Felszólalás adatai

Felszólalások:   33-35   35-50   51-62      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr. Most a határozathozatal következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadjae az S/7895. számú személyi javaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a személyi javaslatot 158 igen szavazattal, 1 nem ellenében, 4 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Képviselőtársaim! A határozathozatalok végére értünk. Most kétperces technikai szünet következik. (Rövid szünet.)

(10.30)

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, foglalják el helyüket, illetve azon képviselőtársaink, akik halaszthatatlan hivatalos ügyükkel kapcsolatban elhagyni szándékozzák az üléstermet, azt minél hamarabb tegyék meg, hogy az ülést folytatni tudjuk. Kormánypárti képviselőtársaimat is arra kérem, foglalják el helyüket, ne akadályozzák a miniszter és államtitkár urakat abban, hogy elfoglalják helyüket vagy elhagyják az üléstermet.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a törvényszéki végrehajtással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/7844. számon a parlamenti informatikai hálózaton valamennyiük számára elérhető.

Elsőként megadom a szót Völner Pál államtitkár úrnak, az Igazságügyi Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó.

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat a bíróság szervezetrendszerében elhelyezkedő törvényszéki végrehajtók feladatkörébe tartozó végrehajtási ügyeknek az állami adó- és vámhatósághoz történő átkerülésével érintett törvényi rendelkezések módosítását tartalmazza. Az igazságügyi követelések, valamint az államot megillető követelések behajtása  legyen szó polgári vagy büntetőjogi jellegű költségről, illetve bírságról  a törvényjavaslat elfogadása esetén a jövőben már az állami adó- és vámhatóság feladatkörébe tartozik. A feladatok végleges átkerülésével a törvényszéki végrehajtók jogállása is megszűnik, mindazonáltal a magánjogi követelések végrehajtása továbbra is az önálló bírósági végrehajtó hatásköre marad.

A törvényjavaslat kiemelt célja, hogy az adótartozások, az adók módjára behajtandó köztartozások, valamint a hatályos szabályok alapján a törvényszéki végrehajtók feladatkörébe tartozó kötelezettségek végrehajtási eljárásban történő kezelésére egységes szabályrendszer keretében azonos elvek mentén kerüljön sor.

Az állami adó- és vámhatóság az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény rendelkezéseivel összhangban 2018. január 1-jétől általános közigazgatási végrehajtási szervként működik. Ez azt jelenti, hogy az állami adó- és vámhatóság főszabály szerint az adótartozások, az adók módjára végrehajtandó köztartozások és egyéb köztartozások, így a közjogi követelések végrehajtását foganatosítja, szintén a 2018. január 1-jétől hatályos, az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló törvény alapján. Jelenleg a bíróság szervezetrendszerében elhelyezkedő törvényszéki végrehajtók feladatkörébe tartozó végrehajtási ügyeket pedig a bírósági végrehajtásról szóló törvényben, azaz a Vht.-ben foglalt rendelkezések alapján foganatosítja a törvényszéki végrehajtó.

Fontos kiemelni, hogy a kormány az állami adó- és vámhatóság végrehajtási feladatainak ellátásához szükséges egyes intézkedésekről szóló határozatában 2017-ben egyetértett azzal, hogy a törvényszéki végrehajtási feladatokat már 2019. január 1-jétől részben az állami adó- és vámhatóság lássa el. Ennek megfelelően az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló törvény, valamint a Vht. 2019. január 1-jétől már rendelkezik az új feladatok végrehajtását érintő hatásköri szabályozásról, amelynek értelmében a törvényszéki végrehajtók hatáskörébe tartozó, 2019. január 1-jét követően elrendelt végrehajtási eljárásokat már az állami adó- és vámhatóság foganatosítja.

Az új feladatok átadás-átvétele több lépcsőben zajlik jelenleg is a törvényszéki végrehajtó és az állami adó- és vámhatóság között, ezért az adóvégrehajtásra, illetve a bírósági végrehajtásra vonatkozó kódex is átmeneti rendelkezéseket határoz meg az átadás-átvétel eredményesebb lebonyolítása érdekében. A hatályos átmeneti szabályok alapján a 2018. december 31. napját követően kiállításra kerülő végrehajtható okiratok, az úgynevezett új ügyek tekintetében már az állami adó- és vámhatóság jár el, azonban a korábbi ügyeket továbbra is a törvényszéki végrehajtó foganatosítja.

Az átadásra kerülő ügyek ütemezése a következők szerint került korábban meghatározásra. A végrehajtást lefolytató törvényszék a 2019. december 31. napján még folyamatban levő ügyeket 2020. január 31-ig, az ügyviteli befejezéssel érintett ügyeket pedig 2020. december 31-ig adja át az állami adó- és vámhatóság részére.

Az állami adó- és vámhatóság elektronikus eljárásaira tekintettel az érintett ügyek kizárólag elektronikus úton adhatók át, amely számos adminisztrációs feladatot és terhet ró a felekre.

Mindenképp említést érdemel, hogy külön rendelkezést tartalmaz a törvényjavaslat a törvényszéki végrehajtók által az állami adó- és vámhatóság részére átadásra nem kerülő, államot megillető követelésekről való lemondás szabályozásával összefüggésben.

A törvényjavaslat elfogadása esetén az állam lemond a törvényszéki végrehajtók hatáskörébe tartozó, 2019. január 1 -jét megelőzően kiállított azon végrehajtható okirattal érintett, 2019. december 31-én még fennálló, az államot megillető követelésekről, amelyek elévültek vagy amelyeket behajthatatlanná nyilvánítottak. Az állam lemond továbbá a 2019. január 1-jét megelőzően kiállított, 200 ezer forintot el nem érő, valamint lemond a 2010. január 1. napja előtt indult ügyekben a 2019. december 31. napján fennálló, az államot közvetlenül megillető követelésekről. Ezen kategóriák alól kivételt képeznek a bűnügyi követelések, illetve a büntetőeljárásban elrendelt zár alá vétellel, valamint az Európai Unió és az ENSZ Biztonsági Tanácsa által elrendelt pénzügyi és vagyoni korlátozó intézkedéssel érintett ügyek.

Hangsúlyozandó, hogy a törvényjavaslat az államháztartásról szóló törvénnyel összhangban teremti meg az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló törvény alapján a folyamatban lévő, illetve az ügyviteli befejezéssel érintett végrehajtási ügyekben a még fennálló, államot megillető követelésekről való lemondás törvényi alapját.

(10.40)

A jogalkalmazás elősegítése érdekében a követelésekről való lemondással kapcsolatos rendelkezést a Vht.-ben elhelyezett átmeneti rendelkezés segíti annak okán, hogy ezen törvény szabályozza és szabályozta korábban is az érintett ügyekkel kapcsolatos eljárási rendelkezéseket.

