Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KÓSA LAJOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Ház egy olyan jelentés kapcsán tárgyal egy parlamenti határozati javaslatot, amelyre nyugodtan mondhatjuk, hogy ha ezt Visinszkij elvtárs megérhette volna, mind a tíz ujját megnyalja, nyom egy barackot Sargentini fejére, és azt mondja, hogy nem esett az alma messze a fájától. Egyébként ez a valóságban is így van, hiszen tudjuk, hogy Sargentini kisasszony szoros rokoni és eszmei szálakat ápol azzal a holland kommunista párttal, amely egyébként 1956-ban Magyarország Szovjetunió általi lerohanását támogatta, és nyilatkozatot adott ki, hogy nagyon helyes, hogy a magyar forradalmat a szovjetek eltiporják (Arató Gergely közbeszól.) és visszatérítik arra a sztálini útra, amit ez a holland kommunista párt, amely jogelődje egyébként a mostani Sargentini-féle holland zöldpártnak, maximálisan helyeselt. (Gyöngyösi Márton: Barack, alma, Visinszkij meg ’56!)Tulajdonképpen éppen ezért egyáltalán nem is lepődhetünk meg azon az eszmei alapvetésen, amivel az egész vizsgálat elindult, mert vállaltan és bevallottan azt mondja Sargentini kisasszony is, hogy ő semmilyen összehasonlító munkát és elemzést nem végzett. Tehát teljes mértékben figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy egyébként a Magyarországgal szemben megfogalmazott vádak és azok a tényállások számtalan más európai uniós országban épp úgy vannak, vagy még szorosabban, durvábban, még sarkítottabban, ahogy egyébként Magyarországon is; ezzel mintegy felállítva azt a teljesítményt, hogy mindjárt az első mondatokban megfogalmazza a napnál világosabban, csak hogy a félreértést elkerüljük, hogy ez bizony a legdurvább kettős mérce lesz, mert csak Magyarországot vizsgálja, és semmilyen más összehasonlítást nem végez. Hiszen ne felejtsük el, lehet persze Magyarországon az Alkotmánybíróságot vagy az idevonatkozó szabályozást kritizálni, de ne feledkezzünk meg arról, hogy vannak európai uniós tagországok, ahol semmilyen Alkotmánybíróság nincs. Ezzel együtt egyébként nem mondanám őket antidemokratikusnak vagy a jogállamnak hátat fordító országoknak.

Úgyhogy azt hiszem, tulajdonképpen magára a jelentésre olyan nagyon sok szót nem érdemes fordítani, alaposan kivesézték ezt már elemzők, politikusok, órák hosszat folyt a vita arról mind az Európai Parlamentben, mind a LIBE Bizottságban, mind itthon, hogy hogy is kell ezt a jelentést értelmezni.

Arról szeretnék beszélni, hogy mi az a tágabb összefüggés, amit meg kell látnunk ahhoz, hogy helyes döntést tudjunk hozni. Először is, emlékeim szerint mindegyik magyar képviselő esküt tett a magyar függetlenségre, a magyar önrendelkezésre, önállóságra (Z. Kárpát Dániel: Pont ezért!) és az alkotmányra. A Sargentini-jelentés hemzseg azoktól a pontoktól, amelyek napnál világosabban megmutatják, hogy Magyarországtól önállóságot, függetlenséget, szabadságot akarnak elvenni, szuverenitást.

(13.20)

Nagyon sokan egyébként a vitában, azok, akik nem feltétlenül értenek egyet a magyar kormány vagy a magyar parlament minden döntésével, helyesen értelmezve ezt a problémát, azért álltak mellénk, mert azt mondták, hogy márpedig ha az Európai Unió együttműködését alapjaiban rögzítő szerződés úgy rendelkezik, hogy valamely terület nemzeti hatáskörben marad, és azt nem adja be a közösen gyakorolt szuverenitási fogalomba az adott tagállam, ahhoz az Uniónak semmi köze.

Éppen ezért akkor, amikor a médiatörvény, az Alkotmánybíróság és az alkotmány vizsgálatánál számtalan kérdést megnézünk, azt mondhatjuk, hogy de hát ez messzemenőkig a magyar függetlenséget, a magyar szabadságot, a magyar önrendelkezést sérti, ezért igazából ha a képviselők komolyan veszik azt az esküt, amit itt az alkotmányra letettek, hozzámondva, hogy „Isten engem úgy segéljen!”, csak azt mondhatom, hogy ennél a Jóisten, remélem, könyörületesebb lesz majd a végső órában azokkal a képviselőkkel, akik csúnyán hátat fordítottak a saját esküjüknek (Arató Gergely: A Jóisten hívének képzeled magad?), annak a fogadalomnak, amit a magyar választóknak tettek akkor, amikor azt mondták, hogy a magyar szabadságot, a magyar önállóságot és a magyar függetlenséget megvédik. (Arató Gergely: Ellenetek kell megvédeni! Nem a Sargentini-jelentéstől!)

