Felszólalás adatai

Felszólalások:   71-82   83-97   98      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség. Most soron következik az egyes törvényeknek a vízkivételekkel összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/384. számon valamennyiünk számára a Ház informatikai hálózatán elérhető.

Elsőként megadom a szót Pogácsás Tibor államtitkár úrnak, a Belügyminisztérium államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének. Parancsoljon, államtitkár úr! Öné a szó.

POGÁCSÁS TIBOR belügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A benyújtott törvényjavaslat alapvetően, azon túlmenően, hogy Magyarország föld alatti vízkészletének megóvását szolgálja, három közvetlen célt céloz meg: lehetőséget biztosít arra, hogy egyes vízhasználatokhoz, vízi létesítmények megépítéséhez és üzemeltetéséhez ne kelljen külön hatósági engedélyt kérni; másodrészt azon vízi létesítményeknél, ahol továbbra is fennmarad az engedélyezési eljárás, de az érintetteknek van jelenleg is engedély nélkül létesített vízkivételt biztosító létesítménye, kútja, azt legalizálni tudják bírság megfizetése nélkül, és utólag tudják a dokumentációt rendezni; a harmadik szempont pedig annak rögzítése, hogy akár szükséges engedély, akár engedély nélkül gyakorolható a vízhasználat, az alapvető környezetvédelmi és műszaki üzemeltetési követelményeket mindenkinek be kell tartani.A vízjogi engedélyezés alá nem eső létesítményeket, vízhasználatokat maga a törvény nem sorolja fel, annak meghatározására a kormánynak ad felhatalmazást. A vízgazdálkodási törvény keretszabályai alapján a mentesség körét és a vonatkozó részletszabályokat a kormányrendelet határozza majd meg. Szükséges azonban kiemelni, hogy továbbra is fenn kívánjuk tartani a vízjogi engedélyezési eljárást a lehatárolt és távlati vízbázissal érintett területeken, valamint a karsztvíz igénybevételével járó vízhasználatoknál, ezzel is védve az ivóvízbázisainkat, a jogszerűen engedéllyel rendelkező ásványvíz-kitermelő kutakat, valamint a termálvízforrásokat.

A törvényjavaslat megteremti annak lehetőséget, hogy a korábban engedély nélkül létesített és a jövőben engedélyköteles kutak utólagos fennmaradási engedélyt kapjanak bírság kiszabása nélkül. A törvényjavaslat a bírság fizetése alóli mentesítésre tízéves moratóriumot biztosít, magyarul: az érintett tulajdonosoknak tíz évük van arra, hogy legalizálják, rendezzék a vízkivételi művük engedélyét.

Attól, hogy az engedélyezési eljárás egyes esetekben megszüntetésre kerül, fennmaradnak azok a műszaki és környezetvédelmi jogszabályi követelmények, amelyek biztosítják a föld alatt lévő vízkészlet védelmét, biztosítják azt, hogy a vízkivételkor ne szennyezzük a vízkészletet. Ez a törvényjavaslat 2017 áprilisában került benyújtásra az Országgyűlésnek, azóta azonban két törvény, az illetéktörvény és a termőföld védelméről szóló törvény is megjelent, elfogadásra került, és ezekben szerepel szabályozási tilalom (sic!). Ezek hatályos szabályozást tartalmaznak, a koherencia megteremtéséhez majd módosító javaslat benyújtása szükséges.

Mindezek figyelembevételével kérem a tisztelt Házat, hogy a törvényjavaslatot támogassa. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalások következnek. A Fidesz képviselőcsoportjának vezérszónoka Dankó Béla képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

DANKÓ BÉLA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök előtt fekvő, az egyes törvényeknek a vízkivételekkel összefüggő módosításáról szóló T/384. számú törvényjavaslat egy régóta húzódó, a falvakban, a tanyákon élő embereket, gazdákat hamarosan igen érzékenyen érintő ügy végére tehet pontot. Ezen rendelet alapvető célja, ahogyan az államtitkár expozéjában is említette, hogy egyértelművé tegye a már meglévő, nem engedélyezett fúrt kúttal rendelkező gazdák számára, hogy mi a teendőjük vízi létesítményük ügyének jogszerű rendezésével kapcsolatban, továbbá olyan szabályozás kialakítása, amely lehetőséget biztosít arra, hogy egyes vízhasználatokhoz, vízi létesítmények megépítéséhez és üzemeltetéséhez ne legyen szükséges sem engedélyezési, sem bejelentési eljárás lefolytatása. Hangsúlyozni szeretném, hogy az indítvány egyelőre kizárólagosan a házi vízellátásra, kerti öntözésre és háziállatok itatására szolgáló fúrt kutak engedélyezéséről, engedély alóli felmentéséről és esetleges illetékek, már eddig befizetett összegek visszafizetéséről rendelkezik.