Az eddig elhangzottak folytatásaként jelen törvényjavaslat a kormány 2017. évi határozatának és döntésének megfelelően azokat a végrehajtási ügyeket is átadni rendeli az állami adó- és vámhatóság részére, amelyek jelenleg még a törvényszéki végrehajtó hatáskörében vannak. A törvényjavaslat értelmében tehát 2020. január 1-jét követően már a folyamatban lévő végrehajtási eljárásokat is az állami adó- és vámhatóság fogja foganatosítani a 2019. január 1-jét követően elrendelt végrehajtási ügyek mellett. Lényeges, hogy a folyamatban lévő végrehajtási ügyek átadására egy hónapos időtartam került meghatározásra, tehát a folyamatban lévő ügyek 2020. január 1. és január 31. között kerülnek át az állami adó- és vámhatósághoz. Az átkerülő ügyek nagyságrendjére is tekintettel a törvényjavaslat alapján az ügyek az állami adó- és vámhatósághoz történő beérkezésüktől számított 30 napig szünetelnek.

Ez a rendelkezés az átkerülő ügyek folyamatos ellátásának biztosítása érdekében született. Bár az ügyvitelileg befejezett, szünetelő végrehajtási eljárások átadására, a folyamatban lévő ügyek átadását követően, 2020. december 31-ig kerül sor, hangsúlyozandó, hogy a törvényjavaslat elfogadása esetén eljárási szabályokat a törvényszéki végrehajtással érintett minden ügyben 2020. január 1-jétől kizárólag az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló törvény tartalmaz az állami adó- és vámhatóság, valamint az eljáró szerv vonatkozásában.

Tisztelt Ház! Mindezekre tekintettel 2020. január 1-jével a törvényszéki végrehajtás mint feladat kikerül a bíróság szervezetrendszeréből, és a folyamatban lévő ügyek átadására meghatározott végső határidővel, 2020. január 31-ével a törvényszéki végrehajtó mint jogállás is megszűnik.

A végrehajtási ügyek átadásával összefüggésben érdemes megemlíteni továbbá, hogy mivel mind az átadással érintett időszakban, mind pedig azt követően esetlegesen felmerülhet olyan intézkedési kötelezettség, amelyet a törvényszéki végrehajtó a jogállás megszűnése okán már nem tud ellátni, ezért a törvényjavaslat a szükséges intézkedések foganatosítására más igazságügyi alkalmazottat, a bírósági titkárt jelöli ki.

A feladatok átkerülésével összefüggésben a törvényjavaslat a Vht., illetve az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló törvény megfelelő módosítása mellett egyéb törvények pontosítását is tartalmazza. Így többek között az illetékekről szóló törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló törvény, továbbá a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló törvény, az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvény, valamint a büntetőeljárásról szóló törvény vonatkozásában is elvégzi a törvényjavaslat a jogrendszer koherenciájának biztosításához szükséges módosításokat.

Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy a törvényszéki végrehajtók feladatkörébe tartozó végrehajtási ügyeknek az állami adó- és vámhatósághoz történő átkerülésének kérdéskörén túl is, a teljesség igénye nélkül szóljak néhány szót az önök előtt fekvő törvényjavaslat egyes további rendelkezéseiről. A törvényjavaslat ugyanis az egyes igazságügyi tárgyú jogszabályok mellett a büntetőjogi, illetve a pénzügyi tárgyú jogszabályok tekintetében is átlátható és egyértelmű jogalkalmazást elősegítő módosításokat tartalmaz.

Említést érdemel, hogy a jogrendszerben való egységes megjelölés érdekében a Vht.-ben szereplő bűnügyi zárlat fogalma kicserélésre kerül valamennyi vonatkozó törvényhelyen a büntetőeljárásban elrendelt zár alá vétel fogalomra. Erre tekintettel pontosításra kerül a Vht. mellett többek között a természetes személyek adósságrendezéséről szóló törvény, illetve a polgári perrendtartásról szóló törvény érintett rendelkezése is.

A törvényjavaslat a piaci visszaélések büntetőjogi szankcióiról szóló uniós irányelvnek való teljes megfelelés érdekében, az Európai Bizottság javaslatának megfelelően, technikai pontosítást végez a büntető törvénykönyv tiltott piacbefolyásolást szabályozó tényállásán. A módosítás célja, hogy a tényállás rugalmasabbá váljon, és így a büntetőeljárás a piacot befolyásoló, jelenleg még nem ismert vagy legalábbis nem elterjedt új, ugyanakkor célját tekintve jogellenes kereskedési formákra és visszaélésszerű új stratégiákra is megfelelően reagálni tudjon.

Indokolt néhány szót szólni arról, hogy az Alkotmánybíróság 2019 júniusában marasztalta a jogalkotót a megismételt büntetőbírósági eljárásban felmerülő bűnügyi költségek szabályozásával kapcsolatban. A testület szerint a megismételt eljárás alapvetően az eljáró hatóság, illetve a bíróság hibáira vezethető vissza, így az ezzel kapcsolatos mulasztás hátrányos következményei nem róhatók a terhelt terhére.

A jogállamiság elvéből fakadó alapvető követelmény, hogy az emiatt keletkezett bűnügyi költségek viselése alól a terheltet mentesíteni kell. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a büntetőeljárási törvény rendelkezései e körben nem elég egyértelműek, nem nyújtanak konkrét garanciát arra nézve, hogy a terhelt a megismételt eljárással összefüggő költségek alól mentesítve lesz. A törvényjavaslat e követelménynek megfelelően pontosítja a büntetőeljárási törvényt, és egyúttal rögzíti, hogy a terhelt mentesülése nem vonatkozhat azon bűnügyi költségekre, amelyek az ő mulasztásával összefüggésben merültek fel.

Említést érdemel továbbá, hogy a törvényjavaslat az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló törvény vonatkozásában a törvényszéki végrehajtók feladatkörébe tartozó végrehajtási ügyeknek az állami adó- és vámhatósághoz történő átkerülésével kapcsolatos szabályok rendezésén túlmenően további módosításokat is tartalmaz a joggyakorlat egységesítése érdekében.

A törvényjavaslat többek között rendezi a közfoglalkoztatónak minősülő adós ellen vezetett végrehajtás során a közfoglalkoztató vagyonát képező és éppen folyamatban lévő közfoglalkoztatási programban használt ingó, illetve ingatlan vagyontárgyak végrehajtásának eltérő szabályait. Lehetővé teszi továbbá az elektronikus ingóárverések során az adós által át nem vett, illetve az árverési vevő által megvásárolt, azonban át nem vett ingóságok esetében ezen ingóságok tekintetében a megsemmisítés helyett a karitatív célú felhasználását.

