Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség.Tisztelt Országgyűlés! Mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Most napirend utáni felszólalás következik.

Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Z. Kárpát Dániel képviselő úr, a Jobbik képviselője: „Meddig még?” címmel. Parancsoljon!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A héten szerencsére az átlagosnál több szó esett a parlament különböző műfajaiban a magyarországi lakhatási válságról, lakhatási szegénységről. Ahogy kormánypárti képviselőtársaim pakolnak és csomagolnak, úgy teszi ezt a fiatalok jó része Magyarországon, tehát mintegy 500-600 ezer ember távozott kényszerű okokból Magyarországról. Elmondható az is, hogy ezen kényszerű távozás elsődleges oka a magyarországi bérszínvonal viszonylag alacsony szintje, de második, felzárkózó okként azonnal a lakhatási problémák találhatóak ott, hiszen ha bárki józan ésszel végiggondolja azt, hogy a budapesti 130-150 ezer forintos albérleti díjakat plusz rezsit egy fiatal pályakezdő párnak ki kellene termelnie, akkor azt látja, hogy ez az igazi „Mission: Impossible”, tehát lehetetlen, megoldhatatlan feladat és küldetés. Bizony ennek a folyamatábrának gyakran az a vége, hogy az érintett fiatalok először nem szerencsét próbálnak kalandor módon, hanem kényszerűségből pár éves külföldi munkavállalással próbálkoznak, de ha adott esetben a gyermekáldás ott éri őket, és a Jóisten ilyen kegyben részesíti őket, akkor lehet, hogy a gyermek szocializációja ott kezdődik el, és már nem térnek haza ezek a fiatalok.

Elképesztő problémát jelent az, hogy a kivándorlási spirál közepette, mondjuk, Tállai államtitkár úr lázálmaiban már egy olyan világban él, ahol többen térnek haza külföldről, mint ahányan eltávoznak innen. Számomra értelmezhetetlen ez az álomvilág, és erre való hivatkozással szólítottuk fel nemcsak az államtitkár urat, hanem egyes kollégáit is, hogy térjenek vissza a valóságba.

Azt is meg kell hogy mondjuk a lakhatási problémákkal kapcsolatban, hogy a XXI. századi kihívásokat, a sharing economy alá tartozó különböző eszközök megjelenését, térnyerését egész egyszerűen béna kacsaként figyeli a kormányzat. Gondolhatunk például az Uberrel kapcsolatos vitára, ahol magam egyáltalán nem foglaltam az Uber mellett állást, ugyanakkor a hasonló vívmányok betiltása mellett sem. Én nem hiszek a politikai bunkósbotokban, az érintettekkel való szakmai kommunikációban hiszek, és abban a tisztességes szabályozásban, amely Magyarországon a világhálón keresztül óhatatlanul teret nyerő eszközök szabályozása irányába mutat.

Itt a másik ilyen: az Airbnb-ről beszélünk, azon közösségi szállás-, lakás- és szobamegosztó oldalak hálózatáról, amelynek eredményeképpen több ezer ingatlan hiányzik csak a budapesti ingatlanpiacról, és egy olyan kínálati szűkösség lépett fel, amely kínálati szűkösség egyértelműen az árak felveréséhez vezet.

Ezt a problémát itt előhoztam, és az egyik államtitkár azt válaszolta rá, egyébként a Fidesztől kissé szokatlan módon, hogy bizony ezek piaci viszonyok, ebbe a kormányzat nem akar beavatkozni, semmilyen szabályozó eszközzel nem kívánja ezeket a folyamatokat ebbe vagy abba az irányba elmozdítani. Én sem akarok odáig elmenni, mint mondjuk, a német modell esetében, ahol az albérletáraknak egy felső hatósági plafont szabtak. Nem akarok beavatkozni piaci folyamatokba ilyen drasztikus módon, de ha már egy állami hátterű bérlakásépítési programot nem foganatosít a kormányzat, pedig lehetne ilyet a mostani költségvetésből is kitermelhető módon, legalább az Airbnb és társai tisztességes szabályozásával megpróbálhatná lassítani azt a folyamatot, hogy minél több ingatlant vonjanak ki a pesti albérletpiacról, a kínálati oldal rendezésével pedig szépen lassan az árak rendezését is el lehetne érni.

Mire gondolok? Például a hasonló sharing economy résztvevőkkel egy konzultációt követően megegyezésre jutni a tekintetben, hogy aki egy átalánytípusú adózási formát vállal akár lakásonként, akár szobánként, az az átalányadó befizetése után ne számítson hatósági vegzatúrára, ha betartja a szabályokat, viszont vegyen részt a közteherviselésben, a befolyó összegből pedig egyébként lehet, mondjuk, támogatni az állami hátterű bérlakásépítési programot. Logikus módon elmozdulást lehetne elérni ebben a rendszerben.

Ezzel szemben azt találjuk és azt vesszük észre, hogy a kormányzat mintha nem is értené ezt a problémát. Sajnos a sharing economy tekintetében számos újfajta gazdasági ág, gazdasági eszköz megjelenése várható, és a politikai bunkósbotok használata, a puszta bírságolás abszolút elégtelen, főleg, hogy az Airbnb területén is megjelent az a globalizációra jellemző egyenlőtlenség, amely szerint a lakást, szállást kiadók alig 10 százaléka realizálja az ezen a piacon keletkező haszon többségét, tehát még csak az sem mondható, hogy a magyar tulajdonosok jártak volna jobban ezzel a rendszerrel.

A globalizáció vadhajtásait tehát e tekintetben le is lehet nyesegetni, szabályozni is lehet, de a legrosszabb az, ha egy kormányzat béna kacsaként nyolc éve mozdulatlanul tűri azt, hogy a saját magyar fiataljaink lakhatása tulajdonképpen lehetetlen küldetéssé válik a fővárosban, magyar nagyvárosokban és később az ország egészén. Megoldást kell tehát találni, és úgy gondolom, hogy közösen kell ezt a megoldást megtalálni. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiban.)