Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vita elején többen igényelték, hogy legyen valóságos vita itt a parlamentben erről a költségvetésről. Azt gondolom, hogy lassan ez elkezdődött. Szeretnék én magam is ehhez hozzájárulni azzal, hogy akkor a keret másik felét is kijelöljük azzal, hogy ez a költségvetés a kiszámíthatatlanság, a bizonytalanság, a toporgás költségvetése, ez mind kárt fog okozni egyébként sok tekintetben, vagy lehetőségek elvesztését családoknak, vállalkozásoknak. Ezért összességében véve, ha egy szóval kell meghatároznom, akkor azt mondom, hogy ez egy GPS-költségvetés, aminek a végére be kell mondani, hogy „újratervezés”, tisztelt hölgyeim és uraim. Néhány gondolattal szeretném ezt önöknek bizonyítani is egészen részletesen, mert úgy látom, hogy erre szükség van, és most a lehetőség is megadatik erre. A költségvetés előző évi kora nyári elfogadása, maga ez a tény, hogy most foglalkozunk ezzel, nem növeli a kiszámíthatóságot. A kormány a kiszámíthatóság növelésével indokolja a költségvetés nemzetközileg szokásosnál hónapokkal korábbi benyújtását és elfogadását.

Erre az elmúlt nyolc évben egyébként először 2012-ben került sor. A kiszámíthatóság növelésére valóban szükség lenne, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy önöknek ehhez nem időre, hanem másféle cselekvésre lenne szükség. Hiszen a kormányzat rendszeresen él kívülről való beavatkozással, átláthatatlan lehetőségekkel, kiadások befagyasztásával, átcsoportosítással, év közbeni adóemeléssel, és amit önök erről mondanak, ennek a hitelessége nagyon csekély.

A tavasszal elfogadott költségvetés a körülmények, vagy éppen a gazdaságpolitikai szándékok megváltozása keretében kényszerül egyébként sokszor módosításra. Így jártak önök egyébként 2017-ben is, de a 2016 decemberében kötött hatéves bérmegállapodás következtében az abból származó következmények miatt is jelentős módosításra lett volna szükség, így egyébként ebben a formában komolytalan a költségvetési tervezés.

A korábbiaktól eltérően a 2017 tavaszán elfogadott 2018. évi költségvetési törvény módosítására nem került sor, valójában azonban az idei büdzsét is át kellett volna alakítani. Önök ezzel sem foglalkoztak, hiszen akkora eltérések vannak a számok mögött, és önök éppen ezért nem mutatják be ezt tényszerűen a költségvetés vitájában, hiszen a 2016-ról szóló zárszámadás az egyetlen tényszerű dokumentum a birtokunkban.

Az Európai Unió a magas hiányt többször is nehezményezte. Az idén május végén már pontosan és hivatalosan is figyelmeztette a magyar kormányt, hogy a strukturális hiány jelentősen és növekvő mértékben eltér a középtávú céltól. Ez is benne van abban, amiről az előbb beszéltem. Hasonló figyelmeztetést egyébként még Románia kapott. A növekvő hiányt a kormány nyilvánvalóan a választásokkal összefüggő túlköltekezéssel és ezekből a megfontolásokból titkolja, nem kíván ezzel foglalkozni. De a hangzatos Európai Unió-ellenesség ellenére azt gondolom, hogy önök az idén igenis megszorításra kényszerülnek, és éppen ezért hangzanak el már a válságra utaló jelek és ezek a mondatok.

Várható továbbra is a parlamentet kikerülő csendes korrekciónak megfelelően kialakult költségvetési folyamatokat módosító folyamat. Ez azt teszi lehetővé, hogy lényegében önök, a kormány kivonták a parlament hatóköréből magát a költségvetési folyamatot, és egyébként önök ezt magánkasszaként kezelik, és ennek megfelelően járnak el. Egész éves lefutások nyilvános hazai havi aktualizálásáról szó sincs, ami évekkel ezelőtt megvolt, éppen ezért látjuk azt is, hogy nem törvényekkel, helyenként pedig, ha kell, pusztán rendeletekkel is lehet költségvetési vállalásokról rendelkezni. Konkrétan például 2016. decemberi költekezés révén egyetlen hónap alatt nagyobb deficit keletkezett, mint egész évben. Ez olyan mértékű volt, amelynél nem lehetett volna a parlamentet kihagyni.

