Felszólalás adatai

Felszólalások:   2-5   6-9   10-13      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DEMETER MÁRTA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! November 28-án 152 fő hunyt el a koronavírus miatt, 6268 beteget regisztráltak mint új fertőzöttet. November 29-én 6819 honfitársunknál mutatták ki a koronavírus-fertőzést; elhunyt 156 beteg. November 30-án 5595 fővel emelkedett a beazonosított fertőzöttek száma, és 151 beteg vesztette életét. Ezzel az elhunytak száma 4823-ra emelkedett. Ezek most Magyarországon a szomorú és kérlelhetetlen tények a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban. És fontos hangsúlyozni, hogy minden egyes szám mögött ott van egy családapa, egy családanya, egy nagyszülő, egy gyermek, egy jó barát vagy egy jó kolléga.Amíg a megbetegedések száma kérlelhetetlenül és drasztikusan emelkedik, és ezzel együtt sajnos sokasodnak a személyes és a családi tragédiák, addig a kormány azzal van elfoglalva, hogy az adófizetőknek a százmilliárdjait szervezze ki fideszes magánalapítványokhoz, ami nem más, mint a közpénz privatizációja a 2022-es választások előtt. Világosan látszik, a kormány retteg attól, hogy elveszíti a hatalmát, és retteg a felelősségre vonástól, ami pedig  mondom  elkerülhetetlen lesz.

A Miniszterelnökség államtitkára, aki egyben az egyik ilyen alapítvány kuratóriumi elnöke is, valahogy nagyon szűkszavú volt a közvagyont magánosító törvény vitájában, de azért világosan tudható és látható, hogy vitorláskikötőtől kastélyig, szállodától volt munkásőrbázisig, na és persze a MOL-részvényekig elképesztő vagyonokat juttat a kormány és a kormánytöbbség ezeknek az alapítványoknak.

Sőt, ennél is tovább mennek, mert most már a minisztériumi tulajdonú cégeknek osztogatják a közpénzt újabb 445 milliárdos csomagban, és nem pedig a válságban vergődő magyar mikro-, kis- és közepes vállalkozásoknak és az embereknek segítenek ebből a pénzből.

Vajon miért ez a nagy igyekezet, csak nem megint esetleg Mészáros Lőrincet kellene finanszírozni, aki a tavaszi vírushullám esetén is 850 embert kirúgott, és közel 18 milliárdos jutalomban részesült a kormányzat részéről?

Elismétlem újra, hogy ne felejtsék el: amint lehetőségünk lesz rá, akkor felelősségre fogunk vonni mindenkit, aki részt vett a közpénz privatizációjában, és vissza fogjuk szerezni a magyar emberek pénzét mind a strómanoktól, mind pedig az alapítványoktól, amelyekhez most önök kiszervezik ezt a pénzt.

És még arcpirítóbb, amit most csinálnak, ez a közpénzkiszervezés, hiszen teljesen világos, hogy többek között ezt a pénzt azok az emberek is befizették kemény munkájukból adók formájában az államháztartásba, akik most a kórházi ágyakon fekszenek, és azt várnák el önöktől, és a családjuk is azt várná el, hogy az ő védelmükre, biztonságukra, gyógyulásukra fordítsák ezt a pénzt, és a családjuk megsegítésére, akik elvesztették nagyon sokan a munkájukat. De sajnos nem ez történik, hanem a kormányzati gazdaságpolitika buldózere tovább robog változatlanul, a nagy multi cégeket és a nemzeti nagytőkéseket tömik tele pénzzel.

Ráadásul az iparűzési adó tervezett felfüggesztésével még a közszolgáltatásokat is veszélybe sodorják. Lényegében egy egészségügyi vészhelyzet közepén kockáztatják azt, hogy veszélybe kerülhet az ivóvízellátás, az egészségügyi alapellátás, akár a közvilágítás.

