Felszólalás adatai

Felszólalások:   225-230   231-246   247-256      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatalokra a szerdai ülésnapon kerül sor. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a „Magyarország Alaptörvényének hetedik módosítása” című előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája. A kormány-előterjesztés T/332. számon és az ahhoz érkezett bizottsági nem önálló iromány a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Tisztelt Országgyűlés! A vitában elsőként a Törvényalkotási bizottság álláspontjának ismertetésére kerül sor. Megadom a szót Herczeg Tamás képviselő úrnak, a bizottság előadójának. Parancsoljon, képviselő úr!

HERCZEG TAMÁS, a Törvényalkotási bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatom önöket, hogy a Törvényalkotási bizottság 2018. június 14-én tartott ülésén megtárgyalta a Magyarország Alaptörvényének hetedik módosítása címmel benyújtott T/332. számú törvényjavaslatot. Az összegző módosító javaslatot és összegző jelentést a bizottság az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló 10/2014. számú országgyűlési határozat 46. §-a alapján 20 igen szavazattal, 4 nem ellenében, 5 tartózkodás mellett támogatta. Elöljáróban tájékoztatom önöket, hogy ellenzéki képviselőtársaim a házszabállyal való visszaélés kérdését többször felvetették, de ezt ezúton is vissza kell utasítani. Szeretném elmondani, hogy a törvényalkotás rendjében mind a képviselőknek, mind a bizottságoknak egyaránt megvan a joguk, hogy módosító indítványokkal éljenek, és jelen esetben ez valósult meg. Az ellenzék által megfogalmazott kritikák ellenére tehát a bizottság eljárása a házszabály rendelkezéseinek megfelelt.

A javaslatot összegezve: a módosító javaslat az Alaptörvény R) cikk új (4) bekezdésének olyan kiegészítését tartalmazza, amely az állam minden szervének kötelességévé teszi az alkotmányos önazonosság mellett a keresztény kultúra védelmét is. Európában jelenleg olyan folyamatok zajlanak, melyek eredményeképpen Európa hagyományos kulturális arculata átalakulni látszik. A keresztény kultúra pedig olyan egyetemes érték, amelynek megőrzése kiemelten fontos, ezért szükséges az állam védelmező szerepének alaptörvényi szinten történő megjelenítése.

Tisztelt Ház! Jelentőségteljes kiemelni továbbá, hogy az otthon védelmének két esetkörét különbözteti meg az elfogadott javaslat. Az otthont mint a fáradt ember utolsó mentsvárának helyszínét, vagyis az otthon nyugalmát az Alaptörvény VI. cikke érinti, mert az közvetlenül összefüggésben van a magán- és családi élettel. Ettől eltérően az otthont mint fizikailag védendő helyet az Alaptörvény XXII. cikkében is elhelyezi.

Az indítvány mindezen túl érinti a XXII. cikket, amelyben rögzítésre kerül, hogy tilos az életvitelszerűen közterületen tartózkodás, tehát a közterület védelme, illetve a városi élet megfelelő feltételeinek a megteremtése a törvényalkotó célja. A feltételeket pedig mind a kormány, mind az önkormányzatok számos eszközzel biztosítják.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat jól szolgálja majd a jövőben a magyar nemzet szuverenitását, erősíteni fogja az önazonosságunkat, és biztosítja azt, hogy ezekhez a feltételekhez kapcsolódóan megteremtsük a helyi népesség és az állami struktúránk védelmét. Kérem, hogy támogassák a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem Völner Pál államtitkár urat mint előterjesztőt, hogy a vita e szakaszában kíváne szólni. (Dr. Völner Pál: Nem.) Jelzi, hogy nem. Tisztelt Országgyűlés! A kijelölt Igazságügyi bizottság nem állított előadót. Most képviselői felszólalások következnek a napirend szerinti időkeretekben. A vita során kétperces felszólalásra nincs lehetőség. Elsőként megkérdezem Herczeg Tamás képviselő urat, hogy kíváne most ismételten felszólalni mint előre bejelentett felszólaló. (Herczeg Tamás: Köszönöm, nem.) Mivel a bizottsági álláspont és az ön álláspontja egybeesik, így a vita e szakaszában nem kíván ismételten felszólalni, ha jól érzékeltem.

Megadom a szót Arató Gergely képviselő úrnak, a DK képviselőcsoportja részéről. Öné a szó, képviselő úr.

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sajnálatos módon nem tudtuk osztani a Törvényalkotási bizottság többségének azt az álláspontját, hogy ez egy házszabályszerű javaslat lenne, önök ugyanis gyakorlatilag egy komplett nyolcadik alkotmánymódosítást csempésztek bele a hetedik alkotmánymódosításba úgy, hogy a Törvényalkotási bizottság előző nap délután ismerkedhetett meg ezzel a javaslattal. Ennek a javaslatnak teljesen nyilvánvaló módon kizárólag az volt a célja, hogy önöknek ne kelljen az általános vitában, majd a szakbizottságokban megméretni ezeket a javaslatokat, hanem egy kellemes, családias jellegű éjszakai vitában lehessen erről csak az Országgyűlés plénuma előtt beszélgetni, ahogy csak egy képviselő és államtitkár úr vesz részt a vitában, mutatva azt, hogy mennyire szívügye a Fidesznek ez a módosítás akkor, ha nem politikai termékről van szó. Ez a javaslat tehát először is nem felel meg a házszabálynak, nem felel meg a parlamentáris demokrácia követelményeinek. Ha lenne Magyarországon alkotmányosság, lenne Magyarországon parlamenti demokrácia, és lenne ezt védő Alkotmánybíróság, akkor ez a javaslat formai okokból is elbukna pillanatokon belül. Van persze tartalmi probléma is. Önök egy olyan kötelezettséget állapítanak meg az állami szervek felé, tudniillik a keresztény kultúra védelmét, aminek azok nem tudnak megfelelni. Hiszen, mint azt nagyon bölcsen mondta egyik fideszes képviselőtársunk a bizottság ülésén, először definiálni kellene azt, hogy pontosan mi is az a keresztény kultúra, mi is az, amit az állami szerveknek védelmezniük kell, mit jelent pontosan ez a fogalom. Tisztelt képviselőtársaim, itt az Alaptörvényről beszélgetünk és nem egy politikai nyilatkozatról, nem a Fidesz kongresszusi kiáltványáról vagy nem egy miniszterelnöki péntek reggeli nyilatkozatról. Itt a szavaknak jelentése kell hogy legyen, mégpedig jogi értelemben is jelentése kell legyen.