A végrehajtási eljárás megszüntetésének szabályai körében a szabályozás módosul annak előírásával, hogy az adós halála esetén miként kell eljárnia az adóhatóságnak, valamint a törvényjavaslat elfogadása esetén  a bírósági végrehajtási törvényhez hasonlóan  az állami adó- és vámhatóság eljárása során a termőföldek folyamatos árverezése iránti hirdetmény közzététele is lehetővé válik.

Szükséges megemlíteni, hogy a törvényjavaslat az adózás rendjéről szóló törvény, illetve az adóigazgatási rendtartásról szóló törvény olyan irányú módosítását is tartalmazza, amely egyfelől a végrehajtási eljárást megelőzően alkalmazható hatósági átvezetés mint új jogintézmény bevezetését célozza, továbbá a behajthatatlan követelések átláthatóbb adóhatósági nyilvántartását segíti.

A törvényjavaslat módosítja továbbá a közreműködő szervezetek igénybevételét a végrehajtási eljárásban, amely elősegíti a jogbiztonságot, csökkenti az eljárások elhúzódását. A törvényjavaslat elfogadása esetén követhetőbbé válnak az adóhatóság végrehajtási intézkedései, valamint egyszerűsödnek a fizetési könnyítési eljárások.

Tisztelt Országgyűlés! Végezetül felhívnám a figyelmüket arra, hogy a törvényjavaslat elfogadása esetén szükséges lesz a törvényjavaslat tárgyával közvetlenül összefüggő alacsonyabb szintű jogszabályok módosítása. Ezekre a változtatásokra természetesen az idei év folyamán még sor fog kerülni.

Zárásként engedjék meg, hogy kiemeljen a következőket. A törvényjavaslat egy körültekintően előkészített joganyag, amelynek célja egy koherens szabályrendszer kialakítása a kormány említett határozatának végrehajtása érdekében. A bemutatott módosításokra  a jogrendszer komplexitására és az egyes jogszabályok közötti logikai kapcsolatra tekintettel  az egységes jogalkalmazás elősegítése érdekében van szükség. Kérem a tisztelt Házat, támogató szavazatával járuljon hozzá a törvényjavaslat elfogadásához. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a vezérszónoki felszólalások következnek. A Fidesz képviselőcsoportjának vezérszónoka Vitányi István képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

(10.50)

DR. VITÁNYI ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslat a jogrendszer koherenciájának biztosítása érdekében kívánja biztosítani a végrehajtási eljárásokra vonatkozó normaanyag egységes voltát. A 2018. január 1-jén hatályba lépett általános közigazgatási rendtartás 134. §-a rögzíti, hogy a különböző végrehajtási cselekményeket az állami adó- és vámhatóság foganatosítja, ha a törvény eltérően nem rendelkezik. Az említett szabályozás értelmében tehát a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 2018. január 1-jétől általános közigazgatási végrehajtási szervként működik, azaz feladatkörébe tartozik az adótartozások, az adók módjára behajtandó köztartozások, egyéb köztartozások, valamint az eljárás során meghatározott cselekmények végrehajtásának a foganatosítása. Mindezek szabályozását pedig az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló törvény  mint önálló eljárási törvény  biztosítja. Tisztelt Ház! A kormányhatározat rendelkezik arról, hogy a törvényszéki végrehajtási feladatokat 2019. január 1-jétől szintén a NAV látja el. Ebből levonható az a konzekvencia, hogy kizárólag a NAV feladata lett az állami és igazságügyi követelések végrehajtása, valamint az eljárási cselekmények kikényszeríthetőségét szolgáló vagy az eljárás során megállapított vagyoni jellegű joghátrányok végrehajtása is. A benyújtott javaslat rendezi a végrehajtási ügyeknek az adóhatósághoz több lépcsőben történő átkerülését is. Mivel 2020. január 1-jétől a folyamatban lévő végrehajtási feladatok foganatosítása is a NAV kötelezettségévé válik, így ennek következtében a törvényszéki végrehajtás mint feladat kikerül a bírósági szervezet rendszeréből, ezzel együtt pedig a törvényszéki végrehajtó mint jogállás megszűnik. Ebből adódóan a hazai jogrendszer koherenciája szempontjából nélkülözhetetlenné válik a Vht., az Ávt., valamint az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló és egyéb kapcsolódó törvények módosítása. Hangsúlyozandónak tartom, hogy az Ávt.-be a törvényszéki végrehajtói hatáskör megszűnésével különösen fontos részletszabályok és fogalmi pontosítások bevezetése vált indokolttá, többek között a vagyonelkobzást, a büntetőeljárásban elrendelt zár alá vételt, továbbá egyes pénzügyi és vagyoni korlátozó intézkedések végrehajtását illetően.

Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott javaslat igen előrelátóan tartalmaz az Ávt.-re nézve olyan irányú módosítást is, amely lehetővé teszi, hogy a NAV számára megfelelő idő álljon rendelkezésre az átadott ügyek feldolgozására. Ily módon a 2019. december 31. napján folyamatban lévő ügyekben szünetel a végrehajtási eljárás, mégpedig a végrehajtásra irányuló megkeresés adóhatósághoz való beérkezésétől számított 30 napig.

Szeretnék kiemelni néhány, az Átv.-t érintő egyéb módosítást, melyek a végrehajtási eljárás eredményes lefolytatását kívánják biztosítani. A javaslat rendelkezik arról az esetről, amikor közfoglalkoztatottnak minősülő adós ellen vezetett végrehajtásra kerül sor. Ez esetben a közfoglalkoztatási programok sikeréhez fűződő jelentős közérdek végett az adóstól lefoglalt és a közfoglalkoztatási programban érintett vagyontárgy értékesítésére kizárólag a program lezárulta után kerülhet sor.

A benyújtott javaslat rögzíti azt is, hogy ha a végrehajtás kizárólag adótartozás behajtására irányul és az adós meghal, abban az esetben az eljárás az adós halálával ipso jure megszűnik. Az elektronikus árverések során pedig az adós által át nem vett, illetve az árverési vevő által megvásárolt ingóságok esetében a javaslat lehetővé teszi a megsemmisítés helyett azok karitatív célra történő felhasználását.

Tisztelt Országgyűlés! A Ház asztalán fekvő törvényjavaslat a jogrend koherenciájának biztosítása mellett egyrészt bevezetni szándékozik új jogintézményként a végrehajtási eljárást megelőzően alkalmazható hatósági átvezetést, másrészt pedig a behajthatatlan követelések átláthatóbb adóhatósági nyilvántartását kívánja elősegíteni.

