvan a szerződések megkötésére, működésre. Aztán persze, ha egy kicsit megkapargatjuk és mögé nézünk, tisztelt képviselőtársaim, akkor persze, kaptak hitelt, néhányan  a 690 ezerből 40 ezren voltak, akik egyébként a növekedési hitelprogramban részt tudtak venni. Ők 2800 milliárd forintot megkaptak. Ők valószínűleg, a nagy többségük vagy a jelentős részük jól van. Ennek is, mondjuk, az 1 százaléka, 400 vállalkozás biztosan nagyon jól van, hiszen az magukhoz köthető, és pontosan hozzájutnak és megszerzik azokat a szerződéseket, amire szükségük van. Szóval, az én kérdésem, és ne csak kekeckedésnek tekintsék, engem az a 650 ezer vállalkozás érdekel, és azok nehézségeit próbálom kicsit bemutatni, de mivel a törvény-előterjesztésben valóban csak néhány olyan dolog van, ami itt van előttünk, ezért az általános vita keretei között is próbálok olyat mondani, ami ezzel összeköthető, hogy a végén ne azzal vádoljanak, hogy egészen másról esik szó, mint ami egyébként a törvény-előterjesztésben itt van. Mert ha leegyszerűsítjük, akkor ez az előterjesztés arról szól, hogy létrehoznak egy bizottságot, összevonnak valamit, hogy egyébként kapjon adatot a miniszter, és egyébként pontosítanak néhány törvénytervezetet. Ennyi az egész, amit most önök a kisvállalkozások érdekében ilyen hangzatos cím alatt, mint hogy a hazai kis- és középvállalkozások fejlesztéséhez kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, benyújtottak.

Én tisztelettel mondom, hogy ez édeskevés  megint mondom  annak a 650 ezer kisvállalkozásnak az oldaláról, amelyekre, ha büszkék vagyunk, hogy az emberek nagy többségét ők foglalkoztatják, a hozzáadott értéknek a nagy részét ők adják, akkor valamit kellene csinálni most már azért is, ami őket érinti, és ami az ő helyzetükön tud változtatni.

Ehhez persze megvannak a speciális módszerek is, amikor a kormány és a Fidesz-frakció karöltve halad előre. Tegnap ennek az eredményét láttuk itt egy szavazásban, amikor a furcsa összefonódások eredményeként azok, akik előnyökhöz jutottak, azokat sikerül, úgy tűnik, most már az ügyészségnek is kiszerelni. De tekintsük ezt olyan anomáliának, amit végre önök is, akik mint elismerten tudtak erről a folyamatról, most akkor már kiszerelték legalább.

Nos hát, nézzük akkor ezt a salátatörvényt néhány dologban részletesebben. Itt az első ilyen pont, amelyben önök elrendelik, hogy a Magyar Nemzeti Bank, az adóhatóság, a KSH, mindenki szolgáltasson adatot a miniszter úrnak. Hát, rendben van, szolgáltassanak, de én tisztelettel jelzem, hogy az is jó volna, ha ez a 650 ezer vállalkozás is hozzáférne fontos adatokhoz. Ha már egyszer elrendelték önök, és az önök jóvoltából minden vállalkozásnak fizetni kell a kamarai tagdíjat, és ebből többmilliárdos bevétele van a kamarának, akkor amúgy is kézi irányítás alatt működik ez a történet, én tisztelettel azt javaslom, hogy segítsék a piac szereplőit abban, hogy olyan vállalkozói adatbázishoz hozzáférjenek, amelyben egyébként egymás partnereként tudnak működni. Netalántán még azt is megtehetnék, hogy ezen információkat, amit nemcsak a miniszter úrnak adnának oda, hanem egyébként ennek a nemzetközi kitekintésében a vállalkozásokat segítenék, és akár a mi vállalkozásainkról, a magyar vállalkozásokról lehetne angol nyelven tájékoztatást adni, és ilyen értelemben élni azzal a lehetőséggel, hogy egyébként egy 500 milliós piac része vagyunk, és ebben támogatni és lehetőséget adni a vállalkozásoknak. Mert ha önök megnézik, akkor az egyik legnagyobb probléma ezeknek a vállalkozásoknak a növekedésénél és annak lehetőségeinél ezen a területen érhető nyomon, hogy itt nem látnak elég lehetőséget.

A kisebb cégek számára is  és ebben az értelemben egyetértek államtitkár úrral  nagy fontossága van a szellemi tulajdon védelmének, a nemzetközi szabadalmaztatási eljárások ismeretének. De akkor menjünk még egy lépéssel tovább, és nézzük meg azt, hogy az ezzel foglalkozó ügyvivő irodák hogyan érhetők el a vállalkozásoknak, arról is próbáljanak meg rendelkezni, segíteni nekik, mert az a teljesítmény, ami ezekből a vállalkozásokból ötletként kijön  és számos olyan dolog van, amit hasznosítani lehet , azt érdemes ebből a szempontból szerintem hasznosítani.

A következő ilyen területre szeretném ráirányítani a figyelmüket: hogy ha adatokat szeretnének biztosítani a vállalkozásoknak, tehát megint csak mondom, nem csak a miniszter úrnak, akkor egyébként ezekre a nemzetközi, már nemcsak a vállalatközi kapcsolatokban meglévő információkra, hanem az onnan beszerezhető ismeretekre is szükség van. Ennek az adatbázisnak célja lehetne szolgáltatások az illető cég számára, a versenyhelyzet felmérése, és nagyon széles körű megoldásokat csinálhatnának e tekintetben. Most arról nem beszélek, mert itt vannak speciális megoldások, hogy az európai uniós forrásokhoz és egyéb forrásokhoz való hozzáférés mennyire elterjedt és ismert, még egyszer mondom, a 650 ezer vállalkozás keretében. Az ő számukra, én azt gondolom, hogy itt még vannak teendők, amire akár érdemes még törvénymódosítást is kezdeményezni, csak hogy segítsék a cégek kutatás-fejlesztési eredményekről való ismereteit, a forrásokhoz való hozzáférés lehetőségét, mert azt gondolom, hogy egy jelentős részük éppen ezen információk hiányától szenved.

Megérteném a válaszát, ha azt mondaná, hogy a kamara ebben közreműködne, de én úgy látom, hogy képtelen megoldani ezt a feladatot. És mivel önök hajlamosak arra, hogy jó dolgokat központosítani akarjanak és megoldani akarjanak, ha ilyen címet adtak ennek a törvénynek, akkor legyenek szívesek, még ha egy ilyen salátatörvény keretében is, oldják meg ezt, hogy itt három törvényt módosítanak, hogy akkor ezt ide csatornázzák be, és ilyen értelemben vegyék kézbe ezt a történetet.

