Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót. Még mielőtt rátérnék pár részre, szeretnék reagálni egy olyan kérdésre, amit a vezérszónokiban vetett föl Csárdi Antal képviselőtársam, és utána érkezett rá egy válasz, ha jól emlékszem, államtitkár úrtól, és arra szeretnék reagálni. Elmondta államtitkár úr, hogy 15 százalékos, majd 5 és 5 százalékos emelést kapott az ápolási díj az önök kormányzása alatt. Én arra szeretném kérni, mondja meg, hogy egy 47 ezer forintos átlag ápolási díjnál nominálisan ez mennyi. Tehát összegszerűen mennyi az, amire annyira büszkék, amit megemeltek 15 százalékkal. Az a helyzet, hogy itt van egy filozófiai vita az én politikai közösségem és a kormányzat között, ugyanis szerintünk aki ápolási díjban részesül, az munkát végez. Ha ezt nagyon hidegen, lelketlenül nézzük, azért is végez munkát, mert annak, akit ő ápol, utána nem kell kifizetni azt a költséget, amit jelent, hogy mondjuk, a hospice-ban vagy szociális intézményben van. De az a helyzet, hogy az ápolási díj emellett egy munka, hiszen olyan munkát végez az az ember, aki beteg rokonát, édesanyját vagy gyermekét ápolja, amiért különben az állam fizetne valakit egy intézményben. Tehát az, hogy önök emelik 7500, 2500 vagy 3000 forinttal egy évben, az részben filozófiailag helytelen, részben pedig megalázóan kevés. Ezeket az embereket, és sok ilyen ember van, erre még vissza fogok később térni, önök az elmúlt nyolc évben minden évben ilyen kevés pénzzel megalázták, és ez nem jelent valódi megoldást azoknak, akik ápolják a beteg rokonaikat. Azt még szeretném hozzátenni, hogy elmondta, hogy akiknek húsz éve van ilyen jogviszonyuk, azok milyen kedvezményben részesülnek. Az jó, hogy ebbe az irányba tettek egy lépést, de ilyen ember nagyon kevés van. Tehát ez számszerűen nagyon kevés, a legtöbb ember ezt nem csinálta húsz évig, hanem sokkal kevesebb ideig csinálta. Tehát ez az emberek nagy többségének, aki jelenleg ápolási díjban részesül, semmilyen módon nem jelent megoldást.

(17.30)

Volt pár hozzászólás  és sajnálom, hogy Dunai Mónika képviselő asszony most pont kiment a teremből, pedig eddig itt ült -, ami ilyen egyéni képviselői hozzászólás volt, ennek ellenére volt pár, amit fájóan hiányoltunk. Mint ökológiai párt az LMP hiányolta azt, hogy Dunai Mónika például felszólaljon a választókerületéért annak érdekében, hogy a ferihegyi repülőtér zajszennyezettségét csökkentsék, és hogy erre a költségvetés semmilyen módon nem kíván forrást biztosítani, pedig szerintünk azok az emberek megérdemlik azt, hogy zajmentesen éljék a mindennapjaikat, annak ellenére, hogyha a belvárosban történő Red Bull Air Race részét már kivették ennek a hasonló zajszennyezettségnek.

Ismételten, én rövid parlamenti munkám során először szólalok fel úgy, hogy nincs itt Rétvári államtitkár úr, tőle pedig a Vác-Szob kerékpárút felújításáról hiányoltuk egyelőre a felszólalást, de remélhetőleg ez a jövőben be fog következni.

