Felszólalás adatai

Felszólalások:   1   1-48   49-74      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK : (A teremben lévők felállnak, és ezzel köszöntik a választópolgárok közösségét. Amikor az ülést vezető elnök helyet foglal, a teremben lévők is leülnek.) Szeretettel köszöntöm a képviselőtársaimat. Az Országgyűlés őszi ülésszakának 24. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében majd Móring József Attila és Arató Gergely jegyzők lesznek a segítségemre. Köszöntöm a kedves vendégeinket is és mindazokat, akik figyelemmel kísérik a mai munkánkat.

Soron következik a Nemzeti Eszközkezelő Programban résztvevő természetes személyek otthonteremtésének biztosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/3604. számon a Ház informatikai hálózatán valamennyiünk számára elérhető.

Elsőként megadom a szót Fónagy János államtitkár úrnak, a nemzeti vagyonnal kapcsolatos parlamenti ügyekért felelős államtitkár úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének. Parancsoljon, államtitkár úr!

DR. FÓNAGY JÁNOS, a Miniszterelnöki Kormányiroda államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök előtt lévő törvényjavaslat benyújtásával a kormány célja, hogy visszaadja a devizahitelek miatt bajba jutott embereknek a lakásaikat, amelyeket korábban a bankok tőlük elvettek. A 2007-2008. években bekövetkezett gazdasági válság odavezetett, hogy a devizahitellel rendelkező ingatlantulajdonosok jelentős része csapdába került. A balliberális kormány cserben hagyta az embereket, nem fordított figyelmet a devizahitelesek nehéz helyzetére, emiatt sokan elvesztették a lakhatásukat biztosító otthonukat. 2011-ben a Fidesz-KDNP-kormány bejelentette az otthonvédelmi akciótervet, amelyben szerepelt a szociálisan legrászorultabb hiteladósok megsegítése és lakásuk megvásárlása érdekében a Nemzeti Eszközkezelő felállítása. A Fidesz-KDNP-kormány gondoskodott a szociálisan leginkább rászorult személyek lakóingatlanának megvásárlásáról, így mintegy 154 ezer ember menekült meg úgy a többmilliós hiteltartozástól, hogy továbbra is otthonában maradhatott, a piaci árakhoz képest rendkívül kedvező mértékű bérleti díj fizetése ellenében.

Az elmúlt időszak gazdasági növekedése eredményeként a kormány számos, a családok és állampolgárok megélhetését javító, munkavállalási lehetőséget erősítő intézkedést vezetett be, amelynek köszönhetően a bérlők többségének helyzete az elmúlt években stabilizálódott. Ez tette lehetővé, hogy a kormány most úgy döntött, hogy a törvényjavaslat kezdeményezésével további segítséget nyújt a Nemzeti Eszközkezelő programban részt vevő személyeknek rendkívül kedvező visszavásárlási ajánlat formájában. A javaslat szerint a bérleti díjat rendszeresen megfizető bérlők ismét tulajdonjogot szerezhetnek korábbi ingatlanaikon, tehát otthonukat kedvező feltételek mellett visszavásárolhatják. Az érintettek a bérlőkből ismét tulajdonosokká válhatnak, biztosítva ezzel számukra a hosszú távú otthonteremtés lehetőségét. A tulajdonszerzés érdekében a kormány felajánlja az egyösszegű visszavásárlás lehetőségét, amelynek során a vételárat csökkenti a bérlő által korábban megfizetett bérleti díjak összegével, az állam kamatot nem számít fel, és további százalékos mértékű kedvezmény igénybevételére is lehetőség nyílik, ha a bérlő azt igényli vagy kéri. E kedvezményes ajánlattal a bérlők közeli hozzátartozói is élhetnek.

A kormány azokra a bérlőkre is gondol, akik anyagi helyzetükre való tekintettel nem tudnak élni az egyösszegű visszavásárlás lehetőségével, így a részletvétel útján számukra is biztosítja azt, hogy újra tulajdonosok lehessenek. A részletvételt választó bérlők esetén is csökkenti a vételárat a bérlő által korábban megfizetett bérleti díjak összege, és kamat felszámítására sem kerül sor az állam részéről. A részletek havi összegét a jelenleg fizetett bérleti díjaknak megfelelően állapítják meg, amelynek célja, hogy ne növekedjen a családoknak a havonta fizetendő terhe. Annak érdekében, hogy az állam a tulajdonszerzést megkönnyítse, a javaslat szerint a tulajdonszerzés kapcsán felmerülő anyagi- és eljárásiilleték-kötelezettségeket az állam viseli. A törvényjavaslat biztosítja, hogy aki nem kíván élni a kormány ajánlatával, az a jelenlegi bérleti díj megfizetése mellett bérlő maradhasson.

A kormány nem hagyja cserben azokat sem, akik a törvényjavaslat benyújtásáig legalább szándéknyilatkozat formájában jelezték igényüket a programba való bekerülésre. Az ő ingatlanaikat az állam a Nemzeti Eszközkezelő útján még megvásárolja. A törvényjavaslat alapján az érintett bérlők az eddig említett lehetőségekről legkésőbb 2019 március végéig részletes írásbeli ajánlatot kapnak. A kormány az állam tulajdonában maradó megüresedett ingatlanokat elsősorban az egészségügyi ágazat szükségletének megoldása érdekében, szolgálati lakásként történő hasznosítás céljából ajánlja fel. Ha a megüresedett ingatlan e cél megvalósítása érdekében nem szükséges, értékesítésre kerül, továbbá az ingatlan fekvése szerint illetékes önkormányzatnak ingyenes tulajdonjoga keletkezhet.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat fentiekben bemutatott rendelkezései által a kormány lehetővé teszi a devizaválság miatt bajba jutott emberek számára, hogy visszakapják a bankok által elvett lakásaikat. Ezért kérem a tisztelt Országgyűlést és képviselőtársaimat, hogy az elmondottak megfontolása és megvitatása mellett a T/3604. számú törvényjavaslatot megvitatni és a törvényjavaslatban megfogalmazott célt szavazatukkal támogatni szíveskedjenek. Köszönöm kora reggeli figyelmüket. Köszönöm, elnök úr, a lehetőséget. (Taps a kormánypártok soraiban.  Szórványos taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelettel jelzem az ön számára, hogy a kora reggel egy viszonylagos fogalom (Derültség.), attól függően, hogy ki mikor kel. Úgyhogy ezen dolgok előrebocsátása után jelzem önöknek, hogy vezérszónoki felszólalások következnek. A Fidesz képviselőcsoportjának vezérszónoka Witzmann Mihály. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

WITZMANN MIHÁLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A polgári kormány által indított otthonvédelmi intézkedéssorozat egyik meghatározó és nagy segítséget jelentő eleme a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. által működtetett program. A NET Zrt. törvényben meghatározott alaptevékenysége, hogy azoknak az ingatlantulajdonosoknak biztosítja a lakhatását, akik jelzáloghitelüket már huzamosabb ideje nem tudták fizetni, és egyben szociálisan rászorultak. Ma már azt is örömmel mondhatjuk, hogy a magyar gazdaság évről évre jobb eredményeket ér el, és szerencsére így van ez 2018-ban is. Éppen ezért a gazdaságban bekövetkezett pozitív változások hatására a kormány úgy döntött, hogy a jelen törvényjavaslat kezdeményezésével további segítséget kíván nyújtani a „Nemzeti Eszközkezelő” programban részt vevő természetes személyek számára azáltal, hogy biztosítja számukra az otthonteremtés lehetőségét. Az intézkedéssel a kormány egyértelműen és határozottan azt a célt kívánja elérni, hogy visszaadja a bajba jutott embereknek a lakásaikat, amelyektől korábban a bankok szigorú és túlzó követelései miatt kellett megválniuk.

(9.10)

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! 2011-ben a Fidesz-KDNP-kormány és a Bankszövetség által bejelentett otthonvédelmi akcióterv pontjai között szerepel többek között a szociálisan legrászorultabb hiteladósok lakásának megvásárlása érdekében a Nemzeti Eszközkezelő elindítása, illetőleg felállítása.

A program indulásától 2018. szeptember 30-áig mintegy 136,6 milliárd forint költségvetési forrás felhasználásával közel 36 ezer, egész pontosan 35 715 darab ingatlant vásárolt meg a Nemzeti Eszközkezelő; ezzel mintegy 154 ezer ember menekülhetett meg a többmilliós hiteltartozásától úgy, hogy továbbra is az otthonában maradhatott.

Fontos azt is kiemelni, hogy a kormány döntése alapján a Nemzeti Eszközkezelő a továbbiakban várhatóan mintegy 2 ezer darab ingatlant vásárol meg azoknak a személyeknek a megsegítése érdekében, akik a javaslat benyújtásáig jelezték szándékukat a pénzügyi intézmények, illetőleg a Nemzeti Eszközkezelő felé a programban történő részvételre.

A NET-program nemzetközileg is egyedülálló és különleges. Egy olyan állami otthonvédő intézkedés, amelyre sem Európában, sem a világon nem igazán találunk példákat. A program által ugyanis a szociálisan hátrányos helyzetben élő hiteladósok, illetve zálogkötelezettek el tudták kerülni, hogy a zálogjoggal terhelt ingatlanuk végrehajtási eljárásban vagy azon kívül a zálogjogosult által kényszerértékesítésre kerüljön, és így elkerülhetővé vált az adósok kilakoltatásának elrendelése is.

A kormány azon túl, hogy a gazdaság növekedésének köszönhetően is számos, a családok és az állampolgárok teherviselő képességét, munkavállalási lehetőségét javító, azt erősítő intézkedést vezetett be az elmúlt években, a NET-program lezárásával párhuzamosan újabb ösztönzők, kedvezmények nyújtásával kívánja segíteni az egykori tulajdonosokat abban, hogy visszavásárolhassák ingatlanjaikat.

Tisztelt Országgyűlés! Lényegesnek tartom elmondani, hogy a NET-program azoknak is kínál megoldást, akiknek a bérleti díj a vagy a társasházi közös költség fizetése gondot jelent. Az együttműködő bérlők egy személyre szabott mentorprogram keretében rendezhetik tartozásukat, és így megőrizhetik lakhatásukat.

A NET-program segítségével, valamint az elmúlt években a gazdaság teljesítményének növekedésével, a munkaerőpiaci helyzet javulásával a bérlők többségének helyzete stabilizálódott, így újból képesek lehetnek arra, hogy maguk gondoskodjanak az ingatlanuk teljes körű karbantartásáról, fenntartásáról; ennek megfelelően a következő lépés a tulajdonosi felelősség erősítése, a bérlők korábbi tulajdona visszaszerzési lehetőségeinek kibővítése útján. Ezzel a megoldással az állam mentesül a rendkívül szétszórt ingatlanállomány üzemeltetési feladatai alól, valamint a bérlők visszaszerezhetik az ingatlanuk tulajdonjogát.

A NET-törvény alapján jelenleg a szerződéskötéstől számított 72 hónap, azaz hat év áll rendelkezésre a bérlőknek arra, hogy a kedvezményes bérleti díj mellett anyagi helyzetüket rendezni tudják, akár oly módon is, hogy az ingatlanukat visszavásárolják.

A visszafizetési kötelezettséget tekintve alapvető cél minél több bérlő esetében, hogy éljenek az egyösszegű visszavásárlás lehetőségével. Ennek legfőbb eszköze, hogy a visszavásárlás során az állam kedvezményeket ad a vételárból. A konstrukció lényege, hogy a fizetési kötelezettségeiknek eleget tevő bérlők és az otthonteremtés minél szélesebb körben történő biztosítása érdekében a bérlők közeli hozzátartozói is lehetőséget kapnak arra, hogy jelentős kedvezmények igénybevételével, akár egy összegben megvásárolják az általuk bérelt ingatlant.

Ha megengedik, szeretnék még röviden szólni arról is, hogy a törvényjavaslat végrehajtási rendelete további kedvezményeket tartalmaz. Az egyik legfontosabb a kamatmentesség, amelynek értelmében az állam nem számít fel kamatot a vételárszámítás során, valamint a vételárba beszámításra kerül a bérlő által 2018. december 31-ig már megfizetett bérleti díj, ahogy ezt államtitkár úrtól is hallhattuk expozéjában.

Tisztelt Képviselőtársaim! A tíz évvel ezelőtti gazdasági válság következtében a devizahitellel rendelkező ingatlantulajdonosok jelentős hányada került devizacsapdába. Az akkori szocialista kormány sajnos nem fordított kellő figyelmet az adósságspirálba került állampolgárok súlyos gondjainak enyhítésére és a devizahitelek által kialakult gazdasági és társadalmi problémák orvoslására.

Ezzel szemben 2010-től a Fidesz-KDNP-kormány számos döntést hozott annak érdekében, hogy különféle intézkedésekkel segítse a devizakárosultakat, visszaadja a bajba jutott emberek lakásait, és minden magyar család számára biztosítsa az otthonteremtés lehetőségét. Az elhangzottak ismeretében kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a Fidesz-frakcióhoz hasonlóan támogassák a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka Z. Kárpát Dániel képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nehéz lenne az ellenzéki képviselőnek kizökkenni abból az éjszakai hangulatból, amit pár órája éltünk át. Sunyi, alattomos törvényjavaslatokat hoz be a Ház elé a Fidesz-KDNP a héten; ami az előttünk fekvő eszközkezelős javaslat esetében még inkább gyomorforgatóvá teszi a dolgokat, az az indoklás.Tehát a kormányzat úgy próbálja előadni magát, mintha valamiféle kegyet gyakorolna, jótéteményt gyakorolna a károsultak, a részben általa kifosztani hagyott károsultak javára, és hozzáteszem, még ezen a ponton egy nagy levegővétel után meg is tudnánk állapodni, hiszen akármilyen az önök szándéka, ha egy, a károsultakra nézve pozitív javaslatot hoznak a Ház elé, én azt nyilvánvaló, hogy nagy hezitálás árán, de azért tudnám támogatni. Viszont jelen esetben nem biztos, hogy ez a helyzet fennáll, erről kell ebben a vitában megállapodnunk.

Hiszen én azt mondom, hogy ha bárki számára nyitottá akarják tenni azt a lehetőséget, hogy visszaszerezze a saját ingatlanának tulajdonjogát, ily módon a korábbi életéből legalább annyit, amennyit lehet, ehhez nem kap kívülről segítséget, de jelen esetben önerőből erre valahogy futja vagy valahogy rendeződött a helyzete  ez lassan már politikai science fiction, de tételezzük fel, hogy vannak ilyen károsultak , akkor ez történjen meg.

Ugyanakkor az, hogy a kormány összevissza hazudozza azt, hogy ő itt kedvezményeket ad, kegyet gyakorol, egészen elképesztő. Azért otthon a tükör előtt…  nem tudom, ezt necces lehet elmagyarázni. Hiszen miről van szó valójában? Ezek a szerencsétlen emberek jellemzően önhibájukon kívül elvesztették a saját ingatlanuk tulajdonjogát. Hogy hol kezdődött a történet, államtitkár úr, képviselőtársaim, vitatkozhatnánk hosszan róla, szerintem 2001-ben. Ki is volt kormányon, amikor az egyoldalú szerződésmódosítások tömegesen lehetővé váltak? Tehát a bizonyos szellemet a palackból az akkori kormányzat, az akkori jegybank, az akkori felügyelet kiengedte a palackból. Aztán jött nyolc év gazdaságpolitikai ámokfutás, amikor valóban engedték ezeket az úgynevezett hiteleket úgy felszaporodni, és a problémát úgy elterebélyesedni, hogy ez már-már kezelhetetlenné vált. Csakhogy azóta eltelt idestova nyolc és fél év, és az eredeti állapot helyreállítása közel sem történt meg.

Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Önök két szinten egyeztek meg az érintett kereskedelmi bankokkal, tehát a bűnelkövetőkkel, mondjuk ki. Egyrészt a Bankszövetséggel is lepaktáltak, másrészt egy EBRD-paktumot is aláírtak 2015-ben, ahol vállalták, hogy a károsultak érdekében, helyzetük rendezése érdekében további terheket az érintett bankokra nem tesznek. Ezt önök lepapírozták, elérhető a mai napig még a világhálón is.

Mondjuk el: ami ez után történt, ahelyett, hogy a Jobbik javaslatának megfelelően a felvétel napjának árfolyamán forintosították volna ezeket az úgynevezett hiteleket, önök egy piaci forintosítást vágtak az ügyfelek nyakába; tehát aki jellemző módon 155-160 forinton vette fel ezt az úgynevezett hitelt, az 256 forintos piaci árfolyamot kapott. Ennek az indoklásával önök a mai napig adósak. Tehát hogyan fordulhatott elő az, hogy ez a több ezer milliárdos nagyságrend most már legalizálva, önök által legalizálva került elvételre az emberektől, de attól még indokolatlanul. Attól még igazságtalanul történt mindez.

Orbán Viktor erre mit szokott mondani? 1000 milliárd forintot adtunk vissza vagy juttattunk vissza a károsultak számára. Magyarország Kormánya, ugye, nem adományoz, hanem jellemző módon az adófizetők befizetéseit forgatja, és a rendelkezésre álló eszközöket forgatja.

(9.20)

De ha ezermilliárd került vissza a lopott holmiból  mert itt lopott holmiról beszélünk , akkor mi van a többi 2-3 ezer milliárddal, a lopott holmi nagyobb, tetemes részével, ami viszont az érintett bankoknál maradt. Tehát egy elképesztően aljas bázisról beszélünk, ami alapján kiszámolták ezeknek az embereknek a tartozását. Ezen tartozásösszeg-számításból ered az, hogy amikor elvesztették az ingatlanuk tulajdonjogát, akkor mekkora tartozást számolnak el, és mekkora összeget követelnek rajtuk.

Tehát ha az eszközkezelőről beszélünk, az lenne az elfogadható megoldás, hogy a hitelek felvételkori árfolyamon történő újraszámítása után, forintosítása után megállapítsuk azt, hogy egyáltalán tartoznak-e ezek az ügyfelek bárkinek is, mielőtt arról beszélnek önök, hogy vásárolják vissza a saját lakásukat vagy házukat. S ha ez a tisztázás megtörtént, ha a pénzügyi szeméttől megtisztítják a szerződéseket, akkor lehetne ezt a vitát lefolytatni, aminek a dokumentuma most itt előttünk fekszik.

(Móring József Attila elfoglalja helyét a jegyzői székben.)

A helyzet az, hogy ez nem történt meg, önök uzsoraárfolyamon kívánják visszavásároltatni a magyar emberekkel a saját indokolatlanul elvett tulajdonukat, és azt mondják, hogy ehhez kedvezményeket adnak.

