Felszólalás adatai

Felszólalások:   95-114   115-139   139-160      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy a módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/3618. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Tájékoztatom önöket, hogy az előterjesztést nemzetiségi napirendi pontként tárgyalja az Országgyűlés.

Elsőként megadom a szót Orbán Balázs úrnak, a Miniszterelnökség államtitkárának, előterjesztőnek. Parancsoljon!

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Az asztalunkon fekvő törvényjavaslat meg kívánja teremteni a törvény összhangját az Alaptörvény ötödik módosításával, és le kívánja zárni azokat a nyitott szabályozási kérdéseket, amelyek a jelenleg hatályos szabályozás kapcsán hazai  döntően az Alkotmánybíróságra gondolok  és nemzetközi  Velencei Bizottság és strasbourgi Emberi Jogi Bíróság  fórumokon felmerültek. Ezen túlmenően úgy gondoljuk, hogy hosszú távú megoldást kínál a lelkiismereti és vallásszabadság maradéktalan érvényesülésének biztosításához szükséges jogszabályi feltételek megteremtésében, valamint az állam és a vallási közösségek Alaptörvény szerinti különvált, de a közcélú feladatok ellátása terén együttműködésen alapuló működéséhez. A jogi személyiséggel rendelkező vallási közösségek bejegyzése során a módosítást követően nem az egyházak elismerésére, hanem nyilvántartásba vételükre kerülne sor, a bevett egyházak kivételével bírósági eljárásban, a törvényben meghatározott tárgyilagos és észszerű feltételek alapján, transzparencia és rendes bírói jogorvoslat mellett. A hatálybalépésekor ex lege vélelmek, illetőleg rendkívüli bírósági eljárások biztosítanák azt, hogy a vallási közösségek státuszuk szempontjából ne kerüljenek az eddiginél kedvezőtlenebb helyzetbe, másrészt megnyugtató módon rendezésre kerüljön azon továbbra is vallási tevékenységet végző közösségek egyházi státusza, amelyeket a 2012-ben hatályba lépett szabályozás az Alkotmánybíróság és az EJEB szerint hátrányosan érintettek.

A törvényjavaslat alapelvként kívánja rögzíteni, hogy minden magát vallási közösségként definiáló közösség  jogi személyiség nélkül is, de főként azért jogi személyiséggel  jogosult mindazon alkotmányos védelemre, amelyet az Alaptörvény a vallási közösségeknek a szabad vallásgyakorlás keretében biztosít. A törvényi szabályozás a javaslat szerint szervezeti formától, jogállástól, elnevezéstől függetlenül valamennyi elsődlegesen vallási tevékenységet végző közösségre, azaz vallási közösségre vonatkozóan biztosítja az állam semlegességét, az állam és a vallási közösségek elválasztását, a szükséges és az Alaptörvényben rögzített együttműködését és annak kereteit, ezeknek a közösségeknek az autonómiáját és szabad önrendelkezését a vallási közösségek egyenrangúságával együtt.

A törvényjavaslat az úgynevezett egyházügyi törvény korábbi szabályait részben megtartva, részben azért több helyen módosítva rögzíti a vallási és lelkiismereti szabadságot, a vallási közösségek nyilvántartásba vételének feltételeit, eljárását, a társadalmi elfogadottság mértékére vonatkozó feltételeket, a hitéleti tevékenység finanszírozásában való állami részvétel alapelveit, és a vallási közösségek törvényes működését biztosító intézményi és eljárási feltételeket.

A törvényjavaslatban foglalt új egyházi szervezetrendszer széles körű autonómiát és hitéleti tevékenységükhöz támogatást biztosít a vallási közösségeknek, elismeri azok társadalmi szerepvállalását, mindazonáltal az állam és a vallási közösségek közfeladatok terén való együttműködése vonatkozásában fenntartja az állam döntési jogát arra, hogy objektív okokból  társadalmi elfogadottság, beágyazottság, súly, közfeladat ellátásában szerzett tapasztalat és az egyházi hagyományok alapján  kivel és milyen társadalmi igényekhez igazodó területeken kíván szorosabban együttműködni a közfeladatok megvalósításában. Mi úgy gondoljuk, hogy ez a megközelítési mód teljeskörűen megfelel az Európai Jogok Európai Bíróságának a magyarországi egyházi szabályozással összefüggésben hozott ítéletében foglaltakkal.

Bármely vallási közösség legalább tízfős taglétszám esetén vallási egyesületté és így jogi személlyé alakulhat. A vallási egyesületek közfeladatok ellátásában is részt vállalhatnak. A már egyházi státusszal rendelkező, nyilvántartásba vett egyházaknak a vallási egyesületeknél jóval nagyobb a társadalmi támogatottságuk.

(15.30)

A szabályozás a személyi jövedelemadó 1 százalékos felajánlások alapján igazolható társadalmi támogatottságot rögzít és kíván, és legalább 5 éves vallási egyesületként való működést ír elő. A nagy társadalmi támogatottsággal bíró, 5 év átlagában legalább 4 ezer 1 százalékos szja-felajánlással rendelkező és hosszú ideje működő vallási közösségeket a bíróság kérelemre bejegyzett egyházként veszi nyilvántartásba. Tehát ez egy új kategória. Az elvárt működés időtartama legalább 20, illetve 15 éves magyarországi vagy legalább 100 éves szervezett nemzetközi működést jelent.

A törvényjavaslat külön szabályokat is megállapít azon jogi személyiséggel rendelkező vallási közösségek számára is, amelyek hitéleti tevékenységük vagy közcélú tevékenységük érdekében az államháztartás alrendszereiből, európai uniós forrásokból vagy nemzetközi megállapodások alapján finanszírozott programokból, pályázati vagy pályázati rendszeren kívül, egyedi döntések alapján támogatást nem kívánnak igénybe venni. Ezen közösségek az szja-felajánlások igazolása helyett igazolt taglétszámuk  nyilvántartásba vett egyháznál 1000, bejegyzett egyháznál 10 ezer tag  alapján is egyházként regisztráltathatják magukat a bíróságnál. Ez az állammal együttműködést nem igénylő vallási közösségek számára is biztosítja az egyházi jogállás megszerzésének lehetőségét.

Kiemelendő, hogy a törvényjavaslat a vonatkozó alkotmánybírósági döntésre figyelemmel külön kedvezményes lehetőséget biztosít a jelenleg az Országgyűlés döntésére váró 16 vallási közösség bíróság által történő egyházkénti nyilvántartásba vételére. Tehát ezt fontos minden képviselőnek tudni, hogy a jelen pillanatban országgyűlési döntésre váró 16 vallási közösség esetében a törvényjavaslat elfogadása és hatálybalépése lehetővé tenné azt, hogy ezeket a bíróság egyházként nyilvántartásba vegye.

A törvényjavaslat azt is tartalmazza, hogy az Ab-határozatnak megfelelően valamennyi vallási közösséget  ezt még egyszer hangsúlyozom a viták és félreértések elkerülése végett: valamennyi vallási közösséget  meg fogja illetni az egyházak javára felajánlható személyi jövedelemadó 1 százaléka, illetve ezen túlmenően az egyházi jogállással rendelkező vallási közösségeket megilleti az állam által biztosított egyéb hitéletbeli támogatás is.

A logikája a szabályozásnak az, hogy az állam és a vallási közösségek együttműködése terén az állam a közfeladatok ellátása érdekében, figyelemmel a társadalmi igényekre, a partnerek képességére, lehetőségeire, nyitottságára, az egyes vallási közösségekkel bizonyos részterületekre vonatkozóan egyedi megállapodásokat köthet. A bejegyzett egyházakkal pedig a történelmi múltjuk, társadalmi elfogadásuk és súlyuk, szervezettségük, társadalmi felelősségvállalásuk, tehát észszerű és objektív követelmények alapján akár átfogó, nem csak egy részterületre kiterjedő együttműködési megállapodásokat is köthet.

A bejegyzett egyházakkal, tehát az egyik kategóriával kapcsolatban a jövőben kötendő úgynevezett átfogó, nem csak egy részterületre kiterjedő stratégiai együttműködési megállapodások rögzítésére, védelmük, jelentőségük és időtállóságuk okán törvényben kerülne sor. Tehát erről önök mint parlamenti képviselők fognak tudni dönteni. Az ilyen, sarkalatos törvényben kihirdetett megállapodással rendelkező bejegyzett egyházak az Alaptörvénynek megfelelően úgynevezett bevett egyháznak minősülnek, amely kategória az állammal való együttműködés mértékére tekintettel eredményez eltérő szabályozást. Ugyanakkor a jelenlegi bevett egyházak jogállását nem érinti. Tehát a törvénymódosítás egy olyan kategóriarendszert próbál felállítani, amelyben a hitéleti függetlensége mindenkinek garantált, a gazdálkodáshoz szükséges feltételrendszerek megteremtésére vonatkozó igény támogatása is garantált, és egyébként a kategóriák közötti különbség az állam és az egyház közötti együttműködés mértékére és elmélyítettségére vonatkozik.

A törvényjavaslatban jogosan fedezik fel önök a lelkiismereti és vallásszabadságról és az egyházakról szóló 1990. évi törvény elemeit, a 2011. évi szabályozás által követett célokat, például a bizniszegyházak megakadályozását. Az elképzelések visszautalnak megítélésünk szerint a magyar történelmi alkotmányra, a nemzeti identitás részét képező korábbi, alapvetően a XIX. századtól fennálló magyar és európai egyházügyi hagyományokra, amelyek arra is figyelemmel vannak, hogy az európai államokban is strukturált szabályozás érvényesül az állam és a vallási közösségek kapcsolatát illetően.

Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat a magyar jogrendszer széles spektrumára is hatást gyakorol, sarkalatos tárgykört érint, a törvényjavaslat 2019. áprilisi hatálybalépéssel számol, egyrészt a kellő felkészülési idő alkotmányos követelményének érvényesítése érdekében, ami kétirányú mint kellő felkészülési idő: egyrészt a jogalkotó rendelkezésére kellő idő álljon a szükséges törvénycsomag előkészítésére, másrészt a vallási közösségeknek is megfelelő felkészülésük legyen.