Államtitkár urat megerősítve én is szeretném kiemelni, hogy ez a rendelkezés és annak végrehajtása nem veszélyeztetheti a vízkészlet védelméhez fűződő érdekeket. Az engedélykötelezettség továbbra is fenntartásra kerül a hideg- és termálkarsztkészletek környezetében történő vízkivételezés esetében annak mélységétől és vízmennyiségétől függetlenül, valamint szintén mélységtől és vízmennyiségtől függetlenül a gazdasági célú vízkivételek esetén, amit egy másik pontosított jogszabályban kellene véleményünk szerint szabályozni.

Közismert, hogy van egy olyan élő jogszabály, amely 2018. december 31-ig kötelezettséget ró mindazok számára, akik ismert, engedélyezett vagy engedély nélküli fúrt kúttal rendelkeznek a háztartásuk környezetében. Legsürgősebben megoldandó feladatunk ennek a jogszabálynak a mihamarabbi módosítása és hatályba léptetése. Szükségszerű a jelen állapot jogszabály-módosítás általi mihamarabbi rendezése, mert ha nem rendezzük, rengeteg ember kerülhet nehéz helyzetbe. Ismerve azokat a gazdákat, azokat a termelőket, azokat a falun, tanyán élő embereket, akiknek tulajdonában jellemzően egyetlenegy olyan közmű van, ami ténylegesen létezik, a szóban forgó vízi létesítmény, a kút, mert sem vezetékes ivóvíz, sem szennyvízelvezetés nincs, sok helyen még áram sem, 2019. január 1-jével ténylegesen olyan helyzetbe kerülnének, ami veszélyeztetné életkörülményeiket. Számos ilyen érintett területet ismerünk Békésben, Csongrádban, Bács-Kiskunban, de nyugodtan mondhatjuk, hogy még Pest megye déli részén vagy Szolnok megyében is.

Az ország agrárterületének jelentős részét érinti ez a kérdés, a hamarosan lejáró moratórium meghosszabbítása tehát indokolt és szükséges. Úgy gondoljuk, ez az indítvány egyben talán szolgálja annak a sokak által vitatott kérdésnek a megválaszolását is, hogy vajon hány fúrt kút létezik háztartási környezetben Magyarországon akár engedéllyel, akár engedély nélkül.

(11.50)

Bizony ennek ismerete is szükségszerű lenne, de talán éppen ezzel a könnyített eljárással léphetünk arra az útra, hogy minden nehézség és fenyegetettség nélkül a tulajdonosok ezeket a fúrt kutakat feltárják a hatóság, illetve a vízügyi szakemberek előtt.

Mindenképpen ki szeretnék még térni a háztáji kertekben való termesztés támogatására, jelentőségére. A törvényi szabályozás egyszerűsítésével, könnyítésével ösztönözni szeretnénk a vidéken élő embereket, hogy műveljék kertjüket, mert a háztáji kiskertekben termesztett élelmiszerek nagy értékük mellett egészséges alapanyagai saját háztartásuknak is. Biztos vagyok benne, hogy az egyszerű vízhasználathoz jutás a háztáji kiskertekben való gazdálkodás elterjedésére is pozitívan fog hatni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, támogassák az önök előtt fekvő T/381. számú törvényjavaslat elfogadását, amely egy újabb lépést jelent a hatékony öntözés feltételeinek megteremtése irányába, továbbá jelentős mértékben segíti a háztáji gazdálkodással foglalkozó emberek boldogulását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka Kepli Lajos képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nekünk jelentős aggályaink vannak ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, nemcsak azért, mert nem készült - szokás szerint - semmiféle hatástanulmány arra vonatkozóan, hogy egy ilyen intézkedésnek milyen hatásai lesznek főként a felszín alatti vízbázisainkra, hanem azért is, mert gyakorlatilag szinte csak népszerűségi szempontok alapján születnek meg olyan törvények, amelyek többek között a jövő nemzedékek jogaira és életfeltételeire is jelentős kihatással lehetnek, vannak. A kormány tulajdonképpen beismeri, hogy nincs eszköze arra, hogy feltérképezze vagy szabályozza azt, hogy ki és milyen körülmények között, milyen feltételekkel létesít egy felszín alatti vízbázisból egy vízkivételi művet vagy kutat, és ma gyakorlatilag ezerszámra vagy tízezer számra létesülnek ezek a kutak ellenőrizetlenül Magyarországon. Mivel nem tudjuk, hogy hol és milyen feltételekkel létesültek ezek a kutak, így abban sem lehetünk biztosak, hogy ezeken a kutakon keresztül nem történik az ivóvízbázis elszennyezése.