Hát, nézzük meg, hogy milyen kedvezményeket biztosít ez a konstrukció! Egyáltalán, tisztában vannak önök azzal, hogy egy eszközkezelős lakásban lakó ember jellemzően mekkora bérleti díjat fizet? Tisztában vannak azzal, hogy itt a többmilliós forgó uzsoraárfolyamon visszavásárolandó lakás tekintetében néhány tízezer forintot próbálnak engedményként vagy kedvezményként beállítani? Hát, üveggyöngyöket kívánnának emberek elé szórni, ami megalázó, méltatlan és aljas eljárás. És én még mindig ugyanazt mondom, mint az árfolyamgátnál, tehát a Jobbik álláspontja ebben következetes: ha valaki ezt magától akarja, akkor tegye, tehát ne vegyük el ennek a lehetőségét. Viszont azt is látom, hogy az eljárás méltánytalan, emberek tömeges kifosztásához járul hozzá.

Arra kérem fideszes vezérszónok társamat, képviselőtársamat nagy tisztelettel, hogy legalább az indoklás során kellő visszafogottságot tanúsítson. Hiszen itt olyanok hangzottak el, hogy a bérlők többségének helyzete stabilizálódott. Hát, melyik országban, képviselőtársam?! Az úgynevezett családok évében nem győztünk megjelenni azokon a kilakoltatási eseményeken, amelyekre meghívást kaptunk, hogy ellenőrizzük a folyamatok jogszerűségét. Soha ennyi kilakoltatás Magyarországon nem volt, háborús években sem! Tehát egészen elképesztő helyzet állt elő. (Böröcz Lászlónak:) Ne vigyorogjon, képviselőtársam, egyáltalán nem vicces a helyzet! Magyar családok rekordmennyiségét lakoltatták ki a saját otthonából. Ez vicces?! Önt is meghívtuk ezekre a kilakoltatási eseményekre. Miért nem jött el egyetlen alkalommal sem? Miért nem jelent meg akár a saját választókerületében egy ilyen eseményen sem? Ne vigyorogjon nekem!

ELNÖK: Képviselő úr, ne vigye el személyes síkra a vitát! Köszönöm.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a feddést, elnök úr. Én megadtam a tiszteletet minden képviselőtársnak, az előterjesztőnek is, kiváló szakmai felkészültségű emberről van szó. A véleményem mellett kitartok, és ha olyan inzultus ér az ülésteremben, mint nevezett képviselő részéről, arra bármikor reagálni fogok, és számolok bármilyen következménnyel, ami ezért jár. De visszatérve a témához és nem túlfeszítve az általános vita kereteit el kell mondanom, hogy emberek tömeges mértékben történő kifosztásáról van szó. Jó, nem minősítem az arcjátékát, remélem lesz majd elég bátor ahhoz, hogy gombot is nyomjon. De el kell mondjam, az, amikor megjelenítik, hogy alapvető cél az ingatlanok egy összegben történő visszavásároltatása, akkor arról beszélünk, hogy Magyarország Kormánya rájött, hogy bizony az eszközkezelő konstrukciója pénzbe kerül. Rájöttek arra, hogy bizony itt van fenntartási költség, hát bizony éves szinten jó sok milliárd forintba kerül az, hogy ezt az áldásként előadott, máskor pedig nagyon cinikus módon bérlakásprogramként előadott konstrukciót fenn kell tartani.

De ezzel a költséggel Magyarország Kormánya nem kíván számolni a jövőben. Tehát meg kíván szabadulni a fenntartási költségektől, egyösszegű bevételre kíván szert tenni abból, hogy ezeket az ingatlanokat értékesíti, azt hazudja, hogy ehhez kedvezményt ad, pedig csak a befizetett nagyon nyomott bérleti díjakból felhalmozódott néhány tízezer forintokról beszélünk, miközben az uzsoraárfolyam több százezer vagy akár millió forinttal feljebb tolja azt az árat, amiért visszaszerezheti az ember a saját tulajdonjogát. Negyedsorban árverésen kívánja értékesíteni azokat az ingatlanokat, amelyeket nem tudnak visszavásárolni, illetve piacképesek, tehát még egy egyszeri bevételre kíván szert tenni, s csak ötödsorban: a senkinek nem kellő ingatlantömeget kívánja visszacsoportosítani az önkormányzatok számára. Tehát ami költséggel jár, azt kiszórja a rendszerből, amiből bevételt lehet csinálni, abból jellemzően egyszeri bevételt teremt.

Ez, hölgyeim és uraim, az Orbán-féle megszorító csomag legújabb fejezete. Ahogy a lakáscélú előtakarékosság állami támogatási lábával 70-72 milliárd forintot megspórolt a kormányzat, úgy itt is egyszeri bevételekre szert téve és a költséghányadot kiszórva megpróbálja elérni azt, hogy a következő években ne kelljen erre költenie. S ha mindez azzal jár együtt, államtitkár úr és képviselőtársaim, hogy az eszközkezelő nem fogad újabb ügyfeleket, ha mindennek az a következménye, hogy azok a bajba került emberek, akik eddig, ha nem is megoldásként, de valamiféle átmeneti levegővételként tekintettek erre a konstrukcióra, és ez a konstrukció már nem fogadja őket, akkor mégis miről beszélünk. Milyen kedvezményt biztosítanak önök? Hogy segítik a károsultakat?

Most is az a probléma, hogy az eszközkezelő tekintetében állandóan a visszautasításokról hallunk, és arról, hogy a bűnelkövető kereskedelmi bank engedélye kell ebben a rendszerben ahhoz, hogy Magyarország Kormánya vagy a parlament segíthessen ezeken az embereken. Ez jelen pillanatban is így van. Ha ehhez nem járul hozzá a hitelező Kereskedelmi Bank, akkor az eszközkezelő nem segíthet, ezt önök mind nagyon jól tudják. Ehhez képest nem azt csinálják, ami a logikus lépés lenne, hogy kiveszik a kereskedelmi bank elbírálási jogát ebből a rendszerből, hanem lényegében arra enged következtetni a viselkedésük, hogy ez a rendszer nem fogad több ügyfelet, ez a rendszer nem fog több magyar emberen segíteni. Pedig ha lenne értelmes költségvetési módosító, az az lenne, hogy ezt a konstrukciót igazából felső kalap nélkül megtámogassuk, és akinek ez segítséget jelenthet, vehesse igénybe.

Én nem mondom azt, hogy ez megoldás, de azt mondom, hogy átmeneti levegővételként értelmezhető, és azok számára, akik segítségnek érzik, tegyük elérhetővé. Ezzel szemben önök most állítólagos kedvezményes, gyakorlatilag uzsoraárfolyamon visszavásároltatnák az ingatlanját azzal, akivel lehet, ahelyett, hogy megtisztítanák a pénzügyi szeméttől ezeket a szerződéseket, emellett pedig vélhetően az eszközkezelő nem kíván tömegek számára legalább átmeneti lehetőséget nyújtani arra, hogy rendezzék az élethelyzetüket. Számomra kiábrándító volt ebben az évben a kilakoltatási eseményeken szembesülni azzal a kegyetlenséggel, ami nemcsak önökben van meg ebben a kérdésben, de az egész rendszerben, a végrehajtói túlkapások helybenhagyásában, a közjegyzői túlkapások helybenhagyásában, abban, ahogy ezt a rendszert senki nem akarja igazából felülvizsgálni. Önök összekacsintottak az érintettekkel, önök összekacsintottak a kereskedelmi bankokkal, önök tovább simogatják őket. Rekordbevételeket könyvelnek el ezek az érintett bankok. Erre mit csinálnak önök? Kivezetik a hitelintézeti járadékot. Folyamatosan csökkentik a banki ágazati különadót akkor is, ha az áthárításra kerül. Helybenhagyják azt a tranzakciós illetéket, amit a bankokra vetettek ki. Ki fizeti meg a tranzakciós illetéket, hölgyeim és uraim? A kereskedelmi bankok? Egy büdös fillért sem! Az utolsó fillérig áthárítják a polgárokra, az ügyfelekre, és önök ezt hagyják a mai napig. A Matolcsy-féle MNB alá Frankenstein-módon beszuszakolt fogyasztóvédelem is hagyja mindezt, nem tesz semmit ez ellen. Önök nagyon jól tudják, hogy ez a bankrendszer évente százmilliárdokat von el indokolatlanul magyar emberektől.

Miért nem tesznek semmit? Miért ennek a javaslatnak az indoklásába próbálják beleerőszakolni azt, hogy az ügyfelek helyzete legalábbis a helyreállítás felé indult el? Ez nem igaz! Több száz milliárd forintos kifosztó mechanizmus működik éves szinten. Az a kérésem tehát, hogy ismerjék fel ezt a problémát és tegyenek ellene. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A KDNP képviselőcsoportjának vezérszónoka Nacsa Lőrinc képviselő úr. Parancsoljon!

NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Z. Kárpát Dániel elmondta, hogy mennyire tiszteli az előterjesztő személyét, de arra nem vette a fáradságot, hogy bejöjjön és meghallgassa, hogy mit mondott az expozéjában. (Z. Kárpát Dániel: Ha te is itt lettél volna éjfélkor, akkor te sem jöttél volna be! De kint végighallgattam.) Hogy a kormány elmondhassa azt, hogy miért nyújtotta be ezt a törvényjavaslatot, miért nyújtotta be az előterjesztést. Akkor meghallgathatta volna az érveket, meghallgathatta volna, hogy fog működni a rendszer, meghallgathatta volna, hogy mit is tartalmaz a törvényjavaslat. Erre sajnos nem került sor. A részletekről már államtitkár úr és fideszes képviselőtársam is beszélt, de a részletek előtt vegyük végig, mi is történt, hogy idáig eljuthattunk, és hogy most itt tartunk. Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy a devizahitelezési válság a szociálliberális kormányok gyalázatos öröksége  ezt szeretném itt mindenki előtt leszögezni , és hogy ezt a mai napig nem sikerült teljesen kihevernie az országnak, az is tény. A devizahitelek 2002-ben  képviselőtársam 2001-et emlegetett  marginális részét adták a hitelezési piacnak, 60 milliárd forintos szinttel álltak akkor a lakáshitelek. 2002 után megszüntették a forintalapú lakáshitelek kamattámogatását, s a magas alapkamat, az infláció, és tegyük hozzá, hogy a Gyurcsány vezette szocialista kormányzat retorikája pedig az alacsonyabb kamatozású devizahitelek felé terelte a háztartásokat.

(9.30)

A devizahitel-állomány a szocialisták alatt az egész ország gazdaságára nézve veszélyes méretűvé, mintegy százszorosára duzzadt. Majd a 2008-as válság hatására a gyengülő forintárfolyam drasztikusan rontotta az eladósodott háztartások helyzetét, és ezt tetőzve a bankok egyoldalú szerződésmódosításokkal kamatemelésekbe kezdtek. A szocialista kormányok leépítették a támogatott lakáshiteleket, ahogy elmondtam, történelmien magas, 11,5 százalékos szintre növekedett a jegybanki alapkamat, így a forinthitelek egyre drágábbak lettek.

Láthattuk a svájci frank árfolyamának emelkedését, amelynek kockázatát a bankok teljes egészében a családokra hárították, és azt sem szabad elhallgatni, hogy a válság idejében a szocialista gazdaságpolitika következményeként rengetegen vesztették el munkájukat. A baloldali kormány tehát nemcsak a költségvetést, hanem a magyar családokat is adósságcsapdába csalta, és nem foglalkoztak azokkal a problémákkal, amelyek 2008-tól már láthatóak voltak.

2010-re 7000 milliárd forintnyi devizahitel volt a lakosságnál, több mint 1 millió devizahiteles szerződéssel. Még egyszer elmondom, 2002-ben 60 milliárd, 2010-re 7000 milliárd forintnyi devizahitel volt a lakosságnál. A Fidesz-KDNP-kormánynak 2010-ben ezért mindenképpen lépnie kellett, ezért megtiltottuk a devizaalapú jelzáloghitelezést, emellett, vagy inkább ez után az évek során számos intézkedést hoztunk. Lehetővé tettük a kedvezményes végtörlesztést, aminek köszönhetően mintegy negyedével csökkent a devizahitel-állomány, és az árfolyamrögzítést, amellyel több mint 150 ezren éltek.

Továbbá törvényt hoztunk a tisztességtelen szerződéses kikötésekhez kapcsolódó túlfizetések elszámolásairól, és új rendelkezésekkel segítettük az átlátható hitelezés folyamatát. Valamint említhetném még a bankok elszámoltatását is. Ezeket követően, fontos ezt felidézni, mert néha már elfelejtjük, a forintosítási törvénnyel a devizatartozások pénzneme a jogszabály által forintra változott, ez közel 200 ezer családot érintett, abban a devizában kell fizetniük a hitelüket, amilyen devizában ők megkapják a fizetésüket.

Nagyjából 1200 milliárd forint értékben 1 millió családot segített a kormány. Az otthonvédelmi intézkedések közül kiemelném a Nemzeti Eszközkezelőt és a magáncsőd eljárását is, illetve a kilakoltatási moratórium meghosszabbítását. Meg kell említeni a végrehajtási törvény módosítását, amit annak érdekében nyújtottunk be és fogadtunk el, hogy a végrehajtási eljárás során biztosítva legyen, hogy a lefoglalt ingatlanok minél magasabb áron kerüljenek értékesítésre, valamint a fennálló követelések is a lehető legnagyobb mértékben térüljenek meg. A módosítás alapján a fogyasztóval kötött szerződésen alapuló követelés behajtása iránt indult végrehajtási eljárásban a lakóingatlan árverése esetén az érvényes vételi ajánlatnak el kell érnie legalább az ingatlan becsértékét, ahogyan a végrehajtást kérő is csak a becsértéknek megfelelő összegért veheti át az ingatlant. Láthatjuk, hogy amit a baloldal elrontott, azt mi helyrehoztuk. Nemcsak a családok helyzete lett jobb, hanem a gazdaság sérülékenysége is érdemben javult. Egyértelműek a számok, sokkal többen dolgoznak, nőnek a bérek, növekszik a gazdaság.

A most előttünk fekvő törvényjavaslat is a fent említett sorba illik bele, és fontos állomása a 2010-ben megkezdett munkának. A gazdaságban bekövetkezett pozitív változások hatására lehetőség van arra, hogy további segítséget nyújtsunk a „Nemzeti Eszközkezelő” programban részt vevő személyek számára azáltal, hogy biztosítjuk számukra az otthonteremtés lehetőségét.

A kormány és a kormánypártok célja, hogy visszaadjuk a bajba jutott embereknek lakásaikat, amelyeket korábban a bankok elvettek tőlük. Alapvetésként meghatározható cél: minél több bérlő esetében elérni azt, hogy éljenek az egyösszegű visszavásárlás lehetőségével. Ennek legfőbb eszköze, hogy a visszavásárlás során az állam kedvezményeket ad a vételárból. Jobbikos képviselőtársam egy teljesen más filmet néz, amikor uzsorakamatról és uzsoraköltségekről beszél. Pontosan az a lényege, hogy kamatmentességgel, a korábbi bérleti díjak beszámításával és egy átlagosan 25 százalékos mértékű kedvezménnyel, ami a vételárból jön le, segíti a Nemzeti Eszközkezelő azt, hogy a tulajdonszerzést meg tudja könnyíteni.

Ráadásul további könnyítés, hogy ha az egyösszegű vásárlásra irányuló adásvételi szerződés megkötése bármilyen okból meghiúsul, az állam ebben az esetben is biztosítja a tulajdonszerzést a javaslat szerinti részletvétel szabályai alapján. Tehát, ha nem áll rendelkezésre egy összegben a rokonoknál, a családnál az a pénz, ami ehhez szükséges, hogy kedvezményesen megvásárolják, akkor is vannak további lehetőségek. A részletvétel szabályai benne vannak a törvényben, államtitkár úr is és képviselőtársam is beszélt erről. Így ezekkel a részletekkel most nem terhelném a Ház idejét. Azt gondolom, a javaslat fontos és előremutató, ezért a KDNP-frakció támogatja azt. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Csárdi Antal képviselő úr ügyrendben kért szót. Tisztelettel kérem egy percben magát a javaslatot és egy percben az indoklást. Parancsoljon!

CSÁRDI ANTAL (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Az lenne a javaslatom, hogy pártatlan ülésvezetést biztosítson a parlament ülésein. Ön megrótta Z. Kárpát Dániel képviselőtársamat, és felszólította, hogy a személyeskedést ne tegye.

ELNÖK: Képviselő úr!

CSÁRDI ANTAL (LMP): Ugyanakkor ugyanezt nem tette meg, tisztelt elnök úr, Nacsa Lőrinc hozzászólása és személyeskedése kapcsán. Az volna a kérésem, hogy egyforma mértékkel mérjünk. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Legyen nyugodt, egyforma mértékkel mérek. Én csak azt kértem, nem róttam meg, nem figyelmeztettem, csak azt kértem Z. Kárpát Dániel képviselő úrtól, akit nagyon tisztelek, kérem szépen, hogy ne vigye személyeskedés útjára a vitát. Ő ezt akceptálta is, innentől kezdve annak megfelelően tevékenykedett. Köszönöm.De ne próbálják képviselőtársaim ügyrendi javaslat formájában megoldani minden esetben az észrevételüket. Ha problémájuk van az ülés vezetésével kapcsolatban, van ennek hivatalos módja, tessék szíves lenni az ügyrenddel foglalkozó bizottsághoz, azaz az Igazságügyi bizottsághoz fordulni. Köszönöm szépen, az ön megértését is fogom kérni.

Az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszony. Parancsoljon!

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Akkor én egy személyeskedéssel kezdeném. Nacsa képviselő úrnak mondanám, hogy tegnap én is örültem volna, ha itt lett volna a parlamentben, és elvégezte volna a munkáját annál a nagyon fontos törvénymódosításnál, ahol körülbelül 4 millió munkavállalót kényszerítenek majd rabszolgasorsra. Úgyhogy, amikor ellenzéki képviselőket bírál, hogy mondjuk, öt percet elkésett az ülésteremből, és mi tegnap éjfél után hagytuk el az üléstermet, akkor egy kicsit nézzen már magába, hogy ön elvégzi a munkáját, vagy nem végzi el. Köszönöm szépen, elnök úr, és köszönöm, hogy nem szólt közbe.

ELNÖK: De most közbeszólok (Derültség.), mert ez az ülésvezető elnök kötelessége. A vezérszónoki felszólalásban természetesen jogában áll véleményt mondani, de nem erről a törvényjavaslatról folyik a vita. Parancsoljon!

