Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett Z. Kárpát Dániel képviselő úr is. Megadom a szót, parancsoljon, képviselő úr!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Olyan korban élünk, amikor szerencsére nem fegyverrel kell védeni a magyar hazát  a magyar hazát természetesen a lehető legszélesebb értelemben gondolom, az egész Kárpát-medencei gazdasági övezetre és a magyarság, a magyar nemzettest teljes egészére gondolok , hiszen a Székely Nemzeti Tanács a székely autonómiát is célzó aláírásgyűjtő kampánya jelen pillanatban is zajlik, célegyenesben van, és azt kell hogy mondjuk, a történelem egyik legkönnyebb helyzete az, amikor egy elektronikus aláírás foganatosításával akár otthonról lehet támogatni egy olyan kezdeményezést, amelynek érdemi kihatása lehet a jövőre nézve, és ez a kezdeményezés nyilván azt célozza meg, hogy az uniós tagállamok nemzeti kisebbségei önállóan, akár a kormányokat kihagyva is pályázhassanak fejlesztési forrásokra, ez pedig az elszakított részek magyarságát illetően szerencsére azt is jelenthetné, hogy a mostani kormányzat szorításából is kikerülhetne jó sok véleményformálójuk. Azt is látnunk kell, hogy a koronavírus egyszerűen ellehetetlenítette az aláírásgyűjtés fizikai formáját, viszont Trianon gyalázatának 100. évfordulóján elképesztő felsülés és egy nagyon rossz szimbolikájú fejlemény lenne az, hogyha még online aláírásokkal sem tudnánk kitenni az irányjelzőt, hogy Magyarország mégiscsak mit akar saját magától ebben az évszázadban.

Eddig a hivatalos felhívás, és következzen a kellemetlen része!

Magam hosszú éveket töltöttem a frontvonalon, igyekeztem a magyar családokért való küzdelmet segíteni kilakoltatásokon, árvizek esetében és az elcsatolt részek magyarsága tekintetében is, mégis meglep az az elképesztő indulathullám, amelyet ez a kérdés még a mai napig ki tud váltani. Németek, franciák, más nációk körében talán elképzelhetetlen lenne az, hogy saját maguk közé ilyen mély árkokat ásnak, és azt is látjuk, hogy 2010 óta a Fidesz-KDNP nagyon sokat tett ezen árkok további ásása érdekében. Egy elképesztő manipulatív pályázati rendszerrel igyekezett az elszakított részek magyarságának véleményformálóit megnyerni, és a fideszes ellenségképgyártás, illetve az állandó háborús pszichózis egy olyan helyzetet teremtett Magyarországon, hogy fiatal fordult az idős ellen, nyugdíjas honfitársaink ellen, vidékiek a fővárosiak ellen, és a csonka-Magyarországon élők adott esetben a történelmi Magyarországon élőkkel fordultak szembe, és fordítva.

Ez tarthatatlan, ez méltatlan, és nagyon sokan most is úgy gondolják, hogy aki aláírja ezt a kezdeményezést, ezáltal a Fidesz hatalmára szavaz, hiszen a határon túl szerintük mindenki a Fideszre szavazott. Eközben az igazság az, hogy több mint egymillió magyar kettős állampolgár él az elszakított részeken, és közülük 240 ezer fő vett részt a választásokon, majdnem 800 ezer pedig nem. Nem büntetheti tehát senki határon túli testvéreinket aktuálpolitikai, napi indokok mentén, hiszen minden magyar felelős minden magyarért. Elképesztő aránytévesztés lenne azokat is büntetni, akik ugyanúgy ki vannak szolgáltatva a mindenkori magyar kormánynak a fejlesztési források közvetlen elérése nélkül, mint bárki már a Kárpát-medencében.

Megint csak jellemző érv, mégsem tartom őszintének az „aki nem itt adózik, ne akarjon beleszólni az ország sorsába” című érvet. Én magam az országot természetesen az egész magyar nemzettest tekintetében értem, de nem tudnék elfogadni egy hasonló cenzust, amely mondjuk, adózáshoz köti a véleményformálás lehetőségét. Az ilyen ötletgazdák kizárnák talán nyugdíjas honfitársainkat vagy éppen a főállású édesanyák szavazatait is. Tőlem mindez távol áll, én ezt nem tudom elfogadni.

Bőven vannak a jelenlegi határainkon túlra nyúló teljesen fölösleges fejlesztések, ilyen a magyar segélyhitelből épülő kenyai kórház, amelyet kórházként nem nevezhetünk feleslegesnek, és Kenyában nyilván fontos, szükséges egy ilyen beruházás, a magyar hitelezési lába viszont legalábbis megkérdőjelezhető; de ilyen a balkáni országokba küldött, amúgy hiánycikknek számító védőfelszerelés-csomag híre is.

Ezek hümmögést váltanak ki belőlünk, és egy egynapos kommentáradatot jellemzően a világhálón; ugyanakkor a határon túlra szánt fejlesztési források sokkal komolyabb indulatokat, amelyek egy olyan elképzelhetetlenül mélyen lévő tüskét, egy olyan társadalmi fel nem dolgozottságot feltételeznek, amivel a századik évfordulón illene valamit kezdenünk.

(16.30)

Azt sem tudom elfogadni, hogy Trianon régen volt, száz éve történt. Hiszen ha kifosztják egy embernek a nagyszüleit, dédszüleit, hátat fordít nekik pusztán azért, mert a veszteség adott esetben évtizedekkel ezelőtt következett be? Egy lemondó, gyáva nemzet igenis porlad, elbukja területeit, gazdaságát, tagjai kirajzanak a világba. Egy bátor, gyarapodásra törekvő nemzet ugyanakkor egészen máshogy viselkedik, támogatási rendszerrel védi a sajátjait, szociális hálót sző, és úgy építi fel a céges hálóját, hogy az elszakított részeken a magyar tulajdonú bankfiókban magyar embert alkalmazzanak, a magyar tulajdonú kutakon is legyen magyarul beszélő ember, az iparűzésiadó-befizetések pedig lehetőleg ne Bukarestet támogassák, hanem az elszakított részek magyarságát.

Ilyen apró mozaikokból épülne ki a jövő, a magyar gyarapodás útja. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)