Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Ezeknek a vagyonkezelő alapítványoknak az ügye már tegnap is szóba került a Corvinus Egyetem átszervezése kapcsán. Én már utaltam rá akkor is, hogy lehet, hogy célszerű lett volna egyébként egyben tárgyalni ezt az egészet, hiszen úgy lehet igazán jól értelmezni a Corvinus átalakítását is, miközben értem, hogy itt van egy pluszpont, a családi vagyonkezelő alapítványokat is engedélyezi majd ez a javaslat, hogy létrehozzák, hát akkor tárgyaljuk itt!Néhány dolgot célszerű tisztázni az elején. Egyrészt ez egy nagyon érdekes dolog, hogy mire hivatkozik az előterjesztő, hogy miért van erre szükség. Hallottuk is az előterjesztő részéről: az az indok, hogy számtalan olyan magyar vállalkozás van, amelyek tulajdonosa vagy tulajdonosai olyan korba jutottak, hogy az utódlás kérdéséről gondoskodni kell valamilyen módon. Önmagában ez akár még elfogadható indok is lenne. Gondoljunk csak bele, hogy ha jól emlékszem, a társasági törvényt 1988-ban fogadták el, elkezdtek létrejönni Magyarországon a társasvállalkozások. Azok a középkorú emberek, akik akkor ezt létrehozták, nyilván az elmúlt 10 évben kerültek olyan korba, hogy ezen gondolkozni kell.

Önmagában tehát ez még lehetne érv, csak ha egy picit valaki ismeri ezt a területet, akár csak érdeklődőként, mint én, akkor az pontosan tudja, hogy az elmúlt bő egy évtizedben az ilyen pénzügyi tanácsadó cégeknél ez majdhogynem egy külön iparág lett, enyhe túlzással, hogy próbáljanak meg valamit javasolni ezeknek a tulajdonosoknak, hogy hogyan lehet megoldani azt a problémát, hogy ha ő attól fél, hogy az örökösök  amennyiben több örökös van  között széttagolódik a tulajdon, és ez bizonyos esetekben akár okozhat a cégvezetésben meg a cég fejlődésében törést, amire van ilyen példa is, meg amolyan. Tehát nem törvényszerű, hogy ez öröklésnél megtörténik, de akár elő is fordulhat. Ismerünk ilyen negatív példát.

De mondom, ez bizonyos értelemben nem új probléma. Ez az elmúlt években, hosszú években jelen volt. Erre szakosodtak bizonyos tanácsadó cégek. Ráadásul önök pont úgy alakították át vagy hozták létre az új Ptk.-t, hogy tettek bele elemeket, melyek erre alkalmasak: ez a bizalmi vagyonkezelés, amit egyébként az előterjesztés indokolásában is megemlítenek; plusz még ha jól emlékszem, 2017-ben egyszer finomítottak is úgy a szabályon, hogy még könnyebb meg egyszerűbb lett a bizalmi vagyonkezelés.

Ha én jól értem azt, amit nekem mondanak ilyen ügyekben jártas szakértők, akkor ezt viszonylag kevesen használták ki eddig Magyarországon, merthogy egy picit féltek attól, hogy hogy bízzanak meg abban a bizonyos vagyonkezelőben. Szerintem ezzel semmivel nem leszünk közelebb, ha ezt egy alapítványba tesszük be, mert ott is ki kell nevezni a kurátorokat, és ez is egyfajta bizalmi viszony. De majd erre a későbbiekben egy picit visszatérnék.

Honnan jön a vagyonkezelő alapítvány ötlete? Hallottuk ezt szintén már az előterjesztő részéről. Ez főleg német nyelvterületen elterjedt, nem kis számban vannak ilyen vagyonkezelő alapítványok. Utánanéztem, hogy mik a tapasztalatok, miket írnak, miket mondanak a vagyonkezelő alapítványok működési gyakorlatáról ezekben az országokban. Viszonylag sok kritikát lehet olvasni. Két fő iránya van a kritikáknak. Egyrészt azt mondják az ott működő alapítványokról, hogy a szabályozási rendszer kicsit bonyolult, a döntéshozatali mechanizmus ezért lassabb, jóval lassabb, mint egy normál társasvállalkozás esetében, ezért nem biztos, hogy minden esetben ez automatikusan jó megoldás. Tehát biztos, hogy nem lesz csodaszer, ha alapítványba szervezik át az ilyen vagyonokat.

