Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mivel a korábbi évek során az aktuális ÁSZ-jelentések kapcsán mi azért igen kemény, markáns érvekkel tarkított vitákat folytattunk, mely nem nélkülözte egyébként a politikai felhangokat sem, legyen szó bármelyik oldalról, arra készültem, hogy ma azért egy szakmaibb jellegű vitára kerülhet sor. Elnök úr expozéja egyébként ebbe az irányba indult el, és én ezt a részét üdvözlöm. Ugyanakkor fideszes vezérszónoktársam ezt az illúziómat szertefoszlatta. Látható, hogy itt egyszerű, fapados, nem akarok további jelzőket használni, de politikai agitációs propagandafolyamat indult el az ön részéről. Erre nyilván majd a maga területén reagálok, mert van mire reagálni. Ugyanakkor nem kívánom újranyitni az utóbbi évek vitáit. Vélhető módon az ÁSZ elnökével mi nem fogunk egymás tenyerébe csapni a különböző politikai pártokat illető vonatkozásokban. Ezt szerintem mind a ketten megjósolhatjuk. Ugyanakkor vannak itt bőven ebben a jelentésben és dokumentumban olyan szakmai ismérvek és olyan szakmai pontok, amelyek kapcsán akár értelmes vita is kibontakozhat, én a magam részéről nyitott leszek erre. Nyilván abban is reménykedem, hogy nemcsak a zárszó tekintetében kaphatunk érdemi válaszokat, hanem akár a képviselőtársak közreműködése révén érdemi kérdésekről tudunk eszmét cserélni már addig is.

Szeretném elmondani azt, hogy én alapvetően bátorítom a számvevőszéki tevékenység portfóliójának a szélesítését. Tehát tőlem nem áll távol az a hozzáállás, hogy akár a Számvevőszék, akár a Nemzeti Bank ne szorítkozzon a szigorúan vett alaptevékenységére, ami ugye, több évtizedes távlatban történelmileg megszokott, hanem bátran nyisson új kihívások felé, új területek felé. Tehát szeretném leszögezni, hogy nekem ezzel az égvilágon semmiféle elvi problémám nincsen.

Ugyanakkor azt látom, hogy az a tény, és ez már sajnos ténykérdés, hogy az Állami Számvevőszék politikai aktorrá, politikai szereplővé vált azáltal, ahogy az ő döntéseit felhasználták, azáltal, ahogyan tulajdonképpen más politikai szereplők is aposztrofálták a tevékenységét, ez nagyon megnehezíti ezen portfólióbővítésnek a sikerességét, pontosabban: ennek a szakmai kezelhetőségét. Minden mögött politikai mozgatórugókat és mozzanatokat sejt most már mindenki egész Magyarországon, és a különböző szekértáborokban való elhelyezkedésétől függően alakul ki a hitbéli álláspontja ezekben a kérdésekben. Ezért van bennem némi szkepszis azt illetően, hogy ez a portfólióbővítés  legyen szó a pénzügyi tudatosság bővítéséről, ami egyébként közös cél, vagy bármely más elvi kérdésről  mennyire lehet hatékony.

Szerintem első körben azt kellene tisztáznunk, amire elnök úr korábban, a korábbi években választ adott, de most már nem, hogy milyen típusú ellenőrzést végez a Számvevőszék. Itt nemzetközi feltételrendszer szerint beszélhetnénk klasszikus pénzügyi ellenőrzésről; teljesítmény-ellenőrzésről, amely hozzám közel áll, ez a performansz audit néven futó közpénz- és vagyonfelhasználás gazdaságosságának, hatékonyságának, eredményességének a vizsgálatára irányul; harmadsorban pedig az úgynevezett megfelelőségi ellenőrzésről, amit a korábbi években elnök úr az általam feltett kérdésre is válaszként megfogalmazott, miszerint ez áll önhöz, önökhöz a legközelebb; és ezeknek egyfajta kombinációjáról is. Aki viszont kinyitja ezt a dokumentumot, amelyről most tárgyalunk és vitatkozunk, nem talál egyértelmű választ arra, hogy milyen ellenőrzési típus szerint vizsgál a Számvevőszék az adott kérdésekben. Még egyszer mondom, korábban még hangsúly alá került az, hogy melyik típust milyen módon használja a Számvevőszék. Most azt nem látjuk, hogy ezért az évi tízmilliárd nagyságrendű összegért, amennyibe kerül a tevékenység, mégiscsak mi az, amit kap az idézőjeles vagy képzeletbeli fogyasztó.