Összességében azt gondolom, a törvényjavaslat elfogadása esetén a magyar egyházügyi szabályozás belesimul az európai, strukturált egyházi szervezeti formákat biztosító szabályozásba, és ilyen módon megfelel a nemzetközi sztenderdeknek, megfelel a nemzetközi fórumok által támasztott elvárásoknak, megfelel a magyar alkotmányos követelményeknek, és egyben kioltja a hazai szabályozással szemben megfogalmazott valamennyi kritikát. Úgyhogy ezen pontok alapján szeretném kérni, mivel kétharmados törvényről van szó, valamennyi országgyűlési képviselő támogatását.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor. Elsőként Herczeg Tamás képviselő úr, a Fidesz vezérszónoka mondja el a véleményét. Parancsoljon!

HERCZEG TAMÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. Csak egy gondolat erejéig hadd térjek vissza az előző törvényjavaslatra. És nem Arató Gergely képviselőtársam vagy Korózs Lajos képviselőtársam gondolatára hivatkoznék  ugye, ő státuszinkonzisztenciát említett a Számvevőszék vezetőjével kapcsolatban , hanem Nacsa Lőrincre utalnék, aki azt mondta, hogy méltó és igazságos a Számvevőszékkel, illetve a közszolgálati tisztviselőkkel kapcsolatos törvény tárgyalása. Úgy gondolom, legalább ennyire méltó és igazságos azzal a napirenddel, azzal a törvényjavaslattal foglalkoznunk, amihez most látunk hozzá, hiszen az Alaptörvény 2011-es elfogadását követően az Országgyűlésnek meg kellett alkotnia azokat a törvényeket, amelyek az érintett jogterületeket az Alaptörvény rendelkezéseivel összhangba hozzák. Ezen törvényjavaslatok közül az elsők között került elfogadásra a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény. Ez az új törvény a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1997. évi IV. törvényt kívánta felváltani.

Az új törvényjavaslat elfogadásának indoka nemcsak az Alaptörvényhez történő megfeleltetés volt, hanem az akkor hatályos jogszabályok kiskapuit kihasználó úgynevezett bizniszegyházak visszaéléseinek megszüntetése is, ahogyan ezt államtitkár úr is elmondta. Csak összehasonlításképpen említeném egyébként, hogy 2011-ben Magyarországon több mint 300 szervezet volt egyházként bejegyezve, míg ugyanebben az esztendőben Szlovákiában 18, Csehországban 34 vagy Franciaországban 75.

Az akkoriban ismertté vált botrányok és a bejegyzett szervezetek egyedülállóan magas száma ékes bizonyítéka volt az elégtelen és túl nagyvonalú egyházi szabályozásnak. A törvény megalkotásával a kaotikus helyzet rendeződött, és a visszaélésszerű egyházalapítás és működés megszűnt. Az új törvény bizonyos rendelkezéseivel kapcsolatban azonban az Alkotmánybíróság és egyes nemzetközi szervek, szervezetek, így az Emberi Jogok Európai Bírósága észrevételeket tettek, kritikát fogalmaztak meg. A kormányoldal kész volt, akkor kész volt a minősített többséget igénylő szükséges változtatások végrehajtására, de ebben nem talált partnerre az ellenzék soraiból.

Tisztelt Képviselőtársaim! A választópolgárok bizalmának köszönhetően a 2018. áprilisi választást követően újra lehetőségünk lett arra, hogy a kívánt módosításokat elvégezzük.

(15.40)

Az előttünk fekvő törvényjavaslat célja, hogy eleget tegyen az Alaptörvényben, illetve annak ötödik módosításában foglaltaknak, továbbá, ahogy az előzőekben említettem, az Alkotmánybíróság és a nemzetközi szervezetek által tett jelzésekkel kapcsolatos kérdéseket tisztázza. A törvényjavaslat 1. §-a elvi éllel, szándékkal kinyilvánítja, hogy  idézem -: „A lelkiismereti és a vallásszabadság mindenkit megillető alapvető jog, amely nem köthető semmilyen jogi formához.” A vallási közösségek jogállásáról szóló fejezet kimondja: „Vallási közösség a természetes személyek minden olyan közössége, szervezeti formától, jogi személyiségtől vagy elnevezéstől függetlenül, amely vallás gyakorlására alakult, és elsődlegesen vallási tevékenységet végez. Vallási közösség működhet jogi személyiség nélkül, valamint jogi személyiséggel rendelkező szervezeti formában.”

Tisztelt Ház! A tervezet bizonyos többletjogosítványokat rendel a jogi személyiséggel rendelkező vallási közösségek számára. Ilyen szervezet a vallási egyesület, a nyilvántartásba vett egyház, a bejegyzett egyház és a bevett egyház.

A vallási közösségek különböző jogi státuszának meghatározására azért van szükség, mert nem minden vallási közösségnek azonos a társadalmi támogatottsága, továbbá nem elég önmagában a jelen idejű aktuális támogatottságot nézni, hanem annak tartósságát is figyelembe kell venni akkor, amikor kategóriákat átlépve szélesítjük vagy szűkítjük a szervezetek jogosítványait.

A törvényjavaslat az expozéban már ismertetett objektív kritériumokat alkalmaz annak érdekében, hogy a szabályozás a célját elérje. Kiemelendőnek tartom, hogy a törvényjavaslat megadja a vallási közösség definícióját, és taxatíve felsorolja, hogy mi nem tekinthető vallási tevékenységnek, ezzel is már egy korlátot alkotva a kiskapukat kereső szervezetekkel szemben. Így tehát önmagában, hangsúlyozom: önmagában nem tekinthető vallási tevékenységnek a politikai és érdekérvényesítő, a pszichikai vagy parapszichikai, a gyógyászati, a gazdasági-vállalkozási, a nevelési, az oktatási, a felsőoktatási, az egészségügyi, a karitatív, a család-, gyermek- és ifjúságvédelmi, a kulturális, a sport-, az állat-, környezet- és természetvédelmi, a hitéleti tevékenységhez szükségesen túlmenő adatkezelési, valamint a szociális tevékenység.

A javaslat egyik fontos, garanciális jellegű változtatása, hogy az egyházak nem elismerésre, hanem bírósági eljárás keretein belül nyilvántartásba vételre kerülnek, kivéve a bevett egyházi státusz megállapítását. A tervezett jogszabály így ír erről: „A jogi személyiséggel rendelkező vallási közösséget  a bevett egyházakat kivéve  a Fővárosi Törvényszék veszi nyilvántartásba.” Az állam és az egyház elválasztásának egyik sarokpontját deklarálja a tervezet azzal, hogy: „Az állam a vallási közösségek irányítására, felügyeletére szervet nem működtethet, és nem hozhat létre.” Illetve az a mondat is a függetlenséget biztosítja, miszerint: „A vallási közösség belső szabályon alapuló döntését állami szerv nem módosíthatja vagy bírálhatja felül, a jogszabályban nem szabályozott belső jogviszonyokból eredő jogviták elbírálására állami szervnek nincs hatásköre.”

Fontos körülmény, hogy azokkal a jogi személyiséggel rendelkező vallási közösségekkel megállapodást köthet az állam, amelyek történelmi és társadalmi szerepüknek, társadalmi elfogadottságuknak, beágyazottságuknak, szervezettségüknek, az általuk hagyományosan végzett közcélú tevékenységeik során szerzett tapasztalataiknak köszönhetően képesek magas szinten ellátni a megállapodás tárgyát képező közérdekű feladatokat. Tehát az állam nem kíván a jogszerűen működő vallási közösségek életébe beleszólni, de honorálja és támogatja azokat a szervezeteket, amelyek jelentős munkát végeznek bizonyos társadalmi érdekeket szolgáló célok megvalósítása érdekében.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat megfelel az Alkotmánybíróság és a releváns nemzetközi szervezetek, így a Velencei Bizottság és az Emberi Jogok Európai Bírósága észrevételeinek, továbbá kiszámítható, objektív, világos kritériumrendszert biztosít a vallási közösségek részére, garantálva továbbra is az állam és az egyház szétválasztását, amellett, hogy a közérdekű célok mentén együttműködés és anyagi támogatás lehetőségét nyújtja.

Tekintettel az elhangzottakra, a Fidesz képviselőcsoportja támogatja az előterjesztést, és erre kérem a tisztelt Ház minden képviselőcsoportját és természetesen a független képviselőket is. Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Brenner Koloman képviselő úrnak, a Jobbik vezérszónokának véleménye következik. Parancsoljon!

DR. BRENNER KOLOMAN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Jó munkához idő kell. Az előttünk fekvő törvényjavaslatot a Jobbik-frakció nevében támogatásunkról biztosítom. Az előző megjegyzésem pedig arra vonatkozott, hogy 2011 óta ez a kérdéskör, amely a magyar társadalom szempontjából valóban kiemelt fontosságú, már nagyon sokadszorra kerül a tisztelt Ház elé, és ha korábban mindazokat a kritikai észrevételeinket megszívlelték volna az előterjesztők, akkor nem most kellene ezt a törvényt tárgyalnunk, de nagyon dicséretes, hogy ennyi idő után erre sor kerül. Én attól eltekintenék, hogy az egész nemzetközi beágyazottságát és az egész törvényi szabályozás részleteit ismételten elmondjam, ahogy azt már előttem nagyon részletesen államtitkár úr is, illetve fideszes képviselőtársam is megtette. Én egy-két olyan, kimagaslóan fontos pontra szeretném felhívni a figyelmét a tisztelt Háznak, ami rendkívül fontos a Jobbik-frakció számára, hiszen mi valóban mint nemzeti néppárt, egy valóban polgári és keresztény értékrendet képviselünk.

Egyrészt a 2. §-t szeretném kiemelni, ahol is a honvédségi, nemzetbiztonsági és rendvédelmi szerveknél szolgálati jogviszonyban állók számára biztosítja az előttünk heverő javaslat a lelkiismereti és vallásszabadságot. Ez számunkra kiemelt fontosságú, hiszen voltak korábban a történelemben olyan időszakok, amikor ez nem így történt.

Azt a négyes osztottságú rendszert is, amit ez a törvényjavaslat tartalmaz  tehát vallási egyesület, nyilvántartásba vett egyház, bejegyzett egyház és bevett egyház , abszolút módon támogatandónak tartjuk, hiszen a XXI. századra a magyar társadalom vallási szempontból is sokkal megosztottabb lett, mint ahogy ez a korábbi időszakokra jellemző volt, és ezt ebben a négyes rendszerben jól lehet kezelni megítélésünk szerint. És az is nagyon fontos, hogy a magyar állam pedig kiemelten támogassa azokat az egyházakat, amelyek mind történelmi szempontból, mind pedig társadalmi fontosságuk szempontjából ennek megfelelő súllyal rendelkeznek a magyar társadalomban.

