Felszólalás adatai

Felszólalások:   60-81   82-95   96-123      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen. Levezető elnökként én is köszönöm, és köszöntöm önöket abból az alkalomból, hogy egy jeles ügyben teljes egyetértés van a magyar Országgyűlés minden frakciója részéről. Ez nagyon rendben van. (Szórványos taps.) Tájékoztatom önöket, hogy a módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes törvényeknek a Nemzeti Filmintézet Közhasznú Nonprofit Zrt. létrehozásával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/8037. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Elsőként megadom a szót Dömötör Csaba államtitkár úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének. Államtitkár úr, parancsoljon!

DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Többször vitáztunk már erről a témáról itt az Országgyűlésben, így joggal keletkezik az az elvárás, hogy először is tisztázzuk, hogy mi a célja a mostani törvénymódosításoknak.A törvénymódosításoknak több célja is van. Szeretnénk, hogyha az elmúlt évek eredményei után a magyar filmipar további szinteket lépne. Szeretnénk, ha még több minőségi alkotás születne, és ezek még több nézőhöz jutnának el idehaza és külföldön is. Ennek érdekében egy egységes, átlátható intézményi keretrendszerre teszünk javaslatot. Azt szeretnénk elérni, hogy a forrásokat még hatékonyabban használják fel, és hogy széles spektrumon készüljenek alkotások sokféle témában. Van még egy kiváltó ok, ez pedig az, hogy tisztában vagyunk vele, a digitális eszközöknek is köszönhetően jelentősen változnak a médiafogyasztási szokások, ezekkel lépést kell tartanunk, különös tekintettel a fiatal generációk igényeire is.

Az imént azt említettem, hogy a magyar filmipar az elmúlt időszakban szintet lépett. Ez egyrészt levezethető abból, hogy a magyar filmek számos rangos nemzetközi díjat zsebeltek be. Több száz díjról beszélünk, köztük van Oscar, Arany Glóbus, cannes-i Nagydíj, berlini Arany Medve. És hogy aktuális lehetőségeket vagy díjakat is említsek, idén először jelöltek magyar alkotókat a nemzetközi Emmy-díjra, ezt gyakorlatilag a tévéfilmes Oscarnak tartják, Gera Marina kapott jelölést az Örök tél főszerepéért. Ez a mű a Mecenatúra-program támogatásával készült. Bergendy Péter Trezor című filmje a tévéfilm kategóriában a legjobb öt jelölt közé került. A díjátadó november 25-én lesz New Yorkban. Innen is sok sikert kívánunk az alkotóknak.

A magyar filmipar, mozgóképipar szintlépését gazdasági oldalról is megtámaszthatjuk. A közvetlen filmgyártási költségek 2017 óta minden évben meghaladják a 100 milliárd forintot. Elmondhatjuk, hogy Magyarországon európai összehasonlításban is magas a filmipar hozzájárulása a nemzeti termékhez. És hogy ennek mi is a jelentősége: számítások szerint minden egyes filmes produkciónak nyújtott 1000 forintos adó-visszatérítés 1248 forint adóbevételt generál, és 3240 forinttal növeli a GDP-t, a nemzeti terméket, és ami épp ennyire fontos, nagyon sok munkahelyet teremt. Ez azt jelenti, hogy a filmipar jelentős többletet biztosít Magyarországnak és a magyar gazdaságnak.

Ami az intézményrendszert illeti, a mozgóképipar szerkezeti megújításának első lépésein túl vagyunk, ebben elévülhetetlen szerepe volt Andy Vajnának. Ezen az úton kell továbbmennünk. A Mafilm, a Filmlabor és a nemzetközi értékesítés már jó eredményeket tud felmutatni, bevételt termelő egységekként erősítik a filmipart. A kulturális értékek védelme épp ennyire fontos. A nemzeti filmdigitalizálási és -restaurálási program keretében évente 25-30 magyar játékfilm megújulása valósul meg.

(15.10)

Elmondhatjuk tehát, hogy a magyar filmipar megújulása elkezdődött, de kiteljesedése még előttünk áll, ebben játszhat fontos szerepe Káel Csaba kinevezése, aki kormánybiztosként dolgozhat a magyar kultúra további erősítéséért.

Tisztelt Ház! A most tárgyalt javaslatok legfontosabb eleme, hogy január 1-jével létrejönne a nemzeti filmintézet a Nemzeti Filmalap alapjaira épülve. Ez az új intézet összevonná a meglévő támogatásokat, kiküszöbölné a párhuzamosságokat, ezzel egységessé tenné őket, így azonos költségvetési ráfordítással még hatékonyabb működést lehet majd elérni.

A filmintézet a Televíziós Film Mecenatúra és a Televíziós Filmkollégium által ellátott támogatási feladatok jogutódja lesz. A cél az, hogy a támogatási rendszeren túl a terjesztési elvek is egységesek legyenek, így lehet biztosítani, hogy az alkotások a lehető legszélesebb közönséghez jussanak el, ami a bevételt is növelheti.

Nagyon fontos körülménynek tartom, így a vita előtt, hogy más uniós országokban is alkalmaznak ilyen gyakorlatot, ilyen egységes elveken működő intézetek igazgatják a mozgóképipar ügyeit például Franciaországban, Dániában vagy éppen Írországban.

Amint az expozé elején említettem, az is cél, hogy az új szabályozás igazodjon a fiatalabb generációk igényeihez és a változó fogyasztási szokásokhoz. A filmtámogatások már nem értelmezhetők csupán mozi- vagy televíziós forgalmazás szerinti felosztásban, a formátumok megváltoznak, újak is létrejönnek, mint ahogy új terjesztésű csatornák is megjelentek. Az alkotásoknak, azt gondoljuk, ezeken is meg kell jelenniük, a támogatási programoknak már csak ezért is biztosítaniuk kell a csatornák közötti átjárhatóságot.

