Felszólalás adatai

Felszólalások:   197-206   207-248   249-250      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen államtitkár úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! Az azonnali kérdések tárgyalásának végére értünk. 14 óra 46 perc van.Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel arra, hogy egyetlen frakció sem kért elhangzásra kérdést, ezen napirendi pont tárgyalására nem kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a „Magyarország népképviseleti rendszerének harminc évvel ezelőtti visszaállításáról” című politikai nyilatkozat összevont vitája. Az Orbán Viktor, Fidesz; Kövér László, Fidesz; Harrach Péter, KDNP; Kocsis Máté, Fidesz; Kósa Lajos, Fidesz; Varga Mihály, Fidesz; Németh Zsolt, Fidesz; Hörcsik Richárd, Fidesz, képviselők által előterjesztett javaslat P/10189. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Tisztelt Országgyűlés! A politikai nyilatkozatra vonatkozó javaslat vitájában az előterjesztők nevében az expozét megosztva, először Kocsis Máté frakcióvezető úr, Fidesz, majd Harrach Péter frakcióvezető úr, KDNP (Jelzésre:), bocsánat, az én forgatókönyvem szerint így volt; tehát először Harrach Péter frakcióvezető úr, KDNP, azt követően Kocsis Máté frakcióvezető úr, Fidesz, ismerteti. Felhívom az előterjesztők figyelmét, hogy a nyitóbeszédre, a vita közbeni felszólalásra és a viszonválasz elmondására összesen 20 perces időkeret áll rendelkezésre. Megadom a szót Harrach Péter frakcióvezető úrnak.

HARRACH PÉTER (KDNP), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk levő, ünnepélyes hangú nyilatkozat egy korszakváltásról szól. Nemzetünk történetében sok korszak volt; volt jelentős, kevésbé jelentős, pozitív, negatív, és talán a legnagyszerűbb az a korszak és korszakváltás volt, ami államalapító királyunk nevéhez fűződik, Szent Istvánhoz; erre utal egyébként a szöveg is. Viszont a leggyalázatosabb ilyen korszakváltás a Rákosi-féle hatalomátvétel volt, ami azt jelentette, hogy egy idegen hatalom segítségével és a népakarat ellenében jutottak hatalomhoz. S hogy mi következett azután? Meghurcolások, kitelepítések, koncepciós perek.

(14.50)

Itt talán érdemes megemlíteni azt, ami minden korszakváltással együtt jár, hogy vannak értékek, és vannak személyek, akik ebben részt vesznek. Talán nem veszik rossz néven, ha a Kereszténydemokrata Néppárt elődpártjára utalok, a Demokrata Néppártra, amely pártnak 62 fős frakciójából egyetlen ember sem volt hajlandó Rákosi csábításának engedni, vállalták a börtönt vagy az emigrációt.

A ’89-90-es rendszerváltás hozta meg a fordulatot, ahhoz a rendszerhez viszonyítva, ami ’56 után a nyomásban engedett, de a rendszer maga nem változott meg, és ennek a rendszernek a lényege az volt, hogy egy szűk hatalmi csoport uralkodott. Ha a rendszerről magáról beszélünk, mit hozott ez a változás? Demokratikus és jogállami berendezkedést. Itt megint csak egy pillanatra meg kell állnom, amikor a demokráciadeficitről beszélnek külső erők. Azt kell mondanunk, hogy a népakarat dönti el, hogy egy rendszer demokratikusan működik vagy nem, és a választások eredménye ma meghatározza, hogy ki vezeti az országot.

Három értéket említ ez az anyag, a szabadságot, az alkotmányosságot és a nemzeti önrendelkezést. Ha megengednek a szabadságról néhány mondatot. A diktatúra idején sérült a személyes szabadság, most viszont azt látjuk, hogy sok esetben tévútra mennek azok, akik a szabadságban gondolkodnak. Úgy gondolom, hogy csak az érti meg, és csak az értékeli magát a szabadságot, az emberi személy legnagyobb ajándékát, aki úgy tudja felfogni a szabadságot, hogy a felelősséggel párban említi, ezzel együtt értelmezi, és ha valakinek jobban tetszik, hát mondjon jogokat és kötelességeket, de ez ugyanaz. És van még egy szempont, amit fontosnak tartok a szabadsággal kapcsolatban kiemelni, ez pedig a normák kereteiben megvalósuló szabadság. Akkor teljesedik ki a mi szabadságunk, ha képesek vagyunk a jót és rosszat megkülönböztetni, és a jót választani.

Nemzeti önrendelkezésről is kell néhány szót szólnunk, hiszen az értékek között említi ez az anyag ennek a korszakváltásnak az értékeit. A létező szocializmus idején, tudjuk, hogy nemzeti önrendelkezésről nem volt szó, hiszen kívülről döntötték el a lépéseinket. Ma pedig azt tudjuk, hogy szuverenitásunk egy részét közösen gyakoroljuk, és a maradékra féltékenyen vigyázunk, érthető módon ragaszkodunk hozzá. Azt is látjuk, hogy ebben a témában is nagy külső nyomásnak vagyunk kitéve, a birodalompártiak nyomásának, és sajnos néha belső támogatóik is akadnak. Hadd említsem meg aktualitásként, hogy olyan veszélyek ellen is, mint a járványveszély, a legjobb megoldás a nemzetállami megoldás, és nem a birodalmi. És természetesen a helyi közösségek ereje. Ezt hívjuk mi szubszidiaritásnak.

Ha megengedik, még egy tiszteletteljes kérés az ellenzékhez, hogy most kivételesen ne fanyalogjanak, hanem örüljenek és ünnepeljenek. (Moraj az ellenzéki pártok soraiban.) Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Kocsis Máté frakcióvezető úrnak, Fidesz-képviselőcsoport. Parancsoljon, frakcióvezető úr!

KOCSIS MÁTÉ (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Harminc évvel ezelőtt a magyarok a saját kezükbe vették a sorsukat, immáron sokadjára hazánk történetében, és ez a politikai nyilatkozat, amely önök előtt hever, illetve amely reményeink szerint még a héten minél nagyobb összhangban elfogadásra kerül a magyar Országgyűlésben, mégiscsak egy ünnepre hív mindannyiunkat; ha nem is feltétlenül az újonnan, 40 év elnyomó kommunista diktatúra után megalakult, szabadon választott parlament alakuló ülésének ünnepére, hanem a szabadság, a szuverenitás, illetve az alkotmányosság és a demokrácia ünnepére hív bennünket. Fontos ez azért is, mert egyidejűleg emlékezünk meg azokról, akik megalapozták ezt az eredményt, megalapozták hazánk történetében azt az újabb fordulópontot, amely bevezette Magyarországot az újkorba, bevezette úgy a modern korba, hogy az európai kontinens szívében megtaláljuk újra a jogállami keretek között is a helyünket. Felhívja a figyelmet azokra is, akiknek a helytállása, hűsége és bátorsága elengedhetetlen volt ehhez, és felhívja a figyelmet azokra is, akik még a vértanúságot is vállalták a nemzetiszocialista vagy a kommunista időkben azért, hogy a megszálló hatalmak ellen fellépjenek.

Arra is felhívja a figyelmünket, hogy a magyarok mindig hittek abban, még a legnehezebb időkben is, még a legnehezebb idők végén is, hogy részt kell venniük az ország megújításában, és ez a hit volt nélkülözhetetlen ahhoz, hogy ezt a demokratikus forradalmat végigvigyék. Éppen ezért köszönet és tisztelet jár a felsoroltakon túl, a vértanúságot, az áldozatot, a személyes felelősséget vállalókon túl azoknak is, akik hazánk sorsát a kezükbe vették, így köszönet és tisztelet jár sok más mellett a lakitelkieknek, az Ellenzéki Kerekasztal résztvevőinek és a szabadon választott Országgyűlés 1990. május 2-án megalakuló ülése tagjainak is.

Fontos kiemelnünk, hogy hosszú évtizedek után az első demokratikusan kinyilvánított szabad akaratból jött létre ismét ez a testület, és fontos ezt kiemelni azért is, mert 1949 környékén, amikor Magyarország kiiratkozott Európából, és a szovjet érdekszférába való évtizedes betagozódása által elvesztette a függetlenségét, 1989-90-ben szakítottunk ezzel, és mielőtt a feledés homályába vész, egyáltalán nem természetes, ami történt. Hiszen a kommunisták több mint négy évtizednyi uralma során lepusztított és elszegényített, súlyos adóssággal terhelt és szellemileg, lelkileg is megnyomorított ország helyreállítása történelmi súlyú kihívást jelentett, és történelmi léptékű döntést jelentett az ezzel való leszámolás is.

Ugyanakkor arra is szeretném a vitában felhívni a figyelmet, hogy bár a rendszerváltozás ténye olyan eredmény, amire minden, hazánk szuverenitását, szabadságát, demokráciáját, alkotmányosságát komolyan vevő ember büszke lehet, a rendszerváltozás utáni eredménytelenséget az élet néhány területén sok ideig még viták övezték, sőt talán még övezik ma is. Ennek egyik fontos fordulópontja volt, hogy az 1989-ben átmeneti alkotmányként elfogadott szabályozás, amely mögött választott népakarat nem lehetett, még nem tudott leszámolni az 1949. évi XX. törvénnyel, a sokáig még hatályban lévő alkotmánnyal, éppen ezért fordulópontnak tekinthetjük a rendszerváltozás óta eltelt időszakban az új magyar Alaptörvény megalkotását is, ami teljesen világossá tette, hogy milyen magyarországi értékek, hazánk története iránti milyen tisztelet és milyen egymás iránti hűség mellett akarjuk élni az életünket a XXI. században.

Arra is szeretném felhívni a figyelmüket, hogy az új Alaptörvényünk immár méltóképpen fogalmazza meg a Nemzeti hitvallásunkat, és méltóképpen fejezi ki minden magyar ember összetartozását és Magyarország felelősségét a nemzet valamennyi tagja iránt. Ideértve természetesen azt is, hogy az új alkotmány kifejezi, hogy a határon kívül élő magyarság nemzetünk teljes értékű része, és kifejezi azt is, hogy mindannyian felelősek vagyunk a jövőnkért, éppen ezért bátran mondhatjuk, hogy az 1990-es eredmény és az annak az évfordulójára való emlékezés nem egy önmagában megálló ünnep, hanem felhívás arra is, hogy mindazok a vívmányok, amelyeket az 1990 előtti rövid időszakban és azóta a magyar demokrácia, a magyar parlamentarizmus elért, azok megóvandó értékek is.

(15.00)

Tehát mindannyiunk, akik ma tagjai vagyunk a magyar Országgyűlésnek, közös felelősséggel kell hogy tekintsünk a szabadság, szuverenitás, alkotmányosság és demokrácia értékeire.

Ugyanakkor arra is szeretnénk felhívni a figyelmet, és bízom benne, hogy túl nagy politikai vitákat nem vált ki ez a javaslat, hogy a rendszerváltozás utáni időszak politikai megosztottságából következően, illetve a kommunista és az egykori szocialista diktatúra fenntartóinak munkásságából következően azért az eredmények jelentős részben elmaradtak. Tehát amikor egy pillanatra belekényelmesednénk abba, hogy nem kell a rendszerváltozás értékeinek megóvásáért újra és újra megküzdenünk, akkor azért jó arra emlékeznünk, hogy nemcsak a rendszerváltozás utáni egy évtizedben, hanem jóformán azóta is köztünk élnek azok, akik micisapkának titulálták a Szent Koronát, és köztünk éltek azok, akik a privatizáció trükkjein keresztül olyan pártállami vagyonokat mentettek át, amelyek a demokratikus, az európai hagyományokat figyelembe vevő demokratikus átalakulást nehezítették.

Éppen ezért a mi számunkra, és engedjék meg, hogy most, a legvégén talán személyes oldalról is beszéljek, az én korosztályom számára az 1990-es értékek kivívása vagy az arra való emlékezés nemcsak egy ünnep, hanem az arra való helytállásra is felhívás, hogy mindezekért meg kell küzdenünk. Nem vagyunk nyugodtak afelől, hogy mindenki, aki ma a magyar Országgyűlésbe vagy a politikai elitbe tartozik  és nem szeretnék messzire visszamutogatni az utódpártokra , meg van arról győződve, hogy ez a demokratikus átalakulási folyamat számukra is megfelelő. Mi viszont arról vagyunk meggyőződve, hogy Magyarország jövője, Magyarország hagyományainak tisztelete, Magyarország tradícióinak erősítése, Magyarország nemzeti hitvallása, a határon túl élő magyarokkal való teljes nemzetközösség vállalása jövőnk egyetlen záloga, és mindannyian mindent meg fogunk tenni a mai kormányoldalon azért, hogy ez a következő évszázadokban is így maradjon.