Én még az államtitkár urat, ha majd részletesen válaszol  mert mindig a számokat hiányolja -, én szeretném akkor megkérni, hogy amennyiben még jelen vagyunk, de valamelyik ellenzéki képviselő biztosan jelen lesz, a párbeszédes kollégám biztosan (Derültség.), reagáljon arra, hogy a környezetvédelmi költségvetés pontosan miben és hogyan növekedett. Tehát amikor azt mondták, hogy a környezetvédelmi költségvetés növekszik, akkor mire gondoltak, mert mi ezt nagyon próbáltuk figyelni, de nem… (Boldog István közbeszól.) Tehát nagyon próbáltunk figyelni arra, hogy miben lehetett, hogy a környezetvédelmi költségvetést növelték, de nem nagyon találtunk erre választ.

Itt még az államtitkár úr reagált Hohn Krisztina képviselőtársam hozzászólására, mondott sok mindent. Két dologra szeretném felhívni a figyelmét. Az egyik, amire nem reagált semmilyen szinten, az az, hogy az alacsonyabb rendű utakra miért nem különített el külön a központi költségvetésben forrást a kormányzat, miért van az, hogy az alacsonyrendű utak az önök nyolcéves kormányzása után is olyanok, amilyenek  mindannyian tudjuk, hogy milyenek, nem kell ezt ecsetelni -, miért van az, hogy erre külön forrást ismételten nem tudtak elkülöníteni.

Akkor most rátérnék az érdemi hozzászólásra. Folyamatosan a demográfiai fordulatról és a családok évéről beszélnek, ugyanakkor van egyfajta család, amelyet önök nem támogatnak, akiket hátrányosan érint az önök költségvetése, amelyekről egy szó nem hangzott el a teremben, és akik a magyar családok egy jelentős részét jelentik: ezek az egyszülős családok, azok a családok, ahol egyedülálló anya vagy apa neveli a gyermekeit. Ők legtöbbször önhibájukon kívül vannak ebben az állapotban, és csak azért, mert nem úgy néznek ki, ahogy önök egy képen elképzelnek egy családot, nem kapnak segítséget. Márpedig pontosan tudjuk, hogy Magyarországon nagyon nehéz egy fizetésből eltartani gyermekeket, ezért ők különleges segítségben kell hogy részesüljenek. Ez a különleges segítség, amit az LMP javasolt, és kérem, hogy fontolják meg  ha már a konstruktív párbeszédet kérték számon -, hogy növeljük direkt nekik a családi pótlékot, tehát az egyszülős családoknak növeljük a családi pótlékot, illetve hogy ugyanazokat a kedvezményeket kapják meg, mint amelyeket a nagycsaládosok kapnak.

Továbbá a szociális dolgozókról esett már pár szó, de érdemben azért azt szeretném hozzátenni, hogy 600 ezer emberről gondoskodnak ezek az emberek, és körülbelül 100 ezer ilyen ember van. Kilenc éve van befagyasztva a közalkalmazotti bértábla, ezt mindig pótlékokkal egészítik ki. De ha egyszer végre a bértábla rendezve lenne, akkor nem kellene folyamatosan pótlékokat adni egyik napról a másikra, hanem akkor egyszerre, amikor ez rendezve van, segítene mindenkinek, ez segítene például a szociális dolgozóknak, azoknak, akik az egyik legnehezebb munkát végzik.

Továbbmegyek: van egy nem olyan nagy számú csoport, de jelentős vesztese a költségvetésnek, akik folyamatosan a pedagógusbér-fejlesztésből is nagyon keveset kaptak, akik mindig lemaradtak arról a bérfejlesztésről, amit önök a pedagógusoknak ígérnek, ők a zene- és művészeti tanárok. Ők is fontos munkát végeznek, mégis folyamatosan kimaradnak abból a pedagógusbér-emelésből, amit általában bejelentenek.

