Felszólalás adatai

Felszólalások:   89-100   101-124   125-136      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Öröm, hogy én elnökölhetek, amikor ez a mondat elhangzott. (Derültség.) Ez kétségkívül sajátos. Az viszont kevésbé, hogy bejelentsem, hogy meddig lehet a módosító javaslatokat benyújtani: csütörtökön 16 óráig van erre lehetőség.Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a 2020. év nemzeti összetartozás évének nyilvánításáról szóló határozati javaslat általános vitája a lezárásig. A Nemzeti összetartozás bizottsága által benyújtott előterjesztés H/5486. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Elsőként megadom a szót Pánczél Károly úrnak, a Nemzeti összetartozás bizottsága elnökének, a napirendi pont előterjesztőjének, a Fidesz képviselőjének. Parancsoljon!

PÁNCZÉL KÁROLY, a Nemzeti összetartozás bizottságának elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! „Percre se feledd, hogy testvéred minden magyar, bárhol is éljen.” Idézem önöknek Wass Albert sorát, és ebben tulajdonképpen szinte minden benne van nagyon röviden a nemzeti összetartozásról.A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma az idén tavasszal, 2019. március 8-án tartott ülésének állásfoglalása felkérte az Országgyűlést, hogy a 2020. évet nyilvánítsa a nemzeti összetartozás évének.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Nemzeti összetartozás bizottsága, eleget téve ennek a felkérésnek, mint előterjesztő benyújtotta az Országgyűlés elé. Egybehangzó támogatással és egybehangzó igen szavazatokkal döntött a bizottság a benyújtásról. Elöljáróban szeretném elmondani, hogy nem gyászévet kívánunk meghirdetni, sokkal inkább egy olyan vezérgondolattal, jelmondattal indítanánk el ezt az emlékévet, ami egy nap megemlékezés és 365 nap nemzeti összetartozás.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az eszkimóknál több száz szó és kifejezés létezik a hónak meg a jégnek a különböző hőmérsékletére, szilárdságára vagy éppen olvadékony állapotára. Ugyanígy Európában a számiknál is 180-300 kifejezés van a hó és a jég állapotára. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen ilyen körülöttük a világ.

Határon túli és inneni magyar; külhoni, anyaországi magyar; elszakított országrészek magyarsága; elcsatolt nemzetrész; szórvány, tömbmagyarság; sziget vagy diaszpóra  nekünk pedig számtalan kifejezésünk van a magyarságra, mert mi pedig egy ilyen világban élünk immár száz esztendeje.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha mi, magyarok azt mondjuk, hogy Trianon, akkor ebben a szóban kifejeződik minden. Ha azt mondjuk, hogy Trianon, abban ott van nekünk a két vesztes világháború, a felszabadításnak nevezett megszállások, két szörnyű diktatúra, de ott van 2004 advent második vasárnapja is. Ott vannak a XX. század végi magyarverések, vagy éppen ott van Malina Hedvig kálváriája, vagy napjainkban a Beke-Szőcs-ügy, a Székely Mikó Kollégium vagy az ukrán nyelvtörvény.

1920. június 4-e, a párizsi békediktátum, Trianon. Milyen állapotban ért ez minket?

(13.50)

Katonai és politikai kiszolgáltatottságban. Ott volt az első világháborús vereség, aminek egyébként érdekessége, hogy ’18 őszén nem volt idegen katona az ország területén. Hazatért Károlyi Mihály észak-amerikai körútjáról, egy ellenséges országból, az Egyesült Államokból, szintén egy ellenséges országon, Franciaországon keresztül hazaérkezett Magyarországra. Legfontosabb tevékenységük Linder Bélával a katonai erő felszámolása volt. Ott volt ’18 őszén Tisza István meggyilkolása, majd ott volt ’19 tavaszán a bolsevik, kommunista hatalomátvétel. Ezek után nem lehetett véletlen az anyaország halálra ítélése. Katonailag, politikailag, a kommunizmus bélyegét ránk sütve ott álltunk 1920-ban teljes kiszolgáltatottságban.

1920 után a Kárpát-medencei magyarság öt, a mai állapotok szerint nyolc államban találta magát kisebbségi létben és egyre inkább megfogyatkozva. De az eltelt száz esztendőben is a nemzeti nyelv, az irodalom, a hitélet, a művészetek, a hagyományőrzés tovább élése révén a magyar identitás az országhatárokon átívelően is tovább élt, és tovább él napjainkban is. Köszönet mindazoknak, akik a nemzet összetartozását szolgálták, tanítók, lelkészek, írók, művészek, sportolók, kétkezi munkások, kérges kezű parasztemberek, mindazok, akik az elmúlt száz évben a nemzeti összetartozás ügyét fönntartották. Túléltük ebben a száz évben a nemzetgyilkosságot. Sőt, nem egyszerűen túléltük, hanem a világ szemében elismert eredményeket értünk el. Ezeket az eredményeket is be kell mutatnunk az emlékévben.

2018 novemberében, tavaly ősszel a Magyar Állandó Értekezleten Orbán Viktor miniszterelnök úgy fordult a Kárpát-medencei magyarság képviselői és a diaszpóramagyarság felé, hogy „a száz év magány véget ért”. Mindannyian ismerjük Gabriel García Márquez Nobel-díjas kolumbiai író regényét, amely pontosan a szülőföld elhagyásáról szól, a paradicsomból való kiűzettetésről szól. Nos, elmondhatjuk, hogy a száz év magány véget ért.

2010-től fogalmaztunk meg és hajtunk végre egy olyan új nemzetpolitikát, amelyben megkezdtük a magyarság határon átívelő közjogi egyesítését, törvénybe iktattuk, bevezettük a kettős állampolgárság intézményét, törvénybe iktattuk a nemzeti összetartozás napját. És 2011-ben elfogadtunk egy olyan új Alaptörvényt, amelynek D) cikkelye a felelősségvállalásról szól, mely szerint Magyarország felelősséget visel a határon túli magyarságért. Ma már elmondhatjuk azt, hogy a Kárpát-medence egyfajta kulturális térként mutatkozhat meg. Elég csak célozni az emlékévekre  Arany-emlékév, Szent László, Mátyás király, Rákóczi-emlékév , a magyar házak működésére, a kulturális egyesületek működésére, a testvérvárosi kulturális kapcsolatokra és együttműködésekre. Elmondhatjuk, hogy létezik egy magyar kulturális tér a Kárpát-medencében.

S elmondhatjuk azt, hogy a Kárpát-medencében létezik egy oktatási tér is. Ebből hadd célozzak önöknek a napjainkban is folyó legnagyobb intézményfejlesztési akcióra, a Kárpát-medencei óvodaépítési programra, ahol 150 új óvoda épül, és több mint 350 kerül felújításra. Ez 600, magyar gyermekeket befogadó intézmény a Kárpát-medencében, az anyaország határain túl. Ha össze akarjuk hasonlítani, ilyen léptékű intézményfejlesztés utoljára a Kárpát-medencében pont a csonka országban Klebelsberg idején volt a népiskolai iskolafejlesztés.

Működik az oktatási-nevelési támogatás rendszere, és elmondhatjuk, hogy a felsőoktatásban is működnek zászlóshajóként intézmények. Újvidéken felépült az Európa Kollégium, Szabadkán jelenleg folyik a tanítóképző felújítása, de a beregszászi, komáromi, nagyváradi, csíkszeredai, marosvásárhelyi egyetemek és főiskolák mind-mind nemzeti jelentőségű intézmények.

S elmondhatjuk, hogy a Kárpát-medence egy gazdasági térként is működik. A magyar kormány támogatásával gazdaságélénkítő programot kezdtünk el először a Délvidéken 20 milliárd forint értékben, majd a Kárpátalján 12 milliárddal folytatódott, a Felvidéken 10 milliárddal. Lezárt pályázataink vannak, aminek eredményeképpen elmondhatjuk, hogy legalább még egyszer ekkora összegeket mozgatott meg, és elősegítette az ott élő őshonos magyarságnak a szülőföldön való megmaradását, boldogulását és gyarapodását. És most kezdődik el Erdélyben 77 millió euróval, azaz 25 milliárd forinttal ez a gazdaságélénkítő program.

S szólhatnék még további nemzetpolitikai zászlóshajókról, mint a Kőrösi Csoma Sándor-programról, ahol most már 146 ösztöndíjas kerül ki a diaszpóra magyarságához, a nyugati magyarsághoz, illetve 30 egyházi személy is. És a Petőfi-programról, amelynek keretében a valamikori Monarchia területén, itt a szomszédos országokban 73 ösztöndíjas az, aki kapcsolatot visz és tart az anyaország és a szórvány Kárpát-medencei magyarság között. A száz év magány tehát véget ért.

