Felszólalás adatai

Felszólalások:   238-249   250-263   264-275      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönjük. A döntésre a holnapi ülésnapon kerül sor. Tisztelt Képviselőtársaim! A DK képviselőcsoportja indítványozta, hogy az Országgyűlés döntsön a kilakoltatási és lakhatási válság felszámolását előkészítő eseti bizottság létrehozásáról szóló H/1627. számú határozati javaslat tárgysorozatba vételéről. A tárgysorozatba vételt a Népjóléti bizottság utasította el. Elsőként megadom a szót Székely Sándor képviselő úrnak, a DK részéről mint előterjesztőnek.

SZÉKELY SÁNDOR (DK): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a szót. Magam sem gondoltam volna, amikor benyújtottam a határozati javaslatot, hogy ennyi időnek kell eltelnie, több mint egy hónapnak ahhoz, hogy a parlament a plenáris ülésén ezt tárgyalja. A Népjóléti bizottság fideszes képviselői az első alkalommal levették a napirendről azzal az indoklással, hogy ők nem értenek egyet ezzel az üggyel, és akkor erről nem kell beszélni. A második alkalommal el sem jöttek a Népjóléti bizottságba, így nem is tudtunk szavazni róla, ami, jegyzem meg, példa nélküli a Népjóléti bizottság történetében. A harmadik alkalommal, amikor a fideszes képviselők eljöttek a bizottsági ülésre, és nem is vetették le a napirendről ezt az ügyet, akkor valójában azt mondták el, hogy igazándiból a devizahiteles ügyben meg úgy Magyarországon a lakhatással kapcsolatban minden rendben van, ami kis probléma van, pár ezer embert érint, de azt a kormány kezeli. Ellenzéki képviselőtársaim segítségével ezt már a bizottsági ülésen is elmondtuk, de most is elmondom itt, hogy ez hazugság. Ma Magyarországon az a helyzet, hogy kilakoltatási és lakhatási válság van. A magyar emberek egy jelentős része  százezrekről, milliókról beszélünk  vagy már lemondott arról, hogy neki valaha önálló lakása lesz, vagy éppen van, de már nem fizeti a hitelét, és arra vár, hogy kilakoltassák, vagy pedig évtizedeket tölt el azzal, hogy azért dolgozik, hogy ne vigyék el a feje fölül a lakást.

Egész egyszerűen egy ilyen országban, ilyen lehetetlen körülmények között élünk, több millióan, több százezren vannak ebben a helyzetben, de mielőtt belemennék abba a számháborúba, amit egyébként a bizottságban is folytattunk, hogy most vajon pár tízezer emberről van-e szó, ahogy azt a Fidesz állítja, vagy pár százezerről, milliós nagyságrendig is esetleg, mint ahogy azt mi mondjuk, engedjék meg, hogy inkább egy jellemzőt mondjak, hogy ne számokról beszéljünk, hanem emberi sorsokról, hogy mit is jelent ma Magyarországon ez a devizahiteles ügy.

Szóval, van nekem egy barátom, Káposznyák István Debrecenben, 25 évet szolgált a határőrségnél, leszerelni a debreceni repülőtér biztonsági főnökeként szerelt le, devizahitelt vettek fel a feleségével, egy gyermeket neveltek, fizették a hitelüket, ámde 2010. július 3-ával elszálltak a devizahiteles törlesztőrészletek, éveken keresztül küzdöttek a lakásukért, nyolc évet, de idén elveszítették a házat, amiért dolgoztak, időközben a kapcsolatuk megromlott, elváltak. Jelen pillanatban Káposznyák István barátom egy albérletben lakik, és még fizeti a már réges-rég nem az ő nevén lévő háznak a törlesztőrészleteit, hiszen még mindig maradt tartozása, és külön él a feleségétől, aki szintén egy másik albérletben lakik a gyermekükkel. Tönkrement egy család, tönkrement két felnőtt ember élete, újra kell kezdeni mindent, hogyha egyáltalán újra lehet kezdeni  remélem, hogy sikerülni fog nekik , és tudjuk, hogy a gyermekük min megy keresztül, gondolhatják, milyen jó lehet neki egy ilyen válás után felcseperedni Magyarországon.

