Felszólalás adatai

Felszólalások:   1   1-62   63-114      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK : Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés nyári rendkívüli ülésének 5. ülésnapját megnyitom. Tisztelettel köszöntöm az államtitkár urat, képviselőtársaimat és kollégáimat. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Vinnai Győző és Hiszékeny Dezső jegyző urak lesznek segítségemre. Köszöntöm kedves vendégeinket és mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánkat.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyarország 2020. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. A törvényjavaslat T/6322. számon, az Állami Számvevőszék véleménye pedig T/6322/4. számon az informatikai hálózaton elérhető és megismerhető. Tájékoztatom önöket, hogy az előterjesztést uniós és nemzetiségi napirendi pontként tárgyalja az Országgyűlés.

Tisztelt Országgyűlés! Emlékeztetem önöket, hogy az Országgyűlés az előterjesztés 30 órás időkeretben történő tárgyalásáról döntött. A napirendi ajánlás függeléke tartalmazza az időkeretek felosztását. Felkérem Vinnai Győző jegyző urat, ismertesse a frakciók mai napon rendelkezésre álló időkeretének felosztását. Jegyző úr!

DR. VINNAI GYŐZŐ jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A mai napi négyórás időkeret megoszlása a következő: a Fidesz képviselőcsoportjának 82 perc, a KDNP képviselőcsoportjának 38 perc, a Jobbik képviselőcsoportjának 32 perc, az MSZP képviselőcsoportjának 26 perc, a DK képviselőcsoportjának 19 perc, az LMP képviselőcsoportjának 18 perc, a Párbeszéd képviselőcsoportjának 17 perc, a független képviselőknek pedig 8 perc áll rendelkezésre.

ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalásokra kerül sor, a mai napra rendelkezésre álló időkeretben. Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. Felszólalásra jelentkezett Dunai Mónika képviselő asszony, Fidesz-képviselőcsoport. Képviselő asszony, öné a szó.

DUNAI MÓNIKA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az immár harmadik napja tárgyalt 2020-as költségvetésnek a számaiból kiindulva azt láthatjuk, hogy minden egyes ágazatnak többletforrásokat biztosít. Igyekszünk a költségvetésben azt is megmutatni, hogy minden egyes kiemelt ágazat egyformán fontos, és ez nemcsak a céljainkban, hanem a számokban is tükröződik. Vagyis nemcsak beszélünk arról, hogy Magyarországon mindenkinek évről évre egyet kell előre lépnie, és ehhez nekünk az Országgyűlésben minden lehetőséget meg kell adnunk, hanem a pénzügyi fedezet is, amelyet a költségvetésben irányzunk elő, ezt támogatja és ezt támasztja alá. Mégis összefoglalóan azt lehet mondani, hogy ennek a jövő évi költségvetésnek két legfontosabb pillére van. Az egyik az  és ez nagyon fontos minden ágazatra nézve , hogy a magyar gazdaság eddigi eredményeit meg kell őriznünk, ezt meg kell őrizni hosszú távon, stabilizálni kell, és lehetőség szerint további gazdaságélénkítő intézkedéseket kell bevezetnünk. Ezt segíti az adótörvények módosítása is, amelyben örvendetes módon olyan adócsökkentéseket tudunk a gazdasági szférára és a magánjövedelmekre vonatkozóan bevezetni, amelyek szintén nagy segítséget tudnak ez ügyben is jelenteni, a gazdaság élénkítése tekintetében is. Természetesen az, hogy a gazdaság erős és stabil legyen, az azért fontos nekünk, mert akkor tudjuk Magyarország egészét, az összes ágazatot fejleszteni.

Engedjék meg, hogy én ma a költségvetés másik legfontosabb pilléréről beszéljek, ez pedig a családtámogatási rendszer további bővítése. Tudjuk azt, hogy a családpolitikára költött összegeknek alapfeltétele, hogy a magyar gazdaság megtermelje azokat az összegeket, amelyekből aztán vissza tudunk juttatni minden egyes családnak évről évre többet és többet. A 2020-as költségvetés fókuszában tehát a családvédelmi akcióterv végrehajtása áll, így elmondhatjuk, hogy a 2020. évi is a családok támogatásának költségvetése lesz.

Összességében 2228 milliárd forintot fordítunk jövőre a gyermeket vállaló és gyermeket nevelő családok támogatására, ami 220 milliárd forinttal, 11 százalékkal magasabb még az idei összegnél is és közel két és félszerese  két és félszerese!  a 2010. évi 260 milliárd forintnak. (Sic!) Ez az összeg a GDP közel 5 százalékát teszi ki, ami megegyezik az ideivel, vagyis a 2019-ben és 2020-ban egyaránt 4 százalékosra várt gazdasági növekedésből, a magyar emberek többletmunkájának eredményéből a családok jövőre is maradéktalanul részesedhetnek.

Ki kell emelni, hogy a 223 milliárd forintos jövő évi többletforrás közel háromnegyede, 163 milliárd forint a családi akciótervnek köszönhető. A hétpontos akcióterv négy eleme: a babaváró támogatás, a CSOK-kölcsön kibővítése, a többgyermekesek jelzáloghitel-tartozásainak csökkentése és a nagycsaládosok személygépkocsi-szerzési támogatása a falusi CSOK-kal együtt már idén elindul. A többi három pontot: a négy- vagy többgyermekes anyák személyijövedelemadó-mentességét, a bölcsődefejlesztési program kibővítését és a nagyszülői gyedet pedig jövőre, 2020-ban vezetjük be.

Fontos, hogy családpolitikánk továbbra is a felelős gyermekvállalás támogatására és a munkaalapú juttatások elsődlegességére épül. Az összes pénzbeli ellátásnak és adókedvezménynek már a 62 százaléka kötődik keresőtevékenységhez, ha összehasonlítjuk ezt a 2010-es adatokkal, akkor azt látjuk, hogy akkor még csak 24 százalék volt ez az arány.

A családokra fordított 2228 milliárd forintból jövőre 457 milliárd forintot fordítunk különböző, a családokat segítő szolgáltatásokra, még annál is többet 4 százalékkal, mint az idén, és két és félszeresét a 2010. évi összegnek. Kiemelendő ebből, hogy a bölcsődei ellátás finanszírozására a működés, a bérek és a férőhelybővítés kiadásával együtt közel 52 milliárd forintot fordítunk, harmadával többet, mint 2019-ben és több mint négy és félszeresét a 2010-es összegnek. Ingyenes gyermekétkeztetésre mindösszesen 90 milliárd forint van elkülönítve, 4 százalékkal több, mint idén, és 42 százalék nagyobb ez az összeg, mint 2010-ben. Ingyenes tankönyvellátásra jövőre immár a teljes iskolai oktatásban 14 milliárd forintot költünk az idei 11 milliárd forinthoz és a 2010-es 7 milliárd forinthoz képest, amely az utóbbinak közel kétszerese. Lakástámogatásra közel 300 milliárd forintot fordítunk, 22 százalékkal többet, mint idén, és a dupláját a 2010. évi forrásnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Célunk a fiatalok családalapításának ösztönzése. A családvédelmi akcióterv keretében a két lépcsőben, 2019-ben és 2020-ban bevezetendő intézkedések célja a gyermekvállalás minden eddiginél nagyobb mértékű ösztönzése, a fiatalok életkezdésének és otthonteremtésének támogatása, a nagycsaládosok erőfeszítéseinek elismerése, a családi élet és a munkavállalás közti egyensúly megteremtése, valamint a magyar kistelepülések megerősítése és modernizálása.

(8.10)

A kormány célcsoportonként eltérő intézkedésekkel, a kockázatok részbeni átvállalásával támogatja a fiatalok családalapítási és gyermekvállalási döntését. Az első házasok kedvezménye címén 2015-től bevezetett adóalapot csökkentő kedvezménnyel a fiatalok házasodási kedvét szeretnénk növelni. Ezen a jogcímen minden újonnan házasságot kötő pár két éven keresztül vehet igénybe adókedvezményt. A családi adókedvezmény mai formában létező rendszere a kormány egyik legemblematikusabb intézkedése, ami a gyermeket vállaló fiatal pároknak komoly segítséget jelent.

2019-től a két kiskorút nevelő szülők összesen 40 ezer forintot, három vagy több gyermek esetén továbbra is gyermekenként 33 ezer forintot vonhatnak le az adójukból. És akinek ezt nem teszi lehetővé a jövedelme, az ő részükre pedig ott áll a lehetőség a járulékokból való levonásra.

A fiatal családok gyermekvállalási támogatásának új formája a babaváró támogatás. Ez egy akár tízmillió forint összegű kamatmentes, szabad felhasználású kölcsön, amelyre minden olyan házaspár jogosult, ahol a feleség 18 és 40 év közötti. A kamatmentesség akkor érvényesül a teljes futamidő alatt, ha a házaspárnak a kölcsön felvétele után öt éven belül legalább egy gyermeke születik. 2020-ban 26 milliárd forintot fordít a kormány a babaváró támogatásra. Remélem, képviselőtársaim a költségvetésben ezt az újonnan bevezetendő intézkedést és komoly forrásokat igénylő támogatást is meg fogják szavazni.

2020-tól bevezetjük a nagyszülői gyedet. Ha a kisgyermekes szülők így döntenek, akkor helyettük a még aktív, munkaviszonnyal rendelkező nagyszülő maradhat otthon gyeden a két év alatti kisgyermekekkel.

Tisztelt Képviselőtársaim! 2018 a családok éve volt. Akkor azt tűztük ki célul, hogy nem csak egy év, ez inkább egy indító évnek számított. Innentől kezdve, amíg a magyar Országgyűlésben a Fidesz és a KDNP alkothatja a többséget és a kormányt, addig biztosak lehetnek a magyar emberek abban, hogy minden egyes év a családok és a gyermekek éve lesz. Ebben a most tárgyalt költségvetésben is kiemelt helyen szerepel a szülők és a gyermekek támogatása, természetesen a nagyszülőket is beleértve.

Azt remélem, hogy ezeket a csupa jót és pozitívumot tartalmazó családpolitikai intézkedéseket is támogatni fogja az ellenzék majd a végszavazásnál. Köszönöm szépen a figyelmüket, a további tanácskozáshoz sok erőt kívánok mindenkinek. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Pintér Tamás képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport. Öné a szó, képviselő úr.

PINTÉR TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Széchenyi István, az egyik legnagyobb magyar mondta egyszer, hogy merjünk nagyok lenni. A Dunaújvárosban és a körzetemben élő emberek mernek nagyok lenni, mernek nagyot álmodni, ahogy azt a fenti mondás is tartja. Folyamatosan konzultálok velük, együtt mérve fel az igényeiket, azt, hogy mire is van igazán szükségük. Ezek olyan valódi problémák, amelyeket már évekkel ezelőtt meg kellett volna oldani. Természetesen én nem vagyok naiv ember, de mégis reménykedem abban, hogy az idén a dölyfösség és a céltalan akaratosság helyett meghallgatják az emberek kérését, és belátják azt, hogy elsősorban az ő igényeiket kell kiszolgálni.

Ők nem stadionokra és látványberuházásokra vágynak. Remélem, hogy eljut végre önökhöz az az üzenet, hogy a dunaújvárosiak ezrei akarnak végre rendes, normális közvilágítást a sötétség helyett. Bízom abban is, hogy végre megszavazzák, hogy a Szent Pantaleon Kórháznak rendezzük az adósságállományát, és kicseréltessük a nyolcvanas évekből ránk maradt nyílászáróit, hogy civilizált körülmények között gyógyulhassanak a betegek. Remélem, nem fog süket fülekre találni az a hétköznapi igény sem, hogy leszigeteljük és felújítsuk a városi iskolákat, hogy a diákoknak ne kabátban kelljen ülniük télen a tanítási órákon, illetve hogy Adonyban biztonságosan, zebrával ellátott úttesteken mehessenek óvodába a kisgyermekek.

Szeretném hinni, hogy önök szerint is megérdemlik a pusztaszabolcsi emberek, hogy évtizedes álmuk, egy rendes vasúti aluljáró megépülhessen végre a városukban. Út- és járdafelújítások, kegyeleti emlékművek fejlesztése, közösségi terek kialakítása, kutyasétáltatók létrehozása, és még hosszasan sorolhatnám azokat az igényeket, amelyeket szeretnének a dunaújvárosiak és a körzetemben élő emberek. Most arra kérem önöket, hogy legyenek belátóak, merjenek nagyvonalúak lenni, és hallgassák meg a valódi emberek valódi problémáit, és szavazzák majd meg azokat a módosító javaslatokat, amelyeket az emberekkel együtt dolgoztunk ki. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Vejkey Imre képviselő úr, a KDNP képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. VEJKEY IMRE (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Varga Mihály pénzügyminiszter úr által a kormány nevében T/6322. számon benyújtott 2020. évi központi költségvetés a családok költségvetése. A családok költségvetése, mert a jövő évi büdzsében több mint 2200 milliárd forint áll rendelkezésre a családok támogatására; a családok költségvetése, mert a 2020. évben a családok támogatása nő a legnagyobb mértékben. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a Fidesz-KDNP a 2010. évben, nyolcévi szocialista-liberális kormányzás után honnan is indult, és hova is érkezett. Megállapíthatjuk, hogy csaknem egy évtized alatt az Orbán-kormány megduplázta a családtámogatásra fordított összeget, mely így Európában, ma hazánkban a legmagasabb. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Míg Nyugat-Európában stagnálásközeli helyzet tapasztalható a gazdaságokban, addig Magyarországon, a mi nemzetgazdaságunkban semmilyen jele nincs az európai és a globális növekedés lassulásának. De látva a trendeket, elfogadtunk egy gazdaságvédelmi akciótervet annak érdekében, hogy Magyarország gazdasági bővülése, egy esetlegesen tovább erősödő európai restrikció közepette is továbbra is hasonló mértékben fenntartható legyen.

Hazánk gazdasági bővülése továbbra is legalább 2 százalékkal meghaladja az európai uniós átlagot. Idén 4 százalék feletti növekedés várható úgy, hogy közben tovább csökken az államadósság, az államháztartási hiányt pedig 1 százalékra tervezzük, és nem folytatunk közben privatizációs tevékenységet. Mindezek alapján objektíve megállapítható, hogy gazdasági növekedésünk bázisa szilárd.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A 2020-as költségvetésünk célja a családok fokozottabb támogatásán túl az elért gazdasági eredményeink megvédése, mert ezzel tudjuk hosszú távon fenntartani a családok támogatását. Mindezek mellett azon stratégiai célunk is kitapintható a költségvetésből, hogy az adókat tovább akarjuk csökkenteni, éppúgy, mint az államadósságot, a béreket pedig növelni akarjuk. Szintén növelni akarjuk a beruházásokat, amelyek következtében a munkahelyek száma tovább emelkedne, és még inkább közelednénk a teljes foglalkoztatottsághoz, melyre törekszünk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Költségvetésünk célja egyértelmű: Magyarország családbarát hely legyen, mert nekünk továbbra is a gyermek az első. Költségvetésünkből megállapítható az is, hogy jövőre az ideihez képest minden kiemelt terület, oktatás, egészségügy, nyugdíjrendszer, lényegesen több forrással fog tudni gazdálkodni, és az államháztartásban dolgozók jövedelme is jelentősen nőni fog. Továbbra is erőteljesen fellépünk az Európát fenyegető bevándorlással, az azzal járó terrorveszéllyel, illetve a közbiztonságot érintő hátrányos következményekkel szemben.

(8.20)

Ezért lényegesen több forrást szánunk a honvédelmi és rendészeti kiadásokra. Ez alatt természetesen értem azt is, hogy az ott dolgozó honfitársaink fokozottabb erkölcsi megbecsülés mellett fokozottabb anyagi megbecsülésre is számíthatnak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Jövőre a dinamikus, 4 százalékos növekedés mellett mérsékelt, 2,8 százalékos inflációval számolunk úgy, hogy minden korábbinál alacsonyabb, 1 százalékos hiánycélt lőttünk be. A külső kockázatok kivédésére és kezelésére pedig a költségvetésben a GDP 1 százalékát kitevő biztonsági tartalékot tartjuk szükségesnek. Ha a hiánycélt és a biztonsági tartalékot összevetjük, akkor megállapíthatjuk, hogy lényegében nullszaldós költségvetési hiánnyal tervezünk. Mindez azt jelenti, hogy a családok fokozottabb támogatását nem a jövő feléléséből, hanem gazdaságunk versenyképessége alapján tudjuk Európában egyedülálló módon biztosítani. Azt is megállapíthatjuk, hogy uniós módszertan szerint az államadósság-mutatónk jövőre 66 százalékra fog csökkenni. Ez az arány 2010-ben 80 százalék volt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 2020-ban összesen 2200 milliárd forint áll majd rendelkezésre a családok támogatására, a családvédelmi akcióterv végrehajtására, és ezen felül 500 milliárd forint szolgálja majd a gazdaságvédelmi akcióterv keretében a vállalkozások növekedésének ösztönzését. Ne feledjék azt sem, hogy ebben az évben már a családok támogatására 224 milliárd forinttal jutott magasabb összeg, az oktatásra 48 milliárd forinttal jutott magasabb összeg, az egészségügyre 184 milliárd forinttal jutott magasabb összeg, a nyugdíjakra 136 milliárd forinttal jutott magasabb összeg, az állami szférában dolgozók bérére 238 milliárddal, a védelmi rendkívüli kiadásokra pedig 174 milliárd forinttal jutott magasabb összeg, mint az előző évben.

A gazdaságvédelmi akcióterv elemei például a szociális hozzájárulási adó 2019. július 1-jei csökkentése, melynek következtében idén 144 milliárd forint, jövőre pedig további 156 milliárd forint marad a vállalkozásoknál beruházásra, béremelésre és fejlesztésre. Mérsékeljük a kisvállalkozási adót, megszüntetjük az egyszerűsített vállalkozási adót, felfüggesztjük a reklámadót, a kereskedelmi szálláshelyek pedig kedvezményes áfakulcs szerint fognak adózni. Idén ősztől már nemcsak az önkormányzatok, hanem a magántulajdonú vállalkozások is igénybe vehetnek munkásszállás-építési vagy -felújítási támogatást. Annak érdekében pedig, hogy minél több és eredményesebb kutatás-fejlesztés valósulhasson meg, jövőre 32 milliárd forinttal több forrás fogja ezt garantálni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindezekből láthatjuk, hogy a jövő évi költségvetés fókuszában a családvédelmi akcióterv végrehajtása áll, mert az a célunk, hogy Magyarország családbarát hely legyen. Jövőre közel 224 milliárd forinttal magasabb összeg áll majd rendelkezésre a családok támogatására az idei összeghez képest. Meggyőződésünk, hogy a családok gyarapodásának előfeltétele nemcsak a családok anyagi segítése, hanem a biztonságuk is; a biztonság is, ezért a honvédelemmel és a közbiztonsággal kapcsolatos kérdéseket is kiemelten kezeljük továbbra is. Az Európát sújtó bevándorlást továbbra is a legfontosabb politikai kérdésnek tartjuk. A migráció számunkra nem lehetőséget, hanem kulturális, gazdasági és közbiztonsági kockázatot jelent.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ne feledjék: mi már most is biztosítjuk a pénzügyi fedezetet a babaváró támogatásra, a CSOK kedvezményes hitel bővítésére, a gyermekes családosok jelzáloghitelének átvállalására és a nagycsaládosok autóvásárlási programjára, valamint a bölcsődeépítésekre. Kérem, azt se feledjék, hogy 2020. január 1-jétől lép hatályba a négygyermekes anyák személyijövedelemadó-mentessége, valamint a nagyszülői gyed is. Mindezeken túl a 2020/21-es tanévtől az ingyenestankönyv-ellátást teljes körűvé tesszük. A fenti intézkedések alapja a gazdasági stabilitás. A magyar gazdaság az egyik legdinamikusabban növekvő gazdaság egész Európában. A 2020-as költségvetéssel azt szeretnénk elérni, hogy Magyarország tovább erősödjön, és ezt minden magyar ember érezze is, érezze mindennapjaiban is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Költségvetési politikánk célja a demográfiai stabilitás elérése a magyar gyermeket vállaló és nevelő családok megerősítésével, a családbarát közgondolkodást erősítő szakmai programok és akciók végrehajtásával, a családok jólétének növelésével, a munka- és a családalapú társadalom kiépítésével. Ezért a költségvetésben kiemelt szerep jut a gyermekvállalás ösztönzésének, melynek során nagy hangsúlyt kap a határon kívül élő magyar honfitársaink gyermekvállalási szándékának támogatása is, mely egyidejűleg a nemzeti identitás, az anyaországhoz fűződő kapocs megerősítését is szolgálja.

A költségvetésünkben már ebben az évben is kiemelt prioritást élvez a közel egy hét múlva, 2019 júliusában induló családvédelmi akcióterv. A 2020-as költségvetés ezen családvédelmi intézkedései folytatásáról szól a négy- vagy többgyermekes anyák személyijövedelemadó-mentessége és a nagyszülői gyed jövő évi bevezetése. A családvédelmi akcióterv végrehajtásával a 2020. évi költségvetésben kiemelt hangsúlyt kap mind a bölcsődei ellátás további megerősítése, továbbfejlesztése, mind a finanszírozási helyzetük javítása. A családbarát Magyarország keretében létrehozott családvédelmi akciótervben bejelentett új intézkedésekkel minden eddiginél jelentősebb támogatásban részesülnek a családok. Központi költségvetési forrásból valósul meg Magyarország legnagyobb táboroztatási programja, az Erzsébet-táborok is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A táborozási programban évről évre több mint százezer nehéz helyzetben lévő magyarországi és több mint kétezer Kárpát-medencei, Kárpátaljáról, Ukrajnából, Erdélyből, Felvidékről, Délvidékről, Szlovéniából, Szlavóniából érkező magyar gyermek számára nyújt pihenési, kikapcsolódási lehetőséget, így Magyarország Kormánya e program keretében a Kárpát-medence területén élő gyermekek egyre szélesebb köréről is gondoskodik.

Az ifjúságügy területén az ifjúsági korosztályok sikeres társadalmi integrációjához szükséges környezetfejlesztések, a fiatalok foglalkoztatási helyzetének javítása, munkaerőpiaci integrációja, a családi közösségeket, a fiatalok testi, lelki és erkölcsi fejlődését is áttételesen erősítő és elősegítő közösségfejlesztés, valamint a keresztény nemzettudat erősítése, az összmagyarság és a nemzeti integráció ügye, a Kárpát-medencei magyar közösségek erősítése, a magyar ifjúsági együttműködések fejlesztése: ezek a mi fő célkitűzéseink.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A kereszténydemokraták mindezek alapján támogatják a 2020. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot; kérem, támogassák önök is! Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Tóbiás József képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt közel harminc évben a költségvetési törvény és az azt megalapozó törvények nagyon világos képet tudnak mutatni az adott kormány gazdaság- és társadalompolitikájáról. Mivel előszeretettel 2010 és az azt követő közel most már kilenc év áll egymással viszonyban, ezért felszólalásomban arra vállalkoznék, hogy mind a gazdaság, mind pedig a társadalom elsősorban jövedelemalakulásában mutassam be, hogy hogyan és miképpen néz ki a valóság a számok tükrében, mindazokkal a szép politikai szólamokkal, amelyeket mind a kormányzati kommunikációban, mind a parlamenti vitában elmondunk.

(8.30)

Sikeres lennee az a gazdaságpolitika  föltehetjük a kérdést , amely elértékteleníti a nemzeti forintunkat? 2010 májusában egy euróért 264 forintot kellett fizetni, ma ez 322 forint. Ez azt mutatja, hogy az euró vásárlóértéke, vagyis az euróövezet gazdaságainak anyagi javakra váltható teljesítménye 22 százalékkal jobb, és nagyobb ütemben emelkedett, mint a magyar nemzeti valutáé.

A kormány nagyon büszke arra, hogy egyensúlyban tartja a költségvetést immáron hét éve, hetedik éve. A kormánynak az nem számít  persze, nem kell róla beszélni, ez a dolga az ellenzéknek, de el kellene mondani , hogy milyen árat fizetett ezért a magyar társadalom, hogy önök egyensúlyban tudják tartani. 3000 milliárd forintot vettek el a magánnyugdíjpénztári tagoktól úgy, hogy a mai napig nem néznek szembe azzal a maguk ígéretével, hogy ezeket a pénzeket az állampolgárok egyéni számláját megnyitva, akár hozam ígéretét is megjelenítve…  meg kell nézni a parlamenti jegyzőkönyveket, ezek eltűntek. 1200 milliárd forintot vontak ki az egészségügy, az oktatás és a szociálpolitika területéről. Amiről beszélek, ez az évekkel ezelőtti, 2014-es állapot, szeretném mondani, tisztelt képviselőtársaim.

Ez azért különösen problematikus, mert az egészségügyi közkiadások vonatkozásában, valamint az oktatási kiadások a bruttó hazai termék arányában kifejezve jelenleg az Európai Unió átlagának éppen a kétharmadát érik el. Egészségügyre a GDP 4,9 százalékát, oktatásra 3,6 százalékát fordítja a költségvetés, ugyanakkor a tagországok átlaga ennek éppen a másfélszerese. A hazai gazdaság tartós növekedése  büszkék lehetünk rá, hiszen önmagunkhoz képest igenis növekedésben vagyunk. Ha viszont megnézzük, és itt elhangzott, hogy a globalizált világ, a globalizált gazdaság arra kényszeríti a tagországokat, a nemzetállamokat, hogy a globális versenyben igenis nagyobb intenzitással vegyenek részt, akkor azt kell mondanom, hogy ha körülnézünk Magyarország határain túl Európában, akkor azt kell látni, hogy miközben a magyar gazdaság teljesítménye 2010 óta 23,1 százalékkal nőtt, az Európai Unió átlaga pusztán 12,2 százalék. Álljunk meg, tapsoljunk, nagyon jók vagyunk!

Sőt, ha megnézzük, hogy az eurózóna országai önmagukban csak 10,6 százalékot tudtak növekedni, ez egyértelműen a hazai gazdaság felzárkózását jelenti, vitathatatlan tény.

Ellenben, ha megnézzük, hogy a térségbeli országokhoz képest ez a folyamat nem fejlődést, hanem lemaradást eredményez, akkor azt kell mondjuk, hogy Észtország bruttó hazai terméke ugyanebben időszakban 35,2 százalékkal, Romániáé 35,1 százalékkal, Lettországé 33 százalékkal, Litvániáé 32,7 százalékkal, Lengyelországé 31,8 százalékkal, Szlovákiáé 25,8 százalékkal emelkedett, míg 72,1 százalékkal bővült ebben az időszakban az ír és 57-tel a máltai gazdaság.

Különösen aggasztó ugyanennek a sikeres, gazdasági növekedésre alapuló politikának a jövedelemre való hatása. Hogyan alakult ugyanebben az időszakban Magyarországon a jövedelmi helyzet? Azt az állítást szeretném megfogalmazni, hogy az elmúlt kilenc évben sokkal többen lettek szegényebbek, mint 2010 előtt voltak. Elvesztették a reményt, és nem látják az esélyt ebben a költségvetésben sem, hogy az ő helyzetük érdemben változni fog. A kormányzati kommunikáció szerint az elmúlt három évben folyamatosan évi 10 százalékkal nőtt a keresetek vásárlóértéke, az egész évben egy átlagos alkalmazott havi bruttó keresete eléri a 350 ezer forintot.

A valóság ezzel szemben más. Azon túl, hogy a hivatalos statisztikai adatok a kormányzati kommunikációban jelzettel szemben ’16-tól rendre 7,4, 10,3, 8,4 százalékos éves reálkereset-növekedést mutatnak, de ez az adat csak azoknak az alkalmazottaknak a keresetváltozását reprezentálja, akik a közszférában vagy a legalább öt főt foglalkoztató cégekben dolgoznak. Ők összesen 3,2 millióan vannak, miközben a foglalkoztatotti szám 4,5 millió. 1 millió 300 ezer ember dolgozik ebben az országban, és az ő jövedelemváltozásukat nem vizsgálja a KSH, minden ígéret ellenére nem közlik a mediánjövedelmeket.

Ugyanis az 1 millió 300 ezer dolgozó átlagos bruttó keresete csupán a garantált bérminimummal azonos, azaz 195 ezer forint. Így az összes foglalkoztatottra jutó átlagos havi nettó kereset alig éri el a 200 ezer forintot. Ez az átlag ráadásul úgy jön ki, tisztelt képviselőtársaim, hogy a dolgozók több mint kétharmada az átlagos keresetnél kevesebbet vihet haza havonta, mert a jövedelmi rangsorba állított foglalkoztatotti kör 70 százalékánál van az átlag. Az az abszurdum van ma Magyarországon, hogy a jövedelmi átlag elérése a 70 százaléknál, a hetedik decilisben következik be először. Tessenek már végiggondolni, matematikailag azt tanuljuk, hogy az átlag valaminek a közepe, tehát valahol 50 százalék környékén kellene megjelennie az átlagnak! Ehhez képest ez 70 százaléknál jelenik meg.

