Felszólalás adatai

Felszólalások:   9-12   13-16   17-20      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az MSZP képviselőcsoportjából Korózs Lajos képviselő úr jelentkezett napirend előtti felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Szép jó reggelt kívánok önöknek! Kedves Képviselőtársaim! Tegnap az azonnali kérdések órájában történt itt egy s más, történt egy dolog, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Azt gondolom, Kásler Miklósnak távoznia kell a miniszteri posztjáról, és most nagyon finoman fogalmaztam. Pestiesen szólva azt is mondhatnám persze  de én vigyázok a Ház tekintélyére , hogy húzzon el, mert az kritikán aluli, amit megengedett magának tegnap Kásler Miklós miniszter úr. Azt mondta két ember halálára, hogy ez egy szórakoztató előadás volt itt képviselőtársam részéről. (Németh Szilárd István: Hazudsz! A jegyzőkönyvnek: hazudik!) Szeretném felidézni képviselőtársam azon mondatát, amikor azt mondta: csak nem gondolja, miniszter úr, hogy egy 41 éves édesapa, aki az egészségügy első áldozata volt, szórakozásból halt meg, és csak nem gondolja azt, hogy egy 32 éves édesanya, akit több mint 120 kilométeren keresztül utaztattak, és hátrahagyott két árvát, egy négy hónapos csecsemőt és egy hétéves kislányt, az szórakoztató lenne.

Annak idején Kásler Miklós miniszter úr többször mondta, hogy az ima segít. Értem én, csak tudják, ezzel az imával nem igazán lehetett megmenteni egyik embert sem, mindketten távoztak az élők sorából. Az a fiatalember, aki az egészségügyi programjuk, átalakítási programjuk első áldozata volt, ő a koronavírust még legyőzte volna, csak tudják, a kórházi fertőzést nem tudta legyőzni, amiben most már évről évre  a statisztikák megmutatják  többen halnak meg, mint autóbalesetben. Kásler Miklós elszólása igazából beismerése annak a politikának, amit az ő vezetésével az egészségügy irányításában képviselnek. Elismerte  elismerte! , hogy az EMMI áldozata ez a két ember.

Képviselőtársaim! Immáron 25 éve vagyok az Országgyűlés tagja, többször voltam bizottsági elnök. Az utóbbi négy-öt évben annyi, de annyi panaszos levelet kaptam, annyi, de annyi történetet kellett hogy meghallgassak, családi tragédiákat, hogy reggelig tudnám folytatni! Kezdem a 2012-ben átalakított rokkantsági rendszerrel és annak áldozataival, és tudnám folytatni most az ágyszámleépítés kapcsán, amelyet a miniszter úr elrendelt. Itt szeretném megjegyezni azt, hogy a miniszter úr tegnap bevallotta, hogy  pontosan idézem:  ő semmiért nem felelős, tulajdonképpen az ellátó intézmény és az ellátó orvos felelőssége. Én azt gondolom, hogy ez legyen intő jel minden intézményvezetőnek, minden orvosnak és ápolónak az egészségügyben és természetesen a szociális ágazatban dolgozóknak. Én azt gondolom, azoknak volt igaza, akik inkább ellenálltak ezeknek az intézkedéseknek, amelyeket Kásler Miklós meghozott.

Képviselőtársaim! Mondják meg nekem, milyen jogi norma a levelezés? Semmilyen. A jogi norma a tárcarendelet, a kormányrendelet és a törvény. Az, hogy a miniszter úr levelezik, az egyszerűen elfogadhatatlan, még a magyar államigazgatásban is.

Ahogy említettem, számtalan történetet tudnék idézni, ilyen történet volt a múlt hét keddi bizottsági ülés, ahol a fideszes többség leszavazta az indítványunkat, amelyben öt pontban foglaltuk össze, hogy mit szeretnénk tenni annak érdekében, hogy egyrészről az egészségügyi válság kezelésében segítséget nyújtsunk a kormánynak: javasoltuk, hogy teszteljenek le minden egészségügyi és szociális dolgozót; javasoltuk, hogy a munkavállalók megélhetése kapcsán kilenc hónapra emeljék fel azt a támogatási formát, amely nem segély, hanem egy társadalombiztosítási ellátási támogatás; javasoltuk a családok biztonsága érdekében a családi pótlék, a gyes és a gyed megemelését; javasoltuk a nyugdíjak esetében a 6,5 százalékos emelést; és javasoltuk a kis- és közepes vállalatok megsegítését. De most hatodiknak (Az elnök csenget.) azt javaslom: mindenki írja alá az MSZP petícióját, hogy Káslernak mennie kell. Káslernak mennie kell! Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A képviselő úr elhangzott napirend előtti felszólalására a kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr válaszol. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó.