Mondom ezt azért is, mert Újpesten lévő választókerületemben, ott a vállalkozókkal találkozva én el tudom mondani önnek, hogy ők mire panaszkodnak, vagy mi az, ami nekik rossz.

(13.00)

És sorolhatnám hosszan ezt, de nem teszem meg, megkímélem ettől, mert azt hiszem, ön is birtokában van ezen ismereteknek, de két dolgot mindenképpen szeretnék ebből kiemelni. Az egyik, hogy ha jót akarnak tenni a vállalkozásoknak, akkor ebbe a törvénybe tegyék bele azt, hogy megszüntetik a kamarai tagdíjat, és ebben az esetben önöket biztosan meg fogják dicsérni, nemcsak 40 ezer vállalkozás, hanem sokkal több. Meg kell szüntetni ezt a történetet.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Már csak azért is  és ez a másik területe ennek a dolognak , az, ami az ellenőrzéshez kötődik; láthatóan van egy olyan gyakorlat, amikor üldözik a vállalkozásokat azzal, hogy az ellenőrzésnek az a célja főként, hogy valamilyen büntetésből gyűjtsenek be bevételt az Államkincstár számára. Hát, ezen érdemes…  én azt javaslom, hogy sürgősen változtassanak, többször erre egy és ugyanazon vállalkozásnál nincs szükség, korlátozzák önmagukat, legyen figyelmeztetés, és egyébként azokat kell sújtani, akik többszörösen nem tartják be.

Összefoglalva tehát azt tudom önnek mondani, hogy el kell törölni a kötelező kereskedelmi és iparkamarai, valamint agrárkamarai tagságot, a cégek mentesüljenek a kötelező, semmi haszonnal nem járó tagdíjfizetés alól, gazdasági, önkéntes alapon szerveződjön. És ha még egy jó tanácsot megengednek, mondom ezt úgy is, hogy nem feltétlenül gondolom azt, hogy nekünk módosító indítványt kellene beadni, mert önök ezt úgyse fogadják meg, tehát ilyennel most nem próbálkozom, de ha marketingismeretekből a vállalkozások számára nyújtanak képzést, támogatást, segítséget, akkor azzal önök jelentősen hozzájárulnak.

Aztán ha visszazökkennék abba a hangulatba, ahogy önök ezt indították, akkor valószínűleg én is azt mondhatnám, hogy a vállalkozások a piacgazdaság motorjai, az ország jólétének letéteményesei, és folytathatnám ezt a dolgot. De sajnos azt kell mondanom, hogy látszik, hogy ebben a törvényben nem az a probléma, ami benne van, hanem az, ami nincs, és hiába adnak hozzá hangzatos címet, a vállalkozásoknak ilyen módon kevéssé fognak tudni önök segíteni.

Ezért azt kell mondanom, hogy az önök kommunikációja…  és most itt kifejezetten Varga miniszter úrra gondolok, aki a Világgazdasági Fórum friss jelentésére hivatkozva mondja, hogy 12 helyet léptünk előre egy év alatt, sőt a Pénzügyminisztérium ehhez külön közleményt is rendelt, hogy a versenyképességben milyen előrelépést tapasztaltak, de tisztelettel jelzem, hogy egyik oldalról, ahogy itt egyébként a beszélgetésből kiderült, azt elismerte, hogy a számítás és a besorolás pontosítása, megújítása is szerepet játszik abban, hogy ez az előrelépésnek látszó valami bekövetkezett, de tisztelettel jelzem, hogy ha ezt a régivel csinálják, akkor pontosan ugyanott tartunk, ahol voltunk.

Tehát itt van egy törvényi előterjesztés, önök pontosan tudják, hogy most már egy évtizede érdemben, sok ezer milliárd forint felhasználásával sem lépünk előre, nincs versenyképesség-javulás a vállalkozásoknál, akkor őszintén szólva mindegy, hogy ezt a törvénytervezetet vagy mást hoznak ide, nincs értelme, azt kell hogy mondjam, hogy a 650 ezer vállalkozásnak önök képtelenek bármilyen segítséget nyújtani és bármilyen lehetőséget adni arra, önmagukon kívül másnak nem tudnak segítséget adni. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a DK soraiban.)

ELNÖK : Köszönöm szépen, Varju László képviselő úr. A következő vezérszónok Csárdi Antal képviselő úr, Lehet Más a Politika.

CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A benyújtott törvényjavaslat címe szerint a hazai kis- és közepes méretű vállalkozások fejlesztését szolgálja, de véleményem szerint és az LMP korábban meghirdetett programja szerint is jóval hatékonyabb eszközökre lenne szükség, mint amit ebben a törvényjavaslatban önök felvázolnak.A javaslat szerint létrehozásra kerül egy új bizottság, amelynek pontos funkcióját és feladatát nem ismerjük, de azt már biztosan tudjuk, hogy öt évre kerülnek megválasztásra, egy ötfős testületről van szó, és természetesen már azt is tudjuk belőle, hogy Palkovics miniszter úr fogja kinevezni a tagjait.

Tisztelt Ház! Biztosan önök is ismerik azt a viccet, hogy a teve egy olyan ló, amit egy bizottság tervezett, és azt gondolom, hogy ez erre a törvényjavaslatra is tökéletesen illik, mert nagyon szépen hangzik, biztosan sok mindent lehet majd kezdeni ezen bizottság munkájának az eredményeképpen, csak valós és érdemi fejlődésre nem számíthatnak azok a kkv-k, akiknek egyébként a törvény címe alapján segíteni szeretnének.

Mi úgy gondoljuk, hogy ennek a bizottságnak a létrehozása nem az a lépés, amire a leginkább szükség lenne a kkv-k számára, ez lehet egy olyan intézkedés, amire lehet majd hivatkozni, illetve újabb tanulmányokat, kiadványokat készíteni, de nem gondolom, hogy ezzel érdemi változást lehet elérni a kkv-k helyzetét illetően.

Ezzel szemben az LMP szerint a kis- és közepes méretű vállalkozásokat kell a legfontosabb stratégiai partnerként kezelni. Ehhez tartósan kedvező viszonyokat kell teremteni nekik, és mivel ennek a szektornak a sikeressége a jövőnk kulcsa, nem kampányszerűen kell támogatni a szektort, hanem folyamatosan, azt gondolom, a kkv-k védelme kiemelt feladatunk.