Tisztelt Ház! Az a javaslatunk, hogy 2020 legyen tisztelgés a magyar nemzet nemzethűsége előtt. Mutassuk be eredményeinket, melyekre büszkék lehetünk. Mutassuk meg, hogy mit értünk el az elmúlt száz évben a kultúra, a sport, a tudományos élet és a gazdaság területén, egyben pedig tegyünk egy új ajánlatot a térség népei felé, tegyünk egy új ajánlatot a szomszéd népek felé azzal a gondolattal, hogy a mai Európában olyan tendenciák mozognak, hogy összefogás nélkül a nemzetek el fognak veszni; külön-külön egészen biztos. Összefogva, együtt talán a nemzeteinket meg tudjuk menteni.

Én kívánom azt, hogy legyen erős magyar nemzet, legyen erős román, ukrán és szerb nemzet, ugyanakkor ezektől az erős nemzetektől elvárjuk azt a bölcsességet is, hogy adják meg az országuk területén élő őshonos magyar kisebbségnek a közösségi jogokat, hiszen ezek alapvető emberi jogok. Alapvető emberi jog az önrendelkezéshez való jog, az önkormányzatisághoz való jog; vagy nevezzük autonómiának, az autonómiához való jognak. Ez nem szeparatizmus. Az önrendelkezés elhozza a békét, a társadalmi békét, és ha egy nemzeti kisebbség, egy kisebbségi sorban lévő őshonos nemzet jól érzi magát, akkor az prosperitást hoz el.

És ha prosperitás van, az gazdasági növekedéssel és jóléttel is jár együtt. Egy ilyen új közép-európai jövőt szeretnénk, és ez az ajánlatunk ezt szolgálná.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt száz év nagy részében vesztesek voltunk. Azt szeretnénk, ha az elkövetkezendő száz év nyertese lenne a magyarság. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne most államtitkár úr szólni. (Potápi Árpád János: Igen.) Parancsoljon! Potápi államtitkár úré a szó.

POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Pánczél Károly bizottsági Elnök Úr! Engedjék meg, hogy először is egy évfordulóra világítsak rá! A tegnapelőtti EP-választások időpontja éppen egy évforduló is volt, hiszen 2010. május 26-án az akkori kormány megalakulása előtt döntött a parlament arról, hogy megadja a kettős állampolgárság lehetőségét a határon túli magyarok számára. Ez az évforduló, illetve az akkor hozott kettős állampolgársági törvényünk tette lehetővé azt is, hogy az EP-választáson a határon túli magyarság is már több módon tudott szavazni, például annak okán is, hogy 2018 végén lehetővé tettük, hogy a kárpátaljai, illetve a vajdasági magyarok is részt vehessenek a szavazáson.

(14.00)

Szeretném megköszönni az ő segítségüket is. A Kárpát-medence más országaiban élő magyaroknak pedig megköszönöm, hogy az EP-választásokon részt vettek, illetve a nemzeti érzelmű pártokat támogatták. Szeretném kiemelni az RMDSZ-t, és egyben gratulálni is nekik, Winkler Gyula képviselő úrnak pedig jó munkát kívánok az Európai Parlamentben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt kilenc év számos, illetve számtalan nemzetpolitikai eredményt tud felvonultatni, ezek közül nagyon sokat elmondott képviselőtársam. Úgy gondolom, hogy a ’10 és ’14 közötti időszak egy olyan keretrendszert dolgozott ki, illetve közösen egy olyan keretrendszert hoztunk létre, amelynek része volt a kettős állampolgárságról szóló törvény, része volt június 4e mint a nemzeti összetartozás napjának az elfogadása, törvénybe iktatása, része volt az, hogy végre Magyarországon a magyar nemzetnek egy új Alaptörvénye születhetett meg, és része volt az is, hogy mind a ’14-es, mind pedig a ’18-as országgyűlési választások kiterjedtek az egész Kárpát-medencére, sőt a diaszpóra magyarságára is, és így az ő szavazatuk is benne van a ma itt ülő képviselők eredményében.

Ez a keretrendszer tette lehetővé azt is  és Magyarország gazdasági erősödése , hogy ’14-től folyamatosan a szülőföldön való boldogulás irányába tudtunk előrelépni, és gazdaságfejlesztési programokat indítottunk el a Kárpát-medencében, először a Vajdaságban, utána Kárpátalján, majd Erdélyben, Felvidéken, Muravidéken, illetve a horvát Baranyában. Nyilván ezeket a gazdaságfejlesztési programokat csak úgy lehetett elindítani, hogy egyeztettünk az ott élő magyarsággal, politikai érdekképviseleteikkel, és természetesen az utódállamok kormányaival is egyeztetnünk kellett annak érdekében, hogy ezeket a programokat be tudjuk vezetni, és ezek a programok el tudjanak indulni.

Tízezres nagyságrendben támogatja Magyarország a határain kívül élő és dolgozó vállalkozókat, mert ezek a vállalkozók 92,5 százalékban magyar embereket foglalkoztatnak, 4-5, 5-6, akár 10 magyar embert egy-egy kisvállalkozásban. Ez azt jelenti, hogy legalább ennyi magyar családon tudunk segíteni, és tudunk biztos jövőt adni nekik, gyermeket tudnak vállalni, ezek a gyerekek magyar intézményekben tanulnak, szülőföldjükön válnak magyarrá, és nagyon reméljük, hogy jóval kevésbé hagyják el a szülőföldjüket a Kárpát-medencei felnövekő magyarok, mint az elmúlt évtizedekben tették meg ezt, hiszen a szülőföldjükön tudnak majd boldogulni.

Nagyon sok eredményünk van az elmúlt időszakban, ilyen fontos eredmény az is, hogy ’18-ban a Magyar Állandó Értekezlet elfogadta a zárónyilatkozatában azt, hogy a programjaik és tevékenységük fókuszába a családok támogatását helyezi. Ez egy fontos előrelépés, hiszen Magyarország mellett a környező államok magyarsága, a magyar pártok is a közéleti tevékenységük, politikájuk középpontjába állították a magyar családok támogatását, illetve a felnövekvő generációk, a gyerekek és fiatalok támogatását és a gyermekvállalási kedv ösztönzését. Úgy gondolom, hogy mind a bölcsőde- és óvodafejlesztési program, mind az iskolák fejlesztése, mind az, hogy nemcsak gazdasági értelemben, hanem az oktatás szempontjából is most már egységes Kárpát-medencei térről beszélhetünk, ez a gyerekeket, illetve a fiatalságot erősíti meg, és teljes életet kínálunk számukra a határon túl is magyarként. Természetesen ehhez hozzátartozik az is, hogy megerősítjük a határon túli magyar médiát is annak érdekében, hogy a magyarság meg tudjon jelenni a szomszédos országokban és a Kárpát-medence hírfolyamaiban ott is és itt is.

Azt gondolom, hogy támogatásokról lehet beszélni, de nyilván nem minden a pénz, és erről az előbb elnök úr is szólt, de talán kiemelhetjük azt is, hogy az utolsó szocialista kormány idején, amit szűken vett nemzetpolitikán értünk, az 9,1 milliárd forint volt. Tavaly és tavalyelőtt is, ha a gazdasági év egészét nézzük, több mint 100 milliárd forintot tudtunk határon túli magyar intézményeknek, magyar egyházaknak, magyar egyházi és civil szervezeteknek támogatásként nyújtani, ezáltal is erősítettük őket, és ezekhez járul még hozzá az, hogy gazdaságfejlesztési programokat tudtunk elindítani.

Mindezek a közös célok eredményezték azt, hogy ma már egy erősödő és nemzeti érzésekben is erősödő Kárpát-medencei, illetve összmagyarságról tudunk beszélni, hiszen a diaszpóratámogatások, a diaszpóraprogramok ezzel párhuzamosan indultak be és zajlanak ma is a nagyvilágban. Sok mindent lehetne ott is felsorolni, én azt gondolom, hogy az idő szűkössége ezt nem teszi lehetővé, de talán nem is kell, csak néhány tényt erről: két és fél milliós magyarságról beszélünk, ha Nyugat-Európáról, illetve a tengerentúlról beszélünk. Végre az ottani iskolákat, civil és egyházi szervezeteket is az elmúlt években tudjuk támogatni, meg tudjuk erősíteni annak érdekében, hogy élő, virulens magyar közösségekről tudjunk beszélni a diaszpórában is.

A kormány részéről üdvözlöm a határozati javaslatot. Azt mondhatjuk, hogy ez a határozati javaslat, reméljük, hogy az egész parlament egyetértésével fog találkozni, annál is inkább, mert több párt fogalmazott meg hasonló gondolatokat az elmúlt időszakban. Jó lenne, ha többpárti, illetve összparlamenti szinten egy konszenzussal tudnánk erről dönteni annak érdekében, hogy a 2020-as esztendő nyilván bemutassa a száz évvel ezelőtt történteket is, de rávilágítson arra, hogy az elmúlt száz esztendőben minden nehézség ellenére mind a Csonka-Magyarország, mind pedig a Kárpát-medencei magyarság számos kulturális, oktatási, sport- és gazdasági eredményt tudott bemutatni és tud most is felvonultatni.

