Felszólalás adatai

Felszólalások:   107-124   125-166   167-190      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, Schanda Tamás államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőségünk.Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes energetikai és hulladékgazdálkodási tárgyú törvények módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/13958. számon, továbbá az Állami Számvevőszék által benyújtott tájékoztató a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Elsőként megadom a szót Boros Anita államtitkár asszonynak, az Innovációs és Technológiai Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének. Öné a szó, államtitkár asszony.

DR. BOROS ANITA innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon szépen köszönöm. A kormány T/13958. számon nyújtotta be az egyes energetikai és hulladékgazdálkodási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot az Országgyűlés elé. Magyarország Alaptörvényének Nemzeti hitvallása szerint vállaljuk, hogy örökségünket, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk; felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit. A jövő nemzedékének védelme érdekében a kormány az idén egyértelműen állást foglalt a klíma- és természetvédelmi akciótervében számos környezetvédelmi, természetvédelmi kérdés kapcsán, és kinyilatkoztatta azt is, hogy az ökológiai fejlődés érdekében ökonómiai döntéseket is meg kell hozni. A most önök előtt álló törvénytervezet az elmúlt harminc év környezetvédelemmel összefüggő egyik legjelentősebb zöldgazdasági javaslata. Egy olyan javaslatcsomag, amelyben egy nagyon jelentős paradigmaváltásra kerül sor, hiszen egyértelműen lerakjuk a voksunkat a felívelő zöldgazdasági fejlődési motor, azaz a körforgásos gazdaságra történő átállás mellett.

Tisztelt Országgyűlés! A tervezet általános célja nem más, mint az, hogy az Alaptörvényben foglalt célkitűzéseknek megfelelően a jövő nemzedékének egyfajta biztosítása megtörténjen. Ezzel a biztosítással ugyanis megteremtjük, hogy azok az értékek, javak, amelyek most nekünk elérhetők, a gyermekeink számára is azok maradjanak, magától azonban ez nem fog menni. 1970-2017 között a nyersanyagok éves globális kitermelése több mint megháromszorozódott, 27 milliárd tonnáról 92 milliárd tonnára nőtt.

(15.00)

2000 óta a kitermelési méretek felgyorsultak, és átlagosan 3,2 százalékkal nőttek évente. Most ezeket a nyersanyagokat kitermeljük, a belőlük készült termékeket használjuk, majd, ha már nem szükségesek, kidobjuk őket. Egyúttal kidobjuk velük együtt az értékkel bíró alapanyagot is.

Jelenleg fejenként nagyjából 16 tonnányi anyagot használunk fel évente az Unióban, amelyből 10 tonna kerül az anyagkészletekbe, értve ez alatt az infrastruktúrát, a lakhatást vagy a tartós árukat, és 6 tonna pedig hulladékként hagyja el a gazdaságot. Világszerte személyekre lebontva és a naponta keletkező hulladék átlagosan 0,74 kilogramm. A jövőre nézve a globális hulladék 2050-re várhatóan 3,4 milliárd tonnára nő. Ha fennmaradnak a jelenlegi tendenciák, a természeti erőforrások mennyiségének csökkenése és kimerítése is folytatódni fog, akárcsak a hulladéktermelés.

Az Unió körforgásos gazdaságra vonatkozó csomagja négy hulladékgazdálkodási irányelvben határozza meg a követendő szabályokat: egyfelől a hulladékokról szóló keretirányelvben; másfelől a hulladéklerakókról szóló irányelvben; harmadrészt a csomagolásról és csomagolási hulladékról szóló irányelvben; végezetül pedig az elhasználódott járművekről, elemekről és akkumulátorokról, valamint hulladékelemekről szóló irányelvben. Ez a négy irányelv a tagállamok számára is új hulladékgazdálkodási feladatokat, illetve elérendő célokat határoz meg, a települési hulladékok tekintetében 2035-re 65 százalékos közös uniós újrafeldolgozási célértéket, 2025-re 55, ’30-ra pedig 60 százalékot. Másfelől a csomagolási hulladék tekintetében 2030-ra 70 százalékos közös uniós újrafeldolgozási célérték került meghatározásra, a hulladéklerakók igénybevételének csökkentésére vonatkozóan pedig meghatároz egy másik célértéket, 2035-re legfeljebb a települési hulladék 10 százaléka kerülhet majd lerakóba.

Az elkülönítetten gyűjtött hulladék hulladéklerakóba való elhelyezésének tilalma egy olyan szabály, amelyre a hulladékáram kapcsán számos egyéb előírást tartalmaz az irányelvi csomag: 2023-ra a biohulladék, 2025-re pedig a háztartásokban keletkező textil- és veszélyes hulladék elkülönített gyűjtésének előírása is megtörténik.

A körforgásos gazdaságra történő átállásnak számos nemzetgazdasági előnye van. A körforgás elvét alkalmazó megközelítés fő célja a gazdasági növekedés szétválasztása az erőforrások felhasználásától, ezáltal az erőforrás termelékenységjavítása. A célunk az, hogy minél előbb át tudjunk térni a körforgásos gazdaságra, csökkentve a hulladéklerakást, növelve az újrafeldolgozást és az újrafelhasználást, és a zárt láncú termékciklus megvalósítása érdekében olyan intézkedéseket hozzunk, amelyeknek célja, hogy az értéklánc minden egyes állomásán támogatva legyen a körforgásos gazdaság elve, a termeléstől a fogyasztásig, a javítástól a gyártásig, beleértve a hulladékgazdálkodást és a gazdaságba visszaforgatott másodnyersanyagokat, illetve a túlzó vagy pazarló fogyasztás csökkentését is.

Magyarországon a keletkezett hulladék összmennyisége 2004-ben közel 25,5 millió tonna volt, 2010-ben 15,3, 2015-ben 15,5 millió tonna, 2019-ben 19 millió tonna volt.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ez azt jelenti, hogy a hulladék mennyisége az elmúlt 15 év alatt lényegesen lecsökkent. Ezt mutatja az egy főre jutó hulladék mennyisége is, hiszen még 2004-ben 2518 kilogramm hulladék jutott egy főre, 2019-ben ez az érték már csak 1950 kilogramm/fő volt. Ha nem a teljes, hanem csak a kommunális, azaz a települési hulladékot tekintjük, ez az érték még kedvezőbb, hiszen 2004-ben 454 kilogramm jutott egy főre a települési hulladékból, 2010-ben ez már csak 403, 2019-ben pedig már csak 388 kilogramm.

A magyarországi hulladék összetételét tekintve az elmúlt 15 évben megfigyelhető, hogy 2004-ben még közel 10 millió tonnát tett ki az ipari és egyéb gazdálkodói hulladék, ez a fajta hulladékfajta a mennyiség tekintetében megőrizte vezető szerepét közel tíz évig, majd visszaszorult a második helyre, és 2018-ban 5,9 millió, ’19-ben 5,6 millió tonna keletkezett belőle. Ezzel együtt az utóbbi évek infrastrukturális beruházásainak köszönhetően megnőtt az építési-bontási hulladék mennyisége, 2019-ben az elmúlt 15 év legmagasabb értékével, 8,1 millió tonnával, az építőipar 2019-es kiemelkedő nemzetgazdasági eredményeihez igazodva.

A települési hulladék mértéke szintén jelentős mértékben csökkent, hiszen 2004-ben még csak 4,5 millió tonna volt, 2010-ben kicsit több mint 4 millió, 2015 óta azonban csak 3,7 millió tonna termelődik belőle, és hasonló tendenciák figyelhetők meg a sokkal kisebb részarányt képviselő mezőgazdasági és veszélyes hulladék arányát tekintve is.

Egy nagyon fontos és érdekes gazdasági szempont, amelyet érdemes egy ágazat tekintetében vizsgálni, hogy a keletkezett hulladék mennyisége a teljes éves GDP arányában mennyi, azaz ezer euró GDP megtermelése során mennyi hulladék keletkezik. Ez a mutatónk 2018-ban a második legjobb volt a V4-eken belül, és azt is hozzá kell tennünk, hogy az elmúlt 15 évben mi, magyarok 55 százalékot javultunk, a csehek csak 35, a szlovákok 25, a lengyelek 20 százalékot tudtak javítani a 2004-es teljesítményükhöz képest, noha 2004-ben még mi, magyarok voltunk a legszennyezőbbek.

A körforgásos gazdaság egyik legfontosabb jellemzője, hogy a másodnyersanyagokat is visszajuttatja a gazdaságba, így újra meg újra kiaknázza annak termelőképességét. Ennek a körforgásnak az alapja tehát valójában nem más, mint a hulladék másodnyersanyag-termelése, amely alkalmas arra, hogy visszavezethetővé váljon a gazdaságba.

Az kétségtelen, hogy jelentős előrelépés történt a hulladék újrahasznosítása tekintetében, azonban a tényleges gazdasági áttöréstől még messze vagyunk. Noha az anyagában hasznosított hulladékok aránya 2007-től kezdve trendjében folyamatosan emelkedik, 2004-ben 35,3 százalékról ’19-ben már 65,3 százalékra nőtt, emellett trendjében folyamatosan csökken a megfigyelt teljes időtávban a csupán lerakással ártalmatlanított hulladék aránya az összes hulladékkezelési mód között. 2004-ben a hulladék majdnem 60 százalékát raktuk le hulladéklerakókban, 2010-ben már csak 48,7 százalékát, ’15-ben 40 százalékát, ’19-ben pedig már csak 27,8 százalékát.

Ha csak a települési hulladékot nézzük, ott is az látható, hogy 2004-ben még a hulladék 84 százaléka került lerakóba, ’10-ben és ’15-ben 51 százaléka, ’18-ban 48 százaléka, ’19-ben egy picit több mint 48 százaléka, 50 százaléka. Az újrahasznosítási arány a települési hulladékok esetében 2004-ben 11 százalékról 2019-re 35,8 százalékos mértékre javult, ez a V4-es országok között a legjobb eredménynek tekinthető, de még mindig jelentősen elmaradunk az Unió 47,4-es átlagától.

A tendencia tehát Magyarországon valójában az, hogy növeltük az újrahasznosítás arányát, de még mindig nagyon sok hulladék kerül a lerakóba, és csak ezt követi valójában harmadikként az energetikai típusú hasznosítás.

Ugyanakkor érdemes megjegyeznünk azt is, hogy jelentős mennyiségű újrafeldolgozható nyersanyagot exportálunk. Ennek aránya az elmúlt 15 évben több mint háromszorosára nőtt. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy ezek a nyersanyagok nem a magyar gazdaságban kezdik meg a körforgásukat.

A teljes körforgásos gazdaságban a hulladék fogalmát a lehetőségekhez mérten minimalizálják a termékek és az ipari folyamatok gondos átgondolása, megtervezése révén, hogy az erőforrásokat folyamatosan a felhasználásban tartsák, és az elkerülhetetlen hulladékok vagy maradványok újrahasznosítása vagy hasznosítása is megvalósuljon.

Az Ellen MacArthur-féle modell a gazdaságot egy rendszerdiagramban írja le, amely két anyagciklusból áll, egy biológiai ciklusból, amelyben a maradványok felhasználás után visszatérnek a természetbe, és van egy másik lába, egy technikai ciklus, amelyben a termékeket, alkatrészeket vagy anyagokat tervezik és forgalmazzák, és így minimalizálják a pazarlást.

Egy ilyen kör alakú rendszer célja a tiszta, olyan tiszta és nem mérgező anyagok és termékek felhasználásának a maximalizálása, amelyek könnyen karbantarthatók, újrafelhasználhatóak, javíthatóak vagy felújíthatóak, így meghosszabbítható az élettartama a termékeknek, később pedig könnyen szétszerelhetők és új termékekké újrahasznosíthatók, minimálisra csökkentve a pazarlás lehetőségét.

A hulladékgazdálkodás központi szerepet játszik a körforgásos gazdaságban, meghatározza az EU hulladékhierarchiájának gyakorlati megvalósítását. A hulladékhierarchia prioritási sorrendet határoz meg a megelőzéstől, az újrafelhasználásra vonatkozó felkészüléstől, az újrafeldolgozástól az energiafelhasználásig, az ártalmatlanításig, és természetesen a hulladéklerakásig is.

A jó minőségű újrahasznosítás szintjének növelése érdekében ugyanakkor azt látjuk, hogy beavatkozásra van szükség a hulladékgyűjtés és -válogatás terén. Ilyen előzmények után döntött úgy a magyar kormány, hogy a hulladékgazdálkodási ágazatot új alapokra kell helyezni, és megkezdjük a folyamatos átállást a körforgásos gazdasági modellre, vagyis a lineáris, magas erőforrás-igényű, károsanyag-kibocsátással, hulladéktermeléssel járó, valamint az ökoszisztémára és a természeti tőkére károsan ható rendszerről áttérés történik a körforgásos, kevésbé pazarló, hatékony nyersanyag-felhasználású és fenntartható rendszerre, amely munkalehetőségeket és magas életszínvonalat biztosít.

(15.10)

Tisztelt Országgyűlés! Az említett, nemzetgazdasági szinten megfogalmazott célok eléréséhez új alapokra kell helyezni a magyar hulladékgazdálkodást. Ehhez az új modellhez azt kell megvizsgálni, hogy a termékek életútja milyen szabályozási területeken vezet át. Ezeknek a reformja ugyanis elengedhetetlen a teljes modell megvalósításához. Mindenekelőtt a körforgásos gazdaság tekintetében vannak olyan sarokpontok, amelyeket célul tűztünk ki magunk elé. Szeretnénk minimalizálni a lerakott hulladék mennyiségét, és ennek ellenpólusán optimalizálni az újrahasznosítást, újrahasználatot. Ehhez el kell érnünk azt, hogy a hulladék, legyen az a háztartásokban vagy éppen a vállalkozásoknál keletkező, egy szabályozott, átlátható rendszerben kerüljön összegyűjtésre.

Emellett azt is szeretnénk elérni, ha tisztulna a hulladék. Ezt úgy tudjuk elérni, hogy egyszerűsítjük a szelektív hulladékgyűjtés lehetőségét, amihez egy egymásra épülő modellt dolgoztunk ki. Mindenekelőtt szeretnénk megteremteni annak a lehetőségét, hogy legyenek olyan helyek, ahol le lehet adni a felesleges dolgainkat, a használati tárgyainkat, a ruhákat, a könyveket, akár munkába menet is. Ennek a következő fázisa, hogy minden településen szeretnénk települési gyűjtőpontokat létrehozni, ahová bármilyen típusú hulladék leadható lesz szétválogatva. Az említett gyűjtőpontok kialakítására vonatkozó pályázatokat jövőre fogjuk kiírni.

(Folytatás 173/2-ben!)

2018-2022. országgyűlési ciklus Budapest, 2020. december 1. kedd 173/2. szám

Országgyűlési Napló

Ennek egy következő lépcsőfoka a már meglévő hulladékudvarok bővítése és új hulladékudvarok kialakításának támogatása. Szintén ezt a célt fogja szolgálni az úgynevezett visszaváltási rendszer bevezetése is. Több ütemben szeretnénk ugyanis elérni a csomagolási hulladékok újrahasznosításának a fokozását. Ezt első ütemben a PET, az alumínium és az üveg termékek visszaváltási modelljének a bevezetésével szeretnénk támogatni.

Mindemellett érdemes arra is utalnunk, hogy az általam említett statisztikai adatokban szereplő hulladék mellett van egy másik is, az úgynevezett illegálisan lerakott, környezetszennyező módon, a többi szabálykövető magyar életminőségét rontó hulladék. Megkezdődött a „Tisztítsuk meg az országot!” projekt első üteme, amelynek egyik sajnálatos tapasztalata, hogy több megtisztított helyszín néhány napon belül ismét az illegális hulladéklerakók célpontjává válik.

Ezért a javaslatcsomagunk külön foglalkozik az illegális hulladéklerakók szigorú szankcionálásával, az ennek ellenőrzésére szakosodott hulladékgazdálkodási hatósági feladatok szabályozásával. Ez utóbbi azért is fontos, mert a kormányhivatalok szervezeti keretein belül jön létre, és nem utolsósorban kiterjed majd hatáskörük az ország teljes területére. Mellettük a helyszíni ellenőrzések és bírságolások lebonyolítására felhatalmazást kapnak a különböző őrök, ellenőrök is, ezzel egy teljesen új típusú hatósági együttműködési modellt vezetünk be a hulladékgazdálkodás területén.

A szankciórendszer az arányosság elve mentén úgy került kialakításra, hogy annak a tettenérés esetén elrettentő hatása legyen. A jogellenes hulladékkezeléssel kapcsolatos büntető-, szabálysértési és közigazgatási szabályrendszer jelenleg nehezen áttekinthető, nem koherens, és sok esetben alkalmas a szabályok megkerülésére is. A hulladékokkal kapcsolatos jogellenes cselekmények rendkívül sokfélék, a bejelentési kötelezettség elmulasztásától egészen a közterületi szemetelésig terjednek. A javaslatunk éppen ezért erre való tekintettel egymásra épülő, szigorú szankciórendszer bevezetését támogatja, mégpedig akként, hogy szigorítjuk a büntetőjogi szankciókat, kisebb mértékben módosítani javasoljuk a szabálysértési tényállások rendszerét, és szigorú közigazgatási szankciók bevezetését javasoljuk.

Ahogyan említettük, a reform egyik fontos eleme az állam ellenőrző funkcióinak a megőrzése és megerősítése is. Ennek megfelelően az átalakuló hulladékgazdálkodás korábbi hatósági jellegű feladatai mellett új típusú feladatokat is kapna a hulladékgazdálkodási hatóság, egyrészt a termékértéklánc ellenőrzését a körforgásosra való áttérés érdekében. Ennek az a jelentősége, hogy a lineáris gazdaságról át kell térnünk a körforgásos gazdaságra. A következő néhány évben át kell térni az újrafeldolgozás, -hasznosítás gazdaságpolitikájára. Figyelemmel arra, hogy ez valószínűleg időigényesebb, mindenképpen szükség van a hulladékgazdálkodás valamennyi etapjának megfelelőségi ellenőrzésére és a minőségbiztosítási szabályok lefektetésére. Ehhez elengedhetetlen, hogy a hulladékgazdálkodáshoz kapcsolódó, szigorú szabályokon alapuló engedélyezési, felügyeleti és egyéb ellenőrzési funkciók is törvényi szinten megerősítést nyerjenek.

Az új modellünkben a hulladék mint nyersanyag a kiindulópont. Ezt kell olyan módon gyűjteni, szelektálni, előkezelni, majd újrahasznosítani, hogy elérjük a gazdasági termelékenység tekintetében a változáshoz vezető küszöbértékeket. Ezt az államnak kell megfelelő szabályozással lefednie és nem utolsósorban ellenőriznie. Az államnak tehát erős szabályozási, ellenőrzési, piacfelügyeleti és minőségbiztosítási funkciókat szerettünk volna biztosítani. Ez ugyanakkor nem lehetséges egy széttöredezett felelősségi rendszerre alapított, sokak között megoszló feladatellátási rendszerben. Éppen ezért a kormány úgy döntött, hogy kijelöli azokat a tevékenységeket, amelyeket inkább maga szeretne ellátni.

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a tartós eredmények eléréséhez óriási infrastrukturális beruházásokra van szükség. Új technológiákat kell bevezetnünk, növelnünk kell a különböző válogatóművek számát, ki kell építenünk a már említett gyűjtőpontok rendszerét és a visszaváltás bevezetéséhez szükséges eszközparkot.

Az óriási beruházási igényt jelentő konstrukcióban a kormánynak meg kellett hoznia egy nagyon fontos döntést. A jelenlegi járványhelyzetben a kormány az emberéletek megóvásához szükséges feladatokra koncentrál, majd igyekszünk nyilván a gazdaság motorjait is ismét nagyobb fordulatszámra kapcsolni. Egy teljes ágazat reformját, infrastrukturális megújítását biztosító beruházás hatékony finanszírozásához más modell felé indultunk. Éppen ezért szeretnénk azoknak a bevonásával megvalósítani ezt a nagy állami feladatot, akik most is a hulladékgazdálkodási piacon tevékenykednek. Ez azt jelenti, hogy a hulladékgazdálkodási feladatok egy részét az állam rábízná egy koncessziós társaságra, amely vállalja, hogy az Unió által meghatározott, évekre lebontott célszámokat teljesíteni fogja, nem emeli a szolgáltatási árakat, és az említett célszámokhoz szükséges beruházásokat elvégzi. Az elsődleges nyersanyagok esetében eddig is ismert volt a koncessziós modell; most a másodlagos nyersanyagok esetében is elmozdulás történik ebbe az irányba.

Ugyanakkor a körforgásos gazdaságra való átállás csakis a hazai iparpolitika hathatós támogatásával párhuzamosan valósulhat meg, az erőforráskorlátok, erőforrás-felhasználások újragondolását kívánják meg. Ehhez technológiai fejlesztésekre van szükség, olyan technológiák bevezetésére, amelyek lehetővé teszik a termékek vagy anyagok nyomon követését, a hosszabb élettartamot és a lehető legmagasabb érték fenntartását. Eközben a tervezés és a gyártás képességének, az anyagtudománynak is a továbbfejlesztése szükséges.

Annak érdekében, hogy az újrafeldolgozási, újrahasznosítási iparunk fejlődésnek induljon, szeretnénk a hulladékgazdálkodási iparpolitikai támogatások rendszerét is kialakítani, éppen abból a célból, hogy a piacon jelenleg működő hazai hulladékgazdálkodási vállalkozások könnyen bekapcsolódjanak az új modellbe.

A koncesszió jogosultságainak működését a megerősített hatáskörökkel rendelkező hulladékgazdálkodási hatóság és az autonóm jogállású Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal fogja ellenőrizni és felügyelni.

Tisztelt Országgyűlés! A javaslat a hulladékgazdálkodási szakterületen kívül más elemeket is tartalmaz. A távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény, a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény, valamint a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény módosítása a cégtörvény és az ágazati jogszabályok szerinti cégjogi eseményre és befolyásszerzésre vonatkozó eljárási határidőkkel kapcsolatos rendelkezések összhangjának a megteremtését szolgálja. Emellett a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal jogorvoslati eljárására vonatkozó szabályok egyszerűsítését is célozza.

A behozott kőolaj és kőolajtermékek biztonsági készletezéséről szóló 2013. évi XXIII. törvény módosítása kizárólag jogharmonizációs és technikai jellegű módosítási igényt szolgál. Az energetikai tárgyú jogszabályokban további módosításokat a hatósági tapasztalatok alapján felmerült, a hivatal feladatainak hatékony és gyors ellátását segítő eljárási korrekciók indokolták. Jelentős eljárási könnyítést tartalmaz a bányászatról szóló törvény módosítása is.

A közlekedési szektor károsanyag-kibocsátásának csökkentése globális érdek, amelyet az uniós és a nemzeti energiapolitika is elsődlegesnek tart. A közlekedési dekarbonizáció terén tett vállalásaink szerves részét képezi a hosszú távú klímavédelmi törekvéseinknek való megfelelés.

