Felszólalás adatai

Felszólalások:   1   1-21   22-25      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK : (A teremben lévők felállnak, és ezzel köszöntik a választópolgárok közösségét. Amikor az ülést vezető elnök helyet foglal, a teremben lévők is leülnek.) Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés őszi ülésszakának 25. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Szűcs Lajos és Hiszékeny Dezső jegyző urak lesznek segítségemre. Köszöntök mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánkat.Tisztelt Ház! Ismét csak szomorú kötelességemnek kell eleget tennem azzal, hogy bejelentem, az elmúlt időszakban három volt képviselőtársunk hunyt el.

Vojnik Mária, az MSZP egykori politikusa, a párt egyik alapító tagja, az 1998. évi országgyűlési választásokon Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 1. számú egyéni választókerületében szerzett mandátumot, és 2010-ig három cikluson át volt a térség országgyűlési képviselője. Megbízatása alatt egészségügyi államtitkár, az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának elnöke, az Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi, illetve a Munkaügyi bizottság tagja volt. Országos tisztségei mellett aktívan dolgozott szakterülete, az egészségügy és szűkebb hazája, Nyíregyháza önkormányzati képviselőjeként is. Életének 69. évében hunyt el.

Pécsi Ildikó színművész és rendező 1994-ben az MSZP színeiben Budapest 22. számú választókerületében szerzett mandátumot, és 1998-ig volt a magyar Országgyűlés tagja. Megbízatása alatt a Kulturális és sajtóbizottság munkáját segítette. Pécsi Ildikó színészi karrierje a Pécsi Nemzeti Színházból indult, és az évek során számos neves színházi társulat tagja volt. Száznál több magyar filmben, tévéjátékban és sorozatban játszott. Művészi munkáját 1976-ban Jászai Mari-díjjal, 2007-ben Kossuth-díjjal ismerték el. 2006-ban átvette a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést, és idén februárban pedig a Magyar Filmakadémia életműdíjában részesült. Életének 80. évében hunyt el.

Tóth Ferenc 1998-tól 2014-ig, négy cikluson keresztül volt az Országgyűlés tagja. Mandátumát mind a négy országgyűlési választáson a Fidesz jelöltjeként, Tolna megye 2. számú egyéni választókerületében szerezte. Megbízatása alatt 13 évig volt az Oktatási, tudományos és kutatási bizottság tagja. Tóth Ferenc élete jelentős részét szentelte a köz szolgálatának. Fadd nagyközség polgármestereként, majd alpolgármestereként, országgyűlési képviselőként, Tolna megye kormánymegbízottjaként szolgálta a helyiek érdekeit. 2019-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést vehette át. 70 éves korában hunyt el.

Kérem önöket, hogy képviselőtársaink emléke előtt néma felállással tisztelegjünk. (A teremben lévők néma felállással adóznak az elhunytak emlékének.) Köszönöm.

Tisztelt Ház! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Orbán Viktor miniszterelnök úr. Miniszterelnök úr, öné a szó. (Gyurcsány Ferenc megérkezik a terembe.  Közbeszólás a kormánypártok padsoraiból: Hoppá!)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kértem szót, mert egy hosszú, 6 hónapos tárgyalássorozat végére tett pontot múlt hét végén az Európai Tanács. Mindannyian tudjuk, hogy Európa nehéz helyzetben van, a világ teljes össztermeléséből rá eső részesedés folyamatosan csökken, huszon-egynéhány százalékról 16-17 százalékra csökkent. Időközben elvesztettük az Egyesült Királyságot, amely nukleáris nagyhatalom és Európa egyik legnagyobb gazdasága volt; és rátört az európai kontinensre a koronavírus is, amelynek egészségügyi és gazdasági következményeivel kell szembenézni.

Fél évvel ezelőtt az Európai Unióban az elnökséget Németország vette át, és azt a döntést hozták, hogy egy helyreállítási alapot állítanak föl, amelytől azt remélik, hogy modernizálja az európai gazdaságot, és így megállíthatja a világ össztermékéből való részesedés csökkenését; az Egyesült Királyság elvesztésével odalett lendületet újra visszanyerheti; és azt is remélték a németek, hogy a vírus egészségügyi és gazdasági következményeit is tudjuk kezelni ezzel a helyreállítási alappal.

Azt is tudni kell, tisztelt képviselőtársaim, hogy a legnehezebb helyzetben lévő európai gazdaságok adóssága az egekben van. Van olyan európai uniós ország, amelynek az államadóssága 200 százalék fölött van, de van 160 százalékos, és az Unió második legnagyobb gazdasága is nagy valószínűséggel az év végéig átlépi a 100 százalékot. Ehhez képest Magyarország még mindig 80 százalék alatt van. A német javaslat az volt, hogy vegyünk föl közösen egy hitelt, és ebből hozzuk létre a next generationnek nevezett helyreállítási alapot. Tudni kell, hogy ennek az alapnak minden fillére hitel, amit vissza kell majd fizetni. Aki pedig nem tud majd fizetni, azok helyett majd a többieknek kell helytállni.

Mi, magyarok ettől a gondolattól, az adósságközösségnek ettől a gondolatától egyáltalán nem voltunk boldogok. Értettük a fösvényeknek nevezett országcsoport érvét, amely azt mondta, hogy minden forintért, minden euróért előbb vagy utóbb meg kell dolgozni.

Azonban a bajban lévő országok miatt, és ők számosan vannak, szóval miattuk, a velük való szolidaritás miatt végül is elfogadtuk a németeknek ezt a válságkezelési koncepcióját. Erről döntött itt a tisztelt Ház is valamikor a nyár során.

És feltételeket is szabott a magyar Országgyűlés a német javaslat elfogadásához, ahogy a határozat mondta: az azonos helyzetben lévő tagállamoknak azonos elbánásban kell részesülniük; a gazdagabb tagállamok polgárai ne kapjanak több támogatást, mint a szegényebb országok polgárai. És azt mondja ez a határozat, amelyből most idézek, hogy a források politikai és ideológiai feltételekhez kötése jogállamiság címszó alatt elfogadhatatlan.

Ennek megfelelően tárgyaltunk, és egy ennek megfelelő megállapodást értünk el júliusban az Európai Tanács miniszterelnöki csúcsértekezletén. Július és november között, miután a helyreállítási alap létrehozásához az Európai Parlament is szükséges, szóval, július és november között a németek az Európai Parlamenttel tárgyaltak, és végül egy olyan megállapodásra jutottak, amely világos politikai és ideológiai feltételekhez kötötte volna a pénzügyi segélyt, a helyreállítási alapot.

Közben meglehetősen durva hang és bárdolatlan támadások jellemezték ezeket a hónapokat Magyarországgal szemben. Volt, aki azt mondta, hogy néhány tagállamban jogállamisági válság van, különösen Lengyelországban és Magyarországon. A genderügyekért felelős európai biztos azt mondta, hogy ez a mechanizmus a módja annak, hogy a tagállamokat betereljük a sorba. A Parlament egyik alelnöke, korábbi magas rangú német kormányzati tisztviselő azt mondta, hogy Magyarországot és Lengyelországot ki kell éheztetni. Hivatalban lévő magas rangú német állami vezető azt mondta, most lesz végre egy eszközünk, amely nagyon fájdalmas lesz Magyarország és Lengyelország számára.

Szóval, ebben a közegben kellett Magyarországnak kialakítani az álláspontját. Mi nem tértünk el a parlament által kiszabott iránytól, és így Magyarország és Lengyelország bejelentette, hogy az Európai Parlament és a német elnökség között létrejött megállapodás nem fogadható el; a politikai kérdéseket újra le kell választani a gazdasági segély kérdéséről, és ebből nem fogunk engedni, addig akarunk tárgyalni, amíg számunkra elfogadható megoldás nem születik.

(13.20)

Végül is a múlt hét végén győzött a józan ész, megvédtük Magyarország szuverenitását, és megvédtük a magyarok pénzét. Tán ez az a pont, ahol Lengyelországnak köszönetet kell mondani a barátságért, a kitartásért és a bajtársiasságért, amellyel végig együtt küzdöttünk. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Összességében nincs semmi túlzás abban, ha azt mondjuk, hogy győztünk, mert keresztülvittük, hogy olyan nehéz időkben, mint a mostani járvány, nem szabad a gazdasági támogatásokat politikai feltételekhez kötni, egyszerűen azért, mert ezek hátráltatnak bennünket a gyors cselekvésben. Győzött a józan ész azért is, mert ezzel a döntéssel Európa egységét sikerült megőrizni. Megvédtük az európai alkotmányt, nem engedtük, hogy azt megkerüljék, hogy kicselezzék. Elhárítottuk azt a veszélyt, hogy költségvetési eszközökkel ráerőltessék a magyarokra a bevándorlókat. Megakadályoztuk, hogy azt az országot, aki nem fogad be bevándorlókat, pénzügyileg meg lehessen büntetni. És végül megvédtük a magyarok pénzét, ami Magyarországnak jár, azt meg is fogja kapni.

