Készült: 2024.09.19.00:10:15 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

39. ülésnap (2018.11.13.),  17-20. felszólalás
Felszólalás oka Napirend előtti felszólalások
Felszólalás ideje 10:36


Felszólalások:   13-16   17-20   21-24      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, Rétvári Bence államtitkár úr. Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Varga-Damm Andrea, a Jobbik képviselő asszonya: „Még búcsúzni sem tudnak elegánsan?” címmel. Öné a szó, képviselő asszony.

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Paolo Coelho azt mondta, hogy az elegancia nem valami felszínes dolog, hanem egy módja annak, hogy az ember kifejezhesse a tiszteletét a munkája és az élete iránt. A közszolgáltatásból az elmúlt időszakban elbocsátottak nem igazán tudtak találkozni ezzel az eleganciával. Már jó pár hónapja lebegtette a kormányzat azt, hogy a közszférában elbocsátások lesznek. Mi magunk személyesen tapasztaltuk az elmúlt években számtalanszor, hogy a Fidesz-kormány alatt csókosok és különböző családtagjaik kamuállásokban kaptak a közigazgatásban helyet, de pontosan tudtuk, hogy nagy valószínűséggel az elbocsátások nem ezt a társadalmi csoportot fogják érinteni.

Abban a rendszerben, ahol 13 miniszter, 66 államtitkár, 117 helyettes államtitkár, 5 miniszterelnöki biztos, 12 miniszterelnöki megbízott, 10 kormánybiztos és 10 miniszteri biztos van, ott valóban nem számíthatunk arra, hogy olyan embereket fognak elbocsátani, akiknek valóban felesleges a munkája. Sokkal inkább azokat, akik élethivatásszerűen, éjt nappallá téve, akár túlmunkában is dolgoznak azért, hogy a közszolgálatiság működjön.

Már korábban számtalanszor, a közszféra munkahelyein tett látogatásaink során mint képviselők azt tapasztalhattuk, hogy a dolgozóknak nagyon nagy a munkaterhe, több ember helyett dolgoznak, és nem igaz az, amivel a kormányzat indokolta, hogy az informatikai rendszer fejlődése diktálta azt, hogy az elbocsátásokra szükség lesz. A mostani elbocsátások jelentős részben olyan helyeken történtek, ahol már eddig is kevés dolgozó volt, és most az elbocsátottak helyett a maradóknak kell akár napi több mint 10 munkaórát dolgozni.

Hosszú várakozás előzte meg ezt az elbocsátási hullámot, nyár óta tapasztalhattuk azt, hogy e vonatkozásban valami történni fog. Gulyás Gergely 2018. augusztus 21-én azt mondta, hogy 15-20 százalékos elbocsátás lehet, és az informatikai rendszer fejlődésével indokolta ezt. Majd 2018. október 29-én megszületett a kormányhatározat, és ez kettő napot adott arra, hogy az elbocsátásokat végrehajtsák. A kormányzat még a mindenszentek napját és a halottak napját sem tisztelte, nem tisztelte azt, hogy az embereknek ezek a napok sokkal nehezebbek az életükben, belegázoltak amúgy is érzékeny napjaikba.

(9.50)

Az elbocsátások során szélsőségeket hallgattunk a módszerekről, beszámoltak az érintettek arról, hogy a vezetők sokszor még csak nem is találkoztak az elbocsátottakkal, ügyfélkapun vagy e-mailen keresztül kapták meg az elbocsátó szép üzenetet. A felmondás pillanatában lekapcsolták a számítógépeiket, visszavonták a kártyáikat. Ez rendkívül méltánytalan és méltatlan. Ha valaki szerette volna kiadni a munkavállalói titkait, olyan adatait, amelyek érzékenyek, azt már eddig is megtehette volna, nagy eséllyel nem ezekben a pillanatokban érezte volna úgy, hogy ezt meg kell tennie.

