Felszólalás adatai

Felszólalások:   1   1-4   5-8      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: (A teremben lévők felállnak, és ezzel köszöntik a választópolgárok közösségét. Amikor az ülést vezető elnök helyet foglal, a teremben lévők is leülnek.) Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés harmadik nyári rendkívüli ülésének második ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Tiba István és Szávay István jegyző urak lesznek segítségemre.Köszöntöm kedves vendégeinket és mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánkat.

Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásokkal kezdjük munkánkat. Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Arató Gergely képviselő úr, Demokratikus Koalíció: „Miért nem fontosak a kistelepülési gyerekek a kormánynak?” címmel. Megadom a szót, képviselő úr.

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy Tolna megyei kistelepülésen élő gimnazista, Norbert fordult hozzám. Arról írt a levelében, hogy a bejáróknak, akik úgy járnak középiskolába, hogy egy kistelepülésről kell eljutniuk oda naponta, milyen nehézségei, gondjai vannak, hogy mekkora gondot okoz többek között az, hogy a menetrend nem alkalmazkodik az iskolások, a diákok igényeihez, emiatt gyakran másfél-két órát kell várniuk. Arról is írt, hogy milyen nehézséget okoz ezeknek a gyakran nehéz sorban élő családoknak az, hogy megfizessék azt a bérletárat, ami ahhoz szükséges, hogy eljuthassanak naponta az iskolába, hogy mennyivel nehezebb nekik mind anyagilag, mind pedig időben eljutni például egy jó középiskolába, mint nagyvárosban élő társaiknak. Vagy éppen, hogy mekkora gondot okoz az, hogy a buszindulások, menetrendek miatt a délutáni foglalkozásokban, tehetséggondozásban nem vagy kevésbé tudnak részt venni, mint az adott településen élő társaik.

De hadd mondjak egy másik példát is! 2015 óta  nagyon helyesen  felmérik az általános iskolás diákok nyelvi ismereteit, nyelvi tudásait. Ez a felmérés azt mutatja, hogy rendkívül nagyok a különbségek a nyelvtudásban is a községekben élő diákok és a fővárosban élő diákok között. Például a fővárosban németet tanuló diákok 60 százaléka szerzett jó eredményt ezen a teszten, közben a községekben tanuló nyolcadikos diákok esetében csak 38 százalék ez az arány. Hasonlóképpen angol nyelvből is nagyok ezek a különbségek. A budapesti nyolcadikosok 80 százaléka szerepelt jól a teszten, miközben a községben élőknél ez az arány csak 54 százalék.

Nagyok a nyelvtudásbeli különbségek a régiók között is, mint sok minden más egyébben is. E tekintetben is az észak-magyarországi, valamint az észak- és dél-alföldi régiók iskoláiba járó diákok teljesítenek gyengébben, a legjobban pedig a fővárosi diákok.

Külön hátrányt jelent az is, hogy a községekben élő diákok jó része nem választhatja meg azt, hogy milyen nyelvet tanuljon, például hogy angolt, németet, leginkább ez a két nyelv játszik szerepet, hanem ami az iskolában van, azt kell tanulnia. 80 százalékában ezeknek az iskoláknak nincs módja a diáknak arra, hogy a család vagy a szülő választása alapján döntse el, hogy milyen nyelvet tanul.

Amikor arról beszéltem egy korábbi hozzászólásomban, tisztelt államtitkár úr, hogy az önök által tervezett intézkedés, amely 2020-tól nyelvvizsgához kötné az egyetemi, főiskolai továbbtanulást, éppen a hátrányos helyzetű, adott esetben kisközségekben vagy községekben élő diákokat sújtja, akkor erre is gondoltam, hiszen nekik már hatodikos, nyolcadikos korukban is jelentős hátrányuk van a nyelvtudásban, nyilvánvaló módon őket fogja kiszorítani elsősorban ez az intézkedés a felsőoktatásból.