Az elért eredményeknek, tisztelt elnök úr, tisztelt Ház, van egy magasabb horizontja is, mégpedig az Európai Unió egységének megvédése. A megállapodás biztató eredményt jelent Európa jövője szempontjából, mert nyilvánvalóvá vált a hosszú viták eredményeképpen, hosszú és nehéz viták eredményeképpen, hogy az Európai Unió csak nemzetek közösségeként tud sikeresen működni. A vita valódi tétje az volt, ki fogja irányítani Európát a jövőben: a tagállamok polgárai által megválasztott kormányok és a miniszterelnökökből, államelnökökből álló Tanács, vagy sikerül Soros Györgynek Európára erőltetnie a saját hatalmi rendszerét  amit mi nagyon jól ismerünk innen, Magyarországról , egy hálózatot, amely a liberális posztnemzeti és posztkeresztény ideákat terjesztő NGO-kból, az eszméiket szállító és felerősítő nemzetközi fősodratú médiából, az európai parlamenti képviselők jelentős csoportjából, a Bizottságba bejuttatott Soros-megbízottakból áll. Ők akartak egy új fegyvert maguknak, amit bármikor a Soros Györgynek nem tetsző országok ellen lehet fordítani.

Azonban az utolsó pillanatban Európa kormányai felébredtek, és egyhangú döntést hoztunk, kimondtuk, hogy politikai kérdéseket nem lehet összekötni pénzügyi kérdésekkel, szubjektív kritériumok nem lehetnek pénzügyi döntések alapjai, és az Unió alapszerződésében rögzített jogi eljárásrend nem cselezhető ki. Megismétlem, az Európai Unió megőrizte egységét és győzött. A megállapodás egyértelművé teszi, hogy az Európai Unió a nemzetek és az államok szövetsége.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy fontos szakasz lezárult, de maradtak még nyitva küzdelmes kérdések. A Bizottság épp a napokban hozott nyilvánosságra egy migrációs akciótervet, ebben leírják, hogy folytatni kell a migránsok behozatalát, sőt lakást, szociális segélyt és szavazati jogot is kell nekik adni. Az ügyért felelős brüsszeli biztos egyenesen 34 millió migránsról beszél. 34 millió migránsnak lakást, segélyt és szavazati jogot adni, ez a kihívás áll előttünk, és ha mindez nem lenne elég, az asztalra került még egy genderakcióterv is, a Bizottság hivatalos akcióterve. Úgy vélem, tisztelt Ház, az a helyes, ha Magyarország a migrációs és a genderakciótervet is minden erejével ellenzi. Szerintem bevándorlók helyett a gyermekvállalást kell támogatni, és a gender helyett a hagyományos családmodellt kell megerősíteni.

Tisztelt Ház! Európának szembe kell néznie még egy világméretű járvánnyal is. Európában a helyzet mindenhol kritikus. A koronavírus nem enged a szorításból. A második hullám egész Európában csúcsokat dönt, és bár közeleg a karácsony, az európai kormányok szinte kivétel nélkül mindenhol szigorításokat vezetnek be az ünnepekre; Németországban például szerdától teljes a leállás.

Tisztelt Elnök Úr! Mi is harcban állunk a vírussal. Jelenleg két frontvonalon zajlik a küzdelem: a kórházakban a betegeinkért küzdenek az orvosaink és az ápolóink, az iskolákban, az óvodában pedig a szülők munkahelyeinek a megmentése a cél. Újra és újra köszönetet kell mondanunk orvosainknak, ápolóinknak, a tanároknak és mindenkinek, aki részt vesz ebben a küzdelemben. Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy nehéz hetek várnak még ránk, de már elérhető távolságba került a vakcina, amellyel végképp legyőzhetjük a vírust. Addig kell kitartanunk, amíg az oltóanyag meg nem érkezik. Azt jelenthetem a tisztelt Háznak, hogy az első adag oltóanyagra december utolsó napjaiban számíthatunk.

Az operatív törzs elkészítette az ország oltási tervét. Az oltás önkéntes és ingyenes lesz. Első körben az egészségügyi ellátórendszerben dolgozókat, a védekezés első vonalának résztvevőit, utánuk pedig a krónikus betegeket oltjuk majd be. Elindítottuk a vakcinainfo.gov.hu oldalt, ahol előzetesen lehet kérni előjegyzést az oltásra. Nyugdíjas honfitársainknak levelet is küldtünk egy regisztrációs lappal, kérem őket, aki oltást szeretne kapni, az regisztráljon.

Tisztelt Ház! Ami a vakcinát illeti, számunkra a járvány elleni védekezés és a vakcina nem politikai kérdés, ezért tárgyalunk Nyugaton is és Keleten is. Látom a gyógyszergyártó nagy konszernek küzdelmét a piacért és a pénzért, nekünk azonban nem a gyógyszergyártó multicégek érdeke számít, számunkra az a legfontosabb, hogy a magyar emberek minél előbb juthassanak megbízható vakcinához. Emberéletekről van szó, és nekünk minden élet számít. Minden komolyan vehető vakcinagyártó céggel már leszerződtünk, és mindent megteszünk azért, hogy legyen vakcina Magyarországon gyorsan és megbízható módon.

Tisztelt Ház! Amíg az oltást nem tudjuk elkezdeni, addig a járványügyi szabályokat fenn kell tartani. Ezek a szabályok szigorúak, de mindenkit arra kérek, hogy tartsuk be őket. Vigyázzunk egymásra és együtt ismét sikerülni fog. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszterelnök úr felszólalása nem haladta meg a 20 percet, így a reagálásra frakciónként 5-5 perces időkeretben van lehetőség. Elsőként az MSZP frakcióvezetőjének, Tóth Bertalannak adom meg a szót.

DR. TÓTH BERTALAN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszterelnök Úr! Az emberi természet, az emberi gondolkodás mégiscsak olyan, hogy bizonyos eseményeket, bizonyos történéseket másképp értelmezünk, azt gondolom, hogy ez teljesen természetes. Az elmúlt hetek eseményei kapcsán nemcsak emberi gondolkodásban, de politikailag is, ha az elmúlt hét eseményeit nézzük, akkor egészen másképp értelmezzük azt, mint amit most öntől hallottunk.

(13.30)

Az ön értelmezését hallottuk, hallottuk George Clooney értelmezését is (Moraj és derültség a kormánypártok soraiban.  Az elnök csenget.), bár láthatóan ez önöket jobban érdekli, mint speciel engem, de, tisztelt miniszterelnök úr, engedje meg, hogy a saját és a mi értelmezésünket is elmondjam itt önnek és elmondjam a parlamentnek, elmondjam képviselőtársaimnak!

Az elmúlt hetek eseményeit mi úgy értelmeztük, hogy szégyenkeznünk kell. (Nacsa Lőrinc: Az biztos!  Közbeszólások és taps a kormánypártok soraiból.) Szégyenkeznünk kell önök miatt (Folyamatos közbeszólások a kormánypártok soraiból.)  gondolom, a taps nem az atlétikai produkciónak szólt az ereszcsatornán , szégyenkeznünk kell önök miatt, mert ami az elmúlt hetekben történt, az azt jelenti, hogy Európában rólunk beszélnek, és nem pozitív megközelítésben. Kezdődik azzal, hogy Deutsch Tamás gestapózott az Európai Parlamentben az Európai Parlament egyik frakcióvezetőjével kapcsolatban. Folytatódott azzal, hogy Demeter Szilárd gázkamrázva nácizott egyet, most arról beszél, hogy igazából karcolás sem érte ezekért a (Zaj.  Az elnök csenget.) mondatokért, most is pozícióban van. Örülök a tapsnak, önöknek van szégyenkeznivalójuk, hogy ő még mindig ott van. (Balla György: Ez egy legényes!) És szégyenkeznünk kell Szájer József miatt is, hiszen az az álkeresztény politika, vagy ahogy a miniszterelnök úr mondta, posztkeresztény politika egy brüsszeli melegbár ereszcsatornáján csúszott le droggal teli hátizsákkal a hátán. Miniszterelnök úr, szégyelljék magukat!

És szégyenkeznünk kell a vétó miatti hercehurca miatt is, mert tulajdonképpen nem szólt másról az európai közélet, mint arról, hogy önök, nem tudjuk milyen alku keretében, a lengyel kollégáikkal együtt zsarolták az Európai Uniót, zsarolták a déli államokat, zsarolták az európai polgárokat, de az látható, hogy tulajdonképpen ennek a zsarolásnak olyan nagy eredménye nem lett az ön szempontjából (Derültség a kormánypártok soraiban.), Európa szempontjából igen, hiszen az az alap, amelyet most igénybe lehet venni, az sok-sok millió európai polgárnak és köztük magyar polgárnak is segítséget fog nyújtani. És, miniszterelnök úr, nem igaz az, hogy ez a segélyalap csak hitelből áll, hiszen maga a magyarországi EU-képviselet is leírja, hogy ebben vissza nem térítendő támogatás is van, tehát ez nemcsak hitel, hanem támogatás is. És, miniszterelnök úr, ahhoz képest, hogy ön azt mondta, hogy kompromisszumot nem köt, ehhez képest kompromisszumot kötött, tehát ez, azt gondolom, nem a legnagyobb sikere.