A Pénzügyminisztériumnak változtatni kellene a KSH úgymond politikai irányításának azon részén, hogy ha a valóságot szeretnénk tudni, akkor igenis a mediánjövedelmek közlésére azon foglalkoztatotti kör beemelését, akik öt főnél kevesebbet foglalkoztatnak, önfoglalkoztatottként dolgoznak ebben az országban, azoknak a jövedelemváltozását is az asztalra kellene ugyanúgy tenni, mint azokét, akik a közszférában vagy kis- és középvállalkozásokban dolgoznak.

Van egy különleges eleme ennek a bérhelyzetnek. A közszférában szégyenteljesen alacsonyak a nettó keresetek, a nemzetgazdasági átlaghoz viszonyítva összességében 6,5 százalékkal, az oktatási ágazatban 2,8 százalékkal, a szociális és humánegészségügyi ellátásban 13 százalékkal maradnak el a nemzetgazdasági átlagtól, azaz a pedagógusok, az egészségügyi dolgozók, a szociális munkások, valamint a köztisztviselők jelentős része szégyentelenül alacsony, többségük szinte éhbérért kénytelen dolgozni. A kormány kilenc éve következetesen  ez vitathatatlan  visszaél a közalkalmazottak, köztisztviselők, tanárok, tanítók, orvosok, kisegítő személyzet, egészségügyi szakdolgozók, szociális munkások hivatástudatával. Hosszan sorolhatnám ezt a sort, el lehetne menni nagyon-nagyon messzire, nem az a kulcskérdés, hogy mindenkit fölsorolunk-e, hanem hogy jelezzük a számok nyelvén, hogy az, amiről önök beszélnek, az a valóság tükrében úgy néz ki, hogy pont az a szféra, amelyről beszél a kormányzati politika, jelen pillanatban nemzetgazdasági átlag alatt kapja meg a bérét.

Többéves zuhanás után, el kell ismerni, az utóbbi négy évben érzékelhetően nőttek a reáljövedelmek, azok ugyanis éppenhogy meghaladják a 2008 előtti, válság előtti szintet. Emellett az emelkedés főként a magasabb jövedelemmel rendelkező rétegeket érintette, és jóval kisebb mértékben az egyébként is nehéz körülmények között élő családokat. Azaz a társadalmi különbségek nem csökkentek az elmúlt kilenc évben, hanem a magasabb jövedelműek javára elbillent, úgymond eltorzult a társadalmi egyenlőség kérdésköre. Különösen szomorú számomra, hogy a legveszélyeztetettebbek változatlanul a gyermekek és a fiatalok.

Emellett továbbra is súlyosak a területi egyenlőtlenségek, és nagyon keveset beszél a vitában a kormánypárt arról, hogy Magyarországon a területi egyenlőtlenségek hogyan konzerválják és hogyan determinálják azt a jövőt, amelyben például az észak-alföldi régióban az átlagjövedelem mindössze 8,2 százalékkal magasabb a relatív jövedelmi szegénységi küszöbnél. 2017-ben az egy főre jutó éves bruttó jövedelem 1 millió 644 ezer forintot, a nettó jövedelem átlagosan 1 millió 300 ezer forintot tett ki. Az előbbi 9,3 százalékkal, az utóbbi 8,4 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit.

(8.40)

2017-ben a fogyasztói árak 2,4 százalékkal emelkedtek. Így a reáljövedelmek jelentősen, 5,9 százalékkal nőttek. Ez a számottevő jövedelememelkedés egyben kompenzálta az előző évek komolyabb életszínvonal-zuhanását, így a 2017. évi átlagos nettó jövedelem reálértékben 19,8 százalékkal, tehát érzékelhető mértékben meghaladta a 2010. évit.

Ha a jövedelmi különbségeket oly módon vizsgáljuk, hogy tíz egyenlő részre osztjuk mindazokat, akik ma a munka világában dolgoznak és a népességet teszik ki, akkor a képzett csoportok átlagos jövedelmét, a jövedelmi egyenlőtlenségek alakulását is meg tudjuk vizsgálni.

A legalacsonyabb egy főre jutó jövedelemmel rendelkező közel egymillióra tehető csoport átlagos jövedelme a fent említettek szerint nem érte el az országos átlag egyharmadát sem, annak csupán 29,2 százalékát. E társadalmi csoport átlagos jövedelme az országos átlaghoz képest még jelentősen mérséklődött is. 2010-ben 31,8 százalék volt, 2,6 százalékponttal esett vissza, ráadásul a hét évvel korábbihoz képest ebben a csoportban a reáljövedelem az átlag kevesebb, mint felével nőtt. Csak érzékeltetőül: eközben a legmagasabb jövedelmű egymillió főre tehető személy egy főre jutó nettó jövedelme az országos átlagnak csaknem két és félszeresével, 239,4 százalékkal, az egyetlen csoport, amelynek relatív jövedelemátlaga számottevően, 8,3 százalékponttal emelkedett a 2010. évhez képest.

A társadalomban, a társadalom szerkezetében drasztikus és  egy vélemény, állító mondat is egyeben  végzetesnek tűnő jövedelemátrendeződés és jövedelemkülönbségek alakultak ki Magyarországon. A legmagasabb és legalacsonyabb jövedelmű egymillió fős arány úgy néz ki, hogy 2010-ben a felső decilisbe tartozók átlag bruttó jövedelme és az alsó decilisbe tartozók változása 8,1-szeres volt, 2017-ben ez már tízszeres volt. Azaz jelentősen, 1,9 százalékkal nőtt. A legtehetősebbek nettó jövedelme az alsó decilisbe tartozókénak 2010-ben 7,3-szerese volt, 2017-ben 8,2-szerese. Azaz csaknem 1 százalékponttal emelkedett, amely szintén számottevő jövedelemarány-átrendeződést tükröz az alacsonyabb jövedelmű rétegekbe tartozók hátrányára.

A torz jövedelemszerkezet kialakulását mutatja, hogy a nettó jövedelem országos átlagát csak a hetedik decilisbe tartozók érték el, tehát a társadalomnak csak kevesebb, mint egyharmada jutott el erre a jövedelmi szintre.

Ennél is nagyobb aránytalanságot tükröz az a tény, hogy míg a kilencedik decilisbe tartozók relatív átlagjövedelme sem nőtt hét év alatt az országos átlaghoz képest, kizárólag a legfelső decilisbe tartozók országos átlaghoz viszonyított jövedelme emelkedik 8,3 ponttal.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem sorolom tovább  ez mind KSH-adat  a 2010-től meglévő KSH-adatokat, sokkal inkább szeretnék még egy témára kitérni. Nevezetesen elhangzott tisztelt képviselőtársaim részéről, hogy a családok éve; és nem lehet olyan ember ebben az országban, aki felelősen bármely legkisebb településtől akár az Országgyűlés képviselőin át ne hinne abban, és ne akarná azt, hogy a magyar családok helyzete évről évre javuljon. Ebben nem lehet vita.

Ellenben ha megnézzük, hogy hogyan is alakul a 2020-as költségvetésben ennek a politikának a lefordított, számszerűsített eszközrendszere, akkor azt látjuk, hogy a gyermekes családok egy főre jutó átlagos jövedelme 2017-ben 1 millió 42 ezer forintot tett ki, amely négyötöde, 80,2 százaléka volt az országos átlagnak. A gyermek nélküli családok egy főre jutó jövedelme 1 millió 549 ezer forint volt, az országos átlagot 19,2 százalékkal meghaladó módon. A különbség arra utal, hogy a családtámogatások a kommunikációban erőteljesebbek, mint a költségvetési gyakorlatban. Az eltelt hét évben a gyermekes családok egy főre jutó jövedelme 20,2 százalékkal, a gyermek nélküli családoké pedig 17 százalékkal emelkedett. Azaz a családi adókedvezmény javította ugyan a gyermekes családok jövedelmi pozícióját, de nem volt képes kompenzálni azt a veszteséget, amelyet egyéb családtámogatások, így például a családi pótlék tudatos elértéktelenítése okozott.

Különösen kedvezőtlenül érinti ez a családpolitika az egyszülős családokat, amelyekben a vizsgált hét évben az egy főre jutó jövedelem vásárlóértéke 3,4 százalékkal visszaesett. Megjegyzendő, hogy ebben a jelentős társadalmi problémában van jelentősége annak, hogy e családok száma 2016-ban 155 ezer, 2017-ben 174 ezer, míg az érintett gyermekek száma több mint negyedmillió, 254 ezer, illetve 265 ezer volt. E családokban 2017-ben az egy főre jutó nettó jövedelem mindössze 829 ezer forintot tett ki, azaz az országos átlagnak kevesebb, mint kétharmadát, 63,8 százalékát.

Az adatok szerint a kétszülős, három- és többgyermekes családoknak is csak részben segített a jelentős családi adókedvezmény, többségük legfeljebb részlegesen tudta igénybe venni azt, mivel a bruttó keresetük adó- és járuléktartalma alacsonyabb volt az adókedvezménynél. 2017-ben e családokban az egy főre jutó átlagos nettó jövedelem mindössze 855 ezer forint volt, az országos átlagnak nem egészen 65 százaléka.

A jövedelmi különbségek folyamatos növekedése egész rétegeket fog kritikus helyzetbe hozni. De sajnos ennél rosszabbat szeretnék mondani. Ha konzerválódik ez a jövedelemkülönbség területileg és jövedelem vonatkozásában Magyarországon, akkor Magyarországon az a siker, amit önök most a gazdaság teljesítőképességében látnak, meg fog torpanni. Nem a külső gazdasági környezettől, hanem azért, mert képtelen lesz a belső fogyasztásra generált gazdaságpolitika támaszt nyújtani, minőségi szakképzést adni, minőségi tudással, minőségi versenyképességgel hazai piacon boldogulni családoknak. Ez a politika annyiban szorul változtatásra, hogy a mellé a gazdasági teljesítőképesség mellé hozzá kell rendelni azt az eltorzult jövedelempolitikát, amit a kormányzat képvisel, hogy a társadalmi egyenlőtlenségnek minimum a mérséklését  de legyünk egy picit úgymond bátrak, ahogy itt az előbb megfogalmaztam, merjünk nagyot álmodni , az egyenlőségét próbáljuk meg elérni. Ez a költségvetés annyiban konzekvens, hogy az elmúlt kilenc évben a kormány ezen társadalompolitikáján nem volt hajlandó változtatni. Ennek a következményei viszont nem egy költségvetés megváltoztatásával, hanem hosszú távon határozza meg Magyarország egységes kulturális, értékalapú és élhető részét.

Végezetül szeretném mondani, hogy ne csak megszületni legyen érdemes ebben a hazában, hanem olyan politikát kell csinálni, ahol élni is érdemes. Köszönöm szépen. (Dr. Keresztes László Lóránt tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Banai Péter Benő államtitkár úrnak, akit mindig soron kívül illet meg a szólás joga. Parancsoljon, államtitkár úr!

BANAI PÉTER BENŐ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tóbiás József képviselő úr úgy kezdte a hozzászólását, hogy érdemes megnézni, milyen is a valóság, hogy néz ki a valóság, mi a helyzet 2010-hez képest.Tisztelettel emlékeztetném a képviselő urat is, illetve az Országgyűlés jelen lévő tagjait, hogy milyen helyzetben volt Magyarország 2010-ben. Minden összehasonlításnak, azt gondolom, az az alapja, hogy megnézzük, Magyarország más országokhoz képest hogyan élte át a gazdasági válság időszakát, hogyan tudott a 2008-09-es gazdasági válság folyamataiból talpra állni, és vajon hogyan reagáltak a gazdasági válságra azok az országok, akik összehasonlítható vagy sok esetben jobb helyzetben voltak, mint Magyarország.

Mindnyájan tudjuk, hogy az előző évtizedben volt hat év, amikor a államháztartás hiánya Európában a legnagyobb vagy a második legnagyobb volt. Magyarország volt az egyetlen ország, aki a csatlakozása óta folyamatos túlzottdeficit-eljárásban volt. Ez azt jelentette, hogy az államháztartási hiányunk európai rekordot jelentő, 9 százalék feletti szintet is elért 2010 előtt.

Ráadásul 2010-ben nemcsak az államháztartás volt katasztrofális helyzetben, az államadósságunk volt rendkívül magas szinten, hanem ezt az államadósságot gyakorlatilag senki nem finanszírozta. Emlékezhetünk rá, hogy a 2010 előtti kormányzat IMF-hitelből a mostani kamatszinthez képest jóval magasabb szinten próbálta finanszírozni az államháztartást.

(8.50)

De azon túl, hogy az államháztartási adataink, tényszerűen mondhatom, katasztrofálisak voltak, a reálgazdaság is csapnivaló helyzetben volt.

Milyen növekedési számaink voltak 2010 környékén, 2010 előtt? Az egyik legjelentősebb gazdasági visszaesést érte el Magyarország. A munkaerőpiacot illetően az aktivitási ráta, vagyis azoknak a száma, akik dolgozni akartak, dolgozni voltak képesek, Európában: a legalacsonyabb kettő között volt Máltával, a legalacsonyabb kettő között volt. A munkanélküliségi rátánk 11 százalék fölött volt, és sorolhatnám még a reálgazdasági jellemzőket. A lényeges megállapítás az, hogy európai összehasonlításban 2010-ben mind az államháztartás mutatói, mind a reálgazdaság mutatói szempontjából sereghajtók voltunk, és ebből a helyzetből kellett valahogyan kijönni.

Tehát amikor összehasonlítást végzünk a 2010-hez képesti helyzettel, és összehasonlítjuk magunkat más országokkal, akkor képviselő úr figyelmébe is ajánlom, hogy mondjuk, hasonlítsa össze Magyarország teljesményét Görögországéval, vagy hogy ne csak Görögországot említsem, hasonlítsuk össze, mondjuk, Spanyolországéval, azokkal a mediterrán országokkal, amelyeknek az államháztartási és reálgazdasági számai visszanézve sokkal jobbak voltak. Ez az első dolog, amelyet említeni szerettem volna.

De ha ezen túlmegyünk, és nemcsak az említett mediterrán országokkal hasonlítjuk össze Magyarországot, hanem a térségbeli országokkal is, annak ellenére, hogy a magyar államháztartásnak, a magyar adófizetőknek jóval kevesebb adóterhet kellett fizetnie az adósságszolgálata után, annak ellenére, hogy náluk jóval szélesebb volt a foglalkoztatói bázis  emlékezzünk, Csehország hasonló méretű ország, egymillió fővel többen dolgoztak , ehhez képest az államháztartás konszolidációja után az elmúlt években olyan növekedési számokat tudtunk elérni, amelyek megelőzték és meghaladták például Csehország vagy számos térségbeli ország számait.

Az Eurostat számai beszédesek. Emlékezhetünk, hogy 2017-ben a magyar gazdaság 4,1 százalékkal bővült, 2018-ban 4,9 százalékkal, az idei évben a kormányzat 4 százalék körüli bővüléssel kalkulál azzal együtt is, hogy az első negyedévben 5 százalék felett volt a növekedés.

Ha már Csehországot említettem, ahol, tudjuk, most is Európában az egyik legalacsonyabb a munkanélküliségi ráta, az egyik legmagasabb a foglalkoztatottság, akkor hadd említsem a cseh növekedési adatokat: 2017-ben 4,4 százalék, 2018-ban 2,9 százalék, 2019-ben az Európai Bizottság előrejelzése szerint 2,6 százalékkal bővülhetnek. Ezzel együtt is Csehország, hasonlóan Magyarországhoz az Európai Unió átlagához képest érdemben magasabb szinten tud növekedni.

Az első állításom tehát az, hogy ha összehasonlítást végzünk, akkor nézzük meg a kiindulópontot. Ezen kiindulópontból szemlélve is, azt gondolom, vállalhatóak, sőt nemhogy vállalhatóak, hanem azt gondolom, nemzetközi szinten is elismerhetőek azok az eredmények, amelyeket a magyar gazdaság az elmúlt években elért.

Ezt követően akkor nézzük meg, hogy ezen eredmények mellett az államháztartás mutatói hogyan alakultak, és azt a stabilitást, amit az elmúlt években láthattunk, és amire a jövő évi költségvetésitörvény-javaslat is épít, hogyan tudta elérni a kormányzat! Volt egy olyan állítás, hogy a közfeladatok, az egészségügy, az oktatás kiadásai csökkentek, amit, ha jól emlékszem, képviselő úr említett. Akkor tényszerűen szeretném rögzíteni, hogy egészségügyi célokra 2010-hez képest 770 milliárd forinttal több kiadás jut 2020-ban, amennyiben a törvényjavaslatot az Országgyűlés elfogadja. Az oktatás területén ez a többlet 633 milliárd forint. Ezek a nominális többletek egyúttal azt is jelentik, hogy reálértéken növekednek a területek kiadásai. Képviselő úr, kérem, hogy ellenőrizze a számokat! A kumulált infláció 24,2-24,3 százalék körül van, ez a kumulált infláció 2010-től. Ezek a növekmények érdemben az inflációs szint fölött vannak.

Ezenkívül azzal kalkulálunk, hogy számos területnek többletei vannak, mint ahogy arra Vejkey Imre képviselő úr, frakcióvezető-helyettes úr is egyértelműen a tények alapján rávilágított. Itt hadd említsem meg talán azt a technikainak tűnő megjegyzést, hogy amikor összeszámoljuk, hogy milyen kiadásokat kell egészségügyi, oktatási, kulturális, védelmi címszó alatt számba venni, akkor értelemszerűen az OECD-nómenklatúrából indul ki a kormányzat. Nemzetközi szinten összehasonlíthatóak azok az adatok, nemzetközi szinten is kiállják a próbát, amikor egy-egy terület kiadásainak a változását vetjük össze Magyarországon, illetőleg más országokban. Ezeket a többleteket értelemszerűen a gazdaság bővüléséből tudtuk elérni, és hozzáteszem, az adók csökkentésével.

A képviselő úr arra is utalt, hogy a magánnyugdíjpénztári rendszer átalakítása eredményezte a költségvetés stabilitását, az államadósság csökkentését. Én akkor azért felhívom mindnyájunk figyelmét arra, hogy milyen fehéredési intézkedéseket hozott a kormányzat, amelyekkel nemzetközi szinten sikerült csökkenteni az adóelkerülést. Mik voltak azok a lépések, amelyek százmilliárdokat hoztak a költségvetés számára? Online-pénztárgép-bekötés, cégek egymás közötti tranzakcióinak online rendszerré alakítása, a nemzeti adóhatósághoz történő bekötése. Maga az adórendszer átalakítása, ami elsődlegesen a munkára ösztönöz, azt eredményezte, hogy a foglalkoztatottak száma az ön által hivatkozott 2010-es számokhoz képest radikálisan, 800 ezerrel növekedett.

Tehát mind a fehérítés területén, mind az adórendszer átalakításának területén, mind a kiadási oldalon strukturális intézkedésekkel sikerült elérni az államháztartás stabilitását úgy, hogy mellette az állami vagyon jelentősen bővült. Erről se feledkezzünk el, hiszen emlékszünk a magyar gazdaságtörténetből olyan időszakokra, amikor a költségvetési egyensúlyt, illetőleg az államadósság csökkentését az akkori kormányok az állami vagyon értékesítésével próbálták elérni; ennek aztán megláthattuk a böjtjét. Ellenkező folyamatot láttunk 2010-től: számos közműszolgáltató cég került állami tulajdonba, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy a természetes monopóliumoknak minél szélesebb köre legyen köztulajdonban.

Ami pedig a gazdaság teljesítményén, az államháztartás helyzetén, az államháztartáson belüli területek kiadásán túl, azt gondolom, említésre méltó, az az, hogy vajon a társadalmi különbségek nőttek-e, illetőleg hogyan néz ki a társadalom kevésbé tehetős rétegének a felzárkózása.

A képviselő úr a társadalmi különbségek növelését említette, a szegényebb rétegek leszakadását. Ennek kapcsán engedjék meg, hogy néhány tényadatot említsek! Először is, azt gondolom, nemcsak az egyén felemelkedését jelenti az, ha segély helyett munkából tud élni, nemcsak az önbecsülését növeli, hanem nagyobb jövedelemre is lehetőséget ad. Tudjuk, hogy a segélyekhez képest a munkából, még ha ez a munka nem is az elsődleges munkaerőpiacon valósul meg, hanem a Start-munkaprogram keretében, nagyobb jövedelmet lehet elérni; ez az első fontos dolog. Ma jelentősen nagyobb azoknak a száma, akik munkából tudnak élni, mint akik valamilyen segélyjellegű ellátásra szorulnak. Természetesen célunk az, hogy mindenki, aki szeretne, tudjon dolgozni. Van még teendő e tekintetben is, de látni kell azt, ismétlem, hogy több mint 800 ezerrel dolgoznak ma többen, mint dolgoztak 2010-ben, és ez az egyének számára is a jövedelmek növekedését eredményezte.

Ezen túl, azoknál, akik korábban is dolgoztak és ma is dolgoznak, és mondjuk, a legalacsonyabb jövedelmet keresik, azt látjuk, hogy 2010-hez képest ezen alacsony jövedelmi kategóriáknál is érdemi reáljövedelem-növekedés valósult meg. A képviselő úr a 2010. évet említette, kvázi összehasonlítást tett a 2010 előtti nyolc év és a 2010 utáni most már kilenc év tekintetében. Engedjék meg, hogy a legalacsonyabb bérnél, a minimálbérnél én is ezt tegyem. A minimálbéresek nettó reálkeresete 2002 és 2010 között 5,8 százalékkal növekedett, ha az illető minimálbéresnek nem volt gyermeke. 2010 és 2019 között ez a szám 36,1. Tehát míg a 2002 és 2010 közötti nyolc évben 5,8 százalék volt a reálkereset-növekedés, ez 2010 után 36,1.

(9.00)

De a kormányzat társadalompolitikájának fókuszában a munka és a család együttesen szerepel, éppen ezért azok a személyek, akik gyermeket nevelnek, családi kedvezményt is érvényesíthetnek a tisztelt Országgyűlés döntése értelmében. Így tehát azon minimálbéresek, akiknek egy gyermekük volt, 2002-2010 között reáljövedelem-, reálkereset-veszteséget tapasztalhattak, 2 százalékkal csökkent a reálkeresetük. 2010-2019 között 49,8 százalékos növekedést tapasztaltak. A háromgyerekeseknél pedig abszolút szembetűnő a különbség, 2002-2010 között 7,6 százalékkal csökkent valakinek a reálkeresete, ha minimálbért keresett, 2010-2019 között ez a szám 99 százalék. Vagyis a minimálbéreseknek, az ön által kiemelt szegényebb vagy alacsonyabb keresetű rétegeknek a nettó reálkeresete megduplázódott két év alatt.

Ha a képviselő úr által említett területi különbségekre is vetünk egy pillantást, akkor engedjék meg, hogy csak a munkanélküliségi rátát emeljem ki. 2010-ben Szabolcs megyében a munkanélküliségi ráta 17,8 százalék volt, most 8,7 százalék. Borsodban 16,7 százalék volt, most 5,2 százalék. Hajdú-Biharban 13,1 százalék volt, most 6,2 százalék; folytathatnám a sort. És természetesen e tekintetben is van még teendője a kormányzatnak. Én mindössze arra hívom fel a figyelmet, hogy területi különbségeket nézve is azokban a megyékben, amelyek Magyarország kevésbé fejlett megyéihez sorolhatóak, a munkanélküliség is jelentősen csökkent, és a keresetek is növekedtek. És itt is megemlítem a minimálbér és a garantált bérminimum emelését, hiszen ez az intézkedés a kevésbé fejlett megyékben, ahol jellemzően alacsonyabbak a bérek, nagyobb keresetnövekedést eredményezett átlagosan, mint más területeken.

És végül engedjék meg, hogy a Statisztikai Hivatal számaira reagáljak. Képviselő úr úgy fogalmazott, hogy a reálkeresetek növekedésénél látott számok félrevezetőek. Először is hadd mondjam el, hogy a KSH adatai alapján 2016-2018-ig a lezárt elmúlt három évben milyen számokat látunk, megismételve azt, amit képviselő úr mondott. A reál nettó keresetek nemzetgazdasági szinten 2016-ban 7,4 százalékkal bővültek, 2017-ben 10,3 százalékkal, 2018-ban 8,3 százalékkal. Ezen adatok nemzetközi, európai uniós előírások, módszertan szerint meghatározott adatok.

Hogyha nem ilyen bérnövekedés valósult meg, hanem valójában jóval kisebb a bérnövekedés, akkor felteszem a kérdést, hogy a kiskereskedelmi forgalom mitől bővül, a lakossági megtakarítások miből bővülnek. Mi a forrása, mondjuk, az új lakossági állampapír első hetes, közel 530 milliárd forintos jegyzésének? Miért látjuk az építőiparban a lakások keresleténél azt a keresletet, amit látunk? Tehát ha nincsen, nem valósult meg ilyen reálkereset-növekedés, akkor hogy láthatjuk akár a fogyasztás változásában, akár a beruházásoknál, akár a megtakarításoknál azokat a számokat, amiket az elmúlt időszakban láthattunk? Tehát azt gondolom, hogy igenis érdemi reálkereset-növekedésnek kellett megvalósulni ahhoz, hogy más gazdasági mutatók is kedvezően alakuljanak.

Elnézést, hogy sokat szóltam, de képviselő úr állításai kapcsán, azt gondolom, olyan tényeket érdemes említeni, amelyek az eddigi gazdaságpolitika eredményeit mutatják, és amelyek alapján 2020-ban is azzal számolhatunk, hogy az alacsony fizetési kategóriáknál a minimálbér, a garantált bérminimum emelése esetén érdemi reálkereset-növekedés valósulhat meg. Emlékeztetnék arra, hogy 8 százalékkal emelkedik a minimálbér és a garantált bérminimum.

Ez a béremelkedés a közszférában is tetten érhető lesz. Van egy 152 milliárd forintos keret a jövő évi költségvetésben, amely a közszférában foglalkoztatottak béremelését szolgálja, és abban bízunk, hogy mindezen kiadásnövekedések a családi támogatások növekedése mellett úgy tudnak realizálódni, hogy megőrizzük az államháztartás stabilitását. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Szintén soron kívüli felszólalás lehetőségével kíván élni Rétvári Bence államtitkár úr. Államtitkár úr, öné a szó.

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nagyon röviden szólnék csak hozzá. Banai államtitkár úr tökéletesen elmondta pénzügyi szempontból, én pedig, engedje meg, hogy szociológiai szempontból cáfoljam azt, amit ön állított az elmúlt percekben, tisztelt képviselő úr. Hiszen szerencsére minden társadalmi csoportban, ha megnézzük a szegénység alakulását, a jövedelmek alakulását, a társadalmi kirekesztődöttségnek kitettek alakulását, akkor pozitív elmozdulás lenne. Nem ismertetném az összes adatot, csak amit ön mondott, az tényszerűen nem igaz, tisztelt képviselő úr, hogy az egyszülős családok számára a szegénység kockázata nőtt volna, hiszen az elmúlt években legalább 40 százalékkal csökkent a szegénység és a társadalmi kirekesztődés kockázata azok körében is, akik egyedül nevelik a gyereküket vagy egyedül nevelik a gyermekeiket. Tehát itt is a kormány családbarát intézkedései csökkentették az egyszülős családok szegénységi kockázatát. Az sem valós, tisztelt képviselő úr, amikor ön rendkívül komor képet fest le azzal kapcsolatban, hogy Magyarországon a társadalmi jövedelembeli különbségek hogyan alakulnak, hiszen hogy ha kinéz egy kicsit az ország határain kívülre, akkor azzal a meglepő dologgal, egyébként valóban meglepő dologgal találkozhat, hogy nálunk sokkal gazdagabb, nálunk sokkal jobb pénzügyi adottságokkal rendelkező országokban is, mint például Ausztria vagy Németország, a Világbank kimutatása szerint egy hajszálnyival magasabbak a társadalmi különbségek a társadalom alsó ötöde és felső ötöde között, mint Magyarországon. Én itt felmentem az önök által valószínűleg kétségbe nem vont Világbank honlapjára, ahol egy térképes kimutatásban ön is láthatja, hogy Magyarországon, pontosan azért, mert radikális minimálbér-emelést hajtottunk végre, mert rezsit csökkentettünk, éppen ezért a társadalmi különbségek jóval kisebbek, mint nálunk sokkal gazdagabb országokban. Tehát ezt is teljes mértékben szeretném cáfolni, amikor ön azt mondja, hogy Magyarországon ilyesfajta kettészakadást tapasztal.

