Felszólalás adatai

Felszólalások:   5-8   9-14   15-18      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: A Jobbik részéről Lukács László György képviselő úr fog napirend előtti felszólalást tartani: „Semmelweis-nap alkalmából” címmel. Képviselő úré a szó.

(13.30)

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Július 1-je, vasárnap Semmelweis-nap volt. Ez az a nap, amikor tisztelettel és hálával adózik mindenki az egészségügyi dolgozók és az egészségügyben dolgozók előtt. Éppen ezt tette a Jobbik ifjúsági tagozata is, amikor köszöntve a munkába igyekvőket, aszfaltrajzokkal lepték meg az intézményben dolgozó valamennyi egészségügyi vagy technikai személyzetet. De ez a nap nemcsak arra ad alkalmat, hogy tiszteletünket fejezzük ki, hanem arra is, hogy megvitassuk közös ügyeinket az egészségügyben, rávilágítsunk arra, hogy mik is a teendők az egészségügyben. Azért fontos ezt tisztázni, mert úgy tűnik, itt van valami eltérés nemcsak a kormány és az ellenzék álláspontja, hanem a kormányzati álláspont és a valós adatok és statisztikák között is.

Ugyanis nagyon jól példázza ezt az eltérést az a vitatható, de egyébként minimum vitára okot adó kijelentése, válasza az új egészségügyért felelős államtitkárnak, Nagy Anikónak, amelyet Andy Vajna televíziójában egy riportban válaszként adott. A kérdés így hangzott, hogy mikor lesz jobb, elfogadhatóbb az egészségügyi ellátás, és mikor lesz európai színvonalú. Azt mondta, hogy már az, a magyar egészségügy nemzetközileg is híresen elfogadott, jó ellátást nyújt, felszereltségünk európai szintű. Azaz, az ő álláspontja szerint egészségügyünk mindenben európai szintű.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ezt azért fontos jobban körbejárni, mert meglepő egy ilyen kijelentés az egészségügyből érkező államtitkár személyétől, aki egyébként testközelből tapasztalta az általa egyébként remekül vezetett intézményben, hogy milyen nehézségekkel küzd a hazai egészségügy. Láthatja azokat a száraz tényeket, adatokat, statisztikákat, mint például hogy milyen eszközhiány van az egészségügyben. Elég, ha csak az egyik legfejlettebb képalkotó diagnosztikai eljárásra, a CT-re gondolunk, amelyben, ha a környező országokkal összevetem, Magyarország nagyon rosszul áll a közfinanszírozott CT-k számában. Ez egyrészt azt jelenti, hogy kevesebb vizsgálatot lehet elvégezni, a gépek nagyobb terhelésnek vannak kitéve, sőt a felújításuk, illetve cseréjük sem abban az ütemben történik, ahogy nemzetközileg elfogadható lenne.

De beszélhetünk olyan apró dolgokról is, amik az egészségügy mindennapi bosszúságai, amikor a hozzátartozóknak kell például nyomtatópapírt vagy higiéniai eszközöket a kórház részére vinni, mert elfogyott a keret. Hiszen olyan kicsi összegből gazdálkodnak, ezt mutatja egyébként az adósságuk termelődése is, amiből egyszerűen képtelenek elvégezni rendesen a megfelelő munkát. Sőt, sajnos tisztában kellene lenni azzal is államtitkár asszonynak, hogy a magyar népesség Európa egyik legrosszabb mind megbetegedési, mind halálozási mutatóival küzd, mind a morbiditás, mind a mortalitás terén, és egyes betegségeknél, szív-ér rendszeri betegségeknél, daganatos megbetegedéseknél sajnos Európa legutolsói között kullogunk.

A hazai lakosság 40 százaléka egyébként túlsúlyos, önmagában ez is elég nagy probléma, ez mutatja a népegészségügyi problémáinkat, sőt minden második magyar ember szív-ér rendszeri vagy daganatos megbetegedésben halálozik el, tisztelt államtitkár úr, amiben szintén Európa egyik legrosszabb nemzete vagyunk. Sőt, szomorúan látjuk, hogy ez utóbbi két statisztikában a környező államok, mint például Csehország, a velünk egyébként nagyon hasonló adottságokkal rendelkező Csehország lényegesebben nagyobb változást, sokkal nagyobb javulást tudott elérni 1990 óta. Kicsit úgy lehetne jellemezni a helyzetet, mintha Magyarország a startpisztolynál beragadt volna, míg a csehek egy tisztességes, rendes munkával sikeresen csökkentetni tudták azt a különbséget, ami az európai átlag és az ő színvonaluk között volt.

