Felszólalás adatai

Felszólalások:   113-134   135-158   159-183      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönjük, államtitkár asszony. A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség. Most soron következik a sportról szóló 2004. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/3371. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Elsőként megadom a szót Szabó Tünde asszonynak, az Emberi Erőforrások Minisztériuma államtitkárának, a napirendi pont előadójának.

DR. SZABÓ TÜNDE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány 2010-ben kiemelt stratégiai ágazattá nyilvánította a sportot, mert felismerte annak jelentőségét az ország hosszú távú fejlesztése szempontjából, hiszen tudjuk jól, a sport szinte valamennyi ágazatra pozitív hatást gyakorol. Éppen ezért a sport nemzetstratégiai ágazattá való kiemelése a magyar nemzet érdekeit és jövőjét szolgálja, erősíti a különböző területeket, így az egészségügyet, az oktatást, a család és ifjúság területét, a kultúrát, és kihat a gazdaság élénkítésére is. Emellett meg kell említenem azt a tényt is, hogy a sport rendkívül dinamikusan fejlődik, ennek megfelelően a sport területe már üzletággá vált, és felértékelődött a mai információs társadalmunkban.

A kormány reagált ezekre a kihívásokra, és versenyelőnyt szerzett azzal Magyarországnak, hiszen nem véletlen, hogy kiváló sporteredményeink mellett most már nemzetközi versenyek rendezőjeként is elismerést szereztünk az országnak világszerte. Míg 2010-ben 34 nemzetközi sporteseményt rendezhetett hazánk, 2017-ben már ez a szám meghaladta a 130-at. Ehhez elengedhetetlen volt a lepusztult és nemritkán balesetveszélyes hazai sportinfrastruktúra jelentős fejlesztése és a sportfinanszírozási rendszer átalakítása, valamint a támogatások mértékének korrekciója.

A kormány felvállalta 2010-ben ezt a feladatot, és az eredmények önmagukért beszélnek: megszereztük hazánk első téli olimpiai aranyérmét, és számos sportágban, mind az élsportban, mind pedig az utánpótlás-nevelés területén óriási sikereket értek el sportolóink, vizes világbajnokságot rendezhettünk, és hazánk első olimpiai eseményének, az EIOF-nak is házigazdái lehettünk. Talán nem túlzás azt állítani, hogy mindezek elismeréseként jövőre Budapest lesz Európa sportfővárosa, és ezzel újabb lépést teszünk afelé, hogy Budapest a sportrendezvények világvárosa legyen, ami további fővárosi infrastruktúra-fejlesztést jelent, és hozzájárul a turizmus növekedéséhez, hiszen tudjuk, Budapest fejlesztéséből minden magyar ember, így az ország profitál.

(17.30)

A sport azonban nem csak számszerűsíthető hasznot jelent; a szabadidősportot nézve javítja a népegészségügyi mutatókat, és közvetve fokozza a munkaerőpiaci versenyképességet is. Az élsport egyfelől az ország nemzetközi megítélésének befolyásolására pozitívan hat, másfelől egyedülálló összetartó és közösségépítő erővel rendelkezik.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány mindezekre alapozva tekint stratégiai ágazatként a sportra, és elkötelezett továbbra is a sport támogatása mellett, amely az elmúlt években bevezetett támogatási rendszerek és szakmai ösztönzők hatására valamennyi érintett területen, a szabadidősporttól az élsportig, az utánpótlás-nevelést tekintve is egyre hatékonyabban működik.

Az elmúlt időszakban szervezeti igazgatási intézkedésekkel és átalakításokkal segítettük a sporttal kapcsolatos folyamatokat a változó nemzetközi követelményekhez, amelyek a hazai gyakorlatokon alapultak; ezeket is annak tekintetében, hogy minél sikeresebbek legyenek a sportszervezeteink, a sportolóink és a sportszakembereink.

A szakmai működés és a gyakorlati alkalmazás tapasztalatai alapján azonban egyértelművé vált, hogy a folyamatosan megjelenő új kihívásoknak a sporttörvény egyes pontjainak módosításával és annak pontosításával tudunk megfelelni.

Az a törvényjavaslat, amelyet most önök elé terjesztünk, jelentős újításokat tesz lehetővé a magyar sport életében. Alapvető célja többek között elősegíteni a sportcélú állami támogatások minél szélesebb körű felhasználását, kiegészíteni a sport szervezeteire vonatkozó szabályozásokat, valamint pontosítani a sporteseményekre vonatkozó biztonsági követelményeket is. Mindezt az egészséges és mozgástudatos életmód igényeinek megfelelően és annak hangsúlyozásával, hiszen elemi érdekünk, hogy felismerjük a XXI. század kihívásainak történő megfelelést, hiszen tudjuk, hogy a fizikailag és lelkileg is egészséges emberek sokkal könnyebben tudnak megfelelni az élet bármely területén.

A sporttörvény javasolt módosításai számos kiemelten fontos területet érintenek, így például a sportolói jogállások körének kiegészítését a regisztrált szabadidő-sportolói státusz bevezetésével; tartalmazza a hivatásos sportoló foglalkoztatási lehetőségének bővítését; az országos sportági szakszövetségek jogállásfeltételeinek és bírósági bejegyzése szabályainak pontosítását; a látvány-csapatsportok támogatásával összefüggő feladat- és hatáskörök módosítását; a sportrendezvények biztonságára vonatkozó intézkedéseket, az olimpiai járadékra vonatkozó szabályokat, a kiemelt hazai rendezésű sporteseményekkel kapcsolatos kormányzati szereplők megjelenítését; a személyes adatok kezelésének rendjét, ideértve az adatvédelmi rendeletre és az NSR-re vonatkozó feladatok ellátását is; valamint tartalmazza az olimpiai és paralimpiai események és a sportakadémiák fogalmának tisztázását.

Rendkívül fontos része a javaslatnak a sportversenyek tiltott befolyásolása elleni, nemzeti és nemzetközi együttműködéssel és nemzeti platformmal kapcsolatos feladatok meghatározása is, amelyek az egyezmény kihirdetését követően váltak szükségessé. A törvényjavaslatban szereplő módosítások összességében az elmúlt időszakban az jogalkalmazás során a kormányzat, a köztestületek, valamint az országos sportági szakszövetségek részéről felmerült kérdéseket kezelik, és a jogalkalmazás és a támogatások felhasználása ellenőrzésének megkönnyítése érdekében van rá szükség.

Ennek megfelelően az adatvédelem napjaink egyik leghangsúlyosabb kérdése, hiszen a nemzeti jogszabályoknak és a nemzetközi elvárásoknak egyaránt megfelelő biztonságos adatkezelés iránti igény jogos elvárás a lakosság részéről az élet minden területén. A sportban az adatkezelés biztonságossága kiemelten fontos feladatunk többek között a dopping elleni küzdelem terén is. Ahhoz ugyanis, hogy a dopping-mintavételi és -kezelési eljárásokat végző magyar Nemzeti Doppingellenes Szervezet, a HUNADO megőrizhesse a teljes megfelelőségi státuszát, az eljárásnak teljes mértékben illeszkednie kell a Nemzetközi Doppingellenes Szervezet, a WADA szabályaihoz.

A doppingellenes feladatok végrehajtásához ugyanakkor mindenképpen szükséges a sportolók személyes, esetenként egészségügyi, genetikai és biometrikus adatainak kezelése, amelyet szükség esetén a doppingellenes küzdelemben részt vevő egyéb szervezeteknek is meg kell ismerniük feladataik teljesítése érdekében.

A doppingellenes küzdelem területén végzett adatkezelést és adattovábbítást az általános adatvédelmi rendelet is a közérdekkel összefüggésben nevesíti, amelynek célja a doppingszerek sportban való használatának visszaszorítása és megszüntetése. Mindezekre ugyanakkor csak úgy kerülhet sor, ha az új szabályok összhangban állnak a hazai adatvédelmi jogszabályokkal és a nemzetközi szabályozással.

Az érintettek jogainak és érdekeinek biztosítása érdekében a Nemzeti Doppingellenes Szervezet a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő intézkedések és garanciák kidolgozására köteles a magyarországi törvényalkalmazás során is.

A nemzeti sportinformációs rendszer, az NSR a magyar sport minden területére és résztvevőjére vonatkozó adatok nyilvántartását szolgáló elektronikus és folyamatkezelő rendszer. Az adatvédelmi szabályok változására tekintettel a sporttörvény NSR-rel kapcsolatos szabályait módosítani szükséges, részleteiben meghatározva a kötelező és kezelendő adatokat, az adatkezelésre jogosultak körét. Mindemellett a törvénymódosítás kiterjed a szabadidősportra is, hiszen a szabadidő eltöltésének jelentős hagyományai és szervezeti előzményei vannak Magyarországon; gondoljunk csak például a Magyar Szabadidősport Szövetségre, a Magyar Természetjáró Szövetségre vagy a Magyar Egyetemi-Főiskolai Sportszövetségre.

Ennek ellenére a hazai szabadidő-eltöltési kultúrában az aktív sporttevékenység még mindig háttérbe szorul az egyéb szabadidős tevékenységekkel. (Sic!) Éppen ezért nagyon fontos a társadalomnak a sport iránti érzékenyítése, amely folyamatosan és jó irányba halad. Elég, ha a mindennapos testnevelés bevezetésére vagy a települési szabadidősport-programokra gondolunk, nem elég azonban, hogy a szemléletváltást sürgessük, ezért tenni is kell. Azzal egyidejűleg a szabadidősport tömegbázisát növelő direkt és indirekt anyagi ösztönző rendszert is ki kell építeni és alakítani annak érdekében, hogy a magyar népesség minél nagyobb hányada válassza az aktív életmódot, és a rendszeres sporttal tegyen egészsége védelméért.

A társadalomban érzékelhető sportolási hajlandóság kiváló tendenciájának  gondoljunk csak az egyre népszerűbb futóprogramokra  további erősítése szükséges, ennek érdekében az állami támogatásoknak a szabadidősport területére történő kiterjesztése már megkezdődött, az eredmények pedig azt mutatják, hogy ez az irány, és ezt kell követnünk.

A törvényjavaslat ezért bevezeti a regisztrált szabadidő-sportoló státuszát, amely az ösztönző rendszer jogosultsági alapját adja meg. A szabadidő-sportoló ezúton különféle, az állam által biztosított kedvezmények igénybevételére válik jogosulttá. Az önkéntes regisztrációs folyamat, valamint a kedvezmények biztosítása részletszabályait külön jogszabály határozza meg.

A törvénymódosítás, a hazai sportfinanszírozási rendszer által biztosított lehetőségeket figyelembe véve a javasolt módosítás megteremti a jogszabályi alapot ahhoz is, hogy a sportegyesületek hivatásos sportolókat tudjanak foglalkoztatni, ezt is tartalmazza. Ezzel a hivatásos sportolók foglalkoztatására irányuló jogviszonyok lehetőségeinek bővítését valósíthatjuk meg.

Figyelemmel a különböző nemzetközi olimpiai szervezetek által rendezett, olimpiai jelzővel bíró eseményekre és azok bővülő körére, szükséges ennek a változásnak a sporttörvényben történő követése is, mivel a MOB kizárólagos feladatkörét ezen események tekintetében is biztosítani szükséges, és feladatát el kell hogy lássa.

(17.40)

Az egyre bővülő ifjúsági és juniorversenyek száma is azt bizonyítja, hogy a sport területén kiemelten fontos szerepet tölt be az utánpótlás-nevelés, hiszen ez támogatja az egyes sportágak esetén a megfelelő kiválasztást és a felkészülést, a versenysport területén ez az élsportolóvá válás első lépcsőfoka, ennek az eredményessége a nemzeti válogatottak körében egyre népszerűbb, és ez a záloga a munkának.

A kiválasztás és az utánpótlás-nevelés több színtéren zajlik, azonban az utánpótlás-nevelés alapvető színhelye a sportegyesületi foglalkozás. Tekintettel az utánpótláskorú sportolók életkorára, szükséges, hogy a sporttevékenység támogatása mellett a tankötelezettség teljesítése is nagy hangsúlyt kaphasson, és így a sportolók, a szakmai képzésükért felelős sportegyesületek és a köznevelési intézmények összehangolt feladatellátása mentén hatékony utánpótlás-nevelést tudnak biztosítani.

Ezt a célt szolgálja a sportakadémia, amelynek fogalmát a módosítás eredményeként egyértelműen meghatározza a sporttörvény. Eszerint a sportakadémia olyan sportszervezet, amely olimpiai sportágban működik, és teljeskörűen a sporttudományra, a sportegészségügyre, képzési programokra és infrastrukturális körülményekre kiterjedően kiemelkedő színvonalú hátteret biztosít, gondoskodik a sportág utánpótlás-nevelési feladatainak ellátásáról, valamint a sportolók sporttevékenységét és tanulását segítő feltételek megteremtéséről.

Jelenleg a látvány-csapatsportágak országos sportági szakszövetségei ellenőrzik az úgynevezett taotámogatások felhasználását, az ellenőrzés eredményéről pedig tájékoztatják a sportpolitikáért felelős minisztert. Az ellenőrzési eljárás egységesítése érdekében a javaslat egyszerűsítést tartalmaz, amelynek eredményeként az ellenőrzés sokkal gyorsabb lesz és hatékonyabban fog működni. A mostani működésben az elszámolások ellenőrzése és a lezáró értesítés kiküldése egyes támogatott szervezetek vonatkozásában két külön szervezetben valósul meg. A törvényjavaslat ezért egyszerűsíti a látvány-csapatsportágak támogatásával összefüggő feladatokat és hatásköröket.

Az amatőr sportszervezetek által készített, 300 millió forint alatti elszámolások ellenőrzési feladatai teljeskörűen az országos sportági szakszövetségek hatáskörében valósulnak meg, és az ellenőrzések lezárását is ide kell érteni. A hivatásos sportszervezetek elszámolásainak és minden 300 millió forintot elérő projekt elszámolásának ellenőrzése pedig a sportpolitikáért felelős miniszterhez fog tartozni. Az új rendszer erősíti a feladatok hatékony elvégzését és az eljárás felgyorsítását, az ellenőrzés során feltárt esetleges visszaélésekből adódó szankciók pedig ezáltal rövidebb időn belül érvényesíthetőek lesznek.

Mindemellett a kormány kiemelt figyelmet szentel a sportszerű szurkolás feltételeinek biztosítására és a nézőtéri erőszak elleni küzdelemre is, hiszen ezek alapfeltételei annak, hogy a szurkolás, egy-egy sportesemény megtekintése ismét akár rendszeres családi programmá tudjon válni. Azt szeretnénk mindannyian elérni, hogy megteljenek a sportcsarnokok és a futballstadionok. Az egyes sportszerűtlen magatartásokhoz kapcsolódó jogkövetkezmények hatékony alkalmazása ezért is elengedhetetlen. Célunk, hogy a rendbontó, jogellenes magatartást tanúsítő nézőkkel, szurkolókkal szembeni hatékonyabb fellépéssel javuljanak a kulturált mérkőzéslátogatás feltételei, és tovább emelkedjenek a sportesemények nézőszámai.