Tisztelt Ház! A korábbi filmtörvényes vitákon és a magyar nyilvánosságban sok szó esik a történelmi témájú filmekről, azt gondolom, hogy okkal. Ez nem véletlen, hiszen abban talán mindannyian egyetértünk, hogy a magyar élet, a magyar kultúra számos olyan történetet őriz, amelyet érdemes feldolgozni akár először, akár sokadjára. A történelmi események mellett művészeink élete, munkássága és páratlanul gazdag irodalmunk is alapanyagként szolgál, motivációként szolgál. A támogatási programokkal olyan kereteket kell biztosítani, amelyek elősegítik ezen témák feldolgozását. Azt is mondhatnám, hogy még száz történelmi, kulturális filmet, ezeret!

Kicsit visszakanyarodva a gazdasági megközelítéshez, az sem utolsó szempont, hogy az új filmintézet kiszámítható, folyamatos munkalehetőséget biztosít majd a mozgóképipar szereplőinek. Ezt a szándékot erősítendő, fontos a képzési rendszer fejlesztése, amely a további szintugrások előfeltétele. A cél az, hogy minél több alkotás minél több terjesztésű csatornán, minél szélesebb közönséghez érjen el, magas minőségi elvárások mellett. Ami az előterjesztés költségvetési oldalát illeti, az új filmintézetnek a korábbiakkal azonos költségvetési forrása lesz, amit az átszervezéshez kapcsolódó átcsoportosítások fedeznek.

Tisztelt Ház! Még egy vonatkozást szeretnék végül kiemelni, ez pedig a nemzetközi. Miképp más területeken, így a filmgyártásban is nagy lehetőségeket látunk a közép-európai együttműködésben. Közös történelmünk, közös kulturális örökségünk erős talapzat ahhoz, hogy az eddiginél erőteljesebben szóljunk a régió 150 millió állampolgárához, különös tekintettel a visegrádi négyek országaira.

És ha már nemzetközi összefüggések: az új filmintézet az elvárások szerint a magyar film nemzetközi érdekképviseletét is erősíti majd. A fentiek alapján azt tudom önöknek elmondani, hogy egy olyan javaslatról van szó, amely jól szolgálja a magyar filmgyártás érdekeit, építve annak évtizedes hagyományaira. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Vezérszónoki felszólalásokra kerül sor. Elsőként L. Simon László képviselő urat, a Fidesz vezérszónokát hallhatjuk. Parancsoljon!

L. SIMON LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy államtitkár úr az előterjesztésnek a lényegét jól foglalta össze, úgyhogy csak néhány dologgal szeretném kiegészíteni vezérszónoki hozzászólásomban.Egy kicsit visszább mennék a múltidézésben, mint ő, hiszen nem szabad elfelejtenünk, hogy 2010-et megelőzően, tehát a második Orbán-kormány munkájának megkezdése előtt a magyar filmipar milyen válságos helyzetben volt, a magyar filmipar is és a magyar filmművészet is, hiszen soha nem látott mértékű adósságot halmozott fel az a Magyar Mozgókép Közalapítvány, amely egyébként állami forrásokból hivatott azt a célt szolgálni, hogy értékes magyar filmalkotásoknak a létrejöttét, kereskedelmi forgalomba és a közösséghez való eljuttatását segítse, támogassa.

Ennek a Magyar Mozgókép Közalapítványnak a konszolidálása egyáltalán nem volt egyszerű a közalapítvány jogi státusza miatt, és a szakmai ellenállás is érezhető volt. A filmes szakma, mondhatni, értetlenséggel, némi távolságtartással, nem egy esetben erős kritikával illette a második Orbán-kormány kormányra kerülését követő időszakban azt a rehabilitációs munkát, amelyet megkezdtünk. Ugyanakkor azt kell hogy mondjam önöknek, tisztelt képviselőtársaim, hogy az idő a kormány törekvéseit igazolta, és ezt egyébként a magyar filmes társadalom is visszaigazolta, és elfogadta, sőt az újonnan felállt rendszernek az értékeit el is ismerte.

Különösen nagy tisztelettel kell megemlékeznünk Andy Vajna kormánybiztos úrról, aki a filmes világ, az egész nemzetközi filmes világ egyik kimagasló teljesítményt nyújtó producereként hazatérve szülőföldjére sikeresen konszolidálta a Magyar Mozgókép Közalapítvány által felhalmozott mérhetetlen nagy veszteséget, és sikeresen állította fel azt az új filmtámogatási rendszert, amelynek eredményeképpen gazdasági értelemben is eredményes és esztétikai értelemben is eredményes alkotások születtek.

