Felszólalás adatai

Felszólalások:   112-127   128-151   152-169      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen a képviselő úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a sportról szóló 2004. évi I. törvény olimpiai járadékkal összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A Kocsis Máté, Bánki Erik és Gulyás Gergely, Fidesz, képviselők által benyújtott előterjesztés T/3634. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Elsőként megadom a szót Bánki Erik úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének. Parancsoljon, képviselő úr!

BÁNKI ERIK (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez alkalommal is egy viszonylag rövid, de annál jelentősebb törvényjavaslat tárgyalását végezzük itt a tisztelt Ház előtt, és arra kérem képviselőtársaimat, hogy ez esetben tényleg tekintsenek el azoktól a politikai nézetbeli különbségektől, amelyek a parlamentben helyet foglaló frakciók között állnak fenn, és tényleg tekintsenek úgy erre a javaslatra, mint az azokról a sportolókról szóló javaslatra és azokról az edzőkről szóló javaslatra, akik megfeszített munkával, elképesztő teljesítménnyel, számos lemondással és helyenként némi szerencsével olyan eredményeket értek el, amelyekre nemcsak Magyarország, a hazai és a Kárpát-medencében élő magyarság, hanem az egész világ felvetette a fejét.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Az olimpiai játékok során Magyarország 168 aranyérmet, 148 ezüstérmet és 170 bronzérmet szerzett, felsorolni sem tudnám még azokat a versenyzőket, akik olimpiai helyezésekkel olimpiai pontokat gyűjtöttek e nemes vetélkedések alkalmával. Magyarország az elmúlt több mint száz év teljesítményének köszönhetően a világ tíz legeredményesebb országa között van az olimpiai aranyérmek, illetve az olimpiai érmek megszerzését tekintve. Elmondhatjuk magunkról, hogy Magyarország egymaga több olimpiai aranyérmet szerzett, mint a világ 160 másik országa együttvéve. Azt gondolom, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy ez olyan teljesítmény, ami előtt bármelyik politikusnak kalapot kell emelnie.

Aki valaha is sportolt, akár amatőr szinten, de aki versenyzői szinten sportolt, még akkor is, ha nem volt élsportoló, az pontosan láthatta, hogy milyen lemondással jár, milyen kőkemény munka, mennyi kínkeserves pillanat kell hogy bekövetkezzen, mennyit kell átélnie egy sportolónak ahhoz, hogy ilyen eredményeket el tudjon érni, aki pedig szurkolóként valaha is ott volt sportlétesítményben vagy akár csak a tévéképernyő vagy a számítógép előtt, az pontosan tudhatja  nekem most is libabőrös a hátam , hogy milyen érzés az, amikor a sportolóink ott állnak egy-egy világverseny után a dobogón, legyen az bármelyik fok, de azt gondolom, hogy az semmivel nem összevethető, amikor a Himnuszt eljátsszák egy magyar versenyzőnek vagy éppen egy magyar csapatnak. Akkor mindannyian, mind a 15 millió magyar azt gondolja, hogy ez valamennyiünk közös sikere, hogy ebben valamennyi részben mi is benne vagyunk.

Annak érdekében, hogy ebben valamennyi részben mi is benne legyünk, és minél nagyobb részben lehessünk benne, annak érdekében arra kérem önöket, tisztelt képviselőtársaim, hogy támogassák ezt a törvényjavaslatot, amely most önök előtt fekszik. Ez a törvényjavaslat nem szól másról, mint arról, hogy az eddigi, egyébként hozzá kell tegyem, kormányoktól függetlenül  ha itt most az elmúlt 15 évet figyelembe veszem  is nagyvonalúnak nevezhető támogatási rendszert szeretnénk igazságosabbá tenni, azt az olimpiaijáradék-rendszert, amelyet a magyar kormányok, még egyszer megerősítem, kivétel nélkül támogattak. Nagyon örülök annak, hogy egységes volt az álláspont abban a tekintetben, hogy azok a sportolók és azok az edzők, akik ezeket a kiváló eredményeket elérték, megérdemlik azt, hogy a sportpályafutásuk befejezését követően, a sportolók esetében hogyha a 35 éves kort betöltötték, akkor olimpiai életjáradékban részesüljenek, és ezzel ismerje el a magyar állam, a magyar költségvetés és ezzel együtt a magyar társadalom azt a mérhetetlen mennyiségű munkát és azokat a csodálatos eredményeket, amelyeket elértek.

Azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat az elfogadásával igazságosabbá teszi ezt az egyébként  még egyszer szeretném megerősíteni  nagyvonalú és nemzetközi szinten is kiválóan működő rendszert a korábbi szabályozáshoz képest, amikor is egy olyan sportoló, aki a saját sportágában több érmet, több aranyérmet, ezüstérmet vagy bronzérmet szerzett, nem minden érem után kapta meg ugyanazt a juttatást. Ha konkrétumokról beszélünk, akkor egy aranyérmet szerző sportoló az első aranyéremért kapott juttatásához képest a második vagy a harmadik aranyérménél már csak annak a 20 százalékát kapta támogatásként, összességében pedig ha mondjuk, öt vagy hat aranyérmet is szerzett, akkor sem kaphatott több járadékot, mint ami a két érem után megítélt maximális járadék; arról nem beszélve, hogy ha még emellett ezüst- és bronzérmet is szerzett, mert tényleg olyan kiváló teljesítményt tudott elérni, akkor a harmadik, tehát a bronzérme után már egyáltalán nem kapott semmilyen járadékot sem.

(16.10)

Az edzőknél sem mondhatjuk azt, hogy igazságos volt a rendszer, hiszen azok az edzők, akiknek a tanítványai több érmet, több aranyérmet, ezüstérmet vagy bronzérmet szereztek, ők a sportolók juttatásához képest annak az 50 százalékát kapták, de csak egy érem után, egy aranyérem után kaphatták meg ezt a járandóságot. Hála istennek, a magyar sporttörténet számos olyan sikeres mesteredzőt tud felmutatni, akiknek a tanítványai sok aranyérmet, ezüstérmet és bronzérmet tudtak a saját sportágukban megszerezni, tehát azt gondoljuk, hogy ezek a sikeres edzők is megérdemlik azt, hogy ne csak egy versenyző egy érme után, hanem valamennyi versenyző valamennyi érme után részesüljenek abban az elismerésben és abban a támogatásban, amit az olimpiai járadékról szóló törvény biztosít számukra.

Így tehát, ha ezt a törvényjavaslatot elfogadja a tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim, akkor valamennyi sportoló valamennyi érme után, az arany-, ezüst- és bronzérmek után minden egyes esetben azt a járandóságot fogja halmozottan megkapni, ami neki azokért a megszerzett érmekért egyébként járna. Ennél igazságosabb elosztási rendszert nem tudunk elképzelni, és azt gondolom, hogy most a magyar gazdaság van már abban az állapotban, a magyar gazdaság teljesítménye elérte azt a szintet, ahol azok a többletbevételek, amelyeket a költségvetés számára ez a kiemelkedő  az elmúlt negyedévben 5 százalékot elérő  gazdasági növekedés teljesítménynövekedésként produkálni tud, ebből a többletbevételből biztosítható az a költségvetési fedezet, amely ennek az igazságos elosztási rendszernek a finanszírozásához szükséges.