Ehhez szeretném hozzáfűzni, az is nagyon jó, hogy végre objektív kritériumok szerepelnek ebben a törvényjavaslatban, hiszen a személyi jövedelemadó 1 százaléka, azt gondolom, ami ebben a javaslatban szerepel, mint egy kritérium számosságát tekintve, én azt gondolom, ez egy nagyon jó olyan mérőszám, amely azt mutatja, hogy a magyar társadalom mely egyházi közösségre hogyan tekint, és mennyiben bízik ezekben az egyházi közösségekben.

Azt szeretném végezetül még elmondani, hogy az európai uniós kitekintés és azok a fajta, a Velencei Bizottság véleményét is figyelembe vevő változások, amelyek tehát végre megjelentek ebben a törvényjavaslatban, alapvetően tényleg teljes mértékben támogatandóvá teszik ezt az előttünk fekvő törvényjavaslatot.

Azt is külön üdvözlöm a Jobbik-frakció nevében, hogy az álegyházakat igyekszik ez a rendszer kiszűrni, tehát az olyan tevékenységet végző, magukat néha vallási közösségnek álcázó, de egyrészt bizniszként működő, másrészt pedig az embereket néha agymosásnak kitevő szervezeteket is talán ennek az új rendszernek a kapcsán ki lehet szűrni a rendszerből, bár itt azért a valóság sajnos néha kicsit bonyolultabb, mint a törvényalkotás.

De összességében ez egy nagyon fontos olyan előrelépés lesz, amely arra a fajta diskurzusra is, amelyre mondjuk, államtitkár úr is utalt a bevezetőjében, hogy itt nagyon sokszor vallási köntösben folytatódó viták zajlottak bizonyos kérdésekről, ezek az objektív kritériumok számunkra megfelelő választ adnak ezekre a felvetésekre is.

Tehát összefoglalóan: jó, hogy ez a törvényjavaslat itt van a Ház előtt. Jó munkához idő kell, a Jobbik-frakció nevében támogatjuk ezt az előterjesztést. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik és szórványos taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

(15.50)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A Kereszténydemokrata Néppárt frakciójának nevében Nacsa Lőrinc képviselő úr szólhat. Parancsoljon!

NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Jobbikos Képviselőtársaim! A jó döntéshez idő kell, én inkább így fogalmaznám át, hiszen a javaslat teljesen hasonló formában, a vázát tekintve semmilyen eltérést nem tartalmazó formában három évvel ezelőtt itt volt a Ház előtt, amikor a minisztériumi egyeztetésen a Jobbik frakciója támogatásáról biztosította ezt a törvényt, majd az Országgyűlésben nem szavazta meg. Jó döntéshez idő kell, meg az adott szó, meg hozhatnék itt ilyeneket. De inkább kifejezem az örömömet afelett, hogy most a Jobbik úgy gondolja, hogy ez támogatható. Kicsit emlékeztet a bevándorlással, betelepítéssel kapcsolatos alkotmánymódosításra is, hogy amikor kellett volna a kétharmadhoz a Jobbik, akkor nem volt meg, amikor már nem kell a kétharmadhoz a Jobbik, akkor itt van, egy oldalon, együtt támogatjuk ezt a törvényjavaslatot. De jó döntéshez idő kell, én is megértem, és köszönjük szépen a támogatást.Beszélnék arról, ha már az egyházügyi törvény fekszik itt előttünk, ez van megnyitva, és egy nagyon-nagyon fontos törvényről beszélünk, hogy az egyházak a társadalomban milyen fontos és nagy munkát végeznek, és azt az örömteli folyamatot is idehoznám a Ház elé, hogy az elmúlt 6-7-8 évben több mint megduplázódott az egyházi jelenlét a köznevelésben, miközben a gyermekvédelem területén négyszeresére, a nevelőszülői ellátásban pedig körülbelül nyolcszorosára nőtt az egyházak szerepvállalása, a szociális szférában átlagosan háromszorosára nőtt, az idősotthonok, fogyatékkal élők gondozásával kapcsolatban háromszorosára nőtt az egyházi fenntartás.

Ez azért van, és erről már a népszámlálással kapcsolatos törvényjavaslatnál Arató Gergellyel vitáztunk, de mégiscsak azt mutatják a számok, hogy Magyarországon az emberek több mint fele valamilyen formában felekezetekhez tartozónak gondolja magát, hívőnek gondolja magát, és ehhez képest az óvodától a középiskoláig a gyerekek csupán 12-13 százaléka részesül egyházi nevelésben, és annak a több mint 50, 52 százaléknak, aki hívőnek mondja magát, annak is 98-99 százaléka a keresztény felekezetekhez tartozónak vallja magát. Itt is egy 12-13 százalékos arányt látunk az iskolafenntartásban. Nyilván tehát a jogvédőknek, a magukat jogvédőnek mondó, emberi jogi fundamentalista szervezeteknek nem ellenezniük, hanem inkább szorgalmazniuk kellene a 2010 óta tartó folyamatot, hogy a kormány segítse elő azt a folyamatot, hogy minden szülő a meggyőződésének leginkább megfelelő intézménybe járathassa a gyermekét.

Ezzel szemben létezik az a liberális véleménydiktatúra, amely képtelen tolerálni az eltérő nézeteket, és a sokszínűségről szóló, hangzatos frázisai dacára valóban a céljai nem sokban különböznek a kommunizmus társadalmi programjától: egyneműsítést, uniformizálást akar. Látjuk azt a nagyon veszélyes és nagyon rossz irányba tartó folyamatot Nyugat-Európában, amikor egy szent pápa szobráról a keresztet le szeretnék venni a köztéren, hiszen azt mondják, hogy az nem oda való, hiszen az állam valamiféle semlegességéről beszélnek, és a köztérre nem való szobrokról beszélnek; vagy amikor lebontják a karácsonyfákat, az útszéli betlehemeket, átnevezik a karácsonyi vásárokat, levetetik a kereszteket az iskolák faláról (Arató Gergely közbeszól.), illetve beperelik azt a légiutas-kísérőt, akinek kereszt volt a nyakában. Azt gondolom, ezek a folyamatok rendkívül veszélyes irányba mutatnak.

Azt is látjuk, hogy Németországban és Franciaországban több mint 500 protestáns vagy katolikus templomot zártak be egy-egy országban  tehát összesen az már ezer fölött lévő szám , és alakították át mecsetté, diszkóvá, kocsmává vagy bármilyen más egyéb funkcióra.

Azt gondolom, hogy Magyarország nem ezt az irányt választotta, sőt ezzel szemben választottuk meg azt az irányt, hogy Európa zsidó-keresztény kultúrájának a megerősítését vállaltuk föl, ami nem üldözi az egyházakat, hanem szövegséget keres velük, és támogatja az oktatási, kulturális és szociális tevékenységüket. Itt is szeretnénk megköszönni és elismerni az egyházak közösségépítő, lelki gondozó, nevelő-oktató, kulturális, szociális és karitatív munkáját. Beszédes, hogy a magyar Karitatív Tanács 6 rendes tagjából 5 egyházi hátterű, és a 3 társult tagból mind a 3 egyházi karitatív szervezet. Az egyházak vállalták föl ezt a nagy munkát, amit a karitatív szervezetek látnak el. Azt gondolom, hogy ezért is köszönet illeti őket.

A most előttünk fekvő törvényjavaslat rendezni kívánja azokat a nyitott kérdéseket vagy szabályozási kérdéseket, amelyek kapcsán az Alkotmánybíróság és a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság is kifogást emelt, vagy amik ezeken a fórumokon fölmerült, nyitott kérdések voltak. Ezen túlmenően hosszú távon megoldást kínál a lelkiismereti és vallásszabadság maradéktalan érvényesüléséhez, valamint az állam és a vallási közösségek Alaptörvény szerint különvált, de a közcélú feladatok és a magyar társadalom érdekében végzett munka érdekében együttműködésen alapuló működéséhez. Tehát az államtól, a kormánytól különváltan működnek az egyházak, de a közcél és a társadalmi célok eléréséhez szövetséget kötnek és együttműködést kötnek.

A mostani módosítások értelmében az állam nem elismeri, hanem nyilvántartásba veszi az egyházakat a bírósági eljárásban, a bevett egyházak kivételével, ahol fennmarad az Országgyűlés döntési és mérlegelési szerepe. A bevett egyházakon kívül ugyanis a törvényjavaslat további egyházi kategóriák, a nyilvántartásba vett egyház és a bejegyzett egyház bírósági regisztrációjának teremti meg a jogi lehetőségét, illetve a vallásszabadság közösségi joga gyakorlásának a biztosítása érdekében alanyi jogon biztosítja vallási egyesületek létrehozásának a lehetőségét.

A törvényjavaslat alapelvként rögzíti, hogy minden, magát vallási közösségként definiáló közösség jogosult mindazon alkotmányos védelemre, amelyet az Alaptörvény a vallási közösségeknek a szabad vallásgyakorlás keretében biztosít. Az állam és a vallási közösségek együttműködése terén az állam a közfeladatok ellátása érdekében a vallási közösségekkel egyes részterületre vonatkozó, egyedi megállapodásokat, a bejegyzett egyházakkal viszont a történelmi múltjuk, a társadalmi beágyazottságuk, elfogadottságuk és súlyuk, szervezettségük, valamint a társadalmi felelősségvállalásuk alapján törvénybe iktatott, átfogó jellegű együttműködési megállapodást is köthet, amely alapján azok bevett egyházzá válnak.

A törvényjavaslat értelmében az átfogó megállapodásokat sarkalatos törvényben szükséges kihirdetni. Ez fontos védelem, hiszen láthatjuk, hogy vannak  bár marginálisak  Magyarországon olyan politikai erők, amelyek támadják az egyházakat, és amelyek az ő idejükben még ki sem fizették az egyházaknak járó, teljes járandóságot, így azt gondolom, hogy a kétharmados védelem mindenféleképpen indokolt.

A mostani törvénymódosítás ugyanakkor a jelenleg már a törvény mellékletében szereplő, bevett egyházak jogállását nem érti, és a mostani törvény külön kedvezményes lehetőséget biztosít majd a már most is az Országgyűlés döntésére váró 16 vallási közösség bíróság által történő egyházi nyilvántartásba vételére.

