Felszólalás adatai

Felszólalások:   49-74   75-94   95-114      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség. Most soron következik a kormányzati igazgatásról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/3610. számon a Ház informatikai hálózatán valamennyiünk számára elérhető.

Most megadom a szót Orbán Balázs államtitkár úrnak, a Miniszterelnökség államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó.

(13.20)

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Úgy látszik, most én vagyok porondon, úgyhogy ne haragudjanak, hogy visszaélek az idejükkel. Folytatnám egy másik, ámde nagyon-nagyon fontos témával, a kormányzati igazgatásról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban igyekszem rövid lenni és majd a végén az elhangzott felszólalásokra reagálni.A most az Országgyűlés által tárgyalt törvényjavaslat célja a hatékony és modern közigazgatás megteremtése mellett a bürokrácia csökkentése és a családbarát fordulat érvényesítése a közszférában és különösen a központi és a területi közigazgatás szintjein. A kormányzat célja egy elszámoltatható, felelősségteljes, semleges, professzionális XXI. századi közigazgatás működtetése, amely  és ez szerintem egy nagyon fontos alapelv  nem az ország versenyképességének a gátja, hanem sokkal inkább a versenyképességi fordulatnak a katalizátora. Magyary Zoltán, a közigazgatás nemzetközi hírű magyar professzora mondta egyszer, hogy a közigazgatás feladata a cselekvés, és ebben professzor úrnak nagyon igaza volt. Ha egy cselekvő, hatékony, erős, az államot támogatni és működtetni képes közigazgatásban gondolkodunk, akkor igenis szükséges, de nem elégséges előfeltétele ennek egy XXI. századi teljesítményelvű feltételrendszer és a gazdaság, az egész reálgazdaság teljesítményéhez illeszkedő bérezés, és akkor lehet ezzel a rendszerrel szemben, tehát a közigazgatás rendszerével szemben minőségi elvárásokat megfogalmazni.

Alapvetésünk egyébként, hogy csak annyi közszolgára van szükség, amennyi az állam hatékony működéséhez szükséges, de ezeknek a szakembereknek versenyképes bérezésben kell részesülniük. Ezért és emellett a kormány egy olyan rendszert szeretne működtetni, amelyben nem termelődik újra a bürokrácia. Ennek a feltételrendszernek a megteremtését is szolgálja az előttünk fekvő törvényjavaslat.

Honnan indultunk? Nekünk az a helyzetértékelésünk, hogy a 2002-2010 közötti kormányzás idején a közszféra és a közigazgatás a privatizáció, a kiszervezések, a menedzserszerződések terepe volt, ezért valójában egy elsorvadó, jó értelemben vett bürokráciáról beszélünk. Elvették azokat a jogokat és juttatásokat, amelyek a közigazgatás méltóságát adták, és amelyek a számonkérhetőség alapjául szolgáltak. Érdekes módon, de a nemzetközi szakirodalom írja is, hogy ez mindig együtt jár, hogy a közigazgatás tekintélyének és a klasszikus közigazgatási értékek elsorvasztása és a semmibe vétele mindig együtt jár a bürokrácia növelésével is. Ezt láthattuk itt is. 2002-2010 között a közigazgatás túlburjánzott, és egy bonyolult szervezetrendszerrel működött, vagyis egy rossz minőségű, magát az állampolgárokkal szemben meghatározó cselekvőképtelen és bürokratikus állam maradt örökül 2010-ben az Orbán-kormánynak. Ezen mi több lépésben próbáltunk és próbálunk változtatni.

Először is, ez fontos, zárójelben hadd tegyem ide: csökkent a politikusok száma az Országgyűlésben és a helyi önkormányzatok szintjén is, másrészt vissza kellett építeni az állampolgárokkal szembeni bizalmat. Hadd mondjak egy klasszikus esetet! Klasszikus eset, amikor az ügyfelek bemennek egy hivatalba ügyet intézni, ahol a hatóságok olyan adatot kérnek tőlük, amely egy másik hivatalnak rendelkezésre áll. Tehát valójában ebben a logikában az ügyfelek nem az ügyeik elintézését várhatják a hatóságtól, hanem a hatóságok egymás közötti kommunikációjában kell hogy ügyfélként mediáljanak. Ennél lehangolóbb rendszert nem nagyon tudok elképzelni. Ezért hoztuk létre a kormányhivatalokat, amelyek egységesen a területi közigazgatás minden ágát felügyelik, és ezért hoztuk létre a járási hivatalokat és a kormányablakokat is. Ma már több mint 300 kormányablak van, amely alkalmas arra, egy front office-t jelent, tehát alkalmas arra, hogy egyablakos ügyintézés keretében találkozzanak az állammal az állampolgárok, és egyébként a hatóságok közötti mögöttes kommunikációt az egységes szervezetrendszer biztosítja.

Ezen túlmenően a közigazgatás személyi állományát is szeretnénk és folyamatosan újítottuk meg. Az adatokból már az látszik, hogy 2010 után megkezdődött egy fiatalítás. Magasan képzett fiatal munkaerő áramlott be a rendszerbe, akik új szemléletet hoztak. Kicsit hadd beszéljek haza, ez a terület is hozzám tartozik: erről szól a Nemzeti Közszolgálati Egyetem létrehozása is, annak megerősítése is, amelynek legfontosabb feladata a minőségi utánpótlásbázis biztosítása, és a közigazgatási ösztöndíjprogram is ezt a célt szolgálná, amelynek szintén a közeljövőben vagy azt tudom mondani, a jelenben szeretnénk új lendületet adni.

Ez a törvényjavaslat egy régi adósságot törleszt. Januártól átlagosan 30 százalékkal nő a központi közigazgatásban dolgozó kormánytisztviselők bére. Ennek a béremelésnek az előfeltétele a magyar gazdaság évek óta tartó jó teljesítménye. Ahogy említettem, a tavalyi évben is 4 százalék fölötti gazdasági növekedést tapasztaltunk. Az idei évre vonatkozó kilátások pedig még jobbak, és azt reméljük, hogy a jövő évre vonatkozóan is hasonlóan kedvező makrogazdasági adatokkal számolhatunk. Ez a jó reálgazdasági teljesítmény pedig elhozta a béremelések időszakát is. 2010 óta a magánszférában 36 százalékkal nőttek a reálbérek, a minimálbér 88 százalékkal, a szakmunkás-minimálbér pedig 50 százalékkal lett magasabb.

Ahhoz, hogy az állami versenyképesség, az állam versenyképessége egyáltalán megmaradjon, illetőleg növekedjen, és hatékony közigazgatást tudjunk működtetni, ezekből a számokból egyértelműen látszik, hogy egy bérrendezésre szükség van. Ez a bérrendezés 2016-ban és 2017-ben megtörtént a területi közigazgatásban, tehát a járási hivatalokban és a kormányhivatalokban, ahol átlagosan szintén 30 százalékkal emelkedtek a fizetések. A központi közigazgatásban azonban 2008 óta nem volt emelés, tehát a központi közigazgatásban dolgozók utolsó élménye az, hogy a Bajnai-Gyurcsány-kormány elveszi a 13. havi bérüket. Azt gondoljuk, hogy 2018-ban az ország gazdasági teljesítőképessége és a magyar állampolgárok, a magyarok teljesítménye lehetővé teszi azt, hogy itt, ezen a területen, ezen állampolgárok vonatkozásában is bekövetkezhessen a béremelés.

Ezenkívül a törvényjavaslat a kormány családbarát politikáját is visszatükrözni kívánja. Külön fejezet tartalmazza a családbarát intézkedéseket. Változtatnánk a családosok munkavégzési rendjén, a pótszabadságok rendszerén, a felmondási időn, valamint többletjuttatásokat is bevezetnénk. Ennek az a célja, hogy a központi közigazgatás és a kormányzati igazgatás jó példát mutasson a munkáltatóknak. A családbarát kormányzati igazgatási törvényjavaslatban ennek megfelelően  ahogy említettem  kiemelt figyelmet kapnak a családos munkavállalók. Lehetőséget adnánk a rugalmas munkavégzésre, részmunkára, tömbösített munkavégzésre, távmunkára. Az elképzelések szerint ezzel összefüggésben a pótszabadságok mértéke is emelkedik. A gyermek születése után járó apaszabadság is például  csak hogy egy példát említsek  ötről nyolc napra emelkedik, ráadásul a központi közigazgatásban dolgozó nagyszülőket is pótszabadság illeti meg. Ők öt napra lennének jogosultak. Az első házasok öt nap pótszabadságot kapnának. Azt hiszem, ez is egy előremutató lépés, és ugyanígy a gyermeket nevelők esetében a gyermeknevelést általánosságban is pótszabadságban részesítené a Ház előtt fekvő törvényjavaslat.

Azt gondolom, összességében jól tükrözi a kormány családbarát filozófiáját, és egy jó jelzést küld a munkáltatók felé, hogy miképpen, milyen jó gyakorlatok vannak arra, hogy előnyben részesítsük a gyermeket nevelő magyar állampolgárokat és magyar munkavállalókat is. Azt hiszem, hogy ezek a jelzések  még ha ezek nem is anyagi ösztönzők, tehát nem kemény kormányzati eszközök, hanem inkább puha kormányzati eszközök  rendkívül fontosak.

Hiszen éppen az önök által a korábbi törvényjavaslat tárgyalása során felvetett demográfiai fordulat szükségességével kapcsolatban is sokszor elhangzik, hogy az anyagi ösztönzők, a kemény ösztönzők mellett a puha ösztönzőket és az attitűd átalakítását, általában Magyarországon a gyermekvállalással kapcsolatos attitűd átalakítását is ott kell támogatnunk, ahol csak lehet.