Személyesen is büszke vagyok arra, hogy az 1990. május 2-án megalakuló Országgyűlés két frakciót alakítani tudó pártja ma adja a magyar kormányzó szövetséget, arra is személyesen büszke vagyok, hogy tagja lehetek a nagyobbik kormánypártnak. Én akkoriban, 1990. május 2-án szinte napra pontosan 9 éves voltam, éppen ezért legfőképpen a történelmi ismereteimből vagy olvasmányélményeimből tájékozódhattam, de büszke vagyok arra is, és erre hívom minden korosztályombeli vagy nálam fiatalabb magyar polgártársamat, hogy legyen büszke arra, hogy ma még köztünk élnek azok az emberek, akikre nemcsak példaképként tekinthetünk, hanem akik azért is rengeteget tettek személyes munkájukkal, áldozatvállalásukkal, hogy mi már egy szabad, alkotmányos, szuverén országban élhessünk.

Éppen ezért én azt szeretném kérni a magyar Országgyűlés valamennyi tagjától, hogy ezt a politikai nyilatkozatot ne csak ünnepnek tekintse, hanem a jövő évekre, évtizedekre való felhívásnak is, annak megerősítéseként álljunk hozzá, fogjuk fel, hogy ez az a küzdelem, a hazánkért folytatott küzdelem, a hazánk értékeiért folytatott küzdelem, amely egy politikust elsősorban mindig, mindenkoron kell hogy motiváljon, és bizony, minekutána még köztünk élnek az előbb említettek nagy számban, akikre támaszkodhatunk, akik példaképként járnak előttünk, éppen ezért fordulhatunk hozzájuk is bizalommal, ha hazánkról, ha a hazánk sorsáról való vitákban tanácsokról van szó.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Én kérek minden parlamenti frakciót, hogy elismerve hazánk közös értékeit, az 1990-es szabadon választott Országgyűlés megalakulásának évfordulójára való emlékezés jegyében fogadják el ezt a politikai nyilatkozatot, és legyünk mindannyian büszkék arra, hogy ma már egy olyan Magyarországon élhetünk, amelyről apáink, nagyapáink még talán nem is álmodhattak, csak reménykedhettek benne, és megtehettek érte mindent. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK : Köszönöm szépen. Jó napot kívánok! Folytatjuk munkánkat. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, a kormány részéről kíváne most valaki felszólalni. (Jelzésre:) Orbán Balázs államtitkár úr, parancsoljon!

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót. Tisztelt levezető Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! 1990-ben, az első szabadon választott Országgyűlés alakuló ülésén Varga Béla katolikus pap, későbbi emigráns, a Magyar Érdemrend nagykeresztjének tulajdonosa, aki 1946-ban a Nemzetgyűlés elnöki tisztségét töltötte be, így szólt a jelenlévőkhöz, idézet: „Gondoljunk arra, amire én sokszor gondolok, hogy ami e teremben történik, nemcsak egy negyvenegynéhány esztendős fájdalmas fejezet vége, hanem a második magyar ezerév kezdete.” Eddig az idézet. Később a fenti szavak közvetett optimizmusát elfedték a rendszerváltoztatás nehézségei; az akkori ellenzéki oldal egymás ellen fordulása, a széles körű létbizonytalanság, amit a gazdasági szerkezetváltás okozott, illetve a hatalmukat átmenteni igyekvő régi elit mesterkedései, ami megkérdőjelezte mindazt, amiért a rendszer ellenzéke harcolt. A rendszerváltoztatást követő években, évtizedekben nehéz volt bizalommal tekinteni a jövő felé, s talán ezért történt, hogy Varga Béla gondolatai elvesztek a politikai viták zajában. Pedig lett volna mire odafigyelni.

Gondoljunk csak arra, hogy a honfoglalás is egyfajta nemzetgyűléssel zárult le Pusztaszeren. Majd az a gyakorlat, hogy a magyarok szervezett és rendezett formában vitatják meg a nemzet ügyeit, élő hagyományként maradt jelen a magyarság egész történelmében. Ezért is van az, hogy Magyarországon a magyarok beleegyezésével sosem, csak külső nyomásra tudott kialakulni abszolút hatalom. De még a legnagyobb, kívülről érkező elnyomás ideje alatt is volt a nemzetnek olyan fóruma vagy fórumai, amelyen a megmaradt és ellenálló magyarok végig tudták vitatni, meg tudták beszélni közös ügyeinket. Ezen mechanizmuson keresztül vált a magyar Országgyűlés a magyar nemzet szuverenitásának legfőbb letéteményesévé és egyben szimbólumává.

Ha a nemzet gyűlést tart magának, akkor még van erő a magyarságban arra, hogy sorsát a saját kezébe vegye, vagy éppen ott tartsa. Századok során pedig egyre bővült azoknak a köre, akik tagjai lehettek e gyűlésnek, s egyre több magyar ember dönthetett arról, hogy kik képviseljék a nemzetet. Mindennek jelentőségét nem lehet túlbecsülni. Az Országgyűlés tagjai egyenként mindannyian a nemzet egészét képviselik. A népképviseletben feloldódnak a partikuláris érdekek, és egyébként például a faj, szín, nem, nyelv, politikai vélemény, társadalmi származás, vagyoni helyzet, amivel összefüggésben a különbségtétel az Alaptörvény alapján tilos, s a nemzet valódi közössége jön létre egy szimbolikus térben. Ennek a térnek a leképeződése pedig ez az ülésterem s a benne helyet foglaló honatyák, illetőleg honanyák.

Ezt a szimbolikát kell szem előtt tartanunk, ha meg akarjuk érteni, hogy mi is történt 30 éve az Országgyűlés akkori alakuló ülésén. Abban a negyven-egynéhány fájdalmas esztendőben, amelyről Varga Béla is megemlékezett, de facto nem létezett népképviselet Magyarországon. Mindez nemcsak a kommunista elnyomás sajátosságaiból következett, hanem a kommunista államjogi dogmatikában is kódolva volt. A kommunista parlament tagjai, akiknek egyébként valódi ráhatása nem is volt az ország ügyeire, még papíron sem a nemzet egészét képviselték, hanem csak azt a szűk közösséget, amely az adott képviselőt delegálta: választókerület, üzemi tanács, szakszervezet.

A kommunista eszme és jogi gondolkodás egész egyszerűen képtelen volt nemzetben gondolkodni, ellenben nagyon is képes volt a partikuláris érdekek mentén felosztani és egymás ellen fordítani a magyarokat. Nem csoda tehát, hogy hazánk, ahogy az előttünk fekvő javaslat is fogalmaz, nem a saját tengelye körül forgott, olyan hatalom uralkodott, olyan döntések születtek, amelyek nem erősítették, hanem gyengítették a magyar nemzet pozícióit a világban és a Kárpát-medencében, s amelyek nem javították, hanem rontották az emberek életlehetőségeit, aláásták a hosszú távú boldogulás esélyét.

Harminc évvel ezelőtt a népképviselet megteremtésével a nemzet szimbolikusan egyesült, s ezáltal visszanyerte azon képességét, hogy sorsát ismét önmaga kezébe vegye, és ellenálljon a külső nyomásnak. Amíg ez az Országgyűlés ülésezik, amíg a Parlament falai között magyar emberek magyarul, szabad akaratukból, szabad belátásuk szerint tanácskoznak és döntenek a nemzet ügyeiről, jó okunk van bizalommal tekinteni a jövőre. Jó lenne, ha ciklusoktól függetlenül ezt egyetlen képviselő sem felejtené el soha, sem kormánypárti, sem ellenzéki, s nem keverné össze a Bukarestből jövő dicséretet az itthonról jövővel.

A második évezredben ránk váró kihívások ugyanis semmivel se mutatkoznak könnyebbnek, mint amivel eleinknek meg kellett küzdeni, de végre negyvenvalahány év elnyomását s az átmenet keserves évtizedeit követően elmondhatjuk, hogy most már igazán oda tudunk figyelni arra, amit harminc évvel ezelőtt Varga Béla mondott, s most már csak rajtunk múlik, hogy a második magyar évezred milyen sikereket tartogat számunkra.

(15.10)

Erre garancia az Országgyűlés és a parlamentarizmus eleven hagyománya Magyarországon, a Parlament épületében elhelyezett Szent Korona, valamint a felelős magyar kormány, amelynek nevében ezúton szeretném a javaslatot támogatásról biztosítani. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tájékoztatom, hogy vita közbeni további felszólalására, mint a kormány képviselőjének felszólalására 4 perc 30 másodperc áll majd rendelkezésére.Tisztelt Országgyűlés! Folytatva a munkánkat, most a Törvényalkotási bizottság álláspontjának ismertetésére kerül sor. Fazekas Sándor képviselő urat, a Törvényalkotási bizottság előadóját illeti a szó. Parancsoljon!

DR. FAZEKAS SÁNDOR, a Törvényalkotási bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy a Törvényalkotási bizottság 2020. április 23-án tartott ülésén megtárgyalta a „Magyarország népképviseleti rendszerének harminc évvel ezelőtti visszaállításáról” című, P/10189. számú politikai nyilatkozatra vonatkozó javaslatot. Az összegző jelentést a bizottság a házszabály 82. §-a alapján 25 igen szavazattal, 9 nem és 1 tartózkodás mellett elfogadta.Tisztelt Országgyűlés! 1990. május 2-a jeles nap történelmünkben, melyet hazánk új demokráciájának és alkotmányos rendjének kezdeteként tartunk számon. Alaptörvényünk is kifejezi, hogy hazánk 1944. március 19-én elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május 2-ától, a szabad választás jogától évtizedeken át megfosztott magyar állampolgárok demokratikusan kinyilvánított akaratából az első alkalommal szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk.

Tisztelt Ház! Antall József, Magyarország első demokratikusan megválasztott miniszterelnökének szavait idézném: „Azt hiszem, most olyan történelmi órához érkeztünk, amikor megkísérelhetjük sorsunkat saját kezünkbe venni.” A kommunista rezsim négy évtizednyi uralma egy súlyos morális és gazdasági válsággal terhelt, megtört országot hagyott örökül. Az első szabadon választott Országgyűlés tagjai bátran vállalták a történelmi kihívást, hogy felépítsék a demokratikus és jogállami berendezkedést, megalkossák a piacgazdaság jogi kereteit, kialakítsák hazánk új nemzetközi kapcsolatait, valamint hogy a határon túli magyar közösségekért való felelősségvállalást a nemzetpolitika részévé tegyék. Főhajtással adózunk mindazoknak, akik az elnyomó rezsimtől meg nem rettenve, munkát és fáradságot nem sajnálva, erőfeszítéseikkel, tehetségükkel, valamint szorgalmukkal hozzájárultak Magyarország polgári életbe való visszatéréséhez. A nemzetiszocialista, illetve kommunista diktatúra és az idegen megszállás ellen küzdő, vértanúságot is vállaló honfitársaink hazaszeretete és az 1956-os hősök szabadságvágya emlékeztet bennünket arra, hogy csakis egy önmagára értékként tekintő, hagyományait ápoló nemzet képes a szabad akaratnyilvánításra és szuverenitásának megőrzésére. Ezt az örökséget pedig tovább kell adnunk a jövendő idők generációinak is.

Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő javaslattal a megbízatását töltő Országgyűlés tagjai méltó módon kívánnak emléket állítani azoknak, akik harminc esztendővel ezelőtt országépítő munkára vállalkoztak, egyúttal újólag is elkötelezik magukat a rendszerváltoztatás célját és értelmét adó alkotmányos értékek mellett. Ilyen módon a benyújtott javaslat támogatandó. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek. Felhívom figyelmüket, hogy a frakcióknak 10-10 perc, a független képviselőknek összesen 2 perc áll rendelkezésükre. Vita közben a kétperces hozzászólásokat bele kell számítani az időtartamba. Elsőként Németh Zsolt képviselő úr, a Fidesz képviselője mondhatja el véleményét. Parancsoljon!

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Harmincéves a magyar demokrácia. A magyar rendszerváltozásnak számos kitüntetett pillanata volt, de talán ma már némi távlatból bátran kijelenthetjük, hogy ’90. május 2-a, az első szabadon választott magyar Országgyűlés megalakulásának időpontja kiemelkedik közülük. Ez a nap a magyar rendszerváltozás csúcspontja volt. Ez az időpont egyben az ország formális, jogi értelemben vett szuverenitása helyreállításának is a pillanata, ahogy ezt a 2012-ben hatályba lépő Alaptörvényünk is tükrözi. Természetesen a szuverenitás nem pusztán jogi fogalom. ’90-ben kezdetét vette a szuverenitás megteremtése, és ezt a folyamatot a mi felfogásunk szerint az Alaptörvény teljesítette be. Noha az Alaptörvény körüli belpolitikai egyetértés kialakulása még várat magára, abban talán konszenzus van a Ház falai között, hogy szuverenitásunk szünetelése ’44. március 19e és ’90. május 2-a közé tehető, amit jogszabályi szinten az Alaptörvény rögzít. Nyilvánvalóan a szuverenitásunk megszerzése ezzel nem fejeződött be, hiszen az azóta eltelt időben is folyamatos és szerteágazó erőfeszítést igényel annak védelme. Sőt, bátran állíthatjuk, hogy éppen ez a magyar Országgyűlés legfontosabb és legáltalánosabb feladata és felelőssége. Fontosnak tartom hangsúlyozni, amint az előttünk levő politikai nyilatkozat is teszi, hogy a nácizmus és a kommunizmus számos közös jellemvonása sorában a legfontosabb, hogy mindkét diktatúra éppen a szuverenitást vette el tőlünk, magyaroktól, s minden sajátos vagy közös bűnük csak ennek a fő bűnnek a következménye volt.