Hogy a számokról is beszéljek önöknek, tisztelt hölgyeim és uraim, a 2019-es költségvetésben valamivel több mint 1,9 milliárd forint van betervezve az olimpiai járadék, életjáradék kifizetésére. Ezzel az új és egyébként igazságosabb rendszerrel pedig kicsivel több mint 3,6 milliárd forint lesz a forrásigény. Még egyszer mondom: a költségvetési tartalékból ez a forráskülönbözet gond nélkül fedezhető, ezért ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása semmiféle kockázattal költségvetési szinten nem jár.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Arra szeretném önöket kérni, hogy tényleg politikától függetlenül, a magyar sport kiemelkedő eredményeit, a magyar sportolók hihetetlen teljesítményét figyelembe véve támogassák ezt a javaslatot, hiszen az előbb felsorolt érmekkel nemcsak azt tudták elérni arany-, ezüst- és bronzérmekkel a magyar sportolók, hogy Magyarország még most is a világ tíz legeredményesebb országa között van, hanem hogyha ezt lakosságszám-arányosan nézzük, akkor Magyarország a világon a második legeredményesebb olimpiai sportnemzet. Erre tényleg valamennyien méltán lehetünk büszkék.

Ezért kérem önöktől, hogy támogassák ezt a törvényjavaslatot, és ezzel egy igazságosabb elosztási rendszert az olimpiai járadék terén. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK : Köszönjük, képviselő úr. Én is köszöntöm képviselőtársaimat, és most megadom a szót Szabó Tünde államtitkár asszonynak a kormány nevében.

DR. SZABÓ TÜNDE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A sportról szóló 2004. évi I. törvény módosításáról szóló T/3634. számú törvényjavaslat az olimpiai járadék szabályait kívánja módosítani.Mint tudjuk, az olimpiai és paralimpiai játékokat az egész országban és az egész világon fokozott figyelem kíséri, világszerte milliók követik az ott zajló sporteseményeket. Az olimpiai érmesek nemzeti lobogója, a győztes sportoló nemzetének himnusza a világ összes országában hirdeti azt az emberfeletti teljesítményt, ami az érmek mögött megtalálható.

Biztosan állíthatjuk, hogy a sportolók dicsőségének a társadalomra gyakorolt pozitív hatása felbecsülhetetlen. Az olimpiák történetében, az olimpiák művészeti versenyein elért eredményekkel együtt hazánk sportolói 177 arany-, 151 ezüst- és 174 bronzérmet szereztek. Az elért eredmények alapján magyar szempontból az ’52-es helsinki olimpia tekinthető a legsikeresebbnek, ezen a játékon összesen 42 érem született, 16 aranyérmet, 10 ezüst- és 16 bronzérmet szereztek a sportolóink. Ezzel a szerepléssel az éremtáblázatnak a harmadik helyére érkeztek a magyarok, úgyhogy ez is fantasztikus siker, ahogy képviselő úr is mondta az előzőekben.

A megszerzett érmek alapján a nyári olimpiai sportágak közül a legsikeresebb sportágaink között van a vívás sportág összesen 87 éremmel, ezt követi a kajak-kenu sportágunk a 80 érmével, és ezután következik az úszás 73 éremmel. A téli olimpiai sportágak közül az érmek számát tekintve a műkorcsolya a legsikeresebb magyar sportágunk, de rövidpályás gyorskorcsolyázóink a phjonghcsangi diadaluk során is bemutatták, hogy ezen sportág és szakág előtt is fényes jövő áll.

Az olimpiai részvétel, a becsületes helytállás, a helyezés vagy győzelem nemcsak a sportolót, hanem az egész országot, így a sportoló nemzetét is büszkeséggel tölti el. Jól tudjuk, hogy az olimpia és az olimpián legendává váló sportolók kiemelkedően ösztönző hatással bírnak a társadalomra, az ország sportéletére, hiszen gyermekek százai, sőt ezrei kapnak kedvet a sporthoz, egy-egy sportághoz, felnőttek, idősebb korúak is elkezdenek sportolni és mozgásgazdag életmódot élni.

Az olimpiai járadéknak mint állami juttatásnak a bevezetéséről 1997 áprilisában döntött az Országgyűlés. Az olimpiai járadék intézményének fő célja a kimagasló sporteredményt elérő sportolók elismerésének, megbecsülésének kifejezése.

Az állam az olimpiai járadékkal kívánja részben viszonozni a sportolóknak és az őket segítő felkészítő edzőknek a hosszú éves munkáját, az egész országnak szerzett büszkeséget és örömöt, azzal, hogy életük végéig a bérből és fizetésből élők átlagkeresetének megfelelő összeget, illetve annak meghatározott hányadát nyújtja számukra. Emellett az olimpiai járadék segíteni próbál azokon az esetleges nehézségeken, amelyek abból fakadnak, hogy a sportoló fiatal- és fiatal felnőtt korában energiái és idejének nagy részét szakmai fejlődése helyett a sportra fordította.

Továbbá figyelemmel kell lenni arra is, hogy a sportolók akár egy kiemelkedő anyagi biztonsággal járó külföldi profikarrierről is lemondanak az olimpiai részvétel érdekében. Ezekben az esetekben is érvényesül az olimpiai járadék kedvező hatása, hiszen a sportolók számíthatnak arra, hogy visszavonulásuk esetén életük végéig biztosítva lesz részbeni megélhetésük.

Az olimpiai járadék megállapításával és folyósításával kapcsolatos feladatokat az Emberi Erőforrások Minisztériumának sportért felelős államtitkársága látja el. A személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján az olimpiai járadék adómentes juttatás.

Az olimpiai járadék bevezetése óta eltelt 20 évben több alkalommal is módosításra kerültek az olimpiai járadék szabályai, ennek során bővült például a járadékban részesülők köre az érmesekkel, majd az edzőkkel. Kiegészítésre került az olimpiai járadékra jogosító sportesemények köre, többek között például a paralimpiával és a siketlimpiával, valamint bevezetésre került a járadék összegének az aranyérmek számához igazodó megállapítása is. Emellett bevezetésre került az olimpiai járadékra való érdemtelenség intézménye, amelynek eredményeként nem részesülhet olimpiai járadékban az, aki büntetett előéletű vagy próbára bocsátás hatálya alatt áll.

Mindezen törvényi szabályok alapján ma mintegy 900 fő részesül olimpiai járadékban sportolói, özvegyi vagy edzői jogcímen. Az Országgyűlés legutóbb 2011-ben módosította a járadékra jogosulttá válás feltételeit. Többek között megállapításra kerültek olyan sportszakmai követelmények, feltételek, amelyeknek valamennyi járadékra jogosító sporteredmény tekintetében érvényesülniük kell, hiszen valamennyi sportoló azonos módon részesül olimpiai járadékban, függetlenül attól, hogy járadékra jogosító helyezését melyik sporteseményen, olimpián, paralimpián, siketlimpián vagy sakkolimpián szerezte.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy minden egyes olimpiai, paralimpiai, siketlimpiai vagy sakkolimpiai érem mögött emberfeletti teljesítmény húzódik meg, hiszen egy-egy érem mögött sportolók és szakemberek dolgoznak, akár évtizedes munkával. Nincs különbség aközött, hogy az érmeket milyen sportágban, egyéni vagy csapatsportágban szerezték, hiszen minden egyes eredmény ugyanazt a nemzeti büszkeséget és a sportágat választó fiatalok sokaságát vonja magával.

A jelenlegi hatályos szabályozás hátrányos rendelkezéseket tartalmaz  ahogy hallhattuk képviselő úrtól  azon olimpiai érmesek vonatkozásában, akik egynél több érmet nyertek hazánknak, függetlenül attól, hogy arany-, ezüst- vagy bronzéremről legyen is szó. A jelen szabályozás szerint a többszörös aranyérmesek az első aranyérem után járó olimpiai járadék 20 százalékát kapják, a többi aranyérmük után még a bajnokok ezüst- és bronzérmei egyáltalán nincsenek figyelembe véve. A több ezüst- és bronzéremmel rendelkező érmeseink pedig mindössze egy érem után részesülnek és részesültek eddig járadékban.

