Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

RITTER IMRE, a Magyarországi nemzetiségek bizottságának előadója: Sehr geehrter Vorsitzender! Sehr geehrtes Parlament! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kisebbség, nemzetiség: a két szó között nemcsak stilisztikai, nyelvi különbség van, hanem egy nagyon jelentős tartalmi különbség is. Ránk elsődlegesen nem az a jellemző, hogy kisebbségben vagyunk, kevesen vagyunk, mások vagyunk, hanem az, hogy egy vagy több nemzetiséghez tartozunk, és ez rendkívül fontos számunkra. Ennek a megértése az alapja annak, hogy a nemzetiségekkel kapcsolatban egy együttműködő, érzékeny, tisztességes, demokratikus többségi politizálást lehessen kialakítani. Az elmúlt parlamenti időszakban a hozzászólásaim jelentős részét azzal kezdtem  például a 2013. és a 2014. évi költségvetési törvényeknél és az ezekre vonatkozó beszámolóknál , hogy, idézőjelben, szerencsés helyzetben vagyok, mert mindenféle megkötöttség, befolyásoltság nélkül, teljesen őszintén tudom elmondani a szakmai véleményemet, mert ezen törvények előkészítéséhez, elfogadásához, végrehajtásához a Magyarországon élő nemzetiségeknek jószerivel nem sok közük volt.

Most ugyanakkor rendkívül jó érzéssel olvastam ezt a kétéves kormánybeszámolót, hiszen ez az első olyan, parlament elé kerülő kétéves nemzetiségi anyag, amelynek mindkét vizsgált éve már a parlamenti szószólói mandátum időszakára esett, és alig van olyan része, amelyet ha az ember elolvasott, akkor abban ne érezte volna a korábbiakhoz viszonyított jelentős pozitív változást.

(9.40)

A jelentős előrelépés nemcsak abban történt, hogy milyen mértékben emelkedtek az országos nemzetiségi önkormányzatok, az általuk fenntartott intézmények, a helyi nemzetiségi önkormányzatok támogatásai, a nemzetiségi pályázati keretek, a nemzetiségi önkormányzatok által átvett nemzetiségi köznevelési és kulturális intézmények száma, hanem ezek a változások olyan irányúak, olyan mértékűek, olyan léptékűek voltak  a korábbi 6-8-15 évi, több mint fél emberöltőnyi változatlanság után , amelyek méltán felrázták és új jövőképet, lehetőséget biztosítottak a Magyarországon élő nemzetiségeknek.

És itt szeretném kihangsúlyozni azt, hogy ezekben a szerintem történelmi változásokban nem a parlamenti szószólók vagy a nemzetiségi képviselő személye a lényeg, hanem maga a parlamenti nemzetiségi mandátum, a Magyarországi nemzetiségek bizottsága, a parlamenti nemzetiségi munka lehetősége, a rendszerszerű változás.

Egészen biztos vagyok abban, hogy ebben a beszámoló szerinti két évben itt, a magyar parlamentben többet beszéltünk, beszéltek önök is a Magyarországon élő nemzetiségekről, mint a megelőző húsz évben összesen. Ennek köszönhetően a magyar politika, a magyar többségi társadalom is lényegesen több tájékoztatást, információt kapott a Magyarországon élő őshonos nemzetiségekről, megismerte a helyzetünket, a lehetőségeinket, a problémáinkat, a céljainkat, az eredményeinket, és kialakulhatott egy olyan intenzív, előrevivő tárgyalássorozat, törvényhozási folyamat, amely valóban érdemben, minőségileg javított a magyarországi nemzetiségek helyzetén.

Ha lehet azt mondani, akkor a 2011es nemzetiségi és a 2013-as választási törvény bevezetésével, a parlamenti nemzetiségi képviselet eredményeként a kisebbségi létből átkerültünk a nemzetiségi létezésbe, és az elmúlt néhány év minden esélyt megadott arra, hogy a nemzetiségi ügyekben számunkra kedvező többségi, sőt egységes vélemény alakulhasson ki a magyar társadalomban, mint ahogy az elmúlt időszakban a Magyarországi nemzetiségek bizottsága által kezdeményezett törvénymódosításokat is egyhangúlag fogadta el a magyar parlament.