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Akkor folytatnám azzal, higgye el, képviselőtársam, vagy higgyék el fideszes képviselőtársaim és KDNP-s képviselőtársaim, hogy a fél éjszakámat Kósa Lajossal tölteni nem volt valami nagy élmény. (Nacsa Lőrinc: Melyik felét? – Derültség a kormánypárti padsorokban.) És ha már Kósa Lajosnál tartunk és a családoknál, akkor meg kell említenem a hitelcsapdába került családoknál, hogy azért azt ne felejtsük el, amikor Nacsa képviselőtársam a retorikáról beszél, megint meg kell említenem Kósa Lajost. Ugyebár neki köszönhetjük 2010-ben, hogy a magyar családok nagyon-nagyon komoly bajba kerültek, mivel Szijjártó Péterrel elég komolyan bedöntötték a forintot. Nem kellett hozzá sok, csak néhány mondat.Ezt Kósa Lajosnak és Szijjártó Péternek köszönhetjük. Akkor, megmondom őszintén, a magyar családok olyan komoly problémával szembesültek, hogy néhány politikus meg nem gondolt mondatai kapcsán mekkora károkat tudnak okozni. És ha képviselőtársam megengedi, akkor egy nagyon friss hírrel kezdenék, mert nagyon fontos: az elmúlt napok forintgyengülése után egyelőre nem erősödött vissza a magyar fizetőeszköz, 324-nél jár az árfolyam. Közben a dollár kitartóan erősebb szinten ragadt a vezető devizák között az euróval szemben. Emiatt a zöldhasúval szemben fillérekre jártunk attól, hogy új másfél éves mélypontra bukjon 288 forintnál.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor Kósa Lajos megszólalt, akkor 265 forintot fizettünk egy euróért. Lassan már azt is visszasírjuk, ha 300 forintot kellene egy euróért fizetni, mert azt tapasztaljuk, hogy a Fidesz-KDNP-kormánynak az a legfontosabb, hogy ezt az árfolyamot fenntartsa, hogy minél gyengébb legyen a forint, és minél többet kelljen fizetni, mondjuk, egy euróért vagy egy dollárért. Ez az egyik legsúlyosabb probléma. Igaz, elhangzott anno fideszes politikusoktól, hogy ha 300 forint fölé megy az euró árfolyama és tartósan így marad, akkor az adott kormánynak le kellene mondania. Hát, tisztelt képviselőtársaim, akkor önök már nyolc éve nem kormányoznának, ha ezt a mondatot, régi mondataikat betartanák.

Ha megnézzük, amikor az adósságcsapdába került családokról beszélünk, hogy hogyan is kell őket kategóriába sorolni, akkor én három kategóriát állítanék fel. Az első kategória, lényegében Z. Kárpát Dániel beszélt róluk, akik már reménytelen helyzetben vannak, a kilakoltatott családok.

(9.40)

Az elmúlt években több tízezer családról beszélhetünk, amelyeknek már esélyük nincsen arra, hogy normális életet élhessenek családjukkal, mert ők mindenüket elveszítették már.

A második kategória azok a családok, amelyek továbbra is hitelcsapdában vannak. Képviselőtársaim, kapaszkodjanak meg, 750 ezer családról beszélünk továbbra is, 750 ezer családról! És ne kezdjék azt mondani, hogy ez nem igaz, mert önök szolgáltatják ezeket az adatokat, és hivatalosan még mindig ennyi család küszködik adósságproblémával.

És a harmadik kategória, amiről most itt a törvénymódosítás szól, az eszközkezelő ügyfelei. Ez 36 ezer ingatlant érint, 36 ezer családról beszélhetünk. Ha a felméréseket megnézzük, hogy ennek az ingatlanállománynak mennyi az értéke, mert nagyon fontos erről is beszélni, mert akkor lehet, hogy jobban meg fogjuk érteni, hogy miről fog szólni ez a törvénymódosítás, egy gazdasági felmérés szerint 480-720 ezer (sic!) milliárd forintról beszélünk. (Nacsa Lőrinc: Ez milyen szám?) Nem mi számoltuk ki, 480-720 milliárd forintról beszélünk, az adósságba került családok ingatlanállománya, Nacsa képviselő úr. Igaz, tudom, a számokkal ön néha problémában van, mert ugyebár, amikor a CSOK-programról beszélünk, akkor is vitába keveredtünk már, hogy a százalékok azok-e, amiket mondunk, vagy sem. (Nacsa Lőrinc: Csárdi képviselő úr, személyes érintettség! Nyomjon gombot!) Képviselő úr, nyomjon már majd gombot, és akkor, mondta az elnök úr, fog szót kapni, és akkor majd lemeccselhetjük egymás között, hogy kinek van igaza.

Amikor én ezt a törvénymódosítást elolvastam, megmondom őszintén, ugyanazt tudom mondani, mint Z. Kárpát Dániel, hogy talán megmozdult önökben valami, és tényleg segíteni kellene az adósokon, legalább ezen a szűk körön is, ezen a 36 ezer családon. Csak mindig azt kell keresnünk, hogy a részletekben fog rejleni az a csapda, amit már az elmúlt nyolc évben tapasztaltunk az önök részéről.

Az, hogy hogyan fogják tudni visszavásárolni ezek a családok ezeket az ingatlanokat, még ha kedvezményeket is kapnak, és többször említette képviselőtársam, hogy tulajdonszerzés zajlik majd Magyarországon…  milyen tulajdonszerzésről beszél? Ezek a tulajdonok ezeké a családoké voltak, és valami oknál fogva ezek a családok nem tudták fizetni a hiteleiket, elmaradtak vele, és egy súlyos csapdába kerültek. A saját tulajdonukat újra tulajdonszerzésként emlegeti, hogy visszaszerezhetik. Azóta tudjuk, hogy az elmúlt években a lakáspolitikájuk kapcsán az ingatlanárak olyan mértékben növekedtek meg, elemzések kapcsán itt számolhatunk 50 százalékos ingatlanár-emelkedéssel, 100 százalékossal, de vannak olyan települések, ahol a 120 százalékos ingatlanár-növekedés is megtörtént.

Akkor én kérdéseket fogok feltenni államtitkár úrnak: milyen áron fogják tudni visszaszerezni az ingatlanjaikat? Olyan áron, amikor felépítették, hozzájutottak, vagy olyan áron fogják felértékelni, ami most van, vagy a 2019. január 1-jei állapot szerint, amikor majd ez a törvény életbe lép? Melyiket fogják irányárként kezelni, államtitkár úr? Mert nagyon fontos, nem mindegy, mert akkor a tulajdonszerzés egy jóval magasabb áron fog megtörténni, mint amikor a lakáshoz hozzájutottak ezek a bajba került családok.

Szeretném megkérdezni államtitkár úrtól, mert vannak kimutatások, hogy amúgy ezeknek a családoknak 72 százaléka tudta rendszeresen törleszteni a lakbért, míg 30 százaléka így is mindig késésben volt, és ez a szám is jelzi, hogy lényegében nem oldódott meg ezeknek a családoknak a problémája, bizony hónapról hónapra ugyanabba a csapdába estek bele. Az a 30 százalék is a 36 ezerből folyamatosan hátralékkal küszködött, és lényegében nem igaz az, hogy az elmúlt időszakban meg tudták oldani a problémájukat, és lényegében egy csettintésre majd vissza tudják vásárolni az ingatlanukat.

A másik kérdésem, államtitkár úr, hogy értem azt a kezdeményezést, hogy a közeli hozzátartozók is összedobhatják, visszavásárolhatják ennek a tulajdonnak a jogát. Csak megkérdezem, államtitkár úr: tényleg egy országban élünk? Tényleg erre kell törekednünk, hogy akkor most mindenki szaladjon a mamához, a papához, az unokatestvérhez, mindenkihez, és dobjuk össze, amink van, mindenki, és akkor tényleg így kell ezt a problémát megoldani? Énszerintem nem. Gondolkodjanak már el! Szerintem nem ez a megoldás.

Fogunk módosító indítványokat tenni, és remélem, államtitkár úr, ha a vezérszónokijában azt mondta, hogy mi fontoljuk meg, hogy ezen a 36 ezer családon segíteni tudnánk, akkor önök végre egyszer mutassanak már felénk annyi együttműködést, hogy ha ténylegesen olyan módosító indítványt adunk be, ami pozitív irányba terelné a megoldásokat, akkor támogassák már önök is.

A másik kérdésem, államtitkár úr, hogy ha nem tudják ezeket az ingatlanokat értékesíteni, a bajba jutott családok nem tudják visszavásárolni, még ha az összes rokonság összerakja az összes vagyonát, akkor sem…  bár tudjuk, hogy Matolcsy szerint minden állampolgárnak van 10 millió forint megtakarítása. Ha őrá hallgatnánk, akkor lehet, hogy nem is lenne ilyen probléma, hanem gyorsan kinyitnánk a komódot, elővennénk a pénzt, csak hát látszik, hogy ha továbbra is 750 ezer család van komoly hitelválságban, akkor az nem igaz, amit Matolcsy György mond.

A másik az, hogy az egészségügyi ágazatban dolgozók részére biztosítanák ezeket az ingatlanokat, hogy kibérelhessék, megvehessék. Szolgálati lakásként történő hasznosításnak nevezik ezt a lépésüket. Államtitkár úr, én ezen gondolkodtam, hogy én be tudnék-e egy olyan lakásba költözni, amit mondjuk, egy másik családtól elvettek a bankok, az állam segítségével, a végrehajtók, a rendőrség, a bírói szervezetek segítségével, hogy én be tudnék-e költözni egy ilyen ingatlanba. Én rájöttem, hogy azt kell mondanom, hogy nem. Nem tudnék beköltözni. Igaz, hogy az egyik legnagyobb problémát Magyarországon a lakhatási válság részleteiben az okozza, hogy körülbelül így is 550 ezer ingatlan áll üresen Magyarországon. 550 ezer ingatlan! De akkor is azt mondom, hogy valahol az én értékrendemmel ez nem fér össze. Bár hozzáteszem, az a kérdés is felmerült bennem, hogy a lakásmaffiának mekkora teret fognak biztosítani, hogy mondjuk, ezekhez az ingatlanokhoz hozzájussanak. (Nacsa Lőrinc széttárja a karját.) Képviselő úr, megint olyan gesztusokat tesz, ne tegyen úgy, mintha nem létező problémákat vetnénk fel Magyarországon (Nacsa Lőrinc rázza a fejét.), mintha ez nem történne meg, és hogy ehhez, mondjuk, milyen segítséget adnak önök, hogy ez előfordulhasson Magyarországon.

Ha megnézzük az adatokat, azt látjuk, hogy arra is kapnak lehetőséget, hogy a helyi önkormányzatok tulajdonába kerüljenek ezek az ingatlanok. Az elmúlt években egyetlenegy önkormányzat tulajdonába nem került az eszközkezelő által fenntartott ingatlan, bár én tudok olyan önkormányzatokról, amelyek próbáltak erre lépéseket tenni, hogy ebben segítséget kérjenek, hogy ne a lakásmaffia, ne a kilakoltatások történjenek meg Magyarországon, hanem inkább az eszközkezelőtől megvásárolhassa az önkormányzat. Remélem, hogy ez a módosítás ennek köszönhető, hogy végre rájöttek, hogy sokkal jobb, ha az önkormányzat megvásárolja és netán ő is biztosítani tudja, hogy nem idegenek kezébe fog kerülni az az ingatlan, hanem annak a tulajdonába, vagy bérlőként újra vissza tudja majd bérelni az önkormányzattól. Ezt egy pozitív lépésnek tartom, csak lehet, hogy el kellett volna évekkel ezelőtt fogadni azt a módosításunkat, ami erre tett kísérletet, hogy ezeket a problémákat vagy ezeket a visszaéléseket megoldjuk.

Én nagyon szeretném kérni államtitkár urat, hogy egy kicsit többet beszéljen azokról a részletekről, amik nem lettek igazán kibontva, hogy mi nyugodtan mondhassuk majd azt, hogy nem lesz ebben semmiféle csapda, és tényleg csak a hitelkárosultaknak akarunk segíteni.

A másik kérdést szeretném feltenni államtitkár úrnak, hogy ugyebár az adósok sok esetben majdnem teljes mértékben kifizették a lakásaik árát, vagy van olyan, hogy a többszörösét visszafizették, és még mindig komoly tartozásuk van. Egy tetemes összeget már előre kifizettek. Most az államnak újra fizetnek, ugyanazért az ingatlanért, még egyszer.

(9.50)

Jól van ez így, államtitkár úr? Lehet, hogy fognak kedvezményt kapni, elengedik a lakbért, amit eddig kifizettek, 20 százalék kedvezményt adnak, de újra fizetni kell, államtitkár úr, másodjára, harmadjára. Szerintem ez nagyon nincsen rendben. Olyan megoldásokat kell találni, hogy az emberek ne azt érezzék, hogy újra egy bőrt le akarnak róluk húzni, hanem azt, hogy végre tényleg meg akarja a kormány oldani azt a súlyos hitelcsapdát, azt a súlyos hitelproblémát és azt a lakhatási válságot, amibe ő kőkeményen benne van. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A DK képviselőcsoportjának vezérszónoka Arató Gergely képviselő úr, az Országgyűlés jegyzője. Parancsoljon, képviselő úr!

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr, és különösen hálás vagyok, hogy úgy tűnik, hogy ma délelőtt ellenzéki képviselők is beszélhetnek a parlamentben. Tisztelt Ház! Ami a törvényjavaslatot illeti, erről a Demokratikus Koalíció nevében röviden azt tudom mondani, hogy ugyanúgy, mint az önök többi, devizahitelesekkel kapcsolatos intézkedésére, erre a törvényjavaslatra is az a jellemző, hogy túl kevés túl későn. Önmagában nem rossz irányba tett lépés, nem utasítjuk el azt, hogy ha van olyan család, akinek van erre forrása, akkor ő megvásárolhassa az eszközkezelőtől a lakását, vagy visszaszerezhesse az eszközkezelőtől a lakását, ugyanakkor vannak nekünk is kételyeink a feltételek kapcsán.

De azért engedjék meg, hogy nagyon röviden én is szóba hozzam azt, amit képviselő asszony már nagyon érzékletesen elmondott az imént: ne tegyenek úgy, mintha önöknek ehhez semmi közük nem lenne! Valóban úgy van, hogy 2010-re a sikeres válságkezelés után a forintárfolyam erősödni kezdett, és Kósa Lajos, a munkásosztály nagy barátja volt az, aki bedöntötte a forintot, Szijjártó Péterrel együtt, utána pedig az önöktől a legkevésbé sem független jegybankelnök az, aki tartósan gyengén tartja a forintot. Miért tartja gyengén? Azért, mert az a gazdasági növekedés, amivel önök olyan szívesen dicsekednek, az az uniós források beáramlásán  teszem hozzá: és jelentős részben ellopásán  túl abból származik, hogy önök a nyugati nagyvállalatok, az exportra termelő multik kegyeit keresik.

Azért tartják alacsonyan a forintot, mert egyébként nem lenne versenyképes az ország, mert nincsen működőképes oktatás, mert kizsigerelik a munkaerőt, mert tönkreteszik a munkásokat, és egyszerűen önök azzal próbálják versenyképesen tartani a gazdaságot, hogy gyengén tartják a forintot, lenyomják a forint árfolyamát mesterséges eszközökkel.

Önök azok, akiknek a gazdaságpolitikája immár kilenc éve meghatározza azt, hogy a devizahitelesek miért mennek csődbe. Ez az alapvető ok amögött, hogy miért nem bírják a devizahitelesek fizetni az adósságaikat: az a gazdaságpolitika, amelyik nem szerves versenyképességre épül, hanem egyszerűen az árfolyammal manipulál. Ezért nem akarnak egyébként önök eurót sem, mert akkor kiderülne az, hogy nem versenyképes a magyar gazdaság.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ebből a kiindulópontból pedig azt kell mondanom, hogy ez nagyon kevés, mert persze bizonyára van, akiken segít az eszközkezelő, de emlékszünk, hogy amikor nagy volt a baj, akkor nem volt képes az eszközkezelő megfelelő mennyiségű lakást felvásárolni, most pedig továbbra sem segít az eszközkezelő egy sor helyzetben a lakásban élőkön.

Több százezer devizahiteles van, több tízezren várnak kilakoltatásra, és innen kedve ezt az intézkedést úgy beállítani, hogy na, most itt akkor megvan minden oldva, az minimum aránytévesztés. Egyébként hasonló a helyzet az önök korábbi intézkedéseivel is: minél gazdagabb valaki, minél magasabb jövedelme van, annál több segítséget kapott a devizahitelének megfizetéséhez, és minél szegényebb, minél kiszolgáltatottabb, annál kevésbé számíthat az önök támogatására.

Végül azt is el kell mondanom, hogy ez az intézkedés egy alapvető problémát nem old meg. Amikor bejött ez az intézkedés, akkor önök valami olyasmiről meséltek, hogy na, itt ez majd a szociális bérlakásrendszert megoldja, majd létrehoz egy szociális bérlakásrendszert. Jól látható módon az eszközkezelő erre nem alkalmas  nem is volt soha egyébként, tehát ez ötletnek is rossz volt , viszont továbbra sincsenek szociális bérlakások, mert egyrészt, miközben egy sor családot, családok százezreit fenyegeti még mindig a devizahitele, és rajtuk ez az intézkedés nem segít, eközben egyébként pedig a fiataloknak lényegében nincs esélyük  ha véletlenül nem olyan szerencsés apukájuk van, aki már három-négy lakást tud gyerekkorukban is a nevükre íratni , hogy lakáshoz jussanak. Elszabadultak a lakásbérleti árak, elszabadultak a lakásárak, ez az intézkedés ezen semmilyen módon természetesen nem segít.

Összefoglalva tehát: az egyébként nagyon súlyos, az egész társadalmi stabilitást veszélyeztető lakhatási válságnak csak egy nagyon pici szeletével foglalkozik ez a törvényjavaslat, az önök, egyébként korábbi rossz koncepciójának egy picike javítása, de igazából nem old meg semmit. Ezt a javaslatot egyébként annak függvényében fogjuk majd támogatni, hogy a módosítások során kész lesz-e a kormány és a kormányoldal méltányosabb feltételek elfogadására ebben az ügyben. De még egyszer mondom: miközben ez nem feltétlenül egy rossz lépés, az alapvető szándékában legalábbis, eközben lényegében nem old meg semmit. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az LMP képviselőcsoportjának vezérszónoka Csárdi Antal képviselő úr. Parancsoljon!

CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Azt gondolom, hogy valóban először meg kell nézni az arányokat. Jelenleg 36 ezer ingatlan van az eszközkezelőnél, és tegnapi adat, tegnap kaptam meg az adatigénylésemre a választ a Magyar Nemzeti Banktól, ahol azt mondja a Magyar Nemzeti Bank, hogy 686 ezer devizahitel-szerződés került forintosításra. Arra a kérdésre, hogy a forintosításig felmondott szerződések száma, ezeknek az értéke mekkora, a Magyar Nemzeti Bank nem tudott választ adni. Azt gondolom, ennek kapcsán nagyon fontos arról beszélnünk, hogy itt van körülbelül egymillió devizahitel-szerződés, ezek közül 170 ezer a végtörlesztéssel 180 forintos árfolyamon rendezésre került, és innentől kezdve a maradék összes devizahiteles adósból önök most 36 ezerről beszélnek. Ezt csak az arányok kedvéért akartam elmondani a kezdet kezdetén, mert első olvasatra egyébként egy szimpatikus irányt mutatott volna ez a javaslat, de én fordítva kezdeném ahhoz képest, ahogy az előttem szóló képviselőtársaim kezdték, mert szerintem ennek a javaslatnak a fontosabbik része az, hogy az eszközkezelő nem kívánja tovább folytatni azt a tevékenységét, ami egy egészen minimális segítséget, de nyújtott a bajba került adósoknak.

