Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. BAJKAI ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Igyekszem ahhoz a témához visszatérni, ami a mai napirendi pontunk. Tényleg sajnálom, hogy Szél Bernadett képviselő asszony már nincs itt ebben a teremben, mert akkor azt is elmondhatnám, hogy bár ő lehet, hogy a határhoz ment meglátogatni az ideérkező bevándorlókat, migránsokat, én a Keleti pályaudvarhoz mentem el akkor, amikor keresztülutaztak az országon. (Felzúdulás, közbekiáltások az ellenzéki padsorokból, köztük Z. Kárpát Dániel: Ti engedtétek be őket.) Hozzá kell tenni, voltam egyébként a határnál is, lehet követni. A Nefelejcs utcában éjszaka az emberek nem mertek kimenni akkor, amikor a Keleti pályaudvarnál éppen a migránsok ezrei tartózkodtak. (Z. Kárpát Dániel: Ki engedte őket itt tartózkodni?  Zaj, közbeszólások az ellenzéki padsorokból.)

Ezt csak azért jelzem így bevezetésképpen, hogy amikor többször számonkérik rajtunk… (Folyamatos zaj.) Igyekszem elmondani annak ellenére, hogy szeretnének megzavarni. Annak ellenére, hogy mindig azt állítják az ellenzéki túloldalon, mintha nem ismernénk az életet, én ezzel pontosan ellentétesen látom a helyzet, szerintem önök nem ismerik, hogy mi a baj világban, mi a baj ebben az országban, hogy mit kell megoldani. Éppen azok önök, akik hasonlatosan  ezt Ungár Péter képviselőtársamnak mondom, aki hűen követi az SZDSZ-es hagyományokat, és nem a versenyben, a politikai versenyben szeretne részt venni, hanem maga inkább a zsűri tagja szeretne lenni, hogy a versenyzőket megítélje és minősítse. (Ungár Péter közbeszólására:) Igen, igen, ezt lehet idézni.

Visszatérünk akkor a napirendi pontra. Valószínűleg mindenki tisztában van azzal, hogy ebben az országban, ebben a Házban bennünket azzal bíztak meg a választópolgárok, hogy lássuk azt, hogy mi történik a világban, azon kívül, hogy érdekképviselet, de lássunk is világosan. Miért kell világosan látnunk? Azért, mert aki ismeri a diplomácia történetét, a nemzetközi kapcsolatok történetét, pontosan tisztában van azzal, hogy a legritkább esetben fordul elő, hogy egy hatalom hatalmi törekvést, diplomáciai szándékot úgy előzetesen bejelentene, hogy ezt így szeretnénk megcsinálni.

Az Unióban is ez hasonlóan működik, nincs ez másképp, nem változott ilyen szempontból a diplomácia története. Hogy milyen legyen az Unió, abban az egyes tagállamoknak mi legyen az ereje, képessége, azt nem szokták előre megosztani, és nem is jelentik be nyilvánosan. Miért fontos ezt tudni? Azért fontos ezt tudni, mert a Sargentini-jelentést mi ennek a sorába tudjuk be. Ilyen jelentést, amit már egyébként többször nem csak kormányoldalról kritizáltak, higgyék el, bármelyik uniós országról lehetne írni. Ha valaki összeszedi magát, figyelembe veszi az egyes jelentéseket, az egyes különböző intézményekben megfogalmazottakat, az egyes jogrendszerekbéli különbséget, akkor ilyen jelentést  nyugodtan fogalmazhatok így  bárkiről bármikor meg lehet írni. Ebben szívesen kötök bárkivel egyébként fogadást.

Miért fontos ez? Azért, mert ez a jelentés is a hatalmi eszközt szolgálja, egy politikai célt szolgál. Az is elhangzott ma már többek részéről, hogy ha ez a jelentés szeretne jogtudományi mélységekig eljutni, akkor az első mondata után a közzétételre szánt újság szerkesztői, tudományos szerkesztői nem is olvasnák tovább. Ez úgy kezdődik, azt lehet kiolvasni ebből a jelentésből, hogy semmi mást nem vizsgált, mint csak az adott jogrendszert. Nem vizsgálja annak kitekintését, európai összehasonlításást, más, az úgynevezett európai értékekhez köthető más országok gyakorlatát. Ezt így önmagában vizsgálja.