Az önök előtt fekvő törvényjavaslat biztosítja, hogy a mára elért eredményekből visszalépni nem lehet, az, hogy a közlekedési üzemanyagok forgalmazása terén 2020-ban elért ÜHG-csökkentési eredmények megmaradjanak a későbbiekben, biztos alapot adva a jövőre kitűzött célok eléréséhez.

A törvényjavaslat másik jelentős rendelkezése, hogy 2030-cal elérendő kötelező célként tűzné ki azt, hogy a közlekedési szektor energiafelhasználása 14 százalékban megújuló energiaforrásokból származzon. Ez az arány 2020-ban mindössze 10 százalék. Tehát fontos és időszerű a jelen törvényjavaslat elfogadása.

(15.20)

A kitűzött 14 százalékos cél teljesíthető bioüzemanyagok vagy biogázok felhasználásával vagy akár az elektromos közlekedés térnyerésével is. Jelentős és fenntarthatóságot szolgáló újítása az alapul fekvő uniós szabályozásnak, hogy a 2030-ra elérendő célszám vonatkozásában az elérendő 14 százalékból legalább 3,5 százaléknak fejlett bioüzemanyagnak vagy biogáznak kell lennie, amelyek előállításához hulladékot vagy valamilyen másodlagos terméket használnak fel, szemben a hagyományos bioüzemanyagokkal, amelyek alapja főként valamilyen emberi vagy állati fogyasztásra alkalmas élelmiszer.

Hangsúlyozni kell, hogy az Európai Unió jogának való megfelelés egyben szolgálja a hazai iparpolitikai és agrárérdekeket is, a fejlett bioüzemanyagok gyártása, az elektromobilitás térnyerése vagy a biogáz közlekedési felhasználása egyaránt hazai iparfejlesztési potenciállal bíró területek mind az üzemanyag-előállítás, mind a kiszolgáló infrastruktúra, mind pedig a járműfejlesztés területén. A közlekedési szektor károsanyag-kibocsátásának csökkentése kiemelt érdek, kapcsolódik a hosszú távú klímavédelmi törekvésekhez. Ezt támogatandó a törvényjavaslat biztosítja, hogy a közlekedési üzemanyagok forgalmazása terén 2020-ban elért ÜHG-csökkentési eredmények megmaradjanak a későbbiekben is.

Tisztelt Országgyűlés! Összességében elmondható, hogy az Országgyűlés előtt lévő törvényjavaslat az ország környezetvédelmi érdekeit szolgálja, és egyúttal hozzájárul az európai uniós kötelezettségek teljesítéséhez is. Az általam most bemutatott célok, hulladékkeletkezési és -feldolgozási adottságok, uniós determinációk ismertetése után kérem, hogy az elmondott indokok alapján a törvénymódosítási javaslatot megtárgyalni, majd azt követően elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK : Köszönöm szépen, államtitkár asszony. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor. Megadom a szót Witzmann Mihály képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

WITZMANN MIHÁLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő egyes energetikai és hulladékgazdálkodási tárgyú törvények módosításáról szóló T/13958. irományszámú törvényjavaslatban szereplő legfontosabb módosításokkal kapcsolatban az előbb államtitkár asszony jóvoltából elhangzott expozéban egy rendkívül részletes, átfogó képet és egy összefoglalást is hallhattunk. Éppen ezért a vezérszónoki felszólalásomban szeretném a törvényjavaslat néhány olyan részét kiemelni csupán, melyek véleményem szerint fontos elemei a hulladékgazdálkodást és az energetikát érintő módosítási javaslatoknak egyaránt.Tisztelt Képviselőtársaim! A hulladékgazdálkodási tárgyú törvények módosításának legfőbb célja az ország megtisztítása. Azt hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy meg kell tisztítani az országot a több évtizede lerakott hulladékoktól, valamint a hulladékgazdálkodási szabályszegések megfelelő szankciórendszerének biztosításával a teljes hulladékgazdálkodási ágazatot egy sokkal hatékonyabb és erőteljesebb hatósági ellenőrzés alá kell rendelni. Lényeges cél, hogy meg kell előzni az illegális hulladék újraképződését, és biztosítani kell a megfelelő hulladékgazdálkodás alapjait is, továbbá a hulladékgazdálkodási célrendszer mind teljesebb megvalósulása érdekében támogatni kell az ágazat minőségbiztosítását, és ehhez megfelelő szervezeti fórumrendszert is rendelni szükségeltetik.

Fontos tehát megemlíteni mindezek tükrében, hogy hulladékgazdálkodási szempontból a javaslat hazai előzménye az úgynevezett klíma- és természetvédelmi akcióterv, továbbá ezenkívül az előttünk fekvő javaslat implementációs kötelezettségeknek is eleget kíván tenni. A kormány a klíma- és természetvédelmi akciótervben megfogalmazott célok elfogadásával kifejezte határozott szándékát arra vonatkozóan, hogy olyan intézkedéseket tegyen, amelyek hatékonyan hozzájárulnak a hulladékképződés csökkentéséhez és az illegális hulladéklerakás megelőzéséhez egyaránt. Azt gondolom, hogy ezek mindenféleképpen támogatandó célkitűzések.

Fontosnak tartom kiemelni, hogy az akciótervben foglaltakkal összhangban, a „Tisztítsuk meg az országot!” projekt keretében 2020 júliusában megkezdődött az eddig lerakott illegális hulladékok felszámolása is. Azonban azt is látni kell, hogy a projekt csakis akkor lehet eredményes, csakis akkor lehet sikeres, ha az illegális hulladék nem képződik újra, ezért szükséges a kapcsolódó szankció- és ellenőrzési rendszer további szigorítása.

A hulladékgazdálkodási rendszerünk reformjához azonban az is szükséges, hogy a teljes hulladékgazdálkodási folyamaton túl az úgynevezett körforgásos gazdaságra történő áttérés valamennyi aspektusát megfelelőképp figyelemmel kísérje, ellenőrizze, minőségbiztosítását elvégezze, és szükség esetén szankcionálja egy arra feljogosított, erős, határozott jogosítványokkal felruházott közigazgatási szerv. Ez az új szerv pedig nem más, mint a hulladékgazdálkodási hatóság.

Mindezek mellett a hatékony és gazdaságos működés, valamint az európai uniós hulladékgazdálkodási célkitűzések teljesítése érdekében a javaslat egy új koncessziós modellt is létre kíván hozni a hulladékgazdálkodási ágazatban. Az ágazat elemzése során ugyanis megállapítható, hogy a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási rendszer költségét  gondolok itt szolgáltatási, amortizációs költségekre, például a különféle fenntartási kiadásokra, mondjuk, a környezet és energetikai operatív programhoz, projektjeihez kapcsolódóan vagy éppen a céltartalék képzésére  az elsődleges bevételként szolgáló, ingatlanhasználóktól beszedhető közszolgáltatási díj a legtöbb esetben ezt a rendszerköltséget nem fedezi. Az egyenleget egyébként kismértékben javítani tudja a hulladékokból nyert úgynevezett haszonanyag-értékesítésből származó bevétel, ám ennek ellenére is jól látható, hogy a közszolgáltatási rendszer működése költségvetési támogatást igényel.

Ezenfelül fontos hangsúlyozni, hogy a vonatkozó uniós irányelvnek való megfelelés érdekében a tervezet az italcsomagolások esetében egy automatákból és kézi visszaváltó helyekből álló visszaváltási rendszer bevezetésére is javaslatot tesz, amelyben a vásárló a műanyag, az alumínium és az üveg csomagolású termékek után visszakapja a csomagolás díját. A javaslat szerint a jövőben az állam meghatározott termékekre vonatkozóan kötelező visszaváltási díjas rendszert alakít ki és működtet annak érdekében, hogy a termékek újrahasznosítása, valamint a termékekből és csomagolásukból képződött hulladék kezelése egy országos, egységes és egy integrált átfogó rendszerben valósuljon meg.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat a hulladékgazdálkodás mellett módosításokat tartalmaz a távhőszolgáltatásról, a villamos energiáról, valamint a földgázellátásról szóló törvények tekintetében is. Az energetikai tárgyú jogszabályokban további módosításokat a hatósági tapasztalatok alapján felmerült, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal, elsődlegesen a megújuló energia alkalmazásával összefüggésben egyre bővülő feladatainak hatékony és gyors ellátását segítő változtatások, valamint jogharmonizációs kötelezettségek is indokolnak.

Jelentős eljárási könnyítést tartalmaz a bányászatról szóló törvény módosítása, mely előmunkálati jog, vezetékjog, valamint használati jog létesítésekor a közös tulajdonban álló ingatlan esetében az eddigi egyhangú döntés helyett az érintett személyek tulajdoni hányad alapján számított többségi döntését írja elő, és meghatározza azokat az eseteket is, amikor egy hozzájárulási kérelem ellehetetlenülése miatt a tulajdonostárs hozzájárulását megadottnak kell tekinteni.

A közlekedési szektor károsanyag-kibocsátásának csökkentése szintén kiemelt érdeke mindannyiunknak, és kapcsolódik a hosszú távú klímavédelmi törekvéseinkhez is egyébként. Ezt támogatandó a törvényjavaslat biztosítja, hogy a közlekedési üzemanyagok forgalmazása terén a 2020-ban az üvegházhatású gázok csökkentésében elért eredmények megmaradjanak a továbbiakban, a jövőben is.

A törvényjavaslat továbbá meghatározza azt is, hogy 2030-ban a közlekedési szektor energiafelhasználása 14 százalékban megújuló energiaforrásból kell hogy származzon.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elhangzottak ismeretében úgy gondolom, hogy a törvényjavaslat előremutató rendelkezéseket tartalmaz a hulladékgazdálkodást és az energetikai szektort illetően egyaránt, ezért tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy a Fidesz-frakcióhoz hasonlóan támogassák a javaslat elfogadását. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Nunkovics Tibor képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!

NUNKOVICS TIBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Megmondom őszintén, mindig próbálok konstruktív lenni a kormányzati és egyébként bármilyen javaslattal szemben, de ezzel a javaslattal nem igazán tudok az lenni. Ez egy salátacsomag, amit most látunk, vannak benne tényleg támogatható elképzelések, de összességében sajnos nem tudjuk támogatni, mégpedig azért, mert pont a lényegi résznél nagyon komoly átgondolatlanságok és pontatlanságok vannak.

(15.30)

Elég csak kiemelnem például a 2011. évi CXCVI. törvény 6. § (9) bekezdését: konkrétan nem is létezik ilyen. Tehát amire hivatkoznak, olyan jogalap egyébként nincs. Nem mellesleg meg van olyan rész, ahol kétszer is hivatkoznak ugyanarra, és teljesen máshogy. Tehát egy kicsit átgondolatlan, elkapkodott, összecsapott ez a javaslat, lehet, hogy egy kicsit jobban ki kellett volna dolgozni, több időt kellett volna rászánni, és nem a járványidőszakban erre figyelmet fordítani. Szakmailag abszolút ezt a részt nem tudjuk támogatni. A hulladékgazdálkodást akarják tulajdonképpen államosítani, majd koncessziós jogokban ezeket kiadni. Ugye, láttunk már ilyet vagy láttunk már hasonlókat, elég csak a szerencsejátékra gondolni, de van már egyébként magyar példa: Békés megyében, ha helyesek az információim, Orbán Viktor veje már foglalkozik a hulladékgazdálkodással. De Európa más részein is van ilyen, persze, tudjuk, Dél-Európában, például Nápolyban, azt is tudjuk, hogy ott kik felügyelik egyébként a hulladékgazdálkodást; remélem, hogy nem valami hasonlót akarnak itthon is aztán meghonosítani.

Ebben a csomagban van még egy csődeljárásitörvény-módosítás, amiben a hulladékgazdálkodási hatóságot említik. Én nem tudok ilyen hatóságról, hogy ez már létezne. Tehát szerintem először ezt a hatóságot meg kellett volna csinálni, és akkor utána lehet törvényi szinten vagy javaslatban hivatkozni rá, de lehet, hogy az én figyelmemet kerülte el ez az apró malőr, akkor kérem, hogy majd az államtitkár asszony javítson ki ebben.

De a lényegi tartalom az államosítás. Akkor most nézzük meg, hogy gazdasági szempontból ezt hogyan kellene csinálni. Tehát ha valami nem működik, önök azt mondják, hogy a hulladékgazdálkodás nem működik Magyarországon, ezzel lehet vitatkozni, mert valóban vannak olyan országrészek, ahol ez nem működik megfelelően, egyébként vannak olyan városok, önkormányzatok, ahonnan most önök ezt el akarják venni, ahol viszont nagyon is jól működik a hulladékgazdálkodás, de önök ezt egy kalap alá akarják venni. Jó, mondjuk azt, hogy valóban igazuk van, nem működik, vegyük egy kalap alá. Azt mondják, hogy egy jobban működő rendszert, egy gazdaságosabb rendszert szeretnének létrehozni, amit aztán koncessziós jogokban kiadnak. Tehát tulajdonképpen az állammal, az adófizetőkkel lenyeletik a kiadásokat, a bevételt meg odaadják a haveroknak  mert most akkor ezek szerint ez a javaslat erről szól, már ne is haragudjanak.

A betéti díj kiváltása visszaváltási díjra: talán ez a legérzékenyebb része szakmailag az egésznek, mert sajnos ezzel önök nem az újrahasznosítást vagy az újratöltést fogják elősegíteni, hanem pontosan az ellenkezőjét. Tehát ezzel az fog történni, hogy még több, többségében műanyag hulladék fog keletkezni, ugyanis a gyártókat önök nem fogják ösztönözni arra, hogy ezeket a termékeket, illetve a göngyölegeket újrahasznosítsák, mivel elveszik azt az adókedvezményt tőlük, amit idáig a betéti díj miatt ők megkaptak.

Sorolom tovább. Ahelyett, hogy a multi cégekre  ahogy egyébként valamilyen szinten eddig is így működött  testálnák rá ezeket a kötelezettségeket, a visszagyűjtést, az újrahasznosításra való előkészítésnek a felelősségét, tulajdonképpen részben állami feladattá nyilvánítják, amivel az adófizetőkre fogják ezt az egészet ráterhelni.

Mi elkészítettünk nem olyan régen, és önök megelőztek minket a benyújtást illetően, úgyhogy majd ha ez a vita lezajlik, akkor egy hulladékgazdálkodásitörvény-módosítást mi, a néppárti Jobbik be fogunk nyújtani, amelyben sokkal kiterjedtebben foglalkozunk ezzel a témával, és sokkal több szinten fogjuk a megoldási javaslatainkat letenni a hulladékgazdálkodást illetően.

Szerintem ebben a vitában még pár kétpercessel fel fogok szólalni, mert ez egész egyszerűen elképesztő, hogy már a hulladékgazdálkodással is pénzt akarnak kihúzni az adófizetők zsebéből, és azt nézik, hogy hogyan tudják ezt átrakni a haveroknak. Én ezt egész egyszerűen elfogadhatatlannak tartom. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Juhász Hajnalka képviselő asszonynak, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő asszony!

JUHÁSZ HAJNALKA, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Ami a kiindulási pont, az az, hogy a kormány 2020-ban elfogadta a klíma- és természetvédelmi akciótervet, amelyben már lefektettük az illegális hulladéklerakás felszámolásának a célját, emellett pedig az üveg- és a műanyag palackok, valamint a fémdobozok visszaváltásának a biztosítását. Éves szinten nagyjából, ha Magyarországot nézzük, akkor közel négymillió tonna hulladék keletkezik, ebből nagyságrendileg 330 ezer köbméter az, ami illegális hulladéknak minősül. Magának az Uniónak a célja, amihez kapcsolódik ez a törvénymódosítás, egy olyan egységes rendszer, amely a hulladékgazdálkodást egységes jogszabályi keretben kívánja rendezni. Azért elsődleges cél a törvénymódosítással az életminőségnek a védelme, valamint a természeti erőforrásoknak az okosabb felhasználása és a magyar hulladékgazdálkodásban az úgynevezett körforgásos gazdasági modell bevezetése  ez a gyártást, a használatot és az újrahasznosítást jelenti.

Ami a törvénymódosítás kapcsán szintén fontos, hogy a hulladékot nyersanyagként kezeli, és a hulladékban rejlő másodnyersanyagoknak a kihasználását és a felhasználását célozza meg. A körforgásos gazdasági modell a piacfelügyelet és a minőségbiztosítási eszközök révén kívánja megteremteni azt az egymásra épülő ellenőrző mechanizmust, amely ezt a célt szolgálja. Épp azért egy koherens rendszert kíván teremteni a törvénymódosítás a büntető, szabálysértési és közigazgatási szabályrendszer között. És ha uniós szinten vizsgáljuk azt, hogy hogyan néz ki a hulladékgazdálkodás, akkor azért az Unióban is lehet látni azt, hogy van egy úgynevezett paradigmaváltás, amelynek a célja az úgynevezett hulladékhierarchia elvének a követése, amelynek a legfontosabb üzenete, amelyet ez a törvénymódosítás is szolgál, hogy a hulladék képződését akadályozzuk meg. Ez az egyik legfontosabb célkitűzés, és emellett  hogy a keletkezést megakadályozzuk  az, hogy megvalósuljon az újrahasznosítás is egyben.

Az uniós irányelv rögzíti és kibővíti a szelektív hulladékgyűjtés rendszerét, ahogy az államtitkár asszony is mondta. Itt több időintervallum van: a biohulladék esetében 2023, a háztartási, veszélyes hulladék, valamint a textilhulladék esetében 2025-ig kell uniós szinten megvalósítani, és a települések vonatkozásában a hulladékok esetében is van egy időintervallum: 2025-re 50 százalékban, 2030-ra 60 százalékban és 2035-re pedig 65 százalékban kell ezt megvalósítani.

Maga a módosítás egy új büntetőjogi és közigazgatási szankciórendszert valósít meg, amivel a cél pontosan a jogellenes hulladéklerakásnak a megelőzése. A törvény megteremti a lehetőségét vagy annak az alapjait, igazából a gyártói felelősség irányába, hogy a gyártók legyenek felelősek a hulladékká váló termékeikért.

Ami ennek az egész törvénymódosításnak az aktualitását is szolgálja: a múlt héten volt az európai hulladékcsökkentési hét, ez egy nagyon fontos kezdeményezés, mert ha megvizsgáljuk azt, hogy milyen fontos szemléletváltást értünk el 2005 és 2016 között tagállami szinten, ha az uniós tagállamokat vizsgáljuk, akkor 7 százalékkal csökkent a hulladék keletkezése. És ha azt a fontos szemléletváltást is megfigyeljük, akkor nagyon fontos dolog, hogy 2010 óta, amíg akkor egy átlag magyar ember 160 műanyag zacskót használt fel egy évben, ez most már a felére csökkent. Ezek azok a nagyon fontos, lépésről lépésre pozitív eredményeink, amelyek ezt a szemléletváltást és a hulladékgazdálkodásra vonatkozó gondolkodásunkat is elősegítik.

(15.40)

Az államtitkár asszony is említette a „Tisztítsuk meg az országot!” programot, amelynek során 8200 köbméter hulladék összegyűjtése valósult meg, de nagyon fontosak emellett az önkéntes programok, ezek is nagyon sikeresek. Szeretném kiemelni a „Te szedd!” programot, amivel 22 ezer köbméter hulladéktól sikerült megszabadítani az országot, és például 2019-ben az ITM 240 millió forintot adott 94 településnek az illegális hulladéklerakók megszüntetése érdekében; ezek nagyon fontos lépések. És még hadd emeljem ide, ha már a hulladékgazdálkodásról beszélünk, hogy a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság 1,3 milliárd forintot kapott a hulladékmentesítés infrastruktúrájának a fejlesztésére.

Azt gondolom, hogy az uniós paradigmaváltáshoz ez a törvénymódosítás igazodik. Mindannyiunknak az a célja, hogy olyan tisztának őrizzük meg Magyarországot, ahogyan szeretjük, és nagyon fontos, hogy ez a fajta körforgásos hulladékgazdálkodás ennek a módosításnak a keretében Magyarországon  a gyártás, a hasznosítás, az újrahasznosítás és az újfajta mentalitás, ami magát a hulladékot nyersanyagként és hulladékból származó másodnyersanyagként kezeli  egy nagyon fontos lépés környezetünk védelme érdekében, hiszen a gazdasági életnek minden területét áthatja a hulladékgazdálkodás, és ezáltal kapcsolódik a környezetünk védelméhez is. Nagyon szépen köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Molnár Gyula képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!

MOLNÁR GYULA, a MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem tudok olyan jószívű lenni, mint az előttem szóló képviselő hölgy. Itt önt egy kicsit megvezették, államtitkár asszony, de majd erre ki fogok térni, vagy pedig tényleg úgy gondolja, hogy a parlamentben elegendő, ha egy nagyon-nagyon látványos és a Fidesz érdekét szolgáló törvény elé így csöndesen felhúznak valamilyen paravánt vagy valamilyen eltakaró hálót, álcahálót, és akkor mi itt a parlamentben azt fogjuk mondani, hogy tényleg innen nézvést ez milyen klassz és milyen szép.Kezdjük egy picit távolabbról, és elnézést kérek, ígérem, nem leszek nagyon hosszú. Csak azért tekintsék már egyszer végig, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy mit tettek az elmúlt tíz esztendőben az önkormányzati rendszerrel, mit tettek azzal a világgal, amit, bárki bármit mond, az 1990-es rendszerváltás egyik nagy sikerének tekintettünk: létrejöhetett a hatalommegosztásnak az a lába, ami a települési önkormányzatokat jelentette. Hol van az az elv és az a felfogás, tisztelt képviselőtársaim, amit olyan szépen, okosan és bátran szajkózott mindenki akkoriban, hogy ott szülessenek a döntések, ahol a lehető legtöbb információ és forrás rendelkezésre áll? Hol van ez a csodálatos elv?! Önök elkezdtek elvenni feladatokat, a pénzről most ne is beszéljünk, de olyan alapvető dolgokat kezdtek el elvenni az önkormányzatoktól, amelyek egyszerűen, azt gondolom, nem megcsinálhatók állami szinten: az oktatás, a kéményseprés, az egészségügy, és most itt van a hulladékgazdálkodás.

Én voltam gyakorló polgármester, gyakorló önkormányzati ember. Ha valami egy település életében fontos, az az, hogy egy helyi vezető tudjon abban intézkedni, hogy a közterületek állapota és a közterületek rendje milyen legyen. Ez elképesztően fontos feladat! Őszintén mondom: a szociális ügyek mellett, az intézmények működtetése mellett majdnem az egyik legfontosabb dolog, és önök most ezt egyetlenegy tollvonással elveszik, és csak és kizárólag, azt gondolom  nekem ne mondjanak szakmai érveket, mert azokról majd fogok szólni, az mind bukás volt , hatalmi érdekből és fiskális érdekből teszik meg ezt a dolgot.

Én azt mondanám, hogy már olyan túl sok idejük nincsen erre, hogy ilyen kétharmados törvényeket hozzanak, ugye, eléggé fogynak szemmel láthatóan, a támogatottság is. Érdemes lenne akkor a dolgot elvinni a végéig, ha tényleg így gondolkoznak erről a világról, akkor mondják már azt ki, hogy az önkormányzati rendszernek csak egyetlenegy feladata lesz mostantól kezdve, a kutyafuttatók helyének a kijelölése, esetleg annak a nyitva tartásának a szervezése, és akkor tényleg vegyenek el mindent az önkormányzatoktól.

