Felszólalás adatai

Felszólalások:   1-4   5-8   9-12      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Megköszönöm államtitkár úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Mellár Tamás képviselő úr, Párbeszéd-képviselőcsoport: „Aktuális ügyekről” címmel. Öné a szó, képviselő úr.

DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Egy idézettel kezdeném: „Magyar énelőttem az, aki nem bírja a homályt, sem a börtönben, sem a gondolatban. Magyar az, aki az értelmet szereti, aki a szenvedélyét csak akkor engedi szabadon, midőn a szó már nem használ az igazság elfogadtatására. Minden nép közösség. Jó magyar az, aki emberi, jó tagja a magyar közösségnek.” Ezeket a sorokat Illyés Gyula írta 1939-ben a „Ki a magyar” tanulmányában. Az idézetből, azt gondolom, egyértelműen kiderül, kiolvasható, hogy a XX. század legnagyobb magyarja szerint nem a származás, nem a vérvonal és nem is a harciasság teszi az embert magyarrá, hanem az értelmes gondolkodás, a magyar közösség érdekeinek a felvállalása. Tisztelt fideszes Képviselőtársaim! Az önök politikai közösségéhez tartozó újságíró  bár ide egy kérdőjelet tettem magamnak, hogy valóban újságíróe , az 5. számú fideszes párttagkönyv tulajdonosa a Magyar Televízióban néhány nappal ezelőtt három társával együtt az én frakciótársam, Kocsis-Cake Olivio magyarságát vonta kétségbe, mondván, hogy hiába tud valaki magyarul, attól ő még nem lesz magyar, és a képviselőtársam nem is lehet magyar, hiszen az édesapja Afrikában, Bissau-Guineában született, így nyilván a magyarság alapkérdéseit és problémáit nem is tudja felfogni vagy nem is tudja értelmezni.

Ez a vélekedés egyébként engem mélységen felháborított. De hála istennek, nemcsak engem, hanem nagyon sok más magyar polgártársamat is, ez egyébként a Facebookon nagyon jól látható volt. Tiltakozom az ellen, hogy egyes újságírók ilyen alapon akarják osztályozni a polgártársaimat, és ítélkezni arról, hogy ki is a jó magyar.

Kocsis-Cake Olivio bűne az volt  legalábbis az újságírók szerint , hogy ő közös megemlékezésre invitálta a szomszédos országok polgárait a trianoni békeszerződés 100. évfordulója kapcsán. Ezen a ponton nyomatékosan szeretném hangsúlyozni, hogy a trianoni békeszerződés egy igazságtalan békeszerződés volt, mert elszakított 3 millió magyart az anyaországtól, és külső hatalmak alá rendelte. Ez ellen akkor is és azóta is, mindig is tiltakozni kell, mindig is emlékeznünk kell rá, és tudnunk kell azt, hogy milyen kötelezettségeink vannak a határainkon kívülre szakadt magyarokkal szemben. De ebből a dologból, ebből az igazságtalan békeszerződésből nem következik az, hogy a külföldre szakadt nemzettársainkat úgy tudjuk a legjobban védeni, és úgy tudunk a legjobban az érdekeikben bármit is tenni, hogy a szégyenletes döntés után száz évvel mi még mindig acsarkodunk, gyűlölködünk a szomszéd országok ellen, azon később született generációk ellen, amelyek semmiképpen sem tehetők felelőssé nagyapáik, dédapáik tetteiért. Azt gondolom, hogy itt lenne a megbékélés ideje, nagyon fontos lenne az, hogy próbáljunk meg békében együtt élni a szomszédos országokkal, ahogy ezt egyébként a németek és a franciák is megtették, és meg tudtak egymással egyezni. József Attila „A Dunánál” című versében pontosan erről beszél: „A harcot, amelyet hőseink vivtak, / békévé oldja az emlékezés / s rendezni végre közös dolgainkat, / ez a mi munkánk; és nem is kevés.”

