Felszólalás adatai

Felszólalások:   9-12   13-16   17-22      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Az LMP részéről Csárdi Antal képviselő úr kért szót. Parancsoljon!

(11.40)

CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! 2004 és 2010 között több mint másfél millió fogyasztói devizakölcsön-szerződés került megkötésre. Jelenleg úgy állunk, hogy az Igazságügyi Minisztérium adatai szerint 900 ezer végrehajtási eljárás van folyamatban, és ezeknek a végrehajtási eljárásoknak a végén az esetek túlnyomó többségében kilakoltatás vár azokra a magukra hagyott, azokra a becsapott fogyasztókra, akiket a magyar bankrendszer csúnyán átvert. Azt gondolom, nem lehet köztünk vita abban a kérdésben, hogy nem várhatnak tovább a devizahitellel átvert magyarok milliói. Miért milliókról beszélek? Ugye, pontosan látjuk, hogy ha van másfél millió fogyasztói szerződés, akkor az legalább egymillió családot érint közvetlenül, ahol körülbelül, azt lehet mondani, hogy gyakorlatilag 3-4 millió közé tehető azoknak a polgártársainknak a száma, akiket ez a probléma húsbavágóan, a hét minden napján érint. Pedig tudjuk, hogy ez a helyzet nem önmagától alakult ki, és hogy ebben a kialakult helyzetben az adósok felelőssége elhanyagolható. 

A C-51/17. európai bírósági ítélet indoklásában egyértelműen fogalmazott az Európai Bíróság. A 93/13. irányelv 4. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az a követelmény, amely szerint a szerződési feltételeket világosan és érthetően kell megfogalmazni, arra kötelezi a pénzügyi intézményeket, hogy elegendő tájékoztatást nyújtsanak a kölcsönt felvevők számára ahhoz, hogy az utóbbiak tájékozott és megalapozott döntéseket hozhassanak. E tekintetben e követelmény magában foglalja, hogy az árfolyamkockázattal kapcsolatos feltételeknek nemcsak alaki és nyelvtani szempontból, hanem a konkrét tartalom vonatkozásában is érthetőnek kell lenni a fogyasztó számára, abban az értelemben, hogy az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó ne csupán azt legyen képes felismerni, hogy a nemzeti fizetőeszköz a kölcsön nyilvántartásba vétele szerinti devizához képest leértékelődhet, hanem értékelni kell tudnia az ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségére gyakorolt, esetleg jelentős gazdasági következményeit is.

Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, hogy mind a ketten százszámra vagy még több olyan szerződést láttunk, ami devizahitel-szerződésről szól, és be kell vallanom, hogy nem tudok mondani olyan szerződést, ahol ennek az európai bírósági feltételnek megfelelt volna a szerződés.

Ha nem hozzuk rendbe ezt a kérdést, ha nem nyújtunk kézzelfogható és valós segítséget a rászorulóknak, akkor egy olyan társadalmi szakadék fog kialakulni ebben az országban, ami egyrészt súlyosan sérti az igazságosság alapelvét, mert azt gondolom, hogy a becsapott devizahitel-adósoknak jár az igazság, másrészt viszont a gazdaság fogja nagyon durván megszenvedni. Pontosan tudjuk, hogy azok a családok, azok a vállalkozások, akik áldozatai ennek a devizahitel-válságnak, aktív és hasznos gazdasági szereplői lehetnének ennek az országnak, ma viszont egyértelműen perifériára szorulnak azért, mert azok a törvényhozási lépések, ami egyrészt a végtörlesztés volt, másrészt a forintosítás, az nem nyújtott nekik valós és érdemi segítséget.

Azt gondolom, meg kell hogy hallja a kormányzat, hogy azok az önhibájukon kívül rászoruló devizahitel-adósok, ezek a becsapott emberek és családok milliói joggal várják el a kormánytól, a magyar törvényhozástól, hogy végre valós és érdemi segítséget kapjanak. Nem lehet megfeledkezni a társadalom harmadáról, 3-4 millió emberről, és én azt gondolom, hogy ezt a felelősséget önöknek a kormányban és nekünk itt az ellenzéki oldalon egyformán vállalnunk kell. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiból.)

ELNÖK: Völner Pál államtitkár urat illeti a szó. Parancsoljon!

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Először is szeretném szétszálazni a mondandójában elhangzottakat, mert egymástól nagyon távol lévő, bár összeérintkező területeket említett, mintha számszerű összefüggések is fennállnának ezek között a dolgok között. Először is azok a végrehajtási eljárási számok, amelyeket ön idézett itt, a parkolási cédulától kezdve a bírósági bírságokon keresztül, valamennyi céges ügyet és minden mást magukban foglalnak. Ezt összemosni a devizahitelesek ügyével egy nagyon erős csúsztatás, tehát így indítani egy beszédet, az megkérdőjelezi a komolyságát a később elhangzottaknak is.