Csak egyet értsenek meg: a világ meghaladta azt, amit önök most képviselnek ebben az ügyben, a világ másfelé ment. Volt egy ilyen világ, amikor úgy gondolták, hogy a pártközpontból minden jobban tudható, mint ahogy az emberek tudják, de azt elküldték az emberek, vegyék már észre! Van az a klasszikus vicc, amikor bemondja a rádió, hogy vigyázzanak, mert egy bolond az autópályán szembemegy a forgalommal, és mondja ő, hogy mit egy, mindegyik. Hát, ne gondolják már, hogy az egész önökkel szembemegy, és önök tudják csak a jót! Nem errefelé kellene önöknek haladnia! Vannak ügyek, amelyeket nem szabadna elvenni azoktól a helyektől, ahol, még egyszer mondom, az információ és a rendelkezésre álló forrás is van.

Tehát fussunk egy picit végig, mert önök itt igyekeztek arról beszélni, ami szép és vonzó, nyilván a hulladékgazdálkodás, nyilván mindezek a környezetvédelmi szempontok, amelyeket államtitkár asszony is veretesen 25 percben itt előadott nekünk, ez mindegyik csodálatos, de valójában itt nem történik más, mint hogy egy teljesen új dologgal találkozunk, amit meglepő módon az Orbán-kormány utóbbi pár hetében láttunk. Eddig, ugye, a centralizáció volt, erről most beszéltem, de megjelent egy új szempont is: már nemcsak centralizálnak, hanem ezzel a lendülettel privatizálnak is. Ugye, itt vannak például ezek az állami vagyonkezelők, itt van most ez a törvény is, tehát mintha valamilyen olyan dolgot készítenének elő, amelyik arról szól, hogy talán mégsem olyan fényes és egyértelmű a világ 2022-ben.

Amit most ezzel a törvénnyel csinálnak, amit a hulladékgazdálkodással, a szemétszállítással, nevezzük annak, csinálnak, az gyakorlatilag totálisan kizárja a piaci versenyt Magyarországon. Tehát 2020 Magyarországán eljutottunk oda, hogy olyan törvényjavaslatot nyújtanak be a Ház elé, amelyik teljes egészében lehetetlenné teszi azt, hogy ezen a piacon megjelenjenek versenyzők. És megteszik azt ezzel a törvénnyel, hogy az önkormányzati vagyon ezzel foglalkozó részét önök elegánsan beemelik ebbe a társaságba.

Hát, gondolják már végig azt, hogy volt egy olyan települési önkormányzat, amelyik EU-pénzekből, saját forrásból hihetetlen módon kifejlesztett valamilyen fajta hulladékgazdálkodási rendszert, legyen ez eszköz, legyen ez bármilyen fajta tároló, az most egyszerűen oda fog kerülni valakihez, aki ebből extraprofitot tud saját magának termelni. Ez utána ki fog egyenlítődni, de ez legalább annyira igazságtalan, mert van olyan térség, ahol sokkal jobban az ellátás miatt többet tettek bele. Ez ki fog egyenlítődni, mert nyilván a cég már nem fogja ezt speciálisan arra a területre használni, hanem mindenhol máshol. Ez pont olyan, amikor dicsekednek azzal, hogy a települési önkormányzatok hitelét megszüntették, ugye, azt az 1400 milliárdot, de abban óriási különbségek voltak. Volt olyan település, amelyik igazán erején felül próbált meg saját erőből fejleszteni, és volt, aki meg felelőtlen volt, mondjuk, most nem akarok politizálni, a megyei önkormányzatok véletlenül 2010 előtt, és azoknak is kompenzálták mindezt, a semmit valójában, amiből nem lett igazi fejlesztés  de nem ebbe az irányba akartam menni.

És akkor itt van még egy, ami szerintem nagyon szemet szúr, és érdekes módon elegánsan nem beszélnek erről: amennyiben ennek a majdan létrejövő társaságnak a működésében és a napi szintű munkájában veszteség keletkezik, akkor az állam ezt átvállalja. Ki ne vágyna egy ilyen típusú vállalkozásra? Odaadják az eszközöket, odaadják a piacot, és azt mondják, ha nem sikerül, a végén még odaadják a pénzt is, ami a különbség, neked csak egyet kell eldönteni, hogy mennyit szeretnél keresni, és hogy egyébként mit kell még mellé tenned, azt most semmiképpen sem szeretném hozzátenni.

Gondoljunk bele még egy dologba! Ki ne emlékezne még a nagy hatalmú IKV-kra meg az ilyen különböző közműcégekre, amelyekkel az egyszerű állampolgár reménytelen harcot folytatott? Belegondolnak, hogy ez milyen gigantikus hatóságnak tűnő cég lesz, akivel most itt el kell kezdeni az egyszerű kis állampolgárnak veszekedni azon, hogy elvitték vagy nem vitték el a szemetét, és hogy milyen tarifával tartozik? Kivel fog tárgyalni az a Borsod megyei egységsugarú ember, akinek valamilyen formában a szemetét… Varga Lacira néztem most, bocsánat! Tehát a Borsod megyei választópolgárok kivel fognak ebben az ügyben tárgyalni? Hogy fognak eljutni addig a magas központig, ahol majd el lehet a saját maguk panaszával járni? Megmondom őszintén, hogy ezt meglehetősen reménytelennek látom.

Tehát ha tisztességgel végignézik az elmúlt néhány esztendejüket, ugye, elég sokan sokat foglalkoztunk a hulladékgazdálkodás különböző kérdéseivel, hát, ez abszolút nem volt sikertörténet eddig. Miért nem vallják be maguknak, hogy most ezen az úton nem ebbe az irányba kéne továbbmenni, hanem vissza kéne menni oda, abba az irányba, ahol, még egyszer mondom, kisebb egységekben hatékonyan lehet működtetni, vagy egyébként, amit az oktatás kapcsán is mindig szoktam mondani, aki meg tudja oldani, annak hagyják már megcsinálni, és adott esetben annak vállalják át a feladatát, aki maga bevallja, hogy nem képes és nem tudja ezeket megvalósítani.

(15.50)

Szóval, azt szeretném mondani, képviselőtársaim, hogy bármit beszélnek önök most itt környezetvédelemről ennek a törvénynek a kapcsán, bármennyire tízen-húszon percekben szép, veretes gondolatokat mesélnek arról, hogy a jövőnknek őrizzük meg a Földet, ez most, amit ide benyújtottak, nem erről szól, ami a valóságban mögötte van, az egy teljesen másról szóló történet. Ebben az ügyben önök egy szintet léptek, mert eddig arról volt szó, hogy voltak az állami tenderek, és azt meg szokta nyerni valaki. Egy ideig Simicska, egy idő után Mészáros Lőrinc, majd nyilván lesz még valaki, ez egy ilyen szokott dolog volt. Most meg egy szintet léptek önök, hoznak egy törvénnyel egy társaságot, amellyel meg fogják nyeretni ezt a dolgot, és azonnal ezt be is veszik az Alaptörvénybe adott esetben. Bár a mai napon Alaptörvénnyel nem viccelődünk ebben a Házban (Derültség az ellenzék soraiban.), legalábbis önök előtt semmiképpen sem, mert ez nagyon illetlen lenne. (Dr. Gyüre Csaba: Amit az ereszre…) Igen, igen.

Még két apróságot szeretnék mondani. Az egyik az, hogy nem világos, államtitkár asszony, hogy mikor fogják kiírni a pályázatot. Itt a határidőkből valamiért úgy érezzük, mintha ez a 2022-es választás előtt el is dőlne. Ugyan ez pontosan nincs benne a törvényjavaslatban, de azért mi úgy érzékeljük, hogy ez meg fog történni.

Amikor azt mondjuk, hogy valami kis apró bizonytalanság megjelent az önök hátsó agyában is: itt az is szerepel, ha esetlegesen a későbbi kormány fel akarná ezt a koncessziós szerződést mondani, akkor kártalanításra lesz jogosult ez a cég. Tehát önök elkezdték az előkészületeket arra is, hogyha baj van.

Na most, az illegális hulladék az egyik olyan, amit mindenképpen szeretnék megdicsérni, mert az egy nagyon izgalmas és érdekes dolog. Volt egy javaslatom, nem emlékszem pontosan, talán egy-másfél évvel ezelőtt, amikor arra próbáltam meg javaslatot tenni, hogy ha az illegális lerakók környékén van tettenérés, vagy ha valamilyen módon van annak bizonyítható nyoma, hogy ki szállította oda, akkor legyen konkrét szankció.

Konkrét szankció például a rendszámtábla visszavonása, levétele iksz hónapra, mert, ugye, kell valamifajta elrettentő dolgot tenni. Önök kicsit most nagyobbat léptek, ugye, elég komoly összegeket vetnek ki. Az egy nagyon nagy kérdés mindig, hogy a virtuális százmilliós bírság kompatibilise azzal, ha konkrétan néhány hétre elveszik az ember autójának a rendszámát.

És ezzel párhuzamosan benyújtottam egy határozati javaslatot akkor, amiben kifejezetten ezt a szférát szabályozandó azt mondtam, hogy vonják vissza ezt a döntésüket, és próbáljuk meg újraépíteni ezt a hulladékgazdálkodást. Akkor, nem akarok senkinek ártani, az egyik ilyen bizottsági ülésen ott maradt a teremben egy kormányzati anyag, és az én táskámba bekerült, már úgy, hogy összefogtam véletlenül természetesen… (Derültség az ellenzék soraiban.  Font Sándor: Na!) De tényleg így van! Valaki mellettem… Na, jó, nem akarok senkinek ártani, tényleg őszintén mondom. De tényleg úgy volt, hogy amikor otthon…  jöttem, akkor láttam, hogy az én törvényjavaslatomról van egy ilyen szakterületi álláspont. Egyébként nagyon okos, tényleg, lenne róla véleményem…  tehát nagyon jó. De azt akartam mondani, nem emlékszem pontosan, egy-másfél éve lehetett ez, és akkor a következőt mondta ön, önök vagy a kormány, hogy azért nem kell az én javaslatomat támogatni, merthogy hiányzik a rendszerszintű megközelítés. Akkor ezek szerint a rendszer az, hogy egyvalaki koncesszióban elvigye. Ha ezen törték a fejüket idáig, akkor gratulálok. A veszteségesen működő közszolgáltatás, mondta akkor valaki. De, könyörgöm, mitől változna meg ezzel a javaslattal? Most önök ki fogják adni koncesszióba, még a rezsicsökkentés sem fog ebben az esetben vonatkozni rá. Ki fogja azt megmondani, hogy mi lesz ennek a tarifája?

Túlméretezett európai uniós beruházások. Hogy ennek mi köze van az én javaslatomhoz, nem tudom, de most ez azt jelenti, hogy innentől kezdve önök nem akarnak a hulladékgazdálkodásba európai uniós beruházásokat bevonni? Merthogy túlméretezettnek tartották az előző időszakban, tehát úgy gondolják, hogy ez a koncessziós társaság majd semmilyen formában ne tudjon ezen a piacon szerepet vállalni.

Folyamatosan növekvő kintlévőség. Amennyire tudom, a jelenlegi hulladékgazdálkodási cég soha nem tudta még időben leadni a mérlegét, mert elszámolni se tudtak pontosan, nem tudták a saját maguk dolgát megkomponálni, és olyan elképesztő kintlévőségeik vannak, meg olyan módon nem fizetik ki az alvállalkozóikat  ami egyébként majd most is így lesz, csak mondom, hogy nyilván nem ők fognak majd szemetet szállítani, hanem valamilyen módon alvállalkozásba adják annak, aki most is csinálja. De hogy azt hogy és milyen módon fizetik ki, arra semmi, de semmi garancia nincs.

Na, nem akarok ebből hosszan idézni, mert láttam itt a tekintetekből, hogy jegyzetelnek. De azért még egyet felolvasok, de ez az utolsó: „A rezsicsökkentés vívmányainak megőrzése a cél.” Nyilván én a javaslatomban ezt megtámadtam volna, ez nem igaz, de így van, azt mondják. „A fenntarthatóság hosszú távon történő biztosítása nem képzelhető el a méretgazdaságos működés feltételeinek megteremtése nélkül. Ezt az NHKV a közszolgáltatók számának csökkentésével és a hulladékgazdálkodási régiók kialakításával törekedett és törekszik biztosítani.” Tehát ezek szerint picit változott az álláspontjuk, mert a méretgazdaságosság már nem szempont, itt az a fő szempont, hogy hogyan, miképpen lehet ezt centralizálni, ebben a menetben rögtön privatizálni is, és utána pedig majd meglátjuk, hogy mi lesz mögötte.

Úgyhogy, államtitkár asszony, sajnálom, hogy önt beküldték ide ezekkel a kiváló gondolatokkal, amiket elmondott, és ehhez képest nem hagyták, vagy nem akart beszélni arról, ami a törvény mögött a valóságos probléma és a valóságos kérdés. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Varju László képviselő úrnak, a DK képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!

VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Igen, szeretnék élni azzal a lehetőséggel, hogy a T/13958. számú törvénytervezetről ejtsünk néhány szót. De mielőtt hozzáfognék ehhez, az általános kritikámat szeretném elmondani államtitkár asszonynak is, miszerint önöknek, az ön által képviselt kormánynak van egy olyan saját határozata, a 12/2016. (IV. 29.) számú, amely az előzetes és utólagos hatástanulmányokról szól. Azt gondolom, hogy szükség lesz előbb-utóbb, hogy egyszer rászánjam magam, és ezt a mintegy három és fél oldalnyi szöveget felolvassam önöknek, ami arról szól, hogy az általános rendelkezéseken túl az előzetes hatásvizsgálatnak mit kell tartalmaznia, milyen alternatívákat kell feldolgozni, bemutatni, és annak alapján nagy társadalmi és gazdasági jelentőségű ügyekben az információt a parlament számára biztosítani. Rendelkezik a jogszabály az utólagos hatásvizsgálatokról is, ami talán ebben az esetben is érdekes lehet, hiszen az, amit önök elénk hoztak, az jó ideje működik, vannak róla tapasztalataik, és ilyen módon a környezeti és egészségügyi következményekről, az adminisztratív terheket befolyásoló hatásokról illene önöknek itt tájékoztatást adni. Ennek ellenére ön is abba a kategóriába tartozik, de úgy látom, hogy ez az Innovációs Minisztériumnak sajátossága, hogy annyira innovatív, hogy ezeket a hatásvizsgálatokat rendre nem készíti el, nem biztosítja a parlamentnek a döntéshozatalhoz. Innentől kezdve már csak egyetlenegy rosszabb van, hogy egyébként a kormány sem ismeri ezt. És akkor azt kell hogy mondjam, hogy önök mint a vak ló, mennek előre, tesznek, amit tesznek, történik, ami történik, és saját kútfőből hoznak olyan döntéseket, készítenek elő olyan döntéseket, és most igyekeznek meghozni, mint például ez is. És akkor természetesen az, amit olvasunk a törvényben, azzal szemben vagy akár egyes részei mellett, de biztos, hogy eszünkbe jutnak alternatívák, de sokkal több az averzió ezzel szemben, amit itt önök leírtak. Éppen ezért előre szeretném jelezni, hogy nem fogok érvelni amellett, hogy ezt fogadjuk el, hanem éppen az ellenkezője, ez a törvény ebben a formában elfogadhatatlan.

Két vitával ezelőtt már elmondtam, és most meg kell ismételnem, hiszen láthatóan a koncessziós témakör mint lehetőség vagy mint jogi lehetőség és szervezési mód, önöknek nagyon megtetszett, de úgy látom, hogy ez nem több, mint a kapuzárási pánik előtti megoldás. Itt önök már nem tudnak teljesíteni, úgy gondolom, viszont nagy energiát fordítanak arra, hogy bizonyos ágazatokat  és itt jelen esetben a hulladékgazdálkodással foglalkozó ágazatot  kisajátítsanak, meghozzanak olyan döntéseket, amivel a jövőre vonatkozóan előnyöket biztosítanak másoknak vagy önök által szívesen kiválasztottaknak, és úgy gondolják, hogy ezzel majd túl lehet élni, és teljesítőképesek lesznek majd azt követően is.

(16.00)

Azonban, hogy ez mennyire nehézkes, vagy milyen kihívásokat jelent majd az önök számára, ereszkedjünk egy kicsit a mélyére, és nézzük meg, hogy mi az, amit még érdemes figyelembe venni.

A jövő évben a nemzeti kukaholding  hívjuk egyelőre így  50 milliárd forint költségvetési támogatásban részesül. Erről már döntöttek. A regionális vízművek 23 milliárd forint, a távhőszolgáltatók 25 milliárd forinttal kell hogy részesedjenek ahhoz, hogy működni tudjanak. Ez összességében: itt a három közszolgáltatónál 100 milliárd forint nélkülözhetetlen támogatást igényelnek, és akkor ebben így következik, hogy a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás egyáltalán működjön. Ezek után hogyan tervezi a kormány azt, és az ön miniszterének meghallgatása néhány nappal ezelőtt a bizottsági ülésen elhangzottaknak megfelelően, hogy mennyivel olcsóbbak azok a szolgáltatások, amelyeket említett. (Sic!) Ahhoz képest csak egy dolgot felejtenek el: ezt a 100 milliárd forintot éppen beleszámolni.

És akkor már mindjárt egészen más a helyzet, merthogy igazából nem az a fontos, hogy ezt a szolgáltatást önök jól biztosítsák, hanem egészen más jár a fejükben. Éppen ezért újra megismétlem, hogy a kormány ebben a válságidőszakban pánikintézkedésként meghozott egyik lépése az, hogy átmentési akciót hajt végre ezzel a törvénnyel, és ennek megfelelően próbálnak ilyen döntést hozni.

Azt gondolom, hogy azonban az öntől nem túlságosan messzire helyet foglaló pénzügyminiszter úr is nehéz helyzetben lesz, akkor, amikor több ezer milliárd forintnyi pluszigényről  és ebben benne szerepel ez a terület is  majd bírálatot kell alkotni vagy el kell dönteni. De mindenesetre ez a vitájuk biztos, hogy érdekes lesz, amikor nem csak arról szól a történet, hogy Magyarország mennyivel teljesít jobban egy ilyen időszakban, tisztelt államtitkár asszony: a környezetvédelemre 2008-ban GDP-arányosan 0,6 százalékot szánt az ország gazdasága, illetve a költségvetés, és mindezt 2018-ra 0,4 százalékra sikerült leküzdeni.

Tehát miközben önök itt hangzatos szavakkal, hosszú időn keresztül egy kicsit tankönyvízzel, de felsorolják azt, hogy mit szeretnének elérni, azt gondolom, hogy az a valóság, ami eközben reggelenként a kukásautóval megjelenik, egészen mást jelent; és inkább jelenti azt, hogy ki és mikor fogja pontosan elszállítani a szemetet, annak egy jelentős részét hogy fogják újrahasznosítani. És hogyha ezt önök ugyanolyan megoldással akarják megoldani, mint egyébként amikor az oktatás átszervezéséhez hozzáfogtak és a minisztériumból adtak engedélyt arra, hogy a krétát mikor lehet megvenni, az ablakot mikor lehet beüvegezni, itt pedig: mikor lehet majd a kukát pótolni, hát, akkor kedves államtitkár asszony, sok telefonra és türelemre lesz szüksége, hogy mindennek eleget tudjanak tenni. Éppen ezért azt gondolom, hogy egy újabb érvet mondtam el amellett, hogy miért nem támogatható ez a törvény.

Miközben ez a javaslat a hulladékgazdálkodási rendszer átalakításával lényegében tehát ugyanazt kívánja megvalósítani, amit a közszolgáltatások egységes elektronikus értékesítéséről szóló törvényjavaslattal: egyrészt államosítani a szóban forgó rendszert és piacot, majd koncesszió keretében átadni a kiválasztott magánvállalkozásnak, különösen érzékelhető a főváros és a kormány viszonylatában; és így bejönnek az önkormányzatok. Jómagam éveken át polgármesterként dolgoztam. Azt gondolom, hogy az emberek számára egy fontos szolgáltatást önök most olyan távolra visznek tőlünk, hogy ebből csak rengeteg probléma és kritika lesz.

Tehát ahelyett, hogy hagynák a településeket az önkormányzatiság keretében működni, ehelyett elvonnak tőlük; nemcsak a forrásokat, hanem itt úgy gondolják, hogy önök mindent meg tudnak mondani, és mindent megmondva jól meg tudják oldani. Én azt gondolom, hogy önök rossz előkészítéssel egy rossz döntést kívánnak hozni. Sajnálom, hogy államtitkár asszony a nevét és személyét adja ehhez a történethez.

A nemzeti kukaholding azzal, hogy rendszeresen nem fizet a szemétszállítást elvégző Fővárosi Közterület-fenntartónak az elvégzett szolgáltatásért, hivatkozva arra, hogy a főváros nem bocsátja ki a számlát határidőre  kedves államtitkár asszony, ez a lakosságot mennyire érdekli? Semennyire. És önök még ezt sem tudják normálisan megszervezni. Azzal, hogy egyébként a gyakorlatilag a letelepedési kötvény után, annak sikeres befejezése után Rogán Antal úrra bízzák ennek a koncessziónak a kezelését, nemzeti koncessziós irodán keresztül fogják bonyolítani, valóban felvetődhet az a kérdés, hogy akkor tényleg Magyarország mennyire teljesít majd jól ezen a területen is. Azt tudjuk, hogy a letelepedési kötvények területén jól teljesített, sok száz milliárd forintot tüntettek el a Magyarország számára járó összegekből.

És ehhez már csak egyetlen dolgot szeretnék hozzátenni, ez pedig az, hogy ezen a területen az Európai Unió rendkívül bőkezűen és most már több mint húsz éve biztosít lehetőségeket, forrásokat arra, hogy Magyarországon a hulladékkezelés rendszere kialakuljon, és minél inkább a mai kor szellemének és lehetőségeinek megfelelően dolgozzuk fel a hulladékot. Ennek keretében az önök kormányzása alatt az elmúlt tíz évben azokban a régiókban sem sikerült ezt jól megoldani, ahova ezeket a forrásokat szánták.

Tisztelt Államtitkár Asszony! Az Európai Unió legszegényebb régióiból négy itt van Magyarországon. És ebben a négy régióban ahelyett, hogy egyébként az ő számukra ezeknek a régióknak lehetőséget biztosítanának, ehelyett ezektől az önkormányzatoktól elvonják először az önkormányzatiság lehetőségét, és ezzel egyidejűleg elvonják azokat a feladatokat, amelyeket egyébként ők tudnának a legjobban megszervezni.

Tehát önök onnét forrást, lehetőséget vonnak el, ezzel a törvénnyel is hozzájárulnak ahhoz, hogy az önkormányzatiság csökkenjen Magyarországon. Ehelyett valami egész másra törekednek. Éppen ezért ezt a törvényt elfogadhatatlannak tartjuk, nem is támogatjuk, nem is szeretnénk, ha ez működne. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Schmuck Erzsébet képviselő asszonynak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon!

