Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Alexov Lyubomir szerb nemzetiségi szószóló úr: „25. éves a Nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény” címmel. Megadom a szót ötperces időkeretben.

ALEXOV LYUBOMIR nemzetiségi szószóló: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Magyarországon élő nemzetiségek szempontjából 1993. július 7e kiemelt jelentőségű dátum, hisz 25 évvel ezelőtt ezen a napon fogadta el az Országgyűlés a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényt azzal a céllal, hogy a törvény által elismert 13 magyarországi nemzetiség jogainak szabályozásával erősítse a kisebbségi közösséghez tartozók identitását, erősítse nyelvük és kultúrájuk megőrzését, valamint hagyományaik ápolását.A kisebbségi törvény szerepének és jelentőségének áttekintése előtt azonban tekintsünk vissza röviden a törvény megszületésének előzményeire. A rendszerváltozás éveire kell visszautalnunk, amikor Magyarországon elindult a demokratizálódás folyamata, amelynek során a nemzetiségi, az akkori szóhasználat szerint kisebbségi kérdés is napirendre került, és 1988-89-től már sorra készültek a javaslatok e témakörben.

A javaslatok és kezdeményezések kapcsán a politikai vezetők a nemzetiségi kérdés iránti elkötelezettséget emelték ki, ugyanakkor az e kérdéssel foglalkozó szakirodalom további két gyakorlatias okról is említést tesz. Egyfelől a kisebbségi jogok kodifikációjának hiánya esetlegesen lassíthatta volna az Európai Unióhoz való csatlakozási folyamatot, másfelől a törvénynek egyfajta példamutató szerepet is szántak a határon túli magyarság megoldásra váró gondjai tekintetében.

A jogszabály előkészítése a kilencvenes évek elején folytatódott, amelybe immár bekapcsolódott az újonnan létrehozott Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal és az 1991 januárjában megalakult Kisebbségi Kerekasztal Doncsev Toso vezetésével. Újabb tervezetek születtek, amelyek már egyaránt tartalmazták az asszimiláció tilalmát, az identitás szabad megvallásának elvét, az egyéni és kollektív jogok biztosításának és védelmének, megvallásának elvét, a kisebbségi önkormányzatok és az anyagi támogatási rendszer létrehozásának szükségességét.

De a Kisebbségi Kerekasztal tervezete értelemszerűen egyéb erős jogosítványokat is tartalmazott, és mindamellett figyelemmel kellett lenni a kisebbségi közösségek eltérő sajátosságaira is. Az egyeztetések is tovább folytatódtak, amelyeken az állami szervek, a kisebbségi szervezetek, a parlamenti képviselők pártjai és szakértői vettek részt, és amely végül ’91 szeptemberében kompromisszumot hozott és közös tervezet elfogadásához vezetett.

A hosszas jogszabályi előkészítés után megkezdődhetett a törvény szövegezése, amely hatpárti konszenzusnak köszönhetően szinte egyhangú szavazással, 1 tartózkodó és 1 nem szavazattal került elfogadásra. A nemzetiségek jogi státuszának meghatározását tekintve fontos kiemelni, hogy a kisebbségi törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek önazonosságához való jogát az egyetemes emberi jogok részének, a kisebbségek egyéni és közösségi jogait pedig alapvető szabadságjogként határozta meg. A törvény kimondta a kisebbségek megkülönböztetésének tilalmát, és rögzítette az alkotmány azon rendelkezéseit, amely szerint a Magyarországon élő nemzeti és etnikai kisebbségek államalkotó tényezők.

A kisebbségi törvény céljai között a sokszínű kulturális értékek megőrzése is kiemelendő, amelyhez az intézményi alapok megteremtését is lehetővé tette. A kulturális autonómia megvalósítását a törvény az országos kisebbségi önkormányzat kezébe helyezte, miközben a nemzetiségek, mindenekelőtt az országos önkormányzatok, élve a törvény adta lehetőséggel a 2000-es évektől kezdődően új intézmények létrehozásával, illetve a már meglévő intézmények fenntartói jogának átvételével megkezdték a kulturális és oktatási autonómiájuk tudatos kialakítását, építését és bővítését.

A negyed évszázad távlatából vizsgálva az 1993-as kisebbségi törvény, annak jelentősége és hatása napjainkban is tapasztalható. Törvényi szintre emelte a nemzetiségi jogok szabályozását, létrehozta a nemzetiségi önkormányzatok rendszerét, a nemzetiségi kulturális és oktatási autonómia megvalósítása érdekében lehetővé tette a nemzetiségi intézményrendszer kialakítását, kiépítését. Az elmúlt években mindehhez jelentős kormányzati támogatások is rendelkezésre állnak, amelyek a nemzetiségi önkormányzatok és intézményeik stabil és kiegyensúlyozott működését biztosítják, illetve a nemzetiségi intézményrendszer további fejlődését teszik lehetővé.

Végezetül: a kisebbségi törvény közvetlen módon a magyarországi nemzetiségek képviselőit elvezette a parlamenti képviseletig, hiszen ebben a ciklusban már egy nemzetiségi képviselő és 12 nemzetiségi szószóló vehet részt az Országgyűlés munkájában. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)