A másik, hogy idézte a határozati javaslatot, amelyet itt a parlamentben sebtében elfogadtak a nyáron, de ebben a határozatban az is szerepel például, hogy a folyamatban lévő, a 7-es cikkellyel kapcsolatos eljárásokat le kell zárni; tehát olyan kompromisszumot kötött, amely eltér a parlamenti határozattól, holott ön végig azt mondta, hogy ehhez fog ragaszkodni.

És, miniszterelnök úr, jól említette, hogy azért az elmúlt hetekben más is történt: több mint 7 ezer magyar ember halt meg koronavírusban, tele vannak a kórházak, a családok megélhetése veszélyben van, 150 ezer volt munkavállaló semmilyen segítséget és ellátást nem kap. És, miniszterelnök úr, ön dicséri a pedagógusokat  mi is köszönjük a munkájukat , de például a százszázalékos táppénzt nem hajlandó nekik megadni ez a kormány (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Úgy van!), ezért félnek a teszteléstől, félnek a betegségtől. De ugyanígy fél több millió munkavállaló, nagyon sokan, akik a vírus ellen küzdenek, mert nem akarják, hogy 40 százalékkal csökkenjen a jövedelmük, és az a vírus terjedésében is szerepet játszik; mégsem adják meg azt a követelést, amit ők is megfogalmaztak, és mi is itt a parlamentben.

Miniszterelnök Úr! Ne Brüsszel ellen harcoljon most az egyszer (Az elnök csenget.), hanem a vírus ellen, ebben tudnánk támogatni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Különös tekintettel… (Moraj, közbeszólások a kormánypártok soraiban.) Megvárom, amíg Kósa képviselő úr befejezi a magántanácskozmányt Hende képviselő úrral  hogy a klasszikusokat idézzem. Tehát különös tekintettel az adventre arra kérném a kormánypárti képviselő hölgyeket és urakat, hogy ne veszítsék el a türelmüket. Hosszú még a napirend előtti hozzászólások sora, és szeretném, hogyha a Ház méltóságát sikerülne megőrizni ennek a végére is, legalábbis ami önökön múlik, kérem, hogy tegyenek meg mindent ennek érdekében. Most a Párbeszéd frakcióvezetője, Szabó Timea következik.

SZABÓ TIMEA (Párbeszéd): Miniszterelnök úr, itt az utolsó parlamenti héten egy kicsit azt reméltük, hogy ön egy tisztességesebb évértékelőt tart, de hát ez nem sikerült; mondjuk, annyira nem is csodálkozunk, hiszen sok büszkeségről nem lehet beszámolni azért itt az elmúlt egy évben. Hadd térjek ki egy kicsit itt az elmúlt hetek uniós megállapodásaira először! Azért a tényszerűség kedvéért tegyük hozzá, hogy az a jogállamiság-mechanizmus, amivel kapcsolatban vagy ami ellen ön kézzel-lábbal harcolt, az egy fikarcnyit sem puhult, tehát pontosan azt fogadta el most a Tanács, ami ellen ön tiltakozott, hogy megállítsa azt, hogy ön folyamatosan lopjon. Az, hogy most a Bírósághoz fordul, az tulajdonképpen eddig is benne volt az Európai Unió összes mechanizmusában, annak az Európai Uniónak, amelyet önök folyamatosan diktátoroznak és hogy diktátumokat kapnak, ehhez képest ön az, aki most a Bírósághoz fordul. Úgyhogy akkor mégsem olyan diktatórikusan működik az Unió, ugye, miniszterelnök úr?

Egy dologra hadd térjek ki ezzel kapcsolatban  nem, kettőre! A posztkereszténység, azt úgy érti, hogy az ereszcsatornán való lecsúszás meztelenül, droggal utáni keresztény-konzervatív, vagy esetleg máshogy? Hogyha ezt meg tudná magyarázni, azt megköszönnénk. A benyújtott genderjavaslattal kapcsolatban meg, ami most az Unió asztalán fekszik, annyit hadd tegyek hozzá, hogy az pontosan azt tartalmazza, hogy a nők ugyanannyit kereshessenek, mint a férfiak. Éppen Novák Katalin hívta fel ma a magyarok figyelmét arra, hogy a magyar asszonyok ne legyenek telhetetlenek, ne akarjanak mindenben versenyezni a férfiakkal, elégedjenek meg ők azzal, hogyha kevesebbet keresnek, mint a férfiak – hát, az Unió pont ez ellen küzd most, és azt szeretné, ahogy mi is, hogy a nők ugyanannyit keressenek.

De térjünk rá egy picit arra, hogy mi is történt most az egész évben az önök kormányzása alatt, egy picit nézzük meg a járványt, mert úgy tűnik, hogy valami más mozit nézünk, miniszterelnök úr. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Az biztos!) Ön szeptember 12-én azt mondta: „Amire elsősorban figyelni kell, nem a megbetegedések, hanem a halálozások száma. A védekezés sikerét a megmentett életek számában tudjuk most lemérni.” Ezt mondta. Ehhez képest az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ tegnapi adatai szerint százezer lakosra vetítve Magyarország állt az elmúlt két hétben a harmadik legrosszabbul halálozásban az egész Európai Unióban, minket csak Bulgária és Szlovénia előz meg, nálunk, Magyarországon haltak meg a harmadik legtöbben az elmúlt két hétben. Szintén hadd mondjam el azt, hogy szeptember és november közepe óta 2500-an haltak meg összesen Covidban Magyarországon, míg az utolsó két hétben 2300-an. Két és fél hónap alatt annyian haltak meg, mint az utóbbi két hétben összesen.

Miniszterelnök úr, ez a saját definíciója szerint, amit az M1-ben nyilatkozott is, egy akkora bukta, mint ide Lacháza. Miért nem ismeri el, hogy egész egyszerűen önnek november elején még mindig fontosabb volt az, hogy húszezres focimérkőzéseket tarthasson (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.), mint az, hogy meghozzon valódi korlátozásokat; ezeket későn hozta meg, és kevés volt.

És nézzük a gazdaságot, mert ön szerint abban is sokkal jobban állunk, mint az Európai Unió. Egy számot hadd mondjak el! A GDP idén a harmadik negyedévben 4,7 százalékkal esett vissza Magyarországon, míg az uniós átlag 4,3 százalék volt, tehát az a nagyon gonosz nyugat-európai országhalom, amiről ön beszél, mégiscsak jobban teljesített gazdaságilag, mint Magyarország, annak ellenére, hogy szigorúbb intézkedéseket hoztak meg, mint ön.

Sajnos, vannak azért ennél rosszabb adatok is, amelyeket az emberek jobban éreznek a bőrükön, ez pedig a munkanélküliség. Most, egy héttel ezelőtt korrigálta a KSH a munkanélküliségi adatokat: júniusban nem 250 ezer, hanem 400 ezer ember vallotta munkanélkülinek magát, nyáron, az első hullám után ez az adat csak romlott. Miniszterelnök úr, erre ön mit csinált? A saját haverjainak osztotta szét a pénzt. Semjén Zsolt beteges vadászkiállítása 60 milliárd forintot kap, miközben 400 ezer, munkáját veszített ember meg összesen kap annyit, mint Semjén Zsolt és Mészáros Lőrinc egyedül. Ön szerint ez tisztességes járványkezelés, tisztességes segítség? Hát, hol élnek maguk, miniszterelnök úr?!

(13.40)

Beszél maga összevissza mindenről! Járványban megbuktak, gazdaságban megbuktak, és egész egyszerűen az, amit erkölcsileg is műveltek Demeter Szilárddal, Szájer Józseffel, az maga a szégyen! (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Keresztes László Lórántnak, az LMP frakcióvezetőjének adom meg a szót.

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Én azzal szeretném kezdeni a felszólalásomat, hogy tisztelettel megköszönöm a munkáját mindenkinek, aki ezen nehéz időkben és nehéz körülmények között a magyar emberek egészségének és biztonságának megőrzéséért dolgozik.Én azt gondolom, hogy itt az elmúlt időszakban voltak olyan botrányos esetek, amik megmutatták az önök valódi arcát, azt, hogy önök valójában milyen elvek mentén folytatják a munkát. De most nagyon súlyos a járványügyi helyzet, úgyhogy én azt gondolom, hogy nem lenne méltó, hogyha erről szólna egy napirend előtti vita, ezért, hogyha megengedik, én ezt a kérdést most nem citálom az Országgyűlés elé.

Miniszterelnök Úr! A vétó az európai uniós politikában, mi azt gondoljuk, hogy lehet egy legitim eszköz. Sok esetben lehet is és kell is ezzel élni, hogyha a nemzeti érdekeket kell megvédeni, hogyha a magyar munkavállalók jogait kell megvédeni, hogyha a magyar természeti erőforrásokat és kincseket kell megvédeni, vagy éppen, mondjuk, a határon túli magyarok jogait kell megvédeni, akkor lehet az európai uniós politikában a vétó egy eszköz és élni kell vele. De ami súlyosan elítélendő az ön politikájában, az, hogy ön most a jogállamisági kritériumok miatt élt ezzel a vétóval, és ezek miatt a kritériumok miatt kockáztatta azokat a pénzeket, amire a magyar embereknek és a magyar gazdaságnak óriási szüksége van.