Az meg teljes mértékben vérforraló, hogy úgy fogalmaz az indokolás, hogy jelenleg 36 ezer ingatlan van az eszközkezelőnél, és nem cél, hogy az állam további ingatlanokat birtokoljon.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Ez nem egy vagyonkezelési előterjesztés. Itt olyan, devizahitel-válságban megrokkant emberek tömegeiről beszélünk, akiknek segítséget kell nyújtani. És itt most vitatkoznék még az ellenzéki képviselőtársaimmal. Higgyék el, képviselőtársaim, ma egy devizacsapdában vergődő családot a legkevésbé sem érdekli, hogy melyik kormány meg melyik párt tehet róla. Egy dolog érdekli őket, és egyetlenegy dologban érdekeltek, hogy kapjanak segítséget egy olyan problémában, amiben egyébként az ő felelősségük, nyugodtan ki merem jelenteni, hogy elhanyagolható, ha egyáltalán van.

Látom, államtitkár úr kétkedve fogadja a mondataimat, úgyhogy szeretném emlékeztetni államtitkár urat és a tisztelt Házat, hogy ez év szeptember 20-án az Európai Bíróság C-51/17. számon hozott egy döntést, ahol egyértelműen elmondta és leírta, és most idézni fogok: a bíróság kifejti, hogy a pénzügyi intézményeknek elegendő tájékoztatást kell nyújtaniuk a kölcsönfelvevők számára ahhoz, hogy ez utóbbiak tájékozott és megalapozott döntést hozhassanak, így e tájékoztatásnak nem csupán a kölcsön pénzneme fel- vagy leértékelődésének lehetőségére kell kiterjednie, államtitkár úr, hanem azokra a hatásokra is, amelyeket a kölcsön pénzneme árfolyamának ingadozása és e pénznem kamatlábának emelkedése a törlesztőrészletekre gyakorolhat.

(10.00)

Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt nevetgélő Nacsa Képviselőtársam! Ez nem egy kabaréjelenet. Itt családoknak a tragédiáiról beszélünk. Itt öngyilkosok tömegéről beszélhetünk. Itt emberéletek zsákutcáiról beszélhetünk, míg maguk nevetgélnek. Ez rendkívül szomorú, keresztény emberként, ne haragudjon!

Amiről, azt gondolom, hogy beszélnem kell, az az, hogy ez a javaslat, bár irányát tekintve akár jó is lehetne, önmagában biztos, hogy nem old meg semmit. A Lehet Más a Politika kidolgozott egy adósmentő csomagot, amit egyébként ebben az évben be fogunk nyújtani, és ami nemcsak a felmondott, a bajba került, hanem minden becsapott devizahitel-szerződésesnek egy új elszámolást biztosíthat, amennyiben megszavazza a tisztelt Ház. Mert lássuk be, a megoldást nem pici szegregátumokban kell megtalálni. Egyszer megmentem a végtörlesztés kapcsán 180 forintos kedvezményes árfolyamon a gazdagokat, akiknek vannak megtakarításaik. Aztán megmentem  és ebben a kontextusban a „megmentem”-et most idézőjelbe szeretném érteni  azt a 36 ezer ingatlantulajdonos családot, akik az elmúlt több mint tíz évben vergődtek, küszködtek, és végül tragédiákon keresztül az eszközkezelőhöz került az ingatlanuk. Meggyőződésünk, hogy minden devizahitel-szerződést a társadalmi igazságosság jegyében újra kell számolni. Újra kell számolni, méghozzá egy olyan árfolyamon, ami azonos a végtörlesztés árfolyamával, mert a társadalmi igazságosság, a törvény előtti egyenlőség megköveteli, hogy ne legyen megoldás az, hogy képviselők, jobb módú emberek kiszállhatnak a szerződésükből 180 forinton, majd néhány évvel később 256 forintos árfolyamon forintosítják más szerződőknek a szerződéseit. Ez egy elfogadhatatlan alkotmányos és társadalmi igazságtalanság.

Azt gondolom, hogy ez a bírósági ítélet tökéletes felhatalmazást ad a törvényalkotó számára, hogy újra elővegye ezt a kérdést, hogy újra elkezdje a jogalkotásnak azt a módját, ami minden egyes magyar állampolgárnak, akit átvertek a bankok, igazságot szolgáltasson. Mert lássuk be, aki látott devizahitel-szerződést  lehetőség szerint egynél többet , az pontosan tudja, hogy ebben az országban nincs olyan devizahitel-szerződés, ami megfelelne az Európai Bíróság általam idézett feltételrendszerének. Pontosan tudjuk azt, hogy az adósok, amikor megkötötték a szerződésüket, nem kapták meg ezt a típusú részletes tájékoztatást.

Csöndesen teszem hozzá, hogy itt beszélnem kell az adóskamara javaslatcsomagjáról (Megszólal a telefonja.)  elnézést kérek , ami 12 pontban foglalta össze az adósoknak a követelését. De hadd mondjam el, kormánypárti képviselőtársaim is tudják, mi is az az adóskamara. Az adóskamara egy országos összefogás, ami jogászokat, civil érdekvédőket és banki károsultakat tömörít, és személyes tapasztalatból, személyes szakértelemmel és ezen keresztül elvégzett munkával indokolt módon fogalmazták meg javaslatukat. Itt most a 12 pontból csak egyet emelnék ki, a 7. pontot, amely így szól: szélesítsék ki az eszközkezelőhöz jutás lehetőségét a rászorulóknak, és vegyék el a bankok vétójogát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ebből a javaslatból csak ez hiányzik, hogy kinyissák a kaput még szélesebbre, hogy a rászorulók hozzájuthassanak az eszközkezelő szolgáltatásához, és azt, amit egyébként már Z. Kárpát Dániel képviselőtársam is mondott, hogy a bankok vétójogát, aminek sem jogi, sem morális keresnivalója az eszközkezelő működésében nincs, szüntessük meg.

Azt gondolom, hogy bár ez a javaslat akár megoldást is jelenthet néhány ember számára, amíg tisztán és jól látható, hogy nem a megoldás a célja, hanem a probléma kezeléséből való kivonulás a célja, addig, tisztelt képviselőtársaim, rossz úton járunk. Azt gondolom, hogy lehet olyan jó javaslatot benyújtani, ami segítséget nyújt az eszközkezelőben vergődő családoknak, ami amellett, hogy ennek a rétegnek segítséget nyújt, igazságot szolgáltat annak az egymillió családnak, akik nem kaptak eddig méltányos, igazságos segítséget kormánytól és államtól, és szeretném megismételni, hogy higgyék el, képviselőtársaim, az adósokat nem érdekli, hogy hogy játsszák le egymás között, hogy balliberális-jobboldali kormány. Senkit nem érdekel! Egy dolog érdekes a dologban, hogy ez a Ház, a törvényhozás az esküjének megfelelően oldja meg ezt a helyzetet. És utána, hogy Nacsa képviselőtársamat idézzem, meccseljék le egymás között. Ez nem az én dolgom, és nem is az adósok dolga.

Az adósok viszont joggal várják el, hogy egy olyan helyzetben, ahol rendkívül nagy az érdekérvényesítő képesség adós és bank között, ott az államnak szerepet kell vállalnia ebben, igen, képviselőtársaim.

Azt gondolom, hogy ezen a ponton el is jutunk egyébként egy határponthoz, mert a már emlegetett EBRD-szerződés, ahol a magyar kormány vállalta, hogy nem hoz olyan döntést, ami kockáztatná a bankrendszer profitabilitását, tehát el fog dőlni  és el is kell hogy dőljön , hogy a magyar parlamenti többség a bankok vagy az adósok oldalán áll-e. Ez nem egy véleményes helyzet, mert az Európai Bíróság olyan egyértelmű, kézzelfogható és érthető feltételrendszert írt le bírósági ítéletében, amiről pontosan lehet tudni, hogy Magyarországon nem valósult meg.

Úgyhogy, azt gondolom, hogy a módosítókat ennek fényében fogjuk megfogalmazni, és még ebben az évben benyújtja az LMP azt a devizaadós-mentő csomagot, ami igazságot szolgáltat, ami magában hordozza a társadalmi igazságosság feltételeit, mert önök sokszor elmondták a forintosítás és a végtörlesztés kapcsán, hogy önök elvégezték a munkát, csak megfeledkeztek arról, hogy mindeközben nem vizsgálták a bankok működésének és a hitelkihelyezésnek a jogszerűségét, tisztességességét, és nem vizsgálták azt, hogy a döntéseik magukban hordozzák-e a társadalmi igazságosság joggal megfogalmazott igényét.

Éppen ezért zárszóként azt tudom mondani, hogy reménykedve abban, hogy egy olyan irányba indul el a devizahitelesek problémáinak a megoldása, ami valós megoldást nyújt, módosítókat fogunk hozzá benyújtani, mert ez így ebben a formában biztos, hogy nem támogatható. Másrészt viszont most én kérem azt majd a kormánypárti képviselőktől, hogy ha a Ház elé kerül az a javaslat, amit az LMP kidolgozott a devizahitel-válság megoldására, azt a kormánypárt is támogatni szíveskedjék. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

(10.10)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Párbeszéd képviselőcsoportjának vezérszónoka Tordai Bence képviselő úr. Parancsoljon!

TORDAI BENCE, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd dicsérjem meg kivételesen a kormánypártot, mert úgy tűnik, hogy valóban segíteni akarnak néhány ezer nehéz sorsú családon, és ez igazán dicséretes. Tehát a most a Ház előtt fekvő javaslat valóban előremutató, és pár tízezer ember életét meg fogja könnyíteni, de az a helyzet, hogy ettől függetlenül Magyarországon a lakhatási válság egyre mélyül, merthogy a Fidesz-kormánynak nincsen lakhatáspolitikája. Önöknek tulajdonszerzési politikája van, és nyilván ezt elsősorban magukra értik, de ha mondjuk, szélesebb társadalmi rétegeket kellene megnevezni, akkor az elit és a felső középosztály támogatásán keresztül az a cél, hogy minél értékesebb lakástulajdonhoz jussanak, és ebből a célból vezetik le azt a támogatási eszközrendszert, ami ennek megfelelően a vagyonosoknak kedvez, és az út szélén hagyja azokat, akiknek a leginkább szüksége lenne a segítségre.Ma Magyarországon másfél millióan élnek olyan lakásban, amellyel súlyos lakásminőségi problémák vannak, beázik, nedves, penészes, huzatos, komfort nélküli és így tovább, vagy egyszerűen csak túlzsúfolt, és egy-két négyzetméter jut egy-egy lakóra. Tehát másfél millió magyar ember él elképesztő, harmadik világbeli körülmények között, az ő gondjaikra a Fidesz-kormánynak semmilyen megoldási javaslata nem volt az elmúlt nyolc évben.

A 4,4 millió magyarországi lakóingatlan körülbelül 80 százaléka, négyötöde nem felel meg a modern energetikai követelményeknek, tehát ha azt szeretnék, hogy a magyar emberek, a magyar családok, ahogy önök mondani szeretik, megfelelő lakásokban lakjanak  és itt nem az a fontos elsősorban, hogy az ő tulajdonukban van-e a lakás, hanem hogy alkalmas-e arra a célra, amire ők szánják, a megfelelő helyen van-e, merthogy a lakásmobilitással is nagyon nagy problémák vannak , a megfelelő minőségű és méretű lakást tudják fenntartani maguknak, és erre fókuszálnának egy kicsit, akkor azt hiszem, a magyar választók elégedettebbek lehetnének.

Ma minden harmadik háztartás lakhatással összefüggő megfizethetőségi problémákkal küzd, tehát a jövedelméhez képest irreálisan sok pénzt költ rezsire, bérleti díjra vagy a lakáshitelek törlesztőrészletére. Az, amit önök rezsicsökkentés néven elsóztak a 2014-es kampányban, nemhogy nem segített, de mostanra egyértelmű, hogy ártott a magyar háztartások jövedelmi, vagyoni helyzetének, többet fizetünk egyszerűen a rezsiért, mintha ez a híres rezsicsökkentés nem lett volna.

Amire szükség lenne, az egy sávos rezsitarifa-rendszer, amely az alacsony fogyasztású és jellemzően szerény jövedelmű háztartásokat segíti. Erre az MSZP-Párbeszéd a választási programjában javaslatot tett, nem nagyon láttuk, hogy erre bármilyen fogadókészség lenne, nem látjuk a nagy nyitott füleket a kormány részéről.

Az alapvető probléma tényleg az, hogy egyáltalán vannak-e lakások, ahol az emberek biztonságban tudhatják magukat. Az a helyzet, hogy 2010 óta 50 ezer kilakoltatott családról tudunk, legalább ennyi azoknak a száma, akik elvesztették a lakásukat az önök kormányzása alatt, amikor állítólag kezelték, megoldották, hogy a fideszesek szavait idézzem, a devizahiteles problémát. Ehhez képest minden hitelkárosult és az ellenzék is egységesen azt követeli, hogy azt a nyereséget, amit a Magyar Nemzeti Bank a forintosítás során elkönyvelt, ne Matolcsy György játssza ki a haveri alapítványainak, hanem fordítsák azokra a célokra, amelyek ennek a nyereségnek a realizálásával függtek össze, jelesül a devizahiteles családok, háztartások helyzetének javítására.

Ugyanígy, ahogy önök egyébként helyesen elkezdték végre megadóztatni a magyarországi bankokat, ez a lendület hamar elfogyott, és évről évre egyre csökken a bankadó mértéke: tavaly már rekordszintű, 700 milliárd forintos nyereséget tudott realizálni a magyar bankszektor. A Párbeszéd azt javasolja, hogy állítsuk szépen vissza a bankadó mértékét a korábbi szintekre, ezzel is évi több száz milliárd forintot lehet forrásként bevonni a magyar családok lakhatási válságának enyhítésére.

Az eszközkezelőt sem leállítani kéne, ha nem is ebben a javaslatban szerepel, mert egy közönséges kormányrendelettel pontosan nyolc nappal ezelőtt sikerült önöknek gyakorlatilag megszüntetni az eszközkezelő működését. Tegyük hozzá, hogy eddig is nagyon rossz koncepció alapján működött, hiszen ez elsősorban nem a bajba került családok megmentésére, hanem a bajba került bankok megmentésére szolgált, azoknak a kevésbé forgalomképes ingatlanoknak a megvásárlására találták ki, amelyeket egyébként a bankok nem tudtak volna kényszerértékesíteni, és így veszteségként kellett volna leírniuk. Na, ezeket a bankokat mentette ki az eszközkezelő. Tehát amit az Adóskamara követel, az teljesen jogos, minden adósságcsapdába került magyar családnak legyen joga arra, hogy az eszközkezelő átvállalja a bankok feladatát, akik nem tudnak és nem is akarnak megfelelni annak az elvárásnak, amit egy emberséges elveket valló társadalom támasztana feléjük.

A háztartások 13 százalékának hatvan napon túli közműhátraléka van, 750 ezer végrehajtási ügy van folyamatban az éves GDP 7 százalékára rúgó értékben, tehát továbbra is nagyon súlyos adósságválság van, és ebben a helyzetben az eszközkezelőt nem leállítani kéne, hanem kibővíteni a forrásait az előbb említett nemzeti banki, illetve bankadóból származó forrásokkal.

Ezzel létrejöhetne egy olyan, több száz milliárdos lakhatási alap, amely egy országos bérlakásprogramnak megágyazhatna, hiszen éppen ez az, amire Magyarországnak szüksége van. A rendszerváltás óta gyakorlatilag minden kormány rövidlátó és hosszú távon egyértelműen káros társadalmi hatásokat mutató lakhatási politikát folytatott.

A Párbeszéd szerint gyökeres fordulatra van szükség. Bele kell foglalni az alkotmányba, addig is, amíg nincs alkotmány, jobb híján az Alaptörvénybe a lakhatás jogát, erre már számos alkalommal tettünk javaslatot, és ezt a lakhatási jogot kikényszeríthetővé kell tenni. Véget kell vetni az elhelyezés nélküli kilakoltatásoknak. Törvénybe iktatott joga kell legyen minden magyar családnak, hogy ha máshol nem, akkor az ezközkezelő tulajdonában álló, a nemzeti bérlakásprogram részeként használható, hozzáférhető lakásban lakhassanak megfizethető bérleti díjjal. Szükség van arra, hogy a rezsiköltségeket csökkentsük vagy akár ideiglenes jelleggel átvállaljuk; akit kikapcsolnak a szolgáltatásból, annak a visszakapcsolását a szolgáltató cégek számlájára előfizetős órákkal rendezzük.

Tehát egy olyan lakáspolitikára, lakhatáspolitikára van szükség, amely valóban az emberek érdekeit nézi, és nem azt, hogy a felső középosztály és az elit minél értékesebb lakástulajdont, minél drágább ingatlanbefektetéseket tudjon szerezni állami támogatással, és nem is az kell legyen a cél, amit a Fidesz elsőrangú célként követ, hogy a magyar bankok minél nagyobb profitrátával dolgozhassanak.

Úgyhogy ezt a törvényjavaslatot némi módosításokkal a Párbeszéd részéről üdvözölni tudjuk, de nagyon remélem, hogy ez csak egy lépés egy új, igazságos és emberközpontú lakhatási politika felé, amely végre azokat támogatja, akik erre igazán rászorulnak és akik ezt igazán megérdemlik. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ezzel a vezérszónoki felszólalásárok végére értünk. Most van lehetőség kettőperces felszólalásra. Z. Kárpát Dániel képviselő úr jelentkezett. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mivel az elhangzottak fényében látok némi esélyt arra, hogy szakmai párbeszéd alakuljon ki közöttünk, ezért arra kérem a Fidesz, illetve a KDNP képviselőit, hogy nyilvánuljanak meg azt illetően, hogy a jövőben mire számíthatnak azok, akik eddig az eszközkezelőhöz jelentkeztek, mire számíthatnak azok, akik a nyolc nappal ezelőtti kormánydöntés fényében már a beadott kérvényük elbírálására sem számíthatnak érdemben, illetve mi történik azokkal, akik előtt ez az ajtó bezárul, hiszen látható, ha végleges megoldásként nem is tekinthetünk az eszközkezelőre, azért tízezrek számára legalább a levegővételt jelentette. Adódik tehát a kérdés, mi oka lehet Magyarország Kormányának a levegő ezen esélyét elvenni az érintett polgároktól. Nagyon bízom benne, hogy még a vita sodrában kapunk választ mindezekre, nem pedig csak egy zárszó keretein belül. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Akkor normál felszólalások, rendes felszólalások következnek. Az MSZP képviselőcsoportjából Korózs Lajos képviselő úr kért szót. Parancsoljon, képviselő úr!