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvény ismét egy sajátos Fidesz-KDNP-s vegyes salátatörvény. A kormánynak már megint sikerült egy olyan salátatörvényt összehozni, amely több témakör begyűjtésével több mint 140 oldalon 22 törvényt módosít egy füst alatt. Van itt minden: ez a tervezet nem csak egymástól teljesen eltérő témákat sorakoztat fel. A tekintetben is észszerűtlen felépítésű, hogy egyes szükséges jogharmonizációs ügyek, itt-ott előremutató és így támogatható szabályozási elemek, valamint már koncepcionálisan elfogadhatatlan pontok kusza szövevénye.

Ez régi trükkje az Orbán-kormánynak, hogy a simának tűnő, sőt ritka kivételként jónak és hasznosnak tekinthető változások közé egy-egy taposóaknát azért mindig elhelyeznek, ami miatt az ellenzék kénytelen tiltakozni, nemmel szavazni vagy tartózkodni.

(16.10)

Önök pedig később mindig csak azt hánytorgatják fel, hogy a szép dolgokat az ellenzék leszavazta, nem említve, hogy valójában mi is az oka erre az ellenzéknek. De nézzük sorban, hogy miről is van itt szó, a technikai jellegű változtatásokat nem említve.

Igazán nagy ívet jár be ez az előterjesztés. A kormány mintha több mint tízéves álmából felriadva végre felismerte volna, amit a fejlett világ országai már jó ideje a gyakorlatban is művelnek, hogy egy fenntartható gazdasági modell felé való törekvés jegyében átálljanak a körkörös gazdasági modellre. Igazán kár, hogy az elmúlt két és fél ciklus alatt az önök gazdaságpolitikája mindezen elvekkel eddig élesen szembement. De szép dolog, hogy most már legalább megpróbálnak a körkörös gazdaságról is beszélni, és ehhez egyfajta jogi keretezést kialakítani.

A pozitív elemek között számos olyan van, amelyeket az LMP és a civil zöldszervezetek is már régóta szorgalmaznak. Megjegyzem, az LMP az erre vonatkozó javaslatait már évekkel ezelőtt országgyűlési határozati javaslatban is benyújtotta. Ezek közé tartozik többek között a fogyasztók védelmének kiterjesztése az úgynevezett beépített avulás gyakori gyártói gyakorlatával szemben, ami a fogyasztók számára valóban tartós, hatékony, javítható, felújítható eszközöket biztosíthat. A felsorolásban praktikus szempontokat látunk. Kérdés, hogy a tervezett kormányrendelet ezek valóra váltását mennyiben lesz képes elősegíteni, és mikorra lesz meg ez a rendelet.

Ugyanez vonatkozik a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerre vonatkozó alapkövetelmények megfogalmazására is, hiszen ezeket nemcsak megfogalmazni kell tudni, de be is kell tartatni. Ezzel kapcsolatosan azonban nem mehetünk el a mellett a tény mellett, hogy a törvényi előírások érvényesítése, különösen a környezetet és a fenntarthatóságot érintő kérdésekben, mondhatjuk úgy is, hogy tudatos gyengesége a kormánynak, más érdekviszonyok preferálása miatt.

A körkörös gazdaságra való áttérésnek egy kicsi, de fontos és jelképes eleme, hogy végre kötelezővé tennék az italcsomagolások visszaváltását Magyarországon. Ezt is már régóta szorgalmazzuk, és nemcsak mi, de a lakosság is, hiszen az ezekből kikerülő elhagyott hulladék lassan beteríti az országot. E téren is sok ellentmondásos folyamat volt megfigyelhető az utóbbi időben. A főként európai uniós forrásokból kiépített hulladékszigetek sokat segítettek a visszagyűjtésben, a lakosság is megtanulta használni őket, még ha nem is mindenki kellő fegyelmezettséggel. A működtetésükkel járó problémák miatt azonban sok helyen megszűntek, vagy csak bizonyos anyagok gyűjtésére képesek. Ehelyett helyesen sor került azon kötelezésre, hogy bizonyos alapterület fölött a boltok is biztosítsanak edényzetet a visszagyűjtésre. Az utóbbi időben azonban ez is visszaszorulni látszik, vélhetően itt is a kellő ellenőrzés hiányában. Mindenesetre kíváncsiak vagyunk a bevezetendő rendszer részleteire is, hiszen az ördög a részletekben rejlik.

Az már egy további vetülete a kérdésnek, hogy milyen arányban tervezik az újratöltést. Célszám, gazdasági ösztönzés és szorosabb ütemterv kellene. További kérdés az is, hogy például ki, hol és hogyan gondoskodik majd az újrahasznosításról. Jó volna tudni, milyen terve van a kormánynak az ehhez szükséges háttéripar fejlesztésére, ösztönzésére, ki lesz azért majd a felelős a rövidre zárt körkörös gazdaság elősegítése érdekében, a kormány vagy a tervezett koncessziós partner.

Ezzel át is térhetünk a törvénytervezet másik fontos elemére, amely a teljes hazai hulladékgazdálkodást kívánja sokadszorra átalakítani. Pontosan tudjuk, hogy sok tekintetben el vagyunk maradva a szelektív gyűjtés és hasznosítás terén, nemcsak az e téren tudatosabb országoktól, de az európai uniós előírásoktól is. Ezért üdvözöljük, hogy az európai uniós irányelvi előírások harmonizációja kibővíti a szelektív hulladékgyűjtés rendszerét, így azt, hogy a veszélyes háztartási hulladék esetén 2025-ig, a biohulladék esetében 2023-ig, a textilhulladék esetében 2025-ig meg kell valósítani.

A törvény alapján a települési hulladékok újrafeldolgozási célértékei 2025-ig 55 százalékra, 2030-ig 60 százalékra, míg 2035-ig 65 százalékra emelkednek. Ezzel párhuzamosan a törvény előírja a hulladéklerakás fokozatos felszámolását, amely következtében az ártalmatlanítási célú hulladéklerakást csak végső, elkerülhetetlen megoldásnak lehet tekinteni. Ennek megfelelően a törvény kötelezően előírja, hogy 2035-re a hulladéklerakókban elhelyezett települési hulladék arányát a képződő teljes települési hulladékmennyiség 10 százalékára vagy még kevesebbre kell csökkenteni.

Úgy gondoljuk, hogy ezek nagyon hasznos és fontos célok, csak éppen a kormányzati stratégia nem látszik még az elérésükre, pedig ki fogunk futni az időből. A lerakás helyett megoldás egyrészt a keletkező hulladék csökkentése, másrészt a visszagyűjtés és újrafeldolgozás. Ez szintén nagy kihívást jelent. Az európai uniós irányelv a csomagolási hulladékok újrafeldolgozására a hatályos célértékeknél jelentősen magasabb újrafeldolgozási célértékeket határozott meg, amelyeket 2025-re és 2030-ra teljesíteni kell. Már csak az a kérdés, hogy a kormány mindezen célokat hogyan és milyen eszközökkel kívánja elérni.

Az egyik egy vélhetően hasznos, ám csővégi megoldás, ez az illegálisan elhagyott hulladékra vonatkozó, a korábbinál lényegesen szigorúbb és árnyaltabb szankciók rendszerének bevezetése, mellyel jelen körülmények között egyet lehet érteni. A másik egy intézményi és operatív megoldás, amolyan fideszes huszárvágás, ami a hulladékgazdálkodás teljes rendszerét újra felforgatja. Emlékezzünk csak vissza, az európai uniós csatlakozás óta a hazai hulladékgazdálkodás rendszere átalakult, korszerűbbé vált. Az önkormányzatok és a szolgáltatók együttműködése jelentős előrelépést és szinte önfinanszírozó rendszert eredményezett. Az Orbán-kormány az elmúlt tíz évben ebbe a rendszerbe is erőből belenyúlt. 2011-ben betiltotta a nem állami közszolgáltatókat, innentől kezdve csak önkormányzati tulajdonú nonprofit cégek végezhették a szemétszállítást. Az új rendszer hiányosságaira adott válaszként 2016-ban létrehozták a nemzeti kukaholdingot, de a döntés még több bajt okozott, hatalmas ráfizetést, az új állami szervezet működésképtelensége miatt a szolgáltatóknak ki nem fizetett díjakat, annyira, hogy egy új szabály miatt sok településen most már a katasztrófavédelem gondoskodik a szemétszállításról.

Csak példaként említem, a közszolgáltatási rendszer működtetésének költsége évente nettó 140 milliárd forint, miközben a lakosságtól beszedett szemétdíj 2019-ben 74,7 milliárd forint bevételt jelentett. Pluszforrást jelent a hulladékból nyert haszonanyag értékesítése, ez eddig mindössze 3-4 milliárd forint volt, tehát 54 milliárd forint többletforrásra van szükség a jelenlegi rendszer működtetéséhez. A kormány a költségvetésből évek óta öntötte a pénzt a rendszerbe, de mivel az alapjaiban elhibázott volt, mindhiába. Most inkább két legyet ütnek egy csapásra. Egy összetett, még újabb intézményrendszert létrehozva  itt értendő új hivatal, új hatóság, új koordináló szervezet, koncesszió , a koncessziós szerződés révén kvázi átpasszolják a felelősséget a koncessziós partnernek, aki vagy megfelel a feladatának, vagy nem. Ez egyértelmű beismerése annak, hogy a hazai hulladékgazdálkodási rendszer elmúlt években tudatosan lefolytatott szétdúlása csak káoszhoz és a helyzet rosszabbodásához vezetett. A koncesszió révén pedig egy közszolgáltatásból egyetlen partner kezében lévő monopóliumot alakít ki, annak minden hasznával, ugyanakkor hatalmas kockázatával.

A napokban benyújtott törvénytervezetben ezért első lépésben állami hulladékgazdálkodási közfeladattá válik a hulladékgazdálkodás minden lényeges eleme, azok is, amelyek mostanáig legalább részben piaci alapon működtek. Második lépésben pályáztatás után koncesszióba adják az ország egész területére.

(16.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! A nyertes cég valószínűleg nem jár majd rosszul, hiszen számíthat többek között a hatóságilag megszabott közszolgáltatási díjra, a környezetvédelmi termékdíjból és a visszaváltási rendszerrel összefüggő díjakból való részesedésre, a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerből származó bevételek egy részére és egyéb állami forrásokra, emellett mindazon, a tevékenységekhez szükséges eszközökre, amelyeket az állam ezzel a törvénnyel einstandol jelenlegi tulajdonosaiktól, például az önkormányzatoktól szolid költségtérítés fejében. A koncessziós jogviszony nem zárja ki, hogy a koncessziós társaság támogatáspolitikai eszközöket igénybe vegyen, vagyis megint lesz szabad hely az európai uniós pénzeknek, amit majd kérdéses, hogy hogyan és mire fognak felhasználni.

A most beadott szabályozásban ugyan van némi, de nem elégséges előírás és kötelezés a koncesszorra, de ennél több a méz a madzagon: helyzetbe hozzák, pénzt és kiváltságokat kap az államtól tízéves gördülőterv alapján a szabályozásban nem részletezett feltételekkel, ha pedig valami gond van, féléves felmondási határidővel kiléphet majd a buliból. A mostani többtucatnyi, nagy tapasztalattal rendelkező, eddig jóban-rosszban kitartó szolgáltató pedig teljesen kiszolgáltatottá válik, mert a koncesszor úr kegyétől függ majd, alvállalkozóként működhetneke tovább, és kérdés, hogy majd mennyiért. Ez a központosítás, állami monopóliumépítés, majd egycsatornás koncesszióba adás már megint csak egy beépített NER-pénzszivattyú, amivel talán már 2022 utánra készülnek, különösen mert egy ilyen közszolgáltatással bármelyik kormányt vagy önkormányzatot meg lehet zsarolni, ha nem működik rendesen, de az ország egészét is veszélybe lehet sodorni.

Az LMP szerint a kormány szedje szét ezt a 22 törvény módosításából álló salátát, a jó elemeket újra nyújtsa be, a hulladékgazdálkodásra vonatkozó monopolisztikus törekvéseit pedig dobja a kukába. Reméljük, hogy megfogadják a javaslatainkat. Ebben a formában nem tudjuk ezt a törvényjavaslatot támogatni. Köszönöm. (Taps a DK és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most az elsőként jelentkezett független képviselő szólhat. Megadom a szót Varga-Damm Andrea képviselő asszonynak, parancsoljon!

DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A T/13958-as javaslatot tárgyalja a magyar Országgyűlés, és 26 törvényt 102 paragrafuson keresztül tartalmaz ez a javaslat. Most már nem hétről hétre, hanem azt kell mondani, hogy óráról órára szembetalálkozunk azokkal a törvényjavaslatokkal, amelyek 2022. májustól gyakorlatilag foglyul kívánják ejteni az akkori magyar kormányt. Totálisan a közéletet, a gazdaságot, a közszolgáltatásokat, a pénzügyi rendszert, a közjogi rendszert a kinevezésekkel olyan helyzetbe kívánják hozni, hogy bármikor is egy új kormány gyakorlatilag azon túl nem tud lépni, hogy a saját irodájában toporog. Foglyul ejtik, cellákat építenek, ez a javaslat is az egyik cella. Ezt tudomásul kell vennünk. Amikor az ifjú államtitkár asszony felolvasta ezt a javaslatot, az jutott eszembe, hogy ha most betoppant volna ide Európa bármely országából egy politikus, és végighallgatta volna ezt a rendkívül szép előadást és ezeket a szavakat, amelyek ebből a 102 paragrafusból kitűnnek, különösen a hozzáfűzött indoklást, akkor azt mondta volna, hogy ő egy tapodtat sem megy, ez a világ legmodernebb, legfejlődőbb, leginnovatívabb országa, amely csak létezik, merthogy ebből a javaslatból egyébként teljesen ez tűnik ki. Csakhogy megtanultunk fideszül, és látjuk, hogy amikor egy rendkívül nemes cél, és az Európai Unió a hulladékgazdálkodásra és a környezetvédelemre igencsak érzékeny és rendkívül magas szintű munkát végez, és elvárásokat fogalmaz meg a tagállamokkal szemben, amikor ezen elvek mentén készülnek ezek a javaslatok, lelki szemeim előtt meglátom és meghallom azokat a résztvevőket, akik azt mondják az alkotóknak, hogy no, használjuk fel ezeket a gyönyörű elveket, mondjuk azt a magyar társadalomnak, hogy hoppá, mi olyan csodás hulladékgazdálkodást fogunk megvalósítani, hogy egy darab szemét nem marad hasznosítatlanul, csakhogy tegyétek már meg, legyetek szívesek, hogy a haveri köröknek átjátszandó hulladékgazdálkodási tevékenységet úgy csempésszétek ebbe bele, hogy azért olyan nagy lángja ne legyen ennek a javaslatnak.

Hosszú órákon keresztül lehetne beszélni az ebben a javaslatban lévő szakmai részről, de egyszerűen azért nem teszi meg az ember, mert nem érdemli meg, nem a javaslat, hanem az előterjesztők, meg azok, akik a hátuk mögött állnak. Most gondolják meg! Hatástanulmány nincs. Van a hulladékgazdálkodásnak múltja ebben az országban, van az a múltja, amikor központi hulladékgazdálkodás volt, és állandó problémák uralták ezt a szolgáltatást. Majd letelepítették az önkormányzatokhoz, mondván  ahogy Molnár Gyula képviselőtársunk mondta , hogy helyben mégiscsak jobban látják az adott vezetők, hogy a közterületeken rend vane vagy sem, elviszike a hulladékot vagy sem, illetőleg a polgárok is sokkal inkább meg tudták oldani ezt a kérdést, ha nehézségeik akadtak, a helyi irodákban vagy a helyi szolgáltató képviselőjénél. Most mi történik? Visszaviszi állami szintre, megint egy óriási tehetetlenségi erőt teremt erre az amúgy is elég mostoha szakterületre, mert az országunkban ez elég mostoha szakterület, úgy, hogy egyébként fogalmunk nincs, hogy mit várhatunk ettől a szolgáltatótól, majd pedig hogyha éppen az aktuális szolgáltató úgy érzi, hogy mégsem tudott ő olyan jó üzletet ebből kihozni, féléves felmondás után még szabadulhat is tőle. Hát mindenki tudja, hogy egy országos hulladékgyűjtési rendszert nem lehet ennyi idő alatt újraépíteni, arról nem beszélve, hogy az ilyen típusú szolgáltatók azért nem állnak sorban ebben az országban, mert az egész gazdasági élet tőkeerőforrását pár emberhez koncentrálták a költségvetésből származó pénzek közbeszerzések útján való elfolyatásával  és akkor az európai uniós pénzekről még nem is beszéltünk, és a túlárazásokról sem.

Azt tudom tehát mondani, tisztelt képviselőtársam, tisztelt képviselőtársaim és tisztelt államtitkár asszony, hogy rendkívül gyönyörű a cél, gyönyörű a megfogalmazás, csakhogy ebben a Házban mindenki tudja a 65 képviselő közül, akik itt ülnek az ellenzéki oldalon, hogy ez az egész egy gyönyörűen becsomagolt üzlet átjátszása.

Miről beszél a javaslat? Körforgásos gazdaság. Igen. Egy normális, józanul gondolkodó ember, különösen a technológiai fejlődés azon szintjén, ahol azért már a 90-es évektől vagyunk, azt mondaná, hogy igen, kérem szépen, nagyon jó, hogy végre erről tetszenek gondolkozni, kár, hogy nem harminc-negyven évvel ezelőtt tetszettek kezdeni, merthogy akkor nem szeméthegyeket építenénk még mindig, mert míg Ausztria a szeméttel fűt már igen régóta, addig mi még mindig szeméthegyeket építünk, ugye, és egészen megdöbbentő az, hogy európai uniós tagországként uniós tagságunk 17. évében még mindig arról beszélünk, hogy hogyan lehetne megvalósítani a körforgásos gazdaságot, és hogy lehetne minden egyes darab szemetet visszaintegrálni a gazdasági életbe úgy, hogy ne a környezetünket szennyezzük, és ne szeméthegyeket építsünk.

Ugye, mit mond? A szemetet tekintsük másodnyersanyagnak! Hát, már elég régóta az! Hát, már elég régóta másodnyersanyag, csak milyen érdekes, hogy törekvések azért voltak némileg az újrahasznosítási ipar felépítésére, felfejlesztésére az országban, de valahogy mindig dilettánsok kavarodtak oda, abba a közegbe, ahol ezt fel lehetett volna építeni. És egyébként az Orbán-kormány tizedik évében tesznek ide elénk egy ilyen javaslatot? Miért nem a másodikban, legkésőbb a harmadikban? Vagy azért, kérem szépen, mert ez az üzlet is kell valakinek? Hát, sokkal egyszerűbb lenne, államtitkár asszony, mondja már meg a főnökeinek, hogy ne égessék magát itt, hanem küldjék el azzal a felhatalmazással, kérem szépen, én nem szeretek hazudni, az én szüleim nem erre neveltek, én márpedig nem fogom a parlamenti képviselőknek azt mondani, hogy ez a javaslat nem más, mint egy gyönyörűséges európai uniós elváráscsomagnak a megvalósítása. És amit az elején mondtam: aki idetoppan ma, és ezt a javaslatot meglátja, az azt hiszi, hogy egy modern országba érkezett, ahol a környezetvédelmi szemlélet a politikai közösségben általános, ahol végre meg akarják valósítani azt, hogy ne szeméthegyek uralják az országot. És azért egy dolgot nem tetszett elmondani, és ebben a javaslatban sincs meg, és sehol nem beszélünk ebben a Házban arról, hogy a magyar társadalom szemléletét is meg kellene változtatni, mert úton-útfélen, bokorról bokorra ott van az az irdatlan mennyiségű illegálisan letett hulladék.

(16.30)

Nincs a kormányzatnak semmi, de semmifajta törekvése arra, hogy ezt a lakossági szemléletet megváltoztassa. Ne csak bírságokat és büntetéseket, olyan motivációs rendszert dolgozzon ki, hogy rájöjjön az az ember, aki a hulladékát a közösség területeire pakolja ki, rájöjjön arra, hogy tulajdonképpen ő saját magának okoz kárt, mert a saját környezetét, a saját maga egészségét rombolja azzal, hogy a földbe beszivárognak a káros anyagok a szemétből kioldva.

Tehát én azt szeretném kérni a tisztelt kormányzattól, hogy ha már az üzletet meg akarja csinálni, vallja be! De hogyha esetleg valamit akar is tenni a magyar társadalomért a hulladékgazdálkodás vonatkozásában, akkor egyrészről hagyja ott azt, ahol eddig is volt, szervezzék azok az emberek, akik a közelében vannak a lakosságnak, természetesen azt is azzal a szemlélettel, hogy a körforgásos gazdaságot erősítse. Egyébként pedig tessenek már idehozni azt a javaslatot is, amiről tudnánk beszélni és örömmel megszavazni, hogy hogyan lehetne a magyar lakosság hulladékgazdálkodási szemléletét végre egy európai és környezetvédő szemléletté alakítani. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Most kétperces felszólalásokra lenne lehetőség. Mivel ezzel senki nem kívánt élni, így most az írásban előre bejelentett felszólalások következnek. Megadom a szót Potocskáné Kőrösi Anita képviselő asszonynak, Jobbik-képviselőcsoport.

POTOCSKÁNÉ KŐRÖSI ANITA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Kezdjük azzal, hogy ez egy 140 milliárd forintos ágazat, arról beszélgetünk itt ma a magyar Országgyűlésben. A hulladékgazdálkodásnak 70-80 milliárd forintját a lakosságtól egy rezsicsökkentett díjon szedi be a konglomerátum. 50 milliárd forintot most is hozzátesz az állam. Mi fog változni? Semmi  ezt kell mondanom a törvényjavaslat olvasása kapcsán. Önök semmi újat nem tesznek, semmi mást nem akarnak, csak ezt az óriási gigaüzletet átjátszani egy olyan cégnek, egy olyan koncesszornak, amely majd vígan elél a szemétdombon.Ugyanis mindannyian tudjuk, hogy a hulladék és a hulladékgazdálkodás az egyik legfontosabb olyan ágazat a környezetvédelmi szempontok figyelembevételével, amely nyereségessé tehető. Bizonyította ezt egyébként önkormányzatok sokasága, akik egy olyan közszolgáltatót hoztak létre, amely az elején ugyan veszteségesen működött, de megismerve a rendszert, most már nyereséges ágazatként van.

Az, hogy a hulladékgazdálkodási ágazat az EU-s előírásoknak megfelelően alakul át és fejlődik, ez egy dicséretes dolog. Magyarországon pontosan ezt kell tenni: nagyon fontos a szemléletformálás, és az, hogy minél jobban, minél szelektívebben gyűjtsük a hulladékot, hiszen ahogy azt az EU-s célok…  egyébként nagyon rövid idő, mert a hulladékgazdálkodásban 10-15 éves időtávlat igenis rövidnek számít. Az, hogy 90 százalékot el kell téríteni a beszedett hulladékokból, azért egy nagyon kemény feladat. Az államtitkár asszonytól hallottuk, hogy ez már ilyen 24-25 százaléknál tart, tehát jó az irány. Az, hogy elérhetőe ez a cél 2035-re, nyilvánvalóan egy nagyon-nagyon nagy munka és egy össztársadalmi probléma, amelyet meg kell oldanunk.

