Felszólalás adatai

Felszólalások:   132-144   144-150   150-158      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A képviselő úr nem fogadta el az államtitkári választ. Kérdezem önöket, elfogadják-e azt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az államtitkári választ 116 igen szavazattal, 36 nem ellenében, 3 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Korózs Lajos, az MSZP képviselője, interpellációt nyújtott be az emberi erőforrások miniszteréhez: „Mikor és hogyan kárpótolja a kormány azokat a rokkantnyugdíjasokat, akiknek jogtalanul csökkentették az ellátását?” címmel. Korózs Lajos képviselő urat illeti a szó.

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Tegnap éjfélkor lejárt az a határidő, amelyet az Alkotmánybíróság szabott a kormánynak, hogy rendezzék a rokkantak ügyét. Ismeretes képviselőtársaim előtt, hogy 2012 után forradalmi változások történtek a rokkantellátás ügyében, ugyanis azt megelőzően azok az állampolgárok, akik rokkantsági nyugdíjban részesültek, azok egyfajta alkotmányos védelemben is részesültek, majd ezt követően kétféle ellátást lehetett kapni, rehabilitációs ellátást, illetve rokkantellátást. Csakhogy ennek a két ellátási formának nem volt semmiféle alkotmányos garanciája. Éppen ebből adódóan nagyon sok olyan kliens volt, aki részben a strasbourgi bírósághoz, részben magyar bíróságokhoz fordult, és az Alkotmánybíróság múlt év november 6-i határozatával megállapította, hogy mindenképpen új jogszabályra van szükség, hiszen azok az emberek, akik a változást megelőzően rokkantnyugdíjban részesültek és az állapotuk nem javult, sőt nagyon sokuk állapota romlott, ennek ellenére az átalakítás kapcsán bizonyos százalékos értékben megállapítva alacsonyabb összegű ellátást kaptak, vagy nagyon sokan voltak olyanok, akiknek az ellátását meg is vonták.Éppen ebből adódóan az Alkotmánybíróság úgy foglalt állást, hogy ezeket a rendelkezéseket meg kell hozni, és eleget kell tenni, én is azt gondolom, az Alkotmánybíróság ilyetén való felvetésének, illetve határozatának. Ugyanis arról van szó, hogy ezeknek az embereknek a jövedelme jelentős mértékben csökkent, nagyon sokan elveszítették, ahogy említettem, az ellátásukat, és az életkörülményeik is romlottak. Innentől kezdve, ahogy említettem, az a két ellátási forma, amelyet 2012. január 1-je után lehetett adni, rehabilitációs ellátást vagy rokkantellátást…  tulajdonképpen ők is egyfajta áldozatok, mert ők is kárvallottjai azoknak az intézkedéseknek, amelyeket a kormány meghozott.

Mi benyújtottuk múlt év novemberében azt az országgyűlési határozati javaslatot, amelyet sajnos a fideszes többség a Népjóléti bizottságban elutasított, amely felhatalmazta volna a kormányt arra, hogy hozzon intézkedéseket. Az intézkedéseknek tartalmazniuk kellett volna azt a kártalanítási formát, amelyre mi javaslatot tettünk, és tudomásom szerint a civil szervezetek is ezt képviselték, hogy azok a kliensek, akik valamilyen hátrányt szenvedtek az átalakítás kapcsán, visszamenőlegesen kapják meg azt az összeget, amelyet a kormány intézkedése kapcsán elvettek tőlük, ennek a kamataival együtt. Kérjenek bocsánatot azoktól az emberektől, akiket megkárosítottak. Ezen túlmenően tegyék lehetővé, hogy ahol elhalálozott az illető, ott az örökösök ezt a kártalanítást megkaphassák. Várom válaszát, államtitkár úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Az interpellációra Rétvári Bence államtitkár úr válaszol. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Engedje meg, hogy idézzek önnek valakitől. Általában nem szokta szeretni, de most mégis megteszem, hadd idézzek Korózs Lajos képviselő úrnak Korózs Lajos államtitkártól. „Azt hiszem, nem kell a Ház előtt mondanom, de mégis teszem, hogy borzasztó magas Magyarországon az inaktivitás. A foglalkoztatási ráta az Európai Unió tagállamaiban a legrosszabbak között van Magyarországon, mintegy 57,6 százalékos jelenleg a foglalkoztatási rátánk. Van két elgondolkoztató adat.”  mondta ön pár évvel ezelőtt. „Képzeljék el azt a helyzetet, hogy összesen nincs 4 millió foglalkoztatott ebben az országban, és van 806 ezer rokkantnyugdíjas. Természetesen lehet valaki úgy is rokkant, hogy nem idős ember, és lehet valaki rokkant úgy is, hogy még nem érte el a nyugdíjkorhatárt, meg olyan is lehet, aki elérte a nyugdíjkorhatárt, de régebben rokkant meg. De, kedves barátaim, azért azt hiszem, az is elgondolkoztató, hogy 806 ezer rokkantnyugdíjas van, és ebből 460 ezer a nyugdíjkorhatár alatti rokkant. Ez borzasztóan magas szám.”  mondta ön.