A sportrendezvények biztonsága terén ezért többletfeladat és szabályozási kötelezettség hárul majd a sportszövetségekre. Pontosításra, kiegészítésre kerülnek a rendbontó magatartást tanúsító vagy más kifogásolható módon szurkoló személyekkel szembeni fellépést szolgáló rendelkezések is. Alapvetően olyan módosításokra kell gondolni, hogyha a törvénymódosítást megszavazza a parlament, amelyek összességében azonos szintű biztonság megteremtését és annak garantálását várják el a sportrendezvények szervezésében és lebonyolításában érintett felektől, állami szervektől.

A hatályos szabályozás az Európa Tanács szakmai munkacsoportjának ajánlásait követve került kialakításra, és az eddig már bevezetett szabályoknak köszönhetően látványos eredményeket értünk el a nézőtéri erőszak visszaszorítása terén is, azonban a sportrendezvények még biztonságosabb megrendezése érdekében fontos, hogy a vendégcsapat szurkolói sportszerű magatartásának biztosítása érdekében az utazó sportszervezet is felléphessen. A nemzetközi gyakorlatra figyelemmel mindenképpen szükséges és előremutató a közreműködőkre mint új szereplőkre vonatkozó alapvető rendelkezések megjelenítése. Az UEFA-követelmények alapján ugyanis már a 2020-as Eb-hez biztosítanunk kell a rendezői tevékenység mellett a közreműködők rendszerének szabályozását, emellett alapvetően indokolt, hogy még szorosabb legyen a szervező, a rendező és a rendőrség közötti együttműködési kötelezettség is.

Ki kell térni az idegenbeli találkozókon a vendégcsapat szurkolójaként elkövetett nem megfelelő nézői magatartás tanúsításának következményeire is, nevezetesen hogy a vendég sportszervezet is felléphessen a szurkolóival szemben akár kizárást alkalmazva, akár a kamerás megfigyelés lehetőségével, természetesen a szükséges adatkezelési rendelkezések betartásával. Kiterjesztjük továbbá a kamerás megfigyelés opcióját is, arra ezentúl a sportrendezvények biztonságáról szóló kormányrendelet hatálya alá nem tartozó sportrendezvények esetén is lehetőség lesz. Valamint foglalkoznunk kell a nemzetközi vonatkozású sportrendezvények biztonsága érdekében szükséges intézkedések megteremtésével is. Meg kell teremteni, hogy akiket a külföldi sportszervezet, hatóság, bíróság döntése alapján a mérkőzések látogatásától eltiltottak, azok a magyar mérkőzéseken nézőként se vehessenek részt. Ennek érdekében bővítésre kerül a sportrendészeti nyilvántartási adatkör is.

A törvényjavaslatnak a jelenlegi szabályok életszerűbbé tétele mellett a másik nagy szabályozási köre a sportversenyek tiltott befolyásolása elleni nemzeti és nemzetközi együttműködéssel és nemzeti platformmal kapcsolatos feladatok meghatározása. Az Európa Tanács versenyek tiltott befolyásolásáról szóló egyezménye 2014. szeptember 18-a óta aláírásra nyitott minden állam felé.

Magyarország ezt 2016 novemberében aláírta, amelyet követően megkezdődött az abban foglalt feladatok megvalósítási lehetőségeinek vizsgálata, valamint a nemzeti platform létrehozásának előkészítése. Ennek keretében hazánk részt vesz olyan nemzetközi együttműködési kezdeményezésekben, amelyek a nemzeti platform létrehozásának szakmai alapjait biztosítják.

Az Európa Tanács keretei között jelentős szakmai munka és együttműködés zajlik a témában, amelynek egyik legfontosabb fóruma a Koppenhága-csoport, amelynek jelenleg 22 tagja van. Munkájában 2017 decembere óta Magyarország is részt vesz. A nemzeti platform létrehozásáról, összetételéről és működésének alapvető szabályairól a kormány határoz, de a tervezett rendszer működőképességének biztosításához és az ezzel kapcsolatos nemzetközi együttműködésben való részvétel erősítéséhez a platform irányításával összefüggő feladatokat a sporttörvényben kell meghatározni.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elhangzottakra figyelemmel kérem, hogy támogassák az előterjesztést, hiszen az a magyar sport érdekeit szem előtt tartva a jogalkalmazás megkönnyítésére és a nemzetközi normáknak való megfelelésre irányul. Ezek a célok együttesen szolgálják a felnövekvő generációk egészségtudatos szemléletének kialakítását, sportnemzetünk mellett az egészséges sportoló nemzet identitásának fejlődését. És vitathatatlan tény, hogy az egészségesebb, nagyobb mozgáskultúrával rendelkező, aktív nemzedékek kineveléséből egész Magyarország, így az egész magyar nemzet profitál. 2010 óta dolgozunk ezért, és ezt segíti a jelen törvényjavaslat is, amely a hazai sportélet minden szereplőjének bevonásával, szakmai tapasztalatukra alapozva készült el. Mindezekre figyelemmel kérem, a törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

(17.50)

ELNÖK: Köszönjük, államtitkár asszony. Most a vezérszónoki felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Simon Róbertnek, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

SIMON RÓBERT BALÁZS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által benyújtott törvényjavaslat célja a sport területén az elmúlt időszakban a jogalkalmazás során a sportpolitikáért felelős kormányzati szerv részéről, valamint a sport ágazati civil szervezetei részéről felmerülő és jogalkotást igénylő kérdések tisztázása, rendezése a jogalkalmazás könnyítése, segítése érdekében. A javaslat kiegészíti a sportolói jogállások körét a regisztrált szabadidő-sportolóval, valamint rögzíti, hogy ezek a sportolók a későbbiekben kialakításra kerülő állami kedvezményrendszer igénybevételére válnak jogosulttá.

Módosul az amatőr sportolói szerződés leghosszabb időtartama: kiskorú esetén egy év, nagykorú esetén pedig három év lesz. A tervezet szerint a hivatásos sportoló foglalkoztatási lehetősége kibővül azzal, hogy a hivatásos sportoló a válogatott kerettagság tekintetében a szövetséggel megbízási szerződést köthet.

A most benyújtott törvényjavaslat egyik célja a sportról szóló 2004. évi I. törvény doppingellenes szabályozásának módosítása. A doppingellenes tevékenység célja, hogy a sportolók a fair play szellemében, egyenlő feltételek mellett versenyezhessenek egymással, valamint a sportolók egészségének a védelme. A nemzetközi doppingellenes tevékenység elsősorban az Európai Tanácshoz, az UNESCO-hoz, a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökséghez  ismertebb nevén WADA , valamint a Nemzetközi Olimpiai Bizottsághoz köthető. A doppingellenes tevékenység alapdokumentuma a WADA nemzetközi doppingellenes szabályzata, amelynek legutolsó módosítása 2018. április 1-jén lépett életbe. A szabályzat célja, hogy átfogja és harmonizálja a doppingellenes tevékenységet. Első része azokat a speciális szabályokat és alapelveket állapítja meg, amelyeket minden doppingellenes szabályok alkalmazásáért, végrehajtásáért és a végrehajtásért felelős szervezetnek, például a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak, a nemzeti olimpiai bizottságoknak, a nemzetközi szövetségeknek, a sportesemények szervezőinek és a nemzeti doppingellenes szervezeteknek kötelező követnie. A szabályzat valamennyi rendelkezése lényegét tekintve kötelező minden doppingellenes szervezetre, sportolóra vagy más személyre nézve.

A magyar jogrendszer, illetve sportszervezetek integrálták az imént felsorolt nemzetközi szabályzatokat, sztenderdeket és egyezményeket. A sportról szóló 2004. évi I. törvény szerint a versenyző köteles tartózkodni a doppingszerektől, és köteles alávetni magát a doppingvizsgálatoknak. A Magyar Antidopping Csoport 2007-ben alakult meg, amely attól az évtől kezdve ellátja a nemzeti doppingellenes szervezet feladatait. 2017-ben a MACS, azaz a Magyar Antidopping Csoport összesen 4843 doppingellenőrzést végzett, ebből tíz esetben olimpiai sportágban, kilenc esetben pedig nem olimpiai sportágban végződött pozitív eredménnyel a vizsgálat.

Tisztelt Képviselőtársaim! A látvány-csapatsportok esetében a támogatással összefüggő feladat- és hatáskörök módosításra kerülnek a feladatellátás hatékonyabbá tétele érdekében. Így az amatőr sportszervezetek által készített 300 millió forint alatti elszámolások ellenőrzési feladatai teljeskörűen az országos sportági szakszövetségek hatáskörében valósulnak meg, az ellenőrzések lezárását is ideértve, a hivatásos sportszervezetek elszámolásainak és minden 300 millió forintot elérő projekt elszámolásának ellenőrzéséért pedig a sportpolitikáért felelős miniszter lesz a felelős.

Az előterjesztés a sportrendezvények biztonságára vonatkozóan pontosításokat, kiegészítéseket fogalmaz meg, többek között a rendbontó magatartást tanúsító, vagy más, nem megfelelő módon szurkoló személyekkel való hatékonyabb fellépés érdekében. A javaslat kimondja, hogy a sporttörvényben meghatározott egyes sportszerűtlen magatartások tanúsítása esetén ne léphessen be a szurkoló a sportrendezvény helyszínére, valamint a sportrendezvények biztonságára vonatkozó rendelkezések megszegése esetén, amikor a néző, szurkoló jogszabályban meghatározott valamely okból, akár korábbi tiltó döntésre figyelemmel nem léptethető be a sportrendezvény helyszínére, a szervező, illetve rendező és a rendőrség közötti szorosabb együttműködési kötelezettség a rendőrség hatékonyabb intézkedési lehetőségeinek a megteremtése.

A tervezet a kamerás megfigyelés lehetőségét a sportrendezvények biztonságáról szóló kormányrendelet hatálya alá nem tartozó sportrendezvényekre is kiterjeszti. A klubkártyán szereplő adatok kiegészítésre kerülnek a klubkártya tulajdonosának a képmásával.

Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat a sportrendezvények biztonsága tekintetében olyan módosításokra tesz javaslatot, amelyek összességében azonos szintű biztonság megteremtését és garantálását várják el a sportrendezvények szervezésében, rendezésében érintett felektől és az állami szervektől egyaránt. Továbbá a kormány által benyújtott előterjesztés pontosításokat tartalmaz az olimpiai járadék szabályainak esetében, a Nemzeti Sportinformációs Rendszer funkcióinak és az azokhoz kapcsolódó adatkezelés szabályaiban, valamint a kiemelt hazai rendezésű sporteseményekkel kapcsolatos garanciavállalás eljárási szabályaiban.

Tisztázásra kerülnek a Magyar Olimpiai Bizottságnak és a Magyar Paralimpiai Bizottságnak az olimpiai, paralimpiai eseményekkel kapcsolatos vagyoni értékű jogokra vonatkozó jogkörei. A tervezetben meghatározásra kerül a sportakadémia fogalma, és ennek keretében alapvető feltételei, illetve követelményei.

Végül pedig a javaslat meghatározza a sportversenyek tiltott befolyásolása elleni nemzeti és nemzetközi együttműködés elősegítését, valamint az Európa Tanács sportversenyek tiltott befolyásolásáról szóló egyezményében foglaltak végrehajtása érdekében létrehozza a sportversenyek tiltott befolyásolása elleni nemzeti platformot mint javaslattevő, véleményező, tanácsadói tevékenységet végző szakmai testületet, amely a sportpolitikáért felelős miniszter feladatai közé kerül.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz vezérszónokaként jelzem, hogy frakciónk támogatni fogja a kormány által benyújtott törvényjavaslatot. Arra kérem a többi párt képviselőjét, hogy önök is támogassák ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Megadom a szót Szilágyi Györgynek, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának.

SZILÁGYI GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Simon képviselő úr, a Fidesz vezérszónoka, visszatérve a tegnapi napra, amikor képviselő úr felolvasott egy szöveget, aztán utána az érdemi válasz már nem érdekelte, elment; remélem, hogy ma ezzel a törvénnyel kapcsolatban nem így lesz, és ön, mint aki most a sportot viszi a Fideszben, remélem, hogy a Jobbik kérdéseire és felvetéseire érdemben fog válaszolni egy vita során, és nem esetleg ezzel letudta a mai felszólalását. Államtitkár asszony felszólalásában volt egy érdekes rész, amire szeretnék rákérdezni, mielőtt rátérnék a törvényre. Említette, hogy a jövő évben Európa sportfővárosa lesz Budapest, és az a kérdésem, hogy várható-e még ebben az évben valamilyen sporttörvény-módosítás, esetleg ehhez is kapcsolódóan, tehát például tervezi-e a kormány esetleg, hogy ezeket a rendezvényeket egy központosított rendezvényszervező céggel fogja esetleg elvégeztetni vagy bármi egyebet. És ellentétesen a mostani sporttörvény benyújtásával, ha terveznek esetleg ilyet, akkor esetleg kikérik-e előtte az ellenzéki pártok véleményét is, tehát lesz-e esetleg egy ötpárti egyeztetés. Ez csak kérdés, hogy várható-e még majd az idén.

És akkor térjünk rá igazából most erre a törvényjavaslatra, ami előttünk fekszik. A sporttörvény olyan alapvető jogalkotási vívmánya a magyar jogrendszernek, ami szinte valamennyi magyar állampolgár életét érinti, befolyásolja a felnövekvő generációk egészséges testi fejlődését, valamint befolyásolja a társadalom egészségi állapotát. A sporttörvény preambuluma pontosan és szépen fogalmazza meg, hogy Magyarország sportnemzet, és a törvény célja, hogy Magyarország sportoló nemzetté is váljon. Ezen célok szem előtt tartásával szükséges tehát vizsgálnunk az előttünk fekvő törvényjavaslatot.

A módosító javaslat 1. §-a új kategóriát vezet be a sportolók tekintetében, ez a kategória a regisztrált szabadidő-sportoló, amiről államtitkár asszony is már hosszasan beszélt. Az új kategóriába tartozó szabadidő-sportolót csak az különbözteti meg a jelenleg hatályos szabályozásban már megfogalmazott szabadidő-sportolótól, hogy önkéntesen regisztrál a Nemzeti Sportinformációs Rendszerben, azaz az NSR-ben.