Mindezek alapján arra kérem önöket, hogy támogassák a kormánytisztviselők béremelési programját, a közszféra családbarát átalakítását, valamint a versenyképes közigazgatás felé tett újabb lépésünket. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a vezérszónoki felszólalások következnek. A Fidesz képviselőcsoportjának vezérszónoka Becsó Károly képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

(13.30)

DR. BECSÓ KÁROLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A közigazgatásban zajló nagymértékű reformok tanúi lehettünk a 2010 óta eltelt időszakban. A mögöttünk álló nyolc évben a magyar közigazgatás szervezetrendszere és irányítási rendszere új alapokra lett lefektetve. Az átalakítások során a kormány külföldi és egyben saját közjogi hagyományainkon álló modellekből merítkezett, annak érdekében, hogy egy modern, a mindennapi kihívásokra gyorsan reagáló, valamint az ügyek nagy számával gördülékenyen megbirkózó és hatékony közigazgatás honosodjon meg hazánkban.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat célja a hatékonyabb kormányzati munka elősegítésével Magyarország versenyképességének javítása, mindezzel párhuzamosan pedig a gyermekeket nevelő és a családot alapító kormánytisztviselők, illetve kormányzati igazgatásban dolgozók anyagi megbecsültségének erősítése.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormányzati igazgatásnak összehangolt szervezetrendszerként kell működnie. Ez egy alapvető követelmény a jól működő államokban. A hatékony kormányzati tevékenység elősegíti az ország versenyképességét. Az utóbbi időben rengeteg nemzetközi vállalat választja hazánkat, amely mutatja, hogy jó irányba haladunk, de még van lehetőség a fejlődésre. Ezért meg kell vizsgálni minden területet, ahol van mód hatékonyságnövelésre. Ez az elvárás magába foglalja a személyügyi tevékenység rendszerszintű összehangolását, szabályozását és fejlesztését. A rendszerszintű irányításnak ki kell terjednie a személyi állomány jogállására és az egyes speciális szintű közszolgálati intézményekre vonatkozó szabályozásra, továbbá az egységes jogalkalmazásra is. Fontos tehát, hogy a kormányzati igazgatás egyes részeit összekapcsolják, mégpedig az igazgatási tevékenység hatékonyságának javítása céljából, ugyanis az igazgatástudomány és a gyakorlat által is igazolt tényként ismert, hogy az egymástól elszigetelten működő egységek tevékenysége sokkal kevésbé hatékony.

A Ház asztalán fekvő törvényjavaslat paradigmaváltásra, holisztikus szemléletmódra épülve kódexjelleggel kívánja szabályozni a kormányzati igazgatás szerveit és tisztségviselőit, továbbá a tevékenységük irányításáért felelős vezetőket. Előremutató koncepciónak tartom a kódexjellegű szabályozás bevezetését, hiszen ily módon a jogalkalmazó szervek feladataikat könnyebben tudják a jövőben ellátni a hatályos joganyag egy törvényben való világos és átlátható szabályozásának következtében.

Tisztelt Ház! Jelenleg számos jogszabály rendelkezik a kormány működéséről és a kormányzati tisztségviselők jogállásáról, valamint azok jogköréről. A benyújtott javaslat elfogadásával viszont az eddig különböző jogforrási szinteken elhelyezkedő és egymásnak több helyütt ellentmondó jogszabályok helyébe egy egységes, az adott jogág alapelveit, valamint alapvető intézményét rendező kódex lépne. Ezzel a szabályozással mind az államigazgatás központi, mind pedig területi szervezetrendszere  kormányhivatalok, járási hivatalok  egységes jogi keretet kapna.

A túlméretezett bürokráciával egyenes arányban csökken az állam gazdasági hatékonysága és teljesítőképessége. Átfogó vizsgálatot követően kirajzolódott, hogy szükséges bizonyos mértékű bürokráciacsökkentést végrehajtani.

A tervezet tehát reális megfontolásból előírná, hogy valamennyi kormányzati igazgatási szerv kizárólag annyi kormányzati tisztségviselőt foglalkoztathat, amennyi feladatainak ellátásához észszerű és gazdaságos keretek között szükséges. A létszámkeret meghatározása a kormányzati működés gazdaságosabb voltát is hivatott szolgálni. (Felsóhajt.  Derültség az ellenzéki pártok padsoraiban.  Tordai Bence: Egyetértünk!  Dr. Staudt Gábor: Mi is így gondoljuk! Egyetértünk!  Az elnök csenget.)

ELNÖK: Folytassa, képviselő úr, mert öné a szó.

DR. BECSÓ KÁROLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Igen. Kiemelkedőnek tartom a szenioritásalapú előmeneteli rendszer megszüntetését, mivel így a rendszer a teljesítményértékelésnek valós jelentőséget adna, és jobban ösztönözné a fiatalabb generáció tagjait, különös tekintettel a magasabb illetmények elérésének lehetősége által. Szintén támogatandó azon megfontolás, hogy a közszférában lévő magasabb illetmények egyre jobban közelítsenek a versenyszféra béreihez, amelynek eredményeként jó teljesítmény mellett rövid időn belül érdemi bérnövekedés érhető el a kormányzati igazgatásban dolgozó állampolgár számára. Mindezek mellett a javaslat a kinevezési és összeférhetetlenségi szabályok szigorítását is kilátásba helyezi.

Végezetül hangsúlyozandónak tartom, hogy a kormány családbarát politikája a benyújtott javaslat rendelkezései között is érvényesül azáltal, hogy a gyermeket nevelő és családot alapító kormánytisztviselők egyéb speciális juttatásai és kedvezményei mellett a kormány bevezetni szándékozik a kormánytisztviselők családalapítási támogatását.

Tisztelt Országgyűlés! A 2010 óta eltelt időben a magyar kormány igyekezett megteremteni egy olyan közigazgatási rendszert, amely az állampolgárok XXI. századi igényeit a legmegfelelőbben képes kielégíteni. Valószínűleg nem ez a törvényjavaslat lesz az utolsó, amely reformokat kíván bevezetni a közigazgatásban.

A nagy jogtudós, Max Weber véleménye szerint bürokratikus szervezetek nélkül megoldhatatlan a tömegméretű igazgatás, általuk ugyanakkor a lehető leggyorsabban és legpontosabban, ugyanakkor olcsón és gazdaságosan végezhető el az ügyintézés. A hivatalnok élethivatásszerűen, szakmai felkészültséggel végzi munkáját, éppen ezért megérdemli, hogy megfelelő karrierlehetőséget és anyagi megbecsültséget biztosítson számára az állam.

Ezen elvek, igények és célkitűzések megfontolását követően a benyújtott javaslatot a Fidesz képviselőcsoportja támogatja. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka Staudt Gábor képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amiket államtitkár úr elmondott, azok valóban támogathatóak, de nem csak ez van benne a javaslatban. Tehát én nem azokkal szeretnék vitatkozni, amiket ön elmondott, mert azok valóban, főleg a családalapítás és a demográfiai helyzetnek a bármilyen módon és akár a közszolgálatban dolgozókon keresztül való támogatása is, maximálisan támogatható célok, amikhez minden segítséget megadunk, de azért a javaslat néhány olyan visszafelé lépést is tartalmaz, és ezt ki fogom fejteni, ami alapján úgy érezzük, hogy ezen lépések mellett, ami mondjuk, egy lépés előre, a javaslat tartalmaz párhuzamosan olyan lépéseket is, amelyek viszont „kettő lépés hátra” módon nehezítik a munkavállalóknak akár az életét, akár az anyagi lehetőségeit, akár a szabadságokra való jogosultságát. Tehát én nem azokkal szeretnék vitatkozni, ahogy mondtam, amit ön elmondott, hanem elmondanám, hogy mi a másik fele a javaslatnak, amik itt nem hangzottak el az előterjesztő részéről.Ha már a munkaidőről és a családok támogatásáról szó volt, azért azt el szeretném mondani, hogy a munkaidőnek bármi külön ellentételezés nélküli napi 12 órára emelése, államtitkár úr, nem egy családbarát megoldás, és bár a heti munkaidő maximum 48 óra lenne, tehát érthető, hogy nem mindennap lehet ezt 12 órára felemelni, de azért a heti 48 óra is azt jelenti, hogy bizony többet lennének vagy lesznek távol ezek az emberek a családjuktól.

Tehát a célok megfogalmazása rendben van, de itt már a napi munkaidőnél sem látom ezt feltétlenül megvalósulni. És hogy kiemeljek ebben a körben egy egyébként megint csak előremutató javaslatot, és ez is elhangzott, hogy a táboroztatásra, a táboroztatási költségekre, azok megszervezésére, itt a nyári táborokról beszélünk, ahol kiskorú gyermek van, megint csak nagyon jó, hogy a kormány valamiféle támogatást fog nyújtani, bár, ha jól tudom, ez kormányrendeletben kerül majd meghatározásra. Hogy ez pontosan hogy fog kinézni, ennek mértékét még nem láthatjuk, viszont, ha a szülők agyon vannak dolgoztatva a hivatalban, akkor az nyilvánvalóan megint csak nem a családok javára fog szolgálni, hanem tulajdonképpen ezen táboroztatás megszervezése is arra lesz jó, hogy a szülőket tovább lehessen dolgoztatni.

Nem látjuk a javaslatban, hogy a vezetők számát is csökkenteni fogják. Amikor a bürokráciacsökkentésről beszélünk, akkor nemcsak az átlagdolgozókat kellene mindig érinteni ezeknek a javaslatoknak, hanem végre leírni, megfogalmazni és végigvinni, hogy valójában a nagyon is fejnehéz magyar bürokráciában ilyen módon is változás állhasson be.

(13.40)

42 tárgykörben ad felhatalmazást kormányrendeletek megalkotására a törvényjavaslat, ami teljesen egyértelművé teszi, hogy nagyon sok olyan terület és részszabály lesz, amiket még nem ismerhetünk, és a kormányra lesz bízva azok kitöltése, de bizonyos helyeken, ahogy mondtam, az irányok már eleve nem jók. És vannak olyanok, ahol még jók is lehetnek, de jobb lett volna, ha az államtitkár úr ezekről is esetleg szót ejt.

Aztán a béremelkedés sem teljesen egyértelmű, hogy mindenkinek fog-e emelkedni a bére. Amennyire mi utána tudtunk nézni és az egyes kategóriákat meg tudtuk vizsgálni, korántsem biztos, hogy mindenki jól fog járni, sőt nagyon sokan lesznek, akik rosszabbul fognak járni vele. Akiknek egyébként emelkedik a bére, azt üdvözöljük, és örülünk neki, de egy olyan rendszert kellett volna megteremteni, hogy mindenki jobban járjon ennek az elfogadása esetén.