Persze, az nem kizárt, sőt nagyon valószínű, hogy Ausztriában vagy Németországban az okozza a növekvő társadalmi különbségeket, hogy a korlátlanul beengedett bevándorlók révén az alsóbb társadalmi csoportok kiszélesednek, egyre több ember kerül valamelyest a társadalom peremére, adott esetben nincs is legális jövedelme, csak segélyekből tartja el magát, és ez egy óriási társadalmi feszültséget okoz, hiszen a régebb óta ott lévő németek, osztrákok életszínvonalához képest ez egy sokkal alacsonyabb életszínvonal; de ebben az esetben önnek pedig a kormány bevándorlásellenes politikáját kellene támogatni.

Ami pedig az önök bizonyítványát illeti, tisztelt képviselő úr, a saját intézkedéseik kapcsán, engedje meg, hogy Ferge Zsuzsát idézzem önöknek, az önök házi szociológusát, az önök teljesítményéről, aki azt mondta: „2008-ban Magyarország volt az egyetlen válság érte állam,”  az önök kormánya  „amely semmit, egyáltalán semmit, egy gyufaszálat sem tett keresztbe azért, hogy a válság nyilvánvaló veszteseivel valami történjen. Ilyen ország nem volt még egy. Mindenütt legalább a munkanélküli-ellátást vagy a segélyezést, vagy valami mást kiterjesztettek. Ennek következtében nálunk különösen nagy volt a szegényeket érintő veszély.”

Tehát míg a felszólalásom első részében arra kívántam rávilágítani, hogy azok a kritikák, amelyeket ön mond, nem valósak, mert más országokhoz képest Magyarország ebben igenis jó teljesítményt nyújtott, itt pedig Ferge Zsuzsa állította ki a bizonyítványt, hogy önök viszont a szegényekkel, amikor lett volna lehetőségük kormányon, nem törődtek, és más országokhoz képest cserben hagyták azokat, akik vesztesei voltak annak az időszaknak. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Turi-Kovács Béla képviselő úr, Fidesz-képviselőcsoport.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Megvallom, minden évben várakozással vagyok, amikor Varga Mihály pénzügyminiszter úr elmondja az expozéját. Ezek az előterjesztések ugyanis nem pusztán a számadatokat, hanem rendszerint a realitásokat igyekeznek felvázolni, és egy olyan jövőképet, amely megalapozott, és amely mögött ott vannak a lehetőségek és ott vannak a veszélyhelyzetek is. Így történt ez a mostani expozéban is.

(9.10)

Én a számokkal nem kívánok foglalkozni, azokkal itt már sokan foglalkoztak bőséggel. Én inkább csak arra szeretnék rámutatni, hogy az világosan kiderült a miniszteri előterjesztésből, hogy az a három alap, az a három pillér, amire szükség van és amire építkezni kell, egyfelől a 4 százalék növekedés, másfelől a 4 százalék alatti munkanélküliség, harmadrészt a csökkenő adósságállomány, ezek adottak, ezeket megteremtettük, ezek biztosítottak a 2020. évben is, nagy valószínűséggel, tegyük hozzá, nagy valószínűséggel, de nem teljes bizonyossággal, és erre még szeretnék majd kitérni.

Tisztelt Ház! Az a helyzet azonban, hogy van egy negyedik pillér is, amire, javaslom, az eddiginél is erőteljesebben építkezzen a kormány, s ez a lakosság megtakarítási szándéka és lehetősége. Az elmúlt évek ugyanis azt bizonyítják, és ez érthető a lakosság, a népesség, a honfitársaim részéről, hogy érezve azt a gazdasági növekedést, amely most már minden társadalmi réteget, ha nem is egyenlő mértékben, de azért elért, érezve ezt, méltán gondolták, hogy jogosultak arra, hogy jobban, kedvezőbben éljenek, hogy használják azt a lehetőséget, amelyet ez a korszak biztosít számukra. Most eljutottunk oda, hogy egyre többen vannak, akik egy polgári jólét mellett igyekeznek megtakarítani és a megtakarításaikat hasznosítani. Ennek kell jól visszacsatornázódnia oda, ahova kell, azaz a nemzetgazdaság erősítésére. Erre az első lépések megtörténtek, de ezeket nem látom még teljesen kielégítőnek, nyilván továbbiakra van szükség.

Tisztelt Ház! Külön szeretnék rámutatni arra, hogy az természetes, hogy miközben minden ágazatban és a társadalom minden rétegénél az előző évhez képest növekedés mutatkozik, ezek nem egyformák. Vannak ágazatok, ahol ezek erőteljesebbek, vannak, ahol ezek kevésbé látványosak. Az azonban bizonyos, hogy ha jól értékeljük a családtámogatások mostani rendszerét, akkor ez több annál, mint egyszerűen csak a családok megtámogatása, emögött több is van. Mögötte van ugyanis az a küzdelem, amely meggyőződésem szerint az elkövetkezendő évtizedek vagy talán évszázad egyik legfontosabb problémája: a népességmegtartás lehetősége. Az ugyanis, hogy önmagában a családoknak több pénzt adunk, egy nagyszerű dolog. Van egy pénzbőség Európában, és valljuk meg, van egy pénzbőség Magyarországon is. Ilyen, meg kell mondanom, az én ismereteim szerint az 1880-as évek óta nem volt. Az azt megelőző válságot követően volt egyedül Magyarországon egy olyan helyzet, amikor valódi pénzbőség volt. Ma ez a helyzet.

Hogy ez a pénzbőség meddig tart, azt nem tudjuk, és hogy ennek a pénzbőségnek mikor és hogyan lesz vége, azt sem tudjuk, de hogy a családok megerősítésével tartós gazdasági lehetőséget biztosítunk az egész országnak, az bizonyos. Ezért az a 2220 milliárd forint, amely erre a célra megy  ezt az egy számot megjegyeztem és mondom , az egyben azt is jelenti, hogy egy népességmegtartó erő következik. Önmagában a pénz ugyanis nem inspirálja a családokat feltétlenül arra, hogy további gyermekek szülessenek; nem pénzkérdés, hanem egy csomó lelki és egyéb tényező kérdése. Ebben a biztonság az egyik legnagyobb tényező; a biztonság, hogy tudom, a családom nem ma, hanem jövőre és a következőkben is biztonságban élhet és a gyermekemet fel tudom nevelni, ha nem is jólétben, de egy polgári lehetőség mentén. Úgy gondolom, hogy ennek a költségvetésnek ez az egyik fontos eleme.

A másik része, amire szeretnék rámutatni: azt is egyértelműen látnunk kell, és emellett nem mehetünk el, hogy vannak különbözőségek ebben az országban térségenként, ezen folyt most egy vita. Ezek a különbözőségek nem tegnap keletkeztek, nem nyolc éve, nem kilenc éve, hanem adottságként jelentkeztek. Ez az adottság nem fog megszűnni néhány év alatt ezzel a költségvetéssel sem. Ezzel együtt kell élni még egy ideig, oly módon kell együtt élni, hogy folyamatosan, újra és újra igyekszünk közelíteni az egyes térségeket egymáshoz és a lehetőségeket biztosítani.

Szokás úgy felsorolni, ugye, hogy azt mondjuk, hogy van Észak-Magyarország, Kelet-Magyarország, van Dél-Dunántúl, van a Dél-Békés, nagyjából ezeket szokás emlegetni. Most idesorolnám azért a Tiszántúl középső részét, Szolnok megye bizonyos területeit; nem véletlenül, onnan származom, úgy gondolom, ennyire lehetek mégiscsak hazabeszélő. Az a meggyőződésem ugyanis, hogy ebben a térségben  és ceterum censeo ezt mindig elmondom  nem halasztható tovább a 4-es és 44-es út megépítése, mert ha nem nyitunk fel egy területet és nem kapcsoljuk be az ország vérkeringésébe, akkor hiábavaló erőfeszítések azok, amelyeket egy-egy ponton próbálunk  mert próbálunk  biztosítani. Ezért azt gondolom, hogy ez nem halasztható, ezt fel kell gyorsítani. Mit fel kell gyorsítani?  be kell fejezni!

Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy amikor vidékfejlesztésről beszélünk, kicsit többről is szólnunk kell. Szólnunk kell arról, hogy ezeknek a vidékeknek, amelyekről éppen az előbb szóltam, és amelyeket felsoroltam, mik a megtartó lehetőségei és erői. Egyfelől az a fajta ipar, lehetőség és kereskedelem, amit odaviszünk, mert hiszen ez kétségtelenül a kormány erőfeszítései folytán, különösen Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, BAZ megyében és az ország más térségeiben is, a korábban nehéz helyzetben és most sem könnyű helyzetben lévő térségeiben megjelent. Azonban ami biztosan ott van, és ami meg is fog maradni, az az a termőföld és mezőgazdasági terület, amelyre talán nem építettünk kellő módon az elmúlt időszakban. Nincs biztos és előre kiszámítható helyzet ma sem ezen a területen, ezt őszintén meg kell mondani.

Hiányoznak jogszabályok. Nem pénz kérdése az, hogy legyen szövetkezeti törvény. Némelyek most még talán az én oldalamon is azt mondják, hogy: á, vén szamár, megint valami nosztalgiázásba kezdett, mert hát ugye, a szövetkezés. Nem lehetséges megállítani a latifundiumok terjedését anélkül, hogy a szövetkezést központilag  és azt kell mondanom, központi erővel  ne próbáljuk meg elterjeszteni, megerősíteni. A kormány részéről megvan a szándék. Nagyon határozottan látom az új mezőgazdasági vezetés területén, hogy értik és tudják, hogy ezen a területen lépni kell.

Itt azonban meggyőződésem szerint tovább kell nézünk egy picit, mint amivel ma foglalkoznunk, és ki kell tekintenünk arra is, hogy az európai uniós pénzek célzott megszerzése mekkora feladat. Ez a kormánynak egy elsődleges feladata, és nem csak a kormánynak, mindenkinek, akit ma megválasztottunk az európai uniós parlamentbe, mindenkinek elsődleges feladata, hogy azok a pénzek, amelyek Magyarországnak, a magyar vidéknek a felemelkedését szolgálhatják, azok rendelkezésre álljanak.

Tisztelt Ház! Már szóltam a veszélyekről. Nagyon röviden szeretnék róla szólni. Amikor a 2008-2009-es válság már lecsengett, egyre több okos közgazdász jelent meg, akik rendkívüli nagy bölcsességet mondtak arról, hogy mennyire előrelátható volt ez, hogy tulajdonképpen mi is volt ezeknek az oka, és sorolták és mondták. Őfelsége II. Erzsébet egy ilyen kongresszus után egyetlen kérdést tett fel: ha ennyire ismerték, miért nem szóltak előre? Most azt lehet látni, tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt Ház, hogy mintha az történne, hogy még azok is szólnak előre és mondják, akik nem látnak még semmit a jövőbe. Nem tudni, hogy ez a veszély mekkora, de érzékelni lehet. Ezért a kormány részéről és a pénzügyi kormányzat részéről különösen rendkívüli nagy erénynek tartom, hogy beépítettek egy biztonsági fogódzót ebbe a költségvetésbe. Szükség van rá. Meggyőződésem, hogy az a kiszámíthatatlan külpolitika, amely a világban megjelent, az a fajta kereskedelmi politika, amely a világban egyre nagyobb zavarokat okoz, Magyarország számára is bizonytalanságokat jelent, és ezeket a bizonytalanságokat ki kell védeni.

Végül egy utolsó téma: Európában megerősödtek a zöldmozgalmak. Ezt látni kell, a baloldal meggyengült, a zöldek előrébb jöttek, nem sokkal, de előrébb jöttek, a hang megerősödött. Most egy olyan új helyzetet akarnak teremteni, amely új helyzetben Magyarországra is új kötelezettségek lennének róva. Az én meggyőződésem szerint Magyarország azt vállalta, amit tud és amit bír. Ezért arra kérem a kormányt, óvatosan ezen a területen úgy, mint eddig, világosan a lehetséges teljesítéseket, amit tudunk teljesíteni, azokat lehet és kell vállalni, és azokat, amelyek nem teszik tönkre az ország gazdaságát.

A következő évek erről is szólnak és itt nagy küzdelem várható. Arra kérek mindenkit, hogy ebben legyünk egységesek, mindenütt és mindig nem különböző ideológiai célokat, hanem a nemzet céljait tekintsük elsődlegesnek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Keresztes László Lóránt képviselő úr, LMP-képviselőcsoport. Öné a szó.

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ez különösen praktikus, hogy két államtitkári felszólalás és Turi-Kovács Béla képviselő úr felszólalása után szólhatok, hiszen így lehetőség nyílik nyílt vitát folytatni. Egyébként a költségvetési vitának pont ez is lenne a lényege véleményem szerint, hogy megvitassuk, mi a különbség a kormányzati propaganda és a magyar valóság között, illetve mi a különbség, mi az eltérés, az igen jelentős eltérés a kormánypárti szónoklatok, felszólalások és Orbán Viktor és a Fidesz valódi politikája között.

(9.20)

Ugye, minden évben a költségvetés benyújtását követően látjuk azt, hogy mi a valódi politikája a kormánynak, hogy ha ránézünk a költségvetés számaira, akkor láthatjuk, hogy ahhoz képest, amit mond a kormány, mit tesz vagy éppen mit nem tesz. Erről szeretnék beszélni, és államtitkár úrra reagálva én is tényadatokkal szeretném alátámasztani sok tekintetben a mi állásfoglalásunkat.

A mi legfontosabb megállapításunk a költségvetés kapcsán az, hogy ez a jövő felélésének a költségvetése. Engedjék meg, tekintettel arra, hogy egy vidéki nagyvárosban, de vidéken és egy leszakadó régióban élő képviselő vagyok, hogy ezt az állítást, hogy a kormány ezzel a költségvetéssel feléli a jövőt, azt alapvetően ilyen kérdések bemutatásán keresztül húzzam alá.

Mi azt látjuk sajnos, hogy számos olyan rendszerprobléma van, aminek még a létét is tagadja a kormány, és a költségvetés számaiból látható, hogy nem kíván szembenézni ezekkel a problémákkal, nem kívánja megoldani. Ez azért problémás és azért rendkívül súlyos, mert ha nem tesz a kormány ezen rendszerproblémák megoldása érdekében, akkor nem az a helyzet áll elő vagy sok esetben az a helyzet áll elő, hogy a későbbiekben sokkal nehezebb és sokkal drágább lesz a megoldásokat megtalálni, de lesz számos olyan eredménye ennek a kormányzati politikának, amit a későbbiekben már nem is lehet helyrehozni. Mire gondolok ilyenkor? Ha például az ivóvízhálózatra gondolunk, annak a rendkívül leromlott állapotára, akkor az az egészségkárosodás, amit ez okozhat, az a későbbiekben nyilván helyrehozhatatlan lesz, vagy éppen a szennyvízcsatorna kapcsán a környezetterhelés, vagy ha megnézik a számokat a környezetvédelem kapcsán, a drasztikus visszaesést a jövő évi költségvetésben, ez olyan környezetkárosítást és olyan környezetterhelést jelent majd, amit a későbbiekben nem lehet helyrehozni.

Ha már a területi különbségekről beszéltünk, a leszakadó vidéki régiókról vagy éppen az általában rendkívül rossz helyzetben lévő kistelepülésekről: ha a kormány nem tesz semmit a leszakadó vidéki térségek felzárkóztatásáért, a leszakadás megállításáért, akkor a későbbiekben ez már egy visszafordíthatatlan folyamat lesz, főleg az elvándorlás miatt és számos kistelepülés elsorvadása miatt.

Az első megállapításom az, hogy a vidék kapcsán nagyon sokat beszél a kormány, Turi-Kovács Béla képviselő úr is beszélt arról, hogy mennyire fontos a leszakadó térségek helyzetének javítása. Itt vitám lesz képviselő úrral is, vitám lesz államtitkár urakkal is. Az egyértelmű, hogy sajnos az uniós csatlakozás óta nem sikerült a leszakadó térségeink felzárkóztatását megoldani. Sajnos a csatlakozásunk időpontjában ugyanúgy elmondható volt, mint most, hogy négy magyarországi régió tartozik az Unió húsz legszegényebb térsége közé, nem sikerült a felzárkóztatást megoldani.

Ha megnézzük, hogy mi történik a régiókon belül és milyen adatokat láthatunk: az látszik  ezt az uniós szintű statisztikák vagy a regionális statisztikák nem mutatják ki , hogy óriásiak a régión belüli területi különbségek is, és teljesen egyértelmű, szerintem ebben nincs vita köztünk, hogy a legrosszabb helyzetben a kistelepülések vannak.

Abban viszont egyetértek képviselő úrral, hogy nem beszélhetünk érdemi gazdaságfejlesztésről, ha az nem jut el minden régióba, nem jut el minden településre. Az is világos, hogy vidékfejlesztés csak a propaganda szintjén létezik, ha a vidéki térségek, kistelepülések vannak olyan elzárt helyzetben, hogy egyszerűen ez a gazdaságfejlesztés nem tud oda eljutni, és nem tudnak bekapcsolódni a társadalmi-gazdasági vérkeringésbe.

Láthatjuk azt, hogy a kistelepüléseken élők legtöbbször már nem jutnak hozzá a legfontosabb közszolgáltatásokhoz sem, és az ott kialakult helyzet miatt egyszerűen nem tudnak munkahelyhez sem jutni úgy, hogy megtartsák a lakóhelyüket. Ezért is egészen brutális az elvándorlás a kistelepülésekről, de brutális a leszakadó régiókból.

Láthatjuk a költségvetésben, hogy a jövő évben a „Magyar falu” programra a kormány mindössze 150 milliárd forintot szán, és ezen belül 50 milliárdot szánnak az alsóbbrendű utak, vidéki mellékutak, összekötő utak, bekötőutak fejlesztésére. Ez alig több mint 400 kilométer vidéki út, mellékút felújítására lesz elegendő. Nézzük, ezzel szemben mi a magyar valóság: a közútkezelő hivatalos, évente közzétett statisztikái szerint a mellékúthálózat szakaszain belül a rossz és a nem megfelelő útszakaszok hossza összesen 17 ezer kilométer.

Tehát 17 ezer kilométernyi magyarországi mellékút várja az azonnali beavatkozást, ezzel szemben a jövő évben a kormány alig több mint 400 kilométer mellékút felújítására biztosít forrást. Ha megnézzük a korábbi statisztikákat, láthatjuk, hogy 2013-ban még „csak”  idézőjelben  a mellékutak 63 százaléka volt ilyen rendkívül rossz állapotban, mára ez az arány sajnos 71 százalék. Tehát látszik az, hogy évről évre növekszik a rendkívül rossz állapotú mellékutaknak a hossza és aránya. Tehát a kormány igazából nem tesz semmit a probléma megoldása érdekében, hiszen látjuk, hogy évente sokkal nagyobb azoknak az útszakaszoknak a hossza, amit a jövő évben a kormány fel kíván újítani. Egy kérdésem is lenne Bana államtitkár úrhoz, hogy mit fog eredményezni ez a helyzet az ön vélemény szerint. A szakemberek szerint már 50 százalékot meghaladja a magyar mellékúthálózaton belül azoknak az útszakaszoknak az aránya, ahol már javítást nem lehet végezni, teljes újjáépítést kell eszközölni.

Sajnos a helyzet nem sokkal jobb a főútvonalak tekintetében sem. Néhány nagyon fontos útfejlesztést hallhattunk Turi-Kovács képviselő úrtól, de én felhívnám a figyelmet például a 47-es útra. Én egészen döbbenetes helyzetet tapasztaltam, amikor legutóbb arra jöttem: egy másodrendű főúton gyakorlatilag olyan állapotok vannak, amelyek kizárják, amelyek össze nem egyeztethetők a biztonságos közlekedéssel, és egészen pepecselés szintű, csak ilyen látványfelújítások vannak. Ennek a másodrendű főútnak gyakorlatilag az egész szakasza döbbenetesen rossz állapotú, és nem látjuk a forrásokat.

Másik oldalról persze látjuk, hogy óriási összegeket fordít a kormány a gyorsforgalmi úthálózat bővítésére, ami fontos lehet, a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztése néhány, még hiányzó befejező szakasz megépítése tekintetében, de összességében akkor, amikor ilyen döbbenetesen rossz állapotban van, és egyre rosszabb állapotba kerül a vidék legfontosabb infrastruktúrája, a közúthálózat, akkor talán nem a gyorsforgalmi úthálózat bővítésére kellene ezeket a forrásokat elkölteni.

Ha megnézzük a közösségi közlekedést mint rendkívül fontos közszolgáltatás helyzetét, itt is láthatjuk, hogy a kormányzati propaganda nagyon erőteljesen eltér a valóságtól. Sokszor beharangozták a nemzeti buszgyártás megvalósítását, ez nem valósult meg. Elmaradt az állami tulajdonú közlekedési cégek járműparkjának a fejlesztése, ennek következtében ezek a cégek egészen döbbenetes járműállománnyal rendelkeznek, és így lesznek kénytelenek szembenézni az uniós kötelezettség miatti piacnyitással, amit természetesen mi nem tartunk helyesnek, hogy az ilyen fontos, stratégiai jellegű közszolgáltatás kapcsán a piacnyitás bekövetkezzen, de e tekintetben uniós kötelezettségeket ró ránk a helyzet.

Láthatjuk, hogy alig-alig növekszik a közösségi közlekedés támogatására fordított összeg az idei évhez képest: a 349 milliárdról 383 milliárdra. Ez látszik, hogy csak tüneti kezelés, a rendszerproblémákkal a kormány semmilyen módon nem kíván szembenézni.

De ha megnézzük, hogy nemcsak a helyközi közlekedéssel, hanem a városon belüli közösségi közlekedésnél mi a helyzet, akkor láthatjuk, hogy ott sem jobb. Azt tudjuk, hogy ott rendkívül kaotikus a rendszer, tehát itt a központi forrásoknak és az árkiegészítéseknek a rendszere gyakorlatilag olyan, mint a kutya vacsorája, tehát utólagosan tudnak az ellátásért felelős önkormányzatok pályázni, ez kizárja a kiszámíthatóságot. És itt is az alulfinanszírozás a jellemző, és még a legnagyobb vidéki városok, legnagyobb regionális központok sem tudják önerőből megoldani a közösségi közlekedést. Hogy ennek milyen hatásai vannak a városokra nézve? A környezetterhelés, zajterhelés, a baleseti kockázat, s a többi, s a többi, ezek nyilván pénzben sem kifejezhető károkat okoznak. Ezt is kérdezném államtitkár úrtól, hogyan látja ezt a helyzetet, az így megjelenő károk, ha mondhatjuk úgy szakszóval, az externális költségek milyen károkat okoznak a magyar nemzetgazdaság számára, hogy ilyen szinten alulfinanszírozottak ezek a közszolgáltatások.

Nézzünk egy rendkívül fontos kérdést, amit én már nagyon sokszor hoztam a Parlament falai közé, ez a víziközmű-rendszereknek a kérdése. Itt is a magyar valóság tényadataival tudjuk szembesíteni a kormányzati propagandát. És nagyon erőteljesen szeretném hangsúlyozni, hogy nem az ellenzék számairól beszélek, hanem a szakma számairól. A Víziközmű Szövetség szerint a következő 15 éves távlatban 1500 milliárd forint többletre lenne szükség a most látható forrásokon túl, hogy a legfontosabb közszolgáltatás, tehát az ivóvíz-szolgáltatás működjön. A Megyei Jogú Városok Szövetsége szerint ennél még nagyobb összegre, 3000 milliárd többletre lenne szükség, hiszen olyan állapotban van a magyar víziközmű, hogy a hálózati veszteség 25 százalék, tehát a megtermelt ivóvíz egynegyede már el sem jut a fogyasztókhoz a rendkívül rossz minőségű hálózat miatt. 20 százalék alá csökkent a megfelelő minősítésű vízrendszerek aránya, és 2012 óta duplájára növekedett a meghibásodások száma.

Ehhez képest, láthatjuk, az idei évhez képest semmilyen módon nem növeli a kormány a központi rekonstrukciós alapot. Tehát az idei évben is 1,5 milliárd forintot szánnak erre a rekonstrukcióra és a jövő évben is 1,5 milliárdot, úgy  ismétlem , hogy a legszerényebb becslés is 1500 milliárdra teszi, igaz, 15 éves távlatban a pótlási költségekhez hiányzó többletforrások értékét.

Az teljesen egyértelmű, szerintem ezt önök is pontosan tudják, hogy olyan rendkívül rossz állapotban vannak a vízszolgáltató cégek, hogy alig-alig jut forrás még az alapműködésre sem, a karbantartásokra nem jut forrás.

Látunk egy tételt  kérdezném is erről kifejezetten államtitkár urat  a költségvetésben, hogy 20 milliárd forintot szán a kormány a regionális vízművek támogatására. Gondolom, itt azzal a helyzettel szembesül a kormány, hogy ezek a vízművek gyakorlatilag bedőlnek az olyan, kormánypárti képviselőtársaim által pozitív példaként említett intézkedések miatt, mint a rezsicsökkentés vagy éppen a közműadó bevezetése. A közműadó olyan helyzetet teremtett, hogy a köztulajdonban lévő vízszolgáltató cégek a szintén köztulajdonban lévő vezetékhálózat után fizetnek adót, és ez a legtöbb esetben gyakorlatilag veszteségessé teszi a működést.

(9.30)

Most látok egy tételt, a regionális vízműveknek ezt a 20 milliárdos támogatását. Kérdezem az államtitkár urat, hogy ez ezt a helyzetet próbáljae kezelni. Csak nem értem, hogy ha egy ilyen tételt beraknak gyakorlatilag egy mentőövként, akkor miért nem fogadták el a szakma jelzése alapján az LMP által beterjesztett javaslatot, törvényjavaslatot a vízügyi ágazatban a közműadó kivezetéséről, hiszen az ennél több segítséget jelentett volna, és egy rendkívül logikus lépés lett volna  azt a kormány lesöpörte. Ehhez képest én úgy látom, hogy itt gyakorlatilag csak egy mentőövet kívánnak dobni a vízszolgáltató cégeknek.

Hogyha megnézzük az önkormányzatok, nemcsak a falvak, hanem a vidéki városok támogatását is, akkor láthatjuk, hogy itt sem néz szembe a kormány a meglévő rendszerproblémákkal, és ezek olyan rendszerproblémák, amelyek gyakorlatilag már a rendszerváltás óta megvannak. Mindig teljesen világos volt, hogy egyre kevesebb forrást kap a kötelező feladatai ellátására az önkormányzati szektor, és ez okozta többek között, többek között ez okozta azt a hatalmas mértékű eladósodást, amivel korábban egy ilyen állami adósságátvállalás keretében, szintén egy ilyen tűzoltásjellegű intézkedés keretében kellett szembenézni, de láthatjuk, hogy az eladósodás ismét elindul. Ez ügyben már volt egy vitám az államtitkár úrral, de bizony én rengeteg olyan önkormányzatot látok, amelyek jellemzően a cégeiken keresztül bizony a kötelező feladatok ellátása miatt kénytelenek eladósodni. De az egyértelmű, hogy az önkormányzatok még nagyvárosok esetében is küzdenek azzal, hogy finanszírozni tudják a legfontosabb kötelező feladatokat  most nyilván olyan helyekről beszélek, ahol nincs megfelelő mértékű iparűzési adó, és itt egyértelműen a leszakadó régiókról beszélek.

Egyébként, hozzáteszem, ilyen szempontból talán szimbolikus az én otthonom, Pécs városa, amely 44 milliárdos adósságátvállalás után most közel 20 milliárd forintos kiadásnál jár, és igazán ilyen virtuális valóságban dolgozik a város, a Dunántúl legnagyobb városának a vezetése  természetesen a saját hibáit, a fideszes városvezetés hibáit sem lehet kisebbíteni e tekintetben.

De hogyha megállapíthatjuk azt, hogy az önkormányzatoknak a kötelező feladataik ellátására sincs megfelelő forrás a központi költségvetésben biztosítva, akkor az olyan feladatok, mint a klímavédelem, a helyi gazdaság fejlesztése, a közösségi közlekedés biztosítása, szintén megoldhatatlan probléma az önkormányzatok számára.

Nos, nagy vonalakban ilyen módon szerettem volna bemutatni azt, hogy véleményünk szerint miért éli fel a kormány a jövőnket, mindannyiunk jövőjét ezzel a költségvetéssel, és miért okoz rendkívül súlyos károkat a magyar nemzetnek az, hogy elodázza a bizonyos problémákkal való szembenézést.

Az LMP a költségvetéshez bőven több mint száz módosító javaslatot nyújtott be, de természetesen alapvető problémánk van a költségvetés filozófiájával, azzal a gazdaság-, társadalom- és környezetpolitikával, amit ez a költségvetés tükröz, ezért ezt a költségvetést a Lehet Más a Politika képviselőcsoportja igen határozottan el fogja utasítani. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Ritter Imre úr, nemzetiségi képviselő. Öné a szó, képviselő úr.