Amikor önök kötelmeket állapítanak meg, azok mögött nincs semmilyen érdemi jogi tartalom, sem a nemzetközi jogban, sem a magyar jogban. Ugyanakkor viszont ez a fajta módosítás megnyitja az utat egy nagyon veszélyes irányba. Megnyitja az utat abba az irányba, amikor az állami szerveknek nem a törvényesség védelme, nem az írott és megismerhető jogszabályok betartatása a dolga, hanem annak a védelme, amit önök keresztény kultúrának gondolnak. Ez a fajta gondolkodásmód éppen ellentétes az európai kultúrával, ellentétes azzal, amire önök napirend előtt is hivatkoztak, hiszen az európai kultúra immár évszázadok óta a jog uralmáról szól a vallás fölött. Évszázadok óta arról szól, hogy a megismerhető jogszabályok rendezik be a társadalmunkat, és nem valakinek a világnézete, akár a többségnek, akár a kisebbségnek a világnézete. Magyarországon a kereszténység esetében egyébként éppen a kisebbségé, mert Magyarországon csak a lakosság kisebbsége hívő keresztény.

(18.00)

De ez tulajdonképpen mindegy is. A lényeg az, hogy az az irány, amelyik irányba önök ezzel a módosítással elindulnak, az egyházi államok, a vallási fundamentalizmus útja, az Iszlám Államnak és Iránnak az útja, az az út, amelyik egyébként valóban fenyegeti ezt az európai kultúrát. Önök az európai kultúrát támadják, amikor a vallásból jogforrást csinálnak.

És hogy mennyire nem gondolják komolyan ezt, mutatja az, amit az alaptörvény-módosítás másik pontjában tesznek meg. Mert önök nem megszüntetik a hajléktalanságot rendeleti úton. Bárcsak ilyen egyszerű lenne! Bárcsak elég lenne beleírni az Alaptörvénybe azt, hogy nincsenek többé hajléktalanok! Önök nem ezt teszik. Önök büntetni rendelik a hajléktalanságot. Önök nem megoldást keresnek a hajléktalan emberek problémáira, nem is megelőzni akarják, mint azt láthattuk a devizahitelesekkel kapcsolatos kérdésekhez való hozzáállásukból. Önök bizony csak azt írják bele az Alaptörvénybe, hogy aki az utcán él életvitelszerűen, azt meg lehet büntetni. Erre teremtenek lehetőséget.

Ez pedig nem old meg semmit, de ezt önök nagyon jól tudják. Hiszen ha jól emlékszem, 2012-ben a szabálysértési törvénybe, majd az Alkotmánybírósággal való csörte után 2013-ban az Alaptörvénybe is beírták a közterületen való tartózkodás büntethetőségét. Ma léteznek olyan jogszabályok, amelyek alapján el lehet járni ezekben az ügyekben. Van fővárosi rendelet, vannak kerületi rendeletek, önkormányzati rendeletek, van szabálysértési törvény, ami ezt lehetővé teszi. És mi a valóság? A valóság az, hogy évek óta nem indult már ilyen eljárás, egyetlen hónap volt, amikor a százat meghaladta az ilyen eljárások száma; fognak csodálkozni: 2014-ben, az önkormányzati választások idején.

Önök tehát egy olyan szabálynak nyitnak most utat az Alaptörvényben, ami nem hatékony, nem segít a közterületeket megvédeni, nem segít a hajléktalan emberek problémáit megoldani, nem segít semmit, csak kampányolni lehet vele. Ennek pedig nincsen semmi értelme.

Végül szeretném megerősíteni, hogy önök minden olyan módosító javaslatot elutasítottak az Alaptörvény vitája kapcsán, amelyik enyhítette volna azokat a nyilvánvaló jogsértéseket, nyilvánvaló alapjogsértéseket, amelyeket ez az alaptörvény-módosítás tartalmaz, és amelyek enyhítették volna a bírósági rendszer megszállását, a bíróságok függetlenségének megszüntetését. Ez a javaslat eleve alkalmatlan volt arra, hogy egy demokratikus ország Alaptörvényébe bekerüljön, és ezen a módosítások semmit sem segítettek, csak rontottak a helyzeten. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a DK soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Bősz Anett képviselő úr…  képviselő asszony, független képviselő. Elnézését kérem a nyelvbotlásért. Közben megköszönöm együttműködésüket, az ülés vezetését átadom Sneider alelnök úrnak.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Amennyiben önök, kedves kormánypárti képviselő urak és hölgyek, a keresztény értékek védelmét Alaptörvénybe kívánják iktatni, fel szeretném hívni a figyelmüket, hogy a kormányzati működésük ezentúl Alaptörvénybe ütközik majd. Hogyan fér bele a keresztény értékek közé a kormányzati gyűlöletkampány? Hogyan fér bele a keresztény értékek közé, hogy önök ember és ember között különbséget tesznek? Figyelmükbe ajánlanék két fontos keresztény értéket, a szabad akaratot és a felebaráti szeretetet, ha úgy tetszik, akkor a szabadság és a felelősségvállalás értékkettősét. Ha e két értéket komolyan veszik, akkor nem iktathatják az úgynevezett keresztény kultúrát, vagy legalábbis azt, amit önök ez alatt értenek, nem iktathatják Alaptörvénybe. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK : Köszönjük. Köszöntöm tisztelt képviselőtársaimat. Megadom a szót Harangozó Tamás képviselő úrnak, aki éppen most jön be. Megvárjuk, amíg elfoglalja a helyét.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Épp azért mentem ki, hogy megtudjam, hányadik leszek a sorban. De így eléggé gyorsan megtudtam. Köszönöm szépen.Tisztelt Országgyűlés! Nem lesz hosszú a felszólalásom, mert azt gondolom, a helyzet komolyságát és komolytalanságát a kormánypárti képviselők maguk prezentálják. Kérdezhetném úgy is egyszerűen, hogy mégis, miről beszélünk itt. Milyen vita ez itt, valaki árulja már el nekem?! Mi folyik itt? Ez az alkotmányozás folyamata már, képviselő úr? A helyzet az, hogy egy teljesen törvénytelen eljárásban módosítják az Alaptörvényt. Ezen az sem segít, hogy önök kétharmados többséggel ücsörögnek a Törvényalkotási bizottságban, és szemmel láthatóan bármiféle érvvel magukat megzavarni nem hagyó módon szavaznak mindenhol, ahogy azt elvárják önöktől a főnökeik.