A ’90-es szabad választás az első és legfontosabb lépést képezte a szuverenitás visszaszerzése és a múlttal való őszinte szembenézés irányába. A nyilatkozat emelkedett hangnemben emlékezik és hajt fejet a diktatúrák ismert és ismeretlen, kiemelkedő vagy hétköznapi áldozatai, mártírjai és hősei előtt. Országgyűlési képviselők lévén talán indokolt kiemelni egy néhai képviselőtársunk nevét, aki hidat képezett a háború utáni, az ’56-os, majd a rendszerváltozást követő korszak, a nemzetiszocialista- és a kommunistaellenes, illetve a hazai és az emigrációs ellenzéki tevékenységek között. Igen, Horváth János, a 2010-es és ’14-es parlament korelnöke, az Interparlamentáris Unió elnöke mondta  idézem -: „Ami van, az lehetséges.” És valóban, ami teljességgel lehetetlennek tűnt sokaknak sokáig, az bekövetkezett.

A rendszerváltozás hosszú folyamatában a sok változó esemény és szereplő mellett fontosnak tartom kihangsúlyozni egy állandó tényező jelentőségét, a keresztyénségét. A volt kommunista országok mindegyikében, noha eltérő mértékben, kitüntetett jelentősége volt az egyházüldözésnek. Ennek talán legfőbb oka az volt, hogy a totális diktatúrákban az egyházak voltak az alternatív intézményes létezésnek, gondolkodásnak és életvitelnek, bár korlátok között, de az egyedüli letéteményesei. Különösen igaz volt ez a külhoni magyar közösségek életében, akik kettős elnyomásnak voltak kitérve országaikban. Mindkét diktatúra idején bőségesen megtapasztalhattuk a keresztyénség nemzetmegtartó erejét, összhangban szintén az Alaptörvényünkkel.

Nagyrabecsüléssel és hálával emlékezünk a keresztyén mártírokra, hitüket vállaló egyháziakra és világiakra, mert ahogy a Fidesz székháza, az egykori ÁEH falán írva van a boldog mondás: „Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.”

Hatalmas felelőssége volt az első kormánynak, amelynek újra kellett építenie a demokrácia alapjait, politikai előélet és tapasztalat nélkül. Antall József miniszterelnök  hangozzék el újra az ő neve is  számos tekintetben párját ritkító radikalizmussal számolt le a diktatórikus kommunista örökséggel, lerakva ezzel az önálló magyar külpolitika és a szuverén magyar állam alapjait. A teljesség igénye nélkül: a Varsói Szerződés feloszlatásának kezdeményezése, az EU- és NATO-csatlakozás meghirdetése, a szovjet csapatkivonás vagy a Bős-Nagymaros vízlépcső építésének a leállítása.

Harminc éve a nemzeti kerekasztal körül közös volt az akarat a plurális demokrácia létrehozására. Akkor ott ezt közösen akartuk, ebben nem volt különbség, és a siker, összehasonlítva a többi hasonló utat járó országgal, ennek is köszönhető.

(15.20)

Az, hogy azután és azóta sokfélék a nézeteink arról, hogy a fennálló problémák orvoslása érdekében szocialista, liberális vagy kereszténydemokráciát kelle építenünk, a demokrácia szépségének a velejárója. De a mai nap és ez a nyilatkozat nem a harminc év értékelése, hanem az első szabad Országgyűlés jelentőségének az értékelése. Sajnálatos és lesújtó, hogy ennek a közös sikertörténetnek a közös megünneplésére, egy közös nyilatkozat elfogadására minden jel szerint mi, magyar képviselők nem vagyunk képesek 2020-ban.

Befejezésül, a Horváth János-i nyomvonalon a „lehetséges, mert van” egyik legszebb eredménye ne maradjon említés nélkül, nevezetesen, hogy 2014-ben az Országgyűlés nemzetgyűléssé is vált a száz éve elcsatolt Kárpát-medencei magyarok jogi egyesítésével, nemzetpolitikai szempontjaik hangsúlyos megjelenésével a Ház falai között. Lélekben jelen vannak ma is, és büszkén fővárosuknak tekintik Budapestet, elsősorban e hely és intézmény miatt, amit magyar Országgyűlésnek nevezünk. Immáron tehát nemcsak az ország, hanem az egész nemzet részese a harmincéves demokrácia építésének, amiből ki-ki a maga mértékében vette, veszi ki a részét. Tevékenységünk nyomán nemcsak Magyarország, hanem minden magyar szuverenitása, éljen bárhol, erősödik és gyarapodik.

Az előterjesztés beterjesztői között hat olyan képviselő neve szerepel, akik harminc éve folyamatosan látjuk el képviselői feladatainkat. Közös meggyőződésünk, mint ahogy Alaptörvényünk is egyértelműnek tekinti, az Országgyűlés legfőbb célkitűzése  ismét Antall József legelső miniszterelnöki felszólalása nyomán  az egységes magyar nemzet érdekeinek képviselete. Kívánok ehhez bátorságot, hűséget, hitet, erőt és áldást minden képviselőtársamnak. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Brenner Koloman képviselő úr, a Jobbik-frakció tagja következik. Parancsoljon!

DR. BRENNER KOLOMAN (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Házelnök Úr! Tisztelt Ház! A Jobbik mint nemzeti néppárt természetesen tisztelettel emlékezik meg a kommunista egypárti uralom utáni első szabadon választott magyar parlament 1990. május 2-ai megalakulásáról, amely hazánknak egy új polgári és demokratikus berendezést ígért. Ugyanakkor a mi pártunk a megalakulása óta azért küzd, hogy ezek az akkori remények, amelyekre én nagyon jól emlékszem  frakcióvezető úrral ellentétben , végre valósággá válhassanak. Ezért is nyújtottunk be Jakab Péter elnök úrral közösen egy olyan határozati javaslatot  úgy is, mint az Országgyűlés legnagyobb ellenzéki ereje , amely visszatükrözi a mi gondolatainkat ezzel a benyújtott határozati javaslattal szemben, amely  és ezt április 26-án mondhatom, hiszen tíz éve élünk ebben a kormányzati ciklusban  gyakorlatilag szimbolikus módon ellene mond annak, ami harminc éve történik hazánkban. Hiszen mi emlékszünk arra, hogy az első, Antall-kormány valóban egy olyan időszakban vette át hazánk kormányzását, amely időszakban már javában zajlott a korábbi kommunista egypárti rendszer hatalom- és vagyonátmentése. Jelenleg pedig tíz éve zajlik az egypárti fideszes túlhatalom vagyon- és hatalomkoncentrációja. Szimbolikus egy nap a mai.

Annak idején az Antall-kormány teljesítette azt a történelmi küldetését, hogy megteremtette a demokratikus és jogállami berendezkedés formális alapjait. Ugyanakkor a magyar polgárok számára az elmúlt harminc év nem hozta el azt, amire annak idején mindannyian vágytunk: az elvárt jólétet és biztonságot. Elmaradt a mai napig hatóan az egypárti kommunista rendszer működtetőinek felelősségre vonása, beleértve ide az ügynökakták teljes nyilvánosságát. Elmaradt a vagyonuktól és szabadságuktól megfosztott rétegek megfelelő kártalanítása, pedig a magyar polgárok  és ezt mi a Jobbik részéről keresztényszociális alapon tudjuk  akkor is és most is egy olyan szociális piacgazdaságban hittek, és olyan európai értékekben, mint a jogállamiság és a keresztény értékeken alapuló, az elesettekkel való szolidaritás.

Mi a néppárti Jobbik nevében ezekben az értékekben hiszünk, és felidézzük, hogy harminc évvel ezelőtt hazánk történelmi lehetőséget kapott a szabadság, az alkotmányosság és a nemzeti önrendelkezés megvalósítására. Valljuk, hogy a demokrácia nem pusztán intézményeket, nem választási rendszert, amelyben önök kétharmadot szereznek, hanem mindenekelőtt politikai kultúrát jelent, amelyben a törvényes rend és a jog betartása fontos. Semmilyen politikai erő nem törekedhet kizárólagos hatalomra, a magyar államiság intézményeiben érvényesülnie kell a szakmaiságnak és az autonóm döntéseknek, igen, tisztelt házelnök úr, a fékek és ellensúlyok rendszerének.

Mi a néppárti Jobbik nevében itt a XXI. században, harminc évvel az első kísérlet után, elérkezettnek látjuk az idejét egy modern és polgári Magyarország felépítésének. Ez a modern és polgári Magyarország fogja majd minden magyar polgár számára biztosítani azt a szabadságot, biztonságot és egyéni kiszámítható gyarapodást, amelyet elvárhatnak a magyarok a saját államuktól. Mi ebben hiszünk, és ezért május 2-án nem kívánunk részt venni a fideszes farizeusok rendezvényén. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most Hörcsik Richárd képviselő úr, a Fidesz képviselője kaphat szót, de előterjesztőként. Felhívom a figyelmét, hogy 4 perc 50 másodperc áll maximálisan rendelkezésére. Parancsoljon!

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Rendkívüli körülmények között egy rendkívüli eseményre emlékezünk ma. Hazánk számára, ahogy hallottuk, harminc évvel ezelőtt egy új korszak indult, aminek kezdetét a szabadon választott Országgyűlés alakuló ülése jelentette 1990. május 2-án. Hálás vagyok a Mindenhatónak, hogy ennek a történelmi eseménynek részese lehettem. A rendszerváltó parlament egykori kormánypárti tagjait ma már egyedül képviselem a tisztelt Házban, köszönhetően a zempléni és 2014-től az abaúji választópolgároknak is. Ezért is fontos számomra, hogy megemlékezzünk Antall József miniszterelnök úrról és az elhunyt egykori MDF-es frakciótársaimról. Fülembe csengenek Antall József beiktatásakor mondott szavai: „Én szolgálok, amíg tudok, és amíg a nemzetnek szüksége van rám. Szolgálatukat köszönöm, emléküket a nemzettel együtt megőrzöm.” Tisztelt Képviselőtársaim! A szabadon választott népképviselet visszaadta a szabadságjogokat, amelyeket a pártállam elvett, és a négy évtizedes kommunista vagy szocialista hatalom által meggyötört ország talpra állítását tűztük ki célul. Mai fejjel visszagondolva nem is lehetett pontosan felmérni, hogy milyen súlyos örökséget örököltünk. Úgy vélem, hogy harminc év távlatában látszik igazán, szinte a lehetetlenre vállalkoztunk. Három évtizede Antall József felvállalta az ország határain kívül rekedt magyar közösségek ügyét, és az ország külpolitikája is teljesen új irányt vett, az euroatlanti vagy eurointegráció irányát. Csak tisztelettel megjegyzem a történelmi hűség kedvéért, hogy az európai integráció folyamatában éppen 28 évvel ezelőtt Közép-Európában elsőként itt, a tisztelt Ház falai között alakult meg az Európai ügyek bizottsága. A közös munka csak évtizedekkel később fordult termőre mindkét területen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy a rendszerváltoztatás ügye, úgy az európai integráció folyamata még ma sem befejezett ügyünk, úgy vélem, tudniillik uniós tagságunk 16 éve alatt még nem sikerült biztosítani az egész térségünk számára a tagság előnyeit. Feladatunk tehát minden követ megmozgatni, hogy az Unió az alapító atyák szándékai szerint működjön. Megtanulhattuk, hogy feltartott kézzel nem érdemes a tárgyalóasztalhoz ülni. Bebizonyosodott, hogy akkor tudunk hatékonyan fellépni, akkor érdemlünk ki tiszteletet, ha kiállunk az érdekeinkért, és nem mások pénzéből élünk, hanem erős gazdaságot építünk, amelyben a magyarok boldogulni tudnak.

(15.30)

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy utat tettünk meg 1990 óta. Szolgáljon tanulságul ez a 30 év az utánunk jövő generációk számára! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felhívom az előterjesztő képviselők figyelmét, hogy esetleges zárszóra 1 perc 35 másodperces időkeret maradt. Most viszont az MSZP frakcióvezetője, Tóth Bertalan képviselő úr következik. Parancsoljon!