Sőt, hogy mondjunk egy még rosszabbat, teljesen friss adat, hogy Magyarországon az elkerülhető halálozásoknál a 75 év alattiaknál a halálozások 41 százaléka elkerülhető lett volna. Ez persze sok mindentől függ. Egyrészt függ attól, hogy milyen népegészségügyi programunk van, milyen a betegeknek az egészségügyben való szocializációja, de függ attól is, hogy mit tud a rendszer kihozni magából, mit tudnak kihozni magukból az intézmények.

Azt látjuk, hogy az intézmények java része azért nem tud jó eredményt kihozni saját helyzetéből, mert kevés a pénz rá. Holott a dolgozók mindent megtesznek, sőt talán ők az egyedüliek, akik életben tartják jelenleg a magyar egészségügyet.

S mindennek a következménye és egyik kiindulópontja az alacsony finanszírozás. Tisztelt Államtitkár Úr! Önök még mindig nagyon messze vannak attól, amit az egészségügyre költeni kellene. Az európai országok legjava, sőt a környező országok többsége is lényegesen többet költ a közfinanszírozott egészségügyére, mint mi.

És itt van még akkor a hálapénz torzító hatása, amiről beszélhetnék, és ami, úgy gondolom, szintén nem az európai színvonalat támasztja alá. Sőt, mondhatnánk azt is, hogy népegészségügyi szempontból az elmúlt időszakban, az elmúlt 8 évben önöknek nem sikerült semmi különöset letenni az asztalra. Holott az elmaradásunkat talán itt kellene a legjobban csökkenteni.

Tehát, tisztelt államtitkár úr, minimum megegyezhetünk abban, hogy rengeteg teendő van. Sőt, abban is, hogy politika felett álló érdeknek kellene lenni az egészségügy javításának. Önök, tisztelt államtitkár úr, eddig kétszer kaptak kétharmados felhatalmazást, mindkétszer a szavazókat cserben hagyták, nem tudtak érdemi változást és javulást elérni. Nagyon reméli a szakma is, a szavazók is, hogy a mostani kétharmados felhatalmazásukat végre arra használják fel, hogy az egészségügy érdemben javuljon, és végre tényleg európai színvonalúvá váljon. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Ismét Rétvári Bence államtitkár úrnak adom meg a szót. Parancsoljon!

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Próbáltam szó szerint jegyzetelni, de ön valami olyasmit mondott, hogy az egészségügyben dolgozók, az orvosok és az ápolók az utolsók, akik működésben tartják a rendszert, működésben tartják az egészségügyet, ezért nagy elismerés illeti őket.Nyilván teljes mértékben egyetértünk, nemcsak a Semmelweis-napon, hanem máskor is, hogy nagy elismerés illeti őket. De ön azért nem azon tüsténkedett, hogy ezek az orvosok és ezek az ápolók itt, Magyarországon ezt a rendszert működésben tartsák. (Dr. Lukács László György közbeszól.  Nagy zaj.) Hanem ön olyan tevékenységet folytatott, mint a régi jó liberálisok…

ELNÖK: (Dr. Lukács László György felé:) Ön elmondta a véleményét öt percben, sőt 5 perc 15 másodpercben, úgyhogy legyen szíves, most hallgasson, jó? Köszönöm.