Folytatnám az idézetet: „Természetesen én azt tudom, hogy a rendszerváltás utáni években nagyon sokan belemenekültek a rokkantnyugdíjazásba, de hosszú távon nem lehet egy társadalom számára perspektíva az, hogy ha a munkaerőpiacon valamilyen ingadozás van, vagy azért, mert nem konvertálható valakinek a tudása, vagy azért, mert valamelyest az egészségi állapota csökkent, akkor az az egyetlenegy menekülési útvonal, hogy megyünk rokkantnyugdíjba.”

(17.10)

Nemcsak ön mondta ezt, nemcsak öntől voltak ilyen szavak, hanem az akkori főnökétől, Szűcs Erika miniszter asszonytól is. „Mi is a társadalom valós elvárása a több mint 400 ezer munkaképeskorú rokkantnyugdíjas esetén?”  mondta ő. „Ez az elvárás világos: aki munkaképes, az dolgozhasson és dolgozzon is, legyen több adófizető, hogy kevesebb adóból is tisztes megélhetést lehessen azoknak a honfitársainknak is biztosítani, akiken a rehabilitáció már nem segít. Ez a mi társadalmi programunk és nem a pénzspórolás.”

Tisztelt Képviselő Úr! Ön tehát azokat a célokat fogalmazta meg, amelyekkel kapcsolatos jogszabályokat most az előző percekben támadott. Az Alkotmánybíróságnak két döntése van. Az egyik az alkotmány tulajdonhoz fűződő előírásai kapcsán vizsgálta a 2012-es rokkantnyugdíj-átalakítást. Itt megállapította az Alkotmánybíróság 2017-ben, hogy nem sérti az Alaptörvényben biztosított tulajdonhoz való jogot, hogy egy megállapított juttatást a későbbiekben felülvizsgálnak, és abban az esetben, ha változott az érintett állapota, akkor meg is változtatnak. Ez a 3252/2017-es alkotmánybírósági döntés.

Van egy másik döntés, amely egy nemzetközi szerződéshez mérte a vonatkozó magyar jogszabályokat. Azt mondta, hogy nemzetközi szerződésből származó jogalkotói feladatot kell az Országgyűlésnek elvégeznie. Ehhez tűzte azt a határnapot, amit ön is jelzett. De ennek tartalmát nem állapította meg az Alkotmánybíróság, nem jelezte a jogalkotónak, hogy pontosan milyen irányban, milyen szabályokkal, milyen szabályozási tartalommal kell ezt a jogszabályt megalkotnia. Tehát amit ön mondott akármilyen kártalanításra vagy kamatfizetésre vonatkozóan, természetesen ilyen az Alkotmánybíróság döntéséből nem olvasható ki, erre nem tett javaslatot, ez félrevezető az ön részéről, és pontosan az érintetteket vezeti félre.

Tisztelt Képviselő Úr! Ön is tudja, hogy az a célunk, hogy minél több ember, aki dolgozni tud, az dolgozhasson. Szerencsére ma már munkahelyek is vannak Magyarországon, és a megváltozott munkaképességűek számára korábban soha nem látott mértékű támogatással is hozzájárulunk mindehhez. Idén 42 milliárd forintot költünk arra, hogy a megváltozott munkaképességű emberek is dolgozhassanak. Míg 2012-ben csak 3200 ilyen munkáltató volt, most már 9100 ilyen munkáltató van, tehát közel háromszorosára emelkedett a számuk. Míg a rehabilitációs kártya bevezetése előtt 5574 megváltozott munkaképességű személyt alkalmaztak csak így, a 2012-es módosítások után, szemben az 5574-gyel, 37 762 személynek van munkája.

Azt hiszem, hogy a 40 százalékosra emelt foglalkoztatottság egy fontos siker, a jogszabály-módosításról pedig szakértőkkel tovább fogunk egyeztetni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Megköszönöm államtitkár úr válaszát. Kérdezem a képviselő urat, elfogadja-e az államtitkári választ. Öné a szó.

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Ház! Kezdem elölről, hogy nem fogadom el a válaszát. Államtitkár úr, az idézett, 10-12 évvel ezelőtt Korózs által elmondott felszólalásnak minden szavát lehet vállalni. Minden szavát vállalom is. Ez nem jogosítja fel önöket arra, hogy ilyen rapid megoldásokat hozzanak, mint amilyet 2012. január 1-jével bevezettek. Ez sem jogosította fel, egyetlenegy mondata sem arra, hogy emberektől úgy vegyenek el ellátást és úgy csökkentsék az ellátásukat, hogy a mindennapi életvezetésükben drasztikus változások történjenek. Különösen azokat a feltételeket nem teremtették meg, ahol ilyen evidenciákat lehetne tisztázni akár jogszabályi szinten, hogy mikor tekinthető egy megváltozott munkaképességű ember rehabilitáltnak.

Mindaddig, amíg ezeket nem tisztázzák, egyszerűen nem lehet ezt a választ elfogadni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! A képviselő úr nem fogadta el az államtitkári választ. Kérdezem önöket, elfogadják-e azt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az államtitkári választ 115 igen szavazattal, 38 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Varju László, a DK képviselője, interpellációt nyújtott be az emberi erőforrások miniszteréhez: „Hogyan kíván a Kormány megfelelni a rokkantnyugdíjasok helyzetének rendezésére az Alkotmánybíróság szabta határidőnek?” címmel. Varju László képviselő urat illeti a szó.

Felszólalások:   132-144   144-150   150-158      Ülésnap adatai