Szóval, ilyen gondoktól övezve próbál itt a magyar nép egy jelentős része élni, és azért gondoltuk, hogy egy eseti bizottságban, ahol civileket és akár a bankokat is össze lehetne szedni, és közösen megvitathatnánk azt a dolgot, hogy végül is mit kellene tenni ahhoz, hogy ez a helyzet megváltozzon, ezért nyújtottam be ezt a határozati javaslatot, és őszintén szólva tényleg nem azért, hogy politikai boszorkányüldözést hajtsunk végre, vagy hogy megvitassuk, hogy kinek a hibája ez a jelenlegi helyzet, ki mit csinált, melyik politikus mit nem csinált, hol romlott ez el; nem, hanem azt gondoltam, és azt gondoltuk itt a DK-ban, hogy üljünk le, adjunk időt magunknak, beszéljük át, minden pártnak vannak javaslatai, és tegyük végre a dolgunkat, dolgozzunk azért, hogy a magyar embereknek, a szavazópolgároknak jobb legyen, és ne azzal kelljen foglalkozniuk érdemben, hogy a hónap végén még vajon lesz-e lakásuk, vagy sem, hanem azzal, hogy hogyan tudnak egyről a kettőre jutni.

Örülök, hogy végül mégiscsak a plenáris elé került ez a határozati javaslat, holnap szavazni is fogunk róla. Arra kérem önöket, hogy mondják el a véleményüket, akár vitatkozzunk is, hogyha kell, és holnap pedig tényleg tegyék félre azt, hogy melyik pártból érkeztek önök, és hogy mi a credo, hanem arra gondoljanak holnap a szavazásnál, hogy mi a feladat, miért vagyunk mi itt ebben a teremben: azért vagyunk ebben a teremben, hogy a magyar embereknek jobb legyen.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a DK és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most kétperces hozzászólásra van lehetőség képviselőcsoportonként. Elsőként megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak, a Jobbik részéről.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon furcsa lenne, hogyha a Jobbik nem támogatná ezt a javaslatot. Természetesen támogatjuk, hiszen a történelem ismétli önmagát: a Jobbik devizahiteles kerekasztal címszó alatt már az előző ciklusban életre hívta azt a találkozási formát, ahol károsultak, civil jogvédők, parlamenterek mellett meghívást kaptak nyilvánvaló módon a kormányzat képviselői is, és meghívást kaptak a Bankszövetség  maradjunk annyiban  emberei. Utóbbi két csoportosulás egyetlenegy alkalommal nem merte tiszteletét tenni ezeken az eseményeken, mint ahogy kormánypárti képviselő sem, tehát nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fognak most ebben a vitában elmondani a kormánypártiak, ha nem szólalnak fel, akkor az annál inkább beszédesebb. El kell hogy mondjuk tehát, igenis lenne helye a szembenézésnek, hiszen ez a kormány 2001-ben még az elődje által engedte a szellemet kiszabadulni a palackból, aztán jött a balliberális, nagyon hibás gyakorlat, amely engedte felszaporodni ezeket a hiteleket, 2010 óta ugyanakkor az utóbbi két Orbán-kabinet lepaktált a bankrendszerrel, paktumot kötött az EBRD-vel, olyan megegyezést írt alá, amelynek értelmében a magyar károsultak helyzetén javítani nem lehet a bankok költségvetésének kárára.

(18.40)

Eközben az érintett kereskedelmi bankok lubickolnak ebben a helyzetben, több mint 600 milliárdos rekord, regionális rekordnyereségeket produkálnak. A banki ágazati különadót átháríthatták a polgárokra, mert a kormány hagyta, a tranzakciós illetéket átháríthatták a polgárokra, mert a kormány hagyta, a felvételkori árfolyamon történő forintosítás helyett pedig piaci árfolyamú forintosítást vert ez a kormány a károsultak nyakába. Ily módon ezermilliárdos nagyságrendű az az összeg, amit legalizált módon engedett elrabolni a tulajdonosoktól. Ezek után egy szembenézés lenne a minimum. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Korózs Lajos képviselő úrnak, az MSZP részéről.