A fentiekre tekintettel a benyújtott javaslatot a Fidesz képviselőcsoportja támogatja. Kérem valamennyi képviselőtársamat, hogy tegyék önök is így. Köszönöm, hogy meghallgattak. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka Varga-Damm Andrea képviselő asszony, aki felszólalását innen az emelvényről mondja el. Parancsoljon, képviselő asszony, öné a szó.

DR. VARGA-DAMM ANDREA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő T/7844. számú törvényjavaslat alapvetően a törvényszéki végrehajtás és egyéb jogszabályok módosítását tűzte ki célul. Az általános indoklás szerint az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény 134. §-a a végrehajtásra vonatkozó szabályozás tekintetében akként rendelkezett, hogy a végrehajtást az állami adó- és vámhatóság foganatosítja. Erre figyelemmel az állami adó- és vámhatóság 2018. január 1-jétől általános közigazgatási végrehajtási szervként működik. Szintén 2018. január 1-jén lépett hatályba az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény, valamint az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi LXIII. törvény is, így az állami adó- és vámhatóság által foganatosítandó minden végrehajtási eljárásra önálló eljárási törvény született. A törvényszéki végrehajtásokat a törvényszéki végrehajtók foganatosítják ma még a bírósági szervezeti rendszeren belül, azonban az állami adó- és vámhatóság végrehajtási feladatainak ellátásához szükséges egyes intézkedésekről szóló kormányhatározat alapján a törvényszéki végrehajtási feladatokat 2019. január 1-jétől az állami adó- és vámhatóság látja el. Erre tekintettel a jogalkotó úgy döntött, hogy a törvényszéki végrehajtók megszűnnek, és az ő feladataikat az adó- és vámhatóság fogja átvenni. Ennek végrehajtását szolgálja alapvetően ez a beterjesztett javaslat.

Ebben a javaslatban a bűnügyi zárlat fogalmát az egész jogrendszerünkben kicseréli a büntetőeljárásban elrendelt zár alá vétel fogalmára, tekintettel arra, hogy egyik jogszabályban ekként, a másik jogszabályban akként határozták meg ezt a terminológiát, és így természetesen a jogrendszerben indokolt volt egységesíteni ennek az intézménynek a megnevezését. Ennek érdekében számtalan jogszabályt kellett módosítani azért, hogy harmonizáljanak azokkal a jogszabályokkal, amelyek az intézmény rendszeréről bármilyen módon is rendelkeznek.

Annak érdekében, hogy az adó- és vámhatóság az új feladatrendszerében kezelni tudja ezeket a hozzá kerülő ügyeket, két kivételtől eltekintve a 2019. december 31-ig még fennálló, az államot megillető azon követelések megtérüléséről lemond az állam, amelyek elévültek, vagy amelyeket behajthatatlanná nyilvánítottak, továbbá a 2019. január 1-jét megelőzően kiállított 200 ezer forintot el nem érő követelések lehajtásáról is lemond a 2010. január 1. napja előtt indult ügyekben, amelyek még ez év december 31-én fennállnak.

Itt egy kicsit időznék, ha megengedik képviselőtársaim. Völner Pál államtitkár úr vélhetően érezte, hogy ehhez azért én még mást is fogok hozzáfűzni az általános jogi indoklás mellett. Ez pedig az, hogy ha valóban arról van szó, hogy az egyszerű cipész vagy szabász rég be nem hajtható követeléséről mond le az állam, akkor azt mondom, hogy az ő élethelyzetükre talán ez még indokolt is. Nagyon aggódom viszont, hogy a 2010-ig megindult azon végrehajtási eljárások is ebbe a körbe fognak tartozni, ahol bizony komoly bevétellel bíró, komoly forgalommal bíró vállalkozók adótartozásairól is szó lehet. Úgyhogy már most jelzem, hogy ezen jogszabály hatálybalépése után egy hatvan napot megvárva, amíg ezt mind végrehajtja a hatóság, magam fogok megkereséssel élni a tekintetben, hogy az adózók milyen struktúrája lett az a csoport, akiknek elengedtek adótartozásokat és milyen mértékűeket, mert nagyon aggódom attól, hogy ennek a célja alapvetően az, hogy akik óriási adótartozásokat halmoztak fel, nem lehet tőlük behajtani, addig nem mertek semmilyen olyan, Magyarországon nyilvántartott vagyontárgyat szerezni, ami aztán a végrehajtás körébe bevonható. Nagyon remélem, hogy nem a gazdag, adót nem fizetők fognak ezzel a rendelkezéssel jól járni.

Ezen alapvetésekből kiindulva módosította a törvény számtalan jogszabályunkat. Egyenként nem olvasnám fel, hiszen államtitkár úr ezeket ismertette. Viszont tény, hogy ez a jogszabály nemcsak a törvényszéki végrehajtás és a terminológiák egységesítésére irányul, hanem némileg salátatörvény is, ugyanis teljesen más jogintézmények részletszabályait is megváltoztatja. A 24. § rendelkezik szükséges büntető törvénykönyvi módosításról, amely az Európai Bizottsággal folytatott szakmai konzultáció eredményeként a 2014. április 16-ai 2014/57-es EU parlamenti és tanácsi irányelv 5. cikk (2) bekezdésének teljes körű átültetését szolgálja.

(11.00)

Miről is van itt szó? A büntető törvénykönyvünk 411. § (1) bekezdésének a) pontját kellett módosítani, mert a tiltott piacbefolyásolás büntetőjogi tényállását úgy ítélte meg az Európai Bizottság, hogy a magyar joganyag nem teljeskörűen tartalmazza, annak érdekében, hogy a jövőre nézve felmerülhető olyan tényállások is bevonhatók legyenek a pönalizálás körébe, amelyek esetleg a meglévő szabályozásba nem tartoznak bele.

A büntetőeljárásban a bűnügyi költség kérdése a következő ilyen, salátatörvénynek tekinthető javaslat, módosítás, amelyről az előbb államtitkár úr is beszélt. Nagyon gyakran fordul elő, hogy büntetőeljárásokban megismételt eljárást kell lefolytatni, a megismételt eljárásban szinte ugyanazok a bűnügyi költségek felmerülnek, mint az alapeljárásban, és olyan módon, hogy az érintettet nem terhelnék ezek a költségek, hiszen nem ő adott okot a megismételt eljárásra, mégis a bíróságok rájuk terhelték ezeket a kötelezettségeket. Az Alkotmánybíróság e vonatkozásban megállapította, hogy mulasztásos törvénysértésben van az Országgyűlés, és ezzel a javaslattal ezt a törvénysértést kívánja a jogalkotó kiküszöbölni.

