Felszólalás adatai

Felszólalások:   33   33-58   59-85      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, jegyző úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a határozathozatal következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadja-e az S/3145. számú személyi javaslatot. Kérem, most szavazzanak! (Szavazás.)Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 154 igen[footnoteRef:4] szavazattal, 8 nem[footnoteRef:5] ellenében, 1 tartózkodás mellett a személyi javaslatot elfogadta. [4: Csárdi Antal, Hohn Krisztina, Dr. Keresztes László Lóránt, Schmuck Erzsébet és Ungár Péter „igen”-nel kívánt szavazni.] [5: Demeter Márta tévesen szavazott.]

Tisztelt Országgyűlés! Most fegyelmi ügyek határozathozatala következik. (Zaj.  Csenget.) Az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 49. § (5) bekezdése alapján tájékoztatom önöket, hogy a 2018. október 15-i ülésnapon az Országgyűlés elnöke ülést vezető elnökként Ungár Péter képviselő napirend előtti felszólalása során a házszabályi rendelkezések szemléltetésre vonatkozó szabályait megszegő magatartásuk miatt  a magatartás jogkövetkezményeire való figyelmeztetést követően  Szabó Szabolcs, független, Hohn Krisztina, Csárdi Antal, Demeter Márta és Keresztes László Lóránt, LMP-s képviselőket a már hivatkozott törvény 49. § (4) bekezdése alapján az ülésnap hátralévő részéről kizárta.

A jogszabály szövege kimondja, ha a képviselő az Országgyűlés tekintélyét, rendjét súlyosan sértő magatartást tanúsít, illetve magatartásával a házszabályi rendelkezések tanácskozási rendre, szavazásra vagy a szemléltetésre vonatkozó szabályait megszegi, az ülést vezető elnök rendreutasítás és figyelmeztetés nélkül javasolhatja a képviselő kizárását az ülésnap hátralévő részéről. Arra figyelemmel, hogy az Országgyűlés a képviselők kizárásakor nem volt határozatképes, a kizárásról szóló döntések az Országgyűlésről szóló törvény 49. § (5) bekezdése alapján elnöki jogkörben történtek. A kizárásra vonatkozó jegyzőkönyvi rész az Országgyűlési Naplóból és a honlapról is megismerhető. Az Országgyűlésről szóló törvény 49. § (5) bekezdése alapján az elnöki döntések törvényességéről az Országgyűlés vita nélkül határoz.

Először a Szabó Szabolcs képviselő úr kizárása ügyében hozott elnöki döntés törvényességéről határozunk. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, megállapítja-e az elnöki döntés törvényességét. Kérem, most szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a kizárásról történő döntés törvényességét 113 igen szavazattal, 46 nem ellenében, tartózkodás nélkül megállapította.

Most a Hohn Krisztina képviselő asszony kizárása ügyében hozott elnöki döntés törvényességéről határozunk. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, megállapítja-e az elnöki döntés törvényességét. Kérem, most szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a kizárásról történő döntés törvényességét 111 igen szavazattal, 48 nem ellenében, tartózkodás nélkül megállapította.

Most a Csárdi Antal képviselő úr kizárása ügyében hozott elnöki döntés törvényességéről határozunk. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, megállapítja-e az elnöki döntés törvényességét. Kérem, most szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a kizárásról történő döntés törvényességét 113 igen szavazattal, 46 nem ellenében, tartózkodás nélkül megállapította.

Most a Demeter Márta képviselő asszony kizárása ügyében hozott elnöki döntés törvényességéről határozunk. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, megállapítja-e az elnöki döntés törvényességét. Kérem, most szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a kizárásról történő döntés törvényességét 113 igen szavazattal, 43 nem ellenében, tartózkodás nélkül megállapította.

Most a Keresztes László Lóránt képviselő úr kizárása ügyében hozott elnöki döntés törvényességéről határozunk. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, megállapítja-e az elnöki döntés törvényességét. Kérem, most szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a kizárásról történő döntés törvényességét 112 igen szavazattal, 46 nem ellenében, tartózkodás nélkül megállapította.

Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm az együttműködésüket, a határozathozatalok végére értünk. Most kétperces technikai szünetet rendelek el. (Rövid szünet.  Számos képviselő távozik az ülésteremből.)

(10.40)

Tisztelettel kérem azokat a képviselőtársaimat, akik a parlamenti folyosói munkában vesznek részt, hagyják el az üléstermet. (Folyamatos zaj.  Az elnök csenget.) Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat.

Soron következik a pénzügyi közvetítőrendszert érintő egyes törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/2924. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Bejelentem, hogy az előterjesztést uniós napirendi pontként tárgyalja az Országgyűlés.

Elsőként megadom a szót Tállai András úrnak, a Pénzügyminisztérium államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének.

TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A módosítás alapvető indoka európai uniós jogharmonizációs kötelezettségünk teljesítése. Ez alkalommal a törvényjavaslat fókuszában a foglalkoztatói nyugellátást szolgáló intézmények tevékenységéről és felügyeletéről szóló irányelv átültetése, valamint az értékpapírosítási rendelet jogharmonizációja áll. A javaslat továbbá kisebb terjedelemben módosít egyes pénzügyi tárgyú törvényeket, főként a szanálási irányelveknek, a pénzpiaci alapokról szóló rendeleteknek, a prospektusrendeletnek, az európai kockázati tőkealapokról szóló, valamint az európai szociális vállalkozási alapokról szóló rendeletnek történő megfelelése érdekében. Elöljáróban szeretném azt is hangsúlyozni, hogy az érintett szakmai szervezetekkel, valamint a pénzügyi felügyeletet ellátó MNB-vel is többkörös egyeztetés történt, mielőtt a javaslat jelen formáját elnyerte. Az önök előtt fekvő javaslat egyes elemei egy-egy szűkebb szakmai csoport jövőbeli működésére lesznek hatással. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy ezek az elemek adott esetben nagyon fontosak lehetnek a szabályozott terület, valamint az egész pénzügyi rendszer biztonságos működése szempontjából.

Az egyik ilyen témakör a foglalkoztatói nyugellátás. Az európai társadalom elöregedőben van. A nyugdíjrendszerekre szerte az Európai Unióban nagy teher nehezedik, hogy megfelelő, biztonságos és hosszú távon is fenntartható nyugellátást lehessen biztosítani. A gazdasági és pénzügyi válságot követően egyértelművé vált, hogy a nemzeti szinten bevett gyakorlatokat tükröző, magasabb szintű irányítási előírásokra van szükség a nyugdíjkonstrukciók tagjai és ellátottjai védelme, valamint a biztonságos, határokon átnyúló ellátás megkönnyítése érdekében.

Egyes foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmények, nagy pénzügyi intézmények fizetésképtelensége kihat a pénzügyi stabilitásra, és jelentős szociális következményekkel járhat. A válság rávilágított a foglalkoztatói nyugdíjpiac gyengeségeire, ezért az irányelv módosítása vált indokolttá. A válság rámutatott arra is, hogy jelentős hiányosságokkal kell számolni a tagok és ellátottak tájékoztatását illetően. A konstrukció számos tagja nincs tudatában annak, hogy nyugdíjjogosultságai nem garantáltak, és hogy a költségek jelentős hatást gyakorolhatnak a nyugdíjjogosultságukra. A javaslat így nagy hangsúlyt fektet a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmények tagjainak tájékoztatására, amely többek között részletesebb számlakivonat megküldését, és informatív honlap fenntartását is jelenti. Az egységes foglalkoztatói nyugdíjpiac működésének elengedhetetlen része a határon átnyúló szolgáltatásokra vonatkozó egységes szabályozás. Az irányelv újdonsága a határon átnyúló átadás bevezetése, ami lehetővé teszi a jövőben egy nyugdíjkonstrukció más foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatói intézményhez akár más tagállamba történő átadását.

A módosuló szabályozás biztosítja az intézmények hatékony felügyeletét is, valamint a felügyelet együttműködését a tagállami felügyeletekkel, illetve az európai biztosítási és foglalkoztatói nyugdíjhatóságokkal. A foglalkoztatói nyugellátást szolgáló intézményekről szóló törvény módosításával európai uniós jogharmonizációs kötelezettségünknek teszünk eleget. Az átültetés határideje 2019. január 13.

Tisztelt Ház! Egy, az utóbbi évtizedben nemzetközi szakmai körökben sűrűn emlegetett területtel, az értékpapírosítással, annak is egy szűkebb szegmensével, az egyszerű, átlátható és egységesített értékpapírosítás uniós keretrendszerének megteremtésével foglalkozik egy 2017 végén elfogadott uniós rendelet. Az értékpapírosítás alapvetően olyan ügyleteket jelent, amelyek lehetővé teszik a hitelező vagy egy más kezdeményező, jellemzően hitelintézet számára, hogy újrafinanszírozzák hitelek vagy eszközök egy csoportját  például jelzálog, autólízing, fogyasztási hitelek, hitelkártyák  azáltal, hogy értékpapírokká alakítják azokat, egy úgynevezett különleges célú gazdasági egység beiktatása révén. Az eszközök különböző kockázati kategóriákba kerülnek besorolásra, a befektetők kockázatviselő képességére, illetve nyereségre vonatkozó igényeire szabva. A befektetők számára a megtérülés az alapul szolgáló hitelek visszafizetéséből származik. Látható, hogy ez egy kockázatos műfaj, ezért az uniós rendelet is  nagyon helyesen  korlátokhoz köti a lakossági befektetési lehetőségeket.

Az 2019. január 1-jétől közvetlenül hatályosuló és az Európai Unió összes tagállamában alkalmazandó rendeletről lévén szó, a hazai szabályozás a rendeletben nem szabályozott területekre terjedhet ki. Ez elsősorban az új rendelethez történő finomhangolást, a rendelet által szabott lehetőségek mentén annak kiegészítését jelenti.

Az említett két hangsúlyos területen kívül néhány további módosítást is tartalmaz a törvénytervezet. Ezek a rendelkezések többnyire szintén az uniós jogharmonizációhoz kapcsolódnak, és a hitel-, tőke- és biztosítási piac szabályainak korrekcióját, pontosítását szolgálják, figyelemmel a fogyasztók érdekeinek védelmére is.

(10.50)

Tisztelt Országgyűlés! A pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló törvény, valamint az egyes fizetési szolgáltatókról szóló törvény módosításának elsődleges indoka, hogy 2019 őszétől a pénzforgalmi szolgáltatások terén újfajta, szabályozott szolgáltatások jelenhetnek meg. A bankszámlát, fizetési számlát vezető pénzforgalmi szolgáltatók ugyanis kötelesek lesznek támogatni azt, hogy a fizetési kezdeményezési szolgáltatást, számlainformációs szolgáltatást vagy kártyaalapú készpénz-helyettesítő fizetési eszköz kibocsátását végző harmadik fél pénzforgalmi szolgáltató anélkül végezzen az ügyfeleinek szolgáltatásokat, hogy a fizetési számlát vezető pénzforgalmi szolgáltatóval bármilyen szerződéses kapcsolatban lenne.