Aztán, ami abszolút elfogadhatatlan  és ezt alá szeretném húzni, mert ez egy fontos pontja a javaslatnak, illetve érintheti a dolgozókat -: az érdemtelenségre hivatkozva az elbocsátás lehetősége. Egyébként a rendvédelmi szerveknél is kiterjesztették a hasonló módon való kirúgások lehetőségét, illetve egyéb területeken is azt látjuk, hogy az indokolási kötelezettségnek sokszor akár a mellőzésével vagy nem megfelelő módon teljesítésével lehet kirúgni munkavállalókat vagy akár a rendvédelmi szerveknél dolgozókat. Itt, ebben a javaslatban ez azt fogja jelenteni, hogy ha valaki akár a munkahelyén kívül olyan magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy az őt foglalkoztató kormányzati igazgatási szerv jó hírnevét  ez egy elég gumijogszabály , vagy továbbmegyek, a jó közigazgatásba vetett bizalmat rombolja  hogy ez pontosan micsoda, azt mindenki találja ki; szerintem nem véletlenül maradt ez ilyen gumijogszabály, mert a jó közigazgatásba vetett bizalom, azt kell mondjam, bármi lehet , nos, aki ilyet tesz, azt a meghallgatása nélkül is ki lehet majd rúgni, ha nem várható el, hogy ez a meghallgatás megtörténjen.

Úgyhogy ez szerintem ez nagyon erős szabály, ráadásul úgy, hogy ezzel párhuzamosan kikerül a közszolgálati tisztségviselőkre vonatkozó pártatlanság követelménye is, ami azt jelenti, hogy bizonyos esetekben nagyon könnyen, bármire hivatkozással ki lehet rúgni, akár egy Facebook- vagy egyéb közösségi oldalon megtett poszt alapján ki lehet rúgni a jövőben ilyen tisztviselőket. És tulajdonképpen a törvényekre hivatkozva fogják ezt megtenni, és a bíróság is nagyon nehezen fogja tudni megállapítani, hogy ez jogos volt-e vagy sem, hiszen  ahogy mondtam  a hivatkozás bármi lehet, tehát a bírósági utat is ilyen formában le fogják zárni, illetve formálissá fogják tenni az így kirúgott emberek vonatkozásában. S akkor még idevenném azt is, hogy az ügyészségről is jöttek olyan hírek, sőt konkrét eset, amikor egy egyébként kiválóan elismert ügyészt rúgtak ki  aki pereskedik is időközben , mert egy zárt csoportban írt egy posztot, ami talán kormánykritikus volt. Úgyhogy erre a félelemre szeretnék önök ezt a rendszert építeni. Ha nem így akarnának tenni, nem így akarnának eljárni, akkor nem ilyen javaslatokat hoznának ide a Ház elé.

Továbbmenve a korlátozó intézkedéseken: ha valaki távozik a kormányszolgálatból, akkor két évre megtilthatják, hogy abban az ágazatban működő cégeknél helyezkedjen el. Ezt én egy kicsit erősnek tartom, főleg úgy, hogy én nem láttam annak a kifejtését, hogy ez milyen kompenzációval járt vagy járhat ebben az esetben, illetve hogy ezt milyen körben tudják alkalmazni. Mert mondjuk, egy csúcsvezető, mondjuk, egy államtitkár esetében vagy egy helyettes államtitkárnál, még azt mondom, meg is értem, hogy nem engedjük, hogy azon a területen, amin ő, mondjuk, energetikával foglalkozott, elmenjen egy nagy energetikai céghez. Ez így van, vagy ez így tökéletesen elfogadható. De egy ügyintézőtől vagy egy középvezetőtől ezt elvárni szerintem túlzás, és megint csak egy olyan korlátozás, ami eddig ebben a formában nem szerepelt a jogszabályokban.

Aztán azt mindenképpen, ahogy mondtam, legalábbis a deklarált célok szintjén meg kell dicsérni, hogy az állapotos, gyermeket nevelő tisztségviselőkkel külön foglalkoznak, de ahogy mondtam, a munkaidő esetében  és a szabadságra is ki fogok térni  ez nem mindig jelenik meg. Valóban, a családalapítási támogatás egy jó dolog, ezt meg kell dicsérnünk, de ez a kevés előremutató javaslatok egyike.

Aztán a szakszervezeti véleményeket is megnéztük, hiszen fontos, hogy mit mondanak a szakszervezetek; nekünk fontos, hogy mit mondanak a szakszervezetek egy ilyen javaslatról, akikről azért nem lehet azt mondani, hogy vehemensen, véres torokkal támadnák a kormányt, főleg nem olyan javaslatok esetében, amelyek nekik pozitívak vagy akár semlegesek. A szakszervezetek is kiemelték, hogy ez a nagyon sok kormányrendelet  több mint 30 kormányrendelet , amik a különböző felhatalmazó rendelkezéseket fogják tartalmazni, és még nem születtek meg, jogbizonytalanságot okozhatnak, illetőleg nehezményezték azt, hogy a 2016-os illetménytáblát változatlanul hagyja a javaslat, tehát a fizetések alsó határa megmarad, és külön sérelmezték, hogy nincs kafetéria, szolgálati és álláshelyi elismerés sem.

Külön érdekes, hogy azokat a pozíciókat, amelyeket hat hónapig nem töltenek fel, betöltetlenek maradnak, egyszerűen elvennék és a központi álláshelyállományba helyeznék. Ez főleg azért érdekes, mert sok helyen olyan létszámhiány van, amit nem azért nem töltenek be, mert nem akarják, hanem mert egész egyszerűen nem tudják betölteni, nem találnak megfelelő  ráadásul sokszor olyan áron, olyan munkadíjért, amit kínálnak  jelentkezőket. Ha ezután fél év után elvonják ezeket az álláshelyeket, akkor lehetetlenné teszik ezeknek a szerveknek a működését, különösen a több évre előre való tervezést, és utána mindenféle adományként kell majd megpróbálniuk visszanyerni azokat a pozíciókat, amiket eddig sem tudtak betölteni. Ehhez talán az kapcsolódna, vagy erre az lenne a megoldás, hogy jobb munkakörülményeket teremtenek, illetőleg jobb béreket teremtenek, akkor biztos találnának ezekre a pozíciókra munkavállalókat is.

A szakszervezetek kiemelik, hogy megszűnik a helyettesítés és a helyettesítési díj, valamint az átirányítás lehetősége. Ezt sem pozitív dologként említhetjük meg.

Megszüntetni a javaslat a vezető és az ügyintézői szint közötti átjárhatóságot, ami azt jelenti a gyakorlatban, hogy ha eddig egy vezető megbízatása megszűnt, akkor ő ugyanúgy ügyintéző maradhatott annál a hivatalnál.

A jövőben, ha elfogadásra kerül ez a javaslat, ez azt fogja jelenteni, hogy ha valakinek a vezetői megbízatása szűnik meg, akkor a munkajogviszonya is meg fog szűnni, tehát ezt nem tartjuk egy jó javaslatnak, és az életpályamodell szempontjából sem előre vezet, inkább egy kiszolgáltatott helyzetet teremt, illetve hogy majd mindenki a vezetői pozíciójához igyekszik jobban ragaszkodni, hiszen nemcsak a vezetői pozíciója, hanem a megélhetése is függ ettől, és nemcsak a jelenben, hanem majd a jövőben is fog. Nem tudom, hogy ezt azért így fogalmazták-e meg, mert akkor esetleg kéréseket, fölülről jövő kéréseket is a kiszolgáltatottság miatt a vezetők jobban végrehajtanak, de azért ez a szempont is felmerülhet.

Ha már a szabadságokról volt szó, és államtitkár úr elmondta, hogy ez milyen jó; valóban, egy-két pluszszabadságot is tartalmaz, viszont azt el kell mondjam, hogy minden kormánytisztviselőnek öt nappal csökkenni fog az alapszabadsága a javaslat szerint, és a pótszabadnapok száma is alapesetben csökkenne. Amint államtitkár úr elmondta, bizonyos esetekben nőni fog, mondjuk, gyerekszületés esetén, de ez aligha fogja kompenzálni azt, hogy az alapszabadság csökken, illetve a más jogon megkapott pótszabadságok is jóval lejjebb esnek, tehát ez 25 napról 20 napra fog csökkenni, ami az alapszabadságot illeti. Itt számos példa van, például egy 15 éve dolgozó kormányhivatalnok esetében, aki eddig 35 nap szabadsággal rendelkezett, a tervezet alapján 27-re fog neki csökkenni, hiszen 5 napot az alapszabadságból és 3 napot a pótszabadságból fog elveszíteni. Természetesen, ha minden évben vállal gyermeket, akkor még nőhet is neki, de ezt azért nem várhatjuk el hosszú távon nyilvánvalóan senkitől.

(13.50)

Ezek azok a főbb dilemmák, amelyek alapján a javaslatra nehezen lehet át vagy bét mondani. A felvetett problémák legalább olyan súlyosak, mint az az egy-két részterület, amely előremutató javaslatokat tartalmaz. S azt is el kell mondjam, önmagában nem jó az, hogy 2010 óta  ha ez a javaslat bevezetésre kerül  az ötödik törvény lesz, amihez alkalmazkodniuk kell a tisztviselőknek, akik ebben a szektorban dolgoznak. El tudják képzelni, hogy ez kilenc év alatt öt átfogó javaslat elsajátítását jelenti. Ilyen körülmények között nagyon nehéz elvárni azt, hogy tegyenek meg mindent, végezzenek túlórát csökkenő szabadságokkal, valamint vagy nem növekedő fizetésekkel, vagy ha növekednek a fizetések, akkor meg párhuzamosan nőnek a ki nem fizetett túlórák is.

Államtitkár úr, szerintem akkor járunk el a legjobban, ha még átdolgozzuk ezt a javaslatot, ha visszavonják, és egy minisztériumi egyeztetést összehívnak. Akkor talán össze lehet hozni egy valódi előremutató törvényt. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A KDNP képviselőcsoportjának vezérszónoka Nacsa Lőrinc képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr!

NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem beszéltünk össze Orbán Balázs államtitkár úrral, de én is egy Magyary Zoltán-idézetet hoztam ide az elejére, amely úgy szól, hogy „A közigazgatás nem az egyes emberek hatalma a többiek felett, hanem a nemzeti szervezetek közös céljainak megvalósítására, közös szükségleteinek kielégítésére. A közigazgatásnak nincs más létjogosultsága, nincs más mértéke, mint az emberek és a nemzet szolgálata.” Azt gondolom, nagyon fontos, hogy a magyar nemzet stratégiai céljai és a mindennapi működéshez kapcsolódó adminisztratív ellátásban egy hatékony, professzionális, XXI. századi, számonkérhető közigazgatási rendszer alakuljon ki. Ennek egy nagyon fontos mérföldköve és javaslata az előttünk fekvő törvény. Tudjuk azt, hogy az elmúlt időszakban a kormánytisztviselők, a minisztériumi keretek között dolgozó emberek fizetése és a magánszektorban dolgozók fizetése között a kereseti olló egy kicsit nagyobbra nyílt, mint az szerencsés. Én magam is a közigazgatásban kormánytisztviselőként, aztán pedig politikai tanácsadóként dolgoztam az elmúlt időszakban, így egyszerre láthattam azt a fejlődést, amely a bürokráciacsökkentéssel, a kormány erőfeszítéseivel összhangban, a kormányhivatali rendszer felállításával egyfajta hatékonyságot eredményezett. Másfelől be kell vallani, azt is láttam, a munkatársaknál is láttam azt, hogy a kereseti olló egy kicsit nagyobbra nyílt, mint az egészséges.