(18.00)

Az új kategória bevezetésének indoklásaként az előterjesztő azzal érvel, hogy az aktív sporttevékenységgel szemben a lakosság jelentős része a szabadidő eltöltése terén előnyben részesíti az egyéb tevékenységeket, mint például a televíziózást és egyéb számítógépes tevékenységeket. Az indoklás egyetlen mondattal kitér arra, hogy a társadalmi szintű alacsony sportolási hajlandóság egyik fő indoka a szabadidő hiánya. Az indoklás szerint a szabadidős sportolási hajlandóságot indirekt anyagi eszközökkel kell ösztönözni, bár ezen eszközök mibenlétéről és hogyanjáról egyetlen szóval sem tesz említést.

És akkor beszéljünk a regisztrált szabadidő-sportoló új fogalom bevezetéséről. Félő, ilyen esetekben mindig félő, hogy nem az-e az egyetlen célja ennek a törvénymódosításnak, hogy van valami a háttérben, valami más cél, mint amiről szól az indoklás, vagy amiről önök beszélnek. És itt is félő, hogy esetleg nem az-e a módja, és főleg azért, mert Szabó Tünde külön is megemlítette a felszólalásában, hogy a Garancsi István elnökölte Magyar Természetjáró Szövetséget hozza kedvezőbb helyzetbe másokkal szemben vagy pedig kedvezőbb helyzetbe, mint ahogy az elmúlt időszakban volt.

Hiszen az igaz, hogy a munkaadók nem ismerték még fel, hogy a sportolás és az egészségmegőrzés közös érdek, ennek elősegítésére viszont egyáltalán nem alkalmas a regisztrált szabadidő-sportolói státusz bevezetése, hiszen az átlagos szabadidő-sportoló nincsen kapcsolatban sem a sportági szakszövetséggel, sem olyan szervvel, amely regisztrálni tudná. Ez alól csak nagyon kevés sportszövetség kivétel, ilyen például a Magyar Természetjáró Szövetség is. Biztos vagyok benne, hogy a szabadidőben sportolók, noha nem fognak regisztrálni az NSR-ben, ez csak abban az esetben fog előfordulni, ha valamelyik szövetség pénzt akar felvenni utánuk, ettől azonban még nem fog növekedni a sportolni vágyók létszáma. Ehhez inkább munkahelyi támogatásokra lenne szükség, például utalványalapú támogatásokra, de ezt a piacot épp a Fidesz-kormány tette tönkre.

A szabadidő-sportolás szervezeti keretei a jelenleg hatályos szabályozás alapján is adottak. A sporttörvény ismeri a szabadidősport-egyesületek és a szabadidősport-szövetségek fogalmát. Ezen szabadidősport szervezésével foglalkozó sportszervezetek ugyanolyan jogállással rendelkeznek, mint az egyéb sportegyesületek és sportszövetségek. A nem szabadidősport-szervezetek sportolói abban az esetben kerülnek regisztrálásra az NSR-ben, ha versenyezni szeretnének, egyébként ezen sportolókat a tagsági jogviszonyuk, tanulói jogviszonyuk vagy sportszerződésük alapján a sportszervezetük tartja nyilván.

Felmerül a kérdés: ha a nem versenyző, nem szabadidő-sportolók esetében nem szükséges az NSR-ben történő regisztráció, akkor a szabadidő-sportolók esetében miért szükséges ezt a lehetőséget megteremteni? Ha a szabadidő-sportolók önkéntes regisztrációjához a jövőben valamiféle kedvezmények társulnak majd, akkor miért nem teremti meg a törvény ugyanezt a lehetőséget a nem szabadidő-sportolók számára, akik nem versenyeznek?

Az újabb regisztráció bevezetése, az újabb adatbázis építése csak növeli a bürokráciát, feleslegesen újabb teret enged az állam számára az emberek magánéletébe történő behatolásával. Ez biztosan nem fogja növelni az emberek sportolási hajlandóságát. Ezzel nem teszi vonzóbbá az alternatív szabadidő-eltöltési formákhoz képest a sportolást és az aktív életet.

A módosító javaslattal bevezetni kívánt új státusz háttere véleményem szerint tisztázatlan. A jelenlegi szervezeti keretek adottak ahhoz, hogy az állam akár közvetlenül, akár közvetetten támogassa a szabadidő-sportolókat, hiszen az egyesületi és szövetségi intézményrendszer hálózata kiépült, jelentős hagyományokkal rendelkezik.

Az egyes szabadidő-sportoló egyének elérése a központi rendszeren keresztül súlyos hatékonysági problémákat vet fel, illetve adatkezelés szempontjából is aggályos. Mi a célja az államnak azzal, hogy regisztrálja a polgárai szabadidős tevékenységét? Ez egy lényeges kérdés, tisztelt képviselőtársaim. Utoljára a létező szocializmus sötét évtizedeiben láttunk ilyesmit, amikor az atyáskodó állam meg kívánta határozni a polgárai számára a szabadidő eltöltésének módját. A jelenlegi kormányzat szintén ezt akarja? Vagy pusztán annyiról van szó, hogy egy újabb méregdrága, értelmetlen és felesleges informatikai fejlesztést lehessen megvalósítani, amin a haverok, az Orbán család és csatolt részei jól kereshetnek.

Sajnos, az elmúlt évek tapasztalatai alapján kénytelen vagyok azt gondolni, hogy ez a két ok a mozgató erő, ami életre hívta a módosító javaslat ezen részét. A módosítás céljának ismerete nélkül, megfelelő alátámasztottság hiányában egyetlen jóérzésű képviselő által sem fogadható el ez a módosítás.

A törvényjavaslat 2. §-a súlyos nyelvtani és jogalkotási hibát tartalmaz. A jelenleg hatályos törvényszöveg értelmében a versenyengedélyek kiadására a sportszövetség jogosult. Ezzel szemben a módosításból a versenyengedély kiállítására vonatkozó szó kimaradt, a szövegkörnyezet és a szokásjog alapján természetesen kikövetkeztethető, hogy a versenyengedélyek kiadására a sportszövetségek jogosultak, de ezen felhatalmazásokat a módosítás gyakorlatilag így megszünteti. Ezen változtatni kellene, ez véleményem szerint jogilag nonszensz, be is nyújtottam rá egy módosító javaslatot. Kérem államtitkár asszonyt, hogy nézzék meg.

További súlyos problémát jelent, hogy a versenyengedélyek tartalmával és formájával kapcsolatos jelenlegi szabályozás egyértelműen fogalmaz. A versenyengedélyek tartalma és formája egységes, azt a Magyar Olimpiai Bizottság határozza meg, figyelemmel a vonatkozó miniszteri rendeletre. A módosítás szövegéből kimarad a versenyengedélyek egységes tartalmára és formájára vonatkozó rendelkezés. Ez nemhogy könnyítené a jogalkalmazást, sokkal inkább bonyolítja azt. Fontos kiemelni, hogy a módosítás indoklásában az előterjesztő azzal érvel, idézem: „a versenyengedélyek nyilvántartása is NSR-ben történik majd, egységes felületet biztosít erre a célra, a kérdésben végrehajtási jogszabály megalkotása nem lesz szükséges”. A versenyengedélyek formájának és tartalmának meghatározását a jövőben nem jogszabály fogja előírni? Akkor micsoda? Mi lesz az, ami előírja? Az NSR rendszergazdája, mondjuk, majd meghatározza? Véleményem szerint ez teljesen átgondolatlan.

Tisztelt Képviselőtársaim! Lássuk be, ez a megoldás se nem jogszerű, se nem észszerű, de legkevésbé nem praktikus. A módosítás pontatlansága miatt nem elfogadható, nem támogatható.

Néhány szót hadd szóljak még erről az NSR-ről, a nemzeti információs rendszerről. Az NSR egy elavult, használhatatlan informatikai rendszer. Ajánlom minden képviselőnek, hogy nyissa meg az oldalt, és nézze meg, hogy milyen színvonalon működtetné a magyar kormány a sport egyik legfontosabb informatikai rendszerét. Titkosítatlan, színvonaltalan, a Windows 95 hozzá képest okostelefon-szintű felhasználói környezetet nyújt. Nézzék meg, képviselőtársaim! A 13/77/2016. kormányhatározat rendelkezett az NSR fejlesztéséről, amely mind a mai napig nem valósult meg. A rendszer fejlesztése elengedhetetlen, és a törvénymódosításban meghatározott feladatokat jelen állapotában nem is képes ellátni.

Emlékezzünk vissza, Deutsch Tamás 2016-ban, Szabó Tünde 2017-ben jelentette be a kibővített NSR - ugye, 2017-ben egységes digitális sportadatrendszer  elkészültét. Jelenleg sem működik. Örömteli, hogy évek múltával ismét napirendre kerül a kérdés, és a jogszabályi feltételei is kialakításra kerülnek, de a múlt sajnos azt mutatja, hogy ez jelen pillanatban nem megfelelő, és mégis erre hivatkoznak folyamatosan.

A módosító javaslat 2. § (2) bekezdése érdekes kiegészítést tartalmaz a jelenlegi szabályozáshoz képest. A sportszövetség jogosulttá válna a sportoló nevének és képmásának felhasználására, többek között a sportág népszerűsítése céljából. A sportoló képmása olyan személyes adat, ami fokozott jogi védelem alatt áll. A jelenleg hatályos Ptk. 248. §-a szerint a képmás felhasználásához az érintett személy hozzájárulása szükséges. A módosító javaslat ellentétes a jelenleg hatályos Ptk.-szabályozással, ezért az nem elfogadható.

A rendelkezéssel kapcsolatban több probléma is felvetődik: mit jelent a sportág népszerűsítése mint cél, például? Ha a sportszövetség a sportág népszerűsítésének célzatával olyan reklámkampányt folytat, mondjuk, aminek eredményeként bevételre tesz szert, vajon ezen bevételből megilleti-e valamekkora rész a kampány arcát adó sportolót? Vagy ha a sportszövetség a sportolónak nem tetsző kampányt végez, akkor mindenféle engedély nélkül rárakhatja erre a sportolónak a képét és a nevét? Tehát mondjuk, hogyha úgy gondolja valamelyik sportszövetség, hogy kiírja azt, hogy mondjuk, „állítsuk meg Sorost a sporttal, segíts te is Orbán Viktornak, segítsd te is Orbán Viktor harcát, legyél focista!”, és arra kirakja bárkinek a nevét és a képét, akkor ő ez ellen nem tehet semmit?

(18.10)

Tudom, hogy ez egy szélsőséges példa, de itt a törvényben akár ilyen dolgok is előfordulhatnak. Nem kérdezik meg az adott illetőtől azt, hogy neki tetszik-e egyáltalán ez a kampány vagy ezzel a kampánnyal egyetért-e. A képmás felhasználásának kérdése mind a személyiségi jogok védelme, mind a személyhez fűződő vagyoni értékű jogok érvényesítése miatt olyan kérdés, amit nem lehet egy bújtatott félmondattal becsempészni egy olyan jogszabályi helyre, amely egészen más kérdések, a versenyengedélyek kiadása és nyilvántartása rendezésére hivatott.

A módosítási javaslat szövege jelen formájában elfogadhatatlan, silány fércmunka, ami nemhogy segítené, de inkább nehezíti véleményem szerint a jogalkalmazást. A hatályos sporttörvény értelmében hivatásos sportoló csak sportvállalkozással köthet sportszerződést.

Mivel még nagyon sok van hátra, ami kérdéseket fel szeretnék vetni, és látom, hogy lassan lejár az időm, így most be is fejezném, és majd folytatom egy újabb normál felszólalásban. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Földi Lászlónak, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának.

FÖLDI LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Nem kívánom felsorolni azokat a pontokat vagy paragrafusokat, amelyekben a sporttörvény módosul ezen előterjesztés alapján, csak arra szeretnék rávilágítani, hogy azok a fejlesztések, amelyek az elmúlt években megtörténtek, illetve azok a fejlesztések, amelyek a jövőben is megtörténnek annak érdekében, hogy még több európai szintű vagy világversenyt tudjunk Magyarországon rendezni, mit jelent ez, mondjuk, egy Cegléd és környéke vidéken, arról szeretnék egypár gondolatot mondani.Azt jelenti, hogy ugrásszerűen megnő, több százzal, sőt adott esetben ezres számot is mondhatok, a sportoló fiatalok, a gyerekek száma nemcsak a csapatsportágakban, nemcsak azokban a sportágakban, amelyek kiemelt kategóriát jelentenek a támogatás szempontjából, hanem más sportágakban is, akár a dzsúdót nézem, akár a birkózást nézem, akár a megépített uszodában az úszást nézem. Nagyon sok gyerek tanult meg úszni, nagyon sok gyerek jár ki a sportpályákra, és azt hiszem, az a kormánycél, ami azt mondja, hogy Magyarország sportnemzetből sportoló nemzetté váljon, ez egyre inkább célt fog érni. Nyilván évek kellenek hozzá, hogy ez megvalósuljon, de az út szerintem, meggyőződésem szerint jó.

Az, hogy a kormány sikerágazatként tekint a sportra, ez kulcskérdés, hiszen nemcsak arról van szó, hogy az élsport világszintű, akár ha megnézzük a legutóbb megrendezett birkózó-világbajnokságot itt Budapesten, hanem a diáksportban, a hátrányos helyzetűek, a fogyatékosok sportjában, és abban is, hogy ha ezek a fiatalok, ezek a gyerekek egyre többet sportolnak, egyre többet használják azokat a létesítményeket, amelyek megépülnek és meg fognak épülni, sokkal egészségesebbek lesznek, s ez hosszú távon természetesen befolyásolja a gazdaságot s befolyásolja, hogy kevesebb egészségügyi ellátásra fordított pénzre lesz majd szükség. Nyilván már nem valószínű, hogy ez minket érinteni fog, de a gyerekeinket, unokáinkat mindenféleképpen.

Én azt gondolom, hogy a benyújtott törvényjavaslat jó irányt vesz, jó irányba mozdítja el a mostani meglévő sporttörvényt, és a KDNP-frakció támogatja ezen törvény elfogadását.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Varga Lászlónak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Majdnem pontosan két éve fogadta el a sporttörvény átfogó módosítását az Országgyűlés, úgyhogy ennek fényében a módosítás terjedelme és irányai meglepőek. Ekkor meghallgathattuk azt, hogy milyen jó, hogy egyetlen csatornán, az EMMI sportállamtitkárságán keresztül történhet tulajdonképpen a sport állami finanszírozása, s persze, hét évvel ezelőtt meg meghallgattuk, hogy milyen jó, hogy egy csatornán keresztül történhet a sport állami finanszírozása, a MOB-on keresztül. Ezzel csak arra utaltam, hogy sporttörvényt nagyon sokat módosított az elmúlt nyolc és fél évben az Országgyűlés. Minden volt itt már, meg annak az ellenkezője is, hiszen a két évvel ezelőtti nagy, átfogó módosítás mégiscsak lefejezte a MOB-ot és gyökeresen más irányokat vett azóta a hazai sportélet.Nagyon sok kérdés merülhet föl az előterjesztés kapcsán, és nyilvánvalóan, mivel egy általános felvezetőt hallhattunk az államtitkári felvezető tekintetében, és a kormánypárti felszólalások, a Fidesz és a KDNP vezérszónokai is olyan megnyilatkozásokat tettek, amiket mondhattak volna nyolc éve is, vagy mondtak is, lehet, ha visszanézzük majd a jegyzőkönyveket: legyünk a sportnemzetből sportoló nemzet, tehát hogy az állampolgárok minél inkább sportoljanak, ehhez szükségesek a létesítmények, amelyeket élettel kell megtölteni, stratégiai ágazat, komoly finanszírozás, ezek mind-mind elhangzottak a korábbi években.