Ugyanakkor ne menjünk el a mellett a tény mellett, hogy az elmúlt években, miközben elismerte a filmes társadalom is, és elismerte a szélesebb közönség és a politikai közvélemény is azt, hogy sikeres volt a Magyar Mozgókép Közalapítvány felszámolása és az új filmtámogatási rendszernek a felállítása, hogy valóban értékes művek is létrejöttek, és két Oscar-díjat is sikerült ezen időszak alatt és más nemzetközi elismeréseket is a magyar filmeseknek begyűjteniük, aközben komoly szakmai, mondhatni identitáspolémiák alakultak ki a magyar nyilvánosságban és nemegyszer itt a Házban is vagy éppenséggel a parlament Kulturális bizottságában. Hiszen nagyon sok kérdőjel, nagyon sok hiányérzet az, ami megfogalmazódott bennünk, aminek hangot adtunk. Egyébként ez nem kormánypárti vagy ellenzéki törésvonalak mentén alakult ki, hanem alapvetően azt hiányoltuk mind a kormánypárton, mind az ellenzéken, mind a szélesebb nyilvánosságon belül, hogy akár a kormánybiztos úr által irányított filmtámogatási rendszer, de részben a Mecenatúra Alap is sok-sok olyan produkció létrejöttét nem tudta segíteni  nem feltétlenül a szándék hiányzott, hanem a megfelelő struktúra és a megfelelő finanszírozási, illetve jogszabályi háttér , tehát sok-sok olyan alkotásnak a létrejöttét nem tudta szolgálni, amelyek egyébként hitünk és reményünk szerint a magyar nemzeti identitás megerősítéséhez, kiteljesítéséhez tudnak a művészet erejével hozzájárulni.

És ne becsüljük le ezt az erőt, tisztelt hölgyeim és uraim, hiszen jól tudjuk, hogy például a történelmi filmek esetében milyen nagy hatást tud egy jó, egy igényes, egy széles közönséget megszólítani képes film kiváltani. Egészen más egy történelmi játékfilmnek a közönsége, a bennük megfogalmazódó üzeneteknek a hatásmechanizmusa, mint mondjuk, a történészi szakmunkáké.

És úgy látszik  én rendszeresen beszélek a második világháború utáni kommunista diktatúrának a történelmi kataklizmáiról , hogy a történészek, főleg a legifjabb nemzedék azt a hiánypótló munkát, amelyet a rendszerváltozáskor megkezdtek, azt szinte már lehet mondani, hogy sikerre vitték. Hiszen akár az állambiztonságnak a működéséről, a diktatúra más szerveinek a működéséről, egyáltalán az állampártnak a működési mechanizmusairól, a diktatúra lelket, szívet romboló hatásairól számos értékes, tudományos munka jelent meg, és ezek a munkák hatást gyakoroltak a közoktatásra is és a tankönyvek szerzőire is.

De valljuk be őszintén, hogy egy történészi szakmunkát a széles közönség nem olvas el. Ugye, egy történészi szakmunka nem képes azt a hatást kiváltani, mint mondjuk, egy katarzist elérő, jelentős művészeti alkotás, amelyet sokan néznek meg a mozitermekben. Számtalanszor beszélgettünk arról a Kulturális bizottságban is, hogy azok a filmek, mint például a németeknél a Mások élete című nagy hatású film, amely a Stasi működését dolgozta fel, azok megrázó erejűek voltak, és nemcsak a német nézőközönség számára mutatták meg a kommunista rendszernek az összetettségét, ellentmondásosságát és mérhetetlen kegyetlenségét, hanem egyébként a kelet-európai blokk utódállamainak a közönsége is ebből a filmből tudhatta meg, ismerhette meg, hogy hogyan is működött az állambiztonság, és milyen hatással volt az emberi lélekre, milyen módon nyomorította meg emberek, családok mindennapjait és generációkon keresztül az életét.

(15.20)

Ha csak ebből az egy példából indulunk ki, akkor bizony joggal vetettük fel azt, hogy hasonló filmalkotásokra szükség lenne. S aztán az előbb államtitkár úr által idézett Trezor filmet és sok más filmet is lehetne mondani. Úgy néz ki, hogy az utóbbi négy-öt évben ez a televíziós játékfilmgyártásban meg is indult, és nagyon értékes, nagyon izgalmas történelmi filmek készültek, például az első világháborúról. Gondoljanak a Szürke senkik című filmre, amely az első filmalkotás az első világháborúról. Nincs más játékfilmünk, művészi erejű alkotásunk. Igaz, hogy ez csak egy ötvenvalahány perces televíziós film, de végre elkészült egy jó minőségű, jó forgatókönyvű, izgalmas és az első világháború befejezésének traumáját is fölmutatni képes film. De az első világháború utáni időszakból nincs, gondoljunk Trianonra, a trianoni traumára, vagy a két világháború közötti Magyarország történetére, az újrakezdésre, az újjáépítésre, aztán a második világháborúra, a második világháború utáni időszakra, különösen a kommunisták hatalomátvételére és az azt követően kialakult egypárti diktatúrára. Mindezek olyan témákat adnak, és olyan személyes élettörténetek, sorsok sorjáznak előttünk, amelyekből mind-mind az ifjúság, a széles közönség számára is nagy-nagy erejű alkotásokat lehet készíteni. Ezek azok a filmek, amelyeket hiányoltunk az elmúlt években.

S persze egy-egy vita során előkerültek ezen túli távlatosabb témák is a középkorból vagy a honfoglalás időszakából. Olyan fontos filmek, amelyek nagyon jó témákat tudnának feldolgozni, és amelyekhez hasonlókat Európában és a tengerentúlon az elmúlt években elkészítettek, és amelyek nagy hatással voltak az adott társadalmakra, amelyekben legyártották őket; de nemcsak a saját országukban, hanem a filmforgalmazás révén adott esetben nálunk is.

Az ember mindig joggal teszi föl azt a kérdést, hogy nekünk miért kell megnéznünk ennyi amerikai történelmi játékfilmet. Nagyon jó történelmi játékfilmekről van szó; de ha látjuk és egyre jobban ismerjük az amerikaiak történelmét, ha ismerjük az ő mitológiáikat, ismerjük azokat az egészen kisvárosi szintig menő történeteiket, amelyek általános emberi tanulságokkal is szolgálhatnak, akkor miért nem látjuk ezeket a történeteket a mi saját világunkból.

