Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Üdvözlöm a lehetőséget, hogy szóban is csatlakozhatok az elhangzottakhoz. Jó részével egyetértek. Ugyanakkor szeretném megjegyezni, hogy a tévéközvetítés fájó hiánya nemcsak ezen vita alkalmával, de mondjuk, a tegnap estébe nyúló, a munka törvénykönyve brutális módosítását tartalmazó disputa során is hasznos lehetett volna. Egyébként megszűnt az a parlamenttévé is, amely a rendes közszolgálati közvetítés után magára vállalta azt a feladatot, hogy közvetítsen az itt történtekről. Lényegében egy elefántcsonttoronyba kerültünk ezen okokból kifolyólag. Szerintem ez minden párt, minden frakció számára hátrányos helyzetet teremtett, ezt is át kellene gondolnunk. Zárójel bezárva.Bocsássanak meg, nyitok még egy zárójelet. Nagyon nem nézem szívesen azt, ahogy kormánypárti képviselőtársaim részéről elhangzik az, hogy bármely képviselőtárs által elmondottakat zárójelbe kellene tenni, meg nem történtté kellene tenni, nem beszélhet arról. Még akkor is, ha nem értek egyet vele, mert tényleg nem értek egyet vele. De az, hogy elvitassák önök bárkinek a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát ebben a Házban, az elfogadhatatlan.

Számos dologgal nem értek egyet az elhangzottak közül, tudnám ezeket sorolni, nyilván inkább a javaslatra térnék rá, de az ellenzéki megszólalások jogának elvitatása egyébként nem ma fordult elő a legdurvábban, a tegnap esti vita során hallhattunk ezzel kapcsolatos elképesztő kijelentéseket, minden alkalommal visszautasítandó.

Hiszen most még csak a szellem került ki a palackból, aztán majd beindulnak önök által más folyamatok is. A történelemben ez számtalan alkalommal megtörtént, ha most nem támasztunk ellenerőt, akkor bizony ennek beláthatatlan a vége.

Szeretném önöket arra kapacitálni ezen nagyon-nagyon fontos törvényjavaslat kapcsán, hogy a Farkas Gergely vezérszónokunk által megfogalmazott javaslatokat tegyék magukévá. Itt jelesül az online kitöltés megkönnyítésére gondolnék.

(12.40)

A XXI. században élünk, elvárható lenne nemcsak a magyar kisvállalkozások esetén, hogy mondjuk, mobiltelefonon történő alkalmazások segítségével az ügyintézésük száz százalékát végezhessék, de ez esetben is.

Szóba került a Statisztikai Hivatal, annak elnök asszonya, kiváló munkatársai, akiket én nagyon-nagyon tisztelek, szeretettel üdvözlöm őket, hiszen számtalan alkalommal hivatkozom az ő kimutatásaikra, és az ő szakmai munkájukkal kapcsolatban érdemi kritikát én magam nem tudtam megfogalmazni az utóbbi években. Két dolgot igen; az egyik az, hogy a költségvetési támogatásokat adott esetben illene növelni. Ez ügyben módosító javaslatot is megfogalmaztunk, hiszen látom azt, hogy mondjuk, demográfiai szempontból milyen küzdelmet végez a KSH is, és kijózanító, elképesztő adatsorokat produkál. Én legutóbb a Demográfiai Portré ’18-as kiadását vásároltam meg egy könyvesboltban, és nem ugyanúgy alszik az ember utána, mint az elolvasása előtt. Nagyon szeretném, ha erre alapuló szakmai viták folyhatnának ebben a Házban sokkal szélesebb körben, hovatovább, ha minden képviselő a kezébe kapná ezt a kiadványt, mondjuk, a Ház költségén, az is biztos, hogy segítené a szakmai munkát, de igaz ez nagyon sok más, hasonló témájú kiadványra.

