Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Schmuck Erzsébet képviselő asszony, LMP-képviselőcsoport: „Mit vétettek az állatok?” címmel. Megadom a szót, képviselő asszony.

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyes ember, a közösségek és a társadalom természethez való viszonyának egyik fokmérője, hogy milyen kapcsolatot tudunk ápolni az élővilággal, az állatokkal.

(15.20)

Ez elsősorban értékrendi és etikai kérdés, és úgy tűnik, nem állunk túl jól: nem múlik el se nap, se hét, hogy ne kapjunk hírt állatok kegyetlen elpusztításáról, kínzásáról, szándékos bántalmazásáról, nem megfelelő tartásáról, elhagyásáról, mérgezéséről és lelövéséről.

Egy hiánypótló egyetemi szakdolgozat azt tárta fel, hogy 2004 és 2011 között megtízszereződött az átkínzás miatti feljelentések száma, pedig az esetek többsége még most is rejtve marad. Úgy tűnik, hogy a maga idejében nagy előrelépést jelentő állatvédelmi törvény szükséges, de mára már korántsem elégséges keretet ad az állatvédelemnek, sok olyan kérdés van, amit egyéb jogszabályokba beépítve kellene megjeleníteni vagy a jelenlegi formáját tekintve módosítani.

A törvény szellemében számos alacsonyabb rendű szabályozást kellene kidolgozni, és nem utolsósorban a jogérvényesítés intézményi feltételeit is sokkal hatékonyabbá kellene tenni. Ezt néhány példával kívánom alátámasztani. Hosszú évek óta nem sikerült elérni, bevezetni a csak időlegesen elkóborolt, de a tulajdonosa által keresett élő állat gyorsabb hazakerülését elősegítő egyszerű eljárást. Megfelelő részletes szabályok kellenének a sportvadászok kutya- és macskakilövési túlkapásainak megfékezésére.

Tisztázni kellene végre az önkormányzati, illetve a civil szerepvállalás körét, egységesen rögzíteni a gyepmesteri tevékenységek követelményrendszerét, valamint annak szakmai és pénzügyi ellenőrzési szabályait, véget vetve annak az áldatlan állapotnak, amelyben a kóros, kóbor és gazdátlan állatok az áldozatai, a profitorientált vállalkozók pedig a nyertesei egy államilag finanszírozott, rosszul működő rendszernek. Sokan csak sintérbiznisznek hívják a jelenlegi gyakorlatot.

Be kellene vezetni az állattartástól eltiltás jogintézményét, különösen azért, mert az állatkínzásos esetek többségében nem végrehajtandó szabadságvesztés kiszabására kerül sor, így egy állattartásra alkalmatlan elkövetőt semmi sem akadályoz abban, hogy bűnét újra elkövesse.

Az állatvédelmi szervezetek által biztosított örökbeadást önálló jogintézményként kellene működtetni, figyelemmel az élő állat oltalmára. A speciális szakértelemmel, adott esetben bizonyítékokkal is rendelkező környezetvédelmi, állatvédelmi, civil szervezetek jogérvényesítési lehetőségeit ki kellene egészíteni, megteremtve a sértetti jogállást, ennek minden jogosítványával, például a nyomozásban hozott határozat elleni panasz lehetőségével. Ezek a példák mind kiérlelt, indokolt javaslatok voltak.

Az LMP már 2016 nyarán számos civil és szakmai szervezet kezdeményezésére építve, több hónapos egyeztetést követően részletesen kidolgozott és jogalkotásra alkalmas formában megfogalmazott javaslatokat küldött az igazságügyi miniszternek az állatvédelmi jogi szabályozás előremozdítása érdekében, de, mint ahogy lenni szokott, érdemi válasz többszöri képviselői írásbeli kérdésre sem érkezett, csupán az, hogy dolgoznak az ügyön. Egy évvel később törvénymódosító csomagot nyújtottunk be, de a kormánypárt még a tárgysorozatba vételt is megtagadta. A nagy létszámú, az állatvédelemért kiálló 120 állatvédő szervezetet felvonultató tüntetés, valamint az általuk kidolgozott és az Igazságügyi Minisztérium számára szintén átadott javaslatcsomag ugyanerre a mostoha sorsra jutott.

Mit vétettek az állatok, hogy a kormány még ebben az ügyben sem képes valami helyeset vagy jót cselekedni? De mit is várhatunk attól a kormánytól, amelynek miniszterelnök-helyettese, a KDNP-s Semjén Zsolt által elnökölt Országos Magyar Vadászati Védegylet hivatalos lapjában, a Nimródban korábban olyan írás jelenhetett meg, amelyben kifejezetten biztatták a vadászokat állatkínzásra?

Ezek szerint: „A vadászkutyák kiképzéséhez sebzett, kóbor macskát, rókát használjunk, amelynek a száját szigetelőszalaggal rögzítsük.” No comment. Köszönöm a figyelmet.