Pontosan tudjuk, hogy milyen hátrányos helyzetben vannak egy multinacionális céggel szemben, és pontosan tudjuk azt is, hogy ha nem nő a versenyképessége a kis- és közepes vállalkozásoknak érdemben, akkor ez a versenyképességi hátrány befolyásolja majd azt a fizetőképességet, amivel meg tudja termelni a fizetőképes fizetését a kkv-alkalmazottaknak. Azt gondolom, hogy mint ahogy sokszor elhangzott, a munkavállalóknak egyébként több mint a kétharmadát foglalkoztatják a kkv-k, a versenyszférában ez négyötöd. Úgyhogy én azt gondolom, hogy ez mindannyiunk közös felelőssége és célja kellene hogy legyen.

Ehhez az egyik legfontosabb lépés a közbeszerzések megtisztítása kell hogy legyen, amelyeket meg kell nyitni a kisvállalkozások előtt is. További kiemelt probléma, hogy nem tudnak a kkv-k hozzájutni olyan forrásokhoz, amelyek nagymértékben segíthetnék ezen vállalkozások működését, illetve fejlődését.

A kisvállalkozások az LMP politikájában korábban is komoly hangsúlyt kaptak, ezért igenis, támogatni kell őket, de úgy gondoljuk, hogy egy bizottság létrehozásával az említett problémák nem oldódnak meg, ezért rendszerszinten kellene kezelni ezt a problémát, és nem egy ilyen salátatörvény…  három elképzeléssel, a Ház előtti tárgyalásával. Nincs értelme, kedves képviselőtársaim! Vagy koncepcionálisan az egészet gondoljuk újra, és gondoljuk azt, hogy egyébként ennek a rendkívül nagy foglalkoztatói rétegnek nyújtunk érdemi segítséget, vagy ezek az apró lépések, amelyek egyet előre, kettőt hátra alapon történnek és történtek az elmúlt évtizedekben is, ezek nem lesznek valós segítségek.

A törvényjavaslat benyújtása azt bizonyítja, hogy önök is látják, hogy ezt a szektort fejleszteni kell, és szükség van itt is, hogy sikeres vállalkozások legyenek, de nézzük meg, hogy ugyanúgy gondoljuk-e, hogy miért is prioritás a hazai kisvállalkozók helyzetének a javítása. A legfontosabb és legalapvetőbb: egy stabil, fenntarthatóan sikeres gazdaságnak a hazai erőforrásokra kell támaszkodnia, és mivel a kisvállalkozások adják a nemzetgazdaság gerincét, a versenyszektorban dolgozók körülbelül háromnegyedét ők foglalkoztatják, így a szerepük kiemelten hangsúlyos, a kevésbé gazdag területeken ez még hangsúlyosabb egyébként.

Méretükből adódóan az ilyen típusú vállalkozások valósítják meg a legjobban a fenntartható gazdálkodást, a lokális működést, de sajnos ez önerőből nem megy vagy nagyon nehezen. Azt gondolom, érdemes volna egyébként minden képviselőnek  a kormánytól az ellenzékig  beszélgetnie ilyen kisvállalkozásokkal, mert akkor meghallanák azokat a problémákat, amelyeket folyamatosan, napról napra, nemcsak az elmúlt négy, nemcsak az elmúlt nyolc, hanem gyakorlatilag a rendszerváltás óta mondanak.

Azt gondolom, hogy nagyon fontos lenne, hogy ők kapják meg a társaságiadó-kedvezményt, és az ő érdekeiket szolgálják ki végre azok a döntések, amelyek most a multinacionális cégek érdekeit szolgálják ki.

(13.10)

Hogyha problémákról beszélünk, akkor érdemes megvizsgálnunk azokat az okokat, amelyek ezeket a problémákat okozzák. Az egyik legkiemelkedőbb példa, ami problémát is jelent egyúttal, hogy a multik a támogatások többszörösét kapják, és mivel teljesen egyenlőtlen az elbírálás, ez egy teljesen fals és torz gazdasági szerkezetet fog eredményezni. Érdemes végignézni, hogy míg egy multinacionális vállalat egyetlenegy foglalkoztatottra 10-15, de akár 30 millió forintot is kap, addig a kisvállalkozásoknál 3 millió a felső korlát. Egy multicég csak azért kap egy ember foglalkoztatására tízszer annyit, mint egy kisvállalkozás, mert ő olyan pozícióban van, és azért, mert önök a multikat támogatják, hiába mondják azt és kommunikálják azt, hogy önök a kisvállalkozások partnerei.

A magas adminisztrációs terhek a következő olyan probléma, amivel kezdeni kell valamit, hiszen ezek a terhek és az azzal párosuló adóterhek miatt sokszor feketefoglalkoztatásba szorulnak a nehezen működő mikrovállalkozások, és ez senkinek nem érdeke, nem érdeke a kisvállalkozásnak, hiszen félelemben él, pontosan tudja, hogy bármelyik pillanatban lebukhat, és ez nem jó a gazdaságnak sem. Ezért azt gondoljuk, hogy megoldást kell találni arra, hogy a versenyképességen keresztül ne kényszerüljenek a szürke- vagy feketegazdaságba a mikrovállalkozások. Mindannyiunknak ez a célja.

Ami még hatalmasabb problémát okoz, és amit az LMP folyamatosan hangoztat, az a nem megfelelő oktatás. Az oktatási és a szakképzési rendszer is a multinacionális cégeket támogatja, és pontosan ennek a következménye az a súlyos szakemberhiány, amit tapasztalunk, ennek következménye az elvándorlás mértékének további növekedése. Ezek a tényleges problémák, amelyek változtatásával valóban lehetne segíteni a kis- és közepes méretű vállalkozásokon.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mit is kellene akkor tenni, persze a bizottság létrehozásán, illetve ezeken a pótcselekvéseken kívül? Én azt gondolom, hogy érdemes ezt végignézni. Első lépésben ki kell egyenlíteni a támogatásokat, tisztelt képviselőtársaim, a multik az úgynevezett munkahelyteremtő beruházásoknál akár tízszeres támogatásban részesülnek, és amíg ez a támogatás ilyen torz, addig nem lesz versenyképes egyetlenegy kisvállalkozás sem. Több kis összegű támogatást kell nyújtani, a jelenleg elérhető támogatások sokszor óriási bővülést és kötelezettséget írnak elő egy hatalmas adminisztrációs teherrel együtt. A kisvállalkozások szerves fejlődését kellene támogatni, nem a pár év múlva csődbe forduló kényszernövekedést.