Ezt a trendet állítja meg most a kormány, és a gazdaság teljesítőképességéből jobban tud részesülni a közszféra, mint a korábbi években. Tudjuk azt, hogy korábban, a Gyurcsány-kormányzat alatt volt egy közigazgatási reform, amely aztán sikertelen lett, az ÁSZ-jelentés szerint is csak a költségvetés féken tartása volt a cél, és mindenféle stratégia vagy előzetes hatástanulmányok nélkül történt meg ez a reform, s aztán utóbb kiderült, hogy ez eredménytelen is lett.

A járási hivatalokban és a kormányhivatalokban dolgozók bére az elmúlt időszakban már jelentősen emelkedett. Azt gondolom, hogy ez egy fontos törlesztés volt, fontos adósság volt, amit a kormány megoldott. Most a központi közigazgatásban dolgozók bére is átlag 30 százalékkal fog növekedni a kormány tervei szerint. Ez az ott dolgozók családjainak is fontos többletbevétel, ezért mindenképpen üdvözlendő cél.

Nem részletezném azokat az intézkedéseket, amelyekről mind államtitkár úr, mind Becsó képviselőtársam már beszélt. Én mint a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője, a családbarát intézkedéseket emelném ki a törvényjavaslatból, és ezekre fókuszálnék a vezérszónoki felszólalásomban, hiszen ezeket rendkívül fontosnak és előremutatónak tartjuk.

A javaslat külön fejezetet szentel a gyermeket nevelő és családot alapító kormánytisztviselőknek, az őket megillető speciális jogosultságoknak, kedvezményeknek, támogatásoknak. Így a kormány bevezeti a kormánytisztviselők családalapítási támogatását is.

A javaslat továbbra is kötelezi a munkáltatói jogkör gyakorlóját arra, hogy kormánytisztviselőt várandósága megállapításától a gyermeke egyéves koráig az állapotának egészségügyi szempontból megfelelő körülmények között foglalkoztassa. Ez adott esetben ajánlattételi kötelezettséget is jelent a kinevezés módosítására vonatkozóan. Garanciális szabály azonban, hogy módosítás esetén a kormánytisztviselő illetménye nem lehet kevesebb a korábbi illetményénél. Amennyiben nem lehetséges a kormánytisztviselő egészségi állapotának megfelelő foglalkoztatása, a kormánytisztviselőt a munkavégzési kötelezettség alól mentesíteni kell. A kormánytisztviselő a munkavégzés alóli mentesítés idejére illetményre jogosult, azonban ez alól kivételt jelent, ha a kormánytisztviselő a felajánlott álláshelyet alapos ok nélkül nem fogadja el.

A javaslat szerint a gyermeket nevelőknek gyermekenként a gyermek tízéves koráig az otthoni munkavégzésre a munkáltatói jogkör gyakorlója a közszolgálati szabályzatban eltérő rendelkezéseket állapíthat meg. Egy nagyon fontos és előremutató javaslat, a magánszférában már bevett „home office” gyakorlat bevezetése a központi közigazgatásban is. A javaslat alapján a család alapításakor felmerülő többletkiadásokhoz való hozzájárulás céljából a kormánytisztviselő részére kérelemre kamatmentesen a kormányzati szolgálati jogviszony fennállása alatt egy alkalommal a házastársa vagy élettársa jövedelmi viszonyainak figyelembevételével, legfeljebb azonban a minimálbér ötszörösének megfelelő összegben családalapítási támogatás is nyújtható.

A javaslat biztosítja a kormánytisztviselő részére évente egy alkalommal iskolakezdési támogatás igénybevételét, a közoktatásban részt vevő, iskolai tanulmányokat folytató, saját háztartásban nevelt és családi pótlékra jogosító gyermekére tekintettel a kormánytisztviselő évente egy alkalommal a gyermekes családok élethelyzetének javítása érdekében gyermekenként nevelési támogatásra is jogosult lesz. Ezen támogatások a gyermek mindkét szülőjét megilletik, ha a szülő kormánytisztviselő és a gyermekkel közös háztartásban él. A javaslat értelmében a kormánytisztviselő óvodás, illetve iskolás gyermekének nyári szünidei felügyelete, valamint táborozása költségéhez a kormány majd külön rendeletében meghatározott mértékben és módon támogatásra jogosult.

A vezérszónoki felszólalásomban erre a fejezetre szenteltem az időt és ezeket emelném ki, mert bár minden más javaslat, amiket államtitkár úr ismertetett, nagyon fontosak, ugyanakkor számunkra kiemelten fontosak azok a családbarát intézkedések, amelyek alapján egy családbarát közigazgatás fog reményeink szerint létrejönni. Amit ennél még fontosabbnak tartok, hogy ez egyfajta motivátorként, ösztönzőként hathat más állami vállalatokra, a magánszférában a kis-, közép- és nagyvállalatokra, hogy olyan jó gyakorlatokat, olyan jó, pozitív elemeket tudjanak majd átvenni a közigazgatásból, amelyeket esetleg a családok érdekében ők maguk is a saját cégeiknél, vállalataiknál be tudnak majd vezetni. Azt remélem, hogy az állami példa ragadós lesz, valamint azt, hogy a gyermeket nevelő családokat máshol is a vállalatok tudják majd támogatni. Nem véletlenül jött létre az elmúlt időszakban a családbarát önkormányzat elismerés, ahol hasonló intézkedéseket kisebb mértékben már be tudtak vezetni, valamint a családbarát munkahely, családbarát vállalat kitüntetés. A nyertes cégek és vállalatok büszkén vállalják azt, hogy ők ebben a kategóriában megmérettettek, és fontos intézkedéseket hoztak annak érdekében, hogy az édesanyák és a gyermeket nevelő családok jobb helyzetbe kerüljenek ezeknél a foglalkoztatóknál.

Mindezek alapján a javaslatot előremutatónak találjuk. A KDNP-frakció támogatja, és arra kérem a többi frakciót is, hogy támogassák. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka Harangozó Tamás képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Ahogy azt a múlt hét hétfői napirend előtti felszólalásomban már elmondtam  amelynek a címe az volt, hogy „Közszolgákból rabszolgák” , ez a törvényjavaslat egy kormányzati intézkedéscsomag része. Egy rabszolgacsomag része, amelynek csak az egyik pontja Kósa Lajos fantasztikus munkatörvénykönyvi módosítása, amelynek a tegnap esti, illetve ma hajnalig tartó botrányos vitája itt a parlamentben zajlott. A másik fontos része ez a törvényjavaslat, a harmadik fontos része a Riasz., azaz a rendvédelmi igazgatási alkalmazottakról szóló BM-es javaslat, a negyedik része pedig a Honvédelmi Minisztérium Haj., azaz a honvédelmi alkalmazottak jogállásáról szóló törvénycsomagja, amit tegnap éjjel, valamikor talán fél egy, egy óra körül tárgyalt a tisztelt Ház, a Riasz.-t pedig majd ma éjszaka figyelheti az a néhány tízezer, százezer ember, akiknek az életét mintegy másfél hónap múlva, államtitkár úr, tokkal-vonóval fölborítják, és újraírnak mindent az életükkel, munkaviszonyukkal kapcsolatban.

(A jegyzői székben Arató Gergelyt Tordai Bence váltja fel.)

Csökkenő szabadság, ezt hozza ez a törvény, államtitkár úr. Növekvő munkaidő, ezt hozza ez a törvény, már amennyiben valaki az ember oldaláról figyeli azt, hogy önök mit csinálnak, és nem az állam és annak mindenhatósága, valamint hatalmának a kiteljesítése tekintetében figyel egy törvényre valaki, és tartja hatékonynak vagy jónak, hanem esetleg megnézi, hogy az ebben az országban élő emberek, az itt dolgozó emberek és a törvény hatálya alá tartozó emberek szempontjából mit fog hozni ez a törvény.

(14.00)

Szóval, csökkenő szabadságot fog nekik hozni, 5 nappal az alapszabadságot úgy csökkentik, hogy a nagy családbarát javaslatuk alapján ebből, ha 16 év alatti gyermeket nevel valaki, mindjárt 4-et vissza is kap. Tehát még mindig mínusz 1-ben lesz, ha jól értjük ezt a remek javaslatot. Biztosan nagyon sok ember szívét meg fogja dobogtatni. Növekvő munkaidőt és rugalmas munkavégzést kapnak a kedves kollégák. Napi 12 óra, heti 48 óra, és természetesen munkaidőben  természetesen beleírják a törvénybe, mindent elmond önökről, munkaidőben is  a vezetőnek  bocsánat, ebédidőben, pihenőidőben is, például a déli ebédidőben is  a vezető rendelkezésére kell állnia minden kis, Fidesz által rabszolgának nézett közszolgának a jövőben. Nincs ebédidő, ha a főnök szól, rohanni kell, különben azonnal ki vagy rúgva.

Totális kiszolgáltatottságot jelent ez a törvény minden egyes munkavállalónak, effektíve parancsuralmi rendszert vezet be az államigazgatásban. Ugyanis bármikor bárki kirúgható lesz érdemtelenség címén. Majd hosszabban ki fogok rá térni, hogy ennek milyen eljárása van, maradjunk annyiban, hogy meg sem kell hallgatni a kormánytisztviselőt, elég, ha valaki, mondjuk, egy névtelen, géppel írt, valódi feljelentést eljuttat a főnökének, és már érdemtelenség alapján ki is van hajítva.

Természetesen a kiszolgáltatottságot és a parancsuralmi rendszert fogja erősíteni az is, hogy teljesen önkényes bérmegállapítás lesz ebben a néhány kategóriában, amit az új törvény megállapít. (Dr. Orbán Balázshoz:) Nézzen nyugodtan rám, államtitkár úr, effektíve százszázalékos mozgástere lesz a vezetőnek, hogy kinek mennyi bért ad ezen belül. Hogy ezt mi alapján és hogyan, mindenkinek a fantáziájára bízom.