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselők! Tisztelt Ház! Ahogy önök a tegnapi napon és utána, a felszólalás után idéztek Kásler Miklóstól, és ahogy ma ön is idézett, pontosabban csak utalt rá, hogy nehogy az idézetet közvetlenül el kelljen mondani, és kiderüljön, hogy amire az egész felszólalását felépítette, az valótlan, az egy valótlanságokra épülő hecckampány, tisztelt képviselő úr, megpróbálnak valamibe belekapaszkodni, ami nem úgy hangzott el, mint ahogy arra önök itt ma is meg tegnap is utaltak. Ne gondolja, hogy azzal, hogyha kiforgatja másnak a szavait, tisztelt képviselő úr, hosszú távon politikai tőkére tehet szert! (Dr. Gyüre Csaba közbeszól.)Ha vannak olyan emberek a magyar egészségügyben, akik tényleg megtapasztalták, mit jelent élet és halál határán lévő embereknek segítséget adni, az orvostudomány legmodernebb eszközeit bevetni azért, hogy a családok ne veszítsék el a szüleiket, a testvéreiket és a gyermekeiket, az pontosan Kásler Miklós, aki évtizedekig irányította az Országos Onkológiai Intézetet, aki ennek a munkájának az elismeréseként több nemzetközi tudományos társaságnak vezetőségi tagja, mint ahányat ön fel tud sorolni, tisztelt képviselő úr, Angliától egészen Európa más országain, Franciaországon át több más országban és európai intézményekben is tudományos testületi tag. Lehet, hogy Korózs Lajos nem tudja elismerni azt, amit ő megtett, de hatvan nemzetközi orvosi tudományos társaság el tudta ismerni az elmúlt évtizedekben, és nagyra értékelte a munkáját. Úgyhogy úgy gondolom, hogy amikor ilyen könnyelmű megjegyzéseket tesz, akkor előbb talán gondolja végig, hogy azoknak a mondatoknak vane súlya, amelyeket ön megtesz, vagy azoknak a tudományos társaságoknak, amelyek őt a tagjai vagy a vezetői közé emelték.

Tisztelt Képviselő Úr! Magyarországon szerencsére csökken a kórházi fertőzéseknek a száma, az elterjedése, nem véletlenül, azért, mert egyrészről külön több milliárd forintos programot indítottunk, amelyben szinte minden kórház támogatást kaphatott arra, hogy különböző fertőtlenítőpontokat alakítson ki a kórház területén belül, a belépési pontoknál és a kórház területén belül is; ha jár kórházakban majd a járvány után  tegye meg, kérem , akkor ezt láthatja. Illetőleg olyan helyi, regionális és országos szintű, a fertőzést megelőző, úgynevezett infekciókontroll-testületek jöttek létre, amelyek helyi, regionális és országos cselekvési terveket fogalmaztak meg, pontosan azért, hogy csökkentsék a kórházi fertőzéseknek a számát.

Ami, tisztelt képviselő úr, az ön által említett keddi bizottsági ülést és az önök javaslatait illeti, a keddi bizottsági ülésen hat órán keresztül, időkeret nélkül válaszoltunk az ellenzék minden kérdésére. Önök azt állítják nemzetközi fórumokon, és még a CNN-ben is bemondatták körülbelül öt-hat héttel ezelőtt, hogy a magyar parlament nem is ülésezik igazából. Nem tudom, hol van máshol olyan parlament, ahol nem rajzolt szavazólapokon zajlik a parlamenti képviselőknek a munkája, amit valahogy lefényképeznek a mobiltelefonjukkal, és beküldenek, hanem személyesen, a kormány és az operatív törzs képviselőitől olyan hosszan kérdeztek a Népjóléti bizottság tagjai, amilyen hosszan csak akartak, és arra még ön is azt mondta, hogy milyen hosszú és terjedelmes választ adtak a kormány képviselői.

(9.40)

Ami az orvosok és ápolók megbecsültségét illeti, tisztelt képviselő úr, ön is itt orvosokról beszélt. Hogy volt ezzel ön 2018. december 15-én itt a parlamentben, amikor szavazott? Amikor arról lehetett dönteni… (Korózs Lajos a teremből távozván: Nem vagyok rá kíváncsi…  Dr. Völner Pál: Szégyelled!  Az elnök csenget.) Ön azt mondja, hogy nem kíváncsi arra, amikor saját képviselői döntésével szeretném szembesíteni. Ön ugyanazt teszi, tisztelt Korózs képviselő úr (Az elnök újból csenget.), amit Szabó Timea szokott, amikor a választ megkapják a felvetésükre, akkor egész egyszerűen kivonulnak a teremből. (Burány Sándor közbeszólása.)

Önök mondják azt, hogy nem ülésezik a parlament, és nincs a párbeszédnek lehetősége, majd utána kivonulnak. (Közbeszólás a kormányzó pártok padsoraiból: Szégyelli. Azért ment ki.) A többieknek elmondom, hátha ők nem emlékeznek rá. 2008. december 15-én az orvosok és ápolók fizetéscsökkentésére itt a parlamentben igent mondott Burány Sándor, Vadai Ágnes, Oláh Lajos, Gyurcsány Ferenc, Arató Gergely, Molnár Zsolt, Molnár Gyula, Mesterházy Attila, Hiller István és az iménti felszólalás elmondója, Korózs Lajos is.

Aki itt nagyobb megbecsültséget követelt az orvosoknak és az ápolóknak, az pár évvel ezelőtt a szavazatával járult hozzá ahhoz, hogy az orvosok és ápolók bérét Magyarországon csökkentsék (Halász János: Szégyen!), együtt Gy. Németh Erzsébettel, Lendvai Ildikóval, Molnár Csabával, Ujhelyi Istvánnal. Ők voltak azok, akik elhatározták, hogy minden betegnek, ha orvoshoz megy, fizetni kell vizitdíjat. Ők voltak azok, akik elhatározták, hogy minden betegnek, aki kórházi ágyon fekszik  így aki most feküdne koronavírusosként is kórházi ágyon , kórházi napidíjat kellene fizetnie. És ők beszélnek arról, hogy az egészségügyben mit kellene csinálni.

A magyar emberek ezt már látták. Először egy országos népszavazással söpörték el ezeket az intézkedéseket, utána pedig három egymást követő választáson mondták el a véleményüket a szocialisták politikájáról (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) és a mi politikánkról is, és így nyertünk ilyen nagy többséget itt a parlamentben. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Felszólalások:   9-12   13-16   17-20      Ülésnap adatai