Tudom, államtitkár úr, aki válaszolni fog nekem, majd elkezd hazaárulózni, akár szemkilövetőzni is. Mentségemre hadd hozzam azt föl, hogy én már Ceaușescu időszakában is szakkollégistákat vittem ki Erdélybe, hogy megismerjék az ott élő magyarokat és a kultúrát (Dr. Rétvári Bence: Akkor mit keresel a Párbeszéd-frakcióban?), és a rendszerváltozás után pedig több éven keresztül tanítottam a Sapientia Egyetemen ingyen és bérmentve. Éppen ezért arra kérem, hogy inkább arra próbáljon meg koncentrálni válaszában, hogy hajlandóe elítélni és elhatárolódni a fideszes párttársa rasszista álláspontjától vagy sem, mert itt most már nem Kocsis-Cake Olivio sérelméről van szó, hanem sokkal inkább arról, hogy az Orbán-kormány hajlandó-e, képese útját állni az ország legújabb kori fasizálódásának. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Orbán Balázs államtitkár úr kíván válaszolni az elhangzottakra. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Először is kezdeném azokkal a dolgokkal, amiben egyetértünk. (Németh Szilárd István: Nem lesz könnyű.) Egyetértünk abban, hogy magyarnak lenni döntés kérdése, nem pedig származás vagy egyéb külső megkülönböztető jegy kérdése. Ráadásul egy nem is könnyű döntés, és ez nemcsak a XX. században volt így, hanem a korábbi, vérzivataros évszázadokban is. Úgyhogy szerintem dicséret és elismerés illet mindenkit, aki belső meggyőződésből ezt a döntést meghozza. Egyébként pedig Kocsis-Cake Olivio képviselő úr, azt gondolom, nekem ez a személyes véleményem, hogy a Párbeszéd-frakció legmagyarabb tagja. De ami szerintem problémát okoz, és amiről beszélnünk kellene, az az, amiről tegnap is beszéltünk a napirend előtti felszólalások között, hogy tudniillik valamit képviselő úr nem ért. Azt nem érti képviselő úr, hogy mi a problémánk. Nekünk az a problémánk, amit a Momentum csinált az elmúlt hetekben. Az a problémánk, hogy Erdélyben, és az a problémánk, hogy Felvidéken ők elmentek és nem egy etnikai magyar pártot támogattak, hanem egy román, illetőleg egy szlovák pártot támogattak. És ezzel egy olyan Rubicont léptek át, amit korábban ebben a Házban csak a Demokratikus Koalíció tagjai léptek át, más parlamenti párt, más ellenzéki frakció ilyen, mi úgy gondoljuk, hogy végzetes és hibás lépésre nem vetemedett.

(9.20)

A probléma ott kezdődik  és itt jön be a képviselő úrnak és a Párbeszéd-frakciónak is a felelőssége , hogy ha abban egyetértünk, hogy a nemzeti összetartozás ügyét meg a magyar nemzet ügyét nem szolgálja az, hogy magyar pártok parlamenten belül és parlamenten kívül a határon túliak vonatkozásában nem etnikai magyar pártok, hanem román és szlovák pártok támogatására hívnak fel, ha ebben egyet tudunk érteni, akkor viszont a politikai felelősség kérdéséről is beszélnünk kell. A politikai felelősséget viszont önök mint a Párbeszéd-frakció tagjai viselik azért, mert ezekkel a politikai erőkkel önök szövetségben indulnak a választásokon. Az úgy nem megy, hogy egyik nap fölszólalunk, és azt mondjuk, hogy hát igen, valóban szegény határon túli magyarok, mi történik velük, és miért nem foglalkozik velük többet a kormány, és miért nincs ebben nemzeti konszenzus, aztán a másik napon meg elindulunk olyan parlamenti frakcióval rendelkező pártokkal szövetségben, illetőleg olyan parlamenten kívüli pártokkal szövetségben, amelyek ezt a konszenzust meg a nemzeti összetartozás ügyét tagadják. Nemcsak úgy mismásolják, hanem pontosan a képviselő úr volt ott a Magyar Állandó Értekezleten, és a Diaszpóra Tanács munkáját is figyelemmel kíséri, és láthatta, hogy azok a pártok nem voltak ott, ők nem akartak a határon túli magyar szervezetekkel találkozni. Őket nem érdekelte nem a Fidesznek és nem a kormányoldalnak az ezzel összefüggő politikája, hanem az nem érdekelte, hogy a határon túli magyar szervezetek, amelyek között nincs jobboldali meg baloldali szervezet, mit gondolnak erről az országról, és mit gondolnak a magyarság ügyéről.

S akkor még nem beszélünk arról, hogy mi történt a kettős állampolgársággal összefüggő népszavazás kapcsán, még nem beszélünk arról, hogy mi történt a 2010 utáni nemzetegyesítés közben. Ők ezeket a döntéseket és ezeket a lépéseket nem támogatják. Ők azt gondolják, hogy 2010 óta lett több mint egymillió új magyar állampolgár, hogy soha nem látott mértékben költünk forrásokat nemzetpolitikai célokra, több mint 100 milliárd forintnál tartunk, miközben soha korábban 9 milliárd forintnál többet nem költöttünk, és ők ezzel nem értenek egyet. Önök pedig ezekkel a pártokkal és ezekkel a politikusokkal szövetségben vannak. Nem az, hogy nem határolódnak el, hanem konkrétan közösen kampányolnak, közösen indulnak, és többséget alkotnak most már bizonyos önkormányzatokban is. Miről beszélünk? És ez a probléma!

S ebben bizony a Párbeszéd-frakció valamennyi tagjának felelőssége van. Ez alól a felelősség alól nem lehet kibújni. S az, hogy ön elmegy a Sapientiára tanítani, nekünk alap. Mi mindannyian járunk a határon túlra, aki pedig olyan egyetemi közegből jön, az mindenki tanít határon túli egyetemen is. Ez alap. De emiatt a képviselő úr még nem tudja kivonni magát a felelősség alól, amit önök, a Párbeszéd tagjai mindannyian egyetemlegesen viselnek. Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   1-4   5-8   9-12      Ülésnap adatai