Ebben a jogszabályban rendelkezik egy nagyon fontos, régen nem megfelelően szabályozott intézményrendszerről. Ez pedig az, amikor egy vagyontárgyra nézve polgári jogi végrehajtási igény is felmerül, és büntetőjogi igény is; tehát a büntetőeljárásból vagy bűncselekményből eredő károk megtérítésére vonatkozóan bűnügyi zárlatot is elrendeltek. Nagyon gyakran ütközés volt e két intézmény között, most ez a jogszabály ezt módosítja, és kvázi rendet tesz igen széles szabályozási anyaggal. Ennek legfőbb eleme az, hogy ha egy vagyontárgyra vezetett polgári jogi végrehajtási igény és a büntetőjogi végrehajtási igény egyszerre jelentkezik, akkor abban az esetben, ha a polgári jogi végrehajtási jog előbb került a vagyontárgyra bejegyzésre, mint ahogy keletkezett a bűnügyi igény, úgy a polgári jogi igény megelőzi a büntetőjogit. És abban az esetben, ha a vagyontárgyból még több kielégítési alap van, akkor természetesen a polgári jogi igény kielégítése után a büntetőjogi igényre is mód lesz, hogy megtérüljön.

Nagyon régi igényt pótolnak a 39. §-ban leírtak. Ez pedig az, hogy számtalanszor előfordult, hogy úgy indult egy adózó ellen adóvégrehajtás, hogy valamely más adónemet illetően túlfizetésben volt. Rengeteg kellemetlenséget okozott az adózóknak ez. Ma sem értem egyébként, hogy miért kellett ehhez 32 évet várnunk, hogy a hatósági átvezetés intézményét bevezesse a jogalkotó, ami nagyon egyszerűen arról szól, hogy ha valamelyik adózónak valamelyik adónemben van hátraléka, már adóvégrehajtásra kerül, és valamely más adónemben vagy esetleg megfizetett, de vissza nem térített vámösszegre vonatkozóan van túlfizetése, akkor egyszerűen a hatóság a nyilvántartási adatok alapján látja, a túlfizetést átvezeti a nem térült adónemre, és ilyen vonatkozásban vagy teljesen el lehet tekinteni az adóvégrehajtástól, vagy csak egy részösszegre marad fenn.

Azt gondolom, hogy ez most egy tisztességes munka volt a kormánytól, hangsúlyozom, tényleg nem értem, hogy miért kellett erre 32 évet várni. Az első, adóeljárásról szóló törvénybe 1987-ben ezt már be lehetett volna vezetni.

A javaslat 53. §-a egy rendkívül speciális szabályozást vezet be, ez pedig az, hogy amikor közfoglalkoztatottakat foglalkoztat egy vállalkozó, és a vállalkozó ellen végrehajtást folytatnak bármely tartozása miatt, rendkívül kellemetlen helyzetekben kerültek ilyen esetben elsősorban a közfoglalkoztatottak, mert abban az esetben, ha a közfoglalkoztatási programjában szereplő ingóságokat végrehajtják, úgy a közfoglalkoztatotti program nem kerülhet végrehajtásra. Ezt küszöböli ki ez a jogszabály-módosító javaslat, hiszen ez egy jelentős közérdek, hogy a közfoglalkoztatotti program befejeződhessen. Így ez a javaslat azt tartalmazza, hogy abban az esetben, ha az adóstól lefoglalt vagyontárgy a közfoglalkoztatotti programban részt vesz, azon valósul meg, akkor e vagyontárgy értékesítését csak akkor lehet megkezdeni, amikor ez a közfoglalkoztatotti program már lezárult.

De ha már a végrehajtás rendszerében fontos jogszabály-módosító javaslat került ide, a Ház elé, akkor azt feltételezzük, hogy az Igazságügyi Minisztérium alaposan foglalkozott a végrehajtás intézményével, és e vonatkozásban előterjesztenék egypár igényt a minisztérium felé, úgyhogy reményeim szerint államtitkár úr is figyel rám. Ez pedig a következő.

Elvárnám végre a jogalkotótól azt, hogy a végrehajtás körében a végrehajtható vagyontárgyak vonatkozásában kimondaná végre, hogy a létfenntartás minimumát jelentő pénzösszeg nem vonható végrehajtás alá. Miért is mondom azt, hogy ez indokolt lenne? Ha bárki is találkozott ilyen végrehajtási ügyekkel, láthatja, hogy 50-60 ezer forintos szociális járandóságokból, közfoglalkoztatotti bérekből még levonnak 33 százalékot úgy, hogy 90 ezer forint alatt ma Magyarországon lehetetlen, hogy valaki egyik hónapról a másikra túlélje a létet. Aki ezt meg tudja csinálni, az maga a csoda.

Egyre többször látjuk, hogy bankszámlákról elviszik magánemberektől az utolsó fillérjüket is, ami azt jelenti, hogy nincs miből a létfenntartásukat finanszírozni. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata több cikkben foglalkozik azokkal a kérdésekkel, amik miatt ez a követelésem a minisztériummal szemben megalapozott. Egyrészről az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 3. cikke előírja, hogy minden személynek joga van az élethez, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz. Az 5. cikk előírja, hogy senkit nem lehet embertelen bánásmódnak alávetni, amelyet egyébként az Alaptörvényünk III. cikkének (1) bekezdése is kimond. A 23. cikk előírja, hogy garantálja az emberi méltóságnak megfelelő létet minden állam. A 25. cikk pedig azt mondja, hogy mindenkinek joga van jólétének biztosítására alkalmas élelemhez, ruházathoz és lakáshoz. Ezt egyébként az Alaptörvényünk XXII. cikke is tartalmazza.

Ily módon tehát elvárom az igazságügyi kormányzattól, hogy terjesszen az Országgyűlés elé egy olyan végrehajtásitörvény-módosító javaslatot, hogy sem bankszámláról, sem jövedelemből nem lehet elvonni bizonyos összeg alatti összegeket, tehát mindig a létfenntartáshoz szükséges pénzösszegnek rendelkezésre kell állni. Azt gondolom, egy társadalmi vitával ki lehet találni, hogy mennyi ez az összeg. Azt gondolom, a 90 ezer forint tisztességes lenne, de nem lehet tovább azt tartani, hogy emberek azért nem tudnak enni, azért halnak éhen, azért fagynak meg az otthonaikban, mert nem tudnak fűteni azért, mert a végrehajtó az utolsó fillérjüket is elviszi.

A következő, amit elvárnék, az pedig az adós és családtagjaik lakhatására szolgáló ingatlanra végrehajtás foganatosítása úgy, hogy más, megfelelő elhelyezés nélkül a kilakoltatás nem hajtható végre. Látjuk, mi zajlik évek óta országunkban. A felelőtlen hitelezés olyan helyzetbe hozott tízezreket hazánkban, hogy elhelyezés nélkül az otthonaikból kirakják őket. Az előbb említettem az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, az Alaptörvényünk rendelkezéseit. Ezek a szabályok ezt is szolgálják.