A törvény értelmében gyakorlatilag minden vezető a saját intézménye tekintetében vagy államigazgatási szervek tekintetében szabad kezet ad (sic!), hogy kinek mennyi fizetést ad; hogy mi alapján, még egyszer mondom, ez nem derül ki. Azt pedig a mai fideszes országlás közepette mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy valójában mi alapján lesz ez.

És ott van a szakmaiság kiürítése mint alapvető probléma ezzel a törvénnyel. Azt képzeljék el képviselőtársaim, biztos mindannyian olvasták ezt a hosszú törvényt, hogy kikerül az eddig a köztisztviselőkre vonatkozó szabályozásból a pártatlanság követelménye. Ezt így hogy, államtitkár úr? Ja, értem, őszintén, a valós dolgokhoz igazítjuk a törvényeket. Fantasztikus! Milyen államigazgatás, milyen központi igazgatás, milyen közigazgatás az, ahol maga a jogalkotó cinikusan a meglévő szabályt elveszi, hogy pártatlannak kell az eljárása során nemcsak lennie, hanem látszania is a közszolgának.

Határozottan elutasítjuk ezt a törvényjavaslatot. Nagyon sajnálunk mindenkit, aki a jövőben ezen törvények bármelyike alatt kell hogy szolgáljon, senyvedjen. Az a helyzet, hogy megítélésünk szerint mire ezek a munkavállalók, közszolgák, rendvédelmi, honvédelmi alkalmazottak fölébrednek majd januárban, februárban, egészen szomorú helyzet lesz, amikor körülnéznek. És mire megértik azt, hogy milyen érzés az, amikor elveszik a szabadságot, amikor elveszik a szó szerinti és az elméleti szinten is a szabadságát valakinek, amikor elveszik a szakmaiságot, amikor teljesen kiszolgáltatottá teszik a közvetlen és mindenféle vezetőjétől, beosztottjától, addigra már sajnos késő lesz.

A kormány egyébként ez év október végén egy kormányrendeletben tette közzé, hogy hány álláshelyet szüntetnek meg a központi közigazgatásban. Mert ne felejtsük el, ezt a törvényjavaslatot megelőzte egy nagy kirúgási hullám a közszférában, a hírek szerint egy-két nap alatt számoltak le nagyjából mindenkivel, akit végül utcára tettek. Nyilván ez is emberséges és tisztességes módon zajlott minden esetben.

Ezt a javaslatot pedig XI. hó 15-én, csütörtökön este küldte meg a szakszervezeteknek a kormány, és 16-án, péntek délután 3-kor kellett volna a mintegy, ha jól emlékszem, legalább 200 oldalas törvényjavaslatról, minimum 100 ezer család életét alapjaiban meghatározó törvényről a szakszervezeteknek, a munkavállalóknak, az embereknek a véleményét kifejteniük. Nyilvánvalóan azzal a szándékkal csinálták ezt, mert egyáltalán nem érdekli önöket, hogy azok az emberek, akikre végül is vonatkozni fog ez a törvény, mit gondolnak róla. Nem is csoda, hiszen a központi munkahelyeken dolgozókat munkaidőkeretben foglalkoztathatják, napi munkaidejük maximum 12 óra, heti munkaidejük, ahogy mondtam, 48 óra lehet. Ez szerepel a javaslatban, ami effektíve szentesíti azt a túlmunkáztatást, amit önök már eddig is végeztek. És szentesíti azt is, hogy ennek alapján természetesen többletpénzt az érintetteknek nem kell fizetni.

A közigazgatási szervezet vezetője a napi munkaidőt két részletben is beoszthatja, csak annyi a feltétel, hogy a két időszak között legalább két óra pihenőidőt kell biztosítani. A javaslat indoklásában pedig kimondják, hogy a kormánytisztviselőket szoros engedelmességi kötelezettség terheli, az átlagosnál súlyosabb fegyelmi és kártérítési felelősséggel. Nagyjából ez az egy mondat, ami őszinte és elmondja azt, hogy valójában milyen szándékkal hozták be ezt a törvényt a parlament elé.

Az egyes intézménytípusokban a beosztások alapján széles skálán mozognak majd a bérek. A minisztériumokban a legalacsonyabb kategóriában lévő kormánytanácsosok legalább 250 ezer forintot vihetnek haza, a közigazgatási államtitkár pedig 1,9 millió forintot. Ez is sokat elmond önökről is, a hozzáállásukról is. A kormányzati főhivatalokban, a központi hivatalokban 200 ezer forint a lista alja, és 1 millió 300 ezer forint havonta a teteje. Ezt is majd nyilván a vezető el fogja dönteni, hogy ki melyikre érdemes.

Érdemtelenségre hivatkozva, ahogy mondtam, el lehet majd bocsátani bárkit. A közszolgálati tisztségviselőkre vonatkozó jogszabályokból a pártatlanság követelménye kikerül. Számos szigorú etikai és jogi előírás vonatkozik majd az érintettekre, így például érdemtelenség miatt el lehet bocsátani azt, aki „a munkahelyén kívül olyan magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy az őt foglalkoztató kormányzati igazgatási szerv jó hírnevét vagy a jó közigazgatásba vetett bizalmat súlyosan rombolja”. Nem tudom, államtitkár úr segítsen már, ha véletlenül elmennének kinyilvánítani a véleményüket arról, hogy nem elég a fizetésük, vagy egyébként tarthatatlan egy politikai vagy közigazgatási vezető hatalommal való visszaélése, az vajon a jó hírnevét csorbítja-e az igazgatási szervnek, és akkor a hivatalnokot ki lehet-e rúgni vagy nem.

Ebben az eljárásban, csak hogy korrekt fideszes eljárás legyen, a hivatalnokot meg sem kell hallgatni kirúgása előtt. Idézem szintén: „ha az eset összes körülményeiből következően az a közszolgálati igazgatási szervtől nem várható el”  hogy ez mit jelent, nyilvánvalóan a közigazgatási szerv vezetője majd maga eldönti két kávé között. Kimaradt viszont a közszolgálati tisztségviselőkről szóló, a jövőben már csak az önkormányzatok munkatársaira vonatkozó törvény hasonló mondatából ez a rész, hogy a tisztviselő, idézem: „nem folytathat olyan tevékenységet, nem tanúsíthat olyan magatartást, amely pártatlan, befolyástól mentes tevékenységét veszélyeztetné”.

Magyarul, önök szerint a jövőben folytathat, sőt folytasson pártatlan és befolyásolástól nem mentes tevékenységet a köztisztviselő. Vagy mondják már meg, államtitkár úr, hogy kit zavart ez a mondat, és a jogalkotó pontosan milyen céllal veszi ki a törvény szövegéből pont ezt a mondatot, hogy pártatlan és befolyásolástól mentes tevékenységet veszélyeztetni nem szabad a jövőben. Illetve miért veszik ezt ki és akkor miért lesz szabad? Ha a kormánytisztviselő bármely okból távozik a kormányszolgálatból, annak legföljebb két évre megtilthatják, hogy abban az ágazatban működő cégnél helyezkedjen el. Sőt, a kormányzati jogviszonyban szerzett információkat ezen túl sem használhatja fel üzleti célra. Kérdés persze, hogyan lehet ezt értelmezni és ellenőrizni.

(14.10)

A szakszervezetek véleménye szerint a kormánymegbízottak kivételével minden más kormányhivatali dolgozóra nézve hátrányos, a jelenlegihez képest semmilyen jövőképet nem biztosít a ’16-os illetménytáblát változatlanul hagyó törvényjavaslat. Így az illetményeknek a 145 ezer, 160, illetve 180 ezer forintos alsó határa megmarad. Kifogásolják azt a részt is, ami a létszámgazdálkodásról, annak teljes központosításáról szól, ugyanis azokat a pozíciókat, amelyek hat hónapig betöltetlenek maradnak, egyszerűen el fogja venni a kormányzat, és más helyre fogja átcsoportosítani.

Ez nem lenne bölcs döntés a jelen helyzetben, államtitkár úr, önök tudják a legjobban, hogy ezeknek a státuszoknak a jó része nem szándékosan nincs betöltve, hanem egyszerűen képtelenség feltölteni ezeket a helyeket, mert speciális tudást igényelnek például, vagy a rendkívül alacsony illetmény miatt egyszerűen nem találnak rá jelentkezőt. Ettől még ez nem jelenti azt, hogy ezt a feladatot az államigazgatáson belül ne kéne ellátni.

Az sem látszik megalapozottnak, hogy szervenként alaplétszámot határozzanak meg, amelyet kérésre ki lehet egészíteni központi állásállományból, ezt viszont bármikor visszavehetik. Mindez a szakszervezetek szerint lehetetlenné teszi, hogy egy adott szerv évekre előre tervezzen és lásson. Ez egyébként a KLIK tekintetében az elmúlt években, ha nem volt elég nagy pofára esés, államtitkár úr, akkor azt gondolom, érdemes lenne visszanézniük, hogy ez a központosított létszámgazdálkodás a KLIK tekintetében milyen frankón sikerült az elmúlt években, és hogyan kényszerültek belátni több év után azt, hogy ez egy abortált ötlet volt az első perctől kezdve, és visszavonták egyébként ezt a javaslatot, illetve módosították a KLIK működését, mert teljesen elképzelhetetlen, hogy Budapestről egy hivatalból mondja meg valaki azt, hogy Karakószörcsök-Alsón mit kell csinálni és hogyan. Ugye, a KLIK-nél mind a létszám, mind a humán erőforrás tekintetében, mind a teljes működőképtelenségnél a „villanykörtét nem lehetett rendelni évekig, amíg Budapesten valaki rá nem nyomta a pecsétet a papírra” című működés teljesen bebizonyította, hogy ez alkalmatlan és nem jó megoldás. Nyilván a középső szintnek ebben kellene legyen valamilyen szerepe.

További probléma, hogy a törvényjavaslat nem a feladatot ellátó személyhez rendeli a bért, hanem fordítva. Magyarul, a létszámgazdálkodás-álláshelyekkel az embereket fogják a bérhez társítani. A bérkategóriánál a kormánytisztviselő áthelyezésével lehet ezek szerint csak orvosolni azt, ha neki egyébként más bérkategóriába kéne tartoznia, ami nyilván kiszámíthatatlanságot és teljes létbizonytalanságot eredményez magának a munkavállalónak.

Kifogásolt elem az is, hogy a javaslat szerint a vezetői megbízás nem különül el a jogviszonytól, tehát ha valakit vezetői megbízásából visszavonnak, akkor megy az utcára. Remélem, hogy ezt a törvény olvasói felfogták.

(Dr. Simicskó István elfoglalja helyét a jegyzői székben.)

