Felszólalás adatai

Felszólalások:   5-8   9-12   13-16      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Szabó Timea, a Párbeszéd képviselő asszonya: „Aktuális ügyeinkről” címmel.

SZABÓ TIMEA (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk  mondta Orbán Viktor néhány héttel ezelőtt. Ma két éve annak, hogy Orbán Viktor felszámolta a Népszabadságot, azt az újságot, amelyik nem értett egyet azzal, hogy Orbán Viktor, Rogán Antal vagy Matolcsy György szétlopják ezt az országot, és amellyel bizony arra vetemedett Orbán Viktor, hogy elhallgattassa. Emlékezzünk egy kicsit, hogy mi is történt két évvel ezelőtt! Pont két éve egy szombat reggel a kiadó hirtelen felfüggesztette a Népszabadság kiadását, a lap munkatársait nemes egyszerűséggel kizárták a szerkesztőségből, s az internetes oldalt is lekapcsolták. A Népszabadság több munkatársa szombat reggel motoros futár által kézbesített levelet kapott, hogy felmentik őket a munkavégzés kötelezettsége alól. A Népszabadság Facebook-oldalán ezt írták: kedves követőink, a Népszabadság szerkesztősége a nyilvánossággal egy időben értesült arról, hogy a lapot azonnali hatállyal bezárják. Első gondolatunk, hogy ez puccs.

Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Puccs is volt ez, de mint kiderült, nemcsak a Népszabadság ellen, hanem Orbán Viktor gondosan kitervelt és összehangolt támadása volt ez a teljes szabad magyar sajtó ellen. A Népszabadság egykori kiadóját, a Mediaworksöt felvásárolta utána a Mészáros Lőrinchez kötődő Optimus Press, amely kiadóvállalat azóta 13 megyei napilapot is felvásárolt és tett azonnal Orbán Viktor kormányának propagandagépezetévé. Azóta ezek a megyei lapok rendszeresen ugyanazzal a címlappal, ugyanazzal a képpel, ugyanazzal a mondattal a fejlécükön jelennek meg, pont, mint a Rákosi-rendszerben, bár ilyen szintű sajtóirányítás még akkor sem volt. Szívszorító, hogy pont Orbán Viktor éleszti újra az ötvenes évek Magyarországát, aki a rendszerváltás előtt olyan magával ragadóan követelte a szabadságot, a sajtó szabadságát, az előző rendszer felszámolását.

És hogy mi fájt annyira Orbán Viktornak a Népszabadságban? Minden, ami ott megjelent. Fájt, hogy ő és legközelebbi emberei nem tudnak csendben és mértéktelenül lopni maguknak, családtagjaiknak és haverjaiknak, mert a Népszabadság ott volt és lecsapott.

(11.30)

Lecsapott Rogán Antal luxushelikopterezésére, majd az utána lévő kínos hazugságsorozatra. Az utolsó szám is pontosan ezzel foglalkozik a címlapon. Lecsapott a letelepedési kötvényes és egyben polihisztor Rogán Antal feltalálóra is, aki két másik társával egy digitális aláírással kapcsolatos találmányt jegyzett közösen egy olyan cégben, a Hunguard Kft.-ben, amely mögött egy szövevényes offshore cég áll ciprusi és máltai háttérrel. A Népszabadság lecsapott Mészáros Lőrincre, a földrablásaira és a tervezett, azóta megbukott 2022-es zűrös olimpiai közbeszerzésekre is.

De a Népszabadságnak volt köszönhető az is, hogy kiderült, Matolcsy György hogyan követett el bűncselekményt akkor, amikor a jegybank jogszabályi felhatalmazás nélkül hozott létre alapítványokat, és juttatott el 260 milliárd forintnyi közpénzt többek között az unokatestvérének, a szeretőjének  ma már ugye a feleségének , a nettó 1,2 millió forintot kereső titkárnőjének és annak anyjának kezelésébe. Emlékszünk az elhíresült mondásra: elvesztette közpénzjellegét.

Nem csodálkozunk tehát, hogy Orbán Viktornak nagyon is fájt a Népszabadság. Nekünk pedig az fáj, hogy az egykori szabadságharcos Orbán Viktor rálépett arra az útra, amelyen elhallgattatja azokat, akik nem értenek vele egyet.

Ráadásul éppen ma egy másik nyílt diktátort is fogad hazánkban. Erdoğan török államfő személyében egy olyan embert fogad ma Orbán Viktor, aki az elmúlt két évben személyesen rendelte el közel 111 ezer állami alkalmazott menesztését és 38 ezer ember felfüggesztését, közel 160 ezer ellenzéki aktivista őrizetbe vételét, közülük legalább 48 ezer ember előzetes letartóztatásba helyezését azzal a gyanúval, hogy közük lehetett Erdoğan leváltásának kísérletéhez. Erdoğan alatt az elmúlt két évben 130 sajtóterméket számoltak fel Törökországban. És ezzel az emberrel barátkozik ma Orbán Viktor, ennek az embernek a nyomdokaiba lépett akkor többek között, amikor bezárta a Népszabadságot.

„Pártunk fejlődésének és politikai befolyásának egyik biztató mutatója sajtónk fejlődése.” Ezt már nem Orbán Viktor mondta, hanem Rákosi Mátyás 1948. november 22-én. Gratulálunk Orbán Viktornak, hogy erre az útra tért, a Népszabadságnak pedig béke poraira! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Az elhangzottakra a kormány nevében Völner Pál államtitkár úr fog válaszolni.

