Felszólalás adatai

Felszólalások:   1-25   26-59   60-81      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség. Soron következik az Országgyűlés működését és a képviselők jogállását érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló 10/2014. (II. 24.) országgyűlési határozat módosításáról szóló határozati javaslat együttes általános vitájának megkezdése. A Kocsis Máté, Böröcz László, Bajkai István, Halász János és Hende Csaba fideszes, valamint Vejkey Imre, Harrach Péter és Nacsa Lőrinc KDNP-s képviselőtársaink által benyújtott törvényjavaslat T/8044. számon, a határozati javaslat pedig H/8042. számon mindenki számára elérhető a Ház honlapján.

Tájékoztatom önöket, hogy az előterjesztést nemzetiségi napirendi pontként tárgyalja az Országgyűlés. Tájékoztatom önöket arról is, hogy az általános vita megkezdése során az előterjesztői nyitóbeszédre, a vezérszónoki felszólalásokra, az elsőként szólásra jelentkező független képviselő, valamint a nemzetiségi szószóló felszólalására kerül sor. A további képviselői felszólalásokra a vita folytatásában lesz lehetőség.

Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztők arról tájékoztattak, hogy a nyitóbeszédre megosztva három előterjesztő előadásában kerül sor. Elsőnek megadom a szót Kocsis Máté képviselő úrnak…  de változás történt, elsőnek megadom a szót Hende Csaba alelnök úrnak. Parancsoljon, alelnök úr, öné a szó.

HENDE CSABA (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hét esztendővel ezelőtt a magyar törvényhozás úgy döntött, hogy a korábbi házszabály több mérvadó rendelkezését törvényi szintre emeli. Ennek következtében hatályos joganyagunkban az Országgyűlés és annak bizottságai eljárási rendjét az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény, valamint az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló 10/2014. számú országgyűlési határozat, a határozati házszabály szabályozza. A mögöttünk hagyott években az Országgyűlés a törvényi erőre emelt házszabályi rendelkezéseket jelentősebb mértékben 2014-ben módosította, a határozati házszabályban megfogalmazott új eljárási rendre tekintettel. Az elmúlt öt esztendőben felmerült alkalmazási tapasztalatok alapján levonható az a következtetés, hogy a szabályozás alapvetően jól biztosítja az Országgyűlés hatékony és demokratikus működésének alkotmányos követelményét. Tisztelt Ház! A hatályos szabályozás felülvizsgálata természetesen időről időre szükségessé válik. Ily módon kerül tehát a Ház asztalára a jelen javaslat, mely a részletszabályok szakmai alapú pontosítását, az eljárások zárt és koherens rendszerének megerősítését tűzte ki céljául. Ezzel együtt persze kisebb mértékben tartalmaz érdemi módosításokat is a benyújtott javaslat.

Az előttünk fekvő javaslatnak az Országgyűlés fegyelmi jogi szabályainak újrarendezését érintő pontja minősül az egyik leginkább hangsúlyozásra méltónak. A közelmúlt eseményeire, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága e tárgykörben hozott elvi jelentőségű megállapításaira figyelemmel vált indokolttá a fegyelmi jogi szabályok rendszerének módosítása, melynek prioritást élvező célja az Országgyűlés jogállami kritériumként is megkövetelt hatékony és zavartalan működésének biztosítása, továbbá az Országgyűlés tekintélyének és méltóságának megőrzése. Szeretném nyomatékosítani, hogy minden demokratikusan működő államban, így hazánkban is az Országgyűlés a közügyek megvitatásának legmagasabb szintű nyilvános fóruma. Éppen ezért nélkülözhetetlen az Országgyűlés hatékony működésének garantálása és az egyéni képviselői jogok érvényesülése közötti egyensúly megteremtése.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném idézni az Alkotmánybíróság idevonatkozó határozatát, amely így hangzik: „Általánosságban véve a törvényhozó hatalmi ág észszerű, a tényleges jogalkotási tevékenységben megnyilvánuló működésének biztosításához fűződő alkotmányos érdek igazolhatóvá teheti egy adott parlament arra irányuló törekvését, hogy a többségi többség elve ne szenvedjen indokolatlanul hátrányt a tanácskozás demokratizmusának elve javára.” Az ominózus 2018. december 12-i ülésnapon történtekkel kapcsolatban pedig kimondta az Alkotmánybíróság, hogy „Az a magatartás, amely az Országgyűlés döntéshozatali eljárásának jogszerűtlen eszközökkel történő ellehetetlenítésére irányul, végső fokon az állam alkotmányos működését veszi célba. Az ilyen magatartás alaptörvény-ellenes.”

A Velencei Bizottság jelentése szerint pedig a politikai ellenzék alapvető kötelessége, hogy funkcióját a nemzeti alkotmány, a polgári és büntető jogszabályok, valamint a parlament eljárásrendje szerint lássa el. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának nagykamarája szintén kimondta, hogy túlnyomó közérdek fűződik a parlament hatékony működéséhez a demokratikus társadalmakban, miközben az tiszteletben tartja a szabad vitához fűződő igényeket. Mindezek fényében tehát a parlamentnek jogában áll cselekedni, amikor tagjai a törvényhozás szokásos működésének rendjét megzavaró magatartást tanúsítanak.

A javaslat értelmében az ülés zavartalan lefolytatásának biztosítása és az Országgyűlés tekintélyének megőrzése az ülést vezető elnök, valamint az ülés vezetésében közreműködő jegyzők feladata. A javaslat kiterjeszti a fegyelmi jogi szabályok személyi hatályát az ülésen részt vevő minden személyre, rájuk nézve jogkövetkezmény viszont csak korlátozott mértékben válik alkalmazhatóvá. Amennyiben a fegyelmi jogba ütköző magatartást tanúsító képviselő figyelmen kívül hagyja a levezető elnök rendreutasításait, úgy maga a törvény kötelezi a képviselőt az ülésterem elhagyására. A javaslat az egyes magatartások körében az alkalmazható szankció mértékét és fokát differenciáltan kívánja szabályozni, mégpedig mindezt a jogsértés súlyához igazítva.

A javaslat az Európai Parlament, a brit alsóház vagy éppen a Bundestag, a német parlament példáját követve bevezetni szándékozik a kizárás és a kitiltás jogkövetkezményét. A kizárt képviselő az üléstermet a vele szóban közölt döntést követően haladéktalanul köteles elhagyni, és amennyiben ennek nem tesz eleget, vele szemben kitiltás is alkalmazhatóvá válik. A kitiltás jogkövetkezménye a hatályos szabályozás szerinti képviselői jogok felfüggesztését váltja fel. A javaslat rendelkezik a megbízott útján történő szavazás intézményéről is, melynek értelmében a kitiltás időtartama alatti nyílt szavazás során a kitiltott képviselő helyett és annak nevében az általa megbízott képviselőtársa eljárhat.

(11.00)

Titkos szavazások esetén a személyes joggyakorlás lehetősége továbbra is fennáll és biztosított lesz.

Az előttünk fekvő javaslat új, kétfokú jogorvoslati rendszert vezet be az említett ügyekben. Első fokon jogorvoslati fórumként a Mentelmi bizottság, másodfokon pedig maga az Országgyűlés jár el.

Tisztelt Országgyűlés! A Ház asztalán fekvő javaslat a vele párhuzamosan benyújtásra került határozati házszabály módosításával együtt részletes házszabályi rendelkezéseket alkot a képviselői távollét szabályozására, továbbá a távolmaradás bejelentésének, igazolásának rendjét és a képviselői tiszteletdíj ezen esetekben való csökkentése végrehajtási szabályait immár a Házbizottság hatásköréből házszabályi szintre emeli.

Az országgyűlési törvény 28. § (1) bekezdése úgy fogalmaz, hogy a képviselőnek joga és egyben kötelessége az Országgyűlés ülésein való részvétel. A törvényben, illetve a javaslat szövegében szereplő előírás szerint a továbbiakban is tiszteletdíj-csökkentésnek van helye azokkal a képviselőkkel szemben, akik előzetes bejelentés nélkül maradtak távol az Országgyűlés vagy valamely olyan állandó bizottság üléséről, amelyen utóbb határozatképtelenség miatt nem kerülhetett sor döntéshozatalra.

E rendelkezések célja a képviselői jelenlét garantálásán túl az Országgyűlés és bizottságai feladat- és hatáskörei gyakorlásának elsődleges feltételét jelentő határozatképesség biztosítása. Tekintettel arra, hogy a távolmaradás előzetes bejelentésének elmaradása jogkövetkezmény alkalmazását vonhatja maga után, így a javaslat a bejelentési kötelezettséget külön is nevesíti az országgyűlési törvény szövegében.

A most tárgyalandó törvényjavaslat az országgyűlési törvénynek a képviselők jogállására vonatkozó rendelkezéseit is módosítja, mégpedig a már meglévő jogintézmények megfelelő alkalmazhatósága érdekében. Ily módon pontosítja a képviselői eskütétel fogalmát, hangsúlyozva azt, hogy az eskütétel folyamata mind az eskü szövegének szóbeli előadását, mind pedig az esküokmány aláírását magában foglalja.

A jogbiztonság jogállami követelményét szem előtt tartva a javaslat egyértelműen rögzíti, hogy az adott képviselő mely jogait nem gyakorolhatja érvényes eskütétel híján.

Tisztelt Országgyűlés! A jelképek használatához nyomós közérdek fűződik. Éppen ezen okból elengedhetetlen a használatukra vonatkozó megfelelő szabályozási környezet kialakítása. A javaslatban szereplő módosítás világosan elhatárolja egymástól a jelképhasználat két módját, vagyis a szabad felhasználáson, illetve az előzetes hozzájáruláson alapuló felhasználás, jelképhasználat módjait. Természetesen egyik felhasználási mód sem sértheti az Országgyűlés méltóságát. A javaslat igyekszik elősegíteni a jogalkalmazói gyakorlat egységesítését, ezért pontosítja a jelkép fogalmát, melynek értelmében az Országház képe, annak stilizált képe vagy sziluettje is védelem alá esik. A javaslat meghatározza a jogosulatlan használat eseteit, továbbá a jogorvoslatok esetében rögzíti, hogy az Országgyűlés Hivatala mikor perelhet, illetve ő maga mikor perelhető.

Tisztelt Országgyűlés! A javaslat a kormány ellenőrzésére szolgáló parlamenti eszközök körében a még teljesebb képviselői joggyakorlást biztosítva intézményesíti a nemzetiségi tárgyú interpellációt.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Végezetül megemlítendő, hogy a javaslat, ugyan csak kismértékben, de tartalmaz módosításokat az Országgyűlés hivatali szervezetére és az Országgyűlési Őrségre vonatkozó működési részletszabályokban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés hatékony, zavartalan és demokratikus működésének (Derültség az ellenzék soraiban.), valamint a Ház méltóságának megóvása végett kérem, hogy támogassák a javaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK : Köszönöm szépen, alelnök úr. Köszöntöm képviselőtársaimat. Tisztelt Országgyűlés! (Moraj az ellenzék soraiban.) Megadom a szót Kocsis Máté frakcióvezető úrnak a rendelkezésre álló időkeret számára megadott mértékéig. Frakcióvezető úr, öné a szó. Megkérem képviselőtársaimat, hogy tartsuk tiszteletben egymást annyira, hogy meghallgatjuk egymást. Öné a szó, frakcióvezető úr.

KOCSIS MÁTÉ (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Néhány gondolattal szeretném kiegészíteni, amit Hende elnök úr mondott. Még akkor is, ha Varju képviselő úr erre nem kíváncsi, éppen ezért vagyunk talán ma itt. (Szabó Timea: Mert ti mindig kíváncsiak vagytok a mi véleményünkre…) Az elmúlt időszakban ugyanis mégiscsak egy olyan új parlamenti kultúra kezd meghonosodni, amit nem hiszem, hogy önök illendőnek és jónak gondolnak, sőt azt is állítom, bizonyos sajtónyilatkozataikból kiindulva, hogy szívük mélyén tartanak attól a jelenségtől, hogy ha ez elfogadottá válik, hogy önök is lehetnek ennek a kárvallottjai. Ezek a higgadt és megfontolt nyilatkozatok vezetnek arra, hogy előhozzak itt azért olyan szempontokat is, amelyek, mondjuk, a tekintély megőrzésén túl  és itt nem az önök vagy a mi tekintélyünkről van szó vagy a politikai pártok tekintélyéről, hanem az Országgyűlés tekintélyéről van szó , a tekintély megőrzésén túl mégiscsak arra utal, hogy az itt ülő embereknek a társadalom felé valamelyest a viselkedésükkel mintát is kell mutatni. Most az, ami az elmúlt egy évben történt, ami valamelyikőjüknek kipattant a fejéből, és aztán a többieket belevitte, lássuk be, két dolgot mindenképpen ismerjünk el, hogy 1990 óta teljesen példátlan. Ha a korábbi durva politikai vitákra visszaemlékeznek, különösen, akik itt ültek, ideértve például az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülési utáni parlamenti vitákat, akkor is mindenféle dolog elhangzott, a közfelháborodás teljesen indokolt volt, a politikai hangulat még arra is alkalmas volt, hogy radikálisabb pártok megszerveződjenek, és mégsem történt meg az a magyar Országgyűlésben, amit önök akár tavaly december 12-én tettek.

1990 óta, ideértve egyébként a Horn-kormány vitatott Bokros-csomagja rendelkezéseit, ideértve az azt követő polgári kormányt érő támadásokat vagy a Gyurcsány-kormánynak az említett ámokfutásait, a legdurvább parlamenti magatartás, akármelyik ciklusra gondolok, az az ülésteremből való kivonulás, az ülésterem teljes frakciós elhagyása volt. Természetesen a bekiabálások és a pengeváltások megtörténtek, emlékezzenek vissza például, amikor Gyurcsány Ferencet ebből a székből kérdezték a vagyonosodásáról, akkor is jó nagy hangzavar és perpatvar volt, azonban nem fordult elő, egyetlenegy politikai ciklusban sem fordult elő, hogy az Országgyűlés működését, a törvényes működését fizikailag megakadályozzák.

Új fejezet nyílott tavaly december 12-én ezen a területen, és minekután nem lehet példát mondani ’90 óta arra, ami itt történt, éppen ezért indokolttá válhat a szabályok szigorítása. Azért is beszélek szigorításról, mert minden politikai vita vagy hamis médianyilatkozat ellenére nincsenek új szabályok. A fegyelmi szabályokat illetően, azt tudom mondani, hogy ami eddig is tilos volt, ezután is tilos lesz. A küzdelem a fegyelmi szabályok kapcsán azért zajlik, hogy ezeket olcsón lehessen elkövetni. (Arató Gergely és Varju László közbeszól.) És nyilvánvalóan az önök szándékai között nem az szerepel, hogy a most is érvényes szabályokat betartsák, hanem az szerepel, annak ellenére, amit a pártlapjuk tegnap a konszolidációról írt, meg arról, hogy a parlamenti viselkedést meg kell változtatni, nem az van az önök fejében, hogy ezeket betartsák, akár olcsón, akár drágán is, hanem az van a fejükben, hogy mindenképpen a parlamenti rendbontást folytassák.

Egy dolga van ilyen esetben a törvényalkotónak, az pedig az, hogy a szankciókat, a fegyelmi szabályok megsértését jelentő magatartások utáni szankciókat olyan fokra emelje, hogy annak a visszatartó ereje nagyobb legyen. És ha már a december 12-i tavalyi események szóba kerültek, azért engedjenek meg még ehhez kapcsolódóan egy gondolatot. Az Országgyűlés levezető elnökének, függetlenül attól, hogy milyen párti, megakadályozása abban, hogy elvégezze azt a munkát, amire őt törvény kötelezi, egészen példátlannak minősül. De minekután eltelt azóta már majdnem egy év, és azt gondolhatta az egyszerű honpolgár, hogy megváltoztak ezek a viselkedéskultúrák, megjelenik Hadházy képviselő úr, és fékezett képességeiről tanúbizonyságot adva egy olyan táblát tartott föl, amely tábla, azt gondolom, hogy a jóízlés határain messze túlmegy, még egy ennél fesztelenebb közösségben is, mint a parlament közössége vagy a képviselők közössége.

(11.10)

De miután az Országgyűlésben tanúsított magatartás, higgyék el, ne vitassák, mintául szolgál az emberek közti kapcsolatban is, ezért Hadházy képviselő úr a tábla felmutatásával még annál is tovább ment, mint amit a tavaly téli események mutattak.

Engedjenek meg nemzetközi kitekintést, amit önök gyakran szoktak szeretni. Egy átfogó anyag készült erről a témáról. Azt tudom önöknek összefoglalóan mondani, hogy nehéz sztenderdizálni (Arató Gergely és Varju László közbeszól.), nehéz sztenderdizálni azokat a szankciókat, amelyek (Arató Gergely: Mi újság Belorussziában? Moldova?) különböző országokban felmerülnek a szabályozásban. Igen, Varju úr, éppen arról szól ez a vita, hogy ön és az önhöz hasonló képviselők, akiknek ilyen türelemproblémái vannak meg viselkedészavarai, legalább annyira tiszteljék meg a velük szemben ülőket, hogy meghallgatják. Mi sem kiabáltunk bele az ön mondandójába, meg nem is fogunk. (Szabó Timea szólásra jelentkezést imitálva: Szeretnék érdeklődni, lesz…) Szabó Timea a másik, aki rendszeresen nem tudja meghallgatni az ellenkező véleményt, ettől függetlenül én el fogom mondani még akkor is, ha önök erre nem kíváncsiak, legfeljebb akkor elhagyják a termet. Az összes európai uniós tagállam szabályozását átnézve, sőt magának az Európai Parlamentnek a szabályozását is (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) átnézve arra jutunk (Az elnök csenget.), hogy egyáltalán nem kirívó és nem példa nélküli.

Még egyszer mondom: nehéz sztenderdizálni ezeket a szabályokat, mert minden országban a saját igényükhöz és problémájukhoz igazították az évek alatt. Mondok példákat, például olyat is mondok majd, amit Varju úr követel itt tőlem. Kezdjük például Ausztriával! Ausztriában önmagában az szankciót von maga után, ha eltér a tárgytól a felszólaló. Képzeljék csak el, hogy önök hányszor teszik ezt meg. Egyébként más képviselők provokálása a képviselői jogok felfüggesztését is vonhatja maga után.

Nézzünk egy Magyarországnál vadabbnak gondolt parlamenti gyakorlatot, Albániában, csak hogy Varju úr is örüljön! Súlyosabb esetben például Hadházy Ákos a táblafelmutatásával ott képviselői jogainak felfüggesztésével számolhat. (Szabó Timea: Mi az albán példát szeretnénk követni.) De nézzünk egy konszolidáltabb helyet, Belgiumot (Arató Gergely: Állítsuk meg Brüsszelt!), még akkor is, ha önöknek még mindig nem tetszik ez a felszólalás (Az elnök csenget.), akkor úgy képzeljék el, hogy Belgiumban akár fél évre fel lehet függeszteni a képviselőt a jogai gyakorlásától, hogyha a képviselőházban vagy a képviselői ülésteremben az ülés rendjét megzavarja. (Szabó Timea: És hányszor függesztették fel? Soha!) Ez Belgiumban!

És Dániában, Dániában, ahol nyilván eltérő, ahogy mondtam, nem lehet sztenderdizálni, ott az időkeret túllépéséért önmagában szankció jár. Az Egyesült Királyságban, amiről mindannyian tudjuk, hogy egy durva parlamenti vitakultúrával rendelkezik  egy bekiabálós hagyományokon alapuló műfaj a brit parlament, egyébként ettől élvezetes és nézhető , egy dolog azonban nem fordulhat elő a brit alsóházban, semmilyen olyan vita, jelenet nincsen emberemlékezet óta, ami arról szólt volna, hogy a levezető elnököt megakadályozták volna abban, hogy levezesse az ülést. (Szabó Timea: Egyetlen ilyen törvényt nem fogadtak még el ott!) Ezt még egyébként a nagyon szabad szellemű brit parlamenti szabály is a legdurvább szankciókkal torolja meg, de idevehetjük Franciaországot is, ahol a szenátusi házszabály 92. passzusa azt mondja, hogy a közjogi méltóságok provokálása akár szóban, akár tettben határozott idejű felfüggesztést von maga után. A határozott idejű azért érdekes kifejezés, mert teljesen az elnök mérlegelésén múlik. Tehát még csak keretet sem szab neki, hanem rugalmas szabály, az elnök úgy állapítja meg, ahogy óhajtja.

De nézzük, Hollandiában mi történik! Hollandiában is, ahogy mondtam, nem lehet sztenderdizálni, a saját problémájára ad választ minden nemzeti törvényhozás. Bizalmas adat közlése vagy ellenőrizetlen adat közlése, elkerülendő a parlamenti nyilvánosság előtti alaptalan vagdalkozást, önmagában – önmagában!  szankciót von maga után. (Szabó Timea: Soha nem alkalmazták!) Tehát Hollandiában azért nem a… Szabó Timea képviselő asszony azt kiabálja, hogy soha nem alkalmazták, ez feltehetőleg azért van, mert van ilyen szabály, és nem követi el senki, hogy aztán alkalmazni lehessen. És van egy olyan vitakultúrája a holland képviselőknek, amivel például ön nem rendelkezik. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Az is idesorolandó, hogy például Izlandon, ahol azért, mint tudjuk, nem agresszív parlamenti munka folyik, a tiszteletlen kifejezés használata az elnökkel szemben önmagában szankciót és akár pénzbüntetést is vonhat maga után. De idevehetjük az Európai Unió szíve közepén található Luxemburgot is, amely mégiscsak etalonnak tekinthető önök számára is, a méltatlan szavak használatáért…  ott a szabály, mondhatni redukálódott a méltatlan szavak használatára, a szankció azonban teljesen rugalmas. Tehát az elnöki mérlegelési jogkör egyrészt mindenhol megvan, másrészt tágabb, mint Magyarországon. De sorolhatnám Norvégiát, Olaszországot, Spanyolországot.

De nézzünk a végén utolsó sorban egy olyan példát, ahová talán önök sem szeretnének eljutni, ez már az Unión kívüli terület, Ukrajna területe. Az ukrán parlament működéséről azért az elmúlt években is sok híradás szólt, és az ukrán parlamenti képviselők összeverekedését, miután az egész világ ámulattal szokta szemlélni, és nyilván minden parlament óvja a saját tekintélyét attól, hogy az ukrajnai helyzet előálljon, de még az ukrán házszabály 51. passzusa is azt mondja, hogy poszter, kihangosító eszköz vagy bármilyen más, a parlamenti tevékenységhez nem tartozó eszköz használata súlyos szankciókat von maga után. Például egy poszter feltartásáért, csak hogy Hadházy úrra utaljak vissza  és annak a tartalmát most nem is vizsgáljuk, a poszter feltartásáért  egy ülésszakra, tehát öt napra tartó kizárása és felfüggesztése lehet a képviselőnek.

Összességében azt lehet tehát mondani, hogy Izlandtól Ukrajnáig egyetlenegy jogállami és nemzetállami parlament sem tolerálja azt a fajta viselkedést, amit itt igyekeznek önök meghonosítani. Nincsenek természetesen illúzióim afelől, hogy önök érdekeltek lennének ennek a törvénynek az elfogadásában, ezért az érvelésemben nem is arra teszek kísérletet, hogy meggyőzzem önöket, mert az láthatóan nem fog menni, inkább arra tennék kísérletet, hogy melyek azok a pontok, amelyek kapcsán nem mondanak igazat. És most pusztán az elmúlt napok sajtómegnyilatkozásaiból tudok kiindulni, miután, ha ezerszer mondják el, akkor sem lesz igaz.

Először is azt állítják önök a nagy nyilvánosság előtt, hogy ez bármiben is korlátozza önöket ezentúl. Szeretném jelezni, hogy a parlamenti frakciók 5:2 aránya miatt jelen pillanatban például ebben a vitában is ötször annyi idejük lesz a felszólalásukra, ötször 30 perc áll rendelkezésükre, ahol senki nem korlátozza önöket, és megígérhetem, hogy táblát sem tartunk föl, nem fogunk kürtölni, és még csak belekiabálni vagy brekegni sem fogunk a felszólalásaikba. És még azt is nyugodtan elmondhatom itt önöknek, hogy miután elmondták az érveiket, azok után nem személyeskedő és durva feliratú táblákat fogunk fellógatni a karzatra vagy akár felemelni. (Dr. Lukács László György: Hanem hazamentek a 140 milliós luxusházaitokba.)

Nehéz egyébként most is ez a vita, mert mint amivel kezdtem, szeretném megismételni: éppen azért alakult ki ennek a törvénynek az előkészítése, majd benyújtása és most a vitája, mert azzal a jelenséggel állunk szemben, amit önök mondanak. De egyébként az előbbi gondolatot folytatva, ugyanez igaz az interpellációknál, az azonnali kérdéseknél, a kérdéseknél, amit frakció arányában és nem kormánypárt-ellenzék arányban határoz meg a törvény. Egyébként megnéztem: arra is van európai gyakorlat, uniós gyakorlat, Unión belüli gyakorlat, hogy a kormánypárti és ellenzéki interpellációk vagy kérdéses lehetőségek paritásos alapon legyenek. Magyarországon még csak ez sincs. Szeretném önöket emlékeztetni akár a hétfői napra tíz azonnali kérdésre, ami ellenzéktől jön, jut egy kormánypárti kérdés. Ez tízszer annyi megszólalás. (Arató Gergely: De beszél a kormány is!) Minden olyan állítás, ami arról szól, hogy önöknek szűkülnek a felszólalási lehetőségeik, ha ezerszer mondják el, akkor is hamis.

Higgyék el, hogy az is átjött a sajtón, hogy önök tartanak attól  egy másik témában , hogy a képviselői ellenőrzési joguk sérül.

(11.20)

Szeretném a benyújtandó törvény idevonatkozó 98. §-át szó szerint idézni, ha még valakit érdekelnek a tények, mert nem állítom, hogy mindenki, aki most itt ül és hangoskodik, elolvasta volna egyébként a benyújtott anyagot, nem vádolnám meg önöket ezzel.

Így szól az (1) bekezdés: „Az állami szervek kötelesek a képviselőket megbízatásuk ellátásában támogatni, és részükre a munkájukhoz szükséges felvilágosítást megadni.” Ez a tételmondat. „A képviselő valamennyi közigazgatási szerv, közintézet és közintézmény vezetőjétől előzetesen egyeztetett módon tájékoztatást kérhet. E jogosultság az érintett szerv működésére vonatkozó előírásokra figyelemmel, valamint rendeltetésszerű működésének aránytalan sérelme nélkül gyakorolható.”

Mit mond ennek a passzusnak a törvényi értelmező része, ami nem egy politikai szöveg, előre figyelmeztetem önöket, és nem is politikusok a szerzői? Azt írja: Tekintettel arra, hogy az alkotmányos rendszerben a hatalmi ágak elválasztása mellett az állami szervek függelmi és ellenőrzési rendszere meghatározott, a képviselői jogok gyakorlása során ezekre tekintettel kell lenni. Egy alkotmányos szerv vagy annak képviselője sem veheti át ugyanis más alkotmányos vagy törvényi szervek szerepét, így sem az Országgyűlés, sem az országgyűlési képviselők nem vehetik át más szervek funkcióit, ahogy fordítva sem, jogaik az Alaptörvény és a jogszabályok keretei közt gyakorolhatók. A tájékoztatáshoz, illetve a belépéshez való jog nem értelmezhető tehát olyan vizsgálati vagy szuper-felülvizsgálati jogként, ami felülírná a közigazgatási vagy alkotmányos szervek egyébként Alaptörvényben és törvényekben meghatározott felügyeleti és ellenőrzési rendszerét. Utolsó bekezdés ebben a tárgykörben: E jogok ilyen gyakorlása, a tájékoztatáskérés vizsgálati jogként való értelmezése joggal való visszaélést jelentene, és más szervek törvényes funkcióinak gyakorlása azok átvételére tekintettel törvénysértő helyzetet is előállítana.