És ha már ezen a helyen vagyok, és engedjék meg, hogy korábban választott hivatásomhoz kissé közelítsek, régi római jogi alapelv, mindannyian tudjuk, ha van jogász végzettség, ha nincs: ahhoz, hogy valakiről jelentést írjanak, legalább két feltételnek teljesülnie kell a szakmaiságon túl. Az egyik: audiatur et altera pars, hallgattassék meg a másik fél is. A másik alapelv az elfogulatlanság.

Sargentini Judith asszonyról pontosan tudjuk, hogy bőven a jelentés megírása előtti időszakban Magyarországgal szemben foglalt állást. Tehát nem lehet róla elmondani azt, hogy egy független jelentéstévő személyről van szó. Miért fontos ez? Mert ez is egy alapelv. Ahogy a római jogban a prétortól elvártuk a függetlenséget, úgy elvárjuk mindenkitől, hogy ha egy ügyben szeretne álláspontot kialakítani, akkor olyasvalaki tegye, akinek nincsen előzetesen pró vagy kontra állásfoglalása az adott országgal szemben.

Ha egy profán példát szeretnék mondani: ha az Országgyűlésben vagy másutt fölállítanánk egy bizottságot, amelynek az lenne az egyetlen feladata, hogy megvizsgálja, hogy az MSZP törvényesen jött-e létre annak idején és törvényesen szerezte-e meg az MSZMP vagyonát, akkor én például nem vállalnék… (Közbeszólásra:) Nem tehetek róla, hogy nincsenek itt. Akkor történetesen én nem vállalnék ebben a jelentéstételben vagy bizottságban szerepet, mert határozott véleményem van róla.

Visszatérve a Sargentini-jelentésre, ha továbbmegyünk, a jogszabályi megfelelőség vizsgálata miért fontos? Azért, mert a Sargentini-jelentésben, ha valaki azt figyelmesen végigolvassa, akkor mintha nem érvényesülne az a fontos alapelv és az a fontos szabály, amit Magyarország következetesen betart és következetesen követ, hogy az úgynevezett nemzeti jogszabálynak meg kell felelni az uniós irányelveknek, meg kell felelni az uniós alapelveknek. Soha senki nem vitatta, hogy ebben a jelentésben, tehát a Sargentini-jelentésben az egyes szabályok ellentétben állnának az uniós irányelvekkel.

Miért fontos ez? Azért, mert arra van jogorvoslati rendszer. Arra van megfelelő eljárási keret, hogy ezt orvosolja, ha valaki ezt kifogásolja. De itt nem erről van szó. Ezek a jogszabályok láthatólag összhangban állnak és a valóságban is, a jelentésben is az uniós irányelvekkel, de valaki mégis kijelenti ezekről, hogy mindezek ellenére jogállamiságot sértőek, vagy sértik a jogállamiságot.

Itt ma már elhangzott, és Kósa Lajos képviselőtársunk ezt a körülményt már említette, én is visszatérnék Andrej Januarjevics Visinszkij munkasságára. Ha valaki előveszi az 1936-os tizenhatok perének a periratait és vádiratait  ez a Zinovjev-Kamenyev-féle ügy, ha esetleg valakinek ez mond még valamit , ezeket olvassa, és kicserélnénk benne néhány szót abból a vádiratból, például kicserélnénk azt, hogy „szocialista államiság” arra, hogy „közös értékek”, vagy kicserélnénk azt, hogy „szocialista demokrácia” arra, hogy „liberális demokrácia”, akkor tulajdonképpen a Sargentini-jelentésben akár néhány név megváltoztatásával ki is cserélhetnénk néhány lapot, nem venné észre senki se önök közül, hogy 1936-ból származó iratról van szó.

