Felszólalás adatai

Felszólalások:   5-8   9-12   13-16      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: A Párbeszéd képviselőcsoportja nevében Burány Sándor képviselő úr kért szót: „A helyzetről” címmel. Parancsoljon!

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Július 11-én szörnyű tragédia történt az országban. Július 11-én egy magából kivetkőzött, a végsőkig elkeseredett négygyermekes családapa meggyilkolt egy 44 éves családsegítő háromgyermekes családanyát. Ez önmagában is szörnyű tragédia. Engedjék meg, hogy az áldozat családtagjainak, szeretteinek innen is részvétünket fejezzük ki. Ugyanakkor ez a szörnyű tragédia kell, hogy tanulságok levonására késztessen mindannyiunkat. Szembe kell néznünk a helyzettel, amely sokkal kevésbé rózsás, mint ahogy azt az elnagyolt statisztikai adatok hirdetik. Ez a gyilkosság, ez a tragédia mint cseppben a tenger tükrözi vissza azt a helyzetet, azt a magyar helyzetet, amely egy kettészakított társadalomról szól, végsőkig elkeseredett emberekről szól, és ez az elkeseredés, reméljük, utoljára, de mindenesetre először gyilkosságba torkollott.

(13.30)

Ez a helyzet minden oldalról megoldást kíván. Megoldást kíván az elkeseredett emberek oldaláról is. Hiszen egy pillanatra sem felejthetjük el, hogy mintegy 120 ezer olyan család van jelenleg is az országban, amelynek 90 napon túli hiteltartozása van; bármelyiküket fenyegetheti a kilakoltatás veszélye. Itt is ez az ok húzódik meg az elkeseredett és egyébként semmivel sem menthető gyilkosság mögött. Gondoljunk bele azoknak az embereknek a helyzetébe, akiknek alacsony jövedelmük van, vagy éppen elveszítik a jövedelmüket, hiteltartozásuk miatt ugrik a lakás, és a szociális szakma nem tud mit tenni, a gyermekvédelmi rendszer nem tud mit tenni, elveszi a gyermeküket is, hogy legalább a gyermeket mentsék ebből a kilátástalan helyzetből.

Ismerjük mindannyian, hogy a helyzet korábban is torkollott számtalanszor verbális agresszióba. A helyzet tragédiája, hogy ezt az eddig verbális agressziót pont azoknak az embereknek kellett elviselniük, akik a szanaszét szakadozott szociális háló végén még mentik a menthetőt, még megpróbálnak az utolsó utáni pillanatban is segíteni a rászorultakon. És pont rajtuk vezetik le ezek az emberek a dühüket, és fordulnak azok ellen, akik utolsóként az országban, hivatalból megpróbálnak segíteni.

Tűrhetetlen a helyzet. A kettészakadt társadalomban egyre inkább tudomásul kell vennünk, hogy a jó átlagok mögött az húzódik meg, hogy a felső tízezer egyre jobban keres, miközben a mélyben nagyon sokan élnek dolgozói szegénységben. Mert nem felejthetjük el az érem másik oldalát. Azoknak a szociális munkásoknak, azoknak a családsegítőben dolgozóknak, akik valóságos hősök, és megpróbálják menteni a menthetőt, a nettó átlagkeresete nem éri el a 120 ezer forintot havonta. Alig vannak jobb helyzetben azoknál, mint akiken próbálnak nap mint nap áldozatos munkával segíteni. Ez a helyzet is tragikus, ez a helyzet is megoldást kíván.

És végül itt már valószínűleg védelemre is szükség lesz, hiszen ha az ilyen típusú támadások, ne adj’ isten, tragédiák szaporodnak, akkor ezek az emberek  a szociális munkásokról, a családsegítőkről beszélek  nemcsak egzisztenciálisan vannak veszélyhelyzetben, hanem ténylegesen is, fizikai, testi épségüket tekintve is. Többféle megoldás kell.

Először is nem szabad hagyni, hogy családok százezrei ilyen kilátástalan helyzetbe kerüljenek. Másodszor: meg kell becsülni a szociális szféra dolgozóit, azokat, akik éhbérért próbálnak menteni embereket, még azon a határon túl is, amikor úgy tűnik, hogy már semmi remény nincs. S végül, de elsősorban, ahogy javasoltuk, július 11-ét, a tragédia napját a családsegítők napjává kell tenni. Erre benyújtottunk egy határozati javaslatot. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP, az LMP és a Párbeszéd soraiban.)

ELNÖK: Rétvári Bence államtitkár úré a szó.

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, mindenkit megrázott az országban ez a történet. Hiszen egy olyan embert ért támadás, aki az életét arra tette föl, hogy másokon segítsen. És akin segíteni akart, sok száz másik emberrel együtt, akik nyilván azok közé tartoztak, akiknek ott, a környéken segített, pont ő támadt rá, pont ő oltotta ki az életét. Nem tehetett semmit arról, amilyen helyzetbe került az illető, de mégis ő volt az, aki utána árván hagyott, emlékeim szerint három gyermeket.Az EMMI a saját halottjának tekintette ezt a munkatársat, és természetesen a családjának a következőkben igyekszünk minden segítséget megadni ahhoz, hogy ez után a tragédia után valamiképpen, akár emberileg, akár anyagilag talpra tudjanak állni. Ezzel természetesen kifejezzük nemcsak együttérzésünket az irányukba, hanem a megbecsülésünket mindenki irányába, aki hasonló munkát végez. Azt hiszem, tényleg, segítőre támadni, ártatlan emberre támadni, ilyen agresszíven fellépni mindenki számára megrázó, és azt hiszem, egy ország érez együtt most azokkal az árvákkal, akiket ez a szociális segítő maga után hagyott. Ebben, azt hiszem, minden jóérzésű ember egyetért.