Azt gondolom, hogy a törvényjavaslat rendezi azokat a kérdéseket, amelyek hazai vagy nemzetközi fórumon felmerültek. Azt gondolom, fontos, hogy a most meglévő támogatottságunk miatt újra ide lehetett hozni ezt a kérdést és ezt a törvényt a Ház elé, és én még inkább azt gondolom, hogy az egyházakkal való szövetség, az a feladat, amit ellátnak, és az a munka, amit Magyarországon végeznek, pótolhatatlan. Éppen ezért az egyházakat ezekben a tevékenységükben támogatni kell.

A törvényjavaslatot a KDNP frakciója támogatja. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Arató Gergely képviselő úr, a DK vezérszónoka jön most. Parancsoljon!

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem olyan régen ünnepeltük a 450. évfordulóját  ha jól számolom  a tordai országgyűlésnek, amire jogosan vagyunk mindannyian büszkék, hiszen ez volt az első vagy az egyik első olyan állami fórum, amelyik a vallásszabadság elvét törvénybe iktatta, gyönyörű szöveggel kimondva azt: „Midőn … a prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, kiki az ő értelme szerint, és az község ha venni akarja, jó, ha nem penig senki kényszerítéssel ne kényszerítse az ű lelke azon meg nem nyugodván.” Ennél szebben, azt hiszem, ma sem lehet összefoglalni azt, hogy miért értünk vallásszabadságon, és mit tartunk az állam dolgának a vallással kapcsolatban, az egyházakkal kapcsolatban. Éppen ezt. Azt, hogy az állam biztosítsa a szabad vallásgyakorlás feltételeit mindenkinek, és senkit se kényszerítsen olyan vallásgyakorlása, amit ő szíve, meggyőződése szerint nem szeretne, nem tart magáénak. Azt hiszem, hogy amikor vizsgáljuk ezt a törvényjavaslatot, ebből az alapelvből kell kiindulnunk és ezt kell vizsgálnunk. S miközben nagyon köszönöm államtitkár úrnak és Herczeg Tamás képviselő úrnak, hogy ebben a vitában konstruktív módon a megoldáskeresés és az ezek szerint közösen általunk vallott alapelvek keresése ügyében szólaltak föl; ezt Nacsa képviselő úrnak kevésbé tudom megköszönni, mert ő ugyanazt az álkeresztény blablát nyomta, amit mindig, de azt kell mondanom, hogy szerencsére a törvényjavaslaton ez nem látszik.

Azért egy apró megjegyzést hadd tegyek. A vallásszabadság azt is jelenti, hogy nem tudjuk mi itt a palamentben megmondani, hogy mennyi egyháznak kellene lennie Magyarországon. Nem tudjuk megmondani, hogy mi a sok vagy mi a kevés, hogy 2010 előtt sok volt, most kevés van, mert ez nem a mi dolgunk. Egyértelmű szabályok kellenek, és az egyértelmű szabályok alapján majd a polgárok eldöntik, hogy ők milyen egyházakat akarnak létrehozni.

(16.00)

Összességében azt kell mondanom, hogy a törvényjavaslat egy majdnem lehetetlen feladatra vállalkozik, és szemben azzal, amit képviselő úr állít, ez jelentősen jobb javaslat nemcsak a ma hatályban lévő szabályozásnál, hanem az önök korábbi elvetélt kísérleténél is. Ez a javaslat ugyanis arra törekszik, hogy összeegyeztesse az európai normákat, a vallásszabadsághoz kötődő garanciákat és az önök meglehetősen kicsinyes gyakorlatát. Erre a törvényjavaslat egy nagyszabású és számos elemében sikeres kísérletet tesz, ez néhány helyen bicsaklik csak meg, erről majd a végén szeretnék beszélni. De ennek a kötéltáncnak, mondhatnám, pávatáncnak a következménye ez a rendkívül bonyolult jogi szabályozás, amely öt kategóriába sorolja az egyházakat  azért ez egy szép teljesítmény , lényegét tekintve a teljes elismerés nélküliektől kezdve. Tehát ez a típusú szabályozás nagyon bonyolult, nagyon nehezen áttekinthető, és lényegében azt a problémát próbálja megoldani, hogy legyenek olyan egyházközösségek, amik azért nem egészen egyházak, de majdnem egyházak, bizonyos jogaik vannak, de azért nincs annyi joguk, hogy igazából egyházak legyenek.

Ezt a megoldást mi bonyolultnak és fölöslegesnek gondoljuk, de értjük a szándékát, és azt mindenképpen jónak tartjuk, hogy legalább itt normatív követelményeket határoz meg a törvény, más oldalról pedig bírósági kézbe helyez. Ez volt a korábbi törvényeknél a legnagyobb probléma, hogy egy országgyűlési döntéshez, ráadásul az esetek jó részében egy soha meg nem születő országgyűlési döntéshez kötötte a normatív feltételek mellett az egyházak elismerését.

Mindenképpen pozitívumnak értékeljük, hogy ez most megszűnik, objektív körülmények vannak, és ezeket bíróság vizsgálja. Ha ezt elhitték volna 2011-ben, akkor sokkal előrébb tartanánk ebben a dologban, hogy ezt így lehet és így kell csinálni, hosszasan magyarázták itt a parlamentben, hogy ez miért nem jó megoldás. Örülök, hogy most már belátták, hogy ezt így lehet csak tisztességesen megoldani.

Hol bicsaklik meg ez a logika, és hol bicsaklik meg ez a normatív rendszer? Két helyen. Egyrészt vannak olyan egyházak, akik egyházabbak, akik egyenlőbbek a többieknél, ezek a bevett egyházak. Félreértés ne essék, ebbe a kategóriában döntő többségében  nem kivétel nélkül, de döntő többségében  valóban jelentős társadalmi támogatással, történelmi múlttal, intézményhálózattal rendelkező egyházak kerültek. Na de, ha ez így van, akkor miért kell föltartani ezeknek az esetében az országgyűlési döntést?

Miért kell ezeket az egyházakat politikai kegyencként beállítani azzal, hogy az Országgyűlés dönt az ő bevett egyházi státuszukról? Egy egyszerű átmeneti szabállyal meg lehetett volna ezt oldani, ezeket az ilyen-olyan okokból, de önök által fontosnak tartott egyházakat egy átmeneti szabállyal át lehetett volna juttatni egy védett státuszba, és utána pedig egyébként ugyanúgy a bírósági hatáskörben lehetett volna hagyni azt, hogy esetleg újabb egyházak is bekerüljenek ebbe a körbe, nyilván szigorú feltételek mellett. Miért fontos ez? Azért, mert ezek azok az egyházak, akiknek minden jár gyakorlatilag, a létező korábbi megállapodásokkal és a továbbiakban is. Azt gondolom, hogy az érintett egyházak biztonságát is jobban szolgálná, ha őket is objektív szabályok és objektív bírósági döntések védenék, és nem lennének kiszolgáltatva az Országgyűlés döntésének ebből a szempontból sem.

Még árulkodóbb az, hogy a nagy intézményfenntartó egyházak közül egy pici árva van, aki sem korábban, sem most nem tud bekerülni a bevett egyházak közé. Ki lehet találni melyik az: a Magyar Evangéliumi Testvérközösség. Az hiába felelt meg a korábbi törvény feltételeinek is, hiába felel meg ma is minden feltételnek, az képes olyanokat mondani, mint hogy a hajléktalanokat nem rendőrségi eszközökkel kell üldözni. Tényleg, milyen keresztény az ilyen, gondolják önök, ezért aztán azt kell mondanom, hogy ők nem számíthatnak továbbra sem sem méltányos elbírálásra, sem egyenlő feltételekre, mint a többi egyház.

Az a hajléktalan, akit a Máltai Szeretetszolgálat lát el, az a hajléktalan kiemelt támogatásra érdemes, merthogy a katolikus egyházhoz tartozik, az a hajléktalan, akit az Oltalom Egyesület vagy a Magyar Evangéliumi Testvérközösség lát el, az nem, mert az nem olyan szép egyház, hiszen a vezetőjének rossz véleménye van Orbán Viktorról; sőt, még parlamenti képviselő is volt egy önöknek nem rokonszenves pártban, és ez aztán végképp megbocsájthatatlan.

De én már nem is megyek bele itt a személyes szálakba, ezeket mindenki ismeri, hogy volt olyan időszak, amikor nagyon is megfelelt Orbán Viktornak ez az egyház, de most már nem a lelki, hanem a politikai szempontok fontosak, úgy tűnik, és most már ez egy nemszeretem egyház.

Van egy másik probléma is, az az, hogy miközben valóban az, hogy ki lehet egyház  és ez tényleg előrelépés, erre egy objektív szempontrendszer van , arra, hogy ki kap a közfeladatok alapján támogatást, erre a többi egyház esetében nincsen objektív szempontrendszer. Mert azt nem mondják már, hogy a társadalmi beágyazottság, meg ennek meg annak a figyelembevétele  ezt majd a kormány a maga végtelen bölcsességében és végtelen jóindulatában eldönti, hogy ki az, akit egyébként szerződés megkötésére alkalmasnak talál. Lényegében azzal kötnek szerződést, akivel akarnak.

Például oktatási vagy szociális területen egyszerűen csak méltánytalan és igazságtalan, hiszen megint ugyanarról beszélünk, hogy hiába látja el a közfeladatot ugyanolyan színvonalon, ő nem kap egyenlő támogatást. A hitéleti támogatások esetében szerintem ez alkotmányossági kérdéseket is fölvet, mert ha valaki egyház, akkor a hitéleti tevékenység támogatásához miért kell további feltételeknek megfelelni. És legyen világos, itt nem nagy összegekről van szó, hiszen a további kategóriákba kerülő egyházaknak a döntő része viszonylag kis létszámú egyház, és nem túl sok hitéleti támogatásra lenne jogosult.

Végül hadd utaljak még két dologra! Az egyik dolog az, hogy azért persze tudjuk, hogy a gyakorlat eltér a leírt szavaktól. Merthogy amit itt megfogalmaz a javaslat, az arról szól, hogy egyenlő finanszírozás jár az állami és önkormányzati intézményekkel, a közfeladatok ellátása területén a bevett egyházakkal, és ez a maximuma a többi egyháznál a támogatási szerződésnek. De tudjuk, hogy nem így van. Minden objektív mérés, kutatás kimutatja, hogy például a dologi kiadások tekintetében az egyházi iskolák három-négyszeres támogatást kapnak ma az állami iskolákhoz képest.