Miniszterelnök Úr! Most nemcsak az elmúlt tíz év, de az elmúlt évtizedek legsúlyosabb válságát éljük meg, családok százezrei kerültek kritikus, borzasztóan nehéz helyzetbe. Én azt gondolom, országgyűlési képviselőként mindannyian kapunk naponta döbbenetes megkereséseket tragikus helyzetbe került magyar családoktól. Ön ebben a helyzetben azért kockáztatta ezeket, a magyar embereknek járó forrásokat, hogy tovább lehessen folytatni Magyarországon az európai uniós pénzek ellopását, hogy tovább lehessen hizlalni a maguk úgynevezett nemzeti oligarcháit, akik fideszes oligarchák, tovább lehessen tömni közpénzekkel a propagandamédiát Magyarországon.

Miniszterelnök Úr! Szó sem volt itt arról az elmúlt hetek, elmúlt hónapok vitáiban, hogy a kormány migrációs politikája miatt bármilyen módon is kellene élni ezzel az eszközzel. Látjuk azt, hogy milyen viták folynak a migrációról, de most itt világosan ezekről a jogállami kritériumokról volt szó, ön ezek miatt a kérdések miatt, hogy fenntarthassák ezt a működést, ezért tették kockára a magyar emberek pénzét.

Ön azt mondta, miniszterelnök úr, hogy megvédtük Magyarország szuverenitását, és megvédtük a magyarok pénzét. Ezt nem így látjuk, miniszterelnök úr. Mi azt látjuk, azzal tökéletesen egyetértünk, hogy nagyon komoly kihívások fenyegetik Magyarország és a magyar nemzet szuverenitását, ezzel kapcsolatban feladata van a magyar miniszterelnöknek, és feladata van a kormánynak és egyébként mindannyiunknak. De, miniszterelnök úr, ez nem merülhet ki abban, hogy ön Soros Györgynek üzenget a Facebookon vagy különböző médiumokban üzeneteket. Ennél sokkal komolyabb problémák vannak, és ezeket a problémákat kéne kezelni, ezekkel kéne szembenézni, és nem ilyen üzenetváltásokkal kellene a közvéleményt eltéríteni.

Nyilván sokkal egyszerűbb Soros Györgynek üzenni a Facebookon, mint mondjuk, szembeszállni az orosz nagyhatalmi érdekekkel vagy éppen a Roszatom gazdasági érdekeivel. Sokkal egyszerűbb Soros Györggyel meg különböző délibábokkal viaskodni, mint mondjuk, szembeszállni a német óriásvállalatok profitéhségével, és megvédeni velük szemben a magyar munkavállalókat. Sokkal egyszerűbb ismét csak Soros Györggyel üzengetni és vele egyfajta háborút folytatni, mint szembeszállni a kínai nagyhatalmi érdekek érvényesülésével és Kína brutális gazdasági nyomulásával, mondhatjuk, hogy újragyarmatosító törekvéseivel. Miniszterelnök úr, ezekkel a problémákkal kell szembeszállni! Én azt kérem öntől, hogy ne Soros Györggyel vívjon egyfajta érdekes kommunikációs hadjáratot.

Itt szóba hozta a migráció kérdését is, tisztelt miniszterelnök úr. Valóban teljesen egyértelmű, hogy a mai korban a migráció kérdése sorskérdés egész Európa és sorskérdés Magyarország számára, hogy ezt a kérdést hatékonyan lehessen kezelni. Azzal tökéletesen egyetértünk, hogy az Unió külső határait meg kell védeni, az illegális migrációt le kell állítani, azzal is tökéletesen egyetértünk, hogy a bevándorláspolitikát nemzeti hatáskörben kell tartani. De, miniszterelnök úr, itt érdemi cselekvésről a kampánytevékenység mellett akkor beszélhetünk, ha olyan politikát folytat ön is és olyan politikát folytat a kormány, amivel sikerül feltárni és kezelni a migrációs nyomást kiváltó okokat. Tehát a migráció okait kellene kezelni és nem elég erről a kérdésről egyfajta politikai kampányt folytatni.

Miniszterelnök Úr! Ön is pontosan tudja, hogy a migráció egyik legfontosabb kiváltó oka az éghajlatváltozás és a környezetpusztítás folyamata. Ahhoz képest, hogy önök ezt a kérdést nem olyan régen, még néhány évvel ezelőtt is tagadták, ennek a problémának a valós súlyát, önök nem olyan politikát folytatnak az Európai Unió szintjén, hogy fellépnének ezek ellen a hatások ellen, és érdemben cselekednének. De a politikájukkal még akadályozzák is azt, hogy az Európai Unió érdemben tudjon tenni, hatékonyan tudjon tenni az éghajlatváltozási hatások ellen, és ilyen módon csökkenteni lehessen a migrációs nyomást.

Én arra kérem, miniszterelnök úr, ez egyértelmű, és ebben szerintem ebben az Országgyűlésben nincs vita, hogy ez egy sorskérdés, de végre ne akadályozzák, hogy ezt a problémát meg lehessen oldani, és ne egy kommunikációs hadjárat lehetőségét lássák ebben! Cselekedjenek annak érdekében, hogy a migrációs krízist ilyen módon fel lehessen számolni, és egy olyan fejlesztéspolitika valósulhasson meg, hogy végső soron mindenki a szülőföldjén tudjon boldogulni. Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Gyurcsány Ferenc következik. (Moraj a kormánypárti padsorokban.)

GYURCSÁNY FERENC (DK): Köszönöm a szót. Szóval, hogyha a haza dolgait odáig egyszerűsítjük, hogy a kutya ül meg a kutya áll, és ezen a színvonalon beszélgetünk a választóinkkal, akkor két lehetőség van: vagy azt áruljuk el, hogy mi magunk sem értjük intellektuálisan, hogy mi zajlik körülöttünk és minek vagyunk a részei, vagy bár lehet, hogy értjük, de minden állítással szemben lenézzük a választóinkat. A kormányfő itt elmondott szövegéből, nem tudom eldönteni, hogy ő maga nem érti, hogy mi történik körülötte, vagy nem akarja, hogy a választói megértsék, hogy mi történik körülötte.Hölgyeim és Uraim! Ami történt a múlt héten, az nem az, amiről önök beszélnek. Nem az! Szó nincs a dolog történelmi lényegét illetően azokról az elemekről, amit a kormányfő és a kormányzati kommunikáció megoszt velünk. Nem kívánok önöknek már csak azért sem történelemórát tartani, mert bizonyos vagyok abban, hogy önök közül nagyon sokan nálam lényegesen jobban ismerik majd a hivatkozott dolgokat.

De hadd mondjak önöknek valamit! Van egy Alexander Hamilton nevezetű, alapító atyaként számontartott, de valójában nem alapító atya, első pénzügyminisztere az Egyesült Államoknak, ott vagyunk a XVIII. század végén. Nem lesz olyan izgalmas, mint Soros Györggyel vitatkozni, kétségtelenül, amit én mondok, csak igazam lesz. (Derültség a kormánypártok soraiban.)

Az, hogy George Washington első kormányában megteremti a későbbi Amerikai Egyesült Államok pénzügyi rendszerét, és abban először az államok közösen vesznek fel hitelt (Leesik a mikrofonja.), akkor éppen kötvénykibocsátással, azzal lép arra az útra… (Moraj és derültség a kormánypártok soraiból.) Így! Akkor lép arra a történelmi útra az európai egyesült államok (Sic!), amely mára valóban talán a világ legbefolyásosabb országává teszi.

A kormányfővel a vitánk valóban részben Európa jövőjéről szól, hogy akarunke egy erős föderatív Európát, illetve hogyan illik össze ez a gondolat, ez a koncepció azzal, hogy egyébként azt gondoljuk, hogy nemzetek Európája fog maradni a föderatív Európa is. Kinek van ebben igaza?

Ami most, a múlt héten történt, hogy az Európai Uniót alkotó tagállamok az Unió történetében először hozzájárultak ahhoz, hogy az Unió közösen hitelfelvevő legyen, elindult egy olyan közös pénzügyi rendszer, abból következően egy helyzetnek a létrehozása, amely abban a vitában, amit mi itt folytatunk, hogy erősebb Európa  mi ezt európai egyesült államoknak hívjuk  vagy gyengébb Európa  sajnos, gondolhatta a kormányfő, én meg mondom, hogy hála istennek , abba az irányba vitt bennünket, ahogy mi szeretnénk. Egyébként ami történt, az a kormányfő és az ő politikájának jelentős és lényegi veresége volt a múlt héten. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Ez nem arról szól!