Ezt a helyzetet kezeli a jelen módosítás, amely minden egyes érmet teljes mértékben méltányol azzal, hogy a többszörös olimpiai érmeseink valamennyi érem után jogosulttá válnak majd az érmek után járó járadék teljes összegére, ezzel is elismerve valamennyi érem mögött a kivételes sportemberi teljesítményt és hirdetve a nemzetre gyakorolt pozitív hatását.

A módosítás a többszörös érmesek élethosszig tartó anyagi biztonságának, megbecsülésének biztosítása mellett lehetőséget is ad arra, hogy az eredményeket még nagyobb megbecsülésben részesítsük, és ezáltal minden érem után olimpiai járadékot tudjunk adni.

(16.20)

A törvényjavaslat az eddigi kérelmekre irányuló hatósági eljárás helyett arról is rendelkezik, hogy a járadékra jogosultságot és a járadékot a sportpolitikáért felelős miniszter az általa vezetett nyilvántartás alapján közigazgatási hatósági eljárás keretében, hivatalból állapítsa meg, és gondoskodjon annak havonta történő folyósításáról.

Összességében elmondható, hogy a törvényjavaslat a jelenlegi hatályos szabályozásnál igazságosabb szabályozást teremt meg a többszörös olimpiai, paralimpiai, siketlimpiai és sakkolimpiai érmesek és az őket felkészítő szakemberek megbecsülése érdekében, viszonozva részükre azt a sok erős és sokéves emberfeletti munkát és erőfeszítést, amelyekkel sportsikereiken keresztül hazánknak hírnevet hoztak, és azt öregbítették.

Ennek megfelelően a kormány támogatja a módosító javaslatot, ezért kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvénymódosítást támogatni szíveskedjenek. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, államtitkár asszony. Most a vezérszónoki felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Simon Róbertnek, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

SIMON RÓBERT BALÁZS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország sportolói már az első, 1896-ban Athénban megrendezett újkori nyári olimpiai játékokon is részt vettek, majd ezt követően majdnem az összes nyári, illetve az összes téli olimpián indultak versenyzőink. Talán nem mindenki tudja, ezért megemlítem, hogy az 1920. évi nyári olimpiai játékokra Magyarország azért nem kapott meghívót, mivel az első világháború vesztesei között volt, pedig ez lett volna a magyar olimpia, a rendezés jogát ugyanis Budapest nyerte el, a háborús vereség miatt azonban átszállt a jog később Antwerpenre.

Dr. Kemény Ferenc jóvoltából Magyarország már a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, a NOB 1894-es megalapításában is tevékenyen részt vett, és ennek hatására másfél évvel később, 1895. december 19-én megalakult az ország olimpiai bizottsága, a Magyar Olimpiai Bizottság. Országunk versenyzői  ahogy elhangzott, de megismétlem  a nyári és a téli olimpiákon, beleértve a művészeti versenyeket is, eddig 177 aranyérmet, 151 ezüstérmet és 174 bronzérmet, a paralimpiákon pedig 30 aranyérmet, 41 ezüstérmet és 55 bronzérmet nyertek. A nyári olimpiákon megszerzett érmeivel Magyarország a legeredményesebb olyan nemzet, amely még nem rendezett olimpiát. Bízom abban, hogy még a mi életünkben sor kerül arra, hogy Magyarország is olimpiát rendezzen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Sportolóink közül most a teljesség igénye nélkül csak néhány kiválóságunk nevét említem. Elsőként Gerevich Aladárét, aki vívásban hat olimpián vett részt, és 7 aranyérmet szerzett, továbbá 1 ezüst- és 1 bronzérmet, ezzel ő a legeredményesebb magyar olimpikonunk; Egerszegi Krisztinát, minden idők legeredményesebb egyéni női úszóját a nyári olimpiák történetében, aki minden érmét  5 arany-, 1 ezüst-, és 1 bronzérem  egyéni versenyszámban szerezte; a 2018-ban Phjonghcsangban megrendezett téli olimpiai játékokon országunk történetében az első aranyérmet nyert, rövidpályás gyorskorcsolyában ötezer méteres távon győztes csapatunk tagjait: Burján Csaba, Knoch Viktor, Liu Saoang és Liu Shaolin Sándor; paralimpiai bajnokaink közül pedig kitűnő úszónkat, Sors Tamást említem, aki eddigi pályafutása során három olimpián vett részt, ahol 2 aranyérmet, 2 ezüstérmet és 4 bronzérmet nyert.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az olimpiai életjáradékról, amit olimpiai érmeseink, illetve felkészítő edzőik kapnak, 2004-ben született törvény. Az általunk most tárgyalt törvényjavaslat célja, hogy igazságosabbá tegye a támogatási rendszert. A törvényjavaslat szerint minden olimpiai aranyérem után ugyanakkora összeget kapnak életjáradékként az egykori és a jelenlegi klasszisok. A jelenlegi szabályozással ellentétben, amikor az első aranyat követően a többiért már jóval kevesebb pénz jár, ez azt jelenti, hogy például egy háromszoros olimpiai győztes háromszor akkora összeget kap, mint egy egyszeres aranyérmes, ezüst-, illetve bronzérem esetén pedig azoknak 60, illetve 40 százalékára lesz jogosult. Mert minden egyes megszerzett aranyérem ugyanannyit ér, hiszen hatalmas teljesítmény van mögötte, amit természetesen az ezüst-, illetve bronzérmekről is el kell mondani.

A javaslat az edzők munkáját is még jobban elismerné azzal, hogy valamennyi érem után, amely vonatkozásában a sportoló őt jelölte meg edzőjének, jogosulttá válna olimpiai járadékra. Magyarország a tíz legsikeresebb nemzet közé tartozik az ötkarikás játékokon, a népességre vonatkoztatva pedig a világelsők között vagyunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Országunk gazdasági helyzete most lehetőséget biztosít arra, hogy nagyobb járadékot kapjanak az olimpiai érmeseink. Adjuk meg kiválóságainknak ezt az elismerést! A Fidesz vezérszónokaként jelzem, hogy frakciónk támogatja a törvényjavaslatot, és bízom abban, hogy a többi parlamenti párt képviselői is támogatják a módosítást. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.(Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Steinmetz Ádámnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának, aki az emelvényről mondja el vezérszónoki beszédét.

DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő, a sportról szóló 2004. évi I. törvény olimpiai járadékkal összefüggő módosításának általános vitájában elöljáróban szeretném elmondani, hogy nem lesz közöttünk nagy vita. Épp ellenkezőleg, szeretném megköszönni az előterjesztőknek, név szerint Kocsis Máténak, Bánki Eriknek és Gulyás Gergelynek, valamint az adófizető magyar állampolgároknak, hogy lehetővé teszik, hogy az olimpiákon érmet szerző élsportolóink már hosszú évek óta anyagi megbecsültségben részesülhetnek, 35. életévük betöltését követően, illetőleg most ez a módosítás pedig arról is tesz és gondoskodik, amiről mi, olimpikonok  vagy a magam nevében nem tudok beszélni, mert én egyszeres olimpiai bajnok vagyok, engem ez a módosítás nem érint, és vélhetően nem is leszek már soha többet többszörös (Dr. Gréczy Zsolt: Nana!  Derültség.), de azért nem zárom ki ennek a lehetőségét. Komolyra fordítva a szót, való igaz, és elhangzott a vitában, hogy korábban egy ötszörös olimpiai bajnok annyi juttatást kapott, amennyit két egyszeres olimpiai bajnok havonta. Úgy gondolom, hogy ez egy olyan helyzet, amire érdemes odafigyelni és orvosolni, és külön örülök, hogy erre volt fogadókészség, mert azért az olimpikontársaim már annak is örültek, hogy egyáltalán van egy ilyen lehetőség. Nem szerettek volna szerintem telhetetlenek lenni, és nem tudom, én vélelmezem, hogy nem is az ő részükről érkezett ez a kérés, hogy legyen módosítva ez a jogszabály.