Egy-egy ilyen javaslat, amely végül is gyakorlatilag a sport irányításának és a sport struktúrájának minden területére kiterjed, azt gondolom, alkalmas arra, hogy egy picit értékeljünk. Egyrészt azt gondolom, hogy a sport stratégiaiágazat-jellege, az, hogy önök vitathatatlanul nagyon nagy költségvetési forrásokat fordítanak a sport területére, ez nem egyfajta kegy az állampolgárok irányában, hanem hatalmas felelősség az önök részéről, hogy részben a létesítményfejlesztésekben olyan fejlesztéseket tegyenek, amikre valóban igény van, másrészt mindenki számára elérhetővé tegyék azt, hogy éljenek a sportolás lehetőségével, elérhetővé tegyék számukra ezeket a létesítményeket. Több tornateremre van tehát szükség és kevesebb, élettel meg nem töltött, adott esetben üresen kongó luxus-sportberuházásra.

De menjünk csak szépen végig a javaslaton, vagy legalábbis azokon a főbb pontjain, amelyek már részben itt Szilágyi Györgytől és ellenzéki képviselőtársamtól elhangzottak. A javaslat kitér itt a regisztrált szabadidő-sportoló kérdésére. Szilágyi képviselőtársam elég komoly szkepszisének adott hangot a konkrét javaslat kapcsán. Nekem is eszembe jutott, hogy vajon Garancsinak ehhez a konkrét passzushoz van-e köze, de legyünk egy picit megengedőek, én azt szeretném mondani, hogy meglátjuk, mi sül ki ebből, nem világos, hogy milyen szükség van erre. Azt mondanám, hogy egy normálisan működő országban, amelynek nyilván a sport tekintetében is olyan jogszabályai vannak, és olyan javaslatok kerülnek az Országgyűlés asztalára, amik tényleg segítenek, ott lehet, hogy ennek kapcsán kedvezmények adhatók a regisztrált szabadidő-sportolónak, vagy akár például a munkáltatók szempontjából különböző kafetériaelemek kapcsolhatók egy-egy ilyen intézményhez, mint a regisztrált szabadidő-sportolók kérdésköre. Azonban most verték szét, a mai napon a kafetéria-rendszert konkrétan.

Ma az összegző módosítója az adójogszabályoknak vagy 107 oldal, újra kísérletet tettünk arra, hogy a korábbi széles kafetéria-rendszer megmaradjon. Adtunk be módosítót, amelyet leszavazott a Törvényalkotási bizottság. Én nem látom azt a törekvést az önök irányából, hogy ebben szélesebb kapukat nyissanak akár a szabadidő-sportolók tekintetében. Az önök államtitkára a Pénzügyminisztériumból nagyon határozottan mondta el például, hogy ez egy túl bonyolult rendszer, nincs rá szükség, a kafetériaelemek egyszerűsítése az ő tervük, szétverték a kafetéria-rendszert, de legyünk megengedőek, reméljük, hogy lesz ebből valami.

Mindenesetre ahhoz képest meglep ez a lehetőség, hogy korábban minden olyan javaslatunkat visszautasították, ami például arról szólt, hogy a szabadidős sportegyesületek is élhessenek a tao, a társaságiadó-kedvezmény lehetőségével, és különösen a ’10-es évek elején az egyes költségvetésekben bántóan alacsony forrásokat szántak a szabadidősportra. Itt meg tudtuk azt is jegyezni, hogy egyébként bár valóban nőttek az egész sport területére fordított források, a szabadidősport tekintetében még csökkentek is kormányzásuk első éveiben a források, amit kifejezetten károsnak tartottunk, és ez változatlan.

(18.20)

Mi érdekeltek vagyunk abban, hogy a szabadidősportra nagyobb források legyenek, és hogy megnyissák a nagyobb néptömegek előtt a felépülő sportlétesítményeket.

A látvány-csapatsportágak támogatásával összefüggésben több pontosítást, annak hatékonyabbá tételével kapcsolatos rendelkezéseket tartalmaz  legalábbis az önök szóhasználatával élve  a javaslat. Itt újra elmondanám, hogy öt látvány-csapatsportág volt eredetileg, most már van a röplabda is; nyilván fontos, hogy idekerült. Fölveti a kérdést, hogy egyébként milyen fideszes összefüggések okán, de reméljük, hogy ott is tudnak jól élni ezzel a lehetőséggel. De az a tapasztalat és az a gyakorlat, hogy nagyon sok olimpiai sportág is élne a társaságiadó-kedvezmények lehetőségével, ha erre lehetősége lenne. Sőt, továbbmegyek: nem olimpiai sportágak is. Itt hadd említsem meg a karatét akár, amely nem olimpiai sportágként az egyik legszélesebb tömegeket megmozgató hazai sport. Szerintem az őelőttük való kinyitása a társadalmiadó-kedvezmények rendszerének is fontos lenne.

Meg az ellenőrizhetővé tétel. Azt látom, hogy ezt kerülik folyamatosan. Szerintem fognak még erről itt ellenzéki képviselőtársaim beszélni; titkolóznak, közérdekű adatok, nyilvános adatok nem érhetők el bizonyos labdarúgó-akadémiák kapcsán és nagyon komoly, milliárdos támogatások kapcsán. Ez felháborítja a közvéleményt. S ismételten az asztalra tenném, hogy azért háborít fel engem is mélyen, mert sportszerető ember vagyok, sportszerető emberek vagyunk itt jó néhányan ellenzéki képviselőtársaimmal is. Tehát szeretnénk, ha jól működne a rendszer, de azt látjuk, hogy a sport területébe vetett hitüket rendíti meg sokszor az állampolgároknak az, hogy bizony itt sundám-bundám helyzetekről lehet hallani.

Van feladat tehát a társadalmiadó-kedvezmények rendszerének transzparenssé tételével kapcsolatban. Nyitottá, átláthatóvá kell tenni ezeket a forrásokat, és az odaítélésük kapcsán, mondjuk, az eredményességre, esetleg a nézőszámra is tekintettel kéne lenni. Például hogy olyan labdarúgó-egyesület kapja-e meg ezeket a támogatásokat, amelynek a meccseire egyáltalán bárki kíváncsi, vagy csak fizetett statiszták szerepelnek egy-egy mérkőzésen.

A létesítményfenntartás lehetősége, amit kinyitott ma az adójogszabályok módosítása, vagy a létesítményfenntartásból fakadó veszteségek részleges pótlásának lehetősége is bemutatja azt, hogy az önök által felépített létesítmények egy jelentős részére valódi társadalmi igény nem volt. Van olyan hely, ahol valódi társadalmi igényt szolgált ki egy-egy ilyen létesítmény létrehozatala.

Hadd nyúljon egy kicsit hazafelé a kezem, a diósgyőri stadionberuházás egy indokolt beruházás, amely élettel is megtelik, no pláne, ha jobbak lesznek a csapat eredményei, amit őszintén hiszek, de nagyon sok egyéb területén az országnak bizony nem telnek meg ezek a létesítmények. S mindemellett önök éppen szétverték a kultúrtao intézményét, az előadó-művészetek területén már nem lehet élni a jövő évtől ezzel a lehetőséggel, ami bizony egy másik szférának hatalmas érvágás. Ezek után a minimum, hogy transzparensebbé teszik a látvány-csapatsportágak területén a rendszert.

A sportrendezvények biztonságára vonatkozó javaslatokat szerintem tizenötször tárgyalta az Országgyűlés az elmúlt nyolc-nyolc és fél évben. A legtöbb helyen sikerült ezeket a biztonsági problémákat megoldani, mert nem nagyon járnak már mérkőzésekre az emberek, így nincsenek biztonsági problémák sem. Egy-egy NB I-es mérkőzésre pedig hatalmas tortúra sok esetben bejutni, és rendkívüli adminisztrációs terhek is érintik ennek kapcsán az embereket, amit persze igyekeznek fokozatosan csökkenteni, mert talán belátták, hogy az először elfogadott jogszabályok kapcsán kicsit túltolták a biciklit. Azonban szerintem ez még mindig nem áll arányban alkalmasint azzal a szenvedéssel, amit egy-egy ilyen sportrendezvény végignézése jelent a szurkolók számára. Tehát azt szeretném mondani, hogy a felhasználóbarát jelleget azért meg kell őrizni a sportrendezvények biztonsága tekintetében is. Első a szurkoló, különös tekintettel a magyar labdarúgásra; ezt szeretném hangsúlyozni.

Helyes minden olyan javaslat, amely a sportversenyek tiltott befolyásolása kapcsán, hazai vagy nemzetközi együttműködés kapcsán idekerül. Ilyeneket fogunk támogatni, és természetesen az olimpiai járadék szabályainak pontosítását is.

A nemzeti sportinformációs rendszer anomáliái kapcsán Szilágyi György már helyesen beszélt.

Én még pár szót szólnék a kiemelt hazai rendezésű sporteseményekkel kapcsolatos pontosításokról, mert azt gondolom, hogy ezek is olyan kérdések, a kiemelt hazai sportrendezvények, amelyek okkal váltják ki sokszor a társadalom rajongását, meg néha az ellenszenvét is. Ennek oka sokszor az a túlzó jelleg, ami a mennyiségben is már megvan, ami engem sportszerető emberként nem zavar, de mondjuk, egy-egy esemény indokoltságát azért meg lehet vizsgálni. Különös tekintettel mondanám ezt az ökölvívó-szövetség kapcsán felvetett és a sajtóban látható problémákra az ifjúsági világbajnokság megrendezése kapcsán. Ott is szerencsésebb lett volna, hogy ha már megrendezésre kerül, egyéb eseménnyel összekötni, csomagban, hogy esetleg egy nézettebb vagy komolyabb érdeklődésre számot tartó eseményt hozzanak tető alá, vagy adott esetben egy picit szigorúbbnak lenni a rendezés szükségességét érintően, hiszen nagyon komoly drágulás volt megfigyelhető a rendezés költségei kapcsán.

De idehozhatnám akár a teniszszövetség kapcsán hallható kérdéseket is, a mobil lelátókat, az iszonyatos milliárdokat, amik bizony nem megfelelő és transzparens gazdálkodásra utalnak. De ha már vidéken teniszközpontot kívánnak létrehozni  ezt hallani Kisvárdáról , szerintem egy ilyennek több értelme lenne akár egy nagyobb megyeszékhelyen, például Miskolcon is.

A javaslat terjedelme, széttagoltsága azt mondatja velünk, hogy bár nagyon sok előremutató elem is van benne, azért az elmúlt évek alapján szkeptikusak vagyunk, szkeptikus a frakciónk abban a tekintetben, hogy biztos-e, hogy emelkedett célokat és egyéb elveket szolgál ez az előterjesztés, vagy nagyon is konkrét gazdasági célokat szolgálnak egyes elemei. Meg fogjuk nézni a módosító javaslatokat. Hozzá vagyunk szokva, hogy a Törvényalkotási bizottság az utolsó pillanatokban is érdemi, tartalmi módosításokat eszközöl az ilyen típusú előterjesztéseken, és ennek fényében fogjuk kialakítani a frakciónk álláspontját. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Gréczy Zsoltnak, a DK képviselőcsoportja vezérszónokának.

GRÉCZY ZSOLT, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Mindenekelőtt szeretném mondani, hogy nagy barátja vagyok a magyar sportnak és nagy szurkolója, és minden egyes magyar győzelemnek, nemzetközi sikernek őszintén örülök. Nem osztom azok véleményét, akik azt mondják, hogy csak azért, mert gyűlölik az Orbán-kormányt  hozzáteszem, hogy rossz véleményem van róla , a sporteredményekkel is össze kell ezt kötni, és minden egyes sporteredmény kvázi már egy kormányzati sikernek minősíthető lenne, amivel én messzemenően nem értek egyet, de nagyon sokak fejében összekötődik ilyen szinten is már a sport és a politika. Én azt gondolom, hogy a magyar sport sikereinek őszintén kell örülni, és én ebben szívesen részt is veszek, már csak azért is, mert a sajnálatosan rövid időt élt Magyar Olimpiai Akadémiát én magam is elvégeztem. Ugyanakkor azt is jelezni kell, hogy azért nagyon sok probléma is van a magyar sport körül, még akkor is, ha vannak szép eredmények. Csak néhány problémát mondok, és ezek alapvetően mindig a pénz körül forognak. Mert ugye az ember sportszerető énje örül annak, amikor Bácsi Péter megnyeri a világbajnokságot a budapesti birkózó-világbajnokságon, de a szociálisan érzékeny lelkülete pedig igen nehezen viseli, amikor azt olvassa, hogy 3 ezer embert ingyen fölbuszoztatnak egy világeseményre. Ilyenkor nagyon nehezen tudja az ember egyensúlyban tartani magában azt a helyzetet, hogy egyrészt boldog attól, hogy egy magyar birkózó a teljesen vert helyzetből, iszonyatos lelkierővel megfordított egy világbajnoki döntőt és meg tudta nyerni, eközben meg azt látja az ember, hogy olyan sok mindenből hiányzik a pénz Magyarországon, hogy időnként meg a pazarlást érzékeli. S amit Varga László képviselőtársam is mondott, az máshol is érzékelhető.

(18.30)

Ez éppen azért van, mert hirtelen nagyon sok pénz áramlott be a sportba, és nem mindenhol gondolják úgy, hogy ezt feltétlenül a sportra is kell költeni. Emlékszünk a teniszszövetség körüli botrányokra, és nem akárkik, Babos Tímea és Fucsovics Márton mondták azt, hogy az nem működik, ami itt zajlik. De akár mondhatnám ugyanilyen szempontból valóban az ökölvívó-szövetséget, ahol már sikkasztásért feljelentést is tettek, mert ott több száz millió forint tűnt el konkrétan.