És onnan kezdve Nacsa képviselő úr lehet marha lelkes, hogy mennyire a vallás felé fordulnak az emberek, meg mennyire növekszik az egyházak szerepe. Persze, hogy növekszik, mert egyik oldalról tönkreteszik az állami intézményrendszert, az állami oktatási rendszert, az állami szociális ellátást, a másik oldalról pedig tömik pénzzel az egyházi intézményeket. Nyilván sok szülő van, aki nem vallási meggyőződésből, hanem a józan eszét követve a jobban finanszírozott intézményt választja ebben a helyzetben. Csak ez nem a vallásszabadságról szól, éppen ellenkezőleg, ez arról szól, hogy az önök által helyesnek gondolt vallási tanításokat ráerőltessék azokra is, akik ezt egyébként szívük szerint nem szeretnék, és nem kérnék.

Végül egy rövid megjegyzést szeretnék arra tenni, hogy azért látszik az, hogy a törvényjavaslatot  hogy mondjam? , mint a röghegységeket, egymásnak feszülő erők formálták, ebből ugyanis az a következmény, hogy az átmeneti rendelkezések időnként nem létező jogszabályhelyekre hivatkoznak. Azt szeretném kérni a kormánytól, hogy kivételesen ne bízzák a Törvényalkotási bizottság kormánypárti többségére, hogy előző délelőtt megálmodja azt, hogy hol kell javítani még jogszabályhely szempontjából a szöveget. Mivel az átmeneti rendelkezések rendkívül fontosak a ma működő, és különböző okokból az elmúlt időszakban diszkriminált egyházi közösségek szempontjából, legyenek olyan kedvesek és küldjék már el ezeket a javaslatokat, amikor kész vannak, az ellenzéki képviselőknek is, ne az utolsó délután, hanem korábban. Ígérem, ha ezek olyanok, amelyek méltányosak, vállalom, hogy magam is szívesen benyújtom őket az Igazságügyi vagy a Törvényalkotási bizottságban, és javaslom az elfogadásukat. Csináljunk már méltányos feltételeket!

Tisztelt Képviselőtársaim! Röviden összefoglalva tehát: számunkra ez a törvényjavaslat, bár pozitívan értékeljük a szándékot, hogy egy európai normáknak megfelelőbb szabályozás jöjjön létre, azért nem elfogadható, mert egyrészt továbbra is fenntart olyan egyházakat, akiket politikai úton és politikai módon választ ki a többiek közül és hoz előnyös helyzetbe, másrészt nem rendez mindenfajta igazságtalanságot, ami korábban keletkezett, harmadszor pedig a közfeladatok ellátása és finanszírozása területén lényegében továbbra is fenntartja azt a helyzetet, ahol nem egyenlő mércével mérő normatív, hanem a kormány kegyén támaszkodó döntések és finanszírozási rendszer van.

Azt kell mondanom, hogy nem tudjuk ezt a törvényjavaslatot támogatni, de ezt most kimondottan sajnáljuk, mert a szándékokat akár tudnánk is támogatni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Korózs Lajos képviselő úr, az MSZP vezérszónoka jön. Parancsoljon!

(16.10)

KORÓZS LAJOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Ott folytatom, ahol a képviselő úr abbahagyta. Hogy a szándékot még csak tudnánk is támogatni, de amikor belemegyünk a tartalmi ügyekbe az előterjesztést illetően, akkor már kétségeink vannak, tekintettel arra, hogy itt a javaslat a jogalkotói kötelezettségnek tesz eleget, ami az Alkotmánybíróság és az Emberi Jogok Európai Bíróságának döntésein alapul. Szeretném felhívni a figyelmet arra, tisztelt Ház, hogy 2011-ben a Fidesz-KDNP-kormány kezdeményezésére megszületett új egyházjogi törvény több, a kisegyházakat hátrányosan érintő rendelkezést is tartalmazott. Ezek konkrétabban azt tartalmazták, hogy az eddig egyházként működő szervezetektől elvették az egyházi státuszt, ahogy már itt említette Arató képviselőtársam, többek között a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségtől, amelyet Iványi Gábor vezet. Itt a történelmi hűség kedvéért szeretném csak megjegyezni, és azért, hogy az utókornak megmaradjon a jegyzőkönyvben, ő az a személy, aki Orbán Viktor miniszterelnök úr gyerekeit megkeresztelte.

Ennek következtében ezek az ügyek az Alkotmánybíróság, illetve az Emberi Jogok Európai Bírósága elé kerültek, ahogy említettem, miután a bevett egyházi státuszukat nem kapták vissza, és mind a két testület megállapította az alapvető emberi jogok megsértését, valamint az alaptörvény-ellenességet is.

Az Emberi Jogi Bíróság ezenkívül megállapította, hogy nem elfogadhatóak azok a megoldások, amelyek következtében volt egyházaktól megvonják az egyházi státuszt úgy, hogy egyébként évek, pontosabban itt évtizedek óta egyházként működtek Magyarországon. Ezenkívül megfogalmaztak bizonyos követelményeket, amelyeket az egyházjogi szabályoknak teljesíteniük kell annak érdekében, hogy azok alkotmányosak, az emberi jogokkal összeegyeztethetőek legyenek. Az Emberi Jogi Bíróság kiemelte, hogy amennyiben az állam nem regisztrálja újra bevett egyházként a korábbi bevett egyházakat, az az egyesülési és a vallásszabadságot is, így a vallásszabadsághoz tartozó vallási egyesülési jogot is egyszerre sérti.

Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Szeretnék kitérni arra, hogy a törvényjavaslat ezen követelményeknek sajnos nem tesz eleget, több szempontból sem. Egyrészt nem rendezi azoknak a volt egyházaknak a helyzetét, amelyek a 2010 utáni vallásjogi törvény miatt vesztették el egyházi státuszukat. Tekintettel arra, hogy erről a törvény nem rendelkezik, így a kormány az egyházjogi szabályozással kapcsolatos elvárások nulladik lépését szalasztja el, vagyis azt, hogy azokat a szervezeteket, amelyeknek a Fidesz-KDNP kárt okozott, kárpótolja. Másrészt a javaslat később bemutatott részletszabályai sem tartják be az egyházi közösségek közötti diszkrimináció tilalmának elvét, de a világnézetileg semleges állam követelményét sem, véleményem szerint. Röviden azt mondhatjuk, hogy az egyházakkal kapcsolatban a kormányt csak a pénz és a szavazatszerzési lehetőség érdekli.

A javaslat ennek ellenére tartalmaz több pozitív előrelépést is, ezt nem vitatom el, így az egyházi státusz kapcsán az eddigi kettő mellé még két egyházi státuszt hoz létre, és ezek megszerzésére, illetve ezek megváltoztatására bírósági utat biztosít, kivéve a bevett egyházak vonatkozásában  azok lényege az, hogy az állam velük fokozottabban együttműködik, és egy ilyen gyakorlat az Emberi Jogi Bíróság szerint is megfelelő , és az eddiginél valamivel nagyobb körben biztosítja az állami támogatások igénybevételének lehetőségét.

Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az Emberi Jogi Bíróság és az Alkotmánybíróság döntéseiben meghatározott követelményeket figyelem előtt tartva azt mondhatjuk, hogy a javaslat nem felel meg a semleges állam követelményének, és nem biztosítja a lelkiismereti és vallásszabadságot.

A javaslat egy fokozatos rendszert épít, ez vitathatatlan, amely alapján egy egyházi jogi személy alapvetően, én legalábbis így olvastam, négy kategóriába sorolható: vallási egyesület, ahogy itt említésre került, nyilvántartásba vett egyház, bejegyzett egyház és bevett egyház.

A vallási egyesület alapvetően egy egyesület, annak is egy speciális formája. Eltérés az egyesületi főszabálytól, hogy a nevükben nem kell egyesületi nevet feltüntetni, és használhatják az „egyház” elnevezést. Ez az alapvető egyházi forma, amelyet az egyesületi szabályok szerint akár tíz személy is alapíthat. Az egyesületek alapvetően nem jogosultak állami támogatásra, de az adó egy százaléka felajánlható számukra. Ez önmagában nem ellentétes az AB és az Emberi Jogi Bíróság gyakorlatával, maga az Emberi Jogi Bíróság is elismerte, hogy kisebb, új egyházak esetén indokolt egy türelmi idő, amíg az adott egyház ismertté válik.

Az igazi problémák ezek után kezdődnek, és az ez után jövő szabályok alapján mondhatjuk azt, hogy a hitélet a Fidesz számára a pénz és a szavazatok miatt fontos, a fokozatokon való feljebb jutás ugyanis attól függ, hogy hány személy ajánlotta fel adója egy százalékát ezeknek az egyházaknak. Így a nyilvántartásba vett egyházhoz ezer, a bejegyzett egyházhoz négyezer ilyen magánszemélyre van szükség  zárójelet nyitok: a bevett egyházzá váláshoz átfogó megállapodás szükséges az állammal, ez nincs adófizetéshez követve. Ez önmagában kifogásolható, hiszen egyrészt a hitéletet az szja-fizetési kötelezettséggel köti össze  zárójelet nyitok ismét: így sem a munkanélküliek, sem a nyugdíjasok, sem azok, akik más okból nem fizetnek szja-t, nem tudnak részt venni jogilag az egyház alapításában , másrészt nem indokolt a taglétszámtól eltérő feltétel megadása, hiszen a hitélet alapvetően lelkiismereti és nem pénzben mérhető kérdés.

A javaslat biztosít egy gyorsabb és egyszerűbb megoldást is. Ennek az alapja már a taglétszám és nem az szja egy százalékát felajánlók köre, azonban a javaslat egy további követelményt is megfogalmaz ennek kapcsán, mégpedig azt, hogy a hitéleti vagy közcélú tevékenysége körében ne igényeljen az így engedélyezett, nyilvántartásba vett vagy bejegyzett egyház állami, EU-s vagy nemzetközi támogatást egyedi elbírálás rendszerén keresztül. Ez önmagában jelzi, hogy a Fidesz számára a hitélet csak a pénzről szól, és bizonyítja, hogy eredetileg is azért vonták meg egyes egyházaktól az ilyenfajta státuszt, mert soknak tartották azt az állami támogatást, amit számukra adniuk kellett.