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Lehet, hogy jót derülnek a kedves jobbikos képviselők, de akkor saját magukat nevetik ki igazából, és saját magukat teszik komolytalanná, ha azt mondják, hogy az ő párttársuknak orvosokat vinni külföldre szabad, amúgy pedig a kormány miért nem dolgozik azon, hogy több orvos legyen a magyar egészségügyi rendszerben. Ahogy megnéztem, ön ugye arra volt büszke, hogy fél év alatt 62 orvost vitt külföldre az a cég, amely, ahogy ön is mondta Baló György műsorában az RTL-en, amire egykori pártelnöke azt mondta, hogy sóval hinti be az RTL Klub helyét is, nos, ön elment oda nyilatkozni, és azt mondta, hogy benne volt a cégben, amelyik orvosexportálással foglalkozott, ez is benne volt a tevékenységei között. Ön ezt mondta, Baló György műsorában, tisztelt képviselő úr. Nos, tehát minden harmadik napon vitt ön külföldre egy magyar orvost a magyar egészségügyi rendszerből, és ebből szerezték önök akkor a jövedelmüket, ebből tartották fönn magukat. Külföldön azt mondta, hogy európai szintű a magyar orvosok képzettsége, ezért Európa más országaiba vitte őket, így fél év alatt sikerült 62 orvost elvinni. A többi nyilatkozatát sajnos nem ismerhetjük, amelyeket zárt ajtók mögött tett, hogy összességében mennyit vitt külföldre. De hát ön, ha hétfőn, kedden nem is, de szerdán már vitt egy orvost, aztán csütörtök-pénteken megint nem, de szombaton egy újabb orvost vitt külföldre. Így zajlottak az ön napjai. Itt pedig úgy zajlanak, hogy hétfőn-kedden számonkéri rajtunk, hogy miért van ilyen kevés orvos; aztán nem tudom, hogy szerda-csütörtök-pénteken pontosan mit csinál, azt a pártja majd beosztja önnek. Tisztelt Képviselő Úr! Ennyire hiteles a Jobbik politikája. Nem tudom, már hányadik ciklusban van ön itt bent a parlamentben, de a Jobbik még a többedik ciklusban sem talált egy olyan egészség-szakpolitikust magának, aki ne vitt volna orvosokat külföldre, és ne orvosexportból élt volna. Ennyit a Jobbik egészségügyi hitelességéről, tisztelt képviselő úr. Ahogy említettem, mi egyaránt elismerésekben, ünnepségekben és béremelésben is meg kívánjuk becsülni azokat, akik az egészségügyben dolgoznak, és igyekszünk nekik valóban egyre több helyen Magyarországon európai szintű munkakörülményeket is biztosítani.

Mert az a 77 kórház, amit felújítottunk, a felújított részek európai szintűek. Az az 54 rendelőintézet, amit felújítottunk, európai szintűek. Az a 104 mentőállomás, amit felújítottunk, európai szintű. Az a 23 rendelőintézet, amit újonnan építettünk, európai szintű, és az a 31 új mentőállomás, amelyet szintén megépítettünk teljesen új mentőállomásként, most már szintén európai szintű. Így a mentőállomások többsége vagy új, vagy felújított, európai szintű, és már csak a kisebbsége az, amely valóban egy korábbi korszak technikai színvonalát vagy kialakítását mutatja. De bízunk benne, hogy egyre több ilyen lesz, ezért fogtunk bele az „Egészséges Budapest” programba is, amelyben nemcsak a szuperkórházakat kívánjuk európai szintűre emelni, hanem 25 társkórházat és 16 szakrendelőt is európai szintű ellátási formára kívánunk emelni.

Ön a CT-ket és az MR-eket említette, tisztelt képviselő úr. Csak azt felejtette el megemlíteni, hogy az elmúlt esztendőkben 50-100 százalék között nőtt ezeknek a száma, ennyivel több ember jut ilyen diagnosztikai lehetőséghez. Meg azt is elfelejtette említeni, hogy milyen béremelések voltak, a mentődolgozóknál plusz 10 százalék a többi, 65 százalékos egészségügyi szakdolgozói emelésen túl. És ezzel, mondjuk, a mentés költségvetése 74 százalékkal emelkedett a korábbi évekhez képest.

Vagy azt is elfelejtette mondani, hogy amikor ön még fénykorát élte és szállította külföldre a magyar orvosokat, akkor még 845-en mentek egy évben külföldre, tavaly meg már csak 334-en. Vagyis 60 százalékkal esett. És ez nemcsak azért van, mert ön kiesett erről a piacról, hanem azért is, mert Magyarországon most már jobb béreket tudunk az orvosoknak, ápolóknak kínálni. A következő években azon fogunk dolgozni, hogy ne csak jövőre növekedjen 8 százalékkal az ápolók bére, hanem tovább folytatódjanak ezek a béremelések. De ahogy elnézzük, erre csak a Fidesz és a KDNP a garancia, mert bármelyik másik ellenzéki párt csak veszélybe tudná sodorni az egészségügyet.

És ennek volt a következménye, hogy most már a várólisták is olyan szinten vannak, mint Nagy-Britanniában, és nem olyan szinten, mint ahogy 2010-ben voltak, amikor még 70 ezren szerepeltek a várólistákon, most pedig 28 ezren szerepelnek csak rajta. Ezt a munkát kívánjuk folytatni, mert van még teendő, de erre mi készen állunk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(13.40)

Felszólalások:   5-8   9-14   15-18      Ülésnap adatai