(10.20)

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Tényleg sok minden elhangzott, és én nem is kívánom az időt húzni azzal, hogy megismétlem, amit képviselőtársaim elmondtak, de egy dolgot szeretnék előrebocsátani néhány mondat erejéig, hogy hogyan is jutottunk ide, ehhez a helyzethez.A 2010-es választások után a kormánynak intézkedéseket kellett hozni, hiszen nyilvánvalóan érzékelték, hogy egy nagyon komoly lakhatási válság kezd kialakulni az országban, és voltak is próbálkozásai a kormánynak, én ezt nem vitatom el, csakhogy az idő azt igazolta, hogy mindegyik kudarcossá vált. Ilyen volt többek között az ócsai program. Bizonyára emlékeznek, képviselőtársaim, ahol százszámra kívántak fölépíteni olyan lakásokat, ahová a bedőlt devizahitelesek kerültek volna elhelyezésre. Hála a jó istennek, csak 80 darab épült meg a több százból, mert nyilvánvalóan kiderült, hogy egyrészről borzasztó drágán kellett megépíteni valamilyen oknál fogva  természetesen a vonalas infrastruktúrát oda kellett vinni, hiszen ez nem Ócsán van, hanem kinn a pusztában , és négyzetméterára a rózsadombi ingatlanárakkal vetekedett akkor, amikor ez az építkezés elkezdődött. Ez az egyik dolog. A másik pedig, hogy az eredeti pályázat úgy szólt, hogy a bedőlt devizahitelesek pályázhattak rá. Aztán kiderült, hogy a bedőlt devizahitelesek nem akarnak ebbe az ingatlanba költözni, nem akarnak Ócsára költözni. A végén boldog-boldogtalan pályázhatott rá, és alig tudták feltölteni azt a 80 lakást, merthogy semmiféle egyéb szolgáltatás nem volt ezen a telepen.

A másik, amelyre felhívnám a figyelmet, ilyen kormányzati próbálkozás volt az öncsőd intézménye. Itt, a parlamenti vitában én magam is elmondtam, hogy abban a formában, ahogy benyújtotta a kormány  hiszen volt előtte egy tervezet, amelyik lényegesen jobb volt, mint az elfogadásra kerülő, törvény által kihirdetett intézmény , az csak három félnek nem volt jó. Nem volt jó a klienseknek, nem volt jó a hitelezőknek, és nem volt jó a települési önkormányzatoknak, ugyanis egy háromszereplős konstrukcióban került elfogadásra. Nem is lehetett tőle többet várni, tudomásom szerint megállítja azt a száz családot, aki élni kívánt ennek az intézménynek az igénybevételével.

A másik ilyen intézkedés a forintosítás, illetve a végtörlesztés volt. A végtörlesztést gyorsan ki tudjuk végezni, mert nem történt más, mint a viszonylag jobb módú, sokszor fideszes parlamenti képviselők egy összegben ki tudták fizetni azokat a hátralékokat, amiket a bankok nekik még bemutattak, és köszönik szépen, így mindenki jól járt. De igazából azokon az embereken, akik az eszközkezelőhöz kerültek, az égvilágon semmit nem tudott segíteni ez az első három intézkedés, amelyet az előbb elmondtam.

Volt még itt olyan kormányzati intézkedés, ami látszólag nem tartozik ide, de futószalagon gyártották  idézőjelbe teszem természetesen ezt a gyártották szót  azokat a klienseket, akik kormányzati segítségre szorultak. Voltak a szociális törvény kapcsán is olyan intézkedések, amelyek felgyorsították ezeket a folyamatokat. Csak emlékeztetni szeretném képviselőtársaimat, hogy önök voltak azok, akik eltörölték a lakhatási támogatást jó pár évvel ezelőtt, eltörölték az adósságkezelési szolgáltatást, megszüntették a rendszeres szociális segélyt, eltörölték a méltányossági közgyógyellátást és a méltányossági ápolási díjat. Ezek az intézkedések azért nagyban segítették, hogy ilyen sok ember került bajba. Természetesen itt is a segítést idézőjelbe tettem.

A másik kérdés arról szól, hogy értem én, hogy közel 36 ezer ember a Nemzeti Eszközkezelőhöz került és bérlőként benne maradhatott az eredeti tulajdonában, de ugye, tudja, államtitkár úr, hogy azok, akik bent maradtak a saját ingatlanukban bérlőként, jelentős részük továbbra sem tudta fizetni a törlesztésüket, azokat a csökkentett törlesztéseket sem, mert olyan munkaerőpiaci helyzetben voltak, vagy olyan jövedelmi helyzetben voltak ezek a családok, hogy attól függetlenül, hogy ők bérlőként bent maradtak a saját ingatlanukban, ugyanazokkal a problémákkal küzdöttek, mint azt megelőzően, vagy legalábbis nagyon nagy részük ugyanazokkal a problémákkal küszködött.

Ennek az előterjesztésnek, ha van valami jó eleme, ez a mentorprogram. Azt ugyan nem fejtette ki se a vezérszónok, se államtitkár úr részleteibe menően, de azt hiszem, ez az egyik jó cselekedet lesz, ha ez létrejön. Bár az ördög a részletekben rejlik, és kíváncsian várom majd a törvény mellé megjelenő végrehajtási rendeleteket vagy végrehajtási utasításokat, mert ott fog eldőlni, hogy igazából segítség ez, vagy egyszerűen csak ki akarják vezetni ezt a lehetőséget, a jelenlegi gazdasági és jogi lehetőséget.

Az, hogy mekkora segítség, hogy a kamatot nem kell megfizetni? Na, még szép! Egyszer már megfizették! A legtöbb ember már kétszeresét fizette annak az összegnek, mint amit hitelként fölvett. Mindenki tudja, hogy 2010 óta átlagosan megduplázódtak az ingatlanárak, de vannak olyan települések, mint például Eger vagy Sopron, Győr és Kecskemét, ahol 120-130 százalékra emelkedett az ingatlanok ára 8-10 év távlatában, és ugyanakkor, ha megnézzük a jövedelmeket, akkor ott a 25-26 százalék a nettó bérnövekedést megállítja az elmúlt nyolc évben. Tehát itt arról van szó, hogy az ingatlanárak és az ingatlanárakat lekövető, hiszen a lakásszociológus kollégák mondják, hogy mindig, ahogy mozognak az ingatlanárak, néhány hónapon, fél éven belül a bérleti díjak is lekövetik az ingatlanárak növekedését, s ha a bérek csak 25-26 százalékkal növekedtek az elmúlt nyolc évben, az ingatlanárak meg megduplázódtak, akkor nyilvánvalóan látszik, hogy itt még további feszültségekre lehet számítani. Az dicséretes, hogy beszámítják az eddigi törlesztést, még szép, hogy beszámítják! Hangsúlyozom, a legtöbb ember már szinte a kétszeresét kifizette annak, mint amennyit fölvett annak idején hitelként.

Az is kérdés, hogy ha ezt az ajtót itt éppen bezárják, és a Nemzeti Eszközkezelő tovább nem fog regnálni, és mintegy 100-110 ezer embert érint az a segítség, amit eddig tudtak megoldani, reményeim szerint megoldani a 36 ezer befogadott ügyfél esetében, akkor mi lesz azokkal az emberekkel, akikről Tordai Bence is az előbb beszélt. Mintegy 750 ezer végrehajtás van folyamatban.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy automatikusan mindenkinek a végrehajtás kapcsán ingatlanproblémái vannak, és még csak azt sem jelenti, hogy mindenki hajléktalanná válik és elveszíti az otthonát, de mégiscsak 750 ezer kliensről van szó, és azt hiszem, valami ilyesmi számot mondott Csárdi Antal képviselőtársam is, amit megemlített itt a Nemzeti Banktól kikért adatok kapcsán.

Summa summarum, mi partnerek leszünk abban, hogy esetleg módosító indítványokkal tegyük jobbá ezt az előterjesztést, és ha államtitkár úr a felvetett problémákra érdemi válaszokat fog adni, megfontoljuk ennek a támogatását, de csak úgy, hogy benyújtjuk, és nincs érdemi válasz a felvetődő problémákra, és nem fogadnak be módosító indítványokat, akkor nagyon sajnáljuk a helyzetet, és nagyon fogjuk sajnálni azokat az embereket, akik nem fognak bekerülni egy ilyen konstrukcióba, és az állam nem nyújt támogatást számukra. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megkérem Z. Kárpát Dániel képviselő urat, hogy fáradjon a helyére, mert ismételt felszólalásra jelentkezett, és csak ott tudok szót adni. (Megtörténik.) Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a türelmet. Ami a szakmai felszólalásokat illeti, igyekszem ebben a keretben maradni és azokról a számokról beszélni, amelyek egyrészt elhangzottak, illetve még inkább azokról, amelyek nem. Azt látjuk ugyanis, hogy eddig is lehetőség volt az eszközkezelő konstrukcióján belül ingatlan-visszavásárlásra, itt egy öt-hat éves ablakperiódusról beszélhetünk, és azt láttuk, hogy hat év alatt mintegy ezer ember került olyan élethelyzetbe jelenleg 36 ezer konstrukcióban lévő család tekintetében, hogy ezt a visszavásárlást egyáltalán végiggondolhatta vagy a kivitelezés útjára léphetett. Tehát azt látjuk, hogy a visszarendeződés aránya igen alacsony, az eredeti állapot elérése pedig talán a nulla felé konvergál, hiszen azt az eredeti élethelyzetet, ami az ingatlan elvesztése és az uzsorahitel kialakulása előtt volt jellemző, tulajdonképpen senki nem tudta visszaszerezni. Azt is látjuk ugyanakkor, hogy befizetett bérleti díjak szerencsére  és itt a dicséret hangján szólok a korábbi konstrukció tekintetében  igen alacsonyak voltak, igen nyomottak voltak.

(10.30)

Éppen ezért mondom azt, hogy amikor most kedvezményként igyekeznek feltüntetni az igen nyomott bérleti díjak elengedését, akkor érdemes megvizsgálni, hogy milyen összegekről van szó. Itt ugye, jellemzően 10-20 ezer forintokról beszélünk, és ha megvizsgáljuk az eszközkezelő konstrukciójában lévő szerződéseket, a családok helyzetét, akkor azt látjuk, hogy itt nagyjából egy 200 ezer körüli engedményről beszélünk, ami csökkenti a vételárat. És ha egy nagyobb szórást vizsgálunk, akkor is ez maximum a 400 ezer forintig megy el, és figyelembe kell vennünk, hogy itt egy kamatelengedést is meglebegtet mellett Magyarország Kormánya. Itt a piaci viszonyokat és minden tényezőt figyelembe véve jellemzően 1 százalék körüli vagy 1 százalék alatti kamatszintről beszélünk; tehát egy olyan elenyésző néhány ezer, néhány tízezer forintról, ami annak a fényében, hogy egy átlagos devizahitel-károsultat hitelkárosulti pályája során milliókkal károsítottak meg, és ezt talán kormánypárti képviselőtársaim is többször elismerték, elismerik, elenyészőnek tűnik  tehát néhány tízezer forintos kedvezmény a többmilliós megkárosítással szemben.

Elhangzott többször, hogy egyszer fizetett az érintett az ingatlanáért akkor, amikor volt egy önrésze, felvett hozzá egy hitelt, azért szerencsés módon valamifajta fedezettel a háta mögött, ugye, jellemzően az ingatlan volt a fedezet, egyszer akkor már kifizette ezt az érintett ingatlant, most pedig, amikor visszavásároltatnák vele, pontosabban: nyitva hagynák ezt az ajtót, akkor még egyszer fizetnie kell. Azt is látjuk, hogy ezek a 10-15 ezer forintos bérleti díjak állnak az egyik oldalon. Tehát komoly kedvezményként feltüntetni mindezt szerintem nem lehet, nem illik, nem ildomos. A másik oldalon viszont tetemes fenntartási költségek…  tehát én megértem, és látom azt, hogy a költségvetést érdemi szinten és mélyen terheli az, hogy az eszközkezelős lakásokat fenn kell tartani, az állagmegóvási munkálatokat el kell végezni azon esetekben is, amikor, mondjuk, üresen marad egy ilyen ingatlan.

De az is látnunk kell, hogy ezen teljes konstrukció lezárása, megszüntetése hasonlít ahhoz egy kicsit, ahogy az LTP-kel kapcsolatban eljárt a kormányzat. Hiszen ott is vitathatatlan, hogy voltak olyanok, akár ebben az ülésteremben is, akik visszaéltek  egyébként lehet, hogy jogszerűen  egy olyan rendszernek a lehetőségeivel, juttatásaival, amely nem volt kellőképpen körülhatárolt. Nekem sem tetszik az, hogyha egy jómódban élő ember 10-12-15 lakás-takarékszerződést köt állami támogatásra, mondjuk, minden létező rokon és családtag nevére. Ezek kétségtelenül kezelendő problémák, de a kezelés módja nem az, hogy megszüntetem a teljes lakáscélú előtakarékosság állami támogatásának a lábát. Itt is kicsit azt érzem, hogy egyösszegű bevételre hajt a kormány egyrészt, ugye, az érintett ingatlanok eladásával vagy árverésével, ugye, csak harmadsorban kívánja ezt önkormányzatok kezelésébe adni, és azt érzem, hogy igyekszik megúszni a fenntartási költségeket oly módon, hogy inkább az egész konstrukciót szünteti meg.

Tehát továbbra is várjuk a választ arra, hogy mire számíthat az az ember, aki még számított az eszközkezelőre, vagy aki már benyújtotta igénylését. És azt is látnunk kell, hogy a lakhatás frontján a saját világképével, víziójával, tehát a polgári Magyarországgal ellentétes üzeneteket küld a kormány egész évben, és magyarázatért kiált mindaz, hogy miért erodálja egyébként a saját szimpatizánsi táborát, a saját szavazótáborát is a Fidesz ilyen nagy vehemenciával.

Az én forgatókönyvem, illetve álláspontom az, hogy egy átfogó megszorító csomagnak vagyunk a részesei, amely 60-70 milliárdos tételenként igyekszik fúrni-faragni a költségvetés érintett oldalát. Tehát igyekszik minél kevesebbet költeni azokra a jövőnek szóló beruházásokra, amelyek egyébként egy magára valamit adó országban elengedhetetlenek, egy kivándorlás által ilyen mélyen sújtott nemzetgazdaság esetén pedig már-már életbevágó fontosságúak. Azt látjuk, hogy a kafetéria szűkítése során pont a lakhatási mobilitást elősegítő lábat szünteti meg a kormányzat, és tereli át ezt a saját érdekkörben lévő üzleti szférák felé. A lakáscélú előtakarékosság állami támogatását leépíti, nem kezeli az albérletpiacon elszabadult árakat és azt a helyzetet, amit egy egyértelmű piaci kínálati szűkösség okoz, és a beavatkozási lehetőség a kormány rendelkezésére állna.

Negyedsorban: már a kifosztott devizahitel-károsultak esetében is olyan megszorításokat hoz, amelyek az amúgy is rossz kezeléséből az egy-két jó elemet is vitathatóvá teszik vagy egyenesen megszüntetik, mint jelen esetben. Ez egyértelműen a polgárok, a magyar erősödésre egyébként méltó középosztály ellen szóló javaslat, olyan javaslat, amely gyengíti ezeket a társadalmi csoportokat. Értem én, hogy a CSOK tekintetében felső középosztálytól fölfelé, tehát szerencsésebb csoportoknak igyekeznek kedvezni. Ez sajnálatos módon  hiszen nem vagyok ellendrukker  még a demográfiai fordulatot sem hozta meg, a fordulathoz amúgy is nagyon sok idő kellene, de legalább a rossz tendenciák megállítása, lassítása lehetne most egy reális kitűzött cél, sajnálatos módon ez egyetlen mutató tekintetében sikerült, az összes többi esetében nem.

Tehát a termékenységi arányszámot sikerült szerencsés módon egy kicsit emelni, ugyanakkor nem vesz tudomást a kormányzat két tényezőről, hogy közben a szülőképes korú hölgyek bázisa rohamosan csökken, tehát hiába nőtt a termékenységi mutató, az élve születési adatok megint romlottak, megint csökkentek, és ez egy katasztrofális folyamat, amit lehetne egyébként lassítani, és a fordulatot is el lehetne érni egy átfogó lakhatási programmal.

Hiszen a bérrendezés, az anyagi biztonság, a családi adókedvezmények rendszere csak az egyik lába a történetnek, második helyen rögtön szerepel a lakhatással kapcsolatos bizonytalanság, szegénység, kilátástalanság, és jellemzően a fiatalabb korosztályok szembesülnek azzal, hogy  igen, kiszámolják  mennyi idő alatt tudnak Magyarországon nem feltétlen egy önálló tulajdonú otthonra félretenni pénzt, hanem egy önálló lakást, lakhatást szerezni, megoldani.

Ez lehet albérleti forma is, tehát az a célunk, hogy kicsit kihúzzuk a kormányzatot abból a hamis dimenzióból, amelyet igyekszik elhitetni saját magával is, miszerint a magyar emberekhez az áll nagyon-nagyon közel, hogy saját tulajdonú ingatlanuk legyen, és ez valami társadalmi beidegződés.

Persze, hogy mindannyian jobban szeretjük a saját tulajdonú lakást, házat, mint adott esetben egy albérletben lakni, ez a világ legtermészetesebb dolga, úgy vélem, hogy minden normális nemzet esetében így van, ugyanakkor jelen pillanatban lehetővé kell tenni azok számára, akik nem tudnak a kredencből akár még egy önrészre valót sem előhúzni, egy önálló tulajdonú lakás akár hitelének a felvételére, hogy normális körülmények között bérleményben lakhassanak, elkezdhessék a saját életüket. Ennek a demográfiai hátterű üzenete egyértelműen pozitív lenne, és megszűnne az a káros folyamat, miszerint az Orbán-kormány pontosan a saját víziójával szállt szembe, pontosan a saját maga által felépíteni kívánt Magyarországot rombolja rohamos mértékben, és úgy vélem, hogy most már a saját szimpatizánsai számára is látható módon. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak ismételt felszólalásra Witzmann Mihály képviselő úr jelentkezett, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

WITZMANN MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Volt némi polémia itt a „Nemzeti Eszközkezelő” program kapcsán abban a tekintetben, hogy mikor is kezdődött el a devizahitel-válság Magyarországon. Ha megengedik, akkor én elmondanám, hogy én hogyan emlékszem erre, hogy én hogyan látom ezt a folyamatot. Én arra emlékszem, tisztelt képviselőtársaim, hogy 2002-ben volt az az időszak, amikor a Fidesz-kormányt szocialista kormányok követték, és 2002-ben Magyarországon a hitelezési kérdés a lakáshitelek tekintetében kizárólag vagy túlnyomó többségében  egész pontosan fogalmazva  államilag támogatott, forintalapú kamattámogatott hitelek formájában volt elérhető. Ezt erőltette annak idején 1998-2002 között szándékosan a kormány a magyar gazdaság és a magyar családok biztonsága érdekében. Aztán 2002-ben jött egy kormányváltás, és azok a szocialisták, akik annak idején szidták, hordták ezt az államilag támogatott forinthitel-konstrukciót, nagyon sokan voltak, első számú vezetőik is, akik ezeket a hitelkonstrukciókat még gyorsan felkapkodták, gyorsan felvették, éltek ezzel a kedvező lehetőséggel. Ezt követően gyakorlatilag sebtében-lobtában eltörölték ennek az államilag támogatott forinthitel-konstrukciónak a rendszerét Magyarországon, és ezzel szabadjára eresztették azt az össztársadalmi és gazdasági problémát, amit devizahitel-problémának nevezünk, és amiből aztán devizahitel-válság alakult ki Magyarországon.