Éppen ezért tulajdonképpen, ha rögzíteni szeretnénk az álláspontot, lehet számtalan aktuálpolitikai vitánk az Unióval, de az nem lehet kérdés, hogy a magyar szabadságot, a magyar önrendelkezést meg kell védenünk. Csak olyan jogköröket gyakorlunk közösen az Unióval, amihez mi is hozzájárultunk. Ez így van az Alaptörvényben is. Amihez nem járultunk hozzá, arról nem mondtunk le.

És itt szeretnék rátérni arra, amit tulajdonképpen az egész helyzet kapcsán az önök figyelmébe szeretnék ajánlani, Magyarország védelmének az ügyét. Ugyanis Magyarország akkor, amikor úgy döntött, hogy a nemzet biztonsága, a magyar emberek biztonsága, a magyar szabadság és függetlenség biztosítása érdekében nemzetközi szövetségeket köt, azt együtt kötöttük, megjegyzem, a magyar néptől is kértünk rá felhatalmazást akkor, amikor a NATO-hoz csatlakoztunk. De olyan kérdés sem a magyar nép előtt, sem az Európai Unió előtt, sem semmilyen szervezet előtt nem volt, hogy vajon Magyarország lemond-e a saját területi integritásának a védelméről és a magyar határok védelméről. Nem mondtunk le!

Ezért nagyon helyesen akkor, amikor az illegális migráció megindult, Magyarország azonnal elkezdett védekezni. Persze, láttuk, hogy a védekezés időt vesz igénybe, mert természetesen senki nem készült egyébként ’14-ben arra, hogy kerítést építsen Magyarország bármelyik határára, még azon határokra sem, ahol egyébként nemhogy schengeni határ nincs, hanem egyébként olyan országgal határos az országa, amely nem is az Európai Unió része vagy nem a NATO-együttműködés része. Oda sem akartunk kerítést építeni, és senki nem akar önszántából, jókedvében kerítést építeni. Sokba kerül, és ha tudjuk, akkor máshogy kell védeni az országot.

De amikor megjelent több százezer ember, a legkevésbé sem az a tömeg, amit egyébként a nyugati média előszeretettel beállított a képekben meg az interneten, mert alapvetően az idejövők  nézzék meg a statisztikákat, a Honvédelmi bizottság számtalanszor tárgyalta  80-85 százaléka 30 év alatti, katonaviselt fiatal férfi, akkor nem lehetett nem észrevenni, hogy súlyos támadás is éri Magyarországot, megjegyzem, az Európai Uniót és a schengeni egyezményt, aminek kapcsán Magyarország a szó legszorosabb értelmében, nyugodtan mondhatom, egyetlen országként vette komolyan a nemzetközi kötelezettségeinket, a schengeni egyezményt és egyébként azokat a genfi menekültügyi egyezményeket, amelyeket mi is elfogadtunk, a magyar parlament képviselői.

De sem a menekültügyi egyezmények, sem a schengeni egyezmény nem azt mondja, hogy mindenki szabadon, mindenfajta rend és eljárás nélkül beléphet az Unió vagy Magyarország területére. Éppen ezért, mihelyt észlelte az ország, hogy támadás fog érni bennünket és a migránsok százezrei készülnek az ország területére illegálisan és egyébként az Unió területére, azonnal megkezdtük az erre való felkészülést.

Ne felejtsük el, hogy ebben az időben az ellenzék számos politikusa azt az állítást fogalmazta meg, hogy az egész egy fideszes blöff, migráció nincs, ez csak arra szolgál, hogy úgymond más problémákról elterelje a figyelmet, sőt, egyenesen voltak olyanok, akik akkor, amikor már a kerítésépítés is folyt  még nem állt a kerítés, Vona Gábor, talán emlékszünk rá a tévéből , még nem állt a kerítés, odament a félig kész kerítés elé, és azt mondta, hogy ez nem megoldás, ez nem jó semmire, így nem lehet a migrációt megállítani.

De Magyarország védelme, a magyar határok védelme, mégiscsak bebizonyosodott, hogy igenis elszántság kérdése is. A Magyar Honvédség, a magyar rendőrség felállította azt a határzárat, műszaki határzárat, amihez a magyar parlament megalkotta azt a jogi határzárat, ami megvédi az országot; ami biztosítja azt, hogy a nemzetközi kötelezettségeinknek maximálisan eleget teszünk. Betartjuk a schengeni egyezményt, a schengeni egyezmény világosan leírja, hogy ide úgy lehet bejönni, hogy valaki érvényesen, jogosultan igazolja azt, hogy neki engedélye van, vízuma van, útlevele van arra, hogy az Unió területére belépjen, vagy pedig, amennyiben ezek nincsenek és üldöztetést szenved, akkor a megfelelő eljárásban egyébként menekültügyi kérelmet nyújt be.

