Felszólalás adatai

Felszólalások:   103-110   111-118   119-126      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Megköszönöm miniszter úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! Székely Sándor független képviselő azonnali kérdést kíván feltenni miniszterelnök úrnak: „Mikor adnak pénzt az embereknek?” címmel. Képviselő úr, öné a szó.

SZÉKELY SÁNDOR (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Magyarországon már a járvány kitörése előtt is szociális válság volt, de ez most egyre súlyosabb. Áprilisra már egyes számok szerint 320 ezerre nőtt az álláskeresők száma Magyarországon, ami az aktív munkaképes népesség 7-8 százalékát jelenti. A leépítések tehát megkezdődtek a vészhelyzet kihirdetése és a korlátozó intézkedések után. Valószínűleg el fogjuk érni, és talán meg is haladjuk majd a 10 százalékos munkanélküliséget is. Ha igaz lenne, amit önök az elmúlt tíz évben mondtak, hogy itt van a gazdasági Kánaán, és Magyarországon még sose volt jobb a munkavállalóknak, akkor most a magyar lakosság szépen átvészelné a tartalékaiból  amire önök olyan sokszor hivatkoznak  a válságot, és a vész elmúltával minden mehetne tovább. Csakhogy erről szó sincsen. Pártállástól függetlenül sok százezer, akár millió magyar ember nem tudja, hogy mit fognak hozni számára a következő hónapok, akár évek.

A szociális összeomlás láncreakciójának megállítása érdekében pénzt kell adni az embereknek. A fenyegető egészségügyi, munkaügyi, oktatási, lakhatási és más katasztrófák enyhítése kizárólag jövedelmi intézkedésekkel lehetséges, ez a napnál is világosabb.

Kérdezem a miniszterelnök urat, hogy az Igen Szolidaritás javaslatát megfontolva mikor adnak azoknak a rászoruló embereknek, akik erre rászorulnak, megfelelő minimumjövedelmet, azaz havi nettó 100 ezer forintot, ezenfelül mikor lesz a családi pótlék végre 37 500 forint, és mikor érjük el, hogy a minimálbér 200 ezer forint legyen. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Orbán Viktor miniszterelnök úrnak. Parancsoljon, miniszterelnök úr!

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Azon gondolkodom, hogy én nem voltam itt a megelőző percekben, vagy ön nem volt itt. Ezt a kérdést most negyedszer fogjuk megbeszélni, amely arról szól, hogy mi a kormány gazdasági válságkezelési stratégiája. Önök folyamatosan arról beszélnek, hogy pénzt kellene osztani munkafedezet nélkül, mi pedig folyamatosan arról beszélünk, hogy munkahelyeket fogunk teremteni, ahol az emberek megkereshetik azt a jövedelmet, amire a megélhetésükhöz nekik és a családjuknak szükségük van; az egyik arra visz, a másik erre visz. Hiába kérdezik meg tőlem tízszer, hogy miért nem arra megyünk, ha mi nem segélyalapú gazdaságot akarunk, hanem munkaalapú gazdaságot. Mi ebbe az irányba fogunk menni, és lehet, hogy talán túlzásnak tűnik a részemről, de mégis arra kérem önt, hogy habár nem értünk egyet, és ön láthatóan inkább segélyeket akar osztogatni, mi pedig munkahelyeket akarunk létrehozni, mégis, ha teheti, támogassa a mi gazdaságpolitikánkat és válságkezelő megoldásainkat. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Megköszönöm miniszterelnök úr válaszát. Viszonválaszra megadom a szót képviselő úrnak. Parancsoljon!

SZÉKELY SÁNDOR (független): Miniszterelnök úr, sajnos azt kell hogy mondjam, hogy ezt nagyon nehezen tudnám megtenni, hiszen ön egy olyan kormánynak a miniszterelnöke, aki az elmúlt tíz évben itt dolgozott, és azt érte el, hogy a tűzoltóknak hétvégenként villanyt kell szerelni, az ápolónőknek három műszakban kell dolgozni, a tanárnőknek pedig takarítani kell menni hétvégén, hogy el tudják látni a családtagjaikat, tudják fizetni a költségeiket. Én ezért kérdeztem, nem a járványhoz kapcsolódóan, hanem hogy egyáltalán mikor lesz ebben az országban  ön mit gondol arról, hogy mikor érjük el azt , hogy az emberek normális munkáért normális béreket tudnak kapni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Viszonválasz illeti meg miniszterelnök urat. Miniszterelnök úr, öné a szó.

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselőtársam! Ön nem ma kezdte a szakmát. Egy impozáns listát tudnék ismertetni, hogy mikor, melyik pártban fordult meg. De ezt most nem gúnyolódásból mondom, hanem azért mondom, mert ez egy tényszerű kérdés, hogy ön végig tudta követni az elmúlt 15-20 év gazdaságpolitikai vitáit, kétségkívül a baloldali kormányokat támogató emberként. De talán a pártszimpátiát az az egyszerű tény mégiscsak felülírhatná, hogy 2010-ben, amikor az ön által is támogatott kormányok átadták a kormányzati hatalmat, akkor Magyarországon a munkanélküliség 12 százalék volt. A mostani koronavírus-járványt megelőzően pedig Magyarországon a munkanélküliség 3,3 százalék volt. Ez elég evidens különbség, és legalább azt az alapot megteremti a számunkra, hogy hadd hihessük és hadd próbáljuk azzal a módszerrel orvosolni a gazdasági válságot, amit az elmúlt tíz évben tettünk, és a munkanélküliségi adatokból kitűnően sikeresen tettük. Nincs okunk, hogy változtassunk a munkaalapú gazdaság felépítését célul kitűző politikánkon. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Felszólalások:   103-110   111-118   119-126      Ülésnap adatai