Felszólalás adatai

Felszólalások:   131-146   147-156   157-166      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mindenki kívánsága olyan gyorsan teljesüljön, mint miniszterelnök-helyettes úré, ugyanis most Bangóné Borbély Ildikó következik (Derültség és taps.), aki „Minek kell még történnie?” címmel tesz fel azonnali kérdést a miniszterelnök úrnak, aki halaszthatatlan közfeladat ellátása miatt válaszadásra Varga Mihály miniszterelnök-helyettes urat jelölte ki. Elfogadja a képviselő asszony?

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Persze.

ELNÖK: Parancsoljon!

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, és külön örömöm számomra, hogy a miniszter úr fog válaszolni, hátha szakmaibb választ fogok kapni, mint államtitkár úrtól, ha már az imént személyeskedett, államtitkár úr. (Dr. Rétvári Bence: A képviselő asszony soha!) Múlt héten Korózs képviselőtársam azzal kezdte a napirend előtti felszólalását, hogy az elmúlt negyedév egészségügyi problémáiról megjelent híreket olvasta fel. Akkor engedje meg, miniszter úr, hogy én az elmúlt egy hét híreiből olvassak fel néhányat!

Az első: „Szomorú valóság: vezető helyen Magyarország a főbb betegségek okozta korai halálozásokban a daganatos, szív- és érrendszeri halálozások tekintetében.”

A második hír: „Az uniós átlagnál kevesebb jut szociális juttatásokra Magyarországon, így az egészségügyi ellátásokra is.”

A harmadik hír: „Napi 44,2 millió forint adósságot termel a Honvédkórház. Januárról februárra 1,2 milliárd forinttal nőtt a Honvédkórház adósságállománya, ami így 2,2 milliárd forintot jelent február végén.”

A negyedik hír, hogy cáfoljam államtitkár urat abban, amit az iménti válaszában mondott nekem: „Tíz forintért sem kelnek el a praxisok Magyarországon.”  ez egy 2019. januári hír. Egy dunántúli kisvárosban a háziorvos tíz forintért árulja a praxisát több mint egy éve, de így sem kell senkinek. A háziorvos 72 évet betöltött. Az orvosok korfája elriasztó, van olyan település, ahol az orvos 84 évesen praktizál, csak azért, mert ha otthagyná a praxisát, nem lenne orvos a településen.

Miniszter Úr! Évente 24 ezer beteg csak azért hal meg Magyarországon, ezt Kásler miniszter úr ismerte el, mert a megfelelő orvosi ellátást nem kapja meg; nem azért, mert a betegsége indokolja, hanem mert nem kapja meg az ellátást. Ez azt jelenti, hogy az önök idejében több mint 200 ezer beteg úgy halt meg, hogy megmenthető lehetett volna. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.)

Mikor fognak végre valamit kezdeni az egészségüggyel? Pozitívan kérdezem, miniszter úr, hogy mikor lesz az, amikor a szakma anyagát elfogadják, és beavatkoznak, hogy ne haljon meg ez a 24 ezer beteg évente. Várom válaszát.

ELNÖK: Miniszterelnök-helyettes úr, parancsoljon!

VARGA MIHÁLY pénzügyminiszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Asszony! Köszönöm a kérdését. Nem 24 ezer, de egyetlen ember haláláért is kár, ha az az egészségügyi ellátórendszer működésén múlik. Tehát egyetértek önnel abban, hogy mindent meg kell tennie a magyar egészségügy irányítóinak azért, hogy lehetőség szerint a rendelkezésre álló emberi erőforrást és a technikai eszközöket a lehető legmaximálisabban a betegellátásra, az emberek meggyógyítására tudjuk fordítani.Azonban hadd cáfoljam és hadd vitatkozzam azzal az állításával, hogy az elmúlt években nem történt semmi, mert ha nem történt volna semmi, akkor körülbelül az egyharmadát költenénk el egészségügyi ellátásokra annak, mint amennyit egyébként ebben az évben elköltünk. Ha nem vette volna észre, képviselő asszony, az elmúlt években megduplázódott, jelentősen megnövekedett az egészségügyre fordított költségvetési támogatások aránya, az európai uniós támogatások egy igen jelentős részét éppen erre a célra fordítjuk. Elmondhatom önnek, hogy Magyarországon ma nincs olyan kórház, amelyik az elmúlt években valamilyen hazai vagy európai uniós forrásból ne kapott volna támogatást akár az épület megújítására, akár pedig különböző technikai eszközök, orvosi műszerek beszerzésére.