Hány amerikai sportfilmet láttunk az elmúlt évtizedekben! Ők például egy kisvárosi kosárlabdaedző történetéből hatalmas nagy sztorit tudnak produkálni. És itt van a mi magyar sporttörténetünk, amely csodás sztorikat tudna a felszínre hozni. Gondoljanak például Halassy Olivérre, arra a fantasztikus vízilabdázó olimpiai bajnokra, hosszútávúszó, gyorsúszó bajnokra, akinek kisgyerekkorában a villamos levágta az egyik lábát, és így lett magyar bajnok, Európa-bajnok, világbajnok és olimpiai bajnok. S ha az egész élettörténetét végignéznénk, hogy a második világháború után hogyan ölték meg a szovjet katonák, a „dicsőséges fölszabadítók”, hogyan rángatták ki az autójából, akarták elkobozni az autóját, és lőtték le, ez micsoda történet, milyen szerteágazó, milyen nagy sztori, amiből az amerikaiak már rég játékfilmet csináltak volna. De bárkit említhetnék a magyar sporttörténetből, akik tényleg történelmet írtak. Ezek a sztorik  fogalmazzunk így , ezek a közös narratívák igenis méltók arra, hogy olyan filmek készüljenek belőlük, amiket nemcsak a magyar közönség néz meg, hanem megnéznek a közép-európai baráti országok nézői is, megnéznek Európa mozijaiban, és jó esetben megnéznek a tengerentúlon is.

Nem vitatva azt, hogy sok értékes mű is megszületett, úgy gondoljuk, hogy még sok létrehozására és támogatására is van szükség. Mi más, ha nem ez motiválta a kormányt abban, hogy végre egységesítse a filmtámogatási rendszert? Mi más, ha nem éppen egy olyan struktúra felállítása fogalmazódott meg a kormány, illetve a feladatok előkészítésével megbízott kormánybiztos, Káel Csaba fejében, hogy egy új, korszerűbb, a párhuzamosságokat fölszámoló rendszer jöhessen létre, hogy még több sikeres, minőségi alkotás készülhessen Magyarországon?

Azt gondolom, hogy ezt támogatnunk kell párthovatartozástól függetlenül. Egy olyan előterjesztés fekszik előttünk, amelyet, azt gondolom, az ellenzék is méltán tud majd támogatni. Ne csak olyan szimbolikus erejű ügyekben tudjunk összefogni és pozitívan megnyilvánulni, mint az előző napirend esetében a kiváló író, költő, Zrínyi Miklós emlékezete, hanem ilyen konkrét törvényekben is össze tudjunk fogni, és tudjuk azt mutatni, hogy egy jó rendszer fölállítása nemcsak a kormány érdeke, hanem azt az ellenzék is tudja támogatni.

A kormánynak azt a kiemelt célját, hogy továbbfejlessze, erősítse a magyar filmipart, alapozva az elmúlt évek eredményeire, alapozva arra, amit Andy Vajna kormánybiztos elvégzett, illetve alapozva arra, amit a televíziós mecenatúra programban is megvalósítottak, a Film Mecenatúra és Televíziós Kollégium által létrehozott támogatási rendszerben is megvalósítottak, azt gondolom, hogy egy sokkal hatékonyabb, sokkal átgondoltabb, sokkal eredményesebb támogatási rendszer kereteit tudjuk ma itt meghatározni, megalapozni.

S aztán a következő kérdés az, hogy ha elfogadtuk ezt a törvényt, akkor ténylegesen a létrejövő nemzeti filmintézet, amely a törvény szándéka szerint 2020. január 1-jével állna föl, miképpen tudja majd valóban ellátni azt a feladatot, milyen személyi, infrastrukturális és anyagi garanciák lesznek arra, hogy a jogalkotói szándékot be tudja teljesíteni. Én ebben a kérdésben is bizakodó vagyok, már csak Káel Csaba személye miatt is. Én ebben a kérdésben is optimista vagyok, már csak az egész kezdeményezés mögötti szakmai konszenzus miatt is. Úgyhogy arra biztatom képviselőtársaimat, hogy hasonló optimizmussal támogassák ezt a törvényjavaslatot.

Nem titok tehát abból kiindulva, amely polémiákra az előbb utaltam, hogy a kormány számára is világos, hogy azok a hiányok, azok az igények, amelyek a nyilvánosságban is és a parlamenti vitákban is megjelentek, bizony orvosolandó problémák. Éppen ezért a kormánnyal együtt szeretnénk azt elérni, hogy a filmipar jobban szolgálja a nemzeti identitásunkat, hogy a filmipar a nemzeti identitás egyik kiemelt forrása legyen, hogy olyan filmek készüljenek a magyar adófizetők pénzéből, a sok-sok értékes vígjáték, a sok-sok értékes dokumentumfilm és a sok-sok érdekes lélektani dráma mellett olyan történelmi filmek is készüljenek, amelyek a széles közönségnek erősíthetik meg az identitását.

Tisztelt Képviselőtársaim! Számos hasonló intézmény működik Európában. Dániát tudnám példának hozni, Írországot tudnám példának hozni, vagy a Franciaországban nagyon régóta működő támogatási programot. Ezek a pozitív példák mind arra ösztönöznek bennünket, hogy hasonlóan szervezzük át a jelenlegi Magyar Nemzeti Filmalap Közhasznú Nonprofit Zrt.-t és a filmkollégiumokat, és hozzuk létre 2020. január 1-jétől a nemzeti filmintézetet.