RITTER IMRE nemzetiségi képviselő: Sehr geehrter Herr Vorsitzender! Sehr geehrtes Parlament! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyarországi nemzetiségek bizottsága részéről az elmúlt két napban, tegnapelőtt igyekeztem egy visszatekintést adni röviden arról, hogy öt-hat évvel ezelőtt milyen helyzetben voltak a magyarországi nemzetiségek, az elmúlt években milyen területeken milyen előrelépéseket értünk el, milyen céljaink vannak, milyen feladataink vannak, és ehhez milyen támogatásigényeink vannak. A tegnapi napon a 2020. évi költségvetési törvényhez benyújtandó nemzetiségi igények két súlyponti elemét igyekeztem részletezni, ennek az első pontja az egész nemzetiségi igény 56 százaléka, 4,6 milliárd forint felhalmozási támogatás, amely a nemzetiségi önkormányzatok és az általuk fenntartott intézmények épület- és építményállományának beruházási, felújítási és pályázatiönrész-biztosítását szolgálja; a második a magyarországi nemzetiségek szempontjából kulcsfontosságú terület, a támogatási igények 16 százalékát kitevő 1 milliárd 315 millió forint pedig a nemzetiségipedagógus-program, ezen belül a nemzetiségipedagógus-pótlék, valamint a nemzetiségipedagógus-hallgatói ösztöndíjrendszernek a kibővítése és megerősítése. Amiről a mai napon szólnék, az pedig az országos nemzetiségi önkormányzatok és média, valamint a fenntartott intézményeik működésitámogatás-kiegészítésére, amely 734 millió forint, az összes igény 9 százaléka, a NEMZ-pályázati keretek nemzetiségi egyesületek, szervezetek, iskolák 600 milliós bővítése, amely az igények 7 százaléka, végül a helyi nemzetiségi önkormányzatok működési támogatása, illetve a differenciált feladatalapú támogatása, amely 592 millió forint, és szintén 7 százalék.

Engedjék meg, hogy mielőtt ezekre rátérnék, kiegészítésként még hozzátegyek egy-két gondolatot a tegnapi súlyponti kérdésekhez. A tegnap délután az Oktatási Hivatallal, valamint a Pénzügyminisztériummal történt egyeztetés alapján a nemzetiségipedagógus-pótlékhoz a legfrissebb adat szerint 3093 nemzetiségi pedagógust érintene vagy érint a nemzetiségi pótlék tervezett 30 százalékról 40 százalékra történő emelése, és a nemzetiségi pótlékra való jogosultság felülvizsgálata és a kibővítése, hogy minden nemzetiségi pedagógus nem 40, hanem differenciáltan 10, illetve 20 százalék pótlékra jogosulttá váljon, aki a munkaidejének kevesebb mint 20 százalékát tölti nemzetiségi nyelvű oktatás-neveléssel, illetve munkaidejének 20 és 50 százalék közötti részét, itt körülbelül 3500 nemzetiségi pedagógusról beszélünk.

Itt nagyon fontos megjegyezni, hogy amiért ez kulcsfontosságú, és egy egészen konkrét és kicsit személyes példát is hadd mondjak hozzá, hogy három kisebb gyermekem az osztrák általános iskolába jár, az Europa Schuléba, Gergely most végzi a nyolcadikat, a héten vette át a német felsőfokú nyelvvizsgáját, a C1-es nyelvvizsgával azonos ÖSD német nyelvvizsgát, és mielőtt valaki arra gondolna, hogy itt büszkeségből dicsekszem, vagy hogy a fiam egy kivételes tehetség  természetesen büszke vagyok rá , szeretném elmondani, hogy a 65 nyolcadikos végzett gyereknek több mint a 40 százaléka szerzett C1 típusú ÖSD felsőfokú német nyelvvizsgát, és az összes többi gyerek, egyetlenegy kivétellel, középfokú német nyelvvizsgát, középfokú nyelvvizsgát, hivatalos állami nyelvvizsgát tett le. Vagyis 65 gyerekből egyetlenegy volt, aki nyolcadikos korában nem szerzett legalább középfokú német nyelvvizsgát.

Erre lehet azt mondani, hogy igen, olyan képességű gyerekek mentek oda, már a felvételnél ilyen-olyan szinten beszéltek németül, és ez a többségükre igaz is, de konkrétan olyan gyerekek is járnak az osztrák iskolába, akik, amikor felvették őket elsősként, nem tudtak németül, a szüleik nem tudtak németül, és második év végére felhozták őket olyan szintre, hogy a többiekkel együtt képesek voltak németül tanulni a szaktárgyakat is, hiszen a magyar nyelv és irodalmon kívül minden más németül megy, és nyolcadik év végén középfokú vagy felsőfokú német nyelvvizsgát tettek. Ide szeretnénk eljutni a magyarországi nemzetiségi intézményeinkkel is, ahol ma egy-két intézményt leszámítva  ami csak a szabályt erősíti  esélyünk sincsen, hogy ilyen nyelvvizsgát szerezzenek a gyerekek nyolcadik év végén, és ehhez még hozzá kell tegyem, hogy még a németbe sok mindent bele lehet magyarázni, de a gyerekek több mint fele egyidejűleg, nyolcadikos korában négy év angoltanulás után középfokú angol nyelvvizsgát tett, hivatalos középfokú magyar állami nyelvvizsgát. Azt gondolom, ez lenne a természetes.

Ha megnézzük azt, hogy Magyarországon több tízezer nem nyolcadikos, nem középiskolás, hanem egyemet végzett hallgató azért nem kapja meg a diplomáját, mert az egyetem végén nincs még középfokú nyelvvizsgája, akkor azt hiszem, hogy maximálisan indokolt az, hogy olyan nemzetiségi pedagógusaink legyenek, akik vagy anyanyelvűek, de legalábbis anyanyelvi szinten tudják a nemzetiségi oktatást-nevelést végezni. Ehhez kérem mindenkinek a támogatását. Azt gondolom, hogy teljesen természetes, hogy ahogy a határon túli magyar nemzetiségi intézményeknél nyilvánvaló, hogy magyar pedagógusok magyar anyanyelvi szinten kell hogy a gyerekeket tanítsák, ugyanezt kell elérnünk nekünk is Magyarországon.

(9.40)

Amit itt nagyon fontosnak tartok még megjegyezni, és pont a nemzetiségi pótlék és az ösztöndíj kapcsán, hogy több olyan ország van  megint ha csak a német nyelvet veszem , Ausztriában, Németországban nincs felsőfokú óvodapedagógus-képzés, hál’ istennek, Magyarországon van, és ezt meg is kell erősíteni, viszont el kell érjük azt, hogy képzett óvónőink itthon maradjanak. Ehhez nagyon fontos az ösztöndíjrendszer, hogy utána szerződés alapján magyarországi nemzetiségi intézményben nemzetiségi pedagógusként nemzetiségi nevelést, oktatást végezzenek, és Magyarországon maradjanak. Én azt gondolom, hogy az, amit elindítottunk a nemzetiségipedagógus-képzésben, az egy óriási előrelépés, és nemcsak a magyarországi nemzetiségek köznevelési intézményeinek a megfelelő nemzetiségipedagógus-ellátottságára, hanem az egész magyar oktatásnak jelentős segítséget nyújthat a pedagógushiány csökkentésével.

A ma kiemelt súlyponti kérdések közül az egyik az országos nemzetiségi önkormányzatok és a média támogatása. Itt is először egy elvi jelentőségű dolgot szeretnék kiemelni és kihangsúlyozni. Öt évvel ezelőtt, ha bármilyen támogatásemelés érkezett vagy jóváhagyásra került, akkor többé-kevésbé csukott szemmel bárhova lehetett rakni, mert mindenhol égetően szükséges volt. Hál’ istennek, és ezt a tegnapi előadásomban is elmondtam, az országos nemzetiségi önkormányzatok és a média támogatásánál is a 2015., ’17. és ’19. évi emelések különböző mértékben a legégetőbb kérdések normális rendezésére elegendők voltak. Éppen ezért a további támogatásemeléseknél minden esetben gondos előkészítés, országos önkormányzatonkénti tételes elemzések és összevetések alapján nyújtottuk be az igényeinket.

Tehát például az országos önkormányzatok közgyűléseinek tételesen megvizsgáltuk az éves költségeit, mennyi az elnök bére, juttatása, költségtérítése, hány alelnök van, azoknak milyen juttatásai vannak, hány bizottság tag, hány bizottsági elnök van, mit kapnak, hány bizottsági tag van, mit kapnak, hány tanácsnok van, milyen juttatással, hány olyan közgyűlési tag van, aki nincs benne bizottságokban, egyéb külön munkában, neki milyen juttatása van, és ezt tételesen mind a 13 országos önkormányzat közgyűlésére kimutattuk. Természetesen óriási különbségek vannak.

Óriási különbségek vannak, mert a támogatás elmúlt vagy korábbi húsz éve nem egy egységes rendszer szerint és külön vizsgálatok alapján, hanem többé-kevésbé aszerint ment, hogy egy-egy nemzetiségnek éppen milyen vezetője volt, milyen politikai vagy egyéb kapcsolatai voltak, mennyire tudott sikeresen vagy eredményesen lobbizni és eljárni. Most a benyújtott igényeknél valamennyi nemzetiségre, akik a közgyűlési költségek terén vagy a támogatottság terén a legalacsonyabb szinten vannak, őket hoznánk föl egy olyan szintre, hogy éves szinten bruttó fedezetként 1 millió 200 ezer forintot biztosítanánk minden egyes közgyűlési tag után.

A másik ehhez kapcsolódó rész, hogy idén ősszel választás lesz három önkormányzatnál, a horvát, a német és a szlovák önkormányzatnál, nyolc fővel nő majd a közgyűlési tagok száma, amelyet szintén szeretnénk költségtérítéssel fedezni. A harmadik nagyon jelentős pont pedig az önkormányzatoknál az, hogy tavaly június 30-ig átvételre kerültek a vagyonkezelői jogok a fenntartott intézményeknél, és mint vagyonkezelő, az intézmények biztosítási díja is átkerült az országos önkormányzatokhoz. Ez is minden egyes önkormányzatnál tételesen, intézményenként ki van mutatva, 11,5 millió forintot jelent. Ezek teszik ki annak a támogatásnak a gerincét, amit kértünk.

Ugyanígy az országos önkormányzatok által fenntartott intézményeknél tételesen minden önkormányzatnál intézményenként megnéztük, hogy a vagyonkezelői szerződések alapján milyen értékcsökkenési, felhalmozási kötelezettségeik vannak. Ez 202,5 millió forint éves szinten. Itt megint ki kell térni arra, hogy nem arról van szó, hogy a támogatásokat követően mindig többet, többet kívánnának a nemzetiségek maguknak, hanem hál’ istennek, az elmúlt évek nagyon pozitív előrelépései után az oktatási, kulturális autonómia jogi feltételeinek biztosításával ma már ott tartunk, hogy a nemzetiségi önkormányzatok, a helyi és országos nemzetiségi önkormányzatok a nemzetiségi köznevelési intézmények több mint negyedrészét átvették, a fenntartói jogokat és a vagyonkezelői vagy éppen a tulajdonjogokat is. Nyilván ezek a fenntartási, beruházási, felújítási, illetve akár működési igények és költségek a korábbiakban az államnál jelentek meg, az önkormányzatoknál jelentek meg, a Klebelsbergnél jelentek meg, akik a korábbi fenntartók voltak a tulajdonosok és a vagyonkezelők. Tehát ezek az igények máshol nem jelennek meg a továbbiakban.

Mindezeket a kimutatásokat, számításokat felvállaltuk és fel fogjuk vállalni a későbbiekben is, hogy a 13 nemzetiség egymás között, ismerve egymás feladatait, a szervezeti felépítését, a történelmileg kialakult működési rendjét…  hiszen van olyan önkormányzat, amelyiknek 5-6 viszonylag 25-30 kilométeres körön belüli településen van a gerince, van olyan, mint a görög, ahol Beloianniszra és főleg Budapestre, van olyan, mint a szerb, amelyik 3 megyére széttagolva van, van olyan, mint a német, amelyik gyakorlatilag a 19-ből 16 megyében rendelkezik jelentős lélekszámmal. Teljesen más az intézményhálózat, van, ahol az országosok kezelik generálisan, és országos szinten vannak az intézményeik szervezve, van, ahol a helyi nemzetiségi önkormányzatok látnak el egy sor feladatot. Tehát nem lehet az egyes nemzetiségi önkormányzatokat azonosan kezelni, mert mindegyiknek más a történelmileg kialakult hagyománya és szokásjoga, más a létszáma, más a területi elhelyezkedése, más az anyaországa, más a nyelve. Tehát mindig egy sor sajátos körülmény van, amit figyelembe kell venni.

Mi egymás között azt az egyeztetést és vitát, ha úgy tetszik, lefolytatjuk és felvállaljuk nyíltan, hogy mindent kiteszünk az asztalra, és egymással leegyeztetjük, amíg egyetértésre nem jutunk mind a 13-an, és mindent, ami ehhez tartozik, ezeket a részletes számításokat, adatokat is megküldtük valamennyi tárcának, megküldtük valamennyi frakciónak, megküldtük minden független képviselőnek. Tehát nem egy sötét lyukba kérünk támogatást, hanem pontos, tételes kimutatások alapján, meghatározott feladatokhoz és területekre kérjük a támogatásokat.

A harmadik súlyponti kérdés, ami a mai napra maradt, az a nemzetiségi pályázatok kerete. Itt korábban is elmondtam, tegnap is, hogy ahonnan indultunk, a 2014. évi 30 milliós támogatás, az 50 ezer nemzetiségi gyerekre vetítve 600 forint, ez két gombóc fagylalt. Egy ötnapos vagy egyhetes nemzetiségi, az esetek többségében, kívánatosan külföldi táborhoz…  és azt is elmondtam, hogy ez a 30 millió 400 millióra, tehát több mint 13-szorosára lett emelve az elmúlt öt évben, amit természetesen nagyon köszönünk, hiszen ez az egyik alapvető prioritás, hiszen ebből az általános iskolás gyerekek anyanyelvi táborát biztosítjuk.

Itt is hozzá kell tenni, hogy a nemzetiségi civil szervezeteknél 2019-ben a jogos, elfogadott pályázati igények 75,1 százaléka került támogatási szerződéssel kielégítésre; a nemzetiségi kulturális programok 50,2 százaléka, tehát mindössze a fele, és a nemzetiségi anyanyelvi diáktáborok 82,7 százaléka, átlagosan tehát a 65,4 százalék.

(9.50)

Itt ki kell hangsúlyozni, hogy ezek elvileg és a kiírás szerint is 100 százalékos támogatási intenzitású, tehát önrészt nem igénylő és előfinanszírozott pályázati kiírások.

A nemzetiségi diáktáborokhoz: pontosan ki lehet számolni, és pontosan meg lehet nézni azt, hogy hány nemzetiségi intézmény van, hány nemzetiségi osztály van. És ha azt akarjuk, hogy minden egyes nemzetiségi gyerek a nyolcéves általános iskola alatt csak egyszer jusson el anyanyelvi környezetbe, egy nemzetiségi diáktáborba, akkor pontosan, objektíven kiszámítható, hogy a jelenleg biztosított keret, a 13-szorosára emelt keret is a ténylegesen szükséges keretnek mindössze 25-30 százaléka. Amiért a kielégítettség 82,7 volt tavaly, sajnos elsősorban a Klebelsberg-fenntartású nemzetiségi intézményeknél minimális a pályázati jelentkezés. Ennek külön okai vannak, amin, remélem, hogy tudunk majd segíteni, amire nem szeretnék kitérni.

Mindezek alapján én tisztelettel kérem a képviselő urakat, a frakciókat és a parlamentet, hogy a magyarországi nemzetiségek 2020. évi támogatási igényeit, támogatásemeléseit támogassák. Azt tudom ígérni, hogy, mint ahogy eddig is, mi saját magunktól mindent világosan, egyértelműen kiteszünk az asztalra. Azt gondolom, azok a feladatok és célok, amikért küzdünk, és amit végre szeretnénk hajtani, Magyarország érdekét szolgálják, és ezért kérem a támogatást.

Köszönöm a figyelmüket. Danke für Ihre Aufmerksamkeit. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most kétperces felszólalásokra nyílik lehetőség. Elsőként megadom a szót Keresztes László Lóránt képviselő úrnak, LMP-képviselőcsoport.

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én azért kértem külön szót, mert szeretnék reagálni Vejkey képviselő úrnak, a KDNP frakcióvezető-helyettesének az egyik kijelentésére. Ugye, azt mondta frakcióvezető-helyettes úr, hogy a KDNP-s, nyilván kormánypártok az Európát érintő bevándorlást nagyon nagy kérdésnek tartják továbbra is. Ezzel a kijelentéssel abszolút egyetértünk. Nekünk is az a véleményünk, hogy az, hogy fellépjünk a migrációs krízis ellen, az sorskérdés egész Európa, sorskérdés Magyarország számára is. Viszont azt is mondta Vejkey képviselő úr, hogy a kormánypártok fellépnek a bevándorlás ellen. No, hát ezt a kijelentést már nem tudom valósnak tekinteni. Ezzel nem értünk egyet.

Az LMP szerint az Európai Unió külső határait meg kell védeni, az illegális migrációt meg kell állítani, és valóban a bevándorláspolitikát nemzeti hatáskörben kell tartani. Ugyanakkor a tüneti kezelések e tekintetben már nem elegendőek, az okokat kell feltárni, és a migrációs kiváltó okokat kell tudni kezelni. És talán abban az Országgyűlés többségével sincs vitánk, hogy a migrációt kiváltó okok közül az egyik legfontosabb a globális éghajlatváltozás, a klímaváltozás.

Azt viszont szomorúan tapasztalhatjuk, vagy döbbenten tapasztalhatjuk, hogy a kormány egyes képviselői, kormánypárti képviselők szinte tagadják ennek a problémának a meglétét, problémának a súlyát. De az egyértelműen kijelenthető, hogy a cselekvést viszont elmulasztja a kormány. De nem elég, hogy elmulasztják a cselekvést a klímaváltozás hatásainak kezelése érdekében, de vétózzák azt, hogy az Európai Unió közösen fel tudjon lépni.

A tegnapi napon egészen döbbenetes körülmények között és döbbenetes módon Orbán Viktor vétózta, Magyarország vétózta a közös klímacélok elfogadását. Ezzel lehetetlenné tette, hogy az Európai Unió az egyik legfontosabb sorskérdéssel, egyik legfontosabb problémával szembesüljön. Ennek beláthatatlan következményei lesznek minden szempontból, de ha csak a migrációra tekintünk, akkor kijelenthetjük azt, hogy a Fidesz-KDNP, a magyar kormány, Magyarország Kormánya tevőlegesen támogatja az Európát érintő bevándorlást, és tevőlegesen hozzájárult a migrációt kiváltó okok kezelésének ellehetetlenítéséhez és a migrációs nyomás növeléséhez. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Mivel további kétperces felszólalásra senki nem jelentkezett, most folytatjuk a képviselői felszólalásokkal. Megadom a szót Barcza Attila képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport. Öné a szó, képviselő úr.

BARCZA ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország közös szenvedélyünk, a turizmus a hazaszeretet egyik formája. Engedjék meg, hogy felszólalásomban a 2020-as költségvetés turizmust érintő részeiről szóljak, és ezzel kapcsolatosan fejtsem ki álláspontomat és véleményemet. A magyar kormány stratégiai ágazatként tekint a turizmusra. A turizmus gazdaságunk egyik motorja, és egy versenyképes és fenntartható növekedésnek a fontos eleme. A turisztikai pozíciónk javítása, azt gondolom, hogy minden pártnak és az országnak a közös érdeke. De ahhoz, hogy turizmusfejlesztésről beszélni tudjunk, nagyon röviden meg kell néznünk azt, hogy milyen tényadatok állnak rendelkezésre, mik is a turizmusnak a számai Magyarországon.

Fontos azt elmondani, hogy 2010 óta folyamatosan nő a vendégek száma, Magyarországra érkező vendégek száma: több mint másfélszeresére nőtt ez az adat, a szálláshelyek bevétele pedig a duplájára nőtt. A 2018-as év egy rekordév is volt a turizmusban, a hazai szálláshelyeken, a kereskedelmi szálláshelyeken 31 millió vendégéjszakát töltöttek el a vendégek.

A turizmus és a vendéglátás adja a magyarországi GDP 11 százalékát, és a turizmus növekedése ennek országon belül a dupláját jelenti. (Sic!) Ha ezt az EU-átlaggal összehasonlítjuk, akkor pedig többszörös növekedésről beszélhetünk, és nem elhanyagolható az sem, hogy ez az ágazat 400 ezer embernek ad munkát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ismert az a mondás, hogy a turizmus a béke iparága. Talán sokan azt gondolják, hogy ez egy olyan mondat, amit sokan hangoztatnak, de ez egy nem elhanyagolható dolog. Látunk számos nyugat-európai vagy akár észak-afrikai példát arra, hogy bizonyos sajnálatos nemzetközi konfliktusok vagy terrorcselekmények hogyan teszik tönkre egy pillanat alatt egy adott térségnek vagy országnak a turizmusát. Mondhatom itt Tunézia példáját, de megnézhetjük sok nyugat-európai világvárosnak azokat a számait, amik a turizmus visszaesését jelentik. Én azt gondolom, hogy Magyarország jó helyzetben van, hiszen tudjuk biztosítani azt a biztonságos és kiszámítható környezetet, ami a turizmus dinamikus növekedéséhez szükséges, és a magyar kormány mindent megtesz azért, hogy ez így is tudjon maradni.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A nemzeti turizmusfejlesztési stratégia elkészült, és 2030-ig határozza meg a célokat. Én azt gondolom, hogy a 2020-as költségvetés tartalmazza azokat a sarokszámokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a stratégiában foglalt, 2030-ig kitűzött célokat a magyar kormány és az országunk el tudja érni.

A költségvetési vitában már elhangzott az, hogy a jövő évi költségvetésben minden területen magasabb költséggel kalkulálhatunk akár az oktatás, akár az egészségügy, így a turizmus területén is. És most térnék rá arra a legfontosabb elemre, ami, azt gondolom, hogy mindenképpen meghatározó a hazai turizmusban: a kormány egy meghatározó lépéssel 18 százalékról 5 százalékra mérsékli a kereskedelmi szálláshelyek áfakulcsát. Ez egy nagyon jelentős eredmény, és amennyiben a szálláshelyek ezt a megmaradt forrást visszaforgatják, azt gondolom, hogy a versenyképesség még dinamikusabban tud nőni.

Ha továbbmegyünk, akkor melyek is azok a fő területek, amelyek a költségvetésben a hazai dinamikus turizmusfejlesztést jelentik? Azt gondolom, az első ilyen terület a közlekedés fejlesztése. 1400 kilométerről 2000 kilométerre növekedik Magyarországon a gyorsforgalmi utaknak, autópályáknak a hossza, ami, azt gondolom, hogy nagyon fontos. Azért is nagyon fontos, mert a belföldi turizmusban ismert tényadat az, hogy elsősorban a belföldi turistánál az utazási döntés meghozatalakor a megközelíthetőség a legfontosabb szempont, még a látnivalókat és az árat is megelőzi, és ezáltal lehetőséget kap sok olyan magyarországi nagyon szép turisztikai régió, ami eddig nem volt bekötve a gyorsforgalmi úthálózatba, vagy olyan határmenti terület, hogy ez megtörténik, és ők is tudják majd növelni ezáltal a turizmusukat.

Fontos az, hogy a régióközpontok bekapcsolása megtörténik, és azáltal, hogy a jelentős határátkelőhelyek és a megyei jogú városok bekapcsolódnak a gyorsforgalmi úthálózatba, jelentős lépést teszünk arra, hogy a nemzetközi turisztikai körutaknak is az országunk egyre inkább célpontjává váljon.

(10.00)

Ha továbbmegyünk, hogy mi az a fő terület, amely a költségvetésben a turizmusfejlesztést jelenti, akkor nem mehetünk el a „Modern városok” program mellett. A megyei jogú városaink fejlesztésének számos eleme olyan fejlesztés, amely nemcsak a városlakók, az ott élők életét könnyíti meg, nemcsak nekik teremt szebb, élhetőbb környezetet, hanem olyan turisztikai fejlesztés is, ami az odaérkezők számára vonzó és nagy potenciált jelent. Ehhez kapcsolódik természetesen a „Magyar falu” program is, hiszen a vidéknek is számos eleme van, és ebben is valósulnak meg turisztikai fejlesztések.

Külön fontos azt elmondanom, hogy a magyar kormány álláspontja szerint, amely a költségvetésben is visszatükröződik, a turizmusban nem a pontszerű fejlesztéseket támogatja a kormány, hanem azt a desztináció szintű megközelítést, amely egy-egy turisztikai terület komplex fejlesztését jelenti. Nem pontszerűen fejlesztünk valamit, hanem egy teljesen átfogó fejlesztési stratégiával egy-egy térséget. Erre még vissza fogok térni.

Mindenképpen kell beszélnünk a Magyar Turisztikai Ügynökség munkájáról is, melynek fő feladata a turizmusfejlesztés irányítása és a stratégia meghatározása. Nagyon fontos az, hogy hozzájuk tartozik a turisztikai országmárka fejlesztése és annak kommunikációja is és a teljes magyarországi arculat kidolgozása. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy a Turisztikai Ügynökség támogatásával a költségvetés ezeket a forrásokat is tartalmazza. A Magyar Turisztikai Ügynökség és a kormány célja, hogy 2030-ra Magyarország Közép-Európa vezető turisztikai térsége legyen. Azt gondolom, hogy ehhez minden adottságunk megvan, és minden év költségvetésében hozzá kell tenni azokat a számokat, amelyek a turizmusfejlesztés dinamikus növekedését jelenteni tudják. A turizmusfejlesztési stratégia egyfajta zsinórmértékül szolgál számunkra, és látnunk kell azt, hogy a fő cél a GDP közel 11 százalékáról a 16 százalékra való emelése 2030-ig, vendégéjszakaszámban pedig az 50 millió vendégéjszakának az elérése.

A kormány úgy döntött, hogy kiemelt turisztikai térségeket határoz meg. Ezek a kiemelt turisztikai térségek, azt gondolom, mindenki számára ismertek, és már az elmúlt két év fejlesztése alapján érezhető ezekben a térségekben az a desztináció szempontú fejlesztés, amiről az előbb beszéltem. Fontos azt elmondanom, hogy az idei költségvetés is tartalmazza Magyarország legnagyobb szálláshelyfejlesztési programjának, a Kisfaludy szálláshelyfejlesztési programnak azokat a költségeit, amelyekkel a kereskedelmi szálláshelyek fejlesztése folytatódni tud. Ez egy nagyon jelentős dolog, hiszen a minőségi szálláshelyek, azt gondolom, hogy most már az új trendeknek megfelelően, alapvető szükségletként jelennek meg a turizmusban.

Fontos beszélnem arról, hogy folytatódik a strandfejlesztési program is. A tavalyi évben több mint 30 balatoni település 55 strandja fejlődött és fejleszthetett, ez folytatódni fog, ahogy az élményparkfejlesztések is folytatódnak országunkban, amelyeknek nem elhanyagolható célja az, hogy a szezonalitást tudja olyan mértékben erősíteni, hogy négyévszakos kínálatot tud adni.

Engedjék meg, hogy egy konkrét példával is szolgáljak arra, hogy a desztináció szintű megközelítés és a kormányzati támogatások hogy jelennek meg a költségvetésben, és rövid távon ennek milyen hatásai érzékelhetők. A választókerület, ahol a választók bizalmából én is képviselő lehetek, az Sopron és térsége. Azt gondolom, hogy Sopron és térsége a Fertő-parttal Magyarország egyik legélhetőbb és egyik legszebb helye. Jó turisztikai adottságaink vannak, jó logisztikai lehetőségeink vannak, mind a természetföldrajzi, mind az épített környezet kiemelkedő, akár ha csak arra gondolunk, hogy Nagycenk a Széchenyi-örökséggel, Fertőd az Esterházy-örökséggel, Sopron mint műemlékváros, Sopron mint kultúrváros, mint a Páneurópai Piknik helyszíne, amiról szintén a 30. évforduló közeledtével kell beszélnünk. Ebben a térségben a magyar kormány elkötelezett a turizmus támogatása mellett.