Emellett a humán erőforrásra is igyekeztünk figyelmet fordítani, hiszen az elmúlt években olyan béremelések történtek az egészségügyi ágazatban, amelyekre korábban nem volt példa. Korábban arra volt példa, hogy ha az egészségügy problémáját hozták fel a szocialista kormányok alatt, tisztelt képviselő asszony, akkor az mindig azt készítette elő, hogy hogyan lehetne magánosítani az egészségügy bizonyos részeit. Most nem ez a helyzet: deklaráltuk azt, hogy ez állami feladat, állami kötelezettség, és ennek érdekében fordítunk erre az egészségügyi területre a korábbinál jóval nagyobb összeget. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A képviselő asszony következik egy percben.

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm, miniszter úr. Ez egy kicsit szakmaibb válasz volt, mint az imént az államtitkár úrtól. De nem volt bent a miniszter úr, amikor elmondtam, hogy: 422 praxisban hiányzik ma a háziorvos, ez negyvennel nőtt az utóbbi egy évben; 600 ezer ember nem jut hozzá napi szinten a háziorvosi ellátáshoz (Dr. Rétvári Bence: Mindenki hozzájut!); a gyermekorvosoknak több mint fele betöltötte a hatvan évet, és egyötöde már az ötven évet is; a védőnői körzetekben, négyszáz körzetben folyamatosan csak helyettesítéssel tudják megoldani az ellátást, a szolgáltatást. Miniszter Úr! Az a nagy igazság, hogy Magyarországon az is hír, nem akartam felhozni, de tudja, amikor egy 17 éves gyerek a Nyugati pályaudvarnál csak azért hal meg, mert a szomszéd utcából a mentő nem érkezik ki; vagy az is hír, hogy a legtöbb esetben azért amputálnak lábakat ma Magyarországon, mert nincs, aki elvégezze ezeket a műtéteket. Folyamatos botrányokkal van tele a napi média úgy (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), hogy a média nagy többsége az önök kezében van. Mikor, tényleg mikor veszik már észre, hogy mekkora a baj, miniszter úr?

ELNÖK: Köszönöm. Miniszterelnök-helyettes úr következik egy percben.

(14.20)

VARGA MIHÁLY pénzügyminiszter: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt képviselő asszony, a kérdésének vagy a viszonválaszának az első részére válaszolva: 2016-ban egy olyan többlépcsős béremelési folyamat indult el, amely megpróbálja megtartani és idevonzani az egészségügyi ágazatba azokat a dolgozókat, akikre szükségünk van. Ezt ön sem tagadhatja le. Ennek kapcsán szeretném az ön számára elmondani, hogy a béremelés hatására a szakdolgozók bére a 2016-19 közötti időszakban 65 százalékkal növekszik; 65 százalékkal, képviselő asszony. Igaza van, vannak olyan területek, ahol munkaerőhiány van, szakemberhiány van az egészségügyben is, az oktatási rendszerben is, az építőiparban és a mezőgazdaságban is. Ezt ne keverjük össze, képviselő asszony! Ezt akkor tudjuk fékezni és lassítani, ha itt béremelés történik meg. Ebben megállapodtunk, ennek az ütemét tartjuk is, sőt előrehoztunk béremeléseket már a tavalyi évben is. Másrészt pedig azt gondolom, ha olyan emberi mulasztás történik egy adott ügyben, mint amit említett, ott pedig az államigazgatás a megfelelő keretek között járt el. Köszönöm, elnök úr, a szíves türelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   131-146   147-156   157-166      Ülésnap adatai