Egy nem várt elbocsátás ilyen módon úgy, hogy a dolgozó munkájára szükség van, minden, csak nem elegáns. A mindennapokban halljuk a szakszervezetek szavait, a szakszervezetek elmondták, hogy előző héten szóbeli tájékoztatást kaptak arról, hogy esetleg mi várható, de miután az elbocsátás nagyságrendje azt indokolta volna, hogy folyamatosan egyeztessenek velük, és vonják be őket a folyamatba, a kormány újra törvényt sértett.

Arról tájékoztatott bennünket a kormányzat, hogy átképzéssel fogják segíteni a dolgozókat, hogy el tudjanak helyezkedni. Majd mit hallunk az elmúlt héten az érintettektől? Azt közölték velük, hogy akkor kapnak átképzést, ha az önkéntes tartalékos katonai szolgálatra jelentkeznek. Mi ez, kérem, ha nem zsarolás? Egy biztos: biztosan nem elegáns.

Nem lehetne az, hogy ha már ez a kormányzat kereszténynek vallja magát  minden órában legalább kétszer halljuk, hogy kereszténydemokrata módon kormányoznak, és milyen módon segítik az embereket, a családokat, és milyen csodálatos kormányzat veszi körül a magyar polgárokat, és csak örülhetnek annak, hogy a Fidesz-kormány ily szeretett módon támogatja a magyar polgárokat , nem lehetne, hogy akkor legalább ezekben a helyzetekben, amikor tényleg egy ember mindennapjait határozza meg, lesz-e holnap, holnapután munkája, a családját el tudja-e tartani, legalább a búcsú, legalább az lehessen elegáns?

Mert higgyék el önök, mindannyian kerülhetnek abba a helyzetbe, ha nem holnap, de egyszer csak, amikor önöktől is búcsúzni fognak, és nagyon rosszul fog esni önöknek az, ha a saját módszereiket látják majd viszont a saját életükben.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.  Szórványos taps a DK soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A kormány nevében Soltész államtitkár úr fog válaszolni az elhangzottakra.

SOLTÉSZ MIKLÓS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Érdemes azért felidézni, még ha itt tiltakozni is fognak többen, hogy a balliberális kormányoktól mit örököltünk. (Moraj az ellenzéki pártok soraiban.  Szávay István: Kilenc év telt el azóta!) Örököltünk egy rossz gazdaságot, katasztrofális pénzügyi helyzetet, magas munkanélküliséget, és amikor évek megfeszített munkája, közös munka eredményeképpen akár a hazai ipar, akár a hazai termékek preferálásával szinte eltűnt a munkanélküliség, munkaerőhiány lépett fel, akkor egyből azzal vádoltak minket, hogy ezt sem tudjuk megoldani. Tehát megoldottuk egyik oldalról a munkanélküliséget, utána most az a baj, hogy munkaerőhiány van. Majd a következő vád, ami az önök részéről elhangzott, hogy miért nincs elég szakképzett ember azokon az építkezéseken, azokon a területeken, amelyekre óriási szükség lenne. Próbálunk ezen segíteni, nagy változtatásokkal. Tegnap éppen azt hallottuk önöktől, hogy miért nincs elég felsőoktatásban képzett fiatal.

Most pedig a legközelebbi kérdés az, amit önök felvetettek, és ez a nagy kérdés, tisztelt képviselő asszony, hogy mely gondolata az igaz a Jobbiknak és önnek is. Hiszen néhány héttel vagy hónappal ezelőtt ön itt a parlamentben azt kívánta jelezni, hogy míg Magyarországon a bürokrácia 17,8 százalék a költségvetésből, addig az OECD átlagában 13,2 százalék. Magyarán ön sokkal nagyobb mértékű leépítést akarna a Jobbikkal végrehajtani Magyarországon, mint ami valójában megvalósul. Sokkal nagyobbat. (Dr. Varga-Damm Andrea: A haverok leépítését, nem a dolgozókét!)

De ugyanezt követelte Gyöngyösi Márton és Z. Kárpát Dániel is. Azt követelték a kormánytól, hogy sokkal nagyobb létszámleépítés legyen, mint ami egyébként most megvalósul ezekben a hetekben. (Bana Tibor: Az államtitkároknál!)