Azt is láthatnánk, és a portfólió szélesítése tekintetében erre szerettem volna kitérni, hogy a tanácsadói tevékenység, ami egyre inkább dominál, egész egyszerűen nem helyettesítheti az ellenőrzést magát, hiszen pont a szélesebb körű ellenőrzések tapasztalatai alapján lehetne olyan tanácsokat adni, amelyek megalapozottak. Erről még Nyikos László, korábbi kiváló képviselőtársam idejéből ered a vita közöttünk, és nem csinálok titkot abból sem, hogy amikor felkészülök egy ilyen vitára, nyilvánvaló módon először Nyikos László véleményét kérem ki, hiszen sokkal jobban ért ehhez a területhez, mint akár én, akár véleményem szerint képviselőtársaink többsége. Ugyanakkor ezeket az elvi vitákat nem sikerült lezárnunk az utóbbi években, tehát mindaddig kényszerülök újra- és újranyitni mindezeket, ameddig nem jutunk el odáig, hogy nyugvópontra kerüljenek.

Egy további óriási fájdalmam az állami vagyon számbavételének megerősítését célzó felvetés. Konkrétumok olvashatók a dokumentumban e tekintetben, de nem értem, hogy az ÁSZ felelősen hogyan tehet kijelentéseket az állami vagyon, a nemzeti vagyon tekintetében akár ilyen, akár olyan irányban, hiszen továbbra sincs meg a 2010-ben megígért nemzeti vagyonleltár. Idézőjelben: elnök úr és én sem tudhatjuk, hogy mit tesz ki az a családi ezüst, aminek a mibenlétéről, esetleges gyarapodásáról most tárgyalunk. Tehát egy nemzeti vagyonleltár híján ilyen kijelentéseket tenni álláspontom szerint legalábbis elhamarkodott.

Továbbá nem esett jól az anyag vizsgálata közben elnök úrék részéről a hasonló címek, mint amit most olvasok, ellenőrzési, elemzési tapasztalatok cím alatt: a jól irányított állam működésének elősegítése céljából tesz az ÁSZ elnöke megnyilvánulásokat. Ezek a prekoncepciók, miszerint ez az állam már jól irányított, de azért még segítsük elő így vagy úgy a működését, az én szememet bántották. Tehát azt az elfogulatlanságot, aminek a látszatára is nagyon kell adni egy ilyen helyzetben, én nem vélem felfedezni ebben a mondatban, és azt látom, hogy ha ez egy jól irányított állam lenne, lehetne, akkor a devizahiteles kataklizmához hasonló rendszerhibák nem fordulhatnának elő, akkor egy lakhatási kataklizma és válság, ami jelen pillanatban tízezreket űz el az országból, nem fordulhatna elő. Egy jól irányított állam számtalan ismérvét nem mutatja fel a mostani Magyarország, így kérem elnök urat, hogy a hasonló megállapításokkal bánjon óvatosan, hiszen nem az én személyes komfortzónám védelme érdekében, de ez valóban az elfogulatlanságot erőteljesen csorbítja.

Azt is láthatjuk, a korábbi időszakban is említettem már mindezt, az előző vitában, ha visszaemlékeznek rá, hogy az ÁSZ jelentésében nem igazán tudja megkülönböztetni a lényeges hibát a lényegtelentől. Ritter Imre, most már képviselőtársam esete rántja le a leplet erről, amikor a korábbi ellenőrzés kapcsán az ő esetükben merült fel, hogy jelentéktelen ügyek kerülnek az ÁSZ terítékére és aztán jelentésekbe is, például egy nulla forint értéken nyilvántartott függönykarnis, elnök úr, és néhány sörpad, illetve sörasztal vagyonmegőrzésével kapcsolatban tesznek megállapításokat. Én értem az alaposság igényét és annak a szándékát, ezt támogatom is, de azért bohózattá ne váljon mindez. Egy nagyon komoly intézmény az, amit ön vezet, és úgy gondolom, hogy a sörpadok, illetve a nulla forint értéken nyilvántartott karnisok nem tartozhatnak abba a körbe, amelyek egy komoly jelentésben elénk kerülhetnének.

Azt is láthatjuk, hogy van itt egy további hungarikum, ez az éves költségvetési beszámoló megbízható, valós összképének vizsgálata. A személyes véleményem az, egyébként a szakma jó része osztja mindezt, hogy zárszámadás megléte nélkül még csak tervezni sem szabadna a következő költségvetést. Gondoljunk csak arra, hogy ha most ősszel állnánk neki a következő évi költségvetés vitájának, mondjuk, up to date inflációs adataink lennének, és ezek alapján tudnánk tervezni akár szociális transzfereket, akár a teljes szociális ellátórendszer különböző változásait, apró módosításait.