Továbbmegyek: viszont van még egy olyan dolgozói csoport, akik pedig kifejezetten megalázó béreket keresnek, a bölcsődei és óvodai dolgozók. A bölcsődei és óvodai dolgozók, hogyha arról beszélünk, hogy a családok éve van, és fontos a demográfiai kormányzás, akkor nagyon fontos szerepet töltenek be. Arról ne is beszéljünk, hogy a bölcsődei férőhelyek tekintetében a kormányzati sikerpropaganda ellenére rosszak a statisztikák, nőtt az elutasított gyermekek száma 2016-ról ’17-re, majd ’17-ről ’18-ra, tehát egyre több olyan gyermek van, akinek nincs bölcsődei férőhelye, de emellett a bölcsődei dolgozóknak a bére sem került rendezésre az önök kormányzásának most már kilencedik évében. Ráadásul volt egy korábbi LMP-s módosító indítvány, amit a kormányzat elfogadott még az előző ciklusban  ilyenből kevés volt, úgyhogy ezt az egy példát tudom mondani -, a családi napköziknek az intézménye, amelyek sokszor ki tudnák váltani a bölcsődéket, és ez egy olyan mód lenne, hogy emberek pluszkeresethez tudnának jutni, a többiek pedig a munkába vissza tudnának helyezkedni ezzel. Ebben semmilyen előrelépés nem történt, erre szintén nincs költségvetési külön keret kialakítva.

Továbbmegyek egy olyan nagyon elhallgatott témára, amely bár az egészségügy része, de különlegesen fontos, ez pedig a pszichiátria kérdése. Itt akkor most az előző felszólalásom ellenére egy nagyon rövid elmúltnyolcévezésbe én is belecsúszok; ugye, tudjuk, hogy mi történt az OPNI-val, ezt nem kell részletezni, ennek ellenére továbbra sem lett a pszichiátriai betegek helyzete elrendezve. Rettenetesen rossz körülmények között vannak ellátva. Az, hogy a tb mit és pontosan mennyit fedez egy pszichiátriai, mentális betegség megállapítása után egy ilyen betegnél, az teljességgel kialakítatlan, ezt összevissza állapítják meg, és ráadásul az LMP-nek az egyik javaslata az, hogy a pszichiátriai szakápolóknak, mivel ők különösen nehéz munkát végeznek, legyen veszélyességi pótlék és bérkiegészítés. Ezt a kormányzat folyamatosan lesöpri, ennek ellenére ezek az emberek megérdemlik azt, hogy bérkiegészítést kapjanak azért a munkáért, amit végeznek. Ráadásul hatalmas szakemberhiány is van, pontosan az alacsony bérezés miatt. Egy állampolgár meg is keresett minket, aki pszichiátriai szakápolóként dolgozik egy megyei jogú városi kórházban, ő azt mondta, hogy ötödik éve dolgozik mint pszichiátriai szakápoló, és ötödik éve most, jelenleg nettó 118 ezer a fizetése.

És akkor még visszatérnék az otthonápolásra egypár pillanat erejéig. Az otthonápolásnál van még egy, ami főleg a speciális vagy sajátos nevelési igényű gyermekeknél probléma, hogy az otthonápolásnál egy fix összeget kap valaki. Volt olyan állampolgár, aki megkeresett minket, szintén ugyanabban a megyei jogú városban, aki két autizmus spektrumzavarral élő gyermekét neveli, és 47 ezer forint ápolási díjat kap, és az, hogy két ilyen gyermeket nevel, sehol nem jelenik meg, pedig neki bizonyos szempontból több költsége van, hiszen kétszer kell a speciális felzárkóztató nevelést fizetni, kétszer kell eszközöket beszereznie, ennek ellenére ez semmilyen szinten nem jelenik meg az ő támogatásában.

Hogy itt van az államtitkár úr, szeretném megkérdezni, hogy két olyan munka van még, aminek a béremelését nem rendezte a kormányzat nyolc éve, az egyik az örökségvédelemben dolgozók, illetve a múzeumi dolgozók, az ő bérezésük nagyon alacsony (Az elnök csenget.) már nyolcadik éve (Boldog István közbeszól.), illetve a színészek és színházi dolgozók bérezését szintén nem tudták rendezni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)