A közbeszerzések átalakításához, azt gondolom, mindennap jön egy-egy újabb tétel, hogy miért fontos ez. Korlátozni kell a lehetséges alvállalkozói szinteknek a számát, maximum két szint lehessen a nyertes cég alatt. Ez arra is ösztönözné a cégeket, hogy valós, állandó struktúrát építsenek ki, és ne gyorsan felbukkanó és gyorsan eltűnő cégek végezzék a munkát, és ez korlátozná a Mészáros Lőrinceket is persze, akik megnyerik a közbeszerzést, majd a 10-50 százalékos sáp leszedése után elvégeztetik egy kisvállalkozással ugyanazt.

A negyedik, amit, azt gondolom, lépni kéne, hogy a kisvállalkozások versenyképesek lehessenek vagy hogy javuljon a versenyképességük, az a szakemberhiány kezelése, és a ma kizárólag multikat szolgáló duális szakképzés átalakítása. A kisvállalkozások és a szakmunkásképzés hiányosságai miatt csak a saját maguk által képzett munkaerőre támaszkodhatnak a kisvállalkozások, de őket meg elszipkázzák néhány év után a nagyok, vagy kivándorolnak. A hazai kisvállalkozásoknak rugalmasabb, sokoldalúbban képzett és jobban fizetett szakemberekre volna szükségük; a közoktatás fő áramáról való leszakítását vissza kell fordítani. A 18 éves tankötelezettség kell hogy legyen az alapja ennek a munkának, mert ha mindenkinek van érettségije, és minél magasabb képzettséggel, végzettséggel lép ki a munkaerőpiacra, az a későbbi átképzést, az élethosszig tartó tanulást segíti elő. Azt gondolom, hogy ez megint csak mindannyiunk felelőssége, és ezzel nagyban lehetne segíteni a kkv-k helyzetén.

Az szja- és a járulékcsökkentés, az adómentes minimálbér és a magasabb átlagbér a következő tétel, amit meg kellene csinálni bizottságosdi helyett. Jobban fizetett dolgozókkal csökken a kisvállalkozásokat durván sújtó elvándorlás is, és megnő a fehéren foglalkoztatás. Ez megint nemzetgazdasági érdek, tisztelt uraim.

A progresszív társasági adó bevezetése: azt gondolom, hogy ma pontosan tudjuk, hogy a nettó árbevétel arányában egy kisvállalkozás nagyon sokszorosát fizeti a nyereségadóban az államkasszába, mint akár a MOL vagy bármelyik multinacionális cég.

A bürokratikus cégalapítási és bevallási, engedélyezési, adatszolgáltatási kötelezettségeket csökkenteni kell, és azt gondolom, hogy igen, ahogy már képviselőtársam is említette, a kötelező kamarai tagság megszüntetése megint csak nem várhat egyetlenegy percet sem.

Tisztelt Ház! Én hosszú évtizedeken keresztül dolgoztam kisvállalkozásként, és pontosan tudom, hogy a kamarai tagdíj másik oldalán nincsen semmi. Nem kaptam sem szolgáltatást, sem segítséget, sem semmit a kamarától, és soha fel sem merült, hogy ők nyújthatnának nekem támogatást, képzést, vagy nyújthatnának az alkalmazottaimnak támogatást, képzést, vagy segítették volna az én versenyképességemnek a javulását. Ez nem szól másról, mint egy jól körülírható érdekcsoportnak a kifizetéséről.

És azt gondolom, hogy az utolsó az innovatív vállalkozások még ennél is kiemeltebb segítése, mert kitüntetetten kell kezelni azokat a vállalkozásokat, amelyek fenntarthatóan, a fenntarthatóságért tevékenykednek olyan elvek alapján, amelyek a jövő gazdaságának az alapjai lehetnek. Innovatív vállalkozások nélkül nincs fejlődés. Lehetne alkalmazni például a valóban felelős vállalat modelljét, amit a KÖVET már 2007-ben kidolgozott. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, köszönöm a szót. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Csárdi Antal képviselő úr. Most megadom a szót Tordai Bence jegyző úrnak, a Párbeszéd képviselőcsoportja vezérszónokának.

TORDAI BENCE, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Polgártársak! Először hadd forduljak a fideszes, KDNP-s képviselőtársaimhoz! Találkoztak-e önök mostanában tisztességes magyar kis-, középvállalkozóval? Nem a Parragh Lászlókra gondolok, meg nem a Simonka Györgyökre, meg nem a Fidesz környékén sertepertélő járadékvadászokra, nem olyanokra, akik mindenféle oligarchaként, strómanként működnek a Fidesz körül, és nem is azokra, akik pályázatokból próbálnak megélni, hanem olyanokra, akik a piacból próbálnak megélni. Ha megkérdezik őket, hogy mire van szükségük, akkor biztos, hogy nem azt mondják, ami ebben a törvényjavaslatban szerepel, nem újabb bizottságokat, nem újabb tanácsokat, nem újabb testületeket akarnak látni, nem azt akarják látni, hogy valamelyik fideszes haver érdekeinek megfelelően újraszabályozzák a kapcsolt vállalkozásoknak a törvényi hátterét, ez rettentően hidegen hagyja őket. Négy dolgot szeretnének, elmondom, melyik ez a négy: fizetőképes kereslet, munkavállalók, akik képzettek és akiket méltányos bérrel meg tudnak fizetni, jogbiztonság, merthogy ezen a téren is vannak nehézségek, illetve egy igazságos közteherviselési és támogatási rendszer. Erről a négyről szeretnék beszélni, hogy nagyjából legyen fogalmuk, hogy mit várnak el a magyar kormánytól a mikro-, kis- és középvállalkozások.