A javaslat kisebb terjedelemben a hitelintézeti törvényt is érinti. Ennek részeként a hitelintézetek szanálhatóságának javítása céljából, összhangban az EU 2017/2399-es irányelvével, a csődtörvény alapján az egyéb követelések közé sorolandó hitelezői igényeken belül is felállít egy kielégítési sorrendet, megalkotva egy új, előresorolt, de nem elsőségi hitelezői osztályt. A javaslat emellett az esetleges szanálás elkerülése érdekében részletes eljárási szabályokat állapít meg a bankcsoportokon belüli, a csoport tagjai által egymásnak nyújtandó pénzügyi támogatásokra vonatkozó megállapodások illetékes felügyeleti hatóságok részéről történő jóváhagyására. Mindezen szabályok az ügyfelek biztonságának növelésén túl ahhoz is hozzájárulnak, hogy egy esetlegesen nehéz helyzetbe került bank megsegítése ne az adófizetők pénzéből történjen.

A fogyasztók fokozott biztonságát szolgálja a biztosítási törvény azon módosítása, amely a biztosítási termékeket nem főfoglalkozásként értékesítők, például a gépjármű-kereskedők, ingatlanközvetítők vagy egyes utazási irodák számára az eddiginél szigorúbb ügyfél-tájékoztatási kötelezettséget ír elő. Továbbá a módosítás egyértelművé teszi, hogy ezen vállalkozásoknak csak egy megbízójuk lehet, aki felelősséggel tartozik az ő tevékenységükért is.

Tisztelt Országgyűlés! Összegzésként elmondható, hogy a benyújtott törvényjavaslat célja a tágan értelmezett pénzügyi szektor megbízhatóbb működésének további biztosítása és élénkítése. E cél mellett továbbra is komoly hangsúlyt kap az ügyfelek, a fogyasztók érdekeinek figyelembevétele, így végeredményben e szempontok egyensúlyát igyekeztünk a törvényjavaslatban érvényre juttatni. Kérem ezért önöket, hogy szíveskedjenek a beterjesztett törvényjavaslatot támogatni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Tállai András államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 15-15 perces időkeretekben. Elsőként megadom a szót Manninger Jenő képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

MANNINGER JENŐ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az államtitkári expozéban hallhatták a Pénzügyminisztérium részéről benyújtott, a pénzügyi közvetítőrendszer egyes elemeinek módosítására irányuló javaslat részletes bemutatását. A jelen törvényjavaslat célja összefoglalóan a foglalkoztatói nyugellátást szolgáló intézmények tevékenységéről és felügyeletéről szól, másrészt az értékpapírosítási rendelet jogharmonizációját valósítja meg. A törvényjavaslat fókuszában álló foglalkoztatói nyugellátást szolgáló intézmények tevékenységét figyelembe véve elmondható, hogy az Európai Unió kormányaira nagy teher nehezedik e kérdéskörben. Akárcsak Európa, Magyarország is küzd ezen problémákkal, hiszen hazánkra is az elöregedő társadalom a jellemző, fogy a magyar népesség, növekszik az átlagéletkor. Mindezek ellenére Magyarország Kormánya mindent elkövet annak érdekében, hogy megfékezze a társadalom elöregedését, és emelje a nyugdíjrendszer színvonalát. Ezt bizonyítja, hogy az előző év végén is a nyugdíjasoknak nyugdíjprémiumot és Erzsébet-utalványt biztosított.

Tisztelt Ház! Európa-szerte szükség van magas szintű, átfogó szabályozásra a nyugdíjkonstrukció tagjai és ellátottjai védelme, valamint a biztonságos, határokon átnyúló ellátás megkönnyítése érdekében. A törvényjavaslat kiemeli a tájékoztatás fontosságát a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmények tagjai számára.

Az egységes foglalkoztatói nyugdíjpiac működésének elengedhetetlen része a határon átnyúló szolgáltatásokra vonatkozó egységes szabályozás. Az irányelv újdonsága a határon átnyúló átadás bevezetése, ami lehetővé tesz a jövőben egy nyugdíjkonstrukció más foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézményhez akár más tagállamba történő átadását.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat a foglalkoztatói nyugellátást szolgáló intézmények tevékenységén és felügyeletén kívül érinti az értékpapírosítási rendelet jogharmonizációjának megvalósulását is. 2017-ben uniós rendelet született, amely közös szabályokat állapít meg minden értékpapírosításra vonatkozóan, amely megteremti a biztonságos, egyszerű, átlátható, egységesített és kellően felügyelt értékpapírosítási termékek kereteit, továbbá segítséget nyújt ahhoz, hogy ezeket a termékeket meg lehessen különböztetni az összetettebb és kockázatosabb pénzügyi eszközöktől. Az új szabályok segítséget nyújtanak a befektetőknek, új beruházási lehetőségeket segít elő, és további finanszírozási forrásokat biztosít a gazdaságba.

Összességében tehát elmondható, hogy a tárca által benyújtott törvényjavaslat a foglalkoztatási nyugellátás és az értékpapírosítás terén is előremutató, ezért kérem képviselőtársaimat, hogy a Fidesz-frakcióhoz hasonlóan támogassák a benyújtott javaslatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Manninger Jenő képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának; az ülés vezetését pedig átadom Latorcai János alelnöktársamnak.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a lehetőséget. A pénzügyi közvetítőrendszert érintő törvényjavaslatnak a címe hallatán általában még a minket világhálón követők is elszaladnak a számítógép elől. Vélhetően tudatosan úgy vannak azért összerakva ezek a napirendek, jellemzően európai uniós átültetésekről, implementációs kísérletekről vagy szándékokról van szó, hogy bizony saláta jelleggel. Itt most érintjük a foglalkoztatói nyugellátást szolgáló intézmények tevékenységéről és felügyeletéről szóló irányelvet, az értékpapírosítási rendeletet, a pénzpiaci alapokról szóló rendeletet, a prospektusrendeletet, az európai kockázati tőkealapokról szóló, valamint az európai szociális vállalkozási alapokról szóló rendeletet. Felsorolni is nehéz, emlékezetből az embernek különösen nehéz dolga lenne ezzel. Úgy gondolom, az lenne célszerű, ha ezeket egyesével tárgyalnánk, és adott esetben azt is láthatnánk mellette, hogy Magyarország Kormánya ezeken a kiemelten fontos területeken mit tud hozzátenni az európai elképzelésekhez. Tehát ha van értelme Brüsszellel csatázni  és hozzám ez a gondolat közel áll, tehát itt egy érdemi bokszot lehet kezdeni , az az lenne, hogy a brüsszeli irányelvek mellé Magyarország milyen cselekvési pályát tud tenni, ehhez milyen forrásokat rendel, és ha itt arról beszélünk, hogy magyar mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozásokat kívánunk helyzetbe hozni, mit tesz értük Magyarország Kormánya. Hiszen az egész koordináta-rendszert én úgy tudom látni, hogy ha az átültetett irányelv mellett a hazai kormányzati cselekvést, a mellérendelt költségvetési forintokat is látom, láthatom. Ez a javaslat ugyanakkor erre alkalmatlan.

Itt egy egyszerű, fordítóiroda által készített átültetésről van szó, amit kiváló jogászok persze paragrafusokba öntöttek, de önmagában egy ilyen javaslat miatt megkérdőjeleződik az, hogy Magyarország jelenlegi kormánya alkalmas-e szakmai hozzáadott érték asztalra tételére. Én bízom benne, hogy igen, de úgy gondolom, hogy számos fontos terület azért kimarad ebből a tárgyalásból. (Derültség a kormánypárti oldalon.) Lehet, hogy nevetnek ezen kormánypárti képviselőtársaim, de azért hallgassák vissza azt, ami az imént történt. Jellemző módon papírról történő felolvasással a képviselőtársak az általános indoklás bizonyos szakaszait kiemelték, ezt mindenféle indoklás nélkül idezúdították az asztalra, aztán megkérték ellenzéki képviselőtársaikat, hogy szavazzák meg ezt az Európai Unió berkein belül kitalált anyagot, s lényegében semmiféle hozzáadott értéket eddig nem tapasztaltunk az önök részéről. Bízom benne, hogy ez változni fog, de hogy röhögcsélnek ezen a kritikán, az egészen elképesztő. Tegyenek hozzá valamilyen szakmai anyagot mindehhez, az a kérésem.

Szeretném elmondani, hogy a mikro-, kis- és középvállalkozói szektor, a startup vállalkozások támogatása tekintetében, amellett, hogy egyetértek az irányelv bizonyos rendelkezéseivel, nagyon erősen hiányolom Magyarország terveit, és azt, hogy Magyarországon, mondjuk, a mobil, a készpénzmentesített technikák, eszközök elterjedését, elterjesztését milyen utakon-módokon kívánja támogatni a kormányzat. Erre nem lehet válasz az, hogy még több ATM-automatát helyeznek vagy helyeztetnek el, vagy olyan környezetet teremtenek, hogy a bankok ezt megtehessék.

(11.00)

Itt bizony sokkal komolyabb szakmai kérdésről van szó. És azt is el kell mondjam önöknek, hogy amíg egy állami tulajdonú kockázati tőkealap felállítására Magyarországon nem kerül sor, magyar forrásokból, addig nagyon nehéz komolyan venni azt, hogy egy uniós irányelv vagy rendelet átültetése okán érdemi könnyebbség keletkezzen a magyar gazdaságban, ami mondjuk, leszűrődik a mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozásokig is.

De hogy legyen egy konkrét vitaalap, államtitkár úr, azt javaslom, hogy folytassunk érdemi szakmai vitát arról, hogy a Magyarországon bejegyzett mikro-, kis-, illetve közepes méretű vállalkozás esetén az első évben ezen vállalkozások vagy adó- és járulékfizetési kötelezettség alóli mentesítést nyerjenek teljes körben, vagy pedig egy évig egy számlán parkolhassanak ezek a kötelezettségek, és akkor kelljen teljesíteni őket, amikor ez a kisvállalkozás már képes profitot termelni. Egy olyan, a nemzetközi színtéren mindennapi szinten bevett módszerről van szó, ami átültethető lenne a magyar gazdaságba. Nyilván ki kell szűrni a visszaélési lehetőségeket, ezért javasoltam azt, hogy folytassunk szakmai vitát erről.

Egy induló magyar kisvállalkozás számára mi a legnagyobb probléma? Az elképesztően lassú bürokratikus folyamatok. Ez a javaslat és Magyarország Kormánya nem változtat ezen. Az elképesztő hatékonyságbéli lemaradáson, amit a banki költségek, a tranzakciós költségek, egyebek magas mivolta miatt versenyhátrányként élnek meg a magyar vállalkozások, ez a papírcsomag nem változtat, és Magyarország Kormánya úgyszintén nem változtatott rajta.