Azonkívül nem lehet megállapítani, hogy ezek a folyamatok mennyire a tudatos alátervezés, mennyire a tervezési hibák következményei, ugyanakkor az államháztartási folyamatok átláthatatlansága tükörképe a gazdaságpolitika lobbiérdekeket szolgáló nyílt érdekegyeztetéseinek és hatásvizsgálatokat figyelmen kívül hagyó rögtönzéseknek. Tehát ebből nyilvánvaló, hogy ez az, amit önök kiszámíthatóságnak hívnak, ami pedig történik, az a tökéletes ellentéte annak. Éppen ezért azt gondolom, hogy érdemes lenne ezt önöknek is megfontolni és másként eljárni.

Figyelmen kívül hagyták önök a költségvetési keretet, ezt az előbb említettem, és ezt szeretném újra hangsúlyozni, mert ez nemcsak az Európai Unió, hanem a szövetséges társak és különösen a magyar emberek érdeke, hogy egyébként a 2013 óta alkalmazni szándékolt középtávú keret elnevezésű tervezési mechanizmus lényege, hogy a kormánynak olyan tényezőkkel, illetve folyamatokkal kell megindokolnia a középtávú tervek és későbbi költségvetési tervezetek közötti különbségeket, amelyek kívül esnek a kormány hatókörén. (Sic!)

A cél nyilvánvaló: a stratégiai tervezés, a későbbi évekre vonatkozó prognózisok megalapozottabbá tétele. Magyarországon az első középtávú tervet csak 2015-ben alakították ki. Ebben kétéves időszakra részletesen meghatározták a költségvetési fejezetek kiadásait és a bevételi tervszámokat. Ezért a 2017. évi költségvetés 2016 tavaszi előterjesztése a rendszer próbájának minősült, ennek sikertelenségét jól jellemzi a háztartások fogyasztási kiadásainak már az említett bérmegállapodás következtében történt drasztikus megemelkedése, ami kifejezetten kormányzati döntés következménye, nem pedig a hatókörön kívül eső események következménye.

Ami pedig a 2018. évi folyamatokat illeti, a 2017. májusi költségvetési törvényjavaslat a GDP-arányos államháztartási hiányt 2,4 százalékra emelte a korábban prognosztizált 1,8 százalékról, miközben a korábban kalkuláltnál gyorsabb növekedést jelzett előre; tehát nyilvánvalóan nem a külső körülmények, hanem a rövid távú választáspolitikai megfontolások következménye ebben az évben.

(11.50)

Nézzük, hogy ha ezeket a tényeket vesszük figyelembe, akkor a 2019. évi költségvetésitörvény-javaslat fő makroszámai viszont nem változtak a 2018. évi javaslatban szereplőkhöz képest. Ebben az esetben viszont éppenséggel a módosítás lett volna indokolt, hiszen a 4,1 százalékra becsült GDP-növekedést még egyébként a Költségvetési Tanács is előterjesztői konszenzust meghaladónak minősítette éppen pár órával ezelőtt is. A változtatás elmaradása azért is figyelemre méltó, mert a törvényjavaslattal egyidejűleg a kormány váratlanul egy világgazdasági válság veszélyéről kezdett el beszélni, ami éppenséggel a költségvetési keret logikáján belül is indokolta volna a növekedési előrejelzés csökkentését. (Németh Szilárd István közbeszól.) A gyakorlatban tehát a költségvetési keret semmiféle hatást nem gyakorol a magyar költségvetési és általában a gazdaságpolitika távlatossá tételére, hiába keresi ezt az Állami Számvevőszék elnöke ebben a költségvetésben, ezt nem fogja megtalálni.

Az árnyoldalak mellett egy dolgot mindenképpen el kell ismerni, és ez pedig az, hogy az államháztartási deficit 2019-ben nyolcadik éve 3 százalék alatt lesz, amihez ha a csökkenő pályát is hozzáérthetnénk, akkor az egyébként valóban eredmény lenne, de ennek elengedhetetlen feltétele is volt az európai uniós támogatásokhoz való biztonságos hozzáférés. (Dr. Rétvári Bence közbeszól.) Szűcs Lajos képviselőtársam hazugságnak minősítette ezt, miközben ez nyilvánvaló tény, hogy az európai uniós támogatások nélkül az a növekedésellenes adószerkezet, ami egyébként önök által korábban beterjesztésre került, vagy ennek a költségvetésnek az átláthatatlansága ebben a formában biztos, hogy hátrányt jelent.