Először is a fizetőképes kereslet. Ahhoz nyilvánvalóan arra van szükség, hogy az embereknek több elkölthető pénze legyen. Hogyha makrogazdaságilag közelítünk, akkor ez egy keresletoldali élénkítést feltételez, azt, hogy éppen azoknak a társadalmi csoportoknak a jövedelmeit növeljük, amelyek teljes jövedelmüket elköltik, és nem mindenféle külföldi magánrepülőzésekre, hogy a macskájukat orvoshoz vigyék, nem adriai luxusjachtok vásárlására, de még csak nem is távoli országokban kastélyok vagy szigetek felvásárlására, ahova a Fidesz-közeli milliárdosok menekítik ki a vagyonukat, hanem magyar termékekre és szolgáltatásokra költik. Ezeknek az embereknek, egyébként a magyar társadalom alsó kétharmadának-háromnegyedének a jövedelemszintjét kellene növelni, és egyetlen olyan intézkedés van, amely egyszerre növeli ennek a széles társadalmi koalíciónak, minden tagjának a jövedelem-színvonalát, az pedig az alapjövedelem.

A Párbeszéd ezért javasolja az alapjövedelem bevezetését, ami növeli a munkából származó jövedelmeket és a munkán kívül megkapható társadalmi jövedelmeket is. Ez az, ami ösztönzi a munkára az embereket, hiszen kellően magas kezdő béreket biztosít. Ezért mondja azt a Párbeszéd, hogy egyébként meg kell emelni a minimálbért is nettó 150 ezer forintra, úgy, hogy a bérterhek közben radikálisan csökkennek, úgy, hogy a bérköltség ennél csak néhány tízezer forinttal magasabb, tehát nem magasabb, mint ma a kisvállalkozókra háruló vagy őket terhelő bérköltségek.

(13.20)

Erre van lehetőség. Van költségvetési mozgástér. Idén is benyújtottuk azt a költségvetési átrendezést, amely 2500 milliárd forint megmozgatásával biztosítja azt, hogy legyen fizetőképes kereslet, hogy növekedjenek a kis és közepes jövedelmek, hogy ne a milliós fizetések és ne a milliárdos nagytőkések és az óriáscégek legyenek azok, akik kedvezményezettjei a magyar újraelosztási rendszernek, hanem azok, akik a magyar kkv-k termékeit és szolgáltatásait szeretnék megvásárolni az emelkedő jövedelmükből.

A második pont, hogy legyen képzett, rendelkezésre álló és megfelelő módon megfizethető munkaerő. Miután az önök országlása elől 600 ezren menekültek ki ebből az országból, miután önök szétverik egy bukott csempekereskedő tanácsait követve a magyar oktatási rendszert  beleértve ebbe természetesen a szakképzést is , ezért nem meglepő, hogy olyan munkaerőhiány van stratégiai ágazatokban is, ami ellehetetleníti számos területen tényleg a kis-, középvállalkozások életét. Nyilvánvalóan ezt a bukott oktatáspolitikát be kéne fejezni, és egy 180 fokos fordulattal a XXI. század kihívásainak megfelelő oktatási rendszert kéne működtetni, és hagyni, hogy visszajöjjenek azok az emberek, akiket önök elüldöztek.

Aztán pedig itt van a közteherviselés kérdése. Önök mindenféle szabadságharcos meg néppárti populista szólam ellenére, akiket ténylegesen kedvezményeznek a közteherviselési rendszer átalakításában, azok az óriáscégek: a nagyvállalatok, a multik vagy éppen a magyar multik. Azok a cégek, amelyek korábban 19 százalékos társasági adót fizettek, mostanra pedig az effektív társaságiadó-kulcsuk 5 százalékra csökkent. Tehát az az adócsökkentés, ami a vállalatokat valóban több száz milliárd forinttal segíti évente, gyakorlatilag kizárólag az óriáscégeknél csapódott le.

Nem nehéz belátni, hogy ez relatív versenyhátrányba hozza a mikro-, kis- és középvállalkozásokat. Míg korábban a társasági adó is egy igazságos, többkulcsos, progresszív adórendszer volt, 10 és 19 százalékos kulcsokkal, most önök ezt is egy egykulcsos, igazságtalan adóra cserélték le.

Ráadásul azok az adókedvezmények, amelyek azt teszik például lehetővé, hogy a költségvetés helyett a miniszterelnök kedvenc focicsapatát támogassák a közpénzek, szóval ezek az adókedvezmények tovább csökkentik a ténylegesen befizetendő adót, ezért körülbelül feleannyi adót fizetnek be a magyar költségvetésbe arányosan az óriáscégek, mint a kkv-k. Ez egészen elképesztő! És akkor erre rakódnak rá a támogatási rendszer igazságtalanságai. Az, amit itt a kollégák is megzenésítettek, jelesül, hogy például munkahelyteremtésre egy multinak ötször-nyolcszor annyi pénzt fizetnek ki, mint egy magyar kis-, középvállalkozásnak.

Ha tehát megkérdeznek egy tisztességes magyar vállalkozót, akivel maguk nyilván nem túl gyakran és akkor is csak véletlenszerűen találkoznak, akkor el fogja mondani, hogy abból a 15 millió forintból, ami egy munkavállalóra jut, amit egyedi kormánydöntésekkel, a külföldi nagytőke idecsábítása érdekében szoktak megítélni, hogy mondjuk, egy 15 millió forint/fős támogatásból hány éven keresztül tudna egy foglalkoztatottat pluszban felvenni vagy hány foglalkoztatottal tudná bővíteni a létszámot, biztos, hogy nem egy lenne a válasz erre.

És aztán végül a jogbiztonság kérdése. Ezen a területen is hosszan lehetne mesélni, de ragadjunk le annál a kérdésnél, hogy mi az, ami ma Magyarországon a kkv-k növekedésének és sikerének a felső plafonját jelenti.

Most nem egy üvegplafon van, most egy lávaplafon van. Az van, hogy ha valaki túl sikeres, akkor észreveszik, és ha észreveszik, akkor valamelyik Fidesz-közeli maffiózó odamegy, és egyszerűen elveszi a cégét. Ismerjük jól ezeket a történeteket, százával halljuk a különböző magyar vállalatvezetői körökből érkező sztorikat, amik arról szólnak  egybehangzó a leírása ezeknek a történeteknek , hogy tesznek a hirtelen vagy szépen lassan, apránként szervesen építkezve sikeressé váló cégekre egy pofátlanul alacsony vételi ajánlatot, majd ha ezt nem fogadják el, és nyilván már az első körben is érzékeltetik, hogy ha nem fogadják el, akkor baj lesz, akkor tényleg mindenféle bajok történnek. Rászabadítják a pártállam különböző szerveit a Fidesz-közeli oligarchák, és addig szuttyongatják ezeket a szerencsétlen, tisztességes magyar vállalkozókat, amíg rákényszerülnek arra, hogy akár az eredeti, pofátlanul alacsony ajánlatnak is a feléért vagy harmadáért átadják a cégüket egy fideszes rablólovagnak.