A tranzakciós illetéket ki tetszettek vetni, ezt a törvényhozó egyértelműen az érintett kereskedelmi bankokra vetette ki. Tállai államtitkár úrral már számtalan vitát folytattunk a bankrendszer túlkapásait illetően. Tegnap odáig süllyedt államtitkár úr, hogy engem vádolt meg azzal, hogy pártolom a bankokat. Ez nemcsak vicces, de röhejes is abból a szempontból, amellett, hogy lehetetlen, hogy önök vannak kormányon, államtitkár úr. Válaszolja meg nekem, hogy ha kivetették a tranzakciós illetéket, ami egy adófajta, de önök illetéknek nevezték el, és ezt a jogalkotó az érintett kereskedelmi bankokra vetette ki, aztán bebizonyosodott, hogy az érintett bankok ezt teljes egészében áthárították az ügyfelekre, akkor önök miért nem tettek semmit.

Ön erre azt válaszolhatja, hogy a fogyasztóvédelem és a felügyelet a Magyar Nemzeti Bankhoz került. Persze. Adott a kérdés, hogy a Magyar Nemzeti Bank miért nem tett semmit, önökkel párhuzamosan. De a jogszabályi keretek kialakítása, államtitkár úr, az önök felelőssége! Tehát én akkor látom értelmét a pénzügyi közvetítőrendszert illető átültetések mélyebb vizsgálatának, ha azt is megvizsgáljuk, hogy Magyarország Kormánya mit tett, illetve mit nem tett.

Érdemi javaslatom tehát a mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozások esetében az első évre vonatkozó adó- és járulékfizetési kedvezmény, illetve kötelezettség alóli mentesítés vagy ennek eltolása annak érdekében, hogy versenyképességük beindulhasson.

A második nagy blokkban a páneurópai magánnyugdíjtermék kialakításáról is olvashatunk bővebben, ami egyébként nem egy butaság, bár az Európai Bizottság találta ki. Egy olyan új típusú nyugdíjcélú megtakarítási termékről van szó, amelynek célja, hogy az érintettek nyugdíjas korukhoz közeledve és nyugdíjcélú megtakarítási lehetőségeiket tekintve a paletta bővülésével találkozzanak, tehát több nyugdíjcélú megtakarítási lehetőségük legyen, ezek európai szinten kezelhetők legyenek, és a piacuk átláthatóvá váljon. Utóbbi nem tudom, kinek az érdeke, nyilván ez egy olyan átláthatósági kérdés, ami, remélem, nem közös brüsszeli szempontrendszert takar, és nem akarják majd egyszer ezt a piacot is beszántani vagy túlszabályozni.

De azt el kell mondjam, támogatok minden öngondoskodást elősegítő terméket, de elképesztően farizeusnak érzem azt, hogy Magyarország Kormánya beterjeszti ezt, idehozza nekünk, hogy támogassuk már az öngondoskodást még egy… Hölgyeim és Uraim! Az Európai Bizottság által kitalált módon, ezt akarja a Fidesz-KDNP most, ezt tette le elénk az asztalra, párhuzamosan azzal, hogy harmincegynéhány óra alatt beszántják a magyarországi öngondoskodás egyik fő pillérét, a lakáscélú előtakarékoskodás rendszerét.

Amikor röhögcsélnek ezen, képviselőtársaim, ragadják meg azt a gombot, nyomják meg annyira, hogy kiszakadjon a helyéből, álljanak föl és érveljenek! Mondjanak arra valamit, hogy az Európai Bizottság öngondoskodási termékét önök itt támogattatni akarják, hozzáteszem, olyan nyugdíjcélú előtakarékoskodásról van szó, amire a magyar átlagkeresetből igen szerény lehetőségek adódnak, de a tipikus magyar élethelyzetekre kitalált lakáscélú előtakarékosságot, vélhetően a saját barátjuk lakáslottójának érdekében, két nap alatt beszántják.

Erre adjanak választ, és ha erre sikerül választ adniuk, akkor lehet érzésem szerint komoly szakmai vitát folytatni ezekről a kérdésekről. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Köszöntöm képviselőtársaimat. A következő vezérszónok a KDNP képviselőcsoportjából Hargitai János képviselő úr. Parancsoljon!

DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előbb Z. Kárpát Dániel képviselő úr azt kifogásolta az első mondatában, hogy egyfajta salátatörvény van előttünk, és ezt ő nehezen tudja kezelni. Utána határozottan elkezdett másról beszélni, ami alig tárgya ennek a törvénycsomagnak.Akkor az első állításával kapcsolatban mi a jogi helyzet? Ha ez egy salátatörvény, fogjuk fel valamelyest salátatörvénynek, lehetséges-e így tárgyalni ezt a törvényt? Nyilvánvalóan lehetséges. Egyszer volt gondunk a salátatörvényünkkel, amire én vissza tudok emlékezni, akkor még az volt a gyakorlat, hogy a költségvetési törvény nem önmagában lett tárgyalva, hanem a költségvetési törvényhez nagyon sok más törvény is kapcsolódott egy törvénycsomagban. Ezt a gyakorlatot az Alkotmánybíróság felszámolta, és azt mondta, hogy a költségvetési törvényt önállóan tárgyaljuk. Azóta az a gyakorlat, hogy a költségvetést megalapozó törvényeket, amelyek önmagukban, jellegükből adódóan egy salátatörvény-csomagot alkotnak, külön tárgyaljuk.

Ha a salátatörvényeket úgy ab ovo el kellene vetni, és összefüggő dolgokat nem lehetne egyfajta salátatörvényben tárgyalni, nyilvánvalóan az lehetetlenné tenné ilyen esetben a jogalkotást. Erre a legjobb példa a költségvetést megalapozó törvények tárgyalása. Ez a saláta azért nem olyan nagy. Azzal az állítással egyetértek, amit képviselő úr mondott, hogy ha valaki most minket hallgat, nagy valószínűséggel odább nyomja a készüléket, mert egy nehezen értelmezhető törvény.

Muszáj tárgyalnunk ezt a törvényt, az európai uniós tagságunkból az adódik, helyesen, hogy az Európai Unió intézményrendszerében tagállamok között ahhoz, hogy egy egységes joganyag létrejöjjön és működni tudjon, jogharmonizáció mindig is volt és nyilvánvalóban a jövőben is lesz. Itt most egy irányelv átültetése folyik a gyakorlatba és egy rendelet beépítése. Mert gyakorlatilag ennek a módosításnak e két európai uniós joganyagnak az implementálása a legfontosabb kérdése.

Itt most arra lehetőségünk nincs, hogy egy irányelv átültetése során egyébként annak majd milyen következményei lesznek a pénzügyi rendszerben. Ma egyébként tárgyalunk olyan más törvényeket, amelyek hazai kis- és középvállalkozásokat helyzetbe hoznak. Z. Kárpát Dániel ott is megszólaló lesz talán, ezeknél a javaslatoknál is.

Az irányelv átültetése során az államtitkár úr kitért arra az alapvető gondra, hogy az Európai Uniót is elérte nyilvánvalóan egyfajta pénzügyi válság, illetve a tagállamokat elérte, Magyarországot ez külön sújtotta; emellett Európának az is óriási gondja, hogy szinte minden tagállamra jellemzően elöregedéssel kell szembenéznie Európának. Az persze jó, hogy az emberek sokáig élnek, de a nyugdíjrendszerek fenntarthatósága tekintetében gondot is jelent. Ezért a szabályozást a nyugdíjrendszerekre vonatkozóan észszerűsíteni kell, erősíteni kell sokkal inkább.

És ami fontos, hogy valamit lefordítsunk itt a minket hallgatóknak: a határon átnyúló szolgáltatások bevezetését is ösztönözni kell. Tehát itt olyan konstrukcióról van szó, hogy ha egy tagállamban valamilyen nyugdíjintézmény bevezetett egy konstrukciót, akkor a jövőben lehetősége lesz a magyar jogban is arra, hogy ezt tagállamok között is átadjuk. Tehát átvegyünk olyan intézményeket a magyar nyugdíjrendszer szolgáltatói rendszerében, amik eddig nem voltak honosak.

Az értékpapírosítási rendelet teljesen új terület, Magyarországon eddig ez nem volt szabályozva. Ennek lényegének megragadása azt jelenti, hogy a hitelezőnek vagy más kezdeményezőnek a jövőben lehetősége lenne arra, hogy a hiteleit vagy más eszközeit újrafinanszírozza azáltal, hogy értékpapírokká alakítja át ezeket a hiteleket, mégpedig egy különleges célú gazdasági egység beiktatásával történne ez.

(11.10)

Fontos, és ez megint talán mindannyiunk számára fontos, mert ezzel előbb-utóbb találkozni fogunk: bankszámlával szinte minden magyar állampolgár rendelkezik, a bankszámlákhoz kapcsolódó szolgáltatások köre rohamosan nő, és az elkövetkezendő időszakban az informatika fejlődésével is ez várható, a bankszámlánkat vezető pénzintézetek viszont valamilyen mértékben privilegizált helyzetben voltak és vannak. Ennek a rendeletnek az átültetése most azt fogja eredményezni, hogy a kártyaalapú szolgáltatók készpénzt helyettesítő fizetési eszközöket meghonosítanak, tehát tekintse őket egyfajta harmadik félnek, az egyik fél a számlavezető, a másik én vagyok, aki erre megbízást adok, és a harmadik fél úgy fog tudni a mi pénzügyi számláinkhoz hozzáférni, hogy nem lesz a számlavezető és a harmadik fél között külön szerződéses intézményrendszer. Tehát ez megkönnyíti az ilyen új típusú pénzügyi szolgáltatások bevezetését, viszont követelményként joggal adódik, hogy adatvédelmi szempontból a számlavezető és a harmadik fél részéről az új szolgáltató esetében ezek az adatkapcsolatok biztonságosak legyenek.

Az államtitkár úr említette azt is, hogy két törvényt is módosít ez a  maradjunk ennél  salátatörvény. A hitelintézeti törvény egy szanálás esetén egy új kielégítési erősorrendet állapít meg, és ami szintén mindannyiunkat többször érinthet, a biztosítási törvény módosítása. Sokszor találkozunk azzal, hogy amikor gépjárművet vásárolunk, vagy más esetben lakást vásárolunk, vagy adott esetben utazunk, az ilyen szolgáltatásokat nyújtók más kiegészítő szolgáltatásként biztosítási szolgáltatásokat is nyújtanak nekünk. Ha ezt teszik, ami nem az alapvető tevékenységük, akkor szigorúbb ügyfél-tájékoztatási szabályok fognak érvényesülni.

