Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszö-nöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő-társaim! Nekem ez a délután örömdélután, meg kell mondjam, mert nagyon boldog vagyok, hogy szak-mailag ilyen magas színvonalú beszédek hangzanak el. Annak különösen örülök, hogy olyan államtitkárt kaptunk ma délután, aki hajlandó is odafordulni, amikor egy ellenzéki képviselő megkéri, és csak re-ménykedünk benne, hogy nem rontják el, hogy majd azt mondják legközelebbi beüléskor, hogy nem kell odafordulni. Forduljon oda, mert higgye el, hogy hi-hetetlen tiszteletet lehet kiváltani az ellenzéki pad-sorokból is egy-egy olyan állami vezető személye felé, aki valóban az együttműködésről és a konstruk-tivitásról tanúskodik.Nem tudok nem megszólalni az adótörvényekről pár aspektusbéli vonatkozás miatt. Ez a csomag is azzal a felhanggal lett benyújtva, hogy adócsökkentés lesz, hiszen ez az adócsökkentés kormánya, és nagyon sok területet érintően könnyíteni kívánnak a polgá-raink, illetve a vállalkozások helyzetén. Gyakorlatilag amióta az áfát 27 százalékra emelték, az ellenzék padsoraiból mindig azt hallották, hogy kérem szépen, ezt az áfát csökkenteni kell.

Minden évben az aktuális kormányzati tisztviselő megígérte, hogy ezt a tervek közé beleveszik, egyszer csak elkezdődik ennek a ma-gas mértékű áfának a csökkentése. És tényleg, most már én is itt állok képviselőként, és már ebből a padsorból kérdezhetem meg, hogy de tényleg, ha ezzel az adócsomaggal valóban adóbevétel-csökkenés lesz, akkor nem lehetne esetleg legalább egy szá-zalékkal elkezdeni évről évre csökkenteni az áfát azért, hogy ne a legalacsonyabb keresetűek legyenek Magyarországon a legnagyobb adófizetők.

Ugye, ez egy óriási ambivalens szituáció, hogy hogy gondolom én azt, hogy a legalacsonyabb kere-setűek a legnagyobb adófizetők. Azért, mert a jöve-delmük után fizetik az adókat, járulékokat, majd pedig a maradó, éppenhogy csak a létminimumot szolgáló jövedelem nettóban 27, bruttóban 23 szá-zalékát befizetik a költéseikre. De mondjuk azt, hogy nem 23-at, csak 21-et, mert vásárolnak 5 százalékos áfás termékeket is, tehát legyünk ilyen jóindulatúak, de akkor is ezzel az áfamértékkel  ha tetszik, ha nem  a legszélesebb társadalmi rétegeket mint a jövedelemarányos legnagyobb adózói réteget tartják fönn. Azért ez minden, csak sem nem szociálpolitika, sem nem társadalomszemléletű és a közjót szolgáló adópolitika.

(18.20)

Tehát szerintem elég sokan örülnének annak, hogy mondjuk, éppen egy valamilyen járulékot ne csökkentsenek fél százalékkal, ha legalább 1-2 százalékkal lehetne az áfát csökkenteni. Szerintem elég sokan kibírnák az országban, ha azt mondanák nekik, hogy most éppen azt a járulékot azért nem csökkentjük ennyivel, mert elkezdtük az áfa csökkentését. Tehát legalább nyolc év után már tényleg olyan jó lett volna belekezdeni. Azt gondolom, hogy ez ma már olyan széles társadalmi igény, amit egy ilyen óriási felhatalmazással választást nyerő pártszövetségnek tényleg akceptálnia kellene.

A másik fontos kérdés: én aztán nem mehetek el a bankadó megszüntetése mellett szó nélkül. Ezt mindenki tudja, hogy a tevékenységemben nem igazán a barátaim a hitelintézetek. Most függetlenül attól a társadalomromboló tevékenységtől, amit 2004-től elkövettek, egyszerűen csak a számok maguk diktálják, hogy ettől a szférától nem lehet már kivetett adót elvonni addig, amíg a közteherviselésből nem vállalnak olyan arányt, amely a tényleges gazdasági forgalmukhoz illeszkedik.