Ez a múltba kapaszkodás is lehetővé teszi számunkra azt, hogy közösen tudjuk megfogalmazni a jövő céljait, és együtt lehetünk erősek a következő évtizedekben is.

Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor. Elsőként megadom a szót Hörcsik Richárd képviselő úrnak, a Fidesz vezérszónokának. Parancsoljon!

DR. HÖRCSIK RICHÁRD, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kilenc éve nyújtotta be Kövér László és Semjén Zsolt képviselőtársunk az Országgyűlésnek a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvényjavaslatot, amelyet  hallottuk  a tisztelt Ház 2010. június 4-ét megelőzően fogadott el. Magam is jól emlékszem erre a napra, mert ez egy különleges időpont volt, amikor egy teljesen új korszakot nyitott az Országgyűlés: egyszer s mindenkorra világossá tettük, hogy nemzeti tragédiánkra nemcsak emlékezni kell, hanem meg kell teremteni a lehetőséget arra is, hogy a szomszédos népekkel egy új párbeszédet kezdjünk, egy új együttműködést indítsunk meg, ami elvezethet a közös fellépéshez, egy új, egységes akarathoz, azt is mondhatnám, hogy egybeforrjon az, ami széttöredezett.

(14.10)

Igen, egy olyan ambiciózus küldetésre indultunk tehát, ami a részérdekeket harmonizálja, és egy új perspektívát hoz mindannyiunk számára itt, a Kárpát-medencében. Képviselőtársaim ezt a javaslatot abból a meggyőződésből tették a tisztelt Ház asztalára, hogy hazánk és a szomszédos országok együttműködésének nincs valóságos alternatívája. Ezzel az Országgyűlés nagy többsége már akkor is egyetértett, éppen ezért reménykedünk abban, tisztelt képviselőtársaim, hogy legalább ilyen egységben nyer támogatást az a javaslat, amely az előbb említett 2010-es nevezett törvény úgymond nyilvánvaló következménye.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Nemzeti összetartozás bizottságának előterjesztése, úgy hiszem, egy olyan cselekvést tükröz, amely a nemzeti összetartozásról szóló törvény gyakorlatba való átültetésére szolgált. Az előttünk fekvő határozati javaslat elfogadásával a törvény betűjéhez tartjuk magunkat amellett, hogy tisztelettel adózunk mindazok előtt, akik a vérzivataros időkben, a legnehezebb helyzetekben is állhatatosak maradtak, és vállalták magyarságukat a legkülönbözőbb helyzetekben és retorziókban is. Továbbá emlékezve azokra, akik megtettek mindent magyar polgárként és más nemzet tagjaiként azért, hogy e hatalmas nemzeti tragédiát követően is fennmaradjon egységesen az önálló magyar államiság, a nehéz körülmények között is lehetőséget biztosítva minden magyar polgár számára a boldogulásra, a gyarapodásra, és ezt tesszük.

A kilenc éve elfogadott jogszabály tehát arra is kötelez minket a fentieken túl, hogy a hibákból okulva, az elmúlt 90 esztendő küzdelmeiben az összefogás példáiból, a nemzeti megújulás eredményeiből úgymond erőt merítve a nemzeti összetartozás erősítésén munkálkodjunk. Ennek érdekében nyilvánítottuk ugyanis június 4-ét, a trianoni békediktátum napját a nemzeti összetartozás napjává, és ezért nyilvánítjuk vagy szeretnénk nyilvánítani a 2020-as esztendőt a nemzeti összetartozás évének is.

Tisztelt Elnök Úr! Az előttünk fekvő javaslat jelentősége többes. Lehetőséget biztosít arra is, hogy a politikai spektrum egésze kinyilváníthassa, hogy jóllehet, bár számos kérdésben nem értünk egyet, mások a céljaink, mégis egyvalamiben egyetértünk, abban, hogy nemzetünk sorsa, jövője szempontjából kiemelt jelentőséggel bír az, hogy milyen keretek között maradunk meg és fejlődhet Magyarország a Kárpát-medencében. Úgy hiszem, a trianoni békediktátum százéves évfordulója mintegy lehetőséget teremt mindenkinek, hogy számot vessen mindazon politikai, gazdasági, jogi és lélektani problémák máig tartó megoldatlanságával, vagy ahogy szoktuk mondani, kibeszéletlenségével, amit ez az igazságtalan döntés hozott és okozott. Ezek a problémák, következmények ugyanis eltagadhatatlanok és jelentősek is egyben.

Ezt már csak a személyes érintettségem kapcsán is állíthatom. A területi veszteségeket nehezen lehet egymáshoz mérni, hiszen egyformán tragikus volt Beregszáz elvesztése, mint ahogy Arad vagy Muraszombat más állam fennhatósága alá kerülése is. Mindazoknak azonban, akik a mai, a trianoni határok közelében élnek, vagy egyszerűen csak a felmenőik között tudhatnak olyanokat, akik az elcsatolt területeken születtek és éltek, akár hosszasan magyarságukért üldöztetve, a legkülönbözőfélébb ismeretekkel, úgymond tapasztalatokkal rendelkezhetnek arról, hogy mit is jelentett Trianon, illetve annak immár száz éve tartó következményei.

Borsod-Abaúj-Zemplén megye Abaújhoz és Zemplénhez tartozó részeinek egyéni képviselőjeként magam is nap mint nap szembesülök a trianoni békediktátum negatív hatásaival száz év múltán is. Választókerületem székhelye Sátoraljaújhely, a történelmi Zemplén megye fővárosa. Egy olyan város, amelynek kisebb, északi felét azért csatolták el, hogy egy stratégiai jelentőségű infrastruktúra, a Kassa-Csap-vasútvonal végig az utódállam területén maradhasson. A korábbi jól prosperáló megyeszékhely fejlődési lehetőségeit az új államhatár jelentős mértékben elzárta. De ugyancsak ezt tudom elmondani a választókerületem azon abaúji településeiről is, amelyek Kassa város körzetébe tartoztak ugyan, de az új államhatár következtében kapcsolatuk a térség nagyvárosához elveszett, és bizony a megye perifériájára kerültek, és mindmáig komoly kihívásokkal kell hogy szembenézzenek. Az abaúji, a szlovák és a magyar részeken is zsáktelepülések garmadája jött létre mindkét oldalon, ahonnan az elmúlt száz esztendőben csak elvándoroltak a népek.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A trianoni békediktátum által meghatározott államhatár nemcsak városokat, nemcsak falvakat, térségeket választott szét, hanem embereket, családokat is. Nem szükségszerű ez, de mégis tapasztalhattuk, hogy a józan ész szerint bár közösek volnának az érdekeink, mégis az eltérő érdekek ütközésével kellett szembesülnünk az elmúlt évtizedek során számos alkalommal. Hogy miért alakult így a helyzet? Az talán a történész kollégák kutatásai tárgya lesz az elkövetkezendő időszakban is, de mi, akik itt a választók közösségét képviseljük, azért vagyunk felelősek, hogy mindez a jövőben másképp alakuljon. E körben pedig cselekvésünket nemcsak úgymond a törvény betűjére kell alapozni, hanem azon honfitársaink szavára is, akik a határon túl dolgozva a magyar közösségért saját bőrükön tapasztalják, hogy mi az, ami igazán elősegíti a nemzeti összetartozás és a Kárpát-medence egészének a fejlődését.

Hallottuk Pánczél Károly képviselőtársamtól, hogy a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma 2019. március 8-án tartott ülésén fogalmazta meg azt a kérést, hogy a 2020-as esztendő a nemzeti összetartozás éve legyen. Az Országgyűlés feladata tehát, hogy intézkedjen a méltó megemlékezés és a tisztelgés feltételeinek a megteremtése érdekében, valamint az is, hogy a szomszédos államok számára tett együttműködési ajánlatnak súlyt adjon. Rendezvények, megemlékezések, kiállítások, konferenciák szervezése mellett oktatási és ismeretterjesztő anyagok, filmalkotások készülhetnek majd. Ezek célja lehet majd  hasonlóan az emlékévhez is  az is, hogy a szomszédos népekkel folytatott diskurzus elmélyült, az együttműködés még szorosabb legyen. Ahhoz azonban, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezek az alkotások és az alkalmak létrejöhessenek, úgy hiszem, megfelelő forrást kell majd biztosítani, hiszen az ügy jelentőségénél fogva nem állhat anyagi akadály a méltó és magas színvonalú rendezvények megszervezése, az anyagok elkészítése elé. Meggyőződésem, hogy számos olyan érték jöhet létre, amely nemcsak az emlékév során, hanem a későbbiekben is gazdagíthatja a magyarságot a világ minden táján.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előterjesztő és a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportja között egyetértés mutatkozik abban, hogy ebben a fontos kérdésben gondos tervezésre, megfelelő előkészítésre és színvonalas végrehajtásra lesz szükség. Az Országgyűlésnek tehát most az a feladata, hogy megteremtse ennek az emlékévnek a kereteit, kijelölje a célokat, meghatározza a követendő szempontokat. Ehhez kérem hát az előterjesztőhöz hasonlóan a tisztelt Ház támogatását a patkó mindhárom vagy nyolc oldalán. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Bencsik János képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónoka következik. Parancsoljon!

