Felszólalás adatai

Felszólalások:   1   1-4   5-8      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK : (A teremben lévők felállnak, és ezzel köszöntik a választópolgárok közösségét. Amikor az ülést vezető elnök helyet foglal, a teremben lévők is leülnek.) Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés őszi ülésszakának negyedik ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Simicskó István jegyző úr  aki később érkezik  és Szilágyi György jegyző urak lesznek segítségemre. Köszöntöm kedves vendégeinket és mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánkat. Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy Mirkóczki Ádám, Jobbik, képviselő úr arról tájékoztatta az Országgyűlés elnökét, hogy 2019. október 25-én képviselői mandátumáról lemondott. Bejelentem, hogy az országgyűlési képviselők létszáma jelenleg 198 fő.

Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásokkal kezdjük munkánkat. Ezt követően 12 óra 15 perctől 13 óra 45 percig a kérdésekre, majd körülbelül 13 óra 45 perctől 14 óra 45 percig az azonnali kérdések és válaszok órájára kerül sor. Végül a napirend utáni felszólalásokkal fejezzük be az Országgyűlés ülését.

Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Gurmai Zita képviselő asszony, MSZP-képviselőcsoport: „Társadalmi befogadás” címmel. Képviselő asszony, öné a szó.

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Urak! Képviselőtársaim! A Down-szindróma az egyik leggyakoribb veleszületett rendellenesség, 700 gyermekből egy ezzel a kromoszómahibával jön világra. Mivel ez nem betegség, hanem egy genetikai rendellenesség, nem lehet gyógyítani. Éppen ezért elengedhetetlenül fontos, hogy az állam mindent megtegyen annak érdekében, hogy a Down-szindrómás embereket a társadalom elfogadja, és minden segítséget megkapjanak ők és az őket nevelő szülők. Mondjuk ki: az ilyen segítség egy civilizációs minimum.Ehhez képest sajnálatos módon a magyar kormány a Down-szindróma által érintetteknek sokszor az alapvető segítséget sem adja meg. Egyrészt nem készíti fel a szülőket arra, hogy Down-kóros gyermeket fognak a világra hozni. A társadalombiztosítás által támogatott tesztek ugyanis pontatlanok; sokszor olyan esetekben sem ismerik fel a kockázatot, amikor az megvan, vagy épp ellenkezőleg, egy egészséges baba esetén is elképesztően magas kockázatot jeleznek. Ez a pontatlanság pedig arra kényszeríti a várandós anyákat, hogy magánúton, magánegészségügyi intézményekben fizessék meg azokat a szűréseket, amelyek pontos eredményt adnak. Ugyanakkor rengetegen vannak, akik anyagi okokból nem engedhetik meg maguknak ezeket a 100-200 ezer forintba kerülő vizsgálatokat.

Ráadásul a kormány a gyermekek felnevelésében sem nyújt megfelelő támogatást  érthetetlen módon , ugyanis a kormány nem biztosítja az otthongondozási díjat a Down-szindrómás gyereket nevelő szülők számára, annak ellenére, hogy ezt a fajta ellátást az autista gyerekeket nevelő szülők például megkapják. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy egyébként a krónikus betegséggel, súlyos epilepsziával, cukorbetegséggel és ritka betegséggel élő gyermekeket nevelő szülők sem jogosultak az otthongondozási díjra. Ez a kettős mérce érthetetlen. Egy Down-szindrómás gyermek legtöbbször egész napos felügyeletet igényel, így a szülő egyszerűen nem tud mellette dolgozni. Ennek ellenére az állam az otthon maradó szülőt mégsem támogatja, pedig ez is munka, ráadásul azok közül is az egyik legnehezebb.