Amire önök hivatkoznak, hogy szeretnének ezentúl ugyanúgy akár a Suzuki-gyárban, akár a közmédia épületében, akár bármilyen közintézményben, állami szervhez vagy akár piaci szervhez, láttunk már újságszerkesztőséget is, ahova momentumos kollégáik rontottak be és fenyegettek újságírókat (Közbeszólás a DK soraiból: Ők nem képviselők!), láttuk már önöket a Suzuki-gyárnál vegzálni az ottani gyár vezetését, és láttuk állami szervnél is önöket (Korózs Lajos közbeszól.), nem része a képviselői munkánknak; nem része a képviselői munkánknak, hogy bármilyen időszakban, amikor eszébe jut a képviselőnek, berontson. Nincs helye tehát a képviselői munka körében annak, hogy bármelyik képviselőnek eszébe jut hajnalban bemenni akármelyik közintézménybe, mondjuk, a Nemzeti Múzeumba, és ellátni a képviselői felügyeleti jogát. Arra, ami más embernek nem megengedett az életben, önök se próbáljanak igényt formálni, és ez vonatkozik a munkahelyi viselkedésükre is.

Higgyék el, továbbra sem teszek arra kísérletet  és lassan a felszólalásomat zárom is , hogy meggyőzzem önöket a törvény elfogadásáról, mert világos, hogy ezt nem fogják megtenni. Azonban felhívnám a figyelmüket még arra, azon túl, amit az elején elmondtam, szeretném megismételni: nem hiszem, hogy önöknek hosszú távon érdeke, hogy az a parlamenti magatartás, amit például Hadházy Ákos úr itt megpróbált meghonosítani, elfogadottá váljon.

Arra is felhívom a figyelmüket, hogy azt a törvénymódosító javaslatot, amit benyújtottunk, nemzetközi szinten is alá lehet és alá tudjuk példákkal támasztani, tehát semmi kiugró nincs. Arra is felhívom ismét a figyelmüket, hogy ami eddig tilos volt, ezután is tilos marad. És arra is felhívom a figyelmüket, hogy azok a parlamenti viták, amelyeket még akár indulattal is folytatnak le, azok sem adhatnak alkalmat arra, hogy a megválasztott legfőbb népképviseleti szerv törvényes működését megakadályozzák, még akár bekiabálásokkal azt is megakadályozhatják, hogy elmondja egy képviselőtársuk a véleményét, ahogy szeretné, amit gyakran meg is tesznek, de abban nem lehet vita közöttünk, hogy a Ház működésének a megakadályozása a legdurvább törvénysértés, ami nem pusztán azt sérti, aki itt ül vagy aki az elszenvedője, hanem valamennyi választó akaratát. (Arató Gergely közbeszól.) Mindannyian az alapján ülünk itt, és miután a legfőbb törvényhozó, a legfőbb népképviseleti szerv, a parlament mint törvényhozó szerv működése nem kívánságműsor, hanem alkotmányos kötelezettség, arra kérem önöket, hogy legalább a cáfolataikban arra térjenek ki, hogy helyesnek vagy helytelennek tartjáke a december 12-ei viselkedésüket. (Közbeszólás a DK soraiból: Helyesnek!)

Az pedig, hogy ilyen a vitakultúra, amit hallunk most is, hogy képtelenek tíz percig a szájukon maradni (Közbeszólás az ellenzék soraiból: A szájukon maradni?), a szájukon ülni, azért arra enged következtetni… (Közbeszólások az ellenzék soraiból.  Az elnök csenget.)

Tordai képviselő úr, ha már megszólított, önnel is olyan egy parlamenti vita, mint egy galambbal sakkozni, aki lever mindent a tábláról, és azt hiszi, hogy nyert a végén (Derültség, taps a kormánypártok soraiban.), és higgye el, hogy nem vagyunk az önök nevelőszülei, nem akarunk mi semmilyen jellem- vagy viselkedésváltozást az életükben; arra törekszünk, hogy legalább a parlament tekintélyét megőrizzük, mert a trágárságnak, az ocsmányságnak és a rendzavarásnak nincs helye ebben a Házban. Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, frakcióvezető úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány képviselője jelezte, hogy nem kíván álláspontot ismertetni a vita során. (Varju László: Ki is vonultak a teremből, úgy látom.)Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 30-30 perces időkeretben. Megadom a szót Halász János képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

HALÁSZ JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igen, ahogy az hagyomány a Házban, amikor az Országgyűléssel kapcsolatos (Szabó Timea: SZDSZ!) szabályokról és törvények módosításáról van szó, akkor a kormány nem vesz részt a vitában, ez így volt korábban is, most is egy egyéni indítványról, illetve többünk indítványáról van szó, nyilván ezért van így ez most is. Az előttünk fekvő javaslatok célja az Országgyűlésről szóló törvény és a házszabály rendelkezéseinek a módosítása annak érdekében, hogy elejét tudjuk venni a Ház falain belül a további rendbontásnak. Ezt a Fidesz-frakció támogatja.

21 éve vagyok országgyűlési képviselő, 1998 óta veszek részt a Ház munkájában (Korózs Lajos közbeszól.), és az elmúlt 21 év alatt sokat változott a világ, és ennek megfelelően a jogszabályi környezetet is sokszor kellett az élethez igazítanunk. Sokszor módosítottuk a parlamenti munkát szabályozó jogszabályokat is (Közbeszólások az ellenzék soraiból.  Az elnök csenget.), hol konszenzussal, hol többségi döntéssel. Az előttünk fekvő javaslatokat azonban nem az élet kényszerítette ki, hanem egyes ellenzéki képviselők felháborító, az Országgyűlés tekintélyét lejárató és a törvényhozási munkát (Tordai Bence közbeszól.) ellehetetleníteni akaró magatartása. Mert mit láttunk az elmúlt hónapokban az ellenzéktől? Akadályozták a levezető elnököt a munkájában, a miniszterelnököt fenyegették, egymást múlták felül trágár megszólalásaikkal, szirénával próbálták ellehetetleníteni a normális munkavégzést, a felszólalásokat és az ülés levezetését.

Öt, tíz vagy húsz éve is voltak viták, kemény, heves, indulatos viták, azonban a parlamenti képviselők mégiscsak elfogadták a választók döntését, elfogadták, ha a szavazás során nem az ő álláspontjuk kapta a többséget. Nem játszott senki anarchistát, nem volt agresszió és félelemkeltés.

Mi, fideszesek demokraták vagyunk (Felzúdulás, taps az ellenzék soraiban.), akkor is elfogadjuk a választók döntését, ha ellenzékben kell dolgoznunk, és akkor is, amikor kétharmados felhatalmazással újjá kell építeni az országot. És most is demokrataként törvénymódosítások benyújtásával fogjuk visszaterelni a magyar parlamentarizmus hagyományaihoz és a magyar emberekhez méltó mederbe az Országgyűlés munkáját. Ehhez a házszabály vonatkozásában főként a részletszabályok szakmai alapú pontosítására, az eljárások zárt és koherens rendszerének megerősítésére kerül sor, míg az Országgyűlésről szóló törvényt nagyobb jelentőségű szabályozás érinti annak érdekében, hogy a fegyelmi szabályokat szigorítani tudjuk.

Miért szükséges ez? Ahogy már hallhatták, azért, mert minden jóérzésű magyar embert felháborítanak azok a durvaságok, melyek az elmúlt időszakban történtek a magyar Országgyűlés épületében; azért, mert a magyar parlament is egy munkahely; azért, mert az Országgyűlésben az ocsmány, trágár beszéd és a rendbontás helytelen, elfogadhatatlan dolog. Véget ért az a kor, amikor szótlanul tűrjük ezeket.

Tisztelt Ház! Az új szabályozás elsődleges célja az Országgyűlés hatékony és zavartalan működésének biztosítása, valamint az Országgyűlés tekintélyének és méltóságának megőrzése.

(11.30)

Az előbb elhangzottak mellett mindenképpen megemlítendő, hogy a benyújtott javaslat az érdemi módosítások mellett egyes, jogtechnikai pontosítás körébe tartozó változásokat is tartalmaz.

A vélemények kifejezése egy közel kétszáz fős testületben, mint amilyen az Országgyűlés, csak szabályozott formában mehet végbe. A vélemények kifejezése nem akadályozhatja meg az intézmény működését, valamint a többségi döntések meghozatalát, mivel azzal az Országgyűlés funkciószerű működése lehetetlenülne el. Felolvasom önöknek a Velencei Bizottság idevonatkozó, az ellenzéknek a demokratikus parlamentben betöltött szerepéről szóló jelentését (Szabó Timea: Jaj!), idézet: „A politikai ellenzék alapvető kötelessége, hogy funkcióját a jogszabályok, többek között a nemzeti alkotmány, a polgári és büntetőjog, valamint a parlament eljárásrendje szerint lássa el. Az ellenzéki pártok javasolhatják a jogszabályok módosítását, de a módosításig ugyanúgy tiszteletben kell tartaniuk a hatályos törvényt, mint mindenki másnak.” Képviselőtársaim, mint mindenki másnak!

A módosító javaslat szövege szerint a korábbiakhoz hasonlóan a plenáris ülés „zavartalan lefolytatásának biztosítása és az Országgyűlés tekintélyének megőrzése az ülést vezető elnök feladata”, ezen jogkör most kiegészítésre kerül azzal, hogy az elnököt „az ülés vezetésében közreműködő jegyző, valamint az általa a tárgyalási rend fenntartására felkért bármely, az ülésteremben tartózkodó jegyző, alelnök és háznagy is” támogatja ennek biztosításában. (Dr. Varga-Damm Andrea: Ez az igazi! Ez az igazi!)

Tisztelt Képviselőtársaim! A fegyelmi jogba ütköző magatartások körét a javaslat áttekinthető rendszerbe foglalja. Az egyes jogsértő cselekmények súlya szerint differenciálva határozza meg az alkalmazandó, alkalmazható jogkövetkezményeket, mindezt a fokozatosság elvét szem előtt tartva teszi. A szankcióalkalmazást annyiban teszi lehetővé, amennyiben az elkövetett cselekmény alkalmas a tárgyalási rend megzavarására, az intézmény tekintélyének a megsértésére vagy más személyek joggyakorlásába ütköző beavatkozásra. Vagyis aki nem játszik anarchistát, aki nem akadályozza a munkát, az nem kap büntetést.

Szeretném az ellenzék figyelmébe ajánlani, hogy az említett gyakorlat nem ismeretlen az európai parlamenti jogban, erről a frakcióvezető úr részletesen beszélt. Mind a német Bundestag, mind pedig az Európai Parlament eljárási szabályzatában is szerepelnek hasonló dolgok.

Egyébként az itt a tisztelt Ház asztalán fekvő javaslat újításként bevezetni szándékozik a kizárás jogkövetkezményét. Más parlamentek szabályaihoz hasonlóan akként rendelkezik, hogy a kizárt képviselő köteles az üléstermet a vele szóban közölt döntést követően haladéktalanul elhagyni. De erre is csak akkor kerül sor, ha egy képviselő azt a magatartást, azt a munkát sértő magatartást követi el, mint amit itt önök már megtettek korábban. (Közbeszólások a Jobbik soraiból.)

A javaslat a fegyelmi jogkörre vonatkozó szabályok módosítása mellett az Országház kapcsán pontosítja a jelkép fogalmát  erről is volt már szó , egyértelművé teszi azt, hogy az Országház stilizált képe mellett a sziluettje is védelem alá esik; két módját különbözteti meg ennek a felhasználásnak: a szabad felhasználást, az előzetes hozzájáruláson alapuló jelképhasználatot. Erről csak azért érdemes beszélni, mert ez a két törvénymódosítás igen szerteágazó, és sok részletet is tartalmaz.

Ami pedig a házszabály módosítását illeti, kiemelném, hogy a javaslat részletes rendelkezést kíván alkotni az Országgyűlés plenáris és annak bizottságai üléséről való képviselői távollét szabályozására, a távolmaradás bejelentésének, igazolásának rendjét és a képviselői tiszteletdíj ezen esetben való csökkentése végrehajtásának szabályait immár a Házbizottság hatásköréből házszabályi szintre emelve. A módosítás célja a képviselői jelenlét garantálásán keresztül az Országgyűlés és az országgyűlési bizottságok feladat- és hatáskörei gyakorlásának elsődleges feltételét jelentő határozatképesség biztosítása. Vagyis az Országgyűlésben nemcsak hőzöngeni, hanem dolgozni is kell. (Szabó Timea: Jaaj!  Dr. Varga-Damm Andrea: Nektek is! Nektek is!)

Az új szabályozás a nemzetiségek képviseletét ellátó nemzetiségi képviselő és a nemzetiségi szószóló, valamint a nemzetiséget képviselő bizottság számára biztosítja azokat a jogosítványokat, amelyek tevékenységük ellátásához szükségesek, ezáltal kerül intézményesítésre a nemzetiségi tárgyú interpelláció jogintézménye is, amely egy nagyon fontos lépés, és a frakciónk ezt is támogatja.

Tisztelt Képviselőtársak! A törvényjavaslat részleteiről az előterjesztő kielégítően beszámolt a tisztelt plénumnak. Az előttünk fekvő javaslat olyan megoldásokat tartalmaz, amelyek az Országgyűlés hatékony és demokratikus működését szolgálják az alkotmányos alapon nyugvó jogállamban. Arra kérjük a pártokat, hogy vegyenek részt a közbeszéd normalizálásában és az Országgyűlés tekintélyének megőrzésében. Annak ellenére mondom ezt, hogy szinte előre hallom majd az itt következő ellenzéki félrevezetést, kitiltásról, kizárásról panaszkodnak majd, diktatúrázni fognak (Tordai Bence: És milyen igazunk lesz!  Közbeszólás a Jobbik soraiból.), a szólásszabadság korlátozásáról beszélnek majd. (Szabó Timea: Majd mindjárt elmondjuk!) Igen, kitiltásról, kizárásról panaszkodnak, majd meg fogjuk hallani, pedig csak nem kéne akadályozniuk önöknek a munkát. Diktatúrázni fognak; de akkor önök szerint Németország vagy az Európai Unió is diktatúra, ahol hasonló a szabályozás? (Korózs Lajos: Egyik országban sem nyújtottak be rabszolgatörvényt, János! Miről beszélsz?!  Az elnök csenget.) Meg majd a szólásszabadság korlátozásáról is fognak beszélni, pedig most is itt szabadon kiabálnak, szabadon és hangosan kiabálnak, és mindjárt fel is fognak szólalni. (Közbeszólások az ellenzék soraiból.  Az elnök csenget.) Ráadásul mi egy frakció vagyunk, önök meg öten fogják elmondani azt, amit majd itt meghallgatunk. Pedig egyébként senki nem korlátozza itt magukat (Szabó Timea: Nem, á, nem!), senki nem korlátozza a szólásszabadságot. (Tordai Bence közbeszól.)

Mi csak azt kérjük önöktől, hogy a munkahelyükön dolgozzanak, tisztelettel, tisztességesen és normálisan, az országgyűlési képviselői esküjükhöz híven tegyék a dolgukat. (Közbeszólások az ellenzék soraiból.  Az elnök csenget.) Köszönöm a figyelmet, a Fidesz-frakció támogatja a javaslatot. (Taps a kormánypártok soraiban.  Tordai Bence közbeszól.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik képviselőcsoportja jelezte, hogy két felszólaló ismerteti a frakció álláspontját. Elsőként megadom a szót Jakab Péter frakcióvezető úrnak, aki most soron következően ismerteti az álláspontot. Öné a szó.

JAKAB PÉTER, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bevallom őszintén, hogy az egyik szemem sír, a másik nevet. Az egyik szemem sír, mert önök egy olyan törvényjavaslatot nyújtottak be, amellyel lényegében kényük-kedvük szerint bármikor, akár hónapokra kitilthatnak bennünket, nemcsak a parlamentből, de még a saját irodáinkból is, és azt is ellehetetleníthetik, hogy a közintézményekben érdemben tudjuk ellenőrizni azt, hogy önök hogyan használják fel az adófizetők pénzét, tehát magyarán előfordulhat az a helyzet, hogy a választók érdemi képviselet nélkül maradnak. Ennek ellenére a másik szemem mégiscsak nevet; nevet, mert egy ilyen törvényjavaslatot csak az nyújt be, aki nem pusztán fél, de egyenesen retteg a népakarattól. Képviselőtársak, tudják, a rezsimek mikor szoktak rettegni? Akkor, amikor érzik a bukás közeledtét. Önök, tisztelt képviselőtársak, ezzel a törvényjavaslattal beléptek a saját bukásuk előszobájába. Ez annak köszönhető egyébként, hogy önök október 13-án súlyos vereséget szenvedtek az önkormányzati választáson, de nem tanultak belőle semmit. Ezen az önkormányzati választáson a magyar emberek azt üzenték önöknek, hogy fejezzék be a diktatúrásdit, és kezdjenek el végre kormányozni, kezdjenek el végre dolgozni, mégiscsak ezért kapják a pénzüket. Dolgozni továbbra sem dolgoznak, ehelyett elkezdenek velünk izmozni, tízmilliós büntetésekkel meg kitiltásokkal fenyegetve bennünket akkor, ha önök úgy gondolják, hogy önök szerint mi rosszul viselkedünk. Hozzáteszem: nagyon nehéz megítélni azt, hogy mondjuk, a Borkai-ügy után önöknek mi számít rossz magaviseletnek. (Derültség az ellenzék soraiban.) Egyelőre én annyit tudok, hogy az igazság kimondása, az annak minősül. Úgyhogy én szeretném, hogyha egy kis gyakorlati eligazítást kapnánk a törvény vonatkozásában.

Én az elmúlt évben az első parlamenti felszólalásomat egy fontos, nagyon fontos igazság kimondásával kezdtem (Dr. Brenner Koloman: Így van!), arról beszéltem, hogy ennyi bűnöző előtt én még életemben nem beszéltem, hiszen azért lássuk be, hogy az elmúlt harminc évben ebben az országban (Dr. Brenner Koloman közbeszól.  Az elnök csenget.) épp csak a nemzeti vagyon tűnt el, de ezért még soha senki nem került börtönbe, következésképp az elkövetők, ha nem a börtönben vannak, akkor csak itt ülhetnek. Tehát szeretném tudni, hogy ha a jövőben is kimondom azt, hogy ennyi bűnöző előtt én még életemben nem beszéltem, akkor milyen büntetést fogok kapni, hány millió forintot kell majd fizetnem, és hány napra fognak kitiltani a tisztelt Házból.

Aztán szeretném tudni, hogy ha azt mondom a következő ülésen, mondjuk, hogy Kövér László szerintem Kövér elvtárs, akkor milyen büntetést fogok kapni. Mert szerintem egyébként ebben sincs semmi rendkívüli, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a régi rendszerben Kövér László lelkes ifjú kommunistaként támogatta azt a rezsimet is, mégis amikor a Házban ezt kimondtam, akkor Kövér elvtárs kikapcsolta a mikrofonomat. (Dr. Brenner Koloman: Így van!) Tehát szeretném tudni, hogy ha a jövőben egyértelművé teszem, hogy Kövér László valójában Kövér elvtárs  most a múltját meg a jelenlegi módszereit tekintve mindenképp , akkor hány milliót kell fizetnem, és hány napra fognak majd kitiltani a parlamentből.

Szeretném tudni azt is, hogy ha Orbán Viktorra azt mondom, hogy ő egy közönséges lókupec…

ELNÖK: Képviselő úr… (Dr. Brenner Koloman: Már kezdődik!)

JAKAB PÉTER, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: …akkor…

ELNÖK: Képviselő úr…

JAKAB PÉTER, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: …mit fogok ezért kapni…

ELNÖK: Képviselő úr, egy pillanatra álljon meg, legyen kedves!

JAKAB PÉTER, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: …kérdezem ezt úgy…

ELNÖK: Tudja, minek szólítottam…

JAKAB PÉTER, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Azt mondták, hogy nem fognak minket fegyelmezni, szólásszabadság…

ELNÖK: Képviselő úr! Képviselő úr, tudja, minek szólítottam én önt? Frakcióvezető úrnak. Ezt, legyen kedves, vegye figyelembe! „Úr”-nak szólítottam önt, és viselkedjen is úgy! (Taps a kormánypártok soraiban.)

JAKAB PÉTER, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Elnök úr, én önt „elnök úr”-nak szólítom, a miniszterelnök urat meg lókupecnek; teszem ezt úgy, hogy egyébként sokkal rosszabbnak tartom annál, hiszen nem lovakkal, hanem a saját nemzetével kufárkodik akkor, amikor a magyar melóst olcsó rabszolgaként felkínálja a nyugati multiknak. Tehát szeretném tudni, hogy ha a lókupecet lókupecnek nevezzük, azért milyen büntetés fog járni.Vagy milyen büntetés jár azért, hogyha mondjuk, legközelebb is leteszek a miniszterelnök úr asztalára egy szatyor száraztésztát, tudják, egy olyan csomagot, amellyel önök négyévente a választások előtt nem a parlament meg nem a Ház tekintélyét és méltóságát szokták megsérteni, hanem a választóknak a tekintélyét és a méltóságát szokták megsérteni. (Dr. Brenner Koloman: Így van!)

(11.40)

Azt nyilván tudom, hogy ha beleülök őfelsége székébe, akkor azért mi jár. Legutóbb 1,2 millió forintot kellett ezért fizetnem, ha a törvény életbe lép, akkor a jövőben majd 5 millió forintba fog ez fájni, úgyhogy ezt egyelőre még átgondolom, hogy megcsinálom-e.

Összességében szeretnék iránymutatást kapni a tekintetben, hogy ma Magyarországon az Orbán-rezsim alatt milyen büntetés jár annak, aki kimondja az igazságot, és aki a népet, a választókat valóban képviselni szeretné a parlamentben. És most ne jöjjenek nekem azzal, hogy önök a parlament tekintélyét meg méltóságát akarják megvédeni! (Dr. Brenner Koloman: Farkas Flórián!) Maradjunk annyiban, képviselőtársak, hogy egyvalami egészen biztosan nem sérti ennek a Háznak a tekintélyét, az pedig az igazság. Az igazság kimondása lehet, hogy önöket sérti, de a Ház tekintélyét egészen biztosan nem sérti.

Tudják, mi az, ami sérti ennek a Háznak a tekintélyét? Az, hogy olyanok ülnek benne, akik szétlopták ezt az országot. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) Az sérti a Háznak a tekintélyét, hogy olyanok ülnek itt, akik leszavazták például az uniós ügyészséghez való csatlakozást, leszavazták a melósok béremelését, leszavazták a kilakoltatások megállítását, hovatovább leszavazták azt, hogy beteg SMA-s gyerekek megkapják az életmentő gyógyszert. (Dr. Brenner Koloman: Így van! Kereszténydemokrácia!) De megszavazták a rabszolgatörvényt, megszavazták, hogy vegyük el a kafetériát, megszavazták, hogy verjük szét a lakáskasszarendszert, megszavazták azt, hogy a maffiakormányt még kilenc évig Polt Péter védje.

Képviselőtársak, itt önök azok, akik ennek a Háznak a tekintélyét és méltóságát sértik. Ez pedig tudják, hogy mit jelent? Azt, hogy közeleg az idő, amikor a nép fogja önöket kitiltani nemcsak a magyar városokból, nemcsak a magyar önkormányzatokból, hanem a magyar parlamentből is, és nem két hónapra, hanem örökre.

Időközben pedig, képviselőtársak, én átgondoltam ezt a székes sztorit, úgyhogy a törvény elleni tiltakozás jeleként az elkövetkezendő felszólalót, Lukács képviselőtársamat valahonnan máshonnan fogom meghallgatni. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.  Jakab Péter beül a miniszterelnöki székbe.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Frakcióvezető úr, megkérem, hogy foglalja el a saját helyét. (Jakab Péter továbbra is a miniszterelnöki székben ül.  Dr. Brenner Koloman: Jó lesz ott a helye!) Jakab Péter frakcióvezető urat felkérem, szíveskedjen elhagyni azt a széket, amelyen ül, foglalja el a saját helyét a parlamentben. (Jakab Péter: A nép nem betiltható, de Orbán trónfosztható!) Velem nem vitatkozik! Az első figyelmeztetését megkapta. Addig folytatás nincs, amíg nem áll fel a székéről. (Dr. Brenner Koloman: Székéből, a magyar nyelv szabályai szerint.  Rövid szünet.  Folyamatos közbeszólások.  Jakab Péter továbbra is a miniszterelnöki székben ül.) A következő figyelmeztetését megkapta. Képviselő úr, utolsó figyelmeztetés. (Rövid szünet.  Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.) Utolsó figyelmeztetés. (Szabó Timea: Külföldiek szerzik meg a földeket a gazdáktól! A hoteleket… Mészáros Lőrinc 9 milliót keres… Erre vagytok képesek! Soroljuk, mire vagytok képesek?  Rövid szünet.  Folyamatos közbeszólások.) Utolsó figyelmeztetés. Ennek a következményeit ön vállalja ezek szerint, akkor marad. Rendben. Jelezni fogom az illetékes döntéshozók felé. (Dr. Brenner Koloman: Az elvtársaknak. A bolsevik házmesternek.) A fegyelmi eljárást megkezdjük. Lukács László képviselő úr folytatja.

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Most még ezekre a kreatív tevékenységekre van lehetőség, de ez egy jó tesztje is lehetne. Képviselőtársaim, mit javasolnak Jakab frakcióvezető úrnak? Nyugodtan bekiabálhatják. Kitiltást? Egész évre való eltiltást? Az összes fizetésének az elvételét? Esetleg bíróságot? Vagy már meg is van rá az ítélet?

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Jakab Péter jelenléte ott senkit nem zavar, nyugodtan onnan végighallgathatja, nekem megtisztelő, hogy onnan hallgatja végig ezt a hozzászólást. (Dr. Brenner Koloman: Lesz ez még így!) Bízunk benne, hogy ez a közeljövőben így fog történni nagyon sokszor.

Tisztelt Képviselőtársaim! Politikai értelemben szeretnék először is elmondani az előttünk fekvő, egyrészt törvényjavaslattal, másrészt határozatiházszabály-módosítással kapcsolatosan pár pontot, majd utána annak jogi, illetve közjogi kritikáját szeretném elmondani. Világos  és köszönjük szépen a visszajelzést a kormánypártok részéről , hogy jól teljesített az ellenzék az elmúlt időszakban, függetlenül attól, hogy önök egy aszimmetrikus teret képeztek, mind a média az önök kezébe került, főként a lejáratásban, főként az ellenzék ellehetetlenítésében dolgoztak a parlamenti kereten kívül. De a parlamentben ez nem sikerült, éppen ezért most jön a következő lépés: a parlamenti szabályokat próbálják úgy beállítani és úgy módosítani, hogy lehetőség szerint az ellenzéket most is valamilyen keret közé szorítsák.

Tisztelt Képviselőtársaim! Üzenem önöknek, hogy ez a reakció egy hibás reakció. Ez egy hibás reakció, és nem is elegáns. Ez az egyik következtetés, amit le kell vonniuk. Orbán Viktor valóban fél attól, hogy ami október 13-án elindult, az, hogy az ellenzék bebizonyította, hogy tud a parlamentben is sikeresen politizálni, tud a terepen is sikeresen politizálni, fél attól, hogy ez virális lesz, ez terjedni fog, és 2022-ben bizony átrajzolja azt a most már tíz éve megszokott politikai térképet, amelyet önök annyira szeretnek, de amely mindenképpen változásra szorul.

A politikai gondolatokat folytatva tehát világos, hogy kilóg a lóláb, tisztelt képviselőtársaim, ezért is kezdeményezték és ezért is kezdeményezik ezt a módosítást.