Végezetül még egyszer, az öt nappal csökkentett alapszabadság, és a pótszabadságot is megszüntetik. Ez a javaslat a rabszolgacsomag egyik tagja, méltán került be ebbe a körbe, teljes kiszolgáltatottságot fog hozni minden munkavállalónak, teljes önkényuralmat és kénye-kedve szerinti vezetést nyilván a kormánynak. Tudjuk, hogy ez a céljuk. Tudjuk, hogy az a céljuk, hogy ez a magyar közigazgatás Orbán Viktor parancsait az utolsó faluig visszakérdezés nélkül végrehajtsa. Csak tudják, egy normális országban a közigazgatásnak az is dolga lenne, hogy a magyar emberek problémáit felkarolja, hogy a szakmát képviselje, és a kormányzati központi igazgatással szemben is tudjon néha esetleg valami épkézláb dolgot képviselni. E törvény elfogadása után a magyar közigazgatás erre alkalmatlan lesz. Köszönöm, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Arató Gergely képviselő úr képviseli a DK-t, eddig ellátta jegyzői feladatát. Parancsoljon, képviselő úr! Öné a szó.

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kormánypárti képviselőtársaink és államtitkár úr jól láthatóan szeretné megmondani, hogy az ellenzéki képviselők mikor, miről beszélhetnek és mit mondhatnak, de kénytelen vagyok felhívni a figyelmüket, hogy ez még egyelőre nem áll hatalmukban, és ha rajtunk múlik, akkor nem is fog, így aztán kénytelen vagyok kimondani ellenzéki képviselőtársaimmal együtt azt, hogy ez a törvényjavaslat elfogadhatatlan, ez a törvényjavaslat nem az ország érdekét szolgálja, hanem csak a kormány érdekét. És legyen világos, mert láttam, hogy vannak kisebb megértési problémák néhány képviselőtársamnál: most sem a kormánytisztviselőket bántjuk, drága államtitkár úr, drága képviselőtársaim, éppen ellenkezőleg, a kormánytisztviselőket védjük önöktől, azoktól a politikai vezetőktől, akik ezt nem közszolgálatnak, hanem kormányszolgálatnak tekintik, és akik tovább akarják korlátozni az ő függetlenségüket és jogaikat.

Mert ez a törvényjavaslat, tisztelt képviselőtársaim, azon kívül, hogy egy nagyszabású, ám sikertelen kísérletet tesz arra, hogy valamilyen módon rendet teremtsen abban a közigazgatási rendszerben, amit végzetesen szétziláltak az egymást követő eltérő koncepciókkal az elmúlt 9 évben  mindig új miniszter, új koncepcióval érkezett , tehát hogy ezt a közigazgatási rendszert valamilyen módon rendbe rakják, emellett ez valóban egy rabszolgatörvény, vagy hogy másként fogalmazzak, ez egy droidtörvény, amely közszolgából, a közért dolgozó elhivatott szakemberből végrehajtó automatává, a kormánydöntéseket gondolkodás nélkül végrehajtó droiddá akarja lefokozni a kormány- és köztisztviselőket.

Kezdjük először az első részével! Az elmúlt időszakban önök állandóan legóztak a közigazgatással. Összerakták, szétszedték, nem tetszett, megváltoztatták a jogállási törvényeket, új jogállási törvényeket hoztak létre, az egységes korábbi köztisztviselői jogviszonyt szétdarabolták sok kis helyes jogállásra. Most aztán rájöttek, hogy ez mégsem jó, most megpróbálják összerakni, de valójában nem teszik meg, mert ha megnézzük ezt a törvényt, akkor nem az történik benne, hogy egy egységes jogállást és egy egységes közszolgálatot alakítanának ki, hanem egyszerűen egymáshoz ragasztják a korábbi jogállási törvényekből és a korábbi közigazgatással foglalkozó törvényekből kiszedett elemeket. Ez nem kódex abban az értelemben, hogy egy egységes szemléletű javaslat lenne, hanem egyszerűen különösebb értelem nélkül egymás mellé rendezett halmaza a korábbi közigazgatásra vonatkozó ötleteknek.

Hadd emeljek ki csak néhány kedvencet, ebből számosat lehetne. Az egyik kedvencem az, hogy a kormányzati igazgatási tisztségviselő cím alá besorolnak minden jogállást, ezeket azonban nem egységesítik, ugyanakkor megjelennek csodálatos újabb jogállások is, ezek nekem nagy kedvenceim. Az egyik a politikai szolgálati viszony, a másik pedig a biztosi jogviszony; utóbbit hívhatnánk az egyszerűség kedvéért jól bevált idegenszóval komisszárnak is. Tehát innentől kezdve már lesznek ilyenek is a közigazgatásban. Nyilván erre nagy szükség volt, hogy újabb biztosokat lehessen kinevezni, és az ő jogviszonyuk megfelelően garantált legyen, hogy szerencsétlen biztosoknak, akiknek egyébként a törvényjavaslat más paragrafusai mind a kormánybiztosi, mind pedig a miniszteri biztosi szinten lényegében korlátlan számú kinevezését teszi lehetővé, önök ezzel élnek is, ezeknek aztán végre minden tényleg rendben legyen, és biztosított legyen a jogállásuk, foglalkozzanak akár a kisvasutakkal, akár más egzotikus és fontos kérdésekkel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azért hozzá kell ehhez azt is tennem, hogy itt államtitkár úr dicsekedett azzal, hogy milyen módon csökkentették a politikai vezetők vagy politikusok számát. Ez igaz akkor, ha a nép által vezetett vezetőkről van szó. Ugyanakkor soha annyi államtitkára, minisztere, biztosa nem volt kormányzatnak, mint a mostani kormányzatnak, ha összeszámoljuk ezeket. Az önök által kinevezett, önöktől függő állami vezetőkkel, akik egyébként igazán drágák, azokkal bezzeg nem spórolnak!

Az egész törvényjavaslatnak egy iránya az  és őszintén szólva, az önök belügyével nem akarok sokat foglalkozni , hogy lényegében a miniszterelnök kezébe ad minden hatalmat. Innentől kezdve bármilyen korlátozás nélkül átnyúlhat minden miniszter, minden kormányzás területén. Rendben van, ez az önök kormányzati filozófiája. Azt kell mondanom, hogy nem nagyon praktikus, de hát ennek viseljék a következményeit!

Azért az, hogy a miniszterelnök közérdekű felajánlásokat tehet  nem ám a saját pénzéből, mert azt megtehetné, vagy a családjáéból; a tágabb, közelebbi családban, ismeretségi körben vannak olyanok, akik tehetnének közérdekű felajánlásokat. Nem, a miniszterelnök maga majd tesz ilyeneket, nyilván közpénz rovására vagy közpénz terhére.

Az igazán problémás rész, és erre rendkívül szakszerűen hívják fel a figyelmet higgadtan, de nagyon határozottan a Közszolgálati Érdekegyeztető Fórum munkavállalói oldalán ülő szakszervezetek, akiket elfelejtettek tisztességes módon megkérdezni, mint ezt Harangozó képviselő úr elmondta, a törvényjavaslat benyújtása előtt, az, hogy a törvényjavaslat számos ponton érinti rendkívül hátrányosan a köztisztviselőket  így mondom az egyszerűség kedvéért, ez a rendes nevük; azt a hosszú nevet is mondhatnám, amit önök használnak. Az ugyanis a helyzet, hogy vannak ugyan juttatások és vezetnek be új juttatásokat, ezek között olyanok is vannak, amiket lehetne támogatni. De ezeket, néhány családtámogatási juttatás kivételével, lényegében a vezetői kegyhez kötik. Innentől kezdve a fizetés  államtitkár úr talán vagy valamelyik kormánypárti vezérszónok ezzel dicsekedett, hogy megszűnik a szenioritás a közigazgatásban. Magyarán szólva innentől kezdve nem az történik, hogy aki tapasztalatot szerez, előrelép, annak majd javul a fizetése, hanem az történik, hogy akinek az értékelési rendszerben a politikus főnökei jó magas osztályzatokat adnak, na, majd az kap magas fizetést.

(14.20)

Az egész közigazgatási bérrendszer lényege éppen az volt, hogy csak a munkavégzéstől és a munkateljesítménytől függjön a bérezés, ehelyett önök egy olyan bérezést vezetnek be, amelyik kegyként osztja a magasabb bért. Nagyon nem látjuk azt, hogy mik azok a teljesítményösztönző módszerek és teljesítményértékelési módszerek, amelyek politikailag független döntést tennének lehetővé, különösen azok miatt az elemek miatt, amelyeket Harangozó képviselő úr említett, amelyek lényegében a politika kiszolgáltatottjává teszik a köztisztviselőket.

Más oldalról itt vannak a munkaidővel kapcsolatos problémák, ezt most már hosszabban nem elemezném. Egyszerűen nevetséges, hogy önök dicsekszenek a javaslat családbarát elemeivel, de közben egy olyan munkaidőrendszert vezetnek be, ami nemhogy nem családbarát, de egy XXI. századi országban egyszerűen elfogadhatatlan nemcsak a közszférában, hanem bárhol. Az a munkarend, amit önök javasolnak, egy kizsákmányoló munkarend, aminek a lényege az, hogy ki lehessen facsarni a köztisztviselőket, minden módon ki lehessen őket használni, és mint később látjuk a javaslatban, utána majd el lehessen dobni őket, mint a használt rongyot. Ez az önök közigazgatási filozófiája, így gondoskodnak önök a köz szolgáiról.

Az aztán már csak egy apróság ehhez képest, hogy a helyettesítést betiltják, ami persze nem azt jelenti, hogy nem lesz helyettesítés, merthogy el fogják végeztetni a munkát a köztisztviselőkkel, hanem azt jelenti, hogy a helyettesítésért nem fognak pénzt kapni. Ezt a gyakorlatot is kipróbálták már az oktatásban, ugyanezen a módon ott is többletpénz, túlórapénz nélkül kötelezik helyettesítésre a pedagógusokat. Ez vár a kormánytisztviselőkre is innentől kezdve.