Másrészt az is viszonylag gyakori kritika, és ez nem hóbortos emberek kitalációja, amit Schmuck Erzsébet előhozott már az előbbiekben, mégpedig az, hogy bizony  kicsit eufemizmus azt mondani, hogy adóoptimalizálási eszközként használják, fogalmazzunk inkább úgy, hogy  az adóelkerülési trükkökben szeretik bevetni az ilyen alapítványokat. Nagyon sokan  és mondom, nem egy-két emberről beszélek  úgy kezelik, úgy értelmezik ezeknek az alapítványoknak a jelenlétét, mint az offshore cégekét. És egyértelműen azt mondják, hogy amikor eljutunk majd oda, és voltaképpen már nagyrészt eljutottunk oda, hogy az Európai Unión belül az offshore cégeket sikerült visszaszorítani, valószínűleg ennek kellene lenni a következőknek, amiket vissza kellene szorítani. Mert valóban, azokat a társadalmon belüli egyenlőtlenségeket, amire Schmuck képviselő asszony utalt, az ilyen típusú megoldások csak növelni tudják. Ez egy gyakori kritika az ilyen vagyonkezelő alapítványokkal szemben.

Van egy nagyon fontos tényező még. Igazából nem tudjuk, hogy milyen adószabályozási környezet lesz majd a jövőben a vagyonkezelő alapítványoknál, mert nem kerül ez most szóba. Valószínűleg a nyáron, majd amikor bejön a költségvetési törvény, és ahhoz kapcsolódva benyújtják az adótörvények módosítását, ott fogjuk megtudni, hogy tervezneke valamit vagy sem. Akkor tudnánk értelmezni gazdasági értelemben ezt az előterjesztést. Örülnék, ha az előterjesztő mondana erre valamit, hogy lesz ilyen plusz adókedvezmény ezekhez az alapítványokhoz vagy sem. Nem azt kérdezem, hogy tervezneke most vagy mi lesz; lesz vagy nem? Mert majd később erre vissza tudnánk utalni, hogy elmondtáke az igazságot vagy sem. Fontos dolog lenne szerintem most, hogy ezt tisztázzuk, mert mondom, ezt Nyugateurópában alapvetően adóoptimalizálási eszközként is használják, sőt jórészt arra használják.

És akkor itt van még egy nagyon fontos dolog, amit ki kell emelni, ezt már többen említették: az alapítói jogok gyakorlása még egy érdekes kérdés. Lehetőséget ad az előterjesztés  vagy adna, ha meg lesz szavazva, bár kétségem sincs, hogy a kormánypárti többség ezt megszavazza , hogy az alapítói jogok gyakorlásáról a tulajdonos lemondjon, és majd akkor a kuratórium gyakorolja az alapítói jogokat. Ez nagyon érdekes megoldás olyan szempontból, hogy bár nem sok jogköre van az alapítónak, jóformán kimerül a kuratórium tagjainak a kinevezésében, még visszavonni sem olyan egyszerű, de voltaképpen marad a kinevezés, és ha ezt is átadja magának a kuratóriumnak, akkor létrejön egy szűk kör, aki voltaképpen teljesen maga fog mindenről gondoskodni. Kívülről persze ez a vagyonellenőr, amiről itt már beszéltünk és benne van az anyagban, ellenőrizni tudja, de igazából hatásköre végképp semmire nem lesz a döntéshozatalban. Persze, ha szabálytalan vagy törvénytelen, azt tudja mondani, és annak megvan a jogi következménye. De igazából a döntések irányát tekintve végképp semmilyen befolyása nem lesz kívülről erre senkinek. A Corvinus esetében azonnal ki is használják ezt a szabályt, ami nem a családi vagyonkezelő alapítvány alpontra vonatkozva jön létre, hanem a közérdekű vagyonkezelő alapítványnál. De nyilván a családiaknál is ezt létre fogják hozni, mert így létre lehet hozni egy szűk döntési jogkört, amibe kívülről már semmiféleképpen nem lehet majd később beavatkozni. Pluszembert sem lehet oda betenni. És van az emberben nyilván jogosan egy olyan félelem, hogy valóban, ezeket az érdekes módon összeharácsolt, -szedett családi vagyonokat teszik majd be egy ilyen védett burokba, és nagyon nehéz lesz ehhez hozzányúlni egy kormányváltás után, valljuk be őszintén.

(15.20)

Szóval az én szemem előtt, amikor láttam a törvényjavaslatot, egyből a Mészáros családi vagyonkezelő alap képe lebegett föl, és eléggé biztos vagyok benne, hogy az elsők között fog létrejönni a Mészáros, meg ne adj’ isten, a Tiborcz családi alapítvány.

A másik eleme ennek az előterjesztésnek ez a bizonyos közérdekű vagyonkezelő alapítvány, amire hivatkozva a Corvinus Alapítvány létrehozásáról tegnap az általános vitában már tárgyaltunk is. De hogy egy új témát hozzak be, most már azt kommunikálja maga a kormány is, hogy voltaképpen az MTA-t, illetve a kutatóhálózatát is egy ilyen vagyonkezelő alapítványhoz óhajtja átszervezni. Bár másfél hete még teljesen másról beszélt Palkovics úr, de most ezt tegyük zárójelbe, és nem vagyok biztos benne, hogy másfél hét múlva is ezt fogja mondani. Most éppen ezt mondja, és a Professzorok Batthyány Körével ezt üzentette meg. De majd meglátjuk.