A Demeter Szilárd-jelenségből pedig jól látni, hogy tudatos botránykeltés zajlik annak érdekében, hogy a hangzavar elfedje a valódi problémát, azt, hogy a kormányzat teljesen képtelen kezelni a válságot. De ne gondolják, hogy ezzel el lehet terelni a figyelmet a valóságról, ez már nem válik be. Pontosan azt várják az emberek a kormánytól, hogy megoldja a mostani helyzetet, de látszik, hogy erre képtelenek. De legalább ne bújjanak mindig valaki vagy valami mögé, hanem szembe kell nézni a felelősséggel, álljanak ki bátran! Ehelyett gyáva módon az emberek érzelmeivel játszanak, és arról sóhajtoznak, hogy szeretnénk, ha mindenki korlátozás nélkül tudna találkozni karácsonykor. Szeretnék? Mi ez, kívánságműsor? Talán meg kellett volna hozni időben azokat a hatékony és bölcs döntéseket, amelyeket egyébként elmulasztottak, amivel nem lenne kérdés az, hogy az emberek együtt tudjáke tölteni a karácsonyt. Csak ezt bizonyára félnek bevallani a magyar embereknek.

És nyilván a kommunikációs stábjukban sem túl boldogok, hogy a magyar emberek egyre inkább látják, hogy mi zajlik, és hogy képtelenek érdemi és hatékony intézkedéseket hozni a járvány kezelésével kapcsolatban. Talán dolgozni kellett volna. Mert azt önök is jól tudják, hogy ha a magyar családok nem ünnepelhetik együtt a karácsonyt, akkor az javarészt az önök mulasztása miatt lesz. (Moraj a kormánypárti padsorokban.)

Mindezeket látva joggal merül fel (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) mindenkiben a kérdés: mi a fontosabb önöknek, az emberek (Az elnök ismét csenget.) vagy pedig a félelem a hatalom elvesztésétől? (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr, miniszterhelyettes kíván válaszolni az elhangzottakra. (Németh Szilárd István: Szegény Bence!) Öné a szó.

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! A magyar ellenzéktől hónapok óta várja Magyarország, hogy megpróbáljon segíteni a koronavírus-járvánnyal szembeni küzdelemben. Ehhez képest mást sem hallunk, mint álhíreket, kamuvideókat és különböző vádaskodásokat. Tisztelt Képviselő Asszony! Ha körbenéz Európában és körbenéz a világban, akkor azt láthatja, hogy minden ország koronavírus-járvánnyal szemben küzd, annak az egészségügyi veszélyeivel szemben és annak a gazdasági veszélyeivel szemben.

És hála istennek, Magyarországról meg nem hallunk olyan híreket, mint amit például Franciaországból hall, tisztelt képviselő asszony, hogy ha egy ápoló tesztje pozitív lesz, akkor köteles önkéntesként tovább dolgozni koronavírus-pozitívként. Nem halljuk azt, hogy Magyarországról más országba vinnék a betegeket, pedig erre Nyugat-Európában, Franciaországtól Belgiumig több országban példa van, mert annyira nem tudja már a saját egészségügyi ellátásuk ellátni a betegeket, hogy más országba, Németországba szállították őket. De azt sem látja, mint sok más európai országban, hogy a folyosókon fekszenek betegek teljes mértékben kiszolgáltatottan, mert Magyarországon minden betegnek jut ágy, minden betegnek jut megfelelő személyzet, orvos, ápoló, és minden betegnek jut, ha szüksége van rá, lélegeztetőgép, hiszen kórházi ágyakban és lélegeztetőgépben is dobogósok vagyunk. Ön azt mondja, hogy nem készült fel a magyar kormány. Hogyan készülhetett volna fel jobban kórházi ágyakból, vagy hogyan készülhetett volna fel jobban lélegeztetőgépekből, ha dobogósok vagyunk, ha az európai rangsort megnézi, tisztelt képviselő asszony?

Olyat sem látott Magyarországon, mint Olaszországban, hogy a betegek be sem jutnak a kórházba, hanem a kórház parkolójában, a saját kocsijukban kezelik őket, és odaviszik azokat a berendezéseket, amelyek légzésrásegítéssel segítenek a betegeknek, hogy levegőhöz jussanak. Nem a kórházban, még csak a kórházi folyosóig sem jutnak el, hanem a kórház parkolójában. Más országokban már hotelszobákban is berendeztek az enyhébb betegek számára kezelési helyet.

Azt is láthatja, hogy más országokban oktatófilmeken láthatják az emberek, hogyan teszteljék magukat, mert az állam a tesztelést így kiszervezte az embereknek.

Nem lát Magyarországon olyat, mint akár Belgiumban, akár más országokban, amikor orvosok és ápolók tüntetnek azért, mert a kormányzattól nem kapnak semmiféle segítséget.