Ugyancsak idevonatkozó hír, és ebben nagyon szeretném, ha államtitkár asszony megnyugtatna, hogy ugye, nem építenek 20 ezres kézilabdacsarnokot? Van kézilabdacsarnok Magyarországon, bajnokok ligája döntőjét is lehetett már rendezni a Budapest Arénában, meg is nyerte a Győr, hála istennek, de ettől függetlenül azt gondolom, hogy ez olyan elképesztő pazarlás egy olyan országban, ahol kórházi fertőzésben több százan halnak meg egy évben, és nem akarok ennél több példát fölhozni szociális problémákról, hogy azt gondolom, az őrület határa egy 20 ezres kézilabdacsarnokot építeni, teljesen fölösleges és hasztalan beruházás.

Nagyon fontosnak tartjuk az élsport mellett valóban a tömegsport támogatását. Azt gondolom, hogy erre több pénzt kellene fordítani. Valóban nagyon sok az úgynevezett luxusberuházás, a látványberuházás. Nem csak azért van rossz véleményem a stadionberuházásokról, mert szerintem ezek az egyenstadionok, amiket építettek, mert mindegyik ugyanúgy néz ki, mert ugyanazok építik, csak az egyiken piros szék van, a másikon zöld, a harmadikon meg kék. Tehát az eredeti stadionok el is vesztették azt a hangulatukat, amit az adott építészeti struktúra adott. Bizony ezekkel a beruházásokkal, pontosan azért, mert drágábbak lettek a belépőjegyek, és nagyon nehezen jut be a közönség is ezekbe a stadionokba mindenféle regisztráció miatt, elvesztek a nézők. Sokkal kevesebben vannak ma egy futballmeccsen, mint mondjuk, tíz, pláne húsz évvel ezelőtt. Ezt a tendenciát mindenképpen érdemes lenne megfordítani. Éppen olvastam egy olyan statisztikát, hogy 300 fővel emelkedett az NB1-es mérkőzések látogatottsága tavalyhoz képest, csak azt nem tették hozzá, hogy ezt gyakorlatilag a Ferencváros 10 ezres átlagnézőszáma biztosítja a labdarúgó NB1 számára.

Nagyon fontos lenne a taopénzek átláthatósága. Itt muszáj elmondanom, hogy a Demokratikus Koalíció Földi Judit elnökségi taggal és Varju László képviselőtársammal együtt a múlt héten éppen az EMMI-nél tett egy látogatást. Ugyanis jogerősen megnyertük azt a pert, hogy a felcsúti utánpótlás-akadémia szerződéseit, számláit ki kell adni. Erről több mint egy éve jogerős bírósági döntés van, és azzal fogadott minket az ajtóban egy úr, hogy most éppen munkaanyag ez a sok számla. Nem tudom, mi tud lenni munkaanyag egy minisztériumban kész számlákról. Remélem, nem arról van szó, hogy a tizedes vesszőket teszik át egyik helyről a másikra. Azt mondta ott nekünk az az úr, hogy menjünk át a sportállamtitkársághoz a Hold utcába, és érdeklődjünk ott, hogy mi van ezekkel a számlákkal. Azt ígérte nekünk ez az úr, hogy nagyjából decemberben végeznek a feldolgozással. Úgyhogy szeretném jelezni államtitkár asszonynak, hogy december első felében, kellő távolságban a szentestétől, de közel a mikuláshoz, mert az ajándékozásnak mégiscsak ott lesz az ideje, valamikor tiszteletünket fogjuk tenni önöknél, és szeretnénk megnézni ezeket a számlákat.

A másik problémám az, hogy még több gyereket kellene bevonni a sportolásba. Azt kell látnom, össze kellene hangolni az önök minisztériumának a munkáját, hiszen az oktatási részleg például délután négyig benn tartja a gyerekeket az iskolában. Napi nyolc órát benn ülnek az általános iskolában brutális leterheltséggel. Ma is hallottam egy fantasztikus statisztikát, hogy mindennap van testnevelésóra, csak kint állnak utcai ruhában az iskola folyosóján és csinálnak karkörzést és ilyesmit. Nagyon sok helyen egyébként ez zajlik az iskolákban. Tehát azt gondoljuk, hogy érdemes lenne ezekre több pénzt fordítani.

A másik, hogy nagyon sok embert zavar az is, hogy a taotámogatást mostantól lehetséges lesz sportlétesítmények fenntartására felhasználni. Értjük azt, hogy például ezeket a stadionokat egyszerűen nincs cég, amelyik fenntartsa. Olyannyira veszteségesek, és nyilván Kósa Lajos, aki itt ül a teremben, pontosan tudja, hogy Debrecenben is iszonyatos veszteségeket okoz a stadion fenntartása, mert amióta a stadion felépült, azóta a régi nagyerdei stadion 6-8 ezres közönségéből lett 2 ezer ember, amit őszintén sajnálok, hiszen nagyszerű, fantasztikus hangulatú meccsek voltak a régi nagyerdei stadionban. Nincs elég néző ezekben a stadionokban nemcsak ahhoz, hogy hangulatot csináljon, hanem hogy bevételt csináljon és el lehessen tartani. Szombathelyen is hasonló helyzetekről lehetett híreket olvasni, hogy ott sincs olyan cég, amelyik egyszerűen azt a stadiont, amit ott felépítettek, fenn tudná tartani. Szerintünk ez sincsen rendjén.

Nagyon fontos, hogy ha regisztrálják a tömegsportban részt vevőket, egyrészt ezeknek az embereknek, akik nem a Fidesz hívei, rögtön beugranak mindenféle hírek az utóbbi napokból. Az egyikben azt olvastuk, hogy a Facebook-kommenteket regisztrálják és olvassák. Egy két nappal ezelőtti hír arról szólt, hogy a szállodában vendégeskedő magyar állampolgárokat is majd leregisztrálják, hogy kivel ment és hova és hány napra.

Nagyon-nagyon nem szeretném, ha ez megint egy olyan lista lenne, ahol hogy úgy mondjam, bizalmas adatokat próbálnának megszerezni békésen sportoló magyar állampolgárokról. Ha valóban az lenne a cél, hogy ezeket az embereket, akik hajlandóak regisztrálni is magukat, hogy részt vesznek valamilyen tömegsport- vagy szabadidő-egyesület munkájában, akkor ezeket valóban sportfelszerelésekkel lehetne támogatni, vagy sportprogramokra jegyeket biztosítani nekik, vagy valóban kafetériaszolgáltatást nyújtani a számukra. Ennek valóban lenne értelme és lehetne esetleg mozgósító hatása.

Végezetül azt szeretném mondani, hogy a magyar sport valóban nagyon fontos, nemcsak azért, mert a nemzeti összetartozásnak is egy részét képezi, hanem azért is, mert egyszerűen az emberek lelkéhez plusszal járul hozzá. Éppen ezért azt szeretném mondani, hogy mindenekelőtt a labdarúgás környékét kell rendbe tenni. Egész egyszerűen maga a struktúra nem jó. Az NB1-ben fele budapesti, gyakorlatilag egy fél Budapest-bajnokság és néhány nagyon kicsi város. Magyarország igazi nagyvárosai gyakorlatilag kiestek, főleg adminisztrációs döntések következtében a magyar labdarúgás körforgásából. Bizony, az az igazság, hogy a magyar labdarúgó-válogatott teljesítménye pedig a világranglistán, hogy úgy mondjam, nem túl előkelő helyen áll. De erre nem az a megoldás, hogy tovább szórjuk bele a pénzt számolatlanul.

És mondom még egyszer: azt kérem az államtitkár asszonytól, hogy a minisztérium próbálja meg összehangolni azt a munkát, hogy azok a gyerekek, akik iszonyatosan le vannak terhelve az iskolában, ne kelljen már 4-ig benn lenni, legyenek benn 2-ig, addig is meg lehet tanulni, amit meg lehet tanulni, és utána lehet zenét tanulni, sportolni, mozogni, pihenni, bármit csinálni. Ez sokkal közelebb áll szerintem egy polgári család eszményéhez, mint az a rabszolgaság, amelyik jelenleg most jut nekik osztályrészül. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen. Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most kétperces hozzászólásra van lehetőség. Így megadom a szót Kósa Lajos képviselő úrnak.

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Szeretném mindenki figyelmét felhívni, hogy Gréczy képviselőtársam súlyosan téved, a debreceni stadion nyereséges. Nem olyan régen tárgyalta a debreceni közgyűlés a cég beszámolóját, ami adózás utáni pozitív eredményt mutatott ki. De más labdarúgó-stadion is ismert, amelyik nyereségesen működik, például a Ferencvárosi Groupama Stadion szintén eredményesen gazdálkodik.Ez jelentős mértékben attól függ, hogy egy stadion kizárólag labdarúgó-események megrendezésére alkalmas, vagy pedig olyan többfunkciós stadion, mint a debreceni stadion, ahol egyébként az elmúlt időszakban több, teljesen teltházas eseményt rendeztek, igaz, nem labdarúgó-események voltak.

(18.40)

De miután a debreceni stadiont úgy építettük meg, hogy teljes mértékben többfunkciós legyen, így például minden évben ott van a Debreceni Egyetem azon eseménye, ahol mintegy 22 ezer ember ül végig egy többórás műsort, ez a yoUDay; vagy ott van a virágkarneváli záróesemény, ahol több alkalommal is teltház van; illetve a debreceni Nagyerdei Stadionban és a közvetlen környezetében van minden évben a Campus Fesztivál, amely látogatóinak a száma most már százezer fölött van. Tehát egy sor olyan esemény van, amely szintén bevételt termel a stadionnak. Ezért  még egyszer mondom: rosszul tudja  a debreceni stadion nyereséges. De van más labdarúgó-stadion is, amely nyereséges.

Illetve a másik, amit hadd mondjak el, hogy engedje meg, hogy én Debrecent valódi nagyvárosnak lássam, és a Loki, a város csapata az NB I. résztvevője. Ön azt mondta, hogy a valódi nagyvárosok nincsenek benn az NB I.-ben. Debrecent mindenképpen valódi nagyvárosnak látom, Székesfehérvárt is, amely most éppen bajnokcsapatot ad, és vannak kisvárosok is, de vannak valódi nagyvárosok. Sőt, engedjék meg, hogy én Miskolcot is valódi nagyvárosnak lássam, és a DVTK képviseli a labdarúgócsapatával a sportot.

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most normál időkeretben megadom a szót Szilágyi György képviselő úrnak.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Örülök Kósa Lajos felszólalásának, hiszen példaértékű lehet akkor ezek szerint Debrecen városa majd az elkövetkezendő időszakban, ahol majd nem kell a taóból stadionfenntartásra pénzeket igényelniük. Ezzel is spóroltunk a költségvetésnek. Bár több ilyen város lenne!Ha már Gréczy Zsolt szavaira válaszolt, és Gréczy Zsolt  ehhez is csak egy megjegyzés  a nézőszámokat emlegette a labdarúgó-mérkőzéseknél, erre biztos az lenne a fideszes válasz, kedves képviselőtársam, hogy nemcsak a mennyiség számít ám, hanem a minőség is. Gondoljunk bele, hogy hosszú napokon-heteken keresztül az egész magyar futballtársadalom abban a lázban égett, hogy a NER két csúcscsapatának a rangadóján, a Felcsút-Kisvárda mérkőzésen 61 vagy 62 néző volt. Ezen óriási viták voltak egyébként. De nem mindig csak a mennyiség, hanem a minőség is, hiszen a 61 néző között azért milyen személyiségek is lehettek… De ezt csak zárójelben tettem hozzá.

Térjünk vissza akkor ehhez a szerteágazó törvényjavaslathoz, ezért szeretném folytatni a vezérszónoki felszólalásom után most mással. Térjünk rá a sportszerződésekre, valamint az amatőr és a profi sport szétválasztására, ami, meglátjuk, mennyire érvényesül ezzel a módosítással kapcsolatban.

A hatályos sporttörvény értelmében a hivatásos sportoló csak sportvállalkozással köthet sportszerződést. Ezen szabályozás koncepciója az volt, hogy egyértelműen szétválasztásra kerülhessen a professzionális sport és az amatőr sport. Ezt a koncepciót kuszálja össze a jelenlegi módosító javaslat, amely a 6. §-ban foglalt változtatással lehetővé teszi, hogy hivatásos sportolók, azaz olyan személyek, akik foglalkozásszerűen, jövedelemszerző céllal versenyeznek, sportegyesületekkel is köthessenek sportszerződést. Álláspontom szerint a módosítás nem szolgálja a sportfinanszírozást és az azzal történő elszámolás rendszerének tisztulását, illetve átláthatóságát.

Az amatőr sport és a profi vagy hivatásos sport szétválasztása alapkövetelmény, hiszen más a két terület feladata, társadalmi szerepe és gazdasági jelentősége. E két területet összekeverni véleményem szerint súlyos szakmai hiba. A módosítás indoklása arra hivatkozik, hogy a változásra azért van szükség, mert a különféle állami támogatások miatt ma már a sportegyesületek is képesek arra, hogy profi versenyzőket szerződtessenek. Ez ugyan tény, de vajon kívánatos-e a sport és a társadalom kapcsolatának szempontjából? A sportegyesületeket éppen az különbözteti meg a sportvállalkozásoktól, hogy nem törekszenek nyereségre. Az utánpótlás-nevelést, a közösségépítést és a társadalmi szemléletformálást az amatőr sport megvalósítása és kereteinek biztosítása által végzik. Ezzel szemben a sportvállalkozások kimondott célja a profi versenysport megvalósítása és kereteinek biztosítása az anyagi haszonszerzés céljával. Véleményem szerint, ha az amatőr sportnak otthont adó egyesületek számára lehetővé tesszük a profi versenyzőkkel való sportszerződések megkötését, akkor ezzel csak annyit érünk el, hogy ezen egyesületek forrásainak egy részét az amatőr sporttól a profi versenyzés felé tereljük, ami alapvetően ellentétes a hatályos sporttörvény koncepciójával, a magyar sport érdekével, illetve a józan ésszel.

A módosító javaslat a 8. §-ban a sporttörvénybe bevezetni tervezi a sportakadémia fogalmát, mint külön nevesített sportszervezettípust. Erről már mások is beszéltek. A sportakadémia szervezettípus feladatai között a módosító javaslat kiemeli a sportág-specifikusságot, a kiemelkedően magas színvonalú utánpótlás-nevelést, sporttudományos, sportegészségügyi, infrastrukturális és sportmenedzsment-szolgáltatásokat és a versenyzők magas szintű sportszakmai felkészítését. Ezeket a feladatokat a jelenlegi szervezeti kategóriákba tartozó szervezetek, például a sportiskolák vagy az utánpótlás-nevelés fejlesztését végző alapítványok látják el. Természetesen a profi versenyzők versenyekre történő felkészítése nem ezen intézmények, hanem a sportvállalkozások feladata a hatályos szabályozás szerint. A bevezetni tervezett sportakadémia tehát egy olyan szervezet, amelyben keveredik ismét az amatőr és a profi sport, keveredik az üzlet és az állami szerepvállalás.