Két, Alaptörvénybe foglalt joggal is ütközik ez a törvény, ha ebben a formában kerül elfogadásra: egyrészt a nemzeti örökségünk, az ivóvizünk, a vízbázisaink védelmével kapcsolatos, Alaptörvénybe foglalt joggal, másrészt pedig az egészséges ivóvízhez való jog - szintén mint Alaptörvénybe foglalt alapjog - sérül ezen a módon. Hiszen Magyarországon már ma sem teljesül mindenhol, különösen a dél-alföldi régióban az egészséges ivóvízhez való jog, ahol a nagy arzéntartalma miatt nem sikerül egészséges ivóvízhez juttatni mindenhol a lakosságot, természetesen a mezőgazdasági célokra felhasznált vízről már nem is beszélve. Másrészt pedig igen nagy a veszélye annak, hogy ezek az ivóvízkivételi művek, mivel ellenőrizetlenül létesülnek kutak mindenfelé az országban, a vízbázisok maguk szennyeződni fognak, hiszen, és ezt a jövő nemzedékekért felelős ombudsmanhelyettes, dr. Bándi Gyula is kifejtette a levelében vagy állásfoglalásában, amit erről a törvényjavaslatról írt, hogy Magyarországon az ivóvízkivételi célú kutaknak több mint a fele 80 méternél sekélyebb mélységű, tehát ahonnan az ország ivóvízellátása származik, annak több mint a fele 80 méternél sekélyebb, magyarul: érintett ez által a törvényjavaslat által, hiszen az engedély nélkül mélyített, 80 méternél sekélyebb kutak bármelyike ezeket az ivóvízbázisokat potenciálisan elszennyezheti. És azt tudjuk, hogy ha egy ivóvízbázist elszennyezünk, azt már megtisztítani vagy csak igen horribilis költségen lehet, vagy leginkább egyáltalán nem lehet.

Az egyik legnagyobb kincsünk a még nagy mennyiségben és bőven rendelkezésre álló, jó minőségű ivóvíz. Én azt gondolom, ez mindannyiunknak pártok felett álló érdeke, nyilván a fenntarthatóság amúgy is egy pártok felett álló szempont és érdek, de az ivóvízbázisunk védelme - mint egyetlen megmaradt legnagyobb nemzeti kincsünk védelme -, azt hiszem, nem kérdés, hogy nem szabadna, hogy bármilyen más szempontnak alá legyen rendelve.

Természetesen abban is egyetértünk, hogy nagyon fontos, hogy a vidéken élő emberek a háztáji kertjükben, veteményesükben a lehető legjobb feltételekkel állítsanak elő egészséges élelmiszert, és ehhez az öntözést is megfelelően garantálni tudják sekély felszín alatti vízkivételi művekből, magyarul, hogy ne legyen megakadályozva az, hogy ők fúrt kutakon keresztül locsoljanak, vagy sok helyen akár még ásott kutak is vannak. Hiszen ez egy jelenleg is élő dolog vidéken Magyarországon mindenhol, és ez fenn is kell maradjon, hiszen enélkül a magyar mezőgazdaság, főleg a családi gazdálkodások, a kis háztáji veteményesek igencsak veszélybe kerülnének. Nyilván az egészséges élelmiszerrel való ellátás egy alapvető dolog Magyarországon, ami alapvetően egy agrárország, tehát senki nem akarja ezt a jogot elvenni a vidéken élő és gazdálkodó emberektől. Viszont a mérleg másik oldala, a mérleg másik serpenyője is nagyon súlyos, hogy ha nem figyelünk oda, ha nem ellenőrizzük, ha nem szabályozott módon történnek meg ezek a vízkivételek, akkor olyan szennyeződése következhet be ezeknek a vízbázisoknak, ami visszafordíthatatlan.

Úgyhogy emiatt is, illetve amiatt, hogy több szakmai szervezet is, többek között a Vízkútfúrók Egyesülete is aggályát fejezte ki e miatt a törvényjavaslat miatt, és még egyszer mondom, Bándi Gyula professzor úr, a jövő nemzedékekért felelős ombudsmanhelyettes és mellette még sok más szakmai szervezet is, ezért is, meg a józan észérvek alapján is ezt a javaslatot mi ebben a formájában nem tudjuk támogatni. Bár látjuk benne azt a szándékot, hogy legalábbis papíron, formálisan az ilyen kutakkal rendelkező emberek helyzetét igyekszik rendezni, de kérdés, hogy valójában rendezi-e. Valójában rendezi-e, vagy csak még nagyobb káoszt teremt azáltal, hogy nem köti engedélyhez a 80 méternél sekélyebb kutakat továbbra sem?