Kezdem azzal, hogy közel 300 milliárd forintból építi meg a kormány az M85-ös utat, amely bekapcsolja ezt a térséget mind a nemzetközi, mind a hazai úthálózatba, kinyitva ezzel a térséget. De a „Modern városok” programnak megfelelően 60 milliárd forint fejlesztési forrás érkezik és érkezett a térségbe, amelyeknek sok része olyan turizmusfejlesztési program, aminek hatása már most érzékelhető. Hogy néhány példát mondjak, ebbe beletartozik a Sopron történelmi belvárosának a fejlesztése, utcák, terek megújítása, homlokzatok megújítása, villák felújítása, a Szent Mihály-templom megújítása. De itt van a Lőverek-program, amelynek keretében klimatikus gyógyhely, új uszoda és nemzeti konferenciaközpont épül. Tudjuk azt, hogy országos szinten a konferenciaturizmus egy fontos szempont, hiszen az üzleti turizmusban van a legmagasabb fajlagos költés. De idetartozik a Fertő-part fejlesztése, amely jelenleg Magyarország legnagyobb zajló turisztikai beruházása, és egy olyan vízi és ökocentrum jön létre, ami, azt gondolom, a Fertő tónál mind a magyar, mind az osztrák oldal legélhetőbb, legjobb és legtermészetközelibb szabadidőközpontja lesz. Azt gondolom, hogy a pontszerű fejlesztések helyett a desztináció szintű megközelítés már néhány éves távlatban is pozitívan érezhető.

Ha nagyon röviden visszatérünk még az országos turizmusra, a ’20-as költségvetés is tartalmazza azokat a forrásokat  ahogy a ’19-esben is volt ilyen , hogy a magyarországi fesztiválturizmus támogatása. Azt gondolom, hogy ez nem elhanyagolható szempont, hiszen a fesztiválok nemzetközi ismertséget, pozitív élményt és imázst jelentenek egy ország számára. Hogy néhány példát mondjak, tavaly Magyarországon a jövő héten kezdődő soproni Volt Fesztiválon 152 ezren vettek részt, a Balaton Soundon 165 ezren, a Szigeten 565 ezren, számos országból, és azt gondolom, hogy ez Magyarország számára ezekkel a biztonságos, elismert és jó minőségű fesztiválokkal egy olyan szelete a turizmusnak, amelyre fontos figyelni.

Budapest jelentősége mindenképpen meghatározó Magyarország turizmusában, s a főváros fejlesztésének is számos olyan eleme van, amely a város dinamikus turizmusfejlesztéséhez hozzá tudott járulni. Azt gondolom, hogy Európa egyik legjobban fejlődő városa turisztikai szempontból Budapest, és nagyon népszerű. De népszerű a Balaton, Tokaj, Veszprém és számos olyan magyarországi város, ahol a turizmus fejlődik. Azt gondolom, hogy fontos arra figyelnünk a ’20-as költségvetésben és később is, hogy a turisztikai trendek bizony megváltoztak, és most már nem megfelelőek azok a fejlesztések, amelyek talán húsz éve azok voltak.

Élményt kell adni, és nagyon fontos arra figyelnünk, hogy ezekre az élményt adó fejlesztési elemekre országos szinten oda tudjunk figyelni. Megváltoztak ezek a helyzetek.

Azt gondolom, hogy a magyar kormány olyan szempontból is kiemelt figyelmet fordít a turizmusra, hogy a Gazdasági bizottságon belül létrejött a Turisztikai albizottság, amely ezekkel a témakörökkel foglalkozik. Azt gondolom, hogy a 2020-as költségvetés biztosítja azokat a feltételeket, amelyek a turizmus növekedéséhez szükségesek, ezért azt kérem önöktől, hogy ezt támogassák, támogassák ebben a magyar kormány elképzeléseit. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Szeretettel köszöntöm képviselőtársaimat, folytatjuk a vitát. A Jobbik képviselőcsoportjából Csányi Tamás képviselő úr felszólalása következik. Parancsoljon!

CSÁNYI TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Engedtessék meg ellenzéki képviselőként, hogy Barcza Attila képviselő úrhoz képest kissé földhözragadtabb legyek majd a hozzászólásomban. Szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat arról, hogy a Jobbik elvégezte a házi feladatot, 554 módosító indítványt nyújtottunk be a költségvetéshez, jobbító szándékkal. Mivel a globális részét már megnéztük, és sokan elemezték sokféleképpen, ezért engedtessék meg az, hogy én inkább ezekre a módosítókra koncentráljak, és hangozzék el a Házban az, hogy én magam mint országgyűlési képviselő miket tartottam fontosnak. Felszólalásomban tehát azokról a módosító javaslatokról kívánok beszélni, amelyeket a költségvetéshez benyújtottam. Két részre tudom őket osztani. Az egyik egy általános jellegű módosítást célzó javaslatcsokor, a másik pedig a választókerületemet érintő, úgyhogy kérem, nézzék el ezt nekem, hogy itt most konkrétumokba fogok bocsátkozni.

A rendvédelmi szervekkel kapcsolatos módosító indítványokkal szeretném kezdeni, hiszen a közszolgálati és rendvédelmi illetményalap ősidők óta változatlan. Aki még nem szerelt le a rendőrségtől, az az emelés elmaradása miatt idén biztosan el fogja hagyni ezt a pályát. De ugyanígy a közszolgálatban és a kisebb emelés ellenére a honvédségben is állandó feszültséget okoz az alulfizetettség. A kieső létszámot pedig a túlórákkal igyekeznek pótolni, mégpedig úgy, hogy a túlszolgálat megváltására jövőre nem tervezett be forrást a kormányzat.

A konkrét számok a következők. A 2011. évi közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény alapján még 2020-ban is 38 650 forint az illetményalap. A rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi törvény alapján 2020-ban 38 650 forint az illetményalap.

A honvédek jogállásáról szóló 2012. évi törvény szerint 2020-ban 44 600 forint az illetményalap. A Jobbik Magyarországért Mozgalom úgy gondolja, hogy ahhoz, hogy a pályát vonzóbbá tehessük, 60 ezer forintra illik emelnünk ezt az illetményalapot.

(10.10)

A kafetéria évek óta változatlan összegét is ideje lenne emelni, mert az adóterhekkel együtt lassan alig lehet valamire költeni belőle a dolgozóknak, ezért a 200 ezer forintos kafetériát 400 ezer forintra szeretnénk módosítani.

És ha már a túlóráról esett szó, a rendőrségtől való elvándorlás iszonyatos méreteket ölt; mint ismerjük, a nem emelkedő illetményalap és a kafetéria, valamint a túlmunka pénzbeli megfizetésének elvétele mind a leszerelés felé tolja a hivatásos állományt, akik pedig élethivatásukként választották rendőri pályájukat. E káros folyamat megakadályozása érdekében szükséges a túlszolgálat ellentételezésére forrás biztosítása, hiszen az előttünk lévő költségvetésben, ahogyan említettük már, beterjesztett összeg nincs erre vonatkozóan; ilyen kirívó eset 2016-ban fordult elő utoljára. Ismerjük az érveket ezzel kapcsolatban, hogy a túlszolgálatot szabadságban lehet majd megváltani, azonban a gyakorlat  mint ahogyan ezt már egy korábbi parlamenti kérdésemben is megfogalmaztam  nem ezt támasztja alá, kedves képviselőtársak. Az állomány gyors apadása nem teszi lehetővé a szabadságok kivételét a munkavállalók számára. Úgy gondoljuk, hogy ennek a fedezete a rendkívüli kormányzati intézkedésekben megvalósítható lenne; 3 milliárd forint volt eddig tervezve a túlmunkákra, én azt gondolom, hogy ez most is vállalható.

Összességében elmondhatjuk ezzel kapcsolatban, hogy a tavalyi évhez képest az inflációt alig meghaladó emelést láthatunk, ami nem fogja megtartani a jelenlegi állományt, és vonzóbbá sem fogja tenni ezt a hivatást. Ha a kormányzat meg szeretné a rendvédelmi szerveket tartani, ha hosszú távon gondolkodik ezzel az ágazattal  szerintünk egyébként nem is tehet mást egy felelős kormányzat , akkor azonnali drasztikus lépésekre van szükség, amelyek lehet, hogy fájdalmasak a költségvetés szempontjából, de elengedhetetlenek a nemzet, az ország szempontjából. A kérdés tehát adódik, kedves képviselőtársak, hogy mi a szándéka a kormányzatnak a rendőrséggel.

És ha már rendőrségről beszéltünk, akkor a határőrségről is essék röviden szó, hiszen a migrációs nyomás, úgy tűnik, enyhült, de a határt még mindig nagyszámú rendőr őrzi, ahogyan olvashatjuk a szakszervezet honlapján, Potemkin-védelem valósul itt meg, lehetetlen körülmények között. Ezeket a rendőröket elvonják feladatellátási helyükről, ott hiányoznak a rendvédelemből. A valódi és végleges megoldást a kerítés mellett az ország védelmére a határőrség felállítása jelentené, amelyet a Jobbik immár kilencedik éve szorgalmaz az Országgyűlésben. Úgy gondoljuk, hogy 20 milliárd forint elegendő a megalapozó és előkészítő feladatok elvégzésére, és onnantól kezdve a határőrség felállításában lehet gondolkodni, a rendőrséget pedig tehermentesíteni lehet ez alól.

Még egy komfortérzetet javító intézkedésre hadd hívjam fel a figyelmet, a rendőrségi egyenruhák esetében, hiszen a hivatásos állományú tagok egyenruhája és annak minősége hatalmas kívánnivalót hagy maga után. A közelmúltban derült ki, hogy még a rendőrség gazdasági vezetésének sem felelt meg az a minőségű nyári egyenruhapóló, amelyet a rendőrség az állomány tagjai számára rendelt, így visszaküldték azt.

Haveri cégek megbízásokhoz juttatása helyett végre olyan piaci szereplőkkel kellene szerződni, akik a megfelelő minőséget képesek biztosítani, hiszen a jelenlegi egyenruhák nem megfelelőek  télen fáznak benne, nyáron melegük van a rendőröknek, műszálas, nem szellőzik, a lábbelikről pedig jobb nem is beszélni, mivel a céljukra teljesen alkalmatlanok.

Ha nem is lehet olyan minőségű ruházattal ellátni mindenkit, mint amilyennel a TEK-eseket sikerült, az „egyszerű” rendőr is megérdemli véleményünk szerint, hogy kényelmes, funkciójának megfelelő ruházatban láthassa el a szolgálatát. Már jó minőségű termékek kaphatók, a TEK által rendelt ruházat árához képest lényegesen olcsóbban, de a mostaninál sokkal jobb minőségben. Ennek megvalósítása érdekében szükséges a dologi kiadások növelése is. Ezekkel az intézkedésekkel véleményünk szerint vonzóbbá lehetne tenni ezt a hivatást, és véleményünk szerint ez egy elengedhetetlen, múlhatatlan feladata a kormányzatnak.

Engedjék meg, hogy a választókerületi módosító javaslatokra térjek át. Jász-Nagykun-Szolnok megye 4. választókerületében élek, és örülök annak, hogy mind Turi-Kovács Béla jelen volt az előbb, ha jól láttam, illetve az elnök úr is itt van, amikor ezeket elmondom, hiszen ők is ismerik ezeket a problémákat. Egyetértve Turi-Kovács Béla képviselőtársammal, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei fejlődés nem tűr halasztást, és itt elsősorban az M4-es gyorsforgalmi út befejezésére szeretnék utalni, amely elodázhatatlan az említett okokból; én ezeket most nem ismételném meg.

A választókerületi központunk, Törökszentmiklós azonban szintén érdemel egy kis figyelmet. A városközpont rehabilitációját szeretnénk, ha meg tudnánk valósítani, hiszen Törökszentmiklós 2020-ban ünnepli újjáalapításának 300. évfordulóját. Frekventált helyen, a városközpontban csúfoskodik a Piramis néven elhíresült, félbehagyott épület, aminek a befejezéséhez az önkormányzatnak nem áll rendelkezésére megfelelő fedezet. Azt gondoljuk, hogy mivel európai uniós TOP-os támogatást nem nyert erre az önkormányzat, szükségessé válik egy kormányzati segítség, és a javaslat támogatása esetén Törökszentmiklós, az Alföld egyik legjelentősebb mezővárosa megújul, impozáns, torzóktól mentes városközponttal köszönthetné a jubileumi 300 éves évfordulót. A támogatást kérnénk szépen tehát a költségvetésből megvalósítani.

Szűkebb pátriámra, Mezőtúrra hadd koncentráljak néhány gondolat erejéig! A város szívében lévő Petőfi Sándor utca felújítása elengedhetetlen, mondhatni, elsődleges feladat kellene hogy legyen. Ez az utca köti össze ugyanis a városon áthaladó 46-os főutat a városközponttal. Az utcában található a rendőrkapitányság, a közjegyzői hivatal, a Mezőtúri Református Kollégium, Gimnázium az egyik, általános iskolája a másik oldalon, és ezért is örülök, hogy az elnök úr jelen van. Innen közelíthető meg a katolikus általános iskola, a katolikus templom, a belvárosi református nagytemplom, a Teleki Blanka Gimnázium és a Szabadság téri lakótelep autóval. Itt épült egy új lakópark, amely szintén növeli az utca forgalmát, ezért szükséges a felújítás. Mezőtúr belterületi útjainak 40 százaléka nem rendelkezik szilárd burkolattal, ezért a földutak rendbetétele, szilárd burkolattal való ellátása elengedhetetlen a XXI. században, azt gondolom, kedves képviselőtársak, a minimális komfortfokozatot megadva ezáltal Mezőtúr lakosságának.

A már említett Petőfi Sándor utca és a 46-os főút találkozásánál egy körforgalom megépítése elengedhetetlen a forgalom nagysága miatt, amely zökkenőmentesebbé tehetné a lakosságnak és az átmenő forgalomnak a közlekedését. Ugyanakkor a Hortobágy-Berettyó-főcsatorna is a városon keresztül folyik, és ennek a revitalizációja is elengedhetetlennek tűnik számunkra. Most halpusztulás sújtotta a területet, amelyről szeretnék majd a jövő héten is szólni, azonban most arról inkább, hogy egy revitalizációs eljárás elvégzése elengedhetetlenné válik, ezt a mindenkori városvezetés szerette volna már megteremteni, azonban a forrás folyamatos hiányára utalva ez nem volt lehetséges.

Már meglévő pályázatok vannak erre nézvést, úgyhogy igazából azokat csak elő kellene venni, és a megfelelő forrást a költségvetésből hozzárendelni. A mezőtúri kórház esetében azt tapasztaltuk, hogy az Államkincstár legfrissebb adatai szerint 110 millió forint a hiánya, illetve az adósságállománya a kórháznak, ezzel a súlyos alulfinanszírozás gyakorlatilag szinte megoldhatatlan problémákat jelent, és ezáltal ide is szeretnénk átcsoportosítani néhány tételt, hogy ez megoldható legyen.

Kettő dologról szeretnék nagyon röviden még beszélni. Cserkeszőlő a választókerületem egyik kiemelt turisztikai központja, ahol is a Nagy-Fertő tó nevű tónak szintén a revitalizálása lenne elengedhetetlen feladat, illetve egy idősek otthonának a létesítése ezen a településen, amiket szintén a helyiekkel egyeztetve fontosnak tartanak az itt élők.

Mindezen módosító javaslatokat megítélésünk szerint előremutatással és a mindennapi élet könnyebbé tételével, élhetőbbé tételével nyújtottuk be, ezért kérném nem csak ezen javaslataink támogatását a tisztelt Háztól.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló a Fidesz képviselőcsoportjából Tapolczai Gergely képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország egyik legfontosabb törvénye a költségvetési törvény. Magyarország, a magyar Országgyűlés legfontosabb vitája a költségvetési törvényről szóló vita.

(10.20)

Évek óta mindig vannak kiemelt célok, amelyeket kiemelten támogat a kormány, a parlament. Ezek között mindig szerepel a foglalkoztatás növelése, a munkanélküliek arányának csökkentése. Ehhez tartozik a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásának támogatása is. 2019-ben 42 milliárd forinttal támogatta a kormány ezt a célt, 365 akkreditált foglalkoztató közel 31 ezer fő foglalkoztatását valósította meg. Erre az évre ez az összeg 120 milliárd forinttal fog emelkedni, ezzel elősegítve az ezen a területen dolgozó személyek, megváltozott munkaképességű személyek hatékony foglalkoztatását és az őket foglalkoztató cégeket.

Ugyanakkor vannak olyan fogyatékossággal élő személyek is, akik nem alkalmasak, nem képesek és nem foglalkoztathatóak. Egy részük otthonápolásra, a családjuk támogatására szorul. Az otthonápolási díj, az otthongondozási díj összegéről most nem szeretnék beszélni, mindenki ismeri, hogy jelentős mértékben emeltük ennek a támogatását. Viszont amit én hangsúlyozni szeretnék, javaslom, érdemesnek tartom ezt az irányt is jobban támogatni.

Az otthonsegítő szolgáltatások támogatására gondolok itt. Ugyanis érdemes olyan szempontból is megközelíteni ezt a problémát, hogy hogyan tudunk segíteni azoknak a szülőknek, családtagoknak, hogy visszatérhessenek a munkaerőpiacra például, ezzel növelve a foglalkoztatási arányt is, illetve különböző szakemberek alkalmazásával, akik segíthetik az otthonápolás területét. Ezzel is nőne a munkavállalók aránya.

Vannak olyan személyek is, akiket intézetben látnak el. Ehhez kapcsolódik az autisták otthona is. Az értelmi sérült, halmozottan fogyatékos személyeket ellátó lakóotthonok támogatásáról van szó. Ez a támogatási összeg évek óta változatlan, viszont megnőtt az igény ezekre az intézményekre, párhuzamosan pedig csökkent az egy főre jutó támogatás. Látni kell azt is, hogy a kitagolás összetett folyamat. Egyes helyeken sokkal lassabban zajlik ez a folyamat, és ezért is javaslom, hogy az ezeket a személyeket ellátó lakóotthonokat erősítsük meg, amíg végig nem megy a teljes kitagolás folyamata.

Szeretném aláhúzni azt is, hogy a nem állami szociális fenntartók támogatása óriási mértékben megemelkedett 2020-ra. Ebben az évben 103,7 milliárd forint volt ennek a támogatása, a jövő évben pedig 120 milliárd forint lesz ez a támogatásás, ezzel is elősegítve a minimálbér-emelést, a minimálbér-emelés által generált kiadásokat.

Emellett ott vannak azok az érdekvédelmi szervezetek is, akik ezeket a fogyatékos személyeket képviselik. 2010-hez képest 2019-re, illetve ’20-ra ez a 13 nagyobb országos érdekvédelmi szervezet háromszor akkora támogatásból tud gazdálkodni: 1,1 milliárd forintos összegből. Ugyanakkor ezeket a szervezeteket is érinti a minimálbér-emelés hatása, következménye. Szeretném javasolni, hogy ezeknek a szervezeteknek is adjunk többletforrást ezen kiadások fedezésére, fedezetére.

Ugyanolyan fontos a jelnyelvitolmács-szolgáltatás, a vakok elemi rehabilitációjának támogatása. Az ezekhez kapcsolódó két nagy projekt a Kontakt jelnyelvitolmács-szolgáltatás, ez egy videoalapú tolmácsszolgáltatás, illetve a Távszem szolgáltatás, ami ugyanazon az elven működik, hogy a vakokat, látássérülteket segíti. Ezeknek a működésére, fenntartására is biztosítani kell megfelelő forrást, és erre szeretnék többletforrást is kérni módosító javaslatomban.

Nem utolsósorban szeretném érinteni a sport területét is. Láthatjuk a költségvetési törvény tervezetében, hogy ehhez az évhez képest közel 1 milliárd forinttal több támogatás jut az olimpia, illetve a versenysport támogatására, 2,12 milliárd helyett 3,11 milliárd forint, ami óriási előrelépés persze, viszont felmerül bennem az a kérdés, hogy jövő évben nemcsak olimpia, hanem paralimpia is lesz. A költségvetési tervezetből nem derül ki számomra, hogy a paralimpiára való felkészülés, az azon való részvétel melyik forrásból lesz fedezve. A fogyatékosok sportjának során 460 millió forint van, ugyanannyi, mint ebben az évben. Nem hiszem, hogy ebből támogatnánk a paralimpiai felkészülést, tehát többletforrást tartok szükségesnek ezen a területen is. Nem derül ki, hogy melyik sorról lehet ez megvalósítható, és ehhez adtam be módosító javaslatot, és kérem szépen, hogy erre többletforrást biztosítsanak, hogy ezzel is biztosítsuk a paralimpikonok részvételét az olimpián.

Ugyanolyan fontos a speciális világjátékokra és a siketlimpiára való felkészülés és részvétel támogatása is. Erre szeretnék választ kérni, hogy többletforrás vane erre, vagy melyik sorról támogatják ezeket a kérdéseket. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló az MSZP képviselőcsoportjából Hiszékeny Dezső képviselő úr, az Országgyűlés jegyzője. Parancsoljon, jegyző úr, öné a szó.

HISZÉKENY DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Azt tapasztalom, hogy hagyományt teremtünk, hiszen idén ugyanaz a helyzet fordul elő, mint ami tavaly előfordult, hogy a költségvetés tárgyalása során tényszámok ismeretének hiányában tervezzük meg ezt a költségvetést, ezért mertem mondani, hogy akkor gyakorlatilag egyfajta hagyományt teremtünk, bár remélem, hogy ez nem folytatódik.Ebből adódik az is, hogy már most borítékolható, nagy összegű fogadást is mernék rá kötni, hogy az elkövetkezendő időszakban majd kormányhatározatok tucatjaival fogjuk ezt módosítani. Ezért is lenne egyébként jelentősége a tényszámoknak, hiszen az ily módon módosított számok azért jelentős eltérést mutathatnának. Lényegesen jelentéktelenebb szervezeteket ismerek, akik nem mernek úgy tervezni, hogy a valós tényszámok ismerete nélkül próbálják megtervezni a jövőt.

Azt tapasztalom, hogy ha bekapcsolom a televíziót, a rádiót vagy kinyitom az újságot, most már lassan a vízcsapot, akkor mindenhonnan az folyik, hogy micsoda nagyszerű eredményeket értünk el, és hogy hasít a magyar gazdaság. Azt gondolom, hogy ennél lényegesen árnyaltabb a kép. Fontos lenne, hogy mindent a helyén kezeljünk. Azt érzékelem, hogy minden nemzetközi egybevetés, európai uniós statisztika szerint hazánk nem felzárkózik, hanem lemarad a hozzánk hasonlókhoz viszonyítva: Szlovákia, Lengyelország vagy éppen Észtország. Románia esetében pedig pestiesen szólva azt lehet érzékelni, hogy ő pedig ezerrel felzárkózik ránk.

Azt gondolom, hogy nem helyes egy-egy adatot kiragadva érzékeltetni és egyfajta sikerpropagandát működtetni, más számokról, más eseményekről, tényekről pedig hallgatni. Ha hallgatunk valamiről, nyilván az azt jelenti, hogy azzal nem foglalkozunk, és nem is fogunk megoldást keresni arra, hogy azt valamilyen módon megoldjuk; hallgatni arról, hogy a forint 21 százalékkal ér kevesebbet most, mint 2010-ben. Érdemes erről a tényről egy autentikus személy véleményét is meghallgatni.

(10.30)

Az úgy hangzik: „A gyengébb forint egyértelműen ellentétes az emberek érdekeivel, a gyengébb forint gyengébb államot jelent, és gyenge forintot csak gyenge emberek akarhatnak.” Nagy meglepetésre ezt Orbán Viktor mondta.

Nem látom jelét annak, hogy ezzel a kérdéssel foglalkoznának a költségvetésben. Az én érzékelésem szerint és a környezetem megítélése szerint tulajdonképpen ez azt jelenti, hogy kiveszik a pénzt az emberek zsebéből. Kár hallgatni arról, hogy az államadósság a 2010-es 20 000 milliárd forintról mára már 29 382 milliárd forintra nőtt. Ez döbbenetes szám, és nem beszélünk róla. Nem beszélünk róla, tenni sem nagyon akarunk majd valamit ezzel kapcsolatban. Vagy hallgatni arról, hogy a térségünkben a magyarok érzik a legkorruptabbnak a saját hazájukat: öt év alatt sikerült elérni, hogy az eddig legkorruptabbnak tartott Románia lakói is jobban érzik magukat a saját helyzetükben, mint itt nálunk.

Egy költségvetés jó esetben az érdekek összhangja. A mi esetünkben ez maximum az érdekek rangsora lehet. Ilyenkor viszont nagyon sokat elmond az, hogy kik azok, akikről nem beszélünk, kik azok, akik következetesen kimaradnak. Azok, akik nem fontosak. Azt tapasztaltam, hogy akikről nem beszélünk és akik mindenből kimaradnak, azok a nyugdíjasok, akik évek óta küzdenek azért, hogy megőrizhessék méltóságukat, és megőrizhessék létbiztonságukat.

A költségvetés tárgyalása előtt elég sok nyugdíjasokat tömörítő szervezet véleményét lehetett olvasni a költségvetéssel kapcsolatban. Próbálták megjeleníteni a véleményüket. Ebből azt szűrtem le, hogy az, amit fontosnak tartanak, az az, hogy a befizetett szociális hozzájárulási adóból ne irányítsanak át más területekre. Az ő megfogalmazásuk szerint  nem tudom, mennyiben valós ez a szám, ha igaz, akkor az döbbenetes  ennek az átirányításnak a mértéke 70 százalék. Gondolják végig: ha ez a szám valós, akkor a befizetett szociális hozzájárulás 70 százalékát más célra használjuk fel. Ezt sérelmezik.

Sérelmezik azt, hogy ne tervezzék megint alul a fogyasztói árindexet. ’19-ben ez 2,7 százalékra volt tervezve; ha jól tudom, jelenleg 3,9-nél tartunk. 2020-ra 2,8 százalék van tervezve. Erre is nagy összegű fogadást mernék kötni, hogy ez 4 százalék alatt nem áll meg. A lényege ennek: több figyelmet a nyugdíjasoknak! Azt hiszem, a ledolgozott éveik és a múltjuk alapján megérdemlik. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most Volner János képviselő úr felszólalás következik. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

VOLNER JÁNOS (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mivel rövid az időkeret, ami a független képviselőknek rendelkezésére áll, ezért sajnos nem tudom átfogni a költségvetést úgy, ahogy szerettem volna, viszont egy-két nagyon fontos dologról szeretnék szót ejteni. A közgazdászok között világszerte konszenzus alakult ki azzal kapcsolatban, hogy érdemes egy-egy államnak anticiklikus gazdaságpolitikát folytatnia, azaz olyan gazdaságpolitikát, amely amikor jól megy a gazdaság és konjunktúra van, akkor felhalmoz, és amikor bekövetkezik a recesszió, bekövetkeznek a rendszerint visszatérő világgazdasági válságok, akkor pedig a felhalmozott tartalékokból  élénkítve a gazdaságot  enyhíti a kialakuló válság következményeit.

Ezt én 2010-től fogva az Országgyűlésen belül képviseltem. Rendszeresen elmondtam és felhívtam a figyelmet ennek a szükségességére. A kormány részére az ezzel kapcsolatos javaslatainkat eljuttattuk, de azt láttuk, hogy ez a gyakorlatban nem valósult meg.

Mindig bizakodással néztük azt, hogy százmilliárdos nagyságrendben a költségvetésen belül felbukkan tartalék, ami elvileg akár szolgálhatna erre a célra is. A gyakorlatban azonban úgy néztek ki ezek a tartalékok, hogy a kormány zsebpénzként bánt vele, és ezeket az összegeket nem kis részben saját szája íze, politikai céljai szerint elköltötte a költségvetés.

Arra szeretném fölhívni képviselőtársaim figyelmét, hogy már most beszélnek arról az elemzők, hogy az amerikai piacon kialakultak ingatlanbuborékok, kialakultak részvénypiaci buborékok. Ez eléggé átgyűrűzött Európába, már Magyarországon is a kezdődő buborékokról megjelentek az első elemzések. Lényeges felülárazottság van egyes részvények árfolyamában vagy éppen az ingatlanpiacon.

A piac ezt jellemzően úgy szokta korrigálni, hogy meglehetősen durván egy gyors reakció következik be, egy átmeneti visszaesés, amíg megtörténik ez a korrekció, és az átmeneti visszaesés idején a gazdaság növekedése nemhogy lelassul, de nagyon sokszor negatívba fordul, azaz gazdasági csökkenés következik be.

Ha az országnak nincs elegendő tartaléka arra, hogy ezt az időszakot élénkítéssel vészelje át, akkor komolyabb a válság következménye. Általában ez volt a nemzetközi tapasztalat gyakorlatilag mindenhol. Mivel látom azt, hogy egy szakállamtitkár ül itt, aki kifejezetten professzionális szaktudásról tett tanúbizonyságot az elmúlt években, ezért kérem államtitkár urat majd, hogy erre legyen kedves reagálni érdemben a vita során. Mindent, ami ezzel kapcsolatos, legyen kedves elmondani, hogy hogy látja a kormány ennek a szükségességét.

A másik kérdés, amire föl szeretném az önök figyelmét hívni, Magyarország külső kitettségének kérdése. Magyarország alapvetően három jelentős külső forrást vesz igénybe a gazdasága növekedéséhez. Az egyik maga egyébként a külföldön dolgozó magyar állampolgárok hazautalása, ami már átlépte az éves szinten ezermilliárd forintos nagyságrendet  tehát rendkívül nagy pénztömegről beszélünk , a másik az európai uniós források, amelyeket gyakorlatilag igénybe veszünk; hála istennek, és nem szívességként adja az Európai Unió ezt a pénzt. Harmadik ilyen forrásként pedig nevesíthetjük a külföldi cégek, elsősorban a járműipari vállalatok beruházásait.