Elvárom az igazságügyi kormányzattól, hogy legyen szíves a végrehajtási törvény akkénti módosítását a Ház elé terjeszteni, hogy adós és családtagjai lakhatását biztosító otthonból, még ha végrehajtás tárgya is az ingatlan, kilakoltatás addig nem következhet be, míg megfelelő elhelyezést számukra nem biztosítanak.

A harmadik, amit még elvárnék az igazságügyi kormányzattól, remélem, ezt mihamarabb megteszik, hiszen nagyon egyszerű: bizonyára találkoztak már olyan helyzettel, én nagyon gyakran, amikor a végrehajtók mindenféle járandóságból éveken át vonják az adósok jövedelméből az adósságukat úgy, hogy egyetlenegy alkalommal nem kötelesek arra, hogy elszámoljanak. Képzeljék el, találkoztam olyan családdal, ahol tíz éve vonják a házaspár mindkét tagjának a fizetéséből a követelést, és tíz év alatt egyetlenegy elszámolást nem kaptak. Majd, amikor óriási cirkusszal megkérték, kiderült, hogy már négy éve nem szabadott volna egy fillért sem levonni.

Ezért azt várom el az igazságügyi kormányzattól, hogy a végrehajtási törvényt akként módosítsa, hogy a végrehajtónak minden egyes befolyt összeg után részletes és tételes elszámolást kelljen készítenie, és mindig mutassa ki, hogy azon a napon, amikor a megtérülés volt, még az adósnak mennyi a további, fennmaradó hátraléka. Amíg ezt nem teszik meg, a végrehajtók szabad rablásnak tekintik tevékenységüket, és emberek tömege olyan összegeket kell fizessen, ami nem jár. Ráadásul ezeket az összegeket a végrehajtást kérőknek nem is utalják ki. Tehát az a döbbenet, hogy az adósé már nem, a végrehajtást kérőé még nem, viszont a végrehajtók nagyon jól gazdagodnak ezekből az összegekből.

Úgyhogy azt kérem, azt gondolom, ez a legkomolyabb és legerősebb kérésem az igazságügyi kormányzat felé, hogy ha igazságos Magyarországot akar teremteni, akkor ezeket az áldatlan helyzeteket jogszabály-módosításokkal oldja meg. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

(11.10)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A KDNP képviselőcsoportjának vezérszónoka Vejkey Imre képviselő úr. Isten éltesse a neve napján, képviselő úr! Öné a szó. (Taps.)

DR. VEJKEY IMRE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm szépen a köszöntést, képviselőtársaim. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mi, kereszténydemokraták fontosnak tartjuk, hogy az elmúlt években el tudtuk fogadtatni az Országgyűléssel a bírósági végrehajtók vizsgálati rendszerének megújítását, továbbá a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség kiterjesztését a bírósági végrehajtókra, a szabálytalan inkasszók megszüntetését, a végrehajtás során lefoglalt gépjármű használatára jogosultak körének kibővítését, a végrehajtók behajtási jutalékának és az általuk felszámítható költségátalánynak a csökkentését.

Mindezek ellenére a bírósági végrehajtások témakörében olyan támadásokat kaptunk, hogy az elmúlt években mégsem tettünk semmit az adósok javára a végrehajtások ügyében. Ezekre a szirénhangokra a bevezetőmben elmondottakon túl azt szándékozom még mondani, hogy a Fidesz-KDNP az elmúlt években fokozatosan szigorította a végrehajtói munkavégzés személyi és tárgyi feltételeit, az ellátott feladatokhoz igazítva a személyi állománnyal szemben támasztott magasabb követelményeket. 2017 tavaszán pedig én magam kezdeményeztem T/14298. szám alatt a Vht. módosítását Harrach Péter frakcióvezető úrral és Soltész Miklós képviselőtársammal együtt, amelyet az Országgyűlés 2017. március 7-én 165 igen szavazattal, 1 nem szavazat ellenében fogadott el.

A törvénymódosítás 2017. március 16-án került kihirdetésre a 2017. évi XIV. törvény formájában. Ezen új, módosított törvény, a Vht.-módosítás új szabályként megállapította, hogy a végrehajtási eljárás során az értékesítésnek biztosítania kell, hogy a legfoglalt vagyontárgy minél magasabb áron kerüljön értékesítésre. Ezzel elértük, hogy a lakóingatlanok legalább becsértéken kerüljenek értékesítésre, elkerülve ezzel a túl alacsony áron történő értékesítést. A Vht.-módosítás szintén új szabályként biztosította, hogy a fogyasztóval kötött szerződésen alapuló követelések behajtása iránt indult végrehajtási eljárás során a lakóingatlan árverése esetén legalább a kikiáltási áron, a korábbi 70 százalék helyett, legyen tehető érvényes vételi ajánlat.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A T/7844. számú törvényjavaslat fő célja, hogy az igazságügyi követelések, valamint az államot megillető követelések behajtása, legyen szó polgári vagy büntetőjogi jellegű költségről, illetve bírságról, a jövőben már ne a végrehajtók, hanem a NAV feladatkörébe tartozzék. Az igazságügyi követelések behajtásának átkerülésével a törvényszéki végrehajtók jogállása is megszűnne, azonban egyelőre a magánjogi követelések végrehajtása vonatkozásában az önálló bírósági végrehajtók köre továbbra is megmaradna. Mindez azt jelenti, hogy a végrehajtási ügyek NAV-hoz történő átkerülésével 2020. január 1-jével a törvényszéki végrehajtás mint feladat végleg kikerül a bíróság szervezetrendszeréből, és a törvényszéki végrehajtó mint jogállás megszűnik. A folyamatban lévő végrehajtási ügyek átadásának végső határideje pedig 2020. január 31. lenne.