Tisztelt Ház! Megjegyzendő ennek kapcsán az is, hogy mit jelent a szabályozás a jogfosztott egyházak részére. Az ő esetükben ugyanis a törvény egy kedvezményt ad akkor, ha 2011 előtt is hitéleti tevékenységet folytattak úgy, hogy ez az idő beleszámít a státuszváltozáshoz szükséges idő követelményébe, ilyen felmentést vagy kedvezményt a törvény azonban nem ad az adó egy százaléka vonatkozásában. Vagyis amennyiben a jogfosztott egyházak nem tudnak felmutatni statisztikát arra vonatkozóan, hogy az elmúlt években elérte az egyszázalékos felajánlások száma az ezer, illetve négyezer darabot, abban az esetben továbbra sem kerülhetnek magasabb egyházi státuszba, csak akkor, ha lemondanak a pályázati úton való forrásigénylés lehetőségéről. Az szja-egyszázalékokat pedig nyilvánvalóan nem lesznek képesek felmutatni, hiszen nem kaphatták meg ezeket a felajánlásokat az elmúlt években.

Fontos kiemelni továbbá azt is, hogy ezek a státuszok elsősorban az állami támogatás mértéke miatt fontosak, ugyanis a fokozatokon előre haladva egyre több támogatást nyújt az állam a hitéleti tevékenységre. A vallási egyesület a hitéleti tevékenységek körében ilyenben nem részesül, például közcélok támogatására kaphat állami támogatást, és kizárólag az adó egy százalékára jogosult. Ez a helyzet azonban önmagában visszás, hiszen, bár valamennyi türelmi idő egy újonnan alapított egyház esetén indokolt, ezek után a hitélettel összefüggésben állami támogatás biztosítása indokolt, sőt az Emberi Jogi Bíróság gyakorlatára is figyelemmel kötelezettsége is az államnak biztosítani az egyházak működését, illetve a működéshez segítséget nyújtani. Külön felhívta a figyelmet az Emberi Jogi Bíróság arra, hogy az államot pozitív intézményvédelmi kötelezettség terheli, ami alapján segítenie kell a lelkiismereti és vallásszabadság érvényesülését.

Hasonló helyzettel találkozhatunk a nyilvántartásba vett egyház esetén is. Az alapvető különbség a két forma között mindössze annyi, hogy az állam köthet megállapodást a hitéleti tevékenység, illetve a közcélú tevékenység támogatására, egyesület esetén öt, nyilvántartásba vett egyház esetén akár tíz évre.

Itt fontos felhívni a figyelmet arra, hogy amennyiben bejegyzett egyházzá egy egyesület úgy válik, hogy lemond az egyedi támogatások lehetőségéről, akkor kizárólag az szja-egyszázalékokon keresztül tud támogatást szerezni. Az első lényeges különbség a bejegyzett egyháznál található, itt ugyanis az államnak már a javaslat szintjén is jelentkezik a pozitív kötelezettsége, amely értelmében az állam az szja-egyszázalékokhoz kapcsolódóan köteles kiegészítő támogatást nyújtani.

A bevett egyház a státuszát az állammal kötött átfogó megállapodással nyeri el. További követelmény ezzel kapcsolatban mindössze annyi, hogy bejegyzett egyház legyen. Ezen egyházi forma vonatkozásában már az állam pozitív kötelezettsége teljes, az államnak kötelezettsége költségvetési támogatásban részesíteni a hitéleti és közcélú tevékenységével összefüggésben. Ezen a szinten kellene visszaállítani azokat az egyházakat, akiktől a bevett egyházi státuszt a Fidesz elvette, látható azonban ennek a pénzügyi vonatkozása, tekintettel az állami kötelezettségekre.

(16.20)

Ezek alapján tényleg minden kétségen felül áll, hogy a hitélet a Fidesz számára pénzkérdés. Külön is ki kell emelni, hogy az állam számára a javaslat előírja a támogatási kötelezettséget a jogi személyiséggel rendelkező vallási közösségek részére, azonban csak közcélú tevékenység végzésére. Az alapvető különbség tehát a támogatás tekintetében a hitélethez és nem a közcélú tevékenységhez kötődik. Az Emberi Jogi Bíróság döntésében felhívta a figyelmet arra, hogy az állam a különböző vallási közösségek vonatkozásában nem folytathat olyan gyakorlatot, amely a vallási közösségek között valamilyen szempontok alapján diszkriminál. Jelen esetben azonban az állam pontosan ezt teszi, mivel valamely vallási közösségek vonatkozásában, a bejegyzett, bevett egyházak esetében a hitéleti tevékenységet is támogatja állami forrásokkal, míg a többi szervezeti forma vonatkozásában erre kizárólag az szja 1 százaléka szolgál. Így az állam a hitéleti kérdésekben diszkriminál, amely a vallási egyesületek vonatkozásában sem indokolható teljeskörűen, annak ellenére, hogy egy minimális türelmi idő indokolt, a nyilvántartásba vett egyházak vonatkozásában azonban egyáltalán semmilyen indok nem hozható fel a támogatás megtagadására. Az állam egyértelműen hitéleti kérdésekben foglal állást, egyeseket fontosabbnak, másokat kevésbé fontosnak minősít, és a vallás- és lelkiismereti szabadsághoz tartozó intézményvédelmi kötelezettségét sem teljesíti, hiszen a hitéleti tevékenységet nem támogatja.

Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A fent elmondottak alapján a javaslat számunkra elfogadhatatlan, elsősorban azért, mert azon egyházaknak nem adja vissza a bevett jogi státuszt, akik jogsérelmét már az Alkotmánybíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága is több ízben megállapította, úgy, hogy jogfosztásuk ráadásul kártérítési kötelezettséget is megalapozott. Másodsorban azért, mert egyértelmű a javaslat, hogy a Fidesz számára az általa nem kedvelt egyházak csak pénzügyi terhet jelentenek, emiatt azonban a hitéleti tevékenységek állami támogatása elmarad egyes vallási közösségeknél, így a szabályozás indokolatlanul és védhetetlen módon diszkriminál egyes vallási közösségek között. A diszkriminációtilalomnak a lelkiismereti és a vallásszabadsághoz való megjelenése követelmény, amelyre az Alkotmánybíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága is felhívta a figyelmet.

Összefoglalva tehát az mondható el, hogy bár a javaslat tartalmaz előrelépéseket, például a bírósági út biztosítása, közbenső státuszok biztosítása, azonban a legfőbb problémákat, mint például a vallási alapú diszkrimináció, jogfosztott egyházak kárpótlása, nem orvosolja, azokhoz nem nyújt semmiféle segítséget.

Éppen ebből adódóan a mi frakciónk ezt az előterjesztést nem fogja támogatni. Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most az elsőként jelentkezett független képviselő szólhat. Megadom a szót Bősz Anett képviselő asszonynak. Parancsoljon!

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogyan már említették ellenzéki képviselőtársaim, az előttünk fekvő törvénymódosító javaslat mindenféleképpen tartalmaz üdvözlendő elemeket, azonban szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának, illetve az Alkotmánybíróság egybehangzó véleményének kellett megállapítania azt, hogy az előző és még hatályos szabályozás súlyosan jogsértő, diszkriminál és nem méltó egy európai jogállamhoz, nem méltó egy európai uniós tagországhoz.Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Kérdéseket szeretnék önöknek feltenni, mert hat éve húzódó vita végére tesz pontot bizonyos elemeiben ez a törvénymódosító javaslat, ami azonban a Magyar Liberális Párt egybehangzó véleménye szerint egyáltalán nem elegendő. Amikor hazai civilek, az ellenzék, egyházi személyek tették szóvá a törvényi szabályozás jogsértő mivoltát, akkor önök mire vártak, miért nem módosítottak? Miért nem vették észre, hogy a jogállami normák biztosítása a vallásszabadság területén is nagyon fontos? Miért kellett ahhoz beavatkoznia az Európai Bíróságnak? Miért kellett ahhoz Strasbourgnak határoznia, hogy jogorvoslatot nyerjen a Magyar Evangéliumi Testvérközösség súlyosan hátrányos megkülönböztetése? Önök arra használták fel az elmúlt hat évet, hogy privilégiumokat osztogassanak a kormánynak tetsző vallási felekezeteknek, ezzel párhuzamosan pedig jogfosztottságban tartották azon honfitársainkat, akik nem nyerték el a parlamenti többség szimpátiáját. Erről szólt 2012 óta a vallásszabadságnak nevezett rendszer a nemzeti együttműködés rendszerének keretén belül.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök a törvénymódosító javaslat indoklásaként a lelkiismereti és vallásszabadságra hivatkoznak, ugyanakkor rendre kereszténydemokráciának nevezik azt a rendszert, amelyet európai társaink kizárólag a jogállami normák folyamatos megsértéseként és a kormány értékrendjének a többségi társadalomra való ráerőltetéseként tudnak csak értelmezni. A kezemben tartom a még hatályos törvényt (Felmutatva:), ez a törvény nem pusztán jogfosztottságban tartotta honfitársaink bizonyos csoportjait, de akadályozta őket karitatív tevékenységük folytatásában. Ez a törvény hátráltatta őket akkor, amikor egyébként állami feladatok és állami intézményrendszer által ellátandó feladatok, szociális kötelezettségek átvállalását is magukra vállalták, tették ezt emberbaráti szeretetből.

Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Milyen módon kívánják kárpótolni azokat a vallási közösségeket, amelyeket ez a 2012-es törvény súlyosan diszkriminált? Milyen módon kívánják biztosítani azt, hogy ezek az egyházak, és gondolok itt legfőképpen a Magyar Evangéliumi Testvérközösségre, az elmúlt, elveszített hat év küzdelmeit vissza tudja nyerni, és stabilan tudjon tovább működni? Szeretném továbbá megkérdezni önöktől, hogy amikor lelkiismereti és vallásszabadságra hivatkoznak, akkor miért hirdetik mindennapos tevékenységük során a kereszténység elsődlegességét a többi világvallással szemben.

Az előttünk fekvő módosító javaslat több pontján egy fair szabályozás. Vitatkozhatnánk számokon, vitatkozhatunk azon, hogy vajon az adófizetők jó szándékából származó egyszázalékos szja-felajánlásoknak van-e közük az egyházi státuszhoz vagy nincsen. Vitatkozhatnánk arról, hogy hány éve kell működnie egy egyháznak, illetve mekkora létszámmal kell rendelkeznie egy egyházközösségnek ahhoz, hogy bevett egyház legyen. Vitatkozhatunk arról, hogy milyen egyházjogi státuszok vannak és milyenek nincsenek. Ami azonban Európában nem képezheti vita tárgyát, az a lelkiismereti és vallásszabadság, az egyenlő méltóság és az egyenlő bánásmód elve, és ez az, amit önök az elmúlt hat év során elvitattak bizonyos vallásközösségektől, és sajnos a jelenlegi szabályozás még mindig nem elegendő, bár ahogyan említették már képviselőtársaim, valóban igaz, hogy tartalmaz olyan elemeket, amelyek előremutatóak.