De mivel most ezt mondta, azt gondolom, joggal hozom elő azt, hogy van egy nagyon nagy probléma ezzel az egész átalakítási rendszerrel. Elöljáróban innen szeretném tiszteletemet kifejezni az Akadémia kutatóintézeteiben dolgozó kollégáimnak, azok felé is, akik az én szakterületemen dolgoznak, meg azok felé is, akik nem, hogy lelkesen, becsületesen, szakemberhez, kutatóhoz, tudóshoz illő módon kiállnak a tudomány, a kutatás szabadságáért, egy majdnem kétszáz éves Akadémia szabadságáért. Azt pedig felháborítónak tartom, hogy Palkovics miniszter úr simán és egyszerűen sorosistának bélyegzi őket, csak és kizárólag azért, mert tudósként kiállnak a tudomány szabadságáért. A magyar tudományos közéletben ez a stílus nemhogy a rendszerváltozás óta, de körülbelül a hatvanas évek óta nem volt jellemző. Egyébként egy kulturált, normális országban ilyen hozzáállás és ilyen kijelentés után udvariasan megkérik a minisztert, hogy mondjon le, aki egészségügyi okokra hivatkozva ilyenkor le szokott mondani, ha meg nem, akkor kirúgják.

Így nem szokás tudósokkal beszélni, főleg úgy, hogy ráadásul kollégák, merthogy Palkovics úr is tudományos fokozattal rendelkező tudós. Pláne úgy, hogy a kormány részéről egy értelmezhető érv nem hangzott el azzal kapcsolatban, hogy például miért kéne átszervezni a Tudományos Akadémia intézményhálózatát ilyen közérdekű vagyonkezelő alapítvány felügyelete alá. Nem hangzott el szakmai érv, ami elhangzott, az mind mellébeszélés. Az nem szakmai érv, hogy el akarom venni, oszt’ jó napot, és megcsinálom, mert megtehetem. Ez nem szakmai érv. És ha ezt nekem nem hiszik el, kérdezzék meg Pálinkás Józsefet, aki nemcsak az MTA volt elnöke, hanem az önök volt oktatási minisztere vagy az NKFIH volt vezetője, aki eléggé világosan elmondta, hogy ez az egész, kezdve onnan, hogy milyen stílusban és hangnemben beszél Palkovics úr, egészen odáig, hogy milyen blődség az a megoldás, hogy egy ilyen alapítványba akarják átszervezni, az mennyire rossz. Elmondja világosan. Merjék neki a szemébe mondani, hogy ő sorosista, és akkor majd meglátom, hogy mi lesz annak a következménye.

Egyébként azt látom, hogy az MTA ügyében szaladnak a falnak, de higgyék el, a végén úgyis a fal lesz az erősebb. Mert a tudományt nem lehet pártutasításra irányítani. A tudomány meg a kutatás nem így működik. Volt időszak, amikor egyes emberek ezt gondolták, de akkor sem jött be. Úgy is mondhatnám, hogy a tudomány nem autószerelés, az egy teljesen más kategória.

Másrészt az MTA vagyonának az elzabrálása kapcsán Z. Kárpát Dániel képviselőtársam azt kérte a kormánypárti képviselőktől, hogy mondjanak már nemzetközi példát, ahol ilyen megvalósul. Jogos a kérdés egyébként. Kormánypárti képviselőtársaim nyilván nem fognak felállni és nem mondják el, de én elmondom, hogy Oroszország a jó nemzetközi példa. Tudományos Szervezetek Szövetségi Ügynökségének hívják ezt, 2013-ban Putyin elvtárs hozta létre, kinevezte oda az akkori pénzügyminiszter-helyettesét, egy Mihail Kutyukov nevű embert, aki elzabrálta az orosz akadémia vagyonát, ami nagyjából 2 milliárd dollár volt akkori áron. Egyébként azóta ez a jóember, hogy, hogy nem az Orosz Föderáció kutatásért és felsőoktatásért felelős minisztere. Tehát még a miniszteri pozíció is nagyon hasonlít, mint amit Palkovics úr betölt. Úgyhogy van rá nemzetközi példa, egy biztosan, ezt én ismerem, ez az orosz példa. Gratulálok hozzá, hogy a putyini példát sikerül megvalósítani, már nem először Magyarországon.

Összességében annyit tudok mondani, hogy az előterjesztést ebben a formában természetesen nem tudom támogatni. Nyújtottam be módosító javaslatot. Legalább ezt a családi vagyonkezelő alapítvány dolgot emeljük ki belőle, a másikról meg beszéljünk, hogy kire lehet alkalmazni és milyen körülmények között, de ezt a fajta adóelkerülő trükközést én nem nagyon támogatnám a magam részéről. Pont úgy kéne kezelni, mondom még egyszer, mint az offshore cégeket. Ezeket vissza kell szorítani, és nem terjeszteni kell Európában. Köszönöm szépen.