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Természetesen mi ezt az előterjesztést támogatni fogjuk, mint ahogy támogattuk a népjóléti bizottsági ülésen is. Szeretném itt is a jegyzőkönyv számára elmondani, hogy a kilakoltatási moratórium óta átlagosan 22 családot lakoltatnak ki ma Magyarországon. Tehát ezres nagyságrendben van azoknak a családoknak, illetve személyeknek a száma, akiket a májusi moratórium óta kilakoltattak.Ugyanakkor az is látszik, hogy az elmúlt 7-8 évben a kormányzati próbálkozások mindegyike kudarcos lett. Itt van az ócsai program, számtalanszor hoztuk ide, az Országgyűlés elé. 80 darab lakást építettek meg kinn a pusztában. Csak szeretném megjegyezni a jegyzőkönyv számára azt is, hogy szó nincs arról, hogy ez Ócsán lenne. Ez kint van valahol, Szibériával valami határos területen, és teljesen alkalmatlan arra, hogy emberek ilyen körülmények között éljenek.

Ugyanilyen kudarcos volt a Nemzeti Eszközkezelő, hiszen 36 ezer családnak vették át a jogosultságát és bérlőként bennmaradhattak, viszont nem kaptak több finanszírozást újabb és újabb lakások állami tulajdonba való vétele mellett. Következésképpen egyetlenegy családot nem tudnak pluszban megmenteni, és ugyanilyen kudarcos volt az öncsőd intézménye, hiszen a két kezemen meg lehet lassan számolni, hogy hány családnak tudtak segíteni.

Itt is elmondtuk annak idején, senkinek nem volt jó a beterjesztett törvénytervezet, nem volt jó a pénzintézeteknek, nem volt jó a családoknak, nem volt jó a települési önkormányzatoknak, és csak emlékeztetni szeretném képviselőtársaimat, hogy két olyan támogatási forma is volt, amely segítette a bajba jutott családokat, ez volt a lakhatási támogatás és az adósságkezelési szolgáltatás, néhány éve ennek is vége van. Köszönöm szépen. Természetesen az előterjesztést támogatni fogjuk. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és a DK soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Nacsa Lőrinc képviselő úrnak, a KDNP részéről.

NACSA LŐRINC (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mi álságosnak tartjuk ezt a Gyurcsány-párti javaslatot, amikor éppen az ön frakcióvezetője és főnöke, Gyurcsány Ferenc kormányzása alatt került kilátástalan helyzetbe több százezer magyar család.Az önök kormányra jutása után erősen leépítették a családtámogatási rendszert, és megnehezítették a gyermeket nevelő családok életét. Egyáltalán nem foglalkoztak a családok eladósodásával, és semmilyen támogatást nem adtak nekik. Ha önökön múlt volna, a mai napig fizethetnék az elszabadult törlesztőrészleteket.

A baloldali kormány volt az is, amelyik az otthonteremtési rendszer jelentős felszámolásával belekényszerítette a magyarokat a devizahitelek felvételébe. 2002-2010 között a lakossági devizahitelek összege a 140-szeresére emelkedett.

Eltörölték az állami támogatású kölcsönöket, és eltörölték az otthonteremtési adókedvezményeket is. Ha az ellenzéken, vagyis önökön múlna, ma sem lenne otthonteremtési program, hiszen az első perctől támadják a családi otthonteremtési kedvezményt, és nem is szavazták meg.

Ezzel szemben a Fidesz-KDNP-kormány 2010 óta intézkedések sorozatát hozta a bajba jutott családokért. Létrehoztuk az árfolyamgátat, elszámoltattuk a bankokat, forintosítottuk a devizahiteleket, bevezettük a magáncsőd intézményét, lezártuk a devizahitelekbe hajszolás korszakát, és elindítottuk az otthonteremtési programot.