Szeretném végezetül megkérdezni, hogy miért kellett az Emberi Jogok Európai Bíróságának beavatkozása és nyomásgyakorlása a magyar kormányra annak érdekében, hogy legalább ezeket a minimális előrelépéseket megtegyék. Miért nem veszik észre, hogy Európában élünk? Miért nem veszik észre, hogy úgy a személyeket tekintve, mint a vallási és társadalmi közösségeket tekintve, egyenlő bánásmódban kell részesülnünk?

Sajnos azt kell mondjam, hogy a jelenlegi törvény ezt változatlanul nem tudja biztosítani, annak ellenére, hogy mindenféleképpen előrelépés, hogy már nem a parlament kíván határozni arról, hogy melyeket nyilváníthatunk egyháznak, illetve melyeket nem. Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most a nemzetiségeket képviselő bizottság által felkért nemzetiségi szószóló felszólalása következik. Megadom a szót Rónayné Slaba Ewa Maria lengyel nemzetiségű szószólónak, aki anyanyelvén ismerteti felszólalásának első mondatait, majd magyarra fordítja azt. Parancsoljon!

DR. RÓNAYNÉ SLABA EWA MARIA nemzetiségi szószóló: Szanowny Panie Marszałku, szanowni posłowie, szanowni rzecznicy, witam wszystkich bardzo serdecznie. Panie Marszałku, dziękuję za udzielenie mi głosu. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Szeretettel üdvözlök mindenkit. Elnök úr, köszönöm, hogy kaptam szót. A Magyarországi nemzetiségek bizottsága a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény módosítására vonatkozó T/3618. számú javaslat tekintetében érintettséget érez. A bizottság 2018. november 26-án 12 igen szavazattal, tartózkodás és ellenszavazat nélkül, egyhangúlag döntött arról, hogy csatlakozik a törvényjavaslat részletes vitájához és esetleges módosító javaslatait megfogalmazza.

Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb magyarországi nemzetiség életében a vallás fontos szerepet tölt be, a nemzetiségi identitástudat szerves, elidegeníthetetlen részét képezi.

(16.30)

A 2011. évi magyarországi népszámlálás adatai szerint a vallásról megkérdezett 644 623 fő vallotta magát a 13 magyarországi nemzetiség valamelyikéhez tartozónak, és közülük csupán 8353 fő tartotta magát ateistának, ami az említett létszám csupán 1,3 százaléka. A nemzetiségi tudat és a nemzetiségi hagyomány csak akkor öröklődhet generációról generációra, ha az egyre újabb nemzedékek is beleszülethetnek abba és megismerhetik azt. Felelősséget kell vállalnunk az ifjabb nemzedékek neveléséért is. A diaszpórában élő nemzetiségek esetében az átörökítés három legfontosabb színtere a család, a nemzetiségi iskola és a nemzetiségi vallási közeg.

Nekünk, a magyarországi nemzetiségek tagjainak igen kedvező és fontos változást fog eredményezni a törvénymódosítás-tervezet elfogadása, hiszen ezt követően a 19/A. § alapján a nemzetiségi önkormányzat az általa fenntartott nevelési-oktatási intézményben  törvényben meghatározott módon  hitéleti oktatást szervezhet majd, aminek a költségeit az érintett egyházzal kötött megállapodás alapján az állam fogja állni. Mindez azt jelenti, hogy az állam valóban olyan értékként tekint a nemzetiségek kultúrájára és vallási hagyományaira, amelynek őrzése és átörökítése közérdek, erre való tekintettel pedig a továbbiakban nemcsak a nemzetiségi oktatás, hanem az ennek keretében szervezett hitoktatás költségeit is fedezni akarja.

A magyarországi nemzetiségek szerencsésnek mondhatják magukat itt, Magyarországon, mert a magyar jogrend, az Alaptörvény és az Alaptörvényben megfogalmazott elveket a hétköznapi gyakorlatban alkalmazó törvények nem csupán az egyéni emberi jogokat részesítik védelemben, hanem a kollektíven gyakorolt közösségi emberi jogokkal is foglalkozik. Idézek egy példát az Alaptörvény Nemzeti hitvallásából: „Valljuk, hogy az egyéni szabadság csak másokkal együttműködve bontakozhat ki. Valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet.” További jó példa erre a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény most tervezett módosítása, amely a kollektív jog gyakorlását nem pusztán lehetővé teszi, hanem anyagilag is támogatja azt.

A módosítás az egyenlő bánásmód elvére tekintettel valódi egyenlőséget teremt az egyházak között, ugyanakkor megtartja az összhangot az Alaptörvénnyel, amely a Nemzeti hitvallásában szerepel: „Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. Becsüljük országunk különböző vallási hagyományait.” A módosítást követően az állam támadhatatlan módon alakíthatja ki a hozzáállását az egyes vallásokhoz, tekintetbe véve azok tényleges társadalmi súlyát és jelentőségét.

A magyarországi nemzetiségek vallásai is a kereszténységhez köthetők. A Központi Statisztikai Hivatal 2011-es népszámlálási adatai szerint a vallásos nemzetiségiek között a római katolikusok voltak a legtöbben. Nem is olyan régen, két hete azokról az időkről beszéltem önök előtt, amikor Lengyelország 123 éven át nem létezett Európa térképén.

Most példaként kell megemlítenem azt a nemzetmegtartó szerepet, amit akkor, illetve a XX. század '80-as éveiben is játszott a lengyel egyház. Éppen Karol Wojtyła, a leendő pápa biztatta azzal a híveket, hogy „ne féljetek”. Leginkább az egyház köré gyűltek össze azok az emberek, akik e korszakokban pozitív változásokat indítottak el a nemzet történelmében. Elegendő itt akár csak a Magyarországon is ismert Popiełuszko atya nevét megemlíteni, aki a hit és a szabadság nevében szenvedett vértanúságot. Az egyház volt az az erő, amely mindig is kisebb és nagyobb közösségeket hozott létre, amely évszázadokon át fenntartotta egy jobb jövő bekövetkeztébe vetett hitet és reményt.

Emlékszem, hogy mintegy 30 évvel ezelőtt, amikor Magyarországra érkeztem, és az egyik vasárnap elmentem a szentmisére az egyik budapesti templomba, megrettentem az üresség látványától, amivel ott szembesültem: rajtam és néhány idős hölgyön kívül senki sem tartózkodott a templomban. Megmagyarázták nekem, hogy mindez annak az erkölcsi pusztításnak az eredménye, amit a kommunistáknak sikerült véghez vinniük az uralmuk alatt Magyarországon. Őszintén bevallom, hogy mindez ijesztő és egyúttal szomorú benyomást tett rám. Arra is emlékszem, hogy a lányom Lengyelországban lett elsőáldozó, mert itt nem volt lehetősége hittanórára járnia. Szerencsére mindez már a múlté. Azóta sok minden a javára változott Magyarországon.

E törvényjavaslat kapcsán érdemes felidézni, hogy Lengyelország és Magyarország az elmúlt évszázadokban a keresztény Európa védőbástyái voltak, és jelenleg is ezt a szerepet töltik be, de napjainkban már más eszközöket használnak ehhez: például törvényességi úton biztosítani a hitélet gyakorlását. Természetesen a hithez való viszonyulás az egyén magánügye, de a nemzetközösség vagy egy nemzetiségi közösség nem feledkezhet meg arról, hogy milyen kultúrából nőtt ki, és nem fordíthat hátat az értékek és hagyományok több évszázados sajátos tárházának. Európa polgáraiként emlékeznünk kell a kitűnő politikus, az Európai Unió egyik atyjának tekintett Robert Schuman kijelentésére: „Európa vagy keresztény lesz, vagy egyáltalán nem lesz.”

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága a hozzászólásomban megfogalmazott érintettség alapján csatlakozik a törvénymódosító javaslat részletes vitájához. Köszönöm, hogy meghallgattak. Dziekuję za uwagę! (Taps.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most kétperces felszólalások következnek, elsőként Nacsa Lőrinc képviselő úr, KDNP, két percben.

NACSA LŐRINC (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Azért az mégiscsak felháborító, amit Arató képviselő úr és Korózs képviselő úr előadott az Országgyűlés előtt, hogy mi a pénz meg a szavazatszerzés kapcsán próbáljuk az egyházakat támogatni. (Korózs Lajos: Persze, igen!) Ugye, mondják ezt abból a frusztrációból adódóan…  egyrészt ezt nyilván vissza kell utasítanom, mert ez alávaló állítás, és egyáltalán nem igaz, azért van ez a frusztráció, mert önöknek nincs mondanivalójuk az egyházaknak, mert önök leépítették a saját idejükben az egyházak támogatását, és mert önök kormányzati szerepből semmilyen lépést nem tettek a bizniszegyházak ellen, semmilyen fellépést nem kezdeményeztek a bizniszegyházak ellen. Itt azt mondta, hogy egyházi iskoláknak a finanszírozása valamiféleképpen három-négyszeres többletet mutat. (Korózs Lajos: Még a bőrük alatt is pénz van.) Az Állami Számvevőszék éves zárszámadása minden évben kimutatja azt, hogy még egyenlegrendezés vár a kormányra minden évben az egyházak felé, tehát nemhogy többet kaptak volna, semmi ilyenről nincs szó, a vatikáni megállapodás alapján jár ez a számukra. Az, hogy itt most Iványi-lobbistákat hallhattunk, hiszen önök azt mondták, hogy az Országgyűlésnek nem tiszte eldönteni politikailag, hogy ki lehet egyház, ki nem, önök mégis egy darab egyházért, egy lelkipásztorért kezdtek el itt lobbizni mind a hárman Arató képviselő úrral.

(16.40)

Azt gondolom, hogy amikor egy katolikus vagy egy protestáns vezető megszólal valamilyen politikai ügyben, akkor önök elsőként tiltakoznak, hogy milyen módon, milyen alapon politizál az az illető egyházi vezető. Ugyanakkor, ha Iványi Gábor bármilyen módon megszólal és mondjuk, azt találja mondani, hogy börtönbe küldené a kormányt vagy hogy sátáni a miniszterelnök  ezek az ő idézetei , akkor önök pajzsra emelik, tapsolnak neki, és azt mondják, hogy ez teljesen helyén van, hogy ezeket állítják.