BENCSIK JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő határozati javaslat előzményei több mint két évre nyúlnak vissza. Ezeket a tisztánlátás és a történeti hűség kedvéért szeretném most önöknek röviden összefoglalni. 2017 márciusában Szávay István volt képviselőtársunk a Nemzeti összetartozás bizottsága tagjaként javaslatot tett, hogy egy Trianon-emlékév keretein belül emlékezzünk meg méltó módon az első világháborút lezáró békediktátumról.

(14.20)

Akkor önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, azt mondták, hogy előterjesztenek majd egy saját javaslatot, amely szintén méltóképp fog megemlékezni az 1918 és 1920 közötti eseményekről. Ez akkor nem történt meg, sőt itt 2017 májusában az Országgyűlésben még le is szavazták az erről szóló javaslatunkat. Pedig már akkor is leszögeztük azt, hogy mind a javaslatunk címe, mind annak a szövege kapcsán nyitottak vagyunk a módosításokra, hiszen az volt a célunk, hogy az Országgyűlés elé egy olyan határozati javaslat kerülhessen, amelyet a pártok részéről a lehető legszélesebb konszenzus övez. Novemberben ismét benyújtottuk ugyanezt a határozati javaslatunkat, amelyet önök akkor ismét leszavaztak, hogy aztán 2018. június 4-én ismét beterjesszük, önök pedig újfent leszavazzák. Így jutottunk el idén márciusig, amikor is a Magyar Állandó Értekezlet döntését követően önök nyújtottak be egy hasonló tartalmú kezdeményezést 2020 nemzeti összetartozás évének nyilvánításáról.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt csak azért tartottam fontosnak itt önök előtt feleleveníteni, hogy egyértelművé tegyem: a Jobbik már idejekorán szeretett volna ezzel az egész üggyel még 2018-at megelőzően foglalkozni. Fontosnak tartottuk volna azt, hogy a környező országok saját Trianon-narratívájával szemben ott állhasson a magyarság igazsága is. Azt szerettük volna, hogy a külhoni honfitársaink érezzék, Magyarország a környező országokban zajló ünneplés és a nacionalista hőbörgés közepette rendíthetetlenül ott áll mögöttük. Nemzetpolitikai jelentősége lett volna annak is, hogy időben lépéseket tegyünk azért, hogy ne gondolják azt Nyugat-Európában, hogy a Trianonban megkötött békeszerződés egy alapvetően jó döntés volt, amely megoldotta volna a nemzetiségi kérdést a Kárpát-medencében. Hiszen mindannyian tudjuk, akik napi szinten követjük az elszakított magyarság túlélésért folytatott politikai, közjogi és társadalmi küzdelmeit, hogy ez sajnos közel sincs így.

Hiába telt el lassan egy évszázad, Trianon ma is velünk él, és a hatásai ott vannak a külhoni magyarok mindennapjaiban. Ott van a Himnusz-éneklésnek a felvidéki betiltási kísérletében, ott van a kárpátaljai nyelvtörvény ügyében, ott van a jogtalanul elorzott úzvölgyi katonatemető ügyében Székelyföldön és Erdélyben, és ott van a magyar etnikumú falvaknak az erőszakos lakosságcseréjében is Délvidéken.

Tisztelt Országgyűlés! Több mint kétéves késlekedés és huzavona után most itt fekszik előttünk egy javaslat, amely végre foglalkozik a témával, ennek természetesen örülünk, és annak ellenére, hogy önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, korábban nem voltak partnerek a konstruktív vitában, mi azon leszünk, hogy ebben részt vegyünk, ugyanis felelős ellenzéki pártként ezt tartjuk helyesnek.

Egy fontos kiegészítéssel is szeretnék élni, és itt örömmel nyugtáztam Pánczél Károly képviselőtársam, bizottsági elnök úrnak a kitérését az autonómia fontosságára, ugyanis mi is azt gondoljuk, hogy ez egy olyan alapvetés, a külhoni magyarságnak az autonómiakövetelése, amelynek helye kell hogy legyen, szerepelnie kell ebben az előterjesztésben. A Jobbik alapítása óta elkötelezett és következetes támogatója a külhoni magyarság önrendelkezési törekvésének. Ezért szeretnénk javasolni, hogy az autonómiaküzdelmeknek a támogatása kerüljön bele ebbe az előterjesztésbe. Meggyőződésünk ugyanis, hogy az elszakított magyar közösségek hosszú távú megmaradásához és gyarapításához nem elegendőek pusztán az anyaországnak az egyébként üdvös és támogatandó pénzügyi és gazdasági támogatásai.

Az autonómia az Európai Unióban egy létező, bevett formája az önrendelkezésnek, és az, mint ahogy a történelem is bizonyította, nemcsak a kisebbség, hanem a többségi nemzet javát is szolgálja. Csak akkor bízhatunk abban, hogy Beregszászon, Székelykeresztúron, Zentán vagy Rimaszombaton is fog még elhangzani magyar szó a XXII. században, ha minél hamarabb meg tudjuk valósítani az egy tömbben, egy területen élő magyarság területi autonómiáját, és azokon a területeken, ahol a magyarság lélekszáma már kisebbségbe szorult, ott a kulturális önrendelkezést.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom részéről ezért jelentettük be Brenner Koloman képviselőtársammal, hogy támogatjuk a Székely Nemzeti Tanácsnak a nemzeti régiókra vonatkozó európai polgári kezdeményezését, amely fontos mérföldkő lehet a Kárpát-medencei magyarság autonómiaküzdelmében. Nagyon bízunk benne, hogy az összes többi magyarországi párt csatlakozni fog ehhez.

Tisztelt Országgyűlés! A trianoni békediktátum feldarabolta hazánkat, miközben idegen, ellenséges fennhatóság alá kényszerítette nemzetünk egyharmadát, végzetesen szembefordította egymással a Kárpát-medencében élő népeket. Egy évszázad elteltével végre lehetőséget kaptunk arra, hogy a sebeket begyógyítsuk, és megvalósítsuk a magyarság határokon át történő egyesítését. Ebben a nagy közös ügyben, ebben a nagy, méltó küldetésben a magyar Országgyűlés és a külhoni magyarság számíthat a Jobbik aktív és segítő részvételére. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szászfalvi László képviselő úr, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka, parancsoljon!

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Wass Albert 1967-ben fogalmazott így az egyik beszédében: ha még van valami célja az életünknek, az csak az lehet és semmi egyéb, hogy jövendőt biztosítsunk a magyar nemzet számára. Igen, ez az egyetlen nagy életcél, ez az egyetlen nagy életértelem, hogy jövendőt biztosítsunk együtt, közösen a magyar nemzet számára. Azt gondolom, hogy a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma, amikor mint a Kárpát-medence legitim politikai erőinek a közössége, javaslatot tett arra, hogy a magyar Országgyűlés egy országgyűlési határozatot fogadjon el, akkor ebben a szellemben tette ezt. És amikor a Nemzeti összetartozás bizottsága ezt az országgyűlési határozati javaslatot elfogadta és előterjesztette az Országgyűlés elé, akkor szintén ennek a gondolatnak a szellemiségében tette ezt: ha még van valami célja az életünknek, az csak az lehet és semmi egyéb, hogy jövendőt biztosítsunk a magyar nemzet számára. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel arra, hogy sok minden már elhangzott az előző felszólalások alkalmával, nem szeretném ismételni mindezeket, röviden rámutatnék arra, hogy ennek az országgyűlési határozati javaslatnak egy hármas célja fogalmazódott meg. Részben emlékezés a szégyenteljes trianoni tragédiára, amely ezután is, a következő esztendőben is nemzeti gyásznap lesz számunkra, és egyúttal nemzeti gyászév lesz a 2020-as esztendő. De hála istennek, elmondhatjuk azt, hogy túléltük ezt az elmúlt száz esztendőt, hála istennek, élünk és vagyunk itt a Kárpát-medencében, és nemcsak a Csonka-Magyarországon, hanem a külhoni magyar közösségeink tekintetében is, és mondhatjuk azt, talán szimbolikus értelemben, de nagyon valóságosan a nemzeti közösségünkre vonatkozólag, hogy van feltámadás a halál után a halálból, és lassan úgy tűnik, hogy ezt valóságosan száz esztendő után elmondhatjuk.