Ezek a maffiamódszerek mennek ma Magyarországon. Ez az, ami a magyar kkv-k fejlődésének az egyik gátja, és ez az, amit hiába is várunk önöktől, mert ez nem közpolitikai változtatások rendszere, ami ahhoz kell, hogy ez a jogbiztonság helyreálljon, egyszerűen néhány száz ilyen, maffiamódszereket alkalmazó, magának ma mindent megengedő, Fidesz-közeli rablólovagot kellene egyszerűen lesittelni. Ehhez pedig az kéne, hogy ne a Fidesz érdekeit kiszolgáló Polt Péter legyen a legfőbb ügyész.

Az kéne, hogy az ilyen bűncselekményeket érdemes legyen bejelenteni, hogy az ezekben folytatott nyomozások vádemeléssel záruljanak, és onnantól kezdve a magyar bíróságok, higgyék el, tennék a dolgukat, és rács mögé kerülnének azok, akik a magyar kkv-k, illetve a tulajdonosaik vagyoni helyzetét, vagyonbiztonságát fenyegetik.

Tehát akkor összefoglalnám, hogy bizottságosdi meg tanácsosdi, meg ehhez hasonló teljesen szükségtelen és eredménytelen pótcselekvés helyett mire lenne szüksége a magyar mikro-, kis- és középvállalkozásoknak: az alapjövedelem bevezetésére, béremelésre, olyan minimálbér-emelésre, amely nem jár együtt a bérköltségek érdemi növekedésével; egy igazságos közteherviselési rendszerre, az indokolatlan adókedvezmények eltörlésére és a nagyvállalati adónak, a tao felső kulcsának visszaemelésére; végső soron arra, hogy a fideszes vérszívóktól, parazitáktól és rablólovagoktól megtisztítsuk a magyar gazdasági életet. Ezt szeretnék a magyar kkv-k. Úgyhogy jó lenne, ha inkább ebbe az irányba mozdulnának el, ha tényleg használni akarnak és nem ártani. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Tordai Bence jegyző úr, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most kétperces hozzászólásra adom meg a szót Hajdu László képviselő úrnak, Demokratikus Koalíció.

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! A vitát hallgatva csak két perc lehetőség van akkor, hogy reagáljunk. A kis- és középvállalkozókat megkérdezve, megismerve a törvényi előterjesztést, azt mondták nekem, hogy hagyjatok békén! Már gyanús! Ha velünk foglalkoztok, ez már azonnal gyanús.54 százalék az átlagos  mondjuk, egy olyan kerületben, mint az enyém, ahol 11 ezer ilyen kisvállalkozó, az egyéni vállalkozókkal együtt 18 ezer vállalkozás van  árbevételre jutó költség. Tehát amit itt hallgattunk sok minden szépet és jót, azzal szemben ez a valóság.

Igaz, hogy óriási a differencia, de az, aki alkatrészt gyárt európai piacra, és csak 100 százalékban ezt csinálja, az árfolyamváltozásból hatalmas nyereséget tud lehúzni; azok meg, akik festők-mázolók vagy takarítói feladatokat látnak el vagy építőipari munkákat, azoknál pedig az van, amit Tordai Bence az előbb elmondott, azzal kínlódnak.

Úgy gondolom, a valóságban kell szembenézni azzal, hogy milyen terhet jelent az, amikor a kormány politikailag bejelenti, hogy a minimálbért, a szakmunkásbért ennyivel és ennyivel emeli, ahhoz egy fillért nem ad, de te gazdálkodd ki. Mi következik? Átváltoztatja négyórásra, hatórásra, vagy elbocsátja az embereket. Ez a reakciója. Az önkormányzatok esetében, az én önkormányzatom esetében 260 millió forint kihatása volt annak, hogy politikailag deklarálták, hogy a minimálbért ennyivel és ennyivel kell emelni. Igaz, hogy majd sokkal később, fél évvel később küldték körülbelül a 18 százalékát annak, amit ki kellett közpénzből nekünk fizetni.

Ezek a fő gondok. Ezekkel lehetne segíteni a kisvállalkozásoknak. Köszönöm.

(13.30)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percre Z. Kárpát Dániel képviselő urat illeti a szó.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bár sok ellenzéki párt kritikája némiképpen hasonló, hiszen egy létező helyzetet mi a valóság szemszögéből látunk, azért muszáj reagálnom egy elhangzott momentumra: a feltétel nélküli alapjövedelemről van szó. Szeretném leszögezni, hogy soha az életben ellenzéki egyetértés ebben a kérdésben nem lesz, a Jobbik ugyanis nem fogja, nem tudja, én személy szerint sem támogatnám azt, hogy bármiféle teljesítmény nélkül embereket különböző összegekkel dotáljunk. Főleg azért, gondoljon képviselőtársam arra, hogy szegregátumokban, Északkelet-Magyarország kisfalvas, aprófalvas vidékein milyen hatással járna az, ha minimális társadalmi teljesítmény megkövetelése nélkül különféle összegekkel dotálnák adott esetben az inaktív társadalom további tagjait. Én ezt semmiképp nem tartom célravezető útnak akkor sem, ha a kormányzat által a jelenlegi módon működtetett közmunkaprogramot enyhén szólva lehetne jobban működtetni. Az sem tetszik, amikor kistelepüléseken a polgármester utcáját kell hogy csinosítgassák parancsra a közmunkások. Igen, vannak ilyen cicomaberuházások, nem akarom konkrét nagyvárosok konkrét utcáit most kiemelni, ahol fideszes potentát házáig lebetonoznak, utána pedig már nem. Ezt nem tudom támogatni, természetes módon.

Ugyanakkor azt látom, hogy amíg mondjuk, egy 500 ezres üres ingatlanállomány van Magyarországon, és sokszor nettó értelmetlenségeket művelő közfoglalkoztatási programok, addig talán lehetne találkoztatni ezeket a rendszereket, és azt is látom, hogy egyébként közfoglalkoztatással is jöttek létre olyan működő mezőgazdasági alapú vállalkozások, profitot termelő vállalkozások, amelyek aztán a piacon is meg tudtak maradni. Nagyon kevés, szórványos, de pozitív példa található, a teljesítmény nélküli dotációval ugyanakkor én magam nem tudok azonosulni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik és a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percre Tordai Bence képviselő urat illeti a szó.