Ezért én minden meglévő probléma és további, részben éppen a kiteljesedő oktatási és kulturális autonómiából adódóan jelentősen megnövekedett feszítő feladatok ellenére is szeretnék egyértelmű köszönetet mondani a korábbi és a jelenlegi kormánynak, a korábbi és a jelenlegi magyar parlamentnek, minden frakciónak, a döntést hozó kormányfrakcióknak, a nemzetiségi döntéseket támogató ellenzéki frakcióknak és a független képviselőknek is. Szeretnék köszönetet mondani a szakminisztériumoknak, Balog Zoltán miniszter úrnak, Soltész Miklós államtitkár úrnak, Banai Péter Benő államtitkár úrnak, Fülöp Attila, Berczik Ábel, Maruzsa Zoltán helyettes államtitkár uraknak. Utólag már el lehet mondani, voltak nagyon komoly, esetenként igen viharos, nehéz tárgyalásaink is. Néha kicsit türelmetlenek voltunk, talán túl emocionálisak is, ezért utólag is elnézést kérek, de mindig tovább tudtuk vinni a közös ügyeinket. És ha talán nem is szokásos, azt gondolom, kétévente egyszer meg lehet és kell említeni Tircsi Richárd főosztályvezető urat, dr. Dienes Renáta főosztályvezető-helyettes asszonyt, mert minden eszközzel és lehetőséggel, elhivatottan segítettek a tárgyalt időszakban; azt hiszem, ez a köszönet részükre mindenképpen jár.

Úgyszintén szeretném személy szerint is megköszönni dr. Szalayné dr. Sándor Erzsébetnek, a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettesnek és valamennyi munkatársának a szakszerű és elhivatott munkáját, amellyel jelentős mértékben hozzájárultak és elősegítették a Magyarországi nemzetiségek bizottságának eredményességét.

Zárszóként aláhúznám és kiemelném Soltész Miklós államtitkár úrnak két évvel ezelőtt a Magyarország területén élő nemzetiségek helyzetéről 2013. február  2015. február közötti beszámoló tárgyalásakor mondott szavait. Nevezetesen: „mindaz a nemzetiségi politika, amelyet közösen alakítottunk ki és alakítunk ki, mintául szolgál, sőt sok helyen pedig úgy említik ezt szomszédos vagy más országokban, mint a követendő példát sok-sok országban, és ez összességében kihat a Kárpát-medencében élő magyar emberek életére is, tehát sokkal összetettebb egyegy ilyen nemzetiségi törekvés, nemzetiségi politika, mintsem csak a magyarországi 13 nemzetiségre gondolnánk.” Vagyis a magyarországi nemzetiségek részére biztosított valós jogok a legnagyobb előnyt Magyarországnak és a határon túli magyarságnak fogják hozni. Számunkra rendkívül örömteli, hogy ezt a korábbi és a mostani magyar parlament, a korábbi és a mostani magyar kormány is megértette, vallja, és ez irányítja a magyarországi, őshonos nemzetiségekkel kapcsolatos cselekedeteiket, döntéseiket. Isten tartsa meg jó szokásukat!

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága által felkért nemzetiségi képviselőként és egyben a bizottság elnökeként tájékoztatom önöket  ahogy alelnök úr már elmondta , hogy a Magyarországi nemzetiségek bizottsága a kormány által előterjesztett B/2160. számú beszámoló tartalmával, valamint az Igazságügyi bizottság H/3606. számú vonatkozó határozati javaslatával egyetért és azt az Országgyűlésnek elfogadásra javasolja. Köszönöm, hogy meghallgattak. Danke für Ihre Aufmersamkeit! (Taps.)