Mindenki nyilvánvalóan attól tart és fél, akinek ilyen kútja van jelen pillanatban, hogy ha ő bejelenti és ez regisztrálva lesz, akár az ingatlan tulajdoni lapján feltüntetve, akkor különböző illetékek, díjak, bírságok alanya lehet azáltal, hogy ez a vízkivételi mű már a hatóság látókörébe bekerül. De ez az egyik véglet, ez a félelem egyik oldala.

A másik oldala meg az a félelem, hogy az ellenőrizetlen vízkivételekkel veszélybe kerülnek a vízkészletek, és itt most nemcsak az elszennyeződésről van szó egyébként, hanem az ellenőrizetlen mennyiségű vízkivételről is. Mert azért egy közös víztestet használók nem árt, ha tudják, hogy összesen mennyien létesítettek kutakat azon a víztesten, és ott mekkora vízkivétel történik, mert nemcsak az ő saját vízkivételüket lehetetlenítheti el, hanem, főleg ha ez a talajvízzel van összefüggésben, akkor a talajvízszint süllyedésével a környékbeli növényzet állapotát is veszélyezteti egy túlzott vízkivétel, egy ellenőrizetlen mennyiségű vízkivétel. Tehát ezt mindenképpen valahogy meg kell oldani, orvosolni kell.

Mi is azt szeretnénk, ha nem volna ez anyagi teher a kutat létesítőknek, különösen, még egyszer mondom, a családi, háztáji használatra létesült kis mennyiségű kutaknál. A 80 métert nem tudom, mivel indokolták, mi a szakmai indoka, hogy éppen 80 méternél húzták meg ezt a határt. Egy picit soknak tűnik így nekem, bár megjegyzem, hogy bár környezetmérnöki végzettségem van, de nem nevezem magam szakértőnek ezen a területen. Lehet, hogy van indoka, sőt nyilván van indoka, hogy miért pont 80 méter a 80 méter. Viszont én azt gondolom, hogy a legtöbb ilyen háztáji kút, a 20, 30, 40, 50 méternél fúrt kutak sem mennek mélyebbre, hiszen elérhetőek vízbázisok ezekben a mélységekben szinte mindenhol Magyarország területén.

Úgyhogy aggályainkat kifejezve azt mondhatom a legnagyobb ellenzéki frakció képviseletében, hogy mi ezt a törvényjavaslatot ebben a formában nem tudjuk támogatni, és az aggályaink a vízkészleteink hosszú távú biztonsága érdekében merültek fel. Azt szeretnénk, ezzel kezdtem és ezzel is fejezem be, ha az ivóvízbázis, a felszín alatti vízbázisunk, Magyarország jelen pillanatban talán legnagyobb természeti kincse a jövő generációk számára is megmaradna. Fenntartható használatával mi biztosítani tudnánk azt, hogy mind minőségileg, mind mennyiségileg megfeleljünk a jövőbeli generációk elvárásainak. És természetesen a jelen generációk, tehát a most élő magyarok is egyforma feltétellel, egyformán jó minőségben juthatnának ivóvízhez, és természetesen az ár sem egy utolsó szempont, hogy kedvező áron.

(12.00)

Bár tudom, hogy ez a mostani javaslat nem az ivóvízkivételi célú kutakról szól, de természetesen, mint az előbb említettem vagy indokoltam, kihatással van azokra is, és hosszú távon súlyos hatással is lehet akár az ivóvízellátásra is.