Tehát én azt gondolom, hogy egyrészt kötelezettségünk ezt tárgyalni európai uniós szabályokból adódóan, másrészt az államtitkár úrnak azon állítása szerint, hogy a pénzügyi szektor megbízhatóbb működését szolgálja ez az előterjesztés, sőt annak valamelyest élénkítését, határokon átnyúló szolgáltatások erősítésére gondoljunk, azt gondolom, az ellenzék részéről is nyugodtan támogatható ez a törvénycsomag  a KDNP ezt fogja tenni. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszony. Parancsoljon, képviselő asszony, öné a szó.

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A javaslat 14 törvény módosítását tartalmazza, jobbára az Európai Unió jogának való megfelelést vagy annak végrehajtását hivatott biztosítani, ezen túlmenően a gyakorlatban felmerült igények alapján pontosításokat, kiegészítéseket tartalmaz. Rendkívül összetett, sokrétű kodifikációs munkát látunk, és jelzem, a jobbikos képviselőtársam mind a 14 területet felsorolta már, így nem akarnék mind a 14 területre külön kitérni. Néhány megállapítás, államtitkár úr: a tőkepiaci és értékpapírpiaci szabályozás változása uniós rendeletek alapján megteremti elsősorban a bankok számára a meglévő jelzálog, eszközök fejében nyújtott kölcsönök, lízing refinanszírozását úgynevezett értékpapírosítás révén, egy újonnan létrehozandó, speciális pénzügyi értékpapírpiaci társaságon keresztül. Az értékpapír-kibocsátás fedezete a kihelyezett banki hitelből befolyó törlesztés, sőt az eszközök átkerülhetnek a bankok mérlegéből az új speciális cégek mérlegébe.

Itt a KDNP-s képviselőtársamnak, Hargitai képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy kétszer is megjegyezte, hogy elég nehéz lehet most, ha a tévénézők nézik ezt a parlamenti közvetítést, mert egy elég komoly törvénymódosításról és átfogó törvénymódosításról beszélünk; azért engedje meg, hogy nem sok lehetőségük van a magyar állampolgároknak, hogy nyomon kövessék televízión vagy akár interneten keresztül a közvetítést, mert tudjuk, hogy önök voltak azok, akik megszüntették az élő közvetítést a parlament munkájáról. Ezt a jegyzőkönyv számára szerintem pontosítani kell.

Ez a fajta refinanszírozási forma kísértetiesen hasonlít a tíz évvel ezelőtti pénzügyi, majd gazdasági válság kirobbanásához vezető USA-beli speciális pénzügyi termékhez. Akkor is az amerikai lakossági jelzáloghitelek refinanszírozását értékpapírokba csomagolták és értékesítették, amiben keveredtek a különböző kockázatú hitelek, majd követhetetlen módon egyik értékpapírcsomagot a másikba csomagolták és értékesítették. Az Unióban is most alkották ezeket a jogszabályokat, és lépnek hatályba Európa-szerte. A hazai tőke- és pénzpiac fejlettsége továbbra sem mérhető nemhogy az amerikai, de a nyugat-európai pénzügyi központokéhoz sem, másrészt a relatív kis piaci méret sem indokolja, hogy éppen egy ilyen rossz emlékű pénzügyi instrumentummal bővüljön az értékpiac, annak ellenére, hogy új uniós jogszabályok, irányelvek erre lehetőséget teremtenek.

Itt jegyezném meg, államtitkár úr, hogy az új Orbán-kormány megalakulása óta többször hallgattuk akár sajtónyilatkozatokban, akár bizottsági üléseken Orbán Viktortól, Varga Mihálytól és magától Matolcsy Györgytől is, hogy készítik fel a magyar lakosságot úgymond egy következő gazdasági válságra, folyamatosan kommunikálják, hogy úgymond a megszorító csomaggal, amit készítenek elő sejtésünk szerint, a lakosságot készítik fel erre a következő gazdasági válságra, és próbálják kommunikációval felkészíteni a lakosságot arra, hogy hogyan tudják majd a megszorító csomagjukat keresztülvinni.

A foglalkoztatói nyugellátás követelményrendszerének bővítése, szigorítása, kockázatcsökkentése érdekében elfogadhatónak tűnik, habár eddig nem voltak ismertek a szélesebb nyilvánosságban problémákra utaló hírek. Itt megjegyezném, hogy többszöri kísérletet tett a kormány az elmúlt években a nyugdíjasoknak az újrafoglalkoztatására.

Hargitai képviselő úr előttem elmondta, hogy mekkora nagy problémát okoz nemcsak Magyarországon, hanem Európa-szerte a lakosságnak az elöregedése, és hogyan lehet pótolni a munkaerőpiacon azt a fajta hiányt, amellyel most már Magyarország is küzd. Bár itt egy kritikát engedjenek meg: önök voltak azok, akik olyan törvényeket hoztak, hogy hogyan nem lehet nyugdíjasoknak dolgozni, itt hoznám példaként akár azt, ahogy az oktatási rendszerbe beavatkoztak, és lényegében egy óriási pedagógushiány alakult ki.

A másik, amit ennél a törvénymódosításnál el kell mondanom, hogy azt a helyzetet, azt a fajta kivándorlást sem kezelik, amit évek óta tapasztalunk Magyarországon, hogy 600-700 ezerre tehető azoknak a fiataloknak a száma, akik elvándoroltak Magyarországról, és akik okozhatják ezt a fajta munkaerőpiaci hiányt, amit tapasztalunk most már Magyarországon.

Az MNB elnöke dönthetne számos olyan ügyben, amiben eddig a Pénzügyi Stabilitási Tanács döntött, miután több ezer ügyben tapasztaltuk. Ez nem indok arra, hogy jogköröket vonjanak el. Az elvonandó jogkörök elsősorban a szanálási jogkörökre vonatkoznak, azok felett láthatóan kizárólag a jegybankelnök, illetve általa megjelölt személy rendelkezhetne ez után a módosítás után.

Mint ismert, az MNB legismertebb szanálási esete az MKB Bank közpénzből történt szanálása, majd utána a vitatott privatizációja, amit egy 2015-ös ÁSZ-jelentésben azért kritikaként meg is fogalmaznak, hogy lényegében ez szabályos volt vagy nem volt szabályos. Vitatjuk, hogy ezeket a jogköröket tényleg szükségszerű-e a Magyar Nemzeti Bank elnökének átruházni; remélem, hogy az államtitkár úr erre a kérdésre fog válaszolni, hogy ezt miért kell most meglépni.

A másik nagyon érdekes módosítás a törvényben az, hogy az MNB felügyelőbizottsága tagjainak a mandátumát hosszabbítanák meg a következő országgyűlési választások évének a végéig, december 31-éig  ez egy féléves hosszabbítás. Államtitkár úr, mi szükség van erre? Nem értjük, hogy ezt a fajta módosítást miért akarják véghezvinni, miért nem működhet az a rendszer. Ehhez szerintem módosító javaslatot fogunk benyújtani, hogy ezt ne tehessék meg.

Az OBA által nem biztosított betétek körét bővítették a viszontbiztosítók, pénzforgalmi intézmények bevételeivel, saját váltóival, amelyek indokoltak, miután üzleti szereplőkről van szó.

(11.20)

Az örökösöket jelenleg nem illeti meg, legfeljebb 50 ezer euróig a kártalanítási összeg, ez megnyílna legfeljebb a betéthozzáféréstől számított három hónapig. Eddig az összeghatárig ez még elfogadható intézkedés is lehetne. A 14 módosítás közül van jó néhány, amivel egyet lehetne érteni, de pontosan a felsorolt kritikák miatt  a Magyar Nemzeti Bank elnökének adott újabb jogkörök, a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottsága mandátumának a meghosszabbítása nem kell hogy szerepeljen ebben a törvénymódosításban  a Magyar Szocialista Párt részéről fogunk módosító javaslatokat benyújtani, hogy ezt vegyék ki magából a törvénymódosításból.

Persze, ha ezek benne maradnak, tisztelt államtitkár úr, akkor elfogadhatatlan számunkra, hogy ezt a törvényt meg tudjuk szavazni. És persze, ugyanazt látjuk, mint az elmúlt években nagyon sokszor, hogy egy hatalmas nagy csomagban, mondjuk azt, hogy egy salátatörvényben akár lehetnek pozitív változások is, de beletesznek olyan módosítókat, amelyek elfogadhatatlanok számunkra, elfogadhatatlanok az ellenzék számára, és ezért ezt így, ebben a formában, azt gondolom, nem lehet támogatni. Elnök úr, köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A DK képviselőcsoportjának vezérszónoka Varju László képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr! Öné a szó.

VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szép csendesen elszivárgó kormánypárti képviselők között, akiknek védeni kellene ezt a törvényjavaslatot majd a mai nap folyamán, láthatóan elég nehezükre esik majd, hogy ennek a törvénynek a védelmére kelhessenek. Hiszen abban a hangvételben kell folytatnom, amit képviselőtársam itt az előbb megkezdett, hogy bizony ez egy olyan sunnyogó törvénymódosító javaslat, amibe sok mindent összelapátoltak, és van benne olyan, amit egyébként támogatni érdemes volna, de van benne olyan, ami egyébként elfogadhatatlanná teszi.Éppen ezért tiltakozni kell önmagában a módszer ellen, ahogy csinálják. Ez nagyon helytelen, illetve az ellenzéket abba a helyzetbe hozzák, hogy egyébként el kell hogy utasítsák; már csak azért is, mert az eddigi tapasztalat alapján azt láttuk, hogy ha van módosító indítványunk, akkor azzal nem sokra megyünk, nemigen akarják önök azt figyelembe venni.

Ezzel együtt önök nagyon nehéz helyzetbe kerültek, mert a kormány által megtett előterjesztést másodsorban mondom amiatt sunnyogónak, merthogy az Európai Közösség szabályainak és előterjesztésének megfelelően, ahogy a törvény címében benne is van, hogy jogharmonizációs célú módosításról szól, ebben benne van az, hogy magánnyugdíjpénztárakat lehet létrehozni Magyarországon.

Tisztelt Államtitkár Úr! Önök pontosan tudták már 2011-ben, mert már akkor is az összeurópai szintű nyugdíjbiztosítás ötlete, javaslata felmerült, és akkor ahelyett, hogy ebben egyébként közreműködtek volna és a magyar emberek számára az öngondoskodás lehetőségét megteremtették volna, ehelyett önök akkor ezt a megtakarítást, ennek lehetőségét megszüntették, és lenyúlták azt a 3000 milliárd forintot, amely 3 millió embernek a megtakarítása volt. Ezt, amit önök így elkövettek, most azt kell mondjam, hogy az Európai Közösség képviseli a magyar emberek érdekeit önökkel szemben.