A sikeres és eredményes sportolók pedig méltán hírnevet szereznek az országnak, és nem véletlenül büszke rájuk a magyar társadalom. A magyar emberek elismerik a kimagasló sportteljesítményt, sokan példaképként tekintenek az élsportolóinkra. Ha valaki, akkor szerintem Szabó Tünde államtitkár asszony és én magam is tudhatom, hogy milyen nehéz kijutni egy olimpiára, és ott érmet szerezni, dobogós helyen végezni, dobogóra felállni az eseményt követően. Azt szeretném mondani, hogy ez egyre nehezebb lesz; egyre nagyobb a konkurencia, egyre nagyobb a verseny, és hosszú éveken vagy akár évtizedeken keresztül kell úgymond a topon lenni és csúcsformában lenni ahhoz, hogy valaki egyáltalán kijusson egy ilyen versenyre, vagy ott maradandót alkosson.

(16.30)

Szeretném megemlíteni azt is, hogy az élsport mellett nagyon nehéz szakmát tanulni, diplomát szerezni vagy munkát végezni, vállalkozást üzemeltetni, ez ezért is nagyon nagy segítség. Kimaradnak ezek az évek, ezek a szakmai gyakorlatok vagy diplomák, szaktudás, sportolóink többsége az egész életét a sportpályán vagy adott esetben a medencében tölti.

Úgyhogy ők ebből a szempontból hátrányt szenvednek a társadalom többi tagjával szemben. Örömmel tölt el az is, hogy a törvényjavaslat szerint nem csupán az érmeseket, hanem edzőiket, illetőleg haláluk esetén azok özvegyét is megilleti a halmozott járadék, legyen ugyanis szó egyéni vagy csapatsportágról, egy jó edző és egy jó stáb nélkül ma már nem lehet győzni.

Végezetül szeretném felhívni az Országgyűlés figyelmét, képviselőtársaim figyelmét, hogy nem minden élsportolónak van vagy volt lehetősége az olimpiákon érmet szerezni, vannak olyan sportolóink ugyanis, akiknek a sportáguk nem volt olimpiai sportág sikereik elérésekor. Példaként hoznám itt Jónyer Istvánt, aki négyszer, illetőleg Klampár Tibort, aki két alkalommal is asztaliteniszben világbajnoki aranyérmet szerzett, és ők is dicsőséget hoztak Magyarországnak, rájuk is méltán lehetünk büszkék, az ő anyagi megbecsülésüket is illene biztosítani. De továbbmegyek, szeretném, ha gondolnánk a jövőben az Európa-bajnokságokon és a világbajnokságokon is kimagasló eredményt elérőkre, akiknek szintén nem adatott meg, hogy olimpián érmet szerezzenek. Bár tudom nagyon jól, hogy Magyarországon az olimpiának egy külön presztízse van, a társadalom megítélése merőben más, mint adott esetben egy Európa-bajnoki vagy egy világbajnoki szereplés, de ez nem feltétlenül jelent kisebb sportolói tevékenységet, hiszen teljesítményük ugyanolyan értékű, mint akár olimpikonjainké.

Van számos példa arra, nem kell messzire mennünk, itt vannak déli szomszédaink, Szerbia, Horvátország vagy adott esetben kicsit messzebb, de nem olyan messze Montenegró, ahol, konkrétan tudom, hogy a vízilabdázók körében egy megszerzett Európa-bajnoki vagy egy világbajnoki érem is már életjáradékot eredményez. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a költségvetés teherbíró képessége véges, de azzal is tisztában vagyunk, hogy jelen pillanatban Magyarországnak egy sportszerető kormánya van, úgyhogy ezen az alapon én nagyon optimista vagyok, hogy ezt önök majd meghallgatják, mérlegelik, és reményeim szerint a jövőben azok a sportolók is, akik most kimaradnak ebből a körből, majd ők is megkapják a társadalmi elismerést, ami egyébként meg fog valósulni anyagi ellentételezésben, honorárium formájában is.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Földi Lászlónak, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának.

FÖLDI LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Újat nem tudok már mondani igazából, hiszen mind Bánki Erik mint előterjesztő, államtitkár asszony, de Steinmetz képviselőtársam is teljes egészében elmondta azt, amit ez a módosítás tartalmaz. Egy dologgal szeretném kiegészíteni, mégpedig azzal, hogy ezen törvény elfogadása kapcsán, aki ma a nemzet sportolója és olimpiai bajnok volt, eddig csak a nemzet sportolója után járó díjazást kaphatta. Most az új törvény alapján, ha ezt elfogadja a tisztelt Ház, akkor a nemzet sportolójáért járó díjazást is megkaphatja és az olimpiai érmei után is megkaphatja a díjazást.Köszönöm az előterjesztőknek ezt a nagyon jó törvénytervezetet, és én bízom benne, hogy a parlament minden oldala, mint ahogy hallottuk az előző felszólalásban is, támogatja és el fogja fogadni ezt a törvényt. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Hiszékeny Dezsőnek, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának.

HISZÉKENY DEZSŐ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Asszony! Képviselőtársaim! Ígérem, hogy rövid leszek, ennek az az oka, hogy kevés kritikai észrevétel van ezzel a javaslattal kapcsolatban nekünk. Azt gondolom, azt is el kell mondani, ha valami jó. Úgy gondoljuk, hogy ez a törvénymódosító javaslat jó. Azt is gondoljuk, hogy nem idegen tőlünk, sőt kifejezetten szimpatikus az a gondolkodásmód, amelyet tükröz ez a módosító javaslat. Nem idegen tőlünk az, hogy a teljesítményt, a valós teljesítményt el kell ismerni, és a sportolók esetében objektív, nagyon jól mérhető a teljesítmény, különösen ezeknek a sportolóknak az esetében, akik nemzetközi versenyeket nyernek, világszínvonalon tudtak teljesíteni. Azt gondolom, hogy a jövő generáció számára is ez ösztönzőleg fog hatni. Tehát úgy gondoljuk, hogy ez egy jó javaslat.De nem állhatom meg, hogy egy másik törvényjavaslat kapcsán, amelyet, ha jól tudom, csütörtökön tárgyal majd az Országgyűlés, azzal kapcsolatban egy-két mondatot ne szóljak. Ha ez a törvényjavaslat ösztönző a fiatalság számára, akkor azt gondolom, hogy az, ahol viszont százmilliós nagyságrendben adókedvezményt biztosítunk azok számára, akik messze nem érik el ezt a nemzetközi színvonalat, ez viszont demoralizáló ugyanezen réteg számára. Azt szokták mondani, hogy vannak a sportolók és vannak a focisták. Mondom ezt én, aki ötvenvalahány éve futballozom, de úgy tűnik, hogy ez egy klasszikus igazság, a kettőt nagyon nehéz összevetni.

Elhangzott már Steinmetz képviselőtársam szájából az a mondat, hogy az adófizetőknek is köszönjük. Találkoztam ilyen adófizetőkkel, és az volt a tapasztalatom e javaslat kapcsán, hogy nem sajnálják erre a pénzt, nem irigykednek ezekre a sportolókra, és jó szívvel tudják olyan sportolóknak megszavazni, és erre ösztönöztek engem is, hogy szavazzam meg ezeket a javaslatokat, mint Egerszegi Krisztina, Kozák Danuta, Kemény Dénes, és nagyon sokáig sorolhatnám ezeket a neveket. Tehát úgy gondoljuk, hogy ez a törvényjavaslat a mi megítélésünk szerint is elfogadható.