A kormányzatnak a hulladékgazdálkodás területén végzett tevékenységére a kapkodás a jellemző. Nem is olyan régen, 2016-ban megkaptuk ajándékba januárban, alig az ünnepek után a kukaholdingot, az NHKV Zrt.-t, amelynek még ma is problémát okoz az, hogy időben kifizesse a közszolgáltatók által elvégzett feladatok után a szolgáltatási díjat. Arról nem is beszélve, és én emlékszem rá, körülbelül két-három évvel ezelőtt, amikor egyszerűen a lakosság negyedéveken keresztül nem kapott a szemétszállításról csekket, aztán egyszerre szépen odaömlesztették nekik, ha jól emlékszem, karácsony tájékán a több negyedéves csekket, amit aztán egyszerre kellett feladni, mert még arra sem voltak képesek, hogy 2016-ra, mire az NHKV Zrt. beindul, a számlázási rendszer legalább működjön. Ez pontosan az önök kormányzásának az egyik ékes bizonyítéka: sebtében, gyorsan végrehajtották ezt az átalakítást.

Ezzel, hogy az NHKV Zrt. a mai napig nem tudja időben kifizetni az egyes negyedéves szolgáltatási díjakat a közszolgáltatónak, súlyos finanszírozási problémák is keletkeztek  amelyet aztán kinek kellett most vállalni? Az önkormányzatoknak. Nem csoda, hogy egyes régiókban komoly finanszírozási problémák merültek fel ebben a témában. Az önkormányzatok, ha tudtak, beletettek, ha nem, akkor meg megint ott vannak, hogy a finanszírozás megoldása egyszerűen lehetetlen, és folyamatosan görgetik maguk előtt ezt a problémát, hogy nem tudják a szolgáltatást megfelelő színvonalon teljesíteni, és ahogy Schmuck Erzsébet képviselőtársam is elmondta, sok helyen már a katasztrófavédelemre szorulnak a helyiek, és ők szállítják el a szemetet, ami egész egyszerűen elképesztő 2020-ban.

Ezzel természetesen az önkormányzatok mérhetetlen feladatot is magukra vállaltak, hogy ezt a rendszert valahogyan fenntartsák. Ez az államosítással megoldódni látszik; de pontosan ez a lényeg, hogy csak megoldódni látszik, merthogy itt nem ez van a háttérben, ezt mindannyian tudjuk. Ugyan itt elhangzott, hogy huszoniksz törvényt módosít ez a salátatörvény, de ez az egész összefügg, látjuk az irányokat: villamos energia, távhő. Látjuk, hogy önök már előkészítik a terepet arra, hogy a későbbiekben a hulladékot majd a villamosenergia-termelésbe is bevonják. Ezzel nincs is semmi baj, mert látjuk, hogy erre igenis szükség lehet, mert hogyha így tudunk energiát nyerni és a hulladékot felhasználni, akkor akár ez még egy jó cél is lehet.

Szintén dicséretes a törvényjavaslatban az újfajta, új típusú gyűjtőpontoknak a kialakítása. Szerintem ez egy nagyon jó javaslat, és beválthatja azokat a hozzá fűzött igényeket vagy reményeket, ami a gyűjtőpontoknál még jobban ráveszi a lakosságot arra, hogy tudatosan bánjon a szeméttel. Tudjuk, hogy a szemét a legnagyobb üzlet, de hogyha már egy kicsit is el tudunk ebből téríteni ezeken a gyűjtőpontokon keresztül, az csak pozitív lehet.

Szintén egy pozitívum  tehát megszokhatták tőlem, hogy igyekszem a pozitív dolgokat is kiemelni , hogy már az általános iskolában megindul a szemléletformálás, ez a jövő. Tehát én is azt gondolom, hogy a szemétnek az eltérítése és a szemléletformálás rendkívül fontos.

Na de, azt kell mondanom, hogy ez a törvény nem más, mint egy hatalompolitikai eszköz. Egy mézesmázos cukormázban tényleg huszoniksz percet beszélt az államtitkár asszony arról, hogy mennyire fontos a környezetvédelem. Ezzel maximálisan egyetértünk, csak éppen nem erről szól ez a javaslat.

Ugyanis most az önkormányzatoknál van kötelező feladatként a hulladékszállítás. Ezt most önök elveszik, a Mötv.-ből kiveszik. És mit tesznek? A köztisztasági feladatot ott hagyják az önkormányzatoknál, minden mást beállamosítanak, majd utána egy koncessziós jog alapján gyakorlatilag privatizálják, és át akarják adni ezt az egész nagy rendszert. Na de kinek?

Most pont ez a lényeg, hogy a koncesszor majd aztán a pályázatok alapján megjelenhet ebben a rendszerben, és majd ő egyedül. Nekem ez egy nagyon nagy kérdés, és ellentmondást is látok egyébként a javaslatban, hogy ez egy személyben lesz majd az a koncessziós társaság, amelyik majd egész Magyarország területén dolgozik. De most a jogszabály a közszolgáltatók fogalmát többes számban is használja, tehát most nekem nem teljesen egyértelmű, ha egyszer megnyeri majd valaki ezt a koncessziós jogot, akkor ez pontosan hogyan fog majd zajlani.

Látjuk, hogy a hivatal majd mindenféle rendeleteket fog alkotni, és majd ott lesznek benne a részletszabályok, ami persze megint az önök kormányzásának és törvényalkotásának az egyik ékes bizonyítéka, hogy majd rendeletekben szabályozgatnak mindent, nehogy itt az ellenzéki padsorokból esetleg nem tetsző hangok keletkezzenek. Na de, látjuk azt, hogy ezt az NHKV Zrt. sem tudta megcsinálni. Most miért jó az, hogy most egy másikat teszünk oda, amikor már fölépítették a rendszert, belepumpáltak milliárdokat? Most meg majd jön egy valakicsoda  és majd az akkor jobban fogja tudni? Hogyha nem sikerült négy év alatt az NHKV Zrt.-nek felnőni a feladathoz, akkor az új 2023. június 1-jétől majd hipp-hopp betanul? Tehát egész egyszerűen elképesztő, amit önök ezzel a törvényjavaslattal át akarnak nyomni a Házon!

A koncessziós eljárásban gyakorlatilag ugyanazokat a feladatokat fogják kiadni, amit most a közszolgáltatók végeznek. Akkor meg miért kell ezt az egészet idehozni? Miért kell központosítani? Hát, örüljünk neki, hogy ha azokon a területeken, ahol jól működik a közszolgáltatási rendszer, ott ez nyereségesen tud működni! Most miért akarják önök ezt felülírni, és majd ebből  tudjuk, a szemét nagy biznisz  a pénzeket szépen kicsatornázni? De azért működött a lobbi, mert pár terület ott maradt, hogy mégse vonjuk be ebbe a jogba, a járműalkatrész, a bontási hulladék és a veszélyes hulladék, ezeket külön el fogják majd téríteni. Tehát látszik az, hogy maga az egész hulladékgazdálkodási rendszer átgondolatlan és kapkodó.

(16.40)

Szintén egy pozitívumhoz érkeztem a jegyzetemnél. Örömmel üdvözlöm az áfatörvénynek azon passzusát, hogy a társulási megállapodásoknál, a vagyonfelosztásoknál az önkormányzatokat nem fogja terhelni majd az általános forgalmi adó fizetési kötelezettsége. Nagyon-nagyon sokan szenvedtek azzal, hogy a régi ISPA- és egyéb pályázatokon keresztül beszerzett vagyonelemeknél az áfát hogyan oldják meg a vagyonfelosztásnál. A jogszabály erre most lehetőséget biztosít. Na, ha csak ez lett volna leírva, akkor azt mondanám, hogy szerintem mi ezt mindenképpen támogassuk. Amit ebben a passzusban problémának látok, az az, hogy csak 6 hónapjuk lesz arra, hogy az új közszolgáltatóval, az új nem tudom, micsodával, mert még a nevét nem fejtettem meg, új céggel, társasággal vagy szervezettel a szerződéseket megkössék. Tehát a közszolgáltatási szerződések felbontása után rendkívül rövidnek látom azt a 6 hónapos időt. Ezen kellene elgondolkodni. De hogy az áfát majd az ingyenes vagyonátadásoknál nem kell megfizetni, ez mindenképpen üdvözlendő lépés.

És akkor elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amely a koncessziós díj megállapítása. Hát, ember legyen a talpán, aki ma meg tudja mondani egy évvel előtte, mondjuk, 2021 vége felé, amikor majd el kell kezdeni pályázni, megmondja és ajánlatot tud adni erre a koncessziós jogra. Hát, annyi az ismeretlen tényező meg faktor ebben az egész rendszerben, hogy az, hogy egy discounted cash flow számítást valaki elvégezzen, és úgy adja meg az ajánlatát, egész egyszerűen szerintem az a lehetetlen kategória. Önök meg biztos kitalálták, meg én már nem is csodálkoznék azon, hogyha ezek az ajánlatok valahol egy ilyen fiókban már egyébként benn lennének. Na de ha egyszer a jogszabály még biztosít egy olyat, és kifejezetten kérdezem államtitkár asszonyt, mondom is, hogy hol van bent, az 54. oldalon az 53/F. új paragrafusban, hogy koncessziós díjat kell fizetni, vagy más ellentételezést kell adni. Milyen más ellentételezésre gondoltak? Hát, azért erre nagyon kíváncsi lennék, hogy miben kell majd ezt a koncessziós díjat megfizetni, mert ez enyhén szólva kicsit furcsa.

Az elején elmondtam, 140 milliárd forintos az ágazat, 50 milliárd forintot betesz most is veszteségfinanszírozásra az állam, hiszen a lakosságtól nem tudnak beszedni ennyit, és most benne van ebben a tervezetben, hogy hat évig az állam megfinanszírozza majd a veszteséget, aztán ha jól dolgoztak, akkor majd visszafizetik. Hát, ki a bánat fogja visszafizetni? Hát, ez van most benne! Államtitkár asszony rázza a fejét, de benne van, hogy a veszteséget is az állam fogja fizetni. Hát, most 2023-tól 2029-ig hol lesz érdekelt a koncesszor, hogy egy olyan ajánlatot adjon, amelyben a veszteségfinanszírozás…  ez üzleti alapon fog működni! Nem fog arra törekedni, hogy a lehető legjobb ajánlatot adja, ami egyébként a magyar embereknek, a magyar lakosságnak jó lesz. Egyszerűen nem lesz ebben érdekelt. És hogy még a tőkeköltséget is meg akarják finanszíroztatni a magyar adófizetőkkel? Ez egész egyszerűen elképesztő. Nyilvánvalóan itt is szintén a MEKH elnökére adnak egy rendeleti lehetőséget, hogy majd ő meghatározza, hogy milyen keretszabályok szerint fog ez működni.

Sok a kérdőjel ebben az egész javaslatban, de a végére  bár már nem sok időm maradt  nem maradhat el az önkormányzatok miatti aggódásom, amely folyamatos a Ház falai között, ugyanis az önkormányzatoknak ez egy rendkívül nagy feladata, ez nem kérdés. Ezt megfinanszírozni szintén rendkívül nagy feladat. De vannak olyan önkormányzatok, amelyek ezt meg tudják tenni, és ne adj’ isten, még nyereséget is tudnak ebből a rendszerből kiszedni, és a jelen helyzetben, amikor önök folyamatosan elvonnak mindenféle forrást, milyen jól jön az önkormányzatoknak egy kis saját bevétel. Na, most ezt megint elveszik! Amit önök az önkormányzatiság ellen tesznek az elmúlt időszakban, különösen tényleg az elmúlt másfél évben, arra egyszerűen nem lehet szavakat találni. Nem is csodálom, hogy most már mindenkinek így teljesen a haja égnek áll, amikor meglátjuk, hogy most megint egy újabb ágazatot érint, és egy újabb bevételi forrástól fosztják meg az önkormányzatokat. Én nem mondom azt, hogy minden önkormányzat fantasztikusan működött ebben a rendszerben, de bizony vannak olyanok, akiknél ez egy meghatározó bevételi forrás. Ez alól húzzák ki most önök a talajt ezzel a 2023. július 1-jével hatályba lépő rendszerrel.

Annak viszont örülök, hogy legalább a tulajdonnal nem operálnak, tehát csak az állami tulajdonban lévő infrastruktúrával, hiszen tudjuk azt, hogy az európai uniós forrásokból megvalósult hulladék-infrastruktúrák a magyar emberek tulajdona, ők kapták ezt a pénzt, tehát ez ott is maradjon a magyar embereknél. A legjobb gazdái egyébként az önkormányzatok. Ezt önök is tudják, hogy helyben az önkormányzatok tudják a legjobban, hogy mire van szüksége az embereknek.

A végére, ami a non plus ultrája ennek a javaslatnak, a 92/H. § (6) bekezdés. A vagyonelemek tulajdonosa és üzemeltetői kötelesek a vagyonelemek állagát megóvni  ezzel nincs is baj, jó gazda módjára óvja meg az állagát a tulajdonos, jelen esetben az önkormányzatok, a társulások és a többi , és a közszolgáltatás ellátását biztosító fejlesztéseket biztosítani 2023. július 1-jéig. Tehát önök nem adnak egy forintot sem az önkormányzatoknak és a társulásoknak, de elvárják ezzel a javaslattal, hogy ők ezt a fejlesztést biztosítsák. Óriási bajban van az ágazat, az infrastruktúra leharcolt, és igenis sok pénz kellene ahhoz, hogy ezt a paragrafust bárki is tartani tudja.

Egész egyszerűen ez, amit önök leraktak az asztalra, elfogadhatatlan, és az önkormányzatoknak különösen egy olyan érvágást jelent, amire szintén nem találok szavakat. Államtitkár asszony, várom a válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Szél Bernadett képviselő asszonynak, független képviselő. Parancsoljon!

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az év végi törvénydömpingben egy egészen arcpirító javaslatot tárgyalunk. Szeretném leszögezni itt rögtön az elején, hogy ha itt valamifajta zöldmódosítás lenne, akkor én lennék az első, aki ezt méltatná. Hát, ez itt nem az. Ez a javaslat nem a zöldítésről szól, nem valamiféle zöldfordulatról, és én egyáltalán nem arra készülök, hogy a következő 15 percben ezt méltassam. Röviden itt arról van szó, hogy önök az elmúlt tíz évben addig módosították a hulladékgazdálkodást, magát a rendszert, míg az teljesen működésképtelen lett, de önök továbbra is lopni akarnak, ezért reflexszerűen, mint valami pavlovi reflex, elkezdenek államosítani, és gyakorlatilag a hulladékgazdálkodás teljes rendszerét, megszervezését kiveszik az önkormányzatok feladatköréből. Ez teljességgel irracionális, teljességgel elfogadhatatlan. Szeretném leszögezni, hogy ha egy kicsit az emberekkel beszélgetnének, akkor látnák azt, hogy azt várjuk, azt várják önöktől, hogy a hulladék időben legyen elszállítva, a lehető legnagyobb része reciklálva, újrahasznosítva legyen, mindenki ki tudja fizetni ebben az országban, egy megbízható, jó szolgáltatást szeretnénk, és nem pedig például növekvő illegális lerakótelepeket, és folytathatnám, de erről még később lesz szó.

Ahhoz, hogy hogy jutottunk idáig, érdemes egy kicsit áttekinteni ezt a tíz évet, hiszen egy kicsit ez jellemzi az önök teljes kormányzását is, hogy hogyan viszonyultak a hulladékhoz. Azt láttuk, hogy 2010-ben, amikor önök átvették a kormányrudat, akkor itt volt egy működő rendszer, igaz, nem volt tökéletes, azt is tudjuk, hogy jórészt az uniós támogatásokból tudott felállni, de működött, több ezer embernek munkát adott, működtette a gyűjtőszigetes szelektív gyűjtést, évről évre jó visszagyűjtési és hasznosítási számokat produkált, az illegális hulladéklerakás visszaszorulóban volt, és az egész szisztéma nem került pluszpénzbe az adófizetőknek.

Hol tartunk most, tíz évvel később? Az összes hazai hulladékkezelő cég durván veszteséges, vagy csődben van, a szelektív gyűjtési kedv visszaesett az elmúlt években, és azt is látjuk, hogy megjelentek azok a korábban csak a harmadik világból vagy a problémás térségekből ismert jelenségek, hogy várjuk, hogy elszállításra kerüljenek a kukák, a gyűjtőedények mellett felhalmozódnak különböző szemétkupacok, és nem történik semmi. Hát, akkor persze jött a járványveszély, úgyhogy akkor a katasztrófavédelemre bízták a hulladékszállítást, de mindezt úgy, hogy az adófizetők ezt ezerrel fizetik, minimum 50 milliárd pótlólagos közpénzráfordítást igényelt az egész történet csak az első félévben.

Ennek az egésznek, hogy 2010-től 2020-ig eljutottunk idáig, megvan a maga története, és ebben önöknek van, tisztelt államtitkár asszony, vastagon a felelőssége.

(16.50)

A történet ott kezdődött, hogy a szakcégeket elzavarták, azt mondták, hogy csak állami vagy önkormányzati többségi tulajdonú vállalatok üríthetik a kukákat, majd itt nem álltak meg, és ez itt a probléma, merthogy önök egyben emeltek új adókat és díjakat, és közben a rezsiharc jegyében  emlékezzünk Németh Szilárdra, itt állt, és mondta: ez itt, kérem, a rezsiharc, ami zajlik , fogták magukat, és ők nem emelhettek árat.

Innentől elkezdve az egész történet úgy tűnt, mint hogyha valaki azt mondta volna önöknek, hogy rengeteg pénzt fogtok találni a szemetesedényekben, de mire odaértek, addigra a saját dilettantizmusuk miatt nem találtak ott semmit, csak veszteséget, és már akkoriban is lehetett látni az oligarchák megjelenését a bizniszben, és létre is hozták ezt az OHÜ-t. Emlékezzünk meg az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökségről, mert volt ilyen is. Hogy pontosan mit csinált, azt igazából senki nem tudta, hiszen magát a hulladékgyűjtést önkormányzati cégek végezték. Emlékszünk, azért sok milliárd közpénzt szétszórtak; jöttek az autóflották, a telefonflották; csillagászati áron reklámszerződések megkötése, ez vastagon ott volt. Tehát valaki biztos jól járt a kormány környékén ebből is, de aztán egy ponton túl nem nagyon lehetett a semmit mutogatni, úgyhogy megszüntették ezt az OHÜ-t, és itt jött a trükk, mert ahelyett, hogy sóval hintették volna be a helyét, létrehozták a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt.-t, a kukaholdingot, ami a nevével ellentétben semmit sem koordinált és nem vagyonkezelt semmit, viszont szintén jöttek a telefon- és autósflották, meg a drága reklámok, és aztán feladatot is találtak neki: számlázás és díjbegyűjtés munkája.

Na, és innentől elkezdve, erről nagyon sokan tudnánk beszélni, mert ez már önmagában teljesen fából vaskarika volt, de úgy nézett ki a nagy fideszes hulladékkezelés, hogy a települési kommunális szolgáltatók összegyűjtötték és elszállították a hulladékot, magyarul ők voltak azok, akik dolgoztak. Az NHKV pedig számlázott és beszedte a díjat, majd a pénzt jól megtartotta magának, csődbe taszítva azon megmaradt hulladékkezelőket is, amelyek az NHKV megjelenéséig még valahogy elvegetáltak. Azért olyan vállalkozásról beszélünk, amelyikre az Orbán-kormány legalább 20 milliárd forintot elköltött, de még azt sem tudta megoldani, hogy a cég képes legyen érdemben egy év alatt kiszámlázni és kifizetni a kukás cégek feladatellátását.

Tehát azért ízlelgessük egy kicsit ezt a dolgot: beszedik a lakosságtól a pénzt, de hatalmas késéssel utalják csak tovább azoknak a cégeknek, amelyek effektíve dolgoznak. Mi lesz ennek az egész történetnek a következménye? Egy alapos lerongyolódás. Kivéreztetett cégekről beszélünk, amelyek nem tudtak egyszerűen többet költeni az infrastruktúrára és az alapfeladatokon túli teendőkre, és ez itt a nagy probléma, kérem, mert hogyha valaki tudja, a zöldképviselők főleg tudják azt, hogy a hulladékra érdemes költeni, meg érdemes úgy megszervezni, hogy a lehető legkevesebb terhelést jelentse a környezetnek, de hogyha szétrongyolódnak, szétmennek ezek a cégek, akkor épphogy a víz felett tudják magukat tartani, nemhogy még fejlesztenek is. És innentől a gyűjtőszigetek egy része megszűnt, sok hulladékudvart bezártak, megjelent újra az illegális szemétlerakás, amit  ez is ilyen fideszes reflex, ebben a javaslatban is ez van  rendészeti eszközökkel akarnak kezelni. Lenne más megoldás is erre.

És akkor tíz éven keresztül ment ez a történet. Megépítették ezt a monstrumot, ami most éppen a saját súlya alatt elkezd összeomlani, és még mindig nem látják be, hogy akkor a településihulladék-kezelés nem állami, hanem önkormányzati feladat; még mindig nem a megoldást keresik, hanem mennek tovább a másik irányba. Teljes mértékben ki akarják túrni az önkormányzatokat. Jön az új állami mamut. Most éppen 35 milliárdért akarják ezt létrehozni, és azt a nevet adták neki, hogy: Körforgásos Gazdaság Nemzeti Hivatal. Ők fogják majd a fideszes kukaürítést végezni, tehát 35 milliárd forintról beszélünk.

Én nagyon érzékeny vagyok arra, államtitkár asszony, hogyha valaki zöldre festést csinál. Én a Fidesz elmúlt tíz évében iszonyatos rombolást láttam az országban. Önök nem arról lesznek híresek, hogy zölden kormányoztak volna. Önök a fakivágások kormánya; önök a magyarországi zöld intézményrendszer kicsinálásának a kormánya (Közbeszólás a kormánypártok padsoraiból: Nem igaz!); önök az egészségügy és az oktatás tönkretételének a kormánya, és nem önök lesznek azok, akik itt zöld-hulladékgazdálkodást fognak ebben az országban csinálni, de legalább pontosan látszik, mert ismerjük önöket, hát önök ugyanazok, tehát pontosan tudjuk, hogy mire készülnek. És itt is van, ezt nem lehet elleplezni, a teljes hulladékágazatot koncesszióba akarják adni egy megfelelően kiválasztott vállalkozónak vagy vállalatnak, és én nagyon is úgy olvastam ki ebből a törvényből, hogy az érintett cégek vagyonának a tulajdonba adásával együtt. Ez egy újabb ezermilliárdos érték, a monopolhelyzetből fakadó biztos jövedelemmel együtt.

Államtitkár Asszony! Sok beszédnek sok az alja, én azt gondolom, hogy ez itt a lényeg, megtaláltuk a korrupciót ebben a törvényben is.

Egyébként az éjszaka benyújtott törvényeiket nagyon kiemelt figyelemmel szoktuk figyelni. Tehát értem, hogy miért sötétben csinálják ezt, nem büszkék erre.

