Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönjük, képviselő asszony. A következő napirend utáni felszólalásra jelentkezett Z. Kárpát Dániel képviselő úr: „Meddig még?” címmel. Öné a szó, képviselő úr.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez veszélyes  gyakorta halljuk mostanában ezt a fordulatot, és valóban meg kell hogy erősítsem, különösen veszélyes az, amit Magyarország Kormánya csinál, játszik, rétestésztát húz a magyar kieső munkabérek kipótlása ügyében. Láthatjuk azt, hogy az első napokban, amikor jóhiszeműen benyújtottuk a magyar munkahelyvédelmi alap koncepcióját, arra téve javaslatot, hogy minden kieső bér 80 százalékát legalább pótoljon ki Magyarország, nemzetközi példákat hoztunk arra vonatkozóan, hogy más országok hogy oldják meg ugyanezt. Ausztria tekintetében egy 80-90 százalékos kipótlásra hívtuk fel a figyelmet, amelyet a munkaadók és az állam együttesen foganatosít. Tehát senki nem akarta azt a látszatot kelteni Magyarországon, hogy mindenhol tejjel-mézzel folyó Kánaán van, ahol az állam átvállal mindent, mert ez így nem igaz.

De azt is látjuk, hogy 15 európai ország a magyarénál sokkal hatékonyabb megoldást tudott kidolgozni, és azt is látjuk, hogy Magyarország Kormánya a mostani, többszörösen csonkolt megoldásával  ennek talán nem is lehet nevezni  komplett társadalmi csoportokról, osztályokról mond le. Egy erős átlag számításával azt láthatjuk, hogy azon cégek esetében, ahol 10 és 50 százalék közötti a bevételkiesés, Magyarország Kormánya a fizetések felének a 70 százalékát hajlandó mindössze három hónapra kipótolni, olyan szűkítő feltételek mellett, hogy tulajdonképpen tökéletesen kiesnek ebből a vendéglátósok azon csoportjai, akik adott esetben felszolgálást végeztek.

Teljes társadalmi csoportok, ezrek-tízezrek zuhannak ki a mikro- és kisvállalkozói rétegből, és azt is látjuk, hogy miközben itt a GDP 19-20 százalékáról beszél Magyarország Kormánya, itt bizony átpántlikázásokkal, átnevezésekkel van dolgunk, és ha megnézzük azt, hogy valójában mennyi forrást von be ebbe a rendszerbe a kormány, akkor azt látjuk, hogy a GDP 2-3 százalékát találjuk meg azon a ponton, ahol a magyar munkavállalók érdekében be kellene avatkozni.

Ha pedig megvizsgáljuk, hogy mekkora havi összeget jelenthet mindaz, amiről beszélnek, azt látjuk, hogy még ezen rövid, három hónapos periódusra is maximum havonta 75 ezer forint kiutalását vállalja, még egyszer mondom, szűkített feltételek mellett a kormány, ami egész egyszerűen nevetséges ahhoz képest, hogy Csehországban ugyanez az adat, 60-80 százalékos kipótlás mellett, 500 ezer forintnyi összeg fölött van. Elképesztő tehát a szakadék, ha nem is a szűken vett régió országai között, de egyébként ott is, mert Csehország és Románia tekintetében is tudnánk olyan adatokat hozni, amelyek sokkal kedvezőbbek a magyarnál.

De fölösleges belemenni egy számháborúba, hiszen ha minden magyar állampolgár számára biztosított lenne az a jövedelem, amelynek értelmében a családja asztalára tud mit adni enni, akkor talán ez a vita ki sem robbant volna közöttünk, de egészen elképesztő helyzetek állnak elő. Azáltal ugyanis, hogy komplett szakmák képviselői maradnak ki ebből a csomagból, és csak azok a cégek folyamodhatnak, amelyek fenn tudják valamelyest tartani a tevékenységüket, de azok nem, akik már teljesen ellehetetlenültek, egészen groteszk kép tárul elénk: egy olyan vegytiszta neoliberális politika az Orbán-kormány részéről, amely a felső középosztálytól fölfelé, gazdagoknak, szerencséseknek igyekszik kedvezni, és arra számít, hogy ezek az idézőjeles áldások majd lecsorognak minden társadalmi osztályhoz.

Hát, innen jelentjük, hogy ez a modell a világon még sehol nem vált sikeressé, a jelen pillanatban sem sikeres, és nem is lesz sikeres a következő hónapokban. Ugyanakkor azt látjuk, hogy már százezerszámra tehetők azok, akik elveszítették megélhetésüket, állásukat, irányukba ennek a kormánynak semmiféle üzenete nincsen. Most itt a mai nap folyamán hallhattuk, hogy persze vehetnek fel szabad felhasználású kedvezményes hitelt, amit ugyan másra adnának, de elkölthetik a napi megélhetésre is, aztán, ha elfogy, egyszerre kellene törleszteniük, és a családjukat ellátniuk bevétel nélkül, hiszen azt Magyarország Kormánya és én sem tudom megmondani, hogy a válságörvény meddig fog húzódni.

Harmadsorban azt is látjuk, hogy bizonyos, a kormányzat által kedvezményekben részesített csoportok továbbra is vadul garázdálkodhatnak, senki nem állított gátat az elé, hogy különböző végrehajtói csapatok a legkisebb nyugdíjak, a legkisebb jövedelmek tekintetében is 33, illetve 50 százalékos letiltásokkal élnek, és azok az emberek, akiknek most megcsappantak a bevételeik, adott esetben el is vesztik azokat, azzal kénytelenek szembesülni, hogy ezen különböző végrehajtói praktikák eredményeképpen minden hónapban az alapvető megélhetésre szánt jövedelmük is eltűnik.

Éppen ezért szorgalmazom én a magyar munkahelyvédelmi alap felállítását, amely azoknak is garantálná a korábbi bérük 80 százalékát, akiknek még megvan az álláshelyük, és azok számára is, akik már elvesztették azt az utóbbi hetekben, mert minden magyar felelős minden magyarért. Köszönöm a lehetőséget. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)