DR. TÓTH BERTALAN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Van azért annak egy diszkrét bája, amikor azok akarnak megemlékezni most a demokrácia, a jogállamiság, a szabadságjogok alapjainak lerakásáról, akik az elmúlt tíz évben aktívan dolgoztak és most is dolgoznak ezeknek az értékeknek a felszámolásán.Elsőre ez jutott eszembe arról a fideszes politikai nyilatkozatról, amit Orbán Viktor, Kövér László és még néhányan benyújtottak az 1990-es rendszerváltozás után létrejött Országgyűlés megalakulásának alkalmából. Azután még jobban megnéztem ezt a nyilatkozatot, és kiderült, hogy ez csak kisebb részben szól a 30 évvel ezelőtt megalakult első szabadon választott Országgyűlés előtti tiszteletadásról; sokkal inkább a Fidesz, az illiberális rendszerének ünnepléséről, az állampárti Alaptörvény felmagasztalásáról.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban szeretném egyértelművé tenni a Magyar Szocialista Párt mint rendszerváltó párt számára: a demokratikus rendszerváltás érték. Büszkék vagyunk arra, hogy a 30 évvel ezelőtti rendszerváltás nyomán kialakulhatott Magyarországon a demokratikus intézményrendszer, a jogállamiság, létrejött a szabad köztársaság, a szociális piacgazdaság. Megindultunk a felzárkózás és a nyugat-európai integráció útján, és idővel hazánk tagja lett a NATO-nak és az Európai Uniónak. Számunkra is fontos, hogy tisztelettel megemlékezzünk elődeinkről május 1-jén és május 2-án is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az ünnepről és az ünneplésről azt gondolom, hogy, hogy annak akkor van helye, ha a szándék őszinte, van kivel ünnepelni, megvan az ünnepléshez az alkalom, a hely és az idő. Jelen esetben mindegyikkel probléma van. A szándék nem őszinte. Ha a nevezett urak valóban az 1990-es rendszerváltás utáni parlamentnek akartak volna tiszteletet adni, akkor annak előkészítésébe bevonták volna a frakciókat is, és nem az utolsó pillanatban benyújtott fércművel csúfolják meg mindazt, amiért a rendszerváltók küzdöttek. Mert ezzel a nyilatkozattal éppen azok akarják kisajátítani az évfordulós megemlékezést, akik az elmúlt tíz évben két lábbal taposták a rendszerváltás értékeit, akik a nemzetet veszélyeztető válság kezelése helyett csak a hatalmuk megtartására koncentrálnak, akik a népképviseleti döntéshozatal valódi fórumából politikai színházat csináltak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nincs okunk az ünneplésre, mert a Fidesz 2010-ben letért a demokrácia és a szociális piacgazdaság addigi közmegegyezésen alapuló útjáról. Winston Churchill szerint a demokrácia a legrosszabb kormányzási forma, nem számítva az összes többit, amellyel az emberiség időről időre megpróbálkozik. Nos, Magyarország 2010 óta tartó próbálkozását lehet hívni hibrid rezsimnek, illiberális demokráciának, de a legegyszerűbb, ha úgy hívjuk: önkényuralom.

A miniszterelnök egy központosított, informálisan működő rendszert épített ki maga köré, az államot pedig belülről egy politikai klikk foglalta el, amelyben egyaránt helyet kapnak családtagok, strómanok, párttagok és lojális kliensek, akik az államtól a helyi szintig ténylegesen működtetik. Nincs elszámoltathatóság, az ellenőrzést gyakorló fékek és ellensúlyok már nem vagy csak alig érvényesülnek, hiszen az állampárt választmányának elnöke és Magyarország harmadik közjogi méltósága szerint a fékek és ellensúlyok rendszere csak egy hülyeség.

Nincs okunk ünneplésre, mert 30 évvel a rendszerváltás után Magyarországon korlátozottan érvényesülnek a szabadságjogok, nem működik a hatalmi ágak elválasztása, nem tiszta és pártatlan a választási rendszer. Nincs okunk ünneplésre, mert romlott a sajtószabadság helyzete, a Riporterek Határok Nélkül nevű szervezet legutóbb 180 országból két hellyel hátrébb, a 89. helyre sorolta hazánkat. A Freedom House nevű szervezet 2019-ben Magyarországot szabad besorolásúból részben szabad besorolásúvá változtatta, miután a Fidesz arra használta a hatalmát, hogy korlátozza vagy egyenesen ellehetetlenítse az ellenzéket, a médiát, a tudományos életet, a civil szervezeteket, a bíróságokat és a privát szektort. Nincs okunk az ünneplésre, hiszen a Transparency International 180 általa vizsgált állam közül Magyarországot egyre rosszabb helyre, legutóbb a 70. helyre sorolta a korrupciós rangsorban.

Nincs okunk az ünneplésre, hiszen a World Justice Project a fékek és ellensúlyok rendszerén, a korrupciós helyzeten, a közérdekű adatok nyilvánosságán, az alapvető emberi jogok érvényesülésén és az igazságszolgáltatási rendszer minőségén alapuló, 2019-ben közzétett vizsgálata Magyarországot 126 vizsgált ország közül az 57. helyre sorolta, a régiós országok közül az utolsó helyre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem lehet félvállról venni ezeket a jelzéseket, hiszen az életünk minden területét érinti az állam demokratikus berendezkedése vagy éppen annak a hiánya. Amikor valamely jogvédő szervezet vagy éppen az Európai Unió szót emel a magyar jogállamiság sérülése, az önkormányzati jogok csorbítása vagy a demokratikus jogok érvényesülésének hiánya miatt, valójában a magyar embereket, a magyar emberek jogait próbálják védeni a hatalommal szemben.

Amikor a munkavállalói jogokról beszélnek, akkor megemlítik, hogy a magyar dolgozók a Fidesznek köszönhetően a legkiszolgáltatottabbak a munkáltatókkal szemben. Amikor a nők fokozott védelméről szólnak, akkor arra emlékeztetnek, hogy a Fidesz-rezsim évek óta szabotálja a családon belüli erőszak visszaszorítását megalapozó isztambuli egyezményt.

Amikor az igazságszolgáltatás függetlenségének leépítéséről írnak, akkor azt teszik szóvá, hogy más elbírálás alá esnek a fideszes elit tagjai, mint az igazságukat kereső polgárok. Amikor a médiáról szólnak, azt bírálják, hogy a kormánypropagandával, hírhamisítással belehazudnak a képünkbe.

Amikor a tudományos élet szabadságának csonkolását teszik szóvá, akkor azt kritizálják, hogy a hatalom nem akarja felkészíteni gyermekeinket a jövő kihívásaira, hanem elhazudja előlük a valóságot, hogy kritikus gondolkodók helyett hű alattvalók legyenek.

Amikor a korrupciót kritizálják, akkor az annyit tesz, hogy a fideszes elit tagjai milliárdos vagyont szednek össze, fürdenek a luxusban, a magyar vállalkozók elől elszívják a forrásokat és a lehetőségeket, eközben milliók élnek a szegénységi küszöb alatt. Nem csoda, ha a fideszes elit úgy fél az Európai Ügyészségtől, mint ördög a tömjénfüsttől.

Tisztelt Képviselőtársaim! Képmutatásnak tartom, hogy a Fidesz úgy akarja megünnepelni a demokratikus és jogállami berendezkedés létrehozását az Országgyűlés díszülésén, hogy a miniszterelnök és 133 bátor ember éppen most fokozta le az Országgyűlést, most kettőzte meg a valódi jogalkotási rendszert a járványügyi veszélyhelyzetre való hivatkozással. A kormány időbeli korlát nélkül adtak felhatalmazást lényegében bármely intézkedés meghozatalára, aláásva ezzel a jogbiztonságot és újabb szöget verve a demokrácia koporsójába.

A büntető törvénykönyv szándékosan pontatlan módosításával állandó fenyegetés alatt tartják a kormánytól független újságírókat. A járvány elleni védekezéssel össze nem függő ügyekben ugyanakkor működtetik az Országgyűlést, de ez csak a lopakodó diktatúra kiépítésének takargatását szolgálja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az idő sem alkalmas az ünneplésre, hiszen most mindenkinek, a Fidesznek különösen az emberek, az emberéletek megvédésén, a védőeszközök kiosztásán, a munkájukat veszítő tömegek megélhetésének biztosításán kellene dolgoznia. Szomorú, hogy 30 évvel a rendszerváltás után újra a szabadságjogokért, a jogállamiságért és a demokráciáért kell küzdenünk, hiszen az a köztársaság, ami most van, az csak formálisan köztársaság, egy alaki köztársaság, ami valójában egy önkényuralmi rendszer, amit fel kell számolnunk.

Természetesen bízom abban, hogy ebben a küzdelemben nem leszünk egyedül, számítok a többi demokratikus pártra is; az 1990-ben megválasztott Országgyűlés megalakulásának 32. évfordulóján valóban legyen okunk ünnepelni, és arról beszélgessünk, hogy sikerült véget vetni az önkényuralom 12 éves sötét korszakának, és hogyan kezdünk neki a demokrácia és a jogállam helyreállításának.

Összegezve: tisztelettel emlékezünk a rendszerváltó Országgyűlésre, és küzdünk azokért a demokratikus értékekért, amelyek a rendszerváltás után létrejöttek. A Fidesz képmutató színjátékában azonban május 2-án nem veszünk részt. Köszönöm a figyelmet. (Dr. Hoppál Péter: Ó, de szép volt!  Taps az ellenzék soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Sebián-Petrovszki László képviselő úr, a DK képviselője szólhat most. Parancsoljon!

(15.40)

SEBIÁN-PETROVSZKI LÁSZLÓ (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Ez a vita formálisan egy olyan politikai nyilatkozatról szól, amely a rendszerváltást követő első szabad Országgyűlés első ülésének 30. évfordulójára emlékezik, valójában azonban a közelmúltunkhoz, az elmúlt 75, de minimum 30 évünkhöz való viszonyról beszélünk most. Először azt szeretném leszögezni, hogy jó dolognak tartom azt, hogy ilyen témákról beszélünk, hogy ilyen ügyeket idehozunk a Ház elé. Szerintem fontos az, hogy újra és újra ezeket a vitákat lefolytassuk, megvitassuk, feltéve, ha az túl tud lépni az aktuális nyers pártpolitikai célokon. Most is ez a javaslat legfőbb hibája: a nyilatkozat az elején még visszafogottabban, a vége felé már nyíltan a Fidesz és az Orbán-kormány emlékezetpolitikai harcának legújabb terméke.

Dehogyis akarnak önök, kedves kormánypárti előterjesztők, bármiféle értelmes vitát, netán a történelmi múltból levonni bármiféle tanulságot! Önök újraírni szeretnék a közelmúlt történelmét, hogy az is alátámassza az önök kormányzását. Nézzük meg, hogy a javaslat egyes pontjai hogyan igyekeznek Fidesz-szerűvé gyúrni a magyar történelem egyes fontos történéseit!

Rögtön az elején, mintegy mellékesen, a szöveg azt a látszatot kelti, hogy az 1944. március 19-én lezajlott nyilas hatalomátvétel miatt az ország önrendelkezése teljesen elveszett, tudatosan negligálva azt a tényt, hogy azért a kétségtelenül csorbát szenvedett önrendelkezés bőven elegendő volt ahhoz, hogy magyar állampolgárok százezreit a magyar államigazgatás segítségével vigyenek koncentrációs táborokba. Aztán következik az 1945 utáni néhány év, ennek a demokratikus időszaknak a megítélése, amelyben a javaslat szerint egyes nemzetgyűlési képviselők említésre méltóak, és ennyi, kimerül ennyiben ennek az időszaknak a summázata.

Az azonban fájóan kimarad, hogy ez a néhány év egy valóban demokratikus próbálkozás volt, politikai és gazdasági konszolidációval, a polgári demokratikus jogállam kereteinek megteremtésével, működőképes piacgazdaság létrehozásával, sőt demokratikus politikai berendezéssel és többpártrendszerrel. Ezek a kísérlet bukása ellenére is fontos pozitív, példaértékű lépések voltak, ez megint csak több szót érdemelt volna ebben a javaslatban.

Ugorjunk egyet a Kádár-rendszer időszakára! Számomra az is kérdéses, hogy vajon lehete egyben tárgyalni és értékelni 33 évnyi történelmet, ezt lehete egységes időszaknak tekinteni, de ha így döntünk, akkor is kénytelenek vagyunk sokkal árnyaltabban fogalmazni, mint az előterjesztés teszi. A javaslat ugyanis az egész időszakot egy  idézem  lepusztított, elszegényített, megnyomorított országnak mutatja. A valóság azonban árnyaltabb, kedves fideszes képviselőtársaim. Félreértés ne essék, a Kádár-rendszer diktatúra volt, még ha a 33 év eleje és vége nagyon másfajta színű elnyomást hozott is. A Kádár-rendszer diktatúra volt, még ha sokak számára anyagi stabilitást és relatíve jólétet hozott is, különösen az 1960-as, ’70-es években. Még egyszer mondom: a Kádár-rendszer diktatúra volt, akkor is, ha közben milliók számára jelentett lehetőséget a tanuláshoz, lakáshoz jutáshoz vagy egyszerűen a boldoguláshoz, amellyel tömegek éltek is ebben az időszakban. És a Kádár-rendszer akkor is diktatúra volt, ha közben tudjuk, hogy ma is százezrek vannak, akik nosztalgiával gondolnak vissza arra az időszakra, főképp azért, mert különösen ennek a korszaknak a vége felé az anyagi biztonságukat veszítették el, és sosem találták meg a rendszerváltást követő 30 év során. Erről is beszélni kell a Kádár-rendszer értékelésekor, és erről is beszélt egyébként a Fidesz azon a bizonyos első szabadon választott parlamenten és parlamenti üléseken, amiről egyébként most megemlékeznénk. Azóta persze már más szelek fújnak.