Hölgyeim és Uraim! Nem érdemes mindig vihogni, mert a butaságot nem fogja eltakarni az önök oldalán a bármilyen nagyképű vigyor. Itt a történelmi fő vitában a kormányfőnek engednie kellett. Nem tudott mit csinálni, mert a nagy vita, az nem a vétó, ugyan, kérem szépen! Ráadásul az maradt a helyén. A nagy vita nem a hétéves költségvetés, mert az megtörtént még mindig. A nagy vita, hogy ilyen módon finanszírozva lesze az európai helyreállítási alap. Azok győztek Európában ezzel egy picike lépés területén, akik azt mondják, hogy kérem, ebből egy közösebb világ lesz. Hogy európai egyesült államoknak hívják majd? Csuda tudja! Ilyesminek. Európai nemzetek szövetségének? (Leesik a mikrofonja.  Moraj és derültség a kormánypártok soraiban.) Csuda tudja!

De egy dolog kétségtelen: az önök minden szándékával szemben ezekben a hónapokban az történik, hogy Európa megmutatja a maga szociális arcát, lesz valamilyen közös szabályozás európai minimálbérről, Európa megmutatja a történelmi távlatosságát, hogy képes lesz közös, új föderatív hazát teremteni. (Ismét leesik a mikrofonja.  Taps és derültség a kormánypárti padsorokból.)

(13.50)

És kérem szépen, mindezek afelé visznek bennünket, hogy hála a jóistennek, az a történelmi vívmány, amelyről azt gondolom, az elmúlt időszakban elértünk, ez a történelmi vívmány az önök szándékával szemben fenn fog maradni (Leesik a mikrofonja.  Közbeszólások a Fidesz soraiból: Már a mikrofon se bírja!  Derültség a kormánypárti padsorokban.) és erősebb lesz. Köszönöm szépen. (Taps a DK és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Jakab Péter következik. Komolyságot kérek, komolyságot, kérem tisztelettel!

JAKAB PÉTER (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszterelnök Úr! Nagyon szép beszéd volt, jár érte a krumpli; kár, hogy a Lipótot bezárták. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Valóban kár!) De még mielőtt itt nagyon belehergelné magát a győzelmi indulóba, azért gyorsan tegyük tisztába azt, hogy mi történt Brüsszelben, merthogy nem történt más, mint hogy ön ujjat akart húzni az Európai Unióval, a vétó eszközével megpróbálta a végletekig kiélezni a feszültséget, hátha nem lesznek majd jogállami feltételek, aztán jött a Szájer-botrány, és hirtelen ön egy hét alatt becsicskult. (Hangok a Fidesz soraiból, köztük: Jaj!) Ennyi történt, miniszterelnök úr. Nincs itt győzelmi menet, nincs itt diadalmenet. Ön izmozott egy sort, hangoskodott egy kicsit, aztán kapott egy pofont, és szépen elhallgatott, merthogy ön egy ilyen ember. Ön egy gyáva ember Brüsszelben is, és itthon is. Pontosan úgy vívta meg ezt a brüsszeli harcot, mint ahogy itthon háborút vív a vírussal szemben. Mit mondott ön korábban? Állig felfegyverkezve várjuk a járványt, meg hogy a kormánynak pontos haditerve van arra, hogy hogyan megy előre, és aki elkapja a betegséget, azt meg fogják gyógytani. Miniszterelnök úr, mind a mai napig több mint 7 ezer halott emlékeztet bennünket az ön nagyotmondására és a semmittevésére. 7 ezer halott, ez szégyen!

Ön azt mondta, hogy állig felfegyverkezve várjuk ezt a járványt. Hol vannak a fegyverek, miniszterelnök úr? Hol?! Ennek az országnak összefogásra lenne szüksége. Ön egyvalamit ad ennek az országnak: gyűlöletet. (Moraj a Fidesz soraiból.) Az összefogás ott kezdődik, miniszterelnök úr, hogy a kormány átvállalja a bajba jutott dolgozók bérköltségének a 80 százalékát. Ott kezdődik az összefogás, hogy az álláskeresési járadék idejét és összegét megemelik. Ott kezdődik az összefogás, hogy visszaigényelhetővé teszik a személyi jövedelemadó 100 százalékát az átlag alatt kereső munkavállalóknál, ha pedig valaki 60 év felett elveszíti az állását, azt szépen elengedik nyugdíjba.

Mondjuk ki, miniszterelnök úr, ön mind egészségügyi, mind gazdasági vonalon bedobta a törölközőt. Itt százezrek veszítik el a megélhetésüket. A bérek nemhogy nem emelkednek, de csökkennek. Nagyon sok honfitársunk részmunkaidőben kénytelen munkát vállalni, de nyilván ők nem jelennek meg a statisztikában, mert rontanák az átlagot. Így meg önök nagyképűen, pofátlanul belemondják a kamerába, hogy Magyarországon már több mint 400 ezer forint az átlagkereset. Miniszterelnök úr, hol élnek önök? Milyen 400 ezer forintról beszél?!

Ebben az országban nem a bérek emelkednek, hanem az árak. Egy közönséges paprikás krumpli egy év alatt 30 százalékkal lett drágább, akciós krumpliból, nem a 4 milliós parlamentiből. (Derültség a Jobbik soraiban.) 30 százalékos drágulás egy év alatt, miközben a nyugdíjakat mindösszesen 1,2 százalékkal tervezik megemelni. Hát, nem szégyellik magukat, miniszterelnök úr?! Nem, nem szégyelli magát. Önnek ez teljesen természetes. Nagy ívben tesz az egészre.

Ez az ország a XXI. század legsúlyosabb válságával néz farkasszemet, és ön ahelyett, hogy kezelné ezt a válságot, inkább büntet. Milliós büntetéseket szórogat akár itt a parlamentben is arra, aki ki meri mondani az igazat. Kormányzás nincs. Válságkezelés? Nincs. Elhallgattatás, büntetés, fenyegetőzés, na, az van. Merthogy ön, miniszterelnök úr, pontosan erre építi a hatalmát: szegénységre és félelemre. Csak, tudja, az a baj, hogy ha valaki a hatalmát szegénységre és félelemre építi, az a nemzetet szegénységben és félelemben is fogja tartani, szabadság és jólét helyett. Miniszterelnök úr, a szegénység és a félelem legyengíti a nemzetet, a szabadság és a jólét pedig megerősíti. Ezt a válságot csak egy erős nemzet képes legyőzni egy olyan kormánnyal az élén, amely nem önmagát képviseli, hanem a nemzet egészét. Az a nemzet tragédiája, hogy nem ilyen kormányunk van.

Önök csak saját magukat képviselik, mi viszont a nemzet egészét. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Nézze, az ellenzék rendkívül sokszínű. Rendkívül sokszínű! Vannak itt közöttünk jobboldaliak, baloldaliak, liberálisok, konzervatívok (Közbeszólások a Fidesz soraiból, köztük: Antiszemiták!), és mégis, miniszterelnök úr, mégis képesek vagyunk összefogni (Zaj.  Az elnök csenget.), és mégis képesek vagyunk száz meg száz kompromisszumot megkötni egymással. Tudja, hogy miért? Azért, mert nekünk sokkal fontosabb a nemzet, mint önmagunk, és ez az, amit ön soha nem fog megérteni, és ez az, amiért ön soha nem fogja tudni kivezetni ezt az országot a válságból.

Végezetül még egy gondolatot engedjen meg, ne felejtse el: akié a hatalom, azé a felelősség. Miniszterelnök úr, minden hatalom az öné, és ezzel együtt minden felelősség is, úgyhogy, ahogy ön üzente egykor a nemzetnek: jó széljárást, sok szerencsét! (Taps a Jobbik és az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Most a KDNP frakcióvezetőjének, Simicskó István képviselő úrnak adom meg a szót.

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Köszönjük szépen a miniszterelnök úr tájékoztatását. A KDNP frakciója igen komoly sikernek tartja az Európa Tanács múlt heti ülésén elért magyar eredményeket. A miniszterelnök úr adott egy tájékoztatást ezt megelőzendően pontosan a múlt héten hétfőn a Delegációs teremben, az európai uniós konzultációs testület ülésén. Meg kell hogy mondjam, hogy önök is ott voltak, a baloldali frakcióvezetők, meghallgathatták a miniszterelnök úr álláspontját. Egy őszinte, egyértelmű, világos stratégiával készült a múlt heti tanácsülésre, és ismertette a napirendi pontokat és a magyar álláspontot is. A magyar álláspont egyértelmű, és most is az: nem engedni semmiféle zsarolásnak, bárhonnan is jöjjön az. Nehéz időszakban különösen fontos ez, hiszen világjárványnak lehetünk tanúi, részesei, emellett egy gazdasági válságot is láthatunk. Amikor emberek életéről van szó, akkor nem lehet engedni sem politikai, sem ideológiai zsarolásnak. Nem lehet és nem szabad ilyen vitáknak teret engedni, hanem segíteni kell az embereket, segíteni kell egymást, és valóban össze kell fogni mindannyiunknak, hogy megmentsünk minél több embert, és nem lehet kreált feltételekhez kötni Magyarország európai uniós forrásait. Van egy régi mondás, tisztelt képviselőtársaim, ez pedig úgy szól, hogy senki sem tér vissza úgy egy utazásból, ahogy elindult. Ha a miniszterelnök úr úgy ment volna el Brüsszelbe, ahogy hazai baloldal szerette volna, akkor a magyar érdekek nem érvényesültek volna, Magyarország egyértelműen vesztes lett volna. Tisztelt képviselőtársaim, de hála a jóistennek, miniszterelnök úr a Magyarországnak járó pénzt megvédte, és kiharcolta a szükséges forrásokat, ráadásul úgy, igazi komoly sikerrel, hogy mind a 27 tagállam bírta ezt a döntést, támogatta ezt a magyar álláspontot.