Ugyanakkor ez az országgyűlési határozati javaslat természetesen tisztelgés, egy tiszteletteljes és hálás ünnepi országgyűlési deklaráció az eltelt száz esztendő magyar nemzedékeinek, magyar hazafiainak a nemzet hűsége és hazaszeretete előtt. Itt valószínűleg hosszan sorolhatnánk, talán órákon keresztül, hogy milyen mélységeken, milyen próbatételeken, milyen kihívásokon, megszégyenítéseken, tragédiákon keresztül vezetett ez az elmúlt száz esztendő, és mennyi helytállásról tudnánk tanúságot tenni, a hűségnek, a nemzethűségnek, a hazaszeretetnek megannyi jeléről, neves hősökkel az élen és sok-sok névtelen, hétköznapi hőssel ebben a száz esztendőben.

Harmadsorban pedig ennek az országgyűlési határozati javaslatnak mindezen túl van egy előremutató jelentősége és üzenete, hiszen azt szeretné szorgalmazni az országgyűlési határozat, amelyben a 2020-as esztendőt a nemzeti összetartozás évének fogjuk és kívánjuk nyilvánítani, hogy újra fogjuk meg egymás kezét, hogy gyűjtsünk erőt közösen, és ezzel az erővel, ezzel a reménységgel és ezzel a bizakodással tegyünk, dolgozzunk együtt közösen az egységes magyar nemzet érdekében.

(14.30)

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Ahogyan az elhangzott, az elmúlt 8-9 esztendőben egy nemzetpolitikai paradigmaváltás következett be Magyarországon, és mondhatjuk azt, hogy közjogi értelemben a magyar nemzet újraegyesült. A nemzetegyesítés folyamatában csak slágvortokban hadd idézzem ide: az Alaptörvény elfogadása, a nemzeti összetartozás törvénye, a kettős állampolgárság törvénye, a Máért újraindítása, a Diaszpóra Tanács munkájának megkezdése, a nemzeti jelentőségű intézményrendszer létrehozása a Kárpát-medencében, a különböző nemzetpolitikai programok, amelyeket szintén hosszasan sorolhatnánk, és hallottunk is sok részletet ebből; a gazdaságfejlesztési programok elindítása és kiterjesztése, valamint az, hogy a magyar állami költségvetés immár több mint tízszeresére emelte a határon túli külhoni magyar nemzeti közösségek költségvetési támogatását.

Azt mondhatjuk, hogy mindezekkel a nemzetegyesítés folyamatában létrehoztunk egy jogi, egy intézményi és egy gazdasági keretrendszert, és az elkövetkezendő időszak legnagyobb feladata immár nem a nemzetegyesítés megteremtése, hanem a nemzet építése. Ebben a jogi, intézményi és gazdasági keretben tudjuk ezt a nemzetépítési folyamatot segíteni és támogatni minden párt részéről, minden parlamenti párt részéről, reménység szerint még a DK részéről is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát ebben a nemzetépítési folyamatban most ezeknek a kereteknek az élettel való megtöltése lesz a legnagyobb feladatunk és a legnagyobb kihívásunk. Vagyis a magyar-magyar kapcsolatnak, a magyar-magyar hálózati kapcsolatnak a létrehozása a Kárpát-medencében, és ez nyilván számtalan kisközösséget érint, települési közösséget, egyházi közösségeket, civil közösségeket, önkormányzatokat és természetesen az anyaország kormányzatát, Országgyűlését, valamint a külhoni közösségeink felelős politikai tényezőit.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! A 2020. esztendő nemzeti összetartozás évének nyilvánításáról szóló országgyűlési határozat, úgy gondolom, hogy egy fontos lépés lehet ebben a létfontosságú nemzetépítési folyamatban. A legfontosabb cél tehát a magyar életnek nemcsak a fenntartása és biztosítása, hanem megőrzése, fejlesztése, növelése itt, a Kárpát-medencében. Mondhatjuk együtt talán Bethlen Gáborral, erdélyi fejedelmünkkel, hogy nem lehet mindig megtenni azt, amit kell, de mindig meg kell tenni azt, amit lehet. Tehát tegyük meg most mindannyian együtt azt, amit lehet, és tisztelettel arra kérek minden országgyűlési képviselőcsoportot, hogy támogassák ezt az előterjesztést. A KDNP ezt fogja tenni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mesterházy Attila képviselő úr, az MSZP vezérszónoka következik. Tessék!

MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném előrebocsátani, hogy a Magyar Szocialista Párt frakciója támogatja ezt az előterjesztést. Azt gondolom, hogy Trianon mindenkinek fáj, talán más következtetéseket vonunk le ebből, de ettől függetlenül hasonlóképpen ítéljük meg ezt a történelmi sorstragédiát. Azt gondolom, hogy az elmondottakhoz egy kicsit hozzászólva, nekem szimpatikusabb az, amit Pánczél képviselő úr mondott, hogy ez az előterjesztés az összetartozásról szól, nem pedig a gyászról. Az összetartozás mindig reménytelibb és a jövőre fókuszál, a gyász mindig a múltba fordul, és sokkal kevésbé motiválja az embert. Éppen ezért szerintem helyes és jó kezdeményezés, hogy ez egy összetartozásról szóló javaslat, nem pedig a múltba forduló és a gyászon busongó  még ha joggal is teszi az ember  javaslat.

Egy-két dolgot hadd tegyek hozzá ahhoz, amiről jobbikos képviselőtársam beszélt. Helyes lehet az a felvetés, amiről beszélt, de szerintem ez nem ebbe a kezdeményezésbe való. Szerintem ez a kezdeményezés arról szól, ami itt megfogalmazásra került. Viszont hasznosnak tartanám, ha lenne a parlamentben olyan politikai napirend, vita adott esetben, ahol akár a határon túli térségekre elköltött pénzekről, a kormány politikájáról, az ellenzék ezzel kapcsolatos kérdéseiről lehet vitázni, vagy akár egy újabb határozati javaslatban új kezdeményezésekkel is elő lehet állni. Tehát hasznosnak tartanám, ha nem egy ilyen napirendi pont keretében kellene arról tárgyalni, hogy milyen határon túli politika az üdvözítő és ki milyen sikereket ért el, mert talán ehhez a mostani kezdeményezéshez egy picit talán méltatlan lenne, ha ennek kapcsán adott esetben kritikával illetnénk a kormányzati tevékenységet, ezért ettől én el is tekintek.

Egyetlenegy megjegyzést engedjenek még meg. Hivatkozik az anyag arra  ez inkább csak egy figyelemfelhívás , hogy a KMKF közösen elfogadott zárónyilatkozatában is megfogalmazásra került ez, és mi szeretnénk tiszteletben tartani, amit közösen elfogadtunk. Szerintem ez nagyon helyes gondolat. Egyetlenegy kiegészítést hadd tegyek hozzá: jó lenne, ha ez minden ilyen közösen elfogadott határozatra igaz lenne. Tehát magyarul, mikor a Máért fogad el valami közös nyilatkozatot egyhangúlag, és abban van olyan javaslat esetleg, ami nem biztos, hogy ennyire nagy örömet okoz a kormánypárti képviselőknek, akkor ebben a tekintetben is mutassanak nyitottságot, de ezzel a kritikát be is fejeztem.

Az MSZP-frakció támogatni fogja a kezdeményezést. Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Gréczy Zsolt képviselő úr, a DK vezérszónoka.

GRÉCZY ZSOLT, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kezdem azzal, ami lélektanilag a legfontosabb: természetesen Trianon nemzeti tragédia. Ez nem is kérdés senki számára. És ezért azt gondolom, hogy érző lélekkel ezt mindenki fájdalomként éli meg. Ugyanakkor azt is jelezni kell, hogy Trianon nem önmagában egyszer csak beesett az ablakon. Kitört előtte egy első világháború, amelyet többek között Magyarország robbantott ki. A magyar kormány „megállj, kutya Szerbia!” felkiáltással szaladt bele ebbe a háborúba, és vesztettük el ezt a háborút. Ennek lett következménye a valóban aránytalan trianoni békeszerződés, amely békétlen béke lett Magyarországnak és egész Európának a következő évtizedekre. De szeretnék emlékeztetni mindenkit arra, abban, hogy ez egyáltalán így történt, elődeinknek van súlyos történelmi felelőssége. Tehát nem egyszer csak ránk tukmáltak valamit, hanem valami történt, és ennek az embernek itt most szobra van a Kossuth téren, aki ezt a háborút rázúdította erre az országra, szeretném jelezni. (Közbekiáltások a kormánypárti padsorokból: Ez nem igaz!) És ezt a szobrot önök állították.