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Örülök, hogy itt képviselőtársammal a kkv-k helyzetét is javító alapjövedelem filozófiai hátteréről tudunk eszmét cserélni. Két megközelítés van: az egyik azt mondja, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék; a Párbeszéd azt mondja, hogy mindenki egyék, hogy dolgozhassék vagy tanulhassék. Hogyha például megnézünk egy ilyen északkelet-magyarországi szegregátumot, ha már ez volt a példa, itt az alapjövedelem valóban a közmunkának az egyik alternatívája lehet.

Nagyjából ugyanazt a jövedelemszintet biztosítja az értelmetlen, megalázó és sehová nem vezető munkakényszernek a kiiktatásával. És éppen ezt a zsákutcát nyitja meg, a lezárt végét töri fel, hiszen ma azért nem lehet kijutni a közmunkaprogram zsákutcájából, merthogy nincs ideje egyszerűen emellett akár képezni magát, akár normális piaci munkát, az elsődleges munkaerőpiacon elérhető, megszerezhető munkát keresni, találni azoknak, akik bele vannak kényszerítve a szociális rendszer átalakítása nyomán ebbe a zsákutcás megoldásba. (Koncz Ferenc: Te honnan tudod? Életedben nem dolgoztál.)

Mi azt mondjuk, hogy igen, mindenkinek álljon a rendelkezésére annyi jövedelem, amiből képes minimálszinten fenntartani magát, és bízzunk annyira az emberekben, hogy az ő igényszintjük nem reked meg ott, hogy havi 50-60 ezer forintból tengődnek, vegetálnak, hanem mindenki egy kicsit azért ennél többre képes, és többre szeretne jutni. Azért mondjuk, hogy legyen kellően nagy a távolság az alapjövedelem és a nettó minimálbér között, azért mondjuk, hogy nettó 150 ezres minimálbérnél, higgyék el, mindenki elmenne dolgozni, akinek erre lehetősége nyílna.

Úgyhogy végső soron a foglalkoztatás növelése, kifehérítése és a keresleti oldal élénkítésének a kkv-kra is gyakorolt pozitív hatása okán mindenképpen szerencsésnek látjuk minden esetben az alapjövedelem bevezetését. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a további képviselői felszólalások következnek. Megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak, Jobbik.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bár erős a kísértés, hogy egy ellenzéki, filozófiai alapú vitát lefolytassunk, én nem fogok engedni ennek. Hozzáteszem: bármilyen vita alapja az, hogy egymás vezérszónoki felszólalását meghallgassuk. Én az enyémben alapvetően mikro-, kis- és középvállalkozások helyzetéről beszéltem. Igyekszem ezen a vízen maradni azzal a csónakkal, amit egyébként annyira erős viharba nem lökött a Fidesz-KDNP, hiszen itt érvek, ellenérvek nem csatáznak, és érdemi vita a kkv-k helyzete kapcsán sajnos nem alakult ki. Teszek még egy kísérletet arra, hogy kialakuljon; látjuk ugyanis, hogy egyértelmű a helyzet. A jelenlegi Fidesz-KDNP-kormányok, tehát az utolsó kettőről beszélek, hiszen a mostaniról azért még ne állítsuk ki a bizonyítványt, egyértelműen jobban, erőteljesebben kényeztetik az itt lévő multicégeket a magyar kis- és középvállalkozások kárára, mint tették azt azok a balliberális elődei, akikkel én enyhén szólva nem szimpatizálok gazdaságpolitikai szempontból sem. Furcsa, és mindig kiemelik, államtitkár úr is vélhetően megtenné ezt, ezért meg szeretném előzni, amikor azt mondjuk, hogy valakinek a kárára támogatják a multicégeket, mindig elmondják, hogy külön kell kezelni a multiszegmenst és külön a mikro-, kis- és középvállalkozói szektort. Annyiban vitatkoznék ezzel az állítással, hogy van olyan piaci szegmens, ahol szimbiózis áll fenn ezek között, van olyan, ahol egy pozitív, egymást kiegészítő erősítő szerep, és nyilván találunk olyat is, ahol a multiszegmens gyakorlatilag kiirtja, lepusztítja a piacot, és a magyar mikro-, kis- és középvállalkozásoknak nem marad hely.

A fejrázásokból látom, hogy nem feltétlen értenek egyet velem kormánypárti képviselőtársaim. Beszéljenek a számok, és nagyon örülnék, ha nem lenne igazam, mert azt szeretném, hogy a közteherviselés felé mozdulva önök ne kényeztessék túl az érintett multicégeket. Ha összevetjük a különböző időszakokat, akkor a 2002-2010 között regnáló, szocialistának nevezett kormányok teljesítményét érdemes vizsgálni, és 2011-2017 közötti gazdasági adatok állnak rendelkezésre önökről.

Az a helyzet, hogy a Fidesz-kormányok átlagosan 7,6 millió forinttal támogatták egy munkahely létrejöttét, a szocialistának nevezettek 4,5 millió forinttal támogattak átlagosan egy munkahelyet. Azt is látjuk sajnálatos módon, hogy míg egyedi kormánydöntésekkel a  még egyszer mondom, az én szimpátiámat nem bíró  balliberális kormányok 130,2 milliárd forintot juttattak multicégeknek, az említett Orbán-kormányok 255,6 milliárd forint közpénzt utaltak ezeknek a társaságoknak.

Amiről lehetne vitatkozni amellett, hogy a volumen nyilvánvalóan nagyobb, mint a korábbi kormányok idején, hogy milyen hatékonyságot fejt ki az a dotáció, amiben önök részesítik ezeket a társaságokat. Ha megvizsgáljuk a munkahelyteremtési támogatásokat, azt találjuk, hogy sokszor a vállalt időszakra, itt ugye, jellemzően másfél-két évről beszélünk, a teljes munkaerőtömeget odaadja vissza nem térítendő módon Magyarország Kormánya azoknak a multicégeknek, akik itt létrehozzák azt a munkahelyet. Ez nem feltétlenül támogatható politika, mert eközben egy magyar kisvállalkozó, ha munkahelyet hoz létre, ezen támogatási szint töredékével találkozik csak. Ilyen helyzetben pedig az ő adminisztratív terheinek egyáltalán a könnyítéséről is beszélni érdemes, de semmiképpen sem teszi teljessé a kört. Hiszen azt látjuk, hogy pontosan ezen eltérő számokból adódik az, hogy a magyar kisvállalkozók exportképessége alacsony, a beruházási hajlandósága elképesztően kicsi, és azt is látjuk, hogy fájó szükség lenne egy magyar kkv-bankra, nemcsak pénzintézetre, de olyan pénzpiaci konstrukciókra, amelyek egyértelműen alkalmasak arra, hogy kedvező hitelben részesítsék ezeket a társaságokat.

