Felszólalás adatai

Felszólalások:   35-38   39-42   43-46      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! „30 év  különböző kormányok, különböző gazdaságpolitikák” címmel a KDNP képviselőcsoportjából Hargitai János képviselő úr kér lehetőséget napirend előtti felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ez az országgyűlési hét ennek a harminc évnek a jegyében is telik azzal, hogy a hét végén is az első szabadon választott Országgyűlésre fogunk emlékezni. Én a megszólalásomban is elsősorban gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozva kívánok visszatekinteni erre a harminc évre. Ennek apropóját az adja, hogy egy soha nem látott válsággal kell megküzdenünk, ami egy egészségügyi válság, egy vírus pusztítja a világot. Sokat nem tudunk még róla, bár az orvosok megfeszített módon dolgoznak a vírus ellen, de ennek gazdasági kihatásai is vannak.Azt gondolom, hogy amikor itt a parlamentben erről az egészségügyi helyzetről, a vírus pusztításairól beszélünk, akkor nekünk illene visszafogottnak lennünk, hisz itt orvosi, orvosszakmai kérdésekről van szó, itt az orvosok viszik a prímet, a nővérek viszik a prímet, megjegyzem, nagyon jól is teljesítenek. A mi feladatunk az lenne a válságnak ebben a metszetében, hogy összefogást hirdessünk, hogy erősítsük a kormány törekvéseit, és egységet sugározzunk.

Ehelyett én azt látom, hogy az ellenzék, persze ilyen a természetrajza, megtesz mindent azért, hogy rombolja a kormány intézkedéseit, hogy bizalmatlanságot szítson, és a válság utáni időkre készülve az önmaga politikai céljainak megágyazni kíván.

(12.20)

A közvélemény-kutatási számok persze nem azt jelzik, hogy ezt sikeresen teszik, de tegyék.

De ha már a válság gazdasági hatásairól van szó, akkor itt persze érdemben beszélhetünk, hiszen 30 év alatt ilyet már megéltünk. Kettőt mindenképpen, amelyikre mindannyian emlékezünk, még Tordai Bence is, akinek  és a mögöttük lévőknek  politikai tőkéje csak annyi van, amennyi a torkában van, a hangja, és azon keresztül leckéztet itt minket, hogy hogyan kellene egy gazdasági válságot kezelni. Az a kettő válságkezelés, amelyre biztosan mindenki emlékszik itt a parlamentben és a magyar közvéleményben: 1995, Bokros-csomag, ekkor csúcsosodik, erről majd még beszélni fogok néhány szót; és 2008, ezt önök úgy szokták mondani, hogy a gazdasági világválság megérintette az országot. Hozzá szoktam mindig tenni, persze mi ennek rendesen megágyaztunk, hogy ez a világválság majdnem elsöpörje az országot, tehát mindannyiunkat.

Érdekes helyzet az, hogy önök ennek a 30 évnek elsősorban az elején kormányoztak, mindig megvolt az a lehetőségük, hogy megágyazzanak ezeknek a válságoknak, sőt létrehozzák ezeket a válságokat, mert ha a Bokros-csomagra akarok utalni, akkor persze jól tudjuk, hogy nem az Antall-kormány ágyazott meg ennek, a Bokros-csomag egy következmény, de a válságot igazán a szocializmus összeomlása és a rendszerváltás hozta. A 2008-as válságot pedig az a lehetetlen gazdaságpolitika, amit a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány követett, ami gyakorlatilag abból állt: vegyük fel a világ minden pénzét, mások pénzét, a külföldiek pénzét, azzal vásároljunk magunknak népszerűséget, és ha persze elfogy ez a pénz, akkor majd jön egy másik kormány, és megoldja ezt a helyzetet. Ez mindig az Orbán-kormányra várt. Így volt ez a Bokros-csomag után is, az Orbán-kormánynak akkor volt négy éve a válság kezelésére. Megjegyzem, ezt sikeresen tette, az államadósságot lehoztuk a csillagokból. És utána jön megint a szocialista kormány, és megcsinálja az ellenkezőjét.

Azt látom, hogy az önök válságkezelési technikája egy dologra jó: társadalmi képük nincs, igazán nem is tudják, hogy mit akarnak csinálni, hogy az országot honnan hova akarják eljuttatni, ezért nem is tudnak jó döntéseket hozni. Társadalmi vízió, filozófia nélkül ez nem megy, és azzal a fajta alázattal, ami önökben van; és ez az alázat csak arra terjed ki, hogy a nemzetek feletti erőközpontok gondolatait minden módon végighajtani ebben az országban, és az ő gondolataikat megvalósítani, legyen ez IMF, legyen ez Európai Bizottság vagy a DK által most már képviselt európai egyesült államok víziója.

Ezzel szemben mi azt mondjuk  és az Orbán-kormány ezt bizonyította , munkaalapú társadalmat kell építeni, családtámogatási rendszert kell működtetni, nemzetben, Kárpát-Európában kell gondolkodni, és még egy válságot is ezekben a dimenziókban kell kezelni. Ezt 2008-ban sikerrel tettük, és azt gondolom, ha ezt a gondolkodási irányt tartjuk ennek a válságnak a kezelése kapcsán, akkor most is sikeresek lehetünk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Képviselő úr elhangzott napirend előtti felszólalására a kormány nevében Szijjártó Péter miniszter úr válaszol. Parancsoljon, miniszter úr, öné a szó.