Tisztelt Országgyűlés! Tehát Magyarország és Magyarország miniszterelnöke megerősödve tért vissza erről az utazásról. Mi ezt így látjuk. Tehát győzött a magyar álláspont. Valóban győzött a magyar-lengyel barátság is, győzött a visegrádi négyek együttműködése is, és azt kell hogy mondjam, hogy az Európai Unió sikere is mindez, hiszen valóban a magyar érdekeknek megfelelően hozott döntést.

Számomra egy fontos tanulsággal zárul ez a kinti tanácskozás és ez az elmúlt időszak is. Nekem van egy hitvallásom, ami arról szól, hogy általában azok az emberek érnek el eredményeket, akik hisznek. Azok érnek el még jobbat, még több teljesítményt és még jobb eredményt, akik türelmesek, de azok érnek el mindig sikert és győzelmet, akik sohasem adják fel. Azt láttam a múlt heti ülésen is a Delegációs teremben, hogy a miniszterelnök úr elszántan indul ennek a csatának, és valóban győzelemmel térhetett haza, megvédte a magyar érdekeket. Nyilván látható az Európai Unióban az a migrációs akcióterv, amely azt az állandósult veszélyt jelenti mindannyiunk számára, valamennyi európai uniós közösség vagy ország számára, amely a 34 millió migráns betelepítéséről szól, és a szavazati joggal való felvértezésükről. Ez ellen küzdeni fogunk, küzdeni kell, és a kormányt támogatjuk ebben a törekvésében is. Siker és győzelem, mert nem köthetik Brüsszelben politikai és ideológiai kérdésekhez a Magyarországnak járó forrásokat és ezek biztosítását.

Tehát magyar győzelem született Brüsszelben úgy, hogy közben a magyar kormány és a magyar egészségügy mindent megtesz annak érdekében, hogy a magyar emberek életét megóvja. A mi ismereteink szerint 17 millió vakcinát kötött már le a magyar kormány. Ez azt mutatja, hogy igenis időben meghozza a szükséges lépéseket és döntéseket annak érdekében, hogy a magyar emberek egészségét megóvja. Mielőbb érkezzen vakcina, az oltási terv elkészült, bevizsgált és hatékony oltóanyagra van szükség, és nyilván állam által szervezetten, ingyenesen és önkéntesen. Ezek mind-mind fontos elvek, és csak így lehet ezt tenni korrekten. Elindult a regisztráció is. Nagyon sok ember jelentkezett, már több mint százezer ember regisztrált a védőoltásra.

Tehát, tisztelt képviselőtársaim, minden esélyünk megvan, hogy egy másik fontos győzelmet arassunk, ha így készülünk a továbbiakban is: legyőzzük a koronavírust, és megóvjuk a magyar embereket, és akkor Magyarország ismét győztes lesz. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(14.00)

ELNÖK: Most a Fidesz képviselőcsoportjának vezetője, Kocsis Máté képviselő úr következik. Megadom a szót.

KOCSIS MÁTÉ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Komolyan mondom, hogy nincs még egy ország Európában, amely kormányának ilyen ellenzéke van; hogy pestiesen szóljak, olyan csávók nincsenek is, mint maguk. (Szórványos derültség.) Ezt komolyan mondom. Rátámadnak hazánk szuverenitására, és maguk annak szurkolnak, hogy ez sikerüljön; el akarják venni az ország pénzét, és maguk drukkolnak, meg cikkeket íratnak, tárgyalgatnak arról, hogy ez sikerüljön. Tombol a világjárvány, tombol… De ne rázza a fejét, Varju úr! Tombol a világjárvány, és maguk annak szurkolnak, hogy ez minél inkább káros hatásokkal legyen Magyarországon. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Így van!) Videót hamisítanak, statisztikát hamisítanak, megtévesztik a választókat, most éppen a vakcinával trükköznek, annak a hatásait kérdőjelezik meg, becsapják az embereket  tehát ilyen emberek nincsenek is, mint maguk! Komolyan mondom!

Az a helyzet, hogy Tóth Bertalan képviselőtársam azt mondta, hogy szégyenkezik. Szeretnék egy megjegyzést tenni erre. Az a baj, hogy önök szégyenkezni is külföldre járnak, pedig itthon is megtehetné néha, képviselő úr! (Derültség, nagy taps a kormánypárti padsorokból.) Megmondom, miért. Megmondom, miért, képviselő úr. Ön elfelejtett szégyenkezni a kokainista párttársa miatt, elfelejtett szégyenkezni a cigicsempész párttársa miatt, az áramlopó társai miatt, és most legújabban elfelejtettek szégyenkezni a közös jelöltjük, az ünnepelt sztár polgármesterük, Baranyi Krisztina emelt díjas zsidózása miatt is. Ezek miatt elfelejtettek szégyenkezni. De elfelejtettek szégyenkezni Korózs Lajos miatt vagy Bangóné patkányozása miatt is. (Z. Kárpát Dániel: Legényt ne hagyd ki!) Az a helyzet, képviselő úr, hogy amikor ön szégyenkezik, kicsit forduljanak magukba, és gondolják át azt, hogy vajon hitelese, nem kétarcúe, amit önök csinálnak.

Az fáj maguknak, hogy kiálltunk a magyar nemzeti érdekekért, mondjuk ki! Az fáj. A nemzetközi megfontolásaik, a politikai érdekeik, a politikai álmaik és vágyaik, legyenek igazak vagy valótlanok, mind-mind az irányba sodorták őket, hogy forduljanak újra szembe a saját nemzetükkel. Az elmúlt fél évben még a saját mércéjük szerint is elég sokszor tették ezt meg, elég sokszor fordultak szembe Magyarországgal.

Azt nem értem, hogy ha mi megbuktunk múlt héten, akkor maguk mitől ilyen idegesek. Nyugodtnak kéne lenniük és vidámnak, hiszen mi buktunk meg, nem? Maguk mégiscsak idegesek. Ez azt jelenti, hogy talán mégsem buktunk meg, és talán azt is jelenti, hogy megint nem mondanak igazat.

Nagyítóval keresnek olyan statisztikákat, amelyeket ki lehet forgatni, amiből megint csak az következik, hogy maguk annak szurkolnak, hogy minél inkább rosszabb statisztikáink legyenek a járvánnyal kapcsolatban. Maguk nem adják fel a halálkampányukat, magukat fekete zászlókat lobogtatnak egy világjárvány közepén, ahelyett, hogy segítenének, miközben maguk csapják be leginkább az embereket.

Tisztelt Képviselőtársaim! A saját értelmiségük szerint is hülyét csináltak magukból. (Nacsa Lőrinc: Így van!) Nem akarok múlt hétre mutogatni, de olvassák már el azoknak az embereknek az írásait, akik a maguk számára fontosak, és a politikai-ideológiai megalapozottságukat olykor vagy gyakrabban megteremtik!

Jakab képviselő úr, az, hogy bezárták a Lipótot, az az ön jelenlétében is bebizonyosodik. (Taps, derültség a kormánypárti padsorokból.) De a miniszterelnök fenyegetésén és sértegetésén túl, tudja ön, hogy ki ígért földönfutóságot, ki fenyegetőzött legutóbb? Emlékszik arra, hogy ki ígért a politikai ellenfeleinek földönfutóságot, vagy melyik politikai oldal akasztaná fel a jobboldaliakat? (Varju László: Ne hazudj!  Arató Gergely: Ne hazudj már!) Bólogasson csak, Vadai képviselő asszony! A momentumos szövetségesük akasztaná fel a jobboldali politikusokat. Az a fenyegetőzés, képviselő úr, elfelejt amiatt szégyenkezni! Az az igazság, hogy a sok kompromisszum, amiről beszélt, amit kötött a baloldal, odáig vezette önöket, hogy nem önök szoktak le a zsidózásról, hanem a baloldali pártok szoktak rá. (Dr. Vadai Ágnes: Demeter Szilárd!) Amiatt is elfelejtettek szégyenkezni. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Úgy van!) A magyar érdekek képviseletében nem lehet önökre számítani, sem a járvány, sem egy uniós vita, sem semmi más esetében.