(18.00)

Miért fontos ez, és miért mondta Kósa Lajos képviselőtársunk is ezt a Visinszkij-féle elvet? Azért, mert Visinszkij volt a jogtörténetben az a személy, aki két, úgymond idézőjeles újítást vezetett be: az egyik az, hogy a legfontosabb bizonyíték a beismerés, a másik pedig az, hogy a jog, különösen a büntetőjog az osztályharc eszköze. Most is azt látjuk, hogy a Sargentini-jelentés egy eszköz valójában egy ország megbélyegzésére, és első lépésként rögtön a legsúlyosabb fegyvert, a 7. cikkely alkalmazását látja alkalmazandónak.

Valaki ma itt az ülésen bizonyos szempontból jelentéktelenítette is ezt a jelentést, bár ahogy láttuk, nagy örömtüzek gyúltak, amikor ezt a jelentést elfogadták, és már előrevetítették valóban a 7. cikkely alkalmazását. Addig még sok víz fog lefolyni a Dunán, és nyilván a magyar kormány mindent meg fog tenni ezzel a jelentéssel szemben. Hozzáteszem  és talán ebben ez a legfontosabb, kicsit visszautalva ismét a Sztálin-Visinszkij-páros munkásságára , hogy sokkal könnyebb egy vitát úgy megvívni, ha az ellenfelet elpusztítjuk, akkor nem kell lefolytatni a vitát, nem kell lefolytatni a jogállamiságról a vitát, nem kell lefolytatni olyan vitát, hogy például az Európai Bizottság hogyan von el hatáskört a parlamenttől, vagy hogyan vonnak el fokozatosan, látens módon, nem nyilvános módon jogköröket az egyes tagországoktól, hogyan tolódik át a súlypont.

Nem döntötte el senki, hogy mi legyen az Európai Unióból. Milyen legyen az Európai Unió? Egyesült európai államok vagy sem? Hogyan nézne ki, ha lenne ennek a közösségnek valódi alkotmánya, nem csak chartája? Tehát ezeket a vitákat nem kell lefolytatni, hanem  nyugodtan használhatjuk ezt az erős szót  sunyin, látens módon csúszik át a döntéshozatal és a hatalmi súlypontok valahova máshova, mint ahova mi ezt gondoltuk, amikor az Európai Unióhoz csatlakoztunk. Ezért fontos az, hogy akik ebben a Házban ülnek, világosan lássák, hogy mi történik Európában, mi történik a világban.

Néhány szót arról, ami valóban, azt gondolom, a Sargentini-jelentés mögött van. Magyarország miniszterelnöke mondta ki először azt, hogy hatáskörelvonás történik, és az Európai Bizottság nem őre annak, ami döntések az Európai Parlamentben születtek, hanem valójában jogalakító, politizáló szervvé vált. Ő mondta az elsők között, ő mondta elsőként, hogy milyen veszélyt jelent a bevándorlás erre a régióra.

Mindenki ismeri a számokat: 1980-ban Afrikában 477 millióan éltek, most 1 milliárd 700 millióan, és 2050-re 2,5 milliárd ember fog élni Afrikában. Nem tartom valószínűnek, őszintén szólva, hogy Afrika társadalmi berendezkedése, politikai viszonyai, termelési struktúrája vagy fejlettsége olyan fokra emelkedne (Dr. Varga-Damm Andrea: Majd a gyerekek megoldják, nem nekünk kell!  Arató Gergely: Majd a kerítés…), hogy ennek a 2,5 milliárd embernek, bizonyosan mindenkinek egészséges társadalmat és ételt tud majd adni. Miért fontos ez? Azért, mert bármennyit is fogad be Európa a bevándorlókból, a probléma nem fog megoldódni, ma egymillió, holnap kettőmillió hiányt vagy többletet fog eredményezni valahol, és azt is jelenti, hogy semmilyen problémát nem oldunk meg a bevándorlók tömeges befogadásával.