Lehet azt mondani, hogy mindazok, akik akkor figyelmeztették az országot, lásd Ady Endre, hogy ebből baj lesz, és őt megköpködték, megkövezték, de eltelt pár év, és egy ország hömpölygött a Nemzeti Múzeum előtt, hogy megérinthesse a ravatalt és a koporsót, hogy lám, lám, Adynak volt igaza.

És Trianonnak nemcsak az lett a következménye, hogy országterületek és lakosság csatolódott más országokhoz, hanem az is következménye lett, hogy Magyarország belesodródott a második világháborúba. A világtörténelem egyik legnagyobb gazemberét szolgálta ki Magyarország, Adolf Hitlert. Ez is Trianon következménye. Az is Trianon következménye, hogy a Don-kanyarban meghalt kétszázezer magyar egy értelmetlen háborúban. Az is Trianon következménye, hogy Teleki Pál öngyilkos lett, mert Magyarország fölrúgott egy megnemtámadási szerződést, egy békeszerződést, örök megnemtámadási szerződést Jugoszláviával.

Az is Trianon következménye, hogy Bethlen Istvánt, aki nem is támogatta a háborúba belépést, a végén a szovjetek hurcolták el. Az is Trianon következménye, hogy elment ebből az országból Bartók Béla. Az is Trianon következménye, hogy elhagyta az országot Kabos Gyula. Az is Trianon következménye, hogy puskatussal verték agyon Szerb Antalt; hogy mi történt Radnóti Miklóssal.

(14.40)

Az is Trianon következménye, hogy miután megtámadtuk a Szovjetuniót, még csak ereje sem volt az országnak arra, hogy felmutathassa azt, hogy a szovjetek ezért cserébe ne foglalják el Magyarországot. És természetesen annak van egy felszabadulás része és van egy megszállás része. Tehát sok mindenen át kell szűrni mindazt, amikor emlékezünk a száz évvel ezelőtti történésekre.

És én nagyon örülök annak egyébként  és ezt őszintén mondom , hogy a Fidesz eljutott oda, hogy nem áll föl és vonul ki a „Trianon” szó hallatára a parlamentből, ahogy ezt tette az Antall-kormány idején. Ezt én egy egészséges jellemfejlődésnek gondolom.

És azt is támogatja a Demokratikus Koalíció, hogy a határon túli magyar közösségek ápolhassák kultúrájukat, hagyományaikat és mindazt, ami összeköti őket az anyaországgal, hogy ez a közösség egy létező szellemi közösség legyen. Sőt, a Demokratikus Koalíció az autonómiatörekvéseket is támogatja, amennyiben ez nem Magyarországról diktált és szándékosan konfliktusokat generáló, belpolitikai célokat szolgáló kezdeményezés, hanem az éppen adott országgal lefolytatott vita és megállapodás következménye tud lenni.

Itt jegyzem meg, nagyon örülök annak is, hogy az RMDSZ az utolsó pillanatban végül is átvitte a lécet, és tud képviselőt küldeni az Európai Parlamentbe. Sajnálom, hogy ez Szlovákiában nem történt meg.

Nagyon fontos azt is látni  és ez ügyben szeretnék fontos megjegyzést tenni , hogy a nemzeti érzés nem a magyar jobboldal sajátja, nem az önöké, nem a Fidesz-szavazóké vagy a KDNP-szavazóké, még csak nem is a Jobbik és a Mi Hazánk Mozgalom tagjaié vagy szavazóié, az a miénk is. Mi pontosan ugyanúgy magyarok vagyunk, és ugyanúgy érzünk felelősséget a magyar nemzetért, annak minden tagjáért, határon innen és túl, mint ahogy önök. És ennek volt következménye, hogy amikor mi kormányoztunk, akkor megháromszoroztuk a határon túli magyar könyvtárak, színházak, iskolák támogatását. Ezt azért is tudom ilyen pontosan, mert Daróczi Dávid volt a kormányszóvivő, aki éppen beteg lett, és ezért nekem kellett azt a bizonyos rendezvényt kvázi celebrálni, és nagyon boldog és büszke voltam, hogy ott lehetek egy ilyen rendezvényen.

De azt is nagyon fontosnak tartom, hogy végre befejeződött az, amivel a Fidesz valamikor elkezdte a határon túli magyarokkal való foglalkozást, hogy innen elkezdett pártokat alapítani, amelyek aztán 0,5 százalékos eredményekkel vétették észre magukat, súlyos károkat okoztak az ottani  most éppen Erdélyről beszélek  legitim szervezetnek, az RMDSZ-nek, aztán a végén eltűntek az enyészetben. Örülök annak, hogy ezen az időszakon is végre túljutottunk.

Azt is nagyon fontosnak tartom jelezni, hogy számunkra minden nap a nemzeti összetartozás napja, nem kell hozzá nekem emlékév, én ezt naponta megélem. Amikor 2003-ban húszéves volt az István, a király című rockopera, akkor jutott el először Erdélybe, Csíksomlyóra, a Medgyessy-kormány idején. Én voltam annak a rendezvénynek a sajtófőnöke, és az utolsó pillanatban még felhívtam Kovács László külügyminisztert, mert a szervezők azt mondták, hogy még kell egy-két millió forint, hogy ott minden rendben legyen. És Kovács László a saját miniszteri keretéből még odaadta azt a pénzt, hogy ez megtörténjen. Csak szeretném jelezni, hogy nem csak önöké a nemzeti érzés vagy nem csak önöké a nemzeti szimbólumoknak ez a fajta képviselete.

De ugyanakkor az is rendkívül fontos, hogy micsoda fantasztikus dolog az Európai Unió, és az, hogy Magyarország és a körülöttünk levő országok tagjai az Európai Uniónak. Most képzeljük el azt a helyzetet  miközben önök itt folyamatosan brüsszeleznek , ha nem lenne Európai Unió, és ezek között az országok között vasfüggöny állna, Magyarország és Románia között, mondjuk, ahogy a Ceaușescu-időben történt. Azért tudunk átmenni, azért lehet a határon túli magyaroknak támogatást adni vagy óvodát építeni vagy bármit, mert van Európai Unió. Ha nem lenne Európai Unió, ez mind lehetetlen lenne. Örüljünk annak, hogy van Európai Unió!

És az a bizonyos eszme, amiről a Demokratikus Koalíció beszél, az európai egyesült államok eszméje pontosan ennek a békének a záloga. És annak a záloga, hogy az anyaországi magyarok szerves közösséget alkothatnak anélkül, hogy ezt fegyveres konfliktus nehezítené, vagy az éppen jelenlegi befogadó országok jogi szabályozással ellehetetleníthessék a magyarokat. Ezt biztosítja az Európai Unió, hogy ez nem történhet meg. Ezért aztán azt mondom, hogy legyen minden nap a nemzeti összetartozás napja, de nemcsak a határon túli magyarokkal, hanem abban is, hogy önök, amikor az ellenzék mond valamit vagy javasol valamit, akkor önök ezt elismerik, és tudomásul veszik, hogy mi pontosan ugyanolyan magyarok vagyunk, és a mi szívünk is ugyanúgy a bal oldalon dobog. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Látom a jelentkezőket, természetesen mindenki megkapja a szót. Történelmi vitákban, higgyék el, én magam szívesen részt veszek, jelen pillanatban ezt nem tehetem. Ugyanakkor kötelezettségem elmondani, éppen, mert önök választottak meg arra a tisztségre, amiben most nyilatkozom, hogy a 2020. év nemzeti összetartozás évének nyilvánításáról szóló határozati javaslat a téma, tisztelettel kérek mindenkit, a most következőket is, hogy ennek megfelelően, a házszabályunkat betartva tegyék meg felszólalásaikat. Ezt annak ismeretében tettem, hogy értelemszerűen nem tudom, hogy mit fog mondani a következő néhány felszólaló. És ez valóban egy határozati javaslatról szóló vita. A határozati javaslatról szóló vita. Semmiben nem korlátozva tehát véleményüket, Fülöp Erik képviselő úr, független képviselő kapja meg most a szót. Köszönöm szépen. (Szászfalvi László: Köszönjük, elnök úr.)

DR. FÜLÖP ERIK (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Jelképes, azt gondolom, vagy szimbolikus, hogy pont nálam jelentette be elnök úr, hogy csak és kifejezetten a határozati témára korlátozódjon a hozzászólásom. Én megpróbálom, de nem tudom ezt megígérni.

ELNÖK: Állj, állj! Nem szimbolikus, uram! Arról van szó, hogy idáig frakciók nyilatkoztak. Most már nem frakció, hanem független képviselő. Nem a személye, nem a helyzete, hanem hogy idáig frakciók vezérszónokai szóltak. Csak azért, hogy értsük egymást pontosan. Most én is próbálom önt érinteni, remélem, ön is értett engem. Parancsoljon!