A sportfinanszírozás elmúlt években tapasztalt átláthatatlansága, illetve ellenőrizhetetlensége csak tovább fokozódik az új szervezeti kategória bevezetésével. Az új kategória révén egyértelműen arra nyílik majd lehetőség, hogy a kormányzat a számára kedves intézményeknek, sportágaknak, illetve személyeknek ellenőrizhetetlen módon juttasson forrásokat. Ez nem szolgálja a magyar sport fejlődését, ez nem szolgálja az egészséges aktív életmód terjedését, a módosító javaslatban foglalt sportakadémia mint intézményi forma nem hoz újat a meglévő intézményi kategóriákhoz képest, ezért a törvénybe foglalása ellentétes mind a jogalkotási törvénnyel, mind a józan ésszel. A jelenleg is létező intézményi kategóriák bővítése csak jogbizonytalanságot és az átláthatatlanságot növeli, ami az élet semmilyen területén nemkívánatos jelenség, különösen nem a sportban.

Beszéljünk kicsit a taóról és az akadémiákról! A gombamód szaporodó és üzemeltethetetlen labdarúgó-stadionok minden magyar választópolgárt emlékeztetnek kedves vezetőnk hobbijára. Önmagában ez a jelenség is komoly társadalmi és pénzügyi problémák forrása lesz a későbbiekben, mint amit láttunk jelenleg is a benyújtott törvénymódosító kapcsán. Azonban ha ez az őrültség más sportágakra is hatással van, az hirtelen sokkal több embert érint. A tao megjelenése a sportban rengeteg olyan hatással járt, amelyre a Jobbik évekkel ezelőtt felhívta a figyelmet, és a fideszes képviselőtársak csak nevetgéltek a szakmai felvetéseinken. Azóta az idő minket igazolt, és egypár dologban belátták hibájukat, természetesen nem önkritikával élve.

A tao módosításán kívül a másik probléma, ami ugyancsak a teljes magyar sportot érinteni fogja, az a teljesen értelmetlen akadémia-rendszer kiépítése. Kedves vezetőnket bizonyára meggyőzték, hogy a kiválóan működő magyar futballakadémiákhoz hasonlóan be kell vezetni a látvány-csapatsportágakban és a 16 kiemelt sportágban az akadémia-rendszert. Képviselőtársaim, egy dologban biztosak lehetnek. Ha bevezetésre kerül a magyar sportéletben ez a fajta sportszervezet, akkor most még sikeres sportágaink is a magyar futball szintjére fognak süllyedni.

A törvénymódosítóban az akadémiákra meghatározott feltételek egyike sem olyan, amit egy jól működő sportegyesülettől nem várna el az ember. Miért van szükség mégis arra, hogy szakmailag nem indokolt intézményeket hozzunk létre? A cél itt is az, hogy értelmetlen és a sportszakmai munkában nem hasznosuló beruházások révén a fideszes haveri körök, cégek gazdagodjanak.

A sportági szakszövetségek viszont sarokba lesznek szorítva. Szakmailag tudják, hogy teljesen értelmetlen az ilyen jellegű akadémiák létrehozása, a magyar sport erejét a már működő sportági műhelyek adják, amelyek általában jól működő sportegyesületekhez kapcsolódnak, létrehozni központilag és ezzel pénzügyi és infrastrukturális előnybe hozni edzőket, versenyzőket másokkal szemben, a sportágak halálát fogja jelenteni.

A kormány szándékával éppen ellentétes lépésre lenne szükség. Diverzifikálni kellene a támogatásokat, centralizálás helyett decentralizálni a támogatásokat, nem egy-egy értelmetlen presztízsberuházásra költeni, hanem a sportágfejlesztési támogatásokat kellene növelni, ezzel például a vidéki klubokat támogatni, a szülők terheit csökkenteni.

Az előttünk fekvő javaslat nemcsak a csapatsportágakra lesz negatív hatással, gondoljunk itt például a Mocsai-féle Kézilabda Akadémiára, hanem elsősorban az egyéni sportágakat fogja érinteni, ahol edző-versenyző kapcsolatok mehetnek tönkre egy-egy akadémia létrejöttével; illetve nem támogatott műhelyek szűnhetnek meg. A sportági szakszövetségek Magyarországon kiszolgáltatott helyzetben vannak, szakmai véleményükre senki sem kíváncsi, sok szövetségnek az egyetlen lehetősége, hogy pluszforráshoz jusson, az, ha belép az akadémia-rendszerbe, annak ellenére is, hogy szakmailag semmilyen egyeztetés nem folyt erről a szövetségekben.

A törvénymódosítás felhatalmazza a kormányt arra, hogy rendeletben állapítsa meg a sportakadémiai minősítés megszerzésének feltételeit és eljárásrendjét. A 2019. évi elfogadott költségvetésben is szerepelnek elkülönített források akadémiákra, az országos sportági szakszövetségek akadémiai rendszerének kialakítása címen több mint 7 milliárd forint összeggel.

(18.50)

Ez az összeg nem hirtelen lett kitalálva, több országos sportági szakszövetség már az EMMI sportállamtitkárságának segítségével a kormány elé nyújtott be konkrét akadémiai előterjesztéseket. Amennyiben nem létezik még az a kormányhatározat, amely a feltételeket meghatározta volna, vajon mi alapján készültek ezek az anyagok, illetve mi alapján került be a több mint 7 milliárdos tétel a jövő évi költségvetésbe, amelyre az adott sportági szakszövetségek már 2017ben beadtak pályázatokat? Ez egy nagyon lényeges kérdés, államtitkár asszony, hiszen ez egy elég érdekes állapot.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha látni akarjuk, hogy milyen a magyar kormány elképzelése egy-egy akadémiáról, akkor engedjék meg, hogy egyet bemutassak. Vessünk egy pillantást a magyar csodára, a kisvárdai teniszakadémia terveire. Elsőnek már felmerül az átlag választópolgárban az a kérdés, hogy pont Kisvárdán van kereslet egy teniszakadémiára? Tehát miért nem Nyíregyházán, mondjuk, ahol Fucsovics Márton ismerkedett meg a sportág alapjaival?

Bizonyára fideszes körökben a kisvárdai tenisz méltán híres, az akadémia egy gyönyörű helyen, egy halastó partján épült, bruttó 3 milliárd forintból. Sportszakmai szempontok nem hátráltatták a tervezést természetesen, így valósulhatott meg, hogy tornateremmel nem rendelkezik majd a létesítmény. Helyette van egy betonburkolatú sportfolyosó, helyette viszont lesz 10 milliós luxusjakuzzi, bár, klubhelyiség, kültéri úszómedence, VIP-részleg. Természetesen a wellness-részleget csak a VIP-vendégek használhatják majd. A VIP-vendégek bizonyára nem akarják megerőltetni magukat, ezért konditermet felesleges is volt tervezni az akadémiára, és önökkel ellentétben nem szeretek elvileg populista szólamokat hangoztatni, de 3 milliárd forintból a teljes magyar vidéki teniszéletet fel lehetett volna virágoztatni.

Kérdezzék csak meg a teniszegyesületeket, mit jelentett volna ez a pénz a sportágnak. A szomorú az, hogy önök ezt a törvénymódosítást meg fogják szavazni, és ezt a szemléletet fogják elterjeszteni a többi sportágban is.

Szeretnék még beszélni majd két dologról, az első  és nem tudom, hogy bele fogok-e férni megint az időbe, akkor majd lehet, hogy ismételten kérem képviselőtársaim türelmét , az egyik, ami nincs benne ebben a törvénymódosító javaslatban, hiszen mi vártuk képviselőtársaimmal, hogy bele fog kerülni, hiszen a választások során Orbán Viktor tett egy olyan ígéretet, amiről úgy gondoltuk, hogy be is lehetne tartani.

Történt ugyanis, hogy Orbán Viktor  mert beszéltek a biztonságról meg a szurkolókról, meg hasonlókról  Diósgyőrbe látogatott, és ott találkozott a diósgyőri szurkolókkal, akiknek azt az ígéretet tette a választások előtt, hogy ő bizony egyetért velük abban, hogy pirotechnikai eszközöket lehetne használni a stadionokban, mert ugye, nincs hangulat. Tehát ők sem tudják feltüzelni azt a 61 nézőt, aki kiment a Felcsút-Kisvárda meccsre, mennyivel jobb lenne a hangulat, hogyha lehetne pirotechnikai eszközöket használni, és ő megígérte, hogy a választások után (Magyar Zoltán: Így van!) lehet majd pirotechnikai eszközöket használni. Most vártunk, vártunk, eltelt több hónap, nem lehetett, beadtunk mi egy módosító javaslatot, hogy segítsük Orbán Viktort és mégis legyenek esetleg pirotechnikai eszközök. Erre lehetne egyébként normális és biztonságos megoldást találni. Valahogy, hogy, hogy nem, a fideszes képviselők a Kulturális bizottság ülésén szembementek bölcs vezetőnk iránymutatásával, és leszavazták ezt a módosító javaslatot. Tehát vártuk, hogy esetleg majd most bejön, hogy ne egy jobbikos képviselő által beadott módosítás legyen a sporttörvényen, de hiába vártuk, nem, nem és nem érkezett meg ide ez a javaslat.

Mondom még egyszer: elnézést kérek önöktől, megígérem, hogy a következő részben már rövid leszek, hiszen egyetlenegy olyan felesleges dolog van még ebben a törvényben, amit én nem is értek, hogy egyáltalán hogy került bele, miért került bele, nem változtat semmin. Ez a közreműködő fogalmát határozza meg. Az én véleményem szerint ez semmin nem változtat, és majd még egy-két mondatot néhány paragrafusról mondanék az elkövetkezendő időszakban. De kérem államtitkár asszonyt, hogy a hátralévő időszakban, amíg esetleg majd a módosításokkal lehet foglalkozni, fontolják meg bölcs vezetőnk iránymutatását, és esetleg nézzük meg, hogyan lehetne pirotechnikai eszközöket használni a stadionokban. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót normál időkeretben Kósa Lajos képviselő úrnak.

KÓSA LAJOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagy élvezettel hallgattam Szilágyi képviselőtársam fejtegetését. (Derültség.  Magyar Zoltán tapsol.) Gondolom, a pirotechnikai eszközök használatával kapcsolatban kizárólag személyes tapasztalatokra támaszkodott, mint a valamikori hírhedett Fradi B-közép oszlopos tagja, Hypós Ferenc őszinte híve. De a helyzet az, hogy lám-lám, csak nem lehet… (Szilágyi György: Én a barátja voltam, nem a híve!) Híve és barátja, őszinte híve. Gratulálok hozzá! (Szilágyi György: Köszönöm szépen.)Mindenesetre a helyzet az, hogy nem tudunk jót tenni, bár pont a Jobbikkal kapcsolatban, azt hiszem, nincsen ilyen kormányzati vagy frakció-célkitűzés, csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy lám-lám, lehet persze ezt ironikusan is előadni, de van, amiben egyetértünk a miniszterelnök úrral, van, amiben pedig nem. (Dr. Varga-Damm Andrea: Van olyan? Hoppá!) Természetesen például a pirotechnikai eszközök használata a stadionokban az ilyen kérdés, én magam például, megvallom őszintén, ellenzem pirotechnikai eszközök használatát a stadionokban, kifejezetten veszélyesnek tartom, és azt gondolom, hogy egy labdarúgó-eseményt nagyszerű akciókkal fel lehet dobni, de ezek között a pirotechnikai eszközök alkalmazására inkább csak később gondolnék. Jobban örülnék annak, hogyha mondjuk, kulturáltan buzdítanák a szurkolók a csapatokat.

De ezzel csak azt akartam mondani, hogy lám-lám, nem kell mindenáron törni magukat, mert egész egyszerűen mi is úgy működünk, mint minden normális politikai erő: van, amiben egyetértünk, van, amiben vitatkozunk.

Amiben inkább hozzá szeretnék szólni, az az, amit az akadémiai rendszerről és az akadémiákról mondott képviselőtársam, mert abból, amit elmondott, világosan kitűnt, hogy a képviselőtársam az akadémiai rendszert nem nagyon érti. Legalábbis olyanokat mondott, amelyek erősen alátámasztják ezt a vélekedést.

Ugyanis a helyzet az, hogy az akadémiai rendszer nagyon jelentősen különbözik az átlag sportegyesülettől. Ráadásul sportágspecifikus is, mert ahány sportág, annyiféle jól működő akadémiai rendszert lehet elképzelni. De az nagyon fontos, hogy míg az alapszabály az, hogy a sportegyesületeknél természetesen sportoló gyerekeket juttatunk infrastruktúrához, lehetőséghez, edzőhöz, az akadémiai rendszer attól jelentősen más, hogy egyébként ott biztosítani kell a gyermekeknek az ottlakását. Tehát sokkal inkább emlékeztet egy sportkollégiumra, mint egy átlag egyesületre, azt talán még Szilágyi képviselőtársam is tudja, hogy az átlag sportegyesületek bentlakást nem biztosítanak a sportolóknak, sem a gyerekeknek, sem a felnőtteknek. (Szilágyi György: A sportiskolák sem!) Magyarországon pedig, képzelje el, Szilágyi képviselőtársam, egy sor olyan sportág van, amely csak akkor tud eredményes lenni, hogyha egyébként akadémiai rendszerben próbálja, tehát ilyen sportkollégiumi rendszerben próbálja a versenyzőit felkészíteni, egészen egyszerűen azért, mert a magyar adottságok ezt teszik lehetővé.

Csak egy példát szeretnék mondani önnek: a magyar sortrek ma a világ vezetői között van. Nemrégen voltak a világkupaversenyek, nyugodtan mondhatom, hogy a nemzetek versenyében a negyedik helyet értük el, és rommá vertük a világot, fiúk, lányok egyaránt.

Magyarországon igazolt sortrekversenyző  ez a rövidpályás gyorskorcsolya  105 van. 105! Dél-Koreában 300 ezer, Kínában milliós. Vagy a lehetőségeket tekintve: Kanada szintén erős ebben a sportágban, Kanadában a sortrekversenyzésre alkalmas pályák száma 3 ezer, Magyarországon 22. És mégis megvertük Kanadát, megvertük Kínát, megvertük Dél-Koreát.

(19.00)

Ez kizárólag úgy lehetséges, hogy a sportág rendelkezésre álló erőforrásait koncentráljuk, és egyfajta akadémiai rendszerben próbáljuk ezt megcsinálni, mert egyébként nem tudunk lépést tartani azokkal az országokkal, akik mind a lélekszám méretében, mind a gazdasági erőforrásokban sokkal nagyobbak, mint mi.