Ráadásul, tisztelt képviselőtársaim, nagyon fontos az, hogy az egységes cégszerkezetbe olyan elemeket is fogunk tudni integrálni, amelyek működése különállva nem éppen a leghatékonyabb volt. Gondolok a Mafilmre, a filmarchívumra, a Filmlaborra. Így egy nagyon hatékony és nagyon ütőképes szervezet jöhet létre, amennyiben elfogadjuk ezt a törvényjavaslatot.

S amire államtitkár úr is utalt az előterjesztői expozéban, az a közép-európai együttműködés lehetősége. Ez kétirányú együttműködés lehet, egyrészt részben a V4-es országokkal, részben pedig a többi közép-európai posztkommunista országgal. Részben lehet egyfajta koprodukciós és forgalmazási együttműködés, azaz a gyártás terén fogunk tudni együttműködni, és együtt tudunk működni a filmforgalmazás területén is.

Az az érdekünk, hogy minél több magyar filmet lássanak a szlovák, a cseh, a lengyel, a román, a szerb, a horvát, a szlovén nézők, és persze rajtuk kívül mások is, s nyilvánvalóan mi is kíváncsiak vagyunk az ő filmkultúrájuk értékeire. Ez a törvényjavaslat ezt is szolgálja, ezért a Fidesz-frakció nevében azt tudom mondani, hogy a legmesszebbmenőkig támogatjuk a kormány szándékát, és arra kérem képviselőtársaimat, hogy ők is támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Brenner Koloman képviselő úr, parancsoljon!

(15.30)

DR. BRENNER KOLOMAN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Vezérszónoki felszólalásomban, mivel államtitkár úr nagyon korrekt módon ismertette ennek a törvényjavaslatnak a fő tartalmát, ettől én eltekintek. Inkább ott folytatnám, ahol L. Simon László képviselőtársam abbahagyta. Hiszen azt gondolom, ahogy a Kulturális bizottságban is már elhangzott többször, minden párthovatartozást felülíró módon az a tény teljes mértékben átjött szerintem a teljes magyar közvélemény számára, hogy Andy Vajna a filmes világot megújította Magyarországon. Ugyanakkor, ahogy szintén L. Simon László képviselőtársam elmondta, van sok hiányérzetünk, ami a történelmi filmeket illeti. Én ehhez természetesen csak csatlakozni tudok.Néhány kiragadott példát, nem felsorolásképpen, de egyetlenegy filmet szeretnék én is megemlíteni, mégpedig az Örök tél című filmet szeretném felemlegetni, mint kiváló és pozitív példát, ami a málenkij robotra elhurcolt, nagyrészt magyarországi német nemzetiségű lakosság sorsáról készült. Azzal is teljes mértékben egyetértek, hogy viszont hiányérzetünk van a nagy, ha szabad így mondani, monumentális történelmi filmek esetében. Hasonló filmeknek, itt azt gondolom, ha nem is ez a törvényjavaslat és az új struktúra a biztosítéka, inkább az én szememben az lenne a biztosítéka, ha  ha szabad így mondani  a döntőbizottság tagjai és a teljes finanszírozási rendszer ebbe az irányba tolná el a filmes szakmát, a filmes rendszert.

Egy másik gondolatmenet, hiszen a felállítandó Nemzeti Filmintézet most magába foglalná a médiamecenatúrát és a filmkollégiumot is, itt a tévéfilmes pályázatok esetében azt szeretném rendkívüli módon a kormányzat figyelmébe ajánlani, hogy itt azért eddig két-három, eléggé favorizált producer nyert általában. Én itt nagyobb nyitottságot és nagyobb merítési bázist látnék kiválónak annak érdekében, hogy valóban megvalósuljon az a mindannyiunk által támogatott cél, hogy egyrészt ezek a történelmi filmek is elkészüljenek, másrészt pedig azt, hogy egy nagyon komoly és a szélesebb nyilvánosság számára is elérhető formában ezek a filmek aztán meg is jelenjenek.

Ami az egész struktúrát illeti, ott én a 3. §-ra utalnék egyrészt, ahol lehet látni, hogy eddig a Filmalapban Andy Vajna vezérigazgatói szerepe eléggé hegemón irányítási struktúrát tükrözött vissza, és ez az újonnan felállított testületbe, tehát egy döntőbizottság alá kerül. Nagyon reménykedem abban, ahogy azt már az elején is jeleztem, hogy ez azt fogja eredményezni, hogy valóban szélesebb konszenzussal és szélesebb körben favorizált filmek is megvalósításra kerülnek.

Itt egy konkrét felvétésem is lenne. Mégpedig az, hogy eddig az volt, hogy a filmszakmai döntőbizottság tagjaira vonatkozott egy minimum ötéves szakmai tapasztalat feltételként. Ez a törvényjavaslat ezt kivenné innen. Tisztelettel azt kérném, hogy ez mindenképp kerüljön vissza a törvény szövegébe, hiszen ez nem egy erős feltétel véleményünk szerint, viszont egyfajta, csak-csak szakmai biztosítékot jelent, hogy itt nem kizárólag politikai alapú kinevezésekről lesz majd szó.

Egy utolsó, szintén abszolút építő szándékú kritikai észrevételem a gazdálkodásra vonatkozna. Ezt államtitkár úr is expozéjában említette, hogy ha jól idézem államtitkár urat, itt átcsoportosítások révén áll föl ennek az új grémiumnak a költségvetési háttere. A jelenleg hatályos törvény szerint itt a Filmalap a hatos lottó bevételeinek 80 százalékából gazdálkodott. Azt gondolom, ez egyfajta olyan stabilitást és a politikai döntéshozataltól való függetlenséget biztosított, amit szerintem jó lenne megtartani. Hiszen az, hogy átcsoportosítás révén biztosítjuk, gyakorlatilag egy politikai döntés, míg az, ha a hatos lottó bevételeinek 80 százaléka, az pedig egy automatizmust jelent, amit ugyanúgy ki lehet egészíteni még akár több költségvetési forrással is.

