Felszólalás adatai

Felszólalások:   37-40   41-44   45-46      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Képviselőtársaim! „Aktuális ügyek” címmel a Fidesz képviselőcsoportjából napirend előtti felszólalásra jelentkezett Böröcz László képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

BÖRÖCZ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is engedjék meg, hogy én is megköszönjem az elmúlt időszak megfeszített munkáját, amit az ország és az emberek védelmében tesznek az erre hivatottak, az orvosok, az ápolók, a rendvédelmi szervezetek dolgozói, a szociális munkások, és mindenkinek, aki ebben a helyzetben helytállt.Azt is szeretném megköszönni  ahogy Szijjártó miniszter úr is tette  a lakosságnak, hogy fegyelmezetten sikerült megünnepelnünk a húsvétot, és a szokásos társasági találkozókról lemondva, egymás egészségének megóvása érdekében otthon maradtunk. Ez nem egyszerű helyzet, hiszen ahogy telnek a hetek, úgy egyre nehezebb megállni, hogy ne lássuk szeretteinket, barátainkat, ami nem is csoda, hiszen társas lények vagyunk. Én mindenkinek kitartást és sok erőt kívánok ehhez a mindennapi küzdelemhez.

A kormány gazdaságvédelmi akcióterv keretében dolgozik azon, hogy a járványhelyzet okozta gazdasági sokkot kezelni tudjuk. Látható az is, hogy a magyar emberek bíznak a kormányban és a miniszterelnökben, hiszen a 74 százalékuk támogatja a kormányt a jelenlegi helyzetben, ami Európában az ötödik legjobb eredmény egy németországi székhelyű elemzőintézet szerint.

Talán nem is véletlen ez a bizalom, hiszen 2010 után egy kilátástalan helyzetből kellett átvenni a kormányrudat, és csak emlékeztetőül  mert ahogy hallottam, néhányaknak itt szelektív a memóriájuk , hogy mit is műveltek, néhány pontban azért felsorolnám. Az államadósság a GDP 80 százaléka felett volt, és sok ezer milliárd forintos IMF-hitellel nyakig eladósították Magyarországot. Bőven 10 százalék felett volt a munkanélküliség, és majdnem 30 százalék körül volt a fiatalok munkanélkülisége. 2010-ig csökkentek a bérek, a jövedelmek, a 13. havi bért és nyugdíjakat elvették, adókat emeltek, a családi támogatásokat megnyirbálták, és emiatt a fizetőképes középosztály összezuhant, és sok százezren kerültek kilátástalan helyzetbe, és emiatt távoztak el sok ezren, tízezren Magyarországról abban az időszakban, akiknek egy része most tudott csak hazaköltözni.

Kizárólag szociális segélyeket adtak, és ezen keresztül konzerválták a mélyszegénységben élőket. Az ország külső sérülékenysége óriási volt, legfőképpen a devizahitelek miatt. A gazdaság sokkal nagyobb veszteséget szenvedett ebben az időszakban, mint a környező országok, annak ellenére, hogy a gazdasági növekedés meg sem közelítette a környező országok szintjét. Tehát nem véletlen a bizalom, hiszen a magyar emberek egyszer már megtapasztalták, hogy a polgári kormány úrrá tud lenni egy ilyen kilátástalan helyzeten, mint amilyen a 2010-es időszak volt, és rövid idő alatt sikeres növekedési pályára tudja állítani az országot. Ennek a gyümölcseit pedig az elmúlt években sok mindenki tapasztalhatta, az ország lakossága legfőképp.

A kulcsa mindennek a válságkezelésnek, hogy legyen gondolatunk arról, hogy mit akarunk csinálni, milyen elképzelésünk van, hogy mi a célunk, mi a víziónk, és legyen tervünk, hogy ezt miképp érhetjük el. A közgazdászok, a gazdasági szakemberek, a politikusok mindig vitatkoznak arról, hogy mi a helyes lépéssorozat, hogyan kell megoldani egy gazdasági válságot.

A papír sok mindent elbír, ahogy mondják, például Gyurcsány Ferenc több tucat programját is, de ha csak a számokból indulunk ki, akkor könnyen a fűnyíróelvszerű megszorítások mezején találjuk magunkat, amely a jelent próbálja meg kezelni, nem pedig a jövő útjait segíteni.

A mi gondolkodásunk középpontjában a munkahelyek és a munka áll, 2010-ben is és most is. A fő cél, hogy ahány munkahelyet a vírus tönkretesz, annyi munkahelyet hozzunk létre. Ez a válságkezelésnek a vezérfonala, ennek mentén haladunk előre, és nem a segélyalapú gazdálkodásnak, az eladósodásnak a könnyelmű menekülőútján.

Hiszen a világ legegyszerűbb dolga lenne mindenkinek segélyt osztani, ha nincs pénz, akkor pedig külföldi hitelekért folyamodni, aztán megint megszorításokat alkalmazni, elinflálni a pénzt, majd újabb segélyeket osztogatni, és még több hitelt felvenni. Láttuk, hogy ez hova vezetett, és csak nagyon nehezen sikerült kitörni ebből a csapdahelyzetből 2010 után.

Az volt a cél, hogy aki akar, az tudjon is dolgozni Magyarországon, és ez tulajdonképpen meg is valósult 2020-ra, úgy, hogy közben fölszámoltuk az ország pénzügyi kiszolgáltatottságát és függésünket, ennek köszönhetően pedig fokozatosan egyre magasabb hozzáadott értékű munkahelyek jöhettek létre a piaci szférában is. Ez a célunk most is, és ezen az úton kell továbbhaladnunk akkor is, ha válság sújtja a világot, és válság sújtja Európát. Ezt várják el tőlünk az emberek, és erre kaptunk felhatalmazást.