Ugyanakkor, ha arról beszélünk, hogy a KSH hogyan dolgozik, hogyan kényszerül dolgozni, akkor ezt egy példán keresztül világítsuk meg. Ha a munkavállalók létszámát vizsgáljuk, a Fidesz-KDNP előszeretettel hivatkozik arra, hogy 2010 óta álláspontja szerint 550 vagy 600 ezerrel növelte a munkában lévők számát, de ebbe beleszámít három tényezőt, beleszámít diákmunkásokat tízezrével, beleszámít kisebb részben, de külföldön dolgozó magyar embereket, és beleszámít közfoglalkoztatottakat. Vannak olyan nemzetközi mérési sztenderdek, amelyeket egyébként kényszerűségből átvesz a magyar hivatal is, de ebből kifolyólag állhat elő az a helyzet, és még egyszer mondom, ez nem a KSH hibája, nem a szakemberek hibája, de tényszerű helyzet, hogy egy sorban szerepelhet a hetente, havonta, mondjuk, egy órát dolgozó diákmunkás adott esetben azzal, aki 8-10 órában életeket ment.

Én nem azt mondom, hogy differenciálnunk kellene az elvégzett munka társadalmi hasznossága, értéke között, nem mondok ilyet, de azt mondom, hogy ha egy sorban szerepeltetjük ezeket, ez torzítja az ítélőképességet, tehát legalább valamifajta bontását szeretném látni mindennek. És ugyanezt gondolom egy népszámlálás esetén is, hogy számtalan területen részletezni vagy még jobban részletezni lehetne ezeket a kérdéseket. Mire gondolok? Mondjuk, a lakhatás tekintetében, amit az egyik legnagyobb társadalmi válságunknak tartok, szeretném például megdönteni a kormányzat azon álláspontom szerinti tévképzetét, hogy a magyar emberek kimondottan csak a saját tulajdonú ingatlanra hajtanak, ezért mondjuk, a CSOKot lenne érdemes mindenféle határ nélkül bővíteni. Persze, érdemes lenne, én is támogatom, de ugyanakkor szeretném meggyőzni a kormányzatot arról, hogy egy magyar fiatal egy megfizethető árú albérletben sokkal szívesebben kezdené el az életét párjával és vállalna itt gyermeket, mint hogy az ingatlan megfizethetetlen mivolta miatt külföldre vándoroljon és ott vállaljon munkát, ez ugyanis tipikus magyar élethelyzet.

Arra szeretném kapacitálni önöket, hogy mérjék ezeket a jelenségeket, tegyék mérhetővé ezeket a folyamatokat adott esetben új mérőszámok, új mérési rendszerek bevezetésével, vagy a szakembereket bízzák meg azzal, hogy kapacitálják az ilyenek bevezetését. Tehát hallgassunk végre a szakmára, ne parlamenterek, és tisztelet a kivételnek, de nem feltétlen hozzáértő vagy nem statisztikus politikusok döntsenek ezekről a kérdésekről. Én magam is hallgattam statisztikát két különböző felsőoktatási intézményben, de nagyon távol tartanám magam attól, hogy szakmai álláspontot fogalmazzak meg ebben a kérdésben. Én politikai álláspontot tudok megfogalmazni, amelynek lényege, hogy hagyjuk a szakembereket dolgozni, és pontosan a kivándorlás mérése kapcsán  képviselőtársam, értem én, hogy egy kényelmes kormányzati hivatkozás azt a dolgot mondani, hogy a tavalyi évben a kivándorlási spirál mintha megfordult volna és többen térnének haza, mint ahányan távoztak, de , aki ezt a filmet nézi, mint mi, magyarok, tehát a valóság talaján áll, az nagyon jól tudja, hogy mindez nem igaz és statisztikailag sem lehet igaz.