Nyilván azokkal az állításokkal, amiket ön ennek a magyarázataként felhozott, képviselő úr, azzal viszont vitatkozni kell. Különböző módszertanok vannak arra, hogy a szegénységet miként mérik, a társadalmi különbségeket miként mérik. De van egy olyan elfogadott módja, amelynek alapján az összes európai statisztikai hivatal, az Eurostattal együttműködve, pontosan azt méri, hogy mekkora a mélyszegénységben élők aránya, hogy pontosan mennyi azoknak a száma, akik tényleg nagyon nehéz helyzetben vannak, hasonlóan ehhez a családhoz.

És itt bizony egy nagyon erős pozitív tendencia indult meg Magyarországon 2010 és ’12 között. Hiszen azoknak a mélyszegénységben élőknek a száma, akik a különböző módszertanok alapján egyaránt érintettek voltak a jövedelmi szegénységben, a súlyos anyagi nélkülözésben és alacsony munkaintenzitású családban éltek, ez három szakmai fogalom, amit az európai statisztika használ, tehát ezek száma 500 ezer volt 2010-12 környékén, mára alig több mint 100 ezer, összességében 125 ezer fő.

Tehát 375 ezerrel csökkent azoknak az embereknek a száma, akik nagyon nagy reménytelenségben vannak, akik nem tudnak a holnapra gondolni, mindig csak az aznapot próbálják meg továbbélni.

Ez nem önmagától alakult így, hiszen lehet sokféle számítással vitatkozni, főleg a statisztika terén, de azért tendenciákat ezek egyértelműen kimutatnak, és ráadásul brüsszeli módszertan alapján teszik ezt, tehát önök is kevésbé tudnak ezzel vitatkozni. Ez nem önmagától alakult így, hanem ebben benne van az a 750 ezer, 730 ezer új munkahely, amely sok-sok családnak segített a napi nélkülözésből, a tervezhetetlenségből legalább havonként tervezni tudni azzal, hogy nem segélyből, hanem munkából tudnak megélni.

Sokaknak segített a devizahitelezésből való kikecmergés, kijutás lehetősége, akár a végtörlesztéssel, akár az árfolyamgáttal, akár a forintosítással, akár az ócsai lakóparkkal vagy más módon. Igyekeztünk mindenféle helyzetben lévő embernek segíteni, azt hiszem, főként az utóbbi hetekben lehetett látni, hogy mekkora segítség volt az árfolyamrögzítés a korábbi devizahiteles családoknak, hiszen most már csak a hitelek 1-2 százaléka devizaalapú hitel.

Ezeknek a családoknak többszörösen nagy segítség volt a rezsicsökkentés. Hiszen náluk korábban nagyobb részét tette ki a lakásfenntartással kapcsolatos költség, és országos szinten is sok százezerrel kevesebb embernek jelent problémát a lakhatással kapcsolatos költség előteremtése, a lakbéré, a rezsié, a kifűtésé.

És azt is tudjuk, hogy itt ezermilliárdos nagyságrendű az az összeg, ami most már nem a multinacionális cégek profitjában landol, hanem ennyivel olcsóbban tudják az emberek fenntartani saját lakásukat.

És az is fontos volt az ilyen helyzetben lévő emberek számára, hogy a szociális és gyermekjóléti szolgálatok számát összességében megnégyszereztük, sokkal több emberhez jut el az ilyesfajta segítség, gyermekes családokhoz.

Az is fontos volt, hogy tudjuk, az itt dolgozóknak nagyon alacsony a bére, ezért vezettünk be 2014-ben egy ágazati bérpótlékot, rá másfél évvel egy ágazati bérkiegészítést. Itt sokak bérét megtoldotta a szakmunkás-minimálbér emelése is. Most már jóval többet keresnek; mi is tudjuk, hogy van ezen még mit emelni, de összességében mégiscsak bérpótlékkal, bérkiegészítéssel, egyéb intézkedésekkel 65 százalékkal többet keresnek. Az is fontos, hogy az ilyesfajta közfeladatot ellátó személyek védelmében az elfogadott új büntető törvénykönyv is a lehető legszigorúbban lép föl. Európa egyik legszigorúbb, ha nem a legszigorúbb európai büntető törvénykönyve az, amit a magyar parlament elfogadott. Ebben az esetben is fokozott védelmet jelent azoknak, akiket így megtámadnak.

Vitatkozom tehát azzal az állítással, hogy kettészakadt volna a társadalom. Magyarországon szerencsére egyre többeknek van esélyük a felemelkedésre. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Felszólalások:   5-8   9-12   13-16      Ülésnap adatai