Ahogy említettem, az akcióterv a következő három évben a munkaalapú gazdaság védelmére, felgyorsítására soha korábban nem látott összegeket biztosít. Természetesen, ha szükséges, a kormány az akciótervet tovább is bővítheti, amelyhez a kormánypártok támogatását természetesen biztosítani fogjuk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Képviselő úr elhangzott napirend előtti felszólalására a kormány nevében Szijjártó Péter miniszter úr válaszol. Parancsoljon, miniszter úr, öné a szó.

SZIJJÁRTÓ PÉTER külgazdasági és külügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Frakcióvezető-helyettes Úr! Mindannyian emlékszünk azokra a dilemmákra és azokra a kihívásokra, amelyekkel 2010-ben szembesültünk. Bár a mostani világjárvány nagyon túlsúlyos ahhoz, hogy ezeket a vitákat most újra hosszasan ideidézzük, de azért mégiscsak emlékezhetünk arra, hogy 7 százalék körül volt a költségvetés hiánya, 85 százalék fölött volt az államadósság mértéke, 12 százalék fölött volt a munkanélküliség, és közben az országot az IMF-program alá hajtották be. Hál’ istennek, mindenki ma már úgy emlékszik, hogy Görögország volt az első ország, amelyet az IMF programja mentett meg  és itt egy ilyen zárójeles kérdőjelet azért odatennék , de nem, az akkori szocialista kormány volt az első, amely az IMF segítségét kérte ebben a körben. Itt voltunk 2010-ben.Akik akkor is itt voltunk, emlékezhetünk azokra a vitákra, alapvetően gazdaságfilozófiai vitákra, amelyek arról szóltak, hogy milyen irányba induljunk meg. Voltak, akik arra próbáltak sarkallni minket, hogy csak menjünk a túlélésre, erről szólt a segély, a még több IMF-hitel, az ország kiszolgáltatása, aztán végül a spekulánsok kezére adása.

S volt egy másik irányzat is, amely azt mondta, hogy próbáljunk egy bátor gazdaságpolitikát, kétségtelenül nem az addigi tankönyvi eszközök alapján, és a válságra tekintsünk lehetőségként, amelyet követően erősebbek lehetünk, mint voltunk korábban, és erősebbek lehetünk, mint azok, akik a túlélésre játszottak csak. S végül is, a hátunk mögött álló kétharmados parlamenti többségnek köszönhetően ezt az utat választottuk, az adócsökkentések és a munkahelyteremtés gazdaságpolitikáját.

Emlékezzünk rá, hogy 2010-ben 1,8 millióan fizettek adót Magyarországon, tehát 2010-ben, amikor átvettük a kormányzást, egy olyan gazdaságpolitikai filozófiát örökölhettünk volna, amely úgy gondolta, hogy 1,8 millió ember adója el tud működtetni egy tízmilliós országot. Ma 4,5 millió embernek van munkája, 4,5 millióan tesznek bele a közösbe, 4,5 millió ember munkája és teljesítménye működteti ezt az országot; 1,8 millió adófizető helyett 4,5 millió adófizető.

Emlékezhetünk arra is, amikor azt mondtuk, hogy tíz év alatt egymillió új munkahelyet fogunk teremteni. Ülnek itt is most a Házban olyanok, akik akkor ezt megmosolyogták, komolytalannak titulálták, végig az ellen szurkoltak, hogy ez sikerülhessen; vannak köztük nagyon jó nevű, kiváló és önmaguknak sokszor a tévedhetetlenség tulajdonságát tulajdonító közgazdászok is, akik ma is elmondják nagyon okosan és nagyon bölcsen, hogy mi várható egyébként, és kiderült, hogy nem nekik lett igazuk, hanem azoknak, akik hittek abban, hogy tíz év alatt egy munkahelyteremtésre és adócsökkentésre épülő gazdaságpolitikával igenis lehet egymillió új munkahelyet teremteni.

Természetesen ez a gazdaságfilozófia vezeti azt a gazdaságvédelmi akciótervet is, amelyet az elmúlt héten mutattunk be, amely pedig arról szól, hogy bizony túl azon, hogy meg akarjuk védeni és meg is fogjuk védeni a veszélyben lévő munkahelyeket, legalább annyi új munkahely létrehozásához adunk támogatást, mint amennyi munkahely a világjárvány miatt elveszik.

(12.40)

És persze, aki tanult matematikát, pontosan tudja, hogy minden számnál van eggyel nagyobb, minden számnál lehet eggyel nagyobbat, eggyel jobban hangzót mondani.

Ugyanakkor azt is világosan látni kell, hogy egy ország eladósítása a legnagyobb bűn, amit el lehet követni. Láthattuk: az elmúlt években eladósított országok jutottak spekulánsok kezeire, a stratégiai vagyon kikerült a nemzeti ellenőrzés alól, és onnantól kezdve már nem a nép akaratából demokratikusan megválasztott kormány és parlament kontrollálta a folyamatokat, hanem külső pénzügyi szereplők. Mi ezt eddig is elkerültük, és el fogjuk kerülni a jövőben is, a gazdasági akcióterv, a gazdaságvédelmi akcióterv pontosan erről szól. Hiába számítottak, spekuláltak rá titokban vagy féltitokban sokan, hogy most itt lesz az ideje a spekulánsoknak, és majd tönkretehetik ezt az országot, csalódniuk kell. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   37-40   41-44   45-46      Ülésnap adatai