Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Gréczy Zsolt képviselő úr, a Demokratikus Koalíció képviselője: „Színházi előadásokat tilt be a hatalom” címmel. Megadom a szót, ötperces időkeretben. Öné a szó, képviselő úr.

GRÉCZY ZSOLT (DK): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Mostanában egyre erősebb jelenség a magyar közéletben, és borzolja a kulturális közélet vizeit, hogy néhány héttel ezelőtt arról kellett beszámolnom a tisztelt Ház előtt, hogy Alföldi Róbert egyik rendezését tiltották be Zala megyében, most pedig arról van szó, hogy az Állami Operaház Erkel Színházában tiltják be a Billy Elliot című előadást. Természetesen nem arról szeretnék érvelni, hogy ez egy jó előadáse vagy sem, hiszen ez ízlés kérdése, mindenki eldönti, hogy kinek tetszik, kinek nem. Amellett sem kezdek el érvelni, hogy a szerzője bizonyos Elton John, aki az Egyesült Királyságban lovaggá üttetett, hogy egy ilyen világhírű művészről van szó, csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez nincsen rendjén. Tehát a Magyar Állami Operaház vezetője, még akkor is, ha Orbán Viktor nevezte ki a Hír TV korábbi műsorvezetőjét, akkor sem kerülhet olyan helyzetbe, hogy kénytelen kiállni, és azt mondani a sajtó nyilvánossága előtt és a választóknak, hogy bocsánat, mégsem mennek olyan jól a jegyek erre az előadásra, és mégis inkább leveszem az előadást a műsorról. Ez teljességgel elfogadhatatlan.

(17.40)

És nemcsak azért elfogadhatatlan, mert 2018-ban az Európai Unió egyik tagállamában ez egy szégyen és gyalázat, hanem azért is, mert a jelenség mögött fölsejlik valami, amiről azt gondoltuk, hogy az ötvenes-hatvanas évekre volt jellemző Magyarországon, de inkább az ötvenes évekre, amikor a párthoz közel álló újságban, ennek a mostaninak nem mondanám a címét, mert szégyellném kimondani, nevezzük Szabad Népnek, egész egyszerűen megjelenik egy cikk egy olyan szerző tollából, akinek a nevét se hallotta soha senki, olyan, mintha munkáslevelező lenne a régi Szabad Nép idejében, egyszer csak megírja, hogy neki valamiért nem tetszik egy előadás. Akkor először az Operaház igazgatója úgy gondolja - egyébként nagyon helyesen -, hogy ki kell állnia a saját műsorpolitikája mellett és egy sikerdarab repertoáron tartása mellett, majd utána olyan nyomás nehezedik rá fideszes kormányzati körökből, olyan politikai és ízlésbeli nyomás, hogy kénytelen hagyni, hogy megroppanjon a gerince, és ezek után betilt egy előadást. Ez egészen egyszerűen nincsen rendben. Nem Lakatos Ernők korát szeretnénk élni 2018-ban Magyarországon, amikor ezek megtörténtek. Jelzem, már a nyolcvanas évek végén Aczél György sem tiltott be semmit, hanem működött a Katona József Színház akkor is, ha nem tetszett neki, és voltak olyan előadások, amelyek nyilván nem állták ki az akkori állampárt ízlését, de ennek ellenére mégsem tiltották be őket.

Tehát szeretném arra felhívni a Fidesz figyelmét és a kormánypárti képviselők és a kormány figyelmét, hogy ez egy rendkívül súlyos hiba, és további rontja Magyarország nemzetközi tekintélyét, Magyarország nemzetközi megítélését. És, mondom, nem arról van szó, hogy kinek tetszik és kinek nem, mert valakinek tetszik, valakinek nem egy bizonyos kulturális előadás, de az, hogy betiltunk előadásokat, az nagyon rossz időkre emlékezteti ezt az országot. Nagyon szeretném, ha nem kerülne Magyarország abba a helyzetbe, hogy bármikor is lesz kormányváltás - az lenne a jó, ha ez ma történne -, utána majd egy következő hatalom is azon kezdene el gondolkodni, hogy a Fidesz ízlésvilágába illeszkedő és az új kormánynak nem tetsző produkciókat tiltana be. Ettől óvnám Magyarországot. Köszönöm szépen, elnök úr.