Ettől még nem lehet nemhogy Alaptörvényt vagy alkotmányt, hanem, ahogy szokták mondani, egy önkormányzati rendeletet sem olyan módon módosítani, ahogy önök most ezt csinálták; egyszerűen törvénytelen, és ezt önök pontosan jól tudják. Valószínűleg cinikusan azért nem foglalkoznak vele, mert hiába emelgetnénk újra egy csomó kézzel a „Ne írd alá, János!”-táblákat a parlamentben, valószínűleg hiába küldené el a köztársasági elnök az Alkotmánybíróságnak, mindenhol már körbeért a fideszes gépezet, nem történne semmi.

De ez tényleg észveszejtő, hogy egyetlen képviselőjük jön be ide a Fidesz-frakcióból, felolvasni egy papírt, hellyel-közzel egyébként vezérszónoklat vagy bizottsági előadás címen, az alkotmányukról, a maguk alkotmányáról, amit Alaptörvénynek hívnak, amivel az előzőt kidobták és csináltak egy másikat saját maguknak, és elfogadták itt, ebben a teremben nem is olyan régen, nagy ívben téve rá egyébként, hogy az országban élő másik sok millió ember mit gondol róla. De ez az önök állítólag szent dokumentuma.

És beülünk ide, és nem tudom…  borzalom! Egyébként valóban, valószínűleg az ellenzéki képviselőket azért érdekli egy picit jobban, mert pontosan tudják, hogy amit beleírnak ebbe az Alaptörvénybe, az számos ponton az itt élő emberek érdekével szembemegy. És én most minden olyan részre nem fogok kitérni, mert tényleg nem általános vita, amit már végigbeszéltünk. Van ebben a javaslatban a szögtől a repülőig minden. Egyébként tényleg úgy néz ki, mint egy rossz fideszes szórólap. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Nagyjából, ha jól látom, ennek a komolyságán is veszik ennek a kérdésnek a súlyát.

De egész biztosan van benne, amit szóvá szeretnék itt tenni, és tényleg, ezzel be is fejezem; az, hogy önök ebben a javaslatban sok minden más mellett, pontosan tudja mindenki ebben az országban, véglegesen nekiesnek a magyar független igazságszolgáltatásnak, amellett nem lehet elmenni szó nélkül. És amellett azért nem lehet elmenni szó nélkül, mert ez nem az ellenzékről vagy a kormányról szól. Nem a politikusokról és semmilyen típusú pártállástól nem függ vagy nem szól.

Ez minden magyar állampolgár egyébként kiharcolt szent érdeke és joga, hogy egyetlen kormány a független igazságszolgáltatást maga alá gyűrni ne merje. A legsötétebb időszakokban történt ez csak meg Magyarországon. Volt ilyen néhány az előző században, ez tény és való. De azt gondolom, túl sok ember túl sok áldozatot hozott azért, hogy ezt az alapértéket tessék tiszteletben tartani, és napi politikai vagy gazdasági érdekek alá nem lehet gyűrni.

Amikor majd egy vállalkozó azzal fog szembesülni, hogy a kényük-kedvük alapján kinevezett bírók majd a kényük-kedvük vagy éppen a gazdasági érdekeik, az oligarcháik érdekei mellett fognak gazdasági ügyeket bíróságon eldönteni, akkor majd rájönnek, hogy miről beszéltünk itt a parlamentben. Amikor egyszerű polgárok vagy civilek azt veszik észre, hogy nem a törvény betűje és szelleme, hanem mondjuk, a fideszes módosító javaslat indoklása alapján kell majd őket elvitetni, akkor majd rájönnek, hogy miről beszéltünk itt.

És azt gondolom, hogy sokkal nagyobb súlya van ennek a dolognak, mint ahogy önök ezt az egészet csinálják, és ahogy akár ezt a vitát is megtisztelik. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönjük. Megadom a szót Varga-Damm Andrea képviselő asszonynak.

(18.10)

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Már ebben a kérdésben többen felszólaltunk a frakciónkból, most nem is kívánom sokáig szaporítani a szót, de megpróbálom a Harangozó Tamás képviselőtársam által megütött felhangot magam is megragadni és akként szólni. Egy jogászember számára, amikor a tanulmányait végzi az egyetemen, és az alkotmányjogot és az állam- és jogelméletet tanulja, legalábbis, amikor még én jártam arra az egyetemre, ezek a kérdések úgynevezett szent ügyek voltak. A tanáraink is úgy beszéltek erről, mintha egy templomban lennénk, és mintha a mi hivatásunk szentségét próbálnák megtanítani, és ezt a szellemiséget vettük magunk is át.