Engedjenek meg még néhány gondolatot zárásként! Az az egy dolog bebizonyosodott, eddig is tudtuk, de most már mindenki láthatja: mi vagyunk az egyetlen politikai közösség Magyarországon, amelyet külföldről semmilyen pénzügyi vagy egyéb nyomás alá nem lehet helyezni. (Derültség, felzúdulás az ellenzék padsoraiból.) Mi vagyunk az egyetlen. Önök már rég eladták volna a hazájukat, már rég eladták volna egy ilyen vitában. Csak gondoljon bele bárki, aki nézi ezt a parlamenti vitát, hogy egy DK-, Jobbik-, Párbeszéd- vagy MSZP-kormány alatt milyen eredménye lett volna az európai tárgyalásoknak! Gratulálunk, miniszterelnök úr! (Nagy taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Kérem tisztelettel, lezárult a reagálások sora. Üdvözlöm egy óra elteltével Vadai Ágnest az ülésteremben, és megkérem, hogyha eddig… (Dr. Vadai Ágnes: Szép jó napot, elnök úr! Jól van?) Jó napot kívánok, kezét csókolom! (Dr. Vadai Ágnes: Jól van?) Igen, köszönöm szépen a kérdését. Azt akartam javasolni, hogyha már eddig az ön hangja nélkül voltunk kénytelenek élni (Dr. Vadai Ágnes: Kénytelen volt, ugye?), akkor dacára annak, hogy bejött, hadd legyen ebben az élményben részünk továbbra is. (Derültség.) Úgyhogy legyen szíves csendben maradni! (Dr. Vadai Ágnes: Kénytelen volt? Hiányoztam?  Taps a kormánypártok padsoraiból.) Mégiscsak túlzás, hogy valaki egy óra után bejön az ülésterembe, és azon nyomban elkezd kiabálni, pedig fogalma sincs arról, hogy mi zajlott az elmúlt egy órában az ülésteremben. (Dr. Vadai Ágnes: De, sajnos, van!) Fogalmuk sincs! (Arató Gergely: Van erre funkció, az a kis doboz, elnök úr!) Képviselő asszony, higgye el, egy nőnek sokkal rosszabbul áll, ha modortalanul viselkedik, mint egy férfinak! (Dr. Vadai Ágnes: Óvatosan, elnök úr!) Ha még érti ezt a különbségtételt! (Nagy zaj.)

Miniszterelnök úré a viszonválasz joga.

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Sok fontos kérdés is elhangzott. Szeretném megköszönni a képviselő uraknak, akik ezeket felvetették. Mielőtt a fontosabb kérdésekre térnék, azért ezt a kicsit gyermekdednek tűnő „ki győzött”, „hogy győzött” kérdést szeretném lezárni. Szerintem fontos, hogy önök szerint mi történt Brüsszelben, örülök, hogy ezt meg is hallgathattam, de szerintem ennél még fontosabb, hogy mit gondol erről az önök gazdája. Soros György megszólalt, és jelentem, hogy a gazdi csalódott. (Dr. Brenner Koloman: Pókember!) Ez önmagáért beszél, és úgy látom, hogy sovány lesz a vacsora. (Derültség a kormánypárti padsorokból.)

Ami a komolyabb kérdéseket illeti, a miniszterelnök úr megidézett egy történeti analógiát, teljes joggal, hivatkozott egy volt amerikai pénzügyminiszterre. Ez egy ismert dolog, és amikor tárgyalta az európai miniszterelnökök tanácsa ennek a hitelnek a kérdését… Úgyis egymás mellett ülnek a Szocialista Párt elnökével, igazán elmagyarázhatná neki, hogy ez az egész hitel, mert ő még ezt, úgy látom, nem pontosan tudta beazonosítani. (Derültség.) Tehát az egész hitel. Amikor ezt a kérdést tárgyalta a miniszterelnökök tanácsa, azt a kérdést tette fel, amit a szakirodalom úgy hív, hogy eljött a hamiltoni pillanat. Amikor valóban az történt az Egyesült Államokban, hogy közösségiesítették a tagállamok adósságait, és az az adósságközösség, amely létrejött, végül is megteremtette az Amerikai Egyesült Államok pénzügyi alapjait. Ezzel a kérdéssel foglalkozott az Európai Tanács.

A franciák és a németek  most az összes miniszterelnököt nem érdemes itt elősorolni , mindketten úgy nyilatkoztak, hogy nem ez a terv, tehát nincs hamiltoni pillanat, amit megértek, mert  zárójelben jegyzem meg  az a bizonyos Hamilton egy pisztolypárbajban vesztette el később az életét, zárójel bezárva; régi legendás idők. De egyelőre Európa vezetői úgy gondolják, hogy ez a pillanat nem érkezett el, és ezért hangsúlyozzák minden egyes dokumentumban azt, hogy ez a mostani járvány-válságkezelő alap egyszeri és nem ismételhető meg. Ez nem válasz azonban a miniszterelnök úr felvetésére, mert attól, hogy valamit nem ismernek be, attól még történhet úgy, sőt még rossz szándékot sem kell feltételezni, az is előfordulhat, hogy nem akarják, hogy ez egy hamiltoni pillanat legyen, de belesodródhat Európa egy ilyen helyzetbe. Mert egyszer létrehozta az első ilyen csomagot, kiderül, hogy szükség lesz a következőre, létrehozza a másodikat, és onnan már csak egy lépés, hogy arról kezdjünk beszélni, hogy nemcsak a most felvett hitelből fakadó államadósságért álljunk helyt közösen, hanem a korábban felvettekért és mindegyikért.

Ez a veszély szerintem létező veszély. Ezt a miniszterelnök úr nem veszélynek, hanem nagy lehetőségnek és történelmi pillanatnak tekinti, én veszélynek. Ez nem véletlenül van így, mert a világot teljesen különböző nézőpontból nézzük. Mi, akik itt ülünk, én legalábbis személy szerint biztosan, azt gondolom, hogy egy európai egyesült államokba való belesodródás, vagy akár annak tudatos választása, az ezeréves magyar történelmi tradíció feladását és a hazánk feladását jelentené.

(14.10)

Ezért mi nem akarunk egy ilyen helyzetbe kerülni, nem akarunk belesodródni, többek között ezért sem voltunk boldogok, amikor kiderült, hogy egy adósságközösség jön majd létre a válságkezelés következtében. Úgyhogy a helyzet így áll, világosak a lehetőségek Magyarország polgárai előtt. Két politikai stratégia és jövőkép létezik. Van odaát egy baloldali, aminek a Jobbik is része, meg az LMP is része, meg mindenki része, akik fel akarják adni az ezeréves magyar államiságot, és bele akarnak menni egy európai egyesült államokba, vigasztalva magukat azzal, ahogy a miniszterelnök úr szerintem önbecsapó módon mondja, hogy attól még fönnmaradnak persze az államok, de ha közös pénz van, ha közös költségvetés van, és mi állunk helyt a görögök meg az olaszok, meg a jó ég tudja, ki mindenkinek az adósságáért, akkor ugyan mitől van már nemzeti szuverenitás? Tehát ez egy illúzió.

Tehát vannak önök, igen, képviselőtársaim, jobb sorsra érdemes valamikori jobbikosok is, akik nagy örömmel fognak fölmenni egy olyan választási listára, és állítanak közös jelölteket egy olyan politikai párttal, amely sosem csinált titkot abból  nemcsak az elmúlt harminc évben, zárójel bezárva, de ez most nem tartozik ide , sosem csinált titkot abból, hogy a politikája középpontjában nem a magyar nemzet függetlenségének és szuverenitásának a megőrzése áll, hanem valami más, amit most nem akarok minősíteni, mert inkább egy intellektuális megközelítést szeretnék választani, nem pedig egy csapkodást.

Tehát szeretném világossá tenni, hogy ez két különböző jövő, két különböző lehetőség, két különböző élet a gyerekeink meg az unokáink számára, és mi, akik itt ülünk, azt szeretnénk, ha a gyerekeink és az unokáink magyarok lennének, nem egy magyar népcsoport az Európai Unión belül, hanem a független, szuverén magyar állam büszke örökösei. Ezt szeretnénk. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Szerintem a vita komoly, a vita folytatásra érdemes. Azt gondolom, hogy az Európai Unió döntésének ilyen összefüggésben való értelmezése is indokolt, és jól teszi a magyar Országgyűlés, ha ebben az itt az ellenzék által felvázolt dimenzióban is folyamatosan értelmezi, hogy mi fog történni az európai pénzügyekben a következő esztendők során. Akár abba is hagyhatnám, de volt itt még néhány konkrét dolog, amire, ha megengedik, kitérnék.