Azt szeretném mondani, hogy ne csak ezt kérdezzék meg tőle, és ne csak tőle tájékozódjanak, hiszen Iványi Gábor egyháza 2 milliárd forintos kártérítést kapott a strasbourgi bíróság ítélete nyomán, illetve egy külön köznevelési szerződésben az ő iskolái vagy köznevelési intézményei is megkapják azt a kiegészítő támogatást külön köznevelési szerződés alapján (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ami egyébként jár más egyházaknak. Majd folytatom, köszönöm.

ELNÖK: Herczeg Tamás képviselő úr, Fidesz, két percben!

HERCZEG TAMÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! A pénzéhesség, illetve a szavazatmaximalizálás mellett szerintem tulajdonképpen csak egy dolog csúfította el a törvényjavaslatról szóló vitát: az, amikor Nacsa Lőrincet álkereszténynek nevezte Arató képviselő úr. De egyébként annak örülök, hogy úgy tűnik a mostani hozzászólás alapján, hogy nemcsak kormánypártok, hanem egy ellenzéki párt is elfogadásra méltónak gondolja ezt a valóban fontos jogszabályt is.A nemzetiségi szószóló asszony felszólalása közben jutott eszembe, hogy Békéscsaba idén ünnepli várossá nyilvánításának 100. évfordulóját, és 300 évvel ezelőtt szlovák evangélikusok telepítették. Én katolikusként is hálás vagyok ezért.

Különleges, hogy Arató képviselő úr fölvetette, hogy a tordai országgyűlésben 450 évvel ezelőtt valóban abszolút világraszólóan toleráns döntést hoztak akkor, de négy vallás egyenjogúságáról döntöttek ott. Csak annyit még, hogy ahol lehet, ez a törvény megpróbál egzakt, normatív szabályozást hozni.

Bősz Anett képviselőtársamnak mondanám, hogy van, ahol valóban nem lehet. Tehát van, ahol a történelmi és társadalmi szerepüknek, társadalmi elfogadottságuknak, beágyazottságuknak, szervezettségüknek és az általuk hagyományosan végzett közéleti tevékenységük során szerzett tapasztalataiknak megfelelő módon lehet valamilyen módon állást foglalnia a parlamentnek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Bősz Anett képviselő asszony, két percben!

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Egészen röviden szeretnék reagálni az önök felvetéseire. Nagyon helyes, ha a jogalkotó mindent megtesz annak érdekében, hogy különböző közösségek ne adóelkerülés céljából alapítsanak egyházakat, és ismerjük is ezeket a jelenségeket, ismerjük ezt a jelenséget ebben az országban.De azt gondolom, hogy amikor egy vallási közösség évtizedek óta bizonyosságot tesz arról, hogy különböző társadalmi és karitatív feladatoknak eleget tesz egyébként, hitéletet folytat, és olyan közösséget biztosít, amely elesetteknek kezet nyújt akkor, amikor már senki sem nekik, akkor nincs okunk azt feltételezni, hogy nem valamifajta szándékos diszkrimináció éri a Magyar Evangéliumi Testvérközösséget.

Tehát nem mosnám össze ilyen értelemben a bizniszegyházakat akár az Evangéliumi Testvérközösség ügyével, akár jelen pillanatban alakuló kis egyházakkal, amelyeknek egyelőre még nem ismerjük a tevékenységét. Úgyhogy azt gondolom, helyénvaló megemlíteni egy súlyosan diszkriminált kisegyházat, amely az elmúlt hat évben nagyon nagy nehézségekkel küzdött, és nem véletlenül ítélte meg a strasbourgi bíróság ezt a 2 milliárd forintot, ami még mindig elmarad attól az összegtől, amitől ők elestek a korábbi szabályozás miatt.

Úgyhogy szerintem ezt fontolják meg, kedves kormánypárti képviselőtársaim. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Normál szót kérő képviselői felszólalás: Nacsa Lőrinc képviselő úr, KDNP.

NACSA LŐRINC (KDNP): Köszönöm szépen. Nem szeretnék visszaélni a Ház bizalmával, ezért a normál időkeretet nem fogom kimeríteni, de a két perc kevésnek bizonyult arra, hogy reagáljak ellenzéki képviselőtársaim mondanivalójára.Azt szeretném mondani, hogy a metodista egyház a bevett egyházak része, és benne van a 32 bevett egyházban, benne van a jelenleg hatályos törvény mellékletében is, ahonnan Iványi Gábor egy nap fölállt, kilépett és megalapította saját egyházát. Miért kéne ettől automatikusan neki bármilyen pluszjogosultságokat kapni, amikor az egyház, aminek a hitelvei, a történelmi működése, a hívei megtalálhatók a metodista egyház keretein belül? Ugyanott van, az őt megillető helyen van a metodista egyház.

Iványi Gáborról azért mondjuk el a jegyzőkönyv kedvéért, hogy ő volt az, aki Nobel-békedíjra jelölte Soros Györgyöt. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Tehát ez azért sok mindent elmond a működéséről és a politikai hozzáállásáról.

Még egyszer elmondom: önök mindenki mást, aki például a kormánypártokkal hasonló retorikában vagy valamilyen kormányzati intézkedést támogatóan felszólal az egyházak vezetői közül, azt önök rögtön elítélik, és rögtön a tévében meg a közösségi oldalakon elmondják, hogy milyen alapon mer beleszólni az egyház a politikába, milyen alapon maradjon a cipész a kaptafánál, miért politizál az egyház. Ugyanakkor, ha Iványi Gábor, ő egyedül teszi ezt, akkor nyilvánvalóan véletlenül pont arra jár az összes balliberális média kamerája, mikrofonja és fotósa. Tehát azt gondolom, hogy ez a kettős mérce önöktől nem helyénvaló és nem szép.

Térjünk vissza oda, hogy ugyanazokat, ahogy említettem, a köznevelési szerződés alapján megkapja a Magyar Evangéliumi Testvérközösség. Nem szeretnék erről több szót szólni. Azaz egy dologra szeretnék még reagálni, ami megütötte a fülemet Bősz Anett képviselő asszony felszólalásában, hogy mi milyen alapon gondoljuk azt, hogy itt a kereszténység élvezhet valamiféle előnyt vagy a kereszténységre építjük a kereszténydemokráciát  benne is van a szóban.

Képviselő asszony, Európa a kereszténységre épült, a keresztény vallásra és a keresztény kultúrára. Alaptörvényünk elismeri a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. Szent István volt az, az első királyunk, aki a keresztény Európához kötötte Magyarországot. Azért, mert ezen a kontinensen a kereszténység hozta el azt a kultúrát, gazdagságot, tudományt, amit egyébként az elmúlt évszázadig tapasztalhattunk. Azért, mert Európa keresztény gyökerei vitathatatlanok, és azért, mert az itt élő emberek többsége, aki itt magát vallásosnak mondja, 99 százaléka Magyarországon a keresztény felekezetek valamelyikéhez tartozónak mondja magát.

Ilyen alapon nem lehet más…  persze, hogy vannak más világvallások, öt nagy világvallásról beszélünk, de a világ más égtájain vannak jelen ezek a vallások. Itt, Európában és Közép-Európában a kereszténység az, amely évszázadokon keresztül megtartotta ezeket a nemzeteket, felemelte ezeket a nemzeteket, és mi azt gondoljuk, hogy ez ennek a kontinensnek a jövője is, és nem az az önfeladás, amit a vezérszónoki felszólalásomban említettem, hogy sorra előre levesszük a kereszteket, és megszüntetjük az útszéli betlehemeket és karácsonyi vásárokat és kereszteket, és azt gondoljuk, hogy ez a helyes magatartás és ez a helyes testtartás.

Szerintünk az a helyes testtartás, hogy az egyházakkal társadalmi szövetséget kell kötni, mert az egyházak munkája értékteremtő és fontos. Szerintünk az a helyes testtartás, hogy tiszteletben kell tartani és el kell ismerni azt a keresztény kultúrát, amire ez az ország és ez a kontinens épül, és ezt védeni kell. Ez is most már az Alaptörvényünk része, hogy ezt az önazonosságunkat és keresztény kultúránkat védendő belekerült az Alaptörvénybe, hogy ez mennyire fontos és mennyire az állam szerveinek is feladata ennek a védelme. Azt gondolom, hogy idehozni azt, hogy milyen alapon a kereszténység lett itt…  ez egy történelmi tény. Szent István így döntött és helyesen döntött, ezért kapta meg anno a római pápától a koronát, amely öntől 80 méterre itt látható.

Érdemes néha ebbe a történelmi kontextusba belehelyezkedni, ha már olyan szerencsések vagyunk, hogy ilyen helyen dolgozhatunk és ilyen, ma is fontos dolgokat láthatunk itt az Országgyűlésben vagy a Parlament épületében. Azt gondolom, hogy ezt nem szabad megkérdőjelezni, és akkor kerülünk veszélybe, és akkor kerül az identitásunk meg az egész európai életmódunk, kultúránk veszélybe, ha ezekről elkezdünk tagadó módban beszélni, és ha ezeket az értékeket elkezdjük megkérdőjelezni. Robert Schuman nem véletlenül mondta azt, hogy Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. Az elmúlt 60-70 évben is Európában minden politikai innováció kereszténydemokrata politikusokhoz fűződött. Az Európai Unió mint gazdasági közösség mint a béke fenntartására létrejött közösség is kereszténydemokrata politikusokhoz fűződött.

Azt látjuk, hogy értékalapon, értékmegőrzéssel, a közösséget fontosnak gondolva politizáltak ezek az emberek. Pontosan azért tudtak létrehozni olyan politikai innovációkat, mint amilyen az Európai Unió, és szerintünk ez egy igenis védendő érték, és szeretném azt, hogyha ezek nem kerülnének időről időre megkérdőjelezésre a balliberális politikusok által. És próbáljanak önök is elrugaszkodni attól az SZDSZ-es szellemi örökségtől, ami az egyházakat egyfajta ellenségnek tekintette. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki a felszólalás lehetőségével élni. (Nincs jelzés.) Megállapítom, hogy nem. Minthogy további felszólalásra senki nem jelentkezett, az általános vitát lezárom. Megkérdezem államtitkár urat, kíván-e reflektálni az elhangzottakra. (Jelzésre:) Jelzi, hogy nem.

(16.50)

Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyarország és egyes kiemelt térségeinek területrendezési tervéről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/3613. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Elsőként megadom a szót Azbej Tristan államtitkár úrnak, a Miniszterelnökség államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének. Parancsoljon!

Felszólalások:   95-114   115-139   139-160      Ülésnap adatai