Azt se felejtsük el, hogy a Down-szindrómás gyermek fejlődése is speciális. Másfajta gondoskodásra szorul, másképpen kell vigyázni rá, mint az egészséges gyermekekre. Miért hagyja figyelmen kívül ezt a kormány? Ha ez a kormány komolyan gondolja a „Nekünk a család az első” szlogenjét, akkor sokkal több segítséget kellene nyújtani a Down-szindrómás gyermeküket segítő családoknak. Ráadásul a kormányzat a felnőtt Down-szindrómások foglalkoztatása esetében sem tesz eleget, így kérdezem, mit terveznek a foglalkoztatásuk javítása érdekében.

Végül pedig engedjenek meg néhány szót a Down-szindrómás és általában a fogyatékkal élő emberek elfogadásáról. Ebben a témában az Európai Bizottság nemrégiben készített egy vizsgálatot, ami lesújtó képet fest Magyarországról. Ez a jelentés arról árulkodik, hogy a fogyatékkal élők elfogadottsága Magyarországon alacsonyabb, mint Európa más országaiban, gyakrabban éri őket hátrányos megkülönböztetés. Sokkal kisebb eséllyel kapnak munkát, mivel a munkáltatók nem szívesen alkalmazzák őket. De még a munkatársak is nehezebben viselik el, ha Down-szindrómás vagy más rendellenességgel élő emberekkel kell dolgozniuk.

Ez a felmérés tehát azt mutatja, hogy a magyar társadalom nem befogadó a fogyatékossággal élők iránt, a hétköznapi életben nem fogadja el őket. Ennek azonban nem kellene így lennie, mert lehetne ezen változtatni szemléletformálással, a Down-szindrómás gyermekekkel foglalkozók megbecsülésével. Mondjuk ki, a tízmilliárdokba kerülő gyűlöletkeltő propaganda helyett a kormánynak segítséget kellene nyújtania, és akkor talán eljutunk oda, hogy a most kirekesztővé nevelt emberek a Down-szindrómás embereknek is kezet nyújtanak. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr kíván válaszolni az elhangzottakra. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy minden jóérzésű embernek és minden kormányzatnak az a feladata, hogy a Down-szindrómások számára, a fogyatékkal élők számára érezhető, kézzelfogható segítséget nyújtson, és bővítse is azokat a különböző juttatásokat, ellátásokat vagy pedig azokat a különböző alkalmakat, amikor segítséget tud a számukra nyújtani. Ön is említette az otthon ápolás kérdését és a gyermekek otthongondozási díját. Önök a tavalyi év végén és az idei év legelején azt próbálták sulykolni mindenki számára, hogy az otthonápolási díj igaz, hogy megemelkedett  ezt önök nem támogatták akkor, erre még visszatérek a későbbiekben , de a megemelkedés mellett olyan feltételrendszer alakult ki, amely akár autisták, Down-szindrómások, mások esetében nehézséget fog jelenteni, és csökkenni fog az ápolási díjra jogosultak száma, mindamellett, hogy elismerték, hogy a gyermekek otthongondozási díjának emelkedett a mértéke.

Az élet önökre cáfolt, hiszen több ezer fővel emelkedett azoknak a száma, akik ápolási díjban részesültek. Azok a riogatások tehát, amelyeket önök korábban mondtak, hogy ez a szám érezhetően csökkenni fog, nemhogy nem csökkent, hanem emelkedett, és az erre fordítható költségvetési kiadások is érezhető módon emelkedtek, ráadásul, ha az önök időszakával összehasonlítom, még inkább. Arra, amire 27 milliárd forintot fordítottunk tavaly ápolási díj kapcsán, idén már 45 milliárdot, jövőre pedig 55 milliárd forintot fordítunk, pontosan azért, hogy akik nehéz helyzetben vannak, úgy nevelik a gyermeküket, nemcsak nevelik, hanem gondozzák is napról napra, ők nagyobb segítséget kapjanak.