Az egyensúly javulásában nagy szerepe volt az európai uniós támogatások kiadást helyettesítő és bevételt generáló hatásának, és a 2007-2015 közötti felhasználásáról szóló elemzés források híján is kimutatja, hogy enélkül ez nem sikerült volna, és ráadásul túlzottdeficit-eljárás alá került volna Magyarország. Nagy szerepe volt a javulásban a különféle speciális költségvetési megoldásoknak, így például az önök által nemigen emlegetett magánnyugdíjpénztári befizetések folyamatos költségvetési bevétellé átalakításának az elmúlt években, és még további elemeknek; idevehetnénk a növekedési adóhitelt is. De idesorolható az a kreatív megoldás is, hogy a kormányzat a választási gazdaságpolitika terhét a 2014 előtti rezsicsökkentéshez hasonlóan 2018 előtt is nagyrészt a vállalatokkal fizettette meg, erőltetett béremelés adóterhe révén. E technikák árnyoldala különösen tartóssá válásuk esetén: a vállalati nyereség, versenyképesség és ezáltal a gazdasági növekedés képességének romlásához vezet.

A magyar költségvetési politika ugyanis 2017-ben és 2018-ban választási okokból prociklikus működést mutat. E cél betartásához az Európai Unió ugyan nem fűz egyébként szankciókat, mint ahogy itt a stratégiai keretre utaltam, de az élénkülési időszakban alacsonyabb, lanyhulása idején pedig magasabb hiány gazdaságilag célszerű anticiklikus gazdaságpolitika előfeltétele lenne, ha ezt betartanák, de önök ezt nem akarják betartani.

Hiszen ellenkező esetben az előbb-utóbb romló konjunktúra körülményei között nem lesz mód a költségvetési kiadások emelésére. Részben a racionalitásnak, részben az Európai Unió határozott fellépésének lehetett a következménye, hogy a miniszterelnök úr mostanában már földrengésbiztos 2019. évi költségvetésről beszél. A világgazdasági válsággal való riogatás pedig részleges igazságtartalom mellett, főleg a magyar modell sajátosságai miatt eleve illuzórikus, 4 százalék feletti gazdasági növekedésről való lemondás lélektani előkészítéséről szól, amit önök itt a következő évekre előrevetítettek.

A költségvetés nem egyszerűen a kiadási tételek tűzoltás jellegű vagy éppen toldozó-foldozó átalakításából áll, világos stratégia kellene hogy legyen, néhány év alatt nagyon lényeges változások lennének elérhetők. A nagy közösségi intézményrendszerekben is látható, hogy egyaránt alulfinanszírozottak, romló színvonalúak. Költségvetési súlyuk csökkenése nem a hatékonyságuk javulását, hanem összességében romló ellátást eredményezett.

A fejlesztési döntések szakmailag megalapozatlanok, a különböző területeken indokolt tudatos visszafejlesztést, lásd például a vasúti szárnyvonalak, elavult egészségügyi intézmények, a kormányzat nem vállalja fel.

Az államilag vezényelt, centralizált döntési mechanizmus nem eredményezett stratégiai tervezést, az intézmények hatékonyabb és igényekhez jobban igazodó kínálata nincs meg. Ehelyett az áttekinthetetlen lobbiérdekekkel való sodródást váltott ki, és egyidejűleg vezetett a költségvetés alultervezéséhez és pazarlásához, gigantomán fejlesztési ötletekhez és döntésekhez.

A koncepciótlanságot jól mutatja a kórházi adósságállományok rendszeres felgyűlése, majd állami konszolidálása, miközben annak okait pedig nem szüntetik meg, és nem is tesznek erre semmilyen lépést. A nagy elosztórendszerek működésének hiányzó átgondolását gigafejlesztések hivatottak eltakarni és elrejteni. (Sic!) Például a fővárosban a szuperkórház állandóan változó emlegetett koncepciója közben nincs szó már a kapacitások kihasználását akadályozó volumenkorlát megszüntetéséről vagy legalább az átalakításáról. Az éveken át leszorított bérszínvonal, a külföldi munkavállalás, a munkaerőhiány és annak következtében sok területen beindult hazai bérverseny hatására tarthatatlanná vált. Az elkerülhetetlenné vált béremelés jellemzően elavult, nem hatékony intézményi struktúrát finanszíroz, ugyanakkor például az egészségügyben immár elháríthatatlan nyomást gyakorol az államháztartási kiadások növelésére.