Ha a tipikus kivándorlási élethelyzeteket nézzük, mondok önnek egyet: mondjuk, az itteni devizahitel vagy most már forinthitel, de korábban devizahitel megfizethetetlen mivolta miatt valaki külföldre vándorol egy vágóhídra dolgozni, hogy az itteni törlesztőrészletét az ottani fizetéséből tudja teljesíteni. Nagyon sok esetben találkozik képviselő úr olyan élethelyzetekkel, hogy ezt nem kíséri teljes körű bejelentési folyamat, adott esetben nem is számolja fel az itthoni lakhelyét az illető, és nemcsak az ingázókról beszélek, akik azért szintén egy terebélyes társadalmi csoportot képeznek, de nagyon sokan vannak olyanok, akik a tb-jogviszonyukat sem számolják fel, és sokan kényszerülnek olyan élethelyzetbe, hogy bejelentés nélkül dolgozzanak külföldön. Nem azt mondom, hogy ez jó dolog, azt mondom, hogy ezen jó lenne változtatni pozitív irányban, de attól még létező jelenség, és nem feltétlen tud a statisztika minden hasonló tipikus élethelyzetet megjeleníteni.

Tehát óriási, fatális hibának tartom az önéhez hasonló következtetéseket levonni mindebből, mert ebből az a tévképzet kél, hogy Magyarországon igazából nincs is akkora probléma, miközben a kivándorlási spirál brutális. Én értem az ön álláspontját, hogy a régió országainál százalékos arányban megvizsgálva hányan vándoroltak ki, Magyarország szerencsére nincs az élbolyban, és én ezt elismerem, tehát ebben nincs vita közöttünk, mi nem vagyunk ellendrukkerek, én csak azt mondom, hogy ha azon vitatkozunk, hogy az egyik beteg azonnal meghal a műtőasztalon, a másiknak meg csak le kell vágni a lábát, attól még senki nem járt jól, tehát ez nem egy win-win szituáció. Én azt szeretném kihozni ebből, hogy magyar állampolgárok korlátozása nélkül, mert a XXI. században nem akarunk röghöz kötni senkit, motivátorokkal el kellene és el lehetne érni azt, hogy aki itthon szeretne boldogulni, az itt tudjon.

Mi kellene ehhez? Például egy állami hátterű bérlakásépítési program. Ha ezt meg akarjuk csinálni és normális kivitelezéssel ellátni, akkor egy ilyen felmérés során is sokkal mélyebben ki lehetne térni az ezt illető kérdésekre, és nem ragozva nagyon sokáig, de erre lehetne ráépíteni egy magyar kivitelezőkkel létrehozott bérlakásépítési programot, a kínálati szűkösséget felszámolva az ingatlanpiacon, rendezve nemcsak az ingatlan-, de az albérletárakat, minősített magyar vállalkozókkal és alapanyagok segítségével egész iparágakat lehetne visszahozni a magyar életbe vagy életet lehelni beléjük. Számtalan lehetőségünk lenne, ehhez ugyanakkor normális mérésekre van szükségünk, normális következtetésekre és ez egy népszámlálásra ugyanúgy igaz.

Tehát szerintem ebben a teremben nincsen senki épelméjű ember, aki a KSH-t bármilyen szakmaiatlansággal vádolná ezekben a kérdéskörökben, de azt el kell mondjam önöknek, hogy a kivándorlás tekintetében olyat mondani, hogy valaki pontos számokkal tud szolgálni és ebből pontos mérleget tud levonni, messzemenőkig szakmaiatlan. És az Eurostattal is vitatkozom, nem a módszertanával, nem a szervezettel, nem a szakmaiságát kérdőjelezem meg, hanem azt mondom, hogy bizonyos társadalmi folyamatokat nem lehet számszerűsíteni. Ez egy nagyon egyszerű következtetésre enged teret, ez pedig az, hogy ezek a folyamatok talán máshogy zajlanak a való életben, mint ahogy a számok szintjén azok megmutatkoznak.

Ezúton is szeretném a kormányzati oldalt bátorítani, hogy mondjuk, a demográfiai terület különféle mérései tekintetében legyen sokkal bátrabb, csoportosítson ide sokkal nagyobb mértékű költségvetési forrásokat, hiszen egy demográfiai tél közepette a legnagyobb felelősség rajtunk akkor van, amikor ezekbe az életviszonyokba igyekszünk beavatkozni, a beavatkozáshoz viszont pontos felmérés, pontos adatok szükségeltetnek. Ezért bátorítom önöket a képviselőtársam által is megfogalmazottak elfogadására.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)