Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HISZÉKENY DEZSŐ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Összesen kettő kérdéssel szeretnék foglalkozni a költségvetés értékelése kapcsán. Az egyik az Unió szerepe, a másik pedig az állam szerepe az ország működése kapcsán. Az Unió szerepéről államtitkár úr is tett említést, de azt gondolom, hogy akkor gondolkodunk erről helyesen, ha ezt a helyén kezeljük, és valósan értékeljük a szerepét a költségvetés és az ország működése szempontjából.

(13.20)

Azt hiszem, hogy ezzel újat nem mondtam, hiszen Varga Mihály is ezt pontosan és jól tudja. Egy közelmúltban tartott szakmai vitán elismerte: „Kétségtelen, hogy az uniós források hozzáadnak a magyar gazdasághoz, nettó haszonélvezői vagyunk a rendszernek. De ezt inkább úgy kell felfogni, mint amikor valaki biciklizni tanítja a gyerekét és löki hátulról. Ha nem löki, kicsit lassul, de azért akkor is van egy sebessége.”

Két gyermeket neveltem fel, mindkettő tud biciklizni. Az akkori tapasztalataimra visszagondolva arra emlékszem, hogy ha nagyon lelassult, abból bizony akár pofára esés is lehetett, és utána nagy sírás-rívás volt. Ezért gondolom, hogy helyén kell kezelni az Unió szerepét az ország működése szempontjából. Amire én gondolok, az az, hogy megítélésem szerint elképesztő összegű uniós támogatásokat kapott az ország az elmúlt időszakban, és amit kifejezetten tragikusnak tartok, az az, hogy ennek a hatékonyságnövelésre való hatása milyen alacsony. Az elkövetkezendő időszakban, azt gondolom, veszélyes helyzetet teremthet, ha erre nem kellő súllyal figyelünk oda.

Jó és szerencsés, hogy jelen van államtitkár úr. Ma már két ellenzéki képviselő is megdicsérte, hogy jelen van és részt vesz a vitában. Növelem ezek sorát, bár látom, hogy kicsit értetlenül áll az előtt, hogy ezért miért dicsérik meg. Azért, mert kuriózumnak számít például a tegnapi napra gondolva, amikor a lakástakarékkal kapcsolatban a világon senki nem volt hajlandó a kormány részéről megnyilatkozni. Ehhez képest üdítő az ön jelenléte és az, hogy egyáltalán szóba áll az ellenzékkel.

Tehát azt gondolom, hogy illő helyén kezelni az Unió szerepét, és akkor nem hibázunk, ha tisztában vagyunk azzal, hogy országunk valós teljesítménye 12 százalék körül van. Ha visszaemlékszünk a néhány perccel ezelőtt elmondott példámra, helyesebben arra, amit idéztem a pénzügyminiszter úrtól, a biciklizős példára, az a nagyon lassult növekedés életveszélyessé is tud válni. Különösen veszélyessé tud válni akkor, ha azt vizsgáljuk ezzel párhuzamosan, hogy az állam szerepe micsoda ebben az egész rendszerben.

Az állam nagy forrásfelhasználó. Ezért szerintem elkerülhetetlen és megkerülhetetlen, hogy vizsgáljuk azt, hogy az állam forrásfelhasználása milyen mértékű. 2010-re visszamenőleg néztem meg ezeket az adatokat. Átlagon felüli mértékben növekedtek az állam kiadásai. Értem én, hogy a választások évében elég volt csak beszélni arról, hogy itt óriási leépítés lesz és az állam szerepét újból kell vizsgálni, óriási költségcsökkentésre van szükség. De azóta eltelt már idő, és megint csak azt tapasztalom, hogy erről beszélnek, beszélnek, és nem történik ebben az ügyben semmi. Ugyanakkor 2016-ról 2017-re vizsgálva azt láthattuk, hogy ismét jelentős növekedés tapasztalható ezen a területen, az állam működésére fordítandó források tekintetében.

Tehát azt gondolom, ez a két olyan kérdés van, amelyet hasznos általában vizsgálnunk, amikor a költségvetést értékeljük, és együtt gondolkodunk azon, hogy az elkövetkezendő időszakban mivel lenne helyes foglalkoznunk. Az egyik az, hogy vizsgálni szükséges, hogy az Európai Uniótól kapott források hasznosulása hogyan történik. Én nagyon kevés olyan beruházást tudok mondani, amely a továbbiakban forrást tudna majd teremteni, és uniós összegeket költöttünk erre. Gondoljanak velem együtt a kilátókra, a stadionokra és egyebekre, amelyeket uniós forrásból építettünk, valósítottunk meg; különösen a tekintetben, hogy nemcsak hogy forrásokat tudna teremteni, de további forrásokat igényel a fenntartásuk. Itt tartom ezt a kérdést veszélyesnek.

Sokat elmond megítélésem szerint arról, hogy ki mit tart fontosnak, hogy amikor lehetőség nyílt arra, hogy a kormány döntsön 215 milliárd forint sorsáról, azt hiszem, ez az év végén volt, a források kedvezményezettjei között az alábbiak szerepeltek: egyházak 88 milliárd, határon túli szervezetek 33 milliárd forint, sportinfrastruktúra-fejlesztés 71 milliárd forint. Ugye, önök is érzik, hogy ez valószínűleg a hatékonyságnövelés szempontjából nem ideális? Viszont önök mégis így döntöttek. Amikor azt érzékeltük, most van egy kis pénz, amire nem számítottunk, hogy lesz, de ezt most elkölthetjük valamire, akkor az a döntés született, hogy ezekre költjük el. Ha egyenként megkérdezném önöket, bizonyára nem ezt találnák ki, hogy ezekre kellett volna költeni. Abban is biztos vagyok, hogy sokkal hasznosabb dologra el tudtuk volna ezt költeni. De ez ugyanakkor sokat elmond arról, hogy hogyan gondolkodunk a pénzügyi források felhasználásáról. Ez a gondolkodásmód a megítélésem szerint nem szerencsés.

Még egy dologra szeretnék kitérni, amit Tilki képviselőtársam indukált bennem, amikor azt mondta, hogy az ÁSZ is és más írásos anyagok is úgy minősítették ezt a zárszámadást, hogy megbízható és áttekinthető ez az anyag. Felhívom a figyelmét arra  és én megnéztem , hogy a Számvevőszék a magyarországi GDP növekedésével kapcsolatos adatokat egy olyan weboldalról vette át, mint a tozsdearnyek.hu. Nem viccelek, nézze meg! Nem beszélve arról a kis feliratról, ami a grafikonok alatt található ezen a weboldalon, ez pedig úgy szól, hogy „Az oldalon található adatok, információk tájékoztató jellegűek, nem tekinthető hiteles forrásnak.” Így vagyunk ezzel mi is, és ezek után nem csoda, hogy a költségvetésünk átláthatósága az Európai Unióban még mindig az egyik legrosszabb értékeléssel bír. Köszönöm szépen. (Rig Lajos: Ez alacsony ütés volt azért!  Taps az ellenzéki padsorokból.)