A feladatok végleges átkerülésével összefüggésben több törvény módosítása válik szükségessé, így az illetékről szóló törvény módosítása, a bírósági végrehajtásról szóló törvény módosítása, az illetékekről szóló törvény módosításáról, valamint a hiteles tulajdonilap-másolat igazgatási szolgáltatási díjáról szóló törvény módosítása, az ingatlan-nyilvántartási törvény módosítása, a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló törvény módosítása, a regisztrációs adó részleges visszatérítéséről szóló törvény módosítása, az alapvető jogok biztosáról szóló törvény módosítása, valamint az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvény vonatkozásában a törvényszéki végrehajtókra vonatkozó speciális rendelkezések módosítása, illetve hatályon kívül helyezése.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem kívánva megismételni az előttem már Völner Pál államtitkár úr által az expozéjában elmondottakat, továbbá Vitányi István képviselőtársam által a vezérszónoki felszólalásában elmondottakat, így a fentiek részletezésére most nem térek ki.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Fontosnak tartom azonban azt hangsúlyozni, hogy jogrendszerünk koherenciájának biztosítása érdekében szükséges a Vht.-ban megjelent „bűnügyi zárlat” fogalmának kicserélése a „büntetőeljárásban elrendelt zár alá vétel” fogalmával. Erre tekintettel pedig nemcsak a bírósági végrehajtásról szóló törvény módosulna, hanem a befektetési vállalkozásokról, továbbá a természetes személyek adósságrendezéséről szóló törvény és a polgári perrendtartásról szóló törvény is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Fontosnak tartom azt is hangsúlyozni, hogy a magyar állam lemond a törvényszéki végrehajtók hatáskörébe tartozó, 2019. január 1-jét megelőzően kiállított azon végrehajtói okiratokkal érintett, 2019. december 31-én még fennálló, az államot megillető azon követelésekről, amelyek elévültek, vagy amelyeket behajthatatlanná nyilvánítottak. A magyar állam lemond továbbá a 2019. január 1-jét megelőzően kiállított, 200 ezer forintot el nem érő, valamint lemond a 2010. január 1. napja előtt indult ügyekben a 2019. december 31. napján fennálló, az államot közvetlenül megillető követelésekről.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Végül, de nem utolsósorban szükségesnek tartom önöket tájékoztatni arról, hogy a piaci visszaélések büntetőjogi szankcionálásáról szóló uniós irányelveknek való teljes megfelelés érdekében, az Európai Bizottság javaslatának megfelelően technikai pontosítást is tartalmaz a törvényjavaslat a Btk. tiltott piacbefolyásolást szabályozó törvényi tényállása vonatkozásában. Továbbá az Alkotmánybíróság 2019 júniusában hozott határozata alapján a törvényjavaslat pontosítja a megismételt bírósági eljárásban felmerülő bűnügyi költségek szabályozását a terheltet terhelő mentesítés tekintetében.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindezek alapján kérem, támogassák a törvényszéki végrehajtással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló T/7844. számú törvényjavaslatot. A KDNP parlamenti frakciója támogatja. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka Varga László képviselő úr, az Országgyűlés jegyzője. Parancsoljon, öné a szó.

DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, az a helyzet, hogy a végrehajtásról beszélhetünk egy jogszabály kapcsán az Országgyűlés előtt, azért lehetőséget ad arra, hogy néhány alapvető társadalmi problémáról is beszéljünk elöljáróban, és ezt részben Varga-Damm Andrea képviselőtársam is érintette. Hadd utaljak én is néhány olyan élethelyzetre, ami azért ennek kapcsán el kell hogy hangozzék! Szerintem két iránya mindenképpen fontos a társadalmi problémáknak, amelyeket ki kell emelni. Egyrészről a végrehajtás érinti nyilván egy-egy magyar állampolgár, egy-egy magyar család likviditását és havi bevételeit. Ennek kapcsán nagyon fontos az, ami elhangzott, és ezzel maradéktalanul egyet tudok érteni, hogy a létfenntartás minimumát biztosítani kell minden magyar ember számára, minden magyar család számára.

(11.20)

Az elmúlt évtizedben is számtalan olyan sorsról hallottunk, ami döbbenetes, és ilyen sorsokat tapasztalhattunk különböző végrehajtási eljárások során, sokszor jogtalanul, a sokadik bőrt is lenyúzták magyar emberekről. Ez nem mehet így tovább, azt gondolom, az alapvető feltételeket mindenkinek biztosítani kell.

Másrészről a lakhatás az, amely valóban egy olyan alapjog kellene hogy legyen, megfelelő körülmények mindenki számára, amelynek a végrehajtásokat is érintenie kellene. Én egyet tudok azzal érteni, hogy tulajdonképpen csak megfelelő elhelyezés esetén lehessen ilyen típusú végrehajtásokat foganatosítani. És egy másik nagyon fontos dolog, többször elhangzott, hogy a devizahiteles problémát a kormány kezelte. Ez nincs így, egyébként egy Igazságügyi bizottsági ülésen az egyik ott ülő tagjuk el is ismerte, hogy végül is olyan típusú problémák halmozódtak fel, amelyek átfogóan nem kerültek kezelésre, különösen a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportok, a legnehezebb sorban élők azok, akiket a leginkább sújtott ez a probléma, ők nem kaptak válaszokat a kormánytól az elmúlt lassan egy évtizedben.

Azt gondolom, hogy addig a végrehajtásokat nemcsak a téli időszakra, hanem általános jelleggel fel kellene függeszteni, amíg ezt a komplex választ meg nem tudja adni a kormány javaslatára az Országgyűlés. Azt hiszem, hogy ebben mindannyian partnerek lehetünk, nézek körbe ellenzéki képviselőtársaimra. Elképesztő sok indítványra emlékszem, ami a kilakoltatások felfüggesztéséről szól, határozati javaslatokra, amik hosszú pontokban sorolták a megoldási javaslatokat, akár az adóskamarával egyeztetve, akár egyéb szakmai és érintett szervezetekkel egyeztetve, és a világon is számtalan megoldás van az asztalon.

Én elképesztőnek tartom azt, hogy a követelések sokszorosát egy-egy ingatlan után behajtsák, vagy akár azt, hogy még jóval azután is kelljen magyar családoknak iszonyatos terheket vállalni, hogy tulajdonképpen a fedezetül szolgáló ingatlan már rég nem a tulajdona egy-egy családnak. Ez is elfogadhatatlan. Azt hiszem, ha a végrehajtásról beszélünk az Országgyűlésben, akkor érdemes ezeket is az asztalra tenni, különösen  és itt az érem másik oldala , ha itt a felhalmozódó korábbi adótartozások elengedéséről van szó egy dátum kapcsán, vagy adott esetben az ember látja hosszasan sorolva cikkekben évről évre, amikor megjelenik az adósok feketelistája, a magánszemélyek ilyen típusú feketelistája, akkor azt kell mondjam, hogy a rászorulóknak kell kedvezni, és nem arra állandóan technikákat kitalálni, hogy hogy lehet tulajdonképpen nagy tartozásokat elengedni.