Ha visszaidézem ezeket az előadásokat, azokat a szemináriumokat, azokat a vizsgákat, amelyek az alkotmányjogról szóltak, amelyek az alkotmányosságról szóltak, amelyek arról szóltak, hogy egyáltalán nem egy polgárnak, egy jogászembernek majd ezt a kérdést hogy kell képviselnie, milyen gondolkodás mentén kell hozzáállnia, és milyen módon kell ezt a szent ügyet képviselnie, mindazokhoz képest az elmúlt 8 év alkotmányozása egyszerűen olyan mértékű lábbal tiprása ennek a tudománynak és annak a szentségnek, amit az alkotmányjog jelent, hogy tulajdonképpen szavakkal már igazán nem is lehet illetni, legalábbis nyomdafestéket tűrő szavakkal nem. Nagyon remélem, hogy majd lesznek az egyetemeken, a doktori iskolákban a következő évtizedekben olyan hallgatók, akik feldolgozzák az önök alkotmányozását, és be tudják mutatni a jövő nemzedéknek, hogy nem, nem, soha  hogy az előttem ülő drága Brenner Koloman barátom szavait idézzem.

Egyszerűen ez az alaptörvény-módosítás semmi másról nem szól, mint egy propagandaanyag, mint egy kommunikációs blöff. Tényleg el tudja azt valaki képzelni, hogy csak azért, mert önök ebbe az Alaptörvénybe beleírnak olyan kitételeket, amelyek például a bevándorlás akadályozását szolgálják, ez majd valóban meg is fogja akadályozni a bevándorlást? Nem ez fogja megakadályozni a bevándorlást! Nem ez fogja bármely nemzetközi egyezmény végrehajtását akadályozni, hanem az fogja akadályozni, ha ebben a társadalomban lesz egy összetartó erő, ebben a társadalomban van egy erős honvédelem, van egy erős rendőrség, van egy erős nemzeti öntudat. És lehet bármilyen keresztény kultúrát meg önazonosságot a papírra leírni, ha a magyar társadalom érzelmeiben és szívében ez nincs benne! Lehet, hogy a szavazóurnáknál ott volt egy félelem, de a félelem nem attól volt ott, mert ő a nemzetét félti, hanem azt a kicsi, apró szegmenst, ami őt még az életben megilleti. Az 50 ezer forintot kapó nyugdíjas a düledező házában nem a nemzeti érzelme alapján gondolta azt, hogy önökre fog szavazni, mert önök védik meg a magyar társadalmat jelesül a migrációtól, hanem az ő saját pici, megszerzett és még megtartott egzisztenciális körülményét félti. Erre nem lehet nemzetet építeni! Erre nem lehet olyan viszonyokat építeni, amivel vagy ami mellett egy Alaptörvény valóban működteti ennek a nemzetnek az összetartozását, ennek a nemzetnek a túlélését! (Közbeszólás a Jobbik soraiban: Úgy van!)

Magam úgy érzem, akkor lehetne itt egy ilyen törvényjavaslatot benyújtani, ha például mindjárt mellette azt látnám, hogy valóban hatékony, tisztességes, társadalomközpontú, jövőnemzedék-központú szociálpolitika, oktatási rendszer és egészségügy lenne. Mert lehet Alaptörvényt tízpercenként is módosítani, hiszen a kétharmadukkal bármikor bármit beleírhatnak, de ha nincs emellett egy olyan hatékony kormányzati munka, és nincs emellett egy tudatos társadalom, amely emellé odaáll, és mindenki megteszi a magáét, akkor bármennyiszer bármilyen Alaptörvényt akarnak módosítani, soha, de soha nem lesz eredménye.

S azt felejtik el mindig az M1 híradójától az Echo TV híradóján keresztül a TV2 butító híradójáig, azt tetszenek elfelejteni mindig bemondani, amikor épp arról szólnak, hogy igen, most a Stop Sorost fogjuk tárgyalni, hogy na de kérem, hozhatunk mi bármilyen alaptörvény-módosítást, a nemzetközi egyezményeket be kell tartani. Az Alaptörvényben is benne van: a nemzetközi egyezmények, megállapodások, kötelezettségvállalások, az európai uniós alapszerződés köt minket. Nincs az az Alaptörvény, ami ezt feloldja. És hangsúlyozni kívánom: a Jobbik-frakcióban, a pártban és a pártvezetésben egyetlen ember nincs, aki támogatni kívánná a migrációt. Ma már úgy látjuk egyébként, hogy a politikai paletta teljes 100 százaléka lefedett, és senki nem szeretné, ha a migráció okán a magyar társadalomban nagyon sok, egészen más kultúrkörből, más életminőségű, másfajta szemléletű, tömegesen bevándorló ember lenne, mert tudjuk, hogy ők nem biztos, hogy képesek lennének integrálódni, de egy biztos, hogy a magyar társadalom nem is alkalmas arra, hogy befogadja őket. Egyébként meg erőforrásaink is rendkívül korlátozottak. Tehát hangsúlyozom: ezt senki nem akarja. De ezzel az alaptörvény-módosítással ezt nem lehet megakadályozni, és akkor nem is teszem föl azt a kérdést, hogy egyébként, ha több tízezer ember megjelenik a határnál, azt vajon ki milyen módon fogja megvédeni, mert egyet már tudunk: 2015-ben a Fidesz-KDNP-kormány kudarcot vallott, mert 60 ezer ember át tudott Magyarországon menni.