Tehát itt azt szeretném tisztelettel indítványozni, hogy ebben a törvényjavaslatban ezt még az előterjesztők gondolják át, mert azt gondolom, hogy ez az egyébként a Jobbik által is támogatott, alapvető célkitűzését ennek a törvényjavaslatnak, miszerint a magyar filmes ipar további felívelő szakaszba lépjen, mindenképpen elősegítené. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Gréczy Zsolt képviselő úr, a DK vezérszónoka jön.

GRÉCZY ZSOLT, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! (A kijelzőn dr. Vejkey Imre neve jelenik meg.)

ELNÖK: Egy percet várjunk!

GRÉCZY ZSOLT, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Annyit szeretnék hozzátenni, hogy egyrészt szerelmese vagyok a magyar filmnek, tehát minden egyes magyar filmsikernek örülök akkor is, ha nem a mi kormányunk alatt éri el a magyar film azt a sikert. Ezért aztán nem is tekintem soha kormánysikernek azt, ha egy magyar film fesztiváldíjat nyer, akár Oscar-díjat, akár Berlinben nyer, akár Cannes-ban nyer, bárhol máshol nyer, mert azt gondolom, ez nagyon sokszor témafüggő, szerencsefüggő, színészfüggő, lobbifüggő, és még hosszasan sorolhatnám. 1982-ben, amikor a Mephisto megkapta az Oscar-díjat, akkor a Lázár-kormány irányította Magyarországot, mégsem gondolnám, hogy Lázár Györgyre kellene hálával és szeretettel emlékeznem, amikor a Mephistót, mondjuk, hatvannegyedszer megnézem a televízióban vagy a saját gyűjteményemben.A másik, hogy önök azt mondják, hogy egyfajta folytonosságot jelent majd az új struktúra Andy Vajna munkásságával. Nos, nem. Lehet tisztelni Andy Vajnát azért, ahogy megújította a magyar filmgyártást, azt gondolom, ebben az érdemei elévülhetetlenek. Egyéb közéleti szerepvállalásairól itt és most nem szeretnék beszélni, mert igen éles és kritikus megjegyzéseket tennék, és az most nem tartozik a tárgyhoz. De az nem folytonosság, hogy az új intézetvezető mindenkit kirúgott egy ember híján a vezető testületből, aki addig Andy Vajnával dolgozott. Azokat az embereket is, akik Andy Vajna legközelebbi munkatársai voltak, gyakorlatilag az általa produkált filmek rendezői, forgatókönyvírói voltak, és nagyon komoly magyar filmsikereket, nézettségi sikereket értek el a magyar mozikban az elmúlt néhány évben.

Muszáj arra is reagálnom, hogy megint eljátsszuk azt a helyzetet, a fideszes képviselők eljátsszák azt a helyzetet, mintha itt 2010 előtt maga lett volna a magyar filmes pusztulás, mintha az egész ország a földdel lett volna egyenlő, és ehhez képest ilyen fantasztikus új dolgok történtek. Szeretném jelezni, hogy akkor is voltak magyar fesztiválsikerek, filmsikerek. Hajdú Szabolcstól Antal Nimródig akkor kezdték el sokan fiatalok a munkát. A nagy filmes generáció nagyjai még tudtak alkotni, Bacsó Pétertől Makk Károlyon át Ragályi Elemérig.

Szeretném azt is elmondani, hogy nagyon sok történelmi film készült abban a bizonyos nyolc évben, például Trianonról készült film vagy Mansfeld Péterről készült film vagy Nagy Imréről készült film. Tehát az sem igaz, hogy a csak a Fidesz-kormány foglalkozik a magyar emlékezettel, a magyar történelemmel vagy a XX. század nagy sorsfordító pillanataival. Ez bizony a mi kormányunk ideje alatt is megtörtént. És ezért sem vagyok nekik hálás, a kötelességüket teljesítették mindazok, akik ezeket a feladatokat elvégezték.

Ahhoz is szeretnék egypár mondatot hozzáfűzni, hogy az utóbbi néhány napban éles kritikát fogalmaztak meg fideszes képviselők, hogy az MSZP-SZDSZ-világ, meg az új párt, hogy visszahozzák a régi embereket, ugye, jönnek vissza a régiek. Hát, Káel Csaba maga a régi ember, a ’98 és 2002 közötti Orbán-kormány régi embere, Országimázs Központ, Ezüsthajó Kft.  tetszenek emlékezni, még büntető feljelentések is voltak ezekben az ügyekben.

(15.40)

Ez persze az egyik része a megítélésnek, egy másik része az a megítélésnek, hogy Káel Csaba ettől függetlenül egy tehetséges alkotó, de szeretném jelezni, hogy éppen önök ezzel a személyzeti politikával cáfolják azt, hogy ezek az emberek, akik ma kerülnek, mondjuk, fővárosi önkormányzati pozíciókba, hozzák vissza a régi embereket. Káel Csaba maga a régi ember, még sokkal korábbról régi ember, mint azok az emberek, akiket önök bírálni szoktak.