S hogy miért nem elegáns ez a kezdeményezés? Az elegancia abban lett volna, hogy látva, hogy az önöknek nem tetsző folyamat elindult  hogy focinyelven szóljunk, és Orbán Viktor is meg fogja érteni , nem a focimeccs közben változtatják meg az egész játék szabálymenetét, hanem kitalálnak valami más taktikát. Tudják, az edzők is azt szokták csinálni  bár ez sajnos a magyar válogatottnál, úgy tűnik, nem működik , hogy ha szünet van, vagy valami probléma van, taktikát módosítanak. Önök ehelyett kitalálták, hogy a meccs közben, fél ciklusban fogják és az egész játékszabályt meg akarják változtatni, azt akarják módosítani azért, hogy az ellenzék, miután gólokat rúgott, még véletlenül se kerülhessen a kapu közelébe, és nehogy véletlenül megnyerje a meccset. Ez történik. Önök menet közben, és ami a legfontosabb, mindenfajta egyeztetés nélkül nyújtanak be olyan jogszabályokat, amelyek az egész parlamentnek, az összes képviselőnek az életét érintik, és a képviselőkön keresztül áttételesen minden magyar választópolgár életét érintik.

Azokat a szabályokat, amelyeket önök most be akarnak vezetni, és amelyeket az ide bejutott, a legutolsó választáson, 2018-ban bejutott képviselők elfogadtak  beültek, és így csinálták, és ez a határozati házszabályban és az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvényben benne van , azért is úgy fogadták el, mert tudták, hogy ez a választói akaratnak úgy, ahogy van, megfelelő. Ehhez képest önök ezeknek a választóknak, az ellenzékieknek, sőt a saját választóiknak az akaratát is semmibe véve új játékszabályt csinálnak menet közben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bár ilyen nem fog előfordulni, de gondolják el, milyen helyzet lenne, ha mondjuk, Boldog Istvánnak előre kellene jelentkezni majd Tiszatenyőn, és nem tudna elmenni oda információt kérni, hogy végül is mi az, amit önök 200 millió forintos hiányt otthagytak, az önök képviselőtársa, a korábbi polgármester, hanem majd előre kellene kilincselnie. Persze az ottani polgármester fair play és jó szabályok szerint játszik, ő azonnal rendelkezésre fog állni, ahogy eddig is rendelkezésre állt például Boldog István képviselőtársunknak. De milyen helyzetbe hozzák őt azzal, ha most korlátozzák a szabályokat! Ez nemcsak az ellenzékre vonatkozó korlátozó szabály, ezek önökre is, tisztelt képviselőtársaim, akár vonatkozhatnak, bár megjegyzem, hogy az ellenzéki településeken nem fognak önökkel olyat játszani, hogy ott fogják önöket a küszöbön álltatni, meg vissza fognak pattanni, mert nem akarnak találkozni, meg nem időszerű, meg nem tudnak benne segíteni. Mindenhol önöket tárt karokkal fogják ugyanúgy várni, annak ellenére, hogy önök az ellenzéki képviselőket akarják korlátozni.

A másik probléma ezzel, hogy önök mindig azt mondják, hogy munkahely, itt egy munkahelyi érdek van, és munkahelyen  ezt mondta Orbán Viktor is  így nem lehet viselkedni. Tisztelt képviselőtársaim, való igaz, a parlament egy rendhagyó munkahely. Ez azt is jelenti, hogy azért, ha önök teljesen munkahelynek tekintik, akkor például ne lehessen azt csinálni, hogy alkoholt lehet fogyasztani ezen a munkahelyen, vagy ne lehessen azt csinálni, hogy például drogos állapotban bejön valaki. Erre lehet, hogy lesz egyébként javaslat is, hogy vizsgáljuk meg, hogy vannake olyanok, akik befolyásolt állapotban vannak ezen a munkahelyen.

De ha munkahelyről beszélünk, tisztelt képviselőtársaim: milyen munkahely az, ahol a legfőbb munka és az egyik legfőbb eszköz az, hogy beszél valaki, felszólal, és pont az önök egyik képviselőtársa immáron lassan egy évtizede hozzá sem szólt semmihez? Ő milyen munkát végez? Milyen munkahely az? Bíró Márkról beszélünk egyébként. Képviselőtársukat néma leventének nevezi a sajtó, és évről évre születnek azok a cikkek, amelyek az önök és a mi képviselői, úgymond megítélésünket is aláássák, mert ő az, aki nem szólal fel. Nem igaz, hogy nem talál egy olyan témát, amit a munkahelyén el tud mondani a választók érdekében.

De ha munkahelyről beszélünk, azt is mondhatjuk, hogy minden munkahelyen, ha a főnök rossz döntéseket hoz, rendes jogorvoslatnak van helye.

(11.50)

Itt egy teljesen irreguláris, egy teljesen ad hoc döntés és egy teljesen követhetetlen és végső soron szerintem a jogállamiság tesztjeinek meg nem felelő fellebbezési lehetőség van: születik egy döntés, és aztán a végén dönteni fog egy fideszes többségű bizottság, ennyi fog történni. A világon nincs ilyen, tisztelt képviselőtársaim!

És lehet nemzetközi példákkal takarózni, de akkor beszéljünk már olyan kérdésekről is nemzetközi példákban, pláne a szuverenitás kérdéséhez igencsak hozzátartozó nemzeti jogalkotásnál, hogy mi a helyzet a médiaszabadsággal. Mondjanak arra példákat, hogy Törökországon, Azerbajdzsánon meg ilyen helyeken kívül hol van az, hogy állami médiakonglomerátum meg kézzel vezérelt konglomerátumok jönnek létre! Ezeket önök hozták létre, és lehet azt mondani, hogy baloldali túlsúly van, idézhetnénk Hadházy Ákos tábláját, de nem az van. Nem az van! (Derültség az ellenzéki sorokban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Vagy ha nemzetközi példákról beszélünk, akkor beszélhetnénk arról, hogy milyen a nemzetközi összehasonlítása az ügynökakták nyilvánosságának. (Tordai Bence: Ó, ó!) Na, ugye! Érdekes, hogy akkor nem jönnek be vitázni, és nem mondják, hogy a nemzetközi összehasonlításban itt meg ott titkolják az ügynökaktákat; nem, mert nem tudnák azt mondani. Lengyelország különbül megoldja ezeket a dolgokat, mi meg itt állunk, és még mindig nem tudtunk a saját múltunkkal elszámolni.

Hogy visszatérjek egyébként a törvényjavaslathoz, illetve a határozati házszabály módosításához, az igazán fontos politikai és közjogi korlátok azért mégis a véleménynyilvánítás szabadságában vannak; az egyik egy absztrakt kérdés. A képviselőt egy teljesen más típusú véleménynyilvánítási szabadság és egy teljesen más véleménynyilvánítási jog illeti meg, mint úgy általában az áltagembereket, és ez vonatkozik a velük szembeni tűrési kötelezettségre, a velük szembeni véleménynyilvánításra, illetve az őáltaluk végezhető munkára.

Tisztelt Képviselőtársaim! Pontosan azért, amivel egyébként a képviselőket kevésbé védi a jogszabály, és velük szemben többet megenged az embereknek, enged meg többet a képviselők parlamenti véleménynyilvánítási szabadságában. Tehát ezt a jogot nem szűkíteni kell, ezt tágan kell hagyni, mert a képviselői munkával nemcsak az jár, hogy el kell tűrni és tűrni köteles, hanem az is jár, hogy kimondani is köteles, számonkérni is köteles, ellenőrizni is köteles, és a véleménynyilvánítási jogának a legteljesebbnek kell lennie. Ebben szerintem mindenki egyet fog érteni, ha önök bármilyen nemzetközi jogi terepre mennek, és bármilyen országnak a gyakorlatát nézik.

Teljesen nyilvánvaló, hogy a tájékozódási jogokat önök lényegesen le akarják szűkíteni. Itt az imént említettem Boldog képviselő úr példáján, hogy amíg korábban oda lehetett menni, a képviselők nagy többsége ezzel a joggal nem élt vissza. Egyébként lehet, hogy volt olyan, hogy valaki visszaélt, én nem mondom, hogy nem volt ilyen. Ez lehet, hogy helytelen volt, valóban vizsgálati jelleggel nem lehet, de a lehetőséget oda kell adni ezeknek a képviselőknek, hogy odamenjenek, és amikor szükséges, amikor a legfontosabb, tájékozódjanak, mert nagyon sok esetben, amikor előre bejelenti valaki a látogatását, a nyomokat el fogják tüntetni, el fogják tenni azokat az iratokat, amelyek kényelmetlenek lennének.

És mondom, hogy ez fordítottan is működik. Higgyék el, képviselőtársaim, önök is kerülhetnek egyébként ilyen helyzetbe, ha nem most, a következő ciklusban is, és ne akarjanak maguknak olyan rosszat, mint amit most nekünk akarnak! Fogadják el, hogy ez a jogszabály-módosítás, ez a határozatiházszabály-módosítás, így, ahogy van, nem vezet célra!

Álláspontom szerint, amit most önök művelnek, az még a magyar parlamenti hagyományokba se illeszkedik be. Pontosan ez volt a lényege a hozzászólásom azon részének, hogy minimum egy egyeztetést meg kellett volna benne csapni, és azt mondani, hogy tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, Orbán Viktor megijedt, és mi kénytelenek leszünk frakcióvezetőként benyújtani ezt a rengeteg paragrafusból álló, összességében több száz oldalas jogszabálytervezetet; amelyet nem önök írtak, erős a gyanúm, sőt talán Kocsis Máté el is szólta magát, hogy az indokolást nem is politikusok készítették. Hát, benyújtani azért csak politikusok nyújtották be! Odaállhattak volna, és azt mondhatták volna, hogy tisztelt képviselőtársaim, mi készülünk egy ilyenre, mondják már el a véleményüket, egyeztessünk már róla, ezeket a vitákat meg tudjuk tenni zárt körben is, hátha valami normális kijön belőle, hátha nem szűkítés, hanem a végén több jog lesz belőle, több jogot tudunk adni, mondjuk, a nemzetiségi szószólóknak, vagy több jogot tudunk adni az ellenzék egyes tagjainak vagy a frakció nélkül maradt független képviselőknek. Lehetett volna erről sok módon egyeztetni, önök ezt sem tették meg.

A másik, ami aggályos: a munkáltatói jogok kitiltás esetén. Bocsánat, hogy ilyen profán lesz, de ki a vihar fogja gyakorolni a munkáltatói jogokat és az azzal összefüggő jognyilatkozatokat, amikor egy-egy képviselő ki lesz tiltva? És az abból eredő vitás helyzetekben ki fogja majd a kártérítést kifizetni, ha nem lehet felmondani egy olyan alkalmazottnak, aki egyébként kártékony munkát végez? Ki fogja ezeket állni, tisztelt képviselőtársaim? Önök egy lavinát indítanak el ezekkel a szabályokkal, és beletesznek minden egyes helyre olyan pontokat, amelyek gumiszabállyá változnak, és utána isten tudja, hogyan fogjuk ezeket alkalmazni, és mi lesz a jogalkalmazás véleménye róla.

Hogy tételesen mondjak önöknek problémát: az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvény módosításának a 18. §-ában a fegyelmi büntetések körét teljes egészében Kövér László kezébe helyezi, szinte az összes büntetést, ráadásul rákényszeríti olyanra a jegyzőket, rákényszeríti a többi alelnököt olyanra, amire nem is vállaltak feladatot, és mondom, menet közben. Tehát ha önök azzal vannak, hogy ez 2022-re jöjjön be, akkor jó, 2022-ben a választások következő napján vagy a rákövetkezendő időszakban majd megbeszélik azok a pártok, akik bejutottak a parlamentbe, hogy milyen házszabály-módosítást szeretnének. Ehhez képest önök menet közben csinálják a változtatást.

De itt a másik probléma: a képviselői munka lényegét szerintem a tájékozódási jogban a módosító törvény 28. §-ában lényegesen szűkítik, ezt már az előbb is érintettem itt a közjogi kritikánál. Az, hogy előzetes egyeztetéshez kötik, az súlyos és lényeges korlátozása ennek a jognak, sőt én elmondom önöknek, hogy ez a jogbiztonságot is sérti. Tehát amikor önök annyira érzékenyek arra, hogy mekkora jogbiztonság van, és Magyarországon minden a jogállamiság legpontosabb szabályai szerint zajlik, és önök visszautasítják az Európai Unióban zajló bármilyen jogállamisággal kapcsolatos vitát, akkor itthon meg lábbal tiporják az összes jogállamisági és legfőképpen a jogbiztonság követelményét.

A határozati javaslat elutasítása egy nagyon technikai kérdés. Az ellenzék rendszerint be szokott hozni olyan témákat, amelyekkel szeretne foglalkozni, amelyek társadalmi törekvést, társadalmi igényt jelentenek. A tegnapi napon szavaztunk például több ilyen javaslatról is, már említettem: az ügynökakták kérdése, de mondhatnám a ritka betegségekre vonatkozó pénzalapot is. Most ezeket a határozati javaslatokat itt a parlament plénuma előtt már meg se lehet vitatni, önök azt akarják, hogy majd a Törvényalkotási bizottság vitassa meg valamilyen sommás, leszűkített eljárásban. Ki fogja ezeknek az embereknek az érdekeit képviselni? Ki fogja azoknak a betegeknek vagy azoknak az egyébként a rendszerváltás előtti elnyomás miatt kárvallott embereknek, de mondhatnánk mást is, akár a határon túliaknak az érdekeit képviselni? Mert, tisztelt képviselőtársaim, volt olyan határozati javaslat, amelyet még önök is elfogadtak akár egy emlékév vonatkozásában, és úgy lett belőle jogszabály. Önök ennek a lehetőségét is szűkítik, és el fogják venni.

A másik pedig egy nagyon fontos ellenőrző funkciónak a szűkítése, szerintem skandalum. A bizottságoknak az egyik fontos szerepe, hogy meghallgassanak meghatározott intézményvezetőket, szolgálatvezetőket vagy bármilyen más állami vezetőket. Az ezzel kapcsolatos indítványozási jogkört önök meghagyják, viszont nem arról fog dönteni a bizottság, hogy ez az ember jelenjen meg, hanem arról, hogy állást foglal a bizottság. Tudjuk mi, hogy megy ez az állásfoglalás: majd fel fognak állni az önök képviselőtársai vagy bejuttatnak egy levelet a bizottság titkárságához, amelyben azt az álláspontot fogalmazzák meg, hogy ebben az országban soha egyszer nem kell, mondjuk, a Népjóléti bizottságnak meghallgatnia az emberi erőforrások miniszterét vagy valamelyik államtitkárát, holott az a személy lenne az, akit ellenőrizni szeretnének a képviselők, holott az a személy lenne az, akinek a munkáját a bizottság ellenőrizni hivatott. Önök ezt is korlátozni akarják, el akarják venni az utolsó lehetőséget, hogy bárki arra az egyébként szerintem nem túl magas szakmai munkára, ami ott folyik például, bármilyenfajta rálátással bírjon és bármit ellenőrizhessen.

És itt van a távollét kérdése. Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben is lehetünk őszinték, persze: a képviselők járjanak be dolgozni, és legyenek bent. Itt a rekordhiányzók között azért szerintem nem az ellenzéki képviselők vannak. Azért az MTI nem szokott úgy fotózni részrehajlóan  nyilván tehetné azt akár az ellenzéket kellemetlen helyzetbe hozva , hogy most ráhajt arra, hogy kik vannak itt, és kik nincsenek, hanem lefotózza az egészet. És tudják, képviselőtársaim, a fideszesek szoktak mindig hiányozni innen. Bármilyen vita van, önök nagy részükben és a számarányukhoz viszonyítottan nincsenek itt, márpedig az emberek  és olvassák el a közösségi médiát  ebben a dologban biztosan mérik a képviselők tevékenységét, hogy mennyit vannak ott, mennyit szólnak hozzá, és hogy vannak jelen.

És tudják, mi a másik ilyen visszataszító? És akkor menjünk el ebbe az irányba is! Hogy tud egy bizottság úgy határozatképes lenni, hogy hat tagból három van ott, de két kézzel szavaz? Önök mindenhol úgy szokták csinálni, hogy állandóan a kezeiket emelgetik, mert két kézzel szavaznak. Ja, persze, ez helyettesítés, az nem hiányzás! Tisztelt képviselőtársaim, ez hiányzás. Ez iskolában, ez munkahelyen, ez mindenhol hiányzás. Olyan nincs egy munkahelyen, hogy én majd elvégzem a munkát, de ő az, aki majd benyújtja, és két kezet emelnek, hogy igen, mi elvégeztük együtt. Itt nem lehet akkor lógni, de önök ezt a szabályt is ki fogják használni, önök ezzel is vissza fognak élni.

(12.00)

Akkor legyen szó arról is, hogy a helyettesítés szabályait meghatározzuk, és akkor ne legyen ilyen, mondjuk úgy, hogy a parlament méltóságát igenis sértő esemény, mert nagyon sokszor azok a visszatetsző képek vannak szintén a médiában, hogy főként a kormánypárti képviselőtársaim  de valljuk meg őszintén, szokott ellenzéki képviselőtársunk is lenni, aki hiányzik  helyettesítésben járnak el. Akkor ne legyen helyettesítés, ne adjuk meg még a lehetőségét sem annak, hogy a parlament méltóságát vagy a bizottságok működésének a méltóságát ezzel rontsuk vagy ezzel kisebbítsük!

Összességében, tisztelt képviselőtársaim, teljesen világos, hogy itt pontosan az a helyzet van, aminek a látszatát egyébként Kocsis Máté el akarja kerülni: az, hogy itt szűkítés van, és itt korlátozás van. Tisztelt Frakcióvezető Úr! Önök akárhogy mondják, hogy ez nem szűkítés meg nem korlátozás, ez az. Bárki, aki ezt elolvassa, és akár az indokoláson végigmegy, pontosan látja, hogy az. És önök is ezt egypár helyen már elszólták és bemondták, hogy ezekben az esetekben szűkítés lesz. Képviselőtársam, ha hallotta volna, például az előbb mondtam el, hogy a bizottságban milyen szűkítést akarnak, hogy a határozati javaslatokkal mi lesz a tárgyalásuk során, milyen eljárás lesz. Azt is tudjuk, hogy a kitiltás mint új intézmény szintén ezt fogja korlátozni, a képviselőknek a tájékozódáshoz és a tájékoztatáshoz való jogát szűkíti. Arról nem is beszélve, hogy ez nem az önök jogszabályában van benne, hanem a mindenkori közmédiának a működési szabályzatában, hogy még a közmédiában sem szólaltatják meg az ellenzéki képviselőket, csak akkor, amikor már nagyon ég a ház, meg amikor valamilyenfajta lejárató anyagot lehet róluk tenni, vagy egyébként kampányidőszak van, de akkor is csak fogvicsorgatva megy az, hogy behívnak valakit, és pár percet szólhatnak azok a képviselők. (Dr. Brenner Koloman: Szégyen!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha már a parlamenten kívül olyan terepet csináltak, ami nem európai, nemzetközi példával egyáltalán nem támasztható alá, mindenfajta jogállamisági keretet gyakorlatilag úgy feszít szét, hogy értelmezhetetlen, akkor legalább a parlamentben ne próbálják eladni azt, hogy ez a jogbiztonságot fogja szolgálni, hogy ez nem a szűkítésre és nem a képviselőknek a szájzár alkalmazására fog vonatkozni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Teljesen nyilvánvaló, amit önök benyújtottak  és nem is önök írták, csak valaki megírta, és a frakcióvezetőnek meg a frakcióvezető-helyetteseknek be kellett nyújtani , amit önöknek ideadtak, az a megcsúfolása jelenleg a parlamenti szabályoknak és a parlamenti nyilvánosságnak. Ez a törvényjavaslat, ez a házszabályi módosítás, pontosan azért, mert menet közben van, és semmilyen fajta eleganciát nem tükröz, gyakorlatilag úgy fog bemenni majd a parlament történelmébe, és olyan könyvet fognak róla készíteni, amelyben a fekete napjai lesznek a parlamenti véleménynyilvánításnak.

Önök álljanak el attól a következetes álláspontjuktól, hogy korlátozni akarják az ellenzéket! Hagyjanak fel azzal, hogy az ellenzéki képviselőket, de saját magukat is korlátok közé fogják szorítani! 2022-ig ezekkel a szabályokkal kell játszani, tisztelt képviselőtársaim, és 2022 után megnézzük, hogy hol állunk, és megnézzük, hogy Orbán Viktor abban a székben ül-e, vagy esetleg ott fog ülni, vagy valamely más intézmény vendéglátását fogja élvezni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki sorokból.  Jakab Péter elhagyja a miniszterelnöki széket.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Vejkey Imre képviselő úrnak, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. VEJKEY IMRE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ismét példátlan provokációnak voltunk szemtanúi Jakab Péter jobbikos frakcióvezető által. (Dr. Brenner Koloman: Ja?! Én azt hittem, az előterjesztésről beszélsz!) Provokációnak nemcsak a magyar Országgyűléssel szemben, hanem Magyarország közjogi méltóságaival szemben, így különösen Magyarország miniszterelnökével, Orbán Viktorral szemben (Dr. Brenner Koloman: Vess keresztet!) és a magyar Országgyűlés elnökével, Kövér Lászlóval szemben. A magunk részéről határozottan visszautasítjuk az ilyen (Arató Gergely: A leghatározottabban!) és ehhez hasonló provokációkat. Egyetértve a Kocsis Máté frakcióvezető úr és Hende Csaba elnök úr által elmondottakkal, a mai performanszból is egyértelműen szükségesnek mutatkozik úgy az országgyűlési törvény, mint a házszabály széles körű felülvizsgálata és módosítása.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ki kell mondanunk, hogy nemzeti minimum az, hogy az Országgyűlésnek meg kell adni a kellő tiszteletet. Sajnos önök ezt nem fogadják el. Aki nem adja meg, az méltatlan arra, hogy ezeréves országunk képviselője legyen itthon és a nagyvilágban. Ki kell mondanunk, hogy a magyar parlamentben nem lehet helye ocsmány beszédnek és obszcén szövegek felmutatásának, továbbá nem lehet helye sem verbális, sem fizikai agressziónak.

A fentiek kimondása okán valódi szankciókra van szükség. Valódi szankciókra, olyanokra, melyek preventív erővel is bírnak a méltatlan és agresszív cselekedetekkel szemben. Az eddigi szankciók, mint ahogy most is látták, nem váltották be a hozzáfűzött reményeket, ezért szükségszerűvé vált a büntetési tételek jelentős megemelése.

Valótlanok azok a szirénhangok, hogy a törvénymódosításunk célja az ellenzék elhallgattatása lenne. Nem, tisztelt képviselőtársaim, nem. (Közbeszólások az ellenzéki sorokból.) Csak a vita kulturált mederbe történő visszaterelése és az agresszió megszüntetése.

Ha már itt a bevezetőnél tartok, szeretném összefoglalni azt önöknek, hogy értsék, hogy miről is szól ez a törvényjavaslat, illetve a határozati javaslat. Ez a szankciók szigorításával az obszcén szöveget mutogatóknak és rendbontóknak azt üzeni: jól érzed magad, ne aggódj, el fog múlni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A fenti célok eléréséhez szükséges az országgyűlési törvény és a házszabály módosítása, mert a házelnök úr nem rendelkezik megfelelő fegyelmi jogosítványokkal ahhoz, hogy a provokátorokkal és rendbontókkal szemben az Országgyűlés tekintélyét fenn tudja tartani. Ne feledjék, ne csak a legutóbbi botrányra, ami most egy perce történt itt a tisztelt Házban, hanem az azt megelőző, Hadházy Ákos obszcén táblás akciójára gondolva, sem a véleménynyilvánítás szabadságáról van szó, mint ahogy azt jó néhány sajtóorgánum hamisan állította, hanem mindez maga a provokáció, maga a verbális agresszió, maga a rendeltetésellenes joggyakorlás. Ennek pedig gátat kell szabni, gátat, még mielőtt a rendeltetésellenes joggyakorlás elérné azt a szintet, hogy a magyar állam alkotmányos működését már súlyosan veszélyeztetné. Vagyis nincs helye a tétlenségnek, mert nemzetünk a tét, gyermekeink a tét, gyermekeink és unokáink jövője a tét.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az Igazságügyi bizottságban hétfőn lefolytatott vita alapján, majd itt a plenáris ülésen hallottak alapján is sajnos azt kell megállapítanom, hogy az ellenzéki frakciók képviselői nem támogatják az Országgyűlés méltóságának helyreállítására irányuló törekvésünket, inkább az anarchia mellé állnak, és továbbra is botrányosan viselkednek itt a magyar Országgyűlésben.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A morális és etikai kérdéseken túl fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a benyújtott javaslat a minőségi jogalkotás jegyében korlátozni kívánja (Derültség a Párbeszéd és az MSZP soraiból.) a Törvényalkotási bizottság eljárásának gyorsítási lehetőségét, valamint a bizottság döntéshozatali eljárásának egyszerűsítése érdekében megteremteni azt a lehetőséget, hogy a módosító javaslat változásokkal fenntartható legyen.

A javaslat által a Törvényalkotási bizottság feladat- és hatásköre bővülne a tárgysorozatba-vételi viták és a határozathozatalok lebonyolításával az Országgyűlés plenáris ülésének tehermentesítése érdekében. Pragmatikus és előremutató megfontolásokat tartalmaz a tisztelt Ház asztalán fekvő javaslat a plenáris döntéshozatali mechanizmus könnyítése és az elfogadott törvények végső koherenciájának biztosítása érdekében. Kiemelkedő, hogy a törvényjavaslat lehetővé tenné azt, hogy a minősített többséget igénylő döntés egyúttal a törvényjavaslat sarkalatossági záradékára is kiterjedjen, melynek következtében elkerülhetővé válik az, hogy a minősített többséget igénylő rendelkezés esetleges elutasítása esetén a záradék az elfogadott törvényszövegben maradjon.

(12.10)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A javaslat az országgyűlési képviselők általános választásán kifejezett választói akaratot jobban megtestesítő viszonyokat szándékozik teremteni a frakcióalakítás során is. Mindez azt jelenti, hogy a jövőben a mandátumot szerző képviselő a megbízatását annak a pártnak a színeiben vagy függetlenként láthatja el, ahogyan azt a választópolgároktól elnyerte. A képviselőcsoportok összetételének ily módon megvalósuló szabályozása még inkább segít leképezni a választásokon indult pártokat és azok erőviszonyait.

A módosítás szerint megszűnik tehát a képviselőcsoportokhoz utóbb történő csatlakozás lehetősége az Országgyűlés megbízatásának ideje alatt azon képviselő számára, aki egy frakció megalakításában nem vett részt, valamely frakcióból kilépett vagy pedig onnan kizárták. A rendelkezés hatálya egyaránt kiterjed a választásokon függetlenként mandátumot szerzett, illetve valamely párt jelöltjeként indult, viszont az ahhoz a párthoz tartozó képviselőcsoport megalakításában részt nem vevő képviselőre. Szintén e körben említendő meg, hogy a képviselőcsoport kizárólag a jelölő szervezettel megegyező elnevezéssel alakulhat meg.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Fontosnak tartom továbbá azt is hangsúlyozni, hogy a javaslatnak köszönhetően házszabályi szintű szabályozást nyer az Országgyűlés Igazságügyi bizottságának 2018. május 25-én meghozott eseti jellegű állásfoglalásában taglalt, azonos képviselői taglétszámmal rendelkező frakciók erősorrendjének a kérdése.

A javaslat igyekszik pótolni a házszabály azon hiányosságát, mely a köztársasági elnök, valamint az Országgyűlés által választott egyéb közjogi tisztségviselők személyét érintő hatáskörgyakorlás részleteit eddig még nem szabályozta.