A végrehajtási eljárásokat illetően is számos, az adósokat kedvezően érintő intézkedés bevezetésére került sor. Bizonyára ön is tudja, hogy ugyancsak kormánypárti javaslatra tavaly meghosszabbítottuk a kilakoltatási moratóriumot, ez korábban december 1-jétől március 1-jéig terjedő időszakra vonatkozott, ám az általunk benyújtott és elfogadott törvénymódosítás után pedig már november 15-től április 30-ig él magánszemélyek esetében. Ez az időszak három nap múlva kezdődik.

A kormány eddig is sokat tett, el szeretném mondani, hogy nekünk minden emberi sors és probléma számít, de kérem, hogy ezután a témában beterjesztett vagy beterjesztendő további intézkedéseket ön is és pártja is támogasson. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Szeretném jelezni képviselőtársaimnak, hogy a mai napon hagyományos kétperces hozzászólási lehetőségre egész nap nem lesz lehetőség, ezért azt a gombot hagyjuk most nyugodtan, és egyébként úgy folytassuk tovább a munkánkat, mert egy kicsit zavaró, hogy mindenki oda jelentkezett be.Akkor folytatjuk tovább, kétperces hozzászólással, mert a házszabály azt engedélyezi, nem a hagyományos kétperces hozzászólásnak az időszaka. Úgyhogy most megadom a szót Csárdi Antal képviselő úrnak, az LMP részéről.

CSÁRDI ANTAL (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az LMP minden olyan megoldási kísérletet támogatni fog, ami kísérletet tesz arra, hogy azokon a rászoruló polgártársainkon, akiknek a lakhatása, a léte veszélyben van, annak segítséget nyújtsunk.Eddig is ezt tettük. Sokadszorra javasoltuk a költségvetés tárgyalásakor a bérlakásprogram létrehozatalát vagy a következő napirend során is egy hasonlót tárgyalunk, ami az elsétálás jogát is magában foglalja.

Azt gondolom, hogy amiről most beszélni akartam, azt Nacsa képviselőtársam átírta, mert értem, amit képviselő úr mond. De képzelje el, képviselőtársam, hogy mennyire érdekli az azokat a családokat, akiknek akár holnap elvihetik a fejük fölül a házat, hogy álságos-e a kezdeményezés vagy sem?! És most az igazságtartalmát nem is akarom vizsgálni. Egyszerűen csak arra a tévedésre próbálom felhívni képviselőtársam figyelmét és az egész Fidesz-frakcióét, hogy nem az a kérdés, hogy milyen politikai választ tudok adni a velem szemben ülő politikai közösség képviselőjének, hanem az a feladatunk, az a felelősségünk, arra tettünk esküt mindannyian, akik itt ülünk, hogy segítsünk a polgártársainkon, hogy azokban a problémákban segítő kezet nyújtsunk számukra, amikkel ők küszködnek.

És igen, pontosan tudom, hogy Nacsa képviselőtársam szerint ez egy megoldott probléma. De sajnos, ha körülnéz, kimegy a parlamentből, és tudom, hogy ön is itt él az országban, biztos vagyok benne, hogy számolatlanul van olyan ismerőse, családtagja adott esetben, akinek nem adott megoldást sem a végtörlesztés, sem a forintosítás, ami teszem hozzá: semmi mást nem csinált, mint fixálta az elszállt törlesztőrészleteket. Köszönöm szépen. (Taps az LMP, a DK és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Arató Gergely képviselő úrnak, a DK részéről.

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon nagyra értékelem azt, hogy Nacsa képviselő úr érdemben részt vesz ebben a vitában és tudunk szót váltani, és éppen azért, mert ezt nagyra értékelem, most nem kezdenék neki annak, hogy hasonló stílusban visszautasítsam a részben téves, részben pedig szándékosan torzító állításait. Mindenesetre azért azt csak muszáj vagyok mondani, hogy immár nyolcadik éve kormányoznak önök, a 2010 elé való visszamutogatás mindig egy nagyon gyenge érv már ebben a helyzetben.De mégsem ezt tartom fontosnak, és nem is erről akarok beszélni, hanem szeretném  hogy mondjam  a kicsi reménysugarat megragadni; azt a kicsi reménysugarat, amit képviselő úr hozzászólása jelentett két szempontból is. Azt mondja képviselő úr, hogy minden egyes sors fontos, minden egyes ilyen történet fontos, ebben biztosan egyetértünk. Márpedig ilyen történetek vannak. Ha önök hazamennek a választókerületükbe és megkérdezik az ismerőseiket, fognak találkozni olyan emberekkel, akik még ma is a devizahitel terheit nyögik, vagy akiknek még mindig elárverezés fenyegeti a lakását. Tehát van egy probléma, amire megoldást kell találni.