(9.50)

Mindezt nem tudjuk megtenni, hiszen zárszámadás megléte nélkül álláspontom szerint túl korán következett be a következő költségvetés tervezése, ugyanakkor az ÁSZ megállapításai a tekintetben, hogy a költségvetési beszámoló megbízható, összképe valós-e, kérdéseket vetnek fel. Az egyik, hogy milyen típusú ellenőrzésnek veti alá az ÁSZ mindezt, ez nem derül ki a dokumentumból. Másrészt pedig az egész Európai Unióban sehol nem találtunk ilyen kikötésrendszert, mint amire egyébként nem az ÁSZ kényszeríti önmagát, hanem ahova a törvényalkotó telepítette ennek a fontos ellenőrzési feladatnak az ellátását. Valószínűsítem, hogy a Kincstár ezt nem tudja ellátni, és azt is látom, hogy eközben az ellenőrzés frontján olyan hiányosságok mutatkoznak, amelyekkel kapcsolatban szintén nem tudják a kételyeinket eloszlatni. Hiszen 2019-ben sem mond semmit, és ’18-ban sem többek között 3200  még egyszer mondom: 3200  helyi önkormányzat zárszámadásának a megoldatlan auditálásáról. Ez egy elképesztően tetemes szám, és egyszerűen hiányzik a rendszerből.

Tehát amikor Fidesz-KDNP-s képviselőtársam, vezérszónok úr megemlíti azt, hogy mennyivel szélesebb körben sikerül az ellenőrzéseket foganatosítani, hozzáteszem önnek, elég, ha ezt az ÁSZ mondja, nem kell, hogy önök feldicsérjék egymást, mert az a függetlenség látszatát tovább erodálja. Bőven elég, ha ezt az ÁSZ mondja, és majd a képviselők levitatkozzák vele. Nem hiszem, hogy a Fidesz-KDNP védelmére szorulna ez a szervezet.

Amikor ön az ellenőrzések szélesítéséről beszél, nézzen utána, hogy a megoldatlan önkormányzati auditok ezrével állnak rendelkezésre, tehát ezek a zárszámadások nincsenek tisztességes módon úgy auditálva, ahogy azok a teljes kép látását tennék lehetővé. (F Kovács Sándor jelzésére:) Hiába ingatja a fejét, ez nem történt meg Magyarországon. Ez egyszerű szakmai kérdés, tudja, 1.0-s, igen vagy nem. A helyzet az, hogy az önök államtitkára mondhatja nekünk azt, hogy: „ne szakmaizzál, te”, mindezt tegező üzemmódban, de azért ettől mindez még méltatlan marad egy parlamenthez. Tehát ha nem történt meg ez az audit, akkor nincs miről beszélni, akkor nem lehet teljes körű ellenőrzési képről beszélni, vagy legalábbis önmagát égeti szénné az, aki ilyet kijelent a magyar parlamentben.

És a helyzet az, hogy igyekeztem kellő visszafogottsággal és szakmailag értékelni az ÁSZ elénk tett papírját, tehát a politikai bunkósbotot illető jelzőket én most igyekeztem mellőzni ebben a felszólalásban. Most kimondottan a fideszes vezérszónokhoz fordulok, hiszen egyrészt elvitte a vitát egy olyan irányba, ami egyáltalán nem tartozik ide, de az általános vita lehetőségei azért igen szélesek, tehát semmi akadálya nincs annak, hogy más témákról is beszéljünk a mai nap folyamán.

De összefűzni az ÁSZ-jelentés vitáját azzal, hogy F Kovács Sándor képviselőtársam szerint itt tejjel-mézzel folyó Kánaán található, és a győzelmi jelentés egy előző korszakból, egy nagyon rossz emlékű korszakból ismerős stílusú propagandajelentést tesz, hát, legalábbis érdekes.

De beszéljünk arról, amit ön mondott: gazdasági növekedés, 5 százalék fölötti. Rendben, örüljünk neki együttesen. Hozzáteszem, önök mindig GDP-t vizsgálnak, engem pedig a magyar nemzetgazdaság teljesítménye is nagyon-nagyon érdekelne. Mi lesz most, képviselőtársam? Németországból, Észak-Európából 6-7 százalékos mínuszokról szóló jelentések érkeztek, és bizony a leépítéseket jellemzően nem Németországban fogja a német autógyár elkezdeni, Magyarországon fogja elkezdeni, és azokban a „gyarmatzónákban”, ahova kihelyezte a tevékenysége egy részét. És értem én (Bányai Gábor jelzésére:), és látom, az alelnök úr a fejét is ingatja, és tudom, hogy azzal nyugtatnak bennünket, hogy azért ezen prémium kategóriákban a kereslet nem esik vissza annyira egy válság idején, tehát a 6-7 százalékos mínuszok átgyűrűzését nem látni óriási szakmai hiba, óriási felkészületlenségről tenne tanúbizonyságot.