Zárógondolatként csak részlegesen idekapcsolódó kérdéskör, hogy jó lenne végiggondolnunk azt, hogy a valami másban világszínvonalon teljesítők számára nem kénee valami hasonlót esetleg kitalálni. Talán érdemes lenne rajta elgondolkodnunk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Gréczy Zsoltnak, a DK képviselőcsoportja vezérszónokának.

GRÉCZY ZSOLT, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Magasztos pillanat, úgy látom, most ez a beszélgetés az Országgyűlésben és én magam is csatlakozom hozzá. Azt gondolom, hogy ezeknek a nagyszerű sportembereknek a teljesítménye, az eredményei a mi boldogságunk és a mi büszkeségünk is. Ugyanakkor szeretném megjegyezni, hogy olimpiaiéletjáradék-emelésről már a Medgyessy-kormány is döntött Gyurcsány Ferenc sportminisztersége idején, és Gyurcsány Ferenc vezette be a nemzet sportolója elismerést is. Azt gondolom, ezt is fontos rögzíteni a jegyzőkönyv számára, mert látom, hogy a kormánypárti képviselők előszeretettel emlegetik, hogy bezzeg a nemzet sportolói. Ez Gyurcsány Ferenc személyes sportminiszteri elővezetésében jelent meg a magyar politikában és a magyar sportvilágban.Ugyanakkor Hiszékeny képviselőtársamhoz hadd csatlakozzam, feltűnően összecsúszik két történet, és nagyon bízom benne, hogy a kettő között az összecsúszásban nincs sandaság, ugyanis ez az olimpiai bajnokokra, érmesekre, edzőikre és a paralimpikonokra vonatkozó előterjesztés, azt gondolom, hasznos, viszont az az összeg, ami az ő javukra fordítódik majd  ha jól tudom, ez nagyjából tízmilliárd forint körüli összeg lesz , ez nagyjából két-három futballista ára lesz azután, amikor majd hirtelen ki fog nyílni ez a piaci lehetőség, hogy adókedvezményt kapnak a csapatok ahhoz, hogy labdarúgókat vásároljanak. Nem szeretnék futballellenes hangulatot kelteni, de ez természetesen ettől még igaz.

Ugyanakkor azt is szeretném mondani, hogy az olimpiai járadékra vonatkozó tervezetet a Demokratikus Koalíció támogatni fogja, fontosnak tartjuk, és azt gondolom, hogy ezeknek az embereknek a teljesítményét el kell ismernie az országnak. Ezt az összeget érdemes erre áldozni, szerintem ebben simán nemzeti konszenzus tud lenni ebben az országban. Valamennyien nagyon boldogok vagyunk és büszkék vagyunk, ha látjuk őket a dobogó bármely fokán, a helyezéseiknek is nagyon örülünk.

Persze azt is tudjuk, hogy időnként egy-egy körön vagy tuson vagy századmásodpercen sorsok múlhatnak, és most nem kezdem el Güttler Károlyt és hosszasan másokat emlegetni, akiknek mondjuk, ilyen kicsin múlt, hogy nem az lett, amiben végül is reménykedett. De mindannyiuk teljesítménye a mi büszkeségünk is, ezért ezt a javaslatot a Demokratikus Koalíció meg fogja szavazni. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiból.)

(16.40)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most a vezérszónoki felszólalásoknak a végére értünk, és következnek a normál hozzászólások. Elsőként megadom a szót Varga-Damm Andrea képviselő asszonynak.

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért merek ebben a kérdésben megszólalni, mert 2012-ben, amikor az egycsatornás sportfinanszírozási rendszer bevezetésre került, a MOB gazdasági igazgatójaként magam voltam, aki ennek a rendszernek a felépítését elkezdte. Azért merek felszólalni, mert arról az oldalról szeretném ezt a kérdést megvilágítani, hiszen számtalan sportolónkkal, olimpiai érmeseinkkel, helyezetteinkkel személyesen találkoztam a munkám során  természetesen alapvetően az idősebb korosztályról beszélek , akiknek bizony az edzésártalmak, a rendkívül komoly fizikai erőfeszítés idősebb korukra sokkal hamarabb hozta el azokat a mozgáskoordinációs problémákat, azokat a mozgásnehézségeket, amelyek egyértelműen arra voltak visszavezethetők, hogy elképesztő fizikai teljesítményt kellett nyújtaniuk. Nekik, akik nem tudtak gazdag, szakmai pályafutást felépíteni, hiszen a sport rengeteg idejüket vette el, bizony a létfenntartásukat teremtette meg ennek az olimpiai járadéknak az intézménye.

2012-ben, amikor testközelből volt alkalmam a rendszer működését megtapasztalni, és felismertem azt, hogy bizony a többes helyezés és érmes pozícióban igazságtalanságok vannak a szabályban, kértem a MOB akkori elnökét és főtitkárát, hogy mielőbb az államtitkárságra terjessze be azt a javaslatot, hogy ezek igazságosabban kerüljenek megállapításra, mert, amint olimpiai bajnok képviselőtársam és államtitkár asszony is, aki olimpiai ezüstérmes sportolónk, elmondta, hogy bizony olyan igazságtalan helyzetek alakultak ki, hogy egy ötszörös olimpiai bajnok annyit kapott, mint két egyszeres olimpiai bajnok. De ezt még lehetne fűszerezni, mert számtalan olyan helyzet kialakulását láttam, ami feltétlenül korrekciót igényelt. Én egyet sajnálok, hogy ez hat év múlva kerül ide a Ház elé.

Államtitkár asszony egy rendkívül gazdag nyelvezetű és tartalmú előterjesztést tett a kormány nevében, és hogy őszinte legyek, eszembe jutott, hogy majd egyszer megkérdezem, mert hiszen az előterjesztő államtitkár asszonnyal is vagyok olyan nexusban, hogy magyarázzák ezt el, hogy ezt miért nem a kormány vagy a minisztérium terjesztette be. Bár az is igaz, hogy én azt szeretném, ha Bánki Erik képviselőtársunk ilyen jellegű javaslatokat terjesztene be, és nem a lakás-takarékpénztár és nem a Hírközlési Tanács kérdését, mert szerintem képviselőtársunknak ez a téma áll jobban.

Lehetséges, hogy azt akarta valaki, hogy a politikatörténetbe a három beterjesztő írja be a nevét, mindenesetre én azt hiszem, hogy azért elvárhatja a parlament és elvárhatják a parlamenti képviselők, hogy egy ilyen, a hazánk büszkeségeit érintő törvényjavaslatot, egy rendszer módosítására irányuló javaslatot hadd terjesszen már elő az a tárca, és annak államtitkára legyen az előterjesztő, aki a gazdája ennek az ügynek, akik az adófizetők pénzéből ezt a fajta tisztes és megérdemelt javadalmazást olimpikonjainknak nyújtják.

Egyetlenegy dolgot nem nagyon értek a javaslatban, és majd nagyon kérem államtitkár asszonyt, a végén ezt magyarázza el. Az 5. §., amiben az van, hogy majd a kormány határozza meg a Nemzet Sportolója cím elnyerésének részletes feltételeit és az életjáradék értékét. Én ezen nagyon csodálkozom. A magyar parlament nem méltó arra, hogy a Nemzet Sportolója cím elnyerésének feltételeit törvényben határozzuk meg? Miért degradáljuk ezt a rendkívül szép címet arra, hogy még az alapfeltételeit sem a nemzet templomában a nép képviselői határozzák meg, hanem egy kormány egy kormányrendeletben?