Azon az országon, amelynek kormányát, mondjuk, mi vezetnénk, nem tudott volna nem 60 ezer, hanem ezer ember sem végigszáguldozni az országon, de alapvetően egyetlen oka lett volna, hogy miért nem: mert mi nem akartunk ebből kommunikációs blöfföt csinálni, nem akartuk a migránsok látványával riogatni Budapest társadalmát. Ugye? Mert azért azt is tudjuk, hogy nemcsak az ügyetlenkedés okán jött be 60 ezer ember, hanem azért is, mert ez nagyon jól jött a kormánynak, hogy így a korrupcióról és társairól nem kellett beszélni, elvette a migrációtól való félelem az emberek józan ítélőképességét, hogy közben éppen az országot lopják ki alóluk, és a jövő nemzedék erőforrásait.

De egy picit hadd menjek bele a részletekbe! Magánotthon sérelme, ez a bizonyos politikusok háza előtti tüntetés. Én mindig azt szoktam mondani, nagy tisztelettel, hogy annak a politikusnak a háza előtt soha az életben nem fognak tüntetni, aki a társadalom érdekében dolgozik. Mert azért ebben a kormányban és az előző kormányban volt jó pár miniszter, van jó pár miniszter és van jó pár államtitkár, akik háza előtt sem eddig, sem ezután nem fognak tüntetni, méghozzá azért, mert a munkájuk minőségét a társadalom nem tekinti olyan rossznak, hogy a háza előtt kelljen a tiltakozását kifejezni. Egy társadalom nem arra épül, hogy ő mindenáron tüntetni akar. Egy társadalom arra épül, hogy békében szeretne élni, és amikor már azt az eszközt veszi igénybe, hogy akár csoportosan, akár tömegesen tiltakozik, az azért történik, mert már nincs más eszköze.

Én magam soha nem tartanék attól politikusként, vezető politikusként, hogy az én házam előtt megjelennének tüntetni. Miért nem? Azért nem, mert tisztességesen végzem a munkámat, és mindig minden társadalmi csoportot, azok érdekeit, azok vágyait és azok elvárásait  amire egyébként mindenki felesküdött, amikor akár a Házba, akár a minisztériumokba belépett  annak rendje és módja szerint képviselem. Tehát én azt gondolom, hogy ezt a passzust nem kellett volna bevezetni, mert egyébként szerényen megjegyzem: a sérelmet, amit itt ír  magánotthon sérelme , na, ezt megint ki fogja definiálni? Fizikai sérelem? Verbális sérelem? Hangzavar? Vagy egyszerűen csak az, hogy sokan vannak ott? Vagy nem tud bemenni az ajtón? Vagy nem tudja kinyitni a garázskaput? Mi lesz a sérelem mértéke? Azt tudjuk, majd lesz egy jogszabály, amiben valamit meg fognak határozni, hiszen ez csak egy kezdő lépés, de már most jelzem, biztos rengeteg hiba lesz benne, sőt a jogértelmezésben, amit majd a bíráknak kellene megtenniük, sem lesz könnyű a dolguk.

A következő fontos kérdés a közigazgatási bíróság. Korábban is beszéltünk erről, de azóta már látom a jeleket  mert érkeznek a különböző törvényjavaslatok a Ház elé , amikor azt mondja, hogy törvényben meghatározott más ügyek fognak ez elé a bíróság elé jönni. Mindig ez teremti meg a bizalmatlanságot: mi lehet majd az a „más ügy”? Na, vajon mi lesz az a „más ügy”?

(18.20)

Már látjuk: az oligarcháik gazdasági érdekeltségei okán keletkezett jogviták fognak mint más ügyek odakerülni. Ez már megint milyen bizalmatlansági faktort fog a társadalomban eredményezni? Úristen, még a jogvitáikat is úgy akarják elbírálni, hogy saját bíróikkal, saját bírósági szervezeteikben, saját felsőbírósággal. Hiába mondja Trócsányi miniszter úr, hogy 70 éve így volt, és én ahhoz akarok visszatérni, mert az milyen jó volt, és én mint jogtudós úgy érzem, hogy innentől kezdve a magyar társadalom bírósági rendszere a legtökéletesebb lesz; mert ezt hallottuk mind a bizottsági meghallgatásakor, mind aztán itt a törvényjavaslat előterjesztésekor. Ez egy nagyon szép vágy, nagyon becsülendő dolog, nagyon jogtudóshoz illő cselekedet. Csak az a probléma, hogy ez a kormányzat már annyira elvesztette a bizalmat az emberek és a jogászszakma között, hogy pontosan tudjuk, ez is óriási visszaélésekre adhat okot.

És ami aztán a legfontosabb ezzel a javaslattal kapcsolatban, hiszen fogy az időm: ez pedig az, hogy igenis bele akarnak csempészni utólag egy nyolcadik alaptörvény-módosítást a hetedikbe úgy, hogy ezt senki nem ismerhette korábban, a bizottság előtt terjesztik elénk, nem lehet kitárgyalni, nem lehet megbeszélni, nem lehet átgondolni. És ráadásul egy olyan terminológiát akar az Alaptörvénybe bevezetni, ami mind a magyar társadalomtól, a magyar kultúrától teljesen idegen, definiálatlan, és tulajdonképpen, hogy őszinte legyek, fogalmunk nincs, hogy önök ezzel a kérdéssel mit akarnak kezdeni, és csak remélni tudjuk, hogy nem tényleg a diktatúrának már egy beteges változata fog az önök kormányzásából az alaptörvény-módosítás után kijönni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő asszony. Kérdezem képviselőtársaimat, kíváne még valaki hozzászólni a vitához. (Jelzésre:) Igen, Keresztes László Lóránt képviselő úré a szó.