Szintén az egyszerűsítést szolgálja a költségvetési eljárás, illetve a nemzetközi szerződést kihirdető törvényjavaslatok tárgyalási szabályainak praktikus igényekhez való alakítása.

Az üléseken való felszólalások rendjét érintő módosítások elsősorban pontosításokat tartalmaznak, másodsorban pedig bővítik és teljesebbé teszik a nemzetiségi képviselők és szószólók jogosítványait.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Fontos továbbá kiemelni, miszerint a javaslat rögzíti, hogy a szabályszerű túlterjeszkedő módosító javaslathoz érkezett képviselői módosító javaslatokat csak egy, a túlterjeszkedő módosító javaslatokat benyújtó bizottság fogja megtárgyalni.

A Ház asztalán fekvő két javaslat, tisztelt hölgyeim, uraim, melyek egyrészt az országgyűlési törvényt, másrészt a HHSZ-t szándékoznak módosítani, megfelelő alapul szolgálnak arra, hogy hazánk legfőbb népképviseleti szervének zökkenőmentes, hatékony és Alaptörvényben megkövetelt működését biztosítsák a méltóság fenntartása mellett. Ne feledjék! A demokráciában kiemelt alkotmányos érdek a törvényhozó hatalmi ág tekintélyének a megóvása. Az elmúlt időszak eseményeire tekintettel fontos, hogy a jogalkotás eszközeivel merjünk cselekedni az Országgyűlés méltóságának megóvása érdekében.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindezek alapján kérem, támogassák úgy a törvénymódosító javaslatot, mint a határozati javaslatot. A KDNP parlamenti frakciója támogatja mindkettőt. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Tóth Bertalan frakcióvezető úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának, aki érzékelem, hogy a pulpitusról szeretné elmondani felszólalását. Parancsoljon! (Dr. Tóth Bertalan a szónoki emelvényre lép.)

DR. TÓTH BERTALAN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Kijöttem ide, a pulpitusra, amíg lehet, míg nem fogják ezt is megvonni az ellenzéki képviselőktől, frakcióvezetőktől. (Derültség és közbeszólás a Fidesz padsoraiban: Gratulálok!) Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy a tekintélyt ki lehet érdemelni, de kikényszeríteni soha. Nemzetközi példákat hallhattunk, nemzetközi példákat sorolnak, de nekem úgy tűnik, hogy a nemzetközi példákból minden elemet kiemeltek, belerakták ebbe a törvényjavaslatba, és megduplázták a büntetési tételeket, de azt is látom, hogy a nemzetközi példák alapján olyan még nem fordult elő a rothadó Nyugatból hozott példákban, hogy egypárti diktátumként fogadta volna el a parlament ezeket a szabályokat. Ezeket az akkor ott ülő pártok egyeztetése előzte meg, konszenzussal alkották meg a nyugat-európai parlamentek működését. Tehát ez megint egy olyan sajátosság, amely csak a magyar parlamentre jellemző.

De talán a nyugati parlamentekben sem történt olyan, ahogy itt Korózs Lajos képviselőtársam hozzászóláson kívül megemlítette, hogy egy olyan rabszolgatörvényt terjesztettek volna ezek elé a parlamentek elé, amelyek teljes mértékben kiszolgáltatott munkavállalókat dobtak a multik markába. És tulajdonképpen ez a rabszolgatörvény az, amely olyan szimbóluma az önök politizálásának, ami azzal a torz társadalomképpel függ össze, amelyet önök képviselnek gazdaságpolitikában, támogatáspolitikában, költségvetés-politikában, hiszen a magyar munkavállalókat kizsigerelve akarják a GDP-növekedést még inkább fokozni, hogy abból még több stadiont építsenek, még több presztízsberuházást valósítsanak meg, és amelyből még többet haza tudnak hordani.

Szimbolikus jelentőségű az, hogy ma, november 20-án kezdi tárgyalni az Országgyűlés a Fidesz javaslatát a képviselői jogok csorbításáról, hiszen ugyanezen a napon terjesztették be  2018. november 20-án  azt a munkatörvénykönyv-módosítást, amelyet a köznyelv rabszolgatörvénynek nevezett el. És bármennyire is fáj önöknek, ez a javaslat volt az, amely ellen létrejött az ellenzéki egység a parlamentben, létrejött az utcán, és amely végül elvezetett október 13-áig, az önkormányzati választásokig és az ottani győzelmekig. Ellenzéki szövetségben megtörtük a Fidesz egyeduralmát a fővárosban, a kerületekben, a megyei jogú városok többségében és rengeteg településen. A rabszolgatörvény kiemelt példája volt annak, amit az elmúlt több mint kilenc év kormányzati munkája képvisel. Kormányjavaslat helyett egyéni képviselői indítványként került benyújtásra, nélkülözött minden előzetes társadalmi egyeztetést, felelevenítette az erőből politizálás legvisszataszítóbb hagyományait, és mindenekelőtt az addiginál is kiszolgáltatottabb helyzetbe hozta a magyar munkavállalók széles tömegeit.

Az esemény elsősorban mégsem ettől a szégyenteljes szándéktól maradt emlékezetes. Sokkal inkább attól, hogy ráébresztette a Fidesz-KDNP-n kívüli politikai világot az együttműködés fontosságára. A jelet Komjáthi Imre, az MSZP alelnöke adta meg a szakszervezetek december 8. napjára meghirdetett demonstrációján azzal, hogy saját testi épségét sem kímélve mutatott irányt, és a kormányzati tiltás ellenére is a Kossuth téren folytatta a tiltakozást. December 10-én már 2900 módosító indítvánnyal igyekeztük hátráltatni a szégyenteljes rabszolgatörvény megszavazását. Két nappal később, az Országgyűlés december 12-én tartott ülésnapján tiltakozásunk jeléül, bár határozottan, de minden erőszaktól mentesen álltuk el az elnöki pulpitushoz vezető utat, akadályozva a törvény elfogadását, és bármennyire fáj ez önöknek, erre én személy szerint is a mai napig büszke vagyok, és ha újra meg kéne tennem, akkor megtenném ma is. (Taps az MSZP, a DK és a Párbeszéd padsoraiban.  Korózs Lajos: Helyes!)

Az akciónkhoz lényegében az egész ellenzék csatlakozott, megteremtette ezzel a pártok felett átívelő ellenzéki összefogás lehetőségét. Ma már tudjuk, hogy ez az együttműködés lett az alapja annak az őszi önkormányzati választási eredménynek, amely ledöntötte az addig megingathatatlannak hitt centrális erőteret. A Fidesz-KDNP elveszítette a Fővárosi Önkormányzat irányítását, a budapesti kerületek, az ország megyei jogú városai többségének támogatását. (Egy hang az ellenzéki padsorokból: Úgy van!)

(12.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! Legyen mindenki számára egyértelmű: az előttünk fekvő javaslat, a képviselői jogok korlátozásáról szóló javaslat a Fidesz bosszúja. Az az igazság, hogy önök megsértődtek a választókra, és most így akarnak bosszút állni rajtunk, ellenzéki képviselőkön, de rajtunk keresztül a választókon is.

A Fidesz most így próbálja megbosszulni ezt a választói akaratot, kapkod, csapkod; igen gyerekes viselkedés ez.

Az önkormányzatok működését korlátozó törvények, a bírói függetlenséget támadó módosítások és az ellenzéki képviselőket rendszabályozni próbáló javaslatok azt mutatják, hogy a Fidesz semmit nem tanult október 13-ából. Ezek a javaslatok azt mutatják, hogy a paranoia rövid időn belül eluralkodott az állampárton  élve Kövér László szavaival , mert ezekben az ügyekben mégis a Kövér-féle álláspont az irányadó: kukába a fékek és egyensúlyok rendszerével, kukába a képviselői alapjogokkal!

Szeretném itt is egyértelművé tenni: az MSZP elfogadhatatlannak tart minden szigorítást, amely tovább korlátozza a képviselők szabad véleménynyilvánítását és a végrehajtó hatalmat ellenőrző jogosítványait, az önkormányzatok működését és a bírói függetlenséget. Értem, hogy Kövér László, az Országgyűlés elnöke és a Fidesz nem bírta lenyelni a gyalázatos rabszolgatörvény elleni összellenzéki fellépést, de elfogadhatatlan, hogy a bosszú először statáriális eljárásokban és büntetésekben, most pedig a képviselőijog-korlátozásokban ölt testet. Ha máshonnan nem is, a magyar történelemből tudhatnák, hogy az antidemokratikus kormányzásra és hatalomgyakorlásra csak kemény válaszok születhetnek. Ezek a válaszok meg is fognak születni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az állampárti uraknak tanácsolom, hogy ne a választókat hibáztassák, amiért az emberek sok helyen úgy döntöttek, hogy elég volt a fideszes kiskirályokból, elég volt a narancsuralomból, elég volt a lopásból, elég volt a borkaizásból. Gondolkodjanak el és próbáljanak egyszer az emberek érdekeit szem előtt tartó intézkedéseket, politikát folytatni.

Talán senkit sem kell emlékeztetnem a népképviselet elvén nyugvó Országgyűlés eredeti funkciójára, melyhez a kormány széles körű értelemben vett ellenőrzésének feladata is hozzátartozik. Beleértem ebbe a figyelemfelkeltés és a nyilvánossághoz fordulás lehetőségét is a feltárt visszásságok kapcsán. Egy amúgy manipulált és torz választási kampány során kialakult kétharmados parlamenti felhatalmazás sem jelenti ugyanis azt, hogy a kormánypárti többségnek mindig mindenben igaza van. A mindenkori ellenzéknek pedig nemcsak legszentebb joga, hanem egyenesen kötelessége is minden erejével felhívni a magyar választók figyelmét minden törvénytelen vagy akár törvényes visszaélésre, gondra, problémára, amit az Országház épületén belül és azon kívül tapasztal.

Tudjuk, hogy a kormányzati oldal képviselőinek a jogállamiság néhány olyan utolsó megmaradt bástyája sincs ínyére, mint a független magyar bíróságok vagy a szabad sajtó, a szólásszabadság mai formája. Éppen most szavazták le azt az európai uniós kezdeményezést, hogy a jogállamiság legyen feltétele az európai uniós támogatásoknak, hogy készüljön az országokról jogállamiságról szóló jelentés. Ez egyenes beismerése annak, hogy Magyarországon nincs jogállam.

A fejlemények, amiket most látunk, korántsem előzmények nélküliek, hiszen már 2014-ben is több jel utalt arra, hogy a kormánypárti többség nem szakmai szempontok szerint módosítja a házszabályt, hanem abba az irányba, ami a saját érdekeinek leginkább megfelel. Tipikusan erre utalt az az indítvány, amely a házszabálytól való eltérés lehetőségét sajátos formában fogadta el, ugyanis itt a négyötödös többség most már a jelen lévő képviselőkre és nem a megválasztott képviselőkre vonatkozik. Hasonló módon saját maga felé hajlott a kormánypárt keze  szentnek aligha nevezhető kormánypárti többség keze  akkor is, amikor a levezető elnököt minden esetben szavazati joggal ruházta fel, nem csak szavazategyenlőség esetén, így kívánta biztosítani az akkori parlamenti kétharmadot.

Az elmondottakon kívül természetesen akadt még jó néhány egyéb, a parlamenti ellenőrzés-hatékonyság csökkentését célzó fejlemény, javaslat. Ilyen a képviselői önálló indítvány formájában benyújtott, de valójában a kormánytól származó előterjesztések ötlete  ilyen volt a rabszolgatörvény is , ugyanis így megspórolják a jogalkotási törvény szerint előírt szakmai és tárcaközi egyeztetéseket. A kormány tulajdonképpen a parlamenti képviselőit használja arra, hogy az egyeztetés nélküli jogszabályok idekerüljenek az Országgyűlés elé.

Szintén nem éppen a nyilvánosságot szolgálták az éjszakára időzített, időkeretben lefolytatott viták  a mai napon is sor fog kerülni egy ilyenre  olyan témákban, mint a munka törvénykönyve, a büntetőeljárási törvény komolyabb módosítása, népi kezdeményezés megvitatása, amelyek a kormánypártok számára kellemetlenek voltak. A parlamenti viták rendszeresen késő estére, éjszakára estek, bőven az akkor még működő televízióközvetítési időszakon kívül. Folytathatnám a sort a kormányt kellemetlenül érintő vizsgálóbizottság felállításának blokkolásával, a Házbizottság üléseinek kiüresítésével vagy éppen a kétperces hozzászólások korlátozásának szándékával, amit szintén az előző parlamenti ciklusban fogadtak el.

Utólag visszagondolva azonban azt kell mondanom, hogy a kormányzati többség túlterjeszkedő hatalmának megerősítésén dolgozó akkori indítványozók ma legfeljebb kezdő inasok lehetnének a jelenleg tárgyalt javaslat kidolgozóihoz képest. Az előttünk fekvő módosítások ugyanis már korántsem szemérmesek, nem csak úgy szőrmentén, néhány apró részletében igyekeznek a kormánypárti frakciók érdekében csiszolni a házszabályon.

A mostani javaslatok már nem szikével, hanem egyenesen baltával esnek neki az ellenzéki országgyűlési képviselő jogosítványainak, azoknak a jogoknak, amelyek nemcsak hogy elengedhetetlen feltételét képezik az ellenzéki politizálásnak, de évszázados múltra tekintenek vissza a magyar parlamentarizmus történetében. Teljesen egyértelművé vált, hogy a javaslat benyújtói a parlamentet csupán a jogállami látszat fenntartása érdekében tartják szükségesnek, inkább szükséges rossznak. Ez a felfogás egyre jobban közelít egyrészt a parlamentáris demokrácia egyre nagyobb fokú csorbításához, másrészről pedig az alkotmányos szinten még önálló hatalmi ágat képező parlament függetlenségének nyílt tagadásához.

Nehéz lenne a szóban forgó módosító indítványok minden egyes kifogásolható pontját egyetlen beszédben megemlíteni, csupán arra teszek kísérletet, hogy az általunk leginkább elfogadhatatlan, így az ellenzéki képviselők jogait korlátozni próbáló indítványokat röviden összefoglaljam.

Megszűnik az országgyűlési képviselő közigazgatási szervek, közintézmények területére történő szabad belépésének a joga. Talán mondanom sem kell, hogy az összes javaslat közül ez jelenti a legnagyobb változást az ellenzéki képviselők jogállásának tekintetében. Eddig egy országgyűlési képviselő ellenőrzési jogait biztosító legerősebb fegyvere talán éppen az volt, hogy ha bármilyen hivatal, hatóság vagy egyéb kormányzati irányítás alatt működő szerv tevékenységében törvénytelenséget, visszaélést tapasztalt, akkor ott személyesen előzetes egyeztetés, bejelentés nélkül megjelenhetett, képviselői igazolványának bemutatása ellenében közigazgatási szervek, közintézmények területére beléphetett, ott tájékozódhatott és felvilágosítást kérhetett. Ezt a jogot a modern magyar demokrácia történetében még egyetlen kormány sem merte kétségbe vonni, így aztán nem véletlen, hogy éppen ezt az indítványt tartom a javaslat leginkább szégyenteljes pontjának.

A szándék a Fidesz-KDNP szemszögéből persze teljesen érthető, mivel kellemetlenül érintenek minden kormányzati szereplőt azok a törekvések, melyek intézkedéseinek ellenőrzésére irányulnak. Teljesen nyilvánvaló, hogy ha már a független magyar bíróság nem volt hajlandó kimondani, hogy az ellenzéki képviselők, köztük éppen a Magyar Szocialista Párt képviselői jogtalanul tartózkodtak az MTVA székházában, akkor majd jogszabályok módosításával igyekeznek megtiltani az ellenzéki kontroll lehetőségét. Mindez korlátozza a jogbiztonságot is.

Elfogadhatatlan, hogy korlátozni akarják a nyilvánosságot azzal, hogy az indítványok tárgysorozatba vételéről szóló vitát a Törvényalkotási bizottság elé utalják, hiszen már eleve, hogy az ellenzéki javaslatokat a bizottságokban sorra leszavazzák, legalább volt egy lehetőség, hogy azokban az ügyekben, amelyek valós társadalmi problémákat érintenek, itt a parlamentben az ellenzék meg tudjon szólalni, a saját javaslatait be tudja mutatni a választópolgárok számára. Ezt a lehetőséget most megszüntetik, és a Törvényalkotási bizottság elé utalják ezeket a tárgysorozatba-vételi kérelmeket, például a további rezsicsökkentésről szóló javaslatunkat, amelyet most már a tizenvalahányadik alkalommal tetszettek leszavazni.

Ugyancsak elfogadhatatlan, hogy a bizottságban történő meghallgatásokat ilyen mértékben korlátozzák, hiszen a bizottságok mint szakpolitikai szervezetei az Országgyűlésnek, ugyancsak arra hivatottak, hogy ellenőrizzék a kormányzat működését, az egyéb állami szervezetek működését. Ebben azt szüntetik meg, hogy oda bárkit be lehessen idézni, és adott problémáról őt meg lehessen hallgatni.

Független vagy függetlenné váló képviselő frakció alapításában nem vehet részt, ahhoz független képviselő utóbb nem csatlakozhat, szól az önök indítványa. Amint azt mindnyájan tudjuk, egy frakció számára tagjainak létszáma, valamint egy képviselő számára egy frakcióban betöltött tagsága korántsem lényegtelen apróságnak bizonyuló adminisztratív kérdés.

(12.30)

Számos jogosultság kapcsolódik hozzá, felszólalás időkeretben, bizottságokban betöltött funkciók, és számos egyéb más kérdésben. Az intézkedésnek szintén nem lehet más a célja, mint kellemetlenség okozása a nem kormánypárti frakcióknak és országgyűlési képviselőknek, ugyanis észszerű okot ebben a javaslatban mi nem látunk.

A tiszteletdíj megvonásának brutális mértéke. Itt utaltak nemzetközi példákra, ezek a nemzetközi példák feleakkora büntetést tartalmaznak, mint az önök javaslata, ami tulajdonképpen arról szól, hogy egy renitens képviselőt hogyan lehet megfosztani a megélhetésétől. Én értem, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében önök gondoskodnak egymásról, ennek számtalan példáját láttuk: megbukott országgyűlési képviselő, lemondott valamilyen vezető. Láthattuk azt, hogy a most az önkormányzatokból kiszivárgó fideszes pártkatonák hogyan helyezkednek el az állami szférában, a még Fidesz által vezetett akár kormányhivatalokban, vagy más szervezetekben. Tehát önök mindig gondoskodnak a sajátjaikról.

Képzeljék el, hogy az ellenzéki képviselők jelentős része, jelentős többsége az önök által bevezetett összeférhetetlenségi szabályok miatt ebből a fizetésből él meg. Tulajdonképpen az egzisztenciájukkal, megélhetésükkel, családjaik eltartásának ellehetetlenülésével fenyegetik az országgyűlési képviselőket. Hála istennek, a nemzeti együttműködés rendszerének ez a hálója nem fedi át az ellenzéket. Tehát az ellenzéki képviselők jelentős része ebből a fizetésből él, ezt akarják önök akár egy évre megvonni és a megélhetésüket kockára tenni a képviselőknek.

Ennél már csak egy szankció szégyenteljesebb az indítványozókra nézve, az országgyűlési képviselő kitiltása az Országházból és az Országgyűlés Hivatalának épületéből. Egyenesen ijesztőnek tartom azt a felfogást, miszerint vannak köztünk olyanok, akik úgy gondolják, hogy felülírhatják a magyar választópolgárok akaratát. Önök a magyar választópolgárok döntésére hivatkozva terjesztik be ezt a jogszabálytervezetet azzal, hogy a választók által megválasztott parlamenti képviselők kitiltásának lehetőségét tartalmazza.

Hogyan fordulhat az elő, hogy akár két hónapra a saját munkahelyéről kitiltanak egy országgyűlési képviselőt, és nemcsak az Országházból, hanem az Országgyűlés Hivatalából, a saját irodájából is? Teljesen elfogadhatatlannak tartom, hogy bármilyen indoka lenne egy ilyen intézkedésnek, és bárki kétségbe vonja a választói döntést. Azért több millió választópolgár szavazott ellenzéki képviselőkre, ezt azért tiszteletben kéne tartani.

A képviselői hiányzások kapcsán osztom jobbikos képviselőtársam véleményét, hogy amúgy rendben van, hogy el kell járni a parlamentbe szavazni, el kell járni, részt kell venni az üléseken, egyetlenegy jelentős probléma van ezzel, hogy az úgymond igazolást, a távollét igazolását a házelnök szubjektíve értékelheti. Tehát mi alapján fog mérlegelni az amúgy tekintélyt elváró és inkább most már kikényszerítő házelnök, aki tömegpusztító fegyvernek tartja a mobiltelefont, és még mindig van neki? Ő majd eldönti, hogy ki az, aki jogszerűen hiányzott, ki az, aki nem. Ez is egy olyan bizonytalansági tényező az ellenzéki képviselők számára, amelynek nincsenek objektív feltételei. Éppen ezért elfogadhatatlan ez a rendelkezés.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bárki bármit mond, bármilyen nemzetközi példára hivatkozik, ez a jogszabály a képviselői munka lényegét szűkíti, ezek a rendelkezések a képviselői munkát sok esetben ellehetetlenítik. Mind a jelenlét, mind a véleménynyilvánítás jogát, lehetőségét korlátozzák.

A fegyelmi büntetések nincsenek összhangban a korábbi szabályozással, sőt a közszereplőkről szóló alkotmányos szabályokkal sem, nemzetközi összehasonlításban, amire már utaltam is, sokkal súlyosabbak. Teljesen egyértelmű, hogy éppen most szeretnék rövidebbre fogni a gyeplőt, most akarják minden rendelkezésre álló eszközzel megzabolázni az ellenzéki képviselőket, mielőtt tevékenységük még több választóban ültetheti el a kételyt a kormány tevékenysége kapcsán.

Tisztelt fideszes Képviselőtársaim! Lehet, hogy önök most még sok mindent megtehetnek itt az Országgyűlésben, de ne felejtsék el, hogy semmi nem tart örökké. Ne gondolják azt, hogy megtörhetik a demokrácia, jogállamiság, egy igazságosabb társadalom, az esélyteremtő állam helyreállítása és megteremtése iránti elkötelezettségünket. Ez nem fog menni! Tudják, ha ilyen erőszakkal próbálják megfegyelmezni az ellenzéki képviselőket, akkor, higgyék el, hogy ez az ellenzéki frakciókat még erősebb szövetségbe kovácsolja. Ez az ellenzéki egység nem fog megbomlani sem ettől a jogszabálytervezettől, sem másmilyen kísérlettől. Ez ki fog tartani 2022-ig.

És egyet én személyesen tudok garantálni: ha kormányváltás lesz, és lesz parlamenti többség, akkor mi a képviselői jogokat korlátozó szabályokat el fogjuk törölni, mert a jogállam és a demokrácia ezt követeli meg. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és a Párbeszéd soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Arató Gergely képviselő úrnak, a DK képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor a ma előttünk fekvő törvényjavaslatról tárgyalunk, akkor először is a motívumot kell megértenünk. Az okot, hogy miért és hogyan került a parlament elé ez a javaslat. Eleinte azt mondták, és Hende alelnök úr ma is megpróbálkozott ezzel, hogy erre a javaslatra alapvetően azért van szükség, mert olyan rég volt már felülbírálva a házszabály meg az Országgyűlés működéséről szóló törvény, és pont most jött el az önök ideje, most éreztek ihletet arra, hogy ezt a javaslatot beterjesszék.Azt kell mondanom, hogy ezt előterjesztőtársaink is cáfolták, hiszen mindketten december 12-ére hivatkoztak és az ellenzék parlamenti működésére. Hozzáteszem, hogy akkor is fölmerül az a kérdés, hogy fél évig hogy bírtak együtt élni ezzel a szörnyű teherrel. Ha valóban az ellenzék működése, mint ezt Vejkey képviselő úr említette, a jogállamot veszélyezteti, akkor fél évig, majdnem egy évig nem zavarta önöket a jogállam sérelme? Nem zavarta önöket az, hogy veszélyben van a demokrácia? Hogy tudtak nyugodtan aludni? Ne vicceljenek már! Azt meg nem hiszem el, hogy úgy megijedtek Hadházy képviselő úr táblájától, hogy most éppen ezért lett ez aktuális.

Nem erről van szó, tisztelt képviselőtársaim. Legyen teljesen világos, ez a törvényjavaslat azért születik meg és azért most születik meg, mert önök megijedtek. Megijedtek attól, hogy az ország választói számos helyen megmutatták, hogy a Fidesz hatalma nem megtörhetetlen. Megijedtek attól, hogy a választók bebizonyították, hogy nem lehet mindenkit megfélemlíteni, nem lehet mindenkit megvásárolni. Bebizonyították azt, hogy nem kérnek abból, amit önök művelnek ebben az országban sok helyen.

Önök félnek, és félelmükben erőt próbálnak mutatni. Megpróbálnak megfélemlíteni minket, és megpróbálják megbüntetni a választóinkat. Mert a választóinkat büntetik ezzel, ne legyen félreértés, azokat a választókat, akik minket ebbe a parlamentbe küldtek. Amikor tőlünk elveszik a jogot arra, hogy elmondjuk a véleményünket a parlamentben, amikor tőlünk elveszik a jogot arra, hogy ellenőrizzük a kormány munkáját, akkor a választóinktól veszik el azt a jogot, hogy képviseletük legyen az ország Házában.

Önök nagyon sokat hivatkoznak az Országgyűlés tekintélyére. Tudják, mi árt az Országgyűlés tekintélyének? Megmondom: például az, hogy ezen a héten az Országgyűlés 37 törvényjavaslatot tárgyal. Na, ez árt az Országgyűlés tekintélyének, mert ez nem törvényhozás, ez nem a választók képviselete, hanem törvénygyár. Egyébként ez jóval több, mint 37 törvény, mert tele van olyan salátatörvényekkel, ahol időnként 12 törvényt módosítanak.

Amikor azt mondja a miniszterelnök úr egy azonnali kérdésre, hogy boldog karácsonyt, na, az árt az Országgyűlés tekintélyének. Amikor írásbeli kérdésekre semmitmondó válaszokat adnak, az árt az Országgyűlés tekintélyének. Amikor államtitkárok és kormánytagok parlamenti képviselők kérdéseire ahelyett, hogy érdemi választ adnának, sértegetik őket, az árt az Országgyűlés tekintélyének. Amikor önök műkérdéseket adnak be, amiben egyébként védekezésre képtelen ellenzéki politikusokat és civil szereplőket gyaláznak, az árt az Országgyűlés tekintélyének.

(12.40)

Amikor ennek a törvényjavaslatnak a vitáját úgy ütemezik, hogy a mostani ütemterv szerint majd éjjel 11-kor kezdődjön a vitája a parlamentben ennek a törvénynek, az árt az Országgyűlés tekintélyének.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az, ami árt az Országgyűlés tekintélyének! Az, amikor hónapokig nem ülésezik az Országgyűlés az európai parlamenti és az önkormányzati választás előtt, hogy ne legyen a kormány számonkérhető, hogy az ellenzék ne mondhassa el a véleményét (Dr. Brenner Koloman: Szégyen, gyalázat!), az árt az Országgyűlés tekintélyének. Ha fontos önöknek az Országgyűlés tekintélye, akkor ne a házszabállyal foglalkozzanak meg az Országgyűlésről szóló törvénnyel, hanem üljenek le, nézzenek magukba, és gondolkozzanak el azon, hogy hogyan lehet az Országgyűlés tekintélyét helyreállítani! Lett volna ennek módja ennek a törvénynek a kapcsán is, mert önök hivatkoznak itt nemzetközi példákra, csak azt felejtik el, hogy a legtöbb ország házszabálya  vagy ahol nem házszabály van, ott a szokásjog  úgy alakult ki, hogy ebben a parlamenti képviselők és a parlamenti oldalak érdemben részt vettek, és ciklusokon keresztül alakítottak ki egy stabil rendszert. Amikor önök az egyeztetés látszatával sem próbálkoztak meg, amikor behozták ezt a törvényjavaslatot, akkor elárulták, hogy önök fütyülnek az Országgyűlés tekintélyére, nem az a fontos. Ez olyan, mintha egy focimeccs szünetében az a csapat, amelyik egy góllal vezet, átírná a szabályokat, és megtiltaná a másik csapatnak, hogy átlépje a felezővonalat, rúgjon úgy gólt.