Nagyon fontosnak tartom azonban felhívni arra a figyelmet, hogy nekünk önálló magyar márkákra van szükségünk, mert ha beállunk a termelési lánc aljára és csak arra leszünk képesek, hogy munkaerőt biztosítsunk az itt megtelepedett külföldi vállalkozások működéséhez, akkor csak munkabért tud a magyar nemzet gyakorlatilag realizálni meg az ország realizálni, de tőkejövedelmet nem fogunk tudni realizálni. Ettől el fogunk esni, mert ezek a tőketulajdonosokhoz fognak vándorolni.

Tehát kiemelten fontos lenne az, hogy a kormány célzottan élénkítse a gazdaságot, vegyen igénybe olyan eszközöket, amelyek révén sikeres magyar márkák először a magyar piacon tudnak megerősödni, utána a külföldi piacokra továbblépve tudják emelni a potenciális növekedés lehetőségeit. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Ezzel a második felszólalói kör végére értünk. Most van lehetőség kettőperces felszólalásokra. Elsőként megadom a szót a Jobbik képviselőcsoportjából Potocskáné Kőrösi Anita képviselő asszonynak. Parancsoljon!

POTOCSKÁNÉ KŐRÖSI ANITA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Barcza Attila képviselő úr felszólalása sarkallott arra, hogy egy rövid, kétperces reakciót mondjak. Dicshimnuszokat zengett a Magyar Turisztikai Ügynökség Zrt. működéséről. Nagyon hasznos, hogy igen, van most már turizmusfejlesztési stratégia. Csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy június 21e van, és most zajlanak azok a beruházások, amelyek több déli parti város polgármesterénél gyakorlatilag kiverték a biztosítékot. Fonyód, Balatonfenyves településeket említeném meg. Ez azért is problémás, mert a nyaralók, a külföldiek az országmárka építése közben találkoznak azzal, hogy miközben már fürdőznének és jól éreznék magukat a Balaton partján, így markolóautókkal és különböző gépekkel találják szemben magukat.

Amiért ezt el kívántam mondani a 2020-as költségvetési vita során, az az, hogy nagyon reméljük, hogy jövőre is lesz majd lehetőség strandok fejlesztésére, és ugyan már többször kifogásoltuk, hogy ezek a költségvetési viták, a költségvetési törvény elfogadására a nyári ülésszakban kerül sor most már évek óta, azonban ez jó lehetőség arra, hogy időben a Magyar Turisztikai Ügynökség felkészüljön ezeknek a pályázatoknak a kiírására, és ne kerüljenek a 2020-as évben ezek az önkormányzatok ugyanebbe a slamasztikába, hogy ők magyarázkodnak, és ők érzik azt, hogy nem jól teszik a dolgukat, pedig látszik, hogy önhibájukon kívül estek ebbe a problémába, ami most a 2019-es nyári idegenforgalmi szezonnál nagyon-nagyon komoly probléma. Bízzunk benne, hogy a 2020-as évben ilyen nem lesz.

(10.40)

Úgyhogy én ebben kérem az együttműködésüket, hogy tegyenek rendet a Magyar Turisztikai Ügynökség fejében. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Következő felszólaló az LMP képviselőcsoportjából Keresztes László Lóránt frakcióvezető úr. Parancsoljon!

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Beszéltem már a mai napon arról, hogy véleményünk szerint ez miért a jövő felélésének a költségvetése, és elmondtam azt, hogy nem néz szembe a kormány bizonyos rendkívül súlyos rendszerproblémákkal. Tehát elmondtuk azt részletesen, hogy mire nem költ vagy nem költ eleget a magyar kormány, ugyanakkor röviden szeretnék szólni arról is, hogy van néhány olyan gigaprojektje a kormánynak, dédelget néhány olyan gigaprojektet, amely nemhogy a nemzeti érdekeinket szolgálná, de kifejezetten ellentétes a nemzeti érdekeinkkel.Itt kiemelten kell megemlíteni a Paks II.-projektet, amely ugye több ezer milliárd forintos, ezt tudjuk mindannyian. Az is egyértelművé vált az elmúlt időszakban, hogy már konkrétan minden érv megdőlt, amely a projekt elindítása mellett szólt. Pályázat nélkül adta át a kormány az oroszoknak ezt a projektet, de az oroszok nem voltak képesek arra, hogy a magyar és az EU-s szabványoknak megfelelő terveket legyártsák, ezért már óriási csúszásban van a projekt. A kormány egyes tagjai nem tudják eldönteni egymás között, hogy most sikerülte módosítani ezt a hitelszerződést vagy nem, de az teljesen világos, hogy még sehol nem lesznek az új blokkok, amikor már törleszteni kell ezt a hitelt. Az az érv is megbukott, hogy olcsó lenne az így megtermelt áram, hiszen csak egy tételt említek: nem számolták bele a leszerelési és a nagyaktivitású hulladékok elhelyezésének költségeit, amelyek több száz milliárdra rúgnak majd. És azt is el kell mondani, hogy a nagyaktivitású atomszemét, atomhulladékok kezelése kapcsán sem a technológia, sem a finanszírozás, sem a helyszín nem megoldott. Erre a projektre a jövő évi költségvetésben több mint 70 milliárd forintot szán a kormány.

Egy másik projekt, amelyről röviden szeretnék beszélni, a Budapest-Belgrád gigaprojekt, amely kamatokkal együtt megközelíti majd az 1000 milliárdot. Ez semmiféle hazai érdemi közlekedési és szállítási igényt nem jelez, egyedül arra jó, hogy a Mészáros Lőrinchez köthető cégeket, illetve a kínai vasúttársaság cégeit hizlalja több száz milliárddal. Erre a soha meg nem térülő projektre a kormány a jövő évben 60 milliárd forintot fog költeni. Erről beszéltünk már államtitkár úrral, csak ez az egy tétel meghaladja azt, amit a „Magyar falvak” program keretében a vidék rendkívül leromlott állapotban lévő úthálózat-fejlesztésére fordít a kormány. Ez gyalázat! Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy a kettőperces felszólalások keretében kíváne valaki felszólalni. (Jelzés nem érkezik.) Jelentkezőt nem látok. Áttérünk a harmadik felszólalói körre. Elsőnek megadom a szót a Fidesz képviselőcsoportjából Kósa Lajos képviselő úrnak. Parancsoljon, képviselő úr! Öné a szó.

KÓSA LAJOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! A honvédelmi minisztériumi fejezetről szeretnék néhány gondolatot elmondani, de engedjék meg, hogy néhány mondatban reflektáljak a vita általam követett menetében néhány felvetésre. Hogy mindjárt Keresztes Lórántra reagáljak: rendkívül furcsa az az úgymond zöld- vagy környezetvédelmi álláspont, amely élesen ellenzi a bizonyíthatóan egyik legalacsonyabb emisszióval járó energiatermelési projektet, ez a Paks II. Nézzük már meg, mi történt azokban az országokban, ahol ez az egyébként meglehetősen furcsa álláspont érvényesült, például Németországban! Meghirdették a német atomerőművek bezárásának programját, és cserébe  miután áramra viszont szükség van, és világítani mégiscsak kell, mert azt még a zöldek se mondják, hogy mindenki ezentúl sötétben kuksoljon otthon, és állítsuk le azt az ipart, amely elektromos árammal megy  újraindították a borzalmasan rossz emissziós adatú szenes erőműveiket a németek. Tehát ezzel sokkal többet ártottak egyébként a környezetnek és a felmelegedés kapcsán az emisszió csökkentésének, mint bármi mással. Ennél már az is okosabb lett volna, ha visszaállnak az örvénykamrás dízelmotorokra, mert azoknak is alacsonyabb az emissziója, mint egyébként a barnaszenes erőműveiknek.

Itt világossá kell tenni Paks kapcsán, hogy az egyik legnagyobb, egyébként valóban emissziócsökkentő és a magas emissziójú energiatermelést kiváltani képes erőmű építéséről van szó. Szívesen építenénk nyilván hatalmas vizes erőműveket, de bizonyára ön is tudja, hogy ez Magyarországon a földrajzi adottságok miatt nem lehetséges. Szívesen építenénk árapályerőműveket, az se fog menni. Az atomerőmű a mostani ismeretek szerint a nem megújulók közül a legalacsonyabb terhelést jelenti a környezet számára.

Ennek az ellenzése az a program, amelynek semmi értelme nincsen, mert vagy akkor most ellene teszünk az emissziónak, és megpróbáljuk védeni a környezetünket, és a felmelegedés ellen valamit teszünk, vagy akkor nem teszünk, de a kettő nem fog menni, együtt a kettőt nem lehet képviselni, mert az az a program, hogy mindenki oltsa le a villanyt, lekapcsoljuk a szolgáltatást, és nézzük egymást a sötétben, ha látjuk, ennek pedig semmi értelme nincsen.

A másik, amit szeretnék mondani: őszintén szólva meghökkentem Hiszékeny képviselőtársam hozzászólásán, ugyanis évszám említése nélkül arról beszélt, hogy a 2020-as költségvetést tényadatok nélkül tervezzük meg. Na de miután a 2020-as költségvetésről van szó, és most 2019-et írunk, nemhogy a kormány, de senki az égegyadta világon nem ismeri a 2020-as adatokat. Ha viszont a 2019-es tényadatokra gondol  nyilván képtelenség, hogy valaki számonkéri a kormányon, hogy a 2020-as adatokat tényszerűen nem ismeri , a 2019-es adatokra, amióta államháztartás van a demokráciában, 1990 óta minden esetben úgy terveztük meg és tárgyaltuk a következő évi költségvetést, hogy egyébként az előző évi zárszámadást a parlament nem tudta megtárgyalni. Ez azokban az esetekben van közel egymáshoz, amikor ősszel tárgyaljuk a zárszámadást. Na de az egész gazdaságstatisztikai rendszer és tervezési rendszer szerint nemcsak mi, hanem mindenütt Európában a jövő évi költségvetést olyan becslések alapján tárgyaljuk, amelyek egyébként nem a tárgyév, tehát 2019 vagy 2018 tényszámaira tud támaszkodni, mert azok is mindig szükségszerűen becslések. Ezt az államháztartás belső logikája, bevételi oldalának az időbelisége magyarázza.

Lehetne azon gondolkodni, hogy ezen változtassunk, de csak egy példát mondok rá: teljesen nyilvánvaló, hogy nem minden államháztartási ágazat dolgozik ugyanabban a költségvetési időbeosztásban, amelyben a központi költségvetés. Például a központi költségvetés január 1. és december 31. logikában gondolkodik, a teljes oktatási rendszer pedig egy szeptember-júliusiban. Tehát ott a költségvetést ebből kifolyólag nem lehet megtervezni egy adott jövőre vonatkozóan a tárgyév tavaszán, mert nem tudjuk, az nem tény, hogy szeptemberben hány gyerek fog beiratkozni, mert azt nem lehet ilyenkor tudni.

Most arról nem beszélve, hogy akármennyire igyekszünk, azt senki nem tudja megmondani, hogy mondjuk, ha egy tárgyévet le is zárunk, azok a költségvetés számára nagyon jelentős tételek, amelyek egyébként szükségszerűen mozognak  mert a jelentkezés, az igény felmerülése kapcsán tervezhető meg. Egy példát mondok: a rendvédelmi szervezetek esetében a túlszolgálat kifizetésének az a szabálya van, hogy vagy szabadságban kérik az ott dolgozók, vagy pénzben, de azt nem tudjuk megmondani semmiképpen sem, hogy 2020-ban az esetleg elrendelt túlszolgálat kapcsán mit fognak mondani akkor az emberek, pénzben kérik vagy szabadságban, és ez nem kis tétel, de apróságnak tűnik.

Mondok egy teljesen más, egyébként mindenki számára nyilvánvaló dolgot. Az egész gazdaság és az adózás egyébként a mérlegbeszámolót, amely a tényeket rögzíti, májusban készíti el, tehát igazából akkor lehet visszakorrigálni is. Tehát ilyen értelemben, amit Hiszékeny Dezső számonkér rajtunk, akkor nem vette észre, hogy 1990 óta így dolgozunk.

Még egy dolgot szeretnék mondani, amin Hiszékeny Dezső megdöbbent: valóban nominálisan emelkedett a külső államadósság, és most olyan 29 000 milliárd forintnál jár. Csak emlékeztetném Hiszékeny urat arra, hogy nyolc év szocialista kormányzás után, 2002-ben 6000 milliárddal vették át, 2010-ben 21 500 milliárddal adták át, tehát önök ezt megduplázták (sic!) úgy egyébként, hogy közben több évben a gazdasági teljesítmény csökkent.

(10.50)

Nem véletlen, hogy nem nominálisan számolják az államadósságot sehol a világon, ez nagyon egyszerűen követhető. Ha vesszük azt, hogy van két ember, mind a kettő egymillió forinttal tartozik a bankjának; nem teljesen mindegy, hogy Csányi Sándor tartozik egymillió forinttal a bankjának, mert a havi jövedelme ennél magasabb, vagy egy átlagjövedelemmel rendelkező, mert neki nem egymillió forint a havi jövedelme. Tehát mindig valamilyen arányszámhoz nézzük az államadósságot, ez pedig értelemszerűen a GDP nagysága. Lehet azt is kifogásolni, hogy vajon a GDP nagyságához lehete ezt hasonlítani, hogy az mennyire megalapozott, mindenesetre mindenki ezt teszi a világon, és az egy érdekes elméleti vita, hogy megvitassuk, hogy vajon a GDP-hez, a GNI-hez vagy nem tudom, mihez kéne viszonyítani.

De egy kétségtelen, az önök kormányzása alatt az 50 százalékos arányról 80 százalékra növelték az államadósságot, mi pedig most folyamatosan csökkentjük, és reális célként lehet azt elérni, hogy az államadósság csökkenő tendenciáját ez a költségvetés is fenntartja. Lehetne azt mondani, hogy ezt nagyobb léptékben kellene, vagy nem elegendő az ütem, egy biztos, mi vagyunk, a Fidesz-KDNP az első kormányzat, amelyik egy olyan kétharmados törvényt fogadott el, ami saját magát is kötelezte arra, hogy minden évben csökkentse az államadósságot. Ilyenre az Egyesült Államokban volt egyébként példa, de ezt a kockázatot szinte semelyik kormányzat nem vállalta be, mi pedig pontosan azért, mert felelősséget érzünk a magyar emberek és a magyar állam iránt, ezt bevállaltuk.

Elnök Úr! Tisztelt Ház! A honvédelmi költségvetés kapcsán a következő tényeket szeretném elmondani. Nominálisan 2010-ben 300 milliárd forint alatt volt a honvédelmi költségvetés, most 616 milliárd forint a honvédelmi kiadások összege, tehát az a helyzet, hogy kilenc év alatt ezt megdupláztuk. Ha százalékosan a GDP-hez viszonyítjuk, akkor 2010-ben 1,1 százaléka volt a GDP-nek a teljes honvédelmi büdzsé, ez most az 1,5 százalékot fogja közelíteni 2020-ban.

Azt még tegyük hozzá, Hiszékeny úr pontosan tudja, mire utalok:, költségvetési trükkök százai, amiről nektek nem kell tudni  mondta Gyurcsány Ferenc az ominózus őszödi frakcióülésen. Ez a honvédelmi költségvetés kapcsán azt jelentette, hogy a honvédelmi költségvetés tartalmazta a korengedménnyel nyugdíjba ment katonák nyugdíjkifizetését, mert azt oda könyvelték el. Nem kell mondjam, hogy trükknek trükk, de egyébként egy ország védelmi képességét nem befolyásolja az, hogy a honvédelmi költségvetésből egyébként még  hogy jók legyenek a számok  nagy összegű nyugdíjakat is folyósítanak, mert egyébként azt kell nézni, hogy érdemben a honvédelmi kiadásokra mennyit fordítanak. Ha ezzel korrigáljuk a számokat, akkor 2002-ben a honvédelmi kiadásoknak a GDP-hez viszonyított aránya 1,9 százalék körül alakult, ami azt jelentette, hogy 1 százalék alatt.

2014-ben Magyarország kormánya vállalta azt a NATO-kötelezettséget, ami egyébként csak elvárás, és nem tartalmazza a NATO-szerződés az ominózus 2 százalékos kötelező arányszámot, nevezetesen, hogy a GDP arányában minden tagnak 2 százalékot kell védelmi költségvetésre fordítani, de miután ezt a többi NATO-tagállam is elhatározta, Magyarország sem akarja kivonni magát ez alól, és vállaltuk is, hogy a Zrínyi haderőfejlesztési program keretében 2026-ra a 2 százalékot el fogjuk érni. Ez nominálisan egyébként nagyon jelentős emelkedés a korábbi időszakhoz képest. Ha azt vesszük, hogy eközben Magyarországon a modern, tehát mondjuk, a rendszerváltás óta eltelt gazdaságtörténeti időszakban példátlanul alacsony, és most már tendenciaszerűen alacsony az infláció, ennek a növekménynek egy jelentős része reálértéken is igen jelentős.

És azt kell mondjam, hogy a Magyar Honvédség ilyen értelmű fejlesztése alátámasztja azt, amit mi mondunk Magyarország biztonságáról, arról, hogy Magyarországot meg kell védeni, arról, hogy Magyarország számára a magyar honvédelem egy kiemelkedően fontos terület. Mert hiába ringatjuk magunkat abban az illúzióban, hogy egy igen hosszú békeperiódusban vagyunk, azt kell mondjam, hogy a rendszerváltás óta, tehát ’90 óta, ha valaki megnézi, akkor több év telt el úgy, hogy Magyarország valamelyik szomszédos országában vagy háború dúlt, vagy polgárháború dúlt, mint amikor ilyen nem fordult elő. Kezdődött a délszláv válsággal, illetőleg a román polgárháborúval a rendszerváltáshoz kapcsolódóan, és egyébként most pedig az ukrán-orosz vita, polgárháború, háború, befagyott konfliktus, mindegy, hogy hogy nevezzük, az mégiscsak azt jelenti, hogy effektív ott, az egyik szomszédunk keleti határán háború dúl.

Magyarország ráadásul, hiába élvezünk itt látszólag békeperiódust, az összes nemzetközi kötelezettségének eleget tett, tehát amióta a NATO tagjai vagyunk, azóta veszünk részt, és nem is kis erőfeszítésével az országnak, azokban a nemzetközi missziókban, amikre részben az ENSZ, részben az EU, részben pedig a NATO vállalása kapcsán ránk is jut felelősség és kötelezettség. Ebben a magyar katonák kitűnően helytálltak, és azt kell mondjam, hogy a Zrínyi haderőfejlesztési program a szolgáló katonák bérfejlesztési programjával együtt garantálja nem egyszerűen az ország védelmét, hanem az ország védelmi képességeinek a fokozását, a javítását, az erősítését. És mindezt úgy, hogy végre elkezdődött az is, amit ma rendszerváltás utáni rossz döntések kapcsán kell korrigálni, nevezetesen: Magyarország minden létező haditechnikai és fegyvergyártásáról lemondott, és ezt elengedte, miközben ez rendkívül kiszolgáltatottá tesz egy országot. És ma Magyarországon igen, megindult egyelőre a kézifegyvergyártás, de természetesen számos területen szeretnénk a hadsereg fejlesztésében a magyar iparra is támaszkodni, illetőleg ezzel a politikával erősíteni a V4-es országok és a magyar gazdaság együttműködését.

Összességében én azt szeretném kérni a képviselőtársaktól, hogy támogassák a magyar kormány által benyújtott költségvetést. Ez a költségvetés alapvetően a családok költségvetése. Ez a költségvetés megalapozza azt a felzárkózó politikát, amiben Magyarország el szeretné érni az európai uniós országok fejlettségi szintjének az átlagát. Összességében ez minden területre vonatkozik, és kiemelt fontosságot tulajdonítunk Magyarország védelmi képességeinek és a hadsereg fejlesztésének.

És végül szeretném azért megköszönni a magyar honvédek eddigi helytállását mind a déli határon, mind a nemzetközi missziókban. Amerre csak jártunk, ellenzéki képviselőtársaim meg tudják erősíteni, ők is részt vettek ezeknek a misszióknak a meglátogatásában, mindenütt azt hallottuk vissza, hogy a magyar katonák helytállása példás és példaértékű. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Ház! Bejelentem, hogy a KDNP képviselőcsoportja arról tájékoztatott, hogy az időkeretüket átadják a Fidesz számára. Kérem, ezt a műszaki kollégáink vezessék át.Most a Jobbik képviselőcsoportjából Ander Balázs következik. Parancsoljon, képviselő úr!

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Felveszem akkor azt a fonalat, amit itt Kósa Lajos képviselőtársunk elejtett. Az egyik ellenzéki felszólalással kapcsolatosan kritizálta, hogy az államadósságot nem lehet nominálisan vizsgálni, azt GDP-arányosan kellene nézni, és hogy milyen jól áll az ország. Nos, akkor ezt vonatkoztassuk az oktatási kiadásokra is. Szerintem akkor ez, képviselőtársam, így lenne igazságos. És hogyha így cselekszünk, akkor azt látjuk, hogy a teljes költségvetési tortából a magyar oktatásügy 10,1 százalékkal részesedett tavaly, illetve ebben az évben. Ez a következő évre vonatkoztatott költségvetés kapcsán 9,7 százalékot mutat csupán, tehát visszalépés tapasztalható. A teljes kormánypárti propagandasajtó attól harsogott, hogy a következő évre vonatkoztatva az oktatás területe 48 milliárd forinttal többet kap Magyarországon. Képviselőtársaim, ez a 48 milliárd forintos többlet az inflációt sem fogja fedezni, erről van szó.

(11.00)

És hogyha tovább vizsgálódunk, akkor  ez önöknek nyilván nem fog tetszeni, de  azt mondom, hogy önök annyit szánnak jövőre pluszjuttatásként az oktatási területre, amennyit a Mészáros família a cégeiből extraprofit gyanánt kilapátol.

Hogyan lesz ebből sikeres ország? Hogyan lesz ebből fellendülés? És hogyan leszünk 2030-ra így Európa ötödik legélhetőbb országa? Megmondom: sehogy. Ugyanis az az elgondolás, ami ebből a költségvetési tervezetből, legalábbis annak az oktatásüggyel kapcsolatos filozófiájából kibontakozik, az nem más, mint egy neoliberális és társadalomellenes dogma. Ugyanis önök nem ismerték fel azt, hogy ezt az országot csak úgy lehetne valóban egy olyan növekedési pályára állítani, amely valóban tartós, hogyha sokkal több forrást juttatunk az oktatásügyre. GDP-arányosan ez a 4 százalék körüli összeg ehhez édeskevés. Egy nagyon bátor, nagyon határozott lépésre lenne ahhoz szükség, hogy ez a szint elérje azt a 6 százalékot, amivel valóban nagyot tudnának önök alkotni, és valóban érdemi elmozdulás lenne megfigyelhető.

Fel kellene fogni azt, hogy a legfőbb humántőkeképző rendszer Magyarországon az oktatásügy  az oktatásügy! , és hogyha önök itt elmondják, hogy mennyi beruházás történt, amit teljesen természetes módon mi támogatni tudunk, és hogyha nem nagyon lóg ki a lóláb, és nem valamelyik haveri cég végzi ezeket az iskolafelújításokat, a tanterem-felújításokat, az uszodaberuházásokat, és ha ezek az épületek már, mondjuk, az átadást követően a második napon nem áznak be, akkor azt mondjuk, hogy helyes, ezt is kell csinálni. De oda kellene figyelni arra a szereplőre is, amelyről bizony ez a költségvetési tervezet megfeledkezik, amely nem más, mint a pedagógusoknak a köre. Az ő személyi juttatásaikra  tessék megnézni a költségvetés tervezetét!  jövőre összesen 1 százalékkal több forrás van előirányozva, összesen, tehát 150 ezer pedagógusról beszélünk a közoktatás területére vonatkoztatva, összesen körülbelül 5 milliárd forintos többlettel, 1 százalékos többlettel számolnak a személyi juttatások terén. 5 milliárd forint 150 ezer pedagógusnak, 50 milliárd forint extraprofit a Mészáros famíliának. Azt hiszem, hogy ennél szembetűnőbb, igazságtalanabb aránypárokat itt felállítani nem is lehetne.

Igenis fel kellene fogni azt, hogy a legfontosabb termelési tényező nem más, mint a nagy hozzáadott érték előállítására képes emberi tudás, ez pedig nem fog menni másként, mint hogy megbecsülik azokat a dolgozókat, akik ezt a tudást megpróbálják átadni a jövő generációjának, amely jövő generáció valóban ennek az országnak az aranyfedezetét képezi. Nincsenek hatalmas olajmezőink, gyémántbányáink, és lehetne sorolni ezeket a természeti erőforrásokat, amelyeknek híján vagyunk, de lennének jó esetben kiművelt emberfőink, akik ezt az országos sikeressé tudnák tenni.

Önök oly sokszor hivatkoznak Klebelsberg nevére, nem véletlenül nevezték el róla azt az intézményfenntartó központot is. Klebelsberg mit mondott? Az új honvédelmi tárca, az az oktatásügy. Kósa Lajos képviselőtársam gyökeresen másról beszélt, egészen más koncepció bontakozott ki abból, amit ő képviselt, és amit néhány évtizeddel ezelőtt a trianoni katasztrófát követően, mondjuk, Klebelsberg megvalósított itt Magyarországon, és valóban egy olyan növekedési pályára állította a megcsonkított, agyonnyomorított és halálra ítélt kicsi csonkaországot, amely, azt hiszem, örök példát állított a mindenkori oktatásirányításnak, oktatáspolitikának Magyarországon.

Június 6-án, amikor Rétvári államtitkár úr a Fejér megyei Válon egy projektzáró rendezvényen elmondta azt, hogy megéri az oktatásba fektetni, én ennek roppant mód megörültem, ittam az ő bülbül szavait, és azt gondoltam, hogy itt valóban majd egy olyan markáns változás fog bekövetkezni, ami előremozdítja ezt a területet. Arra is gondolhattam volna, hogy ő megfogadta a pedagógia megújulás  tulajdonképpen  irányítását magára vállaló komplex alapprogramot irányító Révész Lászlónak a szavait, aki kifejtette bizony, hogy akkor lesz sikeres az oktatás, hogyha oda a legjobb diákok kerülnek majd be, őbelőlük, a legjobb diákokból lesznek azok a tanárok, akik ezt át tudják adni, viszont őket anyagilag és erkölcsileg is meg kellene becsülni.

Azt gondoltam, hogy az államtitkár úr elolvasta, mondjuk, a Nemzeti Pedagógus Karnak a jelentését, és rádöbbent arra, hogy bajok vannak, amikor száz végzett pedagógusból negyven kezdi el ezt a gyönyörű pályát, aztán ebből a negyvenből villámgyorsan lemorzsolódik az egyharmaduk, mert a körülmények olyanok, mert nincsenek anyagilag és erkölcsileg megbecsülve.

Aztán azt is gondolhattam volna, hogy mondjuk, az államtitkár úr leporolta Ember János 1886-os munkáját, levette a polcról. Ember János írta A magyar néptanító anyagi helyzete című örökbecsű könyvet, amelyben hosszú-hosszú oldalakon azon kesergett, hogy egy kezdő falusi elemi iskolai tanító csupán a háromszorosát keresi egy mezőgazdasági munkás bérének, és ez a szorzó nyugdíj előtt állva is csak hatszoros.

Nézzük akkor meg, hogy hogyan állunk most ebben a helyzetben! Vegyük, mondjuk, akkor a FEOR 9331-es besorolás szerint a sertésetetőt vagy éppen a gyógynövénygyűjtőt, tehát egyfajta ilyen egyszerű mezőgazdasági munkást: ők  hála a minimálbér-növekedésnek  hellyel-közzel olyan 100 ezer forintot hazavisznek akkor havonta most ezért a munkáért. De egy kezdő tanár, tanító hazaviszie ennek a háromszorosát, tehát a nettó 300 ezer forintot? Vagy éppen nyugdíj előtt állva hazaviszie a 600 ezer forintot? Nyilvánvaló módon nem. A kezdő pedagógusokra jellemző, különösen őrájuk igaz az, hogy éhbérért dolgoznak, és az a fizetés, amit kapnak, mondjuk, egy olyan helyen, ahol olyan lakhatási válság van, mint Budapesten, és az albérletárak messze elszálltak, semmire nem elegendő.