Bármit is állítanak önök, itt ez most a helyzet, csak most nem tudják ezt kikerülni. És igen, az öngondoskodásra e keretek között lehetőség lesz, merthogy az érvelése egyébként, államtitkár úr, önnek igaz, csak a következtetés levonása korábban, az volt helytelen. Hiszen az öregedő társadalomban  és ez nem csak magyar sajátosság  ennek megfelelően lehetőséget kell adni az embereknek, és az államnak ez a feltételteremtő szerepe jelenik meg. Csak hát ez most úgy történik, hogy önök arra kényszerülnek, hogy ezt megtegyék.

Én azért maradnék ebben a témában, bár mint ahogy mondtam, ebben a törvényjavaslatban több minden megjelenik, de azért ne ússzák meg olyan könnyen, hogy azt a tündérmesét, amit önök fölvázoltak itt 2011-ben, feledjük el, és azt a 3000 milliárd forintot, ami akkor az embereknek megtakarítása volt, önök gyorsan felhasználták néhány év alatt, egy jelentős részét egyébként csak elégették.

Matolcsy György úr volt az, aki egyébként akkor még miniszterként ezt a tündérmesét ideálmodta mindenki elé, hogy majd akkor milyen jó lesz, ha ez megtörténik. Pedig 1998-ban  mondhatnám, hogy ennek előfutáraként, amit most önök idehoztak  elindult az a hárompilléres megtakarítási lehetőség, amelynek a megszüntetésével önök néhány nap alatt azt kivégezték és megszüntették. Az államkasszában landolt a pénztáraktól lenyúlt vagyon, miközben pedig önök pontosan tudták, hogy a magyar társadalom összetétele olyan, hogy ebben az időszakban éppen hogy azoknak a létszáma fog növekedni, akik nyugdíjkorba érkeznek, és kevesebben fognak befizetni, ráadásul az önök gazdaságpolitikájának eredményeként nagyon sok ember, milliónyi ember elvándorolt az országból, és éppen ezért az ilyen módon hiányzó összeg még nagyobb lett.

Tehát az önök akkori hivatkozási alapja, miszerint azért kell megszüntetni a magánnyugdíjpénztárakat, mert abba pluszpénzt kell betenni, kedves államtitkár úr, láthatóan ez a változtatás, amit önök eszközöltek, nem hozta meg az eredményét semmilyen módon. Ráadásul itt a jövőre vonatkozóan azt valószínűsíthetjük, hogy mind 2030-ra, mind 2040-re igen komoly problémák jelentkezhetnek magában a nyugdíjrendszerben, hogy milyen rátával tudnak majd a nyugdíjasok nyugdíjhoz jutni és mennyi lesz az, ami nekik ebből juthat.

A 2000-es évek második felében már évente ez 300 milliárd forint lett volna, de azzal, hogy önök a nyugdíjat leegyszerűsítették és egyetlen költségvetési sorrá tették, itt a közeljövőben  persze, már várhatóan nem az önök kormányzása alatt  egy igen komoly nehézséggel kell szembenézni. Az az elfogadott törvényjavaslat, amely egyébként akkor 3000 milliárd forintos alapot teremtett a nyugdíjasok számára, ez volt az, amit önök besodortak az állami költségvetésbe, és utána ezt, ahogy mondtam, el is költötték.

Hiába volt önöknek ígérete…  itt ismét vissza kell térni arra, hogy önök mit ígértek és mit hozhat egyébként az, ha van ilyen magánnyugdíjpénztári megtakarítás. Merthogy az önök ígéretében szerepelt, hogy mindenkinek saját nyugdíjszámlája lesz, és ezt a lehetőséget önök megszüntették.

De most már úgy kell mondjam, hogy egyszer s mindenkorra megszüntették, mert itt a korábbi időszakra vonatkozóan önök már nem tudják, nem is akarják produkálni azokat az adatokat, amelyek egyébként 1998-tól éppen az említett keretek között megvoltak. Most újra abba a helyzetbe kerülünk, hogy e törvénymódosítás kapcsán lehetőség lesz mindenkinek saját megtakarításra is.

Azon túl, hogy az egyének számára egyébként igazságtalan lehet az egyéni számlák hiánya, még egy nagyon komoly veszélyt hordoz, és ez az, hogy a magánpénztárak kiiktatása után a teljes nyugdíjfizetés az államra hárul, mint ahogy az előbb ezt említettem. Most önök ebből a csapdából, amit egyébként maguk készítettek, maguk állítottak elő, ezzel próbálnak kimenekülni, igaz, hogy ezt is csak azért, mert egyébként a közösségi jog, a közösségi felelősség eredményeként az Európai Közösségben meghozott döntések miatt önöknek ezt a lehetőséget biztosítani kell, ráadásul úgy, hogy minderre egyébként nemcsak az országhatáron belül, hanem azon túlnyúlóan is legyen meg a mód.

Ami biztató ebben egyébként, hogy ha ez létrejön  mert efelől nincs kétségem , akkor majd az államadósság elleni hadakozásukban nem tudnak ehhez hozzányúlni és csodafegyverként azt mondani, hogy majd önök ennek felhasználásával azt csökkenteni fogják, mert emlékezhetünk: na, csak erre nem használták fel, és nem is tették bele a nyugdíjkasszába. Így összességében véve teljesen eredménytelen volt az a program, amiről önök beszéltek, és abból a tündérmeséből semmi nem lett, amire önök készültek. Éppen ezért ennek a salátatörvénynek ezt a részét, ami lehetőséget teremt arra, hogy itt az európai döntéseket követően legyen megtakarítási lehetőség, és az öngondoskodásra ilyen módon legyen mód, ezt mindenképpen üdvözölni kell.

(11.30)

Ami pedig végeredményben ezt a területet illeti, az egységes tőkepiaci unió egy fontos elemeként, ami most így megjelenik, erre én azt gondolom, hogy az önök döntésétől függetlenül erre most akkor lehetőség kínálkozik. De összességében véve sajnos vissza kell térnem arra a megoldásra, hogy a sunnyogó vagy saláta  bármelyiket használjuk  megoldások ezt a törvénytervezetet bizony nagyon kétségessé teszik, hogy hogyan lehetne támogatni.

Ezért tisztelettel azt javaslom, államtitkár úr, hogy a címnek megfelelően járjanak el. Tehát ami a jogharmonizációba tartozik, azt tegyék meg, ami pedig ezen kívül van, azt felejtsék el, és tegyék lehetővé azt, hogy a magyar emberek számára az öngondoskodási formák legyenek meg. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a DK és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Párbeszéd képviselőcsoportjának vezérszónoka Mellár Tamás képviselő úr. Parancsoljon, öné a szó.

DR. MELLÁR TAMÁS, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Megint abban a kedvező helyzetben vagyok, hogy az előttem szólók már nagyon sok mindent elmondtak, így rövid tudok lenni a hozzászólásomban, igyekszem tárgyszerű is lenni.Nekem semmi bajom nincs egyébként ennek a törvénynek a salátajellegével, hiszen itt alapvetően arról van szó, hogy 14 törvénynek a módosítása történik meg, mégpedig alapvetően harmonizációs céllal. Tehát én magát a szándékot támogatni tudom, és a módosítások nagy többségét is, hiszen ezek mind szükségszerűek. Azonban szeretnék kiemelni három nagyon fontos területet, amit nem tudunk támogatni, és ami szerintem igenis komoly veszélyeket rejt magában.

Mindenekelőtt is a legeslegfontosabb dolog ez a tőkepiaci, értékpapírpiaci szabályozásváltozás, vagyis a jelzálogpapíroknak az értékpapírosítása. Tehát ez egy életveszélyes módosítás, és azért emlékszünk rá, mert nem volt annyira régen a gazdasági világválság, amelyik azzal tört ki, hogy a Lehman Brothers üzletház összeomlott 2008 szeptemberében. Hogyha emlékeznek rá, 2008 júniusában még olyan minősítéseket kaptak a Lehman Brothers papírjai, hogy 3A vagy A+ minősítés, amiben egyébként össze voltak pakolva egy csomagban azok a toxikus jelzáloghitelek, amelyek már problémásak voltak, és ugyanakkor pedig kiemelt, jó adósságú dolgok.

Én azt gondolom, hogy ebbe az utcába nem kellene nekünk semmiképpen sem belemenni, akkor sem egyébként, hogyha az Európai Unió ebben, úgy tűnik, hogy ezt a rossz amerikai gyakorlatot próbálja átvenni és próbálja folytatni. Azért sincs rá szükség, mert Magyarországon ismereteim szerint jelen pillanatban nincsen jelentős likviditási hiány, tehát nincs szükség arra, hogy újabb forrásokhoz tudjanak nyúlni a bankok, hiszen jelenleg megfelelő a likviditás kérdése.

Tehát azt hiszem, hogy ez egy nagyon fontos kérdés a mi jövőnk, a mi stabilitásunk, az ország stabilitása szempontjából, mert ha ez a fajta könnyítés megtörténik, akkor ne legyenek kétségeik, hogy meg fognak jelenni olyan vállalkozások és olyan konstrukciók, amelyek majd össze fogják csomagolni a jó befektetéseket a rosszakkal, és ezt próbálják majd rásózni a gyanútlan vásárlókra, és amelynek következménye viszont egy idő után, hogyha majd a világgazdaságban egy válságszituáció kialakul, akkor ezek tovább fogják fokozni ezt a válságot.

A másik dolog, ez nem olyan nagy jelentőségű, de azért mégis fontos, hogy nem lenne célszerű tovább vinni a centralizációt. Tehát az MNB elnöke amúgy is nagyon sok-sok jogcímmel rendelkezik, és nagyon sok-sok lehetősége van, a Pénzügyi Stabilitási Tanácstól most ezzel a módosítással bizonyos jogcímeket vesznek el, arra való hivatkozással, hogy ez technikai jellegű, és itt nagyon sok döntés van, amelyet meg kell hozni. Én azt gondolom, hogy ha itt más komoly indokokat nem lehet felhozni, akkor erre a változtatásra, erre a módosításra nincs szükség, illetve ez nem indokolt.

A harmadik rövid megjegyzésem viszont tényleg technikai jellegű, és ezt nagyon könnyen lehet orvosolni, ez pedig az MNB felügyelőbizottságával kapcsolatos. Itt egymásnak ellentmondó dolgok vannak. Az egyik javaslat azt mondja, hogy a választási év december 31-éig szól a felügyelőbizottság mandátuma, a másik pedig az az élő szabályozás, hogy hozzáköti az MNB elnöke hatáskörének a megtartásáig, vagyis tehát ameddig ő hivatalban van. Most ez a kettő nem fedi egymást, és itt szerintem valamelyik irányba el kellene mozdulni. De hát ez elég könnyen és elég gyorsan lerendezhető dolog.

Azt gondolom, hogy ha ezen a három ponton változtatást fog a kormány eszközölni, és államtitkár úr ezeket elfogadja, akkor a Párbeszéd ezt a javaslatcsomagot támogatni tudja.