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. Az Alaptörvény módosítása vitájának ezen szakaszában már csak röviden szeretnék hozzászólni, tekintettel arra, hogy a mai napon a napirend előtti hozzászólásomban már érintettem ezt a kérdést, illetve vitatkoztunk is tulajdonképpen, vagy elkezdődött egy vita Rétvári államtitkár úrral. És én szeretném is kihasználni a lehetőséget, hogy visszatért államtitkár úr (Dr. Rétvári Bence a páholyban foglal helyet.), úgyhogy szeretnék majd néhány korábbi nyilatkozatára reagálni, szerintem ez mindenképpen tanulságos vagy szimbolikus, hogy néhány tényt miképpen ferdített el államtitkár úr. Azt mindenképpen szeretném megjegyezni, hogy nagyon köszönöm ellenzéki képviselőtársaim hozzászólását. Mindenképpen kijelenthetjük, hogy a mai napon az ellenzéki képviselők és az ellenzéki pártok voltak azok, amelyek méltóképpen álltak hozzá az Alaptörvény módosításának vitájához. Nézzünk körül ebben a teremben, négy kormánypárti képviselővel nézünk szembe, úgy gondolom, hogy ez méltatlan az Alaptörvényhez, méltatlan az Alaptörvény módosításához, és méltatlan ahhoz a problémakörhöz, aminek a megoldására elvileg önök ezt az alaptörvény-módosítást előterjesztették, bár tudjuk, hogy ez önöknél semmi több, mint kommunikációs fogás.

Az alaptörvény-módosítás fő problémafelvetése az Európát sújtó tömeges bevándorlás mint kihívás, illetve a magyar nemzeti szuverenitás megvédelmezése mint feladat. Azt gondolom, mindannyian egyetértünk azzal, hogy ez rendkívül fontos problémakör maga, tehát ami felvetésre került az alaptörvény-módosításban, illetve hogy a Stop Soros törvényjavaslat is részben ezzel foglalkozik, de azt is láthatjuk, hogy maga az alaptörvény-módosítási javaslat alkalmatlan arra, hogy e tekintetben valós lépéseket tegyen. Általánosságban elmondható, hogy vannak olyan kijelentések ebben a törvényjavaslatban, ebben a salátatörvényben, amelyekkel egyet lehet érteni, vannak olyanok, amelyek elfogadhatatlanok, és meggyőződésem szerint ezek az elfogadhatatlan javaslatok épp azért kerültek bele ebbe a benyújtott törvényjavaslatba, hogy biztosítsák azt önök, hogy az ellenzék ezt semmiképpen ne szavazhassa meg, hogy továbbvihessék ezt a kérdést mint egy politikai eszközt. A benyújtott módosító javaslatok között is vannak olyanok, ezekben megfogalmazódtak olyan gondolatok, amivel egyet lehet érteni, és vannak olyanok, amelyek teljes mértékben szintén elfogadhatatlanok.

Ugyanakkor maga az eljárás, ugye a Törvényalkotási bizottság ülésén is, amivel szembesültünk, az megint csak jól szimbolizálja a kormány hozzáállását. Ez a fajta módosítás, amit a Törvényalkotási bizottság ülése előtt egy nappal nyújtottak be, ami gyakorlatilag túlterjeszkedik az eredeti javaslaton  és erről folyt a vita hosszasan, egyetértettem én is Harangozó képviselő úrral, hogy ez teljes mértékben elfogadhatatlan eljárás volt , ennek a jelentőségét éppen egy kormánypárti képviselő úr, Balla képviselő úr húzta alá vagy mutatta be, ennek a szimbolikáját a Törvényalkotási bizottság ülésén, mert hosszasan értekezett Balla képviselő úr arról, hogy az Alaptörvény nagyon fontos értékeknek a gyűjteménye, és ezekre az értékekre kell felépíteni a jogalkotás, a jog építményét. Ez is mutatja azt, hogy olyan értékeket hoznak be önök, a keresztény kultúra védelme mint az egyik érték, ami bejött, hogy ezeket az értékeket nem vallották két héttel korábban, ezt az utolsó pillanatban kellett benyújtani? Tehát maga ez az eljárás is méltatlan. Hozzáteszem, hogy én magam nem zárkózom el, tehát én keresztény emberként is értem azt, hogy mit szerettek volna előterjeszteni keresztény értékek, keresztény kultúra védelme tekintetében, és meg is tudtam különböztetni a keresztény vallás kérdésétől, tehát ezzel nekem önmagában nem volt problémám, sokkal inkább azzal, hogy a keresztény értékek nem jelennek meg a Fidesz-kormány munkájában, és a Fidesz-kormány nem vallja a keresztény elveket és a keresztény értékeket. Összességében elmondhatjuk, hogy az Alaptörvénynek ez a módosítása a hozzá benyújtott módosítókkal együtt sem alkalmas arra, hogy érdemi módon megoldást kínáljon arra a rendkívül fontos felvetett problémára.

Az is szimbolikus volt, hogy éppen ezekről a kérdésekről nem folyt vita a Törvényalkotási bizottságnak a két ülésén sem, illetve az Országgyűlés egyéb vitáin sem. Én ezt rendkívül fontosnak tartottam elmondani a Törvényalkotási bizottság ülésén is, és most részben válaszként Rétvári államtitkár úrnak elmondanám, hogy nagyon szerettem volna hallani a kormánypárti képviselőktől, akár államtitkár úrtól vagy a bizottsági ülésen bármelyik képviselő úrtól, hölgytől azokat a gondolatokat, azokat a feladatokat, amelyeket a deklarált célok eléréséhez végre kell hajtanunk. Ön sok mindent megfogalmazott a Lehet Más a Politika kapcsán, de én szeretnék leszögezni erre válaszként néhány dolgot. Mi rendkívül fontosnak tartjuk  és ezt minden fórumon hangoztatjuk, én magam Brüsszelben is ezt hangoztattam , hogy a bevándorláspolitikának nemzeti hatáskörben kell maradni. De én nagyon bízom benne, hogy ezt nem is vitatja egyetlen ellenzéki erő sem, egyetlen ellenzéki párt sem.