A legnagyobb problémák abban a körben vannak ezen túl, hogy innen kezdve gyakorlatilag bárkit bármikor el lehet küldeni a közigazgatóságból, amikor önök így gondolják. Az egyik legfontosabb garanciája a közigazgatás szakszerű működésének a pártatlanság kötelező előírásán kívül az, amit önök szintén törölnek, hogy a köztisztviselők munkaköre bizonyos értelemben védett, őket nem lehet vagy nem lehetett önkényesen elbocsátani a közszolgálatból. Ezt önök már 2010-ben megváltoztatták egyébként, de most következetesen továbbviszik ezt az elvet; teljesen nyilvánvalóan lényegében a munkáltatóra bízzák, aki pedig egyébként, ha teljesen általánosságban vesszük, ebben a törvényjavaslatban mindig a kormány, ebből a szempontból legalább őszinték. Fel sem merül az, hogy valakinek egyébként a saját szervezetéhez, a saját szakmájához, szakterületéhez kellene valamilyen módon hűségesnek lennie, csak a kormányhoz és az ő fejéhez való hűség számít. De mondom, ezt bele is írják a törvénybe, ez egy szép, őszinte momentum.

Szóval, ha a kormánytisztviselő nem felel meg ezeknek a magas kormányzati elvárásoknak, akkor lényegében korlátlanul, bármilyen módon ki lehet rúgni, jogorvoslatra, védelemre csak az egyébként önök által éppen most felállítandó és szintén kormányérdekeket szolgáló közigazgatási bíróságon van módja.

Na, nézzünk még egy-két gyöngyszemet! Például a javaslat 67. §-a lehetővé teszi azt, hogy a köztisztviselő személyiségi jogait korlátozni lehessen, amennyiben az a közszolgálat rendeltetésével közvetlenül összefüggő okból feltétlenül szükséges és a cél elérésével arányos. Na, és ki fogja eldönteni azt, hogy szükséges-e vagy arányos? Megmondom, drága képviselőtársaim: természetesen ugyanez a kormány, majd a kormány elmondja, hogy a köztisztviselő vagy a kormánytisztviselő személyiségi jogait hogyan lehet korlátozni, majd elmondja, hogy ez mikor arányos meg szükséges, és ha nem tetszik, akkor lehet menni Patyi úrhoz panaszra.

Végül hadd említsek meg még két nagyon fontos elemet! Ott, ahol lett volna mód és ok korrigálni  visszatérünk ahhoz, hogy egységes, legalább látszólag egységes közszolgálat legyen. Drága államtitkár úr, drága képviselőtársaim, ha ezt megteszik, akkor miért nem teszik végre meg azt az alapvetően szükséges lépést, hogy a kormányhivatalokban dolgozó tisztviselők számára is legalább azonos jogállást biztosítanak, mint a többi kormánytisztviselőnek? Hogy van az, hogy nekik lényegében semmi nem jár vagy mindebből kevesebb jár, mint azoknak, akik a minisztériumokban dolgoznak?! Aki önöknek dolgozik közvetlenül, az fontos, aki az állampolgárok ügyeit intézi, az nem fontos, az nem érdekes, az ő érdekei nem számítanak. A szakszervezetek tíz pontban sorolják fel, hogy hány olyan hely van, ahol a régi szabályozás is és az új szabályozás is diszkriminálja a kormányhivatalokban dolgozó tisztviselőket. Még egyszer mondom: ők azok, akik egyébként valójában a közigazgatásnak az állampolgárok által érzékelhető minőségét meghatározzák.

Ehhez tartozik még az a teljesen elhibázott létszámgazdálkodási rendszer, amit bevezetnek, amelyik nem feladatokhoz rendel hozzá valójában érdemi létszámokat, nem azt nézi meg, hogy kinek mit kell csinálnia, nem azt nézi meg, hogy mik a megoldandó feladatok, hanem lényegében önkényes döntések játékterévé teszi az egész szférát. Láttuk, most hogyan hajtották végre ezt a közszolgálati létszámcsökkentést. Szó nem volt arról, hogy itt bármilyen fogalmuk lett volna arról, hogy kire van szükség, milyen feladatra van szükség  ez már a második ilyen racionalizálási hullám, amit véghez vittek , szó nem volt arról, hogy az államnak milyen feladatai vannak, szó nem volt arról, hogy egyébként hol van létszámhiány és hol nincs. Elárulom önöknek: létszámhiány természetesen megint csak ott van elsősorban, ahol az állampolgárok ügyeivel foglalkoznak, egy gyámhivatalba ma is nehéz munkatársat találni. Biztos vagyok benne, hogy a miniszteri kabinetben sokkal könnyebb volt feltölteni a létszámokat.

Végül azt kell mondanom sajnálatos módon, drága államtitkár úr, tudom, hogy önöknek ilyen rituális kötelességük az, hogy mindig a 2010 előtti időszakkal foglalkozzanak. Ezt megértem, szerintem is egy kellemes időszak volt, és sokkal jobb arról beszélni, mint a mostani kormányzásukról, de ha már arról beszélnek, legalább döntse már el, drága államtitkár úr, hogy akkor most sorvadt a bürokrácia vagy burjánzott a bürokrácia. Valamelyiket döntse már el, a kettő együtt biológiai képtelenség! Ön egy olyan lényt talált fel, amelyik nem létezik, drága államtitkár úr!. (Dr. Orbán Balázs: Párhuzamosan!)

Azt pedig könnyes szemmel hallgatom, hogy milyen jó lesz az, ha a hivatalok a már meglévő adatokat nem kérhetik el az állampolgároktól. Ez egy csodálatos ötlet, államtitkár úr, nekem már akkor is tetszett, amikor 2004-ben beleírtuk a közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvénybe. Mi lenne, ha önök végrehajtanák a jó törvényeket ahelyett, hogy újabbakat hoznak? Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a DK és az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most van lehetőség kétperces felszólalásra. Korózs Lajos képviselő úr kért szót. Parancsoljon, képviselő úr!

KORÓZS LAJOS (MSZP): Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Tulajdonképpen azt szeretném megkérdezni, hiszen itt van november utolsó napja, valamikor december első vagy második hetében lesz ebből elfogadott törvény, közel százezer embert érint ez az intézkedés, és szeretnék, ha ez január 1-jével hatályba lépne. Tessék már megmondani nekem, ki fogja a papírokat legyártani?!. Ki fogja az átsorolásokat megcsinálni? Kalkuláljuk be azt, hogy közben van karácsony meg két ünnep között, meg szilveszter, nagy valószínűséggel még az államigazgatásban sem várják el az emberektől, hogy dolgozzanak. Lát ön arra reális esélyt, hogy közel egy hónap múlva ebből egy elfogadott, a törvényi szabályoknak megfelelő átsorolás és dokumentált törvény lesz? Ezt szerettem volna csak. Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy kíván-e valaki a vitában még felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok, illetve aki jelentkezett, az nem tartózkodik pillanatnyilag az ülésteremben. Így az általános vitát lezárom.Megkérdezem államtitkár urat mint előterjesztőt, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Orbán Balázs jelzésére:) Igen, kíván válaszolni. Parancsoljon!

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Ha megengedi, elnök úr, nagyon szívesen válaszolok. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Sőt, kérem.

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Összeírtam pár dolgot, de először Korózs képviselő úr kérdésére válaszolnék. Én azt gondolom, hogy igen, képes lesz a rendszer kezelni, a közigazgatásnak ilyen típusú feladatok végrehajtására képesnek kell lennie, különben a saját alkalmatlanságát bizonyítaná; mi ezt szeretnénk elkerülni. Arra szeretném kérni, hogy ezen ne aggódjon, ezt meg fogja oldani a közigazgatás, ha az Országgyűlés így dönt. Egy picit hátulról kezdek. Ilyen filozofikus bevezetéssel, csúszkálunk itt mindannyian, ami abból következik, hogy a „bürokrácia” szónak két értelmezése van: van egy pozitív értelmezése, itt a vitában elhangzott, hogy Max Weber jeleníti meg, ami azt jelenti, hogy van egy felelős, elszámoltatható, profi igazgatási szervezet; és van egy pejoratív értelmezése is, a köznyelvben általában így használatos, azt írtam fel, hogy akadékoskodó, az állampolgárok ellen forduló, hatalmával visszaélő igazgatási rendszer, ez a bürokrácia negatív értelme.

(14.30)

Szerintem itt az a probléma, hogy a 2010 előtti időszakban azt láttuk, hogy önök kormányzati politikává tették a negatív értelmű bürokráciafelfogást, az volt a közigazgatás meghatározó jegye 2010 előtt, 2010 után valóban fordulat következett be és a weberi elvek szerint próbáltuk a közigazgatást újrarendezni. Ez nem volt egy könnyű feladat, mert egyrészt a közigazgatásnak nem tettek jót a kommunizmus évtizedei sem, másrészt nem tett jót a rendszerváltozás ilyen értelmű gazdasági, társadalmi összeomlása sem, és ami viszont nagyon-nagyon nem tett jót a közigazgatásnak, az az önök nyolcéves kormányzása, amiben ezt az akadékoskodó, az állampolgárok ellen forduló és a hatalmával visszaélő közigazgatási rendszert működtették.

Egyébként a felszólalásokkal kapcsolatban, amelyek rabszolgaságra meg rabszolgatörvényre utalnak, azért itt annyit szeretnék kérni, hogy ezeket a hoaxokat, amik a tegnapi vitában is elhangzottak meg a mai vitában is elhangzottak, ezeket legyenek kedvesek nem ismételgetni, mert ezek nem az emberek sanyargatásáról szóló dolgok. Mi elsősorban az adófizetők felé tartozunk elszámolással egy hatékony közigazgatás működtetéséért, és másodsorban a közszolgák felé tartozunk elszámolással egy méltó bérezéséért és egy XXI. századi feltételrendszer megteremtéséért. Ez a törvényjavaslat pedig pont ezeket szolgálná, hogy az adófizetőknek bizonyítsuk azt, hogy a felesleges bürokráciát leépítjük, a közszolgák felé végre az évtizedes adósságokat rendezzük, egy méltóbb bérezést és egy XXI. századi feltételrendszert próbáljunk teremteni.

Én megértem azt, hogy önök ellenzéki képviselőkként mind a nem tudom, ki által összeállított háttéranyagból dolgoznak, anélkül, hogy a valóban vaskos törvényjavaslatot végigolvasták volna, de azért annyit hadd tegyek hozzá, hogy szerintem a felszólalások egy része el volt tévedve, a munkaidő kapcsán pedig kifejezetten pontosítanom kell. A törvényjavaslat 118. § (2) bekezdése teszi egyértelművé, hogy a munkaidő heti 40 óra, a napi munkaidő pedig 8 óra, és ezt úgy hívják a törvényben, hogy általános munkarend, ami alapján a közszolgák döntő többsége dolgozni fog.