Szóval, gondolhattuk volna, hogy ezt a munkát fellapozta, és erre vonatkoztatva ígér nekünk itt a költségvetés kapcsán majd Rétvári államtitkár úr ilyesféle javulást. Vagy éppen olvasott egy kis Polónyi Istvánt, aki azt írja, hogy rosszul fizetett, alulmotivált, alacsony presztízsű tanárok vannak a pályán, és így nagy eredményt elérni igazándiból nem nagyon lehet. Vagy meghallotta a McKinsey-jelentést, amely már ugyan 2007-es, de ott is olyan alapigazságokat fektettek le, hogy az oktatás kulcstényezője a pedagógus, és hogyha ez a pedagógus nincsen becsülve, akkor itt érdemi előrelépésről nem beszélhetünk.

Ugyan Bódis államtitkár úr azt mondta, hogy akkor lesz majd itt kibontakozás és paradigmaváltás, hogyha nem azok mennek a pedagógusi pályára, akik ezt elsősorban egyfajta kereseti forrásnak tekintik. Uramatyám! Szerintem ő maga sem gondolta át ezt a mondatot, mielőtt kiejtette a száján. Tehát tényleg azt képzeli bárki, hogy azért megy ma valaki Magyarországon pedagógusnak, mert ezen a pályán olyan iszonyatosan jók a kereseti lehetőségek? Ez nagyon-nagyon távol van az igazságtól.

A szakszervezet, a Pedagógusok Szakszervezete nem véletlenül kezdett el működtetni egy úgynevezett bérnyomásmérőt, ami megmutatja, hogy a propagandaszólamokkal ellentétben évek óta hány forintot húztak ki itt a pedagógusoknak a zsebéből. Ez alapesetben, egy kezdő pedagógus esetén is havi szinten 50 ezer forint lehet, egy több évtizede a pályán lévő, minősített pedagógus esetén viszont már elérheti a 100 ezer forintot is, ugyanis a vetítési alapot rögzítették a 2014-es 101 500 forintos minimálbérhez, és azóta sem hajlandóak ezt növelni. Márpedig igenis növelni kellene a mindenkori minimálbér összegére ahhoz, hogy ez a pálya, a tanári, tanítói pálya meg legyen becsülve, és valóban a legjobbakat vonzzák arra a pályára, ahol ezek az emberek a szemünk fényével, a gyermekeinkkel foglalkoznak.

Aztán gondolhattuk azt is, amikor bejelentette ezt az államtitkár úr  aki most sajnos nincs itt , hogy olvasott William Pettytől, aki már 1676-ban az emberi tőkéről értekezett, aztán hogy eszébe ötlöttek a tudományos paradigmává váló emberitőke-elméletek Schultz révén, de ebből semmi nem valósult meg, mert megint csak vissza kell kanyarodnunk a rideg számokhoz, amelyek azt mutatják, hogy a kormányzat nem értékeli súlyán ezt a területet, és nem érzi azt hogy itt igen-igen komoly bajok vannak. És az a nyugdíjbomba, ami itt ketyeg a magyar oktatásügy alatt, az fel fog robbanni, rengeteg pedagógus nyugdíjba vonul, és egészen egyszerűen nem lesz ott az utánpótlás, mert ilyen feltételek közepette ezek a fiatalok nem fogják a tanári pályát választani.

(11.10)

Gondolhattuk volna azt is, hogy a tavaly májusi MTA-közgyűlés kinyilatkoztatását magára vonatkoztatja államtitkár úr. Az MTA azt mondta, hogy a közoktatás területére fordított költségvetési források nem elegendőek, és a társadalmi elvárásoknak sem megfelelőek. Így viszont nem lesz minőségi oktatás, ha maradunk ezen az úton. Ugyan hatékonynak nevezhető az oktatásügy  és ez lehet, hogy sokaknak a fülét megüti , a hatékonyság nem jelent egyértelmű eredményességet. Az oktatási hatékonysági indexek azt mutatják, hogy a negyedikek vagyunk vagy voltunk a legutolsó felmérések szerint az OECD-országok között, tehát a pedagógusok, amit ebből a keretrendszerből ki lehet hozni, megteszik, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, tehát innét, a Jobbik-frakció soraiból is köszönetünket, hálánkat, tiszteletünket fejezzük ki azoknak a pedagógusoknak, tanároknak, tanítóknak, akik ezen a pályán mindent elkövetnek azért, hogy gyermekeinkből, a jövő reménységeiből valóban kincseket neveljenek ennek az országnak.

Így semmi nem fog azon változni, képviselőtársaim, hogy a magyar oktatásügy nem biztosítja az életbevágó fontosságú mobilitást ezeknek a gyermekeknek; semmi nem változik azon, hogy a családiháttér-index determinálja tíz- és százezernyi fiatal magyarországi életsorsát. Ehhez föl kellene ismerni azt, hogy jobban oda kellene figyelni erre a területre, el kellene fogadni azokat a módosító indítványokat, amelyeket én magam is és a Jobbik frakciójának többi tagja ehhez a költségvetési javaslathoz fűzött, el kellene legalább ezeket olvasni. Kiderült, hogy tavaly nem olvasták el, befuthatott a Költségvetési bizottság elé a pajkaszegi kakaósbriós-szobor felújítására vonatkozó tervezet is. Azóta egy kicsit talán most már ezen az állásponton módosítottak, Jakab Péter képviselőtársam Orbán-szobor felállítását célzó javaslatát Kövér László elutasította.

Én azt kérem önöktől, képviselőtársaim, hogy figyeljenek oda az összes többi módosítónkra is, és támogassák azokat; úgy lesz valami ebből az országból. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelettel köszöntöm Balczó Zoltán európai parlamenti képviselőnket, régi alelnöktársunkat, akinek a felszólalása most következik. Hét perc az időkeret.

BALCZÓ ZOLTÁN európai parlamenti képviselő: Elnök úr, köszönöm a szót és a baráti, kedves felvezető szavakat is. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés tárgyalásakor mindig egy lényeges szempont a magyar költségvetésnek az uniós forrásokhoz való viszonya, annak felhasználása. Ebben a tekintetben, azt mondhatnám, folytonos vita van a parlamentben, hiszen többször került sor külön politikai vitanapra ennek a kérdésnek a megtárgyalására, amelyeken nekem is módom volt részt venni. Itt elhangzanak statisztikai adatok, a forrásfelhasználás százalékos aránya, a lehívások gyorsasága, a hozzájárulása a GDP-hez. Ezek nem lényegtelenek. Azonban a Jobbik számára a legfontosabb szempont, amikor ezeket a forrásokat értékeli, annak a társadalmi hasznosulása, mindenekelőtt: milyen mértékben jönnek létre minőségi munkahelyek, a jövedelmek hogyan növekednek, vagyis hogyan állunk az életszínvonal tekintetében.

Nos, az Eurostat 2018-ban közölt utoljára adatokat. Az életszínvonal szempontjából legfontosabb paraméter, az egy főre jutó tényleges fogyasztás tekintetében Magyarország 62 százalékát éri el az uniós átlagnak, és ez azt jelenti, hogy az életszínvonal tekintetében csak Bulgária áll mögöttünk. Vajon mi ennek az oka? A Jobbik megítélése szerint az orbáni gazdaságpolitika, mert ez a gazdaságpolitika arra törekszik, hogy a nagy cégeket, mindenekelőtt a nemzetközi cégeket kiszolgálja olcsó munkaerővel.

Hadd idézzek egy kijelentést, nem először teszem ebben a vitában, mert ez egy emblematikus kijelentés volt. Szaúd-Arábiában egy magyar küldöttség élén Orbán Viktor a következőt mondta: jöjjenek, fektessenek be Magyarországon, mert Magyarországon a munkaerő, a magyar munkaerő képzettségéhez mérten meglepően olcsó, a munka törvénykönyve pedig nagyon rugalmas. Ez a törvénykönyv még rugalmasabb lett  nem magától, a kormány szándéka szerint -: éppen e nagy cégek kiszolgálása érdekében bevezette ezt a bizonyos „400 órás túlmunka” szabályt.

Az előbb elmondottakra a 2017-es vitában az államtitkár úr  nem a mostani, az akkor jelen lévő  ezt válaszolta: a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarában elmondott beszédében a miniszterelnök úr kijelentette, hogy Magyarországon véget ért az a korszak, amelynek a gazdasági növekedését az olcsó magyar munkaerőre lehetett alapozni, és amely mint kedvező tényező alkalmas arra, hogy külföldi működő tőkét hozzon az országba. Nos, annyiban kell korrigálnom, amit mondott, hogy itt most már nem olcsó magyar munkaerőről van szó, hanem csak magyarországi munkaerőről, azért, mert egy népességcsere zajlik, és tudjuk jól, hogy mi mindent tett meg a kormány annak érdekében, hogy olcsó ukrán munkaerővel szolgálja ki ezeket a nagy cégeket. Ők nem maguktól jöttek ide, el lehet olvasni, milyen százmilliókat költött toborzásra a kormány, és most már ott tartunk, hogy bizonyos területeken munkavállalási engedély nélkül is foglalkoztathatók.

S ha azt kérdik, mi lenne a megoldás  nem lehetett volna egy év alatt. Évtizedek óta, de az önök kormányzása alatt azt kellett volna tenni, hogy szisztematikusan, állandóan azokat a kis- és közepes vállalkozásokat erősíteni, amelyek alkalmasak a fejlődésre, a nagyobb hozzáadott érték megteremtésére, és ezáltal magasabb bérek fizetésére.

Ha már az előző vitákra visszatértem, hadd idézzem Lázár Jánost, aki azt monda annak idején, hogy amit kapunk, az nem ajándék, azért kapjuk, mert jár nekünk. Nos, azt kell mondanom, járna, de kétséges, hogy kapjuk-e. Az Európai Parlamentben sok országot ostoroznak a korrupció miatt, de csak Magyarországról hangzott el az, hogy Európa legkorruptabb országa. Mi helyi ügyekben is sokszor tapasztalhatjuk egy kampány során járva, hogy mi minden irritálja a lakosságot, de ott Brüsszelben a nagy ügyeket ismerik, az olyan nagy ügyeket, mint az Elios, amelyben a miniszterelnök úr családilag érintett.

S milyen cinikus volt a megoldás: azt mondták, semmi gond nincs, mert ezt a projektet kivesszük a benyújtandó projektek közül, helyére mást teszünk, a 100 százalékos felhasználás megmarad. Magyarul az a válasz: tudjuk, hogy ezt nem lehet elfogadtatni, de fizessék a magyar adófizetők.

Erre azt mondják, hogy igen, támadnak minket a korrupció miatt  más országban is van , mert a Soros-tervvel mi szállunk szembe. Más országokból néhány idézet. Bulgária: lemondott a mezőgazdasági miniszter az uniós forrásokkal való visszaélés gyanúja miatt; az ország csatlakozott az Európai Ügyészséghez. Csehország: megvonták a támogatást a kormányfő és a mezőgazdasági miniszter cégeitől; az ország csatlakozott az Európai Ügyészséghez. Románia: a legnagyobb kormánypárt vezetőjét három év börtönre ítélték, és folyik most bűnvádi eljárás EU-s pénzek sikkasztása miatt. A román kormány próbálta elmozdítani a legfőbb ügyészt, ő ezt perrel megakadályozta. Magyarországon a legfőbb ügyésznek nem kell tartania attól, hogy a kormány el akarja mozdítani.

Az EU megvonhatja most már a támogatást vagy annak egy részét azoktól, akik nem teljesítik az alapvető feltételeket, rosszul működtetnek pályáztatással foglalkozó hivatalokat, ügyészei és nyomozói nem járnak el alaposan az EU-s pénzekkel kapcsolatos csalások ügyeiben, nem garantálják a bíróságok függetlenségét, nem előzik meg, illetve nem büntetik a csalásokat és a korrupciót az EU-s pénzek gyanús elköltésénél, és nem működnek együtt az OLAF-fal vagy az EU ügyészségével.

Hogy világossá tudjam tenni: a Jobbiknak nem az a célja, és én sem azt képviseltem az Európai Parlamentben, hogy ettől az országtól megvonják a támogatásokat, mert úgy gondoljuk, hogy egy egész országot nem lehet büntetni egy kormány bűnei miatt. De azt ki kell jelentenem, hogy a Jobbiknak az a célja, és küzd minden szinten azért, hogy rákényszerítse a kormányt, rákényszerítse Orbán Viktort ezeknek a nyilvánvalóan alapvető, lényeges feltéteknek a teljesítésére.

(11.20)

Nem azért tesszük ezt és küzdünk ezért, mert egy ellenzéki pártnak szembe kell mennie a kormányzattal, hanem azért, mert ez a magyar emberek érdeke. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Most van lehetőség kétperces felszólalásokra, de mielőtt a következő körre is megadnám a szót, jelzem, hogy nagyon sokan jelentkeztek még felszólalásra. Kérem, figyeljék a monitoron az időkeretüket, és legyenek egymásra figyelők is, hogy mindenki, aki jelentkezett, szólni is tudjon. Kétperces felszólalásra Csányi Tamás képviselő úr jelentkezett. Parancsoljon!

CSÁNYI TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Azért emelkedtem szólásra röviden, két perc erejéig, mert a pedagógusokat érintő kérdésekben szeretnék megnyilatkozni úgy is, mint 20 évet gyakorló pedagógusként eltöltött középiskolai tanár.A kormányzati szólamokkal és a rózsaszín ködbe vesző arányszámokkal, százalékokkal nem nagyon tudunk azonosulni, ezt már említettem, és a hurráoptimizmusukat sem osztjuk. Azt látjuk ugyanis, hogy az önök költségvetése a stratégiai ágazatokat szándékosan az ebek harmincadjára engedi hagyni, illetve legalábbis a vegetálás szintjén tartja.

Az előző hozzászólásomban a rendvédelmi szervek dolgozóiról már szóltam, és a béremelés nem kielégítő voltáról már megemlékeztünk; 3 százalékot láthatunk a költségvetésben. Ehhez képest az előbb Ander Balázs kollégámtól elhangzott, hogy a pedagógusokat arcpirítóan semmibe vevő 1 százalék már minden képzeletet alulmúlt. Azt gondolom, hogy ezen nagyon sürgősen változtatniuk kell azért, hogy vonzóvá tudják tenni ezeket a nagyon fontos és mindenki számára elengedhetetlenül fontos ágazatokat; rendőrség, az oktatásügy, amiről itt szót kell ejteni.

Hadd emlékeztessek Bodó Sándor pénzügyi államtitkár januárban tett kijelentésére, ahol 13 százalékos béremelésről beszélt az ágazaton belül. Én azt kérném tisztelettel számon, hogy hol jelenik meg ez a költségvetésben. Higgyék el, az oktatásban dolgozó pedagógusok rengeteget dolgoznak, rengeteg áldozatot hoznak, rengeteget foglalkoznak az önök számára a kormányzati propagandában elsődlegessé tett gyermekekkel, nagyon sok időt töltenek velük. A jövő az ő kezükben van, kérem, hogy fizessék meg őket rendesen! Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő kétperces felszólaló a Fidesz képviselőcsoportjából Tasó László képviselő úr. Parancsoljon!

TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Röviden szeretnék szólni arról, hogy a Hajdú-Bihar megyei 3. számú választókerület településein jártam az elmúlt hetekben és a költségvetésről beszélgettünk. Hadd mondjam örömmel, hogy értik, mit mond, mit üzen Magyarországnak a költségvetés. Értik a településen lakó emberek, a vidéki Magyarország lakói, hogy mit akarnak a költségvetés tervezői azzal, ha a családvédelmi programot kiterjesztik, mit akarnak azzal, ha a biztonságra és a védelemre több forrást fordítanak. Azzal is egyetértenek, hogy a családvédelmi terv mellett a gazdaságvédelmi program is egy óriási lehetőség arra, hogy a versenyképességünk továbbra is növekedjen.Az is biztos, hogy attól függetlenül, hogy vannak bíráló szavak az ellenzék padsoraiból is, fontos tény a 4 százalékos gazdasági növekedés, a 2,8 százalékos infláció, az 1 százalékos államháztartási hiány és az, hogy a beruházási ráta 25 százalék feletti. Ezek sokatmondó és egészen fontos adatok, erre mindenképpen figyelni kell.

Az előttem szólók mondataira mégiscsak reagálnék azzal, hogy az oktatás területén lévő problémákról szóltak és a pedagógushiányról  vidéken van csak. Tehát, Ander képviselőtársam, Budapesten nem hallottam arról, hogy pedagógushiány lenne, vidéken viszont tényleg van, valóban így van, és valóban még többet kell majd fordítani erre a területre. De attól függetlenül, hogy az oktatásra fordított források GDP-hez mért aránya kevesebb, attól még lehet több és több is egyébként nominálisan. Mivel növekedik a gazdaság, így magasabb a támogatás nominálértéke. Ezt is figyelembe kell venni.

A másik pedig az, hogy 1998 óta a Fidesz és a szövetségesei minden fontos területről mindig ugyanazt mondják. Állandó a véleményünk a családvédelmi tervekről és politikáról, a szociálpolitikáról, a társadalompolitikáról és a védelmi politikáról is. Ellenben az ellenzék padsoraiban ez mindig-mindig változik. Mi vagyunk egyedül azok, akik mindig ugyanazt mondjuk, ugyanazt valljuk, és remélem, hogy ezt majd önök is át fogják venni. Végül mégiscsak egy vérből valók vagyunk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra a Fidesz képviselőcsoportjából Csenger-Zalán Zsolt képviselő úr következik. Parancsoljon!

CSENGER-ZALÁN ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés vitája minden évben lehetőséget ad arra, hogy a kormány következő évi céljairól és az azokhoz rendelt forrásokról eszmét cseréljünk. Ezt most a következő néhány percben a Külgazdasági és Külügyminisztérium költségvetése tekintetében szeretném megtenni.Ez egy hálás feladat, hiszen a KKM költségvetése dinamikusan nő, akár csak egyébként a költségvetésben meglévő bármilyen fejezet. Jövőre sem lesz ez másként, hiszen az idei 287 milliárd helyett a tárca jövőre már 309 milliárdból gazdálkodhat. A minisztérium központi szervezetének működtetésére az ideinél közel egyharmaddal, 3,9 milliárd forinttal több forrás fordítható, amelynek nagyrésze személyi juttatásokra megy.

Minden évben öröm beszámolni a külképviseleti hálózattal kapcsolatos fejlesztésekről. Az idei, 2019-es év költségvetésében kiemelkedően jelentős forrás állt rendelkezésre erre a célra, de jövőre sem lesz ok a szégyenkezésre, a két legjelentősebb tétel a teheráni és a dublini magyar nagykövetség épületeinek felújítása, amelyre összesen 1,6 milliárd forintot tervezünk költeni.

Ehhez képest szerényebb ugyan a költségvetési vonzata, de szeretnék külön említést tenni Magyarország jeruzsálemi külgazdasági irodájának megnyitásáról is. Ezt az irodát Szijjártó Péter magyar külügyminiszter és Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök közösen nyitotta meg idén márciusban.

Természetesen jelentősége van a két ország közötti politikai kapcsolatok szempontjából is, hiszen egy jeruzsálemi nyitás mindenképpen szimbolikus, de a gazdasági szempontok sem elhanyagolhatók. Izrael ma azok közé az országok közé tartozik, amelyek a globális innováció központjai, hajtóerői. Cégei a legmodernebb technológiákat fejlesztik és használják, és a magyar vállalkozások számára ez a külgazdasági iroda jó lehetőséget kínál arra, hogy bekapcsolódjanak ezekbe a folyamatokba.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ami a KKM gazdaságfejlesztési, külgazdasági céljait illeti, ezek évek óta két egyforma fontos lábon állnak. Az egyik a beruházás, a másik az exportösztönzés. A tárca költségvetése növekedésének legnagyobb része is a beruházásösztönzési célelőirányzat, amely 50-ről 80 milliárd forintra növekszik. Az ebből nyújtott támogatások célja mindenekelőtt a működőtőke-beáramlás szempontjából meghatározó nemzetgazdasági jelentőségű nagyberuházások Magyarországon történő megvalósításának elősegítése és ezen keresztül a munkahelyteremtés ösztönzése. Ez a kormány stratégiai beruházáspolitikájának páratlanul sikeres eszköze. Az elmúlt öt év mindegyikében megdöntötte az előző év rekordját, és 2018-ban már 98 nagyberuházás érkezett az országba, összesen nem kevesebb, mint 1380 milliárd forint értékben.

Ráadásul ezek a beruházások most már igen komoly béreket is hoznak magukkal. Míg a 2017-ben Magyarországra érkezett nagyberuházások esetében az átlagos fizetés 300 ezer forint volt, addig egy évvel később, 2018-ban már 420 ezer forint, ez 40 százalékos növekedést jelent. Ez egyértelműen annak köszönhető, hogy most már zömében magas hozzáadott értéket képviselő, magas kutatás-fejlesztési aránnyal bíró beruházásokról beszélünk.

A magyar gazdasági környezet kifejezetten versenyképes, a beruházási környezet pedig kifejezetten vonzó. A 9 százalékos egykulcsos társasági adó lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy többet fordítsanak munkabérekre, ezáltal magasabb szaktudást, magasabb hozzáadott értéket képviselő munkavállalókat is meg tudnak fizetni.

(11.30)

Szintén a Külgazdasági és Külügyminisztérium költségvetésében jelenik meg, hogy az Eximbank jövőre 12,2 milliárd forint értékben nyújt kamattámogatást, illetve 7,3 milliárd forintnyi tőkeemelésre is sor kerül.

A KKM exportfejlesztési tevékenysége a beruházásösztönzéshez hasonlóan sikeres. Az elmúlt két évben a magyar kivitel értéke meghaladta a 100 milliárd, vagyis az egy főre eső 10 ezer eurót.

A kötött segélyhitelezés növekménye is jelentős, jövőre már 17,9 milliárd forint áll majd rendelkezésre erre a célra. Ebből a kedvezményes hitelből a támogatott országok magyar termékeket és szolgáltatásokat vásárolhatnak. 2020-ban várhatóan, a tervek szerint hét ország kerül majd a kedvezményezettek körébe: Vietnam, Mongólia, Koszovó, Srí Lanka, Ukrajna, a Zöld-foki Köztársaság és Kenya. Megjegyzem, hogy az afrikai térség legdinamikusabban növekvő és a fekete kontinens drasztikus népességrobbanásának fő motorja, Nigéria jelenleg nincs ebben a körben, javasolnám a kormányzatnak, hogy esetleg ezt az álláspontot is érdemes lenne megvizsgálni, illetve felülvizsgálni. Ezek a kötött segélyhitel-programok hozzájárulnak Magyarország láthatóságának, ismertségének, népszerűségének javításához, ami hosszú távon nemcsak a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséhez és hazánk érdekérvényesítő képességének növeléséhez járul hozzá, de a magyar vállalkozások térnyerését is segíti ezeken a piacokon.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európát sújtó bevándorlás 2020-ban is a legfontosabb külpolitikai kérdés marad. A migrációban mi nem lehetőséget, hanem kulturális, gazdasági és közbiztonsági kockázatot látunk, ezért fontosak azok a programok, amelyek hozzájárulnak a migráció kiváltó okainak helyben történő kezeléséhez. Ebbe a körbe tartozik többek között a nemzetközi fejlesztési együttműködés keretében Ugandának nyújtott 1,3 milliárd forintos támogatás. És itt utalnék ismét vissza Nigéria kérdésére.

Végezetül megemlítem, hogy a minisztérium költségvetésében olyan kisebb, de fontos tételek is szerepelnek, mint a mexikói földrengés okozta károk helyreállításának vagy a csángó-magyar együttműködési programnak a támogatása. Az első keretében Magyarország a mexikói partnerrel közösen felméri a földrengés következtében az egyes történelmi épületekben keletkezett károkat, és részt vesz azok helyreállításában. A két épület, amelyre az együttműködés kiterjed, Mexikóváros Juarez negyedében lévő Jézus Szíve templom és a tepoztlani kolostortemplom. A célra jövőre a kormány 1,1 milliárdot fordít.

Az elmúlt években hozzászokhattunk ahhoz, hogy a KKM fejezetében számos nemzetpolitikai cél is megjelenik, elég csak a határon túli magyarok által lakott területeken megvalósított gazdaságfejlesztési programokra gondolni. Ezek egészülnek most ki a csángó-magyar együttműködési programmal. A program célja, hogy a legnehezebben hozzáférhető nemzetrész, Csángóföld is nagyobb figyelemben részesülhessen; gazdaságfejlesztési és oktatási programokat, ingatlanfejlesztést foglal magába, melynek koordinálását Járai Zsigmond miniszterelnöki megbízott végzi.

Összefoglalva, képviselőtársaim: a KKM költségvetési fejezetében számszerűsítve is tetten érhető az a töretlen fejlődési pálya, amelyen az ország majd’ egy évtizede halad.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most kétpereces felszólalásokra van lehetőség, amennyiben valaki jelentkezik. (Jelzésre:) Az LMP képviselőcsoportjából Keresztes László Lóránt frakcióvezető úr kér szót. Parancsoljon!

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kósa képviselő úr sajnos elment… (Kósa Lajos jelzésére:) Megjött képviselő úr! Kiváló az időzítés. Nagyon kevés időm van, ezért röviden reagálok csak. Az atomenergia használatával kapcsolatban az LMP mindig azt mondja, hogy fokozatosan kell kivezetni az atomenergia felhasználását, és a megújulók részarányát is fokozatosan kell növelni. Ugyanakkor szükség van az energiahatékonyság biztosítására, növelésére is. Ehhez persze szükség volna egy alapvető gazdaságpolitikai fordulatra, csak az a baj, hogy az önök már megbukott Paks II.-projektje a több ezer milliárd forinttal ezt a szemléletváltást teszi lehetetlenné, tehát esélyt se fog adni a következő időszakban. Ezen túlmenően sajnos azt is el kell mondani, hogy az sem igaz, hogy az atomenergia felhasználása biztonságos, tudjuk, hogy súlyos kockázatokat hordoz magában. És sajnos erre példát biztosít elég sokat a paksi erőmű, négy nappal ezelőtt volt a legutolsó meghibásodás. Ezért mi azt mondjuk, hogy aki a nemzet érdekeit képviseli, az a Paks II.-szerződés azonnali felmondását követeli. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak kettő percre Kósa Lajos képviselő úr kér szót. Parancsoljon!

KÓSA LAJOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Nem szeretnék visszaélni a Ház türelmével, csak annyit bátorkodok mondani, hogy Paks II. megépítésére többek között pont azért van szükség, mert a paksi erőmű, ami azért ma a magyar energiatermelés 40 százalékát adja megbízhatóan, már régen az eredetileg tervezett életkora fölött működik. Ezt nyilvánvalóan nem lehet tovább tolni. Tehát nem arról van szó, hogy két erőművet építünk, hanem a Paks II.-vel szeretnénk a Paks I.-et leváltani. Azt is tudja nyilván a frakcióvezetőtársam, hogy az energiaellátási rendszerben szüksége van Magyarországnak egy nagykapacitású, állandó üzemű alaperőműre, és ezen felül lehet betervezni azokat az erőműveket, amelyek egyébként a pillanatnyi igényeket kiszolgálják. Ráadásul hiába beszélünk arról, hogy mi lenne a kívánatos energiafogyasztási rend vagy -struktúra, nem lehet nem észrevenni, hogy ma már nem a korábban hagyományos december 23-a a legnagyobb áramfogyasztási nap Magyarországon, mert mindenki otthon van, és fűtünk, hanem bizony a légkondicionálás általánossá válásával és elterjedésével a forró nyári napokon sajnos legalább annyi az energiafogyasztás, mint a téli napokon.

Az a helyzet, hogy nem szabad csak a termelés oldaláról foglalkozni az optimális szortimenttel, kellene foglalkozni  és mi foglalkozunk is  a felhasználás oldaláról, hiszen a magyar háztartások és a magyar ipar energiahatékonysága nagyon nagyot javult, és nagyon jó úton vagyunk ahhoz egyébként, hogy ha végigvisszük ezt a folyamatot, akkor hatékonyak leszünk a fogyasztásban is. Ezért Paks II.-re szükség van. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra a Fidesz képviselőcsoportjából V. Németh Zsolt képviselő úr jelentkezett. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés mindig egy kormány társadalompolitikájának a lenyomata, értékválasztás, felvázol egy víziót, hogy milyen országban szeretnénk élni. Így az elkövetkező évben látványosan többet költünk biztonságunkra, a családokra, a gazdaság megerősítésére. Mindez együttesen sommásan azt célozza, hogy Magyarország magyar ország maradhasson. Továbbra is többet kell költenünk arra, hogy ne váljunk bevándorlóországgá, hogy megállítsuk a népességfogyást, hogy megerősítsük gazdasági szuverenitásunkat. Ezek a lépések szükséges, de természetesen nem elégséges feltételei annak, hogy nemzeti értékeink megmaradjanak, hiszen ellen kell állni a globális, multikulturális nyomásnak is. Sokszor mondtuk, hogy ez valamiféle korszellem terméke, de mi nem hiszünk a szellemekben, fontos, hogy azonosítsuk nemzeti karakterjegyeinket, értékeinket, amivel gazdagítottuk Európát, a világot, mindazon értékeinket, amelyek a termelési kultúránkhoz, az alkotótevékenységhez, hagyományhoz, természeti, épített örökségünkhöz tapadnak. Nemzeti sajátosságaink, ha úgy tetszik, nemzeti kódjaink azok, amelyekkel megfejthető és azonosítható nemzetünk, a magyar lélek. A magyar táj, őshonos állatok, növények, építészet, zene, tánc, kézművesség, viseleti kultúra, gasztronómia, tudósaink, sportolóink teljesítménye büszkeségre ad okot.