Köszönöm szépen. (Taps a Párbeszéd és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most van lehetőség kétperces felszólalásokra, mivel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Kétperces felszólalásra jelentkezett Mesterházy Attila, az MSZP képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Hargitai képviselő úrnak a mondataira szeretnék reagálni egypár mondat erejéig. A salátatörvényekkel nem az a gondunk, hogy léteznek salátatörvények, ahogy ezt a jobbikos képviselőtársam is elmondta, hanem az ellen a gyakorlat ellen tiltakozunk, hogy önök tudatosan  most nem konkrétan feltétlenül ebben az előterjesztésben, de máskor sokszor  összekevernek olyan témákat, ami lehetőséget ad arra, hogy kommunikációs és politikai mozgásteret teremtsenek saját maguknak. Tehát van benne olyan, amit az ellenzék szívesen támogatna, mert valóban a kezdeményezés célja vagy maga a szöveg is megfelelő, és aztán mellétesznek olyanokat tudatosan, amit az ellenzék nem támogatott sokféle okból kifolyólag. Innentől kezdve természetesen a salátatörvények nem egyvalamire koncentrálnak, nem egy téma köré szerveződnek, ahogy ön ezt mondta állandóan, hanem bizony van, amikor teljesen össze nem tartozó kérdéseket is belecsomagolnak.Tehát csak erre szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy teljesen jogos a felvetése a jobbikos képviselőtársamnak, hogy bizony, sok esetben ez az ellenzék munkáját tudatosan nehezíti. Tudom, hogy nem az a dolguk, hogy könnyítsék a mi munkánkat, csak szerettem volna azért értelmezni, hogy nem mindig olyan egyértelmű az, hogy egy salátatörvény mindig csak jó lehet, mindig csak egy téma köré csoportosul, bizony, sok esetben azzal szembesülünk mi is, hogy vannak benne támogatható célok, és vannak benne olyanok, amelyek kevésbé elfogadhatóak.

Ahogy itt Mellár Tamás és a többi hozzászóló is elmondta, például ebben a törvényben is vannak olyanok, amelyek támogathatóak, és amelyek kevésbé támogathatóak, és ilyenkor persze a döntés mindig sokkal nehezebb. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak kétperces felszólalásra a Jobbik képviselőcsoportjából Z. Kárpát Dániel képviselő úr következik. Parancsoljon!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is elismerésem KDNP-s képviselőtársam irányába, hiszen szakkérdésekről beszélt, és ha jól folytatjuk a munkánkat, itt még egy szakmai vita is kibontakozhat a végén. Nagyon bízom benne, elnök úr, hogy nem jómagam leszek a következő felszólaló normálban, hanem valamelyik kormánypárti képviselőtársam, mert ez akkor azt jelenti, hogy a teljes vezérszónoki kör meg tudta termékenyíteni a kormányoldalt.

(11.40)

Amiért én nem érzem szerencsésnek, hogy az amúgy kötelező jellegű implementációt egy salátában intézik el, az pontosan az, hogy az általunk felsorolt témák, a páneurópai magánnyugdíjtermék, az MNB szerepkörének további bővülése, az MNB-felügyelőbizottsági tagok mandátuma tekintetében az egyetlen kormánypárti vezérszónok, aki ezeket a témákat mélységében is érintette, egyszerűen nem tért ki ezek mindegyikére; az ezekre adott ellenzéki reakciókra pedig pláne nem, ily módon ez technikailag megszünteti az érdemi vita lehetőségét.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy amikor az Európai Bizottság által kitalált páneurópai magánnyugdíjtermék kormányzat általi itteni erőltetésére azt válaszolom, hogy jó, persze, támogatjuk az öngondoskodást, de miért tetszettek a lakás-előtakarékossági üzletágat kinyírni, kicsinálni két nap alatt, érdemi reakciót erre nem kaphatunk.

Nem mondom azt, hogy ez egy szerencsés körülmény, mert néha nincs sok köszönet a kormánypárti reakciókban, és nincs sok szakmaiság bennük, de én azt mondom, mégiscsak az lenne a dolog módja, ha itt egy érdemi szakmai vita folyna, politikai jelzők, minősítgetések nélkül. Mi nyitottak vagyunk erre a továbbiakban is, azon reményem fenntartása mellett, hogy nem én leszek a következő felszólaló ebben a vitában, hanem megelőz engem egy kormánypárti képviselőtárs. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mivel mások kétperces felszólalásra nem jelentkeztek, rendes felszólalásra Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon, képviselő úr! (Derültség az ellenzéki pártok padsoraiból.)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Így illannak el a remények, pedig mi megpróbáljuk lelkiismeretesen ellátni a munkánkat, és úgy gondolom, hogy kormánypárti oldalról is hozzátartozna a tisztességes munkavégzéshez az, hogy nem egy zárszóban intézzük el az ellenzéki képviselők különböző hozzászólásait, ötleteit. Itt nem az ellenzéki képviselőket köpik szembe ezzel, mögöttünk ugyanis szavazók százezrei állnak, a Jobbik esetében több mint egymillió szavazó. Úgy gondolom, a kormánypárti szavazókat is érdekelné az, mondjuk, a másfél millió lakás-előtakarékoskodó közül a Fidesz-KDNP szavazóit is érdekelné az, hogy ezt a nagyon kedvező, állami lábbal ellátott módszert miért nyírta ki két nap alatt a kormányzat, mert érdemi szakmai választ erre nem tudott adni egyetlen kormánypárti képviselő sem.Amiről viszont ezen javaslat tárgykörében muszáj beszélnünk, hogy ne feszítsem túl az általános vita kereteit, az a Magyar Nemzeti Bank szerepkörének további bővülése. Ez ugyanis itt fekszik előttünk, és ez nem egy európai jogharmonizációs javaslat, ez nem egy kötelező jellegű átültetés. Itt arról van szó, hogy a Magyar Nemzeti Bank leadott egy vészjelzést, ez egyébként egy valós jelzés, amely arról szól, hogy a Pénzügyi Stabilitási Tanácsnak évente több ezer döntést kell meghoznia  nem lehet, hanem kell  a hatályos jogszabályok alapján, és gyakorlatilag nem bírják a terhelést.

Én ezt el tudom fogadni. Ily módon a Magyar Nemzeti Bank javaslata alapján a Magyar Nemzeti Bank elnöke kapna most felhatalmazást. Számomra az is furcsa, hogy a javaslattevő keze saját maga felé hajlik, de a helyzet az, hogy itt most egyes, korábban a Pénzügyi Stabilitási Tanács feladatkörébe tartozó döntések meghozatalára kér jogosítványt a Magyar Nemzeti Bank elnöke, hogy ő majd kijelöli, hogy valamely szerve vagy vezetője, vagy megbízatással rendelkező személye eljárjon ezekben a kérdésekben.

A helyzet az, hogy az MNB működésébe nyugodtan bele lehet nyúlni, tehát ez egy legitim vitaalap, csak megint nem folytatjuk le róla kellő mélységben a szakmai vitát. Hiszen én azt mondom, hogy igen, a pénzügyi vállalatok ellenőrzését tovább kell szigorítani, új ellenőrzési módszertanokat igenis be kell vezetni. De miért nem beszélünk arról, hogy már az új felállású MNB idején, tehát amit önök tetszettek ilyen módon kialakítani, fordulhattak elő a Quaestor-, a Hungária-, és egyéb olyan pénzügyi botránysorozatok, amelyek megengedhetetlenek lettek volna egy normálisan működő piacgazdaságban, és honfitársaink tízezreinek kisemmizéséhez járultak hozzá? Ezek részben már arra az időszakra esnek, amikor a fogyasztóvédelem nagy részét igyekezett az MNB beolvasztani, Magyarország Kormánya a szükséges jogszabályi változtatásokat keresztülvitte, de a helyzet az, hogy ez a fogyasztóvédelmi rendszer tökéletes csődöt mondott.

Pont a Jobbik frakciója volt az, amely jól időzített javaslataival elejét tudta volna venni a Quaestor-botránynak abban az esetben, ha azt a két tucat módosító javaslatot a maga idejében megfogadják a kormánypárti képviselőtársak. A helyzet az, hogy ez nem történt meg. Tehát ha az MNB szerepköréhez, annak működéséhez hozzá akarunk nyúlni, nyitottak vagyunk, viszont azt kell mondjam, hogy egy salátatörvénybe, európai uniós rendeletek és egyebek közé elrejtve azt, hogy az MNB különböző működési módjait módosítsuk, egészen elképesztő módszer az én szememben.

És azt is látni kell, hogy itt a bankszektorról általában kell néhány megállapítást megosztanom államtitkár úrral, vagy azzal, aki majd a zárszót adja, hiszen több itteni irányelv, rendelet, illetve implementálandó fejezet is érinti a bankszektor működését. Szeretném elmondani önöknek, felháborítónak tartom azt a banksimogató Fidesz-KDNP-s rendszert, ami kialakult.

Örülök, hogy itt van Tállai államtitkár úrnak, hiszen volt nekünk egy befejezetlen csatánk tegnap, és örülök, hogy már a csíptetővel bíbelődik, mert az a következtetésem, hogy ebből egy markáns zárszó lesz akkor. Bár én arra már nem fogok tudni reagálni, tehát a lovagiasság jegyében államtitkár úr most is megnyomhatná azt a gombot, ami még nem világít pirosan. Láttam, hogy nem nyomta meg, ily módon valószínűleg már nem tudok reagálni arra, amit majd el tetszik mondani. De szeretném önnek szegezni azt  mint a bankársimogatók egyik vezetőjének , mit is csináltak önök az utóbbi években.

Először elárulták a devizahitel-károsultakat. Kezdjük ott, hogy 2001-ben lehetővé tették azt, az akkori jegybanki vezetők és az akkori kormányzati vezetők tudtával, hogy az egyoldalú szerződésmódosítások elképesztő szintet érhessenek el és elképesztő módszertannal találkozhassanak. Tehát kiszabadult az a bizonyos szellem a palackból.

Aztán balliberálisnak nevezett kormányok elkövettek egy gazdasági terrorcselekményt, miszerint engedték felszaporodni a kétes hitelek állományát olyan szintre, ami kezelhetetlenné vált. Viszont 2002-2010 között sem Tállai államtitkár úrtól, sem kollégáitól nem találtam meg azokat a markáns ellenzéki felszólalásokat, amelyek révén a Fidesz jelezte volna, hogy óriási baj van, be kell avatkozni, és hogy az akkori kormánynak szegezték volna azt, hogy a devizahitelezésből óriási probléma lesz. Nem találjuk az önök markáns kiállásait.

2010 után pedig piaci árfolyamon forintosítottak, és bár a lopott holminak nagyjából egynegyedét, egyharmadát sikerült visszacsoportosítani az emberekhez, az érintettekhez, a kárvallottakhoz, a másik, nagyjából kétharmadát ez a kormány legalizált módon az érintett bankoknál hagyta.