Végül eljutunk az elmúlt 30 év, a rendszerváltást követő időszak értékeléséhez ebben a javaslatban, amely annyira egyoldalú, olyan szöveghasználattal, szóhasználattal dolgozik, hogy azt kell hogy mondjam, hogy még a Fidesz párttörténetébe sem illeszkedne be, nemhogy egy parlamenti nyilatkozatba. Mondom is, hogy mire gondolok. A javaslat világosan kijelöli a jókat és a rosszakat. A rosszakat most posztkommunistának nevezi ez a javaslat, volt már olyan dokumentum, ami máshogy fogalmazott, Kocsis Máté most utódpártozott egyet az előbbi hozzászólásában, ezzel hazug módon megbélyegezve mindenkit, aki a Fidesz filozófiájával éppen nem kompatibilis. Rögzíteni szeretném, hogy a rendszerváltás, az első parlament első ülése, amiről itt főleg szó van, a köztársaság létrehozása, a demokratikus politikai berendezkedés kiépülése, a magántulajdonra épülő piacgazdaság létrehozása, tehát összegezve: a polgári demokrácia kialakulása a Demokratikus Koalíciónak  ugye, a nevében is benne van  természetszerűleg fontos, pozitív lépés, üdvözlendő, megünnepelendő. Nem is mondhatnék mást. Azonban ez akkor is igaz, ha nem valósult meg minden rendszerváltáskori vágyunk, és akkor is igaz, ha 30 évvel később a Fidesz politikai érdekeinek az felel meg, hogy ezt a berendezkedést beszántsa. Mert igenis 2010 után ez történt, kedves uraim, hölgyeim, 2010 óta egy illiberális hibrid rezsim van, egy kvázi félautoriter rendszerben élünk; az előbb Tóth Bertalan is ezeket az intézkedéseket ecsetelte. Hosszan lehetne sorolni, hogy a rendszerváltáskor egyébként közösen vallott értékekkel szembemenő kormányzati intézkedések során milyen lépések történtek, olyannyira, hogy még a köztársaság szót is törölték egyébként az államforma nevéből. Még ezt a javaslatot, amit önök benyújtottak, sem így tárgyalták volna 30 évvel ezelőtt abban a parlamentben, nem így, hogy például az Igazságügyi bizottság tagjai 9 perccel az ülés előtt kapnak tájékoztatást, hogy egyáltalán tárgyalni fogják. Na, például 30 évvel ezelőtt ez nem fordulhatott volna elő.

Az a helyzet, kedves hölgyeim és uraim, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy pont az történik, hogy a rendszerváltás elárulói és sírásói akarnak itt egy nekik tetsző megemlékezést csinálni a rendszerváltás eseményeiből; hogy azok akarják ünnepelni a népképviseleti rendszert, akik éppen mindent megtettek annak szétverése érdekében. Láthatóan lehet ezt csinálni, fogják ezt csinálni, csak ehhez mi nem asszisztálunk, ebben a DK nem vesz részt. Ezt a javaslatot úgy, ahogy van, kukába kellett volna dobni; természetesen megszavazni sem fogjuk, és nem fogunk részt venni a Fidesz által tervezett színjátékban szombaton sem. Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a Jobbik-frakció következik ismét, Balczó Zoltán képviselő úr. Felhívom a figyelmét arra, hogy a frakciójának 5 perc 44 másodperc áll rendelkezésre. Parancsoljon!

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A felszólalásomban azt szeretném indokolni, hogy miért nem veszek részt az Országgyűlés május 2-ai ünnepi ülésén. Ehhez világossá kell tennem, hogy hogyan ítélem meg, hova jutottunk el 30 év alatt. 1990. május 2-a a magyar politikatörténet fontos dátuma. Ezen a napon tartotta alakuló ülését a négy évtizedes kommunista diktatúra után szabadon megválasztott Országgyűlés. Az eseményt az egész társadalom figyelme és reménykedése kísérte. Bíztunk abban, hogy ha nem is azonnal, nem is könnyen, áldozatot vállalva, de megközelíthetjük a nyugati országok szintjét szabadságban, demokráciában és polgári jólétben. Reményeinkben csalatkoznunk kellett. Kiépültek ugyan a parlamenti demokrácia és piacgazdaság intézményei, azonban nem a megfelelő tartalommal töltötték ki; szocialista piacgazdaság helyett rablókapitalista jött létre, a haszonélvezők szűk körével. Ezek közé tartoztak az előző rendszer lovagjai, akik jókor voltak jó helyen, másrészt a külföldi befektetők, akiknek elsődleges célja a piacszerzés volt saját termékeik számára. Az eredmény: teljes, egyébként műkőképes iparágak szűntek meg, és sok százezren vesztették el addigi munkájukat. Ez tehát ennek az időszaknak a mérlege.

2010-ben jött el az újabb lehetőség a dolgok jobbra fordítására. A kétharmados parlamenti többséggel rendelkező Orbán Viktor számára megnyílt a lehetőség, hogy az országot egy új, emelkedő pályára állítsa, és ezen államférfiként következetesen végighaladjon. Orbán Viktor nem ezt az utat választotta. Mindent egyetlen célnak, a politikai hatalom megtartásának vetett alá, és ezt kiemelkedő képességű politikai zsonglőrként, a maga sajátos rendszerét kiépítve mindeddig sikerült is teljesítenie, csak éppen a magyar társadalomnak kell nagy árat fizetni ezért. Orbán Viktor a hatalom megtartása érdekében a jogállami működést fokozatosan visszaszorította, kiépítette a maga hűbéri láncolatát, amit egyrészt az uniós források büntetlenséget biztosító elcsalásával, másrészt egzisztenciális fenyegetettségben tartással tart fenn.

(15.50)

Permanens harcban áll irreálisan nagyított veszélyt jelentő és részben kreált ellenségekkel, és kiszabadította a gyűlölet szellemét a palackból. Gazdaságpolitikáját a nagy, döntően multinacionális vállalatok olcsó és kiszolgáltatott munkaerővel való ellátására építi. A médiát extrém mértékű központosítással uralma alá hajtva manipulálja a társadalmat. A rendszer fojtogató légköre és a minőségi munkahelyek hiánya százezreket késztetett hazájuk elhagyására, nem kalandvágytól. S még egy tény: az életszínvonalat jellemző adatok tekintetében Magyarország még a visegrádi országok sorrendjében is utolsó helyen áll.

Nos, idejutottunk 30 év alatt, az Országgyűlés pedig a május 2-ai évfordulón ünnepi ülést tart. Fel kellett tenni magamnak a kérdést: helyem vane nekem ezen az eseményen? A magyar társadalom többsége láte ünnepelnivalót ezen az évfordulón? Nos, oly sokszor kellett szembesülnöm személyesen is az elmúlt évtizedek értékelésével, a politikai osztályról alkotott lesújtó véleménnyel  mert ha tetszik, ha nem, tudomásul kell vennem, el kell fogadnom, hogy hosszú ellenzéki politikusi létem alapján én is idetartozom , hogy a válasz nem kétséges: a döntő többség nem lát ünnepelnivalót.

Ezért, összhangban a Jobbik-képviselőcsoport döntésével, nem veszek részt ezen az ünnepélyen. Nem vonulhatok be ünnepelni a parlamenti elefántcsonttoronyba, amikor kint, a való életben az egészségügyi rendszerünk krónikus alkalmatlansága és a felelőtlen döntések következtében ápolásra szoruló betegeket tesznek utcára a kórházakból.

Hozzá kell tennem: a Jobbiknak nincs helye az ellenzéki pártok megemlékezésén sem. A Fidesz által egyfordulóssá tett választási rendszer az ellenzéki pártokat arra kényszeríti, hogy az egyéni választókerületekben  ideológiai különbségeik ellenére  megállapodásokat kössenek. 2019. október 13-a azt bizonyította, hogy a választók elfogadják az ilyen szintű együttműködést. Ez azonban nem jelenti azt, hogy közösséget vállalnánk olyan pártokkal és politikusokkal, akiket kormányzati szerepvállalásuk okán súlyos felelősség terhel az elmúlt 30 év kudarcáért. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.  Közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem önöknek, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt frakciója saját időkeretéből 3 percet átadott a Fidesz-frakciónak. Ennek megfelelően kérem szépen a táblán az időkereteket átjavítani. (Megtörténik.) Most pedig Vejkey Imre képviselő úr, a KDNP képviselője következik, értelemszerűen a megmaradt 7 perces időkeretben. Parancsoljon!

DR. VEJKEY IMRE (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A kommunista diktatúra bukása utáni első szabad országgyűlési választás első fordulóját 1990. március 25-én tartották, 65,1 százalékos választópolgári részvétel mellett. A választás első fordulójában 176 egyéni választókerületből 5 egyéni választókerületben volt érvényes a választás. Így az 1990. április 8-ai második fordulót 171 egyéni választókerületben rendezték meg, melynek végül is egyértelmű győztese az MDF lett, az első fordulóval együtt összesen 114 egyéni választókerületben szerzett mandátummal.A kommunizmus bukása utáni első szabad választás végeredménye alapján az új Országgyűlés éppen 30 éve, ’90. május 2-án alakult meg. Az Országgyűlés 386 képviselői helyéből az MDF frakciója 165, az SZDSZ frakciója 94, a Független Kisgazdapárt frakciója 44, a Fidesz frakciója 22, a KDNP frakciója 21, az MSZP frakciója 33, a függetlenek pedig 7 mandátummal részesedtek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A fenti tényekből is láthatják, hogy a bukott kommunista diktatúrát fenntartó MSZMP vezetőit és az annak leplezett jogutódjaként létrejött MSZP vezetőit nem zárták ki az első szabad választásokból. Álláspontom szerint ez több mint aggályos volt, de a választási kereteket és magát a választójogi törvényt még a régi kommunista parlament hozta meg, szavazta meg 1989-ben.

Ne feledjék, még az első szabad választáskor is a kommunisták és régi klientúráik voltak hatalomban, az őket támogató szovjet hadsereg erőivel, akik évtizedek óta megszálltak bennünket. A szovjet hadsereg volt az, amelyik a magyar kommunisták hívására 1956-ban véresen leverte a magyar szabadságharcot, és szuronyaival fenntartotta még 1990-ig a diktatúrát.

A szovjet megszállók és a magyar kiszolgálóik a magyar népet az élethez tapadó legszentebb szabadságjogaitól megfosztották. Ők tehát megfosztották a magyar népet a személyes szabadságtól, továbbá a szólás- és sajtószabadságtól, egészen az egyesülési és gyülekezési jogtól való megfosztásig. Megfosztottak bennünket ezektől a jogoktól, mert tudták, ha ezekkel a jogokkal élni fogunk, akkor elsöpörjük őket. A magyar nép a szuronyok árnyékában és az odavetett némi szabadságjoggal az 1990. évben újra bátor volt, és kiállt a szabadsága mellett, mert az országgyűlési választáskor megbuktatta azok politikai hatalmát, akik a terror által a magyar népet évtizedeken át elnémították.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kérdezhetik, hogy az MSZP vonatkozásában miért leplezett jogutódlásról beszéltem. Azért, mert 1989-ben az MSZP egyszerre akart vagyonátmentő MSZMP-jogutód lenni, és egyidejűleg egy teljesen új párt is. Ezt mi sem mutatja jobban, mint lényegében a 20 évvel ezelőtti rendszerváltás után lefolytatott vita az Országos Választási Bizottság előtt. A tényállás az volt, hogy az OVB 2010. január 25-én öt társadalmi szervezet, köztük az MSZP jelölőszervezeti kérelmével foglalkozott, tekintettel a tavaszi országgyűlési választásokra. Megállapítottam, hogy az MSZP által csatolt dokumentumok között a Fővárosi Bíróság kivonata hiányos volt, mert abból hiányzott az adott társadalmi szervezet célja szerinti besorolása. Márpedig álláspontom szerint az akkori eljárási törvények alapján ez elengedhetetlen kellett volna hogy legyen a jelölőszervezeti nyilvántartásba vételhez. Az akkori szocialista-liberális OVB-tagok heves ellenvéleménye azon érven alapult, hogy 20 éve már mégis minden választáson felvették az MSZP-t a jelölő szervek közé. Végül ezen szocialista-liberális álláspont alapján az OVB döntése nem kívánta bevárni a bírósági hiánypótlást, és 7:2 arányban döntött az MSZP nyilvántartásba vételéről.