Az is teljesen világos feladatunk, hogy az Unió külső határait meg kell védeni, az illegális migráció folyamatát le kell tudni állítani, hiszen ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor semmiféle érdemi politikáról addig, amíg ez meg nem történik, nem lehet beszélni. Ugyanakkor a legfontosabb kihívás és legfontosabb feladat számunkra, hogy feltárjuk a valós okait ennek a migrációs krízisnek, és ezekre próbáljunk megoldásokat kínálni. A kormány ezzel szemben egy kommunikációs hadjáratot folytat, és ezt nagyszerűen aláhúzta Rétvári államtitkár úrnak a felvetésemre tett válasza. Jeleztem azt, hogy 2015-ben a Pécs melletti Martonfa településre az Orbán Viktor vezette kormányzat egy diktátumként egy ideiglenes befogadóállomás építését rendelte el, úgy, hogy semmiféle előzetes egyeztetést sem az érintett településen, sem a környékével nem folytatott. Államtitkár úr a felvetésemre azt a választ adta, hogy dehogy épített bármiféle befogadóállomást a kormány. Valóban nem épített, mert a lakosság ezt megakadályozta. Martonfa egy kistelepülés, de ennek a kistelepülésnek a bátor településvezetői felhívására Martonfa lakossága, Pécs lakossága és a környék lakossága megakadályozta ennek a diktatórikus döntésnek a végrehajtását. Államtitkár úr, ha teheti, válaszoljon nekem arra a kérdésre, hogy ha önöknek esze ágában sem volt ilyen ideiglenes befogadóállomásokat létesíteni, akkor miért van a mai napig érvényben, miért hatályos az a kormányrendelet, amely a martonfai és a sormási ideiglenes befogadóállomások létesítésére vonatkozik. Erre adjon teljesen világos választ, államtitkár úr, akkor elhiszem esetleg önnek, bár a kormányának nem, hogy önöknek nem voltak ilyen céljai.

Lezárásként elmondhatom azt, hogy a kormány az elmúlt években és az elmúlt két hétben is tulajdonképpen a kommunikációs hadjáratát folytatta, próbálja kiterjeszteni a következő választási időszakra. Én a jelét sem láttam annak, hogy egyáltalán alkalmas lenne ez a kormány, hogy szembenézzen a valós kihívásokkal, valós problémákkal. De az is lehet, hogy igazából csak szándéka nincs, és az önök jelenléte, a négy kormánypárti képviselő jelenléte is demonstrálja, hogy valójában mennyire érdekli önöket ez a kihívás, amit úgy hívnak, hogy globális migrációs krízis. Köszönöm. (Taps az LMP soraiból.)

ELNÖK: Megkérdezem Varga Lászlót, hogy 12 másodpercben kíván még hozzászólni esetleg. (Dr. Varga László: Ennél több!  Dr. Harangozó Tamás: 3 perc 9 másodperc!) Elnézést, bocsánat, eggyel lentebb néztem a táblát. (Arató Gergely: Másik párt! Még nem egyesültek!  Dr. Harangozó Tamás: Ez az MSZP!) Jó, minden rendben. Öné a szó, képviselő úr.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Ez valóban kihívás lett volna számomra, elnök úr, de ígérem, nem leszek hosszú ebben a tekintetben, csak egy kicsit megihletett a kormánypárti képviselőkkel folyó intenzív vita és az államtitkárok interaktív hozzáállása ebben a vitában, és úgy gondoltam, hogy néhány gondolatot még én is elmondok. Merthogy én is ott voltam a Törvényalkotási bizottságnak ezen az ominózus ülésén, és én arra utalnék, amit sokan használtak, az alkotmányozási folyamatot mint szóösszetételt, aminek kapcsán azt tudnám mondani, hogy maga a bizottsági ülés, a módosítók benyújtásának időpontja, körülményei, tartalma, házszabályszerűtlensége méltatlan ehhez.

(18.30)

Nyilván önök elfogadtak egy egypárti Alaptörvényt, ami önmagában méltatlan ahhoz, hogy alkotmányként, Alaptörvényként egy ország minden lakosának az életét szervezze és berendezze, ezt elmondtuk számtalanszor, de hogy önmagukat sem veszik komolyan, az tényleg egészen elképesztő.

A közterületi életvitelszerű tartózkodást, magyarán a hajléktalanságot kriminalizáló kitételeket kedden nyújtották be, kedden beszélt róla Bajkai képviselőtársam, megjegyzem: ugyanazon a napon, amikor az Igazságügyi bizottságban pedig leszavazták a tárgysorozatba vételét a devizahiteles válság kapcsán benyújtott, a kilakoltatási moratórium meghosszabbítását célzó javaslatunknak, ez egy napon történt; és egyébként Harangozó Tamás képviselőtársam már  helyesen  elmondta, hogy a keresztény kultúra védelmét érintő módosítást pedig a Törvényalkotási bizottság ülését megelőző napon, szerdán ismerhették meg a Törvényalkotási bizottság tagjai. Ehhez képest döbbenet az, hogy az egyik tagjuk ebben a bizottságban, ha jól emlékszem, úgy fogalmazott, hogy a Fidesz-frakció azt kérte a kormánytól, hogy még ebben az alkotmányozási folyamatban legyen szó ezekről a kérdésekről, és tárgyalja ezt meg az Országgyűlés.