Nem lehet eltekinteni attól, kedves képviselőtársak, hogy egyébként a migránsok 95 százaléka semmilyen módon nem együttműködő. Semmilyen módon nem együttműködő! Semmifajta jóhiszeműségről nincsen szó, mert akkor, amikor százezrek jöttek át a magyar határon, söpörni lehetett a határzónában az útleveleket meg a hivatalos dokumentumokat. Nagyon sokszor a saját nevüket nem voltak hajlandók elárulni.

És az is kiderült egyébként a róluk vezetett statisztikák kapcsán, hogy a döntő többségük biztonságos országon jött keresztül, ahol az ENSZ menekültügyi egyezményei szerint már meg kellett volna állniuk, hogy ott menekültügyi vagy menekültstátusz iránti vagy oltalmazotti státusz iránti kérelmet nyújtsanak be.

Tehát itt szó sincs jóhiszeműségről, szó sincs arról, hogy a saját hazájukból elüldözött százezrek jönnének Európába. Mindenki nagyjából és világosan láthatta, hogy ez egy gazdasági migráció, amely alapvetően fenyegeti az európai emberek biztonságát, alapvetően fenyegeti az önazonosságát, a civilizációs hagyományait, éppen ezért ez világosan mindenki számára világosan érthető volt, hogy meg kell védeni magunkat. Egyébként ez a rendőrök és a katonák számára is alkotmányos kötelezettség.

És azt kell mondjam, hogy senki nem hitte el azon kevesek közül, akik egyébként a magyar kormányban ezt a döntést meghozták, hogy a magyar rendőrség és a magyar határőrség képes megvédeni az országot. Ne felejtsük el, Görögország, az Európai Unió egyik legnagyobb hadserege (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Nincs is határőrség!), nem tudja megvédeni az országát. Ne felejtsük el, Olaszország katonai nagyhatalom, óriási erőforrásokkal, a világ első tíz gazdaságában van, nem tudta megvédeni magát. És különböző okok miatt senki nem gondolta azt, hogy márpedig itt szó szerint kell venni azt, amit egyébként nemzetközi egyezményekben vállaltunk, betartani a schengeni egyezményeket és betartani az ENSZ menekültügyi egyezményeit. Magyarország ezt megtette.

Felvetődik akkor a kérdés, hogy akkor hogy van ez a mérhetetlen nagy támadás. Napnál világosabb: szembemegy az ország ezzel az álláspontjával az Európai Unió mainstreamjével, azzal a balliberális megközelítéssel, akik azt gondolják, hogy multikulturális és migránstársadalmat vagy vegyes társadalmat kell Európában felépíteni. Mi nem azt mondjuk egyébként, hogy most tanácsot adnánk a franciáknak, hollandoknak, olaszoknak, németeknek, hogy hogy építsék fel a saját országukat, mi csak azt kérjük nagy tisztelettel, hogy ez a mi hazánk.

Hadd döntsük el mi azt, hogy milyen magyar társadalmat építünk! Azt nem bízzuk Brüsszelre, azt nem bízzuk a balliberális elitre. A magyar társadalom saját maga képes arról dönteni, hogy egyébként hogy képzeli el a jövőjét. Megjegyzem, ezt számtalan esetben egyébként ki is nyilvánította félreérthetetlen módon, nemcsak a nemzeti konzultációkkal, de a választások kapcsán is. A választások is erről szóltak Magyarországon jelentős mértékben: ki védi meg Magyarországot?

(13.30)

A magyar emberek úgy gondolták, hogy a Fidesz és a KDNP az, akire az ország védelmét rá lehet bízni, akire a magyar társadalom fejlődését rá lehet bízni, akire az emberek biztonságát rá lehet bízni, és természetesen arra a sok tízezer katonára és rendőrre, akik  nyugodtan mondhatom  minden körülmények között az esküjüknek megfelelően védték az országot és a határt. Köszönet nekik. Köszönet nekik a helyett a mérhetetlen sok, egyébként igazságtalan támadás helyett, amit az ellenzék részéről voltak kénytelenek meghallgatni, mert még a katonák és a rendőrök akár a parlamenti vitákban, akár a bizottsági vitákban csak hallgattak. Nyilván gondoltak magukban valamit, de hallgattak a legnagyobb tisztelettel, és tették a dolgukat.

Ha ők nem lennének, akkor ma Magyarország úgy nézne ki, mint Nyugat-Európában számos ország (Varju László: Mint Ausztria!) vagy számos terület, ahol egyébként kezelhetetlen problémát jelent a migránsok jelenléte, az integrációjuk teljes mértékben megoldatlan, kilátástalan, és szemmel láthatóan az ottani politikai eliteknek nem nagyon van ötletük arra, hogy mit kellene kezdeni, de a választók egyébként igen. Ezért azt hiszem, hogy akkor, amikor a magyar parlament (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) majd dönt erről a határozati javaslatról a magyar választókkal egyetértésben, annak, aki komolyan veszi a parlamenti esküjét, nincs más választása, mint hogy támogassa a határozati javaslatot. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)