Vannak más olyan intézkedések is, amelyek hasonlóképpen rajtuk fognak majd csattanni. Ilyen például az önök által folyamatosan lebegtetett középiskolai felvételi szűkítés, az, hogy korlátozni akarják a gimnáziumba járó diákok számát, mert miután tönkretették a szakképzést, a diákok nem akarnak ezekbe a lebutított szakiskolákba, szakmunkásképző intézményekbe menni, ezért aztán folyamatosan lebegtetik, folyamatosan szóba hozzák, hogy na, majd akkor jó adminisztratív módon, egy szigorú felvételi rendszerrel szorítják ki a középiskolákból azokat a diákokat, akik nehezebb sorból jönnek vagy kevésbé sikeresek az általános iskolában.

De hogy mondjak egy kicsit távolabb eső példát is: az, amikor most önök végképp tönkreteszik a vidéki közkultúrát azzal, hogy az egyébként is szégyenletes kulturális közmunkásokat…  abban az értelemben szégyenletes, hogy valódi közalkalmazottak helyett alkalmaztak közmunkásokat, de most már őket is kirakják az utcára, ilyen módon végképp kezelhetetlenné válik a vidéki közkultúra. Ez is ezeken a diákokon, az ő felkészülési lehetőségeiken fog csattanni.

Tartok tőle, hogy államtitkár úr, mint ezt az elmúlt hónapban már megszoktam, ismét szerény személyemmel és a 2010 előtti kormányzással fog foglalkozni. Arra szeretném kérni, hogy ne tegye, mert természetesen értem, hogy ma is nehéz önöknek földolgozni azt, hogy voltak olyan évek, amikor nem önök korlátoztak vagy kormányoztak, de illene ezen túlesni már nyolc év után (Derültség és közbeszólások a kormánypárti sorokból.  Farkas Sándor: Freudi elszólás!), különösen azért, mert lesz is még olyan időszak, amikor nem önök lesznek hatalmon.

Tisztelt Államtitkár Úr! Nem azért kapja egyikünk sem a fizetését, hogy a múlton merengjünk és a múltat értékeljük, hanem azért, hogy megoldásokat találjunk. Arra kérem államtitkár urat, hogy ha válaszol, akkor arra válaszoljon, hogy mit terveznek önök annak érdekében, hogy Norbertnek és a többi kistelepülésen élő diáknak egyszerűbb legyen az élete és több esélyük legyen az oktatásban, az iskoláztatásban. Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokból.  Németh Szilárd István: Egyszerűbb élet, Norbert!)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr kíván válaszolni az elhangzottakra. Állam-titkár úr, öné a szó.

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselők! Tisztelt Ház! Ha valakik valakit korlátozni akartak, akkor azok önök voltak, és leginkább a kistelepülési iskolák esetében a kistelepülésen élő diákok lehetőségeit korlátozták. Ön ezt két szóban foglalta össze 2006-ban a finanszírozási reform bevezetésekor, azzal a két szóval, hogy „fájni fog”. De kifejtette bővebben is 2007. május 31-én, hogy hogyan vélekedik a kistérségek, kistelepülések iskoláiról. Akkor azt mondta teljes mondatban: „Egy elaprózott oktatási rendszer nem finanszírozható, hosszú távon nem tartható fenn.” Ezt mondta ön, ezt üzente akkor. Sőt, még pikírt megjegyzéseket is tett, hogy ezek az iskolák, ezek a kisiskolák a kistelepüléseken, idézem önt: „az oktatás területén is az önálló kiskirályságoknak a rendszerét építik ki”. Ekkor önök így vélekedtek a kistelepülésekről és a kistelepülési iskolákról. És nemcsak így beszéltek, hanem így is cselekedtek, és összesen 381 feladatellátási helynek, tehát iskolának vagy iskolai telephelynek az ajtajára tettek véglegesen lakatot, magyarul: ennyi helyen szüntették meg az oktatást, ennyi helyen nem férhettek hozzá a diákok ahhoz, hogy iskolába járjanak. (Arató Gergely: Megnyitottátok volna?) Ez volt az, amikor önök voltak kormányon. Mellette természetesen leginkább a kistelepüléseket veszélyeztette anyagilag is, hogy önök a feladataikat növelték, az oktatás területén a finanszírozást csökkentették, ezáltal a hiány nőtt az önkormányzatoknál, és ebből a hiányból lett aztán vagy kötvénykibocsátással vagy hitelvétellel eladósodás, amit aztán több mint 1200 milliárd forint értékben a Fidesz-KDNP-kormánynak kellett kifizetni az önkormányzatok részére az adósság konszolidációjában.