Az egy dolog, hogy itt az ellenzéki frakciókat, amelyeknek a politikusai, képviselői egyébként ugyanúgy a választók akaratából ülnek itt, nem veszik komolyan, ez is felháborító, de ezt már kezdjük megszokni. De egy valódi alkotmányozási folyamatban, azt gondolom, hogy a téma iránt fogékonyak, érdeklődők, alkotmányjogászok, egyáltalán a magyar társadalom, a magyar emberek erről, ilyen súlyú kérdésekről véleményt kell hogy mondjanak, lehetőséget kell kapniuk arra, hogy heteken-hónapokon keresztül társadalmi vita legyen ezekben a kérdésekben. És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy persze egy-egy konkrét szabályozásuk alkalmase arra, hogy a közös életünket itt, Magyarország lakosainak a közös életét szervezze. Szerintem nem egyébként, de önök már a módját sem kívánják megadni annak, hogy ezt a dolgot valóban alkotmányozási folyamatnak lehessen tekinteni. Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Kérdezem, kíváne még valaki hozzászólni. (Senki nem jelentkezik.) Nem látok jelentkezőt. Így a vitát lezárom, és megadom a szót Völner Pál államtitkár úrnak.

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Először is köszönöm mindazon hozzászólásokat, amelyek érdemben az alaptörvény-módosítás témáihoz kapcsolódtak. Elöljáróban annyit, hogy az Alaptörvény hetedik módosításának azon része, amely a betelepítések megakadályozását szolgálta, már járt itt a tisztelt Ház előtt (Arató Gergely közbeszól.), így kicsit, mondjuk, értékelni kell azokat a hangokat, amelyek arról szólnak, hogy ezt a részét támogatják a támogató képviselők, ugyanis már lett volna rá mód a korábbiak folyamán. Mint tudjuk, akkor nem kapta meg a kétharmados többséget ez a módosítási javaslat. Ugyancsak voltak hozzászólások a közigazgatási felsőbíróság létrehozása kapcsán. Megnyugtatásul szeretném közölni a Ház tagjai részére, ha valaki még nem értesült volna róla a sajtóból, hogy kúriai bírákból, az OBH delegált elnökhelyetteséből, egyetemi tanárokból június 15-ével alakult egy munkabizottság, amely kidolgozza a közigazgatási bíróságra, felsőbíróságra vonatkozó javaslatait, és hogyha ezzel elkészülnek, akkor természetesen ugyanúgy, ahogy eme alaptörvény-módosítás kapcsán is hétpárti, illetve hét frakciónak szóló meghívót küldtünk ki az ismertetésre, módot nyújtunk a politikai pártoknak is arra, hogy ezt a munkaanyagot majd véleményezzék, és ki tudjuk tárgyalni ezt a részét a dolognak.

Ami az otthon védelmét illeti, szintén már a hétpárti egyeztetőn szóba került, megismerhették képviselőtársaim ezt a módosítást. Valamennyien tudjuk, hogy itt a véleménynyilvánítás szabadsága és az otthon mint alapjogoknak az ütközése esetén az elhatárolásról van szó. Van egy gyülekezési törvényünk, amelyben benne van, hogy a gyülekezési törvény alapján senki másnak a jogát nem lehet sérteni, ezt a bíróságok a mai napig nem tudják értelmezni. (Arató Gergely: De, csak nem tetszik az értelmezése!) Van egy alkotmánybírósági döntés, amely kötelezi az Országgyűlést arra, hogy ebben a tárgyban törvényt alkosson. Nagyon szerencsés ebben az esetben, ha már alaptörvényi szinten megjelennek azok az elhatárolási szempontok, amelyek aztán az Alkotmánybíróság számára is megfelelő mérlegelést tudnak majd nyújtani ahhoz, hogyha itt az ütközésnél meg kell állapítani azt, hogy melyik jog és milyen esetben érvényesül. Mindenesetre szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy ez nem a tüntetéseknek a betiltását szolgálja, hanem az olyan túlterjeszkedő véleménynyilvánításoknak a korlátozását jelenti, ahol mondjuk, már majdnem a joggal való visszaélés esetei valósulhatnának meg.

Ami a házszabályszerűséget illeti és magának a vitának a folyamát, valamennyien, akik ott voltunk a Törvényalkotási bizottság ülésén, tudjuk, hogy egy kétórás vitában sikerült ezt a kérdéskört végigtárgyalni, mindazokat a módosítási elemeket, amelyek ehhez kapcsolódtak. Ott is kifejtettem a véleményemet, hogy miután a VI. cikk módosítása a XXII. cikket is érintette, ez egy olyan belső túlterjeszkedés magán az előterjesztésen belül, ami lehet, hogy nem a legszerencsésebb, hogy pont az Alaptörvénynél fordult elő, de mindenképpen befér a házszabály keretei közé, akár csak hogyha a korábbi gyakorlatot alapul vesszük.

Azt hiszem, hogy sikerült a fő pontokat érintenem.

A keresztény kultúrával kapcsolatban ha valakinek aggályai vannak, hogy ez mit jelent Európában, mit jelent Magyarországon, szerintem aki az elmúlt évtizedeket itt élte le, annak azért némi fogalma lehet róla.

A képviselő asszonynak volt egy olyan észrevétele, hogy amikor az egyetemi tanulmányok során az alkotmányjog-tanulmányainkat végeztük a 80-as években. Nekem azért nem teljesen ugyanezeket az elveket mondták, ott még ilyen állam elhalásáról és mindenféle egyéb dolgokról tanítottak, amelyekben ma már nem hiszünk. Vagy volt olyan, amikor maga az állam nem engedte külföldre az állampolgárait. Ez mind-mind része volt annak a jogrendnek, amelyről beszélünk, úgyhogy én ezt a két korszakot nem tenném párhuzamba, nem hasonlítanám össze. Amiről most beszélünk, az mind kiállja a nemzetközi egyezmények, akár a genfi egyezmény, akár az uniós egyezmények próbáját, úgyhogy bár lehet, hogy lesznek vitáink, de szerintem ezek az előterjesztések védhetők.

Kérem képviselőtársaimat, hogy amennyiben komolyan gondolják például a bevándorlás korlátozását, illetve a betelepítéseknek a megakadályozását, akkor támogassák majd a javaslatot. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   225-230   231-246   247-256      Ülésnap adatai