Azt szeretném még a történethez hozzátenni, hogy rendkívül fontosnak tartom azt, hogy készüljenek történelmi filmek, készüljenek játékfilmek, és készüljenek televíziós alkotások. Azt gondolom, hogy erre érdemes költségvetési pénzt adni. Itt megint csak muszáj elmondanom egy számomra nagyon fontos szempontot. Ha önöknek fontos a magyar film ügye, akkor miért kellett megszüntetni az M3 csatornát, az állami televízió számomra legfontosabb értékhordozó csatornáját, azt a televíziót, ahol a Magyar Televízió páratlan kincseket tartalmazó archívumából lehetett válogatni, nagyszerű filmalkotásokat lehetett megnézni újra, fantasztikus, egykori íróinkkal, költőinkkel, színészekkel készült portréfilmeket lehetett látni. Nem értem, hogy ezt miért kellett levenni.

Nem hiszem, hogy olyan sokba került ennek az egy csatornának a fenntartása. Szerintem az M4 televízió fenntartása vagy akár az egyperces híradók hazugságáriái egy-két hónap alatt sokkal többe kerülnek, mint az egész éves költségvetése volt az M3 csatornának. Azt gondolom, hogy érdemes lenne újra megnyitni ezt a vitát is, és szerintem, akiknek ez ügyben van lehetősége és felelőssége, tegyenek javaslatot rá, nagyon sokan szerették ezt a tévét, és nagyon sokan szeretnének újra kulturális értékeket látni a régi nagyjainktól is a magyar televízió képernyőjén.

A filmes struktúrához még annyit szeretnék hozzátenni, hogy jó lenne ezeket a pályázatokat minél inkább szélesebb nyilvánosság előtt is látni, hogy ne mutyialapon, haveri, barátságalapon dőljenek el azok a kérdések, hogy ki rendezhet filmet, vagy ki nem rendezhet filmet, ki az a rendező, akit foglalkoztatnak, és ki az, akit nem. Tehát nagyon fontosnak tartanám, hogy ez minél szélesebb körben kapjon nyilvánosságot.

A magyar film ügye nemzeti ügy, valamennyiünk számára rendkívül fontos, és ezért azt gondolom, látva azt, hogy mikre mennek el milliárdok teljesen fölöslegesen, itt 1, 2, 3, 4, 5, 10 milliárdokról beszélünk, és most nem kezdem el megnyitni azt a meccset, hogy éppen átadtak egy létesítményt, ami 190 milliárdba került, hogy hány meg hány filmet lehetett volna ebből csinálni, vagy nagy kulturális fesztiválokat, nagy történelmi filmeket akár Zrínyi Miklósról, vagy nem tudom, hol tart éppen a nándorfehérvári csatáról tervezett film, de a XX. század is rengeteg sorsfordító történettel rendelkezik.

Én például nagyon szívesen megnéznék egy filmet Bethlen István életéről, aki a XX. század egyik legfontosabb politikusa volt, erdélyi nemesi mivoltától az orosz hadifogságban való elpusztulásáig, és még hosszasan sorolhatnám egészen a rendszerváltásig. Miután most már a rendszerváltás is igen messze volt, annak is 30 éve, arról is lehetne új filmeket készíteni, nem feltétlenül a régi szereplők megkérdezésével, hanem egész egyszerűen dramatizálni, ne csak Török Ferenc Moszkva tér című filmje emlékeztessen minket arra az időszakra, amikor sok fiatal még azt sem tudta, hogy mi az a rendszerváltás. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Kunhalmi Ágnes képviselő asszony, MSZP, parancsoljon!

KUNHALMI ÁGNES, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Gréczy Zsolt majdhogynem hasonlóakat mondott el, ezért nem ismételném el, viszont azért az látszik, hogy ezt a törvényt Andy Vajna utánra készítették, Isten nyugosztalja! Káel Csaba visszatér, az ezüsthajós és az országimázsos Káel Csaba. Ugyan az ellenzéket előszeretettel piszkálják azzal, hogy visszahozzák a múlt embereit, Káel Csabának sem ismeretlen a neve, mint tudjuk, ebben a szakmában; de Vajnát, ahogy elmondták képviselőtársaim, feldicsérték az egekig, most meg kirúgták az összes emberét, lényegében mindenkit, de igazából ez legyen az önök problémája.Mi a magunk részéről azt gondoljuk, hogy a törvényjavaslat változást hoz gyakorlatilag a teljes hazai filmipar életében, felszámolja a Magyar Nemzeti Filmalapot, a Film Mecenatúrát és a Televíziós Filmkollégiumot is, jogutódjaként létrehozza a nemzeti filmintézetet, az NFI-t. Minden jel arra utal, hogy a törekvés a központosítás, a centralizáció irányába mutat, az intézmény finanszírozása közvetlenül a központi költségvetésben történik immáron csupán. A kormány által kijelölt minisztérium önálló szervezeti egységként működik tovább, valamint a mozgóképről szóló 2004. évi II. törvény III. fejezete elveszíti sarkalatos jellegét.

Tehát tekintettel a hazai filmipart tovább központosító törekvésekre, az MSZP a törvényjavaslat elfogadását nem támogatja. Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Kétperces felszólalásra nem jelentkezett senki. Megkérdezem, hogy kíváne valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Nincs jelzés.) Megállapítom, hogy nem. További felszólalásra senki nem jelentkezett. Az általános vitát lezárom. Megkérdezem államtitkár urat, kíváne reflektálni. (Jelzésre:) Dömötör államtitkár urat illeti a szó. Parancsoljon!

DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Röviden szeretnék reagálni. Több szakmai jellegű vélemény, javaslat is elhangzott, szeretném ezeket azért külön megköszönni, mert minden olyan napnak és ilyen vitának örülnünk kell, ami nem a stílusról, nem a rendbontásról szól, úgyhogy ezt hangsúlyosan szeretném megköszönni minden frakciónak.Igyekszem sorban menni. Ami Andy Vajna szerepét illeti, emlékszem olyan vitákra, amikor arról volt itt szó, hogy mit csinál ő, mit csinál az ő csapata, rendkívül súlyos kritikák hangoztak el. Isten nyugosztalja, már nincs az élők sorában, de a felszólalásokból azért azt veszem ki, hogy most már egyfajta konszenzus övezi azt a munkát, amit ő végzett, és ebben talán megegyezhetünk.