Én azt kérem a szavazásig nagy tisztelettel a kormány képviselőitől, hogy hagyják meg nekünk ezt a lehetőséget. Adják meg nekünk ezt a tiszteletet, hogy ha már a nemzet büszkeségeiről beszélünk, és elképesztően csodálatos sportmúltja van Magyarországnak, akkor legalább ebben a kérdésben hadd mi mondjuk meg, hogy kik lehetnek a nemzet sportolói. Már csak azért is, mert ezzel még inkább ők maguk érezhetik megtisztelve magukat, hogy nemcsak egy aktuálisan éppen valamely ideig regnáló kormány az, aki ezt meghatározta, hanem az egész népet képviselő összes országgyűlési képviselő ott lehetett ennek megfogalmazásánál, ott lehetett ennek a gyönyörű tisztségnek a jutalmazásánál.

Tehát én azt érzem, hogy olyan örömmel tárgyaljuk ezt a kérdést, és annyira örülök, mert pár órával ezelőttig azért itt a Házban eléggé impulzív viták folytak különböző kérdésekről, és most olyan finommá, széppé, kellemessé vált az ülésterem, még ha kevesen is vagyunk. Nem érzem azt, hogy egy ilyen szép javaslatba ezt a kitételt bele kellene venni, és hogy úgy mondjam, ennyire ledegradálni ezt a fajta döntést arra a szintre, amihez képest, úgy ítélem meg, hogy jobb kellene.

Ha már itt vagyunk a Házban, két kérdésről szeretnék még beszélni, hiszen a kormány képviselője jelen van. Az egyik az, hogy megemlítette Steinmetz Ádám képviselőtársam az Európa-bajnoki és világbajnoki érmek, helyezések kérdését. Vannak a nem olimpiai sportágak. A nem olimpiai sportágakban, ahol legalább ilyen mértékű és befektetett munkából eredő eredmények vannak, rendkívül méltánytalan, hogy ezek a sportolóink nem tudnak semmifajta életjáradékban részesülni, holott legalább ugyanolyan hosszú időn át, legalább ugyanolyan odaadással és ugyanolyan fizikai erővel, felkészültséggel és idővel nyerik el az Európa-bajnoki, illetve a világbajnoki érmeket, helyezéseket.

Tudjuk azt persze, hogy a sportágakban évente, nagy részében évente vannak Európa-bajnokságok, világbajnokságok, de én azt hiszem, hogy azok a szakemberek, akik a sport világában dolgoznak, össze tudnak ülni, és ki tudnak találni egy olyan rendszert, ami nem degradálja le ennek a járadékrendszernek az intézményét, de legalább a nem olimpiai sportágak számára, sportolók számára egy ilyen jutalmazást, egy ilyen köszönetet tud nyújtani.

A másik, amit még szeretnék megemlíteni, az az, hogy a Magyar Művészeti Akadémia intézményével a művészeinknek elég tisztes járadékot fizetnek az adófizetők. Tehát annak az intézménynek a felépítésével ez megteremtődött. Viszont van egy nagyon komoly társadalmi csoport, akikre büszkék lehetünk, ezek pedig a tudósok. A tudóstársadalmunk javára ilyenfajta rendszerszintű hálája a nemzetnek nincs. Persze vannak tudósaink, akik egy-egy eredményeik okán bizonyos, a világon megteremtett díjakat kapnak, mint például most Kondorosi Éva egyik nap, illetőleg van lehetőség arra, hogy különböző állami kitüntetésekkel, amelyekhez pénzjutalom jár, tudósainkat évről évre kitüntetik. De mégis úgy gondolom, hogy bizony nagyon sok olyan tudós honfitársunk van, akiknek eredményeire nagyon büszkék lehetünk, és Magyarország megítélését elképesztően növeli, amikor valamely tudós honfitársunk nemzetközi eredményeket ér el. Én úgy ítélem meg, hogy a tudományos eredményekhez igazodóan biztos, hogy ki lehet találni valamilyen olyan járadékrendszert, ami azt hálálja meg, hogy a kutatóinknak bizony sokkal nehezebb volt magas jövedelmet realizálni azzal, hogy éveken át, hosszú éveken, évtizedeken át a kutatóintézetekben, szemünk előtt nem látva, rendkívül odaadóan és szeretettel végzik ezeket a tevékenységeket, és adják hazánk jó hírét a tudományos világban is.

(16.50)

Ezt köszönöm az előterjesztőknek, de elsősorban, miután úgy gondolom, hogy ezt a minisztérium készítette el, és államtitkár asszony nem szimplán a kormány álláspontját fejtette ki, hanem valójában előterjesztőként vagy de facto előterjesztőként áll itt a Ház előtt, hogy megköszönjem ezt. Örömmel fogjuk támogatni, csak azt az egyetlen 5. §-t még a szavazásig tegyék már meg, hogy megfontolják. Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő asszony. Most megadom a szót Tapolczai Gergely képviselő úrnak, a Fidesz részéről.

DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Azért is kértem szót, mert nemcsak mint képviselő szeretnék hozzászólni, hanem mint a Magyar Hallássérültek Sportszövetségének elnöke és a Magyar Paralimpiai Bizottság elnökségi tagja is. Ez tipikusan olyan módosító javaslat, amivel szinte az összes párt egyet tud érteni. Konszenzus van közöttünk. Abban nincs is vita, és abban is egyetértünk, hogy az olimpiai, paralimpiai és siketlimpiai érmesek minden elismerést megérdemelnek. Az ókori játékokon az athéniak is megbecsülték a bajnokaikat. Például egy munkás 14 évi bérének megfelelő jutalomban részesítették a bajnokokat, nem kellett adót fizetniük, ingyen látogathatták a színházakat, de azt is hozzá kell tenni, hogy háborúban viszont a frontvonalban kellett nekik harcolniuk.

Azóta eltelt pár évtized, pár évszázad, pár évezred. Az újkori olimpia történetét mindannyian ismerjük. Az ehhez kapcsolódó jutalmazási rendszer és járadékok szabályozása folyamatosan változott, folyamatosan fejlődött. Az életjáradék, az érmesjáradék nem hungarikum, más országokban is van rá példa, ahogy Steinmetz képviselőtársam is utalt erre. Viszont nem gyakori, hanem ritka. A nagy sportnemzeteknél, például Amerikában, Németországban nincs járadék, csak egyszeri jutalmazás. Viszont Romániában van, csak más módon van szabályozva, egy érem az átlagbérnek megfelelő összeget éri, aki pedig több érmet szerzett, az az átlagfizetés duplájával számolhat.

Viszont azok a szabályozások felső határt szabnak, a járadék nem haladhatja meg az átlagkereset ötszörösét. Szerbiában is van életjáradék, az átlagbér háromszorosa jár. Az olimpiai ezüstért, a világbajnoki aranyért az átlagfizetés két és félszeresét kapják a sportolók. Ugyanakkor az életjáradék viszont csak egy érem után jár, ha valaki Európa-bajnok, világbajnok és olimpiai bajnok is, csak az olimpiai bajnoki érem után kapja a járadékot.

Amikor Magyarországon bevezették a járadékot, akkor, ahogy ezt többen is elmondták, az elsődleges cél az volt, hogy elismerjük a sportolók hatalmas teljesítményét, munkáját, és kompenzáljuk azokat az éveket, amelyeket a sportra áldoztak a szakmai karrierjük helyett. De ugyanígy az is célja volt, hogy anyagi biztonságot nyújthasson azoknak, akiknek esetleg nem vált be az aktív sportolói pályafutás után a szakmai életút.

