Felszólalás adatai

Felszólalások:   89-95   95-101   101-107      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Képviselő úr nem fogadta el az államtitkári választ. Kérdezem önöket, elfogadjáke azt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az államtitkári választ 119 igen szavazattal, 39 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Keresztes László Lóránt, az LMP képviselője, interpellációt nyújtott be a külgazdasági és külügyminiszter úrhoz: „Mi célt szolgál a Budapest-Belgrád vasútvonal a Triesztben vásárolt terület után?” címmel. Keresztes László Lóránt képviselő urat illeti a szó.

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Nagyon örülök, hogy végre erről a fontos kérdésről, a második legnagyobb magyarországi projektről tudunk személyesen is beszélni. A Budapest-Belgrád vasútvonal felújításának projektjét önök 2017-ben még azzal indokolták, hogy ez majd lehetőséget biztosít a pireuszi kikötő elérésére. Ugyanakkor ezzel ellentétes cselekvésnek látszik az, hogy nem oly rég megtudhattuk, hogy a magyar kormány Olaszországban a trieszti kikötő területén egy területet vásárolt logisztikai bázis és kikötő létesítése céljából. Akkor miniszter úr azt nyilatkozta, hogy ez a bizonyos leendő trieszti kikötő minden magyarországi és hazai vállalkozás számára minden szállítási igényt kielégít majd. Akkor nem érthető, hogy ezek alapján mi szükség van a Budapest-Belgrád vasútvonal felújítására.

Szakemberek szerint ez a gigaprojekt minden elemmel, kiegészítő elemekkel, kamatokkal együtt megközelítheti majd az ezermilliárd forintot, úgyhogy nemcsak teljesen felesleges, a magyar nemzeti érdekek szempontjából értelmezhetetlen beruházás, de igen drága is. Tehát önmagában is, ha megnézzük, hogy konkrétan milyen elemekről van szó a vasútvonal felújítása tekintetében, akkor megmagyarázhatatlanul drágának tűnik ez a projekt.

Konkrét kérdéseim a miniszter úrhoz: ha a Triesztben megvalósuló leendő kikötő minden szállítási igényt kielégít, akkor mi szükség van még a pireuszi kikötő elérését célzó vasúti fejlesztésre? Ha ekkora üzlet ez a bizonyos fejlesztés, akkor ezt miért a magyar adófizetőknek kell  kínai hitelből van finanszírozva  megfizetni, miért nem valósítják meg a kínaiak ezt piaci alapon? Ezermilliárd forint közpénzt fognak mindennel együtt rákölteni erre a projektre  hol vannak ennek a megtérülési garanciái? Hol van írásba foglalva, hogy ez a beruházás majd a magyar emberek számára megtérülhet?

Tudható és látható az a folyamat, hogy a kínaiak milyen módon építik ki a saját háttérbázisaikat és milyen fejlesztéseket hajtanak végre a trieszti kikötőben is éppen most, és egyre inkább úgy tűnik, hogy legalábbis Közép-Európa felé a kínaiak sokkal inkább a trieszti kikötőt tekintik majd egy dokkolási bázisnak az egyébként a már kezelésükben lévő pireuszi kikötő helyett. Mi a garanciája, hogy egyáltalán a kínaiak akarnak majd ezen a vasútvonalon szállítani?

(15.50)

És még egy ilyen érdekesség, politikai érdekesség talán, hogy ugye, az önökkel szövetséges Északi Liga vagy Liga politikusai, illetve a Trieszt-Monfalcone kikötői hatóság vezetője is nagyon világosan lenyilatkozta, hogy látva a terveket, látva, hogy Trieszt valóban egyre fontosabb bázissá válik, teljesen értelmetlen lesz ez a bizonyos balkáni szállítási útvonal. Miniszter úr, akkor ezek szerint már politikai szövetségeseiknek sem hisznek e projekt kapcsán? Köszönöm szépen előre is válaszait. (Taps az LMP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Az interpellációra Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter úr válaszol. Miniszter úr, öné a szó.

SZIJJÁRTÓ PÉTER külgazdasági és külügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Köszönöm, hogy felvetette ezt a témát itt az Országgyűlésben, hiszen valóban egy fontos kérdésről beszélünk, tekintettel arra, hogy Magyarország egy kicsi, de rendkívül nyitott gazdasággal rendelkező ország, így aztán a gazdasági teljesítményünket alapvetően határozzák meg a külső dimenziók, így alapvetően a külkereskedelmi és külgazdasági teljesítményünk. És amikor külkereskedelemről és külgazdaságról beszélünk, akkor arról is beszélnünk kell, hogy nemcsak a világpolitika, hanem a világgazdaság is elképesztő átalakulásokon megy keresztül. Azt gondolom, hogy semmiképpen sem túlzás arról beszélni, hogy egy új világrend jött létre, és ezen belül is egy teljesen új világgazdasági korszakban találjuk magunkat.Mivel a magyar gazdaság egyik legfontosabb mérőszáma az, hogy az exportunk és a GDP-nk aránya most már 86,5 százaléknál van, ezért teljesen egyértelmű, hogy számunkra az áruk gyors eljuttatása a külpiacokra kulcskérdés. Mint ahogy az is kulcskérdés, hogy Magyarország földrajzi helyzetét végre ki tudjuk használni, és a közép-európai elhelyezkedésünkből valóban hasznunk származzon.