Tehát el kell hogy mondjam, szerintem a kormány is tudja, hogy baj közeleg, nem véletlen, hogy pénzügyminiszter úr kiváló kommunikációval készíti elő a begyűrűző válságról szóló képeket. A gazdasági növekedés tekintetében két problémám van. Az egyik az, hogy jellemzően nem a magyar nemzetgazdaság produkálja ezeket. A magyar cégek, a mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozások maximum a beszállítói értéklánc egy alacsonyabb fokán találhatók meg ebben a rendszerben, többek között azért, mert önök a stratégiai szerződéseikben, amiket a multicégekkel kötöttek, nem kötötték ki egyébként a magyar bérek lassú növekményét sem, de azt sem, hogy tisztességes beszállítói hányadra tudjanak szert tenni a magyar társaságok, és emellett a magyar gazdaság kitettsége brutális. A következő években lehet, hogy még tudunk egy 2,5 százalék körüli gazdasági növekedést produkálni, de aztán ez a szám sajnálatos módon csökkenésnek fog indulni.

A reálbérek növekedése tekintetében én üdvözlöm azt, hogy pozitív adatokról beszélhetünk. És akkor kezdem, hogy hol vannak a problémáim. Egyrészt hogy fordulhat elő statisztikailag az, képviselőtársam, hogy amikor a KSH megvizsgálja azt, hogy egy tipikus nyugdíjas házaspár, ha bemegy egy tipikus vásárlásra a közértbe vagy a szupermarketbe, akkor miért két évvel ezelőtti fogyasztói kosarat vizsgál a KSH, miért nem a mostanit? Miért kell még ilyen minimális szinten is torzítani az adatokat? Nem azt mondom, hogy ön torzítja személyesen, azt mondom, hogy amire hivatkozik, az nem a valós képet mutatja.

S ugyanez a helyzet a foglalkoztatottak számával is. Képviselő Úr! Önök nem hoztak létre 850 ezer munkahelyet Magyarországon 2010 óta. A piac létrehozott nagyon sokat, ezt üdvözlöm. Önök hozzájárultak… (Törő Gábor jelzésére:) Ne vigyorogjon, mert nem annyira vicces a téma! Nyomjon gombot, és vitázzunk róla! Önök hozzájárultak számtalan értékes munkahely létrejöttéhez, de ez a nevetséges számháború, amit folytatnak, megint csak statisztikailag tarthatatlan.

Képviselő Úr! Ön egy foglalkoztatási soron szerepel velem  ön , az ÁSZ elnökével, egy egészségügyi dolgozóval, egy gazdával és azzal a diákmunkással is, aki hetente 1 óra munkát vállal. Érti ezt? Hát, ön nem a valóságról beszél! Hát, hogyan merészelik önök egy statisztikai soron szerepeltetni ezeket a kivétel nélkül talán kiváló és fontos munkát végző embereket?! Ebből nem jön ki egy reális és valós kép. Arról beszéljen nekünk a parlamentben, hogy hány valódi, a termelő, a produktív szférában található jelentős, mérhető adófizetéssel járó munkahely jött létre! Erről miért nem beszélnek? 850 ezer  bunkósbotként bedob egy számot, amit a sajtóban hallott? (F Kovács Sándor közbeszól.) Kérem szépen, ez komolytalan! A diákmunkásokat beleszámolják a teljes körű foglalkoztatottak közé. Lehet érvelni amellett, és nagyon fontos a diákmunka, de egy statisztikai soron szerepeltetni nem annyira szakmai, nem a valós képet tükrözi.

Ideszámolják a közfoglalkoztatottakat is, továbbra is. Szerepeltessék külön soron, és beszéljenek azokról a számokról, amelyek mentesek az említett kategóriáktól. Harmadsorban idesorolják a külföldön dolgozó honfitársaink egy részét, azokat, akik nem számolták fel itt teljes körben a társadalombiztosításukat, a lakhelyüket, minden egyebüket, de talán önökhöz is fogadóórára befáradnak néha azok, akik a kivándorlás gondolatával kacérkodnak, vagy már néhány éve külföldön élnek. Szerencsére honfitársaink jellemzően nem szokták (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) így elvágni a gyökereiket, és én ennek nagyon-nagyon örülök.

Tovább tudnám folytatni nagyon sokáig az ön által elmondottak kritikáját. Lehet, hogy folytatom is, bár nem tudom, érdemese ebben a Házban  a jegyzőkönyv és a történelem kedvéért talán igen , de az általam felsorolt kérdésekre viszont nemcsak kérem (Az elnök újból csenget.), de el is várom a választ. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)