De 2005-ben is ön egy tanácsot adott, a Népszabadságban olvashatjuk 2005. október 6-án az ön nyilatkozatát, akkor éppen a Pedagógusok Szakszervezetével kapcsolatos hírek kapcsán az önök kormánya azt mondta Gyurcsány Ferenccel az élen, hogy „ahol nincs elég pénz, ott össze kell vonni az iskolákat”. Ezzel a javaslattal éltek, és ahogy mondtam, nemcsak ezzel a javaslattal éltek, hanem ezt meg is tették. És mivel kevesebb iskola volt az önök idején, ezért kevesebb pedagógusra is számítottak, úgyhogy 15 ezer pedagógust az utcára is tettek egy év alatt, aki pedig ott maradt, annak elvették egyhavi fizetését. Így akarták önök megbecsülni a kistelepülésen dolgozó tanárokat, és így akarták a lehetőséget megteremteni, hogy mindenki kistelepülésen is iskolába tudjon járni.

(9.10)

Mi ezzel szemben úgy módosítottuk a jogszabályokat, hogy jóval magasabb összeg van ma már a gyermekek oktatására. Ha megnézi ön, hogy 2009-ben mennyi pénz volt egy gimnazistára, mekkora költségvetési ráfordítás volt, az 540 ezer forint. Ma ez 1 millió 87 ezer forint. Ha megnézi, hogy mennyi volt egy óvodásra, ami szintén fontos a kistelepüléseken, az önök idejében ez 608 ezer forint volt, most 921 ezer forint, amit egy óvodásra költünk (Arató Gergely: Ezt honnan tetszik venni, államtitkár úr?), pontosan azért, hogy a kistelepüléseken is mindenkinek biztosítsuk az óvodáztatás lehetőségét, az iskoláztatás lehetőségét. (Arató Gergely: Egy szó se igaz!) Az óvodához teljesen új formákat is létrehoztunk, pontosabban: a bölcsődékhez teljesen új formákat is létrehoztunk azért, hogy ott, helyben mindenkinek ezek a nevelési formák rendelkezésre álljanak.

Újra is nyitottunk pár iskolát Lipóton és más településeken, amelyeket önök bezártak, mi azokat újranyitottuk, és a törvényi feltételeket is rugalmasabbá tettük, hogy ahol minimális számban is, de vannak diákok, akiket a szüleik beíratnának a kistelepülési iskolába, legalább az alsó tagozat biztosan, minél közelebb a diákokhoz megoldható legyen. Mi így próbáltunk segíteni a diákok és a családok helyzetén.

A tankerületek a beutaztatásban is többféle úton és módon igyekeznek segítséget adni. Ha még az óvodás részt nézem, akkor ott nyilván az önkormányzatok megtérítik a kötelező felvételt biztosító óvodába utazás költségeit, az iskola esetén pedig van olyan tankerület, aminek saját tulajdonú iskolabusza van, mások bérlettámogatást adnak, vannak, akik pedig maguk bérelnek buszt, és fizetett szolgáltatást vesznek igénybe, és így igyekeznek a gyermekeknek segítséget nyújtani, hogy bejussanak az iskolába.

Ezekből is jól látható, tisztelt képviselő úr, hogy önök egész egyszerűen a pénzkivonás területének érzékelték az oktatásügyet, ott szorítottak meg rajta, ahol lehetett, pedagógusbéren, információbezáráson, önkormányzati normatívamegvonáson és feladattöbbszörözésen, mi pedig igyekeztünk az oktatás számára egy biztos költségvetést teremteni. Így lesz ez a jövő évi költségvetésben is, hiszen tovább nő az oktatásra fordított kiadások teljes értéke, és azt hiszem, hogy ma már sokkal nagyobb biztonságban vannak a kistelepülésen tanulni akarók is, mint ahogy voltak 2010-ben. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   1   1-4   5-8      Ülésnap adatai