Államtitkár úr, gondolja ezt végig: ha ezek után ön bárkit megvádol a bankok, bankárok támogatásával, mennyire hiteles ember ön? Mennyire lehet adni a szavára, miután ön aktív részese, vezetője volt ezen bankokkal összejátszó döntések meghozatalának és keresztülvitelének? Államtitkár úr, ön vezetőként, kollégáival együtt, aktív részese volt annak is, hogy a tranzakciós illeték kivetése során egy évente több mint 200 milliárd forintos terhet azok a kereskedelmi bankok, amelyekre kivetették ezt a terhet, áthárítsák a fogyasztókra, ügyfelekre, érintettekre. Ön nem nyújtott be képviselői módosító indítványt, a frakciója sem nyújtott be módosítót annak érdekében, hogy ez az áthárítás ne történhessen meg. Végül pedig, a banki ágazati különadó tekintetében is elmondhatjuk, hogy ennek jó részét áthárították.

Elmondom, hogy mi a Jobbik javaslatcsomagja, és kérem, hogy igyekezzen szakmai választ adni arra, hogy mi a véleménye ezekről a pontokról. Én azt szeretném, ha a hitelintézetek bankadóját a korábbi szintre, tehát a 0,53 százalékos szintre emelnénk vissza, hiszen indokolatlan rekordnyereségeket produkálnak azok a kereskedelmi bankok, amelyek számára ezt a nagyon kedvező, nagyon barátságos klímát önök alakították ki az utóbbi években. Tehát szeretnénk, ha a banki ágazati különadó a korábbi szintre emelkedne vissza.

Szeretnénk továbbá, hogy a Fidesz-kormány által megszüntetett hitelintézeti járadék, tehát több tíz milliárd forintról beszélünk, államtitkár úr, kerüljön visszaállításra a közteherviselés jegyében. Ez lenne a második pont.

Harmadik pontként nagyon szeretném azt, ha az EBRD-vel és a Bankszövetséggel kötött paktumukat felbontanák, tehát elállnának attól a vállalásuktól, hogy további terhet nem raknak az érintett kereskedelmi bankokra, a károsultak ügyének rendezése érdekében. Ez egy harmadik, abszolút logikus pont. Ha önök egyfajta bankellenes retorikát folytatnak, ebbe még bele is fog illeni talán az EBRD-paktum felrúgása, bár én állítom, hogy ez a politika inkább kétkulacsos volt az utóbbi években.

Negyedik pontként egyfajta fogyasztóvédelmi razziára szeretném felhívni a kormányzatot a tekintetben, hogy az érintett kereskedelmi bankok, amelyekről beszéltünk, a különadók jelentős részét beépíthették termékeik vagy szolgáltatásaik árába. Itt a termékek, szolgáltatások árszerkezetének időszakról időszakra történő összehasonlításával pillanatok alatt meg lehet találni, hogy ezek a beépítések indokoltak voltak-e vagy sem, álltak mögöttük piaci folyamatok vagy sem, ily módon leleplezhető ez az egész rendszer.

És nyilván a bankszektor tekintetében abszolút indokolt lenne a mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozások esetében a banki terhek csökkentése. Nem azt mondom, hogy egyszerű maximalizálással érjük el mindezt, mondjuk, az üzemméret alapján, bár voltak ilyen piaci felvetések is, szerintem ez egy kicsit elnagyolt megoldás lenne, de az biztos, hogy egyfajta tehermentesített bankszámla-konstrukció bevezetésével mind a kisvállalatok, mind egyébként hosszú távon a magánszemélyek számára el lehetne érni az indokolatlan terhek áthárításának megszüntetését.

(11.50)

Ily módon tehát, államtitkár úr, az a kérésem, hogy ezen öt, abszolút konkrét, nettó helyzetünket javító javaslatra érdemi szakmai válaszokat adjon. Úgy látom, hogy még mindig nem világít a felszólalását jelző piros gomb, ezért ez most már csak zárszóban fog megtörténni, amire én nem tudok reagálni. De kérem, igyekezzen úriemberként viselkedni, és az érdemi szakmai felvetésekre érdemi szakmai válaszokat adjon! Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kíván-e még valaki a vitában felszólalni. (Jelzésre:) Igen. Volner János képviselő úr, parancsoljon, öné a szó.

VOLNER JÁNOS (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ritkán adódik alkalom arra, hogy egy ellenzéki képviselő kritikát tudjon mondani a hitelintézeti szektor működéséről, illetve ezzel összefüggésben a kormány által kitűzött elvek gyakorlati megvalósításáról.Az első, amivel szeretnék foglalkozni, ez az adórendszert érintő jogszabályokhoz kötődő hozzászóláscsomag. Az Orbán-kormány 2012-től bevezette a tranzakciós adó intézményét Magyarországon, azaz elvileg a hitelintézeti szektort kezdte el terhelni adókkal. Hivatalosan egyébként a törvény magyarázata szerint a hitelintézeti szektornak kellene adófizetőként, teherviselőként működnie, gyakorlatilag azonban ennél az adónemnél megállapítható, hogy tranzitadóztatás történt, azaz egy olyan adónemet vezetett be a kormány, amelyet a bankok akadálytalanul átháríthattak az ügyfeleikre. Több mint 200 milliárd forint volt évről évre az ebből betervezett költségvetési bevétel. Gyakorlatilag ez azt eredményezte, hogy amikor a bankok értesültek ennek az új adónemnek a bevezetéséről, azonnal kiküldtek egy számlamódosítást, pontosabban egy csomagmódosítást az ügyfeleiknek, amelyben előre jelezték azt, hogy a bevezetendő tranzakciós illeték összegével pontosan megegyező tranzakciósköltség-növekedést könyvelhetnek el a jövőben az ügyfelek.

Mi ezt előre jeleztük, akkor még a Jobbik képviselőcsoportjának tagjaiként a kormány részére. Kértük, hogy tegyenek eleget a törvény szellemének és előirányzatának, azaz akadályozzák meg a hitelintézeti szektor részéről a terheik átterhelését a lakosságra és a vállalkozásokra, azonban nem történt semmi. Ennek a több mint 200 milliárd forintnak a valódi teherviselője a lakosság lett, hiszen tulajdonképpen csak tranzitadóztatás történt e téren.

Egyetértettünk a kormány azon törekvésével, amelyet megfogalmazott, miszerint a bankokat, amelyek a 2008-as hitelintézeti válság felelősei voltak, igyekezzünk magasabb közterhekkel bevonni a közteherviselés rendszerébe, hiszen a bankok egymás között tudnak olyan ügyleteket kötni, amellyel egyik országból a másikba átcsoportosítják a profitközpontot, elviszik a nyereséget, és tulajdonképpen a nyereségük túlnyomó részét offshore területeken adózzák le, a nemzetállamokat megfosztva az ebből befolyó adóbevételektől.

Fontos volt azt látni azonban, hogy ezen a téren nem történt tartós előrelépés. Nagyon helyesen egyébként a kormány bevezette a hitelintézeti járadék intézményét, azonban kérdezem, államtitkár úr, hogy mi szükség volt ennek a felszámolására. Hiszen a hitelintézeti járadék nem véletlenül vonta be a bankokat a közteherviselésbe, durván 20 milliárd forint volt ebből az évről évre befolyó összeg. Erre egy konkrét, elfogadható szakmai magyarázat szükséges, hogy miért kellett adómentessé tenni ilyen módon a bankokat.

További kérdésem azzal kapcsolatos, hogy bizonyos mérlegfőösszeg felett, 50 milliárd forint volt ez, a bankok adóterhe 0,51 százalék volt, aztán ezt lecsökkentették kevesebb, mint felére. Kérdezem én, államtitkár úr, hogy miért kellett a bankokat jelentős tehercsökkenéssel jutalmazni akkor, amikor a hitelintézeti szektor éves profitja elérte a 700 milliárd forintot; egy jelentős, kiugró profitmennyiségről volt szó. Rekordnyereséget könyveltek Magyarországon a bankok, miközben a kormány egyébként csökkentette jelentős mértékben, még egyszer hangsúlyozni szeretném, kevesebb, mint felére az 50 milliárd forintnál nagyobb mérlegfőösszeggel rendelkező bankok adóterhelését.

Én erre sem látok magyarázatot. Én azt látom, hogy a kormánynak volt egy elvi célkitűzése, amely a multinacionális szektor közteherviselésbe történő magasabb szintű bevonását célozta. Ezzel egyetértettünk. Volt egy másik célkitűzése, amely azt célozta, hogy aki okozta a hitelintézeti válságot, az is hárítsa el ennek következményeit.

A bankszektor maga okozta, a hazai bankok ebben részesek voltak, maguknak kellett volna elhárítaniuk a következményeket, azonban itt is a kormány egy adócsökkentést hajtott végre az évek folyamán. Illetve volt egy olyan célkitűzés, hogy nem a lakosság és a vállalkozások lesznek ezeknek a terheknek a viselői, mint ahogy láthattuk a tranzakciós illeték esetén, hanem maguk a hitelintézetek. Ebben sem történt előrelépés, hiszen az áthárítása ezeknek a közterheknek gyakorlatilag akadálytalanul bekövetkezett.

További aggodalmat kell hogy megfogalmazzunk azzal kapcsolatban is, hogy amikor a Magyar Nemzeti Banknál jelentős nagyságú, több mint 500 milliárd forint nyereség képződött a devizahitelek forintra váltásából, akkor nem a devizahiteleseket segítette meg a kormány az ebből befolyó összeggel, erről nem gondoskodott megfelelően, hanem a Matolcsy György-féle jegybanknál gyakorlatilag zsebpénzként otthagyta ezt az összeget. Javasoltam akkor, hogy az angol jegybank eredményelszámolási gyakorlatát kövessük Magyarországon.

Rendkívül szigorú szabályok szerint kell Angliában elszámolni a jegybanki nyereséggel, és el kell pontosan számolni a jegybanknak a kiadásaival, csak célhoz kötött kiadásokat engedélyez Angliában a törvény. Olyasmit azonban nem, hogy különböző műtárgyakat, kastélyokat, oktatást vásároljon magának a jegybank kénye-kedve szerint, és így gazdálkodjon az adófizetők pénzével.

Szerintem ebben is a józan ész alapján előre lehetne lépni. Megjegyzem, meg lehetne teremteni, ha már egyszer léteznek ezek a jegybanki alapítványok, ezeknek az ellenzéki ellenőrzését is, nem pedig eldugni az alapítványi gazdálkodás mögé, gyakorlatilag eltitkolva a közvélemény elől, hogy mi folyik ezeknél az intézményeknél.

Nagyon fontosnak tartom elmondani ezzel összefüggésben azt is, hogy amikor a jegybank szerepét értékeljük és a jegybank tevékenységéről van szó, akkor folyamatosan szakmai javaslatokat tettünk. Az egyik javaslatunk például az volt, én magam is sokat lobbiztam még a jegybanki vezetésnél annak érdekében, hogy az úgynevezett kéthetes kötvényeket alakítsák át betétté. Ezzel kapcsolatban történt előrelépés. Ha ezt most a közvélemény elé tárjuk, akkor azt láthatjuk, hogy ez különösebben az embereket nem érdekli, azonban ha elmondom önöknek azt, hogy abban az időszakban 4500 milliárd forint állomásozott ezekben a kéthetes papírokban, akkor látható, hogy milyen fontos kérdésekről beszélünk.