Úgyhogy védjük meg felszín alatti vízbázisainkat. Egy olyan törvényt szíveskedjenek beterjeszteni az Országgyűlés elé, ami szakmai szervezetekkel történt konzultáció után, megfelelő hatástanulmányokkal megalapozott törvényjavaslat, ami megoldást nyújt a kutakkal rendelkezők problémáira és ugyanakkor a vízbázisainkat se veszélyezteti, és akkor fogjuk tudni támogatni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka Varga László képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttem szóló képviselőtársam nagyon sok mindent elmondott, ami tényleg olyan szempont, ami az ügyben nagyon fontos. Én alapvetően azt mondanám, hogy háromféle szempontot kell vizsgálni a konkrét problémánál: egyrészt a jogbiztonság kérdéskörét, amivel az elmúlt években azért nagyon komoly problémák voltak a fúrt kutak esetében, másrészt, ami elhangzott, az ivóvízbázis védelmét, harmadrészt pedig a megfelelő vezetékes ivóvízhez való jogát minden magyar embernek. (Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Röviden szólnék mind a három szempontról; először is a jogbiztonságról. Elhangzott előttem - és ezzel teljesen egyet tudok érteni -, hogy megfelelő hatástanulmányok kellettek volna ebben a tekintetben, végig kellett volna gondolni, hogy ez a konkrét szabályozás ebben a formában milyen problémákat okozhat Magyarországon. Legyen időben és egyértelmű szabályozás. Ezzel egyet lehet érteni, azonban egy, az elmúlt években a közbeszédben is jelen lévő problémát - amit, valljuk meg, és ez természetesen igaz, hogy nagyon sokan vegzálásként éltek meg - tulajdonképpen kitoltak tíz évvel, és nem látszik egyértelműen, hogy a kérdés rendezése milyen irányba megy tovább.

Az ivóvízbázis védelméről is szólni kell, hiszen a moratórium idején azok is moratóriumot kapnak, akik tulajdonképpen potenciálisan szennyezhetik adott esetben az ivóvízbázist, vagy adott esetben nagyon komoly gazdasági céllal vesznek ki vizet. Ugyanakkor egy helyen ez a javaslat is tartalmazza a házi vízigényt mint szóösszetételt, mint definíciót, de ugyanakkor ezt az elmúlt években sem sikerült egészen pontosan megfogalmazni, hogy mi a házi vízigény és mi a gazdasági vízigény. Hosszú távon, azt lehet mondani, hogy a javaslat végleges kezeléséig is kérdés lehet az, hogy házi vízigénynek számít-e adott esetben az, hogy valaki háztájiként termel otthon, és egyébként őstermelőként kivisz kisebb mennyiségű terményt a piacra.

Ha igen, akkor ez nyilván rendezheti sokak kérdését. De ha gazdasági vízigényként értik ezt is, hogy valaki paradicsomot termeszt a kertjében és kis mennyiségben értékesít, akkor ebből később nagyon komoly gondok lehetnek. Erről konkrétan nincsen szó ebben a javaslatban, de nagyon sok minden mást kormányrendeletben kívánnak szabályozni, és az eddigi tapasztalataink miatt aggódom ebben a tekintetben is.

Megfelelő vezetékes ivóvízhez való jog. Nagyon sok településen Magyarországon ez nem biztosított a magyar embereknek, elhangzott, hogy vannak olyan területek, ahol ezzel különösen probléma van. De azt gondolom, hogy az államnak nagyon komoly feladatai lennének ezen a téren, nagyon komoly összegeket kellene a megfelelő vezetékes ivóvízhez való jog biztosítása érdekében elkölteni a költségvetésből. Ezeket évről évre nem látjuk megfelelően biztosítottnak, úgyhogy azt gondolom, hogy a szabályozás és ez a 80 méteres szabály… - hogy miért pont 80 méter, persze erről is lehetne beszélni, de lehetnek olyan területek, ahol a későbbiekben a megfelelő ivóvízhez való hozzájutást is akadályozhatja majd a későbbiek során.

Egy szó mint száz, három érdeknek kell egyszerre megfelelni a kérdésben, ez évek óta nem sikerül, nem sikerül megnyugtatóan szabályozni az ivóvízbázis védelme érdekében sem a jogszabályokat, de nem sikerült az elmúlt években biztosítani minden magyar ember számára a megfelelő vezetékes ivóvízhez való jogot sem. Sok kérdés van a törvényjavaslattal kapcsolatban, úgyhogy szerintem ezt ebben a formában még módosítani és pontosítani szükséges a következőkben. Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK : Köszönöm, Varga László képviselő úr. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat. Megadom a szót Csárdi Antal képviselő úrnak, a Lehet Más a Politika képviselőcsoportja vezérszónokának.

CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Régóta tudjuk, hogy az éghajlatváltozás várható hatásai alapján hazánk a fokozottan érzékeny és sérülékeny országok sorába tartozik. Minden késlekedés vagy rossz döntés életünk és javaink kockáztatásával jár. Nem véletlen, hogy az éghajlatváltozási törvény 2012. évi módosításának egyik célja éppen az volt, hogy a nemzeti stratégia és a végrehajtását szolgáló intézkedések segítsék elő a változó körülmények hatékony kezelését, a megelőzést és a kárcsökkentést egyaránt. Sajnálatos, hogy miközben az érintett szakmai intézmények már 2015-re elkészítették az új nemzeti éghajlatváltozási stratégiát, az Országgyűlés eddig nem tárgyalhatta meg, miközben annak meghatározó elemét, az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásaihoz való alkalmazkodást alapvetően befolyásoló, a kitűzött globális, EU- és hazai célokkal ellentétes módosító javaslatokkal bombázzák a parlamentet.