Ami az ön konkrét kérdését illeti a két kikötő kapcsán: azt tudom önnek elmondani, hogy a trieszti és a pireuszi kikötők egyáltalán nem versenytársai vagy vetélytársai egymásnak, a pireuszi kikötő és a trieszti kikötő maximum egymás kiegészítőiként sorolhatók fel. Tekintettel arra, hogy a pireuszi kikötő a legnagyobb hajók fogadására alkalmas kikötő, olyan hajókat tudnak ott fogadni, amelyek így a Távol-Keletről, a Szuezi-csatornán megérkezve a legrövidebb útvonalon ide tudnak jönni nagy európai kikötőbe. Ilyen típusú hajókat Triesztben nem tudnak fogadni. Éppen ezért, ami Pireuszban, egy kínai többségi tulajdonban lévő kikötőben zajlik, az az, hogy az oda beérkezett árukat a nagy hajókról vagy szárazföldre rakják, és onnantól kezdve vonaton vagy adott esetben kamionokkal szállítják a kontinens belseje felé, vagy átrakják őket kisebb hajókra, és többek között a trieszti kikötőbe szállítják el. Tehát ilyen módon a két kikötő nem versenytársa egymásnak.

Hogy a pireuszi kikötő kihasználtsága hogy néz ki, arra azt szeretném önnek elmondani, hogy míg 2008-ban ez a kikötő 437 ezer konténernyi forgalmat bonyolított le, addig tavaly már 3,7 millió konténernyi forgalmat; ez 8,5-szeres növekedést jelent. S ahogy elnézzük az Európai Unió és Kína kereskedelmi forgalmát, ott azt látjuk, hogy tavaly már 604 milliárd eurónyi kereskedelmi forgalom bonyolódott le az Európai Unió és Kína között; ez egy 7,5 százalékos növekedés. S ahogy megnézzük, hogy a legnagyobb európai gazdaságok, a németek és a franciák milyen mértékben növelik a kereskedelmi forgalmukat Kínával 6, illetve 8 százalékos mértékben a tavalyi esztendőben, akkor azt látjuk, hogy igenis a pireuszi kikötő forgalma nem véletlenül és nem is rövid távon fog növekedni. Nekünk pedig kulcskérdés, hogy onnantól kezdve benevezzünk abba a versenybe, hogy az oda beérkező áruk melyik szárazföldi úton érik el Nyugat-Európát. És ebbe a versenybe többen is beneveztek. Beneveztünk mi is a Belgrád és Budapest közötti vasútvonal felújításával, amelynek kapcsán a kivitelezési szerződés megköttetett, a hiteltárgyalások a kínai eximbank és a Pénzügyminisztérium között még zajlanak; a kivitelezési szerződések akkor emelkednek jogerőre, illetve lépnek hatályba, hogyha a hitelszerződés is megköttetik. Még egyszer szeretném aláhúzni: az erről szóló tárgyalások még zajlanak.

Összefoglalásként tehát azt tudom önnek mondani, tisztelt frakcióvezető úr, hogy kétségtelenül egy kifejezetten fontos témát érintett. A magyar külgazdasági teljesítmény szempontjából mind a pireuszi kikötőből Nyugat-Európába vezető útvonal, mind pedig a trieszti kikötő rendkívüli fontosságú most is és lesz az elkövetkezendő időszakban is. Tehát ez nem vagy-vagy kérdés, hanem mindkét területen nekünk jelen kell lennünk. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Megköszönöm miniszter úr válaszát. Kérdezem frakcióvezető urat, elfogadjae a miniszteri választ.

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Miniszter úr, önök, ugye, mindennel együtt közel ezermilliárdot fognak elkölteni erre az egy projektre, miközben ennek az összegnek a fele sem jut a hazai, rendkívül rossz állapotban lévő vidéki infrastruktúra fejlesztésére, például az alsóbbrendű utak fejlesztésére. Nos, ennek fényében, miniszter úr, a legfontosabb kérdésemre ön miért nem válaszolt: hol van a garancia? Ön elmondott különböző elveket, különböző célokat, különböző terveket, de ezermilliárd forint elköltésénél, azt hiszem, hogy önök tartoznak, felelősséggel tartoznak, hogy világos számításokat, gazdasági számításokkal megalapozott írásbeli garanciát mutassanak fel, hogy ez a projekt a magyar adófizetők számára valaha az életben megtérül. Miniszter úr, önök ilyen garanciát nem tudtak felmutatni, ön erre a kérdésre most nem válaszolt. És még egy adalék, hogy mennyire lesz releváns ez a szállítási útvonal. Hát, nem olyan régen olvashattuk a hírt, hogy három, ezen szállítási útvonalat érintő három országban közös döntéssel megszüntették a Belgrád-Szkopje és Szaloniki közötti vasúti személyszállítást, kihasználatlanság miatt, miniszter úr.

Úgy látszik, hogy ez a projekt a kínai érdekeken kívül semmilyen más érdeket nem szolgál, a magyar nemzeti érdekekkel ellentétes. Mivel a kérdéseimre nem válaszolt miniszter úr, a válaszát természetesen nem tudom elfogadni. Köszönöm. (Taps az LMP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Képviselő úr nem fogadta el a miniszteri választ. Kérdezem önöket, elfogadjáke azt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a miniszteri választ 120 igen szavazattal, 41 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Tordai Bence, a Párbeszéd képviselője, interpellációt nyújtott be a pénzügyminiszterhez: „Mit ad a költségvetési javaslat a bérből élőknek és nyugdíjasoknak üres ígéreteken kívül?” címmel. Tordai Bence képviselő urat illeti a szó.

Felszólalások:   89-95   95-101   101-107      Ülésnap adatai