Hasonló a helyzet egyébként az Európai Unió által támogatott, valamint a költségvetésben is finanszírozott fejlesztések  például a sportlétesítményeket is ideértem  jelentős részével, melyek megvalósulásuk után jelentős fenntartási költségeket is igényelnek. Emellett, mivel az Európai Uniótól rendelkezésre álló források széttagolt érdemi koncepció nélkül lettek felhasználva (sic!), ez különösen az oktatás, az egészségügy és a közigazgatás fejlesztése terén látható, hátráltatta az áttörést, a strukturális változásokat eredményező forrásfelhasználást. Különösen az egészségügyben a működőképességük határára, esetenként már azon is túljutott rendszereknek többletforrásra van szükségük, ugyanakkor e reformok híján csak a korábbi, nem hatékony működést tudják stabilizálni.

A magyar közoktatás egyik fő problémája, hogy folyamatosan növekszik a korai iskolaelhagyók száma, különösen a roma gyerekek körében, a csökkenés helyett inkább erősödik a roma gyerekek oktatási szegregációja.

A középfokú képzés, ezen belül a szakképzés átalakítása, a szakgimnáziumok és a szakközépiskolák létrehozatala, illetve átalakítása a sok formális elem mellett kifejezetten visszalépést jelent, jelentős elemeket tartalmaz a nem tudásalapú társadalom irányába. A PISA-felmérések romló eredményei alapján közép- és hosszú távon sem lehet jól felkészült szakemberek kikerülésére számítani ebből az iskolarendszerből. Mindez az egész oktatási rendszer átalakítását igényli, amelynek nem csak egyik eleme a forrás emelése.

Miközben a nagy elosztórendszerek stratégiai átalakításáról nem folyik a későbbi költségvetési döntéseket megalapozó szakmai vita, társadalmi vita, a költségvetésbe nemegyszer puccsszerű, értelmetlen, sőt kifejezetten káros átszervezések is bekerülnek, miként a 2019. évi költségvetés esetében a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeti hálózatának államosításával kapcsolatban.

Az állami bürokrácia elleni küzdelem évek óta napirenden van, azonban mivel a létszámleépítésre, nem pedig az állam, a magyar modell lényegéből következő túlterjeszkedésre koncentrál, további centralizációval és átszervezésekkel igyekszik úrrá lenni a problémán, de mindez csak növeli a gondokat.

(12.00)

Ilyennek látom például a fővárosi közbeszerzések egyetlen szervezetbe tömörítését, a katasztrófavédelem egységesítése napi működési zavarokhoz vezetett. Ez előbbi működése már a szervezet megszüntetéséhez vezetett egyébként.

De nézzünk az államháztartás kiadási oldalából is néhány tételt, amely kiadási szempontból inkább feszültségeket vetít előre. A költségvetés technikai felvetésként  nagyon meglepő módon  2018-ban 311 forintos, 2019-ben pedig 311,3 forintos euróval számol. Az árfolyam gyengébb, eközben az olaj drágább lesz. Ennek megfelelően alábecsült az idei 2,5, illetve a jövő évi 2,7 százalékos infláció. Míg a 2018. évi prognózisok esetében a költségvetés 2017. évi elfogadása sem változtatott volna lényegesen a feltételezésen, a 2019. évi előrejelzés esetében viszont a későbbi előkészítés  2018 ősze  sokkal reálisabb feltételrendszert jelenthetne.

Újra meg fogom később ismételni: tehát 2018 őszén sokkal reálisabban készíthetnénk elő a jövő évi költségvetést. Igaz, lehet, hogy ezt saját hatáskörben a kormány átcsoportosításokkal majd megoldja, formálisan ezzel lehet, hogy kezelni fogja, de ez a nyilvánosság kizárásával történik, és látható, hogy így valósul meg, hogy a parlamentből hogyan szervezik ki a költségvetés átlátható vitáját.

Az államháztartás GDP-arányos funkcionális kiadásai 2018-ban szerkezetileg kedvezőtlen irányba változnak: változatlanul államközpontú, nem tudásalapú gazdaságfejlesztési koncepciót tükröznek. A fő változás az, hogy emelkedik 1 százalékponttal az állam működési funkcióira fordított kiadások aránya, miközben a jóléti funkciókra, oktatásra fordított kiadások aránya pedig 1 százalékkal csökken. Uraim, önök magukra többet, az emberekre pedig kevesebbet költenek. A jóléti kiadásokon belül az oktatás aránya 0,3 százalékkal csökken. Ez az egyik legkedvezőtlenebb változás. Az egészségügyi egyébként pedig lényegében nem változik. Ez a jövő feléléséről szól. Ezt terjesztik, ezt ajánlják önök a magyar nép számára, ezt terjesztik a magyar nép elé.