De ha a devizahitelesekről beszélünk, akkor mondhatjuk, hogy ma Magyarországon nincsenek devizahitelesek, pontosan azért, mert ez a parlament és ez a kormányzat forintosította a devizahiteleket mindazok tekintetében, akik nem devizában jutnak jövedelemhez. Abban egyetérthetek képviselő úrral, hogy valóban, az az időszak 2010 előtt, amikor 1 százalékról 70 százalékra nőtt a hiteleken belül a devizahitelek aránya, súlyos szabályozási, törvényalkotási, jogszabályalkotási hiányosságokat és hibákat jelent. Ezt akkor is többször szóvá tettük, 2010 után pedig orvosoltuk. Gondoljunk csak a végtörlesztés intézményére, a legelesettebbeknek létrehozott eszközkezelő intézményére, az árfolyamgátra, gondoljunk a forintosításra, a bankok elszámoltatására, ami több mint ezermilliárd forintot adott vissza az adósoknak! Mind azt jelzik, hogy sem a kormányzat, sem a parlament nem nézte tétlenül ezt a problémahalmazt, ami 2010 után, a válság után a nyakunkba szakadt, és ahol valóban több mint egymillió devizahitelesen kellett segíteni, és jelentem, hogy ez jórészt sikerült is.

Természetesen vannak olyan ügyek, függetlenül attól, hogy devizában  a forintosítás előtt  vagy forintban adósodik el egy család, milyen kamatszint mellett, lehetnek olyan egyéni körülmények, közbejött esetek, ami miatt egy normál, működő gazdaságban, normálisan működő társadalomban is olyan helyzetbe juthatnak egyesek, hogy nem tudják az adósságaikat törleszteni, és eljuthat akár a végrehajtási eljárásig egy-egy ilyen ügy. Ezért említettem például az eszközkezelő esetét, ahol 36 ezer családot sikerült ebből a helyzetből kihoznunk. Megjegyzem egyébként: az LMP ezt nem szavazta meg, tehát lehet, hogy akkor kellett volna a párttársaival erről is beszélgetni. Tehát gyakorlatilag ezen az úton ma már csaknem egészében, tehát majdnem 30 ezer család vissza is tudja vásárolni nagyon kedvezményes feltételek mellett ezeket a lakásokat, és megoldódik a problémájuk. A forintosítás kérdése, mint említettem, megint csak azt mondom, hogy önök ezt sem szavazták meg, és természetesen ez azt jelenti, hogy nem biztos, hogy átgondoltan és koncepcionálisan viszonyulnak ezekhez a kérdésekhez.

Nagyon örültem, hogy említette a luxembourgi bíróságnak az ítéletét, hiszen ez is jelzi, hogy a bíróságok számára is nyitva állt és a mai napig nyitva is áll az az út, hogy egyedi esetekben, valóban, ha lát ön egy olyan szerződést, amelyik nem felel meg a törvényi követelményeknek, ezt a bíróságok felülvizsgálhatják. Mi a magyar parlamentben nem vagyunk abban a helyzetben, nem voltunk ott abban az esetben, nem tudjuk kivizsgálni, hogy valóban ott, annál a szerződéskötésnél ki mit mondott, hogyan lett rögzítve, ki mit írt alá. Ezt a bíróságok megtehetik, és teszik is a maguk dolgát; nyilvánvalóan a jogszabályi keretek között meg tudják oldani azt, hogy az egyéni sérelmekre is gyógyírt találjanak.

Ugyanígy a végrehajtási eljárásokban is a bíróságoknak van jogkörük, hogy kivizsgálják, hogy valóban ezek az eljárások megalapozottak-e, jogszerűen folynak-e. Tehát azt akarom mondani, hogy Magyarországon a jogrendszer, a hatóságok, a bíróságok működése megfelelő arra, hogy ezeket az ügyeket orvosolják. Látható, hogy a Kúrián is folynak olyan tanácskozások, amelyek próbálják a bírósági gyakorlatnak azokat a támaszait megadni, ami mentén a bíróságok tudnak mérlegelni, és egyedi ügyekben a megfelelő döntéseket meghozni, de a magyar parlament általános szabályokat tud alkotni, amelyek mindenkire vonatkoznak. Tehát nagyon nehéz így azokat az egyedi ügyeket orvosolnunk, amelyek valóban előfordulhatnak.

Nekünk az a feladatunk, és azt hiszem, hogy ennek meg is felelünk, hogy az a jogi környezet, amit fenntartunk, amit alakítunk, amit kialakítottunk, a bíróságok számára kellő mozgásteret nyújtson ahhoz, hogy megfelelő jogorvoslatot tudjanak adni azokban az esetekben, ahol gyakorlatilag valóban feltételezhető módon, nem egyéni képességek miatt, nem egy anyagi helyzet miatt, hanem akár a tájékoztatás hibája vagy más okok miatt nem megfelelő döntést hozott az adós. Remélem, hogy ennek a feladatnak a bíróságok meg tudnak felelni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

(11.50)

Felszólalások:   9-12   13-16   17-22      Ülésnap adatai