Annak idején, amikor a Fidesz a 2002 utáni években, 2002-2010 között ellenzékben volt, én jól emlékszem azokra az ellenzéki felszólalásokra a Fidesz-KDNP soraiból, sőt még  talán Testnevelési Főiskolának hívták akkor  volt egy nagygyűlés is, ahol miniszterelnök úr, akkor ellenzéki vezetőként szóvá tette az, hogy ezzel a devizakonstrukcióval valamit kezdeni kellene, mert be fog az egész rendszer szakadni, össze fog dőlni, és beláthatatlan káros következményeket fog okozni az ország, a társadalom, a magyar családok, lakástulajdonosok és hitelesek számára egyaránt.

Hogy ez mennyire így van, azt gondolom, ezt a KDNP vezérszónokaként Nacsa Lőrinc képviselőtársam számokkal is igazolta, ugyanis 2002-ben…  tehát mégiscsak, hogy ki a felelős, vagy hol keresendő a gyökere a devizahiteles problémának, ez a két szám nagyon jól megmutatja.

2002-ben a teljes devizahitel-állomány Magyarországon 60 milliárd forint volt, 2010-ben pedig 7000 milliárd forintra duzzadt. 2002 és 2010 között, ha jól tévedek, nem a Fidesz-KDNP volt kormányon Magyarországon. Tehát azt gondolom, ez több mint 116-szoros szorzó, tehát a szocialisták nyolcéves kormányzása alatt több mint 116-szorosára emelkedett a devizahitel-kitettség, illetőleg -állomány és ezáltal a társadalom és a gazdaság sebezhetősége is hazánkban.

(10.40)

És ha megengednek nekem egy személyes példát: 2008-ban én is hoztam egy bátor döntést, és a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy házat szeretnénk építeni, mégiscsak saját házra vágyik mindenki, ahogy az előbb is hallhattuk. Nagyon boldogok voltunk, amikor 2008-ban egy svájci frankos szabad felhasználású hitelt ennek érdekében fel tudtunk venni egy nem túl nagy összegre. 136 forint volt a svájci frank árfolyama, amikor elkezdtünk a bankkal tárgyalni, majd mire aláírtuk a szerződést a közjegyző előtt és felvettük a hitelt, addigra 154 forintra emelkedett. Akkor mindenki a hátunkat veregette a bankfiókban és azt mondta, hogy nagyon jó döntés volt, mert majd visszakorrigál az árfolyam 154-ről ismét 136-ra, és milyen jól fogunk járni, és a havi 40-45 ezer forintos törlesztésből a fele vagy a kétharmada lesz.

Ezzel szemben azt tapasztaltuk  még mindig a szocialisták áldásos kormányzása alatt vagyunk időben , hogy 2008-tól ugrásszerűen a forintárfolyam elszökött, és napokon, heteken belül 300 forint fölötti svájcifrank-árfolyamot tapasztaltunk, és a 40-45 ezer forintos havi törlesztésből 80-100 ezer forintos törlesztések lettek. Gondolom, nem voltam ezzel egyedül pusztán olyan magyar emberként, aki próbál segíteni magán és próbál előrelépni családjával együtt és a fejlődés érdekében tenni valamit.

Azt gondolom, nyilván a felelősség három részre osztható ezeknél a devizahitel-konstrukcióknál. Nyilván felelős voltam én is, aki aláírtam a hitelszerződést, de legalább ennyire felelős volt az akkori kormányzat, aki engedte ezeket a konstrukciókat, és felelősek voltak a bankok is, akik pedig kizárólag ezeket a konstrukciókat ajánlották a saját kapzsiságuk és a nyerészkedésük érdekében. Ha nem lett volna történetesen a végtörlesztés lehetősége, amit már a Fidesz-kormány mint egy könnyítést vezetett be, akkor azt gondolom, nagyon sokan  családi segítséggel  még mindig ezzel a problémával küzdenénk, mint ahogy nagyon sokan még ma is küzdenek.

De azért a számszerűség kedvéért összeírtam néhány devizahitel-mentő segítségnyújtást a Fidesz-kormány részéről, hogy miket köszönhetnek a devizahitelesek az elmúlt években a Fidesz-KDNP-kormánynak. A végtörlesztéssel 170 ezer esetben tudtak élni. A Nemzeti Eszközkezelő  amiről a vezérszónoki felszólalásomban is beszéltem , ez a program megközelítőleg 36 ezer megvásárolt ingatlant tett lehetővé, ez 154 ezer embernek segített. Ha az árfolyamgátat nézzük, az körülbelül 172 ezer embernek nyújtott jelentős segítséget, és a magáncsőd intézménye pedig 2700-3000 embernek jelentett megoldást.

Ha ezeket összeadjuk, az azért látható, hogy összességében itt több mint 500 ezres tételről van szó, és akkor még nem beszéltünk a forintosításról, illetőleg a bankok elszámoltatásáról sem.

És hogy mi a közös ezekben a devizahitelesek megsegítését szolgáló kormányzati intézkedésekben, tisztelt képviselőtársaim? Az, hogy az ellenzék egyiket sem támogatta. Tehát miközben arról beszélünk itt, hogy a devizahiteleseket meg kell segíteni, bőven lett volna lehetősége és módja az ellenzéki padsorokban ülő képviselőtársaimnak arra, hogy ezek közül bármelyiket is akár részben támogassák a szavazataikkal. 2010 óta körülbelül 25-30 százalékkal csökkentek ezáltal a törlesztőrészletek, és valóban több mint 1000 milliárd forinttal sikerült csökkenteni a magyar családok terheit.

Amit még itt feljegyeztem magamnak az ellenzéki hozzászólások közül: volt, aki azt említette, hogy nem lesz több ingatlanvásárlás a Nemzetközi Eszközkezelő részéről. Ezt senki nem állította. Egészen konkrétan felolvasnám, hogy vezérszónoki felszólalásomban ezzel kapcsolatban hogyan nyilvánultam meg: „A kormány döntése alapján a Nemzeti Eszközkezelő a továbbiakban várhatóan mintegy 2000 darab ingatlant vásárol meg azoknak a személyeknek a megsegítése érdekében, akik a javaslat benyújtásáig jelezték szándékukat pénzügyi intézmények, illetőleg a Nemzeti Eszközkezelő felé a programban történő részvételre.”

Az meg már csak egy pikantériája a dolognak, hogy a DK részéről Arató Gergely képviselőtársam úgy aposztrofálta a 2008 utáni éveket, hogy a sikeres válságkezelést követően. Azt gondolom, hogy erre a képviselőtársam által oly sikeresnek nevezett válságkezelésre mindannyian emlékszünk, hogy az egy giga IMF- és EU-hitel formájában történt meg rendkívül kedvezőtlen feltételekkel. Ha ezt sikernek tudjuk nevezni, akkor nagyon távol állunk az igazságtól. De azt gondolom, kérdezzük meg a magyar embereket erről a sikeres válságkezelésről, hogy miért volt ennek egyenes ági következménye az, hogy 2010 áprilisában elzavarták a korábbi szocialista kormányokat a kormányzás lehetőségétől.

Annak természetesen nagyon örülök, hogy azért az ellenzéki felszólalások között is  akár Tordai Bence képviselőtársamnál  hallhattunk olyan pozitív megnyilvánulásokat, hogy meglátja a jó szándékot ebben a kezdeményezésben, vagy éppen Korózs Lajos képviselőtársam is említette, hogy a mentorprogram igenis egy jó program ezzel az előterjesztéssel kapcsolatban.

Mindent összegezve azt hiszem, hogy egy hasznos vitán vagyunk túl, és továbbra is azt kérem a parlamentben helyet foglaló képviselőtársaimtól, hogy támogassuk ezt az előterjesztést.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra Volner János képviselő úr jelentkezett. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

VOLNER JÁNOS (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Fontos megértenie mindenkinek Magyarországon azt, hogy a devizahiteles probléma nemcsak a devizahiteles családokat érintette, hanem mindenkit, aki ebben az országban él. Hiszen ha a durván három és fél millió ember, aki családtagokkal együtt ennek a problémának valamilyen hiteltípusban érintettje volt, ha ezek az emberek az összes úgynevezett diszkrecionális jövedelmüket a bankokhoz hordják, azt a jövedelmi hányadot, ami a szoros értelemben vett megélhetési költségeiken felül van, akkor Magyarország olyan mértékben leszakad a környező országoktól, és olyan mértékben csökkennek a növekedési lehetőségei, hogy az már-már behozhatatlan hátrányt jelenthet számára.Fontos látni azt, hogy a hitelcsapdában vergődő családoknak a szoros értelemben vett megélhetési költségen felüli jövedelmei nem a gazdaságba kerültek be sok éven keresztül, nem a gazdaságot pörgették, hanem elsősorban a bankok zsebébe került ez a jelentős jövedelem, és fontos is tisztázni, hogy ez hogyan következhetett be. Először is le kell szögeznünk azt, amit egyébként a legtöbb magyar ember nem is tud; aki nem devizahiteles volt, az jellemzően ezzel nincs tisztában. Magyarországon nemcsak az árfolyamkockázatot vállalták a devizahiteles családok, márpedig szinte kizárólag erről szóltak a hírek, hanem a kamatkockázatot is, kamatoldalon is egy jelentős tehernövekedés történt.

Akkor, amikor arról beszélünk, hogy 145 forint körüli svájcifrank-árfolyamról fölszaladt 250 forintos árfolyamra a svájci frank, akkor nem csak arról beszélünk, hogy volt egy történelmi lehetősége az Orbán-kormánynak, amit elmulasztott. Ha 2010-ben ezt a kérdést rendezték volna, akkor jóval alacsonyabb árfolyam mellett lehetett volna forintra váltani a hiteleket. A kormány nem hitt nekünk. Nagyon sokszor ebben a Házban, ebben a teremben elmondtuk a kormány képviselőinek, hogy rendezni kellene ezt a kérdést, mert a svájci frank nemzetközi tartalékvaluta szerepbe fog kerülni a 2008-as pénzügyi válságot követően. Ez be is következett, az árfolyama elszállt, ez egy előre borítékolható folyamat volt, és gyakorlatilag azzal a hiteltípussal, ami a lakosság hosszú távú jelzáloghiteleinek finanszírozását hivatott szolgálni, a devizahitel, ezzel egy olyan hibás termék került a piacra, amit nem lett volna szabad ide bevezetni, és egy olyan kockázatot tettek a lakosság vállára, amit ő elviselni gyakorlatilag nem volt képes.

Megjegyzem, amikor most a megmentendő emberekről és az eszközkezelő működéséről beszélünk, ha megkérdezik önök, hogy hány ember kapott az akkori hitelintézeti törvény alapján megfelelő tájékoztatást arról, hogy milyen típusú kockázatokat kell ezzel a hitellel neki viselnie, akkor alig volt olyan ember, szinte nem is volt, aki egyáltalán tisztában lehetett volna azzal, hogy kamatkockázatot is visel ezzel a hitellel, nem csak az árfolyamkockázatot viseli.

Miről is beszélek, képviselőtársaim? Amikor a svájci frank árfolyama, a svájci jegybanki alapkamat 3 százalék körüli mértékű volt, akkor Magyarországon 9-10 százalékos hitelkamatot fizettek a devizaadósok. A Magyar Nemzeti Banknak még korábban készültek arra vonatkozó jelentései, amelyek összevetették az ugyanabban az időpontban svájci frankban denominált lengyelországi hiteleket a magyarországi hitelekkel, és egy jelentős, 6-7 százalékos kamatkülönbséget állapítottak meg. Ilyen módon tehát gyakorlatilag a magyar embereknek a kamatoldalon történő kifosztásához a teljes pénzügyi felügyeleti rendszer asszisztált.

(10.50)

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete is, majd pedig amikor a makroprudenciális felügyelet a monetáris politikai felügyelettel egyesült a Magyar Nemzeti Bank ernyője alatt, akkor a Magyar Nemzeti Bank is ehhez a folyamathoz asszisztált. Nagyon sok magyar család nem került volna be a Nemzeti Eszközkezelőbe, nem kényszerült volna arra, hogy az eszközkezelő segítségét igénybe vegye akkor, ha 1. a kormány időben lépett volna, és még 2010-ben jóval alacsonyabb árfolyam mellett megtörtént volna a forintosítás; 2. nem hagyták volna azt, amit hagytak, hogy a bankok kényük-kedvük, saját profitéhségük szerint megemeljék tetszőleges módon a hitelkamatokat; 3. ha nem hagyták volna azt, hogy ez a hibás termék Magyarországon éveken keresztül működhessen, majd pedig akkor, amikor rendezte a maga módján a kormány, részben legalábbis ezt a problémát, akkor folyamatosan rossz szakmai lépéseket tett.

Pontosan elmondom önöknek, hogy mire gondolok. Amire itt Witzmann Mihály képviselő úr annyira büszke volt, mit is tett a kormány a végtörlesztés intézményével, képviselőtársaim. Hát, nem a legnagyobb bajban lévő családokon segített, hanem pont azokon, akik a bankoknak a legjobb adósai voltak. Mit csináltak ezzel önök a bankok szemszögéből nézve? Jelentősen lerontották a kereskedelmi bankok hitelportfóliójának minőségét, mert pont a legbiztosabban fizető ügyfeleket vették ki a hitelportfólióból, míg a bizonytalanok, akiknek körmére égett a devizahitel, és akiket megnyomorított ez az egész helyzet, tovább vergődhettek a hitelcsapdában, és az önök pártja egyáltalán nem foglalkozott ezekkel az emberekkel.

Továbbmegyek: amire még itt büszke volt képviselőtársam, az az árfolyamgát intézménye, illetve az az átmeneti ötéves védelem, amit képes volt a kormány nyújtani. Mi is következett ebből, képviselőtársam? Hát, az ön interpretációjából valami kimaradt. Egy elkülönített számlán kamatozik az az összeg, ami az aktuális árfolyam és az akkor rögzített árfolyam között van. Ettől nem megszabadultak a devizahitelesek, hanem kitolták ezt a problémát néhány évvel, és az egész országnak a nyakába esik ez az egész kérdés. Hát, itt nem történt érdemi lépés! Nem a rászorulókon segítettek, hanem pont a leggazdagabb családokat segítették meg, azokat, akik gyakorlatilag ki tudták fizetni a hiteleiket egy összegben. Nagyon sokan egyébként forinthitelre váltották a devizahiteleiket, így történt meg a végtörlesztés. Erre mondja azt a kormány, hogy kiszabadítottuk a devizahitel csapdájából ezeket a családokat. Valóban ki, átkerültek a forinthitelcsapdába, és most nagyon komoly megélhetési nehézségekkel szembesülnek.

El szeretném mondani azt is, képviselőtársaim, hogy amikor még Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete néven működött Magyarországon a prudenciális felügyelet, akkor vettem a fáradságot, felmentem a PSZÁF weboldalára, megnéztem  egy Excel-táblában volt feltöltve  a hitelintézeti szektor forrás- és eszközoldali adatait, és ebben a következőket lehetett látni: kétféle hiteltípust különböztetett meg a PSZÁF a saját módszertana szerint, egyrészt az euróban nyilvántartott hitelek, másrészt pedig az egyéb devizában, jellemzőben svájci frankban nyilvántartott hitelek összességét. Megnéztem a forrás- és eszközoldali adatokat, és mit láttam, azt, hogy ötször akkora hitelkihelyezés történt, mint amennyi forráshoz maga a bankszektor hozzájutott ebben a bizonyos eurón kívüli devizakategóriában.

Mit is jelent ez? Azt, hogy az a gyanú, amit már jó néhányan megfogalmaztak Magyarországon, miszerint a hitelek mögött ténylegesen nem volt devizafedezet, megállt. Ez a gyanú bebizonyosodott, hogy ténylegesen ezek mögött a hitelek mögött nem volt devizafedezet. S akkor fel kell tennünk az egyik legsúlyosabb kérdését az egész devizahiteles problémának: ha ezek mögött a hitelek mögött nem volt devizafedezet, csak töredék részben, akkor hogyan fordulhatott elő az, hogy a megemelkedett árfolyamra való hivatkozással a kereskedelmi bankok kíméletlenül bevasalták az ügyfeleiktől ezt a pénzt?

Akkor itt nem az történt-e, hogy a gyakorlatilag uzsorásként működő kereskedelmibank-rendszernek odalökte a saját kormánya a magyar embereket, és engedte őket kifosztani, engedte áthárítani rájuk az árfolyamváltozásnak azt a költségét, ami kimutathatóan, bizonyíthatóan a pénzügyi felügyelet saját statisztikái szerint sem kellett volna hogy terhelje a magyar embereket egyrészről, másrészről engedte a kereskedelmi bankoknak gátlástalanul megemelni a hitelek kamatait.

Emlékszem arra az interjúra, amit Kovács Levente, a Bankszövetség főtitkára adott. Amikor megkérdezték arról, hogy hogyan alakulnak ezek a kamatok, mert valahogy olyan furcsa, és nem lehet rá szakmai magyarázatot találni, hogy amikor a svájci jegybanki alapkamat mennyire alacsony, a környező országokban lényegesen alacsonyabb kamatszintet fizetnek a hiteladósok az ugyanakkor felvett hitelek után ugyanebben a devizanemben, akkor azt mondta, hogy igen, igen, de hát a bankoknak és a bankok tulajdonosainak van egy profitelvárása azzal kapcsolatban, hogy mennyit szeretnének Magyarországon keresni, és ezt a profitelvárást ki kell elégíteni, megemelik a kamatokat.

Én odáig jutottam, képviselőtársaim, hogy van egy kereskedelmi bankár ismerősöm, több is, és az egyiküknek odaadtam egy hiteladós  ez egy kísérlet volt a részünkről  összes dokumentációját, a megkötött hitelszerződését, és azt mondtam neki, hogy figyelj, nem adom oda, hogy ez az ember aktuálisan mekkora törlesztőrészletet fizet, kezedbe nyomom ezt az egészet és számold ki, hogy ennek az embernek ebben a hónapban mennyi a törlesztőrészlete. Zavartan nézegette a papírokat és azt mondta, hogy János, ezt így nem lehet megmondani. Hát, akkor hogy lehet megmondani, ha egy kereskedelmi bankár sem tudja megmondani? Akkor hogy várják el önök a közgazdasági végzettséggel nem rendelkező, a banküzemtanban teljesen járatlan emberektől, hogy kiszámolják a saját hiteleik törlesztőrészleteit, s egyáltalán, hogy tisztában legyenek ezeknek a kockázataival? A kockázatok nagy részét ugyanis pont az önök kormánya tette a nyakukba, és nem következett egyenesen még ebből az alapvetően átverésen alapuló hiteltípusból sem, hogy ilyen típusú kockázatokat ezeknek az embereknek viselniük kell.