(11.40)

Az e területekre fordított figyelem és források örvendetes módon a jövő évben is megjelennek a költségvetésben. A teljesség igénye nélkül: például a népi építészetre félmilliárd fordítható, a Csoóri-programra újabb 3 milliárd, amellyel népzenei együttesek, néptáncegyüttesek tudják bővíteni a viseleti leltárukat, fellépő ruháikat, hangszereiket, eszközeiket. A hungarikumok azonosítására, feltárására 500 millió áll rendelkezésre, több mint ezer települési értéktár tud erre a forrásra pályázni. A tanyaprogramra 1,7 milliárdot fordítunk, többet, mint az elmúlt esztendőkben, hiszen maga a tanya nemcsak egy gazdálkodási örökség, nemcsak egy településszerkezeti emlék, hanem egy sajátos kultúrát közvetítő érték is, amelyet meg kívánunk őrizni. Vagy újabb 1 milliárddal javítható a zártkertek állapota a zártkerti programra szánt összeggel, amely egyszerre génmegőrzési, tájfenntartó, vidékfejlesztési és közösségépítő program is.

Külön kiemelem a genetikai erőforrásaink védelmére fordított összegeket, hiszen gyakran beszélünk a vadon élő növények és állatok biológiai sokszínűségének összeszűküléséről, de ez a folyamat épp így megjelenik a kultúrnövényeink és az állatok tekintetében is, hiszen az elmúlt száz évben az élelmezési célú haszonnövényeinknek mintegy háromnegyedét elveszítettük, és élelmezésünk 75 százalékát mindössze négy növény, a rizs, a búza, a kukorica és a napraforgó adja. Magyarország a világon az elsők között ismerte fel a génmegőrzés fontosságát, ezáltal a kormányprogramban a genetikai erőforrások megőrzését is.

A génmegőrzésben az állami szerepvállalás növelésére irányuló kormányzati szándék megvalósítása érdekében még 2017-ben az agrártárca egy génmegőrzési stratégiát készített, erre az elkövetkező években több mint 12 milliárd forrást biztosít. Ez évben 705 millió forint áll rendelkezésre például a kiemelt mintaprogramok folytatására, így a magyar hidegvérű muraközi típusú ló mintaprogramra vagy például a kárpáti borzderes programra is. Létrejött a Nemzeti Biodiverzitás és Génmegőrző Központ, amelynél 180 millió forint szolgálja a fejlesztést az elkövetkező évben, és 2020-ban is sor kerülhet a kilenc magyar ebfajta tenyésztő szervezete tenyésztéshez kapcsolódó feladatainak támogatására.

Végezetül hadd emeljem ki, hogy a hazai forrásokon kívül  természetesen magyar társfinanszírozással  európai uniós programok, a KEOP és a VEKOP fejlesztései is szolgálják a génmegőrzési célokat. Például Tarnaszentmiklóson a magyar szürke szarvasmarha tartására kialakított új gazdálkodási központ létesül, Letenyén a magyar szürke szarvasmarhára szintén, Nagybajomban a rackajuhok állománya számára épít a Duna-Dráva Nemzeti Park hodályt, vagy az Őrségi Nemzeti Parkban a muraközi lóállomány elhelyezésére készül egy beruházás.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összegezve hadd állapítsuk meg, hogy a szakmai célok elérése mellett, a természetvédelmi hasznok mellett ezek a beruházások hozzájárulnak nemzeti értékeink megőrzéséhez, nemzeti identitásunk megerősítéséhez is, így ez a költségvetés, ha úgy tetszik, nemcsak jólétünkhöz, hanem a jóllétünkhöz is hozzájárul. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Képviselő úr, most van lehetőség, mert most már ilyen rövidek a körök, kétperces felszólalásra. Meg is adom a szót a Fidesz képviselőcsoportjából Jakab István alelnök úrnak. Parancsoljon, alelnök úr!

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az időkeret szűkössége miatt csak két perc jutott. Három dolgot szeretnék kiemelni. Először: ez a költségvetés a jövőt megalapozó, hiteles adatokra, eredményekre épülő költségvetés. Másodszor: szóba került több alkalommal a klímavédelem, több alkalommal szóba hozták azt, hogy komoly gondok vannak, még a migrációval is összekötötték. Szeretném jelezni, nem véletlen van a költségvetésben az évente 17 milliárd forint a vízgazdálkodásra, illetve az ár- és belvízvédelemmel összefüggésben további források azért, hogy a vízkormányzás végre megvalósuljon. Ez az alap ahhoz, hogy fehérjeprogram valósuljon meg, ez az alap, hogy a GMO-mentességet az állattenyésztésben is ugyanúgy meg tudjuk valósítani, tehát ez a jövő szempontjából egy meghatározó fejlődés. Nyilván az elkövetkező időszakban ugyanúgy még megvalósítható lesz az állattenyésztésben a fehérjeprogramon keresztül egyfajta olyan piaci pozíció, ami kedvezően hat, hisz a jövőben az Európai Unió tagállamaiban, illetve a nemzetközi piacokon is a GMO-mentes állati termékek piaca határtalan és piacvédelmet is jelent.

A következő, amiről szeretnék szólni és reagálni, hogy szóba került több alkalommal, és megszólíttattunk, petíciót indítottunk azért, hogy az uniós forrásokat ne csökkentsék. Az Európai Unió meghatározó tagállamaiban ez az elv érvényesült, érvényesül. Mi kiálltunk mellette, nem véletlen. Nem azért  a Jobbik frakciója felé jelezném , nem azért, hogy a nemzeti támogatásokat csökkentsük, hanem azért, hogy őrizzük meg pozícióinkat, amihez legyen majd lehetőségünk nemzeti forrásokat tenni, mert az elkövetkező időszak programjának ez lesz az alapja.

Azt gondolom, képviselőtársaim, hogy ezen a téren viszont nemzeti összefogásra van szükség, hiszem, hogy végül belátják majd. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Kétperces felszólalásra nem jelentkeztek, visszatérhetünk a rendes felszólalási körökre. A Fidesz képviselőcsoportjából Herczeg Tamás képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

HERCZEG TAMÁS (Fidesz): Tisztelt elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország Alaptörvénye az ember elidegeníthetetlen jogaként rögzíti az egyesülés szabadságát. A klasszikus polgári szabadságjogok közé tartozó szólásszabadság, sajtószabadság, vallásszabadság, egyesülési jog, gyülekezési jog közül én most az egyesülési jogot segítő, támogató költségvetési lehetőségekről szeretnék beszélni. Ezt megelőzően az állami intézményvédelmi kötelezettségről megemlíteném, hogy ez a kötelezettség az állam részéről ezen alapvető emberi jog, mármint az egyesülési jog esetében akként merül fel, hogy köteles az állam e jogot védelemben részesíteni, továbbá annak zavartalan gyakorlását elősegíteni. Ezen joggyakorlás elősegítését jelenti nagy részben az is, hogy megfelelő forrásokat biztosít az állam azoknak a szervezeteknek, amelyek a társadalom, illetve annak makro- vagy mezoszintjének érdekében országos, regionális, megyei vagy helyi szinten tevékenykednek. A kormányzat partnerként kezeli ezeket a szervezeteket, hiszen a közös célok elérése mindannyiunk alapvető érdeke, ezért évről évre a központi költségvetés is tartalmaz olyan tételeket, amelyek ezen szervezetek részére biztosítanak anyagi juttatásokat.

Azért mondom, hogy a központi költségvetés, mert természetesen más finanszírozási lába is van a civil szervezeteknek. Békéscsabán például három önkormányzati szakbizottság, a szociális és egészségügyi, az oktatási, közművelődési, ifjúsági és sport-, valamint a nemzetiségi érdekegyeztetési, külkapcsolati bizottság is támogatja döntően az önkormányzati büdzsében létrehozott, évente rendszeresen kiírt pályázatokkal a civil közösségeket. Közművelődési megállapodást köt a kulturális élet szereplőivel, együttműködési megállapodást köt azokkal a nem állami szolgáltatókkal, konkrétan egyesületekkel, amelyek szociális alapszolgáltatást látnak el, vagy helyet, színteret biztosít a civil szervezetek működéséhez.

Még hozzátenném a 2019-es költségvetést érintő számok ismertetése előtt: kissé pontatlanul, de a gyakorlatnak, a valóságnak megfelelően sokan vannak, akik civil szervezetnek nevezik azokat az informális csoportokat is, amelyek ugyan jogi személyiséggel nem rendelkeznek, de közösségként működnek, és valamilyen területen a kisközösség vagy a település számára végeznek hasznos tevékenységeket. Az én korábbi munkahelyemen, a Csabagyöngye Kulturális Központban például több mint száz ilyen csoport működik.

(11.50)

Nemcsak intézmény segíti a közösségek önsegítő, szabadidős, jótékonysági vagy más egyéb munkáját, hanem például ernyőszervezetek, így Békéscsabán a civil szervezetek szövetsége, ami jelenleg közel száz szervezetnek biztosít valamilyen szolgáltatástámogatást.

Még annyit a csabai sajátosságokról, hogy csak a nemzetiségi érdekegyeztető és külkapcsolati bizottsághoz idén 87 pályázat érkezett, több tíz milliós forrást biztosít az önkormányzat a csoportoknak. A CLLD-pályázatunk megvalósítása során tucatnyi szervezet működik együtt, szóval színes, sokrétű és eredményes munkát végeznek a békési megyeszékhelyen a civil szervezetek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Megvizsgálva most már a 2010 utáni országos költségvetésekben szereplő számokat, láthatjuk, hogy valóban kiemelt figyelmet szentel a kormány a társadalmi szervezetek munkájának.

Magyarországon a KSH 2017-es adatai szerint a nonprofit szervezetek száma 61 151, ebből a klasszikus civil szervezetek, tehát az alapítványok, egyesületek száma 53 613. Az alapítványok jelentős részének tevékenysége az oktatáshoz, a szociális ellátáshoz és a kultúrához kötődik. Sorrendben 34, 16 és 15 százaléka végez az alapítványoknak ilyen típusú munkát.

A társas nonprofit szervezeteknél a szabadidős, a sportegyesületek és a kulturális szervezetek aránya a legnagyobb. Sorrendben 22, 20 illetve 15 százalékos az arányuk az összes társas nonprofit szervezet között.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a civil szektor állami támogatásának bemutatásával folytassam a felszólalásomat. A klasszikus civil szektorba áramló állami támogatás mértéke 2010-17 között évi 144 milliárd forintról évi 284 milliárd forintra, azaz közel a kétszeresére növekedett. Ez is KSH-adat, amely megmutatja, hogy a kormány minden korábbinál nagyobb támogatást juttat a civil szférának.

Vannak szervezetek, amelyek az átláthatóság szabályainak nem akarnak megfelelni, de ez a törpe kisebbség, és a számok ugye nem hazudnak, és ebből világosan látszik, hogy a kormány elismeri és partnerként kezeli a társadalmi szervezeteket.

A klasszikus civil szervezetek állami támogatásának két speciális formája a Nemzeti Együttműködési Alap, a NEA, valamint a személyi jövedelemadó 1 százalékáról való rendelkezés lehetősége.

A NEA a civil szervezetek működését és szakmai tevékenységét támogató finanszírozási forma, ahol a civil szervezetek nemcsak működési költségeik és szakmai programjaik támogatására pályázhatnak, hanem az általuk gyűjtött adományok után is jogosultak állami támogatás igénybevételére. A NEA keretösszege 2012-2019 között 75,4 százalékkal növekedett, azaz 3 milliárd 380 millió forintról 5 milliárd 928 millió forintra. 2020-ban tovább növekszik a NEA teljes keretösszege 7 milliárd 723 millió forintra. A NEA 2019. évi pályázataira 10 917 támogatási igény került benyújtásra a civil szervezetek részéről, és 4509 pályázat nyert el támogatást. Az érvényesen benyújtott pályázatoknak 43,5 százaléka volt sikeres.

2019-től az összevont támogatás bevezetésével a kormány megteremtette annak a lehetőségét, hogy a Nemzeti Együttműködési Alap pályázatai esetében nem kerül sor külön szakmai és külön működési célú pályázati kiírásra, hanem egy teljes eljárás keretében, egy pályázatban minden civil szervezetnek lehetősége nyílik programokra, rendezvényekre és működési célokra pályázni. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő leteltét.) Ezzel jelentősen csökken az az idő, amit a szervezetek esetében az adminisztrációra kell fordítani, és ugye sokszor ez szűk keresztmetszet a civil szervezetek számára.

Annyit még gyorsan elmondanék, látom, hogy…

ELNÖK: Ne mondjon már el semmi többet, képviselő úr, mert már az átadott időkeretük is lejárt…

HERCZEG TAMÁS (Fidesz): …2019-től 10 százalékos támogatásra nyújthatnak be támogatást. Mindezekre való tekintettel kérem a 2020-as költségvetés támogatását. Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kíváne még valaki a vitában felszólalni. (Jelzésre:) Jelentkező lenne, de időkeret hiányában erre nincs lehetőség. Az általános vitát lezárom. Megkérdezem államtitkár urat, hogy kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. Parancsoljon! Banai Péter Benő államtitkár úré a szó.

BANAI PÉTER BENŐ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A háromnapos vita végén engedjék meg, hogy első helyen köszönetet mondjak mindenkinek, aki hozzászólt a 2020. évi költségvetésitörvény-javaslat vitájához. Azt gondolom, hogy ezek a hozzászólások segítettek annak értelmezésében, hogy az a gazdaságpolitika, amelyet a kormányzat 2010 óta követ, és amely meghatározza a 2020-as költségvetést is, milyen eredményeket ért el. Azt gondolom, sikerült tisztázni, hogy nemcsak az államháztartás hiányát tudtuk a maastrichti szint alá szorítani, és az államadósságot egy érdemi, csökkenő pályára állítani, hanem azt is, hogy mindezt az ország úgy érte el, hogy a munkahelyek száma és a keresetek jelentősen növekedtek. Emlékeztetnék arra, hogy több mint 800 ezer fővel növekedett a foglalkoztatottak száma, és a reáljövedelmek az elmúlt években kimagasló mértékben növekedtek.

E tekintetben engedjék meg, hogy reagáljak Balczó képviselő úr hozzászólására, mely szerint a fogyasztási adatok tekintetében csak Bulgária áll rosszabbul. Ugye, tényszerűen el kell mondani, hogy a lakosság jövedelme (Néhány képviselő a sorok között beszélget.  Az elnök csenget.), a lakosság jelentősen növekvő jövedelme egyrészről többletfogyasztást indukál, de másrészről a megtakarítások növekedését eredményezi, lásd: az új lakossági állampapír sikere, és harmadrészt többletberuházásokat indukál, lásd: a családi otthonteremtési kedvezménynek is köszönhető lakásépítési felfutás. Ezért célszerű az, és köszönöm az észrevételeket, hogy megnézzük, milyen reálbér-növekedés valósult meg, és hogyan lehet ezt 2020-ban továbbvinni.

Ezen gazdaságpolitika eredményének tartom azt, hogy nemcsak az államháztartási mutatók alakultak jól, a foglalkoztatási mutatók alakultak jól, hanem értelemszerűen ezekkel összefüggésben egy érdemi gazdasági növekedést tudtunk elérni, és bízom abban, hogy az elmúlt napokban azt is tisztáztuk, hogy ez az érdemi gazdasági növekedés a versenytársakhoz, a régiós országokhoz képest is jelentős volt, és az Európai Unió centrumországaihoz való fölzárkózást eredményezte.

Ez az a gazdaságpolitika, ami tehát meghatározza a 2020-as költségvetést, ez az a gazdaságpolitika, ami a tényszámok alapján, és nem különböző kommunikációs szlogenek alapján azt mutatja, hogy az eddigi erőfeszítéseink sikeresek voltak.

Mi van ezen gazdaságpolitika fókuszában, ami tehát a 2020-as költségvetésben is tetten érhető? Három szóval ha jellemezhetem a gazdaságpolitikát értékrendjét illetően: munka, család, biztonság.

Munka. Említettem, hogy milyen többletfoglalkoztatási, illetőleg kereseti adatokat láthatunk. A 2020-as költségvetés azzal számol, hogy nemzetgazdasági szinten a nettó átlagkeresetek 8 százalék fölött növekedhetnek. Ez a keresetnövekedés a lakosság, a családok széles rétegeit érintheti. Egyértelműen vissza kell utasítsam azt, hogy a múltban, illetőleg a 2020-as költségvetésben a társadalmi szétszakadás lenne tetten érhető. Emlékeztetnék arra, hogy a 2020-as évtől a minimálbér és a garantált bérminimum 8 százalékkal emelkedik. Akárhogy is alakul az infláció  voltak olyan vélemények, melyek szerint 3 százaléknál nagyobb is lehet az infláció , tehát akárhogy is alakul az infláció, a legalacsonyabb kereseti kategóriákban is érdemi reálnövekedést várhatunk 2020-ban, hasonlóan az előző évekhez.

Ezen bérnövekedés egyik forrása lehet a szociális hozzájárulási adó kulcsának csökkentése, amely a gazdaságvédelmi akcióterv részét is képezi, és amely eredményeként 2020-ban, amennyiben a tisztelt Országgyűlés elfogadja a kormány javaslatát, mintegy 310 milliárd forintnyi forrás marad a munkáltatóknál, ami fedezetét jelentheti részben a béremelkedéseknek.

Nemcsak a versenyszférában számolunk béremeléssel, hanem a közszférában is. Az államháztartásban dolgozók bérére a benyújtott költségvetésitörvény-javaslat értelmében 238 milliárd forint többlet juthat. Megemlíteném ezen többletek között az ápolók béremelését, ahol már konkrét döntés van: 2020 januárjától 14 százalékkal emelkedik az ápolók fizetése, novemberben pedig újabb 20 százalékos béremelkedés valósulhat meg.

(12.00)

Ezenkívül számos területen kerülhet sor még béremelésre. Az összes, 238 milliárd forintos béremelési tételen belül van egy mintegy 152 milliárd forintos olyan tétel, amely később eldöntendő béremelések fedezetét képezheti.

Ha a második alapértéket kell kiemeljem az irányból, a gazdaságpolitikából, az értelemszerűen a család kell legyen. Nem véletlen, hogy a jövő évi költségvetésitörvény-javaslatot a családok támogatásának növelésével jellemezzük a legtöbb alkalommal. A 2228 milliárd forintot közelíti meg az az összeg, amelyet összességében a családok támogatására javasol a kormány 2020-ban fordítani. 2019-hez képest a növekmény 224 milliárd forint. Akkora összegekről, akkora tételekről beszélünk, amelyeket szinte nehéz értelmezni. Engedjék meg, hogy ezen nagy számból három tételt emeljek ki.

Először is a családi kedvezmények összege, amelyek 2011 utáni szabályváltozások eredményeképp érhetőek el a gyermeket nevelő családok számára, 2020-ban már 360 milliárd forintot tehetnek ki. A második tétel, ami egy új elem az eddigi költségvetések sorában, a négygyermekes anyák szja-mentessége, hiszen a családvédelmi akcióterv részeként 2020. január 1-jétől a négy gyermeket nevelő anyák munkavállalás esetén nem kell hogy személyi jövedelemadót fizessenek, ez 20 milliárd forintot meghaladó összeget hagy a négygyermekes anyáknál. Harmadikként pedig a 2228 milliárd forintos családtámogatásból a lakástámogatások összegét említeném meg. Itt is jelentős növekménnyel számolhatunk, közel 300 milliárd forintot tehet ki a lakástámogatások összege, ezen belül új, 2019 júliusától érvényesülő, 2020 egészében hatását kifejtő elemként jelenik meg például a falusi CSOK.

Harmadik elemként a gazdaságpolitika értékei közül a biztonságot említettem. Azt gondolom, hogy nem kell hangsúlyozni a biztonság fontosságát, nemcsak az egyének, nemcsak a családok szempontjából, hanem a gazdaságok szempontjából sem, hiszen egy-egy beruházási döntés meghozatalakor a vállalkozások is mérlegelnek a tekintetben, hogy mely országok, mely régiók tekinthetők biztonságosnak, és melyek azok a térségek, ahol bizony jelentősebb biztonsági kockázatokkal kell kalkulálni. E tekintetben is előrelépést, illetőleg a biztonság megőrzését szavatolja a 2020-as költségvetésitörvény-javaslat, hiszen 174 milliárd forinttal növeli a biztonsági jellegű kiadások összegét a 2019-es szinthez képest.

A három kiemelt területen túl jövő évben számos fontos területen számolhatunk még többletekkel. Így amennyiben az Országgyűlés elfogadja a kormányzat javaslatát, egészségügyi célokra 184 milliárd forinttal, oktatási célokra 48 milliárd forinttal, kulturális célokra 42 milliárd forinttal, kutatás-fejlesztési célokra 32 milliárd forinttal több állhat rendelkezésre 2020-ban, mint 2019-ben.

Természetesen ezeken a területeken vannak még feladataink. Ilyen értelemben az ellenzéki hozzászólások azon részét tudom értelmezni, amelyek arról szólnak, hogy a versenyképesség növelése érdekében, az egészséges lakosság arányának növelése érdekében akár az egészségügy, akár az oktatás területén van feladatunk, azokat az állításokat viszont egyértelműen vissza kell utasítsam, amelyek arról szóltak, hogy az államháztartás stabilitását vagy a családok támogatásának növelését egyes területek finanszírozásának kárára érte volna el a kormányzat. Azok a növekmények, amelyeket az említett területeken említettem, 2010-hez képest nemcsak nominális, hanem reálértelemben is növekvő kiadásokat mutatnak, akár az oktatás, akár az egészségügy, akár a kultúra, akár a többi említett terület számait vizsgáljuk.

A növekmények tekintetében engedjék meg, hogy a nyugdíjakra is reagáljak, hiszen a vitában sokan arról szóltak, hogy a nyugdíjasok mintegy vesztesei lehetnek a jövő évi költségvetési javaslatnak. Az egyik ilyen érv ahhoz kapcsolódott, mely szerint az infláció nagyobb lehet a kormány által kalkulált mértéknél. Először is engedjék meg, hogy rögzítsem, a tényszámok alapján 2010 után a nyugdíjak reálértéke több mint 10 százalékkal növekedett, hiszen voltak olyan évek, amikor a tervezett inflációt és a ténylegesen megvalósult nyugdíjemelést alulmúló tényinfláció valósult meg. Mindez tehát a nyugdíjak reálértékének növekedését eredményezte, ezen reálérték megőrzésére fókuszál a jövő évi költségvetésitörvény-javaslat, és a reálérték megőrzésén túl számolunk azzal, hogy a 3,5 százalékot meghaladó gazdasági növekedésnek köszönhetően nyugdíjprémium kifizetésére nyílhat lehetőség.

Összességében tehát nyugdíjakra 2020-ban 136 milliárd forinttal többet különít el a költségvetésitörvény-javaslat, mint 2019-ben. Ezen többleteket, illetve említett adócsökkentéseket akkor tudjuk elérni, ha a gazdasági növekedésünk 2020-ban is az Európai Unió átlaga felett tud maradni. A beterjesztett törvényjavaslat 4 százalékos gazdasági növekedéssel kalkulál. Természetesen látjuk azokat a veszélyeket, amelyek a világgazdaságból érhetik el Magyarországot, természetesen a magyar gazdaság nyitott jellegét illetően tudjuk azt, hogy a világgazdasági, európai uniós gazdasági folyamatok törvényszerűen hatnak a magyar gazdaságra, épp ezért a jövő évi többletek, a jövő évi adócsökkentések biztosítása érdekében egy olyan gazdaságvédelmi akciótervet fogadott el a kormányzat, amelynek számait a jövő évi költségvetésitörvény-javaslatba beépítettük. Ez tehát az egyik fontos elem annak érdekében, hogy az említett többletkiadásokat, többlet-adókedvezményeket tudjuk érvényesíteni. Ez a gazdaságvédelmi akcióterv mintegy 500 milliárd forintos hatásával azt hivatott szolgálni, hogy a gazdaság bővülése az európai uniós átlagot mintegy 2 százalékponttal meghaladja.

A második fontos biztonsági elem a tervezett többletek és adókedvezmények elérése szempontjából az, hogy a jövő évi költségvetésitörvény-javaslat 1 százalékos hiánnyal és a GDP 1 százalékát kitevő tartalékokkal számol. Vagyis, ha kedvezőtlen forgatókönyv adódna, az említett világgazdasági kockázatok  úgy is, mint kereskedelmi háború, brexit és egyéb folyamatok  alacsonyabb növekedést eredményeznének, akkor is van egy olyan tartalék, amely az esetleges bevételi csökkenéseket ellensúlyozni tudja. Azt gondolom, hogy a jövő évi költségvetésitörvény-javaslatnak ez is egy fontos előnyét képezi.

A tartalékok megemelt összege 2020-ban a 2019-es és az azt megelőző számokhoz képest is, ahogy említettem, jelentős. Ugyanakkor a tartalékok megemelt szintje, a tartalékolás rendszere 2020-ban is megegyezik azzal a gyakorlattal, amely értelmében a költségvetés biztonságát, a költségvetés stabilitását nemcsak a tartalékok, hanem a költségvetés korai elfogadása is biztosítja. Éppen ezért immár ötödik alkalommal terjesztette a kormányzat a tisztelt Országgyűlés elé a következő évi költségvetésitörvény-javaslatot.

A vitában kritikaként hangzott el az, hogy a tisztelt Országgyűlés nem ismeri a 2018-as tényszámokat. Ismét el kell mondjam, hogy a 2018-as államháztartási és reálgazdasági adatok akár a kormányzati szervek, akár a KSH, akár az Európai Unió hivatalos szerveinek honlapján elérhetőek, nyilvánosak. Ezen 2018-as tényszámok alapján és a ’19-es eddig ismert adatok alapján terjesztette be a kormányzat az Országgyűlés részére a költségvetésitörvény-javaslatot.

Tényszerűen el kell mondjam, megcáfolva a vitában elhangzottakat, hogy ezen korai költségvetés-elfogadás nem eredményezte később a költségvetés instabilitását. A 2018-as költségvetési törvényt például az Országgyűlés egyetlen alkalommal sem módosította, mégis a már ismert tényszámokból láthatjuk, hogy az a makrogazdasági pálya, amellyel a kormányzat anno számolt, teljesült, sőt a növekedésünk meghaladta az előzetesen kalkulált értéket, és az államháztartási egyensúlyt is meg tudtuk őrizni úgy, hogy a 2018-ban garantált többletkiadások teljesültek, és az adócsökkentések is realizálódni tudtak.

(12.10)

E tekintetben tehát, azt gondolom, az Országgyűlés által elfogadandó költségvetésitörvény-javaslat, adótörvény-javaslat nem eredményezi azt, hogy ezek a törvények instabilak lennének, hiszen az esetleges kockázatokat a már említett tartalékok abszolút ellensúlyozni tudják. Ugyanakkor az említett törvényjavaslatok 2010 előtti vagy a 2010-es évek elejéhez képesti korábbi elfogadása azt eredményezi, hogy a tervezett adóváltozásokra, a tervezett költségvetés-politikai változásokra minden érintett szereplő, minden érintett vállalkozás, család kellő időben, mintegy fél évvel korábban a törvények hatálybalépése előtt fel tud készülni.

A költségvetési számok stabilitását, a kormányzat által tervezett többletkiadások, adócsökkentések elérhetőségét a kormányzattól független két szervezet, az Állami Számvevőszék és a Költségvetési Tanács is ellenőrizte, és a kormányzati számításokat hitelesnek találta. Most is engedjék meg, hogy megköszönjem Kovács Árpád elnök úrnak és Domokos elnök úrnak, illetőleg az általuk vezetett testületeknek, hogy ezt a vizsgálatot elvégezték és a kormányzati számítások megalapozottságát megerősítették.

Mindezek birtokában jó szívvel merem ajánlani a tisztelt Országgyűlésnek, hogy az esetleges módosításokkal együtt a törvényjavaslatot a bizottságokban megvitatni szíveskedjenek, majd ezt követően fogadják el.

Meggyőződésem, hogy az a gazdaságpolitika, amely a számítások alapján eddig sikeres volt, és amely a magyar családok számára előrelépést jelentett, 2020-ban is az említett törvényjavaslat elfogadása esetén folytatódhat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   1   1-62   63-114      Ülésnap adatai