Tisztelt Képviselőtársaim! De hát itt Kocsis Máté frakcióvezető úr, aki, úgy látom, már a vita további részei iránt nem mutat érdeklődést, ezzel is bizonyítva, hogy mennyire fontos neki az ellenzék véleménye és az Országgyűlés tekintélye, elmondta azt, hogy mi az, ami szerinte egy képviselőtől elfogadható, meg hogyan kellene viselkednie egy képviselőnek. Szeretném elmondani, hogy ez nem az ő dolga. Ő a Fidesz-frakcióban és valószínűleg a KDNP-frakcióban is oszthat utasításokat arról, hogy ki hogyan viselkedjen, de nekünk nem főnökünk. Minket nem azért választottak, hogy az ő utasításainak megfeleljünk. Minket nem azért választottak, hogy kedvesen bólogassunk a nemzeti együttműködés rendszerének keretei között.

Önök nagyon sokat hivatkoznak arra is, hogy példátlan események történtek a Házban. Hadd hozzak egypár idézetet! Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter úr beszédéből idézek, parlamenti jegyzőkönyvből, mert csak hiteles forrásból, 1992. február 25-e: „Hadd tegyem hozzá, hogy amikor a kereszténydemokrata oldalról valamilyen vallásos vagy az egyházzal kapcsolatos megnyilvánulás hangzik el, akkor itt mögöttem a frakcióvezető elkiáltja, imához, vagy énekeljük el a Himnuszt!” Tudják, ki volt az a frakcióvezető? Orbán Viktor, a Fidesz frakcióvezetője. Ha azt hinnék, hogy tévedtem, hadd hozzak még egy idézetet az Országgyűlés 1991. június 10i üléséről! Bogdán Emil képviselő úr beszél: „Ezt akartam én elmondani. Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiban.  Dr. Orbán Viktor: Remélem, a kereszténydemokraták tapsolnak. Jézus Krisztus nevében tapsot kérek!)”

Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintsünk el attól, hogy szerintem ebben a parlamentben egyik ellenzéki képviselő sem vetemedne ilyen módon a vallási érzékenységet sértő bekiabálásokra, mégiscsak azt kell mondanom, hogy bizony-bizony a fideszes képviselők maguk is bőségesen éltek ezzel az eszközzel, amit most büntetni rendelnek az új házszabályban és országgyűlési törvényben. Ezt persze előterjesztő képviselőtársaink nem nagyon tudhatják, hiszen Hende Csaba úr az Antall-kormány tisztviselője volt ebben az időben, Halász János úr az SZDSZ politikusa (Dr. Brenner Koloman: Úgy! Úgy!), Kocsis Máté úr pedig még csak álmodozott arról, hogy egykor majd a MIÉP ifjúsági tagozatában elkezdje politikai pályáját. De hát mégiscsak az a helyzet, hogy volt olyan időszak, amikor a Fidesz tudta, hogy mik a parlamenti hagyományok. A közbekiabálás, a véleménynyilvánítás hozzátartozik a magyar parlamenti hagyományokhoz, nem vitatom, kulturált körülmények között, de az nem az önök dolga, hogy eldöntsék, hogy mikor kulturált, és mikor nem. Az nem az önök dolga, hogy eldöntsék azt, hogy jóra vagy rosszra használják az országgyűlési képviselők a szólási szabadságukat!

Hadd vegyek elő egy sokkal régebbi példát! Majdnem pont 115 évvel ezelőtt, 1904-ben került sor a parlamentben az úgynevezett zsebkendőszavazásra november 18-án. Tudják, mi volt ez? Az, amikor az akkori házelnök, Tisza István megelégelve azt, hogy az ellenzék szétbeszélte, obstruálta a parlamenti vitákat, egyébként akkor is azért, mert az Országgyűlés jogait az akkori házvezetés nem vette figyelembe, akkor egy azonnali szavazással egy, az országgyűlési képviselők jogait jelentősen korlátozó törvényjavaslatot fogadott el. Teszem hozzá, akkori ellenzéki képviselőtársaink nem voltak olyan szelíd emberek, mint mi, mert a következő parlamenti ülésen összetörték a teljes berendezést, de ettől ne féljenek, a mai ellenzék az erőszakmentesség elvét vallja, szemben fideszes képviselőtársainkkal, akik elrángatnak másokat a miniszterelnök szentséges személye elől.

De ezt a példát nem azért hoztam elő, hogy követendőnek állítsam, mert remélem, hogy nem jutunk el ilyen messzire. Azért hoztam példaként, mert szeretném elmondani azt, hogy akkor is az vezetett az ellenzék hangos ellenállásához, hogy a kormányoldal semmibe vette az ellenzéki jogokat. És tudják, hova vezetett ez a politika? Ahhoz a tragédiához, amit az első világháború jelentett és Trianonhoz. Egy rossz politika érdekében vonták el az ellenzék jogait, és pontosan ezt teszik önök is. Nem akarják, hogy beszéljünk arról, hogy mi történik az országban, nem akarják azt, hogy ellent tudjunk mondani akkor, amikor erőltetett tempóban nyomnak keresztül törvényjavaslatokat, nem akarják, hogy közbe tudjunk szólni akkor, amikor megsértik a jogait az országgyűlési képviselőknek és mögöttük a választóknak.

Ezért kell a „Pofa be!” törvény, ezért akarnak törvényileg kényszeríteni minket arra, hogy ne végezzük el a kötelességünket, mert ha már december 12-éről beszélünk, akkor emlékezzünk arra is, hogy hogyan jutottunk el december 12-ig  Tóth Bertalan frakcióvezető úr már részletesen ismertette , úgy, hogy először önök erővel lezárták az általános vitát házszabályellenesen. (Kunhalmi Ágnes: Így van!) Másodszor: megakadályozták azt, hogy szavazni lehessen az ellenzék által benyújtott módosító javaslatokról, és ezután jutottunk el oda, hogy egy olyan törvényjavaslatot, amit nyilvánvalóan házszabályellenesen erőltettek keresztül a Házon, ennek a szavazása ellen tiltakozott az ellenzék. S azt kell mondanom, hogy jól tettük, és így fogjuk tenni legközelebb is, mert amikor önök sárba tiporják a mi jogainkat, akkor sárba tiporják a választóink jogait, és mi nekik vagyunk felelősek, és nem önöknek, ezt értsék meg! Hozhatnak itt bármilyen törvényt, mi a választóinknak felelünk, és nekik akarunk megfelelni. (Taps a DK, a Párbeszéd és az LMP soraiban.)

Hadd mondjak néhány konkrét példát, összesen hármat! Az egyik a fegyelmi büntetésekkel kapcsolatos ügy, ez a 18. §. Nem az a baj, hogy vannak fegyelmi szabályok, bár Kocsis Máté ebből a szempontból is nagyon egyértelmű volt, mert azt mondta, hogy ami eddig tilos volt, az tilos is marad. Azt felejtette el hozzátenni, hogy innen kezdve az is tilos lesz, ami szabad volt. Ez a különbség. (Hende Csaba: Nem! Nem! Nem!) Persze, én tudom egyébként, hogy volt olyan időszak a Házban, amikor rend volt a Házban az önök fogalmai szerint, amikor az ellenzék nem kiabált, meg nem is nagyon szólt hozzá, sőt még jobb, nem is volt ellenzék úgy nagyjából 1949-től 1988-89-ig. Önöknek ez az ideálja a parlamentről, önök ilyen parlamentet képzelnek el. Látjuk azt is, hogy rövidítik a parlamenti ülések időtartamát, csak néhány hétre jön össze a parlament. Önök egy olyan parlamentről álmodnak, ahol csak önök vannak bent, ahol nem kiabál senki közbe, nem szól senki közbe, ahol olajozottan mennek a folyamatok, és egy hét alatt lehet teljesíteni akár az egész törvényhozási programot.

Az a probléma tehát ezzel a fegyelmi jogkörrel és a fegyelmi jogkörrel kapcsolatos szabályokkal, hogy ez gumiszabályok sorozata. Például az említett közbeszólásokkal kapcsolatban azt mondja, hogy az ülés vezetését kirívó mértékben zavarja, meg az ülést. Azt honnan tudjuk, hogy mi a kirívó mérték? Hát, majd az elnök eldönti. (Dr. Brenner Koloman: Kövér elvtárs!) Majd az elnök el fogja dönteni, mondjuk, Kövér László, ha már ezt a példát mondta képviselőtársam, hogy mi az, ami őt kirívóan zavarja. (Dr. Brenner Koloman: Házmester elvtárs!) Ahogy látom, például Kövér elnök urat elég sok minden zavarja kirívóan, többek között az ellenzék léte mint egész, így aztán azt hiszem, nagyon gyorsan bele fogunk esni ebbe a fajta fegyelmi büntetésbe.

Végtelenségig tudnám sorolni ezeket a szabályokat. Az ezt követő pontok mindegyike folyamatosan lényegtelenül szükséges, szükségtelenül súlyosan büntet különböző viselkedéseket anélkül, hogy egyébként érdemi garanciák lennének. Már ne haragudjanak, de az, hogy el lehet menni a Mentelmi bizottsághoz, amelynek fideszes a fele, meg utána lehet jönni az Országgyűléshez, ahol önök egyébként látatlanban leszavaznak minden ilyen típusú indítványt, az nem egy jogi garancia, az legföljebb falevél, de még annak is átlátszó a nyílt diktatúra és a közvetlen elnöki pallosjog fölött.

Szeretném jelezni azt is, hogy az meg, hogy milyen pártatlansággal él ezzel a joggal a házvezetés, azt remekül mutatja a Hadházy-ügy, amikor Hadházy képviselő úr a felségsértésért 330 ezer forint büntetést kapott, azok a fideszes képviselők, akik fideszes erőszakkal  úgy is jó , fideszes fizikai erőszakkal elrángatták, elvették a tábláit, azok pedig 50 ezer forintot.

(12.50)

Na, ilyen az önök erkölcsi értékrendje, ehhez kérnek most gyakorlatilag biankó csekket ebben a törvényjavaslatban. Teljesen világos, hogy a fegyelmi büntetések nemcsak a korábbi szabályozással és a kialakult gyakorlattal nincsenek összhangban, de a közszereplőknek a szólásszabadságra vonatkozó alkotmányos szabályaival sem, és ellentmondanak a strasbourgi bíróság egyébként házelnök urat sokszorosan elmarasztaló ítéleteinek is.

Ezek a büntetések nem szükségesek és nem arányosak, a képviselők szólás- és cselekvési szabadságának korlátozása nem áll összhangban azzal a céllal, amit ők el akarnak érni. (Bányai Gábor közbeszól.) Én értem, hogy a lelkük érzékeny, de viseljék el azt, hogy vannak itt mások is önökön kívül.

Említette már Tóth Bertalan képviselő úr, de szeretném én is aláhúzni, hogy különösen aggályos az a szabály, ami lehetővé teszi az országgyűlési képviselők kitiltását még a Parlament és az Irodaház épületéből is. Ez azt jelenti, hogy elveszik a képviselőktől azt a lehetőséget, hogy a munkájukat végezzék. Elveszik tőlük azt a jogot és kötelességet, hogy képviseljék a választóikat. Ez azt jelenti, hogy önök azoknak a választóknak a jogát sértik, akik ideküldték ezeket a képviselőket. Önök ezektől a választóktól veszik el a képviseletet ebben a parlamentben, mert nem tetszik önöknek valami.

S végül hadd mondjak még egy dolgot ugyanebben a témakörben: ez pedig a jegyzők rendőrré lefokozása. Mert majd meghallgatjuk, hogy háznagy asszonynak ez ínyére van-e, hogy innen kezdve rendfenntartási feladatokat kap, de az biztos, hogy a jegyzők a magyar parlamenti hagyomány szerint nem fogdmegek, ők nem azért vannak rendszeresítve, hogy képviselőkkel szemben lépjenek fel. A jegyzők dolga az, hogy garantálják vagy segítsék az ülés szabályos vezetését, és az a dolguk, hogy a jegyzőkönyv hitelességét garantálják. Ez a magyar parlamenti hagyomány. Azok a nagyszerű jegyzők, akik előttünk jártak ebben a feladatkörben, ennek szellemében dolgoztak. Önök most azt mondják, hogy a jegyzőknek az a dolga, hogy más képviselőkkel szemben lépjenek föl, és rögtön adnak nekik egy felhatalmazást is, amelyik arról szól, hogy egyébként más képviselők jogait is akár sérthetik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Minket, a parlament ellenzéki jegyzőit nem ezért küldtek ide a választók, hogy más képviselőktől vegyük el a jogokat. Nem ez a dolgunk ebben az Országgyűlésben!

Hadd térjek át a második témára, ez a tájékozódási jog korlátozása. Önök előírják azt, megszüntetik azt a rendszerváltás idején kialakult jogosítványt, hogy az országgyűlési képviselők szabadon beléphetnek a közintézményekbe. Igen, Kocsis Máté képviselő úr, van olyan képviselő, aki akár hajnalban is elmegy egy közintézménybe, mert hajnalban is dolgozik a választóiért, bármilyen meglepő.

És igen, egy közintézménynek hajnalban is kell tájékoztatást adnia a működéséről az országgyűlési képviselők számára, nem azért, mert a képviselőknek különleges jogaik kellenek hogy legyenek, hanem azért, mert a képviselő a választóit képviseli, amikor információt kér. Az pedig, amit önök itt felolvasnak, hogy persze, majd előzetes egyeztetés után kapnak tájékoztatást, tisztelt képviselőtársaim, majdnem csúnyát mondtam, hogy ez mit ér.

Hadd mondjak el inkább egy példát! A nyáron levélben fordultam az összes tankerületi vezetőhöz, élve a ma is meglévő jogommal, hogy adjanak tájékoztatást arról, hogy hány tanár hiányzik az oktatási rendszerből, ha már egyébként a KLIK, illetve a minisztérium ezt nem hajlandó elárulni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Volt két tankerület-vezető, aki valószínűleg nem kapta meg idejében az utasításait, és tisztességes, korrekt szakmai választ adtak. Rajtuk kívül az összes többi helyről ugyanaz az egyenszöveg érkezett arról, hogy kérdezzem a minisztériumot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök államigazgatása, az önök emberei visszaélnek ezzel a joggal, és nem tartják be a törvényi kötelezettségeiket. Önök most ezt fedezik ezzel a szabállyal. Azzal, hogy elvonják az ellenzéki képviselőktől azt a jogot, hogy szabadon beléphessenek a közintézményekbe, szimbolikusan azt fejezik ki, hogy az államhatalom, a kormányhatalom a törvényhozói és a képviselőkön keresztül a választói ellenőrzés felett áll. Önök azt mondják ezzel a választóknak, hogy nincs jogotok a képviselőiteken keresztül ellenőrizni azt, hogy mit csinálunk egy kórházban, egy iskolában, egy hivatalban vagy a közmédiában. Önök azt üzenik nekik, hogy nem érdekel minket az, hogy ti mit gondoltok rólunk.

Végül hadd említsem meg azt is, hogy mi a helyzet az önálló képviselői indítványokkal. Említette már Tóth Bertalan képviselő úr, szintén egyetértek vele, hogy egyrészt megkönnyítik a dolgot, eddig ugyanis az volt a helyzet, hogy ha egy bizottság nem kívánt napirendre venni egy határozati javaslatot vagy törvényjavaslatot  az ellenzéki javaslatokkal, egyetlen kivétellel ebben a ciklusban, mindig ez történt , akkor utána az adott képviselőcsoport kérhette, hogy erről a parlament plenáris ülése döntsön.

Önök ezt most elküldik a Törvényalkotási bizottságba, ami, azon túl, hogy megkönnyíti a dolgukat, és lehetetlenné teszi azt, hogy itt az Országgyűlés plenáris ülésén legalább módja legyen elmondani az érintett képviselőnek, hogy miért javasolja ezt vagy azt a dolgot, még akkor is, ha önök ezt nem nagyon szokták meghallgatni, mert nem látom önöket, hogy itt lennének ezeken az egyébként az Országgyűlés tekintélyét szintén megalázó módon hétfőn éjszakákra időzített vitákon, csak az ellenzéki képviselőket érdekli az, hogy egyébként mit javasolnak képviselőtársaik, de még egy nagyon fontos következménye van ennek, tisztelt képviselőtársaim. Innen kezdve önöknek nem kell majd gombot nyomnia arról, hogy kapjanake gyógyító gyógyszert a beteg gyerekek; arról, hogy legyene végre átláthatóság, és nyilvánosságra kerüljeneke az ügynökakták; arról, hogy emeljéke a családi pótlékot, és még folytathatnám tovább.

Ez a szabály arra való, hogy önöknek ne kelljen felelősséget vállalnia azért, hogy nem hajlandóak fontos közügyekben még vitára kelni sem. Ez arra való, hogy önök elbújhassanak a saját választóik elől. Ezzel a szabállyal is a választók jogát korlátozzák. Korlátozzák a választók jogát abban, hogy megismerjék az önök álláspontját fontos kérdésekről; hogy indokolniuk kelljen azt, hogy miért nem támogatják ezt vagy azt a javaslatot. Ez a javaslat nemcsak a demokráciát sérti, nemcsak az Országgyűlés tekintélyét rombolja, hanem gyáva is.

Összefoglalva, képviselőtársaim, azt tudom tehát elmondani, hogy ennek a törvényjavaslatnak egyetlen célja van, hogy az önkormányzati választási kudarc után erőt demonstráljanak, és megpróbálják megfélemlíteni és szétverni az ellenzéket. De szeretném világossá tenni: ez nem fog sikerülni. Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Mi örömmel vennénk részt konstruktívan a parlamenti munkában, örömmel folytatnánk itt érdemi vitákat, ha például ideengednék azokat a törvényjavaslatokat, amik az ellenzéki választóknak fontosak; ha például kellő időt adnának a felkészülésre; ha például nem vernék le a bizottságban a módosító indítványokat érdemi vita nélkül.

De ha nem teszik lehetővé azt, hogy érdemi vitát folytassunk a plenáris ülésen és a bizottsági üléseken, ha nem teszik lehetővé azt, hogy az ellenzék véleménye eljusson a választókhoz, akkor meg fogjuk találni azokat az eszközöket, amelyekkel a véleményünket ki tudjuk fejezni.

S azt kell mondanom önöknek, hogy ez nem érdeke az országnak. Az ország érdeke az lenne, hogy hagyják működni az ellenzéket, és védjék meg érvekkel az álláspontjukat. Az a baj, hogy már nincsenek érveik. Az a baj, hogy már alig tudnak olyan dolgot mondani, ami a választók számára vonzó lenne. Már az utolsó gyűlöletpatronjaik is eldurrantak, és ezért mennek előre a vita korlátozása, az ellenzék elhallgattatása irányába.

De ez nem fog sikerülni, mi nem önöknek vagyunk felelősek; mi nem önöknek tartozunk számadással, hanem a választóinknak és a lelkiismeretünknek, és mindent meg fogunk tenni, amit a választóink képviselete és a lelkiismeretünk megkövetel. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Keresztes László Lóránt képviselő úrnak, frakcióvezető úrnak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon!

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Itt az utolsó felszólalók között, én azt gondolom, mindenképpen indokolt, szükséges visszautalni arra, hogy mi hangzott el ebben a rendkívül fontos vitában. Én úgy gondolom, fontos arra is utalni, hogy milyen körülmények között zajlik ez a vita. Talán a televíziót vagy az internetes közvetítést nézők nem láthatják, de az összes miniszteri bársonyszék üres, tehát e rendkívül fontos vita alkalmával egyetlen miniszter, egyetlen államtitkár sincs itt; nincs itt miniszterelnök úr, de nincs itt a házelnök úr, ami szerintem egy rendkívül szimbolikus lépés, hogy ezen rendkívül fontos vita nem érdekli az Országgyűlés elnökét.

(13.00)

Nincs itt a KDNP frakcióvezetője; Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője most ért vissza a terembe (Kocsis Máté a kezét felemelve: Már régen!)  igen, látom, hogy jelentkezik, látom a frakcióvezető urat , de nagyon örülök is, hogy visszatért az ülésre, hogy itt van az ülésen Kocsis Máté, ugyanis ő is a Fidesz frakciójának vezérszónokaként, frakcióvezetőként, Halász János képviselő úr és az előterjesztő is néhány perc alatt bebizonyította, hogy ez a törvényjavaslat hazugságokra épül.

Egy, az elmúlt időszakban történt esetre, Hadházy Ákos esetére utaltak, és ezzel indokolták, ez volt a legfontosabb kiváltó ok, amiért önök ezt a rendkívül fontos, átfogó javaslatot előterjesztették. Ők azt mondták, hogy történt egy eset, amit önök elfogadhatatlannak minősítettek, és azért tartották szükségesnek, hogy módosítsák a házszabályt, durván módosítsák az országgyűlési képviselők munkájának, munkavégzésének a lehetőségét, hogy az ilyen eseteket meg lehessen akadályozni. Nos, hát ez önmagában bebizonyítja, hogy hazugság ez az egész eljárás, amit önök előterjesztettek, és ez a javaslat is hazugság.

Pontosan tudjuk azt, hogy ha úgy ítélik meg, hogy ez az eljárás házszabálysértő, és hogy ezzel az eljárással Hadházy Ákos indokolatlanul megakadályozta a miniszterelnöknek a kinyilatkoztatását, akkor lettek volna szabályok, most hatályban lévő szabályok, hogy rendet csináljanak. Ezekkel a szabályokkal önök nem éltek, tehát eszükbe sem jutott, hogy ezeket a szabályokat alkalmazzák, és így adják meg a miniszterelnöknek, hogy folytassa a felszólalását.

De mi is történt azon a bizonyos jól ismert vagy botrányos eset kapcsán? Láthattuk azt, hogy Hadházy Ákos feltartott néhány táblát, ezzel is demonstrálva országgyűlési képviselőként, amit egyébként nagyon sok magyar ember gondol ebben az országban. Először is a miniszterelnök elkezdett birkózni Hadházy Ákossal, megpróbálta erővel elvenni tőle azt a táblát. Majd ezt a birkózást elvesztette a miniszterelnök, nem sikerült elvenni a táblát, és akkor ezt látva néhány kormánypárti képviselő felugrott, és kidobóember módjára idejöttek a pulpitushoz, és erővel elvették tőle azt a táblát. Nos, hát ez sok mindent elmond a Fidesznek a demokrácia iránti elkötelezettségéről, hogy eszük ágába nem jutott, hogy a meglévő, hatályos szabályokat alkalmazva járjanak el, az Országgyűlés méltóságát megőrizve; önök szó nélkül végignézték, hogy erőszakot alkalmazva, ismétlem: kidobóemberként, keresztény-konzervatív, magukat keresztény-konzervatívnak tartó képviselők, magukat ennek hazudó képviselők idejöjjenek, és erőszakot alkalmazzanak a magyar Országgyűlés épületében. Én azt gondolom, hogy ez mindent elmond az önök hitelességéről.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

De szintén voltak itt nagyon fontos felszólalások, amelyekre szeretnék utalni. Vejkey Imre képviselő úrtól, a KDNP képviselőjétől hallhattuk, hogy ismét láthattuk itt a Jobbik frakcióvezetőjének felszólalása kapcsán, hogy  idézem  „durva provokációt láthattunk”, ez történt. Hát, egyetértek, képviselő úr, hogy durva provokáció történt, ugyanis a levezető elnök kilátásba helyezte az ülés berekesztését, úgy, hogy nem mondta el, hogy pontosan milyen házszabálysértés történt. Az egyik képviselő beleült egy székbe, ami konkrétan semmiféle módon nem sérti a házszabályt, és kilátásba helyezte a levezető elnök úr, hogy megállítja az ülést. Én azt gondolom, hogy ez valóban durva provokáció volt. Én örülök neki, hogy nem volt ennyiben következetes a levezető elnök, és végül is nem élt ezzel a lehetőséggel, és az a vita tudott folytatódni.

Még újra Vejkey Imre egyik fontos felszólalására szeretnék utalni, aki azt mondta, hogy gyermekeink és unokáink jövője a tét. Ezzel tökéletesen egyetértek. Én is kétgyermekes édesapa vagyok, és engem is az motivált a politikai szerepvállalásra, hogy olyan módon próbáljunk részt venni az ország irányításában, olyan módon próbáljunk részt venni a közéletben, hogy biztosítani lehessen a gyermekeink jövőjét. És, igen, amikor önök olyan jogszabályokat terjesztenek az Országgyűlés elé, illetve olyan politikát folytatnak, amelynek következtében százezrek, újabb százezrek voltak kénytelenek elmenni az országból, amikor családok ezrei szakadnak szét, akkor én azt gondolom, hogy egy olyan képviselő, aki komolyan veszi az ön által megfogalmazott mondatot, az bizony fittyet hány a házszabályra, és szükség esetén, a nemzet érdekében, gyermekeink jövője érdekében néha megszegi ezeket az intézkedéseket.

Én azt gondolom, hogy ez az intézkedéscsomag, amelyet önök előterjesztettek, ez, mondhatni, önöktől egy elismerés az ellenzéki képviselők felé, és szerintem minden ellenzéki képviselőtársam részéről mondhatom, hogy állunk elébe az önök joggyakorlásának, és ez az intézkedéscsomag semmilyen módon nem fogja befolyásolni a mi képviselői munkánkat.

Akkor nézzük konkrétan a javaslatot! Az indoklást olvashattuk, láthattuk az előterjesztőnek, a frakcióvezető úrnak és a képviselőknek az indoklását, a magyarázatát, hogy mi célt szolgál ez a javaslat, ugyanakkor én azt gondolom, hogy pontosan a lényegről nem beszéltek, hogy hogyan és mi módon próbálják korlátozni az ellenzéki képviselők munkáját, milyen módon próbálják korlátozni az Országgyűlés munkáját, és milyen módon próbálják ismét csökkenteni  egyébként szerintem tekintélyt sértő módon  annak a lehetőségeit.

De nézzük, hogy pontosan miről szólnak, valójában miről szólnak ezek a javaslatok, és miről szól ez a vita. Arról beszélnek, hogy meg kell őrizni a Ház tekintélyét, a Ház méltóságát. (Németh Szilárd István bejön az ülésterembe, és elfoglalja képviselői helyét Szabó Timea mellett. Szabó Timea papírjai a Németh Szilárd István előtti asztalt is elfoglalják, amit Németh Szilárd István szóvá tesz. Néhány percig tartó szóváltás alakul ki közöttük.  Tordai Bence Szabó Timea és Németh Szilárd István felé tartja a mobiltelefonját.  Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Majd azt is elmondták itt nagyon sok példát említve, hogy meg kell akadályozni, hogy botrányt csináljanak ellenzéki képviselők itt a parlament működése során. Azt is hallhattuk már az elmúlt napokban indoklásként  része ennek az intézkedéscsomagnak , hogy az önök szándéka, legalábbis megfogalmazott szándéka, hogy meg kell őrizni, meg kell védeni a közintézményeknek a működését. És itt Halász János képviselő úrtól hallottam a mai vita során azt, hogy a magyar parlamentarizmus hagyományait vissza kell állítani, és ezért van szükség ezekre a javaslatokra, ezekre a rendkívül durva korlátozásokra.