Itt láttuk a korábbi beruházási programokat, ahol viszont azzal találkoztunk, hogy a kisvállalkozók számára juttatandó forrásokat jellemzően a közepes és nagy méretű cégeknek a leánycégei szerezték meg. Ezek a leányvállalatok, kicsik, szétaprózódva meg tudtak szerezni olyan forrásokat, amelyeket egyébként magyar kis és közepes méretű társaságok számára szánt egyébként a jogalkotó is.

Szeretném elmondani önöknek, hogy a multicégek adóztatása tekintetében a stratégiai szerződések újratárgyalása az, ami álláspontom szerint nem várathat magára. Itt két ponton lenne érdemes beavatkozni az eddigi rendszerbe, amellett, hogy ami titkos, azt szeretném, ha nyilvános módon én is láthatnám, tehát az összes stratégiai szerződés összes fejezetét. Egyrészt ide történelmi, gazdaságpolitikai bűn volt nem kikötni a magyar munkabérek lassú felzárkóztatásának megkezdését a nyugat-európai szinthez történő közelítés jegyében. Itt nyilván nem fogják ezek utolérni vélhetően 30 éven belül azt az emlegetett szintet, de legalább a lassú közelítés szándéka beleférne a magyar makrogazdasági mutatókba is. Hiszen azt látjuk, hogy az amúgy igen alacsony magyar termelékenységi növekménynek egy nagyon kis részét fordítják csak munkabérnövekményre, és ha emellé odatesszük az életérzésbeli hátteret, miszerint a magyar miniszterelnök azzal csábítja ide a működő tőkét, hogy kellőképpen rugalmas a munka törvénykönyve, és alacsonyak a magyarországi bérek, akkor az összkép azt hozza ki, hogy bizony ez a szándék hiányzott Magyarország Kormányából.

Másrészt pedig azt szeretnénk látni, hogy ha bejön egy multicég, kötnek vele egy stratégiai szerződést, esetleg bővíti tevékenységét, itt, ha nem is diktátum, de legalább kikötés jegyében jelenjen már meg a termelési értékláncban a magyar kis- és közepes méretű vállalkozások bekapcsolása a lehető legmagasabb szinten.

(13.40)

Ez pedig nem jelent meg a kormány gazdaságpolitikájában, éppen ezért gondolom azt, hogy történelmi, gazdaságpolitikai bűnt követtek el azzal, hogy a stratégiai szerződések tekintetében túlkényeztették ezt az egész szektort. Ez a bankrendszer tekintetében csúcsosodik ki, hiszen ott egyenesen kényeztető üzemmódról beszélhetünk, és azt látjuk, hogy a magyar kis- és közepes méretű vállalkozások esetében még az alapvető bürokráciacsökkentő csomag sem ment keresztül.

Én erre biztatnám önöket annak érdekében, hogy ezt a nagyon fontos szegmenst, amely egyébként a működő vállalkozások több mint 99 százalékát teszi ki, és amely a munkavállalók több mint kétharmadát foglalkoztatja a hozzáadott érték több mint felének előállítása mellett, kezeljük végre a helyén. Tehát közteherviselés valósuljon meg Magyarországon, ne csak a kis- és közepes méretű vállalkozások feleljenek meg a kívánalmaknak, hanem bizony a nemzetközi hálózatok itt működő egységei is. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre Mesterházy Attila képviselő urat illeti a szó.

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Z. Kárpát Dániel képviselőtársam mondatai indíttattak arra, hogy két percben hozzászóljak. A kis- és középvállalkozók mint beszállítók a különböző multinacionális cégekhez: régen, még a Horn-kormány idején volt ennek egy elnevezése, ezt úgy hívták, hogy beszállítói célprogram, ennek a szakmai elnevezése akkor az volt, ami azt jelentette, hogy az állam tudatosan segítette és szervezte azt, hogy ezek a magyar kis- és középvállalkozók be tudjanak kerülni alvállalkozóként a nagyobb cégek úgymond alá beszállítóként. De ma én azt látom, hogy több helyütt, ahol papíron, statisztikailag rendben van az úgymond beszállítói arány, a magyar beszállítói arány, azt többször úgy oldják meg, hogy maga a multinacionális cég vagy annak valamelyik külföldi leányvállalata csinál Magyarországon egy Magyarországon bejegyzett céget. Tehát nem valós magyar vállalkozások ezek, amelyek beszállítóként megjelennek, hanem sokkal inkább egy művi módon létrehozott magyar beszállítói körrel tudják ezt kialakítani  ez az egyik. Tehát magyarul, a kormánynak az lenne a feladata, hogy versenyképessé tegye ezeket a kisvállalkozókat vagy középvállalkozókat ahhoz, hogy képesek legyenek azon a minőségi szinten becsatlakozni ebbe a munkába.

A másik, hogy valóban azért azt érdemes megemlíteni egy mondat erejéig, hogy amit önök elköltenek a multinacionális cégek támogatására, mondjuk, egy munkahelyteremtési nagyságrend szempontjából, az a százszorosa annak, amit egy kis- és középvállalkozó megkaphat hasonló munkahelyteremtésre. Tehát egészen biztosan, amikor önök arról beszélnek, hogy önök a kkv-szektort képviselik és multiellenesek, az egyszerűen tényszerűen nem igaz. Soha kormány ennyit nem költött multinacionális cégek támogatására, mint amit a maguk kormánya elkölt. Köszönöm szépen.

(Dr. Tiba Istvánt a jegyzői székben Földi László váltja fel.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Nincs jelentkező.) További felszólalásra senki nem jelentkezett. Az általános vitát lezárom és megkérdezem, hogy a kormány képviselője kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Jelzi, hogy nem. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására november 5-én, hétfőn 16 óráig van lehetőség.

Soron következik a közszférabeli szervezetek honlapjainak és mobilalkalmazásainak akadálymentesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/2937. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Elsőként megadom a szót Kara Ákos államtitkár úrnak, az Innovációs és Technológiai Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének, 30 perces időkeretben. Öné a szó, államtitkár úr.

Felszólalások:   33-58   59-85   85-106      Ülésnap adatai