Ami a Jobbik hiányérzetét illeti a történelmi filmek ügyében, az a helyzet, hogy azt osztom, én személyesen osztom. Én is szeretnék sokkal több történelmi alkotást látni, csak egy dolgot azért figyelembe kell vennünk, egy dolog, hogy mi mit szeretnénk látni. Én is szeretnék több történelmi filmet látni. Azon belül is lehet véleményünk, hogy kiről szeretnénk látni ezeket a történelmi filmeket. Gréczy képviselő úr említett pár szereplőt, Bethlen Istvánnal kapcsolatban egyetértek, de lehet, hogy másban nem egyezünk, és azt gondolom, hogy a politikának azért korlátoznia kell magát abban, hogy meghatározza, hogy az alkotók miről készítenek egy ponton túl filmet. Az a dolgunk, hogy megfelelő kereteket, megfelelő költségvetési forrásokat, jól működő intézményrendszert biztosítsunk, és ez a törvényjavaslat ezt szolgálja.

Említette ön a testület kérdését. Valóban egy testület irányítja majd ezt az intézetet, ami megfelelő garancia arra, hogy többféle szempontot érvényesítsenek, szakmai szempontokat és egyébként hatékonysági szempontokat is, mert arra is ügyelni kell, hogy gazdaságosan működjenek ezek.

Ami a DK felvetéseit illeti, Gréczy képviselő úr minden magyar filmnek örül, minden magyar filmsikernek, ezzel én is így lennék, és nem is szokta egyébként a kormány azt mondani, hogy ez a kormány sikere, ez az alkotók sikere, de ennél is tovább megyek, minden ilyen filmsiker Magyarország sikere.

Ami a 2010 előtti pusztulásra vonatkozó megjegyzést illeti, ön felhozta ezt a dolgot, nem véletlenül beszélünk erről, meg beszéltünk korábban. Tehát 2010 előtt a mi meggyőződésünk szerint egy zűrzavaros állapot volt, aminek az egyik jellemző pontja az volt, hogy a Magyar Mozgógép Közalapítvány óriási eladósodási spirált generált, 6 milliárdos adósságot generáltak a közalapítvánnyal kötött szerződések alapján, amelyek mögött egyáltalán nem volt megítélt forrás. Volt arra példa, hogy a Kulturális Minisztérium úgy is kötött támogatási szerződéseket, hogy annak nem volt meg a költségvetési fedezete. Ezeket a gyakorlatokat fel kellett számolni, és ilyen gyakorlatokról ön már nem tud beszámolni, ilyenek nincsenek.

(15.50)

Ami a múlt embereit, a régi embereket illeti: nem azzal van a probléma, hogy olyan emberek szerepet vállalnak, akik korábban már vállaltak szerepet, hanem azzal van probléma, ha olyan emberek vállalnak újra szerepet, akik bizonyítási lehetőséget kaptak, de csúfosan elbuktak, és ennek következménye lett. Nézzük meg, a Főpolgármesteri Hivatalban, akik visszajöttek, ők nagyon súlyos pénzügyi káoszt hagytak maguk után. Ezt a kérdést nem szeretném itt megnyitni, nem itt van ennek… (Kunhalmi Ágnes: Ezüsthajó, és olyan fényes volt. Fényesen csillogott.) a helye, csak egyáltalán nem mindegy (Kunhalmi Ágnes: Ne bontsd ki jobban, mint ahogy én bontottam!), hogy a múlt emberei mit hagytak maguk után, és annak az országra nézve mi volt a következménye. De ezt a témát nem szeretném itt jobban megnyitni.

Ami a köztévére vonatkozó javaslatokat illeti: ebben nem a minisztérium az illetékes, hogy milyen csatorna indul. Azt azért a jegyzőkönyvben jegyezzük meg, hogy ezek szerint még az ellenzéki pártok szerint is van olyan tevékenysége a köztelevíziónak, amit jól csinál. És ha azt nézem, hogy korábban azzal érveltek, hogy kevesebb költségvetésből gazdálkodjon a köztelevízió, és most azt javasolja, hogy indítsanak újra egy csatornát, akkor csak halkan jegyezném meg, hogy ez a két javaslat, miszerint kevesebb pénzt kapjanak meg indítsanak újra csatornát, nincsen összhangban.

Összefoglalásképpen annyit szeretnék még elmondani, hogy a magyar mozgóképipar nagyon nagy hagyományokkal rendelkezik, és ez mindannyiunk számára felelősséget is jelent, amelynek meg kell felelnünk. Ez a törvényjavaslat, amelyről most tárgyalunk, egyszerre érvényesíti a filmszakma igényeit, a nagyközönség igényeit, és azt a hosszú távú elvárásunkat is teljesíti reményeink szerint, hogy az alkotások tovább gazdagítsák, erősítsék a magyar kultúrát. Szeretnénk, ha a magyar film továbbra is a nemzeti büszkeség forrása lenne, és meggyőződésünk az, hogy a tárgyalt javaslatok szolgálják ezt a célt, ezért pártpolitikai meggyőződéstől függetlenül érdemesek arra, hogy mindannyian támogassuk őket. Köszönöm a figyelmet.

Felszólalások:   60-81   82-95   96-123      Ülésnap adatai