Ami kimarad, és továbbra is kimarad, az megint a szakértelem.

A másik pedig, azért ebből lesz probléma, mert az Európai Unióban ilyenfajta hulladékkezelés nem nagyon van, hogy koncesszióba adott hulladékkezelési monopólium, ezt ők nem annyira ismerik, tehát ezzel is majd meg kell birkózniuk. És egyébként amit én iszonyatosan fájlalok, az pontosan az, amit önök el akarnak hitetni velünk, hogy önök azért csinálják ezt az egészet  pedig nem , a környezet és az ember szolgálatáért.

Én említettem önnek is, önöknek is, az egész tisztelt Háznak, hogy mit várnak az emberek egy jól működő rendszertől: megbízhatóan vigyék el a szemetet; a lehető legzöldebb megoldás legyen; ki tudjuk fizetni, és egyáltalán nem lenne normális dolog, hogy tíz év alatt ennyit babráljanak egy rendszerrel.

Tehát ebből is látszik az, hogy önök egyáltalán nem a szolgáltatást akarják jól elvégezni. Ha azt akarnák jól csinálni, akkor meghagynák ezt az önkormányzatoknál, akik stabilan és jól tudják működtetni ezt a rendszert. Ha meg valahol probléma van, akkor specifikusan ott kellene segíteni.

És egyáltalán az egész üzenete ennek a javaslatnak továbbra is az, amit már láttunk, láttunk az oktatásban, láttunk az egészségügyben is, ez az esztelen központosítási mánia, amellyel újra és újra nekirontanak a gazdaság egy-egy szeletének. Volt már ilyen ebben az országban, tudjuk, hogy mi lett belőle. Most sem lesz sokkal jobb ennek a vége, tisztelt államtitkár asszony.

És tudják, én egyre inkább azt érzem így az egész fideszes mozgást látva, hogy önök a rendszerváltáskor sem igazán akartak rendszert váltani, csak egyszerűen nem volt türelmük kivárni, amíg fiatal KISZ-esként, nem tudom, átvehetik a hatalmat a régiektől. Megcsinálták tehát az új állampárti tervgazdálkodási rendszert saját maguknak.

Egy kicsit olyanok önök, mint akik ellen küzdeni próbáltak, és én azt látom, hogy 2020-ban nem ilyen jellegű törvényekről kellene itt beszélnünk. És nagyon szeretném, ha a „zöld” szóval meg egyáltalán a zöldszemlélettel nem élnének vissza, mert még egyszer mondom, az elmúlt tíz évben önök milliószor bebizonyították, hogy önök nem Magyarországnak akarnak jót, és önök nem zöld-Magyarországot akarnak, hanem leginkább korrupciót, és a saját zsebükre akarnak dolgozni.

Ez számunkra teljes mértékben elfogadhatatlan, úgy, ahogy ez a javaslat is. Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett felszólalók második köre következik. Megadom a szót Bana Tibor képviselő úrnak, független képviselő. Parancsoljon!

BANA TIBOR (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem találok szavakat. Egészen elképesztő, egészen elképesztő azt hallani, tisztelt képviselőtársaim, hogy kormánypárti oldalról próbálják teljesen más irányba elvinni az előttünk fekvő törvényjavaslatot, és igyekeznek kizárólag az egyébként valóban meglévő pozitívumokról beszélni, hogy ezzel elfedjék azt, hogy miről is szól ez az előttünk fekvő indítvány. Hiszen azt el kell ismerni, tisztelt Országgyűlés, hogy a súlyosabb szankciórendszer kialakítása, az illegális hulladéklerakás felszámolásának irányába történő lépések, vagy éppen a környezetvédelmi szempontok erősítése, ezek támogatható célok, és magam is igyekszem e tekintetben jó példával elöl járni. És azt gondolom, hogy ezekről a kérdésekről is érdemes érdemi vitát folytatnunk parlamenti szinten itt a plenáris ülésen.

De nem erről van szó, tisztelt képviselőtársaim, hanem arról, hogy múlt kedd éjjel  megszokhattuk már ezt az éjszakai benyújtást önöktől  Semjén Zsolt és Palkovics László beterjesztette ezt a javaslatot, azt a javaslatot, amellyel kapcsolatban a korábbiakban azért már hallhattunk információkat, és én is igyekeztem utánajárni annak, hogy mire is készülnek. Látható az, hogy a hulladékszállítás és -gazdálkodás állami feladattá alakításával arra készülnek önök, kormánypárti képviselőtársaim, hogy koncessziós eljárásban magánvállalkozásoknak juttassák ezt a tevékenységet, hasonlóan a trafikmutyihoz.

(17.00)

Ezt is mindannyian tapasztalhattuk szerte az országban, így Vas megyében is ez volt a helyzet, amit különösen aggályosnak tartottam már akkor is, és elképesztő volt az is, ahogyan ezt megpróbálták szintén valami szép köntösbe csomagolni. Ugyanezt láthatjuk most is.

Amikor Kopcsándi József szombathelyi önkormányzati képviselővel egyeztettem az ügyben, miután megkért arra, hogy járjak utána annak, még jó néhány hónappal ezelőtt, hogy mire is készül itt a kormány, akkor írásbeli kérdéseket nyújtottam be önökhöz. Sajnálatos módon azt kellett tapasztalnom, persze nem lepődtem meg, hiszen az esetek elsöprő többségében ez a helyzet, hogy nem adtak érdemi választ azokra a felvetésekre, amiket megfogalmaztam, hogy mire is készülnek. Hiszen én már akkor megírtam azt, amit a sajtóban nagyon sokan pedzegettek, hogy itt bizony ez a koncepciós eljárás a trafikmutyihoz hasonló irányba fog majd hatni.

Azt gondolom, hogy az a feladatelvonás, ami érinteni fogja az önkormányzatokat, az a vagyonvesztés, ami ugyancsak rendkívül hátrányosan érinti az egyébként is rossz helyzetben lévő helyhatóságokat, és most a koronavírus-járvány időszakában pedig ez különösen igaz, ezzel összefüggésben is számtalan konkrét indítványt nyújtottam be Vas megyei országgyűlési képviselőként, a Közösen Vas Megyéért Egyesület elnökeként, és helyi szinten is igyekeztünk megtenni a konkrét javaslatokat és jelzéseket…  akkor azt láthatjuk, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy további lépéseket tesznek ebbe az irányba. Ez szégyenteljes! Szégyenteljes, hiszen félő, hogy a szolgáltatás színvonala is esni fog, erre számtalan példát láthattunk már a mögöttünk hagyott időszakban. Ellenzéki képviselőtársaim igyekeztek rávilágítani arra, hogy egyébként az elmúlt évek során az államosítás irányába tett lépések is rendkívül negatív eredményeket hoztak, erre önök most rátesznek még egy lapáttal, hiszen nem szól másról ez a javaslat, mint az önkormányzatok újabb büntetéséről.

Önök megbüntetik a helyhatóságokat, de nemcsak őket, tehát nemcsak az önkormányzatokat, hanem mindenkit, aki adott településeken él, csak azért, mert adott esetben nem az önök pártszíneiben induló polgármesterjelölteket, képviselőjelölteket támogatták, és abban is biztosak lehetünk, hogy Fidesz-közeli üzletemberek, vállalkozások helyzetbe hozása áll majd a középpontban, erről szól ez a javaslat, nem másról.

Azt kell mondjam, tisztelt Országgyűlés, hogy a szombathelyiek és a Vas megyeiek a szemétszállítási díjak drasztikus emelkedésével szembesülhetnek ennek a törvényjavaslatnak a következtében, és ahogy azt már említettem, bizony a romló szolgáltatás is ott lebeg mint egy lehetőség, és ezeket a félelmeinket sem tudták a korábbiakban sem eloszlatni, és sajnos biztos vagyok benne, hogy ezzel kell majd szembesülnünk. És akkor kell ezzel szembesülniük honfitársainknak, amikor amúgy is magas lakhatási költségeket kell kifizetniük, és a mindennapi kiadások mellett ez újabb komoly terheket fog számukra jelenteni, különös tekintettel a mostani helyzetre, a koronavírus-járvány által okozott krízisre.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Valóban jogosan merül fel az a kérdés is, hogy mi lesz az eszközökkel, milyen módon fogják önök kompenzálni az önkormányzatokat. Persze ez egy álnaiv kérdés, hiszen láthattuk azt az elmúlt időszakban, hogy semmilyen módon. Önök folyamatosan csak elvontak az önkormányzatoktól, folyamatosan nehezebb helyzetbe hozták őket, akkor, amikor azt tapasztalhatjuk, nem kell messzire menni, elég a szomszédos Ausztriáig, hogy a mostani járványhelyzetben minden országban igyekeznek segíteni az önkormányzatokat, hozzáteszem, hogy a vállalkozásokat is, gondolok itt kiemelten a mikro- és kisvállalkozásokra. De amikor akár más ellenzéki képviselőtársaim, akár magam is megfogalmazunk ilyen javaslatokat, akkor azokat már bizottsági szinten elkaszálják, és egyébként bármilyen konstruktív indítvány kerül a szakbizottságok asztalára, akkor ezt tapasztalhatjuk.

A kérdésekre tehát nem válaszolnak, nem nyitottak semmilyen érdemi javaslatra, és sajnálatos módon ismét azt láthatjuk, hogy önök megpróbálják szépen előadni ezt a rendkívül kártékony célt, amellyel egy újabb hatalmasat rúgnak az önkormányzatokba.

Azt tudom ígérni, tisztelt képviselőtársaim, hogy munkatársaimmal a következő időszakban árgus szemekkel fogjuk figyelni, hogy hogyan alakul majd ez a törvényjavaslat, miután majd törvény lesz belőle, hiszen ne legyenek kétségeink, illúzióink, a kormánypárti oldalról, biztos vagyok benne, hogy vannak olyan képviselők, akik egyébként jól tudják azt, hogy valójában erről szól ez a javaslat, de mint ahogy az minden esetben így volt, néhány kivételt találhattunk csak az elmúlt évek során, mindannyian meg fogják szavazni ezt az előttünk fekvő javaslatot.

De azt ígérhetem, hogy bármilyen szabálytalanságot vagy akár csak korrupcióra utaló jelet fogok észlelni, akkor megteszem a szükséges lépéseket tisztességes honfitársaink, elsősorban a szombathelyiek, a Vas megyeiek érdekében. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzéki sorokból.)

ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Üdvözlöm önöket. Normál szót kérő képviselők felszólalásaival folytatjuk. Nyitrai Zsolt képviselő úr, Fidesz, parancsoljon!

NYITRAI ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Fontos ez az ügy, amelyről most beszélünk, olyan fontos és komoly, hogy egyes részei kétharmadosak. Azt tudom mondani, hogy a jó és észszerű hulladékgazdálkodás maga a környezetvédelem. A környezetvédelem és az emberi egészség védelme érdekében történik mindez, minden módosítás, illetve új szabályozás.Magyarország Kormánya és a kormánypártok, a Fidesz-KDNP számára igenis fontos a környezetvédelem, a környezettudatosság. Egyik célunk, hogy megtisztítsuk az országot, a környezetünket a több évtizede lerakott hulladéktól. Komoly szankciókra van szükség ezen a területen, erős hatósági ellenőrzést kíván ez a dolog. Meg kell előzni az illegális hulladék újraképződését.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztítsuk meg együtt a környezetünket, és vigyázzunk rá! Ehhez egy átfogó módosítás szükséges. Hiszünk abban is, hogy a visszaváltási rendszer ösztönző hatása révén várhatóan csökkenni fog az eldobált üdítőitalos palackok mennyisége. Ilyen módon a szemétből új erőforrás lehet. Magyarország Kormánya nemcsak beszél a környezetvédelemről, hanem cselekszik és döntéseket is hoz ebben az ügyben.

A tisztelt képviselőtársaim figyelmébe ajánlanám az Orbán Viktor miniszterelnök úr által meghirdetett nyolcpontos klímavédelmi akciótervet, amelynek egyik pontja az illegális hulladéklerakók felszámolásáról szól. Beszélt a miniszterelnök úr az elektromos autók számának növeléséről, a napkollektorok számának szintén szaporításáról, faültetési programról, a folyók védelméről, arról, hogy óvatosan bánjunk az egyszer használatos műanyagokkal, és arról is, hogy zöldkötvényre van szükség lengyel példára Magyarországon.

Tisztelt Képviselőtársaim! Környezetünk védelme, a zöld Magyarország érdekében kérem önöket arra, hogy támogassák ezt a javaslatot. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Font Sándor képviselő úr, Fidesz!

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Laikusként hallgattam itt végig ezt a közel két óra hosszás vitát, mert majd a bortörvényre szeretnék teljes tudásommal reflektálni, de voltam 16 évig önkormányzati képviselő, amikor még a településünk megbízásából szolgáltatták, szolgáltattuk a helybeni hulladék elszállítását. Aztán most egy több mint száz települést magában foglaló rendszer az, amely jelenleg településemen és környezetében, Bács és Csongrád megyében szolgáltat. Aztán természetesen valamilyen szinten van információm az Unió elvárásairól az egyes tagországok felé, hogy mit is kell tenni a klímaváltozás megállítására, csökkentésére, visszaszorítására, a szén-dioxid-gázok és üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére, egyáltalán a környezetünk védelmére és egyáltalán a zöldítés folyamatára.Hogy a zöldítést említsem meg, az Agrárminisztérium szép csendesen  akik nem vették észre, azoknak csendesen, akik észrevették, azoknak talán feltűnő  egy országfásítási programot indított ugyanennek a koncepciónak a jegyében, csak azt az Agrárminisztérium teszi elég nagy erővel. Sőt, minden született gyermek után tíz fa elültetésére is kerül sor, így aztán minden megyében lesz egy több tíz hektáros „született gyermekek erdeje” is, ami szintén itt a zöldgondolkodást erősíti meg.

(17.10)

Aztán a mostani vitában, egyszerűen azt kell mondanom, régi képviselőtársaim, Molnár Gyula, Varju László vezérszónoklatai, akikkel valamikor régebben kezdtük a képviselőséget, sajnálatos módon arra irányultak, mert fogalmuk nincs, mi ez az előterjesztett törvény, hogy szidják a kormányt, mert valami központosítást akar csinálni. Ezt kellett megállapítanom. Kész, lenyúlás, Fidesz-mutyi. Ez a felszólalásaik lényege. A jobbikos Nunkovics Tibornak halvány fogalma nincs, a felszólalása alapján, hogy mi ez a törvény. Ennyi lózungot vezérszónoktól én még nem hallottam. Potocskáné Kőrösi Anita már jobban megfogta a lényeget, látszik, hogy valamilyen szinten legalább próbálta beleélni magát abba, hogy mi van jelenleg, és mit tervez a kormány ezzel az elképzeléssel.

Tehát tisztázzuk, a hulladékgazdálkodásnak van néhány, mindenki által elfogadott alapeszméje! Például az, hogy az a legjobb hulladék, amelyik nem keletkezik. Utána jön a következő: ha már keletkezett, azzal csináljunk valamit. Na, de mit? Ekkor jön a racionális gazdálkodás, hogy kezdjük szelektálni, visszagyűjteni, újrafeldolgozni, és ennek is legyen lényege, hogy minél kevesebb kerüljön vegyes depós helyre, hulladéklerakóba. Mindegyik európai uniós ország, meg talán mások is, Magyarország is arra törekszik, hogy ezt a logikát próbálja megvalósítani, több-kevesebb sikerrel. Az azonban egyértelmű az államtitkár asszony által elmondott számok alapján, hogy a javulás és a siker útján haladunk. Lehet beszélgetni, hogy ezek a százalékos mértékek, amelyek 10-15 évvel ezelőtt voltak a depóban elhelyezett szemétnagyság tekintetében, hogyan csökkentek mára megfelelő mértékre vagy arra a mértékre, amit hallottunk. Hogy ez elegendő vagy nem, hogyan sikerült egyáltalán bevezetni Magyarországon a szelektív hulladékok válogatását konyhai, háztartási szinten, és hogy utána ezzel mit kell csinálni, ezen is lehet vitatkozni. Lehet vitatkozni, hogy ez elégséges vagy nem, de tény az, hogy előrébb mentünk.

Kiderült aztán 2010-11-ben, hogy olyan cégek lavíroznak ezen a piacon, amire Molnár Gyula utalást tett. Na, nem, még messze nem a nápolyi és szicíliai szemétmaffiáról van szó, de néhányan a vegyes zavarosban elkezdtek halászni. Ekkor jött az a kormányzati döntés, hogy köztulajdonú legyen ez az egész rendszer, próbáljuk megtisztítani ezt a környezetet, maximum a megbízottak lehetnek még a magánvállalkozáshoz kapcsolódók, akik a szemétszállítás egyes műveleteit végzik, de a rendszer legyen köztulajdonú. Akkor jön az a kérdés, hogy rendben van, most már próbáljuk a felnövekvő generációnak azt az életformát adni, hogy minél kevesebb hulladék keletkezzen, próbáljuk azt az életérzést adni, hogy nem jó az, ha az utak mentén tömegével szemetet látunk, szervezünk rá akciókat, de te már ne legyél szemétdobáló, és ha valaki eldobálta, szánd rá az idődet arra, hogy kimész, és egy akció keretében felszeded. Mert nincs mese: valakinek csak fel kell szedni!

Most az államigazgatási szervek azt a nagyon komoly feladatot kapták, a MÁV, erdőgazdaságok, közútkezelők, hogy ezt tegyék meg a saját hatáskörükben. Nincs más ugyanis, aki ezt megtenné. A felnövekvő generáció már ne legyen önkéntes szemétdobáló, hanem inkább a környezetet védő. Ez egy folyamat, nincs mese, ezt nem lehet egyik pillanatról a másikra megtenni, de ezen az úton haladunk. Én megértem a 2016-os környezetben történt változást, a kukaholding létrejöttét és annak minden negatív tapasztalatát. Ne gondolják, hogy ezt a kormánypárton, frakción belül szó nélkül hagytuk! Természetesen mi is láttuk, hogy egyszer csak megjelenik két évre visszamenő számla, és nem értettük, hogy ez miért történt. Nem ezt vártuk, ne értsék félre! Most egyébként már rendeződtek a sorok, ezt mindenki tudja. De a folyamat onnantól kezdve, hogy egy hatalmas szemétdombot próbálunk szétszedni, és azt szétválogatva, az abból még felhasználható elemeket újra feldolgozva legalább a feldolgozás szintjére eljuttatni, ez egyértelmű.

Önök azt mondják, hogy ez a beterjesztés gyalázatos, mert az önkormányzatoktól jogot, vagyont vesz el, s a többi. Csakhogy az eddigi rendszer bebizonyította, eljutottunk odáig, hogy most már van egy tudatformálás, kezdjük szelektíven szétszedni a hulladékot úgy, hogy ebben az erőforrást találjuk meg, ne a szemetet. Próbáljuk ezt most már eljuttatni egy feldolgozóhelyre is, vagyis olyan helyre, ahol szétválogatják, tehát ahol ott van egységesen a különféle szelektíven gyűjtött hulladék.

És akkor eljött a roppant nagy kérdés: ezzel mit kell csinálni? Amikor három évvel ezelőtt Kína letiltotta, hogy az Európai Unióból műanyagot hozzanak be, akkor az egész Európai Unió őrjöngésbe kezdett, az Unió összes országa. Önök ezt pontosan tudják. Schmuck Erzsébet egyedül az, aki láthatóan pontosan tudta ennek a törvénynek a hátterét. Én beleéltem magam az ön helyzetébe, képviselő asszony. A benyújtott törvény számtalan pontja ugyanis az ön követeléseiben megjelenik, önnek pedig most mégis azt kellett mondani, hogy ezt nem támogatjuk. Kitért az elől ügyesen, ehhez gratulálok, hogy szedjük szét, mert vannak jó elemei a törvénynek, meg vannak nemkívánatosak, de lennének jó elemei, amelyeket önök elfogadnak. Hiszen az ön által is sokszor követelt körforgásos, ciklikus gazdasági rendszer benne van, és akkor innentől nagyon nehéz, hogy ez ellen szólok, közben én is ezt követeltem végig.

Megértem Szél Bernadettet és a magát zöldnek hirdető LMP-t  Bernadett most már mint a Momentum arca jelenik meg, ahogy hallottam, itt a parlamentben , a magukat zöldnek hirdető ellenzéki szervezetek jönnek, hogy ők komolyan elolvasták, de szerintem két személy olvasta el komolyan, ez Szél Bernadett és Schmuck Erzsébet volt. Ők megértették, hogy hoppá, itt baj van, amit mi gondoltunk és követeltünk, azt most a kormány meg fogja csinálni. Ez az igazi problémájuk önöknek. Az összes többi, hogy lesznek akkor itt megint NER-lovagok, meg koncentrálás, majd kiválasztjuk, hogy ki lesz az újabb győztes, ez mind maszlag. De közben elmondták, hogy csak 70 milliárd forint a lakosságtól beszedett szemétszállítási díj, és 120-130 milliárd forintba kerül. Magyarul: 50 milliárd forint éves hiány van. Na, várjunk! Akkor ez a meggazdagodás útját jelenti a koncesszornak? Azért tisztázzuk már! Itt egy rendkívül nagy mínusz van, önök meg azt állítják, hogy ezen fog meggazdagodni valaki. Itt valami a matek útján nem jön össze egyelőre.

Természetes, hogy a feladatot el kell végezni. De kanyarodjunk vissza oda, hogy az önkormányzatoknál jó helyen van-e. Mondom, ez egy fejlődés folyamata volt, 10-20 év folyamata volt az, hogy most eljutottunk odáig, addig a kérdésig, hogy ha ezt a szemétszállítást és szétválogatást elvégezzük, most már a válogatóüzemekben darabokra, fajtákra szét tudjuk szedni, akkor ezzel mit csináljunk. Mert ezzel az önkormányzat semmit, a 3 ezer önkormányzat semmit nem fog tudni csinálni, ha nincs egységbe rendezve. Na, és akkor tessék mondani, hogy az így szétválogatott, most már erőforrásanyaggal és nem hulladékkal, mit tegyünk. Ez a válasz, a benyújtott törvény arra, hogy hogyan kellene országos szinten valakinek rendet tenni, hogy ne csak a szemétszállítással foglalatoskodjunk és a fizikai dolgokkal  hogy jön a kukásautó vagy nem jön, kitetteme a sárgát, meg a zöld, és a nem tudom, milyen kukát, és azt elvittéke , hanem azzal is, hogy ha tényleg eljutottunk erre a szintre, szét tudjuk válogatni és vannak erőforrásanyagaink, na, ezzel országos rendszerszinten mit csináljunk. Ezzel eddig senki nem foglalkozott.