Ha bárki megnézi egy átlagos magyar vállalat bevételi struktúráját és adóterhét, és megnézi bármely hitelintézetnek ugyanezeket a számait, akkor azt látja, hogy a bankok közel fele arányban vállalnak terhet a magyar közteherviselésből. Így, úgy, amúgy, anyacégek különböző beszámlázásaival, könyvelési trükkökkel, ilyen-olyan újraértékelésekkel, tehát a számvitel minden tárházát felhasználják arra, hogy minimalizálják az adókötelezettséget. Aztán pont egy olyan évben erről beszélni, és egy adótörvénybe beletenni, amely adóévben olyan hatalmas nyereségre tett szert ez a szektor, hogy egyszerűen már csak a társadalom iránti felelősségérzetünkbe és a társadalom iránti tiszteletbe és megbecsültségbe nem fér bele, hogy ha egy szektor ekkora eredményt tud produkálni, azt nem jutalmazom meg a következő évben ennek az egyébként rendkívül minimális mértékű különadónak a megszüntetésével.

Tehát én azért nagy tisztelettel, ha már ilyen kedves államtitkárunk van, hadd üzenjem az ő útján a döntéshozóknak, hogy tessenek egy kicsit még ezen finomítani, ezen gondolkodni, mert bár tudjuk, hogy a bankszféra ezt az igényét előadta, de hát sajnos azt is tudjuk mi ellenzéki képviselők, hogy a kormányzat körül elég sok oligarchának sikerült tulajdonrészt szereznie a bankszektorban, és még véletlenül sem szeretnénk azt gondolni, hogy az ő kérésük és az ő befolyásuk indokolta ezt a lépést. Bár tudjuk, hogy amikor bevezették, akkor megígérték a bankszektornak, hogy majd egyszer ez megszűnik, mert eljön annak az ideje, ez is igaz, de hát nem vagyok arról meggyőződve, hogy egy ilyen hatalmas nyereséggel bíró évben kell ezt megszüntetni. Vagy ha legalábbis mindenképpen valami kedvezményt akarnak adni, akkor ne teljes mértékben, hanem kezdjék el ütemesen csökkenteni ennek a mértékét.

Szeretnék szólni egy szót, mert azt hiszem, hogy itt megint lehetséges, ahogy képviselőtársam az előbb a szakképzés kérdésében felhívta a kormány képviselőjének a figyelmét a hibára, hogy ez fogalmazási hiba. Most ugyan nem teljesen fogalmazási hibáról beszélek, de szerintem ez sem egy szerencsés szabályozási elképzelés, ami a számviteli törvény 20. §-ának kiegészítéséről szól, jelesül a 212. §-ban. Ennek a szakasznak az értelme az, és az indokolás is ezt tartalmazza, hogy ki kellett mondani ebben az új (5b) bekezdésben, hogy a beszámolókészítés és a könyvvezetés pénznemének a létesítő okiratban rögzített pénznemmel kell megegyeznie. Az indokolásban pedig azt mondja, ezt most egyértelműsíti ez a javaslat, hogy a vállalkozó beszámolókészítési és könyvvezetési pénznemének a létesítő okiratban rögzített pénznemmel kell megegyeznie. Amennyiben ott forint, akkor természetesen forint, és csak akkor lehet deviza, ha ezt meghatározták. Én azt elhiszem, hogy esetleg ez egy ilyen pontosító jogszabályhely, de most vonatkoztassunk el a pragmatizmustól, térjünk át a gyakorlat területére!