Természetesen ezt a döntést megtámadtuk, így a Legfelsőbb Bíróság is foglalkozott a kérdéssel, majd 2010. január 28-án meghozta a jogilag is több mint aggályos helybenhagyó döntését, azzal a formailag is gyenge indoklással, hogy az MSZP vonatkozásában nincs jelentősége annak, hogy kitöltetlen maradt a fővárosi bírósági kivonat azon része, mely a cél szerinti besorolásra vonatkozik.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A rendszerváltoztatásnak tehát voltak negatív trükkjei. És mi történik ma? Az MSZP és legújabb kori szellemi jogutódjai nem fogadják el a Magyarország népképviseleti rendszerének 30 évvel ezelőtti visszaállításáról szóló politikai nyilatkozatot. Nem fogadják el, pedig a reformkommunisták elfogadták, tehát még ahhoz képest is visszalépnek 30 év után.

Hogy mit nem fogadnak el? Nem fogadják el azt a történelmi tényt, hogy milyen súlyos, nehéz helyzetben hagyták ránk ezt az országot. De nem tetszik nekik a politikai nyilatkozatból a húsvéti Alaptörvényünk sem, mely a posztkommunista korszakot zárta le. Ezt is törölnék. Mindez azt jelenti, uraim, hogy nem tetszik önöknek a keresztény nemzeti ihletettségű Alaptörvényünk. Ne feledjék: a kommunizmus hazugsága 70 év alatt százmilliónyi áldozatot követelt a világban, százmilliónyi áldozatot, miközben vélt magasztos célokkal leplezte valódi természetét. A sztálini terrorihletettségben, a szovjet szuronyok árnyékában született meg a ’49. évi XX. törvény, mely több módosítással is, de végül is 2011-ig hatályban maradt hatályos alkotmány volt.

(16.00)

Ezért a 2010. évi választások után elemi erővel tört fel az igény, hogy Magyarországnak új Alaptörvénye legyen; új Alaptörvénye, hogy a kommunista diktatúrai romjait húsz év után végképp eltakarítsuk, és ezzel lezárjuk hazánk posztkommunista időszakát. Ezt az új Alaptörvényt ’11. április 18-án fogadta el a magyar Országgyűlés. Schmitt Pál köztársasági elnök úr április 21-én, húsvéthétfőn hirdette ki. Ez az új Alaptörvény nemzeti keresztény és hagyományos európai értékeket képvisel, megerősítve elkötelezettségünket a jogállam és a demokrácia iránt.

Ha még egy mondatot szabadna mondanom: mi egy szabad világot építünk, mely tiszteli a szabadságot és az emberi méltóságot, de egyben elutasítja a gyűlöletet és a kirekesztést. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Most egymás után az LMP két képviselője szólhat, először a frakcióvezető úr, Keresztes László Lóránt. Parancsoljon!

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a lehetőséget. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttem szólók közül tartalmában talán Balczó képviselő úr hozzászólásával értettem egyet leginkább, mégis vitába kell szállnom vele. Azt mondta képviselőtársam, hogy nincs mit ünnepelni. Azt gondolom, azt gondoljuk, hogy a szabadság, a szuverenitás, a demokrácia olyan értékek, amelyeknek a kivívását igenis van okunk ünnepelni, és meg is kell ünnepelni. De nagyon fontos, hogy nem egy politikai nyilatkozatot, nem egy aktuális kormányt kell ünnepelni. Ezekről az eseményekről, ezeknek az értékeknek a kivívásáról, megvalósulásáról meg kell emlékezni. Még ennél is sokkal fontosabb, hogy fejet kell hajtanunk ezen fontos évforduló kapcsán mindazok előtt, akik megküzdöttek a nemzeti önrendelkezés megvalósításáért. Ezt rendkívül fontosnak tartom. Ugyanakkor abban egyet kell hogy értsek az előttem szóló néhány képviselőtársammal, hogy ezt akkor lehetett volna méltóképpen megtenni, ha egy olyan, amúgy lehetséges konszenzussal kerül egy fontos dokumentum az Országgyűlés elé, amit valamennyi vagy legalábbis a legtöbb frakció szavazatával meg lehetett volna szavazni. Ezt a lehetőséget  és erről szó esett a Törvényalkotási bizottság ülésén  elmulasztotta a kormányoldal, illetve elmulasztották a képviselők, akik ezt a javaslatot benyújtották.

Én három vonatkozásról szeretnék röviden beszélni, amit érint ez a bizonyos politikai nyilatkozat; egyrészt a határon túl élő magyarok iránti felelősségvállalás mint egy nagyon fontos eredmény, a nemzetpolitika megvalósulása. Ezt valóban ki kell emelni, és nagyon fontos, hogy ez a dokumentum kiemeli ezt a vívmányt. Azt gondolom, ez nagyon fontos, és ez egy nemzeti alap kell hogy legyen. Nagyon szomorúnak tartom, hogy 30 évvel a rendszerváltás után ez még a mai napig is egyrészt vita tárgya, tehát ebben sajnos nincs teljes konszenzus. Másrészt azt is szomorúan látjuk, hogy akár kormányoldalról, akár bizonyos ellenzéki szereplők oldaláról vannak, akik a nemzetpolitika kérdését is aktuálpolitikai célra használják. Ez mindenképpen súlyos bűn. Ezen változtatni kell. Legyen ez, maga a határon túl élő magyarok iránti felelősségvállalás egy nemzeti minimum! Ha ezt el tudjuk érni, mondjuk, a következő néhány évben, az már egy óriási vívmány lenne.

A következő pedig a posztkommunizmus lezárására való utalás a dokumentumban. Van egy rész, ezt szeretném idézni ebből a dokumentumból, hogy a kommunisták több mint négy évtizednyi uralma során lepusztított, elszegényített, súlyos adósságokkal terhelt, szellemileg, lelkileg megnyomorított ország helyreállítása történelmi súlyú kihívás elé állította az új törvényhozás tagjait. Ezzel a megfogalmazással tökéletesen egyetértünk, és helye is van egy ilyen dokumentumban.

Ugyanakkor engedjenek meg még egy idézetet! Húsz évvel ezelőtt az Országgyűlésben egy fontos vita zajlott, a kommunista diktatúrák áldozatainak az emléknapjával kapcsolatos indítványt terjesztett elő egy képviselő, Horváth Béla. Akkor a vita során többek között ezt mondta az előterjesztő képviselő: „Úgy gondolom, hogy Magyarországon a civil szervezetek, a társadalom egy része vagy jelentős része igényli a múlt feltárását, nem szemlesütve, nem fal mellett sunnyogva kíván elmenni a XX. század bűntettei mellett.” Ez húsz éve hangzott el. Akkor a kormánypárti képviselők, a Fidesz-KDNP soraiból erőteljes taps hallatszott az ülésen.

Sajnos ki kell mondanunk, hogy a rendszerváltást nem tekinthetjük teljesnek, mert ez a szembenézés, az állambiztonsági múlt feltárása nem valósult meg. Ilyen módon nem adta meg az elmúlt harminc év egyetlen országgyűlési többsége sem azt a tiszteletet a kommunista diktatúrák áldozatainak, hogy ez megtörténjen. Ez egy óriási mulasztás. Ha más nem, akkor a 30. évforduló alkalmat kéne hogy adjon arra, hogy ezt a mulasztást, ezt a súlyos mulasztást pótolja az Országgyűlés. Ez is egy alkalom lett volna, egy méltó megemlékezés, egy méltó ünnep lett volna, ha ezt meglépi az Országgyűlés. Ezzel szemben a Fidesz-KDNP eddig húsz alkalommal szavazta le az aktanyilvánosság megvalósítására vonatkozó LMP-s javaslatot.

Még egy dologról szeretnék beszélni, egy nagyon fontos dologról, talán a legfontosabb dologról: a nemzeti önrendelkezésről, a nemzeti szuverenitásról, a szabadságunkról, amelyet most is nagyon komoly kihívások érnek. Kocsis Máté frakcióvezető úr megfogalmazásával is nyugodtan élhetnénk, hogy nagy külső nyomás ér minket, és arról is beszélhetnénk, hogy a birodalompártiak nyomása érvényesül. Ez teljes mértékben így van. Ha megnézzük, hogy mi az eredménye akár az elmúlt tíz év politikájának, hogy hány százezren kényszerültek elmenni az országból, sajnos eljutottunk odáig, hogy mára minden hatodik anyaországi magyar gyermek kényszerűségből külföldön születik. Egyre inkább érvényesül a kitettség, a gazdasági kitettség. Sajnos, nagyon sokszor tetten érhetjük azt, hogy a pillanatnyi politikai vagy a gazdasági érdekek előnyt élveznek a nemzeti érdekek képviselete kapcsán, képviseletével szemben, és bizony sokszor érvényesülnek a nagyhatalmi érdekek. Tehát ha most, a rendszerváltás 30. évfordulóján föl kell tennünk azt a kérdést, és feltesszük azt a kérdést, hogy vane most olyan kormány, amely felelősen és megalkuvás nélkül képviselné a magyar nemzeti érdekeket, akkor azt kell mondanunk, hogy nincs.

Zárásként annyit mondanék, képviselőtársaim, hogy van okunk ünnepelni ezt a jeles évfordulót, de akkor tudunk a legtöbbet tenni, és akkor tudunk méltóképpen főt hajtani elődeink előtt, ha nemcsak a szavainkban, hanem a tetteinkben is mindig a nemzeti érdekek képviselete vezérel minket.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tájékoztatom önöket, hogy a Párbeszéd frakciója saját időkeretéből 5 percnyi időt átadott az MSZP-frakciónak, és ezt bejelentette. Az előbb azt mondtam, hogy az LMP másik képviselője, Ungár képviselő úr szólhat, csakhogy a kormány nevében Orbán Balázs államtitkár úr jelentkezett. Őt illeti a szó. Felhívom a figyelmét, hogy összesen 4 perc 30 másodperce van a kormánynak. Parancsoljon!

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nem terveztem hozzászólni, de Keresztes frakcióvezető úr felszólalása hozzászólásra sarkallt, és csak egyetlenegy témára szeretnék reagálni pontszerűen, ez az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában rendelkezésre álló adatok kutathatósága. Azt szeretném kérni, hogy egyszer és mindenkorra fejezzük be ezt. Ez egy hamis toposz, egy hamis ellenzéki lufi, amit önök időről időre fújnak, egészen egyszerűen nem igaz. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában rendelkezésre álló adatok kutathatók. Csak hogy ezt megerősítsem, én magam is a saját családomra vonatkozó adatokat kikértem. Arról tudom tájékoztatni, hogy a saját családom vonatkozásában, a felmenőim, a nagyszüleim vonatkozásában különleges személyes adatok, például szexuális orientációra vonatkozó adatok állnak rendelkezésre. Én mint érintett, családilag érintett, nem szeretném, hogy ezek az adatok, pont az áldozatokra vonatkozó adatok nyilvánosságra kerüljenek, ezért van egy olyan rendszer, amit egyébként a Fidesz-KDNP-kormány alakított ki részben 2010-et megelőzően, részben 2010-et követően, amelyben egyensúly teremtődik az áldozatok védelme és a bűnösök felelősségre vonása között.

Tehát még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy ez egy hamis toposz, amit önök mondanak, hogy nem kutathatók ezek az adatok. Azt szeretném kérni, hogy a tényszerű vita iránti tisztelet kedvéért ezt a hamis toposzt többet ne ismételgessék itt, az Országgyűlés falai között, és különösen ne egy olyan nyilatkozat tárgyalásakor, aminek a történelmi jelentősége és a kontextusa ilyen. Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm. Ungár Péter képviselő úr, az LMP képviselője következik. Parancsoljon!

UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm szépen a szót, és hogy most szólhatok hozzá. Államtitkár úr, azt szeretném először is reagálni, hogy nem egyetemleges értelemszerűen azoknak a felelőssége, akiket beütöttek és utána ügynökök voltak, mint akik beszervezték ezeket az embereket. Ugyanakkor azoknak a személyeknek a mai napig nem tudjuk a nevét, hogy kik voltak, akik beszerveztek, nem tudunk tulajdonképpen semmit arról, hogy a III/II-es ügyosztályon kik voltak, akik dolgoztak. Tehát hogy ma Magyarországon aktanyilvánosság lenne, az nem egy tény, tehát kérem, hogy ne állítsa azt. Maguk megalakították a NEB-et, a Nemzeti Emlékezet Bizottságot, amely nagyon sok állami pénzt kapott önöktől, de nem tudnám elmondani, hogy pontosan mit csinál azon kívül, hogy keni el ezt az ügyet, amióta önök megalakították. Tehát az a helyzet, hogy nincs Magyarországon aktanyilvánosság. Amikor Magyarországon  és ez rátér ennek a lényegi részére  azt mondják, hogy a posztkommunista korszakot az új Alaptörvény elfogadása zárja le, az az Alaptörvény, amit  Vejkey képviselő úrra utalnék  egy olyan köztársasági elnök hirdetett ki, aki finoman szólva se volt a Kádár-rendszer ádáz ellensége, hogy egy eufemizmussal fogalmazzak, azért önmagában elmondja, hogy mit gondolnak a posztkommunista korszak lezárásáról.