Természetesen lehet meghatározni munkaidőkeretet, eddig is lehetett, de ez csupán a közszféra vagy a közszolgák, vagy az ilyen értelemben vett munkavállalók kisebbségére vonatkozik, és a törvény rögzíti ezeket a garanciákat. Tehát azt szeretném kérni, ne mondják azt, hogy 40 óráról 48 órára változik a munkaidő, mert ez egészen egyszerűen nem igaz.

A másik dolog, amire szeretnék reagálni: a rendeletalkotásra adott felhatalmazások. Megértem, hogy a papírban az van leírva, hogy ennyi felhatalmazás, rendeletalkotásra adott felhatalmazás van a törvényben, az jogbizonytalanságot okoz, de azért mégiscsak, én nem vagyok parlamenti képviselő, de egyébként a parlamentarizmussal foglalkozom, és polgári szakmámat tekintve alkotmányjogot oktattam az egyetemen, azért annyit szerintem mint parlamenttel foglalkozók és mint parlamenti képviselők ismerjünk el, hogy azért a rendszerváltozás után 30 évvel, amikor arról beszél mindenki, hogy jelen pillanatban a törvényi szintű szabályozásokkal a magyar jogrendszer el van tömődve, és meg kellene próbálni deregulálni és alacsonyabb szintű jogszabályokban meghatározni azokat a rendelkezéseket, amelyek nem kapcsolódnak alapjogokhoz, amelyeknek nem szükséges, hogy törvényi szinten rendeződjenek, amelyek a végrehajtó hatalom körébe tartoznak  van egy ilyen nemzetközi tendencia, van egy ilyen szakirodalmi elvárás, van egy ilyen közéleti elvárás is , akkor szerintem önmagában azt kritizálni, hogy 30 tárgykörben, kifejezetten a kormányzati igazgatás tekintetében a törvény felhatalmazást ad a rendeletalkotásra, az szerintem stratégiai szempontból és országgyűlési képviselői minőség és megközelítési mód szempontjából egy elhibázott dolog.

A szabadságok mértékére tértünk ki, azért erre röviden utalnék. Egyrészt valóban újra szeretnénk varrni ezt a rendszert, mert ez a rendszer így nem maradhat, éppen azért, mivelhogy 2008 óta a közigazgatásban eltűnt a bérfejlesztés, ennek két következménye volt. Az egyik, hogy nyilvánvalóan felduzzadt a bürokrácia, mert ha nem tudta egy állami vezető megfizetni, versenyképes fizetést adni az embereknek, akkor azt mondta, hogy akkor inkább a feladatellátás biztonságát a létszám növelésével garantálja. És a másik, hogy ha már nem tud versenyképes bért adni, akkor adjon magasabb, jóval magasabb szabadságolási lehetőségeket, amit aztán nem fognak kihasználni a köztisztviselők, hanem amikor elhagyják a közigazgatást, akkor szabadságmegváltás címén illetményként ki kelljen fizetni. Én azt gondolom, hogy ez a rendszer így nem fenntartható, 2018-ban ezt a rendszert nem lehet, egészen egyszerűen így nem szabad működtetni, és a béremeléssel párhuzamosan pont ezért rendezzük a szabadságok ügyét is. Egyébként, hogy konkrétan mennyi legyen az alapszabadság mértéke és milyen pótszabadságok álljanak rendelkezésre, ezzel kapcsolatban nyitottak vagyunk a javaslatokra, és mi is egyeztetéseket tervezünk.

A béremelés megítélése kapcsán pedig azt értem, hogy itt van egy filozófiai különbség köztünk, és természetesen ez a filozófiai különbség nem baj, ha fennmarad, de azt hadd rögzítsem, az a filozófiai különbség, hogy mi azt gondoljuk, hogy a teljesítményt össze kell kötni a bérezéssel. Tehát a közszférában is azok keressenek jobban, akik jobb teljesítményt nyújtanak. Ez a rendszerváltozás óta nem történt meg. A közszférában a törvényi rendelkezések alapján a bérezésnek semmi köze nem volt a teljesítményhez, és az önök 2002-2010 közötti időszakában volt kifejezetten jellemző az a tendencia  én ezt tudom, mert egyszerű közszolgaként 2009-ben kezdtem el a közigazgatásban dolgozni , akkor volt kifejezetten az tendencia és trend, hogy a bér nem teljesítményelvű, és akkor megpróbálunk a vezetők kegyéből különböző pluszjuttatásokat osztani mindenkinek, akinek lehet, különösen úgy, hogy általánosságban pedig mindenkitől elvesszük a 13. havi juttatást, de megpróbáljuk kompenzálni az egyébként hűséges, nem akarom azt mondani, hogy elvtársakat, mert nem akarom a vita karakterét erre elvinni, de a hűséges munkavállalókat.

A másik az érdemtelenség ügye. Egyébként csak egy utolsó mondatot: igen, mi ezt a rendszert szeretnénk megszüntetni, és szeretnénk a bérezést egy sávon belül, egy törvény mellékletében szereplő sávon belül, ami szerintem kellő garanciát ad arra, hogy senki nem fog kevesebb bért kapni, mint amennyi egyébként jár, azon a sávon belül a munkáltató szabadon határozhatja meg a konkrét bér mértékét a teljesítményhez kapcsolódóan. Az érdemtelenségre vonatkozó megjegyzéseknél pedig ott is arra kérném a képviselőtársakat, hogy olvassák el a javaslatot, ugyan ez nincs benne a felkészítő papírban, de ez a munkaviszony-megszüntetési jogcím benne van bizalomvesztés néven, ma is ott van a javaslatban, és mind a ketten, Harangozó képviselő úr és Staudt képviselő úr is felolvasta ugyanazt a részt. Igen ám, csakhogy a mellette lévő, a jogszabályban a 109. §-ban mellette lévő részt nem olvasták föl, ami azt jelenti, hogy az érdemtelenség oka kizárólag a kormánytisztviselő magatartásában, illetőleg a munkavégzésben megnyilvánuló és bizonyítható tény lehet. Kifejezetten előírja a törvény, hogy tájékoztatást kell adni, és kifejezetten előírja a törvény, hogy a védelemhez való jogot vagy a védekezéshez való jogot biztosítani kell. Ez a rész valószínűleg nem volt benne a felkészítő anyagban, ezért nem mondták hozzá a képviselő urak, de ettől még ez ott van a törvényjavaslatban.

A pártatlanság követelményével kapcsolatban pedig szintén van egy filozófiai különbség köztünk, mi ugyanis úgy gondoljuk, hogy az állampolgárok felé kell megnyilvánulnia a pártatlanságnak, és egyébként mindenkinek, aki a közigazgatásban dolgozik, a köz szolgálata a feladata, és a köz szolgálatával összefüggésben, illetőleg a belső viszonyokkal összefüggésben pedig nem lehet pártatlannak lenni. Ott nem választhatja egy kormánytisztviselő azt, hogy nem szolgálja a köz érdekét, merthogy ő szeretne pártatlanul eljárni. Nem! A belső viszonyokban a köz szolgálatát kitűzve kell eljárni, és egyébként az állampolgárok felé kell a pártatlanság követelményének megjelennie.

A fizetéssel kapcsolatban pedig csak röviden még egyszer aláhúznám azt, hogy a központi közigazgatásban dolgozók az utolsó kimaradt csoport a közszféra béremelkedéssel érintett csoportjai közül.

(14.40)

Tehát úgy, hogy miközben a felsőoktatásban dolgozók, az oktatásban, egészségügyben, szociális ellátórendszerben  ezt összefoglaló néven közalkalmazotti státuszban dolgozóknak nevezhetjük , a területi közigazgatás szintjein is volt átlagosan 30 százalékos béremelkedés 2016-2017-ben. Tehát az a bértábla, ami bekerült, az azt az emelést már tartalmazza. Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretnénk további béremeléseket juttatni mindenkinek, aki a közalkalmazotti vagy közszférában dolgozik, ezen tervek egy része ismert, egy másik részén pedig dolgozunk, de azért itt a felelős költségvetési gazdálkodás követelményeit is szem előtt kell tartani.

És végül utolsó pontként a személyügyi központ meg a központi álláshely meghatározásának kérdését hoznám ide, illetőleg azt, hogy fél év után megszűnik az álláshely, hogyha azt nem sikerül betölteni. És valóban igaz, hogy a mostani helyzetben vannak be nem töltött álláshelyek, de pont ezt szolgálná a béremelés, hogy újra képes legyen a központi közigazgatás az álláshelyeket betölteni, és ne legyenek olyan álláshelyek, amelyeket nem lehet fél évig betölteni.

Egyébként pedig, ha a bérezés rendben van, és fél évig ennek ellenére nem sikerül az álláshelyet betölteni, akkor azt az álláshelyet a bürokráciacsökkentés jegyében vissza kell vinni a központi személyügyi központba, és akkor ott kell dönteni arról, hogy szükség van-e a hatékony feladatellátáshoz erre vagy nincsen. És mi általában is úgy gondolkodunk, hogy igen, a kormánynak kell meghatározni azt, hogy milyen egyes szaktárcákhoz, egyes feladat- és hatáskörökhöz milyen álláshelyek tartoznak. Ezen belül, ha ezt az álláshelyszintet beállította a kormány, ahogy azt meg is tette, akkor az a miniszteri felelősség körébe tartozik, hogy ezen biztosított, központilag biztosított álláshelyeket hogyan osztja be, mert nyilvánvalóan ezt nem lehet egy központból meghatározni, hanem az ágazaton belül lehet szépen szétszálazva meghatározni azt, hogy pontosan milyen feladatellátáshoz milyen humánerőforrás-igényekre van szükség.

Megértem, hogy önöknek ez a rendszer nem tetszik, mert ez végre hoz valami felelősséget, valami számonkérhetőséget, valami átláthatóságot a központi közigazgatás és a kormányzati igazgatás működésébe, ami korábban nem volt benne, de az a helyzet, hogy tőlünk ezt várják el az állampolgárok. Azt várják el az állampolgárok, hogy hatékony, transzparens, felelős és cselekvő közigazgatást működtessünk, és ezért hajlandóak a magyar emberek munkájából és a magyar emberek fizetéséből arra áldozni, hogy a közszférát is meg tudjuk finanszírozni, meg tudja az állam finanszírozni. Azt gondolják, hogy ha ezek a feltételrendszerek beállnak, ez az egyenlet összeáll, akkor hajlandók versenyképes bért adni és ezzel is támogatni azt az állami versenyképességi fordulatot, amin dolgozunk.

Nagyon köszönöm a szót. Köszönöm, elnök úr, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Felszólalások:   49-74   75-94   95-114      Ülésnap adatai