DR. FÜLÖP ERIK (független): Én maximálisan megértettem elnök urat. Köszönöm szépen. Akkor úgy próbálom megfogalmazni, hogy egyrészt saját véleményem, másrészről a Mi Hazánk Mozgalom képviselői csoportjának a véleményét szeretném most megosztani a kedves és tisztelt képviselőtársakkal.Én azt gondolom, elöljáróban nagyon fontos leszögezni, hogy a Mi Hazánk Mozgalom természetesen egyöntetűen támogat minden olyan kezdeményezést, amely egyrészről a csonka országunknak, az anyaországunknak a javát és gyarapodását szolgálja, másrészről a csonka országon kívül rekedt magyarságunkat próbálja meg ápolni és magyarságtudatában megtartani.

Én azt gondolom, az is talán egy kicsit szimbolikus jelentőségű volt, hogy pont a mai nap alkalmával az 1. napirendi pont, amelynek a vitájában mindannyian részt vehettünk, az egy olyan nagyon fontos, nagyon fajsúlyos témáról szólt, amelyben sokan kimondták azt, hogy sajnos fogy a magyarság. És ez nemcsak itt a mi csonka országunkra, a magyar államterületre vonatkozik, hanem ki kell mondanunk, hogy sajnos az országhatáron kívül rekedt, országhatárunkon kívülre szakadt magyar tömbökre is vonatkozik. Én még fiatalkoromban, gyermekkoromban úgy tudtam, és természetesen nagyon szerettem ezt a két számadatot, hogy Magyarországon 10 millióan élünk és Magyarországon kívül még 5 millióan élünk, és 15 millió magyarról beszélhetünk akkor, ha magyar nemzetről beszélünk. Ez a szám borzalmas mértékben, tragikus mértékben csökkent, és ez nem kis mértékben köszönhető annak a felfogásnak, amely 1947 és 1989 között uralta Magyarországot, hiszen emlékezhetünk arra, hogy nemcsak a trianoni sorstragédia az, amelyről nap mint nap nekünk meg kell emlékeznünk és ezzel a tudattal együtt kell élnünk, hanem azzal az 1956-tal, ahol szélsőséges ideológiák által vezéreltek öltek halomra magyar embereket és menekítettek el több százezer magyar embert külföldre.

(14.50)

És természetesen meg kell említenünk az elmúlt harminc év elhibázott külpolitikáját is, amely odavezetett, hogy most nem 15 millió nemzettestvérről beszélhetünk, ha a magyarságot említjük. Azt gondolom, hogy maga az is jelképes, hogy sajnos olyan, parlamenti frakcióval rendelkező pártoknak, akiknek itt lenne most a helyük, én csak a hűlt helyét látom, és egy ilyen fontos, a valódi nemzeti összetartozást jelentő napirendi pont kapcsán nem szólalnak fel egyáltalán, sőt nem is az, hogy nem szólalnak fel, hanem nincsenek is itt jelen. Azt hiszem, hogy ez nemcsak jelképes, hanem döbbenetes is.

Gréczy képviselő úr felszólalásával kapcsolatban nem akarok történész lenni, viszont nagyon sok olyan dologgal nem értettem egyet, ami mellett most nem mehetek el szó nélkül. Számomra egy rendkívül tragikus megközelítés az, hogy ha valaha valamely nemzet egy háborúba valamilyen oknál fogva belekeveredik, akkor vesztes félként ennek a súlyát, Trianonnak, a magyar golgotának a tragédiáját nap mint nap kénytelen legyen elszenvedni és elviselni. Én tiszteletben tartom minden baloldali politikus hazaszeretetét, amire hivatkozott képviselőtársam is, de engedtessék meg nekünk kimondani azt, hogy még egy ország nincs ma a világon, akivel ilyen szinten elbántak, mint 1920-ban Magyarországgal. Úgyhogy mindannyiunknak kötelessége, hogy ezt a sorstragédiát megpróbáljuk elfeledtetni, és ha lehet, azt visszafordítani. Ezt nem lehet úgy elérni, hogy a kettős állampolgársági törvény ellen való szavazásra buzdítanak politikai pártok, bármiféle önálló politikai haszonszerzés céljából.

Azt gondolom, hogy mindannyian üdvözlünk bármiféle ilyen kezdeményezést, amelyet most a kormánypárti képviselők letettek az asztalra, viszont én nem látom annyira rózsásnak és annyira jónak a helyzetet, amiről most itt az előttem felszólalók is beszéltek. A Fidesz-KDNP kormányzó párt immáron harmadik alkalommal kapott kétharmados felhatalmazást a választópolgároktól. A tegnapelőtti nap folyamán az európai parlamenti választáson is döntő többséggel megszerezte a mandátumok nagy részét. Azt hiszem és úgy érzem, hogy az a korrekt, ha tekintve a külföldi levélszavazatokat, a határon túliak szavazati arányát is, hogy milyen mértékben támogatták a kormányzó pártot, minden egyes alkalommal kiállnak minden egyes magyarjog-sérelemmel szemben.

Én bevallom az igazat, hogy a bevándorlásellenesség, és az a fajta Soros-ellenesség, amelyet már-már sokszor indokolatlanul is túltol a kormánymédia, mindenféleképpen támogatandó és követendő Magyarország részére és természetesen a Mi Hazánk Mozgalom képviselői részére is, viszont én nagyon örülnék, ha a magyarokat ért sérelmek, a külföldi magyar atrocitások tekintetében is legalább ennyire eltökélt és legalább ennyire bátor lenne a magyar kormány és a magyar kormányzatot képviselő képviselőtársak, hiszen azt gondolom, hogy joggal érezhetem úgy, hogy sajnos Brüsszellel szembe lehet szállni a kormány képviselőinek Soros György miatt, de a határon túli magyarok autonómiájának a kérdését igazából fel sem merik konkrétan vetni, hiszen a jelenlegi néppárti pártcsaládban ez valószínűleg sokak nemtetszését váltaná ki.

Viszont említettem, hogy nem érzem annyira rózsásnak a helyzetet. Míg európai szinten és az Európai Unió szintjén nyíltan lehet beszélni az önrendelkezési jogról és önálló új államok kialakulásáról vagy kialakulási kezdeményezéséről, a Kárpát-medencében nemhogy az autonómia kérdését nem lehet felvetni, nem lehet megemlíteni  és éppen ezért mondjuk ki az igazat, hogy nincs is elérhető közelségben a magyar autonómia sajnos ezekben a Kárpát-medencei országokban , hanem egyenesen sorozatosan érnek olyan provokatív, agresszív, sokszor szélsőséges vagy akár soviniszta megmozdulások magyarokat, magyar embereket a Kárpát-medencében, amelyekkel kapcsolatban én úgy érzem, hogy nagyon sokszor nem mer határozottan és erőteljesen kiállni a magyar külpolitika.

Vegyük sorra néhány példában, hogy mire is szeretnék utalni. Mindenki tudja, hogy a Vajdaságon az elmúlt években, az elmúlt évtizedben milyen magyaratrocitások történtek. Ettől függetlenül ez az ország csatlakozni kíván az Európai Unióhoz, amivel kapcsolatban én azt gondolom, hogy sokkal súlyosabb, sokkal erőteljesebb feltételeket kellene és kellett volna szabni az ő csatlakozásukkal kapcsolatban.

Ukrajnáról, Kárpátaljáról, azt gondolom, hogy nem is kell beszélni, hiszen most megemlítették az előttem szólók is jó néhány alkalommal akár a nyelvtörvény kérdését, akár az olyanfajta szélsőséges, erőszakos bűncselekmények elkövetését, mint amilyen a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség központja elleni Molotov-koktélos támadás volt. Ez az ország szintén vagy ennek az országnak a szélsőségesei nap mint nap követnek el magyar emberek, kárpátaljai magyar hazafiak ellen különféle cselekményeket, és nem riadnak vissza, mint ahogy előbb említettem, az erőszakos bűntettektől, bűncselekményektől sem.

Azt gondolom, hogy a környező európai uniós országokban sem sokkal jobb a helyzet. Itt megemlíthetjük, nyíltan mondjuk ki ezt is, a dunaszerdahelyi focicsapat ellen, és a magyarság nemzettudatát erősítő, az Ismerős Arcok Nélküled című dalának és a magyar himnusznak az eléneklésével kapcsolatos himnusztörvényt, amelyet, azt gondolom, csak nemzetközi felháborodás árán sikerülhet vagy sikerülhetett visszavonni. De sajnos a romániai helyzet sem sokkal jobb, ezt is nyugodtan kijelenthetjük. Én nagyon örülök, hogy Pánczél képviselőtársunk hivatkozott Szőcs Zoltán és Beke István magyar hazafiak tragédiájára, akik évek óta sínylődnek börtönben olyan cselekmény miatt, amit nyíltan nem követtek el, és nem is követhettek volna el. Az ő esetükben sincsen olyan erős kiállás a magyar kormányzat részéről, amely, azt gondolom, elengedhetetlen lenne.