Ki kell mondani: ez a törvénymódosítás a hazai felszín alatti vízkészletek ellenőrizhetetlen mértékű lerablását, kifosztását teszi lehetővé. Hiába csak házi vízigényről beszél a javaslat, annak mértékét érdemben nem definiálja. Az országos vízgyűjtő-gazdálkodási terv felülvizsgálata is kimutatta, hogy mind mennyiségi, mind minőségi értelemben az illegális fúrt kutak jelentik az egyik legnagyobb veszélytényezőt az alföldi területeken. Ezt most legalizálnák, miközben korábban sem tudták az illegális kútfúrási és vízkivételi tevékenységet érdemben ellenőrizni. A 80 méter mélységig adandó bejelentés/engedély mentesség már ivóvízbázisokat is veszélyeztethet, és a túlzott vízkitermelés szomszédos földterületek alól szívhatja el a vizet.

A 80 méterig történő szabad kútfúrás veszélyeiről és problémáiról szakmai konszenzus van - erről bizonyára önök is tudnak. Ezt az Országos Vízgazdálkodási Tanács 2017. május 29-i állásfoglalása egyértelműen tükrözi. De hasonlóan vélekedik a Felszín Alatti Vizekért Alapítvány, a Hidrogeológusok Nemzetközi Szövetsége Magyar Nemzeti Tagozata, a Magyar Hidrológiai Társaság, a Magyar Vízkútfúrók Egyesülete, a Magyar Mérnöki Kamara, a Magyar Víziközmű Szövetség is, azaz mindegyik, e témában magas szakmai kompetenciával rendelkező szakmai szervezet. Ezt a jogalkotó nem hagyhatja figyelmen kívül.

Régebben voltak számokkal meghatározott mélységértékek a fúrásokra vonatkozó jogszabályokban. A fúrás mélysége környezeti szempontból kritikus érték, mert a kockázatossága a mélységgel növekszik. A korábbi szabályozást alapul véve az 50 métert meghaladó mélységű fúrás mélyfúrás. Létesítéséhez, engedélyezéséhez korábban földtani jellegű előkészítés, valamint a fúrás során keletkező földtani információk gyűjtésére és dokumentálására vonatkozó szabályok betartása volt a kockázatcsökkentésnek fő eszköze. A fúrás során nyert információk a vízadó réteg szennyeződésének megelőzéséhez is elengedhetetlenek.

A szabad kútfúrás felmentést ad az ismeretszerzés alól is. A víztermelés során föllépő problémák, úgymint a szennyeződés vagy elapadás ellen a kút tulajdonosa is teljesen eszköztelenné válik. Ugyancsak eszköztelen, ha a kútjához közel más is létesít víztermelő kutat, mivel előállhat az a helyzet, hogy mindkét kúttulajdonos rosszul jár. Ezzel kapcsolatban szeretném idézni a jövő nemzedékek szószólója e témában hozott állásfoglalását, aki szintén többször a törvénymódosításban foglaltak ellen szólalt meg: ,,Kiemelendő, hogy a vizek tekintetében nincs különbség a jelen és a jövő nemzedékeinek érdeke között, hiszen vizeink mennyiségi és minőségi védelme az élethez nélkülözhetetlen víz megőrzését jelenti. Ha vízi létesítményt engedély és bejelentés nélkül lehetne létesíteni, akkor az állam nem tudna eleget tenni az Alaptörvényből fakadó kötelezettségének, képtelenné válna arra, hogy megtegye azokat a védő-óvó intézkedéseket, amelyek nélkül nem biztosítható a lakosság számára az egészséges ivóvíz, nem lesz megelőzhető a vizek elszennyeződése vagy a meglevő szennyeződések továbbterjedése, a már most is vízhiányos területeken a vizek igazságos elosztása.

(12.10)

Továbbra is hangsúlyozandó, hogy csak a megelőzés és az elővigyázatosság elvére épülő rendszer az, amely az állami feladatok ellátását biztosítja és megteremti a felelősségvállalás garanciáját.”

Arra is felhívta a figyelmet, hogy „a kutak felülvizsgálata miatt kialakult társadalmi feszültséget az Alaptörvényre tekintettel nem lehetséges az engedélyezési, illetve a bejelentési kötelezettség eltörlésével kezelni, mert az a visszalépés tilalma szempontjából alkotmányos aggályokat vet föl.”