Másrészt azt is mondja képviselő úr, hogy vannak a kormánynak további javaslatai. Ezt izgalommal halljuk, de hát akkor itt a nagyszerű lehetőség, mert a mi javaslatunk nem kínál többet, vagy nem mond többet, mint hogy hozzunk létre egy keretet; hozzunk létre egy olyan eseti bizottságot, ami ezt a problémát vizsgálja, és ami megoldásokat keres.

Tisztelt Képviselő Úr! Ha valóban az a szándék, hogy ezeken az embereken segítsünk, ha valóban vannak még jó javaslataik, amiket szeretnének elmondani, akkor ott a nagyszerű lehetőség. Akkor ne ultimátumként, 24 órás törvényekben, vagy éppenséggel ne minden mást, alfától ómegáig tartalmazó salátatörvényekben hozzanak ide intézkedéseket, akkor tegyék meg ott a javaslataikat, értékeljük a helyzetet, és találjunk jó megoldásokat. Ehhez pedig az kell, hogy holnap támogassák a tárgysorozatba vételt, majd a bizottság megalakulását.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a DK és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük. Kérdezem az előterjesztőt, hogy kíván-e hozzászólni az elhangzottakhoz. (Jelzésre:) Megadom a szót Székely Sándor képviselő úrnak. (18.50)

SZÉKELY SÁNDOR (DK): Elnök úr, köszönöm a szót. Én is köszönöm a hozzászólásokat, a Fidesz részéről is; az előző két ügyben tanúsított némaságuk ellenére úgy veszem, hogy ezt az ügyet talán egy kicsivel komolyabban veszik, vehetik is, hiszen Magyarország egy jelentős részét érinti. Azért azt elmondanám, hogy  mint azt Arató Gergely kollégám itt az előbb elmondta  most már a kilencedik évében vannak a kormányzásuknak, a magyar embereket nem érdekli valójában, hogy ki hibázott vagy ki nem, az érdekli őket teljes joggal, hogy mi fog történni, és ez most az önök, illetve a mi felelősségünk. Mi valóban nem arra tettünk javaslatot, és nem azért akarunk bizottságot létrehozni, hogy azon rugózzunk, hogy ki a felelős és ki mennyiben felelős. Azt szeretnénk, hogy a mi javaslataink és akár az önök javaslatai is kerüljenek elő, vitassuk ezeket meg, azokból legyenek törvényjavaslatok, azok pedig eredményezzék azt, hogy ebben az országban rövid távon, középtávon és hosszú távon az embereknek jobb lesz. Mert jelen pillanatban az a helyzet, hogy máról holnapra élnek az emberek, elképesztő történeteket hallani, családok esnek szét, férjek mennek el külföldre, feleségek maradnak itt Magyarországon gyerekekkel, és egész egyszerűen nem tudják, hogy majd esetleg mi fog odakerülni a karácsonyfa alá, vagy ha kerül valami, már az is csak hitelből fog kerülni.

Én pontosan tudom, hogy itt egészen komoly dolgokat kellene elhatározni és utána majd végigvinni, de épp ezért ez a bizottság másfél évig működne, jegyzem meg, az alatt a másfél év alatt nem lennének kilakoltatások, hiszen ez is benne van a határozati javaslatban. Azt gondolom, hogy ez önöknek is jó lenne, és a magyar népnek is jó lenne, és időt adna mindannyiunknak arra, hogy megszülessenek azok a döntések, amelyeket aztán végül meg kell hoznunk. Én nagyon remélem, hogy holnap pozitív lesz a dolog, és végül meg fogják szavazni. Ebben a reményben köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Felszólalások:   238-249   250-263   264-275      Ülésnap adatai