Tehát amikor a Jobbiktól kérünk tanácsot, akkor ezt látjuk, hogy az egyik oldalról önök kiállnak emberek mellett, a másik oldalról pedig azt követelik, hogy jóval nagyobb létszámban rúgjanak ki embereket a közszférából, akár a központi közigazgatásból, akár máshonnan. (Gyöngyösi Márton: Közületek kellene…!)

Tisztelt Országgyűlés! Ami a lényeg, hatékony államra kell törekedni, és az a cél, hogy valóban annyian dolgozzanak a központi közigazgatásban, a minisztériumokban, amennyire feltétlenül szükség van. Ez a változás meg fogja teremteni az egyébként már nagyon óhajtott béremelést ezen a területen is, amit meg tudtunk teremteni az elmúlt években akár a köznevelésben, oktatásban, felsőoktatásban, egészségügyben, most ez a támogatás meg fog teremtődni a közszférában, leginkább a központi közigazgatásban.

Tisztelt Képviselő Asszony! Ha megengedi, önöktől úgy általában eleganciáról, leépítésről vagy bármilyen módon humánpolitikáról a legkevésbé kérnék tanácsot. Hiszen önök azok, és ön az, képviselő asszony, aki elég jóban van a hírek szerint Simicska Lajossal. (Felzúdulás a Jobbik soraiban.) És amikor Simicska Lajos bement a Magyar Nemzethez, megkérdezték tőle a következőt, tájékozódott-e róla, hogy mi történt itt a Magyar Nemzetben. Válasza? Persze, hogy tájékozódtam, most bemegyek a szerkesztőségbe, és mindenkit, pont, pont, pont, azaz kirúg, csak egy másik nyelven mondta, másik szóval. (Folyamatos közbeszólások a Jobbik soraiból.)

Utána a következő, hogy önök hogy búcsúznak, mennyire elegánsan: higgye el, többször voltam már ilyen helyzetben  mondja az ön barátja és munkaadója , és mindig megoldottam. Kirúgok minden orbánistát, aztán kinevezem a helyükre az én embereimet, akiket nem lehet megfélemlíteni és lefizetni. Önök ilyen elegánsan búcsúznak.

De a minap kiderült néhány olyan hír az önök pártpolitikájáról, illetve frakciópolitikájáról, amiről nem tudnak cáfolatot adni, és azért ez is érdekes, hogy milyen a Jobbik humánpolitikája, a Jobbik eleganciája. Azt kell mondanom, hogy utánpótlásképzésbe egy olyan érdekes dolgot burkolnak bele, amit egy jó gardedám is irigykedve nézne meg (Dr. Varga-Damm Andrea: Vannak tapasztalatai, ugye…?), ugyanis a következőt nyilatkozta az önök egyik jövőbeni pártvezetője: „Felül kell vizsgálnunk a fizetett alkalmazottak körét.

A becsületesen és mindent beleadva dolgozóknak nagyobb megbecsülés és odafigyelés, a lustáknak és a lassúaknak lapulevél jár.” Ezt önök mondják. (Derültség a Jobbik soraiban.) Majd utána hozzátette a következőt a jövendőbeli pártelnökük: „Megújítjuk a Jobbik utánpótlásképzését, és felszámoljuk a Jobbik-gyakornoki program prostitúciós jellegét.” Érdekes dolog, hogy önöknek ez a humánpolitikájuk, és önök ezen dolgoznak, és ezen gondolkodnak. Mindamellett pedig összevesznek olyan emberekkel, akikkel egy hónappal, két hónappal, egy évvel ezelőtt még a legnagyobb barátságban voltak, és most pedig pert indítanak egymás ellen.

Tisztelt Képviselő Asszony! Én sok jó küzdelmet kívánok, akár abban is, hogy üljön le (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ülősztrájkot folytasson (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Vége!  Szávay István: Jól van, elég már, ülj le!), de most már ne Orbán Viktor szobája előtt két napig, hanem üljön le (Az elnök ismét csenget.) a Jobbiknak a frakciója előtt, és ott vesse fel ezt a témát. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:   13-16   17-20   21-24      Ülésnap adatai