Ez nagyon emberséges, nagyon előremutató jogszabályozás volt már akkor is. Egy szempontot kivéve talán. Ez pedig a paralimpikonok és a siketlimpikonok helyzete. 1984 után a siketlimpián és paralimpián érmet szerzett sportolók kaphattak járadékot; akik előtte szereztek érmet, ők nem jogosultak erre. Minden fórumot megjárt már ez a kérdés, és nagyon sok kritika érkezett a fogyatékos sportolók részéről is. 2012 óta ebben a kérdésben nem változott a helyzet.

Jómagam is többször foglalkoztam már ezzel a kérdéssel, például olyan módosítót is adtam már be, amely kezeli azt a helyzetet, hogy amikor 2012-ben módosult az érmesjáradék, illetve ennek a feltételei, akkor az a 2012 után indult eljárásokra vonatkozott csak. Viszont itt meg kiesett néhány olyan sportoló, akik 2012 előtt szereztek érmet, de csak 2012 után tudták beadni a kérelmet az életkoruk okán. Tehát ezt sikerült elintézni, és azóta már ők is megkapják a járadékot.

Most itt van előttünk ez a javaslat, amely szintén nagyon előremutató, nagyon gáláns és nagyon támogatható. Minden párt is támogatólag nyilatkozott erről. Arról nem lehet vita, hogy mennyire kell elismerni a kiváló sportolókat. És nagyon előremutató abból a szempontból is, hogy motiváló hatása lehet az utánpótlás számára, az ép sportolókra ugyanúgy, mint a fogyatékossággal élő sportolókra, hogy még nagyobb erővel, még nagyobb kedvvel és energiával készüljenek a jövőben. Nagyon bízom benne, hogy pár év múlva még több érmes sportolónak tudunk gratulálni, akik öregbítik a magyar sport hírnevét.

De látni kell azt is, hogy nőni fognak a különbségek a ’84 előtti érmesek, illetve a ’84 után érmet szerzett sportolók között, és ez feszültséget is okozhat közöttük. Mindannyian ugyanúgy Magyarországnak, a hazának szereztek dicsőséget és elismerést az érmeiken keresztül. Mint a Magyar Hallássérültek Sportszövetségének elnöke és mint a Paralimpiai Bizottság elnökségi tagja elvi és erkölcsi kötelességemnek érzem, hogy kérjem a kormány, kérjem államtitkár asszony és képviselőtársaim támogatását abban, hogy a ’84 előtt érmet szerzett sportolók helyzetét is valahogy rendezzük. A paralimpikonok esetében 2 fő sportolóról van szó, mind a ketten asztaliteniszezők, akik ’72-ben és ’76-ban szereztek aranyérmet. A siketlimpiai érmesek közül  1924 óta rendezik a siketlimpiákat, eleinte még világjátékok címen, most már siketlimpia néven  a ’84 előtti sportolók száma körülbelül 50 fő. Ma már elmondták képviselőtársaim, hogy hány olimpiai és paralimpiai érem született. Én is elmondanám, hogy a siketlimpiákon 1924 és 2017 között 47 aranyat, 46 ezüstöt és 36 bronzérmet szereztek a sportolóink.

Még egyszer nagyon kérem képviselőtársaimat, államtitkár asszonyt, hogy támogassanak és segítsenek, és működjenek együtt abban, hogy rendezzük ezt a helyzetet. Nagyon köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Varga László képviselő úrnak, az MSZP részéről.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon rövid lennék, mert Hiszékeny Dezső már korábban elmondta a frakciónk nevében az álláspontunkat. A javaslatot támogatjuk, hiszen megfelelő és támogatandó célokat tartalmaz. Azt gondolom, hogy olimpiai érmeseink teljesítménye valódi teljesítmény, az ő számukra az ennek a teljesítménynek az elérésére fordított éveket a társadalomnak nyilvánvalóan megfelelően kompenzálni kell, és anyagi biztonságot kell teremteni. Ez mindenképpen egy támogatandó cél. Az már csak egy apró megjegyzés a részemről, hogy érdekes a héten az Országgyűlés napirendje, mert van egy ilyen típusú, a frakciók közötti megegyezést is bemutató javaslat, ami azt gondolom, hogy közmegegyezést is bemutathat, hiszen a magyar társadalom nagyon honorálja az olimpián érmeket szerző sportolóink teljesítményét.

(17.00)

A másik oldalról pedig csütörtökön utolsó napirendként tárgyalunk majd egy javaslatot, amely arról szól, hogy az ekho plafonját 500 millióra emelik bizonyos sportágak mai élsportolói kapcsán, de vélhetően ez NB I-es focistákra fog vonatkozik. Ott már a teljesítményt sok esetben meg lehet kérdőjelezni. De nem akartam elrontani a hangulatot, csak megjegyzem, hogy ez jön majd csütörtökön. Ez meg egy támogatandó dolog.

Hadd mondjam el itt, hogy a Tapolczai Gergely által felvetettek is szerintem az államtitkár számára is megfontolhatók, támogathatók, de amit Varga-Damm Andrea jelzett, szerintem szintén támogatható, hogy a Nemzet Sportolója cím feltételeit törvényben szabályozza az Országgyűlés. Általában véve nem jó folyamat szerintem az, hogy egyre több részletszabályt rendelet szabályoz, szerintem lehet annyi bizalom az Országgyűlésben, hogy ilyen szabályokat képes megalkotni, nem hiszem, hogy ez az az ügy, amin olyan nagyon összevesznének a frakciók vagy méltatlan politikai viták tárgya lenne.

Úgyhogy szerintem ez is egy megfontolható javaslat, de természetesen még ebben a formában is, azt gondolom, hogy a frakciónk támogatását fogja élvezni. Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Varga-Damm Andrea képviselő asszonynak.

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Elnézésüket kérem, tisztelt képviselőtársaim, hogy újra megszólalok, de Tapolczai Gergely képviselőtársunk előadása után úgy éreztem, hogy meg kell szólalnom, tekintettel arra, hogy már 2012-ben ez a kérdés  bizonyára emlékszik államtitkár asszony  az asztalon volt. Én azt hittem, ha majd ezt az olimpiaijáradék-kérdést egyszer módosítani kezdeményezi a kormányzat, akkor a siketlimpián indult és érmet szerzett sportolóink kérdése is majd végre rendezésre kerül. Annak idején nemcsak egycsatornás sportfinanszírozási rendszer volt, hanem az Olimpiai Bizottság égisze alá került a Paralimpiai Bizottság is, és gyakorlatilag az összes olimpiával kapcsolatos szervezet integrálásra került, és mind a költségvetést illetően, mind a különböző, sportolókat érintő kedvezmények, életjáradék ügye egységesen került kezelésre. Akkor ott számtalan szakmai beszélgetés hangzott el erről a kérdésről, amit Tapolczai Gergely képviselőtársunk előadott, és el szeretném önöknek mondani, hogy alapvetően akkor olyan típusú indokok voltak ennek visszautasítására, amit egyszerűen ma sem értek. Én azt hiszem, hogy nincs a 199 képviselő között olyan, aki ne azt mondaná, hogy bármifajta testi fogyatékossággal bíró ember, ha képes világszínvonalú, a világ sportolói között a saját fogyatékossága ellenére olyan teljesítményekre, amely olimpiai érmet, helyezést eredményez neki, akkor ezeknek a honfitársainknak minden előnyt, amit csak lehet, meg kell adnunk. Még egy egészséges embernek is elképesztő teljesítmény egy-egy olimpiai indulás lehetősége, hosszú évtizedeket öl bele egy-egy sportágba, de az, hogy egy fogyatékkal élő sportoló, ha ugyan testi fogyatkozása nincs, de siket vagy vak, az is, ha tetszik, ha nem, sokkal komolyabb nehézségek között készül a sporteredményekre, mint egy egészséges sportoló.