Állásfoglalásában ezért azt a javaslatot tette, hogy „a kormány mérje föl, hogy a nem megfelelő helyen, illetve módon létesített kutak megszüntetése, illetve rendbetétele milyen társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi következményekkel járna és a negatív hatások milyen eszközökkel, intézkedésekkel előzhetők meg, illetve hatástalaníthatók”.

Az LMP álláspontja szerint e helyett a kevesek érdekét, a közérdeket sértő megoldás helyett az éghajlatváltozásra való felkészülés jegyében a következő feladatok állnak előttünk. A nemzeti éghajlatvédelmi stratégia mielőbbi megtárgyalására; a nemzet stratégiai víztartalékát jelentő felszín alatti vízkészletek mennyiségének és minőségének fokozott védelmére, takarékos használatára, mennyiségi és minőségi készletei változásának nyomon követésére van szükség; a csapadék talajban való tározódásának növelését kell elérni; a felszíni vizek visszatartását, tározását sík- és dombvidéki tározóprogram megvalósításával, biztonságot nyújtó, de a természetvédelemmel és a tájgazdálkodással összehangolt ár- és belvízgazdálkodási politikát kell megvalósítani. A termőhelyi adottságokhoz igazodó mező- és erdőgazdasági tevékenységet kell folytatni, a vízhasználatok szabályozása, engedélyezése során szigorúan gondoskodni kell a takarékosságról, a túlhasználat megakadályozásáról, a környezet- és költséghatékonyságról. Az öntözéses gazdálkodás esetében a legkorszerűbb víztakarékos megoldásokat kell elősegíteni.

Mindezek a célok a kormány által is elfogadott nemzeti környezetvédelmi programban, a vízgazdálkodási stratégiát jelentő Kvassay Jenő-tervben és az országos vízgyűjtő-gazdálkodási tervben is szerepelnek - bizonyára emlékeznek -, és amelyekkel ez a javaslat teljes mértékben ellentétes ráadásul. Szeretném, ha az előterjesztő ezt az ellentétet feloldaná valamilyen módon, és reagálna a mostani felszólalásomra.

Nem utolsósorban az is elfogadhatatlan, hogy az illegálisan létesített, továbbra is engedélyköteles vízkivételt biztosító vízi létesítményeknél a bírságmentes engedélyezésre vonatkozó moratóriumot 2018. december 31. napjáról tíz évvel kitolják. Ez vonatkozna a 2016. június 3-a után engedély nélkül vagy attól eltérően létesített vízkivételi létesítményekre is. A jogkövetés szabotálásának ezen megjutalmazása sért minden jogkövetőt, és erodálja a jogrendszerre épülő demokráciát - amennyiben ez zavarja önöket persze. Sokkal inkább a felszín alatti vízkészletek monitorozására, a takarékosságot és a hatékonyságot maximalizáló vízhasználatra és a közvagyont és közérdeket sértő egyéni vízrablás visszaszorítására van szükség. Az LMP ezért egyértelműen és határozottan a jelen, Alaptörvénybe ütköző törvénymódosítás-tervezet ellen fog szavazni.

Önök azt mondták - és hadd foglaljam össze egy mondattal -, hogy Magyarország biztonsága az első. Azt gondolom, ha Magyarország biztonsága az első, a biztonságos vízellátás biztosítása ennek az egyik első lépése. Kérem, ehhez tartsák magukat. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és a Párbeszéd padsoraiból.

ELNÖK: Köszönöm szépen, Csárdi Antal képviselő úr. Most megadom a szót Tordai Bence képviselő úrnak, a Párbeszéd képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

TORDAI BENCE, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Meglepő módon egyetértünk egy csomó dologban.Egyetértünk abban, amit még maguk is belefoglaltak az Alaptörvénybe, hogy a vízkészleteinket, illetve az egészséges ivóvizet óvni kell, az közös kincsünk, illetve az ehhez való jog egy alapvető emberi jog. Egyetértünk abban is, hogy az nem állapot, hogy ahogy ma a vízkivét, a kútfúrások helyzete mutatja, hogy tízből kilenc esetben illegálisan, mindenféle szakmai kontroll nélkül zajlik ez a dolog, ez tarthatatlan, és szabályozásra van szükség.

Sőt, egyetértünk abban is, hogy olyan szabályozásra lenne szükség, amely nem az egyszerű emberek életét nehezíti meg, és mégis képes arra, hogy megvédje a vízkészleteinket, és megvédje az egészséges ivóvízhez való jogot.