Én tehát fontosnak látnám azt, hogy ezeken az általam jelzett területeken, akár az adózás terén, akár a jegybanki eredményelszámolás terén előrébb tudjunk lépni. Megjegyzem: eredetileg ezek a bizonyos kéthetes papírok arra szolgáltak, hogy a bankok fölös likviditását lekössék, nem pedig arra, hogy egy gyakorlatilag kockázat nélküli, az alapkamattal megegyező kamatjövedelmet biztosítsanak olyan bankoknak is, amelyek akár Magyarországon nem is kell hogy rezidensek legyenek. Ezt aztán hosszú lobbizás árán sikerült egyébként a magyar gyakorlatból kiirtani.

Nagyon fontosnak tartom azt, államtitkár úr, hogy ezekre a felvetésekre, amelyek kifejezetten szakmaiak, nem politikai vagdalkozások voltak, érdemi választ kapjunk a vita további szakaszában. Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem képviselőtársaimat, a témához illeszkedően van-e még valakinek hozzászólnivalója. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok, az általános vitát lezárom.Megkérdezem Tállai András államtitkár urat, kíván-e a vitában elhangzottakra válaszolni. (Tállai András: Igen.) Igen, kíván válaszolni. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó.

TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először Volner képviselő úrnak reagálnék. Tisztelt Képviselő Úr! Ez nem az adótörvény vitája. Az néggyel később lesz. És még csak nem is az MNB beszámolójának a tárgyalása, mert azt a parlament már egy vagy több héttel ezelőtt megtárgyalta. Értem, hogy önnek most van ideje bejönni és elmondani ezt az felszólalást, de egyetlen szava nem illik ehhez a törvényjavaslathoz (Volner János: De igen!), és most meg is mutatom önnek, hogy melyik ez. (Felmutat egy iratot.) A T/2924. számú, a pénzügyi közvetítőrendszert érintő egyes törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat  ennek a törvényjavaslatnak van a vitája, nem pedig az adótörvénynek és a jegybank beszámolójának.

(12.00)

Úgyhogy, ne haragudjon, maradjon itt, az ezt követő negyedik napirendi pont lesz az adótörvény vitája, ott talán helyénvaló  talán  az ön mondandója.

De elnézést kérek, nem tudok mit kezdeni Z. Kárpát Dániel felszólalásával sem. (Z. Kárpát Dániel: Szerintem nem mindenki más…  Az elnök csenget.) Látszik, hogy zavar van a Jobbikban, mert a jelenlegi képviselője sem, a volt képviselője sem tudja, hogy melyik törvényjavaslatot tárgyaljuk. (Z. Kárpát Dániel: Lehet, hogy nem mindenki szembejön az autópályán, államtitkár úr, hanem ön megy rossz felé!) Hogy miért mondom ezt? Többek között azért  most mondok egy példát, aztán majd mondok többet , mert a páneurópai nyugdíj nem része az előterjesztésnek. Nem tudom, honnan vette a képviselő úr, ezt még az Európai Unió most tárgyalgatja (Z. Kárpát Dániel: Onnan, hogy tájékozódtam róla.), és majd egy-két év múlva esetleg idekerül a Magyar Országgyűlés elé is.

Ön is összekeverte a napirendi pontokat, mert a kis- és középvállalkozások helyzetének javítása, fejlesztése a következő napirendi pont. (Z. Kárpát Dániel: Tetszik tudni, hogy ezek összefüggnek?  Az elnök csenget.) A következő napirendi pont (Z. Kárpát Dániel: Tényleg?), és ott kell felszólalni. Egyetlenegy érdemi felszólalása, mondata nem volt egyébként az előttünk lévő törvényjavaslatról. (Z. Kárpát Dániel: Jaj, hagyjuk már! Hagyjuk már!)

De nagyon érdekes módon, amikor rájött, hogy az MSZP-s képviselő elolvasta esetleg a törvényt, és az MNB-t érintő szabályozást említette, akkor ön fölébredt, rácsatlakozott és elmondta ugyanazt, mint az MSZP-s képviselő. (Z. Kárpát Dániel: Ez egy szégyen, amit művel, államtitkár úr. Üljön le!  Az elnök csenget.) A szégyen, ne haragudjon, az, amit ön csinál (Z. Kárpát Dániel: Szégyen! Tegnap is szégyen volt…), hogy személyeskedik, gúnyolódik, cinikus, miközben a törvényjavaslatot a kezébe sem fogta (Z. Kárpát Dániel: Én legalább nem hazudok!), és teljesen másról beszél. (Z. Kárpát Dániel: Én legalább nem hazudok! Én igazat mondok!)

És akkor térjünk rá a lakás-takarékpénztárakra. Én elhiszem, hogy önnek fáj a kritika, de ön egész életében ezt csinálja. (Z. Kárpát Dániel: Én legalább nem hazudok!)

ELNÖK: Képviselő úr!

TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Térjünk rá a lakás-takarékpénztárakra! Miért mondom én azt, hogy ön és önök a bankszektort, a pénzügyi szektort támogatják azzal, ha a lakás-takarékpénztári rendszert 30 százalékos állami támogatással vissza akarják állítani? Márpedig vissza akarják, hiszen ön törvényjavaslatot nyújtott be, hogy álljon vissza a régi rend, sőt népszavazást kezdeményez az ügyben. (Z. Kárpát Dániel: Pontosan!) Ez azt jelenti, hogy önök népszavazással akarják támogatni a külföldi tulajdonban lévő bankrendszert (Z. Kárpát Dániel: Jézus, Mária!  Közbeszólás a Fidesz soraiban: Szégyen!), mert az a négy lakás-takarékpénztári szervezet lényegében mind banki, pénzügyi befektetői tulajdonban van, és annak a nyereségét, ami egyébként az elmúlt tíz évben 60 milliárd forint volt (Dr. Lukács László György közbeszól.), 60 milliárd extraprofit volt, amiből 30 milliárd osztalékot ki is vettek és lényegében zsebre tettek, az mind magántulajdonba kerül. (Dr. Lukács László György: Mi ez a németfóbia?  Z. Kárpát Dániel: Szörnyű!  Az elnök csenget.) A magyar megtakarítók, a magyar lakosság pedig megkapta a saját pénzét, a 70 százalékot, a 30 százalékot pedig hozzátette a magyar állam. De azt, amit hosszú évek alatt hozamot kellett hozni, ezek a szervezetek, a bank által alapított szervezetek tették zsebre. Ön ezt támogatja, tehát ön és a Jobbik… (Z. Kárpát Dániel közbeszól.) Igenis ön hozta ide ezt a témát, ez sem a napirend része, de mivel megvádolta újra a kormányt azzal, hogy a bankrendszert így vagy úgy érdemtelenül támogatja (Z. Kárpát Dániel: Így van!), ezért kénytelen voltam erre reagálni.

Bangóné Borbély Ildikónak megköszönöm, hogy a törvényjavaslattal is tudott foglalkozni. Sok jót nem mondott róla, ez tény, viszont a közbeszólásait, amiben fájlalja a tévéközvetítés hiányát, hogy összefüggésbe hozta a törvényjavaslatot a munkaerő-kivándorlással, ezt nem nagyon értem. Az értékpapírosítás pedig az átláthatóságot biztosítja. Az újra-értékpapírosítás tiltott, azt nem lehet, ami esetleg válságot vagy problémát okozhatna, mint ahogy azt Mellár Tamás is emlegette. Erről szó sincs itt. Pontosan hogy a biztonságot szolgálja ez a szabályozás. Tehát azt gondolom, hogy túlzás ezt összefüggésbe hozni bármilyen újabb pénzügyiválság-kérdéssel.

Azonkívül képviselő asszony téved abban is, hogy a Pénzügyi Stabilitási Tanács jogköre elvonásra került, mivel végső jogkörelvonás nem lehetséges, és bármikor magához vonhatja a Pénzügyi Stabilitási Tanács; egyébként a szanálás tekintetében nem lehet jogkört átadni, ez kizárólagosan a Pénzügyi Stabilitási Tanács döntése, és nem lehet a jegybank elnökének a hatásköre.

Varju Lászlónak is szeretnék válaszolni, ha már ő is felszólalt elég tartalmasan és hosszasan. Köszönöm szépen, hogy magával a törvényjavaslattal foglalkozott. Mégis mondandójának a legfontosabb része az volt, hogy fáj a magánnyugdíjpénztár államosítása. Előbb lenyúlásnak mondta, aztán azt mondta, hogy ez a pénz az államkasszába került. Így is van ez rendjén. Ön is előre jelzett, ön a nyugdíjrendszer válságát jelezte előre 2030-2040-re. Igen, az lett volna, ha a magánnyugdíjpénztári rendszer marad. Így, hogy az állam átvette a felelősséget, így nem lesz a nyugdíjrendszerben válság.

Ami pedig azt a részét illeti a felszólalásának, hogy az Európai Unió védi meg és teszi lehetővé a magyar állampolgároknak, hogy nyugdíj-előtakarékossággal élhetnek, ez egyszerűen nem igaz, hiszen jelenleg is van számos nyugdíj-előtakarékossági forma. A foglalkoztatói nyugdíj, ami ebben a törvényjavaslatban van, az csak egy új lehetőség, ráadásul ez eddig is megvolt, csak a szabályozása; az európai rendelet, illetve irányelv alapján fogyasztóvédelmileg egy erősebb szabályozás kerül így a törvényjavaslat, illetve, ha elfogadjuk, a törvény által bevezetésre.

A foglalkoztatói nyugdíjpénztárt összefüggésbe hozza a magánnyugdíjpénztárral, ez a következtetés téves, ugyanis a foglalkoztatói nyugdíjpénztár leginkább az önkéntes nyugdíjpénztárral hozható párhuzamba, ez a rendszer pedig egyébként Magyarországon működik.

Összességében köszönöm szépen a felszólalásokat, azt gondolom, az ellenzéki felszólalásoknak is voltak tanulságos részei. Köszönöm szépen a kormánypárti felszólalóknak a támogatásukat, a törvényjavaslat támogatását, amivel én magam is a kormány nevében egyetértek, hiszen ez egy fontos, fogyasztóvédelmi és pénzügyi szolgáltatásokat igénybe venni segítő szabályozás, és ismételten szeretném hangsúlyozni, hogy a megszavazása a pénzügyi fogyasztók védelmét és támogatását fogja szolgálni. Így kérem az Országgyűlés többségét, hogy támogassa a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   33   33-58   59-85      Ülésnap adatai