Nos, hát azt jól láthatjuk  én azt gondolom, hogy ebben talán még vitát sem érdemes nyitni , hogy ez a javaslatcsomag, amely itt fekszik előttünk, ez nemcsak több évtizedes, de még a dualizmus korában látható és a két világháború közötti időszak korában is látható jogokat, eszközöket, hagyományokat zár ki a parlamenti működésből, tehát olyan eszközöket, olyan parlamenti eszközöket, amelyek mindig legitim eszközök voltak, és nagyon sokszor láthattunk példát arra a történelem során vagy éppen a rendszerváltás utáni időszakban, hogy ezeket akkor alkalmazták, amikor erre valójában szükség volt. Önmagában tehát az is hazugság, amit Halász képviselő úr megfogalmazott.

Az is, én azt hiszem, teljesen egyértelmű lehet minden magyar választópolgár számára, hogy nem voltak túl gyakoriak az ilyen esetek a rendszerváltás utáni parlamentarizmus történetében, de valóban voltak ilyen esetek. Volt olyan szituáció, amikor a földtörvény kapcsán a Jobbik frakciója elfoglalta a pulpitust. Én azt gondolom, hogy ez is egy nagyon helyes kiállás volt; igen, a nemzeti érdekek (Dr. Brenner Koloman közbeszól.) megvédése érdekében egy olyan intézkedésnél, amely a nemzet érdekeinek egyenes elárulása volt, bizony, a bátor képviselők vállaltak minden következményt, és bátran, a házszabályt megsértve kiálltak a magyar emberek jogaiért. Én azt gondolom, hogy ezért dicséret jár nekik, és semmiképpen nem indokolhatják ezt a cselekedetet azzal, hogy önök ilyen korlátozó intézkedéseket vezetnek be.

De hasonlóképpen nagyon sok képviselőtársam említette már az úgynevezett rabszolgatörvénynek vagy túlóratörvénynek az ügyét. Itt ismét Vejkey képviselő úrra szeretnék visszautalni: igen, gyermekeink jövője a tét. Tehát akkor, amikor önök a nagyvállalatok, multinacionális vállalatok profitérdekeit előtérbe helyezik a magyar munkavállalók jogaival szemben, amikor eleve olyan politikát folytatnak, amely az alacsony magyar bérekre alapoz, így próbálják kiszolgáltatni a munkavállalókat, aminek egyenes következménye az elvándorlás (Dr. Vejkey Imre: Nem így van!), akkor én azt gondolom, hogy helye van akár az ilyen jellegű tiltakozásoknak is. De azt jól láthattuk, hogy erőszak alkalmazására nem került sor a képviselők részéről, és szerintem azóta nagyjából bebizonyította a magyar társadalom is vagy visszaigazolta a magyar társadalom, hogy ezt az akciót fontosnak tartotta, ez hitet adott újra az ellenzéki érzelmű szavazóknak, és újra elkezdtek bízni az ellenzéki politikában, és ennek a  mondhatjuk  következménye lett már jóval később, az önkormányzati választáson elért, nagyon sok helyen elért ellenzéki siker, de mindenképpen az erőviszonyoknak a jól látható átrendeződése.

Én tehát azt mondom, hogy az az eset, amit nagyon sok kormánypárti képviselőtársam, a legutóbbi év december 12-én nagyon sok kormánypárti képviselőtársam negatív példaként említ, én azt gondolom, az is egy bátor kiállás volt az ellenzéki képviselők részéről. Mi magunk arra tettünk esküt, hogy a nemzet érdekeit képviseljük, én azt gondolom, hogy ez az eskü fontosabb, erősebb még akár a házszabálynál is, egy olyan házszabálynál is, amit mondjuk, önök szigorítani akarnak.

Megint a kormánypárti képviselők, az előterjesztők szándékának a hitelességéről: a fő indok, mint azt már elmondtam, a Ház méltóságának a megvédése. Hát, én azt gondolom, hogy nagyon kevesen vannak ebben az országban, akik úgy gondolják, hogy valójában ez a szándéka a kormánypárti képviselőknek, hogy a Ház méltóságát megőrizzék. Több képviselőtársam tett már konkrét visszautalásokat arra, hogy milyen események történtek, illetve hogy milyen módon működik az Országgyűlés kifejezetten 2010 óta.

Képviselőtársaim, nagyon sokszor láthatjuk, hogy önök nem vesznek részt érdemi vitákban, legtöbbször úgy mennek le a legfontosabb viták, hogy alig vannak jelen a teremben fideszes képviselők, vagy ha jelen vannak, akkor is szemlesütve telefont, laptopot nyomkodnak, jegyzetelgetnek (Kocsis Máté az ellenzéki padsorok felé mutat.), és én azt hiszem, hogy most is, ha végignézek a termen, a legnagyobb arányban, frakcióvezető úr, a Fidesz képviselői és a KDNP képviselői hiányoznak  érdemes egy gyors kalkulációt végezni, és akkor ez mindjárt megerősíti a hitelességét annak, amit ön elmondott. De abban szerintem nem lehet vita köztünk, hogy ha objektív számok alapján megnézzük a képviselőknek az aktivitását, bizony jellemzően a Fidesz és a KDNP képviselői a legkevésbé aktívak, ők azok, akik általában droid módjára a frakciófegyelemnek és -utasításoknak megfelelően gombot nyomkodnak, a vitában nem vesznek részt, vagy ha éppen itt ülnek fizikálisan is, akkor sem nagyon tudják sokan  tisztelet a kivételnek! , hogy mi történik körülöttük. Én tehát azt gondolom, hogy ez a magatartás, a képviselői szerep ilyen módon történő felfogása sérti alapvetően az Országgyűlés méltóságát.

Önök rendkívüli ülésnapon nagyon-nagyon régóta nem jelennek meg, vizsgálóbizottság évek óta nem alakulhatott, rengeteg példát láthattunk arra, hogy a távolmaradásukkal bizottsági üléseket tesznek lehetetlenné, tehát nem tudnak elindulni bizottsági ülések, mert egyszerűen nem jönnek el a kormánypárti képviselők.

(13.10)

Milyen cinikus, hogy nagyon sokszor előre meg is üzenik, hogy azért számítson rá mindenki, hogy ott érdemi munka nem lesz. A fizetést természetesen azért fölveszik.

Említették már képviselőtársaim, rendszeresen élnek azzal az eszközzel, hogy fontos, kiélezett vitákat az éjszakai órákra időzítenek, ezzel is a nyilvánosság elől eltakarva azt. Ez nem sérti az Országgyűlés méltóságát, ez a fajta szerepfelfogás?! Az, hogy a nyilvánosságot ilyen módon, ilyen cinikus eszközökkel csökkentik, az nem sérti a parlament méltóságát?!

Azt is említette már talán Arató képviselőtársam, hogy valóban nagyon sokszor törvénygyárként működnek. Láthattuk az elmúlt időszakban is, látva, hogy nemsokára véget ér az ülésszak, óriási menynyiségben terjesztettek elő törvényjavaslatokat, nyílván utána majd futnak a rossz minőségű jogalkotás hatásainak javítása érdekében.

Azt szintén említették képviselőtársaim, hogy nagyon-nagyon sokszor tapasztaljuk, sőt mondhatjuk, hogy ez a kormányzati, parlamenti munkának már szinte törvényszerű velejárója, hogy alig-alig válaszolnak. Világosan feltett kérdésekre alig-alig válaszolnak államtitkárok; akiknek szakállamtitkárként nagyon fontos feladataik lennének, pártpolitikai szólamokkal próbálnak reagálni ellenzéki kérdésekre. Képviselőtársaim, kormánypárti képviselőtársaim, az ellenzéki képviselők nem azért vannak itt feltétlenül, nyilván pártok színeiben, legtöbben színeiben jutottak be, hogy itt pártpolitikai pengeváltásokat folytassanak. Mi kérdéseket teszünk föl azért, hogy átláthassuk, mi történik, és minél jobban tudjuk képviselni a magyar emberek érdekeit. Kötelessége válaszolni az államtitkároknak, kormánypárti képviselőknek, miniszterelnöknek, minisztereknek  és a miniszterelnöknek is  a feltett kérdésekre. Mert ezekre a kérdésekre alapvetően nem nekünk tartoznak válasszal, hanem a magyar embereknek.

Igen, említette Arató képviselőtársam, milyen meggyalázása a magyar Országgyűlés, a magyar parlament működésének az, hogy Demeter Márta képviselőtársamnak a miniszterelnök egy rendkívül fontos kérdés kapcsán annyit válaszolt, hogy „Boldog karáncsonyt!” Egy ilyen intézkedés, képviselőtársaim! Hende képviselő úr mint előterjesztő, az önök javaslata hol tartalmazza azt, hogy ezt ne tehesse meg Magyarország miniszterelnöke, hogy Magyarország miniszterelnökének válaszolni kelljen erre a kérdésre? Hol van, pontosan melyik pontja az ön vagy az önök javaslatának, amely biztosítja azt, hogy ezután a miniszterelnök nem fogja azzal elintézni a választ, hogy „Boldog karácsonyt!”? Ez nem szerepel a javaslatukban. Azt gondolom, ebben ön sem tud velem vitatkozni.

Azt is említette már valamelyik ellenzéki képviselőtársam, hogy igen, voltak olyan esetek, ahol lehet vitatkozni, hogy ez helyénvaló vagy nem helyénvaló, nyilván ízlés kérdése az, hogy adott esetben egy figyelemfelkeltő akció méltóe a magyar Országgyűléshez vagy nem. De egy ilyen kérdést  igen, gumiszabályokról van szó, igen, szubjektív döntéshozatalról van szó  egy frakció vagy éppen egy frakciószövetség, Fidesz-KDNP hitelesen nem szabályozhat le.

Az Igazságügyi bizottság ülésén magam is részt vettem, és ott is több képviselőtársam, én magam is felvetettem, hogy ha ilyen jellegű intézkedéseket akarnának hozni, ha valóban az lenne a céljuk legalább részben, vagy ez is a céljuk lenne, hogy olyan esetek, amelyekre döntő részben, a képviselők jelentős része azt mondhatná, hogy ez valóban nem ide illik, ezeket szeretnék korlátozni, és ilyen módon akarják biztosítani az Országgyűlés működését, akkor az lett volna helyes, ha kezdeményeznek egy frakciók közötti egyeztetést, és megpróbáltak volna információt, véleményt kérni az ellenzéki képviselőcsoportoktól is, hogy ezt hogyan látják.

Nyilvánvalóan egy ilyen eljárásrendnek a módosítása, aktualizálása nem szólhat egy adott parlamenti ülésszakról, és igen, az pedig egészen elfogadhatatlan, hogy az ülésszak közepe felé haladva nyújtanak be egy ilyen szabályozást, hogy teljesen átalakítják a  mondjuk így - játékszabályokat, feltételeket. Ez teljesen elfogadhatatlan! Önöknek eszük ágában sem volt egyeztetni, ilyen szándék nem volt, semmiféle megkeresés az ellenzéki frakcióvezetők felé nem érkezett. Ez is megmutatja azt, hogy tökéletesen hiteltelen az, amivel önök ezt a gyalázatos törvényjavaslatot előterjesztették.

Képviselőtársaim, azt gondolom, ha önökben nyomokban ez a szándék megjelenik, vagy ezek a célok megjelennek a szándékaik mögött, és ha az Országgyűlés méltóságát szeretnék helyreállítani, az Országgyűlés méltóságát szeretnék megőrizni és megvédeni, akkor vegyék komolyan a képviselői kötelességeiket, legyenek itt az Országgyűlésben, vegyenek részt a vitákban, terjesszenek be javaslatokat, érdemben vitassák meg, és adják meg a lehetőséget, hogy érdemben meg lehessen vitatni az ellenzéki javaslatokat, nemcsak itt, hanem a bizottsági ülések szintjén is.

Rengetegszer elmondták, én már nem akarom ismételni ellenzéki képviselőtársaimat, az elmúlt hosszú-hosszú évek során szinte lehetetlen feladat, hogy érdemben elvigyünk egy javaslatot, és ott legyen a kormány vagy éppen a kormánypárti képviselőcsoportok részéről egy vita során valaki, aki kíván is érdemben foglalkozni ezekkel a javaslatokkal. Ezekkel önök nem kívánnak foglalkozni, nyilván erőből kívánnak mindent megoldani, de ez megint csak nem összeegyeztethető azzal a szándékkal, amit önök megfogalmaztak: egyrészt az Országgyűlés tekintélyének a megvédése, másrészt  és ismét Vejkey képviselő úrra nézek  a gyermekeink jövőjének a biztosítása.

Képviselőtársaim! Több ellenzéki képviselő a felszólalásában utalt rá, hogy a legdurvább, legelfogadhatatlanabb pontja ennek a javaslatnak az, hogy megszűnik az a lehetőség, hogy egy országgyűlési képviselő egy közintézménybe előzetes bejelentkezés nélkül bemehessen. Nos, tulajdonképpen egyetértek azzal, hogy ez a legdurvább pontja, és ez egy olyan pont, amit ráadásul nem is tudnak semmilyen módon azzal megmagyarázni, amit az indoklásban megfogalmaztak.

Azt hiszem, abban konszenzus lehet köztünk, nyilván kormánypárti képviselők ezzel nem értenek egyet, de már a kormánypárti szavazók többségének is ez a véleménye, hogy a korrupció ma Magyarországon történelmi szinten van, és az alapvető nemzeti érdek, hogy minden eszközzel küzdjünk a korrupció fékentartása, a korrupció ellen. Ennek bizony nagyon-nagyon fontos eszköze az országgyűlési képviselőknek az a jogosítványa, hogy közintézményekbe igen, váratlanul, igen, előzetes bejelentkezés nélkül bemenjenek, információkhoz hozzájussanak, és ezeket a képviselői jogaikat felhasználva ezek ellen az esetlegesen felmerült korrupciós esetek ellen felhasználják. Ez nemcsak joga egy képviselőnek, hanem nagyon-nagyon fontos kötelessége is.

Nagyon remélem, hogy lesz kormánypárti képviselő a vita későbbi szakaszában, és megpróbálnak legalább valamiféle magyarázatkísérletet megfogalmazni arra, hogy miért van szükség ennek a rendkívül durva korlátozó intézkedésnek az előterjesztésére, miért akarják megakadályozni azt, hogy a közvagyont használó, közpénzből működő intézményeket a magyar emberek által megválasztott országgyűlési képviselők megfelelően, hatékonyan tudják ellenőrizni. Mert a megfelelő és hatékony ellenőrzés nem történhet előzetes bejelentkezés útján. Kérem, bármely képviselőre is nézek, kérem, próbálják ezt legalább megmagyarázni, esetleg Hende Csaba előterjesztőként, mert nyilván ezt a szándékot, ezt a rendkívül durva korlátozást nem indokolhatják egy-egy esettel vagy olyan esettel, amit önök így látnak, mások pedig úgy látnak. Azt hiszem, hogy ezzel önök messze-messze túllőttek a célon, ez egészen elképesztő és elfogadhatatlanul durva korlátozás.

A következő esetet említeném, erről is volt már szó a mai vita során: bizony nagyon sok olyan intézkedés van, amely alapvetően a nemzeti érdekeinket érinti, s önök, mondjuk, egy érdemi vitában ezekről hallani sem akarnak. Más lehetősége az ellenzéknek akkor nincs, mint hogy ezeket időszakonként, parlamenti időszakonként hat esetben idehozza az Országgyűlés elé, és itt, ha korlátozott időben is, de legalább egyfajta vitát lehet erről folytatni. Ezt a lehetőséget akarják önök végleg elvenni, és a Törvényalkotási bizottságra kívánják visszaszorítani ezeket a vitákat. Ezzel egyrészt azt gondolom, hogy teljesen elfogadhatatlan módon korlátozzák a nyilvánosságot, és leszűkítik a vitát. A probléma az, hogy nagyon sok ilyen esetben majd nem lesz lehetősége ilyen módon az ellenzék által előterjesztett javaslatokról minden képviselőnek szavazni. Vannak a Törvényalkotási bizottságnak megválasztott tagjai, de nem minden parlamenti képviselő az, a parlamenti képviselők jelentős többsége nem tagja a Törvényalkotási bizottságnak. És ilyen módon, amikor egy magyar emberek számára fontos javaslatot az ellenzék behoz a plenáris ülés elé, akkor egyrészt nagyon sok olyan képviselő lesz, aki szavazni szeretne egy ilyen javaslatról, de nem fogja tudni megtenni, és nagyon sok esetben pedig azzal szembesülünk majd, hogy nagyon sok képviselőnek szavaznia kellene, kötelessége lenne szavazni, ilyen módon is megfelelve a választói igényeknek, élve képviselői jogaival és teljesítve kötelességeit, hogy szavazzanak egy ilyen javaslatról. Ezt önök most kisöprik a Házból, ennek a lehetőségét korlátozzák.

Tegnapelőtt viszonylag hosszú vitát folytathattunk ezekről a bizonyos javaslatokról, és igen, huszadik alkalommal terjesztettük elő az állambiztonsági múlt feltárásáról szóló javaslatot. Önök tettek annak idején 2010-ben egy vállalást, hogy másfél éven belül ezt a problémát megoldják, és végre az ügynökakták nyilvánosságát, az állambiztonsági múlt feltárását önök biztosítani fogják, de ezt önök cinikus módon nem tették meg. Egyrészt megtudhatta mindenki Magyarországon, hogy önök csak hazudták magukat antikommunistának és ilyen módon rejtegetik az állambiztonságnak a soraikba férkőzött egykori fenntartóit. De az ellenzék erre lépett, annak idején az LMP frakciója kezdte meg ezt a sorozatot, és ilyen módon tudtuk csak legalább a vitát megkezdeni, hogy a plenáris ülésre felkértük ezt a javaslatot, s ez a vita, ez a vitakezdemény legalább eddig hússzor megtörténhetett.

Jól láthatjuk, most valószínűleg többet nem fog idekerülni a plenáris ülésre ez a vita, önök egyrészt teljesen világosan és egyértelműen az eddigi munkájukkal bebizonyították, hogy eszük ágában sincs ilyen módon is az áldozatok emlékét megtisztelve feltárni a diktatúra titkait, de lehetetlenné teszik, hogy ezeket a vitákat legalább ilyen szinten az ülésen le lehssen folytatni.

(13.20)

Arról nem is beszélve, hogy ezzel szintén súlyosan sértik az Országgyűlés méltóságát, hogy amikor ezek a viták folytak, alig-alig néhány ellenzéki képviselő volt jelen, és ők sem szóltak hozzá például a legutóbbi ilyen viták során, egyetlenegy alkalommal sem kértek szót, hogy elmondják a véleményüket, hogy elmondták volna legalább, miért nem támogatják az adott javaslatot, vagy elmondták volna, hogy van nekik jobb ötletük is. Nyilván ezt nem tehették meg. Tehát ez is egy rendkívül durva korlátozása az országgyűlési munkának. És úgy gondolom, hogy ezt semmilyen szinten nem lehet még csak logikailag sem összepárosítani azzal az indokláshalmazzal, amit önök beleírtak a javaslatba. Mi köze ennek ahhoz, tehát miért kell ilyen módon „növelni”  idézőjelben  a plenáris ülés hatékonyságát, hogy ezeket a rendkívül fontos, adott esetben nemzeti érdekeket érintő vitákat kizárják a plenáris ülésről, és ezzel a képviselők jelentős részét kizárják ezekből a vitákból?

És igen, említették képviselőtársaim az olyan gyalázatos döntéseket, mint ami szintén ott volt napirenden hétfőn, ritka betegségben szenvedő gyermekek kezelésének az állami támogatása, amikor teljesen világos a szituáció: itt egy olyan javaslatról volt szó, ami alig-alig terhelné meg a költségvetést, mégis az életet jelenthetné nagyon sok beteg gyermeknek. És önök ezt a vitát megint csak úgy élték át, hogy egyetlenegy fideszes, KDNP-s képviselő nem kért szót, majd cinikus módon, itt röhécselve nemet nyomtak ennek a javaslatnak a tárgysorozatba vételére. Na, ez azért volt fontos legalább, hogy ez itt történhetett meg, mert minden magyar választópolgár láthatta, hogy az őt képviselő, őt elméletben képviselő vagy az általa megválasztott vagy a szavazata által mandátumhoz juttatott képviselő hogyan képviselte őt ebben az ügyben. Ez nyomon követhető, és ennek a lehetőségét veszik el ezzel a rendkívül durva korlátozással. Nagyon bízom benne, hogy esetleg Hende Csaba mint előterjesztő erre valamiféle magyarázatot tud adni, hogy önök úgy akarják korlátozni a plenáris ülés hatékonyságát, hogy rendszerint itt sincsenek ezeken a vitákon, rendszerint otthon alszanak, gondolom, jókat, vagy más módon töltik a szabadidejüket; önöket semmilyen módon nem korlátozza, az ellenzéki képviselők pedig úgy érezték, hogy nekik itt kell lenni adott esetben késő esti órákon, el kell mondani a véleményüket, és eleve egy ilyen javaslatot meg kell fogalmazni, még akkor is, ha a kormányzásra nem mi kaptunk felhatalmazást.

És igen, ezt is említették már képviselőtársaim, hogy rendkívül súlyos probléma az, hogy azok a szankciók, amiket önök leírtak ebben a javaslatban, nagyon sok esetben nehezen értelmezhető gumiszabályozásokra épülnek. Itt már többen említették képviselőtársaim az „illetlen”, a „kirívóan sértő” szavakat. Én az Igazságügyi bizottság ülésén rákérdeztem arra Hende képviselő úrnál, hogy például az, hogy egy javaslat vagy intézkedés hazaárulás, hogy ez illetlen-e, sértő-e, ezt például el lehete mondani majd a magyar Országgyűlésben, kimondhatjae adott esetben egy ellenzéki képviselő, hogy ő azt gondolja, ez hazaárulás, ami történik, vagy a nemzet érdekeinek elárulása, ki lehete ezt majd mondani, vagy ez illetlennek tekinthetőe majd. Vagy azt mondani  és ez is elhangzott már , hogy valamiért egy képviselő meggyőződése szerint, ha változik a helyzet, egy kormánypárti politikus börtönbe fog kerülni. Ez fenyegetésnek minősül-e? Ezt meg lehet majd csinálni a magyar Országgyűlésben, hogy ezt őszintén kimondja egy ellenzéki képviselő? De az a tragédia, hogy igen  ahogy elmondták képviselőtársaim , ezeknek a megítélése szubjektív lesz, ezek alapján ki lehet tiltani országgyűlési képviselőket az ülésről, meg lehet vonni a szót, majd ki lehet tiltani az Országgyűlés épületéből, majd minden olyan épületből, ami idetartozik, ehhez a komplexumhoz. Ez egészen elképesztő!

Ezt szintén említették már az előttem szólók, hogy ezzel olyan jogokat sértenek, ami egészen elképesztő. Például  erről is volt már szó  a munkavállalói jogok gyakorlása sem lesz lehetséges. Na, ilyen módon akarják önök megvédeni a magyar Országgyűlés tekintélyét? Amikor kitiltanak, adott esetben egy szubjektív eljárásból kifolyólag kitiltanak  nyilván sokadik büntetésként  egy képviselőt a magyar Országgyűléshez tartozó épületekből, nem tud találkozni a munkatársaival, nem tudja használni az eszközöket, amit az ő munkájához biztosítottak, nem tudja elvégezni a képviselői munkáját, ezzel lehet megvédeni az Országgyűlés tekintélyét?

Az egyik legeslegdurvább intézkedés, amit önök előterjesztettek, ez szintén a kitiltáshoz kapcsolódik: szavazati jog gyakorlása. Úgy gondolják, hogy majd úgy fogják gyakorolni az ellenzéki képviselők a szavazati jogot, hogy úgymond megbízott útján adják le a szavazatukat. Egészen elképesztő, ezt hogyan gondolják? Az előterjesztőre nézek vagy frakcióvezetőre nézek, hogyan gondolják ezt? Tehát ha nem egy, hanem kettő, három, tíz képviselőt tiltanak ki, kitiltanak egy egész ellenzéki frakciót, ne adj’ isten, kitiltják a teljes ellenzéket, akkor majd az ellenzéki képviselők, tehát a magyar emberek által az Országgyűlésbe bejuttatott, mandátumhoz juttatott ellenzéki képviselők helyett a szavazatot kormánypárti képviselők fogják leadni? Remélem, hogy frakcióvezető úr, az előterjesztő, bárki ezt megmagyarázza, hogy ez hogyan történik, és hogyan gondolják ezt önök reálisnak, hogy kormánypárti képviselők szavazzanak majd megbízás útján ellenzéki képviselők helyett. Ez egészen elképesztő, és mondhatjuk, hogy extrém módon korlátozása az országgyűlési képviselők munkavégzésének.

Rengeteg esetet lehetne még sorolni, ehhez még 30 perc is kevés, de még egyre szeretnék utalni, és ez bizony a bizottsági meghallgatásoknak az intézménye. Megint csak mondok egy nagyon-nagyon fontos példát: van egy gigaprojekt, amiben soha nem fogunk egyetérteni, ez a paksi bővítés gigaprojektje, és igen, én magam júliusban egy bizottsági meghallgatáson tapasztaltam olyan döbbenetes válaszokat az illetékes miniszter részéről, hogy fogalma sincs, hogy egy 4000 milliárdos projekt kapcsán mikor indulhat el az engedélyezési eljárás, vagy az, hogy éppen a pályázat nélkül helyzetbe hozott oroszok most tanulják a hazai műszaki környezetet. Ha ilyen jellegű meghallgatásokra nem kerülhet sor, akkor ezek a döbbenetes információk hogyan fognak előkerülni, ezek az információk hogyan jutnak el azokhoz az emberekhez, akiknek a pénzéből önök itt gazdálkodnak? Tehát egészen elképesztően felelőtlen és elfogadhatatlan lépés az, hogy bármilyen módon így a bizottságok működését korlátozzák.

És igen, hasonlóképpen elfogadhatatlan az, amit egy MSZP-s javaslat során, az utolsó időben nagyon-nagyon sok módosító javaslat során önök szintén bemutattak, hogy adott esetben a meglévő szabályoknak a felrúgásával is megakadályozták, hogy az adott ellenzéki frakció által benyújtott módosító javaslatok százaival az önök által vélt jogalkotási folyamatot megakadályozzák vagy a jónak vélt folyamatot megakadályozzák. (Sic!) Nos, lehet vitatkozni azon, hogy ez helyes vagy nem helyes eszköz, én azt gondolom, hogy minden, ami a szabályoknak megfelelő, és minden olyan eszköz, ami demokratikus és amivel a magyar emberek érdekeit lehet szolgálni, az alkalmazandó, és adott esetben, ha már nincs más eszköze egy ellenzéki képviselőnek, mint hogy ilyen eszközökhöz nyúljon, akkor ezt kötelessége is alkalmazni. Önök akkor is a szabályokat figyelmen kívül hagyva söpörték le ezt a lehetőséget, így vették el az ellenzék kezéből, és most pedig egy olyan módosítást terjesztenek elő, hogy ez az eszköz még elméletben se álljon rendelkezésre. És nem pécéztem ki magamnak Vejkey képviselő urat, de fontos volt az a gondolat, hogy nekünk itt, mindannyiunknak az a kötelességünk, hogy olyan politikát folytassunk, ami a gyermekeink és unokáink jövőjét megfelelően biztosítja, és ezekhez bizony néha ilyen eszközök használatára is szükség van. Ez az intézkedés megint csak nem az Országgyűlés tekintélyének a helyreállítását szolgálja, hanem azt, hogy korlátozni lehessen az ellenzéki képviselők jogát.