Kissé csökken a kulturális tevékenységek támogatásának részaránya, de a sporté nem változik. A gazdasági funkciókra fordított kiadások aránya 0,2 százalékponttal emelkedik, de ezen belül a környezetvédelem visszaszorul.

Szerkezetileg kedvezőtlen változások történnek és folytatódnak 2019-ben: még erőteljesebb államközpontú és nem tudásalapú gazdaságfejlesztési koncepciót követnek.

Nagyon magas  erre Hargitai képviselőtársam már büszke is volt  a rendvédelmi kiadások emelése. Miközben a jóléti funkciók kiadásai csökkennek, eközben pedig, ahogy mondom, a rendvédelmi kiadásokat önök jelentősen megnövelik. Készülnek arra, ami egy válság következménye lehet.

2019-ben viszont az infláció várhatóan meghaladja a kormányzati prognózist. Azt gondolom, hogy a Magyar Nemzeti Bank ebbéli közleményét önök nem hagyhatják figyelmen kívül, és éppen ezért ezzel önöknek foglalkozni kell, és erre ki kell térni.

A 2018. évi költségvetés általános indoklása rögzíti, hogy az első negyedév végéig a 2014-20-as időszakban rendelkezésre álló támogatások teljes összege meghirdetésre került, annak érdekében, hogy 2018 végéig a támogatások legnagyobb része ki legyen fizetve. Ebből persze az is következik, hogy a 2019. évi költségvetés általános indoklása pedig azt rögzíti, hogy az évi várható kifizetések mérséklésére kerül sor; a bevételek növekedése összhangban áll egyébként a kormány céljaival. De ha ’19 végéig mindezt elköltik, akkor az uniós programok végrehajtásának felfutása képezi a gazdaság növekedésének egyik pillérét, tisztelt Szűcs Lajos képviselőtársam.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A pénzköltés gyorsasága az előző ciklushoz hasonlóan  sőt talán még inkább  elsőbbséget kapott a források hiánya hatékony felhasználásával szemben. Ráadásul megnő a kockázata annak, hogy a támogatások gyors kifutása az új, minden bizonnyal lényegesen kevesebb forrás megszerzését lehetővé tevő következő időszak elején, a 2020-at követő években beruházási apályhoz, a növekedés ciklikus ingadozásához, fokozódásához fog vezetni. Emellett számos, az európai uniós támogatásoktól független fejlesztési cél  Paks II., Budapest-Belgrád vasútépítés, Liget-program, sportlétesítmények -, fejlesztést célzó elképzelés, végrehajtásra kerülő fejlesztés irracionális.

Ugyanakkor az üzleti beruházások érdemi emelkedése nagyon bizonytalan. Bár a munkaerőhiány és a technikai fejlődés széles körben igényelne fejlesztéseket, ők sokkal kevesebb fejlesztést kapnak. Félő, hogy a megvalósulók egy része is csak a támogatások további emelkedése révén lesz elérhető. A romló magyar gazdasági környezet következtében ugyanis az elmúlt években az üzleti beruházásokon belül jelentősen emelkedett az egyedi, kormánydöntésű beruházási támogatások nagysága, támogatások összegének az ígért beruházáshoz, a vállalt új foglalkoztatáshoz viszonyított aránya.

Az utóbbi években a hazai vállalatok támogatása egyre nagyobb szerepet kapott, a támogatások ilyen bővülése nyilván szoros összefüggésben van a sajátos magyar üzleti környezettel. A befektetési környezet romlása miatt ugyanis egyrészt a külföldi befektetők jelentősebb kompenzációt igényelnek, másrészt a rendszer a preferált magyar cégek esetében kiugróan nagy segítséget eredményezhet.

Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar gazdasági pályának vannak jelentős kockázatai. Ráadásul az európai uniós források gyorsított lehívása markáns, további lassuló gazdasági pályát valószínűsít, számítani kell a külső konjunktúra romlására is. A korrekciók esetén is magasan maradó strukturális deficit, valamint a változatlanul laza monetáris politika azonban alkalmatlan lesz az anticiklikus gazdasági politika megvalósítására, akkor lesz szükség szigorításokra, amikor lazítani kellene. A konvergenciaprogramban és a 2019. évi költségvetés kitekintésében prognosztizált évi átlagos 4 százalék feletti GDP-növekedés, 4,6 százalékos fogyasztási kiadás és közel 5 százalékos beruházási növekedés megalapozatlanul optimistának látszik.