De természetesen vannak pozitív elemek, a túlfizetés kapcsán is elhangzott vagy akár a közfoglalkoztatást érintő elemek, amik természetesen rendben vannak, merthogy itt már tulajdonképpen a részletszabályok bevezetése történik meg, egyfajta jogharmonizáció. Valljuk meg, hogy a lényegi átalakításról már döntés született, ez már korábban megtörtént. Annak kapcsán is volt sokféle álláspont, sokféle vélemény, nyilván a többség ezt egyfajta praktikus döntésként közelítette meg, de ha rendszerszerűen nézzük ezt is, akkor természetesen beleillik ez is tulajdonképpen a szisztematikus kiüresítésébe a bíróságoknak, ami az elmúlt évben zajlott. Utalok itt arra, hogy emellett a polgári peres eljárások indítása rendkívül megnehezedett, a tárgyalások elfogytak, mind a polgári, mind a büntető ügyszakban jelentősen csökkent az ügyszáma a bíráknak, és tulajdonképpen ezzel a korábbi változtatással a törvényszéki végrehajtás is kikerül a bírósági rendszerből, a NAV-hoz kerül.

Meglátjuk, hogy mennyire fog ez működni. A bíróságok tehát tovább ürülnek ki, és a NAV-nak egyfajta gigaszervezetté emelése zajlik. Kérdés, mennyire fog ez működni. Nyilván a rajongásuk az ilyen gigaszervezetekhez, ez tetten érhető. Kísértetiesen emlékeztet ez az önkormányzati szervezetrendszer, az önkormányzati rendszer kiüresítésére. Minden ilyen lépés azért megborítja a hatalmi ágak egyensúlyát. Egy kormányhatározatban vezették be, az 1499/2017-esben, hogy a törvényszéki végrehajtási feladatokat 2019. január 1-jétől az állami adó- és vámhatóság látja el. Itt egy megjegyzés, hogy nyilván ezt célszerűbb és megfelelőbb lett volna törvényi szabályozás útján bevezetni.

A részletszabályokkal nyilván már a kialakult helyzetben mélyebb gond nincsen, itt néhány rendelkezés lóg ki a sorból, erre utaltak már az előttem szólók, ebbe nem mennék bele részletesen. Itt a Btk. módosítására, a Be. módosítására is sor kerül, amit természetesen Ab-határozat, európai uniós irányelv is indokol, de a jogalkotási törvény értelmében célszerűbb lenne ilyen eltérő életviszonyokat, mondjuk, egy másik jogszabályban szavazni, vagy adott esetben lehetőséget adni arra a képviselőknek, hogy eltérő szavazási magatartásokat alkalmazzanak az egyes kérdésekben.

Rövidre zárva, több észrevétel elhangzott az elmúlt egy óra során itt a vitában, ezért én arra kérem önöket, hogy az általam elmondottakat, de a képviselőtársaim által elmondottakat is vegyék figyelembe a jogszabály szövegének végleges meghatározásánál. Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr, jegyző úr. Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most van lehetőség kétperces felszólalásokra. Az MSZP képviselőcsoportjából Gurmai Zita képviselő asszony kért szót. Parancsoljon, képviselő asszony, öné a szó.

DR. GURMAI ZITA (MSZP): (Hangosítás nélkül:) Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház!

ELNÖK: Várjon, képviselő asszony, most van hangja.

DR. GURMAI ZITA (MSZP): (Hangosítás nélkül:) Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nyilván a törvényjavaslat végrehajtása során a kormány az öntözéses gazdálkodás… (Arató Gergely: Ez nem az a törvényjavaslat!)

ELNÖK: Bocsánat, képviselő asszony, fönn van a mikrofonja? (Dr. Gurmai Zita: Igen.) Akkor kérem szépen… (Dr. Gurmai Zita elé hordozható mikrofont helyeznek.) A kártya bent van. Már volt ma a képviselő asszonynak felszólalása, vélhetően bent van a kártyája. (Dr. Gurmai Zita: Nem, köszönöm.) Nyugodtan! Csak nem lehetett hallani. (Dr. Gurmai Zita: Nem is baj!  Derültség, taps a kormánypártok soraiban.) Köszönöm szépen. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kíváne valaki még a vitában felszólalni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. Az általános vitát lezárom. Völner Pál államtitkár úr jelzi, hogy mint előterjesztő kíván összegző, záró beszédet tartani. Parancsoljon, öné a szó.

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr, csak néhány kérdés és téma felmerült a hozzászólásoknál, ezért szeretnék reagálni. Először is köszönöm azoknak a felszólalóknak, akik támogatták a törvénytervezetet, és kérem, hogy maradjon is ez így, tehát ez egy technikai jellegű módosítás, hogy a rendszeren belül egységes legyen az állami tartozásoknak, az állammal szemben fennálló tartozásoknak a rendezése. Elhangzott az, hogy az adótartozások elengedésre kerülnének. Ennek kapcsán ez egy téves értelmezése a dolognak, tehát az adótartozásokat eddig is a NAV kezelte, és a jövőben is ő fogja, tehát ez a törvényjavaslat nem tér ki az adótartozások, sem a 2010 előtti, sem a 2010 utáni adótartozások sorsára.

Ami a felszámolását illeti a végrehajtóknak, elhangzott, hogy ez nem lehetséges. Bármikor lehet kérni a mostani eljárások szerint, hogy ki, hol tart a tartozásainak a törlesztésénél, tehát ez egy törvényben biztosított lehetőség. A felvetést ilyen szempontból nem értettem.

A levonás szabályai, hogy kinek a tartozásánál milyen mértékben és mennyit lehet levonni, ez ma is tisztázott, Varga-Damm Andrea képviselőtársam is mondta, hogy 33 százalék tiltható le a jövedelmekből, tehát gyakorlatilag ez a kérdéskör ma is jogi szabályozásnak a tárgya.

A lakhatás tekintetében többször elmondtuk a felmerülő vitákban itt a parlamentben, hogy a szabályozás szerint az illetékes jegyző feladata a lakhatásról való gondoskodás, illetve minden esetben értesítést kap a végrehajtási eljárásokról ilyen esetben.

A különböző devizahitelesekkel kapcsolatos témák is érintésre kerültek. Bár ez nem a törvényjavaslat tárgya, azért felvetném, hogy különböző könnyítéseket, amelyeket a Ház elfogadott  a bankok elszámoltatását, a végtörlesztést, hogy csak ezekre utaljak , az ellenzéki pártok éppenséggel nem szavazták meg, tehát ez egy kicsit furcsa magatartás.

S a másik pedig, hogy a bírósági rendszer kiüresítéséről beszélt Varga László képviselőtársam. Országosan 40 főt érint, ennyi törvényszéki végrehajtó van körülbelül az országban. Ha ez a 11 ezer fős bíróságok kiüresítését jelentené, hogy az ő feladatuk átkerült a NAV-hoz, akkor szerintem ez egy matematikai tévedés az MSZP részéről.

Ennyivel szerettem volna kiegészíteni az elhangzottakat. Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(11.30)

Felszólalások:   33-35   35-50   51-62      Ülésnap adatai