Az akadémiai rendszert jelen esetben úgy kell elképzelni, ami tényleg nem hasonlít egy egyesülethez, hogy az oda behívott gyerekeknek teljes ellátást, kollégiumot, oktatást és napi felkészülést csinálunk, úgy egyébként, hogy a felkészülésükhöz igazodik az oktatási program is. Ez nagyon különbözik attól, amit egy átlagegyesület tud. Persze lehet valakinek az az álláspontja, hogy minek ez, mert egyébként Magyarország a sportsikerei nélkül is pont olyan ország, mint azzal, és itt jelentős különbség van közöttünk. Mi azt gondoljuk, hogy a magyar nemzeti identitás, a magyar közösségi érzés, a magyar habitus számára egyfajta közös gondolkodást, közös élményt, közös pontot jelentenek azok a sportsikerek, amelyeket egyébként a magyarok elérnek szerte a világon, és nyugodtan mondhatjuk, hogy Magyarország az olimpiai eredményesség tekintetében a világ tíz első nemzete között van. A tízben mi vagyunk a legkisebbek, mi vagyunk a legalacsonyabb GDP-vel rendelkezők, és mi vagyunk általában a leggyengébb erőforrásokkal rendelkezők a sportadottságokat tekintve.

Persze ki lehet emelni egy-egy akadémiai fejlesztésből látszólag irreálisnak látszó dolgokat  jakuzzi , én viszont annak a híve vagyok, Szilágyi úr (Szilágyi György a helyén ülve telefonál.), hogy ha már akadémiát építünk, akkor azt csináljuk meg úgy, hogy a multifunkcionalitás is benne legyen. Önnek persze nem kell tudni, de például a Santa Monica Club a minta. Annak az a lényege, hogy olyan sportegyesületet működtetnek Santa Monicában, ahol az olimpiai bajnokokkal az egyébként pénzes polgárok együtt edzenek, mert nekik ez a presztízs, ahhoz viszont építenek jakuzzit is, de ebből tartják el magukat egyébként.

Tehát lehet azt kifogásolni, hogy az akadémiai rendszerben működtetni szándékozott kisvárdai komplexumban van bár, de ha egyébként a kisvárdai polgárok egy része, akinek van pénze, ettől gondolja azt, hogy akkor őneki ez egy klubélet, egy társadalmi, közösségi élet, és a versenyzőkkel együtt van, akkor azt gondolom, ezt meg kell tenni, mert ha az akadémiai rendszert nem úgy építjük meg, hogy beleépítjük azokat a lehetőségeket, amelyek adott esetben jövedelmet termelnek, akkor biztos, hogy a fenntartása sokkal többe kerül.

Ezért én az akadémiai rendszert messzemenőkig támogatom, és azért is tartom hasznosnak a törvényi szabályozást, mert ma tulajdonképpen az akadémiát az különbözteti meg a nem akadémiától, hogy akadémiának hívják. Tehát ezzel az erővel az Akadémia utcában lévő edzőterem is akadémiai sportközpont, mert nincs semmifajta szabályrendszere annak, hogy finanszírozásban, működésben, akkreditációban mit lehet akadémiának nevezni és mit nem. Ebben az értelemben ez kifejezetten zavaró, mert vannak nagyon jól működő akadémiák, vannak nagyon jól működő műhelyek, amelyek sosem voltak akadémiák, de kiemelkedően teljesítettek, lásd a legendás szombathelyi dobóiskola, és természetesen vannak nagyon nagy egyesületek nagyon nagy finanszírozással, és semmi közük az akadémiához. Tehát hogy ebben valamelyest rendet teszünk, az szerintem kifejezetten támogatandó.

Még valamit szeretnék mondani, mert ez állandóan előkerül minden sporttal kapcsolatos vitában, ez az úgynevezett sportlétesítmények fejlesztésének, üzemeltetésének mikéntje. Ezt persze van, aki csak lefordítja egyszerű stadionkérdéssé, de egyébként ezt bonyolultabban is meg szokták fogalmazni.

Az alapnézőpontunk különböző. Mi azt gondoljuk, hogy a sport a kultúra szerves része, attól elválaszthatatlan (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!), ami azt jelenti, hogy a kulturális infrastruktúra fejlesztésének a részeként gondoljuk el a sportlétesítmények fejlesztését is. És nem kérdezzük meg, hogy mi az ördögnek építünk magyar Természettudományi Múzeumot, ha csak 140 ezer látogató van egy évben, a debreceni állatkertben 500 ezer egy rosszabb évben; akkor az egészet dobjuk ki, adjuk el a csontokat, a dinókat, nem tudom, micsodákat, mert ez aztán nem hozza a pénzt, helyette csináljunk kilósruhavásárt, az hozza a pénzt.

Csak azt gondoljuk, hogy a kultúrát nem így kell mérni, azt gondoljuk, hogy a Magyar Nemzeti Galériát akkor is üzemeltetni kell, ha a benne összegyűjtött csodálatos anyagnak a 80 százalékát sose állították ki. Ez tény, mint ahogy a múzeumokban összegyűjtött anyagok döntő többségét nem szokták kiállítani, mert olyan mennyiségű anyag keletkezik régészetben, vásárlásban, amire nincs elég kapacitás, de ettől nem gondolnám azt, hogy akkor amit nem állítunk ki soha, az minek, adjuk el, abból is befolyik a pénz.

Mint ahogy azt gondolom, Operát is kell működtetni, sose lesz nyereséges, és mindig majd számon lehet kérni, hogy a színpadra állítás több száz millió, adott esetben milliárdos költségeihez képest néhány száz látogató van, és annak a fele külföldi vagy a nagyobb fele külföldi, aki betéved az Operába  minek ez? Minek ez? Adjuk el, biztos tud valaki egy jó szállodai befektetőt hozni.

Na most, a helyzet az, hogy nem így gondolkodunk. Képzeljék el, ha az a nézőpontunk  egyébként ezt nem mi találtuk fel, talán önök is értesültek róla, hogy volt egy antikvitás és abban egy görög felfogás, ami egyébként a testkultúrát a kultúra részeként fogta fel, sőt azt mondta, ha nem tudsz úszni, akkor műveletlen vagy. Tehát mi azt gondoljuk, hogy igenis, a sportlétesítmények fejlesztése a kulturális létesítmények körébe tartozik. Az egy másik történet egyébként, hogy adott esetben kulturális létesítményben lehet jövedelemtermelő eseményt is rendezni. Miért ne? A debreceni Modemben, az egy kiállítótér, például ki szoktuk adni magát a kiállítási teret a kiállítással együtt  mindig megkérdezzük, hogy engedélyt adnak-e hozzá  például vállalati fogadásokra. Az nem kulturális esemény, de hozza a pénzt, egyébként a vállalatoknak meg presztízs, szeretik.

Na most, a helyzet az, hogy ez ne tévessze meg önöket a tekintetben, hogy a világon mindenütt, egyébként még talán az Egyesült Államokban is, viszont az már aztán tényleg nem sport, hanem szórakoztatóipar, a nagy bajnokságok infrastruktúráját leszámítva, a sportinfrastruktúra-fejlesztés nem nyereséges, még a Bernabéu Stadion építése sem hozta be a pénzt, a Wembley-ről nem is beszélve. Ezzel együtt nem tanácsolnám azt a katalánoknak, hogy bontsák el, mi a fenének, ezen csak buknak (Derültség.), mert egész jó, amit csinálnak, és egyébként az a katalán öntudatnak szintén szerves része.

Tehát az alapvető vita a tisztelt képviselőtársaim között az, hogy mi azt gondoljuk, és következetesen ezt a magatartást visszük végig a létesítményfejlesztésben meg a hozzáállásban  ezért értelmes egyébként a taót kinyitni a fenntartás számára, mint ahogy szerintem értelmes a kulturális létesítmények szempontjából is az állami finanszírozást mindig újragondolni és támogatni, a forint-fillér támogatást a színházak fenntartásában, és a többi, és a többi , tehát hogy a kultúra egy olyan dolog, amit nem piacosítva, piaci alapon képzelünk el.

Na most, mindenki, aki a stadion feleslegessége mellett érvel, implicite, mert szégyelli bevallani, igazából azt gondolja, hogy a sport nem a kultúra része, ezért különállóként kell kezelni, mint az Operát. Azt mondani, hogy zárjuk be az Operát, mert drága és minek, és nem hozza a pénzt, az ciki, viszont az a helyzet, hogy akkor következetesnek kell lenni. Ez egy érvényes álláspont, vitatkozzunk róla. Önök nyilvánvalóan azon az alapálláson vannak elvi alapon, és ebből vezetik le ezt az egész stadion- meg sportinfrastruktúra-kérdést, hogy valamiért a sport és a testművelés nem az emberi kultúra része, hanem valami más. Lehet így is megélni a világot, de mi azt gondoljuk, még egyszer mondom, hogy a sport és ezért a sportingatlan-fejlesztés is a kultúra része. Nem véletlen, hogy a sport nem sportbizniszalapon van valamilyen gazdasági minisztériumban vagy önállóan, hanem az Emberi Erőforrások Minisztériumában, tehát még ez a nyilvánvaló szervezeti megoldás is ezt kifejezi.

Mindezt azért szerettem volna elmondani, mert ha néha ezt nem mondjuk el, akkor mindig összekeveredik a végén az az érvelés, amit önök mondanak, hogy minek az a sok sportlétesítmény, hiszen ritkák benne az események, meg egyébként is kevés benne a néző, de azt nem teszik hozzá, hogy ezzel egyébként azt az alapállást képviselik, hogy a sport nem az emberi kultúra része. Mi azt gondoljuk, hogy az emberi kultúra része, ezért egyébként a stadion megítélése ilyen értelemben, elvi alapon az Operaház, illetőleg a Nemzeti Galéria, vagy még mondhatnék jó néhány dolgot, alapján ítélhető meg.

(19.10)

Ha önök ezt feleslegesnek gondolják, ez is egy érvényes álláspont, és egyébként biztos van ország, ahol nincs operaház, viszont van helyette kilós ruhabálás vásár, de úgy is lehet élni. Mi mégis azt gondoljuk, hogy a mi alapállásunk szerint szeretnénk a sportlétesítmények fejlesztéséhez hozzáállni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Szilágyi György képviselő úrnak.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Megpróbáltam tényleg nagyon figyelni Kósa Lajosra, mégiscsak a Fidesz egyik vezető politikusáról beszélünk (Kósa Lajos: Köszönöm szépen.), az egyik sportági szakszövetség vezetőjéről, próbáltam követni, de nem nagyon tudtam, tehát nem értettem, képviselő úr, hogy ön a sportról beszél folyamatosan… (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)  a sportról beszél folyamatosan, és azt mondja, hogy a Bernabéu Stadiont nehogy lebontsák a katalánok. Képviselő úr, az a Camp Nou, az a Barcelona, a Bernabéu, az a Real Madrid (Kósa Lajos: Igaza van!)  egyszer. Aztán megtudhattuk öntől azt is, hogy Santa Monica az új Kisvárda. Hát, ennek abszolút örülök, hogy ilyen fejlődés ment végbe Kisvárdán, hogy most már ön a kisvárdai teniszakadémiát Santa Monica-i beruházásokkal hozza kapcsolatba. (Közbeszólás a Jobbik soraiból.) Az a baj, képviselő úr, hogy amikor önök elkezdték építeni (Kósa Lajos: Santa Monica kisváros egyébként!) ezeket a stadionokat és ezeket a létesítményeket, és itt a parlamentben vitatkoztunk ezekről a látványberuházásokról, és a Jobbik frakciója felhívta az önök figyelmét arra, hogy talán körültekintőbben kellene ennyi beruházást csinálni, mert egyébként  ha már külföldre hivatkozik , tudja, külföldön úgy terveznek egy új sportlétesítményt, hogy a 30 százalék nagyjából az építési és a tervezési költség, és a 70 százalék utána az üzemeltetés, csak maguk nem foglalkoztak az üzemeltetés kérdésével. Akkor még önök azt mondták, hogy nem lesz itt semmi probléma, tele lesznek a stadionok, és lesznek bevételek meg kiegészítő rendezvények és minden egyéb, csak aztán azzal kellett szembesülniük, hogy Magyarországon ehhez  mert ez egy szakma, a sportlétesítmények üzemeltetése  nem nagyon ért senki, és mivel nem nagyon ért hozzá senki, ezért fordulhattak elő olyan felettébb problémás esetek, mint hogy felhúztak egy stadiont Szombathelyre, amit utána majdnem hogy a sportolók nem tudtak birtokba venni, mert nem volt üzemeltető, hosszú időn keresztül keresték azt a pénzt, amivel ezt a stadiont üzemeltetni tudják.

Aztán nehogy azt mondja nekem, képviselő úr, hogy a sportlétesítmények építésébe, mondjuk, belefér egy sportcsarnok 25 milliárd forintért, tudja, amit Orbán Viktor letagadott, mert azt mondta, hogy á, dehogy, hát még a kormány nem döntött róla. Persze, én gondolom, hogy a székesfehérvári önkormányzat annyira buta, hogy nem egyeztet a kormánnyal, a kormány tudta nélkül kiír egy közbeszerzési pályázatot egy 25 milliárd forintos, 25 000 millió forintos sportcsarnoképítésre, amit ráadásul meg is nyer Garancsi István cége, és a kormány erről nem tud, majd biztos nem fogják engedélyezni! Tudja, mit jelent egy sportcsarnoképítésnél 25 milliárd forint? 3-3,5 milliárdból fel lehetne építeni nagyjából egy sportcsarnokot, vegyünk egy szuper sportcsarnokot, akkor is kétszeres-háromszoros az ára. 25 milliárd forint? 22-be került az Üllői úti stadion, a komplett Üllői úti stadion 22, ez meg 25 milliárd? Ezt, ezt a létesítményt fenn lehet majd tartani? Ennek az üzemeltetése megfelelő lesz?

Hát, itt jönnek a problémák, hogy amikor mi erre felhívtuk az önök figyelmét, akkor önök azt mondták, hogy ne, üljenek le, majd mi tudjuk. Aztán nem tudták. Aztán ott tartunk, hogy most a taóból kell majd ezeket pótolni, a taóból, ami közpénz, tehát ne felejtsük el, mert hajlamosak ezt elfelejteni, hogy a tao mindannyiunk és valamennyiünk pénze, amit nem fizetnek be különböző cégek.

Aztán, ugye, azt mondta még, hogy az akadémiai rendszer mennyiben különbözik, merthogy Magyarországon ilyenek nem voltak. Hát, énszerintem ön is emlékszik még a bentlakásos sportiskolákra (Dr. Varga-Damm Andrea: Bizony ám!), az ugyanaz volt. (Dr. Varga-Damm Andrea: A KSI is!) Bentlakásos sportiskola, semmiben nem különbözött. Megvoltak azok az intézményi keretek, csak önök megpróbálják ezeket most akadémiai rendszernek hívni.