Ha már ez a javaslat itt van a Ház előtt, nagy tisztelettel kérem államtitkár asszonyt, nem kell sok idő arra, hogy a Tapolczai Gergely képviselőtársunk által felvetett kérdést esetleg ebbe a módosító javaslatba elhelyezzék, mert van körülbelül 50 honfitársunk, aki a szabályok hiánya miatt nem részesülhet a nemzet hálájában, mert ez a nemzet hálája. Ezt valahogy oldják meg, terjesszék elénk, és biztos vagyok benne, hogy még nagyobb örömmel fogjuk ezt a törvényjavaslatot vagy azt a törvényjavaslatot, ami a szavazásra idekerül, megszavazni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő asszony. Kérdezem képviselőtársaimat, kíváne még valaki hozzászólni. (Nem érkezik jelzés.) Nem látok jelentkezőt. Így az általános vitát lezárom. Megadom a szót Bánki Eriknek, az előterjesztőnek.

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is engedjék meg, hogy megköszönjem valamennyi frakció képviselőinek vezérszónoki hozzászólását, illetve képviselőtársaim hozzászólását a vezérszónoki körön kívül is, hiszen valóban, ahogy az expozéban is kértem, hogy mindenki próbáljon a politikai nézeteltérésektől elvonatkoztatni és magát azt a nemes célt nézni, amit ez a törvényjavaslat szolgál, ez tökéletesen sikerült. Ritka pillanat ez a Magyar Országgyűlésben az utóbbi időszakban. Annak külön örülök, hogy a törvényjavaslat vitájában két érintett sportoló is részt vett, államtitkár asszony, illetve Steinmetz képviselő úr személyében, hiszen ez azt jelenti, hogy igen, a politikában is helye van azoknak a sikeres sportolóknak, akik a sport terén bizonyítottak, és akik ott megállták a helyüket, ahogy látjuk, a politikában is hasonló eredményességgel és hasonló sikerrel tudnak érvényesülni.

A felszólalásokat tekintve: Steinmetz Ádám képviselő úr kiemelte, hogy olimpikontársai is örülnek ennek a kezdeményezésnek. Erről nem beszéltem az expozéban, de mielőtt a törvényjavaslatot benyújtottuk frakcióvezető úrral, illetve miniszter úrral, előtte én is jó néhány olimpiai érmessel és olimpián indult versenyzővel beszélgettem, éppen azért, hogy a véleményüket kérjem elsősorban arról, hogy nem szüle esetleg feszültséget a sportolók között ez a fajta új szabályozás, és azokat a válaszokat kaptam, amiket előzetesen vártam, hiszen ugyanaz az összetartás, ugyanaz az egymásért való küzdés következett ezekből a beszélgetésekből, amit a sportolók pályafutása során is láthattunk. Tehát azok is, aki, egyébként konkrétan nem érintettek, hiszen nem olimpiai érmesek, hanem csak olimpikonok és olimpiai helyezettek, ők is azt mondták, hogy nagyon örülnek ennek a rendezésnek, mert valóban ez lesz egy igazságos elosztás.

Földi László képviselőtársamnak köszönöm, hogy kiemelte a Nemzet Sportolója címre vonatkozó összeférhetetlenség megszüntetését, hiszen azt gondoljuk, hogy ez sem volt jó szabályozás. Nem lehet elvenni az olimpiai járadékot a nemzet sportolóitól, akik éppen attól a nemzet sportolói, hogy nemcsak a sportolói pályafutásuk eredményével, hanem az emberi kapcsolatok terén mutatott és a társadalom irányába tett felelősségvállalásukkal és munkájukkal érdemelték ki azt, hogy a nemzet sportolói lehettek.

Köszönöm szépen az MSZP támogatását is Hiszékeny Dezső képviselőtársamnak. Azt mondhatom, ez nem az első alkalom, hogy tőle ilyen támogató hozzászólást és támogató véleményt kaptunk sporttal kapcsolatos törvényjavaslat terén, legutóbb a vizes világbajnokság megrendezése előtt benyújtott és a vizes világbajnokság ilyen színvonalon történő megrendezését lehetővé tevő törvényjavaslatnál is a képviselő úr támogatását és a frakció támogatását is élvezhettük, úgyhogy ezt külön köszönjük.

Az pedig, hogy a Demokratikus Koalíció is, Gréczy Zsolt szavaival élve, támogatója ennek a törvényjavaslatnak, azt is köszönjük, mert így teljes körű, valamennyi parlamenti frakció részéről támogatást tapasztalunk a törvényjavaslathoz.

Varga-Damm Andrea képviselő asszony felvetette azt a kérdést, hogy a Nemzet Sportolója cím megítélésével kapcsolatos szabályozást miért nem törvényi szinten rendezzük. Szeretném megnyugtatni képviselő asszonyt, hogy ezen a téren a kormány eddig is nagyvonalú magatartást tanúsított, hiszen minden alkalommal a nemzet sportolói saját maguk választották meg azt, aki bekerülhetett ebbe a körbe, soha ebbe a kormány semmilyen módon nem szólt bele, és ezt nem tervezi ezután sem.

Az, hogy kormányrendelet szintjén történjen a szabályozás, én azért támogatom, mert ez az élet bármilyen változásához sokkal könnyebben tud alkalmazkodni. A kormány sport irányába történő elkötelezettségét senki nem kérdőjelezheti meg ezekben a padsorokban, mert azok a döntések, amelyeket meghoztunk az előző években, pontosan azt mutatták, hogy minden sporttal kapcsolatos kérdésben támogatólag lépünk fel, és mindenhol igyekszünk olyan döntéseket hozni, amelyek a az aktív sportolók és már az aktív időszakon túl lévő sportolók életét és életkörülményeit is javítják. Tehát ebben én nem látok kockázatot.

Tapolczai Gergely képviselőtársam felvetésére: valóban mindig találhatunk olyan pontot, ahol tágítani lehetne ezt a kört. Én abszolút megértem, hogy amikor húzunk egy vonalat és ez 1984, ez nem véletlenül került annak idején meghatározásra, hiszen nagyjából a paralimpiai rendszerben ez az 1984-es volt az első olyan rendezvény, amikor tényleg olyan kvalifikációs versenysorozat előzte meg magát az olimpiai játékokat, amire azt lehet mondani, hogy ez már valóban jól szervezett, és csak azoknak a sportolóknak a kijutását teszi lehetővé, akik arra a teljesítményük alapján is érdemesek.

(17.10)

Én abszolút elfogadom azt, hogy mindenkit támogatni kell, aki bármilyen, akár szellemi, akár fizikai hátránnyal rendelkezik, mégis fontosnak tartja azt, hogy sportolóként részt vegyen bármilyen rendezvényen, de azért az a teljesítmény, amit az olimpiai életjáradékkal kívánunk elismerni, az azért egy nagyon komoly és határozott feltételrendszert kell hogy kövessen.

Nyilvánvaló, majd a kormánnyal megvitatjuk ezt a kérdést, ezt csak azért szerettem volna elöljáróban elmondani, hogy nem véletlenül történt annak idején ennek a határvonalnak a meghúzása. Nyilván meg kell nézni azt, hogy ez milyen további költségvetési hatásokkal járhat, de szerintem ennél sokkal fontosabb, hogy esetleg milyen további feszültségeket eredményezhet, ha ilyen szinten tágítjuk a kört, de alapvetően elvi szinten ellentmondás ebben a kérdésben részemről nincsen.

Tehát szeretném még egyszer megköszönni valamennyi képviselőtársamnak a támogató hozzászólását, és nagyon remélem, hogy majd a parlamenti zárószavazáson is számíthatunk valamennyi frakció támogatására. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

Felszólalások:   112-127   128-151   152-169      Ülésnap adatai