Én egyetértek azokkal a képviselőkkel, akik előttem elmondták, hogy ez az intézkedéscsomag reakcióként született az októberi önkormányzati választási súlyos kormánypárti kudarcra. Ez az önök részéről mindenképpen elismerése az ellenzéki parlamenti munkának. Tehát az, hogy önök egyáltalán ezzel foglalkoznak, önök egy ilyen javaslatot előterjesztenek, és valószínűleg a kétharmad birtokában meg fogják szavazni, ezzel aláhúzzák azt, hogy bizony érdemes ellenzéki képviselőként dolgozni a parlamentben  nem volt igazuk azoknak, akik azt mondták, hogy be sem szabad menni , mert önöket ez zavarja, önöket ez korlátozza. Ebből kifolyólag, én azt hiszem, ez egy nagyon világos üzenet, hogy az ellenzéki képviselőknek kutya kötelessége ezt a munkát nemcsak hogy folytatni, hanem sokkal hatékonyabban és sokkal elkötelezettebben folytatni.

Én azt tudom mondani, képviselőtársaim, hogy az LMP frakciója biztos, hogy megértette ezt az üzenetet, és annak ellenére, hogy természetesen mi elutasítjuk ezt a gyalázatos törvénycsomagot, mi ezt az üzenetet úgy fogjuk értelmezni, hogy nekünk az a kötelességünk, hogy nemcsak hogy az eddigi intenzitással, hanem sokkal nagyobb intenzitással és sokkal nagyobb elkötelezettséggel fogjuk folytatni mind a parlamentben az ellenzéki munkát, mind pedig az Országház falain kívül azt, amire lehetőséget biztosítanak azok a jogok, azok a még meglévő jogok, amiket az ellenzéki érzelmű választópolgárok szavazatából mi megkaphattunk. Köszönöm szépen. (Demeter Márta: Így van!  Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK : Köszönöm szépen. Jó napot kívánok! Folytatjuk a munkánkat. Mielőtt megadnám a szót Szabó Timea frakcióvezető asszonynak, arra hívom fel a figyelmüket, ami egyébként önmagában egy egyszerű tény, hogy kénytelenek elviselni egy parlamentben, hogy egymás mellett ülnek. Ez már csak egy ilyen világ. Úgyhogy kérem szépen, mindenki tartsa tiszteletben, hogy mellette ki ül, és őt pedig kérem, hogy a mellette ülő lehetőségeit, jogait ne csorbítsa. Így aztán most Szabó Timea frakcióvezető asszony, a Párbeszéd frakcióvezetője kapja meg a szót. Nyilván figyelembe vette mondataimat. Parancsoljon, öné a szó.

(13.30)

SZABÓ TIMEA, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr, és külön köszönöm ezt a kis kitérőt. Azt hiszem, hogy most egy picit nagyobb biztonságban érzem magam, mert hátha így akkor mindenki fegyelmezni fogja magát a mellette ülővel szemben.Az előttünk fekvő (Németh Szilárd István: Ez arcátlanság, amit…) törvényjavaslat nem más, tisztelt fideszes képviselőtársaim, mint a választók elleni bosszúhadjárat. Bosszúhadjárat, amiért október 13-án Budapesten és a nagyvárosokban is, de számos kistelepülésen is egyértelműen kimondták azt, hogy elég volt az Orbán Viktor-féle gyűlöletkeltésből, elég volt a félelemkeltésből, és elég volt a hazugságból, a lopásból és abból a rombolásból, amit önök az elmúlt kilenc évben végeztek.

Azért mondom, hogy bosszúhadjárat, mert ez nem egy önállóan álló törvényjavaslat, hanem ez már október 13. óta a negyedik-ötödik olyan lépés, ami ennek a bosszúhadjáratnak a része. Kezdődött azzal, hogy Kövér László rögtön gyakorlatilag kitiltotta a sajtót a Parlamentből, a Képviselői Irodaházból és bárhonnan, ahol önök megfordulhatnak, nehogy az önök képviselői még tovább égessék a kormányt olyan lépések miatt, hogy nem tudnak egy egyszerű közéleti kérdésre válaszolni, vagy éppen szaladgálnak a kamerák elől. Kövér László egész egyszerűen egy karanténba zárta őket. Ez volt az első lépés.

Aztán láttuk azt, hogy benyújtottak sunyi módon salátatörvényekbe bújtatva olyan, az ellenzéki vezetésű önkormányzatokat ellehetetlenítő törvényeket, amik elveszik a szabad felhasználású bevételeket. Itt gondolunk az iparűzési adóból származó bevételek konkrét felhasználására. Én hiába kérdeztem Orbán Viktort a hétfői napon, hogy akkor mondja ki, hogy például Budapest akkor azt a 155 milliárd forintot szabadon felhasználhatjae arra, amire akarja. Nem válaszolt. Ebből egyértelműen arra következtetünk, hogy nem. Tehát ezzel is meg akarják önök fojtani ezeket a városokat.

Aztán most halljuk azt, hogy új választási törvényre készülnek, mert nagyon fáj önöknek ez az októberi választás. Most majd nem lehet indulni civil szervezetként, csak pártként. Megjegyzem, ezt azért üzenjék meg a saját fideszes képviselőiknek, akik közül jó néhányan, például a III. kerületben Bús Balázs is nem fideszes színekben indult, hanem ő maga is egy civil szervezetet gründolt össze, úgyhogy azért jó néhány fideszesre is vonatkozik ez a javaslat. Azt is látjuk, hogy most már a győzteskompenzációt is készülnek elvenni.

Tehát félnek önök, pontosan készülnek 2022-re, mert látják azt, hogy az ellenzék együttesen megerősödött, összekovácsolódott. Hiába próbálják önök lejáratni ezt az ellenzéki egységet, ez egy létező egység, és megyünk előre ’22-ben, és önök tudják, félnek attól, hogy 2022-ben bizony el fogjuk kergetni magukat a kormányból. Bár most már itt felvetődött a kérdés, és én is azt gondolom, hogy esetleg ez nem számíte fenyegetésnek, hogy azt mondjuk, hogy le fogjuk váltani önöket, mert itt már többször megjelent az, hogy mi ezzel önöket fenyegetjük. Hát, ha önöknek ez fenyegetés, akkor bizony vegyék ezt fenyegetésnek, én ezt bátran vállalom, el fogjuk önöket kergetni.

Nevetséges ez az előttünk fekvő, most tárgyalandó törvény. Önök úgy csinálnak, mintha ez a Ház méltóságáról vagy bármilyen módon arról a törvényalkotási folyamatról szólna, amit mi kilenc éve próbálunk egyébként normális mederben tartani, csak önök miatt ez nem sikerül. (Felzúdulás a kormánypárti sorokban.)

Még egyszer szeretném én is hangsúlyozni azt, hogy ez a törvény nem az ellenzékről szól. Ez a törvény nem az ellenzéki képviselőkről szól. Higgyék el, hogy minket nem tudnak megfélemlíteni azzal, hogy elveszik a fizetésünket. Minket nem fognak tudni megállítani azon az úton, amin közösen elindultunk, azzal, hogy több millió forintra büntetnek minket. Higgyék el, hogy egymásnak össze fogjuk dobni majd ezt a büntetést, meg a választóinkra fogunk támaszkodni. Segíteni fognak nekünk, mert ez nem rólunk szól. Ez az egész országról szól, arról, hogy önök bosszút akarnak állni, és meg akarják akadályozni azt, hogy bármilyen módon hárommillió ellenzéki szavazónak a hangja eljusson még több emberhez.

Nagyon árulkodó volt, ezt már a hétfői napirend előtti felszólalásomban is elmondtam, amikor Hende Csaba azzal kezdte az érvelését, hogy ő itt a Szentírásból Máté evangéliumát szeretné idézni, hogy aki a legkisebbeket is megbotránkoztatja közülünk, annak rakjanak malomkövet a nyakába, és vessék a tenger mélyére. (Hende Csaba: Jézus mondta!) Most is hevesen bólogat Hende Csaba. Tehát önök gyakorlatilag ezt így kimondták, hogy ez nem arról szól, hogy normális mederbe tereljék az üléseket, hanem arról, hogy minket a tenger mélyére vessenek, azaz elhallgattassanak.

Akkor javaslok valamit még egyszer Hende Csabának és Kocsis Máténak, akik jogászok, valahogy biztos megoldják, hogy a Szentírást hogy lehet egy jogszabályba is berakni, hát tegyék be ezt. Tegyék be ezt, hogy ha mi renitensen viselkedünk, akkor rakjanak malomkövet a nyakunkba, dobjanak a tenger mélyére (Hende Csaba tapsol.) vagy tenger híján mondjuk, a Balatonba, és akkor sokkal egyszerűbben megvan, akkor vissza se jövünk, és akkor gyorsan pontot teszünk ennek az egésznek a végére. (Közbeszólások a kormánypárti sorokból.)

Vegyük sorba ezeket a konkrét lépéseket, amik itt szerepelnek, vagy a konkrét terveket, amik a törvényjavaslatban szerepelnek. Itt elhangzott már a közintézményekből való kitiltás. Kocsis Máté korábban arra hivatkozott, arra a frappáns példára, hogy egy fodrászhoz is előre bejelentkezik az ember, ezért mi is jelentkezzünk be előre egy közintézménybe. Csak megint jogászként, ön azért elég régóta képviselő…  tehát a fodrász, az egy magánbiznisz; az MTVA, a Magyar Televízió egy közintézmény. (Dr. Kocsis Máté: Suzuki!) Én nem akarok bemenni… Így van, és ezt elmondtam, nagyon jól mondja Kocsis Máté, hiszen ezt pont elmondtam Hende Csabának is a bizottsági ülésen, hogy például mi azt elfogadtuk, hogy nem engedtek be minket a Suzuki-gyárba, mert az egy magáncég. Bár megjegyzem, egy olyan magáncég, amely milliárdokat kapott az államtól, tehát még ide is jogunk lenne bemenni. De ezzel kapcsolatban mi nem szóltunk.

De az, hogy egy évente 90 milliárd forintból hazudozó Magyar Televíziót mi az adófizetők pénzéből ne tudjunk ellenőrizni, azért ez mindennek a teteje! Tényleg elképzeli azt a helyzetet, hogy majd mi a hírhamisító Papp Dánielnek írunk egy levelet, hogy fogadjon már minket ebben és ebben az időpontban, akkor majd ő visszaír nekünk, ugye, hogy természetesen, jöjjenek holnap? (Közbeszólások a kormánypárti sorokból.) Köteles-e, akkor ezt hajtsák is be rajta, ha köteles, mert én nem látom azt a helyzetet magam előtt, hogy ő erre érdemben válaszolna.

Aztán menjünk tovább. Önök itt a Ház méltóságára hivatkoznak ebben az egész törvénymódosításban, miközben szerepel egy olyan passzus, hogy Kövér László döntheti el azt, hogy melyik képviselő melyik bizottságba ülhet. Ennek mi köze ahhoz, ami itt a plenáris ülésen zajlik? Elmondom, hogy mi köze, és ez megint csak a bosszút mutatja: semmi köze a Ház méltóságához. Önök bosszút akarnak állni azért, mert a magyar EP-képviselők nem szavazták meg a tróger Trócsányit az Európai Parlamentben. (Felzúdulás a kormánypárti sorokból.) Na, ezért akkor nem tudom, hogy ugrike egyhavi fizetésem, elnök úr, vagy kéthavi vagy háromhavi. Az a Trócsányi László, aki a devizahiteles perben nem az adósokat, nem a károsultakat képviselte, hanem a bankokat, erre igenis a „tróger” kifejezés nyugodtan használható. (Közbeszólások a kormánypárti sorokból.)

Ezek után önök bosszút állnak rajtunk, és azt mondják, hogy majd akkor Kunhalmi Ágnest beültetik a Mezőgazdasági bizottságba bosszúból, hogy majd ő ott nagyon szakértői hozzászólásaival fogja tudni segíteni. Tehát ebből látszik, hogy ennek semmi köze a Ház méltóságához, ami itt előttünk fekszik. (Közbeszólások a kormánypárti sorokból.)

Szintén nagyon érdekes, és egyébként alkotmányos aggályokat, komoly aggályokat felvet az, hogy hogy képzelik azt, hogy majd egymás helyett szavazgatunk. Tegyük fel, hogy előáll egy olyan helyzet, amikor a teljes ellenzéket kitiltják, és akkor én látom magam előtt azt, hogy nagyra becsült kollégámat, Németh Szilárdot megkérem, hogy szavazzon már helyettem itt a parlamentben, de úgy, ahogy azt a Párbeszéd akarja. (Németh Szilárd István: Hát, ilyen nem lesz!) Na, köszönöm szépen, bekiabált, hogy ilyen nem lesz. Tehát én nem javaslom ezt bent tartani ebben a törvényjavaslatban, mert ilyen nem lesz.

(13.40)

Aztán hadd térjünk vissza még egyszer a Ház méltóságára. Szintén elmondtam hétfőn, és szégyelljék magukat, hogy még önök hivatkoznak a Ház méltóságára, a Ház méltóságát  és ez elhangzott másoktól is  az sérti, ezt szintén elmondtam, amikor önök a legkiszolgáltatottabbakat nyúzták, börtönözték, kisemmizték az elmúlt kilenc évben, a hajléktalan embereket bebörtönözték, a rokkantaktól elvették a trafikokat, a gazdáktól elraboltatták Mészáros Lőrinccel a földjeiket, az egészségügyből évi 700 milliárd forintot vesznek ki úgy, hogy egy ápoló még mindig havi 120 ezer forintot keres, kétezer pedagógus hiányzik az oktatásból azért, mert maguk a padlót törlik fel velük, olyan fizetéseket adnak nekik.

Polt Pétert nevezik ki legfőbb ügyésznek, aki gyakorlatilag azon kívül, hogy együtt szotyizik Orbán Viktorral, semmilyen ügyben nem hajlandó nyomozást indítani. Domokos Lászlót nevezik ki az Állami Számvevőszék élére, aki pont hétfőn vagy tegnap bizonyította be azt, hogy mennyire pártatlan: bejött, és gyakorlatilag önöket itt végigcsókolta a Fidesz-frakcióban, a szó legszorosabb értelmében. Hát, ennyire független az ÁSZ elnöke… (Kocsis Máté közbeszól.  Derültség a kormánypártok soraiban.) Nem szeretnék a részletekbe belemenni. Ennyire független az ÁSZ elnöke, miközben az ellenzéki pártokat kamu, hitvány indokokkal bünteti milliókra, százmilliókra, ellenőrzés nélkül, megjegyzem, teljesen jogszerűtlen módon. Ez sérti a Ház méltóságát, ez, amit önök az elmúlt kilenc évben csináltak. A háznak, egy épületnek nincs méltósága. A Ház méltóságát az adja meg, hogy milyen törvényeket hoznak, nem az, hogy egy teljesen a jogaitól megfosztott ellenzék arra kényszerül, hogy felemelje másképpen a szavát, hogy más eszközökhöz folyamodjon (Hende Csaba közbeszól.), hogy élőznünk kelljen a közösségi médiában, mert a televízióközvetítést is megszüntették. Ez sérti a Ház méltóságát. Önök elképesztően álszentek és álságosak ebből a szempontból is. Önöket nem érdekli a Ház méltósága, szó sincs ebben az egész törvényjavaslatban a Ház méltóságáról, önöket az érdekli, hogy a mi szánkat befogva önök szabadon lophassanak tovább, ahogy ezt tették az elmúlt kilenc évben, és még véletlenül se tudjuk mi ezt elmondani a nyilvánosság előtt.

Nézzük meg a következő részét ennek a jogszabálynak, hogy Kövér László, aki méltán a higgadtságáról és a pártatlan ülésvezetéséről híres, egy személyben milyen szankciókat vezethet be a következő időben. Ha valaki közbeszól egy felszólalás alatt  ami egyébként, azt gondolom, jogunk, minden parlamentben ez előfordul , akkor egyhavi fizetésünket elveheti. Ha illetlen kifejezést használunk, akkor kéthavi fizetésünket elveheti, vagy éppen nyolc naptári napra is kitilthat. Csak szeretném én megkérdezni majd, hogy önök szerint mi az illetlen kifejezés. Ha én azt mondom, hogy Orbán Viktor lánya, Orbán Ráhel és az ő férje, Tiborcz István szétlopták ezt az országot, és hogy önök lopnak, csalnak, hazudnak, az illetlen kifejezés? (Közbeszólások a Fidesz soraiból, többek között: Az hazugság!) Érdekes módon, ezért kérdezem: akkor miért nem jelentett fel minket Orbán Ráhel eddig? Miért nem jelentett fel Orbán Viktor? Ha ő azt gondolja, hogy ez hazugság, akkor nem Kövér Lászlónak kell minket kitiltani, hanem akkor Orbán Viktor szépen elslattyog a rendőrségre, és feljelentést tesz, hogy hazudtunk. És ha a rendőrség  nyilvánvalóan, azt gondolom, Polt Péter akkor biztos fog nyomozást indítani  úgy gondolja, hogy hazudtunk, akkor majd megbüntet minket, de nem Kövér László büntet meg minket! Hát ki ez a házelnök, hogy ilyenre azt mondja, ő egy személyben eldöntse, hogy mi hazudtunk vagy nem hazudtunk? (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.)

Egyébként önök pontosan ugyanilyen hazugságokat állítanak rólunk, tehát én kíváncsian várom, hogy a másik oldal irányába hányszor fognak büntetést kiszabni, magukra. Ugyanígy elhangzott, hogy ami az ülés méltóságát kirívóan sérti, azért akár négyhavi fizetést is el lehet venni, de ellenszegülés esetén ennek a dupláját. Erre is kíváncsi vagyok, hogy az ellenszegülés mi: majd bejönnek a szegény teremszolgák, és akkor itt ilyen dulakodás lesz, vagy ezt hogy képzelik? Fizikai erőszak alkalmazása esetén 60 naptári napra ki lehet tiltani, és egyévi fizetést is el lehet venni az ellenzéki képviselőktől. Ez azért érdekes, mert önök szerint már a december 12-ei, a tavalyi, rabszolgatörvény elleni felszólalásunk vagy akciónk is fizikai erőszakot mutatott, hiszen az szerepelt Kövér László indoklásában, hogy mi fizikai erőszakot alkalmaztunk. De szeretném én megkérdezni: valaki megsérült ezen az ülésen? Folyt vér? Be kellett kötözni valakit? Valaki úgy megijedt, hogy a mentő vitte el? (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Önöktől olyan is elhangzott, hogy Orbán Viktort mi fenyegettük. Hát tett ő feljelentést ebben az ügyben? Nem tudom, én nézek ellenzéki képviselőtársaimra: tud valaki arról, hogy minket a december 12-ei akció miatt akár Orbán Viktor, akár más feljelentett volna, mert őt fenyegettük? Mert én ilyenről nem tudok. Na, most akkor, kérem szépen, ha ez így történt, akkor Kövér László szerint vajon ez miért fizikai erőszak, és mi lesz még fizikai erőszak szerinte az elkövetkezendő időben?

Akkor hadd kérdezzem meg, hogy az önök szerint illetlen kifejezés-e, amikor Tasó László fideszes képviselő azt mondja nekem, hogy mit pofázol bele, kisanyám. Az illetlen kifejezés-e, amikor Kövér László azt mondja valamelyik ellenzéki képviselőnek, hogy magát kezeltetni kéne? Ez illetlen kifejezés? Most képzeljük el megint azt a szituációt, hogy én azt mondom Kövér Lászlónak, hogy házelnök úr, szerintem magát kezeltetni kéne. Hány havi levonást kapnék? Tehát ő mondhatja nekem, de én nem mondhatom neki, ugye, most akkor jól értem ezt a törvényt? (Dr. Kovács Zoltán közbeszólására:) Jó… Vagy az illetlen kifejezés-e, amikor Lázár János azt mondja Vadai Ágnesnek, hogy vegye le a babydollt  vagy vegye föl, már nem tudom, mit mondott. (Kunhalmi Ágnes: Le!) Az illetlen kifejezés-e? Bólogatnak itt, a kamera nem látja, bólogatnak itt nagyon helyesen a fideszes képviselők, csakhogy én nem láttam ezzel kapcsolatban semmilyen büntetést, de még egy rászólást se láttam, pedig ezt nem bekiabálta, hanem ezt egy felszólalásában mondta el. Úgyhogy azért érzik, ugye, hogy vannak itt kérdések ezzel az egész törvényjavaslattal kapcsolatban?

Az a helyzet sajnos, tisztelt képviselőtársaim, hogy önök nagyon durván keverik az alapjogokat, a véleménynyilvánítás és a szólásszabadság kiemelten védett alapjogát egy illemtanórával. Önök azt hiszik, hogy az, ha valami önöknek nem tetszik vagy bántja az önök fülét, akkor az jogsértő. De az a helyzet, hogy ahogy egyébként nekünk is mint közszereplőknek, így önöknek is tűrniük kell az ilyen kritikát. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Ezt nem lehet szankcionálni, mert ez egy kiemelten védett alapjog.

Az egész törvénnyel kapcsolatban egyébként nagyon-nagyon súlyos alkotmányossági aggályok merülnek fel, és valószínűleg maguknak fogalmuk sincs, hogy ennek milyen következményei lesznek. Még a maguk által leuralt Alkotmánybíróság is kénytelen lesz elkaszálni egy csomó olyan passzust, ha önök azokat nem vonják addig vissza, amik ebben szerepelnek, és legkésőbb Strasbourgban biztos, hogy az egészet vissza fogják önökkel vonatni.

Olyan komoly jogsértések és alkotmányos aggályok merülnek fel ezzel a törvénnyel kapcsolatban, hadd mondjak el csak ötöt Hende Csabának, aki jogász, úgyhogy valószínűleg érteni fogja, hogy miről van szó. Bizonyos jogsértések esetében teljesen aránytalan a kiszabott szankció, alkalmas lehet ugyanis a képviselői munka teljes ellehetetlenítésére, miközben ehhez önöknek nincs joga. Nem tudjuk azt, hogy egy bekiabálásért Kövér László milyen szankciót fog kiszabni, tehát ez lehet egy teljesen aránytalan büntetés is.

(Dr. Vinnai Győzőt a jegyzői székben Földi László váltja fel.)

Súlyos jogbizonytalanságot okoz ez, hiszen a szankciók súlyosak, miközben érdemi mérlegelési szempont, ami a következmények súlyának figyelembevételét előírná, nincs benne, nem szerepel benne. Azaz még egyszer hangsúlyozom: Kövér László teljesen önkényesen járhat el ezekben a kérdésekben. Például vegyük ezt a mai példát: sem a házszabályban, se sehol nincs benne az, hogy Orbán Viktor székébe bele lehete ülni vagy nem. Jakab levezető elnök úr rögtön azt mondta, hogy akkor most itt aztán ilyen szankció meg olyan szankció; nem ismeri a házszabályt, mert ebben a mostaniban sincs benne, nem szerepel olyan, hogy ki hova ülhet! Egyébként akkor Kocsis Mátét is meg kellett volna büntetni, mert az előbb nem a saját székében ült, hanem egy másik képviselő székében.

(13.50)

Tehát azért óvatosan ezekkel a kiabálásokkal, mert vagy önök nincsenek tisztában azzal, hogy hova lehet ülni és hova nem, vagy pedig ezt a részt kifelejtették. Nem akarok ötleteket adni, de ez például nem szerepel benne. S úgy láttam, a jegyzők szóltak is Jakab levezető elnöknek, hogy ezt most fejezze be, mert ezt nem fogja megnyerni.

A harmadik, ami nagyon komoly aggályokat vet fel, az elnöki pulpitusról automatikusan kiszabható 15 nap. Ez is sérti a jogállamiságot és a jogorvoslathoz való jogot azzal, hogy eleve minden mérlegelést kizár. Önöket már a Karácsony és mások kontra Magyarország ügyében 2016-ban már egyszer elkaszálta az Európai Emberi Jogi Bíróság Strasbourgban, részben pontosan azért, mert nem volt jogorvoslathoz való jog. Azóta önök bevezették ezt a kamu jogorvoslathoz való jogot. Önök szerint az a jogorvoslat, hogy másodfokon majd a kétharmados parlament dönt, de azt tudjuk, hogy az nem egy pártatlan másodfokú bíróság, hanem azok megint csak önök, akik kiszabták a büntetést. De ebben még ez sincs. Amit Kövér László onnan azonnal 15 napos büntetést kiszabhat, arra az önök javaslatában még egy kanyi jogorvoslat sincs. Ha ezt az Ab nem kaszálja el, az a nyílt beismerése lesz annak, hogy kizárólag önöket szolgálják ki. Legalább a látszatot tartsuk már fenn, hogy minimálisan adnak a jogra.

A negyedik: a szavazati jog tartós korlátozása, illetve a szavazati jog meghatalmazással történő, alkotmányos alap nélküli átruházhatósága is sérti a képviselői jogegyenlőséget. Az előbb beszéltem arról, és maga Németh Szilárd mondta ki azt, olyan nem lesz, hogy ő helyettem szavaz; szerintem se, de ez ráadásul sérti a képviselői jogegyenlőséget. Ezt megint csak el fogják kaszálni Strasbourgban.

Végül az is egy nagyon komoly jogbizonytalanságot vonz magával, hogy önök hatalmi eszközként akarják alkalmazni ezt az egész módosítást, a fegyelmi jogkört, ráadásul csak az ellenzéki képviselőkkel szemben. Az előbb említettem példákat arra, amikor egyértelműen voltak az önök megítélése szerint jogsértések kormánypártiak részéről, mégsem történt semmi. Ha kiderül egy jogszabályról, hogy azt csak az egyik féllel szemben alkalmazzák, a másik féllel szemben meg nem, akkor az nem állja meg a jogállamiság helyét.

Végül hadd térjek rá a nemzetközi példákra! Kocsis Máté, Hende Csaba és Halász János is hivatkozott mindenféle nemzetközi példára. Említették a brit példát, a német Bundestag példáját, valamint luxemburgi, holland és francia példákat. Az a helyzet, s most egy picit finomabban fogalmazok, hogy önöknek nincs igazuk ebben. Ez nem úgy van, ahogy önök állítják. Hadd mondjam el a brit példát, mert kigyűjtöttük. Ott valóban létezik olyan, hogy szankció, de az, amit a parlamentarizmus ősanyjának hívunk  önök is így hivatkoztak rá, azt mondták, hogy mi ezt úgy szeretjük, fel is írtam, mert olyan jól fogalmazott Kocsis Máté , a nemzetközi kitekintést önök gyakran szokták szeretni.

Én gyakran szeretem, nézzük is meg, hogy rendben vane ez a szabályozás, hogyha a briteknél is van. Az a helyzet, hogy nem. Mert a briteknél az első alkalommal öt napra szólhat maximum, és csak erre az időre vonhatják el. Tehát nincs olyan, hogy öt nap kitiltás, és akkor négy hónapra elveszem a fizetését. Ilyen nincs! Ráadásul nincs egy olyan rögtönítélő bíróság, mint Kövér László, hanem ott végigmegy az egész folyamaton ez az ügy. (Csenger-Zalán Zsolt: Milyen folyamaton?) A jogállami folyamaton, tehát van jogorvoslathoz való jog és fellebbezéshez való jog. (Hende Csaba: Ugyan már!) Itt ugyanmározik, de nézze meg. Nem akarok vitatkozni, mert ez agyrém. (Derültség az ellenzéki oldalon.)

Megnéztük, az elmúlt száz évben a briteknél ezt ötször alkalmazták. Ötször! Mégpedig öt napra, hat napra, két napra. A legsúlyosabb egy hathavi kitiltás volt. Elmondjam, hogy mi történt akkor? Kiderült egy képviselőről, hogy prostituáltakat használt és kokainozott. Ez volt a legsúlyosabb. (Zaj.) Tehát nem azért, mert azt mondta, hogy önök lopnak, csalnak vagy hazudnak. Ez egy érdekes kérdés. Tehát ne hivatkozzanak a brit példára, mert nem jó, nem fognak ezzel jól járni.