A folyamatokra ez mondható, ehhez ugyanis termelékenység, versenyképesség és beruházási hajlandóság olyan javulására volna szükség, amely a magyar modell körülményei között teljesen irreálisnak tűnik. Emellett nagy bizonytalanságot jelent az Európai Unió 2020-ban bekövetkező új költségvetési ciklusa. Fő kockázat tehát egy 2020-tól az Európai Unió perifériája irányába mozgó, versenyképességében nem javuló, régiótól lemaradó magyar gazdaságpolitika kialakulása.

Éppen ezért fel kell hívjuk arra a figyelmet, hogy ennek megelőzésére mi az, amin változtathat és mit kell tennie a kormánynak. A kormány nem teszi meg és nem tartja be az Európai Uniónak korábban tett ígéreteit. A magyar kormány 2017 tavaszi konvergenciaprogramjában azt ígérte, hogy 2020-ra a költségvetése strukturális egyenlege eléri a középtávú célt, a GDP 1,5 százalékát. Az Európai Bizottság 2018. június 22-én változatlan formában elfogadta a május 23-án már közzétett értékelést a magyar kormány által április végén benyújtott konvergenciaprogramról és reformtervekről.

A Tanács hivatalos véleménye szerint tény, hogy Magyarország 2017-ben nem tartotta be a vállalásait, minden jel szerint 2018-ban nem fogja betartani, és 2019-ben pedig nem is akarja betartani a vállalásait.

(12.10)

Ráadásul azt is ki kell mondanunk, hogy a kormány nemcsak a szövetségi partnereivel jár el így, hanem a kormány nem tartja be a magyar törvények szerinti költségvetési szabályokat sem. A stabilitási törvény 4. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy amennyiben a gazdasági növekedés és az infláció egyaránt meghaladja a 3 százalékot, akkor az egyébként hatályosnál szigorúbb szabályoknak kell megfelelni a költségvetési törvényben.

A kormány a költségvetésitörvény-javaslatban ugyanis 4,1 százalékos GDP-növekedést vár, az infláció értékét 2,7 százalékra állította be, vagyis a kormány szerint nem teljesül a stabilitási törvényre vonatkozó kettős feltétel, tehát elég, ha az adósságráta csak a kimutatható legkisebb mértékben csökken. Viszont 2018. június 19-én, tisztelt államtitkár úr, megjelent a legilletékesebb, a Magyar Nemzeti Bank inflációs jelentése, amely szerint az infláció értéke 2019-ben 3,1 százalék lesz, és ezzel már teljesül a kettős feltétel, a második fele is, tehát érvényt kell szerezni a szigorúbb szabálynak.

A költségvetési törvény szerint a központi alrendszer adóssága 2018-ban megismert aránya ilyen módon nem tartható. A megalapozott költségvetési tervezés követelményéből jelen esetben az következik, itt három dolgot fogok mondani. A költségvetési törvényt a javaslatban szereplő 2,7 százalékos infláció helyett át kell állítani a Magyar Nemzeti Bank szerinti 3,1 százalékra, mivel a költségvetésitörvény-javaslat áprilisi előkészítése óta jelentős változások következtek be a makrokörnyezetben. Például a leértékelődő forinttal is számolni kell.

Vissza kell vonni ezt a költségvetést, az új inflációs tervszám alapján újra kell számolni a költségvetési szabályok által biztosított mozgásteret, és immár figyelembe véve a stabilitási törvényben rögzített szabályt is. Először felül kell vizsgálni az inflációhoz kötött előirányzatokat, majd megfelelő intézkedésekkel, illetve a törvényi előirányzatok módosításával biztosítani kell a költségvetési szabályok érvényesítését. Ez nagyságrendileg önöktől 300-350 milliárd forint szigorítást igényel.

A költségvetési szigorítás teljes mértékben egyébként összhangban van a nemzetközi szervezetek, a szakértők és a Magyar Nemzeti Bank által követett laza politika következményeivel.

Hölgyeim és Uraim! Ez a költségvetés így nem támogatható, vonják vissza, és a saját törvényeiknek megfelelően nyújtsák be újra. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a DK soraiban.)