Egy szomorú példát mondok. Nagyon modern szemétszállító, válogatóüzemeknek ott vannak az erőforrásaik, magyarul a szétválogatott hulladék, de nincs, akinek odaadja, eladja, hogy feldolgozza. Képzeljék el, ma ezt ugyanúgy vegyes szemétként kell tovább deponálnia, mert nem tud a szétválogatott, erőforrásnak tűnő hulladékkal mit csinálni. Mert ehhez kicsik. Megtette, amit kellett, de nincs hozzá az a nagy rendszer, amely összefogná, hogy kérem szépen, találjuk már ki, hogy ezzel a most már erőforrásnak tekinthető szelektív hulladékkal ki mit fog majd tenni. Az Unió ösztönöz arra, hogy saját anyagából újra feldolgozott terméket kell létrehozni, hogy a műanyagokból például saját anyagú újra feldolgozott termékek legyenek. Aki ismeri, Schmuck Erzsébet pontosan ismeri ezeket a követelményeket, pontosan kiolvassa ebből, hogy aha, most efelé el fogunk indulni, úgy látszik.

Persze, mondom, lehet kritizálni a módját ennek az egésznek, de azért azt hadd említsem meg, hogy az italcsomagoló-anyagoknak a törvénytervezetben javasolt betétdíjas és visszagyűjthető rendszerét néhány országban már láttuk ugyan, de ilyen egységes koherenciában még egyik ország sem tette meg. Horvátországban a sörösüvegeket és üvegalapú italpalackokat betétdíjazzák. Nincs is eldobott üveg, egyetlenegy darab sem, mindenki visszaviszi. Svédországban már a műanyag, PET jellegű palackokra is betétdíj van.

(17.20)

És akkor most gondoljuk el azt, amit az előterjesztés és a szándék tartalmaz, hogy bárhol veszem meg a csomagolóanyagot  és ebben benne lesznek az úgynevezett sörösdobozok, tehát a fém italdobozok, ez borzasztó nagy mennyiség, ma már a söröknek a 80 százalékát ilyenekben adják el, és nem üveg formájában, hogy megjegyezzem, szóval, borzasztó nagy mennyiség , ezeket betétdíjasként bármelyik gyűjtőponton, tehát ABC áruházak és kiskereskedő boltoknál kötelesek lesznek visszavenni, függetlenül attól, hogy hol vettem. És minden településen lesz egy olyan pont, ahol a klasszikus hulladékommal nem tudok mit csinálni, könyvvel meg ruhával, meg netán építési hulladékkal egy kisebb átalakítás után. Mert nem elég csak azt mondani, hogy ne szemeteljünk, de arra is választ kell adnia a kormánynak és az előterjesztésnek, hogy jó, jó, nem szeretnék szemetelni, de mit csináljak ezekkel a termékekkel ott a lakásomban. És ez az előterjesztés kísérletet tesz arra, hogy erre válaszoljon, ahogy az előterjesztésben az államtitkár asszonytól hallható volt. És ha ezt így végiggondoljuk, akkor merem azt mondani, persze önök mindenfélét mondanak: 2022, kormányváltás meg „önöknek erre nem lesz idejük” és a többi, ezt ismerem, ez politikai szöveg, voltam én is ellenzéki, tehát tudom körülbelül, hogy mi ilyenkor a kommunikáció a sajátjaink felé, de gondoljuk el, ha netán ez sikerül. Egy kicsit drukkoljunk annak, hogy igen, ez megvalósítható lesz; hogy Magyarországon nem szeméthulladékokat látunk itt-ott, hogy elindultunk a fásítási programmal az Agrárminisztérium részéről; hogy meghoztuk már azt a törvényt  remélem, figyelték , hogy az egyszer használatos műanyagokat hogyan vezetjük ki a szolgáltatási rendszerből; hogy most egy illegális hulladéklerakó rendszer felszámolását egy fényképezés útján kezdeményezhetjük; hogy ilyen szolgáltatási programok vannak.

Ezt azért mégiscsak valakinek értékelni kellene, hogy ilyenek történtek közben, és most megjön az egészet lefogó, koherenciába tevő kormányzati előterjesztés. Nem egyszerű, és önök azt mondják, hogy fenekestül felforgatja az eddigi rendszert. Mondhatnánk azt, hogy ha ekkora változtatást kell tenni, ami most már indokolt, akkor úgy néz ki, hogy ahhoz egy rendkívül nagy törvénynek…  önök ezt sok törvény megnyitása miatt negatívnak érzékelik, de az a helyzet, hogy ha valamelyik törvény ehhez nem kerül megnyitásra, akkor nem lesz koherens. Ezért kellett annyi törvényt megnyitni, amiről önök azt mondják, hogy ez kár volt, és nem így kellett volna szervezni.

Úgyhogy én kérném szépen azt, hogy most vonatkoztassunk el a politikai üzenetektől, amelyekben önök zseniálisak a maguk módján, nézzük már meg ténylegesen azt, amit Szél Bernadett meg Schmuck Erzsébet kiolvasott ebből a rendszerből: hogy ez akár működőképes is lehet. És tételezzük fel, hogy 4-5 év múlva még mindannyian itt leszünk a parlamentben, ki-ki a maga ellenzéki vagy kormánypárti oldalán, és térjünk majd vissza rá 4-5 év múlva, hogy mit is alkottunk most meg, és kinek lett igaza ebben a kérdésben. Én annak drukkolok, hogy önök ugyanígy itt legyenek, mint én. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Keresztes László Lóránt képviselő úr, az LMP frakcióvezetője, parancsoljon!

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. Gyorsan reagálnék Font Sándor képviselő úrnak az amúgy konstruktív hangvételű felszólalására. Én nagyon örülök, amikor ilyen konstruktív módon kormánypárti képviselők részt vesznek egy vitában, és nem azt kell megélni, hogy felolvasott expozé, majd utána egy szintén előre elkészített zárszó, hanem tudunk esetleg vitatkozni. Ezért is örülök, hogy Nyitrai képviselő úr is felszólalt. Tisztelt Font Képviselő Úr! Arról, amit ön elmondott, vagy annak a hitelességéről  most nem önre, hanem a kormányzat munkájára hivatkoztatva  elég megnézni a statisztikát egy jelenleg folyamatban lévő törvényjavaslat kapcsán: a bányászati törvény módosítása éppen folyamatban van. A KSH alapján láthatjuk, hogy a környezeti tanulmányok szerint a hazánkban keletkező hulladék összetételében igen jelentős változás volt az elmúlt időszakban. 2004-ben a keletkező hulladékok között az építési és bontási hulladékok aránya 16 százalék volt, ez 2017-re 39 százalékra nőtt. És ahelyett, hogy ezzel a helyzettel kezdene valamit a tíz éve regnáló kormány, azzal szemben, hogy kezelné ezt a helyzetet ez a kormány, egy olyan bányászati törvényt nyújtottak be, amely a kitermelést, az építőipari igényeknek a kitermelést lehetővé teszi, módosít mindenféle olyan jogszabályt, ami pontosan a környezeti értékek védelmét hivatott szolgálni, ahelyett hogy önök a kormányzati pozícióból, kétharmados felhatalmazással kezdenének valamit ezzel a helyzettel, és megoldanák ezeknek az építési törmelékeknek a felhasználását, újrahasznosítását és igénybevételét az építőipari igények kielégítése szempontjából. De sorolhatnám még hosszan a példákat.

Talán Nagy Csaba képviselő úr megerősíti, amit elmondok: Pécs mellett, Pécs és Cserkút község határán hosszú évek óta van egy döbbenetes mértékű használtgumiabroncs-lerakó. Már feljelentést tettem az ügyben, konzultáltam a hatóságokkal, leveleztem az Innovációs és Technológiai Minisztériummal, és az a helyzet, tisztelt képviselő úr, hogy semmit nem tudnak vele kezdeni a hatóságok. Egyrészt rosszak a törvények, másrészt pedig  aminek a fontosságáról beszél  az újrahasznosítás rendszerét meg kellene oldani, és olyan szabályozásokat, olyan gazdasági szabályozásokat kellene életbe léptetni, hogy a szereplők érdekeltté legyenek téve, hogy újrahasznosításra kerüljenek ezek a hulladékok. Önök tíz éve kormányoznak, és ezek a problémák halmozódnak, nem jutottak el a megoldásokhoz. Tíz év után persze lehet az ellenzéket kritizálni, de én azt gondolom, hogy az önkritika ebben a helyzetben sokkal fontosabb lenne.

Hasonlóképpen szintén egy pécsi példával élek, én magam, ugye, pécsi vagyok: nem olyan régen egy csodálatos természeti környezet, egy védett terület közelében helyeztek el építési vállalkozók építési törmeléket. Ez megint csak arra utal, hogy egyrészt a hatósági ellenőrzésre nincsenek meg a kapacitások, nem elég szigorúak az ezzel kapcsolatos szankciók. Annak örülünk, hogy ezeknek a szigorítása szintén napirenden van, ezeket természetesen örömmel fogadjuk, de látszik, hogy itt olyan alapvető probléma van, hogy nem oldják meg a keletkező hulladékok feldolgozását, és igazából elkezdtek már az elmúlt időszakban beszélni a körkörös gazdaság megvalósításának a fontosságáról, csak tíz év alatt semmit nem tettek ennek érdekében. Most beszélnek, oké, tehát retorikában legalábbis megjelent az illegális hulladéklerakók felszámolásának a szándéka, de eredményeket még egyelőre nem látunk, ezért egy picit több önkritikát szeretnék kérni öntől is, tisztelt képviselő úr.

Nyitrai képviselő úr is rövid felszólalásában a környezeti értékekről beszélt. Én is ezekkel kapcsolatban szeretném kérdezni, államtitkár asszony, hogy ez a törvény nemcsak arról szól, amiről leginkább vagy a leghosszabban beszéltek a képviselőtársaim, nemcsak a hulladékgazdálkodásba nyúl bele, hanem módosítja a közúti közlekedésről szóló törvényt, módosítja az önkormányzati törvényt, és látjuk, hogy itt azért igen jelentős rendszerproblémák vannak  vissza is jött Nyitrai képviselő úr , amelyek szoros összefüggésben vannak azokkal a környezeti problémákkal, amelyekről ön is beszélt, tisztelt képviselő úr.

Államtitkár asszony, tegnap reggel volt Palkovics László miniszter úrnak a bizottsági meghallgatása a Gazdasági bizottság ülésén. Az önök minisztériumának, ha jól emlékszem, az a szlogenje, hogy „Feladatunk a jövő”. Ehhez képest én azt látom, hogy kormányzati megszorító politikával, az olyan politikai indíttatásból vezérelt módosításokkal, mint amit most is tárgyal az Országgyűlés, illetve alapvetően a rossz minőségű kormányzással önök felélik a jövőt. Tehát van egy gigantikus minisztérium, az Innovációs és Technológiai Minisztérium, egészen elképesztően szerteágazó szakpolitikai portfóliókért felel Palkovics László. Megnézhetjük, a jelenlegi helyzetben a gazdaságvédelem, a gazdaságpolitika, a járványügyi helyzetben a gazdaságvédelem intézkedéseiért ez a minisztérium felel, de itt van a tudománypolitika, a felsőoktatástól kezdve szinte minden, ami a fenntarthatóság kérdésével összefüggésben van, vízgazdálkodás, közlekedéspolitika, és még nagyon-nagyon hosszan sorolhatnánk. Tegnap kiderült a bizottsági ülésen, volt egy ilyen kérdés, hogy az űrprogram nem, az űrprogram a külügyekhez tartozik. Mondjuk, ez valamilyen szempontból logikus, az űr külterületnek számít, nyilván az a Külügyminisztérium alá tartozik.

De a lényeg az, hogy Palkovics miniszter úrnak igyekeztem kérdéseket feltenni, örültem, hogy végre személyesen is ezt meg tudom tenni, mert a minisztériummal levelezek, és általában csak nagyon-nagyon alacsony színvonalú politikai szlogeneket kapok vissza, nem az államtitkár asszonyról beszélek, általában Schanda Tamás miniszterhelyettes úr örvendeztet meg azzal, hogy a Gyurcsány név mindig kétszer-háromszor szerepel ezekben a szakpolitikai kérdésekben, ez valamiért beakadt, ami önmagában nem is lenne baj, ha előtte vagy utána ott lenne az érdemi válasz a kérdésekre.

De ha már egy ilyen súlyos rendszerproblémáról van szó, és egy huszárvágással alapvetően tenyerel bele egy nagyon fontos közszolgáltatás rendszerébe a minisztérium, akkor már szeretném megkérdezni, hogy mi várható az egyéb közszolgáltatások tekintetében. Nagyon sok törvény módosításáról van szó. Itt van az ivóvízellátás és a szennyvízelvezetés kérdése. Azt talán a kormánypárti képviselők is tudják, hogy ez milyen szoros összefüggésben van a környezeti értékekkel. Szennyvízelvezetés nélkül nem tudjuk megvédeni a vízbázisokat, és ha a vízbázisok sérülnek, akkor azokat nem lehet utána helyrehozni. Tehát olyan helyrehozhatatlan károkat okoz ez, amiket nyilván el kell kerülni minden eszközzel. A másik oldalról pedig az ivóvízellátás nyilvánvalóan a legfontosabb közszolgáltatás, és nem csak egy ilyen nehéz helyzetben, egy ilyen járványügyi helyzetben kell ennek a fontosságát hangsúlyozni. Mégis ez a szolgáltatás gyakorlatilag már az összeomlás szélére került, és láthatóan nem tud vele mit kezdeni ez a gigantikus minisztérium.

Azt már a miniszterelnök úr nem olyan régen, egy-két hónapja elismerte, hogy ezermilliárdos nagyságrend hiányzik a rendszerből. Ehhez képest önök mindenféle szakmai irányból érkező  nem politikai, hanem a szakmai szervezetek irányából érkező  javaslatot lesöpörnek az asztalról, és elmaradnak az intézkedések.

(17.30)

Én magam már ötször-hatszor beterjesztettem a közműadó kivezetésére vonatkozó javaslatot, amely tűzoltási jelleggel egy pici mentőövet adna a közműszolgáltató cégeknek, hogy a felszínen tudjanak maradni, és esetleg egy picivel több pénzt tudjanak fordítani a megelőző karbantartásra, mert itt megint csak az anyagiak tekintetében is élik fel a jövőt. Ezt lesöpörték ismét az asztalról, valamiféle furcsa átrendezést hajtottak végre, de ezzel igazából nem segítettek az ágazatnak, a közműadót nem vezették ki, és ugyanúgy nincsenek meg a források a megfelelő karbantartásokra és pótlási munkákra.

Államtitkár Asszony! Önt is már egyszer próbáltam erről kérdezni, és nem teszek le arról, hogy az információhoz hozzájussak; nem azért, hogy én vagyok rettenetesen kíváncsi, hanem szeretném ezt továbbítani az érintettek felé, az önkormányzatok felé, a szakmai szervezetek felé, a víziközmű-szolgáltató cégek felé. Abban már megegyeztünk, mondjuk így, miniszterelnök úrral, hogy a probléma ezermilliárdos nagyságrendű. Ugye, még nagyon lelkesen mondta a miniszterelnök úr, hogy majd jön az Európai Uniótól a nagy fejlesztési támogatási forrás, akkor ebből az összegből ezermilliárdot hozzáteszünk, azóta aztán megint elindult a kalandor külpolitika.

Na, de én kérdeztem miniszter urat, hogy milyen forrásból fogják tudni ezt az ezermilliárdos nagyságrendet pótolni a rendszerben. Hangsúlyozom, ez nem ahhoz kell, hogy ennyiből lehetne helyrehozni a magyar közműhálózatot, hanem a meglévő óriási mennyiségű és az ehhez szükséges tervezhető forrásokon túl ennyi hiányzik a rendszerből. Itt 1500 milliárdról beszél a Víziközmű Szövetség, 3000 milliárd forintról beszél a Megyei Jogú Városok Szövetsége. Ez egy súlyos rendszerprobléma, tisztelt államtitkár asszony, ezt mikor fogják megoldani? És hogyan érvényesül az önök által nagyon gyakran hangoztatott stratégiai szemlélet és szakmaiság egy ilyen fontos rendszerprobléma megoldásában?

A másik a szintén a fenntarthatóság kérdésével nagyon erős összefüggést mutató közösségi közlekedés rendszere. Ezzel kapcsolatban is próbáltam kérdőre vonni tegnap Palkovics miniszter urat, ma ismét Schanda államtitkár urat. A közösségi közlekedés tekintetében most hozott a kormány javaslatára az Országgyűlés egy olyan döntést, hogy gyakorlatilag kivonultak az állami finanszírozásból, magyarul: magára hagyták ezzel a fontos közfeladat-ellátással az önkormányzatokat, a városokat, ami egy ilyen helyzetben rendkívül veszélyes. Nem olyan régen a kormány hozott egy intézkedést, elrendelte, hogy sűríteni kell a járatokat, de ehhez források is kellenek. Tehát hajlandóe végre ezzel a problémával szembenézni a minisztérium, visszavonni ezeket a megszorításokat, és pótolni az önkormányzatok felé a forrásokat?

Itt van egy izgalmas kérdés. A múlt év szeptemberében a kormány hozott egy olyan döntést, amely felszólítja Palkovics miniszter urat, hogy dolgozzon ki egy javaslatot a helyi közösségi közlekedés állami finanszírozásának a modelljére, és ezt terjessze elő a kormányülésen. Én erre rákérdeztem tegnap a miniszter úr meghallgatásán, és ő azzal válaszolt nekem, hogy én rosszul tudom, mert ő a helyközi közlekedés állami finanszírozására kapott feladatot. Hát, sajnos nem így van, átküldtem egyébként utána a kormány tisztelt képviselőjének, hogy nem, konkrétan a helyi közösségi közlekedés finanszírozási modelljének kidolgozására kapott feladatot. Tehát itt egy picit, úgy érzem, már megbicsaklott a rendszer, amikor nem tudja a miniszter, hogy mire utasította a kormány, és már rég lejárt egyébként a határidő. Ezzel kapcsolatban mire számíthatunk?

Szeretnék egy nagyon világos választ kapni államtitkár asszonytól. Ilyen fontos rendszerproblémákkal szembesülünk, amelyek alapvetően a magyar emberek mindennapjait érintik. Önök rettenetesen komoly stratégiákat gyártanak, nagyon érdekes, jövőbe mutató terveket tesznek le az asztalra, de mintha nem tudnának megbirkózni a mindennapi, hétköznapi problémákkal. Mire számíthatunk, mi vár ezekre az ágazatokra, a legfontosabb közszolgáltatásokra, és most nem akarom sorolni a többi problémát, az ivóvízellátásra, a közösségi közlekedésre? Mikor tudnak ezzel szembenézni, és milyen módon fogják a forrásokat ezeknek a feladatoknak az ellátására biztosítani?

Még azt szeretném megkérdezni államtitkár asszonytól, hogy ha ilyen jellegű javaslatokat hoznak be, mint amiről ma is tárgyal az Országgyűlés, akkor azt milyen egyeztetés előzi meg. Tehát most ennél a javaslatnál konkrétan milyen körben, milyen szervezetekkel, hogyan folytatták az egyeztetést, ki folytatta ezeket, és ezeknek mi volt a tapasztalata? Esetleg utána lehet nézni, mondjuk, ezen egyeztetések jegyzőkönyveinek vagy az ezekről készült összefoglalóknak, hogy a különböző érdekelt szereplők mit mondtak erről a kérdésről. Köszönöm szépen. (Schmuck Erzsébet tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalások következnek. Molnár Gyula képviselő úr, MSZP.

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én még akkor nyomtam egy gyors kétpercest, nem tudtam, hogy ilyen nagy lelkesedés lesz rendes hozzászólásból, amikor Nyitrai képviselő úr besuhant ide közénk. Nem tudom, mit nézett Keresztes képviselőtársam, de felolvasta azt a brosúrát, amit már meghallgattunk az elején, és nem hallgatta végig ezt az egész vitát, amit itt mi lefolytattunk. Pont az az igazi kérdés szerintem, amit világosan elmondtunk, ezt most mondom Font képviselő úrnak is: persze vannak ebben jó elemek, vannak ebben olyan dolgok, amelyekkel érdemes foglalkozni, viszont úgy látjuk, az egésznek a fókusza és a célja másfelé megy. Erre próbáltunk meg felvillantani tételeket, mondjuk, azt, hogy mi van akkor, ha egy egész piacot megkap valaki, megkapja hozzá a vagyont, ha vesztesége van, kifizeti neki az állam. Erre csak kellene valami apróságot, apró mondatot mondani!

És azt akartam mondani, nem akarom most hosszasabban itt az időt húzni, hogy értem, hogy önök voltak katonák, és a zöld egy ilyen álcaháló is lehet, tehát ilyen zöld bigyót rá lehet dobni  ha nem Szibériában harcolnak, mert ott a zölddel nem mennek semmire, ott fehér kell , de attól nem lesz az egész történet zöld. Azt értsék meg, ezt lehet, hogy már mondtam, de akkor elmondom még egyszer, hogy itt nem az a baj, hogy minek látszódik, hanem az a baj, hogy büdös, és az álcahálón átjön a büdös. Ez az igazi probléma, azt pedig nem takarja el semmi. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Schmuck Erzsébet képviselő asszony következik, LMP, két percben.

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Nyitrai és Font képviselő urakra szeretnék röviden reagálni. Amiről Nyitrai képviselő úr beszélt, az semmi más, mint a Fidesznek a zöldre festési politikája. Ez a természetvédelmi és klímavédelmi akcióterv a tényleges változás és a cselekvés szempontjából olyan, mint halottnak a csók. Én nem vitatom azt, hogy ezek nem fontos elemek, de lényegi változást nem hoznak. Javaslom, egy picit tanulmányozzák az IPCC jelentéseit, illetve van egy biodiverzitás-egyezmény is, annak is van egy tudományos tanácsa, azok is hasonló eredményre jutottak. Itt gyökeres változásokra van szükség.Miről beszél a Fidesz, amikor nem hajlandó az intézményrendszerhez hozzányúlni? Hányszor elmondtuk már, hogy egy környezetvédelmi, fenntarthatósági, klímaügyi minisztériumra lenne szükség? Tönkretették a hatóságokat, nem képesek ehhez hozzányúlni. Semmi másról nem szól az önök környezetvédelmi politikája, mint szavazatmaximalizálásról. Felmérték azt, hogy a magyar emberek kezdenek környezettudatosabbak lenni, és nem mondhatják most már azt, hogy a klímaváltozás mindig volt és mindig lesz, ami hülyeségeket előadtak rendre. Bocsánat! Tehát itt alapvetően kellene változtatni.

Amit meg Font képviselő úrnak szeretnék mondani: a szavazatmaximalizálás, szavazatszerzés mellett itt ez a pénzről szól. Elmondtam a vezérszónokiban, hogy van egy sor jó eleme ennek a törvényjavaslatnak, viszont az az elem, ahogyan a hulladékgazdálkodást át akarják alakítani, ahogy egy koncesszornak akarják adni, semmi másról nem szól, mint a pénzről. Felfedezték azt, hogy a hulladék pénz, mert valahol input, a gazdaságba bekerül, ráadásul ott vannak azok a szép kis tételek, hogy majd a koncesszor nemcsak a költségvetésből, hanem majd a termékdíjból meg az üvegvisszaváltásból, meg nem tudom, még honnan pénzhez juthat. Egész más forrásokhoz fog jutni, mint ahogyan önök az önkormányzatokkal bántak.

Tehát ne higgyék azt, hogy hülyék vagyunk, hogy nem látjuk át! (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) A Fidesznek nincs környezetpolitikája, erről szól az egész. Köszönöm. (Taps az ellenzéki sorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Nunkovics Tibor képviselő úr, Jobbik.