A másik a német Bundestag, ahol az elmúlt 27 évben hatszor volt példa arra, hogy kitiltottak képviselőt, szintén néhány napra. De a hollandoknál, a luxemburgiaknál meg a franciáknál az önök szempontjából még ennél is rosszabb a helyzet. Elhiszem, hogy azt hiszik, hogy megvezetnek minket meg a választókat azzal, hogy elhitetik velük, hogy ez mindenhol létezik, de ez nem így van. Nem így van! Ugyanis ott nem alkalmazzák. (Csenger-Zalán Zsolt: Dehogynem!) Most mondtam el, hogy az elmúlt száz évben ötször alkalmazták, és azt is elmondtam, hogy miért. De vigyázzon, mert a fizetése ugrik, ha megakasztja az ülés menetét. (Csenger-Zalán Zsolt: Ne fenyegessen!) És még fenyegetek is, ezért nekem négyhavi fog ugrani mindjárt.

Összefoglalva, az a helyzet, hogy az önök részéről ez egy bosszúhadjárat. Nem rajtunk állnak bosszút, hanem már megint a választókon állnak bosszút. Amit az elmúlt kilenc évben csináltak, azt folytatják. A legszerencsétlenebbektől, a legelesettebbektől elvették a vagyonukat, és ezt akarják most is folytatni, ezt a lopást, ráadásul úgy, hogy mi ennek még hangot se tudjunk adni. Ez az önök célja.

De tudják mit? Mi nem akarnánk  hogy mondjam?  az önök szavával élve renitenskedni a parlamentben, erre önök kényszerítettek minket az aljas törvényeikkel, és azzal, hogy nem hajlandók szóba állni velünk. (Csenger-Zalán Zsolt: Most is folyik egy vita!) Nincs vita. Hadd mondjak még valamit! Kigyűjtöttünk egy nagyon érdekes adatot, fog önöknek is tetszeni: 2010-19 között, azaz az elmúlt kilenc évben a több ezer elfogadott törvényjavaslatból négy volt ellenzéki. Négy! (Csenger-Zalán Zsolt: Mert a többi gyenge volt!) Ez nem párbeszéd. Ez nem együttműködés. Ez nem szakmai egyeztetés. Ez nem parlament. Ez arról szól, hogy önök minket biodíszletként akarnak használni itt a parlamentben, hogy mi itt csöndben asszisztáljunk az önök lopásaihoz. (Németh Szilárd István: Erről a nép döntött!) Semmi hajlandóság nincs önökben arra, hogy itt érdemi és értelmes vita folyjon, hogy meghallgassák annak a hárommillió szavazónak a véleményét, akik minket ideküldtek. Szó sincs ilyesmiről! Önök a saját önkényükhöz akarnak minket használni, és most már befogott szájjal.

A legnagyobb tisztelettel mondom, hogy mi ehhez nem fogunk asszisztálni. Összeállt az ellenzék, az egyesült ellenzék megy tovább az útján 2022-ig, akármit csinálnak, és le fogjuk váltani önöket a kormányból. Köszönöm. (Taps a Párbeszéd és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most az elsőként jelentkezett független képviselő kaphat szót. Megadom a szót Dúró Dóra képviselő asszonynak. Parancsoljon!

DÚRÓ DÓRA (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ez a javaslat hasonlóképpen botrányos, amilyen botrányos az egyesült balliberális tömb parlamenti viselkedése is. (Korózs Lajos: Ülj már le!) Senkit semmilyen magasztos elv egyáltalán nem vezérel, nem vezérli az ellenzéket sem, és nem vezérli a Fideszt sem akkor, amikor a Ház méltóságáról esik szó. Mindenki csupán a saját hatalomtechnikai érdekeit tartja szem előtt. Ez a javaslat egyébként beleilleszkedik abba, amit az elmúlt kilenc évben is a Házban mind a balliberális ellenzék, mind a Fidesz elkövetett. Valóban igaz az, hogy kiüresítették a plenáris üléseket, és egyre inkább hol a bizottságokba száműztek nagyon fontos érdemi vitákat, legyen szó például magukról a részletes vitákról. Régen az Országgyűlés a plenáris ülésen folytatta le a részletes vitákat is, de most már ez is a bizottságok feladatkörébe tartozik.

(14.00)

Számos beszámoló most már nem kerül a plenáris ülés elé, hanem bizottságokban folytatják le ezt. A Mi Hazánk Mozgalom képviselői minden ilyen esetben elvből nemmel szavaznak, hogy ne delegáljuk bizottságokba nagyon fontos kérdések megtárgyalását. De a legdurvább kiüresítés és a nyilvánosság korlátozása az volt, amikor a tévéközvetítéseket megszüntették, hiszen onnantól kezdve az Országgyűlés nyilvánossága csak részlegesen valósul meg.

De nemcsak eljárási kérdésekkel üresítik ki az Országgyűlést, hanem bizony azzal is, hogy rendszeresen egészen egyszerűen nem válaszolnak ellenzéki képviselők felvetéseire. Vagy olyan választ adnak, aminek tartalmilag semmi köze nincs a kérdésben elhangzottakhoz, vagy egész egyszerűen nem válaszolnak. De azt a gyakorlatot is meghonosították, hogy válaszolnak természetesen a vita legvégén, előterjesztőként, amikor már nincs lehetőségük reagálni a vitában részt vevő képviselőknek. Tehát ha komolyan vennék azokat a magasztos elveket, amelyeket hangoztatni olyan szépen tudnak, akkor valójában ezeket a joggyakorlatokat befejeznék, és érdemi vitákat folytatna az Országgyűlés.

A tekintetben pedig, hogy kinek mekkora a felelőssége abban, hogy idáig jutottunk el, érdemes lenne mindenkinek a saját háza táján söprögetnie legelőször, és magába szállnia, hogy miért alakult ki az a helyzet, ami kialakult sajnos 30 évvel az úgynevezett rendszerváltozás után.

Ez a javaslat továbbmegy ezen az úton, most már a tárgysorozatba-vételi vitákra sem lesz lehetőségünk, még kétperces hozzászólásokkal sem lesz lehetőség lefolytatni ezeket a vitákat a plenáris ülésen. Még ezt is sajnálják majd az ellenzéki képviselőktől, hogy két percben itt hozzászólhassanak olyankor, amikor egyébként önök jelen sincsenek ezeken a vitákon, hozzá sem szólnak rendszerint ezekhez az előterjesztésekhez. De most már ezt a jogot is megvonják az ellenzéki képviselőktől.

Fontos arról is szólni, hogy az a viselkedés, amit mi itt mindannyian, képviselők tanúsítunk az Országgyűlésben, bizony normaként szolgál, vagy legalábbis normaként kellene hogy szolgáljon a honfitársaink számára. Azt már ki sem merem mondani, hogy példát kellene mutatnunk, mert láttuk azt, hogy az önkormányzati választási kampányban mik derültek ki mind balliberális politikusokról, mind egyébként fideszes politikusokról. De az, hogy mi mit tartunk normális viselkedésnek, hogyan kell egy nézeteltérést kezelni, hogyan kell a konfliktusainkat kezelni, az bizony hatással van az egész magyar közéletre.

Az, hogy mi itt lövöldözünk, szétverjük a berendezést vagy egymás arcába dudálunk, bizony nagyon fontos üzenet az egész társadalom felé. Ezért lenne a legjobb, ha nem is kellene arról beszélni, hogy hogyan kell viselkedni a tisztelt Ház üléstermében, hanem egy konszenzus alakult volna ki a tekintetben, hogy mi az, ami megengedhető és mi az, ami nem engedhető meg ezen Ház falai között.

Két mozzanatot ki kell emelnem e tekintetben, az egyik a trágárság megjelenése, a másik pedig a konfliktusok, nézeteltérések rendezése. Hiszen ez az a két kulcspont, ami ennek a törvénynek a megszületéséhez vezetett. A trágárság tekintetében sajnos vissza kell nyúlnunk az őszödi beszédig, hiszen e tekintetben is ez egy fordulópontot jelent a magyar politika történetében. Hiszen ez volt az a pont, amikor olyan tömeges mértékben megjelent egy beszédben és olyan tömegeket elért a trágárság egy politikus szájából, nevezetesen éppen Magyarország akkori miniszterelnökének szájából, ami alapvetően elindította azt a züllést, aminek a kicsúcsosodása vagy legutóbbi megjelenése Hadházy Ákos elfogadhatatlan trágár kifejezéséhez vezetett itt, a plenáris ülésen.

De itt is söprögethetnének a saját házuk táján is a fideszes képviselők, gondoljunk csak L. Simon László verseire, amiket fel sem mert olvasni a tisztelt Házban, és amit egyébként állami támogatással adtak ki éppen akkor, amikor Hiller István volt a miniszter. De a szolnoki polgármester esetét is érdemes itt feleleveníteni, ami szintén rendkívül kellemetlen lehet a kormánypárti képviselők számára is. Lassan odáig is eljutunk, hogy 16-os karikát kell kitenni a parlamenti közvetítésekhez vagy néhány felszólaláshoz, vagy táblamutogatáshoz. Ez semmiképpen nem lehet az az irány, amit követnünk kell.

Hadházy Ákos esete ráadásul azért is különösen felháborító, mert nem is indulatból történt az ő cselekedete, hanem ő előre megfontolt szándékkal, otthon végiggondolva, kinyomtatva, behozva ide azt a táblát, gondolta úgy higgadtan, megfontoltan, hogy ez helyénvaló lehet a magyar Országgyűlésben. Nem arról volt szó tehát, hogy itt valami olyan rendkívüli esemény történt, amin a képviselő úr annyira felzaklatta magát, hogy kicsúszott a száján valami trágár beszólás, hanem ő ezt végiggondolta, és előre megfontolt szándékkal hozta be ide.

A konfliktusok vagy nézeteltérések rendezése kapcsán is nagyon sok mindenben mind a két oldalnak azért magába kellene nézni. Az elmúlt néhány órában is, ahogy követtem a vitát, nem tudtam eldönteni, hogy itt óvodás gyerekek civakodása vagy az Országgyűlés plenáris ülése zajlik. És sajnos a december 12-i esetek kapcsán is, ha mindenki elgondolkodik azon, hogy eltűrnénke óvodás gyerekektől például azt, hogy úgy rendezzék a konfliktust, hogy beledudálnak a másik arcába, akkor nyilvánvalóan nem tűrnénk el ezt tőlük. De az ellenzéki képviselők mégis azt gondolták, hogy ez norma lehet az Országgyűlés üléstermében, és ez a magatartás itt megengedhető. Nem, nem engedhető meg, sem az ellenzék részéről, sem a kormánypárti képviselők részéről.

Talán az egyik legdurvább része ennek a javaslatnak az, amikor azt indítványozzák, hogy lehessen mások helyett szavazatot leadni. Ez valami olyan egészen elképesztő, amire nagyon nehéz tényleg szavakat találni, hogy bárki komolyan felveti annak lehetőségét, hogy a mandátumok sérthetetlenségét és az egyenlő mandátum elvét ilyen durván sértő javaslatot beterjesztenek. Amikor az ember elgondolkodik azon, hogy a közéletben olyan embereket tudnak támogatni, vagy olyan szerződéseket tudnak még mindig kötni, amelyekben Czeglédy Csaba bárkit is átvilágít, akkor ehhez hasonló abszurdumnak tudom azt minősíteni, amikor önök meg azt gondolják, hogy itt mások helyett lehet majd szavazni. Eleve kivitelezhetetlen nagyon sok esetben, és egyébként a viták újabb kiüresítéséről árulkodik. Hiszen az, hogy mi elsősorban és alapvetően törvényhozók vagyunk, ebben a minőségünkben senki és semmi nem korlátozhatja egyetlen képviselőtársunkat sem, egyébként az bárhogyan viselkedik, bármit csinál akár itt, a plenáris ülésteremben, akár bárhol máshol az ő közéleti szerepvállalásai idején.

Például egy interpellációnál képzeljük el, hogy elhangzik egy ellenzéki interpelláció. Ugye, nem predesztináljuk előre azt, hogy az ellenzéki képviselő biztosan nem fogja elfogadni a kormánypárti választ, hiszen azért azt a jóhiszeműséget feltételeznünk kellene, hogy nem előre elrendelt mindenkinek a szavazata, hanem mérlegeli természetesen, majd az egyperces válasz idején kellene akkor meghozni azt a döntést, hogy valaki az ő nevében milyen szavazatot fog leadni. Ráadásul még azt sem tudhatja előre, hogy elfogadjae egyáltalán a választ a kérdező. Tehát ilyen technikai nehézségek is adódhatnak, túl azon, hogy nyilvánvalóan alaptörvény-ellenes.

Meggyőződésem szerint az is alaptörvény-ellenes, hogy a bizottságokban két kézzel szavaznak. Egészen elképesztő! És amikor arról beszélnek, hogy ez egy munkahely, akkor nem bővíteni kellene ezeknek a lehetőségeknek a körét, hanem megszüntetni ezeket a lehetőségeket, hogy ott is más helyett adják le a szavazatot. Mi történik akkor, ha éppen kiegészítik a napirendet valamivel egy bizottsági ülésen úgy, hogy az előre nem látható módon történik, hanem ott, helyben nyújtják be a napirend-módosító javaslatot? Arra vonatkozóan nyilvánvalóan nem fognak tudni megbízást adni. És sorolhatnám, hogy hány logikai bukfenc fog adódni abból, amit itt most beterjesztettek.

Ha egyenlő mércét szeretnénk felállítani minden egyes képviselőre, akkor nem az a megoldás, hogy a nyilvánvalóan elfogult és az egyik párthoz tartozó házelnök kezébe fogjuk adni a döntés lehetőségét. Hogy, hogy nem, a házelnök az ellenzéki képviselők nagy részénél már állapította meg azt, hogy ők olyan mértékben megsértették a Ház tekintélyét, hogy az büntetést érdemel, de hogy, hogy nem, kormánypárti képviselővel még soha ilyen meg nem történt. Nyilvánvaló ebből az arányból is, hogy itt nem egy pártatlan, az Országgyűléstől egyébként független testület döntéséről van szó.

Egyébként, ha megfogadnák bármelyik oldalról a Mi Hazánk Mozgalomnak azt a javaslatát, hogy töröljük el a mentelmi jogot, akkor valósulna meg a törvény előtti egyenlőség valójában. Akkor a politikusok, az országgyűlési képviselők nemcsak egymással lennének egyenlők, és a független igazságszolgáltatás előtt kellene felelnie mindenkinek azért, amit akár itt, akár bárhol máshol cselekszik, hanem ki tudnánk küszöbölni azt is, hogy egyébként más állampolgárokat nem illetnek meg olyan privilégiumok, amelyek még a múlt századból itt maradtak, de ma már semmilyen funkciójuk nincsen, sokkal inkább lett a politikusbűnözés melegágya a mentelmi jog.

(14.10)

Ne pénzmegvonással próbálják meg megrendszabályozni az egyébként milliárdos Gyurcsány Ferencet, mert őneki valószínűleg meg sem fog kottyanni, ha akár egyévi tiszteletdíját megvonják, nem lesz semmilyen hatással rá, viszont már régen börtönbe kellett volna önöknek is juttatni.

Arról a pontról szintén szólnom kell, amikor a közintézmények látogatásának lehetőségét korlátozzák. Értem azt, hogy nem teheti meg azt egy képviselő, hogy ha ő úgy gondolja, hogy ő most ellenőriz egy közintézményt, akkor azt mondja, hogy ő beköltözik oda és a ciklus hátralévő részét majd ő ott tölti, mert ő ellenőrizni szeretné. De ez nem ok arra, hogy a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntsük.

Mi az az alapelv, aminek érvényt kellene szerezni? Az, hogy egy ellenzéki képviselőnek is és egy kormánypárti képviselőnek is legyen érdemi lehetősége arra, hogy a közpénzből működő intézményeket érdemben ellenőrizhesse. Ezért ezt az ellenőrzési jogosultságot biztosítani kell számára úgy is, hogy ne előzetesen egyeztetett időpontban mehessen csak be egy közintézménybe, amikor egy protokolláris beszélgetésen majd rész vesz, és egyébként felkészülnek az intézmény minden egyes részében arra, hogy az ő látogatásakor minél jobb képet fessenek magukról, mert így valójában ez fog történni. A képviselő innentől kezdve nem fogja látni a valóságot, és ennek az ellenőrzési jognak éppen az a lényege, hogy a képviselő a valóságot megismerhesse ezekben az intézményekben.

Számos alkalommal éltem én magam is az intézménylátogatás lehetőségével, gyermekotthonokba, iskolákba, egyéb intézményekbe is tettem látogatást, és bizony egész más az a helyzet, amikor az ember nem előre egyeztetetten érkezik meg  természetesen udvariasan megvárva akár az intézményvezető kötött programjait, de a hétköznap valóságát meg tudom figyelni , mint az, amikor előre bejelentkezve, három hétre előre adnak időpontot  bár megjegyzem, vannak olyanok, akik nem is adnak semmikorra időpontot, és ezzel kapcsolatban nincsen szankció, hogy ők nem tájékoztatják megfelelően az érdeklődő képviselőt , mert bizony ilyenkor, olyan suttogó hírek is eljutottak hozzám, hogy előző éjszaka vittek be például bútorokat az adott intézménybe, hogy úgy tűnjön, mintha azok mindig is ott lettek volna. Tehát innentől kezdve normális körülmények közötti ellenőrzésre, a valóság normális körülmények közötti megismerésére sem lesz lehetősége egyetlen képviselőnek sem.

Tehát összefoglalva azt tudom elmondani, hogy ha akár az egyesült balliberális tömb, akár a Fidesz komolyan gondolná azt, hogy a Ház méltóságát meg kell óvni, és egy olyan közéletet teremtenénk meg, amelyben a képviselő valóban tudná normális körülmények között, az ellenőrzési jogaival élve, a hozzászólási jogával élve az ő feladatait ellátni, akkor ez a törvény elénk sem került volna, nem ilyen botrányos körülmények között tárgyalnánk, és nem ilyen botrányokra adott válasz lenne mindez.

A valódi megoldást pedig a mentelmi jog eltörlése jelentené, amit egyedül a Mi Hazánk Mozgalom képvisel a magyar közéletben. Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Jólesett. Tisztelt Országgyűlés! Most a nemzetiségeket képviselő bizottság által felkért nemzetiségi szószóló felszólalása következik. Megadom a szót Szolga József horvát nemzetiségi szószólónak, aki nemzetiségi nyelvén ismerteti felszólalásának első mondatait, majd magyarra fordítja azokat. Parancsoljon!

SZOLGA JÓZSEF nemzetiségi szószóló: Köszönöm a szót, elnök úr. Poštovani Gospodine Predsjedniče! Tisztelt Elnök Úr! Poštovani Dome! Tisztelt Ház! A T/8044. számon nyilvántartott, az Országgyűlés működését és a képviselők jogállását érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a H/8042. számon nyilvántartásba vett, az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló 10/2014. (II. 24.) országgyűlési határozat módosításáról szóló határozati javaslat benyújtását követően, tekintettel arra, hogy a javaslatok jelentősen érintik a nemzetiségi képviselő, a szószólók, a bizottságunk joggyakorlását, a nemzetiségeket képviselő bizottság kezdeményezte nemzetiségi napirendi pont keretében való tárgyalását. A Házbizottság 2019. november 14-ei döntését követően a Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2019. november 18-ai ülésén megtárgyalta mindkét tervezetet, és felkért a bizottsági vélemény előterjesztésére.

A sorrendben hatodik demokratikusan megválasztott Országgyűlés az Alaptörvény kihirdetését követően fontosnak tartotta, hogy a legfőbb népképviseleti szerv működési rendjét meghatározó egyes rendelkezéseket törvényi szintre emelje az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény elfogadásával. A törvény keretében biztosításra kerültek a nemzetiségek részvételével kapcsolatos jogosítványok is. Önálló jogintézményként jelent meg a nemzetiségeket képviselő bizottság, a nemzetiségi szószólók és a nemzetiségi képviselők, valamint a tevékenységükre vonatkozó szabályozás.

Az időszaki felülvizsgálatot az új országgyűlési ciklus indulása óta történt események és a jogalkalmazási tapasztalatok hozták napirendre. Az Országgyűlés működését és a képviselők jogállását érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatról elmondható, hogy további szabályokat emel törvényi szintre és mélyíti a részletrendelkezéseket. A tervezet csak kisebb hányadában tartalmaz új elemeket, egyes részletszabályok kerülnek pontosításra, illetve az Országgyűlés tagjaira vonatkozó egyes eljárások házbizottsági hatáskörből országgyűlési szintre kerülnek.

A módosítás újratárgyalja a jelképekre vonatkozó rendelkezéseket, egyértelművé teszi a jelkép fogalmát, annak felhasználási módját, a szabad, illetve hozzájáruláson alapuló használatot, eljárási szabályokat határoz meg, rögzíti a jogorvoslat lehetőségét a jogosulatlan használat során.

A javaslat további két fő terület szabályozási pontjait érinti, így az Országgyűlés működését, illetve a képviselők jogállásának kérdéseit. A nemzetiségi képviselő és szószóló feladatellátását, valamint joggyakorlását egyértelműen az eskütétel és az esküokmány aláírásának időpontjához köti. Megjegyezzük, hogy a nemzetiségi képviselő anyanyelven történő eskütételének, az alakuló ülésen való megjelenítésének nincs kialakult gyakorlata.

A 2018. évi országgyűlési választások eredménye kapcsán országos nemzetiségi önkormányzati listáról nemzetiségi képviselőként mandátumszerzésre került sor, amelyre tekintettel a Házbizottság 2018. június 1jén meghozott állásfoglalásában meghonosította a nemzetiségek érdekeit, jogait érintő interpelláció jogintézményét, kimondva, hogy a nemzetiségi képviselő rendes ülésszakonként egy ilyen interpelláció elmondására jogosult. Bizottságunk részéről támogatandó a javaslat azon szakasza, amely a speciális tárgyú interpellációt immár törvényi szinten nevesítené.

A javaslat nagy hangsúlyt fektet a tárgyalási rend fenntartására és a fegyelmi jogkörökre vonatkozó szabályokra, célként fogalmazza meg a bizottságok ülésein való jelenlét garantálását. A távollét szabályozása érinti a tiszteletdíj csökkentését. Tekintettel arra, hogy a képviselői, szószólói megbízatás időtartama munkaviszonyban töltött időnek minősül, fontos, hogy a díjazás elvonásával kapcsolatos rendelkezések is törvényi szabályokon alapuljanak; a nemzetiségek érdekeit, jogait érintő ügyekben a szószólókra is alkalmazni szükséges.

A bizottsági ülésen a tagok személyesen, illetve helyettesítés alapján vesznek részt. A módosítás alapján egyértelmű, hogy a helyettesítés útján történő részvételnek kizárólag az az esete minősül távolmaradásnak, amikor a bizottsági tag az ülés egészén nem vesz részt. A bizottsági tisztségre és tagságra tekintettel emelt összegű díjazás jár, az igazolatlan távolmaradás esetében a csökkentésnél kizárólag a bizottsági tagság után járó, emelt összeget kell alapul venni.

A javaslatban megfogalmazott, a nemzetiségi képviselői, szószólói tevékenységet segítő alkalmazottak határozott idejű alkalmazása időkorlátjának feloldása újraválasztásuk esetén biztosítja a jogos igényt a továbbfoglalkoztatásra.

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága részéről már korábban is megfogalmazódott, hogy az állandó bizottságokra vonatkozó joggyakorláshoz hasonlóan az Országgyűlés több alelnököt is válasszon a nemzetiségeket képviselő bizottságba. A javaslat módosító és kiegészítő pontjaiban megfogalmazott szövegrész feloldja az eddig indokolatlanul fenntartott különbségtételt a bizottságokon belüli szervezeti struktúrára vonatkozóan, így bizottságunk esetében is lehetővé teszi több alelnök megválasztását.

(Földi Lászlót a jegyzői székben Móring József Attila váltja fel.)

A nemzetiségi anyanyelven történő felszólalások lehetősége eddig is biztosított volt. A javaslatban megfogalmazott pontosítás az ezzel kapcsolatos többletteendők ellátására biztosít több időt. A felszólalás elhangzásához tolmácsolás szükséges, amelyhez fel kell készülni.

A törvényjavaslatban megfogalmazott, a nemzetiségek érdekeit, jogait érintő többletjogosítványok bevezetését  amelyek segítik a Magyarországi nemzetiségek bizottságának működését, a nemzetiségi képviselő, valamint a szószólók jogainak gyakorlását  bizottságunk részéről támogatjuk.

Tisztelt Országgyűlés! Megítélésünk szerint az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény módosítása kötelezően magával vonzza az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló 10/2014. (II. 24.) országgyűlési határozat felülvizsgálatát is.

(14.20)

A szabályok összhangba hozását, illetve a részletekbe menő, új eljárási rendelkezéseket a beterjesztők a H/8042. számú határozati javaslat benyújtásával kívánják megvalósítani. A törvénytervezet és a határozati javaslat együttes általános vita keretében történő megtárgyalása mindenképpen indokolt.

Megjegyezzük, hogy a 2014. évi országgyűlési választásokat megelőzően az új szervezeti rendhez igazodó, tartalmában és szerkezeti rendjében is teljeskörűen újrafogalmazott házszabályt fogadott el az Országgyűlés. Az új szabályok adta lehetőségeken keresztül a nemzetiségek bekapcsolódhattak a törvényalkotás munkájába: az őshonos nemzetiségek képviseletét ellátó nemzetiségi képviselő, szószóló, valamint a nemzetiségeket képviselő bizottság számára biztosításra kerültek azok a jogosítványok, amelyek tevékenységük ellátásához szükségesek, emellett egyszerűsödött a költségvetési eljárás és a beszámolók tárgyalásának rendje is.

A házszabály a hatálybalépése óta három esetben kisebb módosításokon esett át. A jelenlegi javaslat jelentős módosításokat és kiegészítéseket tartalmaz. A tervezet házszabályi szintű, részletes rendelkezéseket javasol az ülésekről való képviselői távollét szabályozására, a képviselői tiszteletdíj csökkentésére, a végrehajtási szabályokra.

A javaslat több ponton is érinti a nemzetiségi képviselő és a szószóló felszólalásának szabályait, így: csak egyetlen napirend utáni felszólalásra van lehetőség; egyperces időtartamban van mód ügyrendi javaslatot tenni; kétperces hozzászólási lehetőséget kérhetnek; ha az Országgyűlés a vitát lezárta, öt-öt perces időtartamban felszólalhatnak; a bizottsági felszólalásokat követően legkevesebb öt percben felszólalhatnak; a zárószavazás előtt ötperces időtartamban szólalhatnak fel. A javaslat a nemzetiségi napirendi pontok vitájában kvázi vezérszónoknak tekinti a bizottság által felkért felszólalót, és mellette a többi nemzetiségi képviselőnek, szószólónak is felszólalási lehetőséget biztosít. A határozattervezet rendezi a kialakult gyakorlatot, vagyis vitához kapcsolódó bizottságnak minősíti a nemzetiségeket képviselő bizottságot a költségvetésitörvény- és a zárszámadásitörvény-javaslat tárgyalása során.

A javaslatban jelentős hangsúlyt kapnak az ülésekre vonatkozó távolmaradás igazolásának szabályai. Az új melléklet elfogadásával beiktatásra kerül az ülésekről való távolmaradás bejelentésének, igazolásának eljárási rendje.

Fontos megjegyezni, hogy a javaslatokban megfogalmazott új szabályok lépcsőzetesen lépnek hatályba, így a nemzetiségek bizottsága, a nemzetiségi képviselő és a szószóló az elfogadást követően felkészülhetnek a gyakorlati alkalmazásra.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A javaslatok egyes rendelkezéseire vonatkozó módosítási javaslatokat a Magyarországi nemzetiségek bizottsága meg fogja tárgyalni. Az új szabályozás egyes szakaszaira kialakított bizottsági vélemény a részletes vita során kerül ismertetésre.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Hvala na pozornosti! (Taps.)

Felszólalások:   1-25   26-59   60-81      Ülésnap adatai