Azt sem láthatja Magyarországon, mint Belgiumban, hogy tünetmentes koronavírusos orvosokat kérnek meg, hogy dolgozzanak tovább.

Azt sem látja, mint más, akár közép-európai országban, hogy már a repülőteret is átalakították ideiglenes kórházzá.

Azt sem láthatja, hogy bizonyos helyeken már csak akkor jut lélegeztetőgép, ha egy másik beteg sajnálatos módon elhunyt, és az ő lélegeztetőgépe így szabadul föl. Vagy azt sem láthatja, hogy már mobil halottasházakat állítanak föl, amit több országban, akár Európában, akár Amerikában láthatott.

Azt sem láthatja, amit Görögországban, ahol különvonatokkal viszik a fővárosba a betegeket.

És azt sem láthatja, mint Spanyolországban, hogy már az ápolók étkezőjét is átalakítják, hogy ott ápolják a betegeket, és egy súlyosabb betegnek is 7-10 napba telik, míg a kórházba eljut.

És azt sem láthatja, mint szintén más nyugat-európai országban, hogy már a rákos betegek között is szelektálnak a koronavírus miatti leterheltség miatt, van, akit ellátnak, van, akit pedig nem tudnak ellátni kapacitás hiányában.

Ehhez képest Magyarország igenis sikeresen és eredményesen védekezik, mind az elhunytak számában, mind a fertőzöttek számában, ha lakosságarányosan nézem, százezer főre vetítve Magyarország az eredményesebben védekező országok közé tartozik.

(9.20)

Ennyit a járvány elleni védekezésről, köszönjük mindenkinek, aki segít, az ellenzéket pedig arra kérjük, hogy ne akadályozzon se kamuvideókkal, se álhírekkel.

Ami az alapítványok kérdéskörét illeti, tisztelt képviselő asszony, az elmúlt tíz évben sikerült egy olyan stabil gazdaságot teremtenünk, amely nem szorul rá sem az IMF-re, sem semmilyen más külső segítségre, és nem mondják meg nekünk, hogyan alakítsuk a gazdaságpolitikánkat. Ennek következtében Magyarországon egy stabil gazdaság jött létre, évek óta növekednek a bérek, évek óta csökkentjük az adókat, évek óta csökken a nélkülözést szenvedő emberek száma. Magyarország mind gazdaságilag, mind társadalmilag ebben az évtizedben stabilizálódni tudott, és nem függ olyan nagy mértékben külső szereplőktől, mint korábban.

Ugyanakkor a következő tíz évben az a tervünk Magyarországgal, hogy még inkább erősebb legyen, és legyen pár olyan szektor, amelyben ki tudunk törni, egy közép-európai közepes méretű országból világelsők vagy világvezetők tudunk lenni bizonyos területeken, és ezt az egyetemekben látjuk. Tisztelt Képviselő Asszony! Amikor ön támadja, hogy az egyetemek nagy vagyontömegeket kapnak, amelyekből világszínvonalú képzésre és kutatás-fejlesztésre számítunk tőlünk, akkor ön azt támadja, hogy Magyarország olyan teljesítményre legyen képes, amely bizonyos ágazatokban, bizonyos szektorokban a világ élvonalába tudja röpíteni Magyarországot. (Soltész Miklós: Így van!) Mert ha sikerül az egyetemeknek juttatott valóban nagyon nagy mértékű, a rendszerváltás óta nem látott pénzösszegekkel segíteni, hogy a világ élvonalába tudjanak kerülni a kutatásaikkal, akkor az egész országot magukkal tudják húzni.

De önök nem érdekeltek Magyarország sikerében, önök azt szeretik, ha Magyarország kiszolgáltatott, önök azt szeretik, ha Magyarországnak külföldről mondják meg, hogy mit tegyen (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), és ezért nem támogatják azt, hogy az egyetemeknek, az Alaptörvényben biztosított védelemmel élve, olyan lehetőségük legyen a következő tíz évben, hogy egész Magyarországot bizonyos ágazatokban a világ élvonalába repítsék. Önök ebben ellenérdekeltek, úgy látom, és ezt nagyon sajnálom. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen államtitkár úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Varju László képviselő úr, DK-képviselőcsoport: „Aktuális kérdések” címmel. Öné a szó, képviselő úr.

Felszólalások:   2-5   6-9   10-13      Ülésnap adatai