És ahogy mondtam, itt két év alatt 27 milliárd forintról 55 milliárd forintra nő az az összeg, amit mi ápolási díjra tudunk fordítani a költségvetésből. Azt kifejezetten sajnáljuk, hogy amikor erről az ellenzék szavazhatott volna december 12-én itt, a Parlament épületében  akár arról, hogy az ápolási díjat radikálisan megemeljük, amit előtte önök hónapokon keresztül egyébként követeltek, akár hogy a nevelőszülők számára más esetben, ez egy másfajta szociális ellátás, de náluk is bővítsük például azt, hogy gyedre jogosultak legyenek , ezeknél a szavazásoknál önök inkább sípoltak, dudáltak, szelfizgettek, és ezt nem támogatták itt a parlamentben, amikor erre lehetőség lett volna.

Beszélt még ön, képviselő asszony, a fogyatékkal élők foglalkoztatásáról. Itt is élesen látható a különbség az önök kormányzásának időszaka és a mi kormányzásunk időszaka kapcsán, szemléletben és eredményességben egyaránt. Önök ezen a téren a segélyezésre helyezték a hangsúlyt. Mi arra helyeztük a hangsúlyt, hogy segítsünk az embereknek olyan képességek megszerzésében, amelyek őket a munkaerőpiacra segítik, és utána segítsünk is nekik munkát vállalni.

Így vannak különböző képzések, amelyeken gyakorlati úton sajátíthatják el a fogyatékkal élők is azokat a különböző tudásokat, képességeket, amelyek szükségesek a munkavégzéshez. És bevezettük a rehabilitációs kártyát, amivel a munkáltatókat is érdekeltté tettük abban, nagyon nagy mértékű munkáltatóiadó-kedvezménnyel, járulékkedvezménnyel, hogy rehabilitációs kártyával rendelkező embereket foglalkoztassanak, tehát megváltozott munkaképességűeket foglalkoztassanak.

(11.10)

Így emelkedett az e téren való foglalkoztatottság szintje 18 ezerről 41 ezerre, képviselő asszony. Ez azért egy érezhető módosulás, és ez annak is köszönhető, hogy a szociális rendszert így átalakítottuk, meg annak is, hogy a gazdaságunk nem lejtmenetben, hanem felfelé ívelő szakaszban van. De kellett hozzá nemcsak a gazdaság élénkítése, hanem a rehabilitációs kártya bevezetése és az ehhez nyújtott plusztámogatás, hiszen itt adókedvezményről van szó, ami nyilván kieső költségvetési bevétel, de ezt most már a magyar költségvetés tudta állni. Éppen ezért tudott itt is szerencsésen 18 ezerről 41 ezerre nőni a foglalkoztatottság szintje.

Azok a kérdések tehát, amelyeket ön fölvet itt akár a fogyatékkal élők, akár a Down-szindrómások esetében, nyilván fontos kérdések. Az ezeknek a szervezeteknek  amelyek autistákat, Down-szindrómásokat vagy másokat tömörítenek  járó támogatásokat tekintve ön is ismerheti a költségvetési törvény számait: többszörösére növeltük azokat a támogatásokat, amelyeket különböző fogyatékkal élőket segítő szervezeteknek adunk. Ön is most már tudja, ismeri, hogy ha valaki, mondjuk, jeltolmács-szolgáltatást igényelne, és bemegy egy kormányablakba, most már azt online megkaphatja, pontosan a Siketek Szövetségével való együttműködésünk révén, költségvetési forrást, pályázati támogatást nyújtva.

Az elmúlt években azokból a többletekből, amik a költségvetésben szerencsésen keletkeztek a kormány gazdaságpolitikája nyomán, igyekeztünk ezeknek a családoknak az életét is érezhetően javítani, és az intézkedéseinknek azért az elmúlt ciklusokban már az előbb említett pozitív hatásai meg is voltak. Bízunk benne, hogy még sokat tudunk ezeknek az embereknek is segíteni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   1   1-4   5-8      Ülésnap adatai