SZIJJÁRTÓ PÉTER külgazdasági és külügyminiszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági szempontból komoly kihívásokat tartogató időszakokban mindig felerősödik az a gazdaságfilozófiai vita, amelyet néha még békeidőben is meg-megszoktunk vívni itt az Országgyűlésben, és amely vitát még békeidőben is előszeretettel vívja a hazai közgazdász-társadalom, amelynek egy jelentős része az ön által idézett időszakokban is folyamatosan azt szorgalmazta, hogy Magyarország vegyen fel minél több hitelt, a lehető legjobban adósodjon el, aztán a végén álljunk ott olcsó prédaként rosszindulatú emberek előtt, akiket a köznyelv spekulánsoknak nevez. Ez a gazdaságfilozófiai vita két álláspont között zajlik. Az egyik álláspont azt mondja, hogy ilyen helyzetekben minél több hitelt kell felvenni, minél jobban el kell adósítani az országot, növelni kell az újraelosztás mértékét, és segélyeket kell adni az embereknek. A másik álláspont meg úgy szól, hogy ezekben az időszakokban adót kell csökkenteni, meg kell könnyíteni az emberek alkalmazását a vállalatok számára, meg kell könnyíteni a működési körülményeket a vállalatok számára, meg kell védeni a munkahelyeket, és olyan körülményeket kell teremteni, hogy folyamatosan lehessen új munkahelyeket létrehozni. Tehát az egyik gazdaságfilozófiai megközelítés az embereknek segélyt adna, a másik pedig munkát.

2010-ben, amikor a gazdasági világválság idején vehettük át az ország kormányzását, akkor úgy döntöttünk, hogy egy munkaalapú társadalmat hozunk létre, ahol folyamatosan csökkentjük a munkára rakódó adóterheket, és folyamatosan támogatást biztosítunk azon vállalatok számára, amelyek hajlandók nemcsak megvédeni az általuk korábban létrehozott munkahelyeket, hanem új munkahelyeket is hoznak létre. Így döntöttünk most is, amikor a gazdaságvédelmi akciótervet összeállítottuk, és aztán nyilvánosságra hoztuk, úgy döntöttünk, hogy ezúttal is a munkán keresztül juttatunk segítséget a magyar embereknek.

Azt halljuk, hogy az ön által idézett ellenzék folyamatosan segélyt követel tőlünk. Azt nem pontosan értjük, hogy miért nem követelnek újabb munkahelyeket, miért nem követelnek újabb beruházásokat. Ha ezt tennék, akkor a követeléseik azonnal célt is érnének. Ugyanis a gazdaságvédelmi akcióterv pontosan ezt foglalja magában: megvédeni a veszélybe sodródott munkahelyeket, és legalább annyi új munkahelyet létrehozni, mint amennyi munkahely ebben a válságban elveszik.

Azt látni kell, tisztelt képviselőtársaim, hogy a világgazdaság átalakulásának nyomán mára senki nem vonhatja ki magát a nemzetközi gazdasági folyamatok alól. A kérdés csak az, hogy ki az, aki a saját előnyére tudja fordítani az adott esetben még nehéz időszakokat is. Emlékezzünk rá, 2010-ben 85 százalék fölött volt az államadósság, 12 százalék fölött volt a munkanélküliség, 1,8 millió adófizetőre próbálták alapozni a 10 milliós nemzet gazdaságának fenntartását és így tovább, és így tovább. Ezen nehéz körülményeket is sikerült a magunk javára fordítani, és elértünk oda, hogy a korábban a már idézett és most is rendkívül magabiztos közgazdászok hiába mosolyogták meg azt a célkitűzésünket, hogy tíz esztendő alatt egymillió új munkahelyet hozzunk létre, ez sikerült, és hazánk mutatta fel a leggyorsabb gazdasági növekedési ütemet tavaly az Európai Unióban.

Tehát a nehéz helyzetet sikerült a magunk javára fordítani. És így kell tennünk most is! Látnunk kell, a magyar gazdaság a tizedik legnyitottabb gazdaság a világon, az export és a GDP aránya 86,5 százalékos, a magyar emberek versenyképes termékeket és szolgáltatásokat állítanak elő. Ezt tudnunk kell akkor, amikor a gazdaságvédelmi akciótervet rakjuk össze. És továbbra is adót csökkentünk. A szociális adót 15,5 százalékra csökkentjük. Ez azt jelenti, hogy négy esztendő alatt majdnem a felére tudtuk lehozni az adómértéket. És továbbra is hazánkban kell fizetni a legalacsonyabb személyi jövedelemadót és társasági adót az egykulcsos adónak köszönhetően egész Európában.

Így tehát a mi célkitűzésünk nem az, hogy a magyar gazdaság csak egyszerűen túlélje a mostani helyzetet, a mi célkitűzésünk az, hogy a magyar gazdaság erősebb legyen a válság utáni időszakban, mint most. Ez volt a célkitűzésünk 2010-ben is, sokan megmosolyogták, de sikerrel jártunk. És sikerrel fogunk járni most is. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Felszólalások:   35-38   39-42   43-46      Ülésnap adatai