Mi az, amit javasoltunk annak érdekében, hogy rendezni lehessen ezt a problémát egyszer s mindenkorra megnyugtató módon? Először is nagyon fontos azt látni, hogy Horvátországban egyetlen vágással átvágták a gordiuszi csomót, megszüntették a devizahiteleket, s kimondták azt, hogy törvénytelenül az emberek átverésén alapuló hiteltípust vezettek be a bankok. Magyarországon jó néhány kereskedelmi bankár már megállapította, hogy az egy hibás termék, amit a piacon elhelyeztek, a bankrendszer hibájáért pedig nem a hiteladósokat kell felelőssé tenni.

Nagyon fontos azt is látni, hogy ha már van eszközkezelő, akkor nem korlátozni kell a működését, hanem lehetőség szerint minél jobban kiszélesíteni. Ez a javaslat, ami most jött be ebbe a Házba, tudják, hogy mikor fogalmazódott meg először? Abonyban az egyik szimpatizánsunk, Szeremi Anikó fogalmazta meg ennek az ötletét. Részletesen átbeszéltük vele a kérdést, az Országgyűlés Gazdasági bizottságába aztán Abony polgármestere el is jött, s ugyanazt a javaslatot, ami most tartalmilag önök előtt van, előterjesztette. Mivel azonban a legtöbb képviselő nincs tisztában az eszközkezelő működésével, gyakorlatilag nem értették meg ezt a javaslatot, a fideszes képviselők tartózkodással szavaztak erre a javaslatra, nem vették tárgysorozatba se, ilyen módon tehát nem lehetett megvitatni ezt a kérdést.

Én mégis örülök annak, hogy ez a javaslat megfogalmazódott, még ha kormányzati előterjesztésként, akkor is, hiszen alapvetően a javaslat céljával, hogy ezeket a családokat mentsük meg, és az eszközkezelő biztosítson a lakások megvásárlására kedvezményes lehetőséget számukra, természetesen egyetértünk. Azonban fontos azt látni, hogy mennyi kihagyott lehetőség van még előttünk. Mondom, képviselőtársaim, a legfontosabbakat.

A bankrendszert a 2008-as pénzügyi válság után világszerte felelőssé tették azért a galibáért, amit okozott, és világszerte elindult egy nyomvonalon a gondolkodás: az hárítsa el a hibát, aki okozta, a bankrendszer viselje az általa okozott gazdasági válság következményeit, legalábbis jelentős részben. Egyébként ez a gondolkodás vezetett oda nem kis részben, hogy különböző adótípusok jelentek meg, különböző, a hitelintézeteket korlátozó intézkedések világszerte. Az egyik ilyen adótípus Magyarországon a bankadó volt, amelynek az 50 milliárd forint mérlegfőösszegnél nagyobbat magukénak tudó bankok esetében az elmúlt években kevesebb mint fele lett az adóteher. Tehát a bankadót olyan szinten mérsékelte a kormány, kevesebb mint felére csökkentette az elmúlt években, hogy az ember csak csodálkozik.

(11.00)

Tessék belegondolni, képviselőtársaim, a kereskedelmi bankok tavaly 694 milliárd forintos rekordszintű nyereséget értek el, bevonhatóak lennének magasabb arányban a közteherviselésbe, a kormány mégsem tett velük semmit. A hitelintézeti járadékot, amiből 20 milliárd forint volt durván az a költségvetési bevétel, ami éves szinten származott, a kormány kivezette, ezzel is könnyítette a bankok terheit.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Azt kérem tisztelettel, fontolják meg, amikor rekordot dönt a bankok nyeresége Magyarországon, akkor szerintem a társadalom igazságérzete és a gazdasági racionalitás egyaránt azt diktálja, hogy vonjuk be a bankokat magasabb szinten a közteherviselésbe és magába a devizahiteles probléma megoldásába, hiszen ez mindannyiunk közös, jól felfogott, szakmailag alátámasztott érdeke. Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat. Megadom a szót Mesterházy Attila képviselőnek, két perc időtartamra.

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, hogy most megadja nekem a szót, tegnap este még másképpen volt. Witzmann képviselő úr felszólalására szeretnék röviden reagálni. Witzmann képviselő úr majdnem mindenre jól emlékszik, a kezdetekre nem. 2001. június 11., ha jól emlékszem a pontos dátumra, amikor lehetővé tette az akkori kormányzat, hogy jelzálogalapú devizahitelt vehessenek föl a magyar állampolgárok lakásvásárlásra. Akkor, ha jól emlékszem, Orbán Viktornak hívták a miniszterelnököt és Járai Zsigmondnak a pénzügyminisztert. Tehát majdnem minden igaz, amit mond, kivéve azt, hogy önök tették lehetővé alapvetően azt, hogy ilyen típusú termék egyáltalán a piacon megjelenjen  ez az egyik.A másik, hogy ön nagyon elegánsan bánik az árfolyam kérdésével. Való igaz, hogy 2009. februártól, mondjuk, négy hónapon keresztül 300 forint fölött volt az euró árfolyama, de rögtön 2009 júniusában már 290 forint, majd 2010 januárjában 270-280 forint volt, és 2008 elejétől kezdődően 245-250 forint volt az árfolyam. Tehát azt lehet mondani, még a Nemzeti Bank alelnökének parlamenti hozzászólása alapján is, ő úgy fogalmazott, hogy stabil volt az árfolyam akkoriban. Nagy valószínűséggel, ha ma 245 vagy 250 forint lenne az euró árfolyama, és 170-180 forint a svájci frank, akkor egészen biztosan nem lenne az embereknek ennyi problémájuk.

Akkor válság volt, 2008-ban; ugye, emlékeznek arra, amikor bedöntötték a forint árfolyamát azzal, hogy elmondta Kósa Lajos, hogy görög példa lesz, államcsőd lesz, aztán nem lett belőle semmi sem. Most meg dübörög a gazdaság, aztán 330 forint az árfolyam. Akkor kérdezném, hogy most vajon miért nem 245 forint egy euró, ha maguk mindent olyan jól csinálnak; miközben, még egyszer azt kell mondjam, a devizahitelesek egészen biztosan örülnének ennek. A másik, hogy azért sokkal hamarabb is léphettek volna, hiszen 2010-től erre megvolt a lehetőségük. Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre adom meg a szót Nacsa Lőrinc képviselő úrnak, KDNP.

NACSA LŐRINC (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azért az mégiscsak pofátlan, amikor Arató Gergely azt mondja, hogy 2010-ben valamiféle sikeres válságkezelést hajtottak végre, és úgy adták a kormányzást. (Arató Gergely közbeszól.) Vegyük sorba, hogy mi történt az első polgári kormány ideje alatt, 1998 és 2002 között! Egy stabil lakástámogatási rendszer épült ki: személyi jövedelemadó-kedvezmény, áfa-visszatérítés, illetékkedvezmény, illetve a félszocpol kibővítése is ennek a kormánynak a nevéhez fűződött.Ezért a forinthitelezés futott föl akkoriban. Mesterházy Attilának mondanám, hogy 2002-ben 60 milliárd forintnyi devizakitettség volt a társadalomban, 2010-ben 7000 milliárd. Ez a szám ma már elhangzott, csak ön még nem hallotta. Ezek után a szocialista kormányzás költekezéseinek részleges fedezésére leépítették ezeket a családtámogatási rendszereket. Itt drasztikus árfolyamváltozás, adóemelés, megszorítások közben több százezer család került nehéz helyzetbe.

Szocialista képviselőtársaim, önök mit tettek ekkor? A Bajnai-kormánynak volt egy nagyon fontos intézkedése, egy banki etikai kódexet hozott be az Országgyűlésbe. Ennyi történt.

Ez semmit nem ért, hasztalan volt. Semmi nem történt. Örülök, hogy egypár támogató javaslat, támogató hozzászólás is elhangzott itt a Házban. Volner János képviselő úr is 12 percig szidott minket, majd egy fél percben elmondta, hogy nem olyan rossz a javaslat, majd megint szidott bennünket. De legalább azért a fél percért megérte ezt hallgatni, és fontos, hogy önök is támogatják ezt.

Nézzük meg, hogy az akkori pénzügyi felügyelet, vagy az akkori, az önök offshore lovagja által vezetett jegybank mit csinált: semmit. Egyik intézmény sem hívta fel kellően a figyelmet a kockázatra, és nem szankcionálták a bankok káros gyakorlatait.

Azt gondolom, meg kell nevezni a felelősöket, meg kell nevezni, hogyan jutottunk el idáig. 2010 után indultunk el a megoldások útján. Sokféle részmegoldás, nem teljes megoldások születtek, de sok mindent tettünk az adósok érdekében. Ez a törvényjavaslat is egy újabb lépés ennek érdekében. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak, Jobbik.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Erős a kihívás, hogy válaszoljak a felvetésekre. Beszélhetnénk sokáig arról, hogy ki engedte ki azt a bizonyos szellemet a palackból  a Fidesz volt az , és beszélhetnénk arról is, hogy a részmegoldásaink mire voltak jók; sőt hogy 2010 óta, mondjuk, a Quaestor-botrány tekintetében azért nem lennék annyira büszke a kormányzat és a felügyelet közös teljesítményére. Bőven lenne még mit magyarázni a bizonyítványon, de nem erről szól a mai vita.Egy nagyon fontos kérdést szeretnék még felhozni. A kimutatások szerint nagyságrendileg az eszközkezelős lakásokban lakók 10 százaléka került olyan helyzetbe, hogy különféle hiteleik halmozódása okán még ezt a csökkentett bérleti díjat sem voltak képesek feltétlenül fizetni. Itt az okok feltárása tekintetében, úgy érzem, nem spórolhatja meg Magyarország Kormánya azt a munkát, hogy feltárja, mégis milyen élethelyzetek állnak a jelenség mögött. Hiszen az, ami itt előttünk fekszik, ha jól értelmezem, kizárólag azokra az eszközkezelős lakásokban lakó polgárokra vonatkozik, akik tökéletesen eleget tudtak tenni minden kötelezettségüknek.

Ugyanakkor az indokolatlanul megemelkedett törlesztőrészletek, sok esetben közműelmaradásokat okoztak, vagy a közműszámlák okoztak elmaradást az itteni bérleti díjban. Úgy érzem, egyfajta mentőövprogramot kellene biztosítani a kormányzatnak azok számára is, akik a felsorolt kedvezményeket nem vehetik igénybe, viszont azáltal, hogy minden körön kívül rekednek, vélhetően a kormányzat asszisztenciája mellett a kilakoltatás sorsára jutnak. Mindezt szeretném megelőzni, ezért javaslatom az, hogy az MNB-nél felhalmozódott, devizás átváltáson keletkezett többletből hozzunk létre egy kártérítési alapot, idecsoportosítva ezeket a pénzeket, feltárva a tipikus élethelyzeteket. Segítséget érdemelnének ezek a polgárok is. Az a kérdésem tehát, hogy ők mire számíthatnak, gondolkodott-e egyáltalán Magyarország Kormánya a legnehezebb sorban lévők megsegítésén.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Witzmann Mihály képviselő úrnak, Fidesz.

WITZMANN MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Mesterházy Attila képviselőtársamnak szeretnék reagálni nagyon röviden. Azt gondolom, ebben a kérdéskörben sok mindent elmondtunk, és nyilvánvalóan ideológiai okokból soha nem leszünk egy nevezőn, nem is ez a célom a reagálásommal. Mégis, azért arra hívnám föl kedves képviselőtársam figyelmét, ő ugyan azt állítja, hogy 2001-ben kerültek bevezetésre a devizahitel-konstrukciók Magyarországon, én ezzel szemben meg azt állítom, hogy ’98 és 2002 között Magyarországon a magyar hitelfelvevő embereknek, polgároknak volt alternatív választási lehetőségük.

Volt lehetőségük arra, hogy a túlnyomó részben a piacon jelen lévő  ismétlem, túlnyomó részben a piacon jelen lévő , államilag kamattámogatott forintalapú hiteleket részesítsék előnyben, ami biztonságot és kiszámíthatóságot eredményez számukra, vagy a devizahiteleket részesítik előnyben. Nos, képviselőtársam, önök voltak azok 2002 után, akik ezt az alternatív választási lehetőséget elvették a magyar emberektől. Akkor beszéljünk világosan! Az önök kormánya volt az, amelyik megszüntette az államilag támogatott forintalapú, kamattámogatott hiteleket, és az önök kormánya volt az, amelyik rázúdította ily módon a lakosságra a devizaalapú hitelezést.

Azt gondolom, azt a számot talán nem lehet éppen elégszer ismételni, talán ön sem értette meg, vagy talán nem tetszett odafigyelni, most már kétszer is elmondtuk: 2002-ben a devizahitelek teljes állománya Magyarországon 60 milliárd forint volt  hatvan! , 2010-re az önök nyolcéves, áldásos kormányzását követően pedig ennek több mint 116-szorosára, 7000 milliárdra növekedett. Akkor nem tudom, miről beszélünk, tisztelt képviselőtársam, devizahitelek tekintetében. Köszönöm szépen (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A következő hozzászóló Mesterházy Attila képviselő úr, MSZP.

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy gyors reakció: én nem azt vitattam, hogy nőtt az állomány, pusztán csak azt mondtam, hogy hol kezdődött ez a kérdés. Úgyhogy valószínűleg ön nem figyelt, nem én az elmúlt hozzászólások kapcsán.

(11.10)

Én bevallom őszintén, hogy örülök annak, amit Witzmann Mihály elmondott, sőt magának a javaslatnak is örülök, hiszen ha egyetlenegy devizahitelesnek a helyzetén lehet javítani és segíteni, vagy helyre lehet tenni azt, az már egészen biztosan jó hír. Ugyanis nem tudom, emlékeznek-e rá, hogy pár héttel ezelőtt ebben a teremben Witzmann úrtól két méterre volt a Magyar Nemzeti Bank alelnöke, aki az általam feltett kérdésre azt a választ adta, hogy Magyarországon nem létezik a devizahiteles probléma; azt mondta, hogy ilyen probléma nincs Magyarországon, ezt önök már rég megoldották. Na most, ahhoz képest, hogy ön is azt mondta, ha jól idézem, hogy nagyon sokan ma is küzdenek ezzel a problémával, ez azt jelenti, hogy igazam van, mégiscsak létezik ez a probléma Magyarországon, és valószínűleg a kormány is így gondolhatja, mert különben nem hozna be ide semmilyen javaslatot ezzel kapcsolatban. Tehát valószínűleg a Magyar Nemzeti Bank alelnöke ezt is rosszul látja.

A másik, hogy annyit ajánlanék az erőtől duzzadó kollégáknak a figyelmébe, hogy egy picit azért több szerénység illik ilyenkor a kommunikációban, hiszen azt olvastuk, hogy most végre ezek a családok visszakapják a lakásukat, ez volt a pontos fogalmazás. Ehhez hozzá kell tenni, hogy persze, visszakapják, ha újra megveszik a lakásukat, amit egyszer már megvettek a piacon, egyszer megvettek a banktól, és most harmadszor megveszik majd az eszközkezelőtől. Tehát azt gondolom, hogy segítség, segítség, de mégiscsak fontos ebben pontosan fogalmazni, hogy azért ez nem egy olyan egyszerű helyzet azoknak, akiknek ez a lehetőség ott van.

A másik, hogy nagyon hallgatnak arról a kérdésről, ahogy itt beszélt Witzmann képviselő úr is arról, hogy banki elszámoltatás. Kérem, én nem tudom, milyen banki elszámoltatásról beszél; a magyar kormány aláírt az EBRD-vel egy megállapodást  ez csak angol nyelven létezik egyébként, tehát a kormány nem tartotta fontosnak, hogy lefordítsa magyarra ezt a megállapodást , ami arról szól, hogy a bankokat semmilyen kár nem érheti, a profitjuk nem csökkenhet semmiféle kormányzati intézkedés hatására. Tehát a magyar kormány, Orbán Viktor azt garantálta az EBRD-nek és a Bankszövetségnek, hogy semmilyen kár nem érheti a magyar bankokat, ami a devizahitelezés kérdését vagy bármilyen más kormányzati intézkedést érint. Tehát nem tudom, értik-e. Azt írták alá, hogy a bankok profitja nem csökkenhet semmiféleképpen, semmilyen kormányzati intézkedésnek a hatására. Egyébként ebben a megállapodásban az is benne volt, hogy az eszközkezelő tevékenységét ki kell bővíteni, hogy minél több családnak tudjanak segíteni.

Tehát az a helyzet, hogy miközben azt vállalták ebben a megállapodásban, hogy az eszközkezelő tevékenységét kibővítik, azaz próbálnak több magyar embernek segíteni az állampolgárok szintjén, aközben persze az is benne volt, hogy a bankok érdeke nem csorbulhat, és a kilakoltatásokat akadálymentesen folytathatja minden egyes bank. Ebből a kettő vagy három vállalásból csak azt teljesítik, ami a bankok számára jó, hiszen az eszközkezelő tevékenységét éppen a mostani javaslattal fogják felszámolni, tehát nemhogy bővítenék, hanem megszüntetik ezt a lehetőséget.

Ráadásul az is egy érdekes válasza volt itt a banki elszámoltatás kapcsán a Nemzeti Bank alelnökének, hogy azt mondta egy konferencián, hogy tulajdonképpen az ügyfelek nem voltak megfelelően tájékoztatva, amikor ezeket a hiteleket felvették, és ez teljesen természetes, hogy ez így volt. Utána én megkérdeztem tőle, hogy ha ezt ő így látja, és ezt egy konferencián el is mondja nyilvánosan, amiről egyébként hangfelvétel is készült, akkor miért nem tesznek valamit, akkor miért nem vonják felelősségre a bankokat amiatt, hogy nem tájékoztatták tisztességesen a fogyasztóvédelmi törvények, szabályok szellemében a fogyasztókat. Azt mondta a Magyar Nemzeti Bank, és ezt perekben használják egyébként a devizahitelesekkel szemben a bíróságon, hogy a Magyar Nemzeti Banknak volt egy olyan állásfoglalása, ami arról szólt, hogy nem tudja előre jelezni, hogy milyen lesz az árfolyam, tehát nem tudják megmondani, hogy fölfelé, lefelé megy, és mennyit fog nőni, csökkenni az árfolyam. Ez egy eléggé vicces állásfoglalás, finoman fogalmazva, mert ebből az következik, hogy akkor nagyon nehezen lehetne költségvetést is tervezni Magyarországon, ha nem tudjuk, hogy mi lesz az árfolyammal; de a másik probléma, hogy érdekes módon nem tudta a Magyar Nemzeti Bank előre jelezni az árfolyam változását, ezáltal a kockázatot, nem tudták a bankok ezt kiszámolni, de az adósnak tudnia kellett volna, hogy milyen kockázatot vállal, neki kellett volna tudnia kiszámolni és pontosan felmérni azt, hogy milyen árfolyamkockázatot vállal azáltal, ha devizahitel-alapú forrást vesz fel.