Most ez azt mondja, hogy a beszámolót abban a pénznemben kell készíteni, ami a létesítő okiratban megjelölt pénznem. A létesítő okiratban a jogszabály szerint, a társasági jog szabályai szerint pénznem csak a tőkénél kötelező, hogy szerepeljen. Tehát a tőke x forint, y dollár s a többi, s a többi. Tehát az az egyetlenegy jogszabályi kötelező elem, ami egyáltalán a pénznem, ami vonatkozásában a pénznem előfordul. Most ez a kiegészítés azt mondja, hogy ha ott pénznem valamiben van meghatározva, a beszámolót abban kell készíteni.

Most azért meglehetősen erőteljesen a világ gazdasági vérkeringésében benne vannak a nagyvállalataink, és pontosan tudjuk, én számtalan olyan konferencián voltam már, ahol azt mondják, hogy euróban számolnak el mindent, bevételt, kiadást, akkor is, ha valamely számla forintban keletkezik, mert oly mértékben exportorientáltak a vállalatok, olyan mértékben alapvetően euró a bevétel, hogy neki a számvitelét egyszerűbb így csinálni.

Egy társaság alapító okiratának a számviteli vezetéséhez egyetlenegy jogi köteléke van, hogy az egyik megalapozza azt, hogy a másikat lehet csinálni. Ennél erőteljesebb kapcsolat e két okirat, illetőleg e két tényező között nincs. Viszont minden egyes vállalatnál van számviteli politika, amit meg kell csinálni, ami nélkül el se lehet kezdeni a könyvvezetést.

Nem értem, és most egy javaslatot kívánok a kormány képviselőjének tenni, hogy ha amúgy is kell számviteli politika, amúgy is le kell írni, amúgy is egy nyilvános iratról beszélünk, akkor miért nem inkább azt mondja a jogalkotó, hogy a számviteli politikában kell meghatározni a beszámoló pénznemét. Miért is mondom ezt? Azért mondom, mert miután az alapító okiratnak, a létesítő okiratnak nem kötelező eleme a tőke pénznemén kívül bármely más kérdésről egyáltalán beszélni, ami pénznemhez kapcsolódna, ha ez kötelezően bevezetésre kerül, minden egyes gazdasági társaságnak ügyvédet kell megint azért fizetnie, hogy ezt bevezesse az alapító okiratba vagy a létesítő okiratba, egy újabb költséget generálunk ennek a nagyon széles szektornak. Holott mennyivel egyszerűbb lenne, ha azt mondaná a számviteli törvény, hogy a számviteli politikában kell meghatározni, hogy az adott adóévben a beszámolóját melyik pénznemben fogja készíteni, és ezt akár minden évben is változtathatja. Egyet nem tehet, hogy havonta változtatja.

Tehát most ez valóban egy technikai jellegű dolog, de ha belegondolunk, hogy ezzel megint mennyi költséget fogunk generálni a cégeknek, és azért tényleg a magyar cégek meglehetősen sarcolt társaságok a világ általános adózásához képest, tegyük már meg ezt a gesztust nekik. Kérem a kormányzatot, hogy ezt a kérdést fontolja meg.

Nagyon örülök neki, még egyszer ismétlem, hogy egy ilyen magas szintű vitának lehettem részese, és valóban nagyon sajnálom, hogy ily kevés képviselő van itt, mert szerintem az összes országgyűlési képviselőnek ez a délután egy rendkívül hasznos, elképesztően gazdag információval bíró délután volt. Én tényleg azt javaslom, hogy máskor az ilyen jellegű jogszabályok tárgyalása során nagyobb érdeklődés legyen, mert amikor a szakmaiság tud elsősorban ebben a teremben előtérbe kerülni, és nem a politikai csatározás, akkor tényleg üdvözítő az, hogy itt vagyunk, és nem érdekes, hogy ellenzékiek vagy kormánypártiak vagyunk, hanem az az érdekes, hogy hazánk polgáraiért vagyunk itt, és szeretnénk minél jobbá tenni a közt. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiból.)