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Ön abban a szerencsés helyzetben van, hogy életkoránál fogva nem emlékszik arra, amikor 1990 tájékán az akkori pártlapokat  gondolom, busás donáció fejében  kijátszották olyan befektetőcsoportnak, amely mindvégig garantálta azt, hogy ezek a lapok a baloldali és liberális pártok szája íze szerint fogják az elkövetkezendő évtizedekben a polgári fejlődést gátolni.Nem emlékszik arra pontosan, hogy a Népszabadságban a pártalapítvány meghatározó szereppel mindvégig részt vett. Arról mi nem tehetünk, hogy a baloldal cserben hagyta saját lapját, értékesítette. Többre becsülte akkor is a pénzt, mint mondjuk, a politikai vagy éppenséggel a saját ideológiai szempontjait. Tehát cserben hagyták a Népszabadságot, az olvasóit, a munkatársait.

Ugyancsak nem tájékozódott talán eléggé arról, hogy a Népszabadság, miután az írott sajtó, hogy úgy mondjam, kicsit leszálló ágba került az elmúlt jó néhány évben az internetes felületek megjelenésével (Zaj az ellenzéki oldalon.), azt a fajta alkalmazkodási folyamatot nem végezte el, amit a túlélők megtettek. (Nagy zaj az ellenzéki pártok soraiban.) Ugyanolyan módon, ugyanolyan költségszerkezetben működött; abban bízott, hogy majd mindig megkapja azt az állami mankót, ami a korábbi, balliberális kormányok idején megvalósult. Valamennyien tudjuk, hogy mintegy 2 milliárd forint adósságot halmozott fel. És lehet mondani, hogy a kormány gonosz, nem avatkozott be és nem fizette ki ezt az adósságot, de ha belegondolunk, hogy ha van beavatkozás a piaci folyamatokba, és a sajtó piacon működik, akkor ez kőkeményen az lett volna. (Zaj az ellenzéki oldalon.) Ellentétben az ön elvbarátaival vagy éppen politikai szövetségeseivel, ezt a kormány nem tette meg.

De megjegyezném egyébként, hogy a Magyar Nemzet, amely kimondottan egy polgári lap volt, különböző vargabetűk és a magántulajdonos manővereit követően ugyanúgy például, a polgári oldal mély bánatára, sajnos ma nincs jelen a piacon, ugyanúgy, mint a Népszabadság. Mi mégsem mondjuk azt, hogy az ellenzék gonosz aknamunkája okozta ezt a folyamatot. Vagy korábban, gondoljunk a Medgyessy-, a Gyurcsány-, vagy akár a Horn-kormányok idejére, akkor sem ölelte fel soha a balliberális oldal azokat a lapokat, amelyek, mondjuk, elbuktak a piaci küzdelemben, sőt sokat tettek azért, hogy ez megvalósuljon. Akkor sem hallottunk sem együtt érző szavakat, sem a sajtószabadság siratását a balliberális oldal képviselő részéről.

Tehát egy kicsit álszent és farizeus magatartás, amit önök ebben tanúsítanak, mert gyakorlatilag, amikor egy olyan kormányfő volt, aki azt mondta, hogy ha valakinek televízió kell, akkor vegyen magának, éppenséggel akkor rekesztették ki a közmédiából az ellenzéki véleményeket, és nem lehetett megjelenni. Fölhívnám Gréczy képviselő úr figyelmét az előző hozzászólásában erre a momentumra.

De hogy a másik részével is foglalkozzam, azzal, amit képviselő asszony említett, hogy a török államfő hazánkba látogat: ha Törökországot nézzük és a világ geopolitikai helyzetét, akkor láthatjuk, hogy térségünkben Törökország nem megkerülhető tényező. Gyakorlatilag, ha akár az energiapolitika, akár a migráció oldaláról tekintjük a kérdéseket, egy olyan szereplője ezeknek a folyamatoknak, ahol együttműködésre vagyunk kényszerítve.

Megkérdezem egyébként, miért nem ostorozza azokat a nyugati államokat, amelyek adott esetben diktatúráktól vásárolnak olajat, adott esetben ugyanúgy fogadják azokat az államfőket. Miért a mi belpolitikai viszonyainkra ilyen érzékeny, amikor ez a kormány mindig is hangsúlyozta, hogy nekünk Magyarország az első, nekünk Magyarország érdeke az első? És ami belefér a többi külföldi államnak egy ilyen együttműködési keretbe, az miért ne férhetne bele Magyarországnak? Miért kellene nekünk ráfizetni arra a fajta ideológiára, megint csak azt mondom, és nem a gyakorlati szempontok szerint eljárni, amelyek révén gazdasági károkat szenvednénk el, amelyek révén a mi polgáraink veszteségeket szenvednének el? A kereskedelmi lehetőségeinket szűkítenénk be egy olyan piacgazdaságban, ahol exportorientált gazdaságunk van, és minden ilyen kapcsolatra szükségünk van.

Majd akkor persze, ha ebben a világ egésze véleményt formál, vagy éppen azok a mintának tekintett nagy demokráciák, amelyekről önök beszélnek  de éppenséggel Törökország kapcsán ezeket nem látjuk politikai szinten megjelenni , akkor kell elgondolkodnunk azokon a kérdéseken, és esetleg mérlegelni azt, hogy ugyanúgy csatlakozzunk ahhoz a demokratikus többséghez. De mindaddig, amíg az Unió nagy tagállamai vagy éppen a világ vezető hatalmai partnerként kezelik Törökországot, akkor engedtessék meg az, hogy Magyarország is így tekintsen erre az államra. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Felszólalások:   5-8   9-12   13-16      Ülésnap adatai