NUNKOVICS TIBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Font Sándor képviselőtársamnak válaszolnék, ha már bejött erre a vitára, beült vagy beviharzott, mint egy üstökös. Ha felszólal, és azt mondja, hogy én csak lózungokat mondtam, akkor legyen szíves felsorolni, hogy mik voltak ezek, és legközelebb akkor próbálja meg ezeket megcáfolni a felszólalásomra válaszolva, akkor egy kicsit hihetőbb lesz.Most én az ön felszólalására akkor megpróbálok válaszolni. Mi is elmondtuk azt, hogy lennének ebben a javaslatcsomagban jó elemek, mert ez tényleg egy csomag, amelyeket át lehetne venni, és valóban érdemes lenne külön kezelni bizonyos részeit, külön behozni, mert biztos, hogy azt tudnánk támogatni. Na, de azt az egészet, amire ez kimegy, nem tudjuk támogatni.

Ön azt mondja, hogy legyen köztulajdon. Oké, hát akkor legyen köztulajdon, de ne úgy legyen köztulajdon, hogy az adófizetőkön behúzzák a kiadásokat meg a hiányt, és majd ezeké a cégeké, amelyek a koncessziós jogokat megnyerik, lesz a bevétel meg a profit! Hát, ez akkor nem így működik, ez már akkor nem közvagyon, vagy legalábbis nem jól működő közvagyon.

És azt mondja, hogy nem jön ki a matek, merthogy deficit van, ugye, 50 milliárd körülbelül. Na most, ha itt 50 milliárd forint deficit lenne, akkor ki az a hülye, aki erre a koncessziós jogra pályázni fog? Hát, ott van benne a javaslatban, hogy milyen jogok, milyen kedvezmények illetik meg azokat, akik elnyerik ezeket a koncessziós jogokat. Nehogy azt mondja nekem, hogy itt majd nekik 50 milliárdos kiesést kell bepótolniuk, és majd jó szívességből csinálják meg a hulladékgazdálkodást vagy fogják azt elvégezni!

(17.40)

Ha nem tudja, mit kell csinálni a hulladékkal, akkor ne szólaljon fel!

Tehát van egy rendszer, ami félig működik, és vannak rossz pontjai. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ezt a részét majd akkor a következő felszólalásomban folytatni fogom. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: És akkor Font Sándor képviselő úr, mert már korábban jelentkezett kétperces felszólalásra.

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Még a legelső körben a vezérszónoki felszólalásnál két témát hadd említsek meg, amelyben egyrészt hiányolták, hogy nagyon messze lesz majd a működtető cég a helyi lakostól, de jelzem, mint ahogy említettem most is, a környezetemben több mint 150 település hulladékbegyűjtését végzi már most egy cég, önkormányzati tulajdonú, tehát köztulajdonú. Itt Nunkovics Tibornak elég komoly fogalmi zavarai vannak, úgy látom, hogy mire vonatkozik a köztulajdoni kötelezettség. Ezért mondtam, hogy nem olvasta el a törvényt, és nem is érti, hogy miről van szó. Ezt változatlanul állítom. De visszakanyarodnék az eredeti gondolathoz. Jelenleg is egészen közel vannak a lakosokhoz, mert minden településen ügyfélfogadási idő van kijelölve. Mindenki pontosan tudja, hogy ha valami gondja van a szemétszállítással, akkor nem az agytröszthöz és a csúcshoz kell elmenni, hanem ügyfélfogadási időre be kell menni a szolgáltató irodájába. Kihelyezett ügyfélfogadási idők vannak minden településen. Tehát ezt már kitalálták, hogyan kell a kapcsolatot tartani a lakosokkal.

Még egy, amire itt többször utalnak, az önkormányzati vagyon. Egyesek einstandolást, meg nem tudom, miket mondtak. Tisztázzuk: ezek a nagyon nagy beruházások, amelyek az utóbbi tíz-tizenöt évben végrehajtásra kerültek, ezek százszázalékos európai uniós támogatással kerültek megvalósításra. És emellett volt, hogy önkormányzatok  mert van ilyen  saját vagyont is beletettek, mert még jobbnak látták, hogy így működjön.

Ott pedig, egyértelmű, hogy kötelező lesz az elszámolás, és valódi piaci áron, sőt azt merem mondani, hogy még annál tisztességesebb ajánlatot tenni a minisztériumnak az önkormányzatok felé, amelynek ilyen kimutatható vagyoneleme bent van. De ezt a vagyonelemet, amiről önök beszélnek, a szétválogatóüzemekről és a begyűjtőkocsikról és minden egyébről, ezek százszázalékos uniós pénzből kerültek megvásárlásra, és ezt az önkormányzatok pénzügy-technikailag jóváírással kapták meg mint vagyonelemet. Ezek kerülhetnek most esetlegesen a nagy rendszer működtetésébe. Vagyonvesztés nem történik az önkormányzatoknál.

ELNÖK: Tisztelt Képviselők! Normál felszólalásra jelentkezike valaki? (Nem érkezik jelzés.) Mert akkor ismét kétperces kör van. Nunkovics képviselő úr, Jobbik!

NUNKOVICS TIBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Akkor folytatnám ott, ahol az előbb megszakadt, kifogytam az időkeretből. Tehát van egy félig működő rendszer, ahol semmi mást nem kellene csinálni, csak a betétdíjaknak a körét kibővíteni, és nyilván azoknak a cégeknek a körmére nézni, ahol a hulladékgazdálkodás nem működik megfelelően. De ez nem azt jelenti, hogy akkor rögtön mindent be kell szántani, és államosítani kellene ezt a rendszert.

Képviselőtársam szóba hozta a fényképek készítését. Azért ez is elég aggályos dolog szerintem, hogy a közutas majd odamegy, és csinál a telekről egy képet. Mert itt az van leírva, hogy elhagyatott telek, de mi számít elhagyatott teleknek? Nem biztos, hogy az egy elhagyatott telek, csak úgy néz ki. És valakit lefényképez olyan pozíciókban, vagy nem tudom, esetleg éppen mászik le az ereszről, vagy nem tudom, és ezt ő lefényképezi és közszemlére teszi vagy visszaél vele. Tehát kicsit ebbe gondoljunk már bele! Ez a hatóság is, amit itt leírtak, nem is létezik.

És akkor a közútnak is ilyen… Legalább egy értesítést küldjenek ki az embereknek előtte, hogy hahó, megyünk majd, mert a telkedet le kell fényképezni, mert jelentést kaptunk erről, hogy ilyen helyzet van azon az ingatlanon. De erről sincs szó ebben a tervezetben.

Tehát még egyszer azt mondom, képviselőtársam, én nagyon örülök neki, hogy beviharzott ide. Azt mondja, hogy én nem olvastam el a javaslatot, ön meg itt pár perc alatt egy 143 oldalas törvénymódosítási csomagot végig tudott olvasni, ennek én nagyon örülök, és gratulálok. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Nyitrai Zsolt képviselő úr, Fidesz, két percben.

NYITRAI ZSOLT (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Kétperces hozzászólásomban Molnár Gyula képviselőtársamra kívánok reagálni. Molnár Gyula mindenféle színeket emlegetett, zöldet és fehéret, azt mondta, hogy mi egy zöld színű álcahálót dobunk ezen törvényjavaslat elé. Ez nem így van, tisztelt képviselőtársaim, azt tudom mondani, hogy míg az ellenzék csak beszél zöldügyekről és környezetvédelemről, Magyarország Kormánya addig döntéseket hoz és lépéseket tesz ebben az ügyben. Molnár Gyula azt mondta, hogy a zöld szín egy katonai szín, és az működik, kivétel Szibériában, ahol, ugye, sok a hó, és fehér álcát használnak. Tisztelt Képviselőtársam! Azt tudom mondani, lehet, hogy ön hóvakságot kapott. Meg is néztem, hogy mi ez: nagy fehér felületről vagy tartósan visszaverődő, erős természetes vagy mesterséges fény okozta heves szemgyulladás, ezt kísérő látási zavar. Tisztelt Képviselőtársam! Azt kell mondjam, hogy ön a fehértől nem látja a zöldet.

ELNÖK: Akkor javaslom, hogy ezt a színvitát talán fejezzük be. Kíváne még valaki szólni? Színekben nem adok szót. (Nem érkezik jelzés.  Derültség.) Minthogy további képviselői felszólalásra szerencsére senki nem jelentkezett (Derültség.), így az általános vitát lezárom. Megkérdezem Boros Anita államtitkár asszonyt, kíváne reagálni. Figyelni fogom, hány színt említ, tehát kérem szépen, hogy úgy próbálkozzék reflektálni. Parancsoljon!

DR. BOROS ANITA innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Nagyon szépen köszönjük a hozzászólásokat. Ahogyan említettem, a körforgásos gazdaságra való átállás az új célunk, az új modellünk. Azt kell látni, hogy valóban van egy autópálya a hulladékgazdálkodásban, amelyre a modern államok már ráálltak. Azt kell látnunk, hogy mi most még az út szélén állunk, és el kell döntenünk most, hogy ráállunke erre az autópályára, vagy pedig végképp lemaradunk. Ahhoz, hogy ráálljunk erre a modellre, teljesen új szabályrendszerre van szükség; és ahogyan itt el is hangzott, ennek az elsődleges kérdése az, hogy mindenki együttműködésével létrejövő új hulladékgazdálkodási modell kerüljön bevezetésre, tisztuljon a hulladékunk, jó legyen a hulladékunk, jó legyen a hulladékgazdálkodásunk, és ehhez az első lépcsőfok az, amit már elkezdett a magyar kormány, köszönhetően a klíma- és természetvédelmi akcióterv végrehajtására szolgáló „Tisztítsuk meg az országot!” projektünknek, az az illegális hulladék felszámolása.

Természetesen azt is látjuk, hogy néha szélmalomharcot vívunk azokkal, akik az illegális hulladékot lerakják. Ez beépült az életvitelükbe, reggel fogják, leviszik a konyhából a szemetet a kocsijukba, majd a kocsijukból kiteszik az autópályák mentén vagy az erdőkben. Mi azt szeretnénk, hogy ilyen ne legyen, és elrettentő szankciókat szeretnénk bevezetni. Erre tesz javaslatot ez a törvénytervezet.

Ha megengedik, nagyon röviden reagálnék a felvetésekre. Többször elhangzott, hogy nincsen hulladékgazdálkodási hatóság. A tervezet egy teljes paragrafust szán a hulladékgazdálkodási hatósági feladatrendszerre, a miniszter, illetve a hatóság közötti hatáskörmegosztásra; 32 pontban nevesíti a hulladékgazdálkodási hatóság feladatait.

Szintén elhangzott, hogy a visszaváltási rendszer mint olyan, egy szükségtelen dolog. Mi azt gondoljuk, hogy ez nem így van, és meg is kérdeztük az állampolgárokat, hiszen a Pannon Egyetem legutóbbi kutatása azt bizonyította, ahol 20 ezer ember fejtette ki a véleményét, hogy 85 százaléka a megkérdezetteknek támogatta a visszaváltási rendszer bevezetését, és 87 százalékuk mondta azt, hogy valójában ez a rendszer akkor is egy támogatandó dolog, ha a betétdíj, a visszaváltási díj beépülne a termékek árába.

Juhász Hajnalka képviselő asszony felszólalását nagyon szépen köszönjük, tekintettel arra, hogy ő említette egyedül az európai hulladékcsökkentési hetet. A járványhelyzet ellenére Magyarországon kétszer annyian jelentkeztek valamilyen hulladékcsökkentési akcióval, mint tavaly. 860 olyan projektünk zajlott a múlt héten országszerte, ahol az állampolgárok, a szervezetek, az oktatási intézmények, a bölcsődék, az óvodák, a vállalkozások felhívták a figyelmet valamilyen projekttel, programmal arra, hogy igenis tudunk tenni pici lépésekkel a hulladékunk csökkentése érdekében.

Köszönjük szépen képviselő asszonynak, hogy felhívta a figyelmet az újrahasznosításra és az újrafeldolgozásra mint az új körforgásos gazdaság alappillérére, alaptételére.

Aztán külön köszönöm Font Sándor képviselő úrnak, hogy kicsit cizellálta az addigi felszólalásokat. Pici félreértések vannak, mi azt látjuk. Ugye, valójában itt azt kell látni, hogy az önkormányzatoktól nem veszünk el vagyont.

(17.50)

Noha hozzáteszem, hogy az Mötv. és a nemzeti vagyonról szóló törvény erre lehetőséget adna, hiszen közfeladat átadása van az állam részére. Ezzel mi nem éltünk. Éppen azért nem éltünk, mert szerettük volna, ha az önkormányzatok a továbbiakban is, a maradék két évben is a koncessziós rendszer bevezetéséig el tudják látni a megfelelő közfeladataikat, és valóban a jelenlegi hulladékgazdálkodási közfeladat, ha majd kikerülne a feladataik közül, egy maradna, a már említett köztisztasági feladatok. Ahogyan említette Molnár Gyula képviselő úr is, a közterületek megfelelősége az önkormányzatokra bízandó feladat. Mi magunk is így gondoljuk, ezért hagytuk ott a köztisztasági feladatokat.

Miért most foglalkozunk ezzel a kérdéssel? Nemcsak most foglalkozunk ezzel a kérdéssel, hanem már hosszú évek óta, de egészen bizonyosan vannak olyan determinációs pontok, amelyek alapján ez a hulladékgazdálkodási szabályozási folyamat most felgyorsult. Egyrészt 2020-ban kell átültetnünk azt a nagy irányelvcsomagot, ami a körforgásos gazdaságot megalapozza, és a célszámokat is 2020-25-30-35-re datálja az Európai Unió, tehát fel kell készülnünk már a ’25-ös teljesítésekre is.

Ahogy említettem, az önkormányzati vagyont nem vonjuk el. Az önkormányzatoknak lehetőségük van a rendelkezésükre álló hulladékgazdálkodási vagyon vonatkozásában arra hasznosítási szerződéseket kötni a következő két évben. Tehát mi azt gondoljuk, hogy ez meg fogja érni hosszú távon az önkormányzatoknak, és emellett nagyon sok olyan eszköz van, amit fenntartási kötelezettség is terhel. Ezeket a vagyonelemeket a koncesszornak a továbbiakban is üzemeltetnie kell majd.

A koncessziós eljárástól és a koncessziós modelltől mi a szolgáltatás színvonalának növekedését várjuk. Ebbe természetesen az is beletartozik, hogy elvárandó, elvárható a koncesszortól egy nagyon hatékony panasztételi ügyfélfogadási rendnek a kialakítása, ahogy arról már szó is esett.

Az iparági fejlesztések tekintetében ez többször is elhangzott, a hulladékgazdálkodás nagyon összetett dolog. Több tíz, azt is mondhatom, több tucat hulladékáram van, és azért nehéz ezt megmondani, mert például ha a műanyagokra gondolunk, azokon belül is, a műanyag anyagáramban is több tucat alág különböztethető meg, és természetesen az ilyen anyagáramokhoz kapcsolódó ipar is rendkívül kiterjedt, rendkívül összetett.

Éppen ezért mi az elmúlt fél évet azzal töltöttük, hogy meghallgattuk az érdekképviseletek, az ipari szereplők javaslatait, workshopokat, konferenciákat szerveztünk, és mindent igyekeztünk beépíteni, amiről úgy éreztük, hogy tényleg a körforgásos gazdaságra való átállást támogatja.

Szintén elhangzott Schmuck Erzsébet képviselő asszony részéről, hogy ez egy nagyon sok törvényt módosító törvényjavaslatunk. Ez valóban így van. Ez egy nagyon összetett kérdéskör, nagyon sok ágazati jogszabályt magában foglaló, és ahogyan Font Sándor reagált is erre, nem lehet őket szétszedni, mert különben megbomlana az egymásra épülő koherencia elve. A körforgásos gazdasági csomagot az Európai Unió 2015-ben fogadta el, tehát azóta intenzívebb nyomás nehezedik az európai uniós tagállamokra ennek az átültetésében. Vannak olyan államok, akik nagyon gyorsan reagáltak, és vannak, akik meg egyáltalán nem reagáltak, és nyilván ez egy gazdaságpolitikai kérdés is, hogy mi szeretnénke csatlakozni meg ráállni arra a már említett autópályára.

Nagyon köszönjük, hogy a visszaváltási rendszer bevezetését támogatták. Mi is úgy gondoljuk, hogy ez egy nagyon előremutató és a szelektív hulladékgyűjtést merőben új alapokra helyező modell lesz. A végrehajtási rendeletek kimunkálását, amint a törvénymódosítások elfogadásra kerülnek, el fogjuk kezdeni. És az is elhangzott, hogy a magyar emberek környezettudatosabbak lettek. Köszönjük szépen az elismerést, a munkánk, úgy tűnik, hogy meghozta a gyümölcsét.

A másik dolog, amit szeretnék kiemelni, hogy nagyon sok stratégiai kérdéssel foglalkozik a szaktárcánk. Valóban ez is igaz. Mi azt látjuk, hogy a hulladékáramonként kidolgozott és hamarosan a kormány elé terjesztendő hulladékgazdálkodási stratégiánk sokkal szigorúbb, és az újrafeldolgozás, újrahasznosítás elveit mutató stratégia lesz.

Azt látni kell, hogy azért is be kell avatkozni, nemcsak az európai uniós determinációk miatt, és nemcsak a gazdaságpolitikai előírásokra figyelemmel, hanem azért is, és ezért nem szabad szerintem vagy talán téves következtetésekre juthatunk, hogyha korábbi modelleket hasonlítunk össze akár a mostanival vagy akár a jövőben tervezettel, mert a hulladékgazdálkodási ágazat, ahogyan a fogyasztási cikkeink is változnak, ahogyan az életünk változik, az általunk használt eszközök is például  több telefont vásárolunk, több elektronikai terméket vásárolunk, ezeket gyakrabban cseréljük , ennek megfelelően például az ehhez kapcsolódó hulladékáramok összetétele, minősége is változik.

Gyorsul a világ, növekszik az életszínvonal, és ezzel párhuzamosan viszont, ahogy említettem, csökkennek az erőforrásaink. És ahhoz, hogy a fenntarthatóság és a zöldgazdaság innovációi fejlődjenek, egy rugalmasan reagáló hulladékgazdálkodási rendszerre van szükség. Ha megjelenik egy új típusú hulladék vagy egy hulladékgazdálkodási feladat, akkor a legeslegjobban alkalmazkodni tudó megoldással kell rendelkeznünk. Mi azt gondoljuk, hogy ez a javaslat ilyen.

Többször elhangzott, hogy a hulladékgazdálkodási hatóság és a koncesszor talán azonos. A hulladékgazdálkodási hatósági feladatok között, ha csoportosítani akarjuk őket a hatósági feladatokon túl, elsődlegesen egy ellenőrzési, piacfelügyeleti minőségbiztosítási típusú feladatkör csoportosítható vagy különíthető el. A koncesszor pedig a hulladékgazdálkodási tevékenységek egy részét tudja gyakorolni szigorúan az energiahivatal felügyelete mellett, amit eredendően most állami körbe utalna az új törvényünk.

Varga-Damm Andrea asszonynak nagyon szépen köszönjük ezt a megtisztelő bevezetőt; a legmodernebb, leginnovatívabb törvényként említette a törvényünket. Mi magunk is így gondoljuk ezt. És szintén nagyon fontosnak tartották képviselő asszonyok többen is a szemléletformálást. Természetesen ezt mi is tudjuk, és ennek megfelelően több ösztönzőrendszert kidolgoztunk már, jövőre egy kétmilliárdos csomagot szeretnénk az ösztönzőrendszerek végrehajtása tekintetében vagy még intenzívebb támogatása tekintetében bevezetni.

Szintén köszönjük a gyűjtőpontok támogatását és az energetikai hasznosítás mint olyan kiemelését. Egyetlenegy pontosítást szeretnék csak tenni Potocskáné Kőrösi Anita asszony felszólalásához. Nem egy privatizációról beszélünk, hiszen a hulladékgazdálkodási tevékenységek egy részét engedi át az állam. Egy jognak, egy tevékenység gyakorlásának az átengedéséről van szó, érdemes ebben részt venni, a pályázaton bárki indulhat, aki vállalja, hogy hozni fogja a célszámokat. Ehhez elvégzi azt a sok-sok beruházást, ami ehhez szükséges, és nem fogja megemelni a szolgáltatási árakat. Ez egy nagyon fontos kikötés a mi szempontunkból a mi rendszerünkben.

Amit még talán érdemes lenne kiemelni, és köszönjük szépen Szél Bernadett asszony összefoglalását, ami szerint az állampolgárok olyan rendszert szeretnének, ahol időben el van szállítva a hulladék, az újrahasznosítás növekedni fog, és megbízható, jó szolgáltatást nyújt az adott szolgáltató, ezek ugyanis azonosak a mi céljainkkal is. Vélhetően viszont rossz tervezet került a képviselő asszony kezébe, mert a körforgásos gazdaság nemzeti hivatala már nem szerepel a tervezetben, és az önkormányzati vagyon átadása sem szerepel a tervezetben.

Bana Tibor képviselő úr felvetésére, hogy a díjemelkedés veszélye fennáll-e, ez volt az alapvetően érintett kérdéskör. Ahogy említettem, a szolgáltatási díjakat a koncessziós rendszerben sem szeretnénk emelni, és szintén felmerült egy olyan kérdés, hogy miért pont koncessziós modell, hiszen Európában ez egy ismeretlen megoldás. Azt kell hogy mondjam, hogy Európában ez nem egy ismeretlen megoldás a közszolgáltatások körében. Észtországban 15 éve működik már, Romániában tavaly vezették be a koncessziós rendszert, Spanyolországban is működik, Zürichben, Hollandiában, Lengyelországban, tehát van már rá példa.

Észtországban egy nemzetközi konferenciánkon egyébként, ami nyilvános volt, tehát bárki rácsatlakozhatott a nyáron, szám szerint 10-12 ilyen konferenciát szerveztünk, az észtek azt mondták, hogy egy rendkívül magas minőségű hulladékot eredményez ez a fajta új modell, és 87 százalékra növekedett a műanyag, 97 százalékra a fém, és 90 százalékra az üvegvisszaváltási arány; tehát abszolút pozitívként értékelték.

Végezetül szeretném megköszönni Nyitrai Zsolt képviselő úrnak, hogy a klíma- és természetvédelmi akcióterv és a javaslatom közötti összhangot bemutatta. És a feladatunk a jövő, mi ezzel élünk, a stratégiai céljainkat szeretnénk a jogalkotás útjára is terelni.

Én azt gondolom, hogy számtalan stratégiát letettünk az elmúlt időszakban. Valójában az összes ágazatunk, ami stratégiai megújulást vagy modernizációt igényel, megkapta a maga stratégiáját, és ezeknek a normatív szintű szabályai is kimunkálásra kerültek.

(18.00)

Úgyhogy éppen a szinergiák kiaknázása és Magyarország versenyképességének a növelése érdekében tisztelettel kérem, hogy támogassák a javaslatunkat. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   107-124   125-166   167-190      Ülésnap adatai