A másik, hogy az akadémiai rendszer mennyire sikeres: mondjon már nekem egy példát arra (Kósa Lajos dr. Szabó Tündével egyeztet.)  biztos tud, ha majd figyel , hogy melyik volt az az akadémia Magyarországon, amelyik a legtöbb taotámogatást tudta elvinni az elmúlt évek során! Segítek önnek: a felcsúti akadémia volt. És vajon mondja már nekem, hogy erről a felcsúti akadémiáról most hány fiatal játszik a felnőttcsapatban, hány fiatalt tudott ez az akadémia ezzel a nagyon fontos nevelési módszerrel kinevelni? (Dr. Lukács László György: Nullát!) Nullát, így van, nullát. Igazolnak helyette játékosokat és hasonlókat. Akkor biztos, hogy ez az akadémiai rendszer nagyon jól működik és megfelelő.

Aztán…  nem is akarok végül is belemenni még itt mélyebben ezekbe a kérdésekbe, mert, mondom még egyszer, én úgy érzem, hogy ön most itt mondott nagyon nagy dolgokat meg nagyon jó dolgokat, aztán kevert mindenféle olyat, amit nem kellett volna, de egyetlenegy lényeges dolgot viszont mondott. Ha már önöknek ennyire fontos a sport, és mi ezt támogattuk volna, ha ennyi pénzt költenek a sportra, ennyi pénzt költenek sportlétesítményekre, akadémiákra meg mindenre, akkor árulják már el nekem, hogy miért is csak egy államtitkársági szinten működtetik a sportot! Miért nem adják meg a sportnak azt a rangot, hogy minisztériumi szinten lehessen a sporttal foglalkozni? Miért kell berakni az EMMI alá, államtitkársági szinten működtetni egy ilyen nagy volumenű és ennyire fontos témát önöknek? Mi támogatnánk, hogy önálló sportminisztérium legyen, ne „államtitkár asszony”-t kelljen mondanom, hanem „miniszter asszony”-t, mondjuk (Németh Szilárd István: Naaa!), és ne legyen meghatározva egy csomó dolog az EMMI részéről. (Németh Szilárd Istvánnak:) Miért, ez önnek nem tetszik, képviselő úr? (Derültség az ellenzéki pártok soraiban.) Nem, csak kérdezem, mert annyira morgott, de ön mégiscsak egy másik szövetségnek, szakági sportszövetségnek az elnöke, a Birkózó Szövetség elnökéről beszélünk, én nem is értem az ilyen reakciókat. Én támogatnám, hogy miniszter asszony legyen (Közbeszólások az ellenzék soraiból.), ön nem ezek szerint, de ez mindegy, maradjunk ennyiben!

Na most, beszéljünk arról akkor, amit szerettem volna elmondani, hogy van egy olyan teljesen felesleges rész ebben a javaslatban, amit nem is értek, hogy egyáltalán miért kellett beírni. Ez a módosító javaslat be kívánja emelni a törvénybe a közreműködő fogalmát. A közreműködő, ugye, egy olyan személy, aki ma is létezik, a feladata az, hogy segítse a sportrendezvény szervezőjét, a módosító javaslat leírja, hogy ezt a személyt a rendezvény szervezője különféle jogviszony keretében foglalkoztathatja, akár önkéntesen, akár fizetésért, de nem szól arról, hogy ezen személynek bármiféle speciális képzettségi vagy kompetenciafeltételeknek meg kéne felelnie. Arról sem szól a módosító javaslat, hogy ennek a bizonyos közreműködő személynek valamiféle különleges felelőssége volna a sportrendezvény lebonyolításával kapcsolatosan.

Felmerül a kérdés, hogy ha a közreműködő személye már ma is létezik, őt a rendezvény szervezője ma is valamilyen jogviszony keretében vagy akár önkéntes segítőként vonja be, illetve ma sincs ezen személyekkel szemben semmiféle különös alkalmassági vagy felelősségi követelmény, akkor miért kell ezt beemelni a sporttörvénybe.

Ezen módosító javaslat egy ismételt felesleges jogalkotási aktus, ami sajnos jellemző a jelenlegi gyakorlatra, ami szinte kényszeresen igyekszik hizlalni a bürokráciát és a szabályok számát. A módosító javaslat nem tartalmaz új információt, nem hordoz új elemet, illetve nem határoz meg új, jelenleg még nem létező szabályt, tehát véleményem szerint teljesen felesleges, éppen ezért nem is értem, hogy miért került ide bele.

Még két lényeges dologról szeretnék beszélni, és szeretnék megkérdezni. A 32. §-nál, amikor azt mondják, hogy a rendezőkkel kapcsolatban milyen kritériumokat kívánnak felállítani, és azt mondják, hogy: „…lebonyolításával kapcsolatos előírásokat tartalmazó szabályzatában meghatározott gyakorisággal, de legalább ötévente egy alkalommal a sportrendezvények biztosítására szakirányú továbbképzés keretében felkészített rendezőt kell megbízni”, itt én aggályosnak tartom, hogy a szakirányú továbbképzést az egy évről, eddig egy év volt, egy évről öt évre módosítja, idáig évente kellett részt venniük továbbképzésen, most ez elég ötévente. Annyi mindent engednek nekik, hogy ezt nem lehet véleményem szerint enyhíteni, főleg nem úgy, hogy tudják, hogy benne van a sporttörvényben, ha a sportrendezvényen a rendőrség nincs jelen, a szervező a visszatartásról önállóan dönthet, tehát komoly jogkörökkel rendelkező szervezetekről beszélünk, amelyek most majd ötévente kell hogy bármilyen módon bármit tegyenek.

Aztán van még egy lényeges része, a 42. §, itt a különböző olimpiai eseményekkel kapcsolatosan sorolják fel, hogy mely eseményekről van szó, és nem értem, a Strand Világjátékok miért van külön kiemelve. Várható, hogy a különféle multisportjátékok száma növekedni fog a jövőben, ilyen mondjuk, a Witch Games is, nem mellesleg, ha ide bekerült a Witch Games, akkor az Urban Gamesnek is illett volna véleményem szerint bekerülnie, aminek a megrendezésére Fürjes Balázs és Budapest már be is jelentkezett. Tehát mi erre is beadtunk egy módosító javaslatot, kérem majd az államtitkár asszonyt, hogy esetleg ezt is fontolják meg.

(19.20)

Összefoglalva tehát megállapítható, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat a technikai jellegű, illetve a nemzetközi kötelezettségek harmonizálásával kapcsolatos módosításokon túl koncepciótlan, kusza, és néhány helyen felesleges. A jelenleg hatályos törvény alapján kialakult gyakorlat problémáira nem ad választ, azokat nem oldja meg a sportot negatívan befolyásoló jelenségekre, mint például az átláthatatlan finanszírozásra, a társadalmi érdeklődés csökkenésére, a gyermekek és a fiatalok sporttól való elfordulására nem ad választ, nem kíván lehetséges megoldásokat, sőt ezeket teljesen figyelmen kívül hagyja.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat ismételten jó példája annak, hogy a jelenlegi kormányzat figyelmen kívül hagyja a valós társadalmi és közösségi igényeket, csak és kizárólag a saját önös céljait szolgálja. Ehhez a törvényalkotást eszközként igyekszik használni, eszközként használják sajnos.

Úgy gondolom, a sportot nemcsak anyagiakban kellene támogatni, hanem ennél sokkal több figyelmet, sokkal több szakmaiságot kellene hogy kapjon. És itt most félreértés ne essék, nem államtitkár asszonyra gondoltam, hanem arra a környezetre, ami mondjuk, államtitkár asszonyt körbeveszi, és amelyben kérdés, hogy mennyire tudja érvényesíteni a saját akaratát.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Gréczy Zsoltnak, a DK képviselőjének.

GRÉCZY ZSOLT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak két-három egész rövid megjegyzés. Ha már Kósa Lajos úgy gondolja, hogy csak a Fidesz tudja, hogy a sport és a kultúra szervesen összetartozik, azért szeretnék néhány dolgot jelezni, hogy milyen költségek mennek el itt. Az új Bernabéu Stadion, ha székekre lebontjuk, akkor kevesebbe fog kerülni, mint az új Puskás Stadion. De nyilván a spanyolok nem értenek a tervezéshez, vagy nem Garancsi Istvánnal és környezetével terveztetik a stadionokat. Szeretném jelezni, hogy a magyar stadionépítés látszólag lehet a kultúra része, lehet a sport része, valójában ez fideszes üzleti körök meggazdagodását szolgálja, semmilyen más célt nem szolgál. Amikor ezeket a stadionokat megtervezték, akkor pontosan tudták önök is, hogy ezekben nem lesz ennyi néző, mint amennyit terveztek, mint amennyi széket oda beletettek. Az az igazság, hogy itt bizonyos körök nagyon-nagyon sok pénzt és nagyon sok milliárdot kaszáltak ezen.

A kultúrához azért sincsen köze ennek, és azért nem értettem Kósa képviselőtársam szavait, mert operaházra valóban szükség van, de ép ésszel azt senki nem gondolhatja, hogy csak azért, mert az éppen aktuális miniszterelnök egy 1800 fős faluból származik, oda föl kell húzni egy 3500-as stadiont. Az elmebeteg dolog, ezt állapítsuk meg! Ez nem normális. Utoljára egy román diktátor, aki ’89-ben halálozott el nem természetes körülmények között, ő épített a falujában egy harmincezres stadiont, és azt most benőtte már a gaz meg minden, mert az idő eldöntötte az ő sorsát is.

A másik pedig  és államtitkár asszonyt szeretném egy dologra kérni , hogy van egy ilyen javaslat, hogy a sportolók arcképét lehessen használni bizonyos népszerűsítéshez. Én ez ügyben Szilágyi Áron esete után különösen óvatos lennék. Mégiscsak egy kétszeres olimpiai bajnok kardozóról beszélünk, akit méltatlan módon Orbán Viktor kedvenc gázszerelőjének ruházati boltjához varrtak oda, és ettől ő nem volt nagyon boldog, mert a személyes szponzorai ettől megsértődtek teljes joggal. Úgyhogy ez ügyben azt gondolom, hogy különös körültekintés javallott lesz. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Kérdezem, hogy kíván-e még valaki hozzászólni a vitához. (Senki sem jelentkezik.) Nem látok jelentkezőt, így az általános vitát lezárom. Megkérdezem Szabó Tünde államtitkár asszonyt, hogy kíván-e válaszolni az elhangzottakra. (Jelzésre:) Jelzi, hogy igen. Öné a szó.

DR. SZABÓ TÜNDE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A hozzászólások is azt igazolják, hogy egy mindenkit nagyon-nagyon érdeklő és érdeklődésre méltó témakörnél vagyunk, a sport területén. Azt hiszem, hogy méltóképpen nevezte és kezeli a sportot stratégiai ágazatként a kormány. Az is kiváltotta ezt a nagy érdeklődést, hogy igen, a kormány nagyon nagy fokban támogatja a sportot nem véletlenül, és elég, ha a közelmúlt sporteseményeire gondolunk, a magyar sikerekre. Mindenkit összekovácsol egy ilyen siker, akármelyik sportágra gondolunk, és a győzelem pedig, azt lehet mondani, hogy közös nevezőre hoz, és mondhatnánk, hogy nemzeti egységet teremt. Mi más lehetne a feladatunk tehát, mint ezt az erőforrást kihasználni és még inkább a társadalom építésébe és annak szolgálatába állítani.

Az ellenzéki képviselőtársaim által megfogalmazottakra pedig javaslom, hogy ne csak a sportsikereinknél legyünk úgymond közösen ott, hanem tényleg az időlegesen fáradságos munkában is és az odáig vezető úton is dolgozzunk együtt, és próbáljunk együtt és egymás mellett haladni. Hiszen aki felismeri, hogy a sportban mennyi lehetőség van, az bizony lépéselőnyben van mindenkivel szemben, és azt hangsúlyozom, hogy a magyar kormány ezt felismerte, és a megkezdett munkát kívánjuk folytatni.

Engedjék meg, hogy a családok évében rámutassak arra a tényre is, hogy a sporttámogatásokkal is erősíteni kívánjuk a nemzet jövőjében biztosított úgymond családokat és a sportolási lehetőségeiket. (Sic!) Hisszük és vállaljuk, hogy minden egyes forint, amit a sportra költünk és fektetünk, a nemzet jövőjének építését, gyermekeink jövőjét, egészségét, testi-lelki fejlődését szolgálja. Fontosnak tartom kiemelni azt is, hogy a kiemelkedő eredmények ugyanakkor a hétköznapi emberek figyelmét is a sportra irányítják. Támogatják a rendszeres testmozgás népszerűsítését, növelik a sportra vágyóknak az aktív szabadidő-eltöltését, és itt hangsúlyozom én is, hogy a szabadidősport támogatása kifejezetten fontos, úgyhogy alapvető célunk ez is, hogy ezt erősítsük.

Alapvető célkitűzésünk volt már 2010-ben, hogy egészséges nemzedékek nőjenek fel egészséges fizikummal és szellemiséggel. Ennek érdekében három fő cél fogalmazódott meg akkor, mégpedig elsőként, hogy minden gyermek sportoljon. A másik, hogy sportlétesítmények épüljenek, hogy kulturált és méltó körülmények között sportolhassanak a gyermekeink, fiataljaink, így az idősebb korosztály is; harmadikként pedig, hogy minél több sporteseménynek adhassunk otthont. Hozzunk hazánkba szurkolókat, hozzunk ide neves sportolókat, és legjobbjaink, példaképeink hazai közönség előtt mutathassák meg magukat. Úgy gondolom, hogy mind a három területen jelentős előrelépések történtek az elmúlt két kormányzati ciklusban, amely munka tovább folytatódik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezúton is szeretném én is megköszönni a hozzászólásaikat. Szilágyi képviselő úr kérdésére vonatkozóan: megnyugtatom, nem lesz az idén már sporttörvény-módosítás, így tette fel a kérdést. Úgyhogy ez biztos, hogy nem szándékozunk. Ahhoz, hogy a sporttörvény módosítására vonatkozóan is kitérjek: abszolút mértékben sportszakmai célokat tűztünk ki, és a módosítások erre irányulnak.

A módosító javaslatokat, amelyek erre irányulnak, várjuk, át fogjuk tekinteni ezeket, meg fogjuk vizsgálni, és a javaslatokat eszerint fogjuk úgymond elfogadásra bocsátani. Úgyhogy ezúton is kérem, hogy támogassák a törvényjavaslatot; és köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Felszólalások:   113-134   135-158   159-183      Ülésnap adatai