Azért is fontos ez, ezt is talán ebben a Házban el kell mondani, éppen Gyurcsány Ferenc tette ezt a kijelentést, hogy különbséget kell tenni azok között, akiknek a házukat lebombázták Aleppóban, és azok között, akik valóban gazdasági bevándorlók. Egyrészről, ha jól tudom, javítsanak ki, ha rosszul emlékeznék, a második világháború utáni úgynevezett helyi háborúkban több ember halt meg, mint a második világháború egészében. Nem úgy néz ki sajnos sem a Közel-Kelet, de itt a közvetlen környezetünk sem, hogy háborúktól mentes időszak következne, következésképpen amit Gyurcsány Ferenc mondott, hogy csak a háborús menekültekre koncentráljunk, az is bőven olyan számot eredményez, amit Európa nem tud viselni.

Az egy további kérdés, de hangsúlyozottan nemzetközi jogi, diplomáciai kérdés, hogy vajon miért Európának kell azt a problémát megoldania ebben a világban, ami az egész világot sújtja. Vannak itt még más nagyhatalmak, más régiók, vajon ez számukra nem probléma? Miért Európa nyakán és vállán van ez a teher? Vajon miért nekünk kell kizárólag erről a problémáról gondolkodni, és másoknak miért nem? Hozzáteszem, Magyarország ezeknek a háborúknak, hogy mondjam, nem részese, nem okozója, nem felbujtója, és fegyvereket sem szállítunk oda a legjobb tudomásom szerint, ellentétben olyan országokkal, akik szeretnek bennünket demokráciából kioktatni.

Végül, igyekszem rövidre fogni: ma is elhangzott ez, és én szeretném az alkotmányunkat, az Alaptörvényünk bevezető részét, hitvallásunkból egy mondatot idézni minden tisztelt képviselőtársunk számára. A következőképpen szól, igyekszem szó szerint elmondani: „Valljuk, hogy történeti alkotmányunkban gyökerező önazonosságunk védelmezése az állam alapvető kötelessége.” (Dr. Varga-Damm Andrea: Igen.  Arató Gergely: Ezt azóta írtátok bele!) Ez azt jelenti, hogy aki erre az alkotmányra felesküdött, köteles önazonosságunkat megtartani, mi erre törekszünk. Láthatólag azok, akik a bevándorlást minimalizálják, jelentéktelenítik vagy éppen támogatják, valójában azt szolgálják, hogy mindaz, amit ebben az országban, ebben a kultúrában ezer év alatt elértünk, megszűnjön, elpusztuljon, és helyette más jöjjön létre.

Én azt tudnám elmondani talán egy kis rövid történetként, ha még megengedik számomra, talán még van másfél percem, hogy egyszer vegyék maguknak a fáradságot, és Brüsszelben a jól elköltött vacsorájuk után  én nagyon ritkán vagyok Brüsszelben  figyeljék meg, hogy egy észak-afrikai várossá kezd átalakulni. Nyugodtan fogalmazhatunk így, hogy a mostani európai bürokraták megtagadják Bachot, Schumannt, Schubertet (Dr. Varga-Damm Andrea: Miért nem lépnek ki?), megtagadják Gausst, Einsteint és még másokat, helyette a tamtamdobokat választják. Én Bachot választom akkor is, amikor éjszaka a tamtamdobok szólnak. Engedjék meg nekem, hogy én már csak ilyen konzervatív maradjak.

Végül pedig Magyarországról és a jogállamiságról egy záró mondat. Sajnálom, hogy Gyurcsány Ferenc nincs a teremben, bár ő viszonylag keveset tartózkodik itt (Dr. Varga-Damm Andrea: Mi itt nem sajnáljuk!  Z. Kárpát Dániel: Mi túléljük!), kevés ideje ezt nem engedi, de ehhez az egy kérdéshez mindenképpen szerettem volna számára ezt elmondani. Tehát a magyar nép végtelen toleranciáját, a magyar jogállamiság szinte már gyakran túlzó megengedőségét, jóhiszeműségét, jóindulatát bizonyítja az a tény, hogy Gyurcsány Ferenc ebbe az épületbe egyáltalán beléphet. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.  Dr. Varga-Damm Andrea: Igen, mert ő…)