Nemcsak a jóízlést sérti az, hogy politikai eszközként használja a…  Párbeszéd? (Derültség.)  a Párbeszéd azt a kérdést, hogy most akkor mennyien halnak meg. Ez szerintem nemcsak a jóízlést sérti, hanem mérhetetlenül lebecsüli azoknak az orvosoknak és ápolónőknek a munkáját, akik mindennap azért dolgoznak, hogy emberek életét mentsék meg. Önök szerint azért halnak meg az emberek, mert nem kapnak egészségügyi ellátást? Önök szerint azért halnak meg az emberek, mert az orvosok nem akarják őket megmenteni? (Szabó Timea közbeszól.) Önök szerint azért halnak meg az emberek, mert a védőnők, ápolónők nem akarnak törődni velük? (Közbeszólások az ellenzék soraiból.) Nem erről van szó! Kinek hányják önök a szemére, hogy meghalnak emberek, akik gyógyíthatatlan betegségben szenvednek, és elviszi őket a vírus? Én értem, hogy nekem, de higgyék el, a vírus nem én vagyok. (Közbeszólások az ellenzék soraiból.) Ez egy félreértés az önök részéről! Ez egy félreértés az önök részéről! Önöknek meggyőződésem szerint abban kéne segíteni nem a kormányt, hanem a beteg embereket, akik benn fekszenek a kórházban, hogy szurkolnak azért, ha már többre nem képesek, legalább nem gyártanak kamuvideókat, és szurkolnak azért, hogy az orvosok és az ápolónők megmenthessék ezeket az embereket. (Szabó Timea közbeszól.) Nem a kormánypárt miatt halnak meg az emberek, hanem mert egy világjárvány van, tisztelt hölgyeim és uraim, és itt az a kérdés, hogy ki hova áll, ki áll a betegek, a fertőzöttek és az ő életükért harcoló emberek oldalára, és ki áll velük szembe, reménykedve abban, hogy romlanak a statisztikák. Erről van itt szó. (Taps a kormánypártok soraiban.  Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Szégyen!) Ez nem egyszerűen ízléstelen, ez mérhetetlenül amorális. (Jakab Péter: 140 milliárdot költöttél sportra, 50 milliárdot kórházakra! Ez micsoda? Mi ez? Kinek mi a fontos?!  Közbeszólások a kormánypártok soraiból, többek között: Fogd már be a szád!)

ELNÖK: Miniszterelnök úr, a félreértések elkerülése végett: öné a szó.

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Hogy a számok nyelvén is elmondjam mindezt önöknek: a járványügyi védekezésre Magyarország a járvány kitörése óta, kevesebb mint egy év alatt 1014 milliárd forintot költött (Dr. Völner Pál az ellenzéki padsorok felé: Figyelj!), több mint ezermilliárd forintot, a munkahelyvédelemre pedig 2991 milliárd forintot költöttünk. És azt is el kell mondanom, hogy ennek az az eredménye, hogy nem haltak meg többen, nem haltak meg többen, és az is eredménye ennek a rengeteg elköltött pénznek, hogy ha félreteszik az indulataikat, és a valóságot figyelik, akkor azt fogják látni, hogy jelen pillanatban Magyarországon 4 millió 458 ezer ember dolgozik. 4 millió 458 ezer ember, ez 64 ezerrel kevesebb, mint ami egy évvel ezelőtt volt. Tehát 64 ezer olyan emberünk van, aki elvesztette az állását, és szeretném világossá tenni az önök számára, hogy megindítjuk azokat a gazdasági programokat, amelyek a nyitás után mind a 64 ezer embernek vissza fogják adni a munkahelyét. (Taps a kormánypártok soraiban.) És amennyi munkahelyet a vírus megszüntetett, azt mind létre fogjuk hozni.

A 4 millió 458 ezer dolgozó emberről csak annyit szeretnék mondani a jobbikosoknak, hogy ez pontosan 800 ezerrel több, mint amikor az önök újsütetű szövetségesei kormányozták Magyarországot. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Így van!) Egy olyan listára kéredzkednek fel, amelynek a vezetője és kormánya tíz évvel ezelőtt 800 ezerrel kevesebb munkahelyet tudott működtetni Magyarországon, mint mi, akiket önök megtámadnak ebben az ügyben. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Úgy van!) Szerintem ez nem fair, amit önök e tekintetben mondanak. (Közbeszólások az ellenzék soraiból.)

A vétó ügyében az LMP-s képviselőtársamnak szeretnék, azt hiszem, részben egyetértőleg mondani valamit, mert többször hangzott el negatív összefüggésben a vétó, volt, aki pedig a zsarolás szinonimájaként használta. A vétó az európai alapszerződésben biztosított nemzeti jog; minden országot megillet azokban a kérdésekben, amelyek a szerződés szerint vitális nemzeti érdekéhez tartoznak. Ha tehát egy nemzet él a vétójogával, akkor nem fenyegetőzik, nem zsarol, nem kényszerít, az alapszerződésben biztosított alkotmányos jogával él. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Így van!) Kár, hogy önök csatlakoztak az ezzel szembeni értelmezéshez és a nyomást gyakorló nyugati barátaikhoz.

Ami az átlagbérek kérdését illeti, mert ez is idekerült: szeretném szintén a valószínűleg szűken tájékozódó jobbikos képviselőtársaimnak elmondani, hogy az átlagbérre vonatkozó statisztikákat Magyarországon nem mi, magyarok tesszük közzé, még csak nem is a KSH. Azok az adatok, amelyeket önök használnak és önök valótlannak állítanak be, mind az Eurostat adatai, kivétel nélkül. Amikor tehát arról beszélünk, hogy amikor önök, illetve az önök leendő partnerei kormányozták Magyarországot, akkor 200 ezer forint volt Magyarországon az átlagbér, most pedig az Eurostat szerint 383 ezer; ennek a valóságtartalmáért nem én kívánok helytállni, ez az Eurostatnak a nyilvántartása. Szeretném megismételni, mert látom, bántja önöket, ezért szeretném megismételni, hogy azok a kormányzati tisztviselők, akikkel önök majd most egy listán fognak szerepelni, kedves jobbikosok, Magyarországon olyan gazdaságpolitikát csináltak, hogy 2010-ben az átlagbér 200 ezer forint volt az európaiak szerint, és most pedig ugyanez a szám az európaiak szerint 383 ezer forint. Gratulálok a jó választásukhoz! (Taps a kormánypártok soraiban.)

Volt egy megjegyzés szintén egy tágasabb kitekintéssel, talán azt is az LMP elnöke mondta, hogy fel kéne lépni Kínával szemben. Miért is? Miért is? Szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy 2017-ben történt meg az, és azóta ez így van, hogy Németország első számú gazdasági partnere Kína lett. Miért kéne nekünk fellépni velük szemben? Németország első számú gazdasági partnerével szemben fel kéne lépni Magyarországnak? Milyen gondolat ez, már ne haragudjanak? Én azt tudom mondani önöknek, hogy leéltem az életemből 26 évet egy hidegháború körülményei közepette, amikor szemben állt a világ két nagyhatalma, és mindenkinek körülöttük kellett valamilyen módon elrendeződni. Higgyék el, ez nem volt jó sem a világnak, sem Európának, sem Magyarországnak. Miért akarják újra föltalálni a hidegháborút? Látom, vannak Amerikában olyanok, akik föl akarják találni újra a hidegháborút, de nekünk, magyaroknak miért volna az jó, ha a világ megint ugyanerre a logikára feszítené fel magát ahelyett, hogy azt mondaná, hogy az új korszak, ami előttünk áll, az együttműködés korszaka, és amiben lehet, inkább működjünk egymással együtt? Miért kellene Magyarországnak kiiratkoznia a Kínával való gazdasági kapcsolatrendszerből, ahogy ön javasolja  hacsak az amerikaiak érdekében nem kéne ezt tennünk , ahelyett, hogy követnénk a német vonalat, amelynek a legnagyobb gazdasági partnerévé léptek ott elő? Miért nem ezt a vonalat követjük?

(14.20)

Szeretném világossá tenni, hogy külkereskedelemben, gazdaságpolitikában az ideológiai megközelítés téves megközelítés, és a végén elvezet bennünket olyan szembenállásokhoz, amelyek végezetül a magyar nemzeti érdekek ellenében fognak majd…  nem jó nekünk. Úgyhogy arra kérem önöket, ne sarkalljanak bennünket arra, hogy a magyar kormány szálljon szembe Kínával! Ez lehet, hogy amerikai érdek, de semmiképpen nem lehet magyar érdek, és nem is európai érdek.

Ha figyelik, akkor láthatják, hogy az európai vezetők éppen ezt akarják elkerülni, hogy beleszoruljunk valamilyen módon egy újabb hidegháborús helyzetbe. Ezért van az, hogy az európaiak nem állnak se ide, se oda, hanem önálló gazdaságpolitikát alakítanak ki az amerikaiak irányába is meg a kínaiak felé is. Miért nem ezt az európai vonalat próbáljuk inkább megérteni, és ebben megtalálni Magyarország helyét? (Arató Gergely: Most jó az európai vonal hirtelen?)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nyugdíjasokról is szó volt. Ott csak szeretném megismételni, hogy a magyar kormány elkötelezett: járvány- és gazdasági következmények ide vagy oda, januártól megkezdjük a 13. havi nyugdíj visszaépítését, ami a jövőnknek is egy megfelelő szép szimbóluma lesz, és azt mutatja, hogy a gazdasági válság után Magyarország olyan emelkedő pályára áll, amely lehetővé teszi, hogy mindent, mindent, amit a szocialista kormányok elvettek az emberektől, a polgári kormány visszaadhassa. (Hosszan tartó taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Tisztelettel kérem azokat a képviselőtársaimat, akik el kívánják hagyni az üléstermet, hogy ezt gyorsan és csendben tegyék. (Számos képviselő elhagyja az üléstermet.  Rövid szünet.) Az előre bejelentett napirend előtti hozzászólások sorát megnyitjuk. Szabó Timeának, a Párbeszéd frakcióvezetőjének adom meg a szót.

Felszólalások:   1   1-21   22-25      Ülésnap adatai