De addig, amíg nagyon sokan Magyarországon a liberális körökben, mondjuk, a CEU megszűnéséért aggódtak, nagyon sajnálom, hogy ugyanezek a körök, ugyanezek a személyek a marosvásárhelyi egyetem beolvasztása ellen nem hullattak egy könnycseppet sem, mint ahogy a CEU esetében ezt tették. Azt gondolom, hogy nekünk mindannyiunknak, a Mi Hazánk Mozgalom tagjainak is és minden, a parlamentben lévő politikai képviselőcsoportnak, frakciónak az az egyetlen lehetősége, hogy ezt a határozati javaslatot elfogadja és megszavazza, hiszen sokkal erőteljesebb kiállást kell a jövőre nézve mindannyiunknak kifejtenie, pontosan azért, hogy megmaradhasson a határon túli magyarság is.

Szabó Dezső szavaival zárnám a rövid felszólalásomat, azért kell ezt tennünk, hiszen „Minden magyar felelős minden magyarért.” Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Normál szót kérő felszólalóként Boldog István képviselő úr, a Fidesz képviselője következik. Parancsoljon!

BOLDOG ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Történelemből önnel főleg nem szállnék vitába, Gréczy Zsolttal pedig azért nem szállok, mert úgy látom, a tízéves kisfiam is többet tud a magyar történelemről, mint ön, Gréczy úr.Azt gondolom, Sajó Sándor felvidéki magyar költő az egyik, aki a legjobban megfogalmazta a magyar történelem nehézségeit, hogy milyen magyar embernek lenni, amikor azt írta, hogy „Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség! / Magyarnak lenni nagy, s szent akarat, / Mely itt reszket a Kárpátok alatt.” És bizony az elmúlt száz esztendőben ezt nagyon-nagyon érezhették a határon túli magyarjaink, és érezhetik a mai napig is.

(15.00)

S bár mi sok mindent próbáltunk tenni azért, főleg 2010 után, hogy a nemzeti összetartozás érzése, az, hogy egy nemzet vagyunk, mindenkit elérjen a határon túl is, bizony van még tennivalónk. Én tudom azt, hogy vannak, akik meg tudnak fogalmazni dolgokat az ellen, amit teszünk, sőt nem szavazták meg a nemzetegyesítés igazi formáját, a kettős állampolgárságot sem, de azért most arra kérem őket, hogy ezt a törvényt majd szavazzák meg ott a DK felé is.

1920. június 4-én egy igazságtalan békediktátumot erőltettek ránk. 1920 óta azok a hatalmak, akik ezt ránk erőltették, soha nem kértek bocsánatot tőlünk, legalábbis a vezetőik nem kértek bocsánatot tőlünk. Azt gondolom, sajnos nem is várhatjuk ma sem, hogy bocsánatot fognak kérni, azt meg főleg nem várhatjuk, hogy igazságot kapjon a magyar nemzet ezektől a nemzetektől. Amit elvárhatunk, az az, hogy mi, magyarok összefogva, összekapaszkodva megpróbáljuk helyrehozni mindazt, amit a nyugati hatalmak ránk mértek 1920-ban. Ennek több formája lehet: ilyen formája a kettős állampolgárság, ilyen formája lehet ez a nemzeti emlékév, és természetesen ezt szolgálja mindaz a támogatás, amit a határon túli magyarjainknak próbálunk nyújtani.

Abban bízom, hogy mindaz, amit ma teszünk, szolgálja azt, ami a magyarok célja kell hogy legyen: ezer esztendő múlva is a Kárpát-medencében, pont úgy, ahogy ma, azt tudja mondani minden magyar, hogy mi vagyunk itt a legnagyobb nemzet, ezer esztendő múlva a Kárpát-medence magyar szótól legyen hangos, és lehetőleg mi irányítsuk ezt a medencét. Azt gondolom, hogy mindnyájunknak, akik magyarnak valljuk magunkat, ez kell legyen a feladatunk. Úgy gondolom, hogy ez a törvény, amely az emlékévre vonatkozik, ezt a célt is szolgálja.

Bízom benne, hogy az emlékévben, azonkívül, hogy nagyon sok összetartozásnapi összekapaszkodás lesz, azért nem feledkezünk meg arról, hogy 1920 mégiscsak egy nemzeti gyásznapot hozott létre. Egy napon gyászolunk, és az összes többin az évben reményeim szerint összekapaszkodunk, és biztatjuk egymást, hogy ezer esztendő múlva mégiscsak mi leszünk a Kárpát-medencében a legnagyobb nemzet úgy, mint ma, és magyar szótól lesz hangos a Kárpát-medence. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra van most mód. Gréczy Zsolt képviselő úr ezzel él is. Parancsoljon!

GRÉCZY ZSOLT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr, igazából kénytelen vagyok. Nem tudom, Boldog úr melyik mondatomban talált történelmileg kivetnivalót (Boldog István: Mindegyikben!), mert még kronológiailag is igyekeztem hűséges lenni a történelmi tényekhez.Szeretném emlékeztetni, attól, hogy valaki feláll, pátosszal magára borít egy piros-fehér-zöld zászlót és verseket szaval, nem lesz nagyobb magyar, mint az, aki ugyanezt tudja, csak nem ezzel akarja magát reprezentálni.

A másik. Ön nyilván 1990-ben még nem volt Fidesz-szavazó, nagyon meg lennék lepve, mert nyilván a papucsát dobta volna oda a tévéhez, amikor Orbán Viktor azt mondta, hogy álljunk fel és vonuljunk ki, mert ez a szó elhangzott az Antall-kormány valamelyik tisztségviselőjének szájából, hogy „Trianon”.

(Szilágyi Györgyöt a jegyzői székben Arató Gergely váltja fel.)

Szeretném emlékeztetni önt arra, ha már így belemegyünk, de nem szívesen teszem, csak már a megtámadtatás címén, hogy 2001-ben az első Orbán-kormány nevében Martonyi János külügyminiszter arról biztosította a Velencei Bizottságot, hogy az Orbán-kormány nem vezeti be a kettős állampolgárságot, nincs ilyen célja, és 2004-ben sem volt ilyen célja a Fidesznek, hanem a Magyarok Világszövetsége, majd a Thürmer Gyula vezette Munkáspárt kezdeményezésére csimpaszkodott rá egész pontosan a Fidesz, és ebből lett az, ami aztán történt. De még utána is azt mondták, szó nincsen arról, hogy ez a kettős állampolgárság szavazati joggal is jár majd, majd egyszer csak járt a szavazati jog is, majd most már azt is tudjuk, hogy a határon túli magyarok egy része máshogy szavazhat, mint azok a határon túli magyarok, akik éppen dolgoznak a határon túl, és ezt választási csalásnak hívják.

Ettől függetlenül a nemzeti összetartozást mi fontosnak tartjuk, de úgy gondoltam, kronológiailag ezt tegyük rendbe, mert én a közelmúlt történelmére is kristálytisztán emlékszem. (Szászfalvi László: Csúsztatás!)

ELNÖK: Amit látok, azt önök még nem láthatják, ezért elmondom, illetve meg kell hogy kérdezzem, kíváne még valaki élni a felszólalás lehetőségével, mert hozzászólót nem látok. (Jelzés nem érkezik.) Nincs ilyen. Minthogy további felszólalásra senki nem jelentkezett, az általános vitát lezárom. Megkérdezem az előterjesztőt, kíváne reflektálni. Elnök úr? (Pánczél Károly jelzésére:) Pánczél Károlyé a szó, parancsoljon!

PÁNCZÉL KÁROLY, a Nemzeti összetartozás bizottságának elnöke: Köszönöm szépen, elnök úr. Csak nagyon röviden, hiszen a felszólalók többsége egyetértett a bizottság által előterjesztett határozati javaslattal. Tiszteletben tartva és megfogadva elnök úr kérését, hogy ne bocsátkozzunk itt történelmi vitákba, valóban egyébként a Gyurcsány-párttal történelemről, nemzetről, nemzeti összetartozásról nincs mit beszélnünk. Nemzetárulók és hazaárulók 2004. december 5. óta, ezt tudják belhonban, külhonban, határon innen és túl, szórványban, diaszpórában, szigeten és mindenhol. Nincs erről mit beszélnünk.A benyújtó bizottság nevében pedig a többi hozzászóló támogatását köszönöm, sor kerül majd a részletes vitára és a zárószavazásra itt a parlamentben. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   89-100   101-124   125-136      Ülésnap adatai