(16.10)

Én azt gondoltam  és ugye, mivel én vagyok a legfiatalabb képviselő, és remélem, hogy nekem is lesz még lehetőségem húsz-harminc év múlva elmondanom, hogy sok mindenben nem mondtam helyes dolgot, meg butaságot mondtam akkor , ez egy lehetőség lett volna a fiatal demokraták képviselőcsoportjának, köztük házelnök úrnak elmondani, hogy az első ciklusban, aminek a megalakulásáról most, mondjuk, döntöttünk, mit mondott a Fidesz, a címervitában mit mondott a Fidesz, Trianonról mit mondott a Fidesz, a Zétényi-Takács-féle jóvátételi vitában, és hogy módosult az ő álláspontjuk, mondjuk, a kereszténydemokratákhoz hasonlóan, a mostani kisebbik kormánypártéhoz hasonlóan. Tehát azt feltétlenül el akartam mondani, hogy a Fidesztől egy ilyen önreflektív gyakorlatot feltétlenül vártam volna a méltó megemlékezés végett.

De azt gondolom alapvetően, hogy nem az a baj önmagában, hogy vitákat folytatunk arról, amit Balczó képviselő úr felvetett, hogy lehetett volnae reprivatizáció vagy nem, vagy hogy miért gondolják nagyon sokan azt, hogy a rendszerváltoztatás igénye nem teljesült. Természetes dolog, hogy történelmi eseményekről vitákat folytatunk; ezeket a vitákat egy ilyen szövegnek elegánsan nem kellene érintenie, hiszen ezekben a vitákban soha nem lehet nemzeti konszenzus.

De lennének dolgok, amelyekben lehetne nemzeti konszenzus. Én és az én politikai közösségem nagyon kritikus az Európai Unióval kapcsolatban, és mégiscsak az egyik sarokpont, amit a Fidesz is tulajdonképpen magáénak érez, az az, hogy Magyarország elindult az európai integráció irányába 1990 után, ezt Hörcsik képviselőtársam el is mondta. Ilyen és egyéb dolgokat lehetett volna megfogalmazni, amelyek valamilyenfajta nemzeti konszenzus alapjait lerakják. Önök azzal, hogy az Alaptörvényüket  amelyről pontosan tudják, hogy minden másik párt a kormánytöbbségen kívül ellenzi és politikailag támadja  berakták, ezt egy dolog miatt tették meg, hogy ne lehessen ebben az ügyben konszenzus. Önöknek ebben ez volt a politikai céljuk, hogy el tudják mondani, hogy milyen szörnyű, hogy nem lehet nemzeti konszenzus egy ilyen ügyben, és direkt úgy fogalmaztak, hogy ne lehessen.

Ha pedig Magyarországon van aktanyilvánosság, ahogy Orbán államtitkár úr elmondja, akkor befogadták volna Keresztes László Lóránt és az én módosítómat, amely arról szól, hogy az Alaptörvényre való utalást, amit amúgy a Kádár-rendszer miniszterhelyettese hirdetett ki, kivesszük, és helyette pedig berakjuk azt, hogy Magyarországon aktanyilvánosság lesz. Ha már van, akkor annak, hogy egy politikai nyilatkozatba beírjuk, nincs nagy jelentősége, és akkor mondjuk, az LMP képviselőcsoportja meg tudta volna szavazni ezt a nyilatkozatot. Így ezt nem tudjuk megtenni, mert ennek annyi a lényege, hogy magukra redukálják ezt az ünnepet, az önök értelmezését ismerjék el az egyedüli létező dolognak.

Egy dolgot még hiányolok ebből a nyilatkozatból  engedjék meg, ez egy szubjektív dolog, hogy én ezt ebből hiányolom  mint Magyarország zöldpártjának a képviselője, a bős-nagymarosi tüntetéseket, mint a rendszerváltoztatásnak az egyik előszele, ahol amúgy a jelenlegi kormánytöbbség oldalából is többen voltak. (Közbeszólásra:) Nem, tehát hogy benne lett volna, illetve részletesen kifejtik, hogy ez miért fontos, illetve, ha olyan dolgokról is szólna, amelyek túlmutatnak az önök személyes politikai véleményén.

Végezetül azt szeretném elmondani, hogy mi nem fogunk tudni együtt ünnepelni az ellenzéki pártokkal sem, nem fogunk tudni együtt ünnepelni a kormánypártokkal sem, mi így ketten együtt fogunk ünnepelni, egyedül. (Jelzésre:) Tehát a párt egyedül fog ünnepelni, és azt kérjük, hogy a nemzeti konszenzusra való törekvést (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) valósítsák meg. Megvalósíthatták volna, ha elfogadják a mi módosítóinkat. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Az ember egyik fontos gyengéje, ha elveszíti a humorérzékét, tehát mindenki őrizze meg a humorérzékét, és a Ház méltóságának megfelelően gyakorolja azt. (Derültség.) A kormány nevében Orbán államtitkár úr kért szót kétperces felszólalásra, tehát maximum kettő percben tud most beszélni. Parancsoljon!

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr, nem fog kettő percig tartani. Csak Ungár képviselő úrnak szeretnék figyelmébe ajánlani valamit, mert tudom, hogy a történelem iránt különös érdeklődést mutat. Szeretném önnek figyelmébe ajánlani a Nemzeti Emlékezet Bizottságának honlapját, ahol az összes ezzel kapcsolatos dokumentumáció megtalálható és elérhető, legalábbis az, ami rendelkezésre áll, sőt egyéb tudományos munkák is segítik a kommunista rendszerben elkövetett bűnök felderítését.Egyébként pedig ezt a struktúrát az az Alaptörvény hozta létre, amellyel összefüggésben a mostani politikai nyilatkozat is megemlékezni kíván, és amelyik azt mondja, hogy a diktatúrával kapcsolatos állami emlékezetet meg kell őrizni, a kommunista diktatúra hatalmi működését fel kell tárni, és az el nem évülő bűncselekmények elkövetői körét fel kell deríteni. Ez a Nemzeti Emlékezet Bizottságának feladata, ezt teszik a szakértők, és ez az, amit számomra érthetetlen okokból önök és a teljes ellenzéki oldal opponál. Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mesterházy Attila képviselő úr, az MSZP képviselője következik. Parancsoljon!

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Mindjárt megtalálom a mikrofonomat. (Felteszi a mikrofonját.) Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok minden elhangzott eddig itt ebben a vitában. Azt szeretném a legelején leszögezni, hogy az MSZP egy rendszerváltó párt, és ha az MSZP helyét, szerepét nem helyesen értékeljük, akkor tévedést követünk el. Ezt a tévedést önök ezzel a nyilatkozattal egyébként elkövették, hiszen az, hogy Magyarországon egy ilyen békés átmenet lehetett, hogy vértelen volt az átmenet, az igenis köszönhető az akkori vezetőknek is.Éppen ezért, ha önök sokszor hivatkoztak Antall Józsefre, amit helyesen tettek, ha a rendszerváltásról beszélünk, akkor érdemes hivatkozni Németh Miklósra, Pozsgay Imrére vagy éppen Horn Gyulára is, hiszen nekik is megvolt a szerepük ebben a rendszerváltásban. Megvolt a szerepük, hogy ez a rendszerváltás békés legyen, nyugodt legyen. Ez a rendszerváltás egyébként tárgyalásos úton ment végbe, egy Ellenzéki Kerekasztal-tárgyalás keretében. Igaz, hogy azt az akkori liberálisok, a Fidesz és az SZDSZ nem támogatta, nem írta alá, de ettől függetlenül egy nyilvános tárgyalásos úton született egy megállapodás erről a rendszerváltásról. És hogy ez nem volt tökéletes? Egészen biztosan így van. Hogy sokan csalódtak a rendszerváltásban Magyarországon? Ebben is biztos sok igazság van. Hozzáteszem, mindkét oldalról biztos sokan csalódtak, eltérő okokból természetesen ebben a rendszerváltásban.

Ha most azt akarták volna, hogy egy valódi ünnepély vagy ünnepség lehessen ebből a harminc évből, akkor egészen biztosan ezt a nyilatkozatot is közösen kellett volna hogy beterjesszük, nem pedig csak fideszes képviselők által, és egészen biztosan a szövegnek is más szellemet kellett volna tükröznie, mert így nagyon nehéz másképpen értelmezni, mint ahogy több ellenzéki képviselőtársam tette már, hogy ez egy pártpolitikai célokat szolgáló nyilatkozat, nem pedig egy közös nemzeti ünnep előkészítése.

Azt gondolom, hogy ez a szöveg kirekesztő is, és Vejkey képviselő úr mondatai, amikor posztkommunistákról vagy éppen frakcióvezető úr utódpártiságról beszélt, és ha jól értettem Vejkey képviselő úr szavait, akkor tulajdonképpen megkérdőjelezte az MSZP jogát, hogy itt, ebben a parlamentben létezhessen, szeretném önnek fölhívni a figyelmét arra, tisztelt képviselőtársam, hogy amikor a Jobbik még szélsőjobboldali nézeteket vallott és nyíltan rasszista vagy xenofób nézeteket vallott, akkor önök amellett érveltek, hogy nekik helyük van a magyar parlamentben, mert megválasztotta őket a magyar nép.

Ezért azt gondolom, hogy akkor mérjenek egyenlő mércével, ha a nép  és erre a szóra nagyon sokszor hivatkoznak, a miniszterelnök is sokszor hivatkozik, hogy a nép  legitimál, kérem, ezt a pártot is a nép legitimálta. Mégpedig úgy, hogy háromszor választást nyert. 1994-ben Horn Gyula 50 százalék fölötti abszolút többséget nyert az Antall-kormány után. Innentől kezdve azt gondolom, hogy vagy soha többet ne hivatkozzanak a népre, vagy pedig fogadják el más esetben is ezt a hivatkozást és ezt az érvelést.

Az is furcsa, hogy ön arról beszél, hogy a posztkommunisták így meg úgy. Fideszes frakcióvezető társam kilencéves volt?, amikor a rendszerváltás történt, én, azt hiszem, tizenhat, tehát mi ketten egészen biztosan ugyanolyan erősen kommunisták vagyunk, ez mondható. De az is mondható, hogy az önök kormányában… (Kocsis Máté jelzésére:) Ha nem értené, képviselő úr, akkor ha én 16 éves voltam a rendszerváltáskor, akkor nagyon nehéz engem azzal vádolni, most 46 vagyok, hogy ki tudja számolni, hogy többet éltem a rendszerváltás utáni időszakban, mint előtte. Tehát magyarul, egymást kommunistázni ilyen formában szerintem jogtalan és illegitim. Különösen akkor, ha az önök kormányában, tisztelt képviselőtársam, több a volt MSZMP-tag, mint a mi MSZP-s frakciónkban. Tehát innentől kezdve én értem, amikor önök mindig kettős mércét kiáltanak, de aztán amikor ez önökre vonatkozik, akkor természetesen ezt elfelejtik és nem veszik figyelembe. Tehát azt gondolom, ha erről beszélnek, akkor figyeljenek oda arra, hogy mivel érvelnek és milyen eredményre jutnak.

Azt mondják, hogy az MSZP utódpárt. Jogilag igen, de tartalmilag semmiféleképpen nem. Fontos, hogy egy figyelemre méltó fejlődési pályára azért fölhívjam az önök figyelmét. Az MSZMP-ből lett az MSZP, és egy diktatórikus párt meggyőződésből, reformisták szempontjából vagy reformisták segítségével egy európai demokratikus párttá vált. Ez a fejlődés szerintem egy tiszteletreméltó fejlődés, és belső meggyőződésből fakadt, értékrendiségből, egy szociáldemokrata értékrendiségből fakadt.

(16.20)

Szerintem sokkal aggasztóbb, amikor egy másik demokratikus európai párt ezzel ellentétes pályát járt be a rendszerváltás elmúlt harminc évében. És ez a párt a Fidesz, amelyik egy európai, akkor még liberális demokratikus pártból egy sokkal inkább autokratikus hatalomgyakorlásra hajlamos párttá vált az elmúlt harminc évben. Ez az irányváltás sokkal veszélyesebb, mint az MSZP-é.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és a DK soraiból.)

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! A monitoron nem jelenik meg más neve, kötelességem megkérdezni, hogy a fennmaradt időkeretekben kíváne még valaki felszólalni, élni a felszólalás lehetőségével. (Jelzésre:) Kövér László házelnök úr, a Fidesz képviselője. Tisztelettel felhívom a figyelmét, hogy a Fidesz időkeretének terhére, 4 perc 5 másodperc erejéig beszélhet. Parancsoljon!

KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Eredetileg nem szándékoztam hozzászólni ehhez a vitához, azért jöttem be az ülésterembe egyáltalán, mert mint előterjesztő, azt gondoltam, hogy itt a helyem, amikor egy olyan javaslat vitája zajlik, amelynek az aláírói között én is szerepelek, de hallgatva az ellenzéki képviselőtársaim hozzászólásait, nem állhatom meg, hogy egy-két megjegyzést ne fűzzek ehhez a vitához. Egyrészt, bár nem vettem részt az időkeret kialakításában sem, de nagyon hálás vagyok azoknak a képviselőtársaimnak, akik arra jutottak, hogy a lehető legrövidebb időkeretben kell ezt a javaslatot tárgyalni, mert ebből ennyi is elég, azt hiszem. Tehát ha van a rendszerváltoztatásnak kudarca  én vagyok az utolsó, aki majd azt cáfolni fogja, hogy lenne ilyen , akkor az egyik alapvető kudarca és pontosan a kiinduló kudarca, hogy már a kezdet kezdetén sem volt a legalapvetőbb értékekben sem konszenzus. Tehát hagyjuk a rendszerváltoztatás meséjét úgy előadva, mint ahol farkasok és bárányok egymás nyakába borultak  ezt Mesterházy Attilának mondom a legnagyobb tisztelettel , és akkor a farkasok megígérték, hogy áttérnek a vegetáriánus étrendre  szó sincs erről.

Tehát mi már ’89. június 16-án tisztáztuk a Hősök terén, hogy nem jár köszönet a kommunistáknak azért, mert bár megtehették volna, de nem lövettek közibünk. De ezt, mondjuk, csak 2006-ig tudták megállni, mert 2006-ban már nem tették ezt meg. Ezt meg csak azoknak emlegetem föl, akik itt valamiféle olyan értelmezést adnak az elmúlt harminc esztendőnek, mintha itt egy egyenes vonalú fejlődés lett volna, kart karba fűzve, persze jelentős véleménykülönbségekkel. És persze az újonnan jövőknek könnyű a helyzetük, mert ők hivatkozhatnak arra, hogy ők nem voltak ott az első húsz évben. (Tordai Bence: Ja, ott voltak.)

Nem, a fenét nem, de most az egy más kérdés, ott bizony, csak a felmenőiken keresztül, a haverjaikon keresztül, a későbbi patrónusaikon keresztül, vagy éppenséggel  személy szerint Balczó képviselőtársam még önmaga is megemlítette ezt  itt csak pártokként van új egy-kettő az ülésteremben, de azért nem biztos, hogy a politika maga is új.

Szóval, ez az elmúlt harminc év, amely kétségkívül nem egy sikertörténet  ezt egyébként a nyilatkozat nem állítja , ez egy olyan küzdelem volt, amely valójában a rendszerváltozás befejezéséért folyt. Tehát ha valaki azt képzelte, úgy gondolta, hogy lehetséges egy pillanat alatt  az SZDSZ-esek így gondolták  rendszert cserélni, és ezzel minden megoldódik, akkor nagyot tévedett, sajnos mind a mai napig még az előző rendszernek némely nyomait kell eltakarítanunk. Csak egyet említek, ismét az utódpárt politikusainak: tíz évet kellett várni ahhoz, hogy 2000-ben el tudjuk törölni az MSZP mint utódpárt azon előnyét, hogy olyan ingatlanokat használhatott ingyen, amelyeket az MSZMP rablott vagyonából örökölt. Ennyit az esélyegyenlőségről meg a tisztességes választási feltételekről.

És egy utolsó megjegyzést azoknak, akik diktatúráznak, ne haragudjanak a személyes vonatkozásokért: éppen ma van annak a napja, teljesen véletlenül, hogy én pontosan annyit éltem már demokráciában, mint amennyit a kommunisták diktatúrája alatt. Tehát engem azok, akik ennél egy nappal kevesebbet éltek a diktatúrában, ne oktassanak ki abból, hogy mi a demokrácia, mert én mind a kettőt láttam. (Dr. Hoppál Péter: Úgy van!  Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tordai Bence képviselő úr, a Párbeszéd képviselője, időkerete 5 perc. Parancsoljon! (Kövér László elhagyja az üléstermet.)

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon sajnálom, hogy Kövér László házelnök úr nem tudja megvárni azt, hogy mi az ellenzék véleménye (Cseresnyés Péter: Rád nem kíváncsi!) a parlamentarizmusról és a Fidesz ehhez való viszonyáról (Dr. Hoppál Péter: Ó, de gyenge!), de nyilvánvaló, hogy teljesen cinikus az, hogy a Fidesz-KDNP, amely a legtöbbet tette a parlamentáris demokrácia kiüresítéséért és szétveréséért, most valamiféle ünnepélyesnek szánt nyilatkozattal akar megemlékezni a rendszerváltás 30. évfordulójáról, illetve az új Országgyűlés felállásáról.Valóban nem diktatúrában élünk, és nem lövet senki senki közé, viszont egy olyan hibrid rezsimben élünk, egy olyan versengő autoriter rendszerben, amelyben mindent megtesznek  visszaélve a hatalmukkal  annak érdekében, hogy önök leválthatatlanok legyenek. Önök mindent megtesznek annak érdekében, hogy ennek a Háznak a méltóságát a nullára írják le. (Cseresnyés Péter közbeszól.) Hiába óbégat itt be a fideszes kolléga, önök azok, akik a Ház méltóságát teljesen nullára írták akkor, amikor egy egypárti Alaptörvényt fogadtak el. (Dr. Hoppál Péter: Ó!) Persze, bárki meg tudja írni a kis tabletjén a következő magyar Alaptörvényt vagy alkotmányt, csak mások nem veszik a bátorságot arra, hogy visszaélve a többségükkel, ezt gyakorlatilag egypárti támogatással, mindenféle vita és érdemi társadalmi legitimáció nélkül elfogadják.

A másik ősbűn talán az elmúlt tíz évben a választási törvénynek a Fideszre való testreszabása, ami azt tette lehetővé, hogy a voksok 44 százalékával szerezzen kétharmadot az állampárt a 2014-es választásokon. Tegyük hozzá, hogy mind ’14-ben, mint ’18-ban veszített volna a Fidesz-KDNP, ha a régi választási törvény lett volna hatályban. (Dr. Hoppál Péter: Választókerületek!) Ez is olyan szintű visszaélés a törvényalkotási hatalommal, amely példátlan a Magyar Köztársaság elmúlt 30 éves történetében. (Dr. Hoppál Péter: 91 választókerületet nyert a Fidesz!  Az elnök csenget.)

Térjünk vissza a felszólaláshoz, ha abbahagyják az óbégatást. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Tudom, hogy zavarja önöket, ha valaki kimondja az igazságot, de ettől még tényleg önök azok, aki a történelem könyvében kisbetűkkel lesznek, a fekete lapra fekete betűkkel felvezetve. (Dr. Hoppál Péter: Ó, de gyenge! Szégyelld magad!) Önök azok, akiket már gyakorlatilag az összes nemzetközi szervezet, az összes nemzetek feletti szervezet elítélt azért, mert lebontották a magyar parlamentáris demokráciát, mert lebontották a magyar jogállamot. (Dr. Hoppál Péter: Például?  Az elnök csenget.)

És valóban, elkövettek a rendszerváltók hibákat, amelyek lehetővé tették, hogy önök így visszaéljenek ezzel a helyzettel. Hibát követtek el akkor a rendszerváltás folyamatában, amikor azt gondolták, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerének megteremtése elég garancia lesz. Hibát követtek el akkor, amikor nem fektettek kellő figyelmet a társadalom tagjainak a bevonására a demokráciába, és nem fektettek figyelmet arra, hogy a társadalom tagjainak a biztonságát, a létbiztonságot megteremtsék, amely utóbbi kettő együttesen garantálta volna annak az erős társadalmi alapnak a kialakítását, amelyre egy demokrácia támaszkodhat, amelyre egy valóban működő, virágzó demokrácia épülhet.

A Párbeszéd látta ezeket a hibákat, láttuk már a kétezres évek végén is (Dr. Hoppál Péter: Ki az a Párbeszéd?), le is írtuk ezeket, de látjuk azt is, hogy maguk egy önkényuralmi tendenciát valósítanak meg itt az elmúlt tíz évben, és innentől kezdve a demokratizmus megcsúfolása az, hogy maguk ünnepeltetik magukat a parlamentarizmus fogalmait felhasználva, akik a most távozott házelnökkel az élükön korlátozták nem csak az Országgyűlés jogait, nem csak a parlamenti képviselők, az ellenzéki képviselők jogait, de ugyanígy a nyilvánosságát is az egész Országgyűlés működésének, a sajtószabadságot, és folytathatnám hosszasan, asszisztáltak mindahhoz a gyalázathoz, amit Orbán Viktor és kormánya elkövetett a fékek és ellensúlyok lebontása, a demokrácia felszámolása és az emberek kiszolgáltatottá tétele céljával.

Úgyhogy én ezen az évfordulón csak azt szeretném látni, hogy számot vetnek magukkal. Nyilván nem itt fogják ezt megtenni, de azt gyanítom, hogy lesznek álmatlan éjszakáik, hiszen biztos, ha maradt bármi lelkiismeretük, akkor nem tudnak a tükörbe nézni jó szívvel, nem tudnak büszkén kiállni és azt mondani, hogy igen, én sokat tettem a magyar parlamentáris demokráciáért.

Úgyhogy ennek megfelelően szégyelljék magukat, hogy idehozták ezt az egész bohózatot az Országgyűlés elé. Köszönöm a türelmet. (Cseresnyés Péter: Felmondta a leckét!)

(16.30)

ELNÖK: Tájékoztatom önöket a félreértések elkerülése végett, hogy a korábbiakban a kormány időkeretét a Fidesz időkeretéből vonták le, ezt javítottuk. Ezért van a Fidesznek még valamivel több mint egy perce a felszólalási időkeretéből.A kormány nevében Orbán Balázs államtitkár úr kért szót. Neki 1 perc 9 másodperc áll rendelkezésére. Parancsoljon!

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Tordai Képviselő Úr! Ez az egész javaslat arról szólna, hogy a létezés magyar minőségét újra megtanuljuk. 30 évünk volt erre. Minden, amit elmondott, semmi más, egy konzerv, egy sablon duma. A hibrid rezsim is egy külföldről importált kifejezés. Legalább találjanak ki magyar kifejezést a saját toposzaikra! (Dr. Hoppál Péter: Úgy van! Úgy van!)A demokrácia sírásójaként beszélt a fideszes képviselőkről, és azt mondta, hogy fekete könyvbe fekete betűkkel lesznek beírva. Az nem lesz egy népszerű meg hosszú könyv, azt kell önnek mondanom. A demokrácia ugyanis nem azt jelenti, hogy az nyer, aki Tordai Bencének tetszik, hanem akit a nép választ (Dr. Hörcsik Richárd: Úgy van!), és pontosan azért tartom támogathatónak ezt a javaslatot, mert erre tanít. Tessék tanulni a nyilatkozatból! Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mesterházy Attila képviselő úr következik, 35 másodpercben. Parancsoljon!

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Államtitkár úr, magának meg azt ajánlom, hogy kevesebbet tanuljon, mert a rosszat megtanulni és használni nagyobb bűn, mint nem tudni valamit. Tisztelt Képviselőtársaim! Csak azt szeretném mondani önöknek, hogy nem csak önök a rendszerváltók. Ezt értsék meg! Erről beszéltem. Ez az egyik.

Kettő. Önök nem ünnepelni akarnak, ha tetszik magának, képviselő úr, ha nem, hanem kirekeszteni és kisajátítani akarnak megint egy történelmi, magyar nemzeti történelmi eseményt.

Három. Ha már itt sokat kommunistáznak, akkor azt tudnám önöknek mondani, hogy amit itt hallottunk néhányuktól, illő tisztelettel: az meg egy erős bolsevik tempó. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.  Balla György: Te már csak tudod!)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy a fennmaradt időkeretben kíváne még valaki felszólalni, aki még megteheti. (Jelzésre:) Németh Zsolt képviselő úr, Fidesz; 1 perc 2 másodperce van. Parancsoljon!

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Én még az előtt neveztem ezt a képtelenségünket egy közös nyilatkozat elfogadására lesújtónak, mielőtt ez nyilvánvaló lett volna, hogy képtelenek vagyunk közösen elfogadni egy nyilatkozatot. A Törvényalkotási bizottságban szerzett tapasztalataim vezettek erre a nem túl bonyolult következtetésre, de úgy vélem, hogy mindannyian, tisztelt képviselőtársaim, akik az ellenzékben mindenféle negatív szándékot tulajdonítanak az aláíróknak, a kezdeményezőknek, nagyon tudják, hogy mi motivált bennünket akkor, amikor ezt az előterjesztést letettük az asztalra, hogy ez a szöveg kifejezetten kirekesztő szándékkal született volna meg, mint ahogy ezt az előbbiekben hallottuk. Ezzel kapcsolatban azt szeretném önöknek állítani, hogy ez a szöveg törekszik arra, hogy 1990-ről (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) szóljon. És sajnálatosnak tartom, hogy önök nem érthető, vállalható módosító javaslatokkal álltak elő, hanem (Az elnök ismét csenget.) vádaskodásra használták föl ezt az alkalmat. Sajnálatosnak tartom. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Felszólalások:   197-206   207-248   249-250      Ülésnap adatai