Ez most egy kormányzati feladat lenne, kedves hölgyeim és uraim - leginkább uraim, ahogy a kormányra nézek -, tehát egy kormányzati feladat lenne, ahol meg kellene oldani, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. Csak az a helyzet, hogy maguknak a kormányzáshoz nincsen képességük, nincsen tehetségük. Amihez van tehetségük, az a közvagyon szétrablása, a demokrácia szétverése, most éppen a bíróságoknak, az igazságszolgáltatás függetlenségének a lerombolása, vagy éppenséggel a gyülekezési jog korlátozása, hogy ne folytassam a sort a civil szervezetek vegzálásával és más olyan tevékenységekkel, amelyekben maguk nagyon nagy tehetséget mutatnak. Amikor azonban munkára lenne szükség, egyeztetni kéne az érintettekkel, a szakmák képviselőivel, és egy olyan szabályozást alkotni, amely valóban hasznos lenne, és minden, egymással időnként szembemenő szempontot ki tud elégíteni, akkor maguk csődöt mondanak. Csődöt mondanak kormányzásból. És mit tesznek ekkor? A lovak közé dobják a gyeplőt. Ez az a laissez-faire liberalizmus, amit maguk szoktak ostorozni a leginkább, amikor képtelen az állam, jelen esetben a Fidesz-állam, a fideszes pártállam a szabályozás normális elvégzésére, ehelyett azt mondja, hogy hopp, felteszem a kezem, aztán lesz, ami lesz.

Azt szeretném kérni önöktől, hogy beszélgessenek egy kicsit Áder Jánossal, mert ha valamiben, akkor a vízkincsünkkel való gazdálkodásban a köztársasági elnök gondolatai biztos, hogy figyelemre és tiszteletre méltóak. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ha maguk ebben a formában fogadják el ezt a törvényjavaslatot, akkor vajon a köztársasági elnök aláírja-e. Az biztos, hogy a Párbeszéd frakciója nem fogja támogatni ezt a szavazásnál. Köszönöm. (Taps a Párbeszéd és a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, Tordai Bence képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Kétperces felszólalásra jelentkezőt nem látok. További képviselői felszólalásokra név nem jelent meg a képernyőn.Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Megkérdezem az előterjesztőt, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Pogácsás Tibor államtitkár úrnak adom meg a szót.

POGÁCSÁS TIBOR belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Egyrészről köszönöm azt a hozzászólást, amely a törvénytervezet szándékaival egyetért és azt támogatja.Ugyanakkor felhívnám mindenkinek a figyelmét arra, hogy a talajvízkutak, kis mélységben fúrt kutak az elmúlt évtizedek alatt keletkeztek, és a mindmáig hatályos szabályozás szerint mindig is bejelentéskötelezettek voltak, azonban ezeknek az ellenőrzése elmaradt, illetve a szükséges bejelentéseket nem tették meg.

A kormány nagyon fontosnak tartja azt, hogy a felszín alatti vizek védelmében előrelépjünk, és ezért is tartjuk fontosnak azt, hogy minden olyan kutat, amely az ivóvízbázisba való beavatkozással készült vagy készülne, azt csak megfelelő szakhatósági engedélyek beszerzésével lehessen létesíteni.

Ugyanakkor tényszerűen több tízezer olyan, elsősorban kiskertek öntözésére használatos vízkivételi mű van, amelyek bejelentése az elmúlt évtizedekben nem történt meg. A kormányzat célja egyértelműen az, hogy ez a lehető legkisebb költséggel, vagy ha lehetséges, költségmentesen a tulajdonosok számára, feltérképezhető legyen, és mint veszélyeztetési pontforrás feltüntethető legyen.

Az ellenzék hozzászólásai egyébként azt a dilemmát jól mutatják, hogy miközben szakszerűen és a jövő vízkészletének a védőjeként kívánnak fellépni, ugyanakkor azt a szándékot is próbálják éreztetni, hogy az emberektől ezért anyagi terhet nem várnának.

(12.20)

Egyébként ez jól ellentmond a törvénytervezet korábbi tárgyalásának, amikor teljesen más oldalról támadták ezt a jogszabálytervezetet. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Pogácsás Tibor államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség. Tisztelt Országgyűlés! A mai általános viták tárgyalásának végére értünk.

15 óráig szünetet rendelek el. 15 órakor határozathozatalokkal folytatjuk munkánkat.

(Szünet: 12.21-15.07

Elnök: dr. Latorcai János

Jegyzők: Móring József Attila és Tordai Bence)

Felszólalások:   71-82   83-97   98      Ülésnap adatai