Én ezért gondolom, hogy miközben olyan kezdeményezésnek, hadd mondjam még egyszer, örülünk, ami valamilyen formában segíti a devizahiteleseket, de ezen túl azért azt is fontos látni, hogy az eleje ennek úgy indult, hogy önök nem akartak segíteni a devizahiteleseknek. Orbán Viktornak volt olyan nyilatkozata, ami arról szólt, hogy mindenki vállalja a felelősséget a saját döntéseiért. Aztán, gondolom, önök is rájöttek arra, hogy azért ez egy sokkal nagyobb társadalmi probléma, mint amit egy viccel csak így el lehetne ütni.

Nekünk ehhez a javaslathoz egészen biztosan lesz módosító indítványunk, ahogy erről Korózs Lajos már beszélt. Én kettő témát hadd említsek meg önöknek.

Az egyik az, hogy ha jól emlékszem, akkor most a javaslatban az szerepel, hogy 60 nap alatt el kell dönteniük az érintetteknek, hogy egy éven belül kifizetike a lakásukat, tehát hogy részt vesznek-e ebben a programban. Mi azt fogjuk javasolni, hogy 60 nap alatt döntsék el, hogy a következő négy évben kifizetik-e a lakásukat  hiszen jelenleg, ahogy a mai hírek is mutatják, durván 1300 ember élt a lakás visszavásárlásának a lehetőségével; igaz, a hírben az nem jelent meg, hogy közben az eszközkezelő durván ezer embert pedig kilakoltatott a lakásából, tehát talán így pontos, ha párba állítjuk ezt a kettőt , magyarul, hogy legyen egy hosszabb futamidő arra, hogy valaki ki tudja fizetni a lakását. Ez lenne tematikailag az egyik módosító javaslatunk egészen biztosan.

A másik pedig, hogy bővíteni kellene azoknak a körét, akik érintettjei, vagy akiknek ez egy lehetőséget jelent, hiszen ha jól értem, aki köztartozást halmozott fel, az nem élhet ezzel a lehetőséggel, vagy akiknek korábban az eszközkezelő valamilyen okból elutasította a lakásának a megvásárlását, azok sem élhetnek ezzel, tehát meg kellene nézni, hogy hogyan lehetne ezt az eszközt vagy ezt az eszközrendszert bővíteni, több ember számára elérhetővé tenni, és talán egy kicsit kiszámíthatóbb és rugalmasabb feltételeket is teremteni ehhez a programhoz.

Mi abban bízunk, hogy ezeket a javító és jobbító szándékú módosító javaslatainkat figyelembe veszi a kormányzó többség, és bízunk benne, hogy ha ezeket elfogadják, akkor valóban, ahogy Korózs Lajos is említette, az MSZP-frakció kész arra, hogy támogassa ezt a javaslatot. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A következő hozzászóló Volner János képviselő úr.

VOLNER JÁNOS (független): Köszönöm szépen. Nacsa Lőrinc KDNP-s képviselőtársam szóvá tette, hogy miért fogalmazunk meg ilyen nagyon terjedelmes kritikát. Képviselőtársam, azért, mert ez a kötelességünk (Nacsa Lőrinc: Nem ezt kérdeztem!), ellenzéki képviselők vagyunk, elmondjuk azt, amivel egyetértünk. Én ezt a javaslatot a közszerepléseimben is, a tévészerepléseim alkalmával is jónak és előremutatónak neveztem, de nagyon fontos az, hogy nekünk nagyon kevés lehetőségünk van arra, hogy a saját jobbító szándékú javaslatainkat megfogalmazzuk. Először is, nekünk nagyon fontos az, hogy felelősnek kell hogy érezzük magunkat politikusként is arra, hogy rámutassunk egy nagyon fontos tényre: mindenki problémája a devizahiteles probléma, nem csak a devizahitellel érintett családoké. Amiről az előbb beszéltem önöknek, a diszkrecionális jövedelmi hányad pörgeti a gazdaságot a világon mindenhol, ez pörgeti a járműipart, az autóeladásokat, az építőipart, az ehhez kapcsolódó egyéb ágazatokat, a kereskedelmet, a szolgáltatóipart is ezen keresztül. Ha nincs diszkrecionális jövedelem, mert a középpolgári réteg olyan szinten eladósodott, mint Magyarországon, azért, mert az egyébként rendelkezésre álló jövedelmi hányadot a rezsiköltségen felül a bankokhoz hordják az emberek, akkor nem fog pörögni a magyar gazdaság, akkor nem fog talpára állni a saját tulajdonú gazdaságunk, akkor az lesz, mint amit most látunk: külföldi cégek jönnek ide, bérmunkát biztosítanak Magyarország részére, de tőkejövedelmet nem fogunk tudni realizálni, mert a hazai piacon nem tudnak megerősödni a vállalkozásaink. És erre az összefüggésre nekünk kötelességünk  akár ennek a témának a kapcsán is  rámutatni.

Szintén kötelességünk, ellenzéki képviselőként kiváltképp, hogy kritikát fogalmazzunk meg a kormány munkájával szemben. Én ezt tettem meg, szakmai alapon kritizáltam, rámutattam arra, hogy mi az, amit a kormány szerintem rosszul vagy nem időben lépett meg, hogyan lehetett volna ezen a problémán segíteni, miért szállt el az árfolyam, milyen kormányzati totojázás vezetett ide, és nagyon fontos volt a javaslatok megtétele is.

Hiszen előremutató javaslatot fogalmaztunk meg arra, hogy mi lehet a következő lépések forrása, amit itt egyébként Z. Kárpát Dániel megfogalmazott előttünk, például a jegybanki nyereség eddiginél korrektebb módon történő elszámolása az állam, a tulajdonos felé. Itt ugyanis mi korábban azt fogalmaztuk meg, hogy az angol jegybank eredményelszámolási gyakorlatát kellene a magyar viszonyokra átültetni; amilyen nyereség képződik a jegybanknál, az fizesse be azonnal a költségvetésbe, és ne Matolcsy György zsebpénzeként funkcionáljanak azok a százmilliárd forintok, amelyek jelenleg a Magyar Nemzeti Banknál csapódnak le.

(11.20)

Ezt az állam pedig használja föl célszerűen, használja föl a devizahiteles családok megsegítésére, mert ez mindannyiunk érdeke.

Érdekes volt, amit említett itt Mesterházy Attila az EBRD-vel történő megállapodás megkötéséről. Ez gyakorlatilag egy paktum, amit a bankrendszerrel kötött meg a magyar kormány, és biztosított számára kiváltságokat.

Hadd hívjam föl képviselőtársaim figyelmét arra, hogy mekkora volt a felháborodás, amikor kiderült az, hogy a szocialista kormányok a magyar energiaszektor privatizációjakor eszközarányos nyereséget garantáltak a befektetők részére, szembemenve a piaci folyamatokkal, tehát nem a vállalkozói tehetség és a hatékonyság volt az, ami mérvadó volt, hanem gyakorlatilag garantálták nekik azt, hogy olyan szintre emelhetik a magyar energiaárakat, amely biztosítja számukra az eszközarányos nyereséget.

És most mit látunk, képviselőtársaim? A bankszektor, a hitelintézeti rendszer kivételezett helyzetbe került, de nemcsak a szocialista kormányok idején, hanem önöknél is. Milyen más vállalkozói szektort ismernek Magyarországon, milyen más üzleti szegmenst tudnak azonosítani, ahol garantálják azt, hogy a kormányzati intézkedések nem fognak teherként az adott ágazatra nehezedni. Ahol garantálják azt, hogy gyakorlatilag be van felülről betonozva a bankrendszer adózása, és csak csökkenhetnek a terhek, de semmiképpen nem növekedhetnek.

Önök nem a magyar kis- és középvállalkozókkal kötöttek ilyen tartalmú megállapodást, hanem a hitelintézeti szektor szereplőivel, a bankokkal magukkal. És az, hogy ezt egy ellenzéki képviselő számonkéri önöktől, és ezt joggal teszi kritika tárgyává, szerintem a világ legérthetőbb dolga, hiszen azért erősen furcsa az, hogy miután a bankrendszer ilyen elképesztő válságot okozott Magyarországon, azután vele kötnek egy olyan különalkut, amelynek keretén belül a bankrendszer kiváltságokat kap más gazdasági szektorokkal szemben.

Szintén érdemes megérteni azt, hogy ez az egész, amit a Nemzeti Eszközkezelővel és a nem teljesítő hitelekkel, az NPL-ekkel csinálunk, ez nem valami szívesség a bankok felé, és hozzáteszem, csak a félreértések elkerülése végett: még a devizaadósok felé sem szívesség. A bankoknak a nem teljesítő hitelek, az NPL-ek után tartalékot kell képezniük. Ez számottevően lerontja a hitelezési képességüket, rontja a hitelportfóliójuk minőségét, mindenkinek az az érdeke tehát, hogy a kereskedelmi bankok ki legyenek tisztítva, megszabaduljanak ezektől a hitelektől.

Ha önök most megnézik, tulajdonképpen már nem is a kereskedelmi bankoknak tartozik a legtöbb devizahiteles, hanem a követeléseiket felvásárló egyéb gazdasági szervezeteknek. Gyakorlatilag a kormány olyan módon odázta el ezt a problémát, hogy részint előremenekült  egyébként nagyon helyesen a Nemzeti Eszközkezelő bevezetésével , és egyébként egyet is értek azzal, hogy a Nemzeti Eszközkezelő működését ki kellene bővíteni.

Én magam is ezt fogalmaztam meg javaslatként, hogy minél több emberre terjedjenek ki ezek az intézkedések, hiszen számukra ez fontos, érdemi segítséget jelent.

De nagyon fontos az egyébként, amit én jónak tartok ebben a javaslatban, hogy a devizahitelesek számára, azoknak, akik most a nemzeti eszközkezelős lakásokban laknak, legyen ez a lakás megvásárolható. Ezek túlnyomórészt olyan ingatlanok  értékhatáros egyébként a Nemzeti Eszközkezelő működése, tehát luxusingatlanok eleve nem tudnak bekerülni ebbe a körbe , amelyeket egyébként piaci alapon rendkívül nyomott áron lehet csak értékesíteni. A kormány tehát gyakorlatilag nem szívességet tesz ezzel sem, hanem létrejön egy olyan alku, ami bizonyos veszteségekkel jár minden fél részére, az állam részére is természetesen pénzbe kerül, de még mindig ez az olcsóbb megoldása ennek a problémának, mint ha ennek minden szociális terhét ráhárítanák a költségvetésre.

Nagyon fontos látni azt is, hogy alapvető kockázatcsökkentési eszköz lett a bankrendszeren belül az is, hogy megszabaduljanak az NPL-ektől, a nem teljesítő hitelektől. Ez nem csak Magyarországon trend, és nem csak a magyar kormány úgymond zsenialitását mutatja, ez a világon mindenhol megtörtént, a világon mindenhol nagyon hasonlóan zajlódott le. Miután elmúlt a 2008-as válság hatása, rendkívül nagy volt az eszközbőség, rendkívül olcsó források voltak nagy mennyiségben elérhetőek a piacon a befektetők részére, és ilyen módon történt meg ezeknek az ingatlanoknak a felvásárlása. Adott esetben az eszközkezelő is egy hasonló funkciót lát el.

Én tehát mondom még egyszer: egyetértek ezzel a javaslattal, de nekünk felelősségünk van mindabban, hogy elmondjuk a kritikánkat, mindabban, hogy az előremutató javaslatainkat megfogalmazzuk. Pénzügyi fedezetre is rámutattam a saját javaslatomban, hogy milyen forrásból szeretném én, ha tovább folytatná a kormány a bankadósmentő csomagot, milyen forrásból kell ezt a problémát rendezni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom, és megadom a szót az előterjesztő Fónagy János, nemzeti vagyonnal kapcsolatos parlamenti ügyekért felelős államtitkár úrnak.

DR. FÓNAGY JÁNOS, a Miniszterelnöki Kormányiroda államtitkára: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban szeretném megköszönni azoknak a frakcióknak és hozzászólóknak, akik a javaslatot ilyen-olyan minősítések mellett, de támogatásra érdemesnek találták, és úgy gondolják, hogy a mai helyzetben ez a javaslat aktuális és elfogadása lehetséges. Egyetértek azokkal a hozzászólókkal is, akik elmondták, hogy ez az előterjesztés „A Nemzeti Eszközkezelő Programban résztvevő természetes személyek otthonteremtésének biztosításáról” címet viseli, és lényegében arról az 57 ezer ingatlanról és mintegy 154 ezer családról szól, akik az eszközkezelő elmúlt hétévi működésében érdekeltek voltak és jelenleg is érdekeltek. Ezeknek az embereknek, ennek a több százezer embernek az ismételt otthonteremtését támogatja ez a javaslat.

Nyilvánvaló, és ezt az elhangzott több órás vita is mutatja, hogy nyilvánvaló, hogy egy ilyen téma lehetőséget ad arra, hogy általános gazdaságpolitikai, pénzpolitikai, ingatlanpolitikai fejtegetésekbe bocsátkozunk, amelyeknek a szakmai tartalmát nem kívánom vitatni, hiszen a feladatom a jelen előterjesztés megtétele és az azokkal kapcsolatban elhangzott kérdésekre a válasz.

Engedjék meg, hogy előrebocsássam, hogy amiről mi most beszélünk, hogy önök ezt pontosan tudják, ez a törvényjavaslat; ennek elfogadása után, remélt elfogadása után lesz egy végrehajtási rendelete, amely számos olyan kérdésre választ ad, és számos olyan szabályozást tartalmaz, ami ma délelőtt is itt elhangzott.

Engedjék meg, hogy itt az egyik alapkérdésre igyekezzem választ adni azzal a megjegyzéssel, hogy amit mondok, az a végrehajtási rendeletnek is csak a tervezete, tehát nyilvánvaló, hogy előbb a törvényt kell elfogadni. E szerint a tervezet és jelenlegi szándékunk szerint az ingatlan bérlő általi megvásárlása esetén az ingatlan vételára a Nemzeti Eszközkezelő által az ingatlanért fizetett vételárnak megfelelő összeg. Tehát nem piaci ár, nem az aktuális ár, hanem a korábbiakban rögzített ár. Tehát nem a piaci érték magyarul.

Úgy gondolom, hogy ez azért beleillik abba a sorba, amit ugyan nyilvánvaló, hogy a parlament különböző oldalain ülők különbözően értékelnek, de azért beleillik abba a sorba, ami a forintosítást, az árfolyamkockázattal, az árfolyamgáttal, a végtörlesztéssel kapcsolatos intézkedéseket tartalmazza.

(11.30)

Nem akarom a törvényjavaslat vitáját ilyen számmágiába elvinni, de azért amikor legalább százezres nagyságrendben…  kérem az ellenzéki képviselőtársaimat, hogy maradjunk a realitások határai között. Tehát nyilvánvaló, amikor önök is összegeket mondanak, önök sem vitatnak ezen intézkedések, önök által rossznak vagy kevésbé rossznak ítélt vagy elégségesnek vagy elégtelennek ítélt intézkedések közötti számokat, kérem legalább azt ismerjék el, hogy ez az intézkedési sor sok százezer család gondjait enyhítette. Lehet, hogy nem oldotta meg mindegyiknek véglegesen, de alapvetően azt a problémát, ami 2010-ben fennállt, azt jelentős mértékben enyhítette.

Azt a vitát sem szeretném élezni, hogy itt ki miért tehet. Kétségtelen, hogy a politikatörténet ezt majd elemezni fogja, de azért kérem, hogy pár hónapos, az összes esetnek körülbelül 1 százalékára kivetíthető időszakot ne hasonlítsanak össze egy tízéves, annak az időszaknak a mintegy 130-szorosát kitevő következménnyel, tehát hogy ez a szituáció egyáltalában hogy állt be.

Arra is szeretném felhívni a figyelmet  mert több hozzászóló a felek közötti pozíciókat néha mintha elcsúsztatta volna , hogy amikor az eszközkezelő megvásárolta az ingatlant, akkor a hiteladósok bank felé fennállt tartozása megszűnt. Tehát a felek személyében változás állt be, onnantól a hiteladósnak a bankhoz az égvilágon semmi köze. A bankok ezután semmilyen követeléssel nem élhettek sem az állammal szemben, sem a magánszeméllyel szemben. Tehát a felek személyében bekövetkezett egy változás, amellett, hogy fedél maradt az emberek feje felett.

Ismételten megköszönve azon képviselőtársaim hozzászólását, akik támogatták az előterjesztést, azt szeretném ismételten  már elhangzott itt a kormánypárti képviselőtársaim hozzászólásában , hogy a tervezet kifejezetten rendelkezik arról, hogy azok a hiteladósok, akik a megjelenést követő napig, ez november 21., legalább szándék szintjén bejelentik az eszközkezelőben való részvételi szándékot, azoknak a kérelmét az eszközkezelő még befogadja. Ez a jelenlegi ismereteink szerint valahol 2 ezer körül mozog. Tehát nem puccsszerűen zárjuk le ezt a folyamatot.

Azt itt Korózs képviselő úr is aztán elismerte  csak felírtam , hogy aki azért jelezte menet közben, hogy bajban van, annak segített a kormány. Az eszközkezelő-programnak a szociális bérlakásprogram is része volt, és a mentorlehetőség is benne volt a dolgokban.

Csak azért, hogy néhány kérdés ne maradjon teljesen a levegőben: itt valaki felemlítette, hogy a rezsiköltségek nem segítettek a hátralékokon. A rezsiköltségek körében lévő lakossági hátralék azért az elmúlt években jelentősen csökkent, mind a 90 nap alatti, mind a 90 nap fölötti tartozásoknál.

Nem szeretném az érzelmek felé elvitt hozzászólások sorát folytatni, ezért engedje meg képviselőasszony-társam, hogy két megjegyzést tegyek. Az egyik, hogy amikor személyre szólnak a megjegyzések és mondjuk, az előterjesztő lelkiismeretére apellálnak, ez talán zárószónak is jó: én akkor vettem centrifugát, amikor a mosógép részleteit kifizettem. Tehát ebben a tekintetben az én hitellel kapcsolatos lelkiismeretem tiszta, és tisztában vagyok azzal, hogy egy ilyen konstrukcióban kinek mi az alapvető felelőssége.

Ezzel a zárszóval ismételten megköszönöm a támogató hozzászólásokat. Kérem, akik jelezték, hogy módosítókat kívánnak beadni, azt nyújtsák be, és kérem, hogy ezek bizottsági megtárgyalása után a javaslatot, amit lényegében kiegészítésekkel önök is támogatásra alkalmasnak ítéltek, támogassák. Köszönöm, elnök úr, a lehetőséget. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Felszólalások:   1   1-48   49-74      Ülésnap adatai